welcome to prison frpg
üdvözlünk
lépj be las vegas-ba!
Amikor meghallod a nevet: Las Vegas, mi jut először eszedbe?
Kaszinók? Féktelen bulik? Black jack? Roulette? A lehetőségek tárháza végtelen, a kaszinók sora gazdagokat dönt mocsokba...
Azonban egy valamire senki sem gondol. Miután a kaszinóban megszeded magad zöldhasúval, nem árt vigyázni a haza úton; Las Vegas sem másabb, mint a többi város. Vannak rosszfiúk és rosszlányok is, akik képesek bárkivel végezni, ha úgy tartja kedvük. Vannak drogosok és más szenvedélybetegek, akik képesek ölni is azért, hogy megkapják a napi adagjukat. Táncosnők és krupiék, akik egy szempillantás alatt elveszik mindenedet. Prostituáltak és maffiózók, akiknek már, ha csak a nevét tudod, már veszélyben vagy. Mi a közös bennük? Egy rossz mozdulat, egy alaposan át nem gondolt lépés, és máris a börtönben találják magukat, ahonnan megszökni, még senkinek sem sikerült...

facebook csoportunk
lépj be
las vegas téged vár
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
csacsogda
súgj nekem egy titkot...
promónk
csak tekintsd meg!
új posztok
kaptál választ?
Grimm
Timur Theodor Volkov
Today at 0:33
Városháza
Logan Whitmore
10.11.17 19:57
Emily & Derick
Emily Hastings
07.11.17 20:14
a legaktívabbak
a legtöbb posztot írók
Admin (2134)
 
Lyna Frei (779)
 
Desmond Drescher (649)
 
Cassandra Drescher (599)
 
Chad Donaghue (561)
 
Charlotte Collins (493)
 
Jennifer Ariadne Lively (451)
 
Aurora Rossum (399)
 
Veronica Chloe Foster (389)
 
Helena Nina Lemmer (273)
 
Top posting users this month
Simon Whitlock
 
Candice Westmiller
 
Rebekah Walker
 
Benjamin Tate Hunter
 
Lyna Frei
 
Jennifer Ariadne Lively
 
Austin Dawson
 
Logan Whitmore
 
Crystal Haynes
 
Timur Theodor Volkov
 

Új téma nyitásaHozzászólás a témáhozShare| .

McDonald's

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
2134
Join date :
2012. Jan. 27.

Admin


TémanyitásTárgy: Re: McDonald's 08.12.12 6:03

Szabad játéktér!

₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪


Én mindenhol ott vagyok... De tényleg... Mindenhol!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://prison.forumsr.com



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: McDonald's 14.12.12 16:06

Thane



- Uram távozzék innen!- ordította valaki a képembe.
Köhögve és öklendezve nyomtam fel magam majd zúgó fejjel tekintettem körül. Annyira emlékszem csupán, hogy a parkba sétálok, aztán átesek egy buckán.
Sötétség.
Aztán erre keltem. Nem volt túl kellemes.
Szédelegve sétáltam el és minden kapaszkodóható tárgyat megfogtam, hogy véletlenül se kössek ki újra a földön.
Vajon, hogy kerültem a parkba?
Annyiban biztos voltam, hogy azért is szédelgek mert tegnap bedrogozva sétálgattam, meg azért is mert két napja semmit nem ettem.
Végig néztem magamon.
Ahhoz képest, hogy egész nap a fűben feküdtem a ruhám teljesen tiszta volt. Az acélbetétesemnek semmi baja nem volt, a bőrkabátomon még mindig éreztem az illatos kölnit és a farmernadrágomon se volt egy fű folt se. Csupán a hajam volt durva. Össze és szét állt, bár ez mindig is ilyen volt.
Mivel hasam nagyot kordult, a zsebembe nyúlva megnéztem, hogy van e pénzem.
30 dollár.
Elvigyorodtam. Ez mocskosul jó! Senki nem rabolt ki este! Örültem mint majom a farkamnak.
Az első hely ahová mentem egyből a Meki volt. Alig tettem egy félórás sétát és már ott is voltam a gyorsétterembe. Szimpatikus, fekete hajú lány fogadott, hatalmas mosollyal. Vidám hangon szólt hozzám.
- Helló, miben segíthetek?
Macsós vigyor ült a képemre.
- Szia, szép lány! Egy dupla sajtos hamburgert szeretnék, légyszíves!
A lány arcán apró pír jelent meg és már ment is leadni a rendelést.
- Itt fogyasztod vagy elvitelre lesz?
Bár fájt a fejem és szédültem, mosolyogtam továbbra is.
- Itt, kedvesem.
Pár perc múltán már egy tálca landolt a kezembe. Egy üres asztalt megcéloztam ahol nem ült senki.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: McDonald's 01.02.13 20:49

(előzmények: ITT Burgerből Meki lett xDDDD átkereszteltem Razz)

Megköszöntem azt, hogy segíteni akart, de tudtam, hogy teljesen felesleges lenne. Úgyis kiderítenék, hogy ki mártotta be őket, és ha még el is távolodtam a családomtól, nagyon is tisztában voltam vele, hogy alattomosan rajtuk csattanna az ostor. És bármennyire is utálhatott Aurora, nem akartam volna, hogy miattam baja essen. Annyira azért nem volt idegen, és mégis csak a nővérem. A családom. Terelve is a témát az evésnél lyukadtunk ki, felnevettem halkan, felmosolyogtam Jasonre, ahogy beszéltem.
- Igazából én is forró csokira gondoltam. De színpadi táncosként elég bénán hangzik, ha olyanra vágyom. És ha már ott leszünk, fagyiznom is kell, az nem maradhat ki a menüből - elvigyorodtam, de szerintem nagyon nem érdekelte, hogy mikor mire vágyom. Inkább kérdeztem menet közben, és ahogy kifejtette a válaszát, kíváncsi érdeklődéssel figyeltem őt néha, mert azért pár pillanatra elkalandozott a pillantásom az épületek falaira is.
- Én kérdeztem. És.. csak hogy tudd, megcseszheti a pénzét. Attól nem lesz boldog a csaj. Úgyis találsz nála egy jobbat - kacsintottam rá, folytatva a gondolatmenetet: - Amúgy sem jók a "munkahelyi" kapcsolatok, higgy nekem. Egész nap vele lennél, már a második héten azt akartad volna, hogy fogja be a száját a csaj - felkuncogtam, mert nem akartam, hogy azt higgye, untatott, és azt sem akartam, hogy elkedvetlenedjen, főleg mellettem. A kérdését követően hosszan csak mosolyogtam, egy apró sóhajjal visszaemlékeztem valakire... mire mérgesen összeráncoltam a szemöldökeimet.
- Nincs senkim most. De ha lenne is, vagy megszokná, vagy lelépne, ahogy már tette is valaki még évekkel ezelőtt - vállat vontam, mintha nem érdekelne az egész, de azért őszintén szólva még mindig keserű emlékeket idézett fel bennem az egész. - Szeretek táncolni, látni, hogy a férfiaknak és nőknek is tetszik az, amit látnak és elég jól is keresek csak azzal, hogy táncolok nekik - rámosolyogtam, előresietve az ajtóig, amin be is léptem, megtartva Jasonnek azt. Sejtettem, hogy nem fog majd neki tetszeni, hogy önállósítottam magam, de nem tudott érdekelni. Nem hercegnő voltam, hogy még a kis seggem alá is aranypárnát kell tenni. Volt két kezem, két lábam. Mi kell még? Az egyik sor végéhez léptem, remélhetőleg Jason is a példámat követte.
- Különben sem szeretem, ha valaki féltékenykedik. Legyen ösztönös és területféltő, de ha már kezdené megszabni, mit tehetek és mit nem, akkor annak fel is út, le is út - tettem még hozzá szórakozottan, a bent szóló zenére lassan elkezdtem mocorogni, nem túl feltűnően. - Te milyen vagy, ha van barátnőd? És.. mi az, hogy egy nőnek dolgoztál? Mi vagy te? - kérdeztem mosolyogva, nem összekapcsolva az előző kifejtésemmel, csak érdekelt, hogy ő milyen akkor, ha volt valakije.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: McDonald's 03.02.13 10:57

