Steven & Shay

Tárgy: Steven & Shay 28.12.15 13:19

Steven & Shay

Az első nap, izgatottan pattantam ki az ágyból, nem késhetek. Tíz perccel nyolc előtt álltam be a parkolóba. Akadtak érdekes pillantások, de nem különösebben foglalkoztam velük. Ők nem ismernek, vagy igen? De, valószínűleg igen. A fene essen belé, már megint? Mindegy is, menjünk. A hatalmas épület bejárata előtt megtorpantam néhány másodperc erejéig, aztán nagy levegőt vettem és besétáltam. Volt, aki kedvesen mosolygott vissza, volt aki elsétált mellettem és persze olyanok is voltak, akik egyből sugdolózni kezdtek. A recepciónál lévő hölgytől kértem útbaigazítást a gyilkossági osztályhoz, először Ő is furcsán pislogott rám, mint akinek elképzelése sincs róla mit kereshetek ott, vagy épp ellenkezőleg, szerinte sincs minden rendben velem, ha oda akarok kerülni, végül kedvesen mosolyogva közölte hová kell mennem, megköszöntem, majd a lift felé indultam. Amíg felfelé tartottunk gyorsan előkotortam a kis kártyát a nyomozó nevével Steven Stone... Remek, lefogadom, hogy valami nagydarab kopasz szakállas fickó. Kinyílt a lift és egy pillanatig úgy éreztem mindenki engem bámul. Újból segítséget kértem az első szembejövő itt dolgozótól. - Elnézést, Steven Stone nyomozót keresem. Megtudná mondani merre... - Arra lesz. - Köszönöm szépen. - Oké, nyolc óra van, pontos vagyok. Ez is valami. Az asztalokon lévő névtáblákat kémlelve hamar meg is lett Stone nyomozóé. Valahogy éreztem, hogy igazam lesz. - Stone nyomozó? - Szólítottam meg az asztalnál ülő pasast, aki erre rázni kezdte a fejét, oké, szóval nem nyert. Hál' istennek. Vagy mégsem? Mindjárt kiderül. Lassan elindultam a férfi által mutatott helyiség felé, majd megálltam az ajtóban. Te szentséges... Ez Stone? Hát, hátulról engem már megvett. Megköszörültem a torkom és halkan megkopogtattam az ajtót, mintha csak most jöttem volna még mielőtt Ő venné észre, hogy másodpercek óta itt állok és csak bámulom, elég gázos első benyomás lenne. - Stone nyomozó? Leslie Hastings vagyok. - Közelebb lépve hozzá nyújtottam felé a kezem.

