welcome to prison frpg
üdvözlünk
lépj be las vegas-ba!
Amikor meghallod a nevet: Las Vegas, mi jut először eszedbe?
Kaszinók? Féktelen bulik? Black jack? Roulette? A lehetőségek tárháza végtelen, a kaszinók sora gazdagokat dönt mocsokba...
Azonban egy valamire senki sem gondol. Miután a kaszinóban megszeded magad zöldhasúval, nem árt vigyázni a haza úton; Las Vegas sem másabb, mint a többi város. Vannak rosszfiúk és rosszlányok is, akik képesek bárkivel végezni, ha úgy tartja kedvük. Vannak drogosok és más szenvedélybetegek, akik képesek ölni is azért, hogy megkapják a napi adagjukat. Táncosnők és krupiék, akik egy szempillantás alatt elveszik mindenedet. Prostituáltak és maffiózók, akiknek már, ha csak a nevét tudod, már veszélyben vagy. Mi a közös bennük? Egy rossz mozdulat, egy alaposan át nem gondolt lépés, és máris a börtönben találják magukat, ahonnan megszökni, még senkinek sem sikerült...

facebook csoportunk
lépj be
las vegas téged vár
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
csacsogda
súgj nekem egy titkot...
promónk
csak tekintsd meg!
új posztok
kaptál választ?
Grimm
Lara Dawson
14.09.17 3:34
Gimnázium
Saige Hannigan
30.08.17 22:56
a legaktívabbak
a legtöbb posztot írók
Admin (2134)
 
Lyna Frei (777)
 
Desmond Drescher (648)
 
Cassandra Drescher (599)
 
Chad Donaghue (561)
 
Charlotte Collins (493)
 
Jennifer Ariadne Lively (449)
 
Aurora Rossum (399)
 
Veronica Chloe Foster (389)
 
Helena Nina Lemmer (273)
 
Top posting users this month
Benjamin Tate Hunter
 
Simon Whitlock
 
Timur Theodor Volkov
 
Lara Dawson
 

Új téma nyitásaHozzászólás a témáhozShare| .

Mexikó térségében ~ Jasmine and Aidan ~

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
8
Join date :
2015. Feb. 22.
Age :
29
Tartózkodási hely :
Vegas



TémanyitásTárgy: Mexikó térségében ~ Jasmine and Aidan ~ 22.02.15 20:58

Jas and Aidan
 

Világoskék tekintete lázasan csillog a sötétben. Egészségről nem árulkodik, és nem meglepő, hogy már nem lehet azt az egészséges férfit látni aki egykoron volt. Akit mindenki ismert, akit még a CIA is nagy becsben tartott akárcsak az FBI. Arca beesett, hatalmas fekete karikák éktelenkednek szemei alatt és a számtalan ütlegelésnek, vágások és lövéseknek köszönhetően. Ki tudja, hány féle betegséget vagy fertőzést szedett már össze, elvégre nem kórházban tartják szerencsétlent fogva, hanem egy nyálkás, mocskos pincében a sötétben.
Nemrég még abban a bizonyos kórházban feküdt, mikor a vállát műtötték, amiről egy jó ideig nem is tudták, hogy mennyire elrontották. Úgy gondolták, hogy rutineljárásnak számít megműteni pár izmot és ideget a vállban, de úgy néz ki, hogy a kezdő orvosnak közel se volt olyan szerencséje mint ahogy azt a többi orvos gondolta. A gond csak az, hogy egy FBI és beépített CIA ügynök műtétét rontották el, amivel igen csak keresztbe tettek maguknak.
Alig, hogy kiengedték a terapeutához, hogy elkezdjék a lebénult kar helyre tételét, rá nemsokára nevetséges módon túsz lett belőle. Valamennyire használhatóbb már a karja, fogni tud vele ahogy írni is. Viszont lőni, vagy ütni, aligha.
A feje fölé fellógatott lámpaizzó hamiskás sárga fénnyel villan fel mikor öt különböző személy bakancsának hangos dobogását fedezi fel a helyiségben. Sötétszürke inge gyakorlatilag bordó és fekete árnyalatú az átitatott vérmennyiségnek köszönhetően, s világos farmerét is jócskán borítja az imént említett nedű.
- Szóval. Joachim... térjünk vissza arra a bizonyos kérdésre.
- Javaslom, hogy ne személyeskedjünk - hangja halkan, rekedtesen viszont kifejezetten pimaszul hagyja el a száját. Lassan negyed éve már, hogy a franciáknál van, akik ez idő alatt még csak véletlenül se kegyelmeztek neki, de neki még mindig van mersze pofátlankodni.
- Látom nem tanulsz semmiből. Olyan vagy mint régen. Nem tanulsz te semmiből... Ki védi a segged, haver és ki védi anélkül, hogy érted jött volna? Egy öltönyös barom volt itt múltkor, de nem igazán tudtunk alkudozni vele.
- Miket gondolsz? Majd köpök mi? Ti tanítottátok meg, hogy hallgassak. Fogok is...
- Köphetsz is! - az egyik nagydarab néger lekever neki egy jókora pofont, minek hála a szája felreped, s a nyelvére is ráharap. Egy kisebb adag vért köp a padlóra, majd gyilkos szemekkel les fel a nagydarabra.
- Imádjátok a helyzetet, hogy le vagyok kötözve mi? - mozgatja meg a csuklóit melyek a szék támlája mögött vannak egy vaskos kötéllel összeszorítva. Ki tudja, hogy hogy néznek ki már azok a hegek amik a csuklóit borítják, de nem is szeretne belegondolni. Amíg nem érzi rothadás szagát addig nincs baj.
- Gyere szépségem, vegyük kicsit komolyabbra a szót - két mamlasz ragadja meg a karjánál fogva, majd egy, a plafonra felakasztott méretes kampóra akasztják fel a csuklója köré tekert kötélnél fogva.
- Ajánlom, hogy mihamarabb mondd amit várunk, különben rosszul jársz... nagyon -  hangja gyilkosnak és kegyetlennek hat, de ez se töri meg a férfit. Az már más kérdés, hogy majd be sz*rik úgy fáj a válla.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Mexikó térségében ~ Jasmine and Aidan ~ 23.02.15 8:24

