welcome to prison frpg
üdvözlünk
lépj be las vegas-ba!
Amikor meghallod a nevet: Las Vegas, mi jut először eszedbe?
Kaszinók? Féktelen bulik? Black jack? Roulette? A lehetőségek tárháza végtelen, a kaszinók sora gazdagokat dönt mocsokba...
Azonban egy valamire senki sem gondol. Miután a kaszinóban megszeded magad zöldhasúval, nem árt vigyázni a haza úton; Las Vegas sem másabb, mint a többi város. Vannak rosszfiúk és rosszlányok is, akik képesek bárkivel végezni, ha úgy tartja kedvük. Vannak drogosok és más szenvedélybetegek, akik képesek ölni is azért, hogy megkapják a napi adagjukat. Táncosnők és krupiék, akik egy szempillantás alatt elveszik mindenedet. Prostituáltak és maffiózók, akiknek már, ha csak a nevét tudod, már veszélyben vagy. Mi a közös bennük? Egy rossz mozdulat, egy alaposan át nem gondolt lépés, és máris a börtönben találják magukat, ahonnan megszökni, még senkinek sem sikerült...

facebook csoportunk
lépj be
las vegas téged vár
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
csacsogda
súgj nekem egy titkot...
promónk
csak tekintsd meg!
új posztok
kaptál választ?
Grimm
Lara Dawson
14.09.17 3:34
Gimnázium
Saige Hannigan
30.08.17 22:56
a legaktívabbak
a legtöbb posztot írók
Admin (2134)
 
Lyna Frei (777)
 
Desmond Drescher (648)
 
Cassandra Drescher (599)
 
Chad Donaghue (561)
 
Charlotte Collins (493)
 
Jennifer Ariadne Lively (449)
 
Aurora Rossum (399)
 
Veronica Chloe Foster (389)
 
Helena Nina Lemmer (273)
 
Top posting users this month
Benjamin Tate Hunter
 
Simon Whitlock
 
Timur Theodor Volkov
 
Lara Dawson
 

Új téma nyitásaHozzászólás a témáhozShare| .

We need love cause we're just lonely souls ~ Angel & Mira

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: We need love cause we're just lonely souls ~ Angel & Mira 19.03.15 10:55

Angel & Almira

Nagyon késő van, már leragadnak a szemeim, csak az ágyamba vágyok. Mintha ma a világ összes szerelmespárja körém gyűlt volna, egyik jött a másik után, csókolóztak, ölelkeztek, fogdozták egymást, én meg egyedül felsóhajtottam. Annyira szeretnék én is valakit magam mellé, de még sose jártam senkivel... valamennyire félek is a férfiaktól, mégis nagyon szeretnék magam mellé valakit. Lekapcsolom a lámpát az utolsó betegnél is, majd átsétálok az öltözőbe és szépen lassan átveszem a ruháimat, így egy fekete farmert, matrózkék, csíkos felsőt, kapucnis, Vasemberes pulóvert és egy vastag sz9vetkabátot rángatok magamra egy piros cipő társaságában. Mindenemet bepakolom a szekrénybe. A fejhallgatót felrakva keresek számot a hazaútra. Utálok ilyenkor menni, félek a sötétben, de isten mentsen meg a nagybátyám fekete limuzinjától. Végre találok egy kellemes, lassú számot, ami illik kissé nyomott hangulatomhoz, elindítom... de pár dallam után meg is áll és csilingelő csengő hangja tölti be a füleimet. Döbbenten húzom elő kezem a kabátomból, amiben a telefon nyugszik.  Mikor meglátom a számot már tudom... hogy Angelhez kell mennem. Körbenézek a kórház elött. Fáradt vagyok, éhes vagyok, a reggeli volt az utolsó étkezésem... nem is kéne felvennem. Ez igaz, de Angelről van szó. Nincsen jól...Szusszanva szemet forgatok és felveszem. Bólogatok egy sort, aztán rájövök, hogy ezt nem is látják.
- Persze... már úton vagyok - Túrom hátra selymes hajamat, és bontom a vonalat. Irányt változtatok és elsétálok a Wang villáig. Egy igazi elmebeteg vagyok, amiért tizenkét órás munkaidő után még elmegyek Angelhez, de az a helyzet, hogy megértem őt, mivel én is előszeretettel teszek ilyesmit magammal. Pénzt viszont nem fogadok el ezért, már múltkor se hagytam, hogy fizessen az apja. Kicsit didergek, de szerencsére pár perc után megérkezek. Hasam hangos korgással méltatlankodik.
- Jajj fogd már be - Hordom le csendesen. Nem értem, miért engem hívnak, én vagyok a legdefektesebb ápoló. Sokszor kellett találkoznom vele, hogy egyáltalán képes legyek már az arcára nézni, de a szemébe még mindig nem. Nem nézek mások szemébe, félek... és mind emellé dadogok, ezért lassan beszélek, egyenként ejtve ki a szavakat, mivel akkor nem. Szóval sose értettem, miért pont én. De beengednek, és intenek, hogy menjek csak fel. Leveszem a kabátomat és a cipőmet is, a táskámat magammal viszem, de ők is adnak mindenfélét, amit korábban kértem, hogy vegyenek, hogy el tudjam látni Angelt. A szobájához sétálok és bekopogok, majd ha bármi jelt ad, belépek.
- Szia Angel... Ne haragudj, hogy csak most jöhettem - Mosolygok kicsit rá bocsánatkérőn, majd ajkamba harapok.
- Megengeded, hogy... - Felemelem a cuccokat, örülnék, ha nem duzzogna annyira az egész ellen, hagyná, hogy segítsek neki.
- De tudod, el is zavarhatsz a fenébe - Na ebbe már kicsit bele dadogtam, pedig igyekeztem.


