welcome to prison frpg
üdvözlünk
lépj be las vegas-ba!
Amikor meghallod a nevet: Las Vegas, mi jut először eszedbe?
Kaszinók? Féktelen bulik? Black jack? Roulette? A lehetőségek tárháza végtelen, a kaszinók sora gazdagokat dönt mocsokba...
Azonban egy valamire senki sem gondol. Miután a kaszinóban megszeded magad zöldhasúval, nem árt vigyázni a haza úton; Las Vegas sem másabb, mint a többi város. Vannak rosszfiúk és rosszlányok is, akik képesek bárkivel végezni, ha úgy tartja kedvük. Vannak drogosok és más szenvedélybetegek, akik képesek ölni is azért, hogy megkapják a napi adagjukat. Táncosnők és krupiék, akik egy szempillantás alatt elveszik mindenedet. Prostituáltak és maffiózók, akiknek már, ha csak a nevét tudod, már veszélyben vagy. Mi a közös bennük? Egy rossz mozdulat, egy alaposan át nem gondolt lépés, és máris a börtönben találják magukat, ahonnan megszökni, még senkinek sem sikerült...

facebook csoportunk
lépj be
las vegas téged vár
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
csacsogda
súgj nekem egy titkot...
promónk
csak tekintsd meg!
új posztok
kaptál választ?
Grimm
Lara Dawson
14.09.17 3:34
Gimnázium
Saige Hannigan
30.08.17 22:56
a legaktívabbak
a legtöbb posztot írók
Admin (2134)
 
Lyna Frei (777)
 
Desmond Drescher (648)
 
Cassandra Drescher (599)
 
Chad Donaghue (561)
 
Charlotte Collins (493)
 
Jennifer Ariadne Lively (449)
 
Aurora Rossum (399)
 
Veronica Chloe Foster (389)
 
Helena Nina Lemmer (273)
 
Top posting users this month
Benjamin Tate Hunter
 
Simon Whitlock
 
Timur Theodor Volkov
 
Lara Dawson
 

Új téma nyitásaHozzászólás a témáhozShare| .

"There's one thing on my mind, It's all for you" - Damien & Sophie

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
64
Join date :
2015. Mar. 14.
Age :
21
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: "There's one thing on my mind, It's all for you" - Damien & Sophie 25.03.15 15:16



Damien & Sophie
Vegas az a hely ahol bármit megtehetsz, amit csak szeretnél, vagy éppen nem szeretnél. Itt bármi megtörténhet az emberrel. A csillogás, a fények, a kaszinók és a bulik olyan lehetőségeket nyitnak meg előttünk, amikre azelőtt soha nem számítottunk. Például ott van Damien is, meg ez a buli is amire már akkor meghívtak amikor hazajöttem. Viszont eddig a pillanatig nem igazán volt kedvem elmenni. A régi barátaim sokat változtak, és ami azt illeti én is. Ők sokkal inkább élnek „nagyvilági” életet, mint én. Ami egy bizonyos fokig nem is zavar, viszont a visszarázódást nem könnyíti meg. Viszont az a tudat, hogy Damien a városban van, egy kicsit kikészített. Úgyhogy itt volt az ideje kiengedni a fáradt gőzt. Mint minden korombeli normális csaj, aki valamicskét is ad a megjelenésére, időben nekifog a készülődésnek. Úgyhogy én is elég időben nekifogtam a partiképes külsőm elővarázsolásához. Mindent egy kiadós tusolással kezdtem, ami teljesen felfrissített, így teljes erőbedobással tudtam felkészülni a buliban rám váró eseményekre.  Ahogy kiszálltam a zuhany alól, a testem köré tekert törölközőben, eléggé sietős léptekkel indultam meg a gardróbom irányába, ahol már pontosan tudtam mit is keressek. Először egy fekete csipkés fehérnemű szettet vettem fel. Igazából nem akartam nagyon túlzásba vinni, de azért mégiscsak bulizni megyek, nem?? Úgyhogy bebújtam gyorsan a feszülős, fekete mini ruhámba, majd felvettem az istenien kényelmes  új Jimmy Choo magas sarkú szandimat, és jöhettek a kiegészítők, végül pedig a frizurám és a sminkem. A hajamat laza loknikba rendeztem, míg a tekintetem lágy füstös árnyalattal ékesítettem, ajkaimra pedig tűzvörös rúzst kentem. Kicsit szokatlan, de néha egy kis vadság belefér. Egy kisebb maraton lefutására elegendő idő után, indulásra készen álltam a szobámban található hatalmas tükör előtt. Haj? Pipa. Smink? Pipa. Csini ruci? Pipa. Kiegészítők? Pipa.
Nem akartam nagyon kicsípni magam, de ahogy végig néztem a tükörképemen rá kellett döbbennem, hogy egy picit talán jobban sikerült a szettem, mint reméltem. Gyors léptekkel siettem le a lépcsőn, majd beköszöntem apához és amikor rákérdezett, hogy miért csíptem így ki magam, csak annyit mondtam, hogy találkozóm van a régi haverokkal, és majd jövök valamikor.
Pár pillanattal később már kint is voltam a házból és azt figyeltem, ahogy az egyik régi barátom ott áll az autója mellett, igazi rossz fiú benyomását keltve. Hála a gyors luxusautónak és a jó helyismeretének, nem olyan sok idő telt bele és már ott is voltunk a party helyszínén. Mindenfelé amerre csak elláttam, közel velünk egykorú fiatalok buliztak. A zene hangosan szólt és a fények megannyi színes tűzijátékként villantak meg, hol a falakon, hol a padlón, hol pedig a táncoló és jókedvűen iszogató embereken. Először el se akartam hinni, hogy ennyit vacilláltam azon, hogy végül eljöjjek e vagy sem. Hiszen ezt akartam, nem? Beilleszkedni, visszarázódni és elfelejteni a régi életem. Az sem érdekelt, hogy már körülbelül a negyedik vagy ötödik pohár pezsgőmet szürcsölgettem és szinte már nem is érzékeltem, hogy mi folyik körülöttem. Csak abban voltam biztos, hogy szükségem van valakire. Egy olyan valakire, akiben megbízom, és aki nem használná ki a kínálkozó alkalmat. Szükségem volt rá. Úgyhogy elsétáltam a lehető legmesszebb a buli központjától és tárcsázni kezdtem a telefonszámát, amit azóta nem tettem meg, amióta legutoljára összevesztünk.
Elég sokáig csörgött a telefon és már kezdtem azt hinni, hogy csak a fölösleges köröket futom amikor az utolsó pillanatban végül csak kapcsolt a vonal. Reménykedtem benne, hogy felveszi, de mégis meglepett, olyannyira, hogy egy pillanatig meg sem tudtam szólalni, de aztán végül csak kiböktem amit szerettem volna.
- Damien! Szükségem van rád… El tudsz jönni értem? – kérdeztem kissé kába és elgyötört hangon, majd egy pillanat múlva folytattam.
- Itt vagyok a… - fordultam körbe hátha megpillantok valami ismerős dolgot a környéken
- Nem érzem jól magam… Szükségem van rád…  Itt van a Caesars Palace nem messze… Gyere… Kérlek! – mondtam, szinte suttogva, majd kinyomtam a telefont és leültem a lépcsőre, a fejemet pedig a hideg fémkorlátnak támasztva vártam Damienre, no meg arra, hogy egy kicsit kitisztuljon a fejem, és viszonylag józanul tudjak gondolkodni.

©
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
101
Join date :
2015. Jan. 15.
Age :
21
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: "There's one thing on my mind, It's all for you" - Damien & Sophie 27.03.15 10:27


Sophie & Damien

Jenni néni jól kitett magáért, isteni sajtos makarónit rittyentett össze, igaz hogy a héten már másodszor, de nem akarom csesztetni a gasztronómiai tudásával, vagy inkább annak hiányosságaival. Egy rossz szavam sem lehet, legalább gondol rám, s nem kell konzerv kaján élnem.
- Egész nap a kanapén döglöttél, nem akarsz egy kicsit kimozdulni? – Esküszöm túl kényelmes a kanapéja ahhoz, hogy megmozduljak, főleg azok után, hogy ennyire teli ettem magam. Lustán a hang irányába fordítottam a fejemet.
- Viccelsz velem? Tini Nindzsa Teknőcök maratón van a TV-ben. – Mutattam jobb kezemmel a TV készülék felé, ahol a négy zöld teknős egy összecsapásban villogtatták meg harci tudásukat. Leonardo, Raffaello, Donatello, Michelangelo volt jelenleg a legjobb szórakozás, amit el tudtam volna képzelni magamnak.
- Oregonban is bírtad volna a TV-t nézni. – Jenni rosszallóan megcsóválta a fejét. Oké, értem én, hogy mire akar kilyukadni, most itt vagyok Vegasban és ahelyett, hogy felfedezném a várost inkább a kanapéján dekkolok egész nap miközben a rajzfilm csatornákat bújom. Valószínűleg azért mert sosem volt túl nagy igényem és nem igazán érdekel a város sem. Csak távol akartam lenni attól a várostól, ahol születtem. Egyszer mindenre rá lehet unni, nos én Oregonra untam rá. Jó, persze vágom én, hogy azt mondtam csak pár napig maradok itt, de nagyon nincs kedvem visszamenni.
- Itt érdekesebb. - Motyogtam, majd miután hallottam a távolodó lépteit abból kikövetkeztettem, hogy a mai napra ennyi volt a bájcsevejünk. Ezután sikerült még megnéznem két részt a rajzfilmből, mikor egyre nehezebben sikerült nyitva tartanom szemeimet. Egy ideig küzdöttem az álmosság ellen, de aztán csak hagytam, hogy lecsukódjon a szemhéjam. Telefonom csörgése riasztott fel álmomból, lustán még mindig becsukott szemekkel nyúltam a dohányzó asztal felé, hogy kitapogassam a rajta lévő telefonomat. Meg sem néztem, hogy ki hívott, lustán lenyomtam a kis zöld gombocskát.
- He? – Szóltam bele álmosan. Egyből éberebb lettem mikor Sophie hangját meghallottam a vonal túlsó végén. Felpattantam ülő helyzetbe, szabad kezemmel megdörzsöltem szemeimet.
- Mi?! Mi történt? – Lerakta. Ez most csak egy szívatás volt ugye? Fene se tudja, hogy mióta nem hívott fel, most pedig ezzel jön… Habár elég kómás voltam még, de volt valami furcsa a hangjában. Részeg lenne? Na bazdmeg!
- Hol a faszomban van az a Caesars Palace? – Dühösen motyogtam magamban, miközben gyors kerestem egy inget, amit magamra kaphattam. Az ing begombolásával már csak odakint törődtem, mielőtt szinte kivetettem magam az úttestre, hogy megállítsak egy taxit.
- Hé ember! Te teljesen megőrültél? – Dühös volt a hapsi rám, de most ez volt a legkisebb problémám.
- Gyorsan a Caesars Palace környékére. – Egy örökkévalóságnak tűnt mire a zsémbes sofőr rálépett a gázra. Ugye ez nem csak egy álom volt? Sophie tényleg felhívott? Na és mi a garancia arra, hogy megtalálom, vagy hogy nem gondolta meg magát és lépett le, mert rá unt a várakozásra? Ahogy lefékezett a taxi hozzávágtam szó szerint a sofőrnek egy marék aprót, mielőtt lendületesen kiszálltam volna a kocsiból. Hemzsegve tódultak az emberek az utcára, mindenhol hatalmas hirdetőtáblák fényei villogtak olyan intenzitással, hogy egy epilepsziás már a látványtól is elpatkolna. Merre kellene mennem?
- Hé! Sophie? – Sietős léptekkel indultam meg egy nő irányába, aki hátulról nagyon is hasonlított rá, sőt még a hajszíne is, de mikor felém fordult rá kellett döbbennem, hogy nem lesz ilyen könnyű dolgom. Mint egy mérgezett pocok úgy futkorásztam fel és le, mire rátaláltam.
- Ó bazdmeg! Ez most komoly? – Azért volt olyan furcsa hangja a telefonban mert, amit gyanítottam az tényleg bekövetkezett. Azt hiszem nem most kellene egy alapos fejmosásban részesítenem, vagy tudatnom vele, hogy mi már nem járunk és nem is értem, hogy miért pont engem hívott fel.
- Hamupipőke kibulizta magát? Szóval akkor most én leszek a hős megmentő? – Remélem nem fog lerókázni.  


