Az nem kifejezés, hogy ideges vagyok, elvégre melyik menyasszony nem lenne teljesen sík ideg a nagy nap előtt? Azt akarom, hogy minden rendben menjen, remélhetőleg a szervezők mindenre ügyelnek, nekem pedig már csak annyi a dolgom, hogy oda sétáljak az oltár elé a jóképű vőlegényemhez, hogy örök fogadalmat tegyünk egymásnak, de attól is iszonyúan tartok, hogy a padok között sétálva a habos-babos ruhámban megbotlok, és szépen kiterülök a násznép elé. Erre még gondolni sem akarok, elvégre ma van a nagy napunk, ma lesz belőlem Cassandra Drescher. Mióta Desmond bevallotta, hogy szeret, azóta a nap óta csak erre várok és vágyok. Szeretem. Mindig is szeretni fogom, biztos vagyok, hogy az életem legjobb döntése az, hogy hozzámegyek ahhoz a férfihoz, akit a világon mindennél jobban szeretek. Remegett a kezem egész délelőtt, ahogy a koszorúslányaimmal készülődtünk, nem azért voltam ideges, mert tartottam attól, hogy rossz döntést hozok, hanem azért, mert ez életem egyik legszebb napja. Mától tényleg egy család leszünk. Férj és feleség. Talán nem sokára arra is készen fogunk állni, hogy családot alapítsunk.
Nagy levegőt vettem, már a nászinduló felcsendült, én pedig minden egyes lépesemnél egyre szélesebben mosolyogtam, ahogy megpillantottam a leendő férjemet. Azaz arckifejezése, amivel rám nézett az mindent elárult. Látszott rajta a meghatódás, az hogy mennyire szeret. Ennél több már nekem nem is kell, hogy igent mondjak ennek a csodálatos férfinak.

WORDS: 221  |  NOTES: örökké :$  |  MUSIC: zene

Amíg a halál el nem választ. Őrültség, ha azt akarom, hogy még a túlvilágon is együtt legyünk? Feltéve persze akkor, ha mindez lehetséges. Egy egész örökkévalóságig szeretnék vele lenni. Azt hiszem ez az, amire tényleg azt lehet mondani, hogy tényleg szerelem. Mi küzdöttünk a kapcsolatunkért, harcoltunk egymásért, de most végre együtt célba értünk. Ki gondolta volna, hogy ilyen hamar az oltár elé fogok sétálni? Ez most tényleg a mi napunk, most senki sem foglalkozik azzal, hogy lényegében úgy ismertük meg egymást, hogy a szüleink összeházasodtak. Ez mind már csak a történelem, de most a mi fejezetünk következik, s mi írjuk a saját történetünket. Még néhány pillanat és örökre megváltozik a családnevem, most már büszkén fogom viselni a Drescher nevet. Mégis annyira hihetetlen, hogy ez a csodálatos férfi tényleg engem akar elvenni feleségül, pedig ha valakinek, akkor Desmondnak tényleg volt választása, - oh, de még mennyi nő közül -, de mégis engem akar.
Jobban izgulok, mint eddig egész életemben valaha, pedig már vettem részt ilyen nagy eseményeken, de egyik sem az én esküvőm volt. Ez nagyon más, most mindenki engem figyel, mi vagyunk a középpontban. Hm, talán vannak olyanok is – biztosan akadnak olyanok, akik még reménykednek abban, hogy Desmond meggondolja magát – akik inkább azt szeretnék, hogy ez a házasság ne következzen be, de mégis a szerelmünk túltesz mindenen és esküszöm, hogy ha a pap ahhoz a részhez ér „hogy szóljon most, vagy hallgasson mindörökké” és ha valaki meg mer szólalni a saját kezemmel fogom megfojtani az egész násznép előtt.
- Igen, minden vágyam, hogy Drescher legyek. – Még mindig mosolyogtam. Biztos vagyok abban, hogy készen állok, habár idegességem egyre inkább fokozódik, de ez biztosan normális, ha arra készülök, hogy életem szerelmének kimondjam az igent.
- Ugye nem fogod meggondolni magad? – Suttogtam kérdésemet, olyan halkan, amilyen halkan csak tudtam, hogy még a pap se hallja. Bele sem akarok gondolni, hogy mi történne velem, ha Desmond mégis úgy döntene, hogy inkább mégsem akar elvenni feleségül, de az már biztos, hogy teljesen összetörné a szívemet.

