Amikor meghallod a nevet: Las Vegas, mi jut először eszedbe? Kaszinók? Féktelen bulik? Black jack? Roulette? A lehetőségek tárháza végtelen, a kaszinók sora gazdagokat dönt mocsokba... Azonban egy valamire senki sem gondol. Miután a kaszinóban megszeded magad zöldhasúval, nem árt vigyázni a haza úton; Las Vegas sem másabb, mint a többi város. Vannak rosszfiúk és rosszlányok is, akik képesek bárkivel végezni, ha úgy tartja kedvük. Vannak drogosok és más szenvedélybetegek, akik képesek ölni is azért, hogy megkapják a napi adagjukat. Táncosnők és krupiék, akik egy szempillantás alatt elveszik mindenedet. Prostituáltak és maffiózók, akiknek már, ha csak a nevét tudod, már veszélyben vagy. Mi a közös bennük? Egy rossz mozdulat, egy alaposan át nem gondolt lépés, és máris a börtönben találják magukat, ahonnan megszökni, még senkinek sem sikerült...
Név: Ariel St. James Becenév: Ariel Születése hely, idő: 1990.01.01. New York Tartózkodási hely: Las Vegas Csoport: Rendőr Anyagi háttér: Középosztály Szexualitás: Heteroszexuális Avatar alany: Annalynne Mccord
Ki vagyok én...?!
Ariel, lássuk mit is kell tudni róla. Egy fiatal leányzó, hatalmas vágyakkal. Ő akar lenni a legjobb nyomozó, ezért elég sokat teper a főnökénél, mindenhol ott akar lenni. Eltökélt, makacs és néha napján önző. Elég nehezen tud megnyílni másoknak. Nem fél bevetni az erejét, ha egy mocskosabb ügyről van szó. Senki nem nézni ki belőle, hogy az amúgy vékony lánynak, mennyi ereje van, hogy az idejét nem csak a drága butikokban tölti, hanem az edzőtermekben. Nem akar az a tipikus, szőke haj-kék szemek barbies jellemben élni. Fél a kapcsolatoktól, hiszen még alig múlt el tizennégy, mikor egy részeg férfi egy sikátorban megerőszakolta. Azóta kergeti a rémálmait és a tettest. Ezért is akar nyomozó lenni. Van egy tetoválása a bal csuklója belső oldalán, ami az ikreket jellemez, hiszen neki is van egy teljes mértékben ugyan olyan testvére. Avalon. Szőke haj zuhatagát, mindig úgy hordja, ahogy épp kedve tartja, hol göndör, hol egyenes, hol laza copf, vagy kiengedet. Az annyi tényezőtől függ, hogy jobb, ha meg se próbálod megérteni. Máig jár terápiára, hogy legyőzze a félelmeit, amit mindenki elől titkol, még tulajdon ikre sem tud róla.
Életem, létem, világom
-I[size=12]tt a rendőrség! – ordított be a főnököm az ajtón, ahonnan nem rég segélykiáltásokat lehetett hallani. De csend honolt mindenhol. Egy mukkanást sem lehetett hallani. Furcsa érzésem támadt, de elfojtottam magamban. - Menjünk, nincs itt senki. – tette a kezét a vállamra Mr. Gallagher, én pedig, mint a gondos jó gyerekek bólintva elindultam utána. Még nem mondtam meg neki, hogy kértem az áthelyezésemet. Nem miatta, mert jó rendőr, csak egyszerűen nem tudok szabadulni a démonaimtól. Ahogy leadtuk a munkát, és elindultam az öltözők felé, szembe jutott a teszt. A gyomrom görcsberándult. A mai nap annyira intenzív volt, hogy nem is volt időm gondolkodni. - Ariel? – lép mellém az egyik kollégám, mire persze megtorpanok és kiszakadok a merengésemből. - Igen? Mit szeretnél? – próbálom elővenni az egyik legbájosabb mosolyomat, de mikor menne ez? Soha. Főleg nem akkor, mikor nagyon is szűkségem lenne rá. - Dr. Noah Lockhaert már hívott. Az, az orvos nem pszichológus? – kérdezi meglepetten, mire én csak bólintok. - De, majd visszahívom, biztos a nővéremmel akar beszélni. Néha kész rémálom elérni őt. – feszengek, érzem, ahogy az idegszálaim arra összpontosulnak, hogy meneküljek, mert még több kérdés és mindent, amit ma ettem a cipőjére fogom hányni. - Nem tudod, van valakije? – nevetnem kellet a kérdésén, hiszen ennél átlátszóbb módszerrel nem is jöhetett volna ide. De a kérdés jogos, vajon van valakije? Ha van, én miért nem tudok róla? Lenne jogom tudni róla? Hiszen ő csak a pszichiáterem. Nincs jogom az életében turkálni. De ha már ő bele turkált az enyémbe, akkor azt hiszem jogosak a kérdéseim, még ha csak magamban is. Ahogy elhaladtam az emberek mellet, senkinek sem válaszoltam, csak mentem, mint egy eszelős, hiszen a cél már látszódott. A szekrényem mélyén rejlett az a bizonyos teszt, ami lehet, kifordítja a világot magából. De a szekrényemnél várt más is, a főnök nézet rám olyan tekintettel, amivel azt szoktok közölni, hogy meghalt valakinek a hozzátartozója. Azonnal Avalon jutott eszembe. Megráztam a fejem, és könyörögtem magamban, hogy ne az legyen. Ne a nővéremet akarja mondani. - Ariel, megjött az áthelyezésed. – adta a kezembe, láttam, hogy mennyire sajnálja, de nem tudok ezen az utcán maradni, annyi emlék köt ide. Nem mellesleg Noah is. - Köszönöm! – vettem át a papírt és tudtam, hogy akkor most kell, csomagoljak. Mindent összeszedni és elhagyni New York fantasztikus utcáit és mehetek Las Vegas bűnös utcáira. Amikor az utolsó doboz is bekerült a kocsiba, beültem a vezető ülésbe, hogy elinduljak a reptérre, amikor a kezembe akadt a pozitív teszt. Ez, az, amit magammal viszek New York-ból, egy gyereket a pszichológusomtól. Amit ő sosem fog megtudni. Nem akarom, hogy részelegyen az életemnek, nem akarom, hogy jobban megismerjem, és amitől a legjobban félek. Nem akarom, hogy elvegye tőlem. Egyszeri eset volt, nem tarthat igényt rá és legfőképp rám nem.
do you know who i am?
Lyna Hill
Tárgy: Re: Ariel St. James 29.11.15 20:39
Kedves Ariel!
Üdvözöllek az oldalon. Izgalmas kis sztorit hoztál nekünk, semmiképp sem lesz egyszerű életed, még így sem, főleg így nem, hogy úgy döntöttél egyedül csinálsz mindent, de hát ebbe senki sem szólhat bele, hiszen ez egyedül a Te döntésed. Kíváncsian fogom lesni hogyan is fognak alakulni a dolgaid, épp ezért nem is szaporítanám tovább a szót, jó játékot és jó szórakozást kívánok itt közöttünk!