© zene: Stay with me | megjegyzés: Engedd, hogy segítsek!
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
30
Join date :
2015. Feb. 22.



TémanyitásTárgy: Re: We need love cause we're just lonely souls ~ Angel & Mira 19.03.15 20:36

Angel Min-Joon Wang



"Mi a fasz bajod van már megint, te hülye?!" Bármerre is próbálom terelni a gondolataim, az öcsém hangja újra és újra megtalálja a fejembe vezető utat. A maga morbid módján vicces... ez is azon gyakori alkalmak egyike, mikor én érzem magam az öcskös szerepben. Holott cirka 6 kibaszott évvel vagyok idősebb!
Az ágyam szélén üldögélve, semmitmondó tekintettel meredek magam elé. Noha az égvilágon semmi értelme, mégis sorra veszem az eseményeket, amiknek hála, most ilyen helyzetbe kerültem. Az üzleti dolgok miatt csúsztunk a közös vacsival. Apa nem érezte jól magát, ezért anya felkísérte a szobájukba. Eközben az öcsémmel szokás szerint megint összekaptunk valami ordenáré baromságon. A többi pedig olyan gyorsan történt... Felemelte a hangját, én pedig most először helyre akartam tenni azt a köcsög kölyköt. Próbáltam megütni, de még mielőtt megtehettem volna, elkapta a karom. Az ingujjam pedig feljebb csúszott. Természetesen vagyok olyan szerencsétlen, hogy a nemrégiben ejtett vágás a csuklómon szépen kikandikált... Itt csesztem el! Máshol kellett volna vágnom magam. Tényleg hülye vagyok. Halk sóhajom betölti a szobát.
- Szabad! - A hangomból az életkedv legkisebb jele sem vehető ki. Tudom, kire számítsak és őszintén szólva, egyáltalán nincs kedvem hozzá. Miket beszélek? Senkihez sincs kedvem! Mindenki hagyjon engem a francba. Hallom, ahogy kinyitja a ajtót, de eszem ágában sincs ránézni. A kikapcsolt tv-t bámulom, ami néhány méterre áll előttem, az állványon. Almira mondandóját szótlanul hallgatom végig, s néhány másodpercnyi szünetet is hagyok. Nem, ezt nem a drámai hatás kedvéért teszem, hanem mert valóban elgondolkozom. Elzavarhatnám? Komolyan? - Bárcsak valóban megtehetném... - Újabb sóhaj kíséretében egészen a vállamig feltűröm a baloldali ingujjam. Az alkaromon elszórtan több kisebb és mélyebb vágás látható. Némelyik régebbi, de akad köztük tegnapi is. Nem volt kedvem számolni, ám ha tippelnem kellene, közel tizenhat vágás nyomát viselem.