Az arabok mindig, mindenhol ott vannak, ez köztudott tény. Nincs olyan országhatár, nincsenek olyan arab, és bomba biztos ellenőrző kapuk a reptereken, amik bármiféle akadályt jelenthetnek ezeknek a terrorista senkiháziknak. Az emberek többsége már akkor élve eltemeti magát, és keresztet vet, amikor még csak a gyanúja áll fent annak, hogy öngyilkos merénylő bujkál a kaszinóban, vagy éppen az egyik hotelban. Pedig, ha tudnák, hogy mennyire könnyen lehet őket alkuba és különféle szerződésekbe vonni, lehet még az amerikai légierő is elgondolkodna rajta, hogy alkalmaz közülük párat.
Amióta Aidannek nyoma veszett, le sem veszem a szemem a hírekről. Hosszú heteken keresztül, huszonnégyből huszonhármat az ő képét mutogatták még a teleshop műsorokban is. Hihetetlen, esküszöm, hogy zavar, hogy ezzel az állandó tévés szerepléssel már nagyobb sztárrá avanzsálták, mint a Rolling Stonest... Okosabb természetesen nem lettem attól, hogy éjjel nappal attól zsongtak a hírek, hogy még mindig nem találta meg a CIA az emberét, de legalább ezzel én kikerültem a média, és a hatóságiak markából, és azt is elfelejtették, hogy a világon vagyok. Mindenki Aidan után szaglászik, csak kissé szar taktikát választottak. A CIA az eltűnése után egy héttel betört a házába, hogy nyomravezető jelek, bizonyítékok után kutasson, de semmi tárgyilagos bizonyítékot nem találtak, ami előrébb juttatta volna őket. Pedig, ha felfigyeltek volna a hűtőre kibiggyesztett kis üzenetemre, akkor már elindulhattak volna egy bizonyos útvonalon, és nem a levegőben kapálóznának még mindig, újra és újra lefutva azokat a felesleges köröket, amiket már annyiszor sikerült nekik. Milyen kár, hogy én már legalább tíz kicseszett lépéssel előrébb járok. Ráadásul nem is akárhogy! Az emberi kapcsolatokon múlik minden. Amikor még Tim szedett-vetett csapatában dolgoztam, volt szerencsém védeni az arab sejk picsáját. Be is kaptam helyette egy golyót, így azóta az adósom az a dagadt disznó.
Csak meg kellett találnom jelenlegi búvóhelyét, és kölcsön kérnem az embereit egy kis ezért, azért cserébe. Ha Aidan megtudja, hogy az összes vagyoni tárgyát, a házát, a kocsijait, fegyvereit, és minket is odaígértem a dagadtnak a kiszabadításáért, és az embereinek a segítségéért cserébe, lehet, hogy fog egy hangya szarnyi kis patáriát csapni, de üsse kő! Élve megúszta az egész francia balhét, és ez a lényeg.
-Kussolj ba*d meg, hát nem érted?! Bassza meg... - Morgok ki a távcsövem mögül, ami igazából Aidané.
-Ő nem érteni á a nyelv...
-Aha, fasza, akkor tolmácsolj!
-Nem závárhátom meg szent imá közben. - Fogcsikorgatva forgatom meg villódzó, bogárszerű íriszeimet. Értem én, hogy az a majom békével akar majd Allah színe elé lépni miután a mai akciónk végén felrobbantotta magát, de baromira nem tudok koncentrálni, és utasítgatni úgy, hogy ez a marha közben itt mellettem az ördög nyelvén halandzsázik.
-Na, figyu! Mondd meg ezeknek a seggarcoknak, hogy addig nem mozdulunk, ameddig azok a barmok odabent nem tesznek kárt az ügynökben. Ha megadom a jelet, lerohanjuk ezt az egész kócerájt, vágod?! - Nézek ki a távcsövem mögül, szemeimmel fenyegetően méregetve a mellettem hasaló, és a fegyverét szorongató katasztrófa turistát, majd ismét a távcsőbe meredek. Kézfejemen az ízületek kifehérednek, miközben szinte véresre harapom alsó ajkam az ereimet, bőrömet, sejtjeimet mardosó bosszútól. Ma az összes rohadék megdöglik!
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
8
Join date :
2015. Feb. 22.
Age :
29
Tartózkodási hely :
Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Mexikó térségében ~ Jasmine and Aidan ~ 23.02.15 8:48

