welcome to prison frpg
üdvözlünk
lépj be las vegas-ba!
Amikor meghallod a nevet: Las Vegas, mi jut először eszedbe?
Kaszinók? Féktelen bulik? Black jack? Roulette? A lehetőségek tárháza végtelen, a kaszinók sora gazdagokat dönt mocsokba...
Azonban egy valamire senki sem gondol. Miután a kaszinóban megszeded magad zöldhasúval, nem árt vigyázni a haza úton; Las Vegas sem másabb, mint a többi város. Vannak rosszfiúk és rosszlányok is, akik képesek bárkivel végezni, ha úgy tartja kedvük. Vannak drogosok és más szenvedélybetegek, akik képesek ölni is azért, hogy megkapják a napi adagjukat. Táncosnők és krupiék, akik egy szempillantás alatt elveszik mindenedet. Prostituáltak és maffiózók, akiknek már, ha csak a nevét tudod, már veszélyben vagy. Mi a közös bennük? Egy rossz mozdulat, egy alaposan át nem gondolt lépés, és máris a börtönben találják magukat, ahonnan megszökni, még senkinek sem sikerült...

facebook csoportunk
lépj be
las vegas téged vár
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
csacsogda
súgj nekem egy titkot...
promónk
csak tekintsd meg!
új posztok
kaptál választ?
Grimm
Timur Theodor Volkov
18.11.17 0:33
Városháza
Logan Whitmore
10.11.17 19:57
Emily & Derick
Emily Hastings
07.11.17 20:14
a legaktívabbak
a legtöbb posztot írók
Admin (2134)
 
Lyna Frei (779)
 
Desmond Drescher (649)
 
Cassandra Drescher (599)
 
Chad Donaghue (561)
 
Charlotte Collins (493)
 
Jennifer Ariadne Lively (451)
 
Aurora Rossum (399)
 
Veronica Chloe Foster (389)
 
Helena Nina Lemmer (273)
 
Top posting users this month
Rebekah Walker
 
Benjamin Tate Hunter
 
Simon Whitlock
 
Candice Westmiller
 
Crystal Haynes
 
Drake Combton
 
Lyna Frei
 
Ifj. Jack Daniels
 
Daisy McFly
 
Zachary M. Boild
 

Share| .

Jayden D. Laird

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
3
Join date :
2015. Sep. 07.



TémanyitásTárgy: Jayden D. Laird 22.09.15 23:24

Jayden D. Laird


Név: Jayden Deon Laird Becenév: Jay, Jayden, Laird, Nyomozó
Születése hely, idő: 1987-05-11/ Anglia - London  
Tartózkodási hely: Las Vegas
Csoport: Rendőr
Anyagi háttér: Középosztály
Szexualitás: Homoszexuális
Avatar alany: Jacey Elthalion
Ki vagyok én...?!

Jellem:

Jöjj hozzám közelebb, ha hallani vágyod, miről nem beszélek, ritkán csak. Jellemem összefoglalása nehéz, hálátlan feladat, nem könnyű meggyőzni mást, mit tőlem hall, az igazság, s az, mit őszintén hitt eddig, nem több vaksága, előítéletessége bizonyítékánál. Hosszúra nyújtani ezt szándékomban nem áll, néhány mondat csupán, mivel most szolgálhatok, ha többet akarsz tudni, arra magadtól kell rájönnöd, megismerésemre venned kell a fáradságot.
Kitartásom az, mi nem ismer határokat, legyen szó magánéletről, vagy munkáról. Van, ki szemében jó tulajdonság ez, míg más felesleges, bosszantó makacsságnak tartja. Kinek van igaza, megmondani nem tudnám, az egyetlen, mi biztos, ha valamit fejembe veszek, akadály, veszély, személy utam nem állhatja. Határozottságom jól jön ehhez. Az, tudom, ki vagyok, mit akarom, ismerem céljaim, számomra világos, életemmel mit szeretnék kezdeni. Elbizonytalanítani, manipulálni nehéz, ritkaság tőlem olyat hallani, nem tudom, mihez kezdjek, hogy álljak neki valaminek.
Munkahelyi ártalom talán, vagy pusztán jószívűség oka annak, képtelen vagyok hagyni azt, szemem előtt szenvedjen bárki. Nem számít, barátnak, ellenségnek van rá szüksége, ha tudok, segítek, megteszem, mi csak tőlem telik.
Értékelem az őszinteséget, legyen bármily fájdalmas is, igazság elferdítéséből jó úgyse sülhet ki, nem számít, oka annak mi.  Ezt az utat járom magam is, megmondom, ha akad, mi nem tetszik, ha véleményem beszélgetőpartneremével nem egyezik. A hűség ezzel karöltve jár, úgy hiszem, fontosnak tartom hát ezt is, hiába tűnik úgy, a szó mára elvesztette minden jelentőségét.
Nem tartoztam azok közé sose, kiket felbosszantani lehetetlenség, akik tűrnek, és tűrnek, míg hatalmas kacsójuk meg nem telik. Pillanat törtrésze alatt felkapom a vizet, ha valaki türelmem feszegeti.