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
64
Join date :
2015. Mar. 14.
Age :
21
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: "There's one thing on my mind, It's all for you" - Damien & Sophie 28.03.15 19:24



Damien & Sophie
A külvilág, ami körülölet, leginkább egy zavaros masszára hasonlított. Úgy ölelt körbe, mint egy puha takaró, de közben fojtogatóan zavaró is volt. Mindent sokkal hangosabbnak és idegesítőbbnek hallottam, mint amit jelen helyzetemben el tudtam viselni. Úgyhogy próbáltam kizárni a külvilágot és csak a belső zavaromra koncentrálni, de nem volt olyan könnyű. Főleg olyankor nem az amikor, egy hadseregnyi agresszív step táncosra hasonító érzés birtokolja az elmédet és a közérzeted sem az igazi. Mindennek ellenére mégis csak sikerült minden nem kívánatos dolgot távol tartani magamtól és csak arra koncentrálni, amire nagyon szeretnék. A csendre és Damien-re, erre a kettőre volt igazán szükségem ahhoz, hogy túléljem ezt. A csendet hellyel-hellyel meg is kaparintottam magamnak, de Damien még mindig nem érkezett meg. De nem adtam fel, továbbra is vártam rá, még úgy is, hogy nem lehettem biztos benne, hogy egyáltalán eljön e, vagy sem. De mint ahogy azt mondani szokás, „A türelem, rózsát terem.” jelen esetben viszont Damien-t teremtett. Hiszen körülbelül két lépésre állhatott tőlem, amikor meghallottam Őt.
- Az túlzás, hogy kibulizta magát, mint ahogy az is, hogy Hős megmentő lennél. – motyogtam elég hangosan ahhoz, hogy hallja, amit mondok, miközben felé fordítottam a fejem és még mindig kicsit kábán tanulmányozni kezdtem az arcát.
Sok mindent olvashattam már le az arcáról az évek alatt, és azt is tudom, hogy most haragos, sőt még azt is meg merem kockáztatni, hogy dühös. Azt azonban nem tudom, hogy miért. Jó, minden bizonnyal én sem örülnék, ha azzal hívnának fel, hogy szarul vagyok, gyere már értem, de akkor is. Viszont ha nem ezért akkor miért? Azért mert Őt hívtam, vagy azért mert ittam? Megint csak annyi megválaszolatlan kérdés és megint csak mi ketten, Damien és én vagyunk a képletben. Két igazán bonyolult összetevő, akik nem tudnak egymás nélkül, de egymással sem élni. - Gyerünk. Ne fogd vissza magad. Látom rajtad, hogy mondani akarsz valamit. Essünk túl rajta, minél hamarabb. – mondtam valamivel hangosabban, mint az előbb, miközben elhúztam a fejem a korlátról és megpróbáltam felállni. Igen ám, de az ittas állapot és a magas sarkak nem túl jó párosítás, úgyhogy azzal a lendülettel, ahogy felálltam, már botlottam is meg egyenesen Damien karjaiban kötöttem ki. Ki gondolta volna, hogy valaha még örülni fogok annak, hogy ilyen stabil lábakon áll és hát valljuk be őszintén, a fizikumára sem lehet panaszkodni. Ohh azok a kockák…
- Nahát, még a végén kiderül, hogy mégis te vagy az én hősöm. – mosolyogtam rá, miközben óvatosan a nyaka köré fontam a karjaimat és így tartva magam, próbáltam visszaszerezni az egyensúlyomat.

©
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
101
Join date :
2015. Jan. 15.
Age :
21
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: "There's one thing on my mind, It's all for you" - Damien & Sophie 30.03.15 1:26


Sophie & Damien

Miért ugrottam egy telefonhívás után? Egyáltalán miért érdekel engem az, hogy neki segítségre van szüksége? Akármennyire is szeretném játszani, hogy már egyáltalán nem érdekel, ezért nem is kell vele törődnöm, mégis ha valami baja esne azért, mert arra sem voltam képes, hogy egyszer az életben segítsek neki, mikor megkért… Azt hiszem, hogy sosem bocsájtanám meg magamnak. Egész életemen át végig üldözne a bűntudatom, ezt meg ugye egyáltalán nem akarom. Jó, azért valljuk be, hogy valamilyen szinten szemét dolog tőle, hogy az éjszaka közepén csak füttyent egyet, én pedig úgy rohanok hozzá, mintha legalábbis az átkozott kutyája lennék. Még, jó hogy nem pitizek is neki miközben a farkamat csóválom.
- Nem is hoztam magammal a szuperhős szerkómat… - Pedig még Oregonban biztosan megvan a szekrény mélyén valahol az a maskara. Viccesnek gondoltam halloweenkor Batmannek öltözni.
- Általában kettőnk közül én szoktam az lenni, aki a pillanatnak él, aki nem gondol bele az eseteges következményekbe...  Ez lenne minden, amit most mondani akartam.– Néha úgy érzem, hogy Sophie teljesen az ellentétem, néha pedig, hogy oly sok közös dolog van bennünk, amik fel sem tűntek eddig. Talán nem láttam a fától az erdőt, vagy esetleg az évek alatt valamennyire sikerült egymás képére formálódnunk. Fene sem tudja. Habár azt mondják, ha két ember sokáig van együtt, akkor hajlamosak átvenni egymás szokásait.
Micsoda szerencse, hogy pont a közelben voltam, így gyorsan dereka köré tudtam fonni karjaimat, ahogy megbotolva szinte nekem esett. Tényleg örültem annak, hogy időben sikerült elkapnom, máskülönben nagyon megüthette volna magát miközben becsapódik a járdába.
- Mennyit ittál? – Szinte biztos vagyok benne, hogy józanul nem mondana nekem ilyen szépet, főleg azok után, hogy csak úgy leléptem miután szakítottunk. Ha már itt tartunk… Nem lenne rossz tudni, hogy mégis hogyan állunk, vagy mi ez az egész… Gondolom nem véletlenül az én számomat tárcsázta.
- Mi ez a picsa ruha rajtad? – Nagyon nem tetszik, hogy ennyit mutat meg magából másoknak. Persze, amíg előttem meztelenkedett azzal természetesen semmi bajom sem volt, de az, hogy mások így lássák… Az kicsapja nálam a biztosítékot, habár már nem kellene, hogy ez érdekeljen.
- Rosszul vagy, szédülsz? – Még mindig nem engedtem el, hacsak el nem tolt magától. Remélhetőleg túl fogom élni az estét úgy, hogy nem fog lerókázni. Most jelen pillanatban mégis az a legnagyobb problémám, hogy hová vihetném… Jenni tisztán a tudtomra adta, hogy nem vihetek hozzá senkit sem, ki is borulna, ha megtenném, de ilyen állapotban hogy vihetném haza?  


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
64
Join date :
2015. Mar. 14.
Age :
21
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: "There's one thing on my mind, It's all for you" - Damien & Sophie 30.03.15 14:10



Damien & Sophie
Igazából fogalmam sem volt, hogy miért vettem nyilvánvalónak, hogy úgy is el fog jönni értem. Végtére is már nem sok közünk van egymáshoz, vagy legalább is szeretnénk ezt bizonygatni. Viszont az a helyzet, hogy valójában még mindig képes az ujjai köré csavarni egy szempillantás alatt. Ha Ő a közelemben van, akkor nem tudok tisztán gondolkozni, és olyankor el lehet mondani rám, hogy soha nem követem el ugyan azt a hibát kétszer. Mert általában úgy öt, hat alakalommal szoktam megtenni, csak, hogy biztos legyek benne.
- Milyen kár… - motyogtam még mindig zavaros érzésekkel.
Úgy tűnik, hogy hatásos volt a noszogatásom, hiszen pillanatokkal később már meg is kaptam a megjegyzését arra, hogy nem igazán szoktam én így viselkedni. Hát itt az ideje, hogy egy kicsit én is felborzoljam a tollaimat és változtassak a hozzáállásomon. Ha már egyszer a „bűn” városában vagyunk, akkor már szinte elvárható tőlem, hogy ha csak egy kicsit is, de feszegessem a határaimat.
- Talán én is ilyen vagyok, csak melletted, valakinek, józannak is kellett maradnia. – vágtam vissza gonoszkásan. Örök tanulság, hogy ha bulizni mész és iszol, akkor ne vegyél magas sarkút, vagy legalább próbálj nem többet inni, mint amennyitől még nem veszíted el az egyensúlyod. Hát én ezt igencsak figyelmen kívül hagytam, és csak az az egy mentett meg a szószerinti pofára eséstől, hogy Damien ott volt mellettem és elkapott. Már csak az fizikai fájdalmat okoz, hogy ha rágondolok, mekkorát estem volna és mennyire összetörtem volna magam.
- Nem sokat…Csak egy picit… - motyogtam miközben a picike mennyiséget nyomatékosítva a nagy és mutató ujjam közti réssel próbáltam imitálni, hogy mennyi is az az annyi.
Igazság szerint azért több volt az a picitől, de ezt azért nem szeretném neki bevallani. Főleg azok után, hogy végre ennyire közel vagyok hozzá. Bármennyire is dühös vagyok erre a jóképű, dilis pasasra, az érzéseim mit sem változtak iránta. Még most is ugyan úgy képes vagyok elveszni a szemeiben és ugyan úgy elfelejteni minden eddigi bűnét, ha ahogy azt már számtalanszor megtettem, csupán azért mert megcsókolt, megérintett és magával ragadott.
- Miért? Talán nem tetszik? – vontam fel játékosan és kissé gyanakvóan az egyik szépen ívelt szemöldököm. Fogalmam sincs, miért viselkedik így, de ha csak egy kicsit is hasonlóan érez, mint én, akkor azt hiszem, az megmagyarázná a reakcióját. Viszont ez a mi kis játékunk, az örökös macska-egér kergetőzés nem biztos, hogy jót tesz nekünk. Egy bizonyos fokig érdekes és izgató is lehet, de ha már túl régóta tart, akkor unalmassá válik.
- Csak egy perc és összeszedem magam. Addig viszont el ne engedj. – válaszoltam egy bágyadt mosollyal, miközben még mindig a nyaka köré font karjaimmal tartottam őt közel magamhoz.
Próbáltam őt minél közelebb tudni, és rájönni arra, hogy mit is kellene tennem. Először mindenképp megállni a saját lábaimon, aztán a lehető leginkább kijózanodni, mire haza kerülök, de hogy mit kezdjek az ismét felszínre törekvő érzéseimmel Damien Mikkelsen iránt, arról továbbra sincs semmiféle fogalmam.

