welcome to prison frpg
üdvözlünk
lépj be las vegas-ba!
Amikor meghallod a nevet: Las Vegas, mi jut először eszedbe?
Kaszinók? Féktelen bulik? Black jack? Roulette? A lehetőségek tárháza végtelen, a kaszinók sora gazdagokat dönt mocsokba...
Azonban egy valamire senki sem gondol. Miután a kaszinóban megszeded magad zöldhasúval, nem árt vigyázni a haza úton; Las Vegas sem másabb, mint a többi város. Vannak rosszfiúk és rosszlányok is, akik képesek bárkivel végezni, ha úgy tartja kedvük. Vannak drogosok és más szenvedélybetegek, akik képesek ölni is azért, hogy megkapják a napi adagjukat. Táncosnők és krupiék, akik egy szempillantás alatt elveszik mindenedet. Prostituáltak és maffiózók, akiknek már, ha csak a nevét tudod, már veszélyben vagy. Mi a közös bennük? Egy rossz mozdulat, egy alaposan át nem gondolt lépés, és máris a börtönben találják magukat, ahonnan megszökni, még senkinek sem sikerült...

facebook csoportunk
lépj be
las vegas téged vár
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
csacsogda
súgj nekem egy titkot...
promónk
csak tekintsd meg!
új posztok
kaptál választ?
Grimm
Timur Theodor Volkov
Yesterday at 0:33
Városháza
Logan Whitmore
10.11.17 19:57
Emily & Derick
Emily Hastings
07.11.17 20:14
a legaktívabbak
a legtöbb posztot írók
Admin (2134)
 
Lyna Frei (779)
 
Desmond Drescher (649)
 
Cassandra Drescher (599)
 
Chad Donaghue (561)
 
Charlotte Collins (493)
 
Jennifer Ariadne Lively (451)
 
Aurora Rossum (399)
 
Veronica Chloe Foster (389)
 
Helena Nina Lemmer (273)
 
Top posting users this month
Benjamin Tate Hunter
 
Simon Whitlock
 
Candice Westmiller
 
Rebekah Walker
 
Lyna Frei
 
Zachary M. Boild
 
Jennifer Ariadne Lively
 
Austin Dawson
 
Logan Whitmore
 
Crystal Haynes
 

Új téma nyitásaHozzászólás a témáhozShare| .

Anatole & Angelique

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
100
Join date :
2014. Jun. 13.
Age :
30
Tartózkodási hely :
Vegas



TémanyitásTárgy: Anatole & Angelique 26.08.15 10:21

Leírás: Belépve hosszú szekrénysort lehet megpillantani, ami bal oldalt takarja el teljes hosszában a falat. Roskadásig kihasználva a polcok minden egyes négyzetcentiméterét, akták, könyvek vannak ABC sorrendben feltüntetve az átláthatóság kedvéért. Az iroda berendezése törekszik az egyszerűségre, ezért egy-két kép található a falon, letisztult fakerettel. Ami pedig a bézs színű falat illeti, nos az vidámságot, natúr hatást kelt. Az iroda legszebb kelléke az asztal, nem teljesen ide illő, de antik hatást kelt diófa burkolata, ami végtére is jól passzol a laminált barna, enyhén faeres padlóhoz. Az iroda egyik félre eső sarkában megtalálható egy fogas is, ahogy két fekete bőrfotel és egy szintén bőr kanapé az ügyfelek számára, az asztal túlsó végén pedig az én helyem található, egy szintén bőrből készült forgószék. Asztalomon fellelhető irodai számítógépem és még néhány irodaszer. Mégis a leghangsúlyosabb az egész irodában a hatalmas ablakok, amin esténként akaratlanul is beszűrődik Vegas neonfénye.