Külsö:

Hiába állítják azt oly sokan, személyiség, mi igazán számít, hazugság ez, az egyik legnagyobb. Kétszínű, ki azt meri mondani, nem érdekli, hogy nézel ki, nem törődik mással, csak lényed valójával, belső értékeiddel, tetteid súlyával. A külső az, mi megfog, mit először látsz. Valaki megismerését csak akkor kezded el, ha az, mi szemed előtt van, megfelel.
Engem nem érdekelt soha, ki mit mond rólam, nem azért áll úgy hajam, ruhám, mert egyesek azt mondják, ez a divat. Nem lényeges más, csak saját véleményem, elégedettségem.
Nem számít kiemelkedőnek magasságom, nem nyúlok látványosan mások feje fölé, de lábujjhegyre se kell állnom, ha valamit látni vágyok. Számot biztosra mondani képtelen vagyok, nem volt késztetésem soha ellenőrizgetni, iskolai mérés volt talán az utolsó, hol nézték. Ha mégis mindenáron tudni akarod, 180 centi körül lehetek. Alakom karcsú, nincs combnyi karom, pólót repesztő bicepszem, izmaim nem duzzadnak sehol. Erőm lebecsülni mégis hatalmas hiba lenne. Munkám lévén fizikumomban nincs semmi kívánnivaló, edzek szorgalmasan, hogy legyen erőm üldözni a bűnt, ne fulladjak ki két sarok után.
Szőkésbarna, selymes tincseim szélfúttán pihennek fejem tetején. Nem foglalkozok velük sokat, annyit csak, mivel elérhetem, ne legyen kinézetem igénytelen. Zselével igyekszem néha–néha őket megszelídíteni még, ha a kitétel szigorúan komoly, ápolt megjelenés. Kékes szemeim áthatóak, akár az ég, hangulatomtól függőn világosak, nyíltak, vagy épp lángolón elsötétedők. Nem titkoltam érzéseimet soha, hagytam őket szabadon felszínre bukkanni mindig. Sokkal könnyebb másokkal szót érteni, ha elég csak íriszeim figyelniük, hogy tudják, meddig mehetnek el, mikor billegek már türelmem vékony kötelén.
Ruházatom egyszerű, hétköznapi, nincs benne semmi különleges. Egyenruhát se hordok, csak ha olyan helyre készülök, hol viselni elvárás. Ingek, farmerek foglalják szekrényem legnagyobb részét el. Színük sötét, szürke, fekete, esetleg kék.
Tetoválást, piercinget hiába keresnél testemen, néhány sebhely minden, mivel ismertetőjegyként szolgálhatok. Legtöbbet gyermeki felelőtlenségemnek, csinálom azt, amihez csak kedvem van mentalitásomnak köszönhetem, a maradék pedig, mint a golyó nyoma vállamon, és combomon, késé hátamon, lábszáramon, munkám gyümölcse.

Életem, létem, világom

2 002.