Jas and Aidan
 

Teljesen kiesett már az az időszak az életéből, mikor a  pisztoly markolata találkozott a tarkójával. Arra emlékszik még, hogy hosszú órákon át sajgott még utána a feje és még több ideig kísértette a hányinger kellemetlen, gyomorszorító érzése, de nem volt ideje ezzel foglalkozni. Miután elvitték a kórházból, teljes volt a káosz. Mindig figyelt rá valaki, többek között egy ügynök vagy valami jó erőben lévő harci medve, akit csak arra neveltek, hogy a kérdéses személyeket vigyázza. Elrablása előtt volt egy általa indított merénylet ami azonban megbukott köszönhető ez Aidan éles észjárásának, és annak, hogy több társa is az épületben tartózkodott.
Viszont az nap mikor a tényleges káosz elnyelte a kis társaságot, pont nem volt mellette senki az orvosokon kívül. A kórházat bezáratták egy kis időre míg nyomoztak. Átvizsgáltak minden felvételt, arra utaló nyomokat kerestek, hogy valaki megbújt a személyzet tagjai között, így játszva ki a legtettrekészebb ügynököket is vagy épp az orvosokat, akik amúgy tisztában voltak azzal, hogy kit ápolnak, így különítményben volt, hogy biztonságosabb legyen számára a lábadozás. Mind hiába...
S mint aznap, mikor leütötték és nyugtatóval lőtték tele, most is tömény hányingerrel küzd. Nem azzal van gondja, hogy több sebből vérzik, mindig is jól bírta az ilyen fajta gyűrődést. Össze se bírná számolni, hogy hány lövést, szúrást vagy vágást nyelt már be életében. Leginkább azzal van gondja, hogy lassan harmadik hónapja alig aludt egy szemhunyást, mert ugyebár soha nem engedték neki. Mindig volt miről kérdezni, mindig akadt téma amivel felb*szhatták az agyát. Mindig lehetőségük volt arra, hogy valamilyen úton-módon kikészítsék mint fizikailag, mint szellemileg. Mentálisan viszont még mindig tökéletesen stabil.
- Hervé?! Nem akarsz nekünk mondani valamit a barátaidról? Kettőt már elkaptunk... nagyon ízlettek a kutyáknak.
Egy pillanatra heves szívdobogás tör rá, viszont megtanult olvasni az arc változásaiból, minden kis apróbb rezdülésekből.
- Nem etetnétek ti a kutyákat emberekkel. Annál jobban sajnálnátok azokat a dögöket mint, hogy emberhúst adjatok nekik.
- Valamiért nem tudom elhinni, hogy még mindig nem érted meg, mit akarunk. Az életeddel játszol öcsém, remélem ezzel tisztában vagy.
- Ó, én teljes mértékben. Egy ember a csapatnak ide vagy oda, mit számít. Ha köpnék, úgyis megölnétek. Ha nem köpök addig kénytelen vagytok életben hagyni. Ismerem én az észjárásotokat, négerkém. Nem fogtok ilyen könnyen csőbe húzni. Ti "neveltetek", most ti fogtok kikészülni tőlem - ingatja a fejét ide-oda ezzel jelezve, hogy nem fogják beskatulyázni. Halántékáról verejtékcseppek százai csurognak lefelé, hisz ő maga is érzi a teremre telepedő feszültséget.
Egy másik nagyra nőtt csigazabáló összepillant a vallatóval, s mintha legalábbis képesek lennének olvasni egymás gondolatában, az már lép is Aidan elé, hogy a kis kézi boxerrel néhány jól irányzott maflást keverjen le neki.
Hosszú, kínzó perceken keresztül kapja az istenes pofonokat, mígnem előre bukó fejjel kap sziszegve levegő után. Kékjei melyek általában vidámak és lelkesek, most undorodónak és gyilkosnak tűnnek. Nem fog sokáig telni, hogy átesve a holtponton, ténylegesen elhallgattassa magát. Mert most még van ereje visszaszólni. De akkor már az akaraterejére lesz szükség ahhoz, hogy akárcsak egy szót is kinyögjön.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Mexikó térségében ~ Jasmine and Aidan ~ 23.02.15 9:29