KATT

Tárgy: Re: Steven & Shay 28.12.15 14:59

Steven & Shay

C
sak egy újabb átlagos reggel. Későn keltem, felkaptam egy pólót, farmert és a bőrdzsekim. Felültem az én kis harley-mra és padló gázzal indultam munkába. El fogok késni, basszus… Gyors tempóban kerülgettem a kocsikat. Motor előnye, a dugó sem gond. Mégis ma majdnem sikerült karamboloznom. A dugó közepén, ugyan is észre vettem egy drága kocsiból kikönyöklő hölgyet. Vörös ajkai azonnal elvonták a figyelmem, vörös fürtjei pedig megbabonáztak. Mindig is bírtam a vörösöket, attól függetlenül, hogy csak csíkokban volt a hajában. Majdnem becsúsztam egy kamion alá. Steven az útra figyelj, ne holmi fruskára. Leparkoltam a parkolónkban, a szolgálati kocsim a helyén várt. - Jó reggelt kislány. Simogattam meg a motorháztetőt. Bementem a nagy ósdi ajtókon, bejelentkeztem a recepción. Összefutottam Arthur-al, a munkatársam, pontosabban a beosztottam. Nagy magas, kopasz, izmos állat. Fellifteztünk az emeletre. Már mindenki ott volt, szokás szerint mi késtünk. . - Jó reggelt főnök. Tudom, tudom és sajnálom. Tudja a dugó… Érveltem volna, de ő felvont szemöldökkel nézett rám. Nem kifogás, motorom van. Legyintett és elment, már megszokta. Nem a pontosság az előnyöm, viszont piszkosul jó nyomozó vagyok. - Arthur, kérsz kávét? Igen, persze használhatod. Mutattam az asztalomon lévő számítógépre. Elvonultam kávét főzni, reggel nem igazán volt rá időm. Nagyban kotorászom, hogy hova dugták már megint el a kávét, amikor valaki kopogtat mögöttem. Megfordultam és egyetlen dolog szaladt át az agyamon, ez követ? Ugyan is ott állt előttem a csaj a kocsiból. - Steven Stone, örvendek. Hastings? Maga a főbíró lánya? Miben segíthetek? Próbáltam leplezni meglepettségemet, cseppet sem hitelesen. Hogy mi??? Nyakamba varrtak egy gyakornokocskát? Dühösen fordultam a főnököm irodája felé, aki az ajtó mögött állt, jót mosolygott rajtam és lehúztam a redőnyt. - Csak egy pillanat. Mutattam fel mutatóujjam és berontottam az irodába. Bevágtam az ajtót és kezdetét vette egy hangos vita. . - Na de főnök! Miért pont én??? Miért nem vihet Arthur, vagy Stella? Miért pont én? Mi az, hogy mert nincs társam?! Mintha én tehetnék róla! De ő nem fedezi a seggem ha kell! Mi az, hogy felsőbb parancs?! Na… De… Főnök! Látom itt semmit nem érek el. Feladtam és kisétáltam. Bevágtam az ajtót és lemondóan intettem a csaj felé, hogy jöjjön utánam. - Ő itt Arthur, Stella és Ryan. Ők az én csapatom. Csapat, ő Miss Hastings. Gyakornok és mától velünk lesz… Ejtettem miden szót kissé gúnyosan… Mindenki egymásra nézett és nem értették miért kapunk egy kiscsajt a nyakunkba műkörömmel és magas sarúval. - Elmehettek. Szóval Miss… Khm… Sokáig szándékozik maradni? Mert akkor azt ott a lábárról tüntesse el. Nem fog senki sem a maga kedvéért tipegni. Itt ha futni kell akkor kell. A másik nem akarom hallgatni, hogy úr isten letört a körmöm… Szóval az is kuka. Lássuk csak a megjelenés maradhat. Asztal? Okéé, ahol talál magának egy üreset. Jöjjön körbe vezetem… Fogtam meg a vállát.

Tárgy: Re: Steven & Shay 28.12.15 20:10

Steven & Shay

Húú, tuti kockahasa van. A fenébe, inkább lenne kopasz meg szakállas meg vagy kétszer ekkora és nem ennyire szexi, akkor még ki is bírnám, hogy ne nézzek így rá, de így elég nehéz lesz mellőzni a beszámolóimba a szexi, dögös szavakat, pedig kénytelen. Elődről sem rossz, azok a szemek. Ébresztő Leslie... - Inkább csak Leslie vagy Shay, mellőzhetnék a főbíró lánya bélyeget? - Komolyan kezdem azt érezni, hogy a homlokomra van írva, hogy kinek a lánya vagyok. Pislogva fordultam utána figyelve mégis hová a fenébe megy. Oké, ez is izgalmasan kezdődik, szóval még be is kell nyalnom magam, hát ez nagyszerű. Egyrészt örülök is neki, meg nem is. Nem kimondottan vagyok hozzászokva, ahhoz elég nehéz is, ami eddig alap volt, de valamiért az az érzésem, hogy Ő most épp nagyon nem örül annak, hogy itt vagyok. Rendben van, akkor kedveltesd meg magad projekt indul, már ha egyáltalán hajlandó lesz visszajönni. Intett, hogy menjek oda, oké ez jó jel, vagy mégsem? Nincsen épp elragadtatva, bár nem ismerem, azért a gúnyt mindenki felismeri, azért nagy nehezen bemutatott. - Leslie... - Javítottam ki a Miss Hastings-et, más körülmények között nálunk ez elvárás, nekem viszont tökéletesen megteszi a Leslie is.
- Világos. - Oké, a parancsolgatás az megy neki és itt tényleg mindenki úgy ugrál, ahogy Ő fütyül, szóval, ha magam akarok boldogulni, akkor nekem is azt kell. Kénytelen leszek. Szóval, holnaptól nincs magassarkú. Most komolyan? Akkor mégis mi a fenében kéne jönnöm? Mindegy. Megoldom. Mi van? Mi a fene baja van a körmeimmel is? Nem fogok nyavalyogni, ha letörnek, különben sincsenek akkorák, hogy zavarnának bármiben is. Én legalábbis tudok velük dolgozni. - De engem ne... - Próbáltam közbeszólni, de aztán egy hang azt súgta, hogy inkább fogjam be, mert most nekem is Ő lesz a főnök egy ideig. Túl hosszú ideig ahhoz, hogy már az első napomon leírjon, bár szerintem ez már megtörtént, de a remény hal meg utoljára. - Ez is világos. Holnap reggelre már nem lesznek. - Ezt nem hiszem el. Nem mindegy milyen körmökkel fogok neki pattogni? Mindegy, legalább az előbb Stone-nak hitt pasas, Arthur örült nekem meg esetleg Stella, Ryan meg olyan "nekem nyolc" fejet vágott, az se olyan rossz.

