welcome to prison frpg
üdvözlünk
lépj be las vegas-ba!
Amikor meghallod a nevet: Las Vegas, mi jut először eszedbe?
Kaszinók? Féktelen bulik? Black jack? Roulette? A lehetőségek tárháza végtelen, a kaszinók sora gazdagokat dönt mocsokba...
Azonban egy valamire senki sem gondol. Miután a kaszinóban megszeded magad zöldhasúval, nem árt vigyázni a haza úton; Las Vegas sem másabb, mint a többi város. Vannak rosszfiúk és rosszlányok is, akik képesek bárkivel végezni, ha úgy tartja kedvük. Vannak drogosok és más szenvedélybetegek, akik képesek ölni is azért, hogy megkapják a napi adagjukat. Táncosnők és krupiék, akik egy szempillantás alatt elveszik mindenedet. Prostituáltak és maffiózók, akiknek már, ha csak a nevét tudod, már veszélyben vagy. Mi a közös bennük? Egy rossz mozdulat, egy alaposan át nem gondolt lépés, és máris a börtönben találják magukat, ahonnan megszökni, még senkinek sem sikerült...

facebook csoportunk
lépj be
las vegas téged vár
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
csacsogda
súgj nekem egy titkot...
promónk
csak tekintsd meg!
új posztok
kaptál választ?
Grimm
Timur Theodor Volkov
18.11.17 0:33
Városháza
Logan Whitmore
10.11.17 19:57
Emily & Derick
Emily Hastings
07.11.17 20:14
a legaktívabbak
a legtöbb posztot írók
Admin (2134)
 
Lyna Frei (779)
 
Desmond Drescher (649)
 
Cassandra Drescher (599)
 
Chad Donaghue (561)
 
Charlotte Collins (493)
 
Jennifer Ariadne Lively (451)
 
Aurora Rossum (399)
 
Veronica Chloe Foster (389)
 
Helena Nina Lemmer (273)
 
Top posting users this month
Benjamin Tate Hunter
 
Simon Whitlock
 
Candice Westmiller
 
Rebekah Walker
 
Drake Combton
 
Lyna Frei
 
Ifj. Jack Daniels
 
Daisy McFly
 
Zachary M. Boild
 
Jennifer Ariadne Lively
 

Új téma nyitásaHozzászólás a témáhozShare| .

Rodney Coleman

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
3
Join date :
2015. Oct. 18.
Age :
28
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Rodney Coleman 18.10.15 19:13

Rodney Coleman


Név: Rodney Coleman
Becenév: Rod, Ney, bár nem kedveli
Születése hely, idő: 1987. 02. 16.; Portland
Tartózkodási hely: Los Angeles rejteke
Csoport:  ex elítélt
Anyagi háttér: Munkásosztály
Szexualitás: Heteroszexuális
Avatar alany: Iwan Rheon

Ki vagyok én...?!

