welcome to prison frpg
üdvözlünk
lépj be las vegas-ba!
Amikor meghallod a nevet: Las Vegas, mi jut először eszedbe?
Kaszinók? Féktelen bulik? Black jack? Roulette? A lehetőségek tárháza végtelen, a kaszinók sora gazdagokat dönt mocsokba...
Azonban egy valamire senki sem gondol. Miután a kaszinóban megszeded magad zöldhasúval, nem árt vigyázni a haza úton; Las Vegas sem másabb, mint a többi város. Vannak rosszfiúk és rosszlányok is, akik képesek bárkivel végezni, ha úgy tartja kedvük. Vannak drogosok és más szenvedélybetegek, akik képesek ölni is azért, hogy megkapják a napi adagjukat. Táncosnők és krupiék, akik egy szempillantás alatt elveszik mindenedet. Prostituáltak és maffiózók, akiknek már, ha csak a nevét tudod, már veszélyben vagy. Mi a közös bennük? Egy rossz mozdulat, egy alaposan át nem gondolt lépés, és máris a börtönben találják magukat, ahonnan megszökni, még senkinek sem sikerült...

facebook csoportunk
lépj be
las vegas téged vár
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
csacsogda
súgj nekem egy titkot...
promónk
csak tekintsd meg!
új posztok
kaptál választ?
Grimm
Lara Dawson
14.09.17 3:34
Gimnázium
Saige Hannigan
30.08.17 22:56
a legaktívabbak
a legtöbb posztot írók
Admin (2134)
 
Lyna Frei (777)
 
Desmond Drescher (648)
 
Cassandra Drescher (599)
 
Chad Donaghue (561)
 
Charlotte Collins (493)
 
Jennifer Ariadne Lively (449)
 
Aurora Rossum (399)
 
Veronica Chloe Foster (389)
 
Helena Nina Lemmer (273)
 
Top posting users this month
Benjamin Tate Hunter
 
Simon Whitlock
 
Timur Theodor Volkov
 
Lara Dawson
 

Új téma nyitásaHozzászólás a témáhozShare| .

Laters Baby! - Erin & Jamie

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
19
Join date :
2015. Feb. 27.
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Laters Baby! - Erin & Jamie 22.03.15 16:44

I've never wanted more, until I met you...
Nem vagyok híve a hétvégi munkavégzésnek, de hát egy bróker munkássága nem ér véget a hétköznapokban elvégre a piac folyamatos mozgásban van, egyik pillanatról a másikra is őrületes változásokra képes, éppen ezért rendelt magához a nagyfőnök a saját házába, hogy megvitathassuk a legfrissebb fejleményeket egy ügyfelünk több milliós portfóliójával kapcsolatban. Ha ügyesen keverjük a kártyáinkat, akkor a pasi nagyot szakíthat rövid időn belül, rajta pedig mi is, ezért nem mindegy, hogy mi a következő lépés. Egész éjjel az adatokat vetettem össze, kidolgoztam a legbiztosabb stratégiát, számításba véve az inflációt, a piacot, egyszóval mindent ami csak keresztbe tehet nekünk és igyekeztem ezen tényezőket kiiktatni az egyenletből. Mire végeztem már pirkadt, így épp, hogy csak néhány órát aludtam majd sietve lezuhanyoztam, felöltöztem, bekaptam néhány falatot, majd az iratokkal együtt már a kocsimba is pattantam, hogy felkeresem Shepardet a rezidenciáján, igaz vajmi kevés lelkesedéssel. Még csak néhány nap telt el azóta, hogy a lánya, az a pimasz kis fruska bemasírozott az irodámba egy igen csak görbe éjszaka után és úgy felhúzott agyilag, hogy rám nem jellemző módon egyszerűen kitettem a szűrét és bevágtam az ajtót a háta mögött, nem hiányzik hát, hogy ismét összefussak vele. Hagynom kellett volna, hogy alaposan pórul járjon, hogy valami gyökér ágyba vigye és koppanjon a drága, de a lelkiismeretem egyszerűen nem engedte, majd szépen meg is ittam a levét annak, hogy hallgattam arra a bizonyos kis hangocskára. Sebaj, többé nem fordul elő. Hogy eltereljem a figyelmemet egész úton odafelé Kings Of Leont hallgattam és egyeztettem egy haverommal a délutáni vitorlázó repülésünket, ami tökéletes dolog a feszültség levezetésre. Épp akkor tettem le a telefont mikor megérkeztem a birtokra és leparkoltam az autómmal a ház elé.

Kiszálltam és egy pillanatra alaposabban is szemügyre vettem az épületet, magamban megállapítva a tényt mely szerint anyám és Shepard neje egészen biztosan ugyan azzal az építésszel és kertésszel dolgoztattak, majd kezemben a szükséges iratokat tartalmazó mappával el is indultam a bejárat felé. Furcsa ismét ilyen környezetbe kerülni, jómagam szánt szándékkal költöztem egy tetőtéri lakásba, ami nem olyan hatalmas és mellőzi a felesleges puccot, luxust mert az is csak a múltamra emlékeztet, ami elől menekülni igyekszem. Miután az ajtóhoz értem kopogtattam, majd biccentettem egyet a megjelenő komornyiknak.
- Jó napot uram, segíthetek?
- Jó napot, James Kemp vagyok és 11 - re beszéltünk meg találkozót Mr. Sheparddel.
- Igen uram, jöjjön be. - nyitotta ki az ajtót én pedig csakugyan bementem.
- Mr. Shepard épp egy videokonferenciát folytat, így szíves türelmét kéri, amint végez azonnal fogadja önt. Legyen szíves addig a nappaliban várakozni. - terelgetett oda az öreg, én pedig megforgattam a szemeimet és követtem. Remek... utálom, ha rabolják az időmet.
- Hozhatok addig is valamit uram? Kávét, egyéb italt?
- Egy kávét, köszönöm. - a komornyik el is tünt, én pedig leültem a kanapéra, a napszemüvegemet pedig a pólóm nyakába akasztottam. Remélem nem kell itt lennem túl sokáig, letudjuk amit kell és mehetek is Jasonhöz a reptérre.
TAG: erin;
OUTFIT: here;
NOTES: a viszontlátás szépségei;
coded by RESCUE RANGER ! of ATF
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
22
Join date :
2015. Feb. 24.
Age :
23
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Laters Baby! - Erin & Jamie 22.03.15 17:59

Jamie & Erin
Bizonyos egybeeséseket nem lehet egyszerűen a véletlennel magyarázni, lévén túl valószínűtlenek.

