welcome to prison frpg
üdvözlünk
lépj be las vegas-ba!
Amikor meghallod a nevet: Las Vegas, mi jut először eszedbe?
Kaszinók? Féktelen bulik? Black jack? Roulette? A lehetőségek tárháza végtelen, a kaszinók sora gazdagokat dönt mocsokba...
Azonban egy valamire senki sem gondol. Miután a kaszinóban megszeded magad zöldhasúval, nem árt vigyázni a haza úton; Las Vegas sem másabb, mint a többi város. Vannak rosszfiúk és rosszlányok is, akik képesek bárkivel végezni, ha úgy tartja kedvük. Vannak drogosok és más szenvedélybetegek, akik képesek ölni is azért, hogy megkapják a napi adagjukat. Táncosnők és krupiék, akik egy szempillantás alatt elveszik mindenedet. Prostituáltak és maffiózók, akiknek már, ha csak a nevét tudod, már veszélyben vagy. Mi a közös bennük? Egy rossz mozdulat, egy alaposan át nem gondolt lépés, és máris a börtönben találják magukat, ahonnan megszökni, még senkinek sem sikerült...

facebook csoportunk
lépj be
las vegas téged vár
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
csacsogda
súgj nekem egy titkot...
promónk
csak tekintsd meg!
új posztok
kaptál választ?
Grimm
Lara Dawson
14.09.17 3:34
Gimnázium
Saige Hannigan
30.08.17 22:56
a legaktívabbak
a legtöbb posztot írók
Admin (2134)
 
Lyna Frei (777)
 
Desmond Drescher (648)
 
Cassandra Drescher (599)
 
Chad Donaghue (561)
 
Charlotte Collins (493)
 
Jennifer Ariadne Lively (449)
 
Aurora Rossum (399)
 
Veronica Chloe Foster (389)
 
Helena Nina Lemmer (273)
 
Top posting users this month
Benjamin Tate Hunter
 
Simon Whitlock
 
Timur Theodor Volkov
 
Lara Dawson
 

Új téma nyitásaHozzászólás a témáhozShare| .

Timur & Chloe

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
389
Join date :
2012. May. 16.
Age :
24
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Timur & Chloe 24.04.15 12:58

Minden elhalványodott, eltompult körülöttem, mikor megtudtam, hogy mit történt. Egyszerűen nem akartam felfogni… Ilyen mégis hogy történhetett? Veszekedtem vele. Jobban mondva nagyon is provokáltam mikor utoljára láttuk egymást. Sosem bocsájtanám meg magamnak, ha úgy válnánk el egymástól, hogy azt hiszi haragszok rá. Életem hátra lévő napjaiban gyötört is volna a bűntudat, ha… Most pláne fontos a pozitív gondolkozás, ezért nem szabad a lehető legrosszabbra gondolnom. Timur erős, bármit túlélne, ahogy ezt is túl fogja élni. Mikor pedig meggyógyul, akkor hiába is fog szokásához híven ellenkezni velem, szépen elmegyünk majd és megünnepeljük azt, hogy él. Megünneplés alatt még szép, hogy azt értem, hogy nagyon is be kell rúgnunk.
Szinte őrjítő volt a váróteremben ülni és arra várni, hogy az idióta picsa nővér azt mondja, hogy végre bemehetek hozzá. Talán, ha nem ordibáltam volna vele, akkor nem lenne ennyire ellenséges velem. Még szép, hogy ordibáltam, egészen addig, míg meg nem jelentek a biztonságiak. Aztán pedig inkább csendben maradtam, nehogy kitiltassanak a kórházból, vagy tudom is én, hogy ilyenkor mit szokás tenni. Mivel nem vagyok családtag, ezért nem igazán mondták el nekem, hogy milyen az állapota. Így hát nem tehettem mást csak vártam, míg valaki rá nem bólintott arra, hogy bemehetek a kórtermébe.
- Pocsékul nézel ki. - Próbáltam mosolyt erőltetni ajkaimra, de a sírás kerülgetett. Most minden kis vitánk, ami kettőnk között zajlott olyan jelentéktelennek tűnt. Nem érdekelt már semmi, csak az, hogy minél hamarabb helyre jöjjön. Ahogy közelebb sétáltam hozzá megragadtam a széket és az ágya mellé húztam, majd leültem.
- Hogy érzed magad? – Aggódva néztem végig rajta. Általában be nem szokott állni a szám, de most… Nem akartam semmivel sem felzaklatni. Csak benéztem hozzá, hiszen talán jobb lenne, ha inkább hagynám egy kicsit pihenni, ezért nem is akarom sokáig zavarni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
192
Join date :
2014. Aug. 01.
Age :
25
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Timur & Chloe 25.04.15 17:34

Nos így a lövés után egy ideig nem nagyon gondoltam semmire, mert a fájdalom nem nagyon engedett bármi másra koncentrálni, mint csupán arra, hogy ne próbáljak meg egyfolytában üvölteni. De most, hogy már jobban vagyok, már azért más a helyzet. Sok mindenre, és mindenkire gondoltam többek között természetesen Chloe-ra is. Amikor utoljára beszéltünk ugyan kibékültünk, mégis érezhetően feszült volt a helyzet kettőnk között, amikor végül egy kicsit sietve távozott. Csak remélni tudtam, hogy nem haragudott meg rám, és, hogy ha majd megtudja mi történt, majd legalább benéz hozzám. Más látogatóra amúgy se nagyon számíthattam. A családomra nagyon nem kellett számítanom ebben a helyzetben, bár egyáltalán ne is akartam, hogy idejöjjenek. Attól csak még rosszabb lenne minden itt körülöttem. Más viszont, egyenlőre nem volt nálam. Almira az ápolónőm volt az egyetlen, akivel beszélhettem, érintkezhettem. Szerencsére nagyon kedves, és törődik velem így legalább egy kicsit elviselhetővé teszi nekem az itt eltöltött időt, ami miatt rendkívül hálás vagyok neki.
Persze Chloe, majd biztos ünnepelni akar, ha egyszer kikerülök innen, de többet még csak rá se nézek alkoholra ezek után. Eddig is csak ritkán ittam, amikor az alkalom éppen úgy hozta, de most, hogy valaki részegen oldalba lőtt, többé nem nagyon esélyes, hogy egy korsó sörnél vagy egy pohár valaminél akárcsak egy centtel is többet igyak. De nem ám. Timur Theodor Volkovnak ennyi bőven elég volt. Elég, ha mások meghülyülnek majd a szesztől, én nem szeretnék közéjük tartozni, és azt se szeretném, hogy megint valaki céltáblának nézzen, úgyhogy az is biztos, hogy többet semmilyen vadászata sem megyek el, még tanvadászatra sem. Ezek után remélem, a tanárok sem akarnak, majd ilyenre kényszeríteni. Bár sajnos a jódívűségük tudomásom szerint erősen korlátozott, és úgyis az lesz, majd a válasz, hogy ez is a tananyag része, és, hogy én választottam ezt a szakot. De hát mit lehet tenni? Csak annyit, hogy a kötelezőn kívül semmilyen vadászat a fegyver közelébe se megyek.
- Igen. Ez egy ilyen bicikli. Ha oldalba húzzák az embert egy sörétessel, akkor sajnos nehéz jóképűnek tűnni. - mosolygok rá Chloe-ra, amikor belép. Eljött. Tehát nem haragszik rám, vagy legalábbis nem annyira, hogy többé szóba se álljon velem, vagy ne jöjjön be meglátogatni, és ez sokat jelent nekem. Egy gyenge fél-mosolyt villantok felé, ahogy a széket csikorogva az ágyhoz húzza, és leül.
- Egész jól. Bár a műtét után bennem hagytak pár sörétet, és majdnem kikapták a fél vesémet. - mondom egy halk sóhaj közében. - De a söréteket szerencsére kivette Mira az ápolónőm, a doki pedig az utolsó pillanatban észbe kapott szóval a vesém is megmaradt. - mosolygok a lányra. Az biztos, hogy az eddigi kórházi ittlétem eseményekben egy kissé eseménydús. Nem vagyok benne biztos, hogy nem szeretném, hogy egy kicsit nyugalmasabb legyen az ittlétem.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
389
Join date :
2012. May. 16.
Age :
24
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Timur & Chloe 26.04.15 13:20

Timur a legmegfontoltabb ember, akit valaha is ismertem, ezért is tűnik annyira valószínűtlennek az, ami vele történt, még ha csak egy baleset is volt. Miért mindig a jó emberekkel történnek szörnyű dolgok? Ez annyira igazságtalan.
- De a körülményekhez képest még így is jóképűnek mondanálak. – Újból mosolyt erőltettem ajkaimra, ahogy próbáltam menteni a menthetőt. Igyekeztem nem figyelembe venni, hogy mennyire falfehér színe van, gondolom ez ilyenkor normálisnak mondható, biztosan a sok vérveszteségtől, de elvégre nem tudhatom, hiszen nem is vagyok orvos.
- Nem is tudtam, hogy ennyire komolyan megsérültél. – Ez volt az a pillanat, mikor már képtelen voltam előtte leplezni, hogy mennyire aggódok érte. Óvatosan megfogtam kezét, hogy finoman megszorítsam, hogy már csak ezzel is éreztessem vele, hogy itt vagyok mellette, számíthat rám.
- Na és a söréteket elkaptad? – Fogalmam sincs, hogy ez hogyan működik, de gondolom, hogy Timur nem akarná megőrizni a söréteket, hogy ha nosztalgiázni támadna kedve a történtekről elővegye őket és nézegesse.
- Hogyan fogod kibírni idebent ezt a néhány napot? Mit mondtak, mikor engednek ki? – Ez amolyan „engedélyezett” lógás az óráiról, de amennyire elhivatott még azt is kinézném belőle, hogy saját felelősségére elhagyná a kórházat, hogy inkább beüljön az órákra, nehogy bármiről is lemaradjon.
- Szükséged van valamire? Innál valamit? Vagy nem is tudom… Hozzak valamit be, amivel elfoglalhatod magad, hogy ne und halálra magad? – Most bármit megtennék neki, hiszen ezért vannak a barátok. – De, ha álmos vagy és inkább pihenni szeretnél, akkor elmehetek, később is vissza tudok jönni. – Ismerem már annyira, hogy tudjam, hogy akkor sem mondaná ki nyíltan, hogy zavarom, ha tényleg úgy lenni. Túl kedves hozzám, és biztos vagyok abban, hogy nem érdemlem meg.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
192
Join date :
2014. Aug. 01.
Age :
25
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Timur & Chloe 27.04.15 10:28