A hozzászólást Angel M. Wang összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 17.04.15 18:44-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: We need love cause we're just lonely souls ~ Angel & Mira 19.03.15 22:03

Angel & Almira

Felsóhajtok. Elhiheti, én sem szeretek itt lenni, és őt ápolgatni, mikor ilyen szörnyűségeket tesz magával. Főleg ilyen későn, fáradtan, éhesen.
- Jól van, Angel, nem kell ilyen hangosan utálnod, tudtam eddig is - Vonok vállat. Panaszkodhatnék, hogy milyen szörnyű életem van nekem is, és milyen iszonyatosan mindennapi nekem az este, hiszen a kórház tele van olyanokkal, mint ő. De befogom, mert nem akarom megbántani, cserébe csak azt szeretném, ha ő is kevésbé lenne tahó, és hagyná magát. Legalább ezt megtehetné, hogy megkönnyítse az egyébként is nehéz feladatomat. Meg is teszi, felhőzza az inge ujját, én meg végignézek a sebeken, még nem megyyek oda. Csak pár pillanat múlva sikerül erőt vennem magamon. Ahhh basszus, ez nagyon hosszú lesz.
- Köszönöm, hogy legalább hagyod magad - Motyogom és hozzásétálva lerogyok elé a földre. Leteszem a táskámat, majd megfogom a kezét és végignézem, tapogatom. Ezek után előveszem a fertőtlenítőt és a kötszereket. Szép nyugisan lefertőtlenítem az egészet, közben halkan dúdolgatok. A dokim szerint nagyon fontos, hogy elhatároljam magam a betegeimtől. Ők nem én vagyok, a sebeik, hibáik, bajaik nem az enyémek. Ezért is dalolászom, na nem, mintha olyan jó kedvem lenne.
- Egyébként, ha ennyire nem bírsz, kérhetsz másik ápolót is apukádtól. Akkor legalább engem nem kell elviselned - Halkan beszélek, nem bántón, engem sem bántana meg vele, tudom, milyen vagyok. Lehet, injekciót is kéne kapnia... Elgondolkodva nézem karját, majd ajkamba harapok.
- Mivel csináltad? - Kérdezem meg felnézve kb az orra környékére, az még kellően távol van a szemeitől. Ha nem mondja meg, az se gáz, akkor szó nélkül kap tetanuszt. Engem csak az érdekel, hogy a fertőzés veszélyét elhárítsuk, nem huzakodok vele. Aztán eszembe jut még egy fontos kérdés, és miután válaszol fel is teszem neki.
- Eszel rendesen? Nem vagyok semelyik szülőd, de nem ártana tudni. - Ülök törökülésbe, várom, hogy kicsit megszáradjon a betadin a sebeken.

© zene: Stay with me | megjegyzés: Engedd, hogy segítsek!
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
30
Join date :
2015. Feb. 22.



TémanyitásTárgy: Re: We need love cause we're just lonely souls ~ Angel & Mira 19.03.15 22:52