©
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
101
Join date :
2015. Jan. 15.
Age :
21
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: "There's one thing on my mind, It's all for you" - Damien & Sophie 02.04.15 20:18


Sophie & Damien

Ahhoz képest, hogy nem rég még szunyáltam és most itt vagyok ilyen éberen… Biztosra veszem, hogy nem túlzás azt állítani, hogy hős vagyok. Sőt, egy kibaszott hős vagyok, amiért legyőztem a lustaságomat és képes voltam felemelni a hátsó felemet a kényelmes kanapéról.
- Szóval most, hogy nem voltam melletted úgy döntöttél, hogy itt az ideje annak, hogy becsiccsentsél? – Mert azt nem állítanám, hogy részeg lenne, de így is túl sokat ivott a kelleténél. Egy ilyen apró teremtménynek elég néhány erős ital ahhoz, hogy a kelleténél is jobban érezze magát.
- Nem hinném, hogy nekem kellene kiselőadást tartanom a felelősségteljes viselkedésről. De mégis mit képzeltél? – Van értelme a prédikációmnak? Talán most nincs itt az ideje a fejmosásnak, mi értelme is lenne, ha esetleg holnapra ebből a beszélgetésből semmire sem emlékezne?
- Nem kellett volna kijönnöd az utcára egyedül… Mégis hol vannak ilyenkor a barátaid, hogy vigyázzanak rád? – Összeráncolt homlokkal vontam kérdőre. Ebben a városban bármi megtörténhet, szóval iszonyú szerencséje volt azzal, hogy egyetlen egy pasas sem akarta kihasználni azt, hogy most kiszolgáltatott állapotban van. Az pedig, hogy egyedül van itt az, sok mindent elárul arról, hogy mennyire számíthat a haveri társaságára, mikor szüksége lenne rájuk.
- Nem tetszik. – Mondtam határozottan. Túlságosan kihívó és figyelemfelkeltő. - Könnyen kaphatónak tűnsz ebben a ruhában, biztosan mindenki megbámult. – Féltékeny lennék arra, hogy mások szemügyre vegyék azt, ami egykor az enyém volt? Nem állítanám ezt, de az már biztos, hogy nagyon is zavar, hogy mások így lássák.
- Nem engedlek el. – Továbbra is tartottam. A mellettünk elsétáló emberek biztosan azt hitték rólunk, hogy szerelmes pár lehetünk, már csak azért is, amiért egy nyílt utcán egymást ölelgetjük.
- Miért pont engem hívtál? – Jelenleg ez az egy kérdés volt az, amire sehogy sem tudtam magamtól választ találni. Habár ezen nem is kellene csodálkoznom, elvégre sosem értettem a női logikát. Sőt, gyakran azt sem értettem, hogy Sophie mit és miért tesz. Számomra mindig is egy rejtély volt, amit sehogy sem tudtam megfejteni.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
64
Join date :
2015. Mar. 14.
Age :
21
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: "There's one thing on my mind, It's all for you" - Damien & Sophie 09.04.15 8:49



Damien & Sophie
Túl sok mindenen mentem már keresztül ez alatt a cirka húsz évem alatt, de még sem vagyok fele olyan zűrös sem, mint sok korombeli fiatal. Éppen ezért úgy érzem, hogy néha belefér egy-egy kis szórakozás.
- Most nem nekem kellett megfontoltnak lennem, szóval… igen, azt hiszem. – csicseregtem egy picit még mindig bizonytalanul.
Igazából fogalmam sincs, hogy miért nem figyeltem jobban arra, hogy mennyit is iszom. Talán azért, mert próbáltam elterelni a gondolataimat, nem csak a mindennapokról és a múltról, hanem Damien-ről. Aki rendszeresen felbukkan az életemben és a feje tetejére állít mindent. - Semmit. Egyszerűen csak jól akartam magam érezni. – vallottam színt, egy picit még mindig szédülve.
Végig hallgattam mindent, amit mondott, és holott tudtam, hogy igaza van, de mégis zavart az amit mondott, mert  úgy állított be engem és a „barátaimat”, mint ha felelőtlen kisgyerekek lennénk.
- Nem vagyok, már kislány, hogy vigyázni kelljen rám. – vágtam rá dacosan.
A ruhámra tett megjegyzése viszont minden bosszúságomat elfeledtette, és igazán jókedvű mosolyt varázsolt az arcomra.
- Nahát, nahát… Csak nem féltékenységet hallottam a hangodban? – mosolyogtam rá huncut csillogással a szemeimben.
Őszintén szólva, fogalmam sincs, miért vagyunk ilyen hatással egymásra. Viszont azt tudom, hogy én mit érzek iránta még mindig. Viszont azt, hogy Ő mit érez irántam, az már fogósabb dolog. Nem azért, hiszen biztosan tudom, hogy valamit érez irántam, de azzal nem vagyok teljesen biztos, hogy mit. De talán ez is kiderül hamarosan. - Azt hittem erre magadtól is rájössz. – suttogtam halkan a fülébe, majd egy picit eltávolodva tőle, mélyen a szemeibe néztem és még mielőtt meggondolhattam volna magam, lábujjhegyre emelkedtem és óvatosan megcsókoltam.
Azt hiszem erre volt szükségem amióta megláttam őt az akadémián. Annyira szeretném őt utálni és kizárni az életemből, de valahogy erre soha nem voltam és nem is leszek képes. Viszont ebből a csókból legalább azt is meg fogom tudni, hogy Ő mit gondol rólam, vagyis inkább rólunk.
Óvatosan eltávolodtam tőle egy kicsit, és miközben továbbra is próbáltam rájönni, hogy mit is gondol, megpróbáltam megállni a saját lábamon.

©
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
101
Join date :
2015. Jan. 15.
Age :
21
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: "There's one thing on my mind, It's all for you" - Damien & Sophie 09.04.15 15:33


Sophie & Damien

Meddig űzhessük egymással ezt a se veled, se nélküled játékot? Talán ha szerencsénk lesz, akkor hetven éves korunkra ugyan abba az öregek otthonába kerülünk, ahol minden a jól megszokott módon zajlana. Ez abszurd. Meredek ilyenre gondolnom. Biztosan nem fogjuk ezt játszani egymással egy életen át. Nem is tudom… Vagy egy szép napon összeházasodunk pappal, oltárral meg minden, vagy hagynunk kellene végre ezt az egészet. Hosszú távon sehogy sem jó ez, amit egymással művelnünk. Akármennyire is nyálasan hangzik, de úgy tűnik, nem tudunk egymással élni, de egymás nélkül sem.
- Úgy tűnik ez sikerült. – Igyekeztem pókerarcot vágni, de valljuk be nehéz egy olyan ember előtt, aki mindenkinél jobban ismer. - Miután felkeltél már nem fogod ennyire jól érezni magad. - Vár rá egy csúnya másnaposság és egy fogadalmakkal teli nap, amikor megfogadja, hogy soha többet nem iszik. Számomra ez eléggé ismerős, de most mégis különös, hogy fordult a kocka, s most én vagyok az, aki józanul próbálja megoldani a helyzetet.
- Tényleg nem vagy már kislány. – Összeszorított fogakkal próbáltam magamon uralkodni, s bent tartani a belőlem kikívánkozó nevetést. - Nekem mégis úgy tűnik, hogy most vigyázni kell rád. – Elvégre mikor felhívott azzal csalogatott ide, hogy szüksége van rám, én pedig mint egy barom jöttem is. Nem kellett kétszer mondania.
- Fogalmam sincs arról, hogy miről beszélsz. – Nem fogok neki arról beszámolni, hogy mennyire zavar, hogy más férfiak ilyen sokat mutató ruhában láthatják. Sophie nem a tulajdonom és igyekszem nem is úgy kezelni, de mégsem tetszik, hogy így öltözött fel. Nem, mintha lenne bármi beleszólásom abba, hogy milyen holmikat hordhat, de ezzel azért még nálam is ki tudja csapni a biztosítékot.
Mielőtt még akár egyetlen egy szót is ki bírtam volna nyögni, addigra ajkai ajkaimon voltak. Nem gondolkoztam tisztán, képtelen is lettem volna rá, egyszerűen csak hagytam, hogy megtörténjen. Elvesztem csókjába, úgy csókoltam vissza, mintha soha sem váltunk volna el egymástól. Teljesen összezavartak a vegyes érzelmeim. Tisztában voltam azzal, hogy részeg, hogy nem kellene hagynom neki, de mégsem tudtam ellene semmit sem tenni. Akartam, hogy megtörténjen.
- Jobb lesz, ha most haza viszlek. – Szólaltam meg miután sikerült megtalálnom a hangomat. Azt hiszem jobb lesz, ha úgy teszek, mintha mi sem történt volna, talán holnapra nem is fog erre emlékezi. Mivel eléggé lehűlt már a levegő, ezért kibújtam a dzsekimből, hogy a vállra terítsem.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
64
Join date :
2015. Mar. 14.
Age :
21
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: "There's one thing on my mind, It's all for you" - Damien & Sophie 09.04.15 17:18