Vicces volt ez a lány, és kedves, tényleg nem tudtam megérteni, miért dolgozik Rico féle alakoknak, mikor eltudnám képzelni egész más foglalkozással is. Persze , nem voltak vele szemben előítéleteim, csak az jutott az eszembe, hogy ha a nővérem lenne, félteném és biztosan agyon verném az összes barmot, aki ki akarná használni őt. De nem voltam az öccse, nem tehettem ilyesmit. Ezeket a gondolatokat inkább magamban tartottam, hogy még csak véletlenül se sértsem meg őt, mert az nem volt szándékomban. Mindenki azt csinált, amit akart. Szavaira mosolyogva biccentettem.
- Áhá, szóval édesszájú vagy, ezt már szeretem. Én sem mertem bevallani, hogy fagyit akarok enni, de most már leleplezem magam. Fagyit és pitét akarok, almásat, vaníliás-meggyes öntettel! - Ahogy kimondtam, képzeletemben máris terülj-terülj asztalka játszódott le és már a nyál is összefutott a számban, így még sürgetőbbé vált az, hogy meginduljunk a gyorsétkezde felé. Útközben elmeséltem a búbánatomat, zsebre csúsztatott kézzel lépkedtem és én is inkább az utcát, s a környező épületeket figyeltem, mert nem akartam a szemeibe nézni, hogy lássa, mennyire megvisel egy ilyen dolog. A végén még érzékenynek könyvel el, vagy gyengének.
- Lehet, hogy igazad van. - Emeltem rá a pillantásom és egy mosolyt is varázsoltam az arcomra, végül is, nem ravatalozásra voltunk hivatalosak, hanem éppen édességet készültünk vásárolni, vagy valami ahhoz hasonlót. Skye talpraesett nőnek tűnt, s bár én szerettem hölgyek előtt ajtót nyitni, kivételesen az sem zavart, hogy ezt most ő tette meg, legfeljebb talán csak egy kicsit, hogy elvette előlem a lehetőséget.
- Volt már ilyen? Mi történt? - Kérdeztem rá, közben átléptük a McDonalds küszöbét, és egy nyüzsgő, kissé zajos térbe kerültünk. Megálltam Skye mellett, s ahogy sorra kerültünk, úgy döntöttem, meghívom őt.
- Kérnék két forrócsokit, két fagyit, két almáspitét, két sajtburgert , két sültkrumplit és két üdítőt. Itt fogyasztjuk. - Leadtam a rendelést, igazából nem kérdeztem meg Skyetól, hogy mit kér, de reméltem, hogy azért az édességek előtt majd egy hamburger is jól esik neki. Miközben a rendelésre vártunk, pillantásom ismét ráemeltem.
- Hm, látod, ezzel a kérdéssel megfogtál. Szerintem a féltékeny kategóriába tartozom, de nem viszem túlzásba, legfeljebb talán egy picit. - Ujjaimmal mutogattam a picit és elnevettem magam.
- Velem nem járnál jól, szétverném az összes pasast a bárban. - Nevettem fel, közben két tálcán megérkezett a rendeésünk is. Én fizettem, aztán megfogtam az egyik tálcát, a másikat meghagytam Skyenak, s megindultam egy üres asztal felé, ahová le is pakoltam.
- Na és te? Nem vagy féltékeny típus? Nem zavarna, ha a pasid után állandóan nők rohangálnának?- Kíváncsi voltam, hogyan gondolkodik ő, valamiért belőle is kinéztem azt, hogy ami az övé, azt meg is védi.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: McDonald's 03.02.13 18:30

- Az egyik kidobó szeretett volna többet is, és nekem is szimpi volt, de.. ennyi. Nem akartam volna, hogy aztán meg elkezdjen papolni, ha éppen az egyik vendég meg túl sokat követelt volna magának. Vagy hogy az egyik ruhám túl sokat mutat belőlem - itt abbahagytam hirtelenjében, eszembe jutott Jack, és hogy az utolsó pillanatban tudtam leszerelni. Már nem ez volt az első eset.. hetek óta olyasmire akart kényszeríteni, amit nem akartam és minden egyes alkalommal egyre durvábbá vált. Fázósan összébb is húztam magam, de legyűrve a rossz érzést, felmosolyogtam Jasonre egészen addig, ameddig a rendelését még nem hallottam. Kitáguló szemekkel néztem, ahogy az ételmennyiséget meghallottam, de csak hirtelen bólogatni tudtam. Igen, az mind megesszük. Vagy Jason. És majd gurulni fogunk utána, mert ez sok volt, rettenetesen sok! A mutogatásra vele nevettem, de nem kérdezősködtem tovább, mert az a pici nagyon relatív tud lenni.
- És az neked kicsi? - hirtelen megint felnevettem, talán kicsit hangosabban is a kelleténél, amikor a verekedést említette, köhintve körbevigyorogtam, mert nagyon nem érdekelt, kinek a fülét sértette a reakcióm. - De nem is úgy értettem, mintha magamnak akarnálak. Csak érdeklődtem általánosságban. De azért nem mindig oldasz meg mindent a veréssel. Annak.. néha nincs jó vége - sóhajtottam már kevésbé vidáman, ahogy eszembe jutott, hogyan és miért ítélték el évekkel ezelőtt a nővéremet. Akkor fordult fenekére a világom, és azóta sem tudott helyére billenni, de így alakult, ebből hozom ki a legtöbbet és élvezem! A legtöbbször. A tálcát felkapva leültem én is az asztalhoz, azonnal le is vetkőztem, és az ujjamat a fagyiba mártva le is nyaltam egy jóleső sóhaj kíséretében.
- Igazából... de - bevallottam, ahogy elrendeztem mindent a tálcámon megint, reménykedve felnézve Jasonre, hogy ő éhesebb volt, mint én, mert rá fog néhány dolog maradni. - Ümm, hmm... mondjuk úgy, hogy inkább a csajt fojtanám meg első körben, de ha már rá is mászna a pasimra, és ő meg hagyná, akkor a fickó is sáros. Ami persze maga után vonná azt, hogy nagyon pipa lennék a pasira is. Aztán vagy ki tud engesztelni, vagy nem, de az biztos, hogy hozzávágnám a párnát és jó pár napig a kanapén aludna - fejtettem ki neki a véleményem, egy szál krumplit is belemártva a fagyiba. Lehet, hogy ocsmányul néz ki, de isteni. Elgondolkodva kaptam be a számba a falatot, az elmondottakon kezdtem gondolkodni. Így tennék. Biztos vagyok benne. És hogy meggyőzhető lennék-e? Talán. Igen. De ahhoz ismerni is kellett engem.
- Van már terved arra, hogy mi lesz veled így? Gondolom nem maradsz ugyanott dolgozni - kérdeztem már Jasonre figyelve, és valahogy tényleg érdeklődtem iránta. Fogalmam sincs, miért kellett tudnom, hogy rendben lesz-e. Egyszerűen őt elnézve nem tudtam volna azt elképzelni, hogy neki keresztbe tegyek. Normális fickó volt, jófej, és nem az a léha fajta, aki csak önző módon mindent magának akart. Kedveltem. - Mihez értesz egyébként? - kíváncsiskodtam, mert tulajdonképpen fogalmam sem volt, hogy mi a helyzet vele. Eddig mindig csak felületesen beszélgettünk.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: McDonald's 04.02.13 9:37

- Azt hiszem, teljesen érthető az, hogy végül nem választottad a kidobót. Tényleg kellemetlen helyzetet teremtettél volna saját magadnak, és tudom, hogy milyen ez, mert nekem épp a védencem volt az, akibe beleestem, és gondolhatod, mennyire dühítő volt őt vacsorákra kísérgetni, amit más fószerekkel töltött el. Egyszer például egy klubból menekítettem ki, a pasit szívem szerint levertem volna. - Dünnyögtem, ahogy eszembe jutottak az emlékek, de pillanatok alatt tova is szálltak a régi emlékek, én pedig próbáltam kiélvezni a nő társaságát.
- Hát, annyira nem kicsi...jó, bevallom, féltékeny típus vagyok. - Vallottam mosolyogva, ekkor már leültünk az egyik asztalhoz és igazi terülj terülj asztalka volt előttünk, mindenféle finomsággal, bár lehet, hogy tényleg túlzásba vittem a rendelést.
- Jó étvágyat, én meg is éheztem. - Az egyik hamburger után nyúltam, beleharaptam, majd a krumpliból is vettem, és azt is a számba tömtem, míg Skye mesélt, én addig falatoztam. Nagyon jól esett a sajtburger, mert a séta alatt tényleg megéheztem, bár igyekeztem úgy enni, hogy a fagyira is jusson időm, és az se olvadjon el.
- Persze, hogy nincs jó vége, viszont vannak helyzetek, amikor észérvekkel és normális szavakkal nem jutsz semmire. Például a Rico féléknél. Hidd el, ha a főnöködnek nem lettek volna ott a gorillái, akkor meghunyászkodik, nem volt nehéz hátracsavarnom a karját, legalább érezhette, milyen az, ha valakivel nem szépen bánnak. - Jegyeztem meg , de többet nem is akartam erről beszélni, mert ezzel nem rosszat akartam okozni, én csupán Skyenak és a többi lánynak akartam ezzel segíteni, bár, lehet, hogy inkább csak felbőszítettem, de ez van, akkor nem igazán gondolkodtam.
- Áháá, annyira tudtam, hogy te is a féltékeny típusba tartozol. - Mosolyogva bekaptam még egy krumplit, s mivel végeztem a hamburgerrel, kezembe vettem az almás pitét és azt kóstoltam meg.
- Hmm, ez mennyei, ezt mindenképp kóstold meg. - Rágcsáltam a pitét, majd ahogy lenyeltem a falatot, válaszoltam is.
- Már el is jöttem onnan, gondolkodtam azon ,hogy egy kaszinóban dolgozzak, biztonsági embert mindig keresnek és az viszonylag egész nyugis meló lenne. Legutóbb, mikor testőr voltam, pár hónapja megsérültem és nem szívesen akarnék kipurcanni, ami azt illeti. Bár ez akárhol megtörténhet, de..áh, meg hiányoznak a kollégák is, szóval szerintem vagy visszamegyek a rendőrséghez, vagy keresek valami őrző-védő melót. Ugye nincs gondod a zsarukkal?- Kérdeztem egy vigyorral, kíváncsian, nem akartam, hogy elkerüljön, ha esetleg rendőrré válnék egyik napról a másikra.
- Azt már tudom, hogy mivel foglalkozol, de arról még nem meséltél, hogy kivel laksz, mióta vagy a városban. A családoddal érkeztél ide, vagy már eleve itt laktatok?- Kíváncsiskodtam és közben tovább faltam a pitét.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: McDonald's 11.02.13 23:03