Mindig is igyekeztem elővigyázatos ember lenni, és ügyelni arra, hogy se másnak, se magamnak ne okozzak semmiféle bajt vagy problémát. De lám mit sem ére, mert a balesetek az embert még így is megtalálják. Azt hiszem ez olyasmi, ami ellen lehet lépéseket tenni, de védekezni sose. Mindig történik valami, ami az ember egész addigi számításait áthúzhatja feleslegessé téve azokat. A hajtósor szélére álltam, mert azt hittem ott a legkisebb az esélye, hogy lepuffantalak. balszerencse volt, hogy Roger állt mögöttem, és, hogy részeg volt.
- Kedves tőled, de tisztában vagyok az adottságaimra. - felelek a lánynak, és egy elkínzott mosolyt erőltetek az arcomra. Chloe igyekszik mindig kedves lenni velem, de ez most, hogy itt vagyok a kórházban, úgy tűnik csak még jobban kihozta belőle ezt. Nem mintha bánnám, jól esik a kedvessége.
- Én se, amíg ki fel nem szakadt a sebem, és ki nem kiderült, hogy bennem hagytak három sörétet, amit aztán, az ápolónőm szedett ki az éjszaka közepén. - A mondat vége felé lehalkítom a hangomat, és tudom, hogy Chloe ebből érteni fogja, hogy a mondanivalóm második fele nem éppen publikus információ. Eszem ágában sincs bajba keverni Almira-t. Chloe-nak is csak azért árulom el, mert tudom, hogy ezt nem fogja tovább adni. Amikor érzem, hogy megfogja a kezemet, finoman viszonozom a kézszorítást, és kedvesen igyekszem rámosolyogni a lányra.
- Nem kértem őket. Nem is nagyon gondoltam erre, hogy őszinte legyek. - Igen a hegek az oldalamon azt hiszem, éppen elég mementók lesznek, majd későbbi élete során erre az esetre, és így is elég sűrűn eszembe fog jutni szóval azt hiszem nincs szükségem több emlékeztetőre a dologgal kapcsolatban. De, majd még meggondolom a dolgot hátha egyszer valakit érdekelni fognak. Mindenesetre én a magam részéről beraknám egy dobozba, és az egyik szekrény legmélyebb pontjára süllyeszteném…
- Elvagyok. Napközben alszom meg nézelődöm, ha van mit, akkor olvasok, este tudok beszélgetni az ápolónőmmel. -a vállam rángatózása egy könnyednek szánt vállrándítás akart lenni bár a kivitelezés sajnos elég torzra sikerült. - Nem mondtak egyenlőre semmit. Azt mondják, még várni kell, hogy javul a sebem vagy rosszabbodik. Mindenesetre remélem, mihamarabb kikerülök, mert nem akarom elveszíteni sem a melóhelyemet, sem a félévemet az egyetemen. - felelek Chloe-nak némi aggódással a hangomban. Számomra ezek sajnálatos módon igenis valós félelmek, amiktől joggal tarthatok, ha még sokáig kell itt élveznem kényszerű szabadságomat.
- Ha behoznál néhány könyvet, akkor már nagyon hálás lennék. Tudok, hogy szeretek olvasni. - Igyekszem kedves lenni hozzá, hisz most tényleg előjött az úgymond "érzékeny" Chloe. Nem hiszem, hogy valaha is láttam volna ilyen...gondoskodónak. Mindenesetre azt már inkább nem kísérlem meg, hogy próbálja meg beszerezni az információkat arra vonatkozóan, hogy melyik tárgyból hol tartunk jelenleg. Nem akarom kihasználni, és ezzel majd ráérek foglalkozni, amikor végre kikerültem innen. - Nem kell elmenned, örülök, hogy itt vagy. - mosolygok a lányra. - De mintha nem sokkal ezelőtt kiabálást hallottam volna a folyosóról. Ugye nem te voltál az? - vonom fel az egyik szemöldökömet. Nem feltétlenül lenne jó a további látogatások szempontjából, ha Chloe már rögtön az első alkalommal patáliát csapna itt a kórházban.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
389
Join date :
2012. May. 16.
Age :
24
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Timur & Chloe 28.04.15 0:08

Tipikusan Timur szerénységgel válaszol. Az embereket meg szokták változtatni a halál közeli élmények nem? Vajon mikor fog rájönni, hogy túl rövid ahhoz az élet, hogy továbbra is ilyen szerény maradjon?
- Tudhatnád, hogy elfogult vagyok, ha rólad van szó. – Szerintem Timur akkor is helyes, mindig is annak tartottam. Minden meg van benne, amit egy lány kívánhatna. Cuki, okos, vicces, és mindig törődik másokkal. Ha nem lenne ennyire félénk, akkor kénytelen lennék féltékeny lenni, mert a lányok csak úgy legyeskednének körülötte.
- Mégis hogyan hagyhatták benned? – Kedvem lett volna most azonnal felpattanni és egészen az igazgatói irodáig rohanni, hogy a lehető leghangosabban leordibáljak mindenkit, akihez köze volt ehhez a bénázáshoz. Mégis milyen ügyetlen orvos az már, aki nem vesz észre, három sörétet? Mégis a fenekemen maradtam, tudom hogy Timur mennyire nem örülne annak, ha jelenetet rendeznék.
- Majd ha meggyógyulsz, bírsz menőzni a sebhelyeddel. – Persze azt elvárnám tőle, hogy az elsők között legyek, aki lássa, még ha tudom, hogy Timur nem az a maga mutogató fajta, de akkor is látni akarom.
- Talán egyszer pofátlanul híres leszel és valamelyik mániákus rajongód mindent megtenne azért, hogy megkaparintsa magának ezeket a söréteket, amiket belőled szedtek ki. – Mondtam vállat vonogatva. Sosem lehet tudni, ugye?
- Azzal az ápolónővel, aki végül kiszedte belőled az összes sörétet? – Pusztán természetes kíváncsiság a részemről, hogy ennyit kérdezősködök. Nem vagyok orvos, de az már biztos, hogy komplikációk adódhattak volna, ha nem szedi ki, szóval az is lehet, hogy a csajszi az életét is megmentette.
- Egyiket sem fogod elveszíteni. Erős vagy, hamar meggyógyulsz és visszatérhetsz az unalmas kötelezettség tudó életedbe. – Vagyis a szobájába a könyvek közé. Lehetséges, hogy a balesete után tényleg helyre rázódjanak közöttünk a dolgok? Az kellett hozzá, hogy majdnem meghaljon? Ez annyira morbid.
- Milyen könyveket szeretnél, hogy hozzak? – Ez a legkevesebb, amit érte most meg tudok tenni, ezért természetesen hajlandó leszek arra, hogy hozzá érjek néhány könyvhöz és behozzam neki.
- Először is szeretném felhozni a mentségemre, hogy azaz ápolónő egy idióta picsa volt és alig ordibáltam vele. – Ismer már annyira, hogy tudja milyen heves természetem van és bárkit elküldenék a búsba, aki közén akarna állni. Nekem ne mondja meg senki sem, hogy bejöhetek-e vagy sem. Egyszerűen muszáj volt látnom, hogy megtudjam, hogy jól van-e, ez ennyire egyszerű.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
192
Join date :
2014. Aug. 01.
Age :
25
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Timur & Chloe 29.04.15 0:57

Chloe mindig azt mondja, hogy helyes vagyok. persze tudom, hogy nem hazudna nekem, de azt is tudom, hogy ahogy én is vele úgy Ő is elég elfogult velem szemben. De hát barátok vagyunk, és ez ezzel jár nemde? Mindig kicsit jobbnak látjuk a másikat, mint amilyen, de Chloe esetében őt nem látom csinosabbnak, mint amilyen, mert tényleg elég csinos lány. És ezt Ő is tudja.
- Igen tudom. De nem értem, hogy miért. - felelek neki egy halovány mosollyal. Mindig zavarba hoz, amikor erről kezd el beszélni, vagy dicsér. Szerintem még élvezi is, hogy zavarba hozhat. De nyakamat rá, hogy ha akár egy lány is próbálkozna nálam, egyből féltékeny lenne, mert nem csak rá figyelnék már utána.
- Az első orvos rosszul lett, a második pedig nem figyelt eléggé, és bennem hagyott 3 sörétet, amik miatt éjjel felszakadt a sebem. - felelek a lány kérdésére. - De nem nagy ügy, megoldódott végül. - egészítem ki a mondókámat, amikor rápillantok Chloe-ra. Ismerem, mint a tenyeremet. Rá van írva, hogy most legszívesebben rohanna, hogy számon kérje a kórházi személyzet 99,9%-át, hogy miért hagyták ezt bennem, hogy lehettek ennyire idióták és a többi, és a többi. Mindenesetre bízom benne, hogy nem teszi, mert ha túl nagy patália van ez körül az ügy körül, akkor annak nem lesz jó vége, és még Mira is bajba kerülhet.
- Nem hinném, hogy nagyon fogok menőzni vele. Hogy őszinte legyek annak sem nagyon örülök, hogy egyáltalán nyoma fog maradni. - ismerem be. Valamiért sose vonzottak túlzottan a sebhelyek, és egy pár ár így is van, nem hiányzott még ez a másik is az eddigiek mellé, de nincs mit tenni. Ez van...
- Igen. Én is ettől félek. - nevetek fel. Egyből megfájdul az oldalam, amire egy kicsit felszisszenek, és abba is hagyom a nevetést. Úgy tűnik a szervezetem az ilyesmire még nem áll készen. Talán pár nap múlva már fogok tudni úgy nevetni, hogy nem kezd el lüktetni tőle az oldalam, mintha muszáj lenne.
- Igen. - nyögöm ki végül, még mindig viaskodva egy kicsit a fájdalommal. - Almira a neve. Ő az éjszakás ápolónő. - Nem lepődök meg azon, hogy Chloe megkérdezte. Mindig is kíváncsi természete volt. Meglepődtem volna, ha pont ilyesmi felett siklik el. Mindenesetre. az biztos, hogy a dolgok most sokkal rosszabbul állnának, ha Almira nem szánta volna rá magát, hogy kivegye azokat a rohadt söréteket. Nem tudom mi lett volna, ha azok bennem maradnak...
- Majd meglátjuk, hogy mennyire vagyok erős. Egyenlőre még az is fáj szinte ha meg kell mozdulnom. Még nevetni se tudok anélkül, hogy ne érezzem úgy, mintha kést forgatnának az oldalamba. Dolgozni egész biztosan nem fogok tudni egy ideig. - ismerem be kissé lehangoltan. Legalább 1 hónapot biztosan ki kell hagynom, ezt anélkül is megmondom, hogy szakember lennék. Így nem lehet azt a fajta munkát csinálni, amit én szoktam a Grimm-be. Tanulni...az szerintem talán menni fog. majd kell pár erős fájdalomcsillapító, de utána egész biztosan képes leszek a tanulásra koncentrálni.
- Rád bízom. Válassz valamit te. - mosolygok a lányra. Szegény Chloe. Nem csak azt kérem tőle, hogy hozzon nekem könyvet, hanem még arra is rákényszerítem, hogy meg kelljen néznie őket. Szemétség tudom, de annyira lennék légy a falon abban a pillanatban, amikor a könyveimmel szemezik, és próbálja eldönteni, hogy mit hozzon be nekem.
- Értem. Épp csak kieresztetted egy picit a hangodat, igaz? - Felvont szemöldökkel nézek rá. Tudom, hogy Chloe sokszor előbb beszél, és utána gondolkodik, de néha azért igazán elszámolhatna 10-ig, mielőtt valakinek leüvölti a haját is. Főleg ha egy kórházban van. Még ha türelmetlen típus is meg kell, hogy értse, az orvosok addig úgyse engednek be senkit, amíg nem biztosak benne, hogy készen vagyok a találkozásra. - Csak azt kérem, hogy legközelebb próbálj egy kicsit türelmesebb lenni, és nem rögtön jelenetet rendezni. A szívemre venném, ha kitiltanának, és nem láthatnálak addig, amíg kikerülök innen. - mondom neki egy kedvesnek szánt mosollyal.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
389
Join date :
2012. May. 16.
Age :
24
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Timur & Chloe 02.05.15 14:28