***



Anatole & Angelique



Általában a páciensek nevén kívül semmi mást nem tudok, amikor időpontot kérnek hozzám - és képes vagyok ellenállni a csábításnak, hogy mondjuk a közösségi oldalakon utánuk kutakodjak -  aztán pedig az első rendelés után kialakul bennem valamiféle kép. Viszont ez mégis bonyolultabb. Ha szerencsém van egyre több mindent tudhatok meg azokról, akik hozzám fordulnak. Ez olyan, mint a kirakós. Egyre több darabka kerül a felszínre, és jó esetben végül össze is áll a kép, de csak akkor, ha mernek velem teljesen őszintén beszélni, megbízni bennem. Ezért biztosan állíthatom, hogy az én munkám tele van meglepetésekkel, hiszen sosem tudhatom, hogy ki és miért akar felkeresni, hogy a segítségére legyek. Vannak, akik előbb megnyílnak, de a többség nehezen árulja el a világ elől féltve őrzött kis titkait. Engem ugyebár köt az orvosi titkok tartás, két esetben kell bevonnom a hatóságokat. Az egyik, ha úgy vélem, hogy a páciensem veszélyes saját magára, a másik pedig, ha kiderül róla, hogy nem csak ön, de közveszélyes is. Nem hagyhatom csak úgy tétlenül, hogy bárki kárt tegyen magában, vagy bárki másban, másról nem is beszélve, csak mert ez olyan, mintha tettestárs lennék, persze nem a szó szoros értelmében, de azért ha közbe tudok avatkozni, akkor közbe is kell avatkoznom.
Nagyon úgy néz ki, hogy ma sem fog egy szabad percem sem lenni, ahogy elnézem a mai páciensek névsorát. Ekkor tűnt fel egy új név a listán, akinek pont mostanra van időpontja. Felvettem az asztalomon lévő telefont, hogy szóljak az asszisztensemnek, Aliciának hogy kérném a következő pácienst.  
- Anatole, ha nem tévedek. - Kézfogásra nyújtottam felé kezemet. - Angelique Reyes - Persze biztosan tudja a nevemet, ha már itt van, de azért a miheztartás végett mégis csak úgy illik, hogy első találkozásunkkor bemutatkozzunk egymásnak.
- Foglaljon helyet. - Leültem a szokásos helyemre, de Anatole helyet foglalhat a fotelban is, vagy kényelmesen a kanapén is elterülhet, ahogy neki megfelel. Van, aki jobban szeret ülve szemtől szembe beszélni velem, de van, aki inkább elfekszik a kanapén.
- Mielőtt bármibe is bele fognánk... Mit szeretne? Magázás vagy tegezés? Személy szerint jobban szeretem a tegezést, közvetlenebb. - Magam elé vettem jegyzetfüzetemet, felfirkantottam a férfi nevét, hogy majd a beszélgetésünk során lejegyzeteljem róla a fontos dolgokat. Pár pillanatig csak szótlanul figyeltem, rossz szokásomhoz híven most is magamban tippelgettem arra, hogy miért is kereshetett fel egy ilyen jóképű férfi, az már biztos, hogy nem önértékelési problémákkal küzd, akkor akár a depresszió is kihúzható a listáról, vagy mégsem? Majd kiderül.. Ha tippelnem kellene akkor azt mondanám biztosan valamilyen szenvedély rabja, persze nem kellene egyből abból kiindulnom, hogy a szerencsejáték hazájában vagyunk, talán sokkal bonyolultabb eset lesz, remélhetőleg nem egy újabb játékfüggőt kell meggyőznöm arról, hogy a szerencse bizony gyakran forgandó és a nyertes szériákat mindig bukás követ.

Ruha: katt


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
8
Join date :
2015. Aug. 20.
Age :
28



TémanyitásTárgy: Re: Anatole & Angelique 05.09.15 22:35

Abszurdul ritka szabadnapjaim egyikét élvezem éppen, és meglepő, hogy mennyire nem is hiányzott. Nagyon könnyű beleszürkülni a hétköznapokba, amik a kórházban sosem látszanak egyhangúnak. Vagy csak azért nem érzem még a monotonitást, mert nem dolgozom éppen? Mert az új környezet, az új státusz, és úgy egyáltalán a frissen végzett orvosok világmegváltó lelkesedése ül rajtam? Hát, utóbbit valószínűleg kihúzhatjuk. Már amennyire fáradt az átlag a képzés végére, lelkesedésről szó sincsen. Tudom, miért nem hiányzik, hogy kezdjek valamit magammal. Magammal, kórházon kívül, az úgynevezett magánéletben.
Azért élvezem úgy a munkám, mert kitölti a réseket. Amíg túlvállalhatom magam huszonnégy, negyvennyolc, stb órás műszakokkal, sem kell azzal foglalkoznom, hogy mi van a fertőtlenítőszagon és a fényes folyosókon túl.
Amikor mégis kiokád magából a sürgősségi, elfoglaltságot keresek. Csak ne kelljen gondolkodni. Számot vetni a világgal. Nyomaszt, hogy nekem kéne kézbe venni a sorsom, inkább dobnám oda a gyeplőt a lovak közé, hogy fussanak amerre akarnak. Sodródom szívesen, alakuljon magától az élet, legyen ahogy lenni akar. A lehetőséget persze nekem kell megadnom, de hogy ennél többet is tegyek az ügy érdekében? Merci non.
Itt ülök hát most is Dr. Reyes várójában, valami magazint lapozgatva, egész addig míg az asszisztens be nem szólít. Csak hogy ellensúlyozzam a fehér köpeny varázsát, ami már elkezdett második bőrömmé válni, ma sötét színeket öltöttem, csak azért is alapon. Ne lehessen rám fogni, hogy nem igyekszem. A divatos, koptatott farmer valahol a kék és sötétszürke árnyalat közt ingadozik, az ingem fekete, elegáns és fiatalos. A cipő minőségi, és tökéletesen passzol. Adok magamra, és ez legalább annyira látszik a ruhatáramon, amennyire rajtam. "Ha már úgy is nézel ki, mint akinek baja van, az a vég" mondogatta anyám mindig, és tartotta is magát a hitvallásához. Soha senki nem kent még magára annyi vakolatot mint ő egy-egy alkalom után amikor teljesen szétcsapta magát, és másnap elindult, hogy újra szétcsapja.