WORDS: 330  |  NOTES: örökké :$  |  MUSIC: zene

Mi minden menyasszony rettegett rémálma? Ez egyszerű. Az, hogy a szeretett férfi már az oltár előtt állva gondolja meg magát. Bízok benne. Tudom, hogy nem tenné meg ezt velem, ahhoz túlságosan is szeret. Érzem. Nem volt könnyű míg idáig eljutottunk, de együtt bármilyen nehézséget képesek vagyunk legyőzni. Csak az számít, hogy az enyém legyen, hogy érezzem, hogy szeret, s hogy viszont szerethessem. Elképesztő, hogy ez a férfi ilyen odaadással képes szereti, igaz? Főleg annak tudtában, hogy Desmond bárkinél jobban ismer, de mégis képes elfogadni olyannak, amilyen vagyok. Sőt, merem megkockáztatni, hogy ha másmilyen lennék, akkor nem is szeretett volna belém, de neki mindig a valódi arcomat mutattam, még ha néha nagyon is hisztis, s akaratos voltam vele, akkor is volt egy pillanat, mikor teljesen belém szeretett. Ahogy az én életemben is bekövetkezett a vártnál hamarabb, hogy teljes szívemből szeressem ezt a makacs, irányításmániás, iszonyúan szexi férfit.
- Köszönöm. - Ha szavakkal nem mondta volna, akkor ezt akkor is tudnám abból, ahogyan jelenleg is rám néz. Ez a nézése... Olyan, mintha arról árulkodna, hogy innentől kezdve csak én leszek az egyetlen nő, akire ilyen szemekkel akarna tekinteni. Habár jól tudom, hogy pillanatokon belül hűséget fog fogadni nekem, nem pedig vakságot.
Szerettem volna gyorsan túlesni ezen a részen, de a másodpercek iszonyú hosszúnak tűntek, de szerencsére senki sem szólt közbe, úgy tűnik, hogy mindenki kezd beletörődni abba, hogy mi tényleg megtaláltuk egymás mellett a boldogságot. Én pedig ezzel nem akarok senkinek sem ártani, pusztán boldog akarok lenni annak a férfi oldalán, akit szeretek.
Erős akartam maradni, és egyáltalán nem volt szándékomban, hogy elsírom magam, de szavai annyira szívhez szólóak voltak, hogy szemeim könnybe lábadtak. Könnyes szemmel néztem fel rá, arcomról egy pillanatra sem tűnt el az a szerelmes mosoly, ami csak neki szól.
- Ezt már sehogy sem tudom túlszárnyalni. - Suttogtam oda, miközben mutató ujjammal óvatosan próbáltam letörölni arcomról a könnycseppjeimet. Valljuk be Desmond piszkosul jó az esküvői fogadalom írásban, de remélem többet már nem akar írni, vagy ha igen, akkor azt is csak akkor, mikor majd esetleg évek múltán megújítanánk az eskünket.
- Én Cassandra Hemingway fogadom: csak arra vágyok, hogy pillanatokon belül végre elmondhassam magamról, hogy Cassandra Drescher lettem, a társad jóban és rosszban egyaránt, mindig is szeretni foglak, még akkor is, mikor azokat a bizonyos cipőket nem fogom tőled megkapni, noha a hisztimre azért számíthatsz. Ha azt mondom, hogy veled szeretnék lenni egy egész életen át, azt tényleg komolyan is gondolom. Sosem hittem, hogy ilyen fiatalon meg fogom majd találni a szerelmet egy olyan férfi személyében, aki már akkor is hiányzik, ha öt percig kénytelen vagyok elviselni, hogy nincs mellettem. Melletted másként látom a dolgokat, melletted tényleg igazi értelmet nyert az életem. Szeretlek, és azt akarom, hogy ez az érzés egész életemen át kísérjen. - Elmondhatatlanul szeretem, nem is tudnám igazán szavakkal kifejezni, hogy mennyire, de az már biztos, hogy a mai nap életem egyik legboldogabb napja, hiszen ma teljesen odaadom neki magam, csak is kizárólag egymáséi leszünk, remélem örökre fog szólni a most kötött házasságunk.