Damien & Sophie
Sokszor úgy érzem, hogy semmi esély a számunkra, de néha meg az az érzés kavarog bennem, hogy ha nem lennénk együtt, akkor meg folyton arra gondolnánk, mi lenne akkor ha mégis együtt lehetnénk. Sehogy nem jó ez így, viszont valamit ki kell találnunk, különben bele fogunk őrülni ebbe a se veled, se nélküled kapcsolatba.
- Talán igazad van, végül is te vagy ebben a szakértő. – célozgattam a bulizási szokásaira és arra, hogy Ő mennyire nem szokott felelősség teljesen viselkedni amikor bulizni megy. Nem is értem, hogy miből gondolja, hogy nem tudok magamra vigyázni. Na jó, talán az egyensúlyom nem a leg biztosabb, de ezt leszámítva igen is boldogulok. Ahhoz pedig, hogy a barátaim merre csavarognak, semmi köze. Még én sem szólok bele abba, hogy mit csinálnak, akkor Ő miért tenné meg? Végül is nem tartozunk senkinek sem felelősséggel, csak magunknak. Bizonyos esetekben pedig egymásnak, de ezek az esetek egyre ritkábbak.
- Kell vagy csak szeretnél? Nem mindegy. – mosolyogtam rá játékosan, és a mosolyom csak egyre jobban kiszélesedett, amikor azt mondta, hogy fogalma sincs arról, hogy miről beszélek.
Ugyan már! Talán még el is hinném, hogy igazat mond, ha nem én ismerném Őt a legjobban. Szóval az a helyzet, hogy nem hiszek neki és ameddig nem hiszek neki addig én nyertem. Más szóval még igen is érez irántam valamit. Legalább annyit, hogy megmozgasson benne egy-két dolgot.
- Na persze. – kuncogtam sokat sejtetően.
Ami pedig a csókomat illeti, úgy látom sokkal hatásosabbra sikeredett, mint az gondolni mertem volna. Ha lúd, hát akkor legyen jó nagy. Legfeljebb ráfogom az alkoholos befolyásoltságomra. De azt hiszem ezzel nem lesz gond, hiszen az a csók… Egyszerűen minden olyan tiszta volt, annyira egyszerű és zavartalan. Akkor, abban a pillanatban minden megszűnt rajtunk kívül és így képesek voltunk elveszni csókunkban.
Ott abban a pillanatban megnyílt előttünk egy új világ, egy új kezdet ahol készen álltam arra, hogy soha ne váljunk el egymástól. És bármennyire is zavarosak és vegyesek voltak érzelmeim annak idején, most legalább annyira józanul láttam a dolgokat. Ami valljuk be őszintén elég ironikus, ha a jelen helyzetemet vesszük alapul. - Van benne valami. Viszont, ígérd meg, hogy holnapra nem tűnsz el. – motyogtam halkan és még mindig kissé kábultan a csókunktól.
Ahogy a kellemes és jól ismert illattal átitatott dzsekije a vállamra simult, úgy bújtam be, hogy szinte már a bőrömmé olvadjon. Ezáltal magamba szívhassam az illatát és a jelenléte és a ma kettőnk közt történt dolgok, ne csak egy csalóka alkohollal átitatott tündérmese legyen.

©
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
101
Join date :
2015. Jan. 15.
Age :
21
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: "There's one thing on my mind, It's all for you" - Damien & Sophie 10.04.15 19:36


Sophie & Damien

Fiatalok vagyunk még, mégis mit tudhatunk a szerelemről? Mások biztosan azt hiszik, hogy ami közöttünk zajlik az csak fellángolás, ezért ez a se veled, se nélküled, de a külső szemlélők nem érezhetik azt, amit mi érzünk egymás iránt. Mégis fogalmam sincs arról, hogy hányadán is állunk most egymással. Az biztos, hogy érzek még iránta valamit, hogy nem olyan közömbös számomra, mint ahogyan azt hittem, hogy lenni fog ennyi külön töltött idő után… Bosszantó. Mi van, ha sosem lesz közömbös, ha mindig fogok táplálni iránta gyengéd érzelmeket?
- Ha annyira szakértőnek gondolsz, akkor miért nem hívtál el bulizni? – Az egy dolog, hogy nem pontosan vagyunk tisztában azzal, hogy mi is van most közöttünk, vagyis legalább nekem nem világos. Elvileg most külön vagyunk, de nem hiszem, hogy csak én érzékelem a közöttünk lévő vibrálást. Van, ami nem változik.
- Számít az, hogy én mit szeretnék? – Komolyan néztem rá, de inkább esélyt sem adtam neki, hogy válaszoljon. - Most vigyáznom kell rád, mert felelőtlen voltál és még vagy ezer okot felsorolhatnék ide, de nem most jött el az a rész, hogy csesztetlek azért, mert jól akartad magad érezni. – Mert azzal nincs is bajom, hogy iszik, de nem is tudom, talán úgy kellene ezt intéznie, hogy olyan emberekkel menne el bulizni, akikre számíthat… Mert nekem nem úgy tűnik, hogy bárki is itt lenne vele most rajtam kívül.
- Az egy dolog, hogy nem tetszik, hogy ilyen ruhában merészkedtél ki az utcára, de már nem vagyunk együtt, ezért nem is áll jogomban megmondanom, hogy mit vegyél fel. – Van értelme annak, hogy koptatom a számat? Az is lehet, hogy holnapra ebből a beszélgetésből semmire sem fog emlékezni.
- Én csak azt mondom, hogy nem kellene ennyit mutatnod magadból, mások ha rád néznek így csak egy kívánatos testet látnak, de ennél sokkal több rejlik benned. – Sophie nem csak egy feszes fenék, jó lökhárítókkal. Valószínűleg ezt nem is osztottam volna meg vele, ha már nem lenne számomra fontos.
Számtalanszor váltottunk egymással nyálcserét, ez csak egy csók volt a sok közül, mégis mit számít? Túl sokat ivott, ezért most megpróbálom háttérbe szorítani a csókunkat és azzal foglalkozni, amivel kell. Haza kell vinnem, elvégre ezért a nemes küldetésért vagyok itt. Ezért hívott ide.
- Nem fogok hazudni, fogalmam sincs arról, hogy meddig maradok a városban. – Minden csak Jenni jóindulatától függ, talán még pár napig dekkolhatok nála. Aztán vagy keresek másik helyet magamnak és persze valami munkát, vagy mehetek vissza Oregonba.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
64
Join date :
2015. Mar. 14.
Age :
21
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: "There's one thing on my mind, It's all for you" - Damien & Sophie 19.04.15 21:14



Damien & Sophie
Hogy hányadán is állunk most egymással? Hát ez egy igazán jó kérdés. Sokszor éreztem már azt, hogy soha többé nem akarom őt látni, aztán amikor mégis megpillantottam, elgyengültek a lábaim, elkezdtek röpködni a pillangók a gyomromban és a szívem sokkal hevesebben vert, mint valaha. Most viszont ez a heves fellángolás valahogy sokkal intenzívebb volt. Mélyebb és sűrűbb. Olyan, mint a mélyről feltörő magma, ami mindent elsodor ami az útjába kerül. De még mielőtt elkalandoznánk a nyálas romantika vizeire, be kell vallanom, hogy azért harag is van bennem az irányába, ami eléggé ki tud készíteni, hiszen így fogalmam sincs, hogy mit csináljak. Bármennyire is nem hiszek ebben, azt kell mondanom, hogy muszáj lesz a sorsra bíznom a jövőnket.
- Miért? Eljöttél volna? - kíváncsiskodtam mosolyogva, miközben őt néztem.
Valahogy azt éreztem, amikor a szemeibe néztem, hogy benne is megvannak azok az érzések amik bennem, és ha ehhez még azt is hozzá vesszük, hogy rohanva jött amikor hívtam. Akkor megint ott vagyunk, ahol a part szakad és rövidesen megint egymásba gabalyodunk. De vajon tényleg jó lesz ez így nekünk? Szükségünk van arra, hogy újra egymás vérét szívjuk? Valószínűleg igen, más különben nem lyukadnánk ki mindig egymás mellett.
- Először is mikor nem számított? – kérdeztem vissza a kérdésére reagálva, miközben a huncutság ott csillogott a szemeimben.
- Másodszor pedig, kíváncsian várom azokat az okokat. – fűztem még oda  kicsit dacosan, de mégis nagyon kíváncsian.
Önkénytelenül is elmosolyodtam, amikor meghallottam, amit az öltözékemről mondott. Láttam rajta, hogy bizonytalan és azt is, hogy annak ellenére, hogy mit mond, mégis van benne egy kis kisajátítási vágy. Bármennyire is tagadja, látom rajta és mivel ismerem őt nagyon is, ezért nem fog tudni megtéveszteni.
- Nahát, ezt vehetem akár bóknak is? – vontam fel kíváncsian a szépen ívelt szemöldököm.
Igazán kiemelkedő csók volt ez az összes eddigi csókunk közül, mégis muszáj az érzéseim háttérbe szorítani. Nem szabad, hogy ez a csók mindent felforgasson, pláne nem úgy, hogy mi már számtalanszor voltunk hasonló helyzetben.
- Valami hasonló válaszra vártam, de remélem, holnap azért még találkozhatunk. Alighanem volna mit megbeszélnünk. – motyogtam sokkal józanabbul, mint arra jelen pillanatban képesnek kellett volna lennem.