Az irodába lépve pillantásom érdeklődve fut körül a berendezésen, és állapodik meg a hozzám hasonló korúnak látszó doktornőn. Igazán nagyon csinos, talán előbb hinném modellnek, mint lélekbúvárnak, ha meglátnám valahol az utcán... persze, nem véletlenül választottam nőt. Ugyan, nem tartom valószínűnek, hogy bármi kisüljön az ülésekből, azt sem tudom, meglátogatom-e többször is, de hallottam azt a pletykát, hogy a páciensek egy bizonyos idő után hajlamosak beleszeretni a terapeutájukba. Na, az nekem nem hiányzik, ezért óvintézkedésből minden férfi doki oldalát élből elvetettem.
-Az vagyok, nagyon örvendek. - viszonzom a kézfogását barátságos mosollyal. Érdekel ez a nő, akit a múltamban, jelenemben engedek mindjárt vájkálni, és ezt nem is leplezem. Nem vagyok tőle zavarban, inkább kíváncsian fürkészem mozdulatait, gesztusait, miután helyet foglalok az egyik fotelben, laza, de nem udvariatlan testtartásban. Engem Úrnak neveltek, így, ha nem is vagyok nyársat nyelt, akkor is megmarad az egyenes tartásom, tudatában maradok, hogy nyeglén terpeszkedni az ősbunkók szokása, és azt is tudom, mit kezdjek a kezeimmel, hogy se pótcselekvésekbe ne másszak bele hosszú távon, se az esetleges kiegyensúlyozatlanságom ne árulják el. Összefont ujjakkal a támlának dőlök.
-A tegezés nekem is tökéletesen megfelel. - villantom meg ismét szolid de nem zárkózott mosolyomat. -Meghát, szerintem nincs is akkora korkülönbség közöttünk, hogy ne tűnjön erőltetettnek. - engedek meg egy megjegyzést is magamnak. Nem mintha úgy gondolnám, hogy Dr. Reyes szeretne magáról beszélni, elvégre a pszichiáernek épp az objektív távolságtartás lenne a szakmája... érdekes lesz ez a menet, megtudni például, mennyire megalapozottak a lélekbúvár-sztereotípiák.
-Tudod, ez az első alkalom, hogy hasonló rendelőben járok. - kezdek is csevegésbe, mintha csak egy magánéleti találkozón volnánk. Vagy nem? Nem látom értelmét, miért kéne másképp szólnom hozzá, mint bárki máshoz. Ebből valószínűleg magától is adódik a kérdés, hogy most akkor mit keresek itt. Ha nem, és csak várakozó pillantást kapok, kifejtem magamtól is.
-Igazából hirtelen ötlet volt... nem rég költöztem csak Vegasba, sőt egyáltalán az Államokba. Nincs sok ismerősöm, legalábbis egyelőre, és kezdenem kell valamit a szabadidőmmel. Mindenféle dolgot kitalálok, táncstúdióba járok, holnap meg kutyát sétáltatok egy menhelynek... ez az ismerkedésnek is jót tesz, de azért egész napra nem elég. Szóval mindig marad idő amit ki kell töltenem, és egy ilyen pillanatban jött ez is. A pszichiáter. Valaki említette, hogy jár, nekem meg erről eszembe jutott az apám lesújtó véleménye a terapeutákról is, meg azokról is akik járnak... és rögtön megtetszett az ötlet. És - mosolyodom el a fordulatot kihangsúlyozva - abban a pillanatban rájöttem arra is, ez mennyire gyerekes. Csak azért elmegyógyászhoz menni, mert tudom, hogy az apámat mennyire irritálná? Nos, ha valahol, akkor ebben a logikában van gubanc. - nem szégyenkezem, elvégre itt orvosi titoktartás van. Kíváncsi vagyok, mi jön ki ebből az egészből, így nem vagyok lusta arra sem hogy kezdőlökést adjak a társalgásnak: a sablonos szülő-témát. Ami az én esetemben sajna tényleg egy problémás pont.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
100
Join date :
2014. Jun. 13.
Age :
30
Tartózkodási hely :
Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Anatole & Angelique 08.09.15 10:55