Nem kapkodok el semmit, és nem bízok a véletlenre semmit. A megfelelő pillanatban fogjuk meglepetésszerűen rájuk törni az ajtót, de addig is türelmesen várunk. Ez most nem egy olyan akció, mint az eddigiek is voltak. Itt nem hibázhatunk, nem véthetünk egy rossz mozdulatot sem. Ahhoz, hogy sikerüljön és az összes itt lévő francia egytől egyig megdögöljön, pontos és előre megtervezett lépésekre van szükség. Én vagyok ennek az akciónak a feje, így minden rajtam múlik, és a pontos irányításomon. Mindenkinek jutott feladat bőven. Az enyém Aidan lesz, és többek között az, hogy élve kijuttassam innen. Nem olyan emberrel kötöttem szerződést, aki szó nélkül hagyná, ha végül nem tartanám meg a szavamat.
-Készüljetek! - Utasítom a mellettem katonás sorban hasaló terroristákat, akik a távcsövüket engedelmesen leváltják a kis köpőcsöveikre, amikbe alig látható, de annál hatásosabb méregben áztatott nyilak állnak készen a kilövésre, és arra, hogy csontig hatoljanak.
-Most.... - Intek némán, és már indulok is, hogy megcélozzam a hátsó bejáratot, ahonnan Aidant a legkönnyebben meg lehet közelíteni. Arcomba húzom a csadort, úgy hogy csak bosszúszomjas szemeim látszódhassanak ki, és már indulok is a pince folyosójának másik oldalára. Mindent pontról pontra megterveztem, és ha hiba csúszik a gépezetbe, az csak az arabok hibájából adódhat, senki máséból!
Önelégülten elvigyorodom, amikor hallom a fájdalmas kiáltásokat, és a tompa puffanásokat, ahogy a katonák a földre rogynak. Ezt követőlegesen megkezdem a számolást magamban, és valamikor az öt környékén hallom az első lövést, és azt ahogy a túloldalon rogyadozó ólom ajtó megadja magát, és egész egyszerűen csak leszakad a rozsdás zsanérokról. Az első igazi lövések ekkor hangzanak csak fel. A hangokból ítélve van itt minden, de legfőképpen a sorozatlövők azok, amikből nem akad hiány.
-Egy...kettő...hár ééééés.... - Ujjam feszülten simul a ravaszra, amit úgy nyomok le, hogy már-már azt hiszem, hogy bármelyik pillanatban leszakadhat a helyéről. Összeszorított szemekkel koncentrálok, szám pedig vérengző, őrült vigyorra húzódik a fekete csador mögött, az adrenalin szintem lehetetlen magasságokba ugrik, és nem érzek semmit csak a kielégítő, édes bosszút, ahogy látom az ólom ajtót kiszakadni a helyéről. Agyam lüktetni kezd, akárcsak létfontosságú szervem valahol a bordáim rejtekében, amikor megpillantom a franciák elképedt arcát. Van, aki már az akció kezdete óta a földön fekszik, és éppen utolsó légvételeit veszi mielőtt a mérges nyilak beteljesítenék utolsó feladatukat, és lebénítanák a teljes légzőközpontokat.
-Helló-belló! - Húzódik ördögi vigyorra a szám, amire csak fedetlen szemeimből következtethetnek. Ekkor nyitnak tüzet a kis jóindulattal még sértetlennek nevezhető katonák, amivel párhuzamosan a plafonról himbálódzó Aidan mögé ugrok, hogy fedezékül szolgálhasson. Tudom, hogy rá nem fognak célozni, hiszen terveik vannak vele. Nem érné meg nekik, ha kilyukasztanák.
-Egy rossz mozdulat, és kinyírom! ÉRTHETŐ VOLTAM?! - Üvöltöm Aidan mögött állva, immáron levágva a kötélről, egyik könyökhajlatommal közrefogva a nyakát, másik kezemmel pedig kibiztosított stukit tartva a halántékához.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
8
Join date :
2015. Feb. 22.
Age :
29
Tartózkodási hely :
Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Mexikó térségében ~ Jasmine and Aidan ~ 23.02.15 15:22

Jas and Aidan
 

A feszültség pillanatok alatt a tetőfokára hág, ahogy néhány másodperc erejéig mindenki elhallgat. Mintha valami készülőben lenne. A kutyák odakint némán, hallgatag kushadnak a bokrokban, és bár év eleje van, a hőség mégis tikkasztó. Nem sűrűn van még Mexikóban se ilyen meleg Februárban, de... valamikor el kell kezdeni a tavaszra és nyárra való felkészülést.
Aidanről a verejtékcseppek is gyakorlatilag a fülledt, kellemetlen melegnek köszönhetően folynak, nem csak annak köszönheti, hogy bizonyos testrészeiben kínzó fájdalmat érez, bár ez is közre játszik. Nem azzal van neki gondja, hogy egy-egy izmába golyót lőttek s van ami még mindig benne van - legalábbis a reggeli biztos - de olyan is akad, amit késsel vájtak ki belőle. Sokkal inkább a vállának köszönheti a kellemetlen, égető és zsibbasztó fájdalmat. Azt hinné az ember, hogy egy félig béna kar nem fájhat. Hát az az ember téved. Emellett sose kellemes az embernek a csuklójánál fogva tartani a saját testsúlyát teljesen elgémberedett, kiszolgáltatott tartásban.
Halk, távolról jövő neszezések zavarnak bele a képbe. Nem tud teljesen a négerekre figyelni, de nem is akar. Odakint, a rosszul illesztett gerendák és a hiányos vakolatnak hála fegyverek csillanását látja, vagy legalábbis arra emlékezteti. Lehet persze, hogy téveszmék, és csak ringatja a reményt, hogy valaki jön segíteni, és ezzel szemben csak a franciák járőröznek odakint, mert tudják jól, hogy ki van náluk és, hogy biztos keresni fogják.
- Talán az Amerikai fegyveres erőktől vagy? Titokszolgálat? Honnan jöttél Lucien? Hova szöktél tőlünk? Ki adott neked többet, mint mi?
- Minden... az egész nyamvadt utánatok következő életem jobb volt, mint veletek. Erre mondj valamit, csokikám!
Talán ezt nem kellett volna mondania azok után, hogy a kézi boxerrel jól elagyalták, mivel legközelebb egy bakancsos láb rúgja mellbe. Nem gondolta volna, hogy légtornászok is vannak a csapatban...
A levegő a tüdejébe tolul és meg is áll ott, mintha egy lufit fújtak volna fel benne amit jó szoros csomón elkötöttek, nehogy kiengedje áramlani a levegőt.
Az események végül olyan fordulatot vesznek, amire nem számított. És, hogy mi a legszomorúbb? Nem igazi fegyveresek, egyenruhások jöttek őt segíteni, hanem arabok. Arabok, b+!
Ismerőshang költözik az agyába. Kellemes, édes és mégis oly szinten pimasz és undorodó, hogy még ő is belefulladna abba a méregbe és lenézésbe, amit tanúsít a többiek felé.
Golyók röpködnek jobbról és balról is, nem tudná megállapítani, hogy ki kit akar lelőni. Franciák egyaránt lőnek a sajátjukra, mint ahogy a szemben álló félre, egyedül egy valaki van biztonságban, aki nem más mint Aidan. Na és persze most már Jasmine is. Rá nem lőnének, hisz kellenek nekik az információk amit tud. És addig nem fogják ereszteni amíg nem mond valamit.
Meglepi a hirtelen súlyvesztés, ahogy levágják a kampóról. Térdre esik, s hangos nyögéssel próbálja magában tartani a felkívánkozó kiáltást, ahogy a karjai előre hullanak. Rosszul kezelt vállát mintha egy kötéllel versenyló után kötötték volna, olyan lendülettel kerül előre, és reflexszerűen szorítja rögtön testéhez, másik vérző tagjával tartva azt. A gondja csak az, hogy nem megy neki túlzottan a dolog, lévén a nő vékony karja rögtön a nyaka elé kerül, míg a pisztolya a halántékához.
Érzi az illatát, és a felismerés, hogy tudja ki az illető, kellemesen hat számára.
- Azt hittem soha nem jössz - nyöszörgi kábán, még egy pimasz mosolyt is megenged magának és csak nagyon nehezen tudja tartani magát, hogy ne nyalja fel a mocskos padlót.
Tekintetét többször végigvezeti azokon akik most... hát... gyakorlatilag az ő oldalán állnak valamilyen úton módon, és kicsit sincs megelégedve a helyzettel.
- Jobb embereket nem találtál? - nem szereti őket. Többször is meggyűlt már velük a baja, és valószínűleg fog is még ezután.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Mexikó térségében ~ Jasmine and Aidan ~ 23.02.15 16:37