Rosszallóan csóváltam meg fejemet, de úgy éreztem, hogy nem ez a megfelelő pillanat arra, hogy megpróbáljam valahogy megértetni vele, hogy miért vagyok ennyire elfogult vele szemben. Barátok vagyunk, ennyi az egész és gondolom, ha nem lennénk barátok, akkor is helyesnek tartanám, de persze Timur sosem értené meg, hogy miért gondolom ezt róla. Nem is tudom, mintha mikor tükörbe nézne, nem pontosan azt látná, amit én látok, ha ránézek. Túlságosan szerény.
- Örülök annak, hogy végül tényleg minden megoldódott. – Hatalmas erőfeszítésembe került, hogy mosolyt erőltettessek magamra és ezt mondjam neki, miközben nyugton maradtam. Miatta még erre is képes voltam, hiszen ismerem már annyira, hogy tudjam Timur mennyire nem örülne annak, ha a kórházban botrányt csinálnék.
- Elhiszem, de nem tudsz mit tenni ezzel, a sebhelyeknek mindig nyoma marad. Viszont van egy jó hírem, tudok néhány női praktikát arra, hogy hogyan lehet elhalványítani a sebeket. – Habár az is igaz, hogy nekem még nem volt ilyen problémáim, mindössze eddig az volt a legkomolyabb sérülésem, hogy eltörtem a kezemet, de ettől még olvastam arról az egyik csajos magazinban, hogy milyen krémmel lehet a hegeken segíteni.
- Bocsi, próbállak nem megnevettetni. – Bűnbánó arccal néztem rá, hiszem láttam az arcát, hogy még az is fájdalmat okozott neki, hogy nevetett.
- Úgy tűnik, hogy legalább van egy ápolónő, aki tényleg tudja, hogy mi a dolga. – Timur elmondása alapján kiderült, hogy az orvosa figyelmetlen volt, de legalább az ápolónője megfelelően tud róla gondoskodni.
- Ez ilyenkor teljesen normális. Elvégre neked is kell némi idő, mire teljesen felépülsz. – Azt hiszem, hogy a munkát egy időre elfelejtheti, de gondolom, amíg lábadozik addig sem fog lemondani a tanulásról. Persze, ha én lennék a helyében, akkor kihasználnám az időt a lustálkodásra, de tudom, hogy Timur még ilyen állapotban is a könyveit fogja bújni.
- Rendben, de aztán nem fogadok el reklamációt. El sem hiszem, hogy tényleg engem kértél meg erre. – Hangosan felnevettem, mert kettőnk közül nem én vagyok az, aki szívesen vesz a kezébe könyveket, de miatta meg kell tennem. Biztosan nem fogok belehalni, ebbe a kis szívességbe. Egyébként is, ez a minimum, amit jelen pillanatban megtehetek érte.
- Így is lehet mondani. Először nem is akart azaz ápolónő beengedni mivel nem vagyok családtag, de gondolom eléggé meggyőző voltam ahhoz, hogy végül mégis meggondolta magát. – Tényleg nem vagyok családtag, sőt semmi rokoni szál nem köt minket össze, de ettől függetlenül Timur nagyon is fontos nekem.
- Tudod, hogy nem tartozik az erősségeim közé a türelmesség, de úgy tűnik itt nincs más választásom, hiszen én sem szeretném, ha többet nem engednének be hozzád. – Kedvesen visszamosolyogtam rá.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
192
Join date :
2014. Aug. 01.
Age :
25
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Timur & Chloe 04.05.15 16:32

Chloe szerencsére nem állt neki taglalni, hogy miért is mondja azt amiért. Mást úgyse nagyon tud felhozni azokon a dolgokon kívül, amiket eddig is mondott. Szerintem ezt is talán csak azért mondja, mert, hogy barátok vagyunk. Persze így is nagyon jól esik, amit mondd. Meg eddig se hazudott nekem, akkor evvel kapcsolatban miért tenné? Chloe mindig azt mondja, hogy az a baj velem, hogy túlságosan szerény vagyok, és visszahúzódó. Lehet igaza van. Nem tudom...
- Hát még. Képzeld el, hogy milyen volt rájönni, hogy azok a sörétek még mindig bennem vannak. - felelek neki egy halovány fél-mosollyal. Tényleg borzalmas érzés volt. Nem éreztem őket közvetlenül. Hisz annyira fájt mindenem, hogy szerintem még azt se éreztem volna, ha egy szamuráj kard van az oldalamba állítva, de már a tudat megrémisztett, hogy bennem vannak még. Nem véletlenül kérleltem annyira Almira-t, hogy vegye belőlem ki őket...
- Azt mindjárt gondoltam, hogy neked lesz valami ötleted erre. - mosolyodom el. - De ha alapozót kellene hordanom az oldalamon, akkor már inkább a hegeket választom. - kedves Chloe-tól, hogy mindig segíteni akar, de a lányos megoldások az én esetemben, azért nem mindig használhatóak. Mindenesetre még mindig reménykedem benne, hogy talán megúszom, hogy túl nagy hegek maradjanak. Bár erre százalékosan nagyobb esély lett volna, hogy ha az orvosok már elsőre normálisan végzik a dolgukat, és nem kellett volna újra felnyitni a sebemet. Most már mindegy...
- Semmi gond. Nem a te hibád. - felelek fojtott hangon. Még egy-kettőt köhintek, és még egy kicsit rázkódik a testem, de már sokkal jobb ez tagadhatatlan. Remélem, nemsokára már tudok úgy is nevetni, hogy nem érzem úgy egyből, mintha egy tüzes tőrt forgatnának a bordáim között.
- Igen. Úgyhogy aki legközelebb szidja az ápolónőket, azt esküszöm, hogy felrúgom. - A kórházban levők közül legtöbben később, és ott is az ápolónőket szidják, pedig rendszerint ők tehetnek a legkevesebbről, de sajnos mégis rajtuk csattan az ostor. Nem csoda, ha ezek után sokuknak elmegy a kedve, és tényleg olyanok lesznek, amilyennek előtte a betegek beállították őket. Azt hiszem ez érthető.
- Tény. Meg a pénzt is amit kapnák a munkámért. - felelem elhangolóan. Na igen. Nem maga a munka hiányzik, mert az jól jön, hogy legalább egy kicsit pihenhetek, hanem sokkal inkább a pénz, amit kapnék érte. Az mondjuk kellene ahhoz, hogy a koli kifizetésén kívül is, azért legyen valamim amiből élni tudok. DE ha Chloe esetlege megszerezné a jegyzeteket meg ilyesmi, akkor legalább tanulni tudnék, amíg elfekvőben vagyok. Már az is több lenne a semminél. Mindenesetre, azt hiszem, hogy a jegyzetek problémáját inkább a következő látogatására halasztom, és nem hozakodom elő vele most. Szerintem már a könyvek között is épp elég nagy stressz lesz neki válogatnia.
- Csajos magazinokat nem találsz a szobámban. - mosolyodom el haloványan. - Szóval azon kívül pedig nem valószínű, hogy olyat hoznál, amivel ne lennék megelégedve. Még egy TV újság is izgalmasabb lenne, mint itt a plafont bámulni. - Nem merek megint elkezdeni nevetni, úgyhogy inkább igyekszem szélesebben mosolyogni az eddigieknél. De azt nem tagadhatom, hogy lennék légy a falon miközben Chloe a könyveim között turkál, és próbál valamit választani, hogy mit hozzon be nekem olvasni. Felejthetetlen látvány lenne az biztos.
- Értem. pedig szóltam, hogy nem számítok családtagokra. - Igen pontosan magának az orvosnak mondtam, hogy nincs családtag, akit értesíteni kellene. Bár őt ismerve nem lennék meglepve, hogy ha elfelejtette volna. - Igen afelől, semmi kétségem, hogy milyen meggyőző tudsz lenni. - Pontosabban egész jól hallottam még félálomban is, hogy Chloe mennyire meggyőző igyekezett lenni. Végül is itt van szóval tényleg az volt. - Igen ez egy fontos észrevétel. És előre is köszönöm a türelmedet ezek után. - Igyekszem viszonozni a kedves mosolyt. A kedvességen nem kell erőlködni, és mivel nem nevetek így a mosolygás sem fáj szerencsére.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
389
Join date :
2012. May. 16.
Age :
24
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Timur & Chloe 10.05.15 22:26

Még mindig annyira abszurd, hogy pont vele történt ez meg. Ezt még a legelvetemültebb pillanatomban sem gondoltam volna, hogy egy nap bejövök hozzá a kórházba, mert sőréteket szedtek ki belőle, miután meglőtték.
- Elég nagy a képzelőerőm, de szerintem ezt nem tudnám elképzelni, hogy milyen lehetett. – Sőt, magamat ismerne én nem is azért aggódtam volna, hogy nem szedték ki belőlem az összes sörétet, hanem azon kattogott volna az agyam, hogy mennyire lesznek láthatóak a sebeim. Nőből vagyok, ezért hiúnak is vallom magam és számomra fontos az, hogy hogyan nézek ki.
- Nem alapozóra gondoltam. – Igyekeztem visszagondolni arra a cikkre, amit egy magazinban olvastam. Az ilyen információkat valahogy mindig sikerül elraktároznom. – Ha jól emlékszem, akkor vannak olyan krémek, amik képesek elhalványítani a hegeket. – Sőt, most a bőrének az sem árthat, ha egy kicsit hidratálná, és esetleg kipróbálná az említett krémet, hátha tényleg olyan hatása van, mint ahogy mondják.
- Azért jobban is figyelhetnék rád. Tényleg vigyáznom kellene azzal, hogy mit mondok, mert ilyen állapotban úgy tűnik neked még a nevetés is fáj. – Egyszer iszonyú izomlázam volt egy kegyetlen testedzés után, szóval el sem tudom képzelni milyen fájdalmat érezhet, ha én már némi izomláztól is szenvedtem. Akkor hozzáhasonlóan nekem is fájt a nevetés.
- Milyen harcias lettél hirtelen. – Meglepődve néztem rá, miközben reménykedtem abban, hogy nem pont nekem célozta ezt a megjegyzést, hogy felrúg, ha nem beszélek szépen az ápolónőkkel. Eleinte szép szavakat használtam, de miután nem akart azaz ápolónő hozzá beengedni, akkor lettem csak igazán ideges.
- Olyan magazinokat sem, amiben nők vannak hiányos öltözékben? – Nem hinném, hogy Timur az a fajta lenne, aki pornó magazinokat rejtegetne az ágya alatt.
- Tudod így bele gondolva, ha a helyedben lennék, akkor talán én is rávenném magam az olvasásra, ha már mást nem tudnék itt a négy fal között művelni. – Először biztos a telefonommal szórakoztatnám magam, de egy idő után bármire rá lehet unni.
- Elég meggyőző voltam ahhoz, hogy most itt legyek. – Büszkén mosolyogtam rá, hiszen szó szerint bármit megtettem volna azért hogy bejussak hozzá, ha netán az ápolónő úgy döntött volna, hogy mivel nem vagyok családtag, ezért semmi keresnivalóm itt.
- Nincs ezen mit megköszönni, ez a legkevesebb, amit most megtehetek. – Erről van szó. Zavar a tehetetlenség, hogy szinte azon kívül nem tehetek érte semmit sem, hogy behozok neki némi olvasnivalót.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
192
Join date :
2014. Aug. 01.
Age :
25
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Timur & Chloe 16.05.15 23:41