©
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
101
Join date :
2015. Jan. 15.
Age :
21
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: "There's one thing on my mind, It's all for you" - Damien & Sophie 19.04.15 23:39


Sophie & Damien

Nézzük szembe a tényekkel… A nagynéném lakásában dekkolok jelenleg, szóval most akármilyen program csábító lett volna, de passzolom ezt a kérdést. Honnan kellene tudnom, hogy rá bólintottam volna-e az invitálására? Szerintem egyikünk sem tudja, hogy mi lett volna, ha… Vagy talán mégis tudom. Mégis mi szokott lenni, ha két nem is kissé ittas… Meztelenül ébredtünk volna egymás karjai között iszonyú másnaposságtól szenvedve.
- Talán, ha legközelebb gondolnál rám, mikor bulizni készülsz, akkor majd meg tudod a választ. – Ez bonyolult… Már nem vagyunk együtt, de attól még miért ne érezhetnénk együtt jól magunkat?
- Akkor biztosan nem számított, mikor követelőző hárpia voltál. – Én még mindig emlékszem a nagy vitáinkra, mikor nagyon is eltérő véleményen voltunk. Olykor megvolt közöttünk az a bizonyos harmónia, de sokszor úgy éreztem, hogy teljesen különbözőek vagyunk.
- Úgy tűnik, hogy van, ami nem változik. Még mindig olyan kíváncsi vagy, mint régen. – De sajnos most nem fogom kielégíteni a kíváncsiságát. Talán nem is az én dolgom lenne az a bizonyos fejmosás. Na meg persze ismerem már annyira, hogy tudjam, hogy képes már csak dacból is ellenkezni velem. Tapasztalatból mondom. Mikor veszekedtünk akkor is voltak olyan pillanatok, mikor úgy éreztem, hogy Sophie már csak a vita kedvéért is szándékosan ellenkezett velem.
- Határozottan veheted bóknak. – Villantottam rá egy pofátlan mosolyt. Noha hazudnék, ha azt mondanám, hogy a személyiségével tudta először felkelteni a figyelmemet. Ha akarnám, akkor sem tudnám meghazudtolni férfi mivoltomat. Ez amolyan a külső megfog, a belső megtart dolog.
- Beszélgetni szeretnél? – Alig bírtam megállni, hogy ne nevessem el magam. - Ha jól emlékszem nekünk a beszélgetés sosem volt az erősségünk. – De mégis ami a legjobban izgat, hogy miről akar velem beszélgetni? Azt hiszem, hogy jobb lesz, ha inkább alszik erre egyet, aztán majd ha kijózanodik és még mindig úgy érzi, hogy lesz mondanivalója, akkor úgyis tudatni fogja velem.
- Most szépen fogok egy taxit, hogy épségben haza vigyelek. – Ki is álltam az út szélére, hogy leintsek egyet. Szerencsére ez a város tömve van taxikkal, ezért gyorsan be is fékezett egy előttünk. Nem az én asztalom az udvariasság, de mégis kinyitottam neki a hátsó ajtót, hogy beszállhasson, majd ha ez megtörtént beültem mellé.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
64
Join date :
2015. Mar. 14.
Age :
21
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: "There's one thing on my mind, It's all for you" - Damien & Sophie 20.04.15 14:45



Damien & Sophie
Be kell, hogy valljam, még mindig élvezem, ha szívhatom a vérét. Ez pont olyan, mint amikor együtt voltunk és cukkoltuk egymást. Egy picit talán arra hasonlít, mint amikor a gyerekek az oviban piszkálják egymást, ha tetszenek a másiknak. Bár elég furcsa ovisokhoz hasonlítani magunkat, de ettől függetlenül mégis igaz. Tényleg olyanok vagyunk mint két kisgyerek, megfűszerezve egy kis plusszal. - Legközelebb majd gondolok rád. Ígérem. – mosolyogtam rá játékosan egy pici huncutsággal a tekintetemben.
- Ki? Én? Szerintem te összekeversz valakivel. Én soha nem követelőztem. Amit akartam azt meg is szereztem. Ennyi. – mondtam dacosan.
Jó tény és való, hogy sokszor megesett velem, hogy a ló túlsó felén kötöttem ki, de ez kivel ne esne meg, ha már egyszer túl heves természetű, és talán kissé meggondolatlan is néha.
- Valld be, hogy ezt is szereted bennem, sok mással együtt. – mosolyogtam, mint aki nagyon is okos és biztos dolgot mondott.
Viták, veszekedések és kibékülős együttlétek során vagyunk már túl, és tapasztalatból mondhatom azt, hogy köztünk soha nem tart tovább a „harag” két-három hétnél és utána valami eszméletlenül jók vagyunk az ágyban. A többi pedig már csak történelem.
- A fene gondolta, hogy ma még bókot is fogok kapni, pláne tőled. – mondtam, majd hümmögtem egyet játékosan.
Elég hosszú ideje ismerem már, de nem igazán lehet elmondani róla, hogy az alatt az idő alatt túlságosan elhalmozott volna bókokkal. Úgyhogy alighanem ezt egy időre jól meg kell jegyeznem.
- Ez miért olyan meglepő? Azt hiszem tartozol nekem egy magyarázattal, meg amúgy is holnap szabad vagyok egész nap és változatosság kedvéért, most én mutatom meg neked a városban a jó dolgokat. – mosolyogtam rá sokat sejtetően, miközben apró emlékfoszlányok villantak fel a találkozásunk utáni „város” nézésekről.
- Tudod egyáltalán, hogy hol lakom? – voltam fel kíváncsian a szépen ívelt szemöldököm. Ha azt mondja, hogy igen, akkor igazán el fogok gondolkozni, már ha sikerülni fog ilyen állapotban. hogy honnan is tudja, viszont ha a válasza nem, akkor elég érdekes próbálkozás lesz. Minden esetre örülök, hogy itt van mellettem és annak is, hogy talán mégis csak lesz esély még egy utolsó próbálkozásra. Új városban, új körülmények között, talán majd minden másképp alakul. Legalább is nagyon reménykedem benne, hogy így lesz.

©
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
101
Join date :
2015. Jan. 15.
Age :
21
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: "There's one thing on my mind, It's all for you" - Damien & Sophie 24.04.15 18:36


Sophie & Damien

Legközelebb? Remélhetőleg a következő alkalom során hamarabb jutok eszébe, nem pedig akkor mikor szüksége lenne rám. Ezt az egyet még el tudom nézni neki, egészen addig, míg nem akar ebből rendszert csinálni. Tényleg fogalmam sincs arról, hogy meddig fogok még a városban tartózkodni, és ha már nem leszek itt nem is tudnék a megmentésére sietni.
- Még részegen is mennyire makacs vagy. Ez elképesztő. – Nevetve csóváltam meg fejemet. Tényleg. Van, ami sosem változik. Volt néhány elképesztő vitán, de furcsa mód valahogy mégis hiányozni tud, főleg a lehengerlő kibékülések, amik a vitáink után voltak.
- Ismerhetnél már annyira, hogy nincs az a pénz, hogy ezt nyíltan bevalljam. – Emeltem fel megadóan mindkét kezemet. Még ha igaza is van ebben nekem nehézségeket szokott okozni, hogy igazat is adjak neki. Ilyen a természetem, de még így is elképesztően sokáig alkottunk egy pár.
- Ha már itt tartunk én azt sem gondoltam, hogy a mai nap folyamán szemtől szembe fogunk állni egymással. – Azt pedig pláne nem gondoltam, hogy egy gyenge pillanatában engedni fog a kísértésnek és ilyen szenvedélyesen csókolna meg. Úgy tűnik, hogy a mai nap tele van meglepetésekkel.
- Hogy én tartozok neked magyarázattal? – Néztem rá értetlenkedve. Csaknem olyan, mintha úgy kérne számon, mintha még mindig együtt lennénk, pedig már egy ideje külön utakon járunk, de azok a fránya utak ismét keresztezték egymást. Tény, hogy nem hittem volna, hogy itt találkozni fogok vele. Klisé, de mégis úgy tűnik, hogy tényleg kicsi a világ, vagy legalábbis mi bárhol képesek vagyunk egymásra találni. Nem is tudom… Ez majdnem olyan, mintha lenne bennünk egy mágnes és egymáshoz vonzanánk egymást.
- Nem tudom. Honnan is tudnám? – Azt sem tudtam, hogy Vegasban van, szóval kizárásos alapon ezért a címét sem tudhatom.
- Azért remélem, hogy te még tudod, hogy hol laksz. – Láttam a visszapillantó tükörből, hogy a taxi sofőrje már türelmetlenkedve várja, hogy valaki mondjon neki egy címet, hogy végre el tudjon indulni.  


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
64
Join date :
2015. Mar. 14.
Age :
21
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: "There's one thing on my mind, It's all for you" - Damien & Sophie 29.04.15 10:26



Damien & Sophie
Nem is tudom, miből gondoltam, hogy valaha is lesz olyan alkalom, amikor itt Vegasban Ő és mén együtt fogunk bulizni. Főleg úgy, hogy nem tudom meddig is marad valójában, és amúgy is egy ideig biztos nem fogok bulizni menni, vagy legalább is nem fogok inni.
- Ez nem olyan dolog ami csak úgy elmúlik, pár pohárkától. – mondtam mosolyogva miközben azt figyeltem, hogy miként is reagál. - Tényleg ismerlek, és ezért szavak nélkül is tudom, hogy igazam van. – kuncogtam elégedetten
Tényleg úgy gondolom, hogy elég jól ismerem és minden alkalommal rá kell döbbennem, hogy még sincs így. Mindig tud nekem olyan dolgot mutatni, amit addig nem és olyat is, amit nem gondoltam volna róla.
- Őszintén? Én sem gondoltam volna, de mégis megtörtént. – sőt még annál több is, de ezt persze már csak gondolatban tettem hozzá, hiszen ami megtörtént az megtörtént. Na persze nem bánom, hogy alakult, azért tudom, hogy mi elég 2veszélyes” párosítás vagyunk egymásra nézve, úgyhogy kíváncsi vagyok, mi lesz velünk most.
- Aha – néztem rá játékosan, miközben az kattogott az agyamban, hogy mi lesz, ha nem éppen azt a választ, vagyis magyarázatot kapom, amit hallani szeretnék.
Hát akkor mégis hogyan szeretne hazavinni? Ezzel az erővel bárhová elvihetném és bármi történhetne. Jó tény, hogy nem vagyok az a fajta lány, de akár az is lehetnék. A kutya se mondaná meg rólam. Arról már nem is beszélve, hogy ha annyira részeg lennék, hogy nem tudnám a címet akkor mi lenne? - Nyugi, ezt azért még tudom. – mondtam mosolyogva és odahajolva a sofőrhöz, elmondtam neki a címemet.
Megkönnyebbülés suhant át az arcán, hogy végre azt csinálhatja ami a munkája és nem kell tovább azzal foglalkoznia, hogy két fiatal miről trécsel a kocsija hátsó ülésén.
- Tudod a suliban a múltkor nagyon megleptél. Mégis hogy kerültél oda, ha nem utánam jöttél? – kíváncsiskodtam, miközben óvatosan odabújtam hozzá és a fejemet a vállára hajtottam.