A hónapok óta jó rejtekhelyként szolgáló bomladozó épületet rövid idő alatt véres, felfordult csatamezővé avanzsáltuk. Az ügyes-bajos kis csipet-csapat fele már akkor kiiktatódott, amikor még csak az ajtók túloldalán lebzseltünk, és vártunk a megfelelő pillanatra. Csak egy rossz mozdulatot kellett tenniük az ügynök felé, amivel el is indították a gyilkos adrenalin lavinát, ami addig nem áll meg, ameddig az összes ittlévő tetvet magával nem sodorja.
Az ereim türelmetlenül, robbanásra készen lüktetnek a bennük buzgó adrenalintól, de bármennyire is szeretném letépni valamennyijük tökét a helyéről, hogy aztán szégyen és kínok között távozzanak a pokolba, nem tehetem meg. Nekem elsősorban azt kell szem előtt tartani, hogy Aidant épségben kijuttassam ebből a mocskos pöcegödörből.
Az előre megbeszéltek szerint járunk el, és még mielőtt bárki annyit is mondhatna, hogy "bu", én is megérkezem a buliba, mint egy jó, valamire való díszvendég, és Aidan életével kezdek el fenyegetőzni.
A franciák -akárcsak az általam vezérelt terrorista csapat is-, egy emberként fagynak le, mintha csak egy szélesvásznú filmet merevítettél volna ki a képernyőre. Mindenki úgy tesz, ahogy mondom. Irányíthatóak. Van olyan, aki még a fegyverét is felemeli, mintegy megadásról tanúskodva.
-Fogd be! Nem tudhatod, hogy ki vagyok! - Nem farsang alkalmából tekertem magamra ezt a rohadt lepedőt, hanem azért, hogy ne ismerhessenek fel. Ha rájönnek, hogy én vagyok, azzal együtt a tervünk is bukott, és ezek itt a bőrünkkel fogják kitapétázni a szobájukat. Márpedig én nem vagyok az a fajta vesztes típus, hogy ilyen könnyen, ilyen szánalomra méltóan legyen vége.
-Hallottátok! Egy rohadt lépés, még annyi sem, és vakarhatjátok le az agyvelejét a falról. - Biccentek fejemmel a szemközti, penészes, beázott fal irányába, majd fegyverem hirtelen irányt változtat, csöve az előttünk hüledező tömeg felé irányul, én pedig hátrálni kezdek a kiszakadt ajtó helyének az irányába, magam után húzva Aidant, miközben tekintetem úgy cikázik a jelenlévőkön, mintha nem is én irányítanám...
-Ezek az emberek kiba*ott okosak, és sokat tudnak. Egy rohadt szavad nem lehet. Megtehettem volna azt is, hogy hagylak itt megdögleni. - Suttogom a füle mellett összeszorított fogakkal, úgy hogy csak ő hallja, miközben egyre kijjebb araszolunk arra a szűk folyosóra, ahol rájuk törtem az ajtót, és ahol további meglepetések várnak. Hátam váratlanul valami puhának, mégis feszesnek ütközik.
-Oppá... - Lehelem, és kővé dermedek. Nem hátrálok tovább, a szívem ezennel már nem azért diktál ilyen heves ütemet, mert gyilkolni akarok, hanem mert tudom, hogy ezen a ponton hiba csúszott a számításba. Nem voltam elég alapos, egy fontos lépés kimaradt, és most aztán már szívhatom a fogam... Az éles penge először a vállamban merítkezik meg, amitől akaratom ellenére elsötétül a világ, majd újból kitisztul a kép. Beletelik néhány másodpercbe mire a tüdőm újra megtelik oxigénnel. Ekkor azonban már a falhoz préselve találom magam. Hiába minden próbálkozásom, erőfeszítésem, a néger legalább egy százassal többet nyom, mint én, és esélyem sincs a szabadulásra. Csupán ép kezemben maradt még annyi fikarcnyi kis erő, hogy az ocsmány, nagy feje felé irányulva beletudjak marni a pofáján csüngő bőrbe, amit nem eresztek. Eközben a többiek újra ész nélkül tüzet nyitnak egymásra, és úgy érzem, hogy életemben először elbuktam.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
8
Join date :
2015. Feb. 22.
Age :
29
Tartózkodási hely :
Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Mexikó térségében ~ Jasmine and Aidan ~ 23.02.15 20:22