Angel Min-Joon Wang



Szótlanul bámulom a tv sötét képernyőjét, egészen addig, míg a lány le nem huppan elém. Utolsó mondatán kissé elgondolkozom. Hagyom magam... Hm... Vajon lenne egyáltalán más választásom? Ha nem tenném, s erre apám rájönne, akkor minden bizonnyal kikötöztetne az ágyhoz néhány nagyobb darab fazonnal, aztán hívna egy olyan ápolót, aki számára a gyengédség olyan értelmezhetetlen szó, mint számomra a halenda.
Engedem, hogy Almira lefertőtlenítse a kezem. Bár már hozzászokhattam volna, a frissebb sebeknél időnként még mindig felszisszenek, miközben a kezem menekülési szándékkal rándul meg. Ennél többet viszont nem engedek az ösztöneimnek, csak azért sem húzom el a karom. Lebuktam, úgyhogy a sebeimet így is úgy is kezeltetni fogják. Felesleges lenne ellenkeznem olyasmi ellen, ami előbb utóbb be fog következni. Inkább legyen meg elsőre, aztán hagyjon engem békén a világ! - Hogy lehetnek az emberek ennyire egoista férgek? - Mordulok fel. - Itt egyáltalán nem rólad van szó, nehogy ezt hidd! Tőlem aztán a pápát is küldhetik, azt is utálnám a közelembe engedni. - Sőt! Azt talán még jobban gyűlölném, mint őt. Ő nem tehet semmiről, csak ideiglenes eszköz apám kezében... Ezért pedig nem hibáztathatom. Az én szerepem se különb.
Kérdését hallva, halovány mosoly kúszik az arcomra. - Nem adok ötletet. - Pontosan tudom, hogy nem ezért kérdezte. - De magunk közt szólva, a borotvapenge a leghatásosabb... Arról nem beszélve, hogy könnyebb elrejteni. Ja, és a vért is egyszerűbb róla leszedni. - Utóbbi talán túl sok infó volt a számára. Újabb kérdésétől, unottan felsóhajtok. Ez most meg fog interjúvolni, vagy mi a franc? - Mikor hogy. - Nem vagyok bulimiás, de olykor akadnak alkalmak, hogy hánytatom magam.








A hozzászólást Angel M. Wang összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 17.04.15 18:44-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: We need love cause we're just lonely souls ~ Angel & Mira 19.03.15 23:37

Angel & Almira

Szemet forgatok. Jaj de kis cuki, egostia féregnek hív. Az a gond, hogy vállat vonhatnék rá, de nem ilyen vagyok. Én megjegyzem ezt a dolgot. Megjegyzem, és pokoli rosszul esik, mert nem tettem semmi rosszat neki. De sebaj.
- Pechedre ateista vagyok, és lány. De arra megkérlek, hogy legalább ne rajtam élezd a nyelved, ha lehet. Én sem bántalak téged. Ellenben itt hagyhatlak, és akkor majd kerít az apád egy olyan ápolót, aki meg se hagy mukkanni én meg alszom - Fintorodok el. Nehogymár a befőtt rakja el a nagyit, mert hülyét kapok. Esküszöm, nem tudom, mi tart vissza attól, hogy lezúzzak neki egy istenes pofont, talán az, hogy még sose verekedtem, és nem most akarom elkezdeni egy betegen, vagy az, hogy nem csórók, és nem kívánok a nyakamba egy pert. Tudom, hogy ő nem tudhatja... Csak az orvosok tudják, mi van az én alkaromon, és az nem pengék nyoma, hanem a saját körmömé. Elmesélhetném neki, milyen az, mikor saját magad kaparod fel a karod húsig, de semmi köze hozzá.
- Köszönöm, megvannak a saját jól bevált módszereim, nem szakmai titkokat akarok elsuttogni. - Forgatok szemet, és mikor válaszol, már tudom, hogy hahaha, most bosszút állok egy injekciós tűvel a kis pofátlanon. Előszedem a fecskendőt és összerakom, majd felszívom vele az ampullából a gyógyszert és szakszerűen kigombolom az ingjét, majd egyszerűen megfosztom tőle. Kérem, én férfiakat szoktam mosdatni, nem hat meg a félmeztelensége. Ellenben beleszúrom a másik karjába a tűt miután letörölgettem, nem kérdezem, szeretné-e, vagy ilyesmi. Lesz és kész. Aztán már a gézt bontogatom, most már az ágyon ülve mellette. Mikor sikerül, akkor még a kenőcsöt is előveszem.
- Rendben, a mikor hogy oké - Mormogom és elkezdem bekenegetni a sebeit óvatos mozdulatokkal, egyre feljebb haladva.
- Te már tudod rólam, hogy mi a munkám, mi a tied? Mikor éppen nem magadat aprítod persze - Gondolom, akkor nem éppen ér rá mással foglalkozni, mint vérrel, meg a fájdalommal, de csak nem csinálja ezt egész nap. Bár ahogy én innen elnézem, elég sok időt öl bele.

© zene: Stay with me | megjegyzés: Engedd, hogy segítsek!
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
30
Join date :
2015. Feb. 22.