©
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
101
Join date :
2015. Jan. 15.
Age :
21
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: "There's one thing on my mind, It's all for you" - Damien & Sophie 02.05.15 20:14


Sophie & Damien

- Sőt, szerintem a makacsságodat semmivel sem lehet elmulasztani. – Az egy dolog, hogy valamilyen szinten én is makacsnak számítok, de Sophie ebben is túltesz rajtam. Talán ez is volt az egyik oka annak, hogy mi most külön vagyunk, vagy hogy annyiszor szakítottunk, de aztán végül mégis egymás mellett kötöttünk ki. Azt hiszem, hogy ez a leghosszabb időszak, amit képesek voltunk kibírni egymás nélkül. Nem mondom azt, hogy nem hiányzott, de a kapcsolatunk olyan volt, mint egy átkozott ördögi kör, sosem volt vége.
- Ugyan Sophie! Te mindig azt hiszed, hogy igazad van. – Tessék itt is van a második ok, amiért szétmentünk. Elvégre szeretem én is azt hinni, hogy nekem is mindig igazam van, sőt nehezemre esik bevallanom, ha nem így van.
- Szerintem ezt a kapcsolatunkra is mondhatnánk, hogy sok mindent nem gondoltunk volna, de mégis megtörtént. – Általában, ha két ember szakít egymással, akkor nem kezdik ismét újra, mi pedig néhányszor mégis megtettük. Miért nem bírtuk egymást békén hagyni, miért kellett újra és újra egymásba gabalyodnunk? Talán azért, mert nem irányíthatjuk az érzelmeinket, nem mi döntsük el, hogy kibe zúgunk bele.
- Azt hittem, hogy ha már nem vagyunk együtt nem tartozok számodra semmiféle magyarázattal, hogy nem lesz több számonkérés. – Naiv lennék? Nem is tudom… Tényleg ebbe a hitbe ringattam magam. Elvégre én sem azzal kezdtem, hogy kifaggassam arról, hogy volt-e valakije, abban az időszakban, amikor nem voltunk együtt.
- Szerencsére, mert a nagynéném ki is tenne, ha a lakására bárkit is felvinnék. Ez az egyik szabálya ahhoz, hogy nála lehessek. – Jenni nem repesne az örömtől, sőt talán nem is elég nagy a kanapéja ahhoz, hogy ketten felférjünk rajta és belőle tényleg kinézném, hogy bekattanna és képes lenne kidobni, pusztán az miatt, hogy a részeg volt barátnőmet nála szállásoltam el egy éjszakára.
- Fogalmam sem volt arról, hogy majd ott összefutunk, szóval nem miattad mentem oda. Jenni is ott tanul, őt kerestem aznap. – Végül mikor Sophie faképnél hagyott meg is találtam. Kibámulva az ablakon néztem a neontáblák rengetegét, ahogy elsuhantunk a hirdetések mellett. Oregont képtelenség lenne ehhez a fényűző városhoz hasonlítani.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
64
Join date :
2015. Mar. 14.
Age :
21
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: "There's one thing on my mind, It's all for you" - Damien & Sophie 27.05.15 0:44



Damien & Sophie
- Azt hittem, ezt már az első perctől tudod. – kuncogtam önelégülten.
Tény és való, hogy a makacsságomnak nincs párja, de azért néha képes vagyok be ismerni, ha nincs igazam. Bár, ha jobban belegondolok akkor ez elég ritkán fordul elő. Főleg nem olyankor amikor Damien is a közelben van, pedig neki aztán meg vannak a módszerei ahhoz, hogy az embernek megváltoztassa a véleményét szinte mindenről. Talán ez is egyike volt azoknak a dolgoknak amelyek miatt most külön vagyunk. Úgyhogy talán meg kellene tanulnom kontrolálni a viselkedésem és néha igazat adni a másiknak, bármennyire is nem értek vele egyet. - Valószínűleg azért, mert az esetek 99,9 %-ban így is van. – vágtam rá kapásból bele se gondolva, hogy megint azt csinálom, ami miatt az előbb dorgáltam le magam fejben.
Őszintén megvallva soha nem voltam az a típus aki könnyen feladja a dolgokat, és alighanem ez is közrejátszik abban, hogy ennyire makacs és önfejű vagyok aki mindig azt hiszi nála okosabb és jobb nincs is a világon. Pedig ez baromira nincs így, és jobb ha ezt minél hamarabb be is látom, különben soha nem fogok dűlőre jutni az életemmel és a kapcsolataimmal sem.
- Igen, ebben igazad lehet. – mondtam ki gondolkodás nélkül, hiszen tényleg igaza van és nem fogok ellenkezni azzal, ami ennyire nyilvánvaló.
- Én meg azt hittem, hogy miután szakítottunk, nem fogunk egymás mellet kikötni, többet és mégis. De ha nem akarod elmondani, úgy is jó. Majd kiderítem magam. – mosolyogtam sokat sejtetően.
Ismerhet már annyira, hogy amit akarok azt meg is szerzem magamnak. Legyen az bármilyen lehetetlen, de akkor is képes vagyok arra, hogy elérjem. Addig nem nyugszom meg ameddig nem tudom meg az okokat és a válaszokat.
[color=#ffafaf]- Érdekes szabály, de a te esetedben nem csodálom, hogy bevezetésre került. – vigyorogtam csúfolódva, miközben a visszapillantóban összetalálkozott a tekintetem a taxi sofőrjének szúrós pillantásával.
Le merném fogadni, hogy meg van a véleménye rólunk, de hát Istenem. Ez van . Aki Vegas-ban taxisofőrnek áll az tőlünk sokkal durvább dolgokat is átél, nap mint nap. Úgyhogy mi még tulajdonképpen nyugis utazók vagyunk.
[color=#ffafaf]- Jenni? A nagynénéd? – vontam fel kérdőn az egyik szépen ívelt szemöldökömet, miközben az arcát kezdtem fürkészni.
Ez érdekes. Mesélt már annak idején róla, de valahogy soha nem tértünk ki rá bővebben. Fene gondolta volna, hogy egyszer egy suliba fogunk járni és nekem minderről fogalmam sincs. Ahogy a neonfények színei egyre jobban kezdtek elhomályosulni a szemeim előtt, egyre inkább éreztem, hogy kezdenek a végtagjaim is nehezebbé válni. A fáradtság és az alkohol szép kis elegye, kezdett úrrá lenni rajtam, és már majdnem sikerült is legyőznie, amikor a taxi lefékezett a házunk előtti felhajtón és nekem muszáj volt megmozdulásra kényszerítenem a végtagjaimat.
- Úgy tűnik megérkeztünk. - kezdtem el mocorogni, de mielőtt még kábán és egy picikét józanabbul kiszálltam volna a sárga kis taxiból, odahajoltam Damienhez.
- Köszönöm, hogy ma este a hősöm voltál. – súgtam a fülébe, és nyomtam egy puszit az arcára, és végül, nagy nehezen csak kikászálódtam a hátsó ülésről. abban a reményben, hogy Vegasban máshogy alakulhatnak a kettőnk dolgai, mint otthon Oregonban.

©
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
101
Join date :
2015. Jan. 15.
Age :
21
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: "There's one thing on my mind, It's all for you" - Damien & Sophie 31.05.15 13:36


Sophie & Damien

- Akkor ezek szerint nekem a megmaradt 0,1 százalékban van csak igazam. – Mármint úgy tűnik, hogy Sophie szerint elég ritkán van igazam, erre szívesen rácáfolnék, de nem ma. Mert ez is egy átkozott ördögi kör, aminek sosem lesz vége, ha rajtunk múlik.
- Na, tessék! A 0,1 százalék. – Mondtam motyogva, mikor véletlenül beismerte, hogy nekem is mégis csak létezik, hogy igazam van.
- Mégis hogyan derítenéd ki? – Tudom, hogy mennyire elszánt tud lenni, ha akar valamit, de mégis meddig lenne képes elmenni? Abban a hitben éltem eddig naivan, hogy végeztünk egymással, ezért már nem kell magyarázkodnom és megindokolnom a tetteimet. Eddig tényleg ezt hittem, de a csókunk után akaratlanul is kételkedni kezdtem. Mi van, ha mégis van kettőnk számára olyan, hogy közös jövő? Nem igazán tudtunk meglenni egymással, habár voltak szép pillanataink, de úgy tűnik, hogy egymás nélkül sem bírjuk túl sokáig.
- Biztosan attól tart, hogy minden nap másik csajjal jelennék meg, vagy az egyik este orgiát rendeznék a lakásában. – Elnevettem magam már pusztán a gondolattól is. Megtehetném, de mégsem vagyok az a fajta.
- Kicsi a világ ugye? – Meglepettnek tűnt, amiből arra következtettem, hogy bizony ismeri a nagynénémet.
- Bármikor lennék a hősöd. – A puszija után végig néztem, ahogy kiszáll a taxiból. Becsukta maga mögött az ajtót, a sofőr már türelmetlenül bámult, hogy nyögjem be a következő úti célt, de hirtelen jött ötletből kikotortam zsebemből a fuvar árát és kipattantam a taxiból.
- Hé! – Zsebre dugott kezekkel sétáltam oda hozzá. - Valahogy képtelen voltam csak úgy elmenni. – Vallottam be ahogy elé értem, s ismét szemtől szemben álltam vele. Fogalmam sincs, hogy mit gondol, vagy arról, hogy mi fog most következni, de hiányzott a társasága és még túl korán van ahhoz, hogy külön utakra térjünk.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
64
Join date :
2015. Mar. 14.
Age :
21
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: "There's one thing on my mind, It's all for you" - Damien & Sophie 31.05.15 22:35



Damien & Sophie
- Hmm… Fogalmazhatunk így is, igen. – vágtam rá egy huncut mosoly kíséretében. Na jó ha nagyon őszinte akarok lenni, akkor többször van igaza, mint 0,1 %-ban, de túlságosan is makacs vagyok ahhoz, hogy ezt beismerjem. Ő pedig nem harcol azért, hogy elismerjem, ha igaza van, úgyhogy így marad az a felállás, hogy majdnem mindig nekem van igazam.
- Bizony! De ne szokj hozzá. – kuncogtam csúfolódólag. Remélem ebből rádöbben, hogy nem vagyok én olyan makacs, ha meg van a jó okom arra, hogy lazítsak a konokságomon. - Tudod mit szoktak mondani? Lehetetlen nincsen, csak tehetetlen, és mint köztudomású, rólam sok mindent el lehet mondani, de azt nem, hogy tehetetlen lennék. Meg amúgy is. Meg vannak azok a bizonyos eszközeim. – Mondtam sokat sejtető hangsúllyal. Tény és való, hogy már nem vagyunk együtt, de még nem biztos, hogy nem is leszünk. Ha pedig valamiért képes vagyok a végsőkig elmenni, akkor az a kapcsolatunk, na meg persze a húgom, de Ő más lapra tartozik.
- Téged ismerve, nem csodálom. De valahogy mégis furán venné ki magát nem? – mosolyogtam rá, miközben vizuális lévén, leperegtek lelki szemeim előttem az események képei. Hát szép kis balhé kerekedne ki belőle.
- Még annál is kisebb. Főleg, hogy lépten-nyomon olyanokba botlok, akik hozzád kapcsolódnak. – motyogtam elmerengve.
- Vigyázz, mert még a szavadon foglak. – vágtam rá kapásból, majd becsuktam magam mögött a taxi ajtaját és elindultam a bejárat felé.
Már csak pár lépés választott el, attól, hogy elérjem a bejárati ajtót, amikor is meghallottam, ahogy Damien utánam szólt. A lábaim olyan gyorsasággal cövekeltek le, mint ha csak a járdához szögezték volna őket. Lassan megfordultam és legnagyobb meglepetésemre az üres taxi ekkor indult el, Damien pedig éppen felém tartott.
Őszintén szólva, fogalmam sincs arról, hogy most hogyan tovább. Vagy éppen arról, hogy mi is lenne a jó lépés, de az biztos,hogy amiket mond és amiket tesz az olyan hatással van rám amitől a gyomromban éledező pillangók heves táncba kezdenek. - Pedig még jó éjt puszit is adtam. – cukkoltam egy kicsit, de tudtam, hogy amit mond az komoly és azt is, hogy ebből nem lesz kiút. Újra ott fogunk tartani ahol a part szakad.
- Gyere, kerítek magunknak valami kaját. – mosolyogtam rá kedvesen, miközben felé nyújtottam az egyik kezem, hogy megfoghassa és ez által sikeresen magammal vonszolhassam, a házba. Azon belül is egyenlőre csak a konyhába, ahol reményeim szerint találunk valami ehetőt, ugyanis ettől a kis ivászattól egészen megéheztem.