Tárgy: Re: Steven & Shay 28.12.15 22:16

Steven & Shay

A
jánlom is, hogy ne vitatkozzon. Nem jól indult a reggelem, főleg, hogy még egy tanoncot is pesztrálgatnom kell. Csak azt nem tudom miért pont nekem. Esküszöm szívat a főnököm a sok késésért. Oké, megtanultam a leckét nem kaphatnák másik társat? Nem? Valahogy gondoltam… Ver az Isten… Bár elég szexi fenékkel, ahogy itt riszál, meg ne állj mert beléd megyek. Még ki se gondoltam megtorpant és megfordult, hát tuti bele is mentem. - Ööö, bocsi elbambultam. Tessék? Kicsit jöttem csak zavarba, ő meg nem értette mi történt. Jobb is ez így, kis ártatlan még. Az állja, hogy megrontani valo kis ártatlan. Hisz férfiból vagyok. Körbevezettem az épületbe, mindenkinek bemutattam, mint Miss Hastings. Ő minden alkalommal kijavított, és bevallom élveztem, hogy egyre jobban idegesítem. Kiképzés újonc, ha csapat tagja akarsz lenni... Nagy nehezen végre befejeztük és leülhettem az asztalomhoz folytatni a munkám. Hozott egy széket és mellém ült. Ez most komoly? Még itt is a képembe mászol? - Miss Hastings, nem főzne nekem egy kávét? Legalább addig is megszabadulok tőle. Miss „túl tökéletes vagyok”-tól. Pár perc múlva érkezett vissza. Belekortyoltam, és majdnem ki is köptem. - Ez mi ez? Főztél már valaha kávét? Nem teát kértem. Arthur, a konyha felé mész? Hoznál egy rendes feketét? Köszönöm. Esküszöm ő az egyetlen, aki rendes kávét készít ezen az egész nyamvadt őrsön. Vele ment Miss Hastings is. Végre egyedül. Csörög a telefonom. - Haló! Persze, már is megyünk! Kilöktem a széket és felpattantam, gyors lépteket tettem a pihenő felé. - Arthur, Ryan, Stella munka van. 35. és Paus sarka, 10/a, ott találkozunk. És most hogy adom be a kishölgynek, hogy itt marad a fenekén? Á, úgysem fog összejönni és már az első napon nem akarok összeveszni vele, majd holnap. - Fogja a táskáját és a jegyzeteit Miss! Tetthelyre megyünk. Jelentettem ki, azzal sarkon fordultam és a dzsekimért indultam, ő tipegett utánam, hogy tartsa a tempót. Kocsival 10 perc volt, kivételesen nem volt dugó. A halottkém már ott várt. - Jó napot Rose. Mivel állnunk szemben? Halál ideje? Még én megbeszéltem a dolgot vele addig figyeltem a kishölgyet is és határozott döntésre jutottam, többet nem jöhet velem… - Mi lenne ha nem mászkálna és fogdosna össze mindent? Köszönöm. Néztem szigorúan rá.