Nos elég sok dolog szerepelt a bakancslistámon, de akárhogy is töröm rajta az agyamat valahogy sehol sem találom azt a pontot miszerint "lövesd magad oldalba a részeg csoport társaddal - Használjatok sörétes puskát". Na jó...Ez elég morbidul hangzott. De egyszerűen tényleg nem fér a fejembe, hogy miért nekem kell ilyen szerencsétlennek lennem. Nem is igaz, hogy ez nem velem történt meg annyi más ember közül...
- Nos azt hiszem lehet, hogy jobb is ha nem próbálod meg elképzelni. Nem túl kellemes hidd el. - felelek Chloe-nak egy ironikus mosollyal. Tényleg leírhatatlan érzés volt, és nem csak az, hogy éreztem, amikor Mira az oldalamban kereste a söréteket, hogy ki tudja venni, hanem maga a lövés is. Azt a fájdalmat egyszerűen képtelenség bármi máshoz hasonlítani. Csak az a fájdalom vetekedett vele, amit akkor éreztem, amikor Almira végre eltávolította őket belőlem.
- Máris sokkal nyugodtabb vagyok. - Az ajkaim kissé szarkasztikus fél-mosolyra húzódnak, ahogy tovább hallgatom a lányt. Nem is Ő lenne, ha nem rögtön valami ilyen kence-ficével jönne, amiről olvasott az egyik neki való magazinban. - Nem hiszem, hogy létezne ilyen krém, feleslegesen pedig nem herdálnám a pénzemet. Talán nem fog olyan szörnyű módon kinézni a sebem. - Valamiért egyből bizalmatlanul kezelem az ilyen állítólagos csodaszereket, és azt hiszem nem nagyon lesz részem a "hegeltüntető" kenőcs varázslatos gyógyítóerejében. Majd kitalálok valami mást...
- Ugyan. Ne beszélj butaságokat. Csak nem jött ki a lépés ennyi. Egy-két nap múlva már ismét nyugodtan vidulhatok a szellemességeiden. - mosolygok olyan kedvesen a lányra, ahogy csak tudok. Nyilván Ő sem akart rosszat, és az igazat megvallva én sem nagyon számítottam rá, hogy még a nevetés is ennyire fog fájni basszus. Pocsék érzés, ha az ember már amúgy is kórházban van, és még akkor sem nevethet semmin sem, amikor éppen lehetne. Márpedig ilyen nem sűrűn van szerintem egy kórházban!
- Az kicsit erős. De az biztos, hogy az előző este óta az ápolónőkről alkotott képem drasztikusan megváltozott, és kivételesen most a jó irányba. - Nos azt hiszem az előbbi kijelentésem egy kissé erős volt, de azért remélem, hogy Chloe nem fogja magára venni vagy valami hasonló. Tudom, hogy csak azért kiabált az ápolónővel, és az előbbi csoportba nem is pont Őt értettem bele hanem sokkal inkább azokat, akik állandóan szidják az ápolónőket.
- Nem még olyanokat sem. - felelek egy halovány mosollyal. - És mielőtt erre gondolnál, eszemben sincs téged arra buzdítani, hogy ilyeneket vegyél. - teszem még hozzá egy másik mosollyal. Talán csak én tévedek, de simán kinézném Chloe-ból, hogy képes lenne pornó magazinokkal beállítani a szobába, mert viccesnek tartja vagy, mert úgy érzi, hogy szükségem van rá.
- Azt hiszem ezt most felé kellett volna jegyeznem. - felelek Chloe-nak felhúzott szemöldökkel. - A történelmi pillanat, amikor Chloe Veronica Foster kijelenti, hogy van helyzet, amikor Ő is rászánná magát az olvasásra! HI-he-tet-len!!! - cukkolom tovább a lányt. Vicces lenne látni Chloe-t, ahogy már annyira nem tud magával mit kezdeni, hogy nekiáll olvasni. Persze nem kórházi környezetben...
- Igen azt hallottam, hogy mennyire meggyőző voltál. - felelek neki felhúzott szemöldökkel, és bár hálás vagyok az erőfeszítéseiért, de mégis rosszallóan megcsóválom a fejemet. Ő is tudja, hogy azért teszem ezt, mert az a véleményem, hogy szép szóval sokkal gyorsabban, és kevesebb döccenő nélkül is elérhette volna, hogy beengedjék. Persze ezt felesleges magyaráznom egy olyan vérmérsékletű lánynak, mint Chloe. Mindenesetre remélem erre, azért a jövőben, majd jobban oda fog figyelni.
- Már így is sokat segítesz. - mosolygok kedvesen Chloe-ra. ha behozza a könyveket, akkor legalább nem csak annyit tudok csinálni, hogy egész nap bámulom a falakat, amíg este megjön Almira, akivel végre, majd tudok egy kicsit beszélgetni is. Jelenleg más dolog nem nagyon van, amivel lefoglalhatnám magamat.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
389
Join date :
2012. May. 16.
Age :
24
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Timur & Chloe 24.05.15 5:25

Sosem hittem volna, hogy egyszer azért jövök be a kórházba, mert Timurt meglövik, ez valahogy annyira elképzelhetetlen volt egészen eddig. Abszurd, sosem feltételeztem volna ilyet.
- Biztosan nagyon fájhat, de mégsem panaszkodsz. – Ennyire jól viseli a fájdalmat, vagy a fájdalomcsillapítók segítenek neki? Akárhogy is legyen, örülök annak, hogy nincsenek elviselhetetlen fájdalmai.
- Majd kiderül, ha teljesen felépülsz. – Nem is tudtam, hogy ennyire hitetlen, persze hogy az, elvégre Timur nem használ efféle kozmetikai termékeket.
- Szóval még napokig vissza kell fognom magam? – Igyekszem ezt érte megtenni, mivel nem akarom, hogy a nevetéssel is fájdalmat okozzak neki.
- Miért is változott meg a véleményed? Azaz ápolónő tehet erről, akit az előtt megemlítettél? – Nekem ez gyanús, vagy csak én látok többet a dolgok mögé? Előbb vagy utóbb, úgyis ki fogom szedni belőle az igazat. – Tetszik neked, ugye? – Általában jók szoktak lenni a megérzéseim és most valami azt súgja, hogy nem közömbös számára az ápolónőcske. Szeretném, hogy megtalálja valaki mellett a boldogságot, de tartok attól, hogy hanyagolni fog, ha lesz valaki az életében.
- Biztos vagy benne? – Tenyeremet számra tapasztottam, hogy magamban tartsam a nevetésemet, mert simán képes lettem volna behozni neki néhány pikáns magazint.
- Ezt most úgy mondod, mintha nem is tudnék olvasni, vagy mintha az is csodaszámba menne, hogy néha napján olvasni is szoktam. – Leginkább a csajos magazinokat bújom, azok számomra sokkal érdekesebbek, mint azok az unalmas könyvek, amikbe Timur beletemetkezik.
- Erre jók a barátok, nem igaz? – Felkeltem a székről, majd gyorsan levetettem a cipőmet, hogy mellé bújjak. Igyekeztem óvatos lenni, elvégre nem akartam fájdalmat okozni neki. – Na meg arra, hogy ne hagyjanak unatkozni. Persze az nem garancia arra, hogy nem unatkozol csak azért, mert itt vagyok melletted. – Mégsem akarom magára hagyni, azt akarom, hogy érezze a támogatásomat, hogy tudja, hogy bármi történjen mellette állok. Hogyan máshogy tudnám bebizonyítani neki, hogy mennyire fontos számomra?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
192
Join date :
2014. Aug. 01.
Age :
25
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Timur & Chloe 25.05.15 0:43

Amikor végül úgy döntöttem anno, hogy azt fogom tanulni, mint amit most tanulok tudtam, hogy ennek a munkának is megvannak a veszélyei, mint bármely másiknak, de előbb tippeltem volna arra, hogy átszab az agyaraival egy vadkan vagy megrágcsál egy puma vagy egy medve. A lövést maximum egy vadorzó puskájától mertem volna származtatni nem pedig a saját csoporttársam puskájából, még akkor is ha csak véletlenül lőtt rám...
- Ha annyi fájdalomcsillapító lenne benned, mint most bennem te sem panaszkodnál....- válaszolok Chloe-nak egy fél-mosollyal. - Igazából azt is csodálom, hogy ennyire magamnál vagyok. - teszem még hozzá. Mira az éjjel nem adhatott fájdalomcsillapítót, amíg a golyókkal babrált. Szerencsére reggel nagyjából pótolták ezt szóval már sokkal jobban vagyok, mint az éjjel.
- Igen, de az még odébb van. - Az arcomon egy apró mosoly kúszik végig. Biztos vagyok benne, hogy Chloe nem fog békén hagyni a csodakenőcsével egészen addig, amíg ki nem próbálom. Majd utána meglátjuk, hogy tényleg hat-e.
- Tudom, hogy ez nagy áldozat a részedről, de rád bízom. - mosolygok rá. - Nem kell vissza fognod magadat, ha nem akarod, de ha a nevetéstől felszakad a sebem, akkor egy kicsit durca leszek. - teszem még hozzá megjátszott morcos arccal. Tudom, hogy Chloe vissza fogja majd magát a kedvemért, de ezt akkor sem hagyhattam ki.
- Ha a te életedet mentette volna meg akkor szerintem a te véleményed is megváltozott volna. - szögezem le, mielőtt Chloe nekiállna kombinálni. De sajnos úgy tűnik akármilyen gyorsan is próbálok reagálni, már elkések ha az ilyesmikkel kapcsolatban Chloe a másik fél. - Még egy napja sincs, hogy ismerem. - vonom fel a szemöldökömet. Úgy érzem, hogy ésszerű az ismérvem, de nem vagyok benne biztos, hogy Chloe-t sikerült erről meggyőznöm. De tény, hogy eddig csak egyetlen egyszer találkoztam Almira-val. - Persze szép, meg kedves is, de az ápolónők ilyenek szoktak lenni. - folytatom, de szerintem Chloe máris többet lát bele a dologba, mint kellene. Ennyire sajnos ismerem már Őt.
- Igen egészen biztos. - Megfáradt arcon akadhat meg a szeme, ha veszi a fáradtságot, hogy két elfojtott nevetés között rám nézzen. Értékelem Chloe humorát legalábbis általában. De most az ilyesfajtához valahogy sehogy sincsen kedvem. Persze biztos én is jót nevetnék, ha egyszer csak beállítana egy csomó pornó magazinnal, de most valahogy nem menne, azt hiszem...
- Miért nem így van? - vonom fel a szemöldökömet. Jól esik, ha néhanapján egy kicsit én is cinkelhetem Őt, és nem csak Ő piszkálhat engem, mint ahogy az általában lenni szokott. Persze tudom, hogy egyáltalán nem buta, és szokott olvasni, de azokat a magazinokat, amiket Ő olvas, hát nem is tudom...nehéz olvasnivaló számba venni, de lehet, hogy csak én vagyok túl szigorú az ilyen lapokkal szemben. De ha Chloe számára ezek nyújtanak, kikapcsolódást ki vagyok én, hogy megkérdőjelezzem az értéküket?
- Igen. - mosolyodom el. Kicsit meglepődöm, amikor lekapja a cipőjét és mellém bújik. Zavarban vagyok, és igyekszem egy kicsit beljebb húzódni az ágyon, de a sebem nem engedi, mert a legkisebb mozdulatra is iszonyatos fájdalom árad szét bennem, ráadásul ezt az ágyat sem két emberre tervezték. Jól esik Chloe gesztusa, de tény, hogy kicsit zavarba hoz, mert a múltkori estét idézi fel bennem. - Melletted sose unatkozik az ember. - mosolyodom el egy kicsit zavartan. Ezt tény, és Chloe is tudja, hogy az igazságot mondom csak egy kicsit feszélyezve érzem most magamat. Pedig tudom, hogy csak jót akar nekem. Soha nem is akart más, ahogy én sem neki...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
389
Join date :
2012. May. 16.
Age :
24
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Timur & Chloe 26.05.15 9:41