WORDS: xxx  |  NOTES: örökké :$  |  MUSIC: zene

Mindössze megmosolyogtam a dolgot, hiszen annyi mindent tudtam volna még mondani, de valahogy a körülmények nem voltak megfelelőek arra, hogy kinyissam azt a csöpp kis számat. Pontosabban inkább vállba szerettem volna ütni ezért, de mégis hogyan nézne az már ki, hogy a menyasszony az oltár előtt bele üt a leendő férj vállába? Még mások azt hinnék, hogy mindez azért van, mert némi noszogatásra van szüksége ahhoz, hogy ki mondja azt a bizonyos egyetlen egy szócskát, amivel a közöttünk lévő kötelék még erősebbé fog válni reményeim szerint. Most már nem csak egy szerelmes pár leszünk, mától egy családdá váltunk. Férj és feleség, szinte még mindig annyira hihetetlen, hogy ez megtörténik velem. Ennél jobban már képtelen vagyok szeretni, mert biztosan állíthatom, hogy teljes szívemből szeretem, úgy ahogy eddig még soha senkit. Nem is fogok így szeretni mást, hacsak nem a leendő gyermekeinkről van szó. De a mézes heteink után esetleg elő drukkolok ezzel a témával, de addig is ki szeretném élvezni annak minden pillanatát, hogy ennek a csodálatos férfinak a felesége lettem.
Könnyes szemekkel néztem szinte megbabonázva, hogy felkerült az ujjamra az a gyönyörű - és gondolom cseppet sem olcsó - gyűrű. Most már bárki láthassa az ujjamon a gyűrűt, ami ugye a házasság szimbóluma és egyben azt is jelenti, hogy már elköteleztem magam egy csodálatos ember mellé, na meg az is egyből látszik, hogy annak a csodálatos embernek remek ízlése van az ékszerek terén, és egyáltalán nem volt sóher.
Amikor a pap ahhoz a részhez ért, amikor megkérdezte, hogy szeretnék-e Desmond felesége lenni már nem kellett gondolkoznom a válaszon, már régóta tudom, hogy erre vágyok, ezt akarom.
- Igen!- Határozottabban már nem is tudtam volna mondani, közben végig a szemébe néztem. Meglepetésemre könnyes volt a szeme a meghatódástól, vagy inkább attól hogy most is arra gondol, hogy mennyire fog fájni a bankszámlájának az, hogy immár a felesége vagyok? Inkább fogjuk a meghatódottságra.
- Ezennel férj és feleség vagytok, megcsókolhassátok egymást. - Jelentette ki a pap. Az már biztos, hogy nekünk sem kellett ezt kétszer mondani. Szenvedélyesen faltuk egymás ajkait az oltár előtt, persze csak módjával.