Tárgy: Re: Steven & Shay 28.12.15 23:22

Steven & Shay

Furcsa érzés volt Mr. vérlázítóan dögös nyomozóval a sarkamban sétálgatni, aki azért nem volt egy szószátyár, sőt alig szólalt meg leszámítva, amikor bemutatott, kezdett már finoman bosszantani a folyamatos Miss Hastings, de persze folyton kijavítottam, amíg meg nem untam a dolgot, akkor ráhagytam. A fenébe is, akkor legyen Miss Hastings. - Nyomozó? - Álltam meg hirtelen, a következő pillanatban pedig lendületesen pördültem hátra, kérdezni akartam valamit, de zavart, hogy a hátam mögött áll, ezért megakartam fordulni, mire Ő belém jött. Ööö oké... Ez most komoly? Tudom, hogy hirtelen álltam meg, de mégsem ennyire, mégis hová figyelt? A francba, mit is akartam kérdezni? Kissé megzavart, hogy ilyen váratlanul kerültünk közelebb egymáshoz. - Öhm, nem annyira fontos. - Ráztam meg a fejem, miközben próbáltam határozott látszatát kelteni annak, hogy valóban nem volt olyan fontos, amit kérdezni vagy mondani akartam, hol ott lövésem sincs már melyik volt és mi is volt az. Tényleg. Totálisan elfelejtettem.
- De, persze. Máris... - Szerencsére ahhoz már nem kell útbaigazítás, akkor is kávét főzött, amikor ideértem, így ismertem már a járást, véletlenül a bögrére is emlékeztem, gyorsan elmostam, csak arra nem hogy szereti inni a kávét, de valakit erről is gyorsan megkérdeztem, aztán már vittem is be Stone nyomozó kávéját, aki nem volt épp elragadtatva az ízétől. A szemem forgatva fordultam sarkon Arthur után. - Pocokmérget tartatok? - Fordultam felé enyhén felhúzott állapotban, aki láthatóan jól szórakozott ezen, majd megmutatta őméltósága hogyan is issza a kávéját. Olyan erősen, hogy attól másban már megállna az ütő. Oké, felfogtam. Holnap már menni fog.
- Azonnal... - Izgatottan pattantam fel, kaptam magam és már indultam is utána, hogy egy másodpercet se keljen rám várnia, még mielőtt leszedné a fejem ismételten a cipőm miatt, amit holnapra lefogok cserélni, ahogy a műkörmök is mennek, bár azokról még mindig fájó szívvel fogok lemondani, de most még nem ismerem a határokat, valahogy nem látom javasoltnak máris feszegetni őket. Szóval, ha azt mondta mennek, akkor mennek. Csak kibírom valahogy. De magassarkúban is igyekeztem lépést tartani, igaz kicsivel jobban és gyorsabban kellett szednem a lábam, de nem nyafogtam, csak mentem, amerre ők. Életemben nem ültem még rendőrautóban, ilyenben legalábbis nem, nemhogy tetthelyen jártam volna. - Körülnézhetek? Megígérem nem leszek útban... - Kértem meg az egyik helyszínelőt, aki megengedte azzal a feltétellel, ha nem koszolom össze a bizonyítékot, mert azért eléggé zabosak lesznek odabent. - Megengedte az egyik... - Oké, mindegy. Már megint azokkal a szúrós szemekkel néz, hogy de Ő nem engedte meg. - Oké, nem nyúlok semmihez. El sem fogok mozdulni maga mellől. - Szavaim nyomatékosításaként szépen odatipegtem mellé és megálltam mellette. Figyelek...

Tárgy: Re: Steven & Shay 29.12.15 1:01

Steven & Shay

M
érgesen meredtem rá. Most komolyan vissza akar beszélni? Nekem? Az első napján? Nem jó kezdés… Sok gondom lesz még vele. - Nem érdekel ki mit engedett meg! Én felügyelek magáért és rajtam verik el ha mindent összekutyul… A holt testet már nem nézettem meg vele, túl sok itt a bizonyíték ahhoz, hogy rosszul legyen itt nekem… Felvettük az adatokat és a szemtanuk vallomását. - Jól van Miss, ezzel egyenlőre végeztünk mehetünk vissza, hagyjuk a helyszínelőket dolgozni. Köszönöm Rose, kérem értesítsen ha megtud valamit az úriemberről. Az irodában azonnal csapatgyűlést tartottam. - Ryen és Arthur, hozzátok be a szemtanukat, hogy aláírhassák a vallomásukat. Stella te meg én hozzátartozókat keresünk. Hátha valaki tudja mibe is keveredett bele. Leültem az asztalomhoz Miss Hastings-el a nyakamon, esküszöm direkt kellemetlen volt ahogy folyamatosan figyelt. A nyilvántartásban nem szerepel, de az igazolványa alapján megtaláltuk a családját. - Stella kérlek hívd be őket kettőre, addig szabad vagy, menj el ebédelni. Nos Miss, most pedig eszünk valamit. Jöjjön. Felálltam és intettem neki, hogy kövessen. A közeli kis sarki étterembe mentünk enni. - Bethany, a szokásosat és gondolom a hölgy valami zöldségfélét rágna, elnézve az alakjából… - Jaaaj, Steve ne gonoszkodj már. Én sem vagyok túl erős alkatú. És még is látod miből élek… Rég láttalak, mi újság? Felkaptam a fejem a hangra. - Mona! Hát te mit keresel itt? Valóban rég volt. Semmi, hadd mutassam be Miss Hastingset. Miss, ő a mi a személyre szabott fejvadászunk. Nagyon tehetséges hölgy, és csak egy évvel idősebb önnél… Néztem kicsit szemrehányóan rá - Örvendek. Ne mondj ilyeneket elpirulok. Jó vicc volt tudom. Egyébként ne mondj ilyeneket. Nem mindenkit nevel az utca, nem vagyunk egyformák. Ne is figyelj oda rá. Senki sem ér fel nála Melody-hoz. Jól van megyek is, csak egy kis ebédért ugrottam ki az irodából. Viszlát Miss, szia Steve. Búcsúzóul végig simította a vállam. - Akkor végre ehetnénk? Néztem sürgetően Miss „egészségesen táplálkozom”-ra.