Anatole & Angelique



Látszólag nem látszik rajta semmi sem. Sőt, ha jobban bele gondolok a megjelenése túl tökéletes. Vajon ezzel szeretne valamit kompenzálni? Mondjuk azt, hogy mennyi csontvázat rejteget abban a bizonyos szekrényben? Tapasztalatból tudom, hogy a látszat gyakran megtévesztő, de nem mindig szabad neki bedőlni. Mert, ha nem is mindig, de olykor csalóka a látszat. Vajon mi lehet a története? Sanyarú gyerekkor? Bántalmazó szülök? Túl sikeres netán a karrierjében és ez mellett nincs magánélete? Mert néha a karrier bizonyos áldozatokat von maga után. Ezt is saját bőrömön tapasztaltam meg, de ez most mellékes, hiszen nem magamat kell elemeznem, sőt nem is hiszem, hogy valaha is kellene, hiszen túl elfogult lennék magammal kapcsolatban.
Mindössze egy bólintással reagáltam le szavait, de közben kíváncsian figyeltem a testbeszédét, hiszen a test akaratlanul is elárulhat sok mindent, ha a páciensnek nem is akar megeredni a nyelve, de úgy tűnik, hogy ez a veszély most nem áll fenn. Önszántából beszélni kezdett, nem is kellett különösebb erőfeszítéseket tennem az ügy érdekében.
- Ha jól értem csak azért jöttél el hozzám, mert apádat bosszantani szeretnéd ezzel is? - Érdeklődve húztam fel egyik szépen ívelt szemöldökömet, miután néhány megjegyzést firkantottam jegyzetfüzetembe. Szóval úgy tűnik, hogy az apjával vannak bizonyos problémái, ezért is szeretné annak az ellenezőjét cselekedni, amit elvárna tőle? Tipikus lázadóra vall. Ez olyan, mintha megmondanám neki, hogy mit nem kellene csinálnia és pontosan megteszi, mert meg van neki tiltva, erre jó a fordított pszichológia.
- Mások azért járnak hozzám, mert tényleg szükségük van rám, hogy valaki segítsen a problémáikkal elbánni, de te pusztán csak azért, mert új vagy a városban és nem tudsz mit kezdeni a szabadidőddel? - Most már gyanúsan kezdtem el méregetni. Már egy ideje ebben a szakmában vagyok, de ilyet még soha senkitől sem hallottam.
- Mit gondolsz, tényleg ez az oka annak, hogy itt vagy? Vagy ez pusztán csak egy kifogás? - Nem szokásom hinni a véletlenekben és valahogy eljutott hozzám, gondolom utánam érdeklődött, ergo időt pazarolt erre is és most tessék itt van. Szóval jól megfontolt szándékkal ül most velem szemben.
- Köt az orvosi titoktartás, szóval nekem bármit elmondhatsz. - Gondolom ezzel tisztában volt eddig is, de ki tudja? Talán egy kis biztatásra van szüksége, hogy elkezdjen mélyebb dolgokba is beavatni. Kinek ne esne jól, ha néha napján kiöntheti a lelkét olyan embernek, akinek hivatásából fakadóan nem fog eljárni a szája? Persze nem erőszakolhatom rá azt, hogy megbízzon bennem, mert a bizalomhoz idő szükséges, de talán nem ez az első és egyben utolsó alkalom, hogy lássuk egymást.




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?

Sponsored content



TémanyitásTárgy: Re: Anatole & Angelique

Vissza az elejére Go down

Anatole & Angelique

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Anatole Saito vs King Chromwell
» Hokushin vs Anatole Saito [A részeges harcművész]
» Saya/Hugi vs Anatole
» [Stella QF] Anatole Saito vs Peter Worker
» Anatole legénylakása

Permissions in this forum:Válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
PRISON FRPG :: Lakónegyed :: Angelique Reyes lakása-
Új téma nyitásaHozzászólás a témához