A hevesség nagyon is meglátszik az embereken. Már nem is annyira kezdőként sikerül az emberekre is figyelnem, és a mozdulataik, a reakciójuk elárulják őket. Néhányuk vágyakozik, van, aki csakúgy, mint Jason, italba fojtja a bánatát, vannak erőszakosak és vannak magányosak is. Ezért sem lepődtem meg azon, hogy elragadtatta magát kissé. Élvezet volt azt nézni, ahogy falta az ételt, és ameddig ő jóízűen vacsorázott, addig én csak mosolyogva figyeltem az étvágyát néha megzavarva azzal a figyelmem, hogy én is pár falatot ettem. Na jó, a burger pillanatok alatt tűnt el, de aztán a továbbiakban inkább csak a fagyival foglalkoztam, hogy az minél tovább kitarthasson.
Persze egyet értettem vele abban, hogy van, akire ráférne egy alapos verés, hiszen régebben.. a banda.. a tagok egyike sem választotta a botanikusságot, amikor szétszéledtünk, de amikor ők az erőszakhoz folyamodtak, én inkább elmentem onnan. Embert sosem bántottam, maximum csak tárgyakat vertem szét én is besegítve a fiúknak. De nem kell mindenkinek tudnia mindenről. Ami a múltban történt, hatással van rám, de azzal már nem tudok mit kezdeni, nem igaz?
- Te egy egész lovat is képes lennél megenni - nevettem fel őt elnézve, de nem bántásnak szántam, egyszerűen csak megjegyeztem, rátérve a krumplira. Lehet, hogy először finom, meleg, fűszeres és édes, de ahogy a kapcsolatok is megromolhatnak, az étel is rágóssá, hideggé és keserűvé válik, amit el akartam kerülni. Érdeklődve hallgattam őt meg, és teljesen logikusnak tűnt mindaz, amit mondott, mégis felvontam a szemöldököm az utolsó kérdésénél, nevetve ráztam meg a fejem.
- Megsérültél? Hogyan? És.. mi történt? Megvan a nyoma még? - lelkesedtem fel az utolsó kérdésemnél, talán túlságosan is. Mindig is odáig voltam a hegekért, a tetoválásokért.. és minden érdekelt, ami nem szokványos volt. - Volt már, hogy egy-egy éjszakát bent töltöttem, de aztán nem tudtak rám bizonyítani semmit és következő reggel kiengedtek - vontam vállat az igazságot elmondva. Nem szégyelltem, sőt, néha még egészen jól is szórakoztam a kihallgatásokkor, amikor olyat akartak rám bizonyítani, aminél semmi alapjuk sem volt. Nem szoktam színészkedni. De néha egy mosoly vagy egy egészen könnyed flört igen jól jött.
Elmondtam hosszasan Jasonnek, hogy mindig is Vegas-i voltam, de jelenleg egyedül lakom, mivel sosem szerettem a kötöttségeket és szerettem volna kipróbálni, hogy egyedül, a saját lábamon megállva mire voltam képes. Az eltartottak világa távol állt tőlem. Nagyon is.
- Mennyire vagy éhes? Csak.. mert azt hiszem, hogy a szemeim többet kívántak a gyomromnál - kuncogtam fel, a széknek döntve a hátam, a kezemmel meg is paskolva a hasam, amit kinyomtam vigyorogva. - Mint egy három hónapos terhes.. Szerinted gyereket is árulnak, vagy az már illegális lenne náluk is? - nevettem fel Jason felé pislogva, hogy... nyugodtan egyen akár többet. Nem jelentett sokat nekem az étel, így abban osztoztam bármikor.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: McDonald's 24.02.13 11:55

- Mi az hogy, kettőt is - Nevettem fel két harapás közben, majd folytattam az evést, jóízűen faltam a sajtburgert és a sültkrumplit. A kettő párosítása mennyei volt, nem beszélve arról, hogy a krumplit még ketchuppal is megspékeltem és a falatokat egy-egy korty kólával öblítettem le. Nem volt túl egészséges táplálék, de nem is túl gyakran étkeztem gyorséttermekben, hisz a fizikai kondícióm miatt azért valamilyen szinten oda kellett figyelnem a táplálkozásomra is ,testőrként nem hagyhattam el magam. Aztán, valahogy szóba került néhány dolog, s mikor Skye visszakérdezett, én hevesen bólogattam a kérdésére.
- Igen, éppen védtem a rám bízott ügyfelet, azt a lányt, akiről beszéltem, mikor azon az esküvőn rálőttek. Elé ugrottam, és bumm, eltalált. Itt. - Kicsit széthúztam az ingemet és megmutattam Skyenak a golyó ütötte heget, ami ott virított a mellkasomon.
- Kissé tovább tartott a gyógyulásom, de szerencsére már helyre jöttem, fullon egészséges vagyok, minden téren. - Rávigyorogtam, ekkor még egy pajzán vigyor is megült az ajkaimon.
- Wáow, nem vagy semmi csaj, szóval még sitten is voltál, klassz. - Engem nem zavart a múltja, sem az, hogy milyen életet élt, megkedveltem őt, jó volt vele beszélgetni is, és azt kell mondanom, hogy pozitívan csalódtam benne, hisz ki gondolná, hogy egy lány, aki táncból és prostitúcióból él, ilyen normális és jófej tud lenni?
- Azt már nem kéred? Hűű, nos, már kezdek szétpukkadni én is, de azt hiszem, ez a hambi még befér. - Vigyorogva elhappoltam előle a hamburgerét, majd azt is enni kezdtem, közben kíváncsian figyeltem, ahogy kitolta a hasát.
- Na ne, ne ijesztgess...- Egy pillanatra megálltam az evéssel, és én is kitoltam előre a hasamat.
- ÓÓ, igazad van, szerintem jobb lesz, ha menekülünk innen. - Gyorsan még haraptam egy falatot a hamburgerből, leöblítettem kólával, majd felpattantam az asztaltól és felkaptam a dzsekimet is.
- Futás - Nevetve nyújtottam felé a kezem, ha engedte, felsegítettem őt az asztaltól, majd előre engedtem és kikísértem őt az étteremből.
- Legközelebb majd kevesebbet rendelek, ígérem. - Mosolyogva indultam meg az utcán, ahogy az égre pillantottam, látszott, hogy már lassan kezd hajnalodni.
- Későre jár, pontosabban mindjárt reggel van. Merre laksz, elkísérjelek?- Érdeklődve pillantottam felé, közben felhúztam a cipzárt a kabátomon, mert kissé hűvös szél fújdogált.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: McDonald's 05.03.13 0:08

Azt hiszem, egy halk wow is elhagyta a számat, ahogy a goló ütötte heget mutatta, naná, hogy azonnal rácuppantak a szemeim, és amikor eltakarta előlem, nem tetszően csücsörítettem. Felnevettem viszont azon, hogy felhívta a figyelmem, amúgy már minden tökéletesen működik nála, én pedig pofátlan módon végigmértem a mellkasát megint, mert lejjebb sajnos nem ment. Ahhoz az asztal alatt kellett volna ténykednem. Az meg.. nos, Mekiben nem túl privát módon megvalósítható.
- Iigen, látod? Játszhatnánk rendőrbácsis, rossz kislányos izét - felnevettem jókedvűen, persze nem gondoltam komolyan. Egyszerűen csak tényleg így alakult a helyzet, ha már nála volt bilincs... Nyamm! Oké, lehet, hogy volt abban a fagyiban valami. Esküszöm, hogy nem Rico-ék miatt szívtam. Mármint hogy nem szívtam, csak.. a fenébe! Mindegy!
Mosolyogva figyeltem, ahogy a hamburgert eszegetni kezdte, és nem akartam vele kicseszni, de komolyan tele voltam, és hát jobban sikerült a tervem, nevetve néztem, ahogy öltözködni kezdett, de nem is értettem igazán.
- A fagyik - kuncogva nyúltam vissza az övéért, míg az enyém majdnem az ölemben végezte a nagy sietésben, de odakint már felé nyújtottam az övét, hogy egy kiskanálnyit élvezettel tüntethessek el egy jóleső hümmögést követően. Kicsit őrült volt, ami tetszett is, nem gondoltam volna, de nem bántam igazán, legalább elvezette a gondolataimat a clubról, el Rico-éktól.. Egy ideig Jasont figyeltem, ahogy ő meg az égboltot, és a kérdésére is elmosolyodtam, kicsit megráztam a fejem.
- Nem kell, köszönöm, eltalálok egymagam is. Már belém van építve a GPS. Szeretek sétálni - eszegettem a fagyimat lassan lépdelve, aztán egy hirtelen mozdulattal a kanalamat az égnek csaptam, kicsit felé. - Na és téged haza kell kísérjelek? Tudod, mostanában megszaporodtak a cukros nénik, aztán nem ám egy bokorba behúznak - felnevettem jókedvűen, még pár falatnyi fehér krémet a számba véve, majd a legközelebbi kukánál megváltam tőle.
- Úgy gondolod, hogy többször is fogunk gyorskaját enni? - ezt a részét nem igen értettem, mert oké, hogy elbeszélgettünk párszor, ha a clubba tért, és most is megmentett, mint valami mesebeli lovag, de tudtam, hol a helyem. És Rico nagyon pipa lesz, ha még egyszer ott látja a férfit. És valahogy... nem szoktunk keveredni vendégekkel. Túlságosan is.. sok problémát hoznának magukkal. Nem akartam kedvromboló lenni, de a gondolataimon nem segíthettem.
- Miért lettél egyébként ilyen ügyfeles pacák? - kíváncsiskodtam hirtelen.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: McDonald's 19.03.13 21:04