Igyekszem leplezni előtte, hogy mennyire aggódok miatta. Habár Timur vér szerint nem is családtagom, de mégis úgy érzem, hogy közelebb áll hozzám, mint bármelyik családtagom.
- Oh, én biztosan élvezném. – Mert a fájdalomcsillapítóktól is el lehet rendesen szállni, jobb hatása is van, mint az alkoholnak, hiszen ezzel nem jár sanyarú másnaposság.
- Ezen nincs mit csodálni, egyszerűen csak erősebb vagy, mint gondoltad volna. – De én mindig is tudtam, hogy alábecsüli magát, szóval Timur erősebb, mint ahogy ezt eddig el tudta volna képzelni.
- Viccelsz velem? El sem tudom képzelni, hogy milyen bűntudatom lenne, ha miattam szakadna fel ismét a sebed. Azt szeretném, hogy minél előbb meggyógyulj, és végre kiengedjenek, nem pedig azt, hogy miattam még tovább bent tartsanak. – Talán még annál is nagyobb bűntudatom lenne, mint aznap reggel volt, mikor felébredtem és ráébredtem arra, hogy mit műveltünk.
- Főleg akkor változott volna meg a véleményem, ha egy csinos ápolónő lett volna a megmentőm, ugye? – Ezt nem bírtam ki. Már olyan régóta szurkolok neki, hogy végre találjon maga mellé egy olyan lányt, aki megérdemelné, aki nem csak kihasználni akarná, hanem tényleg szeretni tudná.
- Na és tetszik neked? – Addig nem fogom békén hagyni, míg ki nem húzom belőle a válaszokat, Timur biztosan ismer már annyira, hogy ezzel tisztában legyen, és most nem is tud előlem hová menekülni, elvégre ágynyugalomra van ítélve.
- Most komolyan, néhány könyvön kívül nincs másra szükséged? – Neki bármit becsempésznék, de ezt is tudhatja, tényleg bármit.
- Drágám hatalmas szerencséd van, hogy lábadozol, mert ezért más körülmények között simán megütnélek. – Mondjuk, hogy egy vállba bokszolás még nem számít bántalmazásnak, de most ezt is megúszta. Sajnos vagy nem sajnos, de nem vagyok könyvmoly.
- Már gondolatban azt a bulit szervezem, amin részt kell venned miután kiengedtek innen. – Mondtam miután álmodozva felsóhajtottam. – És tudod most nem vagy olyan helyzetben, hogy ellenkezhess velem. – Óvatosan vállára hajtottam fejemet. – Ugye nem okozok fájdalmat? – Csak közel akartam magamhoz érezni, most minden olyan jó, örülök annak, hogy nincs komolyabb baja, de nem akarok neki sehogy sem fájdalmat okozni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
192
Join date :
2014. Aug. 01.
Age :
25
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Timur & Chloe 26.05.15 14:37

Chloe általában jól tudja meggyőzni az embereket a saját igazáról, és körülbelül bármi egyébről is, de most mégis nagyon rosszul leplezi, hogy aggódik értem. Félreértés ne essék, ez nagyon jól esik nekem, hisz ha úgy vesszük gyakorlatilag nincs családom, és most Chloe az egyetlen, akiről elmondhatom, hogy igazán közel áll hozzám egy személyben helyettesíti az egész családomat.
- Hazudjam azt, hogy meg vagyok lepődve? - Rosszallóan vonom fel a szemöldökömet Chloe szavainak hallatára. - Ugyanezt a hatást a Légyölő galócával vagy a Párducgalócával is elérheted, azok is kábítószerhez hasonló hatásúak. - szólalok meg hirtelen némileg elgondolkozva inkább magamnak címezve, mint Chloe-nak. - Nehogy megpróbáld! - fordulok felé, amikor realizálom, hogy mit is mondtam az előbb. Nem mintha nem bíznék az ítélőképességében, de ezek a gombák tényleg nem halálosak, és kábítószerekhez hasonló hatással bírnak, Chloe pedig mindig azt hangoztatja, hogy egyszer élünk mindent ki kell próbálni...
- Vagy csak múlóban van a hatása. Ne feledd nem sokkal azelőtt ébredtem csak fel, hogy bejöttél. - felelek a lánynak egy fél-mosollyal. Nos, az egészen más kérdés, hogy pontosan arra ébredtem fel, hogy Ő bejött, és igyekezett bejutni hozzám, de ki róná ezt fel neki? Hisz örülök, hogy itt van, és gondolt rám.
- Tudom és elhiszem. Ígérem, igyekszem, majd vigyázni magamra, hogy minél előbb kikerüljek innen, és ne kelljen tovább itt maradnom, mint muszáj. Rendben? - Tudom, hogy sokszor akármilyen is Chloe, de a szívén viseli a sorsomat, ahogy én is az övét. Jó barátok vagyunk ezen nincs mit csodálkozni, és most már főleg bánom a múltkor történteket. Érzem, hogy még mindig beárnyékolják a kettőnk kapcsolatát, és csak remélem, hogy nemsokára tényleg túllépünk rajta most már egyszer és mindenkorra...
- Ne kezd megint, könyörgöm! - szólalok meg némileg fáradt hangon. Tudhattam volna, hogy Chloe egyből ráharap a dologra kár volt megemlítenem. És én még attól tartottam a legjobban, hogy emiatt jelenetet fog rendezni...Kár, hogy ilyen botor voltam, pedig már eléggé ismerem őt és számíthattam volna erre...
- És ha igen, akkor mi van? Alig pár órája ismerem, mint ahogy azt már az előbb említettem. - felelek neki zavarban lévő hangon némi vállvonogatás kíséretében. Chloe néha rosszabb, mint egy vallatótiszt, ha valamit meg akar tudni, és sokszor egyszerűen képtelenség lerázni addig, amíg meg nem tudja, amit akar. Főleg most, hogy nincs is hova leráznom tekintve, hogy ágyhoz vagyok kötve...
- De, pár csík kokain meg egy kis Speed igazán jól esne. - felek egy kicsit viccelődve a lánynak. Persze Chloe is tudja, hogy nem élek ilyesmivel, de hátha kicsit oldja a hangulatot a dolog. Bár jobban belegondolva szerintem még ezt is képes lenne beszerezni ha arra kerülne a sor Őt ismerve. Nehéz hirtelen olyan dologra gondolnom amit Chloe az ismerősein keresztül nem tudna elintézni. Szerintem még talán ez sem okozna neki komolyabb gondot.
- Ugyan sose ütné meg engem ahhoz túlságosan szeretsz. - mosolygok a lányra. - Mellesleg általában te szoktad húzni az én agyamat és nem fordítva szóval mindössze csak visszaadtam a kölcsönt. - Ha tehetném, most felemelném a mutatóujjamat a nagyobb hatás kedvéért, de jelenleg alapvetően alig tudok mozogni szóval, ezt most inkább mellőzöm, és Chloe-ra bízom, hogy kiérezze a szavaim súlyát.
- Ha kiengedtek innen nem lesz időm bulizni, mert neki kell állnom pótolni, meg visszakuncsorogni magamat, a melóhelyemre. - felelek neki komolyan. - Persze, azért kedves tőled, hogy gondoltál rám. - eresztek meg felé egy fél-mosolyt. Mindjárt gondolhattam volna, hogy Chloe első dolga az lesz, hogy nekiáll bulit szervezni, és igazán sajnálom, hogy megint ki kell ábrándítanom, de bulizni ráérünk, majd máskor is...- Nem dehogy. - felelek neki, ahogy a fejemet a vállára hatja. Olyan rossz, hogy minden ilyen mozdulata a múltkori éjszakát juttatja az eszembe...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
389
Join date :
2012. May. 16.
Age :
24
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Timur & Chloe 27.05.15 12:11

Felvont szemöldökkel néztem rá, míg igyekeztem visszafojtani a nevetésemet.
- Túl jól ismersz már ahhoz, hogy ezen meglepődj. – Szóval, még ha hazudna is, akkor is tudnám a valódi véleményét. Aztán csak csendben, érdeklődve hallgattam a kis monológját, ami következett. Ezen pedig én nem lepődök meg, mármint tudom, hogy Timur nem használ tudatmódosító cuccokat, de a tudása minderről egészen meghökkentő. Noha azt tudtam, hogy bizonyos gombáknak ilyen hatása van, de név szerint nem tudnám felsorolni, sőt tartok a mérges gombáktól, ezért inkább efféle hallucinogén dolgokkal nem kísérleteztem még.
- Igen, így rendben van. – Végül még bólogattam is rá beleegyezően. Elvégre mindketten azt szeretnénk, hogy minél hamarabb kijusson innen, de ha kellene, akkor akár még meg is szöktetném, ha úgy akarná.
- Ó, neked tényleg tetszik. – Néztem rá elképedve, mert az iménti mondandója már csaknem egy beismerő vallomásnak felelt meg. – Szeretném megismerni. – Nem féltékenységből, vagy az miatt, ami kettőnk között történt, mindössze kíváncsi vagyok a nővérkére, aki nem hagyja hidegen Timurt. Fontos nekem, ezért le akarom ellenőrizni a nőt, aki felkeltette az érdeklődését.
- Kokot néhány órán belül tudnék szerezni, de a speedhez már több idő kellene. – Mondtam teljesen komolyan, hiába tudtam, hogy csak viccelődik, hiszen Timur sosem élt ilyen szerekkel. – De nyugi, nem hozok be kábítószert. – Elvégre én sem vagyok drogos, azt nem mondom, hogy nem próbáltam már ki az ilyen cuccokat, elvégre egyszer élünk, és azaz elvem, hogy egyszer minden ki kell próbálni.
- Ismersz már, sosem bántanálak szándékosan. – Végül bevallottam, miután mindkét kezemet megadóan felemeltem.
- Ugyan, ahhoz jobb formában kellene lenned, hogy húzni tudjad az agyamat. – Rosszallóan, mégis nevetve csóváltam meg a fejemet.
- Azt hiszem, hogy félreértettél, mert bizony meg fogjuk ünnepelni, hogy innen kiengedtek. Minimum, hogy csapunk egy görbe estét. – Úgyis tudja, hogy az a legkevesebb, hogy beállítok hozzá egy üveg itallal és addig nem nyugszok, míg el nem kezd velem inni.
- Nagyon megijedtem mikor megtudtam, hogy mi történt veled és, hogy behoztak a kórházba. – Végül suttogva beismertem, hogy mennyire aggódtam érte.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
192
Join date :
2014. Aug. 01.
Age :
25
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Timur & Chloe 03.06.15 14:16