Furcsa alak, és ez nem fizimiskájára van felfirkálva. Csendes, titokzatos alkat, akire ha ránézel, tudod, hogy nem átlagos, nem egyszerű emberrel van dolgod, de nem tudod megmondani, honnan veszed mégis ezt. Kisugárzása egyszerre okoz libabőrt, és kíváncsiságot, szűkszavúsága pedig türelmetlenséget. Nem buta, a maga esze tökéletesen helyén van, és bár nem fogja érteni a két ismeretlenes egyenleteket, sem a jambikus verselést, azonban olyan dolgokat lát, és érez meg, amelyet sokan nem. Kiszúrja, ha hazudsz neki, apró jeleket vesz észre, a szorongást, a félelmet mint valami kopó, kiszagolja. Öt nyelven beszél, angolul, oroszul, franciául és németül bármikor eltársalog, és konyít némileg a kínaihoz is, de egyetemes tudása itt kimerül. Írni nehézkesen, olvasni viszont csak angolul tud, mivel hallás után volt kénytelen mindent tanulni. Nem egyszerű eset, tény, de roppant szórakoztató, ha jobban megfigyeled. Hobbi-ezermester, összerak, és szétszed bármit, fegyvereket főleg, de ezzel nem henceg. Kitűnő hallgatóság, hiszen nem a legkommunikatívabb ember, de elhallgat bármit, még ha a célig el sem jut. Nemigen érti a vicceket, a humor, sokszor túl komolyan vesz mindent, és támadással reagál rá. Ebből adódóan nem egy nyugodt fickó. Sajnos először üt, aztán kérdez, ha épp eszébe jut. Nyugodt alapvető életvitelébe robbanásszerűen, és beütemezés nélküli dührohamai feketítik be. Nem egy alapvetően agresszív lélek, de eddigi életvitele nem vitte másra. Érzelmeit – ami nem a düh, és a harag -, nehezen fejezi ki, néha nem is érti, honnan jönnek elő. Mintha ki akarták volna belőle ölni ezeket, de csak eltemette volna.
Furcsa világnézete bélyeget nyom mindennapjaira. Ugyan munkát talált – kapott inkább, az áléletéhez -, és jelenleg autószerelőként munkálkodik, ebben éli ki kreativitását, mindennapjait. Mást nemigen tud elképzelni magának, nehezen illeszkedik be, és nem jár szórakozni. Kisebb burokban él, mint amit megengedhetne magának. De van pozitív oldala is, ha ugyan apró, de létezik. Kíváncsi alkat maga is, szívesen ismer meg, próbál ki új dolgokat. A maga értelmében tanulékony, és ha adódik rá alkalma, meg is teszi. Kreatívan igyekszik megoldani a dolgait, és valahol a legmélyén törekszik arra, hogy jobb ember legyen, még ha úgy véli, ez neki sosem lesz lehetséges.
Külsőleg tekintetében izzik valamiféle láng, amely egyszerre ijesztő, és kíváncsiságot keltő. Arca szögletes vonású, haja sötétbarna színekben pompázik, szemei jég-kék és szürkés árnyalatúak. ezek alapján totál átlagos is lehetne, olyan, akitől egy kicsit talán megriadsz elsőre, de semmi különösre, semmi többre nem gondolsz. Elég magas, 189 centi körül mozog, és kellően sportos alkatú. Nincs rajta sok izom, nem feltűnő, de amint munkálkodik, meglepő erő lappang a karjaiban. Karbantartja magát, nem eszik sokat, csak ha épp megfeledkezik magáról, és szerencsére nemigen hajlamos a hízásra. Tetoválásai nincsenek, azonban testén több nagyobb-kisebb heg pihen, melyeket élete, és „munkája” során halmozott fel. Könnyed léptei halkak, tekintete mindent kémlel, tökéletes megfigyelő. Öltözködése átlagos, gyakran felejti magán a szerelőholmiját, vagy épp farmert, pólóval, inggel, bármivel. Nemigen ad sokat magára, nemigen foglalkozik ilyesmivel. Számára az a lényeg, hogy kényelmes legyen, vagy illő legyen ahhoz, amivel épp foglalkozik.
Életem, létem, világom