- Hah, játszhatnánk akár olyat is, de ugye tudod, hogy most beindult a fantáziám? - Perverz vigyor kúszott az ajkaimra, mert már magam előtt láttam, ahogy rendőrként elkapom és az ágyhoz bilincselem őt. Ezek a gondolatok azonban gyorsan le is peregtek előttem, mert semmi hátsó szándékom sem volt a kisasszonnyal, egyszerűen csak élveztem a társaságát és egy jót beszélgettem vele. Viszont, az órámra pillantva úgy láttam, nem ártana, ha már indulnék, mert másnapra korai kelést terveztem, őt azonban nem akartam csak úgy a mekiben hagyni és részemről az volt a minimum, hogy ha igényli, abban az esetben hazakísérem őt.
- Én is szeretek, de motorozni még jobban. - Nevetve álltam fel az asztaltól, a dzsekimet felemeltem a szék háttámlájáról és bele bújtattam a kezeimet, hogy magamra kapjam azt.
- Most viszont be kell érnem gyaloglással, mert szervízben van, még jó múltkorában estem vele egyet, aztán megrongálódott néhány része, most kikalapálják. - Meséltem, közben , ha Skye felállt, és volt kabátja, akkor azt felé nyújtottam, hogy ezzel is segítsek neki.
- Ó igen, engem mindenképp haza kell kísérni, mert a gonosz nénik majd letámadnak. - Vicces volt ez a lány, sikerült megnevettetnie, legalább kirángatott kicsit mélabús állapotomból.
- Azt hiszem, hogy talán még megtudom magamat védeni a szenvedélyes nőszemélyek ellen. - Az asztalon lévő műanyag pohárért nyúltam, majd a szívószálon keresztül kortyoltam még a kólából, bár már alig maradt az alján.
- Igen, még nem voltunk Burger Kingben, Pizza Hutban, a töröknél, és gyrost sem ettünk. - Elvigyorodtam, majd kíváncsian emeltem meg a szemöldökömet.
- Miért, talán ellenzed, hogy közösen elfogyasszunk néha valami kaját, miközben diskurálunk mindenféle őrültségről? Ne aggódj, nincs semmi hátsó szándékom. - Emeltem magasba védekezően a kezemet, tényleg nem akartam rosszat, de egész jókat beszélgettünk és megkedveltem őt.
- Ügyfeles pacák? - Értetlenül vontam össze a szemöldökeimet, mert nem igazán értettem, hogy Skye miről beszél.
- Mire gondolsz pontosan? Ezt kifejthetnéd nekem séta közben, de induljunk, mert sajnos korán kell kelnem, és már így is hajnalodik. - Jegyeztem meg finoman, miközben kinyitottam a Mcdonalsd ajtaját és kitértünk az utcára, hogy meginduljunk hazafelé.

// bocsi, hogy késtem vele //
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: McDonald's 08.04.13 0:24

Felnevettem. Hogy a fenébe ne tudnám, mire ugranak a pasik? Csak a játék kedvéért meg is nyaltam a számat lassan, jelezve, hogy pontosan tudom, mire akart volna kilyukadni. Néhány esetben még inkább rájátszottam volna erre, de most túlságosan is tele volt már a hasam, hogy nagyon aktív legyek, néha jól jött a pihenés is. A motorozásra viszont felkaptam a fejem, és elképzeltem, ahogy.. nos, az előbbi gondolatmenetet továbbfűzve, a motort felhasználva. Ó, anyám - sóhajtottam egy hatalmasat, mielőtt még magamat is begerjesztve olyat tettem volna, amit most, ezekben a percekben semmi nem indokolt volna. Jó volt, élveztem a vele töltött időt, és végre nem azt nézték, hogy a tanga bevágott-e, amikor érdekes mozdulatot tettem tánc közben. Akkor szokták csak értékelni, hogy régen balettoztam!
- Szóval még csak most tanulod, hogy kell - kuncogtam el magam, de csak piszkáltam, és reméltem, hogy nem valami kis jószágon szokott ülni, hanem legalább egy nagyon is dögös szépségen, amitől a nők azonnal csorgatják a nyálukat főleg akkor, ha Jason ült rajta.
Felnevettem ismét, amikor az önvédelemről esett szó, de nem ellenkeztem, és csak húzni akartam az agyát kicsit. Na jó, nem is kicsit, de vette az akadályokat és szépen meg is felelt az elvárásaimnak? Igényeimnek? Tök mindegy, jó választ adva bólintottam egy hatalmasat, nem is törődve azzal, hogy várt-e volna rá valamiféle reakciót.
- Jaj ne már - vigyorogtam rá szélesen a felsorolásnál. - Ha Kisgömböc akarsz lenni, akkor egyél, de én szétdurranok, mint a lufi. És amúgy is nagy a hasam, le kellene.. dolgoznom - beharaptam az alsó ajkamat is erre, hogy értse a célzást, de aztán felnevettem, mielőtt még komolyan gondolta volna, viszont azzal kiegészítettem, hogy benne vagyok a kajákban, ha épp összefutunk. Az embernek szüksége volt egy kis erre, egy kis arra, és a levegő nagyon nem volt elég arra, hogy ne haljunk éhen.
Odakint nagyon is messze jutottunk már a gyorskajáldától, mire összevontam a szemöldökeimet nem tetszően. Nagyszerű, kerülhetek megint és iszonyatosan fáradtan tudok majd csak bevágódni az ágyba. De szerencsére Jacknek se híre sem hamva nem volt az utóbbi egy órában, amiét hálás voltam a mellettem lépkedőnek. És őt sem akartam volna feltartani, miközben igyekeztem nem túl leharcoltnak mutatkozni előtte, de sehogy sem ment az ébren lét, hosszabb távon biztosan nem.
- Majd.. legközelebbre hagyjuk meg a témát - pislogtam fel rá. - Ígérem, legközelebb én hívlak majd meg valamire - miközben beszéltem, már közelebb is léptem, hogy egy puszit adjak az arcára. - De most azt hiszem, hogy megyek. Viszont.. szükséged lesz valamire - kacsintva rá vettem elő a jegyzettömböm, amire ráfirkantottam a számom, kitépve a lapot pedig a pasas kabátjának zsebébe gyűrtem, hogy tudja, nem végleg tűntem el.
- Jobb lesz, ha megyek. És.. nem fogok eltévedni. Majd.. gyere a klubba, és igyekszem Ricot kikerülni - mosolyogva néztem fel a szemeibe, magamhoz húzva a táskát, végül egy ideig még álltam, végül elindultam, de aztán visszafordulva intettem még neki. És ebben az esetben ténylegesen is hazamentem. Egyedül, hogy egy hosszú zuhany után végre a takarók közé merülve kialudhassam magam.

// köszönöm a játékot, az én írásom alapján már odakintről folytattam Smile //
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
2134
Join date :
2012. Jan. 27.

Admin


TémanyitásTárgy: Re: McDonald's 08.04.13 0:34

Szabad játéktér!

₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪


Én mindenhol ott vagyok... De tényleg... Mindenhol!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://prison.forumsr.com



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: McDonald's 20.04.13 14:43

Amanda Nicole Wolf

- Nekem aztán nem. - Vontam meg a vállam, mert még csak elképzelésem sincs arról, hogy mi lehet a dolgok hátterében. Ha akarja majd úgy is elmondja, ha meg nem... Akkor meg nem. Nem szokásom kérdezősködni és nem is szeretek. Nem tartok még ott... Találom még elégégé mozgalmasnak és szórakoztatónak a saját életemet, hogy ne akarjam beleütni az orrom másokéba.
- Nézőpont kérdése. - Szerintem mindegy és bármely időpont tud alkalmas és megfelelő lenni ha te úgy akarod vagy annak akarod látni. De én aztán semmit sem erőltetek. Nem az én gondolom. Én csak legfeljebb meghallgatom, mert ennyit igazán megtehetek. Nem tesz semmit. Ennyivel még csak nem fogom megerőltetni magam. Tanáccsal nem hiszem, hogy tudok majd szolgálni, ha bár ki tudja... Ha már itt tartunk nem tartom magam alkalmas személynek arra, hogy bárkinek is megmondjam, hogy szerintem mit kéne, hogy tegyen.
- Nagyszerű. - Akkor ezt meg is beszéltük reményeim szerint. Nekem se a kedvenc időtöltésem a bóklászás egy könyvtárban.
- Akkor induljunk. - Mosolyogtam rá majd azzal el is indultam a kijárat felé, hogy végre magunk mögött tudhassuk végre a könyvek birodalmát.
Az úton egyikünk sem volt túl bőbeszédű, de ez valahogy nem zavart. Szerencsére a reggeli csúcsforgalmat és tumultust sikerült elkerülnünk így bent is könnyedén találtunk helyet, már akadt.
- Én egy dupla sajtburgert és egy kávét kérek. - Közöltem a hölgyeménnyel amint helyet foglaltunk és a felszolgáló odasétált az asztalunkhoz... - Amanda?
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
2134
Join date :
2012. Jan. 27.