Jas and Aidan
 

Mondania se kell, hogy a szó szoros értelmében meghatódik mikor megjelennek a terroristák. Első pillanatokban magasról tesz arra, hogy azok éppen arabok-e vagy sem, a lényeg, hogy a segítségére lesznek most. Lehet, hogy a későbbiekben még megfogja inni a levét, de mindenek előtt ki kell innen jutnia, hogy ha mást nem is, a CIA-t ráuszíthassa az itt ülésező franciákra akiknek nem mellesleg semmi joguk itt tartózkodni.
Így vagy úgy, de ki kell jutnia...
.... és ennek lehetősége csak akkor válik nyilvánvalóvá, mikor megismeri a titokzatos nőszemély hangját aki csadorba tekerve ácsorog mögötte, gyakorlatilag az életével fenyegetőzve. Biztos benne, hogy nem fogja lelőni, mint ahogy abban is, hogy a lány tudja, csak így fog elérni valamit, hisz élve van szükségük Aidanre, nem holtan, ami azért valamilyen szempontból érthető.
- Legközelebb akkor torzíts a hangodon is egy kicsit, ha kérhetném - motyogja lehajtott fejjel, így talán nem lehet olyan nyilvánvalóan látni, hogy bájcseveg a másikkal. A hangzavar valószínűleg úgyis eltereli a többi ember figyelmét, noha többször is feléjük pillantanak, elvégre a kis túszuk életével szórakozik.
- Túl szigorú vagy, kezdem úgy érezni, hogy tényleg képes lennél... kinyírni - mindig is tudta, hogy a lány egy pszichopata, de azt az egyet remélte, hogy nem lenne képes megölni. De aztán ki tudja, mi történt azóta? Most gyakorlatilag minden CIA ügynök, fejes összetenné a két kezét az előtt aki visszavinné őt a központba. Talán erre megy ki a játék?
- Jézusom, finomabban te őrül! - rivall végül Jasmine-re, mikor az elkezdi húzni maga után. Ha az embert három hónapon keresztül fogva tartják és nem kegyelmezik, ha vallatásról van szó, akkor való igaz, hogy nem veszi jó néven ha rángatják. Oké, a látszatot fenn kell tartani, de azért morognia még szabad nem? Nem mellesleg dicséret jár neki, amiért nem nevén szólította a lányt, mert az tényleg jókora lebukás lett volna.
- Lehet, hogy jobban jártam volna - motyogja, miközben próbálja elérni, hogy ne taknyoljon el - a vállammal óvatosan! Amúgy mimet ígérted oda nekik? A kocsikat? A házamat? Mert nem akarok életem végéig tartozni ezeknek - gyorsan a legközelebbi fal után próbál nyúlni, hogy megtámaszkodjon rajta, ám nagyon hamar valami furcsaságba ütköznek.
Az elmúlt hónapok óta először érzi azt, hogy itt a vég. Nem elég, hogy a franciák itt vannak, de a világ egyik legnagyobb terrorszervezetének egy kisebb különítménye is itt van. Itt komoly vérontás lesz, az egyszer biztos. Mikor Jast kirántja a nagydarab mögüle, egy pillanatra meginog. Lehet, hogy nem nehezedett teljes súlyával a lányra, de ennek ellenére mégis használta annak stabil állóképességét, ha már neki nem volt meg.Próbál a levegőbe marni, de azt ugyebár hiába próbálja megfogni, nem jár sikerrel, így mielőtt még bármi történhetne, gyorsan ádámcsutkán vág egy felé közeledő franciát a tőle telhető legnagyobb erővel, és még csak véletlenül se kételkedik abban, hogy eltörte az igen fontos pontot. Hörögve, szűkülve hullik a földre, így van lehetősége felkapni a kezéből kieső fegyvert. A gyors mozdulatok meglehetősen nehezen és szédelgősen mennek neki, és csak most látja először, hogy milyen ocsmányul néznek ki a csuklói. De mit se törődve velük, jobb kezének mutatóujja a ravaszra csúszik, s már egyenesedik is fel, hogy a tőle alig egy méterre lévő páratlan páros felé fordulva a négus tarkójához szorítsa a pisztoly csövet. Hezitálás nélkül, könyörtelenül húzza meg a ravaszt, így a négus agyveleje nem csak a falat, de Jasmine-t is igen színessé festi. Ha már hiba csúszott a műveletbe, ha már a lány úgy döntött, hogy kiviszi innen, akkor ne most bukjanak el!
A lány jelen pillanatban nem láthatja Aidan szemében a mindig jól elbújó hamiskás, vidáman csillogó fényt. Most csak a teljes köd van ott, a kifejezéstelenség ami csak arra utal, hogy könyörtelenül gyilkolni fog.
Bal karja gyakorlatilag élettelenül lóg mellette, hisz jelen pillanatban nincs kedve komolyabb figyelmet fordítani rá. Felesleges lenne erőltetni, hogy valamivel emberibbnek tűnjön.
Mögötte egy-két francia még nagy vidáman tartja magát, de a lövések és nyöszörgések sorozatából ítélve ez nem sokáig lesz így.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Mexikó térségében ~ Jasmine and Aidan ~ 26.02.15 8:59