Az igazat megvallva nagyon is rosszul éreztem magam, sőt még bűntudatom is támadt. Volt időm újra és újra lejátszani magamban a napokkal korábbi viselkedésemet. Semmi kétség, túl frusztrált voltam és a másnaposság nagyon kifordított önmagamból. Nem kellett volna úgy viselkednem azzal a férfival – akinek még mindig nem tudom a nevét – aki olyan kedves volt hozzám azon az ominózus éjjelen. Nagyon közel állunk apuval egymáshoz, ezért számomra fontos a véleménye és még fenyegetőzni is képes voltam csak, hogy az aznap esti események örökre titokban maradjanak. Mindig is apu pici hercegnője szeretnék lenni, habár egyszer nekem is fel kellene nőnöm, és élnem kell a saját életemet. Persze benne van a pakliban, hogy olykor rossz döntéseket fogok hozni, ha kirepülök a családi fészekből, de igyekszem nem szégyent hozni a Shepard névre. Soha többé nem akarok olyan részeg lenni, mint akkor voltam.
Hiányoznak a Svájcban töltött hétvégéim, évekig egy bent lakásos iskolában éltem, ritkán jártam haza, általában csak ünnepekkor. Ezért hát nem csoda, hogy kissé még elvesztettnek érzem magam, hogy visszatértem Vegasba. Lola volt a szobatársam és barátnők is lettünk, de a múltkori után átértékeltem a barátságunkat és azt hiszem, időre van szükségem mire képes leszek neki megbocsájtani. Mivel a barátnőim más államokban, országokban élnek ezért most nagyon is magányosnak érzem magam. Azt reméltem, hogy ezt a hétvégét apuval tölthetem és eredetileg ez is lett volna a terv, de szólt, hogy közbe jött valami, legfeljebb később ér rá bármilyen közös programot is szeretnék. Kezemben a telefonommal sétáltam le a földszintre vezető lépcsőn, miközben Camila barátnőmmel váltottam üzeneteket, aki most Spanyolországban tartózkodik és meginvitált a következő hétvégére. Annyira fellelkesültem a hírtől, hogy a figyelmemet teljesen lekötötte a telefonom.
- Mi a...? - Egy pillanatra szakadt el tekintetem a telefontól, de az elég is volt ahhoz, hogy észre vegyem Őt. Földbe gyökerezett a lábam, néhány pillanatig biztosan teljesen ledöbbent képet vágtam. Gyorsan a nadrág zsebembe csúsztattam telefonomat.
- Szóval neked is van ahhoz közöd, hogy apu lemondta a közös programunkat, igaz? Vagy esetleg azért jöttél, hogy ellenőrizz, netalán van nálad egy alkoholszonda is? - Sosem gondoltam volna, hogy egyszer azon kapom magam, hogy a megmentőmet a nappali kanapéján fogom találni. Ez nagyon abszurd. Magamban pedig már visszavontam azt az állításomat, hogy nem az esetem. Esküszöm bűncselekménynek számít, ha valaki ilyen szexi pusztán farmerban és pólóban. Ó, az a póló nagyon is kiemeli az izmait, nem sok mindent kell ráhagynom a képzeletemre.

ruha (:
made by cupcakesss  of Caution 2.0
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
19
Join date :
2015. Feb. 27.
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Laters Baby! - Erin & Jamie 22.03.15 19:37

I've never wanted more, until I met you...
Néhány perc telhetett csak el azóta, hogy a házi pingvin elkacsázott nekem kávéért mialatt én a mobilomba mélyedve letudtam néhány e – mailt, és smst, majd egyszer csak ismerős hang ütötte meg a füleimet „Mi a...?” felkiáltással. Nyilvánvaló volt számomra anélkül is, hogy a hang irányába fordultam volna, hogy nem, nem Sandra Bullockkal van dolgom, de még csak nem is Nina Dobrevvel, hanem bizony az én jelenleg cseppet sem kedvelt főnököm cseppet sem kedvelt lányával, akit a múltkor olyan szépen kidobtam az irodámból. Murphy törvénye, hogy akit az ember leginkább el akar kerülni abba fut bele elsőnek, így esett ez most is. És igen... fél perce tartózkodott csak velem egy légtérben, máris belém kötött anélkül, hogy legalább jó reggelt kívánt volna, vagy ilyesmi. Fel sem pillantottam a telefonom kijelzőjéből, halálos lelki nyugalomban pötyögtem tovább az üzeneteimet, miközben hallgattam, most épp miről tehetek én már megint Ms. „Apucikicsilánya” Shepard szerint.
- Önnek is jó reggelt Ms. Shepard. - szólaltam meg két billentyű leütése között unott hangon, ha már egyszer megvádolt azzal, hogy arrogáns vagyok, meg a fene tudja még mi.
- Sajnálattal közlöm, hogy fogalmam sincs arról mégis milyen elfoglaltsága lett volna az édesapjával, én pusztán azért vagyok itt, mert a főnököm pontosan délelőtt tizenegy órára ide rendelt... pontosan megkért, hogy fáradjak ide, halaszthatatlan üzleti ügyekből kifolyólag. Elhiheti én is szívesebben tölteném máshol a szombatomat, mint itt munkáról értekezve, úgy, hogy Mr. Shepard immáron 10 perce várakoztat. - épp abban a pillanatban végeztem az utolsó üzenet elküldésével, mikor az öreg pingvin visszatért a nappaliba a kávémmal.

- Hány cukorral parancsolja Mr. Kemp? - nyúlt a cukortartóért, mire megráztam a fejem.
- Egyel sem.
- Tej? Tejszín? Édesítő?
- Köszönöm semmit, tisztán iszom a kávét. - vettem át tőle mire biccentett, majd a lány felé fordult.
- Jó reggelt Ms. Shepard, hozhatok önnek valamit?
- Alkoholszondát lesz szíves. - szúrtam oda fapofával, majd kortyoltam egyet a kávéból. Ő kezdte.
TAG: erin;
OUTFIT: here;
NOTES: a viszontlátás szépségei;
coded by RESCUE RANGER ! of ATF
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
22
Join date :
2015. Feb. 24.
Age :
23
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Laters Baby! - Erin & Jamie 22.03.15 20:28

Jamie & Erin
Bizonyos egybeeséseket nem lehet egyszerűen a véletlennel magyarázni, lévén túl valószínűtlenek.