©
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
101
Join date :
2015. Jan. 15.
Age :
21
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: "There's one thing on my mind, It's all for you" - Damien & Sophie 02.06.15 5:59


Sophie & Damien

Rosszallóan megcsóváltam fejemet, pontosan azt kaptam, amire számítottam, de most miért nem tud zavarni az, hogy így viselkedik? Régebben zavaróbb volt, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem hiányzott már az, hogy Sophie ilyen makacs. Lényegében sok minden hiányzott az elmúlt időben, míg távol voltunk egymástól.
- Oh, igen. Tisztában vagyok azzal, hogy miféle eszközeid vannak. – Ebben a pillanatban teljesen le is blokkolt az agyam, mást sem láttam csak a tizennyolcas karikát, ami bevillant. Noha talán Sophie nem azokra az „eszközökre” gondol, amikkel régebben oly annyira elkápráztatott, de nem hazudtolhatom meg férfi mivoltomat, még szép, hogy bizonyos témakörökre fogékonyabb vagyok.
- Szerintem semmi fura sem lenne abban, ha kedvem lenne orgiát csapni. – Hatalmas pofátlan vigyorral közöltem vele. Melyik férfi ne vágyna arra, hogy nők kényeztessék? Egyszer élünk elven szerintem mindent ki kell próbálni, még ha netán illegális is. Sőt, hiszek abban, hogy a tiltott dolgok a legizgalmasabbak, nem véletlenül mondják, hogy a tiltott gyümölcs mindig édesebb.
- Úgy tűnik, hogy túl népszerű vagyok, mindenki szeretne engem ismerni. – Tény, hogy kicsi a világ, vagyis legalábbis az a világ, amiben mi élünk, elvégre az ország másik végében vagyunk, de még itt is egymásra találtunk. Lassan tényleg kezdek biztos lenni abban, hogy olyanok vagyunk, mint a mágnesek, de az ellentétes pólusok, akik vonzzák egymást, akaratlanul is.
Elmehettem volna, mint aki jól végezte a dolgát, ezt súgta a józan eszem is, de valamiért képtelen voltam rá. Maradtam, de mégis van ennek bármi jelentősége is? Ezzel reményt adok neki, hogy minden olyan lesz közöttünk, mint volt? Nem tölthetünk el ezentúl egymással időt úgy, hogy egyikünk ne feltételezne a dolgok mögé sokkal többet, mint amiről szó lenne? Fogalmam sincs.
- Ismerhetnél már annyira, hogy ennyivel nem szoktam beérni. – Újfent pofátlan vigyor jelent meg arcomon, noha ezzel nem arra akartam célozni, hogy csak azért maradtam, hogy repetát kapjak tőle, vagy hogy akár már a mai éjszakán ismét ágyba vigyem. Kettőnk közül Sophie nem tud józanul gondolkozni most, de nem akarom, hogy olyat tegyen, amit talán holnapra megbánna. Talán bánná, talán nem, sosem lehet tudni.
- Oh, szóval most igyekszel a gyomromon keresztül eljutni a szívemhez? – Kivettem kezemet zsebemből, hogy felé nyúlva megfogjam a kezét. Sosem voltunk igazán az a kéz a kézben mászkálós pár, de azért mégis hiányzott az érintése.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
64
Join date :
2015. Mar. 14.
Age :
21
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: "There's one thing on my mind, It's all for you" - Damien & Sophie 03.06.15 11:01



Damien & Sophie
Tudom nagyon  jól, hogy nem tudok túl sok meglepetést tartogatni a számára, már ami a viselkedésemet illeti. De ennek ellenére mégis szeretek próbálkozni, bizonyos szituációkban. Ez a mostani, viszont ez a pillanat most nem az. Most egy teljesen „normális” megszokott Sophie állt vele szemben, aki bármire képes azért, hogy megkapja azt, amit akar.
- Miért van az, hogy te mindig csak a szexre tudsz gondolni? – cukkoltam játékosan, ahogy régi pillanatok emlékképei peregtek le lelki szemeim előtt. Pedig speciel, most nem is azokra az eszközökre gondoltam, amikre Ő. De mivel egészen jól ismerem, így nagyon is jól tudom mi jár abban a furmányos kis fejében. - Végül is… Az már más kérdés, hogy Jenni mit szólna hozzá. Főleg, hogy az Ő lakásában dekkolsz. – motyogtam, talán egy picit elfogultan az ötletével szemben. Még hogy orgiát csapni. Még a gondolattól is feláll a szőr a hátamon. Hogy féltékeny lennék? Nem tudom, lehet. Végül is Ő és én elég régóta ismerjük már egymást, mindenféle tekintetben ahhoz, hogy ha meglátnám egy másik nővel, akkor eléggé kiakadjak. Persze ezt a világért se mondanám meg neki.
- Na persze… - legyintettem gúnyolódva, hiszen szeretem őt cukkolni.
Bevallom őszintén, nem igazán számítottam arra, hogy még a búcsú puszim után is vágyni fog a társaságomra, de mégis ez történt, ami igazán meglepett. Nem is tudom, hogy ezt mire véljem, de talán az tenné a legjobbat a lelkemnek, ha azt hihetném, hogy hiányoztam neki. Végtére is bármi megeshet, hiszen rólunk van szó.
- Aha. Emlékszem rá, hogy legutóbb is ennyi kellett ahhoz, hogy leteperj. – mosolyodtam el én is.
Pontosan emlékszem a legutóbbi alkalomra, amikor ez a se veled, se nélküled dolog zajlott kettőnk között Oregonban. Mind a ketten a saját kis baráti társaságunkkal mentünk el moziba, aztán a vége az lett, hogy összetalálkoztunk, beszéltünk pár szót, és végül másnap reggel nála ébredtem.
- Erről szó sincs. Csupán megéheztem, és tudom, hogy ha kajáról van szó, akkor te bármikor készen állsz. – vágtam rá nemes egyszerűséggel, holott egy picikét talán mégis igaza van.
Igazán ritka pillanat az amikor minket így lehet látni, hiszen soha, még a legjobb időszakainkban sem nagyon lehetett minket így látni. Ahhoz a mi kapcsolatunk túlságosan is viharos, hogy csak így sétálgassunk. Most viszont mégis ezt tesszük, csupán azért mert szeretném ha követne, és megmutathatnám neki azt a helyet ahol az életem első tizenöt évét eltöltöttem. Sietős léptekkel indultam meg a bejárat felé, ahol egy pici szöszmötölés után sikeresen kikapcsoltam a riasztót, és onnantól kezdve már szabad volt az utunk a ház minden pontjára, többek kközött a konyhába is.
- Mit kérsz? – néztem rá kíváncsian, miután a konyhába érve elengedtem a kezét és a hatalmas két ajtós hűtő előtt álltam, hogy találhassak valami kedvemre valót.

©
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
101
Join date :
2015. Jan. 15.
Age :
21
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: "There's one thing on my mind, It's all for you" - Damien & Sophie 04.06.15 12:34


Sophie & Damien

- Talán a legnyomósabb ok, hogy férfiból vagyok. – Csak, hogy a férfiakról szóló sztereotípiákat is erősítsem ezzel. Minek is tagadjam? Sokat gondolok a szexre és akaratlanul is, ha a közelében vagyok eszembe jut, hogy mi ketten milyen jó párost alkottunk egymásba gabalyodva.
- Szó nélkül kidobna. – Lényegében ez lenne Jenni első reakciója, ha arra érne haza a lakásba, hogy mindenhol meztelenül vonagló nők lepték el a nappaliját. Gondolom, hogy okoznék neki ezzel egy felejthetetlen emléket, de nekem ezek után már nem lenne hol dekkolnom.
- Szóval szerinted nem vagyok eléggé népszerű? – Nem akarok beképzelt farok lenni, de engem mindenki bír, ki ezért, ki azért, de aki nem bírja a pofámat, az elmehet a bús picsába. Sosem akartam senkinek sem megfelelni, mindig magamat adom, de általában a többség még így is bírja a burámat.
- Volt olyan is? Valahogy nem emlékszem rá. Esetleg nem szeretnéd feleleveníteni az emlékeimet? – Az a szokásos pofátlan mosolyom kúszott ki képemre. Noha tisztán emlékszem arra az alkalomra, de egy kis nosztalgiázás sosem árthat. Valamiért nem tudok túllépni rajta, hiába szakítottunk már annyiszor, hogy számon sem tudom már tartani, de mégis mindig egymás karjaiban kötünk ki. Mintha tényleg egymásnak teremtettek volna minket. Hiszen azt mondják, hogy a világon mindenkinek megvan a lelki társa és mi van akkor, ha mi tényleg egymásra találtunk? Abszurd lenne, ha ezt feltételezném? Vagy csak talán szeretnék keresni egy logikus indokot arra, hogy miért működik közöttünk annyira a kémia, hogy ezt a se veled, se nélküled játékot űzzük egymással.
- Túlságosan jól ismersz már. – Rengeteget bírok enni, annyit, hogy sokan el sem hinnék, persze vele sokáig voltam együtt, szóval ezt is tudja már rólam. Ez valahogy különös, hogy annyi jó és rossz tulajdonságomat tudja, de mégis most kéz a kézben vezet be a házába.
- Bármi jöhet, ami ehető. – Nem vagyok az a válogatós fajta, de feltételezem, hogy nem azzal a szándékkal csalogatott be, hogy megmérgezzen.
- Egyedül vagyunk, vagy van még más is itt rajtunk kívül? – Még csak az hiányozna, ha hangoskodnánk és az apja megjelenne.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
64
Join date :
2015. Mar. 14.
Age :
21
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: "There's one thing on my mind, It's all for you" - Damien & Sophie 14.06.15 22:52