TémanyitásTárgy: Re: We need love cause we're just lonely souls ~ Angel & Mira 20.03.15 0:26

Angel Min-Joon Wang



Valahol a lelkem mélyén örülök, hogy egy enyhe szópárbaj alakult ki köztünk. A normális emberek, mármint akiknek nincs különösebben vagyonos családjuk, általában folyton csak bólogatnak és helyeselnek, akármekkora baromságot is mondok. Az ember persze örül, ha nincs konfliktus... de x idő után ez már inkább irritáló, mint megnyugtató. Ennek ellenére, mégis ingerelt, amit mondott. - Azt hiszed, te vagy valaki a szemünkben? - Flegma stílusom igyekszem még inkább kiélezni a mondat közben. - Tudod mi vagy? - Most először keresem vele a szemkontaktust. Viszont csak azért, hogy láthassa azt a megvető pillantásom, amit már oly sokszor volt alkalmam gyakorolni. - Egy darab toll. Elfirkálgatok vele, ha arról van szó, de bármelyik pillanatban kidobhatom és vehetek helyette nyolc jobbat! - Tökéletesen tisztában vagyok vele, mennyire bántó ez a néhány mondat. Nem is olyan rég, még az öcsémtől hallottam ezt, szinte szóról szóra.
Kivételesen érdeklődve hallgatom. Saját módszerek, mi? Kezdd kíváncsivá tenni. No, azt mindazonáltal el kell ismerni, hogy az ápolóknak talán könnyebb dolguk van ilyen téren. A kórházban rengeteg olyan eszköz áll rendelkezésükre, ami tökéletes az önsanyargatáshoz, vagy esetleg a halál előidézéséhez. Talán ha ápolónak tanultam volna, ak... Gondolatmenetemből Almira kezében lévő injekciós tű ránt vissza a valóságba. A rémület pár röpke pillanat erejéig kiül az arcomra, ezt viszont hamar észreveszem magamon és egy átlagos pókerarc formájában eltakarom. A tűknél jobban csak a kígyóktól iszonyodom.
-Se egy vacsi, vagy valami? - Próbálok viccelődni, mikor megszabadít az ingemtől, de erőltetett mosolyt se tudok kicsalni magamból. A figyelmem igyekszem elterelni, s erre a szobai gyompálma a sarokban tökéletesnek bizonyul. Azonnal beindul a fogaskerék a fejemben. Vajon locsolja egyáltalán valaki? Én biztos nem... Ez azt hiszem igényli a vizet, úgyhogy valaki biztos megszokta itatni. A rejtélyt azonban pár pillanaton belül megfejtem: a cselédek. Ennyi idő épp elegendő volt ahhoz, hogy túléljem a néhány másodperces szadizmust.
A kérdőmondat hallatán furcsán pislogok magam elé. Ez most haverkodni próbál, vagy mifene? - Egyrészt nem most kell a figyelemelterelés, hanem akkor, mikor azt a szart belémdöföd... másrészről meg nem vagyok gyerek, nem kell velem bratyizni. A következő kérdés az lesz, hogy mit kaptam karácsonyra?








A hozzászólást Angel M. Wang összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 17.04.15 18:44-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: We need love cause we're just lonely souls ~ Angel & Mira 21.03.15 0:26