Általában jól viselkedek és tudom is, hogy mi az illem, de egyszerűen ez a férfi mindig a lehető legrosszabbat hozza ki belőlem. Biztos vagyok benne, hogy teljesen félre ismert… Mert azok a dolgok még mindig elevenen élnek bennem, amiket szinte hozzám vágott az utolsó találkozásunk alkalmával. Nos, egyik sem volt túl hízelgő. Beképzeltnek nevezett, tényleg az lennék? Azóta nagyon is elgondolkoztam mindenen, amit mondott. Az már biztos, hogy az úgynevezett leckéjét sosem fogom elfelejteni, ahogyan az is biztos, hogy még soha senki sem volt velem annyira kegyetlen, mint ez a férfi.
- Ó, sajnálom, hogy ilyen áldozatot kellett hoznod. – Biztosan az egyik nőcskéjét meg kell az üzleti ügyek miatt várakoztatnia. Biztos vagyok abban, hogy egy ilyen férfinak legalább minden ujjára jut két nő, ha nem több.  
Ó, szóval Mr. Kemp, legalább már a családnevével tisztában vagyok, most már nem kell ismeretlen megmentőmnek neveznem magamban. Türelmesen megvártam, míg Alfred kiszolgálta a vendégünket, már éppen szóra nyitottam volna a számat, hogy válaszoljak kérdésére, de ekkor Mr. Kemp megelőzött.
- Köszönöm Alfred, de nem kérek semmit sem, egyébként is tudom hol a konyha, majd kiszolgálom magam. – Biccentett és már távozott is a nappaliból, én pedig újra kettesben maradtam ezzel a bosszantó fráterrel.
- Megtennéd, hogy az otthonomban nem emlegeted a történteket? – Nem volt se pillantásomban, sem pedig hangomban semmi fenyegető sem. Múltkor nagy hibát követtem el azzal, hogy olyan csúnyán viselkedtem vele, szóval itt lenne az ideje meglengetni előtte a fehér zászlócskát.
- Neked sikerült a lehető legrosszabb oldalamat megismerned, az ivós, bulizós, fenyegetőző énemet. Nem kérem, hogy hidd el nekem, hogy én nem ilyen vagyok… Mégis zavar, hogy ennyire sikerült félre ismerned. – Ismét magyarázkodásom kapom magam, mivel el sem tudom képzelni, hogy mit gondolhat rólam a történtek után, persze azt már tudom, hogy elkényeztetett apuci pici lányának hisz.
- Esetleg lenne rá esély, hogy tiszta lappal induljak? – Közelebb lépkedtem hozzá, mikor utoljára ezt tettem, akkor megfenyegettem, de most nincsen efféle szándékom.
- Erin vagyok. – Nyújtottam felé a kezemet, miközben bemutatkoztam, azt hiszem ennek már itt volt az ideje. Ez részemről amolyan „meglobogtatom a fehér zászlócskámat” dolog volt. Megadom magam.
made by cupcakesss  of Caution 2.0
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
19
Join date :
2015. Feb. 27.
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Laters Baby! - Erin & Jamie 22.03.15 21:49

I've never wanted more, until I met you...
Magamban jót derültem az idegességén, mikor pedig a komornyik kiment a nappaliból egyből le is hurrogott a szondás megjegyzésem miatt, holott az egészet még nem is olyan régen ő emlegette olyan serényen.
- Ahogy óhajtja Ms. Shepard, elvégre tudom, ön az apja lánya - hál istennek nem a postásé - és, ha nem avatkozom az életébe úgy ön sem az enyémbe. - valami ilyesmit magyarázott nekem néhány nappal ezelőtt mikor a saját irodámban próbált megfenyegetni. Még mindig dühbe jövök mikor eszembe jut a dolog, ám nem hagyom, hogy ez meglátszódjon a vonásaimon, továbbra is fapofával ücsörgök a kanapén és olykor kortyolok a kávémból.
- Feltétlenül szükségesnek tartja, hogy beszélgessünk az édesapja megérkezéséig Ms. Shepard? - mert őszintén szólva a hátam közepére sem kívánom ezt az öntelt, hisztis kis apuci kedvencét, elég volt nekem a jelenet néhány nappal ezelőtt, nem akarok újabbat. Nem kis meglepetésemre azonban a kisasszony úgy tűnt visszavett, magyarázkodni kezdett ugyanis, ráadásul még békejobbot is nyújtott nekem. Hirtelen nem tudtam eldönteni mit is kellene gondolnom minderről, hogy vajon őszinte e vagy egyszerűen csak attól fél, hogy bosszúból csakugyan befújom a drága papánál, aki rosszallása jeléül elveszi tőle a Barbie babáit és az összes hitelkártyáját. Néhány pillanatig csak figyeltem őt, ám azután az úriember, akit belém neveltek csak felülkerekedett a haragom felett, így hát letettem a csészét, lassan felkeltem majd kezet fogtam a lánnyal.

- Nagyon örülök. - ám épp abban a pillanatban, hogy én is bemutatkoztam volna váratlanul kinyílt a dolgozószoba ajtaja, pillanatokkal később pedig társaságunk három főre bővül, Mr. Shepard személyével.
- Áh Kemp, látom megismerkedett a lányommal. - lépett mellém, mire kezet fogtam vele.
- Igen, épp az imént. A kisasszony igazán.... feltűnő jelenség. - az már egyszer biztos, hogy az első és második találkozásunkat soha sem felejtem el.
- Ahogy mondja Kemp, ahogy mondja. Jöjjön fiam beszéljük át azt a portfóliót.
- Igen uram. Ms. Shepard. - biccentettem majd eltűntem a főnök nyomában a dolgozószobában.
- Hercegnőm megtennéd, hogy szólsz Alfrednak, hozzon nekünk egy kis kávét, nekem pedig uborkás szendvicseket? Köszönöm. - kiáltott ki majd be is csukta az ajtót, hogy aztán helyet foglalva az íróasztal két oldalán hozzáfogjunk a megbeszéléshez.
TAG: erin;
OUTFIT: here;
NOTES: a viszontlátás szépségei;
coded by RESCUE RANGER ! of ATF
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
22
Join date :
2015. Feb. 24.
Age :
23
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Laters Baby! - Erin & Jamie 23.03.15 10:57

Jamie & Erin
Bizonyos egybeeséseket nem lehet egyszerűen a véletlennel magyarázni, lévén túl valószínűtlenek.

Olyan távolságtartó, és persze magázni kezdett, hogy ezzel is csak éreztesse velem, hogy a történtek után bizonyára csak az illem miatt áll velem szóba. Annyira kétségbeesetten szeretném jóvátenni a történteket, hiába tudom, hogy ami történt megtörtént és azon már képtelen vagyok változtatni, de talán sikerülhet valahogy jobb belátásra bírnom velem kapcsolatban. A legelső találkozásunk sem sikerült fényesen, valójában arra nem is emlékszem, de nem az a piálós, bulizós lány vagyok, akinek akkor megismerhetett. Ami pedig a második találkozásunkat illeti… Rémes volt. Megfenyegettem. Az egyetlen Shepard örökös vagyok, egyke lévén pedig túl sok mindent várnak el tőlem. Természetesen minden tantárgyból a legjobbnak kellett lennem, apu ezt el is várta tőlem. Mindig olyan jól viselkedtem, biztosra veszem, hogy apám szerint tökéletes vagyok, és nem akarom lerombolni ezt az illúzióját, nem akarom, hogy csalódjon bennem… Ezért fordultam ki akkor önmagamból, ami ahhoz vezetett, hogy gondolkodás nélkül váltottam át fenyegető üzemmódba, míg ki nem tessékelt az irodájából.
- Ezek szerint a múltkori beszélgetésünk nagy hatással volt rád, ha már csaknem szóról szóra képes vagy felidézni az elhangzottakat. – Kénytelen voltam alsó ajkamba harapni, mielőtt túl messze mennék azzal, hogy mondjuk elnevetem magam. Pedig így utólag visszagondolva a történtekre csaknem viccesnek nevezném az egész szituációt.
Nem válaszoltam kérdésére, s nem is hagytam, hogy kizökkentsen. Most volt itt a megfelelő alkalom, hogy elmondjam neki azt, ami eddig a szívemet nyomta. Nem várom el tőle, hogy megbocsásson, vagy hogy akár elhiggye nekem, hogy nem azaz elkényeztetett gazdag lány vagyok, akinek eddig hitt… Nekem volt erre szükségem, hogy a lelkiismeretem lenyugodjon. Erős, férfias kézfogása volt. Mégsem vagyok annyira naiv, hogy azt higgyem egy kézfogással minden el lenne intézve kettőnk között, minden bizonnyal csak az illem miatt volt hajlandó velem kezet rázni.
Ó, apu pont a lehető legrosszabbkor időzített. Úgy tűnik, sosem fogom megtudni, hogy mi Mr. Kemp keresztneve, pedig már nagyon kíváncsi volnék rá. Hatalmas szemekkel néztem a férfira miután közölte édesapámmal, hogy „igazán feltűnő jelenség” volnék. Ezt mégis hogy értsem? Jobbnak láttam inkább szótlannak maradni, hagyni hogy a dolgozószoba elnyelje őket. Pont mikor ismét elővettem a telefonomat, s meg szerettem volna indulni a szobám felé, apu hangja és „követelései” arra késztette, hogy csúsztassam vissza a mobilt a zsebembe, majd célozzam meg a konyhát. Alfred pont a konyhában szorgoskodott, elújságoltam neki, hogy apu mit szeretne. Minden lebeszélő erőfeszítése ellenére segítettem neki a szendvics készítésben. Arról pedig már nem is beszélve, hogy hogyan ellenkezett, mikor felkaptam a tálcát azzal a szándékkal, hogy beviszem majd én a dolgozó szobába. Belépve igyekeztem a két szék között elsuhanni, hogy a tálcát letegyem az asztalra, de valahogy megbillent a kezemben, gyorsan oda kaptam a másik kezemmel, de sajnos nem voltam elég gyors.
- Ne haragudj! - Sikerült leöntenem a pólóját kávéval, de legalább a szendvicsek nem landoltak rajta. Gyorsan letettem a tálcát az asztalra. - Én, nagyon sajnálom... - Kétségbeesetten néztem rá. Mégis hogyan hihetné el nekem a történtek után, hogy nem szándékosan öntöttem le? Hagynom kellett volna Alfrednak, hogy behozza a tálcát... Iszonyúan kínosnak éreztem az ügyetlenségemet.
made by cupcakesss  of Caution 2.0
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
19
Join date :
2015. Feb. 27.
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Laters Baby! - Erin & Jamie 23.03.15 12:29