Hát, öregem, erre ráhibáztál! Nem kizárt, hogy szerencsejátékoznia kéne. Ha így vág az esze talán lesz egy kis esélye arra, hogy visszanyerje azt az összeget, amennyit a kocsijai, a háza és egyéb vagyontárgyai érnek, és amik hamarosan már a sejk tulajdonában lesznek. Olyan ez, mint az "iszik, vagy vezet?" Eldöntheti, hogy élni akar-e -aminek ára van-, vagy inkább úgy döglik meg ebben a pincében, hogy senki nem kereste, és még hősi halottá sem fogják avatni az egyenruhás kis pajtásai, akik -mint ahogyan azt a mellékelt ábra is mutatja-, nem fordítottak túl nagy gondot a megkeresésére.
Önelégülten -sőt, mi több! Önfeledten!-, vigyorgok a csador mögött, és nem engedek a szorításból. Tropára roncsolódott vállának állapotán már nem oszt, nem szoroz még egy kis Jasmine féle finomkodás. Az már így is, úgy is megy a sárga zsákba...
-Kihagytad a felsorolásból, hogy bizonytalan ideig kötelességünk szolgálni a sejket. - Szinte majdnem teljesen biztos vagyok abban, hogy ennek a mondatnak a hallatára milyen reakció fog kirobbanni belőle, de üsse kő! Legalább végre kicsit kiássa magát az önsajnálat mélyéről a való világba, és szerves részévé válik az akciónak. Én megszerveztem ezt a rohadt akciót a rohadt kis életéért -és mondanom sem kell, hogy nagy árat fizettem mindezért itt-, tehát úgy vélem, hogy a legkevesebb az, ha félreteszi a sebeinek a nyalogatását -volt rá elég ideje, ameddig étlen-szomjan, hónapokon keresztül be volt ide kasztlizva-, és úgy tesz, mint aki konyít is valamit a mészárláshoz, és mindeközben rohadt hálás az arabok, és az én segítségemért is egyaránt.
Aztán természetesen nem maradhat ki a történetből a váratlan fordulat sem, és csupán egy óvatlan pillanat szükséges ahhoz, hogy az egyik nagy darab grizzly medve felkenjen a falra, letépje pofámról a csadort, így lelepleződve az egész banda előtt.
-A k*va életbe! - Nem a vállamba nyilalló, embertelen fájdalom hozza ki belőlem ezeket a szavakat, és nem is a lelepleződés, hanem sokkal inkább az elégedetlen mardosó düh, ami akkor ér el először legbensőbb zsigereimhez, mintegy áramütésszerűen, amikor rádöbbenek, hogy MOST jött el az ideje annak, hogy mi ketten meglépjünk. A kijárat ugyanis szabad, alig két lépésnyire vagyunk tőle, és ha most nem nyomunk rá a gázpedálra, akkor talán mi is itt végezzük.
-Gyerünk Aidan, mozgás! Ez nem az a tűzijáték lesz, amit le akarsz kamerázni. - Ép kezem segítségével lelököm magamról a hullát, majd megadom a jelet a kis imádkozó sáskánknak....
-Gumikacsa! - ...és elmarva Aidan ingének gallérját, szaladni kezdek, ahogy csak a lábaim bírják.
-Szedd a lábad! Ez az egész rohadt kóceráj pillanatokon belül a levegőbe fog röpülni! - Lihegem hátra neki, és ebben a pillanatban...BUMMM...
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
8
Join date :
2015. Feb. 22.
Age :
29
Tartózkodási hely :
Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Mexikó térségében ~ Jasmine and Aidan ~ 26.02.15 21:10