Admin


TémanyitásTárgy: Re: McDonald's 18.05.13 22:50

Szabad játéktér!

₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪


Én mindenhol ott vagyok... De tényleg... Mindenhol!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://prison.forumsr.com



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: McDonald's 26.05.13 11:50

Már elég régóta nem ettem semmit, úgyhogy a taxit a McDonald's-nál állítottam meg, hogy falatozzak egyet. Odamentem a pulthoz, de még nem közelítettem, mert az ajánlatokat néztem. Igazából nem nagyon szeretem ezt az éttermet, mert még a salátában is van valami, amitől mégsem eredeti és hizlal, de ez volt most az egyetlen, amit az otthonomnak nevezett Londonra emlékeztetett. Miután kitaláltam mit eszek megközelítettem a kiszolgáló pultot és egy fiatal lány állt velem szembe. Otthon is mindig a fiatalok álma volt itt dolgozni. A lányon látszott, hogy nem csak dolgozni jár ide, mert enyhén szólva olyan nagy volt szegényke, mint egy hentes árú.
-Szia! Üdvözöllek éttermünkben. Mivel szolgálhatok?-Kérdezte a duci lány.
-Szia! A legnagyobb hamburgert, egy nagy kólát, sült krumplival, karamella öntetes fagyival és kérek majonézt meg ketchupot is. Köszönöm.-Mosollyal fejeztem be a hosszú kívánságomat.
-Máris.-Mondta, majd egy pillanat alatt kiadta a rendelésemet.
Leültem egy ablak melletti asztalnál, ami a városra nézett és csak nézelődtem. Nagyon szép város és nagyobb mint London, de mégse túl zsúfolt. Úgy éreztem, hogy nem lesz itt rossz életem, sőt eléggé izgalmas is lesz. A hamburger is ugyanolyan finom volt, mint otthon és a kóla is nagyon jó lesett. Úgy ettem, mintha már egy éve nem kaptam volna ételt. A fagylaltot is benyomtam. Az egész tálca üres maradt. Miután befejeztem az étkezést, a tálcát odavittem a tálca lerakóhoz és a helyére raktam. Kimentem az étteremből és gyalog indultam tovább, várost nézni.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
2134
Join date :
2012. Jan. 27.

Admin


TémanyitásTárgy: Re: McDonald's 07.07.13 1:09

Szabad játéktér!

₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪


Én mindenhol ott vagyok... De tényleg... Mindenhol!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://prison.forumsr.com



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
11
Join date :
2013. Jun. 22.
Tartózkodási hely :
somewhere over the rainbow



TémanyitásTárgy: Chad&Fay - Crazy 02.08.13 23:13

Egy újabb reggel. Egy újabb nap, hogy továbbgördítsem az ügyet, amiért ide érkeztem, és bár örülnöm kellene, hiszen egyre közelebb járok a célomhoz, mégsem érzek felhőtlen boldogságot. Vajon miért van az, hogy mióta Las Vegasban tengetem a napjaimat, folyton csak azt veszem észre, hogy vagy reggel van, vagy éjszaka? Mintha a közöttük lévő idő még csak nem is létezne.

Ezeket a gondolataimat gyorsan száműzöm, és csak élvezem, hogy csukott szemekkel fekszem a puha, hatalmas szállodai ágyon. Bár valami hasznosat is kéne ma tennem, elhatározom, hogy ezt a napot inkább lustálkodással fogom tölteni. Végül szöget üt a fejemben a gondolat, hogy már legalább 15 órája nem láttam Braydent, de az is lehet, hogy több idő eltelt azóta. Nagy nehezen rászánom magam, és mégis, álmosan nyitom ki jégszínkék szemeimet, majd megdörzsölöm őket. Egy másodperc alatt rájövök, hogy ez rossz ötlet volt: ujjaim feketés árnyalatot vesznek fel, ahogy az előző esti sminkemet éppen végigkenem az arcomon. Egy grimasz kíséretében lassan, kótyagosan ülök fel a hófehér ágyban, és azonnal oldalra pillantok. Megkönnyebbülten nyugtázom, hogy Brayden még alszik, és láthatólag ő is legalább annyira jól érezte magát az éjszaka, mint én, pedig láthatólag semmi különös nem történt. Morcosan húzom le a takarót magamról, s dobom az ágy végébe, majd elindulok a fürdőszoba felé, hogy felmérjem a ma reggeli állapotokat. A tükörben szörnyűséges látvány fogad: elkenődött smink és egy rakás szénakazal van a fejem helyén, ettől pedig az álmosság utolsó kis morzsája is azonnal eltűnik a szememből. Rögtön beállok a zuhany alá, és miközben érzem, hogy én magam is megújulok a forró víz alatt, hirtelen forogni kezd velem a világ. Gyorsan kapom fel a köntösömet, s miközben készülődöm, már pontosan tudom, hogy mi kell most nekem.

Ahogy kilépek a szálloda hatalmas ajtaján, hosszú, selymes ujjaim automatikusan a napszemüvegem után nyúlnak, mely mindidáig gesztenyebarna tincseim között pihen, majd egy ügyes mozdulattal dobom fel a fejemre kedvenc kalapomat. Ha valaki most nézne rám, feltehetőleg nem tudná megállapítani, hogy híresség vagyok-e, vagy hogy a másnaposság milyen mértékben van még jelen nálam. Voltaképp elég jól nézek ki, már ami a körülményeket illeti.

Arcomon egy óriási mosoly terül szét, ahogy megérkezem a leginkább vágyott helyem elé: McDonald's. Ó, igen, megmentőm! Határozottan megyek be, napszemüvegemet a táskámba teszem, majd rendelek. Miután megkaptam a mennyei eledelt (hahaha!), kezemben a rendesen megpakolt tálcával indulok el egy hely-kereső körútra, de nem járok sikerrel; minden hely foglalt. Mégis hogy lehet ez?! Nagyot sóhajtok, amikor a sarokban meglátok egy srácot, aki egyrészt rendkívül ismerős, másrészt egy jó kis kalandra vágyom (na nem úúúúgy...), ezért egy hirtelen ötlet által vezérelve odasétálok hozzá, és rögtön bele is vágok a közepébe.

- Hello. Először is... Jó étvágyat! Nem hiszem, hogy ismersz – bár elég ismerősnek tűnsz -, szóval most valószínűleg komplett idiótának nézel, ami talán nem is olyan nagy tévedés, ha tudnád... De ez mindegy is. Az igazság az, hogy baromi másnapos vagyok, és az egyetlen dolog, amire vágyom, az az, hogy befalhassam ezt a töménytelen mennyiségű, hihetetlenül egészségtelen kaját, leöblítsem egy hatalmas adag kávéval, és még egészségtelenebb kólával. De mivel nincs szabad hely, arra gondoltam, hogy hülyét csinálok magamból előtted, hátha csatlakozhatok hozzád, mert ez a box elég szimpatikusnak tűnik, a hasam meg nagyon korog már. Cserébe kaphatsz aaaa... Fagyimból. - hadarom el egy szuszra, majd a végén egy angyali mosolyt villantok meg felé. Oké, hivatalosan is félelmetes vagyok.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
561
Join date :
2012. Jun. 21.
Age :
23
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: McDonald's 04.08.13 20:21

Éhes vagyok, és úgy érzem nincs időm hazamenni, így kénytelen vagyok betérni az első gyorsétterembe. Azért abban reménykedtem, hogy egy subway lesz az, de helyette be kell érnem a mekivel is. Hallottam már rémhíreket is, de most az éhségem nagyobb, hogy ezeket figyelembe vegyem. Természetesen hosszú a sor, hogy még véletlenül se jussak hamar ételhez. Kivárom a sorom, bár nagyon is lassúnak tűnik az egész kiszolgálás, de mikor odaérek, akkor kérek egy nagy menüt kólával és még mellé egy sajtburgert is. Tudom, hogy nem fogok még ezzel sem jól lakni, de ez talán elég arra, hogy hazaérjek. Amint megkapom, már indulok is el az asztalig. Leülve, neki is állok a krumplinak és a sajtbucinak. Már épp befejezem és kezdek neki a sajtos royalnak, mikor egy lány megáll mellettem és elkezdi hosszan ecsetelni, hogy leülhet-e. Miközben magyaráz, egyik szemöldököm felszalad a homlokomra és nagy ártatlan szemekkel pislogok rá.
- Persze, foglalj helyet. Nem muszáj nekem adnod a fagyid. Csinos lányok társaságában szívesen eszek. - Halvány mosoly jelenik meg az arcomon, azt hiszem ennyi bók még belefér a kapcsolatomba. Tovább eszek, majd néha beleiszok a kólámba. Eszméletlen, hogy mennyire jól esik egy nyári forró napon.
- Hogyhogy ezt a kaját eszed, ha tudod, hogy ennyire egészségtelen? - Végül megszólalok, mert tudnom kell, hogy talán azért van itt, mint én, vagy egészen más késztette erre a helyre őt. Miközben várom a válaszát én azért tovább eszek.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
11
Join date :
2013. Jun. 22.
Tartózkodási hely :
somewhere over the rainbow