I've never wanted more, until I met you...
Az igazat megvallva kissé tartottam attól, hogy mit fog szólni Shepard az ötleteimhez, elvégre elég begyöpösödött, régi vágású üzletember, az ilyenekről pedig messze földről híres, hogy nem szeretnek kockáztatni, épp csak annyit, amennyit muszáj, kerülik az újdonságokat, az új perspektívákat, háklisak a fiatalok ötleteire, igyekeznek inkább megmaradni a régi jól bevált trükköknél, különösen akkor, ha ennyi pénz forog kockán. Ez a hozzáállás még úgy ahogy elmegy az idősebb befektetőknél, habár mostanság ők is kezdenek rájönni arra, hogy bizony szükség van egy kis vérfrissítésre és rizikózásra, ha nagyobb haszonra kívánnak szert tenni, a fiatalabb ügyfeleknél azonban már csak ez a módszer válik be. A jelenlegi ügyfelünk épp csak két évvel idősebb nálam, nem csekély összeget bízott ránk, a követelése pedig az volt, hogy minél többet hozzunk ki belőle a lehető legrövidebb idő alatt. Ha Shepard követi az ötleteimet és hajlandó engedélyt adni nekem arra, hogy a saját belátásom szerint vigyem végig a bulit, akkor nagy eséllyel sikerül is ezt teljesítenünk, ha viszont akadékoskodik könnyedén bukhatunk. Persze még így fennáll a veszély, hisz ember vagyok én is, könnyedén tévedhetek ráadásul a piac is szeszélyes, könnyen lehet, hogy a végén károsultként távozunk nem pedig tetemes haszonnal a zsebünkben. Ilyen a business, abszolút kiszámíthatatlan és talán éppen ezért élvezem annyira, mert vérpezsdítő, izgalmakkal teli. Le sem tagadhatnám, hogy ki az apám, ugyan így vélekedik ő is.
- Nem rossz Kemp, nem rossz, de még meg kell gondolnom a dolgot alaposan.
- Tisztában vagyok azzal, hogy elég meredek az elképzelés Mr. Shepard, mégis úgy vélem, hogy kivitelezhető, viszont gyorsan kell cselekednünk mielőtt még mások csapnak le a piac pedig megváltozik...
- Értem mire akar kilyukadni barátom, mégsem várhatja el tőlem, hogy most azonnal döntsek egy ilyen fontos kérdésben. Mérlegelnem kell, elvégre a cégem jó híre forog kockán. Ha csakugyan belevágunk és elbukunk nem csak a maga karrierje landol a süllyesztőben fiam, de az enyém is, a vállalkozásom amin hosszú - hosszú évtizedek óta még sosem esett csorba, az ügyfeleink csakis pozitívan csalódtak eddig.
- Igen uram erre én is gondoltam, viszont... - ám a mondatot már nem tudtam befejezni ugyanis egyszer csak kinyílt az ajtó, pillanatokkal később pedig a szöszi lépett be rajta, kezében egy nagyobb, megpakolt tálcát egyensúlyozva. Nem mondom alaposan meglepett, ám csodálkozásra nem túl sok időm jutott, nem sokkal azután ugyanis, hogy mellém ért szépen rám borította a forró kávét...

Felszisszentem, az arcom pedig összerándult, ám igyekeztem megőrizni a nyugalmamat, leginkább azért mivel a főnököm előtt nem akartam felpattanni és vadul anyázni még úgy sem, hogy baromi forró kávé égette a bőröm, amit a kicsi lánya öntött rám. Ch... még, hogy véletlen?!? Komolyan azt hiszi, hogy beveszem? Gyanús volt nekem a nagy békülési szándék, sejtenem kellett volna, hogy van valami hátsó szándéka, na de ez???? Bassza meg!
- Jól van Kemp? - kelt fel a helyéről Shepard, aki azonnal meg is kerülte az asztalt, hogy alaposabban is szemügyre vegyen.
- Természetesen uram, jól vagyok. Semmi bajom. - törölgettem egy szalvétával a pólóm.
- Nem is értem Madeline, miért te hoztad be?? Nem erre kértelek!
- Csak egy kis folt az egész, nincs semmi baj Ms. Shepard. - mondtam higgadtan ám a pillantásom elárulhatta neki, hogy bizony épp az ellenkezőjét gondolom annak, mint amit mondtam.
- Hozz egy inget a szekrényemből Mr. Kempnek Madeline, és szólj a szobalánynak, hogy intézze el a tisztítást.
- Erre semmi szükség uram, megszárad és kész.
- Szó sem lehet róla fiam. Madeline tedd amit mondtam. - szólt ismét én pedig vállat vontam, nem látom értelmét a vitatkozásnak.