- Ez tény, de én ilyennek szeretlek téged. - felek egy mosollyal Chloe-nak. Nem hiszem, hogy komolyabban meglepődött azon, hogy ilyesmiket tudok, hisz emlékezhet rá, hogy régebben volt nekem Gombaismeret nevezetű tantárgyam, hogy gombaismeret. Ott nem csak a gombák neveit tanultuk latinul meg angolul is, de azt is, hogy ehetőek-e vagy sem, és, hogy ha mérgezőek, akkor milyen hatásuk van. Így ismerkedtem meg én is közelebbről a hallucinogén gombákkal. Függetlenül attól, hogy egy gyógyító alvással meg lehet úszni az egészet nem ajánlanám őket senkinek sem kipróbálásra. Van egy-két ember, akinél például pánikrohamot okoznak, és az ilyen ember ilyenkor nagyon komoly kárt tud tenni többek között önmagában is. Épp ezért intem Chloe-t is óva attól, hogy ilyesmikkel próbálkozzon valaha is függetlenül attól, hogy tudom, hogy neki az-az életelve, hogy egyszer élünk próbáljunk ki mindent.
- Jól van, akkor megegyeztünk. - mosolygok vissza a lányra. Tudom, hogy Chloe sem szeretné, hogy tovább legyek itt bent, mint muszáj lenne, mert akkor mégis kinek az agyát húzná unalmas óráiban. Mondjuk így visszagondolva akármennyit is mérgelődtem, azért egész vicces volt, hogy állandóan akkor jelent meg, amikor én esetleg tanulni szerettem volna mondjuk. Mindig a legváratlanabb pillanatban, mert kopogni sose tudott, és elég sokszor olyankor, amikor nem kellett volna, mert valami nehéz zh-ra vagy vizsgára tanultam esetleg. De nem is Ő lett volna, hogy ha nem így intézi a dolgait. Szerintem, amíg bent leszek pont az fog neki a legjobban hiányozni, hogy engem nem tud piszkálni tanulás közben...
- Igen tetszik, de nem értem, hogy ez miért ilyen nagy ügy hisz te is tetszel. - felelek neki miközben rosszallóan megcsóválom a fejemet. Azt már tudom, hogy ebből nem mászhatok ki úgy, hogy Chloe ne álljon neki kombinálni, de reménykedem, hogy megúszhatom anélkül, hogy túlbonyolítaná a dolgot. - Hova akarod megismerni, amikor még én sem ismerem? - felek neki felhúzott szemöldökkel. Hisz én se ismerem Almira-t még egy napja sem, csak éppenséggel megmentette az életemet a találkozásunkat követő körülbelül 10. perc után. Ha ez így megy tovább, akkor 5 perc múlva Chloe már az esküvőnket akarja majd szervezni. Nem tudom hova akar már most találkozni vele.
- Miért is nem vagyok meglepve. - felek neki egy fél-mosollyal, miután meghallgatom a válaszát. Nem kellett csalódnom szinte biztos voltam benne, hogy Chloe valami ilyen választ fog adni a kérdésemre. - Hálás köszönet érte. - Megeresztek egy kedves mosolyt a lány felé miközben elgondolkozom azon, hogy, azért ijesztő, hogy Chloe még erre is képes lenne, és még ijesztőbb belegondolni, hogy odahaza meg csak csettintenem kellene, és nem telne órákba, hogy kokaint vagy speed-et szerezzek, hanem körülbelül csak pár percbe. Na de mindegy ennek nincs semmi lényege, már magam mögött hagytam azt a világot. Bár az biztos, hogy Chloe tetszését elnyerné a dolog.
- Igen és pont ez az egyik dolog, amit imádok benned. - nevetem el magamat halkan a szavai hatására. Igen az biztos, hogy soha egyikünk sem ártana szándékosan a másiknak, ahhoz túl fontosak vagyunk egymásnak. És ez azt hiszem így is van jól. Ha már a családjainkra nem számíthatunk, akkor legalább egymásra hadd számítsunk.
- Úgy gondolod? - méregettem gyanakodva a lányt. Na jó, az tény, hogy annyira sosem leszek ebben profi, mint Choe. Ő mindig tudja, hogy mivel tud a leginkább piszterkálni, és a legtöbb, amit tehetek az-az, hogy próbálom ignorálni vagy pedig valahogy visszavágni neki.
- Nem hiszem, hogy jó ötlet lenne. - mosolygok a lányra. A múltkor se volt jó vége pedig akkor még csak be sem rúgtunk. Még mindig sokat gondolok rá, pedig tudom, hogy nem kellene. És tudom jól, hogy nagyon nagy hiba volt, amit akkor csináltuk, de sokkal rosszabb, és ijesztőbb, hogy mennyire élveztem. Chloe túlságosan is jó volt abban, amit csinált, és most így visszagondolva, talán nem is lehetett annak akkor más vége…
- Elhiszem. - súgom a fülébe. - És örülök, hogy itt vagy velem. Sokat jelent, ahogy te is. Nem is tudom, mi lenne velem nélküled. - teszem még hozzá egy kedves mosollyal, és amennyire tudom egy kicsit próbálom magamhoz ölelni. A teste melege most kellemesen jól esik nem érzem tőle magamat egyedül, nyugtató bizsergés árad szét bennem tőle. Tényleg nincs senkim Chloe-n kívül. Örülök, hogy legalább Ő van nekem, és próbálok nem arra gondolni, amikor legutóbb így feküdtünk egymás mellett…
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
389
Join date :
2012. May. 16.
Age :
24
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Timur & Chloe 11.06.15 0:14

- Talán neked sem ártana néha kísérletezgetned. – Végül is nem hinném, hogy bármi rossz kisülne abból, ha a látókörét bővítené és megtenne néhány olyan dolgot, amire eddig még a legvadabb álmaiban sem mert gondolni. Noha tudom, hogy Timur szeret két lábon a földön járni, hogy kettőnk között én vagyok a bevállalósabb, de mégis úgy gondolom, hogy néha nem árthat, ha elengedné magát.
- Nem is nagy ügy, hiszen tetszhetnek neked a csinos lányok. – Próbáltam valamiféle válasszal szolgálni, de közben ki is térni a téma elől. Nem akartam újra bele menni… Hangosan kimondta, hogy tetszek neki és attól tartottam, hogy újra felidézzük a történteket és végül ott fogunk kikötni, hogy azért gabalyodtunk össze, mert tetszettem neki.
- Oké, visszaveszek a tempóból. – Elvégre nem ronthatok rá az ápolónőre azzal a szöveggel, hogy Timur mondta, hogy tetszik neki és hasonló, még a végén teljesen elijeszteném.
- Lényegében az egyik ok, amiért sosem főztem még neked semmit sem, mert a kotyvasztásaimmal nem csak bántanálak, hanem meg is ölnélek. – Na, ki a legeslegjobb barát a világon? Hát persze, hogy én. Van néhány dolog, amihez nagyon is értek, de a főzés nálam tabu téma. Nem vagyok az a fajta nő, akit be lehetne zavarni a konyhába.
- Aha. – Halkan felnevettem. – Különben is most nem is vagy túl jó formában, előbb gyógyulj meg. – Szeretem cukkolni és szerintem ennyi bőven bele is fér a mi szoros baráti kapcsolatunkba.
- Komolyan mondom, hogy egyetlen veled egykorút sem ismerek, aki azt mondaná, hogy nem hiszi, hogy jó ötlet lenne egy kicsit piálni. Ne már! Egy kis kikapcsolódás rád is rád férne néha! – Ha kell erőnek erejével képes lennél lekötözni mondjuk egy székhez és bele erőszakolni az alkoholt. Na jó, talán ez kissé túlzás lenne, de Timur jól tudja, hogy mennyire szeretem véghez vinni azt, amit a fejembe veszek.
- Nem is kell megtudnod, hogy mi lenne veled nélkülem. – Súgtam oda neki, majd nyomtam gyorsan egy puszit az arcára, mielőtt újra a vállára hajtottam volna a fejemet.
- Mindig itt fogok lenni neked. Látod? Még a kórházi ágyadban sem hagylak nyugodtan pihenni. – Talán jobb lenne, ha mennék, de még maradni szeretnék. Nem tudnám megmagyarázni, de úgy érzem, hogy közöttünk van valamiféle láthatatlan kötelék.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
192
Join date :
2014. Aug. 01.
Age :
25
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Timur & Chloe 16.06.15 13:59

- Tényleg nem árthat, és fogok is...de nem ebben a témakörben. - felelek egy fél-mosollyal, amint Chloe-ra tekintek. Igen több mint valószínű, hogy a kísérletezés része lesz majd a munkámnak egyszer, ha végre belekezdek. DE azt a fajta kísérletezést, amire Chloe céloz inkább mellőzöm, bár, hogy őszinte legyek meglepett volna, hogy ha nem hozakodik elő, valami ilyesmivel az alapján amilyennek ismerem őt. Jobb a békesség, nem nekem való az ilyesmi. Megjegyzem Chloe-nak se kellene igazából, de ha Ő egyszer elhatároz valamit, akkor hajthatatlan marad.
- Igen én is erre próbáltam rávilágítani. - mosolyodom el. - És, mint mindig most is kitörő örömmel tölt el, hogy ismételten sikerült közös nevezőre jutnunk egy rendkívül érdekfeszítő, az életünket széles körben érintő problémával kapcsolatban. - teszem még hozzá azzal a színpadias sóhajjal megspékelve, amit a Nagyságától tanultam el. Lehet, hogy ez övön aluli volt, de nekem most éppen tényleg meglehetőse jólesett. Chloe pedig úgyse fog megharagudni érte. Remélem...
- Hálás köszönet Miss Foster! Ezt igazán nagyra értékelem! - Nos igen, már ez is haladás. Nem akar egyből ajtóstól rárontani, hogy nekiszegezze az összes kérdést, ami ilyenkor megfogalmazódik benne, márpedig ha ilyesmi adódna, úgy érzem, jó sok kérdés fogalmazódna meg benne. Almira-t pedig, az alapján, amit láttam belőle, valószínűleg halálra rémítené, mert elég visszahúzódó lánynak tűnik.
- Tiszta szerencse, hogy én tudok főzni magamra, vagy ha úgy hozza a helyzet még rád is. - vonom fel a szemöldökömet egy fél-mosoly kíséretében. - Veled kapcsolatban pedig igyekszem beérni azzal, hogy csinos vagy és igyekezel bearanyozni a napjaimat. - teszem még hozzá egy kedves mosollyal. Tény, hogy Chloe sok mindenben tehetséges, ami a mindennapi élethez kapcsolódik, de a főzés nem tartozik ezek közé a dolgok közé. Nem lehet mindenki egy született séf, nem is rója szerintem senki sem fel neki, hogy nem tud főzni. Ő rendszerint nem ezzel próbál meg elcsábítani bárkit is...
- Ezt kihívásnak veszem. - nevetek fel vele halkan, de már össze is rándulok egy fél percre az érzett fájdalom miatt. - Nehogy azt hidd, hogy megúsztad, erre még visszatérünk majd, csak kerüljek ki innen. Vágok még vissza egy nagyon kicsit megkínzott mosollyal. Nem olyan súlyos a dolog csak még mindig fáj a seb.
- Az, hogy nem ismersz, nem jelenti azt, hogy nem léteznek. Ráadásul most már egyet egész biztosan ismersz, mert barátok vagyunk. Másfelől meg most aztán lesz X hónapom a kikapcsolódásra itt a kórházban. - felelek neki, egy finom mosollyal bár a mondandóm vége fele már inkább kesernyés ez a mosoly, mint őszintén vidám. Tudom, hogy ezzel nem fogja feladni, de most akkor is mindenképpen ellenállok neki, akármit is csinál...
- Nem is akarom. - felelek neki egy őszinte, kedves mosollyal. Elpirulok, amikor puszit kapok tőle, de igyekszem erősebben magamhoz ölelni, amennyire csak tudom, és megcirógatom a karját, hogy érezze, mennyire jólesik, hogy itt van velem.
- Én is igyekszem mindig ott lenni neked...feltéve, hogy a következő tanvadászaton nem lőnek szitává. - felek egy mosollyal. - Szerintem most pihenek a legnyugodtabban, hogy itt fekszel mellettem a kórházi ágyamban. - súgom neki oda. Remélem, még marad egy ideig. Most jó, hogy itt van velem. A közelsége megnyugtat, jóérzéssel tölt el. Nem akarom, hogy elmenjen…
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
389
Join date :
2012. May. 16.
Age :
24
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Timur & Chloe 21.06.15 13:53

- Lehetnénk még ennél is különbözőbbek? – Teljesen másmilyen személyiségek vagyunk, más a fontossági sorrendünk általában, más dolgok érdekelnek minket, de ennek ellenére mégis barátok vagyunk. Ez mégis hogy lehetséges? Ez is az élet egyik nagy rejtélye. Vagy igazat kell adnom a közhelynek, miszerint az ellentétek vonzzák egymást.
- Ez most irónia volt? - Mert nekem egészen úgy tűnik, főleg azok után, hogy ugyan úgy sóhajtott fel, ahogyan én is szoktam. Ezek szerint mégis csak eltanult tőlem valamit az évek alatt, habár reméltem, hogy inkább más sajátít el, mondjuk azt, hogy milyen gyorsan képes vagyok jól érezni magamat, némi alkohol segítségével, de sajnos Timur nagyon ellen tud állni nekem, ha akar.
- Szerencse, hogy tudsz főzni, na nem mintha megengedhetném magamnak, hogy elkényeztess a főzési tudományoddal. – Mosolyogtam rá, miközben rebegtettem a szempilláimat. Én ehhez értem, míg Timur sok minden máshoz, de azt biztosan nem hagyhatom, hogy főzzön rám, még a végén kihíznám az összes ruhámat.
- Vedd kihívásnak akkor, ha már jobban vagy és tudsz úgy nevetni, hogy ne okozzon az neked fájdalmat. – Nem kellett egy szóval sem mondani, hogy fájdalmat okoz számára a nevetés, hiszen minden le volt írva az arcára.
- Megvannak a módszereim arra, hogy változtassak a véleményeden. – Sejtelmesen mosolyogtam rá, ahogy közöltem vele a saját véleményemet. Igyekeztem úgy viselkedni vele, mint ahogyan régebben is tettem… Remélem nem értett félre semmit sem, még csak az hiányozna, hogy azt gondolja el akarom csábítani, majd rávenni olyan dolgokra, amikre eddig nem sikerült. Nem a testemmel akarnék rá hatni, hanem Timur lelkiismeretére lennék hatással azért, hogy meggondolja magát.
- Aki legközelebb bántani mer azt én fogom kinyírni. – Ez egyáltalán nem kérdés, hogy érte ölnék el. Bárkit, bármikor képes lennék kicsinálni miatta, de gondolom, hogy Timur ennek nem igazán örülne.
- Akkor megpróbálok nyugton maradni, hogy bírj pihenni. – Csak egy icipicit mozdultam meg, hogy adjak még egy puszit az arcára, legszívesebben szorosan magamhoz ölelném, de nem akarok neki ennél több fájdalmat okozni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
192
Join date :
2014. Aug. 01.
Age :
25
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Timur & Chloe 23.06.15 18:53