Angel & Almira

Tudom, mire készül, már abból is, hogy érzem, keresi a pillantásomat, de teljesen biztos, hogy nem fogok a szemébe nézni. Csak egyvalaki van a világon, akinek ezt megteszem, és az, nos, nem ő. Hallgatom ahogy sérteget, és nagyon mélyen meg kellene, hogy sebezzenek a szavai, de csak felhorkantok lesajnálóan, majd nevetek. Hosszan, jóízűen.
- Nagyon ostoba vagy, Angel - Kicsit kiélvezem ezt az egészet, majd mikor már kimosolyogtam magam, félrebillentem a fejem.
- A családomnak sokkal több pénze van, mint a tiédnek. Sőt. Sokkal több hatalma is van. Pluszban ott van még az, hogy én tényleg az ő gyerekük vagyok, te meg... - Vállat vonok. - Ha én azt akarnám, pillanatok alatt kihúznák a segged alól a kis palotádat és a fényűző életedet és csinálnál magaddal azt, amit akarnál az utcán. - Nem akartam elmondani neki, ezt tenni vele, de most már leszarom. Tövig akarta vágni belém a kést, de sajnos megcsúszott a kis kezecskéje.
- Azt hiszed, csak mert ez a munkám, csóró vagyok akibe a lábad törölheted. Pedig én csak olyan gazddag vagyok, aki nem mereszti otthon a seggét, mint te - Az agyturkászom mondta, hogy merjek kiállni végre magamért, és védekezzek az emberekkel szemben, mert könyörtelenek. Rendben, megteszem. Lány vagyok, fiatalabb nála, velem nem beszélhet így! És nem csak azért, mert a nagybátyám egy egész ország első embere, hanem, mert rohadtul kinyalhatja a seggem! Belévágom a tűt, mire panaszkodni kezd én meg szemet forgatok.
- Amennyit már "randiztunk" a gatyádat is leránthatnám - Mosolygok rá. Mikor túlesünk rajta és kérdezek már megint bepofázik, a gyomrom meg hangosan korogni kezd, már fáj nagyon. Pár pillanatig kicsit összegörnyedek, majd erőt veszek magamon.
- Édesem, nem vagy már gyerek, hogy egy tűszúrásnál el kelljen terelnem a figyelmedet, ha már a pengénél sem kell. De akkor nem érdekel, tartsd meg magadnak.- Rántok vállat és elkezdem bekötözni, hogy szabadulhassak már ettől a seggfejtől.


© zene: Stay with me | megjegyzés: Engedd, hogy segítsek!
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
30
Join date :
2015. Feb. 22.



TémanyitásTárgy: Re: We need love cause we're just lonely souls ~ Angel & Mira 21.03.15 19:12

Angel Min-Joon Wang



Mintha csak félne rám nézni, kerüli a tekintetem. Hm... Vajon néztünk már egymás szemébe valaha is? Nem rémlik. Bár az ilyen apróságok megjegyzésében nem jeleskedem. Felnevet. Pusztán ennyi elég a ledöbbenésemhez. Mikor nekem mondtak hasonlót, köpni-nyelni nem tudtam, a nevetés lett volna az utolsó, amire képes lettem volna.
-Ostoba?! - Mordulok fel rögtön a sértést hallva. Szemöldököm mérgesen ráncolom össze. Kinek képzelni magát, hogy így beszéljen velem? A szüleimtől és az öcsémtől még csak-csak eltűröm, de tőle biztosan nem fogom! Nyitom a szám, hogy alaposan kiosszam a kis senkiházit, ám ő mégis megelőz. Képtelen vagyok egy árva szót is kinyögni, míg beszél. "...az ő gyerekük vagyok, te meg..." Inkább vágott volna tökön, de tényleg! Az a fájdalom hamar elmúlik, ezen a néhány szón azonban még napokig rágódni fogok, az biztos. A ledöbbenés, a szomorúság és valami mélyről jövő vad harag az, ami keveredett bennem. Utóbbi talán erősebb, mint az első kettő, de ezt nem tudnám biztosra megállapítani. Lesütve a fejem, bámulom a parkettát. Soha ilyen közel nem álltam még ahhoz, hogy egy pofonnál többet akarjak adni valakinek. Azt viszont nem tehetem. Nem Almira, hanem apám miatt. Iszonyatosan dühös lenne, ha most engednék a haragomnak és nekiugranék a csajnak. Visszaszólni ellenben nem tudok semmi értelmeset. A szavai még mindig túlzottan fájnak ahhoz, hogy értelmes ember módjára reagálhassak az elhangzottakra.
Újabb mondatait azonban már nem tudom válasz nélkül hagyni. - Meresztem a seggem itthon?! - Szinte kirobban belőlem a kérdés, s minden önuralmamra szükségem van ahhoz, hogy ne kapjam el a vállait és rángassam meg. - Mi a faszról beszélsz te rühes szuka? Lassan bazdmeg mindent én intézek apám helyett! Évek óta minden szájbabaszott megbeszélésére engem küldd! Nekem kell először ugrani, ha valami van! - Át se gondolom, miket mondok, annyira magával ragad a düh, de ahogy kimondhatom ezeket a dolgokat, mintha kezdenék lenyugodni. - Ha pedig hazaértem és neki olyanja van, akkor még a papírmunkát is a nyakamba dobja! A mai legrövidebb szerződés, amit át kellett olvasnom csak 60 oldalas volt! - És ezek csak azok a dolgok, amiket elmondhatok neki, ámde ennyi épp elég is. Igyekszem magam lenyugtatni, mert a szívem úgy ver, hogy azon se lepődnék meg, ha itt helyben infarktusom lenne. - Rohadtul többet dolgozom, mint te, úgyhogy nekem csak ne ugass be... - Hangom végül már erőtlenül cseng. Bele se merek gondolni, hogy egy nap tulajdonképpen mennyi idő az, amikor azt csinálhatom, amit én szeretnék.
- Úgyse mernéd. - Jegyzem meg kedvetlenül. Az ő fajtája a nadrágom övéhez se mer hozzányúlni. Ennek persze kimondottan örülök. Valamiért nem vágyom arra, hogy bármelyik nő lerángassa rólam a nadrágot. A gyomorkorgását hallva, gonosz mosolyra húzódik a szám, de per pillanat nem fűzök ehhez semmit. Figyelmesen hallgatom, mialatt a sebeimet kötözgeti. - Meg is tartom! - Jelentem ki dacosan. - Egyébként ha végeztél lemehetsz a konyhába... van félretéve maradék a kutyának. Nyugodtan beleehetsz. - Gúnyos mosollyal az arcomon igyekszem vizualizálni a jelenetet. Sajna nem ment. Talán azért, mert egy centinyi kutya sincs az egész házban, tehát maradéka sincs.