Néhány perccel később, mikor a lány visszatért egy kék inggel biccentettem felé és átvettem tőle, majd mivel azt gondoltam, hogy egyből távozik is, háttal az ajtónak kibújtam a pólóból és felvettem az inget, amit aztán hanyagul el is kezdtem összegombolni. Csak akkor vettem észre, hogy még bent van, mikor a szobalány megjelent a pólómért. Ch... kapott egy kis műsort is. Még mindig nem értem mire volt jó ez az egész.
- Szedje csak rendbe magát Kemp, addig én felhívom az ügyfelünket és egyeztetek vele, utána eldöntjük hogyan tovább. - ezzel Shepard ki is ment az irodából, kettesben hagyva minket.
TAG: erin;
OUTFIT: here;
NOTES: a viszontlátás szépségei;
coded by RESCUE RANGER ! of ATF
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
22
Join date :
2015. Feb. 24.
Age :
23
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Laters Baby! - Erin & Jamie 24.03.15 9:00

Jamie & Erin
Bizonyos egybeeséseket nem lehet egyszerűen a véletlennel magyarázni, lévén túl valószínűtlenek.

Az most vált számomra nyilvánvalóvá, hogy sose vállaljak munkát a vendéglátós iparban, hiszen még egy tálcával sem tudok boldogulni. Ezek után mégis hogyan tudná nekem elhinni, hogy nem szándékosan tettem? Ha ártani akartam volna neki, akkor biztosan nem édesapám előtt tettem volna, sőt lett volna jobb módszerem. Viszont tényleg nem akartam, próbáltam még időben elkapni a tálcát, sajnos nem voltam túl gyors, de legalább nem ejtettem rá a tálca tartalmát, de ahogy oda nyúltam sikerült a kézfejemre fröccsennie a forró kávénak, de jelenleg ez volt a legkisebb problémám.
- Alfred mással volt elfoglalva, gondoltam besegítek neki. – Motyogtam, de inkább nem néztem rá, tisztán hallottam a hangjából, hogy most mennyire mérges rám. Remélem Alfred nem fog miattam bajba kerülni, de tényleg hagynom kellett volna a személyzetnek, hogy végezzék a munkájukat.
Bólintottam, szapora léptekkel haladtam apám gardróbjához, amiben sorakoztak a majdnem egyforma ingek. Találomra leakasztottam az egyik kék darabot a vállfáról. Visszafelé menet pont bele futottam Elizaba, aki a szobalányunk. Mindössze néhány évvel lehet tőlem idősebb, de egészen szép teremtmény a latinos vonásaival. Sietve elmeséltem neki a történteket, mire mosolyogva bólintott. Mosolyogva?! Ennyire viccesnek találná az ügyetlenségemet? Most ezen nem volt időm felakadni, néhány másodperccel később ismét az irodának kialakított szobába voltam. Nem néztem rá, most képtelen is lettem volna rá nézni, inkább csak szótlanul felé nyújtottam az inget. Néhány lépés tettem hátra, szerettem volna kimenni, minél távolabb tőle, de a bűntudatom még mindig itt tartott. Bocsánatot kell kérnem tőle, mielőtt kimennék és megpróbálnám elásni magam a hátsókertben. Elfordultam mikor vetkőzni kezdett, de a kíváncsiságom mégis csak arra késztetett, hogy időközönként pillantsak rá. Ó, jesszusom! Itt áll előttem egy tökéletes testű férfi, akit nyugodtan lehetne félistennek is nevezni, én pedig akaratlanul is kárt tettem benne. Remélem semmi maradandót nem okoztam.
Úgy tűnik apu túl elfoglalt ahhoz, hogy továbbra is mérges legyen rám, legalábbis most jobban foglalkoztassa őt az ügyfelek felhívása, mint az én ügyetlenségem. Ezért hálát is adok az égnek, de annak már kevésbé, hogy itt hagyott kettesben Vele.
- Ne haragudj, tényleg nem akartam… - Semmi kétségem sincs, most biztosan utál. Ó, pedig mikor a nappaliban beszélgettünk, akkor naiv módon el tudtam hinni, hogy mégsem utál annyira, mint ahogyan eredetileg gondoltam. Most pedig ezek után… Nem tudnám hibáztatni azért, ha többé látni sem akarna.
- Nagyon fáj? Esetleg tudnék bármi olyat tenni, amivel jóvá tudnám tenni? – Rémes ez a bűntudat érzet, ezért szinte bármit megtennék azért, hogy megbocsásson nekem. Nem is tudom miért… Talán csak be szeretném neki bizonyítani, hogy mennyire félreismert… Én nem vagyok olyan, aki szánt szándékkal bárkiben is kárt tenne.
made by cupcakesss  of Caution 2.0
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
19
Join date :
2015. Feb. 27.
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Laters Baby! - Erin & Jamie 30.03.15 3:15

I've never wanted more, until I met you...
A mellkasomon éktelenkedő vörös folt sokkal kevésbé zavarta esztétikai érzékemet, mint a büszkeségemen esett csorba, a gondolat, hogy egy kis csitri ilyen könnyedén képes volt átejteni engem a palánkon, hogy bedőltem a pár perccel korábbi békülési szándékának, ő pedig nem sokkal később nemes egyszerűséggel rám borítja a kávét. Legbelül csak úgy forrtam a dühtől, ám hála istennek és az apám mellett szerzett több éves rutinnak képes voltam megőrizni a hidegvéremet a főnököm előtt, úgy tenni, mintha az ég egy adta világon minden a lehető legnagyobb rendben volna, mintha elhinném, hogy ez az egész nem volt több mint holmi egyszerű baleset, ahelyett, hogy felpattanva az összes nyomdafestéket nem tűrő gondolatomat a kislánya szemébe ordítottam volna. Mégis miféle gyerekes fruska ez? Nem elég, hogy néhány napja kihúztam a slamasztikából, amibe a felelőtlen viselkedése sodorta, hogy utána a köszönöm nem volt más részéről, mint egy kis fenyegetési kísérlet, most még ez is? Komolyan mondom, ha nem volnék úriember már rég a térdemre fektettem volna, hogy aztán kiadósan elfenekeljem, hátha ettől egy kicsit észhez tért volna! Miután kiment a főnök mi pedig kettesben maradtunk igyekeztem ügyet sem vetni rá, magamban elölről - hátulról elismételgetve a görög ábécé összes betűjét, csak, hogy egy kicsit megnyugodhassak, ám a sors és az ő különös humorérzéke nem engedte, hogy túllépjek a történteken, Ms. Shepard ugyanis ismét megszólalt...

- Ha lehetséges kíméljen meg a színjátéktól Ms. Shepard és menjen inkább a dolgára. - nem akartam többet beszélgetni, még csak egy levegőt sem szívni vele, ezért hátat fordítottam neki és az ablakon keresztül a kinti tájat kezdtem fürkészni. Nehezemre esik elhinni, hogy ez az egész csakugyan véletlen volt, főleg mivel az édesapja szavai egyértelműen alátámasztották, hogy a lány nem szokott ennyit sürögni - forogni, a házimunka igenis a személyzet dolga, nem az övé. Ha csakugyan így áll a helyzet, akkor most mégis minek pattogott volna? Gyanús. Vagy lehetséges, hogy paranoiás vagyok, és szegény lány egyszerűen csak kétbalkezes? Létezne ekkora véletlen? Mikor váltam ennyire bizalmatlanná, ennyire rideggé?
- Nem, nem fáj... - szólaltam meg végül halkan. - és nem tehet semmit. Menjen csak...
TAG: erin;
OUTFIT: here;
NOTES: a viszontlátás szépségei;
coded by RESCUE RANGER ! of ATF
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
22
Join date :
2015. Feb. 24.
Age :
23
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Laters Baby! - Erin & Jamie 01.04.15 6:05

Jamie & Erin
Bizonyos egybeeséseket nem lehet egyszerűen a véletlennel magyarázni, lévén túl valószínűtlenek.