Gyakorlott mozdulatokkal simítom a fehér pirulákat az asztal koszos, sör, chips, kokain maradványos, érdes lapjára. Hamis személyim, min a kép még csak nem is hasonlít rám, vékony, remegő ujjaim közé fogom, lüktető fejem, begörcsölt izmaim figyelmen kívül hagyva töröm össze a mérget, mi jelenleg az egyetlen, mely még életben tart. Izgatott türelmetlenséggel várom a művelet végét, az érzést, mikor a szenny egyetlen, határozott szippantással eltűnik orromban, bejut szervezetembe, felszívódik vérembe. Érzem a megszaporázó lüktetést, elmúló fájdalmat, megszűnő kétségeket. Tudom jól, tisztában voltam vele az első pillanattól fogva, ebből hosszú kínhalálon kívül más jutalom nem származik, s mégis, minden egyes napom így kezdődik, és ér véget.
Árvaházban nőttem fel, szüleim arcát, nevét mélységes, áttörhetetlen homály fedi. Évekkel ezelőtt naiv ábrándban ringatva magam vágytam arra, egy nap megismerem majd őket, hogy tárt karokkal fogadnak, bocsánatomért esedeznek. A filmekben olyan jól mutat mindez, a végén a családok mindig összejönnek, hatalmas, boldog ölelés az utolsó kép a stáblista előtt. Az élet azonban nem ilyen. Ha a szüleid egyszer eldobtak maguktól, lelkiismeret-furdalás nélkül megteszik újra, és újra, ahogy az én őseim is tették velem.

2009.

Hónapok óta józan voltam ugyan, minden szempontból addigra, a mai napig meg–meg fordul bennem, valami zárlatot kaphatott fejemben a pillanatkor, mikor eldöntöttem, zsaru lesz belőlem. Múltam árnyéka kitörölhetetlenül szobrozott fejem felett, esélyt se láttam arra, valaha normális munkám lehet, befogad, elfogad a társadalom, annak ellenére se, minden priuszom zárolták, mi csak volt, legyen bármily apró. Ott álltam a semmi közepén, egy összefirkált, és egy üres füzettel kezemben, magam előtt nem láttam mást, csak égig nyúló, áttörhetetlen akadályt. Az egyetlen lehetőség, mely mégiscsak felsejlett előttem, nem volt más, mint teljes oldal, életmód váltás. Bejutni nem volt nehéz, könnyedén túljutottam minden ellenőrzésen, fizikai, szellemi, pszichológia tesztet is csont nélkül bevettem, az azonban, elhitessem, kiképzőmmel, tanulótársaimmal, több ez egyszerű fellángolásnál, valóban vágyam elfogni azokat, kik közé egykor magam is tartozni akartam, komolyabb problémát jelentett. Évek, kimerítő próbálkozások kellettek eltüntetni a lenéző, gyanakvó pillantásokat, gúnyos mosolyokat. Nem élveztem minden percét, újra, és újra eljutottam a pontra, ennyi elég nekem, küzdeni tovább értelmetlen, feladatom, de előttem lebegő célom, büszkeségem nem engedte hátat fordítanom, megtorpannom. Átküzdöttem magam a lehetetlenen, megtettem, miről magam se hittem, lehetséges. Rendőr, tiszt, nyomozó lettem, tisztelt, megbecsült. Valaki, kire társai felnéznek, kitől segítséget kérnek, kiről tudják, megbízható, munkáját szívvel, lélekkel végzi. Ez pedig visszanézve megért minden kétséget, kínt, csatát.

2013.