Jas and Aidan
 

Soha nem lottózott, de több eset is volt már, mikor nyugodtan megtehette volna, hisz jól beletud trafálni a közepébe egyes szituknak. És úgy néz ki, hogy ez most sincs másként. Jasmine arckifejezésének láttán, rögtön tikkelni kezd a szeme és már most fáj belegondolni abba, hogy hova kerülnek azok a csodás kis járgányai, amit gyakorlatilag nem lehet akárhol beszerezni, hisz ezer féle helyről szedte össze hozzájuk az alkatrészeket. Nincs kötött, szériaszámos cucc egyik kocsiban se, mind egyedi. Főleg az a formás kis Charger, ami miatt valószínűleg Jas fejét fogja még venni. Érti ő, hogy ki akarja halászni a szarból és ezért végtelenül hálás is. De azért tudhatná, hogy az a fekete ördög az ő nagy kedvence, és a szíve szakad bele a gondolatba, hogy nem látja többé. Ó, dehogynem! Megtalálja a módját!
Viszont mikor a következőt hallja, kis híján lemegy hídba, noha ezt még soha nem kísérelte meg kivitelezni.
- Kötelességünk... kötelességünk? Kezded elvetni a sulykot... ez már kicsit több a soknál! - hangjában semmi számonkérés vagy harag nem ül, egyedül csak az értetlenkedés és a kétségbeesés. Nem fogja még az arabok seggét is nyalni azok után, amit a franciáknál letöltött X időt évekkel ez előtt, s ezek után a CIA-val is ugyan ezt csinálja. Jó, ez utóbbival semmi gond, nekik nagyon szívesen dolgozik. Viszont pont az arabokkal kellene egyezséget kötni, nekik dolgozni? Nekik játszani a bábút? Na még mit nem?!
- Nagyon nem tetszik nekem ez a dolog. Nem tudtad volna mit tudom én, az oroszokat megtalálni? Azoknak még a világ felett is lehet hatalmuk, most gondolj bele! - most lehet először undorodó élt felfedezni a hangjában. Egyik említett félt se szívleli, de ha már választani kell akkor a biztos győzteseket mondjuk nem?
A gond csak az, hogy nincs elegendő idejük arra, hogy tépjék egymást. Mikor a lányt felkenik a falra, ő gyorsan kiiktat egy másik négert, majd annak fegyverét az imént említett fél tarkójához nyomja, hogy így ontsa ki az életét. Kék szemei teljesen elnyelik a vidám, olyan jól ismert csillogást, most inkább a fátyolos düh ül benne, és előtérbe kerül a mindig ismert, de oly ritkán látott francia gépezet aki egykoron volt.
Csak akkor jön rá, hogy miről is beszél a lány, hogy miféle tűzijátékot kotyog itt össze-vissza, mikor meghallja a "gumikacsa" szót. Ez egy amolyan emblematikus szó szokott lenni összeesküvések, robbantások vagy egyéb cselszövések esetén, s bár nem mindenki ezt a szót használja, mégis mindig valami olyan jut az emberek eszébe, ami teljesen eltér a jelenlegi helyzettől.
Hulla fáradt, rettenetesen fáj minden porcikája, s bár próbálja a tőle telhető legnagyobb sebességet kihozni a lábaiból, alig megy neki Ha Jas nem rohanna előtte, és nem fenyegetné a felrobbanás gondolata, akkor nyilván le is lassítana, s megállna, hogy térdeire támaszkodva vegyen néhány mély levegőt. És itt nem arról van szó, hogy kijött a gyakorlatból, minek előtte ezzel az őrült nőszeméllyel megannyi akción vett részt, s mindig helyt állt. Most viszont ez a három hónap rengeteget kivett belőle.
Pár gyors lépés még belefér, mikor végre kijutnak az épületből, ám ebben a pillanatban egy hatalmas robbanás rázza meg az épületet és olyan könnyedén emel a levegőbe mindent, ami eddig ott volt, mintha egy papírdarabról beszélnénk és az orkán erejű szélről.
A robbanás ereje mindkettejüket felkapja, akárcsak a többieket akik eddig itt voltak, majd határozottan a földbe csapódnak, ki-ki jajongva, morgolódva.
Aidan felpillantva bevérzett szemeivel, csak azt látja, hogy arab emberkék potyognak az égből. Na, és ez legyen a katasztrófa végszava!
Halk nyögés fojtja magába a felkívánkozó morgást és ordítást, amit a válla miatt legszívesebben tényleg kiadna magából, de inkább belemarkol a köré lehullt pernyébe és az eddig ott lévő sárgás földbe, máris Jas-t kezdi el keresni. Az alapvető életben maradási ösztönök azért benne vannak még.
- Hé, egyben vagy? - motyogja, bár fogalma sincs, hogy ténylegesen ki is mondja a szavakat. A feje lüktet, és hányinger kerülgeti noha ki semmi nem fog jönni belőle, ugyanis ki tudja mióta egy falatot nem evett már.
- Kisebb bulit nem tudtatok volna szervezni? - időközben megpróbálkozik a talpra kászálódással, de meg kell hagyni, piszok nehezen megy neki, ám végül az akarat győzedelmeskedik. Elégedetlenül vet egy pillantást az épület romhalmazára, majd a feléjük közeledő arabokra. Ez csodálatos lesz...  


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?

Sponsored content



TémanyitásTárgy: Re: Mexikó térségében ~ Jasmine and Aidan ~

Vissza az elejére Go down

Mexikó térségében ~ Jasmine and Aidan ~

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Aidan & Terra - Romos épület: valakinek ihletszerzés, másnak menekülőút?
» Ophelia&Aidan

Permissions in this forum:Válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
PRISON FRPG :: Egyéb :: Bárhol, bármikor-
Új téma nyitásaHozzászólás a témához