WORDS: xxx  |  NOTES: örökké :$  |  MUSIC: zene

- Ha tudnád, hogy mióta várok erre a pillanatra. - Súgtam oda, mindvégig azon igyekezve, hogy nehogy valami illetlen dolog csússzon ki a számon a pap előtt, még ha halk szavak is lennének, van amit nem kellene hallania. Khm, például azokat a pajzán kis szösszeneteket, amivel még ennél is nagyobb kedvet csináljak neki a nászéjszakánkhoz. Az már biztos, hogy különleges fog lenni, na meg az is biztos, hogy emlékezetes, mert azzá fogom tenni, legalábbis terveim szerint ez fog rám várni, hacsak a drága férjecském ki nem fekszik a gratulációk közepette lehajtott italoktól.
- Nem is szándékoztam ma este aludni, azt hiszem, hogy lesz az alvástól jobb elfoglaltságunk is, igazam van drágám? - Sejtelmes mosollyal arcomon pillantottam felé, de már fogadtam is a következő gratulációt. Komolyan mennyien jöhetnek még oda hozzánk? Az a legszebb az egészben, hogy a fele vendégsereget nem is igazán ismerem, de azok is nagyon lelkesnek tűnnek, legalább jó tudni, hogy mégis vannak azok, akik örülnek az örömünknek.
- Minden jóban van valami rossz. Szerencse, hogy csak ennyi "rossz" dologgal kell ma szembesülnünk. - Legalábbis nagyon reménykedek ebben, hogy a mai napon semmi sem fog rosszul elsülni. Mondjuk, hogy amikor kihozzák a tortát nem megy neki senki sem a felszolgálónak, és végül nem kerül a padlóra. Nagyon is reménykedek abban, hogy nem lesz semmi olyan az esküvőnkön, ami azokban a vicces esküvői videókban szokott lenni.
- Mehetünk. Már alig vártam az első közös táncunkat, mint házaspár. - Még szoknom kell azt, hogy mi már nem csak egy pár vagyunk, hanem férj és feleség, olyan új még, de mindig is ez volt, amire igazán vágytam. Hivatalosan is egy pár vagyunk, ez tényleg örökre szól.
- Ez most komoly? - Hatalmas mosoly ragyogta be arcomat, amikor meghallottam melyik számot választotta az én drága férjem. Nagy titokban tartotta, de mégis kitalálta, hogy melyik számot szerettem volna. Ez jelent valamit, méghozzá azt, hogy nagyon is figyelt rám.
- Ezek szerint nem is tetszik a ruhám? - Incselkedtem vele táncolás közben, de igaza van, a másik ruhát sokkal könnyebb lesz majd leszednie rólam, mikor végre már eljutunk odáig, hogy átvigyen a küszöbön.

WORDS: xxx  |  NOTES: örökké :$  |  MUSIC: zene

- Szóval előnyökkel fog járni az, hogy a feleséged vagyok? - Színlelt meglepettséggel pislogtam fel rá, hiszen tudom, hogy előnyökkel fog járni a házasságunk, de most nem az anyagi előnyökre gondolok, mert nem a bankszámláján szereplő összeg miatt mondtam ki az igent. Szeretem. Akkor is szeretném, ha nekem is dolgoznom kellene, hogy megéljünk, sőt mi több, szeretnék is valami munkát vállalni, de ez még a jövő zenéje... Egyszóval egy kicsit önállósulni szeretnék még mielőtt anyai örömök elé néznék, mert aztán csak a gyönyörű kisbabánkkal lennék elfoglalva a nap minden órájában. Mert egy gyerek mindent megváltoztatna, de már most nagyon vágyok arra, hogy tényleg egy család legyünk egy, vagy két csodálatos csöppséggel gyarapodva.
- Ezen még nem is gondolkoztam, de szerintem anyukád hajlandó lenne arra, hogy vigyázzon a cicára, amíg mi a nászutunkat élvezzük. - Nem akarom idegenre bízni, ahhoz túlságosan szeretem azt a kis szőrgombócot, ezért inkább arra a személyre bíznám, akiben leginkább megbízok. Ez pedig jelen helyzetben drága férjem édesanyja. Ha már ilyen tökéletes férfit hozott a világra, akkor az én drága macskámat is rá merem bízni.
- Nem is hagynám, hogy elengedj. - Harcolnék érte, kettőnkért, a kapcsolatunkért ha úgy alakulna. Sok mindenen keresztül mentünk már, de ez még nem jelenti azt, hogy az évek alatt ne kellene szembenéznünk néhány rázós helyzettel. Megoldjuk. Hiszek benne, hiszek kettőnkben, hogy bármin is megyünk keresztül végül minden jóra fordul.
- Tudod, hogy mi a te bajod? - Mosolyogva néztem rá, miközben tánc közben suttogtam fülébe, hogy csak mi ketten legyünk a közöttünk lévő beszélgetés fültanúi. - Túl türelmetlen vagy. - Válaszoltam meg saját kérdésemet, de Desmond mindig is ilyen volt, ezzel együtt szeretem.
- Még néhány óra hosszáig ki kell bírnod, sőt még a másik ruhámban is el kell, hogy kápráztassalak. - Az testhez simuló, abban sokkal jobban tudok mozogni, mint ebben a habos ruhában, de ez volt a kívánsága és pedig eleget tettem neki némi kompromisszummal.