Damien & Sophie
Még jó hogy férfiból van, máskülönben nem is szeretném ennyire. De ettől függetlenül nem kellene neki folyamatosan a szexről fantáziálnia. Jó, persze én sem vagyok az a szégyenlős fajta, vagy bármi ilyesmi, de akkor is. Néha már egy kicsit túl soknak érzem a pasis énjét.
- Könnyű mindent arra fogni, hogy pasiból vagy. – mondtam szórakozottan, végül is a pasik mindent, vagy legalább is majdnem mindent azzal magyaráznak.
Hangos kacagás tört fel a mellkasomból annak hallatára, hogy a nagynénje szó nélkül kihajítaná, mint azt a bizonyos macskát. - Nem is értem, hogy miért. – kuncogtam tovább, főleg akkor amikor elképzeltem Jenni-t amint éppen ki rakja Damien szűrét és utána dobálná a ruháit is. Pont úgy, ahogy azokban a szakítós, szétköltözős filmekben.
- Én ezt egy szóval sem mondtam. – ráztam meg a fejem óvatosan, nehogy megint szédülni kezdjek.
Nagyon is jól tudom, hogy éppen eléggé népszerű. Sőt, néha már túlságosan is az. Éppen elég önbizalma és lelkesedése van ahhoz, hogy jó páran felnézzenek rá és érdekes személyiségnek találják. Amiből pedig egyenes arányosságban következik az is, hogy nagyon is népszerű, bizonyos körökben.
- Csak szeretnéd. – nevettem rá játékosan, hiszen nagyon jól tudtam, hogy csak cukkol. Mindig ezt csinálja, ha jó kedvében van, és tudja, hogy vevő vagyok a dumájára.
- Nem én mondtam. – emeltem a levegőbe mind a szabad kezem, ezzel is jelezve, hogy ugyan nem én mondtam ki, de azért teljes mértékben egyet értek azzal amit mondott.
- Mit szólnál egy kis Lasagne-hoz? – néztem kíváncsian azokba az igéző szemekbe, amelyek szinte mindig a lelkembe látnak. Nagyon jól tudom róla, hogy rengeteget képes enni. Sok ember el se hinné hogyha rá néz, hogy Damien mégis mennyit képes magába tömni. Annak idején anya sokszor cukkolta, amikor nálunk evett, hogy inkább ruháztatná, mint etetné. De ahogy látszik igazán jó az anyagcseréje, mert egy deka súlyfelesleg sincs rajta. Sőt kimondottan vékony, de mégsem az a nyüzüge fajta, hanem az a szexisen vékony fajta, aminek következtében nagyon sok lány áhitozott és még most is áhitozik rá.
- Öhm… nincs. Azt hiszem legalább is. Apa és Beth valami baráti összejövetelre mentek, Maya meg valamelyik iskolatársánál van. Úgyhogy alighanem miénk az egész ház. – csicseregtem egyre lelkesebben, miközben kivettem a hűtőből az ennivalót és mivel mind a két kezem lefoglalta a tál, ezért jobb híján a popóm segítségével hajtottam be a hűtő ajtaját, majd odasétáltam a mikróhoz és betettem melegedni a „vacsinkat”.

©
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
101
Join date :
2015. Jan. 15.
Age :
21
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: "There's one thing on my mind, It's all for you" - Damien & Sophie 19.06.15 10:59


Sophie & Damien

Nagyon kicsi hiányzott ahhoz, hogy elnevessem magam. Valahogy ez az egész beszélgetésünk, ami közöttünk zajlik kezd arra hasonlítani, ami régen is volt… Egészen nosztalgikus a hangulat, legalábbis szerintem.
- Valamire fogni kell. – Mondtam miután a tőlem megszokott módon hanyagul megvontam vállaimat.
- Lényegében most azon vagyok, hogy jól viselkedjek, és ne dobjon ki idő előtt, de lassan találnom kellene magamnak valami lakást itt a városban, mert nagyon nem akarok vissza menni Oregonba. – Tetszik az itteni élet, ami pedig Oregonban vár rám, az túl szürke és unalmas számomra. Talán csak túl sokat várok el az élettől, de nem akarom úgy elcseszni a fiatalságomat, hogy minden élvezetes dologból kimaradok.
- Ha egy unalmas alak lennék, akkor biztosan nem tudtam volna felkelteni a te figyelmedet sem. – Nem azt mondom konkrétan, hogy az vonzotta hozzám, hogy én voltam az akkori társaságunk lelke, de azért mégis csak számított ez is valamennyire abban, hogy mi összecuppantunk.
- Hm, tényleg szeretném. – Gondolkozás nélkül beszéltem, de vajon ezzel ki leptem meg jobban, Sophiet, vagy inkább magamat? Mert ez felért egy beismerő vallomással részemről. Egy kis nosztalgiázás még bele férne, de gondolnunk kellene a következményekre is. Akarjuk egyáltalán, hogy minden olyan legyen közöttünk, mint volt?
- Az egyszerűen csodálatos lenne, azok után, hogy Jenni mostanában szendvicsekkel és müzlivel etetett. – Mondhatni a lasagne lenne idáig a mai napom fénypontja. Szeretem a hasamat, ezért enni is szeretek és ezzel Sophie pontosan tisztában van. Azt hiszem, valójában Sophie az a személy, akit eddig legközelebb engedtem magamhoz. Többet tud rólam, mint bárki más ezen a világon.
- Szóval egyedül vagyunk, csak a miénk az egész ház. – Jegyeztem meg hangosan a nyilvánvalót. - Na, nem mintha ezzel bármire is célozni szerettem volna. – Gyorsan tettem még hozzá. Akár ki is bírnánk használni az adódó lehetőséget arra, hogy közelebb kerüljünk egymáshoz, s egészen élvezetesen töltsük el az együtt töltött időt, de mégsem akarom kihasználni azt, hogy Sophie az előtt még a saját lábán is alig bírt megállni.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
64
Join date :
2015. Mar. 14.
Age :
21
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: "There's one thing on my mind, It's all for you" - Damien & Sophie 23.06.15 23:03



Damien & Sophie
- Nem akarlak elkeseríteni, de ahhoz előbb valami munka is kellene nem? – néztem rá tudálékosan, hiszen valamiből fizetnie kell az albérletet, ami valljuk be nem egy olcsó dolog, főleg nem itt, Vegasban.
Mert egyébként teljes mértékig megértem. Én se szívesen mennék vissza Oregonba. Az egyetlen dolog, ami igazán hiányzik onnan az anya. De vele meg szoktam videochatelni, meg telefonálni. Így annyira nem mondhatnám kibírhatatlannak a távolságot közte és köztem.
- Hááát, tény és való, hogy annak is sok szerepe volt benne. – feleltem kicsit elmerengve, hiszen egyből eszembe jutott, hogy is figyeltem fel rá először. Molly volt az első olyan lány a suliban, akivel egész jól összebarátkoztam, és akivel aztán jól össze is vesztem. A slussz poén az, hogy mind ez Damien miatt volt. Ugyan is Molly totálisan bele volt habarodva, és állandóan róla áradozott. Így Damien, úgy Damien. Ezt szereti, azt utálja, ez a kedvenc kajája, meg az a kedvenc zenekara, és jaj rám nézett. Addig duruzsolt körülöttem, ameddig én is meg nem jegyeztem mindent és a végén az idegesítő áradozásból, jó kis beszédtéma nem lett. Aztán minden jött szép sorjában. Bekerültem Damien baráti körébe, összehaverkodtunk és a végén egymásba gabalyodtunk. Addigra viszont Molly a fejébe vette, hogy csak kihasználtam és egy hisztis, kiállhatatlan liba lett belőle.
A kijelentése csak egy sokatmondó pillantást és mosolyt csalt az arcomra. Pontosan tudom, hogy nem vagyok egy könnyű eset, de ha valakivel megvan az összhang, az nem tud tőlem szabadulni.
- Miért nem lepődöm meg ezen. – mosolyogtam továbbra is jókedvűen.
Hangos kacagás tört fel belőlem amikor azt mondta, hogy mostanában szendvicsen és müzlin élt. Minden tiszteletem a nagynénjének, de Damien nem az a fajta pasi akit sokáig lehet valami táplálóbb kaja nélkül eltartani. Nem látszik rajta, de nagyon szereti a hasát és a finom kajákat. Arról nem is beszélve, hogy ez a lasagne a mostohám spéci családi receptje Olaszországból, és egyszerűen isteni.
- Pontosan. Nem is feltételeztem volna ilyet. – mosolyogtam sejtelmesen, miközben kihalásztam a kaját a mikróból és letettem elé.
Nagyon jól tudom, hogy Damien egy ízig vérig pasi, akinél sokszor előfordul, hogy igen csak a farka csóválja a kutyát, nem fordítva. Viszont azt semmilyen körülmények között nem gondolnám róla, hogy kihasználná az alkalmat, vagy bármi. Ha valami történni fog köztünk, az nem azért lesz mert Ő erőltetné, vagy bármi hasonló. Hanem azért mert én szeretném annyira, hogy nem bírom magamon tartani a bugyimat. Apropó, magamon tartani. Eddig a pillanatig fogalmam sem volt róla, hogy mi a fene bajom van, persze a túl sok ivást leszámítva. Aztán most bevillant, a magas sarkak. Azok tehetnek minden bajomról. Na jó ez így nem teljesen igaz, de azt hiszem sokkal jobb lesz most már a lábaimnak nélkülük. - Jó étvágyat. – tettem le elé az illatozó falatokat, és mielőtt még én a sajátomhoz hozzá fogattam volna, egy jól irányzott és óvatos mozdulattal lerúgtam magamról a magas sarkúmat, majd kényelmesen elhelyezkedve Damien mellett nekifogtam falatozni.
- Tudod mi a legfurcsább a mai napban? – néztem rá kérdőn, miközben egy újabb falat mennyországot próbáltam betessékelni a számba.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?

Sponsored content



TémanyitásTárgy: Re: "There's one thing on my mind, It's all for you" - Damien & Sophie

Vissza az elejére Go down

"There's one thing on my mind, It's all for you" - Damien & Sophie

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Similar topics

-
» Csapat/Játékos/Mesélő Kereső
» Damien Knight
» Damien Knight
» Sophie Turner

Permissions in this forum:Válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
PRISON FRPG :: Egyéb :: Magán játékok-
Új téma nyitásaHozzászólás a témához