Ki akartam jutni ebből a szobából olyan gyorsan, amilyen gyorsan csak a lábaim bírják, mégis maradtam. Nem akartam elmenekülni. Elfutni csak a bűnösök szoktak, nekem maradnom kellett, hogy tisztázzam a történteket, még ha nem is hiszi el egyetlen egy szavamat se, akkor se tágítottam. Néhány pillanatig az ajtó irányába pillantottam, olyan közel volt a menekülési lehetőségem forrása, de aztán mégis csak úgy döntöttem, hogy közelebb lépkedek hozzá, hogy biztos távolságba álljak meg tőle.
- Ez nem színjáték! – Legszívesebben ordítottam volna vele, de ugyebár attól még nem fog velem egyet érteni, ha felemelem a hangomat, ezért igyekeztem visszavenni magamból. Tényleg képes azt hinni, hogy színészkedek, hogy egy szavam se igaz? Háttal állt nekem, ezért nem tudtam az arcát tanulmányozni, de minden bizonnyal akkor sem tudtam volna semmit sem leolvasni róla, ha velem szemben állna mindössze néhány centire tőlem. Mr Kemp ritkán mutassa ki az érzelmeit, legalábbis múltkori rövidke találkozásunk alkalmával úgy tűnt nekem, mintha egy örökös pókerarcot hordana, hogy még véletlenül se sejtse meg senki gondolatait, érzelmeit. Aztán az is lehet, hogy tévedek, elvégre csekély időt töltöttünk egymás társaságában ahhoz, hogy bármiféle véleményt is alkossak róla. Mármint alkothatnék, de nem hinném, hogy helyénvaló lenne valakit megítélni ilyen rövid ismeretség után.
- Fiatalabb vagyok tőled és mégis magázol… Erre semmi szükség. - Kiment az apám, neki pedig már nem kellene magáznia, de mégis ezt teszi. Tudna még ennél is távolságtartóbban viselkedni? Nem várom el, hogy a történtek után a nyakamba ugorjon, de az számomra durva, amikor ilyen rideg velem.
Egyik kezem megindult felé, meg szerettem volna érinteni, ujjhelyeim éppen hogy találkoztak inge anyagával mikor hirtelen inkább visszahúztam a kezemet. Nem akartam túl tolakodó lenni és fogalmam sincs, hogy mi ütött belém…
- Elmegyek! – Magamat is megleptem milyen határozottan ejtettem ki ezt az egyetlen egy szót. Azt ajtó felé fordultam, de lábaim sehogy sem engedelmeskedtek nekem, mintha földbe gyökereztem volna. Képtelen voltam csak úgy elmenni mielőtt el nem mondom neki azt, amit szeretnék.
- Én tényleg sajnálom, ami történt. Nem szándékosan tettem, de valószínűleg sehogy sem tudlak meggyőzni arról, hogy tényleg csak ügyetlen voltam, mivel valamiért esélyt sem adtál nekem, hogy elmagyarázzam mi történt valójában és az első pillanattól fogva biztosan azt hitted, hogy…- Elhallgattam egy pillanatra, kellett egy kis idő, mire vissza tudtam pislogni a kikívánkozó könnyeimet. Nem vagyok olyan erős, mint lenni szeretnék, mint ahogyan mutatom magam a külvilágnak. Bánt, hogy a lehető legrosszabbakat feltételezi rólam.
- Mindegy. – Legyintettem. - Hittél, amit hittél. – Hangosan felsóhajtottam, félig meddig megkönnyebbülve, de még mindig érezve a bűntudatot. - Úgy tűnik, hogy ezen már nem tudok változtatni. – Megadóan emeltem fel mindkét kezemet, ahogy az ajtó felé kezdtem el hátrálni.
made by cupcakesss  of Caution 2.0
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
19
Join date :
2015. Feb. 27.
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Laters Baby! - Erin & Jamie 11.04.15 0:51

I've never wanted more, until I met you...
Nem tudnám megmondani tulajdonképpen mivel is sikerült ennyire magára haragítania ennek a lánynak, hogy mivel érte el nálam, hogy ennyire pattanásig feszüljek, hogy távolságtartóvá, rideggé váljak, talán már nem is derül ki soha. Mindenesetre különös. Néhány nappal korábban, mikor azon a bizonyos éjjelen megpillantottam kétségtelenül felkeltette az érdeklődésemet és tény, hogy bepróbálkoztam volna, ha nem lett volna matt részeg, ám így nem tehettem mást, mint, hogy hazavittem és ágyba dugtam. Na jó, ez így nem teljesen igaz, elvégre, ha nem ilyen fából lennék faragva, ha még mindig ugyan az az elkényeztetett majom volnék, aki nem sokkal ezelőtt voltam, akkor simán kihasználtam volna a helyzetet, elszórakoztam volna vele egy kicsit, aztán másnap reggel tipli mielőtt még felébredt volna. Mégsem voltam rá képes. Talán mert a baleset miatt még mindig emészt a bűntudat, talán mert a változás óta él bennem, hogy nekem is van egy húgom, akit nem szeretném, ha más használna ki hasonló állapotban, vagy szimplán csak a büszkeségem az oka, mert hát nem szorulok rá arra, hogy részeg csajokra másszak... Passz. Fene se hitte, hogy másnap rögtön újra találkozunk, ahogyan azt sem, hogy a kis csitri nekem ugrik szóban és fenyegetni kezd majd. Újdonság volt számomra ez a fajta hozzáállás, felingerelt, annál is inkább mivel emlékeztetett arra, hogy milyen voltam annak idején, éppen ezért tettem ki olyan durván. Egyfelől megérdemelte, másfelől nem tetszett a tükör. És most ez...

Fél füllel hallgattam csak a lány felém intézett szavait, azt, ahogyan arról beszélt mennyire furcsa neki, hogy magázom holott ő a fiatalabb, hogy csakugyan véletlen volt a kávés incidens és azt, hogy mi mindent hiszek róla. Szép lassan a bennem dúló indulatok kezdtek lecsillapodni, én pedig vettem egy mély lélegzetet míg átgondoltam az imént hallottakat.
- Rendben... akkor véletlen volt. - szólaltam meg végül sóhajtva. Talán egyszerűbb hagyni az egészet a fenébe, minden rossz előzményt, betudni annak milyen szerencsétlen körülmények között is találkoztunk és tiszta lappal folytatni, ha már egyszer a főnököm lánya és ziher, hogy még találkozunk...
- Nincs harag. - aztán felé fordultam zsebre dugott kézzel, nekitámaszkodva az ablakpárkánynak miközben bevillant, hogy az apja épp bemutatkozás közben szakított félbe minket.
- James – biccentettem felé, majd egy szemtelen vigyor kúszott a képemre – de akiket már láttam csipkés bugyiban azoknak inkább Jamie.
TAG: erin;
OUTFIT: here;
NOTES: a viszontlátás szépségei;
coded by RESCUE RANGER ! of ATF
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
22
Join date :
2015. Feb. 24.
Age :
23
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Laters Baby! - Erin & Jamie 16.04.15 2:50

Jamie & Erin
Bizonyos egybeeséseket nem lehet egyszerűen a véletlennel magyarázni, lévén túl valószínűtlenek.