WORDS: xxx  |  NOTES: örökké :$  |  MUSIC: zene

- Nagyon is kíváncsi lennék azokra a bizonyos plusz pontokra, de szerintem ezt inkább akkor beszéljük meg, mikor végre kettesben leszünk. - Van egy olyan sanda gyanúm, hogy nem pusztán csak beszéddel szeretné közölni, hogy miről is van szó, hanem tettekkel is a tudtomra akarná hozni. Ezt persze egyáltalán nem bánnám, de most sem az idő sem pedig a hely nem megfelelő erre. Túl sok lenne a szemtanú.
- Oh, ezt pontosan tudom, de sosem fogok ráunni arra, hogy azt mondod, hogy imádsz. - Most pedig nem is kellett semmit sem tennem ehhez, lényegében csak a cicámról kellett lemondanom, de kibírom. Jól tudom, hogy a nászutunk során nagyon is le tudja majd kötni a figyelmemet ahhoz, hogy ne hiányoljam a macskát, és valójában szeretném is kiélvezni azt, hogy kettesben leszünk.
- Túlságosan jól ismersz. - Vallottam be, mert tényleg szeretem mikor türelmetlenkedik, amikor szó szerint darabokra tépi a ruhámat vágytól fűtve. De ameddig ez a szenvedély meg van közöttünk, addig semmi okom sincs arra, hogy kételkedjek a közöttünk lévő szikrában. Mert minden nő legnagyobb félelme az, hogy mi fog történni, mikor kihűl a kapcsolat... Talán túl naiv vagyok, de én inkább abban akarok hinni, hogy közöttünk ez sosem fordulhat elő.
- Oh, drágám, ha ennyire türelmetlen vagy, akkor tényleg nincs más választásod... Gondolj csak arra, hogy mit tartogatok számodra a menyasszonyi ruhám alatt. - A legvadítóbb csipkés fehérnemű van rajtam, amit ha meglát pusztán csak néhány másodperc fog ahhoz kelleni, hogy letépje rólam.
- Hm, finom. Ugye férjecském? - Miután megkóstoltam a tortát, azután nyújtottam felé a villámat, amin egy kis darabka torta várt arra, hogy Desmond megkóstolja, még ha tudtában is vagyok annak, hogy nem igazán szereti az édeset, de azért kötelező megkóstolnia a tortánkat. Van egy olyan sejtésem, hogy mi most sokkal édesebbek vagyunk, mint az esküvőnkre készült vaníliás torta.