A neved Jayden Leslie Cornvall, 87–ben születtél, Kanadában. Többek között, súlyos testisértés, droggal való kereskedés, rendőrgyilkosság szerepel a bűnlajstromodon. Három hónapja szabadultál. A feladatod beépülni, bizonyítékot szerezni, épségben kikeveredni. Neked gyerekjáték lesz. Itt az akta, két napod van oda–vissza megtanulni – a meglepően vaskos, az FBI jól ismert jelével ellátott mappa felé nyúlok. Átveszem, belelapozok. Nem tűnik nehéznek a feladat, valóban, ez azonban, mint minden ilyen esetben, meglehetősen csalóka. A terv csak az alapokra készít, az élet viszont sose követi a forgatókönyvet, a legapróbb változókon is csúfosan elhasalhatok, ami pedig az öngyilkossággal egyenértékű. Két nap múlva az egyik legkeresettebb bűnöző bandájába kísérlek meg beépülni, nehezebb, veszélyesebb lesz ez, mint bármelyik eddigi munkám. Mégis, habozás nélkül vállalom. Régen az alkohol, a drog tartott életben, ma a társadalom szégyeneinek kiiktatása ez a löket.

2015.

Puha, sötétbarna, bőr kanapén ülök, sötét farmer fedte lábaim az előttem ékeskedő, drágának sejlő üvegasztalon. Otthon, vér, és halál szag bizarr keveréke árad a szobából, akárcsak az előttem járkáló ruhájából, hajából, egész lényéből. A férfi, ki főnökömnek hiszi magát, holott azért jöttem, bizonyítékot szerezzek, elítélhessem, börtön mélyi, sötét cellába dughassam, percek óta mászkál fel–alá. Izgatottnak, idegesnek, némileg talán aggódónak tűnik. Nem beszélek én se. Itt vagyok már jó ideje, volt időm kiismerni, megtudni, ostobaság megzavarni, tűnjön elfoglaltsága bármily jelentéktelennek, feleslegesnek.
Cornvall, lenne neked egy feladatom! – felkapom fejem a csendbe hasító mély, szigorú hangra. Kérdőn emelem meg szemöldököm, jelezve, övé teljes figyelmem, bármi is legyen újdonsült munkám, annak részleteit készséggel végighallgatom.
Ismered a fiam, igaz? – aprót bólintott, holott az ismeretség elég erős kifejezés. Láttam párszor, hallottam róla, tudom nagyjából, mire képes, ahogy azt is, apja elfogására nem használható fel, ugyanúgy börtönben a helye neki is. – Az elmúlt napokban kapott néhány fenyegetést. Nem tűnnek komolynak, de felelőtlenség lenne részemről kockáztatni, és elveszteni egy ekkora tehetséget. Mától kezdve ezért a megvédése lesz a legfőbb feladatod, minden más alól felmentelek, végszükség esetén leszel csak bevetve – elgondolkozva méregetem cipőm orrát, hálát adva az égnek tökéletes színészi tehetségemért, máskülönben arcomon egyértelműen látszódna csalódottságom. A testőrködés nem az én világom, de ez még hagyján, legfontosabb problémám, ezzel elvesztem eddigi tökéletesen felépített rendszerem, a belátásom főnököm munkájába szinte teljesen megszűnik, jóval több időre lesz szükségem ahhoz, hogy használható bizonyítékot szerezzek ellene. Vagy talán mégse? Fogalmam sincs, a kisherceg mit tud apja munkásságáról, egy próbát talán mégis megér a bizalmába férkőzés.
Számíthat rám, Főnök! – állok hát fel végül, döntésre jutva, határozottan, némi büszkeséggel vegyes elégedettséget erőltetve magamra. Ezt várja tőlem, nem kétséges, azok után, szemében ilyen komoly, felelősségteljes munkát bízott rám.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
2134
Join date :
2012. Jan. 27.

Admin


TémanyitásTárgy: Re: Jayden D. Laird 23.09.15 0:24




Jayden D. Laird!
Először is azt kell, hogy mondjam: nagyon tetszett történetedben az, hogy mertél ennyire kreatívan fogalmazni. Az már biztos, hogy ez nem egy hétköznapi történet volt. Mivel mindent rendben találtam történetedben, ezért elfogadom! Üdvözöllek az oldalon Jay! Innentől csak annyi van hátra számodra, hogy felavasd a játékteret! Jó szórakozást kívánok! Wink
   

Admin


₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪


Én mindenhol ott vagyok... De tényleg... Mindenhol!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://prison.forumsr.com

Jayden D. Laird

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
PRISON FRPG :: Karakterlapok :: Rendőrök-