TémanyitásTárgy: Chad&Fay - Crazy 06.08.13 3:55

Nos, lehet, hogy túlzásokba estem. Sokkal egyszerűbb lett volna visszamenni a pulthoz, és megkérni a kiszolgálót, hogy legyen szíves mégis becsomagolni a kajámat, de rólam van szó. Sarah Fay Elswood sosem választja a könnyű utat. Hol maradna akkor az izgalom? Miközben beszélek, figyelem minden egyes apró rezdülését és reakcióját, csak hogy nagyjából ki tudjam számítani, hogy vajon a pokolra kíván, vagy éppen örül, hogy társaságot kap. Meglepően könnyen veszi a cseppet sem hétköznapi szituációt, melynek egy pillanat alatt tettem főszereplőjévé, és ez egy hatalmas vigyort eredményez. Szeretem a nem földhözragadt, nyitott embereket, és ez a srác pontosan ilyennek tűnik. Szavaitól felbátorodom, mosolya pedig csak rátesz az amúgy is kicsattanó önbizalmamra még egy lapáttal. Arról ne is beszéljünk, hogy még a fagyimat is megehetem – na, nem mintha irigy lennék, de ez a másnapos menü egyik kulcspontja.

Miközben elhelyezkedem az asztal túloldalánál, figyelem, ahogy eszik, és hirtelen még jobban elfog az éhség. Gyorsan csomagolom ki a szendvicsemet, és már bele is harapok, így – míg le nem nyelem – kisebb csend áll be. Voltaképp vicces kérdést vet fel, bár a logikát abszolút látom és értem benne. Iszom egy korty kólát, majd magyarázni kezdek.

- Nos, bár tudom, hogy amit itt adnak, az egy nagy rakás ízfokozó kajának álcázva, de egyrészt imádom az ízét, másrészt ez esett a közelbe, harmadrészt, néha mindenki megérdemel egy kis bűnözést, főleg a bűn városában, nem igaz? - érvelek, majd elkezdem enni a fagyimat. Úgy döntök, hogy ezúttal eltekintek attól a szokásomtól, hogy a sült krumplit azzal együtt egyem, szerencsétlent nem akarom tovább sokkolni.

- És te? Mi vonzott egy ilyen helyre? Sokkal egészségesebben étkező és élő típusnak látszol. Vagy tévednék? - mérem végig, miközben enyhén elpirulok. Gyorsan kanalazok még egy adagot a fagyimból, és inkább csak várom, hogy válaszoljon.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
561
Join date :
2012. Jun. 21.
Age :
23
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: McDonald's 11.08.13 21:21

Amint betértem a mekibe és kivártam a soromat, megkaptam a rendelt kajámat, majd kerestem helyet és leültem, akkor állt elém egy lány, aki olyan gyorsan elhadarta, hogy gyakorlatilag leszeretne ülni, hogy alig értettem. Beleegyezek, mert valóban annyira belemerültem az evésbe, hogy nem is vettem észre, hogy tele lett az étterem. Végül is nem zavar, hogy itt ül, azért nekem is jó ez a társaság, hiszen nem vagyok egyedül és tudok is valakivel beszélgetni közben. Mégis jobban telik az idő így. Beszélgetést is kezdeményezek, hátha van valami közös témánk és úgy tűnik, hogy van.
- Persze. De arra is jó, hogy amíg haza nem érsz, addig legyen benned valami, mert ez a kaja, úgysem laktat. - Rántom meg a vállaimat, majd beleharapok a szendvicsembe. Muszáj, hogy egyek, bár tudom, hogy ez semmire sem elég a számomra, hiszen a félfogamra sem elég.
- Éppen éhen halni készültem. És mint említettem, annyira bőven elég, hogy hazaérjek és elkészítsek valami laktatóbbat. - Halványan rámosolygok, mert valóban e célból tértem be. Az utolsó mondatán még mindig mosolygok. Azért remélem, hogy nem gondol rólam ilyeneket, mert nem igaz. Szeretek egészségtelen kajákat enni, imádom a pizzát és az ehhez hasonlókat, pedig tudom, hogy mi miből készül.
- Azért nem vagyok vegetáriánus. Megeszek én bármit, ami finom és ízlék, hiába sok benne a kalória vagy épp egészségtelen. - Még mindig mosolygok, mert ez nagyon is felvidít. Tovább eszek, majd beleszívok a kólámba. Most valahogy ezt megkívántam, eszek is krumplit, hogy az is fogyjon és valamennyire laktasson.
- Innen merrefelé mész tovább? Haza vagy dolgozni mész? - Érdeklődök tovább, mert szerintem nem fog ezzel jól lakni, így rövidesen megint éhes lehet, de persze ezt nem tudom, én csak magamból indulok ki.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
2134
Join date :
2012. Jan. 27.

Admin


TémanyitásTárgy: Re: McDonald's 03.12.13 23:56

Szabad játéktér!

₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪


Én mindenhol ott vagyok... De tényleg... Mindenhol!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://prison.forumsr.com



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: McDonald's 09.12.13 10:41

Előzmények
Annyit már sikerült leszűrnöm, hogy ha olyasmiről beszélek vele, vagy inkább kérdezem, ami érdekli és ami ennyire leköti, mint ez a makett dolog, akkor nincs annyira zavarban. Mondjuk ha jól sejtem azért attól még el lehetne vonni a figyelmét, ha nagyon akarnám, de most meghagyom neki ezt a kis nyugit, amíg beszélhet arról, amihez annyira ért, meg hát igazából érdekesnek is tartom az egészet. Nekem talán egy kicsit unalmas lenne ilyesmivel foglalkozni, de ha az ember nem egyedül csinálja, akkor nem gond. Voltam én már tű alatt is órákon keresztül, és akkor is bealudhatna az ember, de mivel állati jókat lehet közben trécselni, nem volt még ilyesmire példa.
- Nekem nincs bajom az egyszerűbb kocsikkal sem, de azért egy Porsche... szó se róla, tényleg szép lehet, bár ilyesmiben azért jobb ülni, mint a polcon nézegetni. - mosolyodom el. Nem hiába mondják, hogy azért egy nőt egy menő kocsival le lehet venni a lábáról, szerintem azért ez tényleg szinte mindenkire igaz. Nem azt mondom, hogy ha valaki beinvitálna egy tuti lenyitható tetejű menő járgányba, akkor gondolkodás nélkül széttenném neki a lábam, de... na jó, ezt is mondhatjuk, kár szépíteni. Vagy csak én adom oda magam túl könnyen bárkinek? Ezt is megkaptam már, szóval... no mindegy, nem ide való eszmefuttatás, térjünk vissza a makettekre! Ezen belül pedig az állatokra és hogy simán elmennék hozzá megnézni, hogy neki mik vannak, arról nem is beszélve, hogy segíthetne nekem is összerakni egy valami kis dögöt.
- Hát mivel én nem értek hozzá, te pedig igen és a legtöbb dolgot, vagyis inkább mindent jobb társaságban csinálni, mint egyedül... ez totál kézenfekvő. Mondjuk megmondod hol szerezzek be valami madarat, pl. sast, azokat imádom! Én megrendelem, aztán beugrok hozzád, amikor ráérsz, hogy összerakjuk. - azt nem teszem hozzá, hogy inkább ő összerakja, én pedig majd nagyon drukkolok hozzá és figyelem, amitől ha jól sejtem, akkor rendesen zavarban lesz, de ez engem hol érdekel? Legalább egy kicsit szokja a dolgot, mert ha jól sejtem, akkor túl sok időt tölt egyedül.
Az viszont egyszerűen tény, hogy a mi kis ismeretségünk eléggé hullámzóan alakul, hiszen a kezdeti kávé leöntés és zavar után még egész értelmesen is sikerül beszélni, majd a végén a kis erőszakosságomnak hála el is ijesztem. Szó szerint azt érzem és látom, hogy menekül tőlem, ami persze nem valami kellemes érzés, és még így is próbálkozom, hogy utána menjek, mert talán tényleg túlzásba estem. De az már kiveri nálam a biztosítékot, amit ezek után csinál. Nem szoktam én ennyire rohanni egy pasi, vagyis senki után sem, most pedig már azután, hogy elhívtam ebédelni lassan könyörögnöm kéne, hogy ne húzzon el? Na azért addig nem süllyedek le! Fogom és most én hagyom faképnél, mert már tényleg elegem van ebből. Ne, hogy már az legyen a legnagyobb szívfájdalma, hogy visszaadja nekem az aprót, a kávéért, amit kiborított. Az viszont meglep, amikor ezek után meghallom a hangját. Hát tény, hogy nem a legjobb, amit kitalált, de azért több, mint a semmi és a maga módján még aranyosnak is mondanám, ha nem lennék még egy kicsit most is mérges.
- El is várom. Tudod lehet ám normálisan is beszélgetni, egyrészt nem kell folyton paráznod, hogy mit mondasz vagy teszel, másrészt... szerintem totál nem gáz ez a fájdalom izé, ami veled van. Nem kell... szégyellni. - darálom le neki egy szuszra, négy egy minimális szünettel. Persze nem esélyes, hogy csak úgy hirtelen megváltozna a jelleme, de ezek után úgy éreztem, hogy ezt akkor is ki kell mondanom, ha a fene fenét eszik is. A telefonja rezgését, ha meghallanám se tenném most szóvá, sőt kivételesen még csendben is maradok, mert már csak pár lépés és meg van a cél. A Mekiben pedig az első a rendelés, és csak akkor szólalok meg, amikor már letettem a tálcát, meg persze a kabátomat és a táskát is magam mellé. Szépen vele szemben huppanok le, remélhetőleg nem lesz zavarban, ha fel merek könyökölni és teszem azt a dekoltázsomat kénytelen nézegetni, főleg mert most annyira nem is vettem fel durva felsőt, bár azét nem is garbóról beszélünk. Csak úgy lazán esztétikusan mutogatom mit kaptam természetanyától, vagy hogy fogalmazzak.
- No és mit szeretsz még a maketteken kívül? - jöhet is az első kérdés, és ez még határozottan visszafogott, sőt a fájdalom cuccáról sem kérdezek, nem akarom kiakasztani. Majd mesél róla, ha akar igaz?
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: McDonald's 09.12.13 18:19