WORDS: xxx  |  NOTES: örökké :$  |  MUSIC: zene

Már én is epekedve várom azt, hogy elinduljunk a nászutunkra, de egyben izgulok is a nászutunktól, na nem attól, amit majd ott fogunk egymással művelni... Már régen nagy tapasztalatunk van minden mocskos dologban, amit ketten véghez tudunk vinni, hanem attól izgulok, hogy semmit sem tudok arról, hogy hová akar vinni, majd nászútra. Elképesztő, hogy mennyire tud titkot tartani, pedig én tényleg igyekeztem kideríteni, de nem jártam szerencsével, talán jobb is lesz így, hogy tényleg meglepetés fog lenni.
- Nagyon is csábítóan hangzik, de ezt most nem tehetjük meg. - Én is akarnám, de ez most a mi napunk, azért még néhány óra hosszáig ki kell bírnunk, ha rajtam múlik ki is fogjuk. Ha vissza emlékszem erre a napra, akkor azt akarom, hogy az jusson az eszembe, hogy mennyire tökéletesre sikeredett, ahelyett, hogy mindketten alig bírtunk magunkkal és ahogy bírtunk le is léptünk.
- Hogy is mondtad? - Tisztán hallottam minden szavát, de valahogy képtelen vagyok betelni vele, ahogy csókjaival, vagy érintésével, vagy pusztán azzal, hogy velem, mellettem legyen. Önző mód mindent akarok, mindent amit csak adni tud nekem, az ölelését, a szívét, a szerelmét.
- Meg is sértődnék, ha nem az lenne a reakciód, hogy letéped rólam a fehérneműmet. - Még mindig óvatosan suttogtam fülébe, Ruth nénin szívrohamot is kapna, ha nyolcvan éves korában efféle beszélgetés foszlányok jutnának el hozzá, én pedig nagyon nem akarom, hogy mentőt kelljen hívni bárkihez is, amiért mi nem bírunk magunkkal.
- Sietek. - Viszonoztam a csókot, de gyorsan el is tűntem a vendégsereg között. Eljött hát az is, hogy átöltözzek. Remélhetőleg ez a ruha is tetszeni fog neki, most tánc közben is jobban hozzám tud férni, mivel a szoknya része nem habos, hanem testhezálló.
Legnagyobb meglepetésemre arra értem vissza, hogy az én drága férjem már édesanyámmal táncol. Ki hitte volna, hogy ez valaha is bekövetkezhet? Szinte lehetetlennek tűnt, tudván, hogy mennyire nem szimpatizálnak egymással, de úgy látszik, hogy az én kedvemért erre is képes, tuti biztos, hogy a jó férfihez mentem hozzá.
- Ez most tényleg megtörtént, vagy csak álmodtam? - Miután lejárt a zene, és anyám elhagyta a táncparkettet akkor mentem oda az újdonsült férjemhez. 

WORDS: xxx  |  NOTES: örökké :$  |  MUSIC: zene

- Valahogy majdcsak kibírunk még itt egy kicsit, elvégre ez a sok ember csak miattunk van itt, vagy szeretnéd egész hátralevő életed során, ha minden veszekedésnél felhoznám, hogy még az esküsünkön is milyen türelmetlen voltál? - Én sem vagyok jobb tőle, hiszen alig várom már, hogy megkezdjük a nászutunkat, de azért szeretném kiélvezni ezt a napot, ahogy csak lehetséges, elvégre ez a mi nagy napunk. Jó esetben az életed során csak egyszer állsz oltár elé, legalábbis nagyon reménykedek benne, hogy megtaláltam azt a férfit, akivel majd tényleg leélhetem a hátralevő életemet. Aki mellett megöregedhetek, akivel visszatekinthetek a szép éveinkre, akivel majd az unokáinknak mesélhetünk. Ha rólunk van szó optimistán állok bármihez, hiszem, hogy egy életen át kitartunk egymás mellett.
- Nem hinném, hogy erre valaha is rá tudnék unni. - Ameddig az egymás iránti szerelmünk kitart addig biztosan nem. Sok mindent átvészeltünk már együtt, de mégis csak most várnak ránk az igazán házasság próbáló évek. Még annyi minden vár még ránk, de remélem csak közelebb fogunk kerülni egymáshoz a hullámvölgyek leküzdése után.
- Bőven beérem ezzel az egyszeri alkalommal is. - Nem vártam el tőle, hogy ezt megtegye miattam, de be kell vallanom, hogy nagyon is szép gesztus volt részéről. Az már biztos, hogy a férjem bármire képes, ha rólam van szó.
- Pontosan hová is? - Még nem adtam fel a reményt, hátha most már ki bírom belőle szedni, hogy mi is az úti célunk, habár kétlem. El kell ismernem, hogy ha titkok megőrzéséről van szó, akkor Desmond nagyon profi. Még mindig nem sejtem, hogy mi is a nászutunk helyszíne, pedig én próbáltam kideríteni, de aztán ráhagytam. Ha meglepetést szeretne nekem okozni, akkor hagyni is fogom neki. Bárhová is megyünk az csodálatos fog lenni, hiszen vele lehetek, nekem ennél többre már nincs is szükségem.

WORDS: xxx  |  NOTES: örökké :$  |  MUSIC: zene