A hozzászólást Angel M. Wang összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 17.04.15 18:43-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: We need love cause we're just lonely souls ~ Angel & Mira 21.03.15 22:06

Angel & Almira

Egy ideig nem szólok semmit, még a megszólításra sem, se semmire, amit utána mondd, bár őszintén nem érdekel a hisztériája, én naponta nézem, ahogy emberek haldoklanak, vért hánynak az ölükbe, a ruhámra, ahogy a szeretteik zokognak az ágyuk felett. Bárcsak én is olvasgathatnék. De mikor végez... eldönthetem, hogy magamat akarom-e inkább emészteni, vagy kiadom a feszültséget, és inkább a b verzió mellett döntök. Meglendül a kezem és lekever neki egy nagy pofont, hogy még a feje is hátrabillen.
- Velem te nem beszélhetsz így. - Közlöm szárazon, mély fintorba forduló vonásokkal, majd hátrébb lépek tőle mély undorral arcomon.
Játékos, vicces megjegyzésemre, ugyanúgy mar, mint eddig, ami számomra elég unalmas, ezért is, egyetlen mozdulattal nyitom ki az övét és rántok akkorát nadrágján, hogy a srác elterüljön és alsója aljáig lejöjjön a nadrágja.
- Mint ápoló, én mosdatom a férfiakat is. Ennyibe kerül levennem a gatyádat. Sajnos nem vagy az esetem, ezért vége a randinak - Fintorgok és elkezdem bekötni a karját, mire újra beszól. Ujjaim közt reszket a géz, és érzem, ahogy elönti a vér az arcomat. Szívem zaklatottan dobog, Angel pont olyan, mint apám, mikor már nagyon részeg volt. Mikor megölte anyát. Egy nagy könnycsepp rohan le arcomon. Előrébb döntöm a fejem, hogy pár tincsem arcomba esve eltakarjon előle. A könnyfátyolon át próbálok figyelni, bekötni a karját rendesen, igyekszem, hamar a végéhez is érek. Betűröm az alját és előveszem a leokoplasztot, de míg keresem körmeimet tenyerembe mélyesztem kegyetlenül, vér serken az apró sebekből. Vágok a ragasztóból és biztosítom a kötést. Elhúzódva tőle minden cuccot visszapakolok a dobozba nekik, majd már egyre több könnycseppet hullajtva, de felállok. Eszméletlenül imbolyog elöttem a világ, rettenetesen fáj a fejem és a hasam is, lépek párat. Az egész szoba megdől, és én zuhanok a padló felé. Eszméletlenül terülök el rajta, a doboz is kiesik a kezemből.