Igyekeztem magamban újból és újból lejátszani azt, hogy elhaladtam mellette a tálcával, de képtelen voltam rájönni, hogy hol rontottam el, hogy mi volt az a pillanat, amikor megbillent a kezemben lévő tálca. Hihet bármit, nem szándékosan tettem, mert ha az lett volna, akkor miért kaptam a tálca után? Mindegy is, ezen felesleges gondolkoznom, ami pedig a kezemet illeti, amire ráfröccsent a kávé… Idővel biztosan meg fog majd gyógyulni. Nem számít, ahogyan az sem kellene, hogy mit gondol rólam, de mégis képtelen voltam úgy kisétálni az ajtón, hogy ne mondjam el neki az én verziómat is. Néhány lépés választott már csak el az ajtótól, de megszólalt, ezzel pedig megállásra bírt.
- Mégis mitől gondoltad meg ilyen hirtelen megad? – Zöld szempárommal úgy bámultam rá, mintha csak szellemet látnék. Ez annyira hihetetlen. Alig néhány perce még látni sem akart, most pedig ez… Nem akarok a szőke értetlen libák táborát erősíteni, de halovány elképzelésem sincs arról, hogy mégis miért gondolhatta meg magát.
- Szóval Jamie… - Igyekeztem tudomást sem venni arról, hogy már csak attól is elpirultam, hogy eszembe juttatta azt a kis incidenst, mikor volt szerencséje fehérneműben látni. - Nagyra értékelném, ha azt az éjszakát mindketten képesek lennénk elfelejteni és a másnap reggelt is. Mit gondolsz, képes leszel rá? – Nagyon remélem, hogy eddig még senkinek sem mesélt a történtekről és ez így is fog maradni.
- Tudod, hogy milyen fárasztó fent tartani a tökéletesség illúzióját? Apám legalábbis úgy gondolja rólam, hogy tökéletes vagyok, ezért nem szeretném, hogy megtudja… - Egy pillanatra elhallgattam, mintha csak attól tartottam volna, hogy bárki is meghallhatna minket. - Egy nap majd úgyis kiderül, ahogy képes leszek magamról levetkőzni ezt a megfelelési kényszeremet. – Nem is értem, hogy miért mondom el mindezt neki… Talán egyáltalán nem érti, hogy miről beszélek. Egyedüli Shepard örökösként nem mókából és kacagásból áll az életem, habár irigylésre méltó körülmények között nőttem fel, de túl sok szabály vesz körül. Elvileg már felnőtt nő vagyok, de mégsem én irányítom a saját életemet.
made by cupcakesss of Caution 2.0
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
19
Join date :
2015. Feb. 27.
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Laters Baby! - Erin & Jamie 18.04.15 17:45

I've never wanted more, until I met you...
- Számít ez? Maradjunk annyiban, hogy mindenki megérdemel egy második... esetedben inkább harmadik lehetőséget, hogy jó benyomást kelthessen. - válaszoltam. Igazából nem is tudom, hogy mi ütött belém, miért döntöttem végül úgy, hogy betudom véletlennek az imént történteket és nem haragszom rá tovább. Lehetséges, hogy azért, mert a viselkedése, a hangja, az, hogy mennyire letörtnek látszott meggyőzött arról, hogy csakugyan nem szándékosan öntött le kávéval, az is lehet, hogy szimplán csak el akarom engedni a dolgot és könnyebben megy, ha nem rágódom rajta tovább, elvégre jó esetben egyszer – kétszer fogunk csak találkozni, ha az apja ide rendel, nem érdemes hát így haragudnom rá. Passz, a lényegen mit sem változtat, hiba vagy sem, elfogadtam a baleset magyarázatát és pont.
- Szóval Erin... - utánoztam a hanglejtését miközben nem tudtam nem észrevenni mennyire elpirult, ahogy vélhetőleg visszagondolt a mi első találkozásunkra, arra, hogy mi történt vagy épp történhetett volna azon az éjszakán. - Nem hinném, hogy képes leszek elfelejteni, különösen nem egy – két részletét... - az a csipkebugyi igenis az emlékezetembe vésődött tetszik vagy sem. - de megígérem, hogy apád előtt nem fogom emlegetni. Maradjon a mi titkunk... - kicsit közelebb léptem hozzá – úgy igazán izgalmas. - tetszik ez a kis játék, a reakciói melyek a szavaimat követik, igazán szórakoztat. Kíváncsi vagyok meddig mehetek el, meddig feszíthetem a húrjait.

- Vannak elképzeléseim... - talán részvét amit érzek irányába, elvégre pontosan jól tudom, milyen a szülői nyomás, az amikor hatalmas elvárásokat támasztanak velem szembe, amiket muszáj teljesítenem máskülönben nem csak apám csalódik bennem, de valahol én is önmagamban. Eleget éltem már át milyen, mikor egyetlen hibát is felfújnak a lapok, vagy épp a szüleim, mikor nem lehettem önmagam és ezért lázadásból teljesen vállalhatatlanná vált a viselkedésem. Talán ezért néztem el neki végül a kávét meg a fenyegetést, mert elég sok mindenben hasonlítunk, még, ha ezt sosem mesélhetem el neki, akkor is.
- A gazdagság árnyoldalai, igaz? - viccelődtem, s épp ekkor megszólalt a mobilom.

Egy elnézést kérő pillantás után felvettem, a haverom keresett.
- Kemp. - szóltam bele.
- Szia, még nem végeztem, de hamarosan... készítsd elő addig a gépet, nemsokára indulok. - ezzel kinyomtam.
- Bocsánat, osztódnom kellene, de még nem tudom hogy kell. Neked nincs valahol épp programod?
TAG: erin;
OUTFIT: here;
NOTES: a viszontlátás szépségei;
coded by RESCUE RANGER ! of ATF
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
22
Join date :
2015. Feb. 24.
Age :
23
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Laters Baby! - Erin & Jamie 19.04.15 3:07

Jamie & Erin
Bizonyos egybeeséseket nem lehet egyszerűen a véletlennel magyarázni, lévén túl valószínűtlenek.