Mindenki rejteget valamit, valami olyat, amelyről jobb szereti, ha nem rángatják le a leplet. Olyan fészkek, melyet nem szeretnek piszkálni. Dolgok, amiket nagyon jól elrejtettek. Rodney pedig maga a rejtély. Pontosabban valódi kiléte, hiszen tanúvédelmi program alatt áll. Valódi neve: Nicholas Watkins, 26. életévét taposó, kissé sötét múlttat birtokló férfi. De mégis mi lehet az, amelyet ennyire féltve őrizhetnek?
Származása még saját maga előtt is rejtély, hiszen egészen fiatal korában, szülei eladták őt, testvérével együtt, akit azóta sem látott, és létezéséről sem tud. Az emberkereskedők nem egyszerű helyre adták tovább, hiszen, ha így történt volna, most egy boldog mesét vethetnénk papírra. Szerető család helyett egy nagy, de mégis veszélyes kapta kezébe az apró fiúcskát. A maffia egy szeglete börtönébe került, ahol szép lassan kezdte meg lépéseit. Ahogy lehetett, több nyelven tanították beszélni, ami, talán élete legpozitívabb dolgának tudható be. Azonban, nem tolmácsnak készítették elő, számos társával egyetemben. Amíg még kisiskolás korú volt, lopásra tanítgatták őket, majd eresztették szélnek a város utcáin. Sokan kibuktak, sokan jeleskedtek, ő pedig megvolt, és hozta azt, amit vártak tőle. Nem tudta, hogy rosszat tesz, hiszen minden egyes ügy után dicséretet, ajándékot kapott, így számára a mai napig a jó, és a rossz kérdésével meggyűlik a baja. Ahogy cseperedett, úgy kezdődött a második szakasz. Valaki megmaradt piti tolvajnak, aki azonban jó erőben volt, tovább formálták, és, ugyan nem bérgyilkosnak nevelték őket – hiszen az más terület munkája -, a kitűnő verőlegény, a megfélemlítés élő fegyverévé faragták. Emberünk is közéjük tartozott, és tartozik a mani napig is, ugyan, jelenleg csak elméletben. Életét egy sötét világban kezdte, és nőtt fel, így értékrendje teljesen más, mint a normális embereké. Iskolába sosem járt, magántanárok tanították meg írni, olvasni, de ezekben nemigen jeleskedik. Angolul képes csak írásban kommunikálni, azonban hibás, néhol egy gyermek pontatlansága bújuk meg benne. Írásképe szinte olvashatatlan lenne, de általában csak a gépírott betűket képes papírra vetni. Nem konyít matekhoz, sem az irodalomhoz, semmihez, amit egy tanult fiatalnak kellene. Mondhatni, hogy neki minden most kezdődik el. De hogyan is került ő a tanúvédelem leple alá?
Rodney, vagyis akkoriban Nicholas kemény diónak számított. Sosem volt egy ember mellett, mindig azok kérték, akik biztosak akartak lenni abban, hogy semmi bántódásuk nem eshet. Így keveredett egy olasz férfi mellé, aki máshogy viselkedett vele, mint az addigi munkaadói. Emberként kezdte el kezelni, nem pedig egy élő fegyverként. Étkezésekkor az asztalhoz ültette, szabadnapot próbált adni neki, vagy arra kérte, hogy kísérje el szórakozni. Nem tudni, hogy azért tette mindezt, mert vonzódott a „testőrhöz”, vagy csak látta benne azt az elveszett fiatalt, akinek sosem volt ilyesmiben része, ez nem derült ki. De nem is ő volt a fontos. Hanem a lány. Ő volt az első, aki az addig jéghideg, ketrecben tartott szívet elsőnek megdobogtatta. A lány, aki tudta, hogy sosem lesz az övé, de mégis beragyogta azt a sötétséget, melyben létezett. De a mese sem tarthat örökké, viszont a hónapok alatt, míg ott volt, olyan életet tapasztalt meg, amely idegen, és kissé ijesztő volt számára. Kissé mókásan hangzik, hogy valamitől megriadhat egy ilyen ember, mégis az az élet, amely bárkinek átlagos, sőt, egyenes unalmas, kizökkentette a világából. Furcsamód volt egyszerre nyugodt, és mégis ideges, szorongó. Mégis.. Mégis véget ért. Azt mondták, amikor visszatért, hogy elpuhult. Kinevették, talán ki is beszélték, de tény, hogy valami valóban megváltozott benne. Ha nem is talált rá szavakat, arra igen, hogy hibázott. Egy ideje figyelhették már, mikor egy szép napon autók vették körbe, betuszkolták őt a hátsó ülésre, és mire feleszmélt, már egy rendőrőrs kihallgató szobájában csücsült. Elpuhult. Igazuk volt, belátta, azonban nem hamar tört meg. Hosszú napok munkája volt az, mire bármit is mondott, elsőnek csak magáról, arról, hogy mit tesz, ki is ő valójában. De nem ez érdekelte őket. Amíg az előzetes cellájában ücsörgött, rájött, hogy ki akar törni, hogy akarja azt az életet, amelyben pár hónapig volt része. Furcsán hiányzott neki, mégis idegennek érezte, de nem tudott szabadulni a gondolattól sem, hogy talán ha kimehet, akkor elkezdheti. De tudta azt is, hogy ha valaha megtalálják munkaadói, a „családja”, akkor megölik.
Nevek, címek, arcok, tettek. Amit tudott elmondott, amit csak lehetett. Nehezen, apránként, és legbelül üvöltve, de mégis reménykedve. Mégis visszakerült a rácsok mögé, oda, ahova nem akart. A ketrecbe zárva, szorongva, vadállatként várta azt, hogy a zár kattan, és kitörhet. De annak ára volt. Tanúskodni kellett, elmondani mindent, élő egyenesben, azon a napon, amikor egykori családjának tagjait akarják az ő helyére küldeni. Saját magát pedig a halálba. Így történt az, hogy ide került, Rodney bőrébe. Új név, új remények, állandó megfigyelés, és csend. A feszült csend, amelyben ott lebeg a pallos a feje felett. Nem boldog, üresnek érzi magát, átvertnek, kihasználtnak. Ez nem az az élet, amelyet szeretett volna, vagyis az, de nem ismeri. Figyelik minden lépését, és úgy néz ki, előtte a lehetőség, hogy tanulhat úgy, mint minden más, rendes ember. De lesz-e erre lehetősége? Elkapják-e, és vége szakad az életének a bosszú nevében? Nem tudhatja. Nem akar rá gondolni, apró lépésekben halad előre, hogy megismerje azt a világot, amelyet más elcserélne, ahogy alkalma adódna rá.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
779
Join date :
2012. Apr. 17.
Age :
28
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Rodney Coleman 19.10.15 14:27




Kedves Rodney!
Történeted lekötötte a figyelmemet, érdeklődve kísértem végig eddigi életednek minden fontos momentumát, sőt mi több, kíváncsian várom a folytatást... Még előtted az egész élet. Lepd meg a világot. Very Happy Irány a játéktér, jó szórakozást kívánok!  Wink  
   

Lyna


₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪


Az álmokat nem kergetni kell, hanem megvalósítani.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Rodney Coleman

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
PRISON FRPG :: Karakterlapok :: Ex Elítéltek-
Új téma nyitásaHozzászólás a témához