© zene: Stay with me | megjegyzés: Engedd, hogy segítsek!
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
30
Join date :
2015. Feb. 22.



TémanyitásTárgy: Re: We need love cause we're just lonely souls ~ Angel & Mira 23.03.15 9:17

Angel Min-Joon Wang



A kisebb előadásomra válaszként olyasmit kaptam, amit még a szüleimtől is csak nagyon ritkán. Sőt, a bal kezem elég lenne ahhoz, hogy megszámoljam, hányszor adódott olyan alkalom, mikor valaki kezet mert emelni rám. Ő viszont most megtette. Az agyam, mintha egy pillanatra kihagyott volna, először le sem esett, mit tett. Az arcom fájt, a fejem pedig más pozíciót vett fel. Néhány röpke másodpercig is eltartott, amíg feldolgozásra kerültek az események. Álmomba se mertem volna elképzelni, hogy bárkinek, aki nem a családunk tagja, ilyesmihez legyen pofája. Felháborító és mindeközben ledöbbentő. Utóbbi érzés sokkal nagyobb hatással volt rám, így hát dühkitörés nélkül, őszinte döbbenettel az arcomon pislogtam a lányra. Eddig is sejtettem, hogy nem százas a csaj.
Egészen addig viszont nem tervezek megmukkanni sem, míg le nem rántja rólam a nadrágot és ki nem terít az ágyra, egyetlen mozdulattal. Szinte rögtön felülök és a nadrágom után kapok, azonban addigra ő már sikerrel járt. - Nem vagy normális, basszus! - Mordulok rá. - Hogy engedhetnek beteg emberek közé egy ilyen pszichopatát, mint amilyen te vagy? - Komolyan! Nincs valami mentális teszt a felvételin? Visszarángatom magamra a nadrágot. Kellemetlen lenne, ha valaki benyitna és így látna, miközben egy nő térdel előttem.
Noha szívem szerint most már menekülőre fognám a dolgot, engednem kell, hogy végezzen a sebeim bekötésével. Ennyit becsületből is ki kell bírnom! Türelmetlenül és idegesen dobolva a jobb lábammal, a szoba sarkában pihenő növényt figyelem. Tekintetem dühös, ám ez nyilván nem az ártatlan gaznak szól. A fejemben mindeközben válogatott sértések halmozódnak fel. Bármelyiket hozzávághatnám Almirahoz. Nem teszem. Ki tudja, mi mindenre képes a csaj. A végén még a tűvel a nyakamnak ugrik.
Pillantásom csupán akkor találja meg őt, mikor hallom, hogy épp elpakol. Szokás szerint rám se néz, én viszont észreveszek valami szokatlant. Mintha egy könnycseppet láttam volna. Kíváncsian próbálom fürkészni az arcát. Vicc ez a nő! Megüt, lerántja a gatyám, aztán elbőgi magát. Itt helyben dögöljek meg, ha én ezt értem!
Szótlanul nézem végig, ahogy bizonytalanul botorkál, majd összeesik. Valószínűleg magamat lepem meg a legjobban, de azonnal felpattanok az ágyról és oda sietek hozzá. Letérdelve mellé, óvatosan felém fordítom. - Almira! - Szólítom meg aggódva. - Ne szopass már! - A vállait fogva, gyengéden rázogatom, hátha attól magához tér. Amennyire az öcsém utál, biztos képes lenne rám kenni a csaj megölését.






Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?

Sponsored content



TémanyitásTárgy: Re: We need love cause we're just lonely souls ~ Angel & Mira

Vissza az elejére Go down

We need love cause we're just lonely souls ~ Angel & Mira

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» We need love cause we're just lonely souls ~ Angel & Mira
» Love Bites - Vámpírnaplók RPG
» Greg hálószobája
» Love Bites
» Love Los Angeles

Permissions in this forum:Válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
PRISON FRPG :: Lakónegyed :: Wang villa-
Új téma nyitásaHozzászólás a témához