______________________________________________________________
Teljesen elmerülök a saját világomban és kimondottan élvezem, hogy valaki olyannal beszélhetek a makettjeimről, akit tényleg érdekel. Persze Mary és Robert is úgy tesz, de már ezerszer hallgatták végig a  rajongásom. Most viszont, amennyire meg tudom állapítani, Jennát nem untatom és nem udvariasságból kérdez. Legalábbis eléggé ezt bizonyítja az is, hogy nem csak bólogat, hanem kérdez, reagál, sőt, még a saját véleményét is hozzáfűzi. Legalábbis a kocsikkal kapcsolatban mindenképp. Akkor viszont már megállok a nagy beszéd közepette, amikor arról esik szó, hogy segíthetnék neki egyet összerakni. Nem gondolkozok túl sokáig és nem is mérlegelek. Inkább csak megbirkózok a ténnyel, hogy jól hallottam, amit mondott.
- A makettezés teljesen jó egyedül is. Ez a lényege. Hogy az ember ne unatkozzon, hanem lefoglalja magát - próbálom elmagyarázni az én szemszögemből, de végül inkább feladom. Ő valószínűleg úgysem nézné így, felesleges próbálkozni.
- Lehet online rendelni, ahogy én is szerettem volna és lehet kapni boltban... - hallgatok el egy pillanatra, majd nagyot nyelek és hozzáteszem. - Játékboltban. - Ennyire még nem szégyelltem magam, min most. Játékbolt. Mintha csak most tudatosult volna bennem, talán ez tényleg játéknak minősül, csak annyira elzártam ezt a lehetőséget, hogy komplett logikát alakítottam ki, miért is számít dísznek és felnőttes elfoglaltságnak.
Még ezzel csak-csak megbirkóznék és elfelejteném, tekintve, hogy percek múlva már teljesen máson pörögnek az agyam fogaskerekei, de ennél rosszabb jön. Csak rosszabb. Egyre többet hibázok és már egy idő után meg sem próbálok kijavítani magam. Miután pedig bevallom, hogy miért nem kiabáltam és káromkodtam, amikor a forró kávé a kezemre ömlött, végképp nem akarom mást, csak hazamenni. Nem tudom, mióta érzem magam ilyen szánalmasnak attól, hogy ezt valaki tudja, de most nagyon rossz. El akarok menekülni és magamra csukni otthon a szobám ajtaját. Végül mégsem ezt választom. Összeszedem minden bátorságom és utánaszólok. Bólint és sietősen szedem a lábaimat, hogy utolérjem, de látom rajta, hogy valamivel igazán meg kellene békítenem. Csakhogy én ebben - sem - vagyok valami jó. Nem értek az emberekhez.
- Akkor majd gondolkozol te helyettem és rám szólsz, ha valami olyat teszek vagy mondok, ami már túlmegy a határon - bólintok aprót, mintha nem vele, hanem magammal tisztáztam volna ezt.
- Ühüm - mondok végül ennyit az utolsó szavaira, majd mintha semmi fontosról nem beszéltünk volna, belerúgok egy, az utamba került kavicsba. Ha már zsebre dugott kézzel haladok mellette, legalább valamit kezdjek magammal. A másodperceket most úgysem számolhatom. Figyelnem kell rá. Akkor is azt teszem, amikor már beérünk a Mekibe és ő rendel. Igazából fogalmam sincs, mit szokás itt enni. Nem járok ilyen helyekre, mert Mary szerint veszélyes lehet. Nem látom benne, hogy mi olyan kockázatos ebben, de tény, hogy a házi koszt ellen egy szavam sem lehet.
Úgyhogy végül, mikor rám kerül a sok, pont azt rendelem, amit Jenna, csak dupla adagot. Végül is, éhes vagyok, nem lesz túl sok maradék. A tálcával, minden lépésemre figyelve indulok meg az asztal felé és le is ülök. A kabátom viszont csak akkor veszem le, amikor ő is. Arról már igazán nem tehetek, hogy közben fél szemem akaratlanul is rajta tartom. Akkor meg főleg, amikor ott könyököl előttem. Mikor már én is rájövök, hogy túl feltűnően bámulom, inkább nem várok engedélyre, hanem belefogok az evésbe. Először majdnem teleszájjal kezdek válaszolni, de rájövök, hogy talán ezt mégsem kellene.
- Gyíkokat. Van két Leopárdgekkó a szobámban. Ott laknak a polcomon egy bálnavadászhajó és egy kisebb vitorlás között - mesélem nagy boldogan. Pont, mint ahogy a kisgyerek, amikor végre valaki megkérdezi tőle, hogy mi történt az óvodában.
- Állítólag nagyot tudnak harapni. Mary szid is érte, amikor szándékosan cukkolom a kicsiket - teszem hozzá nagy mosollyal az arcomon, majd újabb falatot eszek.
- És te? - kérdezek vissza összeszedve a bátorságom. - Talán valami... táncos vagy? Pont úgy nézel ki. Azok is olyan csinosak és vonzzák az ember tekintetét - mondom egészen lassan ejtve ki a szavakat és azon kapom magam, hogy a mondat végére egészen lehalkítottam a hangom.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: McDonald's 09.12.13 19:30