Nekem számítana az, hogy miért gondolta meg ilyen hirtelen magát. Viszont azzal is tisztában vagyok, hogy jobb nem firtatnom tovább ezt a témát, mielőtt esetleg ismét változtatna a véleményén. Örülnöm kellene az újabb esélynek, még akkor is, ha kell még némi idő arra, hogy tényleg el tudjam hinni, hogy a történtek ellenére képes volt nekem megbocsájtani.
- Hát akkor köszönöm az újabb lehetőséget. Majd igyekszem nem elszúrni, mert gondolom, hogy nem kapnék több esélyt. – Talán már így is sokkal több esélyt kaptam tőle, mint megérdemeltem volna. Eleinte olyan rideg és távolságtartó volt, most pedig már fogalmam sincs arról, hogy mit is feltételezzek róla.
- Valószínűleg tisztában vagy azzal, hogy mennyire kínosan érzem magam a történtek végett, ahogy azzal is tökéletesen tisztában vagy, hogy mennyire zavarba hozol. – Minek is tagadnám? Egyébként is túlságosan árulkodó a pír az arcomon. Ha arra gondolok, hogy Jamie volt az a férfi, aki megszabadított a ruháimtól, aki látott alsóneműben… Ha lehetséges, akkor még az eddiginél jobban is bele vörösödtem.
- Csak úgy felajánlod, hogy maradjon a mi titkunk? – Gyanús volt ez nekem. Ezért senki sem hibáztatna, elvégre alig ismerem, és honnan kellene tudnom, hogy tényleg bízhatok benne? - Mit szeretnél a hallgatásodért cserébe? – Aztán mégis csak kibukott belőlem a kérdés. Természetesen nem akartam megsérteni, de hihetetlennek találom, hogy tartaná a száját csak azért, hogy nekem szívességet tegyen.
Kíváncsiskodva méregettem, mégis honnan lennének elképzelései? Esélyes, hogy egy cipőben volnánk, hogy tőle is túl sokat várnak el a szülei? Furdalta az oldalamat a kíváncsiság, de még sem volt merszem feltenni a kérdéseimet. Semmi közöm hozzá. Ez Jamie magánélete, ami nem tartozik rám.
- Így is lehetne nevezni. – Válaszoltam egy magamra erőltetett mosoly kíséretében, majd csendben maradtam, hogy nyugodtan tudjon telefonálni. Esküszöm nem akartam hallgatózni, de lehetetlenség volt ilyen közelségből nem hallani Jamie hangját. Gépet? Készül valahova?
- Ami azt illeti lett volna, de aztán megjelentél… - Úgy volt, hogy a mai napot apám csak nekem szenteli, de mint szinte általában mindig most is közbe szólt a munka.
- Ne haragudj, nem akartalak feltartani. Szóval azt hiszem, hogy az lesz a legjobb, ha megkeresem apámat és gyorsan túlestek azon, amiért most itt kell lenned… - Megindultam az ajtó felé, miközben azzal voltam elfoglalva, hogy magyarázkodjak.
made by cupcakesss of Caution 2.0
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
19
Join date :
2015. Feb. 27.
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Laters Baby! - Erin & Jamie 02.02.16 13:59

I've never wanted more, until I met you...
Ez a lány valahogy egyszerre kerget az őrületbe és kelt bennem újra és újra lelkifurdalást, valahányszor csak a szemeibe nézek és látom a zavart, a kétségbeesést, a szégyent a történtek miatt. Mégis… valahányszor végül arra jutnék, hogy elengedem neki az eddigieket, mindig mond vagy tesz valamit, amivel visszaránt, amivel előcsalogatja a mérgem, és emlékeztet. Most is így történt. Tény, hogy megint incselkedtem egy picit, de tényleg csak a „jó ízlés határain belül”, felajánlottam a diszkréciómat, mindazok ellenére, hogy rövidke, ám, de annál kellemetlenebb ismeretségünk során már számtalan mindent vágott a fejemhez, megpróbált rám ijeszteni, megfenyegetni, leöntött kávéval, tudom is én, erre mi a köszönet? Ahelyett, hogy elfogadná, és egyszerűen beletörődne a nagylelkűségembe, firtatni kezdi annak okát, és az ár felől érdeklődik. Nevetséges. Még, hogy mit kérek a hallgatásomért cserébe? Most komolyan? Felbőszít ez a fruska! Hát az ostobaság valóban nem ismer határokat?
- Hogy is volt az a szöveg arról, hogy igyekszel nem elpuskázni az újabb esélyt, mert tudod, hogy nem kapsz többet? – vontam fel a szemöldökömet, a hangomból pedig hirtelen eltűnt minden „kedvesség”, melegség, vagy olyasmi, ami egészen addig benne volt, és visszatért a rideg, távolságtartó énem.
- Magánál ilyen, amikor próbálkozik Ms. Shepard? Szerintem ne erőltesse, ami szemmel láthatóan nem megy!

Ismét hátat fordítottam a lánynak, úgy hallgattam a szavait, majd amikor az ajtó felé indult én csak a hajamba túrtam és biccentéssel nyugtáztam a szavait. Valóban jó lenne végre letudni a dolgot a főnökkel, hogy mehessek a dolgomra, annál is inkább, mivel tartok tőle, hogy, ha még tovább maradok tovább fajulnak a dolgok köztem és a kislánya között. Hogy van az, hogy ez a lány… nő, képes ennyire kimozdítani a béketűrésemből? Bármikor halálos lelki nyugalommal elmegyek egy tárgyalásra, végig lavírozok a legmeredekebb helyzeteken is, de, ha Erin a közelembe jön, valahogy megváltozom, elveszítem a kontrollt, ez pedig nem tetszik.
- Amint az apja elmondta mit vár tőlem, már távozom is, nem fogom feltartani, megígérem. – és épp ebben a pillanatban, amolyan végszóra ki is nyílt az ajtó, a főnök pedig belépett a szobába.

- Rendben van Kemp, maga nyert, teszünk egy próbát. A befektető ugyan kissé bizonytalan volt, de végül arra jutott, hogy ad egy lehetőséget az elképzelésének. De! Nyomatékosan leszögezem fiam, hogy, ha végül elbukik, ha a cégemnek emiatt veszélybe kerül a jó híre, azért csakis maga lesz a felelős, és rögtön elbúcsúzhat az állásától. És ez csak a minimum. Remélem érthető voltam!
- Tökéletesen Mr. Shepard.
- Helyes. Ebben az esetben azt hiszem mindent megbeszéltünk.
- Magam is úgy vélem uram. Elkészítem a kalkulációkat, megteszem a szükséges lépéseket, és majd jelentkezem.
- Mindenről tudni akarok Kemp, fontos döntést csakis a beleegyezésemmel, világos?
- Világos. Köszönöm az idejét. – ezzel összeszedve a holmijaimat el is indultam az ajtó felé, ahol megkerültem a lányt, s csak eztán fordultam vissza.
- Mr. Shepard, kisasszony… - biccentettem, majd ígéretemhez hívem el is hagytam a házat, nehogy továbbra is feltartsam őket. Csak útban a reptér felé jutott eszembe, hogy a kávéfoltos pólóm a házban maradt…
TAG: erin;
OUTFIT: here;
NOTES: a viszontlátás szépségei;
coded by RESCUE RANGER ! of ATF
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?

Sponsored content



TémanyitásTárgy: Re: Laters Baby! - Erin & Jamie

Vissza az elejére Go down

Laters Baby! - Erin & Jamie

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» jamie | lara
» Run, baby, run - October, Ville & Birdie
» Ice, ice baby!

Permissions in this forum:Válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
PRISON FRPG :: Lakónegyed :: Shepard birtok-
Új téma nyitásaHozzászólás a témához