- Valószínűleg nem. De biztosan vannak azért közös tulajdonságaink is. - mosolygok szelíden a lányra. Tény, hogy Ő és én olyanok vagyunk, mint a tűz és a víz, hogy mégis ilyen közel állunk egymáshoz az talán annak tudható be, hogy az ellentéteink ilyen jól kiegészítik egymást, és a köztünk lévő súrlódások sem megoldhatatlanok, mindig könnyen túllépünk rajtuk illetve sokkal inkább ugratjuk egymást az ellentéteink miatt, és már csak ez is jobbá teszi a kettőnk barátságát.
- Ugyan kérlek. Én és az irónia? - Az ajkaim finom fél-mosolyra húzódnak miközben Chloe arcát tanulmányozom. Nyilván ráismert az általa olyan sűrűn alkalmazott megoldásra, talán kicsit meg is döbbentette, nem tudom. De úgyis tudja, hogy csak kedveskedni akartam neki ezzel a kis gesztussal. Bár valószínűleg boldogabbá tenné, ha az életstílusát tanultam volna el tőle, de az sajnos nem lehetséges. Chloe-val ellentétben én még mindig, azért mentem az egyetemre, hogy tanuljak...
- Nocsak. úgy gondolod, hogy talán nem elég egészségesek a főztjeim? - nevetem el magamat halkan, ahogy a szempilláit rebegteti. Aranyos így. Amikor így csinál, szinte bármire rá tud venni. Szinte...- Nézz csak rám! Attól eltekintve, hogy az oldalam jelenleg egy szitára hajaz, kicsattanok az egészségtől. - teszem még hozzá egy könnyed mosollyal, miközben a karommal magamra mutató mozdulatot imitálok, már amennyire az most lehetséges a jelen helyzetemben.
- Majd igyekszem minél előbb abba az állapotba kerülni, ha ez így Neked is megfelel kedves Chloe. - Igen ez tény. Ha túl sokat nevetek, akkor több mint valószínű, hogy fel fog szakadni a sebem márpedig akkor az ápolónőm valószínűleg megfojt akármilyen jámbor teremtés is. Utána pedig valószínűleg Chloe fog, amiért fel mertem dobni a talpamat. Biztató kilátások igaz?
- Ohh igen. Te és a híres módszereid. Még sem sikerül mindig mindenre rávenned. - mosolygok rá kedvesen a lányra. Na igen, régen is mindig ezt mondtam. Akkor és azon az estén is. Bár arra akkor sem sikerült rávennie, hogy elmenjek vele bulizni. Helyette mást csináltunk...de arra nagyon nem kellett sajnos győzködnie. Igyekszem nem gondolni arra az estére, de még mindig sokszor eszembe jut. Valahol azt gondolom, hogy nagyon-nagy hülyeség volt, de másfelől meg úgy érzem, hogy az egyik legjobb dolog volt, ami életemben történt velem. Mindenesetre próbálok úgy viselkedni Chloe-val, mint előtte...
- Nem szükséges. Bánatos lennék, ha csak a börtönben láthatnálak ráadásul a narancssárga nem állna jól neked, nem bulizhatnál, és még csak nem is pasizhatnál maximum ha addigra férjhez mész, akkor van házastársi látogató, de talán havonta egyszer. - felhúzom a szemöldökömet miközben válaszolok neki. - Szóval elég lesz az, ha akkor is bejössz hozzám a kórházba, és feldobod a napomat. - teszem még hozzá egy mosollyal.
- Már így is elég jól tudok pihenni. Jót tesz, hogy itt vagy velem. - Kicsit elpirulok, amikor kapok tőle egy puszit. Amennyire tudom, igyekszem viszonozni a gesztust, miközben kicsit megölelem, hogy érezze mennyire is örülök neki.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
389
Join date :
2012. May. 16.
Age :
24
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Timur & Chloe 29.06.15 21:16

- Biztosan, csak még nem bukkantunk rájuk. – Kell lennie valami közösnek is bennünk, elvégre nem véletlenül vagyunk már barátok, mióta is? Azt hiszem, hogy már túl régóta.
- Azt hiszem, hogy ragadt rád valamennyi az iróniámból. - Talán nem véletlenül mondják azt, hogy ha két ember sok időt tölt együtt, akkor valamennyire felveszik egymás szokásait, tulajdonságait és azt hiszem, hogy most is ez történt. Persze konkrétan nem csak a jó dolgokról lenne szó, hanem a rosszakról is, de valószínűleg én fogékonyabb vagyok a rosszra, mint Timur.
- Nem erre akartam célozni, de tudhatnád, hogy mennyire hiú vagyok a külsőmmel kapcsolatban, ezért nem is engedhetem meg magamnak, hogy sokat egyek. – Főleg azóta vigyázok az alakomra, hogy a TV-ben egyre több elhízott emberekről szóló műsort láttam. Nos, az már biztos, hogy nem akarok én is egy lenni az elhízott amerikai állampolgárok között.
- Most valahogy az nem látszik, hogy majd kicsattannál az egészségtől. – Persze tudom, hogy a sérülését leszámítva teljesen egészséges, csak ugye most nem azt a látszatot kelti.
- Igen, ez így megfelel. – Bólintottam rá és tényleg szeretném, hogy minél hamarabb jobban legyen, sőt, hogy minél hamarabb kikerüljön a kórházból.
- Mindössze azért nem sikerül mindig mindenre rávenni téged, mert túl makacs vagy, de ezen az ellenállásom bármikor lehet csiszolni. – Ha hatásosabb módszerekkel próbálkoznék nála, akkor talán tényleg mindenre rábólintana, amit csak szeretnék. Mégis nem akarom elvenni tőle teljesen a szabad akaratát, elvégre unalmas is lenne a kapcsolatunk, ha mindenre rábólintana.
- Igazad van, tényleg nem állna jól nekem a narancssárga. – Hangosan felnevettem, sőt abban is biztos vagyok, hogy nehezen viselném el a bezártságot, főleg azt, hogy nem lehetnék a magam ura, hogy nem csinálhatnám azt és akkor, amikor kedvem támadna hozzá.
- Azért remélem, hogy nem fog sűrűn előfordulni az, hogy be kelljen hozzád jönnöm látogatóba hozzád, a kórházba. – Nem akarom így látni többet, most is olyan hófehér, akár a fal, ez pedig kimondottan nem tetszik.
- Ez kedves tőled, de sajnos nem hinném, hogy a jelenlétemtől gyorsabban gyógyulnál, maximum nem unod magad halálra. – Szó szerint bármit megtennék azért, hogy feldobjam az unalmas kórházi napjait, amit a négy fal között kénytelen tölteni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
192
Join date :
2014. Aug. 01.
Age :
25
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Timur & Chloe 09.07.15 0:42

- Az a baljós előérzetem van, hogy talán nem is fogunk rájuk bukkanni. Nem mintha ez számítana. - felelek egy kicsit viccelődve a lánynak. Az tény, hogy Chloe-ban és bennem több az ellentét, mint a hasonlóság, és a mi esetünkben tényleg az ellentéteink egészítik ki egymást a legjobban, és sokszor a közös nevezőink is innen származnak. Jól megértjük egymást és csakis ez számít szerintem.
- Azt hiszem, hogy rád is ragadhatna valami a szorgalmamból. Talán akkor szép eredményeket érhetnél el, és később lehetne egy jól fizető munkahelyed. - Egy kedves fél-mosollyal még megtoldottam a szavaimat, bár pontosan tudtam, hogy mi lesz rá a reakció. Túlságosan is jól ismertem már Chloe-t ahhoz, hogy ilyen észérvekkel hathassak rá. Az biztos, hogy Ő sokkal jobban örülne, hogy ha én venném fel az Ő tanulási szokásait, mint Ő az enyémeket, de ha valaki csak egy kicsit is ismeri Chloe-t akkor ezt teljes mértékben meg fogja érteni...
- Tisztában vagyok vele. - mosolyodom el. - Ahogy azzal is, hogy tökéletes alakod van, és, hogy néha rendesen is ehetnél. Ez a fajta önkínzás a részedről pontosan olyan értelmetlen, mint a magas sarkúakkal való öngyötrésed. De gondolom ezzel úgy sem győztelek meg. - Néha már az-az érzésem, hogy Chloe hiúsága már-már felülmúlja az egészséges mértéket...DE aztán eszembe jut a sok anorexiás modell, meg a hasonlók, és rájövök, hogy Chloe-val legalább semmiféle ilyen probléma sincsen.
- A látszat csal. - vonom fel a szemöldökömet. - Legalábbis többé-kevésbé egészséges vagyok, csak egyenlőre, egy kissé nehezemre esik a mozgás enni az egész. - vágok vissza némi iróniával a hangomban. Na jó, az tény, hogy még mozogni is alig bírok, ráadásul múlt éjjel kis híján elvéreztem, de azért szerintem rosszabbul is lehetnék ennél. Vagy mégse?
- Akkor ebben meg is egyeztünk. - mosolyodom el, ahogy Chloe-ra tekintek. Tényleg én is szeretnék minél hamarabb kikerülni innen, a munka meg a tanulás miatt is, de nem feltétlenül rögtön egy bulival kezdeném a pályafutásomat miután frissen elhagyom a kórházat. Bár Chloe-nak pontosan ez a célja, és ahogy ismerem mindent meg is fog tenni, hogy úgy legyen, ahogy Ő akarja.
- Ajjajj. Már előre látom sötét sorsomat, ahogy próbálsz csiszolni a "makacs" ellenállásomon. - mosolygok rá, ahogy válaszolok. Tény, hogy Chloe nagyon szépe tud ráhatni az emberekre, de akárhogy is próbálkozik, sose tudna rávenni semmi olyanra, amit legalább egy kicsit nem akarok én is. Legalábbis én szeretem ezt hinni, és az esetek túlnyomó többsége engem szokott igazolni.
- Ugye? Még a végén nem csak életvezetési tanácsokat fogok adni, hanem a stylistod is én leszek! - Nem szívesen látnám Chloe-t börtönben nemcsak azért, mert a legjobb barátom, és mert igazából fogalmam sincs, hogy mihez kezdenék, ha Ő nem lenne az életemben hanem, azért is, mert biztos vagyok benne, hogy nem bírná ki odabent. Nem tudná elviselni, hogy korlátozzák, hogy megmondják neki azt, hogy mit tehet, és mit nem.
- Majd igyekszem úgy intézni, hogy többé ne kelljen bejönnöd, de azt hiszem ebbe a csoporttársaimnak is lesz némi beleszólása. - mosolyodom el halványan. Jól esik, hogy ennyire aggódik értem. Már szinte olyan érzés mintha családja lenne az embernek egy személyben. Bár valószínűleg főként a kórházi dolgozók örülnének, hogy ha ne látnák itt többé Chloe-t a jelenet után, amit ma rendezett...
- Miért mondod ezt, hisz máris jobban érzem magamat csak attól, hogy itt vagy velem. - felelek neki, és finoman megcirókálom a karját, ahogy magamhoz ölelem. Tényleg jó, hogy itt van velem, és ezt nem is tudom ennél jobban szavakkal kifejezni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
389
Join date :
2012. May. 16.
Age :
24
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Timur & Chloe 13.07.15 12:10