Tényleg érdekelnek a téma. Általában minden érdekel, ami nekem új és még érdekes is, és ez végülis simán annak mondható. Persze nem azt mondom, hogy én leülnék ezzel foglalkozni egyedül, vagy hogy tankokkal, meg repülőgépekkel dekorálnám ki a szobámat, mert azért ilyen szintig nem mennék el, de attól még meghallgatom, amit mondd, sőt igazából még tetszik is, hogy ezzel kapcsolatban mennyire lazán és határozottan tud beszélni, hiszen azért ez eddig nagyon nem volt rá jellemző. Ezért is kérdezek tovább gondolkodás nélkül, meg hát mert végülis nem is lenne rossz valami sas a polcomon, amit én készítettem. Tuti, hogy nagyon vigyáznék rá, már ha egyáltalán sikerülne összerakni.
- Én amúgy se unatkozom túl gyakran, vagy ha igen, akkor teszek ellene, de mindent jobb társaságban csinálni. - értem én az ő érvelését, mert ha egyedül van, akkor minden bizonnyal jó ez a makett dolog, de én nem csinálnám egyedül, akkor már inkább vele. Tuti, hogy nem tudnám magam rávenni, hogy hosszabb ideig ücsörögjek egy szobában és mondjuk ragasztgassak, meg ilyesmi. Ahhoz én túlságosan pörgős alkat vagyok.
- Nekem még mindig van pár plüssállatom és az is előfordul, hogy magamhoz veszem a kedvenc macimat éjszakára, és azokat is többnyire játékboltban lehet beszerezni. - mosolyodom el, amikor látom, hogy mennyire szégyenli magát, mert kiderült, hogy játékboltba kell menni, hogy beszerezzek valamit összerakni valót. Nem ciki ez szerintem, sőt én még amúgy sem érzem magam olyan komoly felnőttnek, hogy ne tehetném be a lábam mondjuk egy játékboltba, vagy egy játékterembe. Végülis hivatalosan még csak nem is vagyok nagykorú, elvileg alkoholt se ihatnék, bár ez eddig sem akadályozott semmiben. Egyébként meg tényleg szeretem a plüssállatokat, néha nagyon jól tudják pótolni az ember életében a hiányzó komolyabb kapcsolatokat. Bár most persze más, hogy itt a bátyám, de... attól még ugyanúgy egyedül alszom igaz? És ahogy már említettem nem szeretek igazán egyedül lenni.
A helyzet viszont ezek után gyorsan vesz negatív ívet, amikor sikerül finoman kiakasztanom az utcán, viszont mégis megpróbálok utána menni és elnézést kérni a magam módján, de ezt nem kezeli valami jól, sőt végül már ott tartok, hogy nem is érdekel az egész, mert azért az, hogy valaki egy marék aprót adjon nekem az utcán, és lekoptasson... hát azért finoman szólva is szíven üt. Viszont mégis csak utánam kiált, miután ott hagytam és hát bevárom, mert a fene tudja, de értelmesnek tűnik, és nekem eddig nem volt túl sok szerencsém a megszokott macsó pasasokkal.
- Na jó, majd igyekezlek kikupálni, hogy mikor hogy kell viselkedni, ha társaságban vagy és nem a makettekkel. - eresztek meg végül egy visszafogottabb mosolyt, de azt hiszem azért már haladunk. Nem tudok ám én túl sokáig haragot tartani senkivel sem, az nem megy, akármennyire is akarnám, úgyse sikerülne. Nem is erőltetem tehát, hanem inkább megindulunk a cél felé, ami már határozottan közel van egyébként is. Tuti, hogy padlót fognék, ha kiderülne, hogy még sosem volt ilyen helyen, bár azért a házi koszt is jó lehet, abban nekem már jó rég volt részem, hiszen nem tudok főzni, és nincs, aki főzzön rám. Néha azért hiányzik anyu főztje, és a legrosszabb, hogy vannak ízek, amikre már nem is nagyon emlékszem. Hosszú idő az a négy év, amióta eljöttem otthonról.
Leülünk tehát, és igyekszem nem mosolyogni azon, ahogy bámul. Nem tudom mi lenne vele, ha valami kihívóbb cuccban jöttem volna, de mivel csak a netkávézóba készültem, így mondhatni mázlija van. Inkább kérdezgetek még egy kicsit tőle, hogy elvonjam a figyelmét, meg ha megint talál valami témát, amit szeret, akkor talán oldottabbá válik majd.
- Gyíkok? Hát... érdekes srác vagy, azt meg kell vallani. Mázli, hogy nem pókjaid vannak, mert akkor visszavonnám ezt a makettkészítéses találkát. - vigyorodom el. Nincs bajom a gyíkokkal, bár nem mondom, hogy meg is tapiznám őket szívesen, de vannak olyan kis gyíkocskák, amik kifejezetten cukik, habár hogy ez a típus hogy néz ki, azt nem tudom pontosan. Az említett név viszont azonnal feltűnik, és azért most nem fogom ám vissza magam, hogy ne kérdezzek rá. Végülis egy ebéd arról szól, hogy az ember beszélget és ismerkedik, nem ülhetünk itt csendben.
- És ki ez a Mary? A nővéred? - ha az anyukája lenne, akkor tuti, hogy azt mondaná, hogy az anyukám, nem? Azt pedig nehéz elképzelnem, hogy a párja, vagy mit tudom én a lakótársa, bár persze mindig lehetnek meglepő fordulatok. Közben persze én is falatozni kezdek, és a kérdését hallva kissé beharapom az alsó ajkamat és úgy pillantok rá két falat között. Szóval... legyek őszinte? Attól vajon mennyire fogna padlót?
- Igazából énekes szeretnék lenni, amit mondasz közel áll hozzá, de jelenleg osztó vagyok egy kaszinóban, viszont... - rövid szünetet tartok, mintha mérlegelni akarnám, hogy tényleg elmondjam-e neki nyíltan az igazat. - Nem gyakran, de jó ideig dolgoztam sztriptízbárban, szóval végülis a tánc stimmel. De kedves tőled, hogy már másodszor mondod, hogy csinosnak találsz. - mosolyodom el a végén, és persze kíváncsian pislogok, hogy vajon hogyan fog majd reagálni a kis infora. Bár legalább akkor sejtheti, hogy miért is vagyok ennyire nyílt, vagyis nem feltétlenül e miatt, hanem azért bírom az ilyen munkát is. Szóval egyszerűen csak van összefüggés, és hát nem vagyok kimondottan szégyenlős.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: McDonald's 09.12.13 20:52

______________________________________________________________
Mindent jobb társaságban csinálni. Ha ő mondja, én elhiszem neki, de attól még nem tudom, milyen lehet lehet ez. Nem mintha annyira kis szeretném próbálni. Jó nekem úgy minden, ahogy van. Meg amúgy sem hagyhatok félbe egy makettet sem. Viszont ha vele elkezdenék egy újat... nem tűnik rossz ötletnek. Gondolkodás nélkül kezdem el sorolni, hol lehet ilyesmit venni vagy éppen rendelni, de hamar észbe kapok és elég szerencsétlennek érzem magam. Végül is most vallottam be, hogy játékboltban kapni őket és akkor mégis játéknak minősülnek. Gyerekesebb vagyok, mint gondoltam valaha. Most már hiába is tagadnám. Valami szomorú mosoly mégis felkúszik az arcomra, amikor egyértelműen próbál segíteni azzal, hogy a plüssmacijáról beszél. Még ha nem is felejtem el az egészet, azt eléri, hogy újra felemeljem rá a tekintetem és ne ragadjunk le itt.
Nem mintha sokkal jobb lenne a folytatás. Legszívesebben hazaindulnék, mégis előveszem azt a tartalék bátorságot, amiről nem is tudtam, hogy van és utánakiabálok. Még mindig kissé feszengek mellette, de most kivételesen azért, mert tudom, még mindig haragszik rám én pedig nem tudom, hogy kellene bocsánatot kérni ezért. A mosoly viszont valamennyit segít és még ha halványan is, de viszonozni tudom. A Mekiben már minden könnyebben megy. Annak ellenére is, hogy újra és újra a dekoltázsára téved a tekintetem. Tehetek én róla? Próbálom visszafogottan - vagy inkább egyáltalán nem - bámulni, de nem sok sikerrel. Nem úgy tűnik, mintha zavarná, mégis próbálkozok és inkább a rendelt kajával foglalkozok, amíg nem kérdez.
- Leopárdgekkók - bólintok, hogy tudatosítsam benne, nem átlagos kövek között lakó gyíkokról van szó.
- Érdekes, mint érdekes, vagy érdekes, mint flúgos? - kérdezek vissza, de abba nem gondolok bele, mit fogok kezdeni a válaszával.
- A pókokat nem szeretem. Soha nem szerettem. Velük nem lehet játszani. Nem lehet kinevezni őket hajóskapitánynak. Nem lehet... szóval sok mindent nem lehet velük - fejezem be végül ennyivel, mielőtt újra nagyon belelovalnám magam most ebbe a témába. De még így is sikerül egy olyan részletet elárulnom, amit talán nem kellett volna.
- Hát... - piszkálom meg a kaját, csak hogy addig is ne rá kelljen néznem.
- Igazából ő és Robert a kereszt szüleim. Meg amolyan pótszülők - vallom be, de ezt közel sem szégyellem annyira, mint az egész fájdalomhiány vagy a játékbolt dolgot. Ennek ellenére nem akarok foglalkozni túl sokat ezzel, magyarázkodni meg végképp nem szeretnék. Inkább újabb bátorságadagot merítek abból a bizonyos tartalékból, és kérdezek, gondolkodás nélkül.
- Énekes? Amolyan tömegek előtt álló nagy rocksztár, akiért rajonganak a pasik? Bár gondolom az utóbbi most is igaz - nézek fel rá a nagy evés közben, ami igazából inkább csak indok arra, hogy ne őt nézzem. De akkor már képtelen vagyok a kajával foglalkozni, amikor a tippemben is megerősít. Komolyan? Táncos? Eltaláltam?
Mégsem az elképedés az, ami kiül az arcomra. Sokkal inkább egy sokat mondó mosoly, ami elég egyértelműen megmondja bárkinek, hogy mi jár a fejemben. Egyből feszengeni kezdek, amikor erre én is rájövök és már le is törlöm a mosolyt. Ideje a kaszinós résszel foglalkozni.
- Nem lehet unalmas munka. Ha ilyen helyen dolgozol, nem csoda, hogy sok embert ismersz - mondom, de az egész inkább csak egy átlagos szöveg. A gondolataim még mindig a sztriptízbár rész körül keringenek. Az egész tetejében még a telefonom is újra vad rezgésbe kezd.
Nagyon, de nagyon ideje lenne lehűtenem magam!
És lehetőleg el kellene kerülni, hogy Mary vagy Robert rám találjon itt.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Sponsored content



TémanyitásTárgy: Re: McDonald's

Vissza az elejére Go down

McDonald's

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
3 / 5 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next

Permissions in this forum:Válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
PRISON FRPG :: Város :: Belváros :: Szórakozóhelyek, kaszinók-
Új téma nyitásaHozzászólás a témához