Csendben helyeslően bólogattam szavait hallva. Nem hinném, hogy bármi is számítana azon kívül, hogy mi barátok vagyunk, történjen bármi. Két különböző személyiség vagyunk, de úgy tűnik, hogy még ez sem állhat közénk.
- Már megint kezded? – Azt hihetné az ember, hogy ehhez most túl fáradt, de még ebben az állapotában is képes ezzel előhozakodni. Már hányszor is hallottam ezt a mondatot a szájából? Túl sokszor. Más a felfogásunk. Szeretek a mának élni, nem foglalkozni azzal, hogy majd mit hozhat a holnap, vele ellentétben, mert neki biztosan jól kidolgozott tervei vannak a jövőre nézve. Én csak valahogy túl leszek a sulin és aztán lesz, ami lesz.
- Ha nő lennél, akkor megértenél, de így férfiként mondhatnék neked bármit, így is, úgy is értelmetlennek találnád. – Nem értheti, hogy a női nem miért sanyargatja magát a magas sarkakkal, sem pedig azt, hogy miért vagyunk képesek hetekig koplalni, főleg akkor, mikor a bikini szezon előtt vagyunk. Minden nő szeretné magát tökéletesnek érezni, persze van egy maroknyi kivétel, aki azt állítja, hogy jól érzi magát a bőrében, de én bármit képes vagyok megtenni azért, hogy tökéletesen nézzek ki. Túl hiú vagyok, ha a testemről, vagy a kinézetemről van szó. Még a sarki boltba sem szaladnék le smink nélkül.
- És ameddig jobban nem lesz, addig biztosan nem fogom megengedni, hogy kikelj az ágyból. – Azért szerintem rosszabb a helyzet, mint ahogyan azt Timur nekem felvázolta. Végül is fordított esetben én is megpróbálnék szépíteni a helyzeten, mert nem akarnám, hogy túlságosan aggódjon értem, pedig szerintem így még soha senkiért sem aggódtam, hiszen még soha senki sem volt ennyire fontos számomra.
- Annyit elárulhatok, hogy nem fog fájni. – Fájdalmas az már biztosan nem fog lenni, de az is tény, hogy semmi olyasmire nem venném rá, amiről úgy ítélném, hogy számára ártalmas lehet. Ezért se nyomtam még soha sem a kezébe néhány tablettát, amitől nekem a bulikban jobb kedvem szokott lenni.
- Tessék? Szerinted van olyan jó ízlésed? – Kíváncsian néztem rá, persze ezzel nem azt akartam mondani, hogy nincs jó ízlése, mindössze pasiból van és ha nem meleg, akkor nem tudhatja, hogy mit vennék fel szívesen, vagy éppenséggel azt, hogy mi a legújabb női divat.
- Legközelebb nem is engednélek el ilyen kiruccanásra. – Főleg ezek után nem, de ki gondolta volna, hogy ennek ilyen vége fog lenni? Mert én biztosan nem és szerintem Timur sem.
- Hm, akkor igyekszem minél több időt veled tölteni. – Pedig én azt hittem, hogy szeretne végre egy kicsit egyedül lenni, hogy végre pihenni tudjon.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
192
Join date :
2014. Aug. 01.
Age :
25
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Timur & Chloe 15.07.15 14:35

Az élet tele van meglepetésekkel, tartja a mondás. És ez a mondás azok közé tartozik amelyekben tényleg van némi igazság. Ki gondolta volna, hogy egyszer olyasvalaki lesz a legjobb barátom, mint Chloe? Akik ismertek régebben, azok semmiképpen sem,a hogy én magam se. És mégis évek óta vele van a legszorosabb kapcsolatom, az életemben. Fura vagy nem, de ezt történt. Nem mintha valaha is szerettem volna ezen a tényen változtatni.
- Miért abbahagytam valaha is? - mosolygok haloványan a lányra. Tudom, hogy tucatszám célozgattam már erre nála, de jobb, ha beletörődik, hogy ha valamit, akkor ezt sose fogom feladni. Neki szeretnék jót, és neki is meg kell értenie, hogy nem alapozhat egy egész lehet arra, hogy majdcsak lesz egyszer valami. Persze az én módszerem sem tökéletes, mert bármikor beüthet bármi gikszer z elvileg jól kidolgozott terveimbe, de még mindig jobb, mint az övé.
- Igen, ez több mint valószínű. - Chloe sose fogja tudni megértetni velem, hogy mi értelme van ezeknek az önkínzásoknak, amiket folyamatosan űz magán. Én megértem, hogy jól akar kinézni, de már amúgy is Ő az egyik legszebb lány az egész egyetemen, felesleges lenne neki ennyire gyötörnie magát, szerintem az is bőven elég lenne, ha egy kicsit jobban odafigyelne magára. De biztos én vagyok a hülye, hogy nem látom be ennek az értelmét. Na mindegy ha neki ez a jó, akkor szíve joga, hogy ez tegye magával. De remélem, azért sose fogja olyan nagyon túlzásba vinni...
- Ne aggódj. Az orvosok se nagyon akarják, hogy kikeljek az ágyból. Nem is hiszem, hogy az elkövetkezendő időben változni fog a véleményük. - A hangomban cseng némi irónia, az ajkaim pedig finom fél-mosolya húzódnak, amint felelek Chloe-nak. Tényleg nem vagyok csúcsformában, de nem akarok túl sokáig idebent lenni. Túl sok dolgom van, amit odakint rendeznem kellene. Persze a suli meg a meló lenne a legfontosabb, de vannak, azért más elfoglaltságaim is.
- Ebben reménykedtem is. Most viszont még kíváncsibbá tettél. - Chloe már annyiszor, és annyi mindenről próbált meggyőzni az ismeretségünk, és a barátságunk kezdete óta, hogy már nem tudom elképzelni, hogy mit tud még kitalálni, ami számomra új lehet. De ilyesmi tekintetében elég élénk a fantáziája szóval nem kétlem, hogy valami újjal elő tud majd rukkolni.
- Miért? Talán úgy gondolod, hogy nincs? - Megjátszott szigorral húztam fel a szemöldökömet, miközben reagáltam a szavaira. Persze nyilván csak vicceltem. Ez a helyzet inkább fordított esetben lenne reális, ha megnézzük, hogy melyikünknek mi az érdeklődési köre. Nem kétlem, hogy Chloe élvezné a dolgot, és tele lenne ötletekkel, de lehet, hogy az én ízlésemnek az övé egy kicsit túlságosan is modern lenne. Bár ki tudja...
- Én se szívesen mennék még egyszer ilyen kiruccanásra, de ha az egyetem azt mondja, hogy menni kell, akkor menni kel. - Utálom, hogy olyan pesszimista vagyok, de azt még jobban gyűlölöm, amikor a pesszimizmusom nem alaptalan, és a végén igazam lesz, és a félelmeim sem bizonyulnak alaptalannak, ahogy ezt a mostani eset is mutatja. Már az elejétől fogva attól tartottam, hogy céltábla leszek, aztán a végén, amikor már kicsit elengedtem volna magamat, akkor tényleg céltáblát csináltak belőlem. Fasza...
- Ennek örülök. Biztos hamarabb meggyógyulok majd tőle. - mosolyodom el a szavait hallva.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
389
Join date :
2012. May. 16.
Age :
24
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Timur & Chloe 26.07.15 17:16

Legszívesebben most azonnal neki vágnék egy párnát, de amilyen szerencsém van, pont benyitna az egyik ápolónő és végül tényleg ki lennék tiltva, mert azt hinnék, hogy bántalmazom a pácienseket, pedig csak egyet szeretnék nagyon megverni, de először inkább megvárom, hogy jobban legyen. Na jó, mégis kinek akarnék hazudni? Még magamnak sem tudom, hiszen szánt szándékkal sosem bántanám.
- Nem, sosem hagyod ezt abba. - Végül beismertem. Talán még harminc évesen is azt fogom hallgatni, hogy "Chloe ideje, hogy végre kezdj valamit az életeddel" csak azért, mert nem egy véleményen vagyunk. Szerintem, ha megkérdezném, hogy mit lesz vele mikor negyven éves fog lenni, szóról szóra el tudná mondani annyira van előre egy kidolgozott terve az életével kapcsolatban. Én meg hozzá képest sosem szerettem túlságosan előre tervezni, őszintén még azt sem tudom, hogy mit fogok kezdeni magammal holnap, nem hogy tíz év múlva.
- Te pedig ki is fogod bírni, hogy engedelmeskedj az orvosi utasításnak? - Mert nekem nagyon nehezen menne egy helyben maradni, még akkor is, ha legalább olyan sérülésem lenne, mint neki. De én a dolgok jó oldalát nézném, talán itt hozzá tudnék jutni némi morfiumhoz. A fájdalom el is illanna, de a lebegés megmaradna. Csak szárnyalnék, ameddig az orvosok le nem basznának.
- Nyugodtan lehetsz kíváncsi, biztos, hogy most nem fogsz semmit sem megtudni tőled ezzel kapcsolatban. - Tudja, hogy milyen vagyok, hogy ha megmakacsolom magam és ez is egy olyan pillanat. Idővel meg fogja tudni, csak még ennek nem jött el az ideje.
- Hát, ízé... Nem is tudom. Most erre tényleg válaszoljak? - Nem akartam megbántani, de kettőnk közül azért mégis csak nekem van jobb ízlésem, habár neki sem olyan vészes, mármint ha összehasonlítjuk, hogy a legtöbb pasi miben flangál az utcán... Timur olyan nem is kihívó, de nem is túlságosan "iszonyat menő srác vagyok" jellem. Inkább csak jobban szeret elvegyülni az általában egy színű ruháiban, legalább is én így látom a dolgokat.
- Szerintem ezek után téged senki sem akarna arra rávenni, hogy ilyesmi kiruccanásokon vegyél részt. - Én ha a helyében lennék és nem akarnék menni csak simán megvillantanám a tanáraimnak a sebeimet mondván: Ez volt a legutolsó alkalomkor, inkább passzolnák. Szerintem rábólintanának és nem lenne belőle balhé, hogy nem akarna menni.
- Vagy inkább hamarabb fogják felmondani az idegeid a szolgálatot. - Próbáltam nem elnevetni magam, hiszen nem akartam mellette rázkódni, nehogy még véletlenül is sikerüljön neki fájdalmat okoznom. El sem tudom képzelni, hogy jelenleg milyen fájdalmai lehetnek, de remélem nem túl vészesek, vagy legalább valamennyit segít rajta a fájdalomcsillapító.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?

Sponsored content



TémanyitásTárgy: Re: Timur & Chloe

Vissza az elejére Go down

Timur & Chloe

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Similar topics

-
» Chloe&Timur - Timur kollégimi szobája
» Chloe Winslet - újra írt verzió
» Mira&Timur - Avagy egy jól sikerült tanvadászat végállomása
» Chloe Grace Moretz

Permissions in this forum:Válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
PRISON FRPG :: Város :: Belváros :: Kórház :: Intenzív osztály-
Új téma nyitásaHozzászólás a témához