Tárgy: Re: Steven & Shay 29.12.15 10:27

Steven & Shay

Tudna még esetleg valamivel szekálni? Nagy a seggem, kicsi a mellem? Nem felelek meg a férfi szem arányainak? Komolyan mondom rövid úton kifog készíteni, de ha legalább azzal szívatna, mert elrontok valamit, nem pusztán szórakozásból, bár még az se látszik rajta, hogy élvezné, szimplán csak épp ráér. Oké, ez a mindig a sarkában leszek dolog mégsem volt annyira jó ötlet, mert megfogom keserülni minden percét, legalábbis ha rajta múlik. Mi az, hogy biztos valami zöldségfélét rágnék? Mi vagy én, kecske? Most komolyan? Az alakjából ítélve. Ez sem volt valami kedves, sokkal inkább gúnyos, a Miss Hastings-től pedig egyre erősebb késztetést érzek, hogy a falra másszak vagy lekaparjam a vakolatot, ma még legalább lenne mivel, mert holnaptól ez sem lesz, mert SS parancsnok szerint csak zavarna a munkában. Remek, lenne még valami? Biztosra veszem, hogy lesz még, pokoli hosszú hetek lesznek ezek. Ami pedig a jelentéseket illeti azt hiszem a szexi és dögös mellé a seggfejt is odaszedhetjük már.
- Gratulálok Mona, bizonyára megvannak hozzá az adottságai, és persze a kellő motiváltság, bennem nincs, így nem valószínű, hogy a babárjaira akarnék törni valaha is... - SS parancsnokkal ellentétben az én hangom nem volt gúnyos, amiket a nálam csak egy évvel idősebb nőhöz intéztem, hangomban valóban volt némi elismerés. Szóval, ez most nem nyert, következő kör. Az utolsó dolog lenne, ami megfordulna a fejemben, hogy fejvadász legyek, de még az sem, akkor inkább az orvosi, még akkor is kisebb eséllyel hagyom ott a fogam. Semmi kedvem huszonkét évesen minden nap azon filózni vajon holnap megdöglök-e...
- Biztosan, de meg se akarok próbálni. Viszlát Mona. - Nem látom sok értelmét, különben se szeretem, ha fölöslegesen túráztatnak, így nem fogom megerőltetni magam, ha csak nem húz fel annyira, hogy felébressze bennem a bizonyítási vágyat, ami eddig nem sokaknak ment, de van egy olyan érzésen, hogy Ő bosszantóan kitartó mindenben.
A kérdésre csak vállat vontam és nekiláttam az egészséges ebédemnek. Eddig is Ő tartott két perces szemrehányást, ami alatt büszkén vagy inkább pökhendin az orrom alá dörgölte, hogy sose leszek elég jó a csapatának , de csak még csak a szemében sem. Lopva felnéztem rá az ebédem fölül, oké szóval n érdekeljen ki is az a Melody, valamiért az az érzésem, hogy a fejem is leharapná, ha erre most rámernék kérdezni, nem mintha annyira motoszkálna a fejemben a gondolat, hogy tudni akarjam kihez nem fogok soha felérni, csak na, egyszerű kíváncsiság, amit most magamba fojtok.

Tárgy: Re: Steven & Shay 29.12.15 23:13

Steven & Shay

A
z ebédem közepén, csörgött a telefonom. - Stone! Rendben Rose, pár perc és ott leszek. Kérlek ezt csomagold be, mennem kell. Jöjjön Miss, vissza kell mennünk. Nem hiszem el, az embert még csak ebédelni sem hagyják. A halottkém hívott, hogy van pár dolog amit meg kellene beszélnünk. Fizettem és visszamentünk. Úgy döntöttem ma még nem dobom a mélyvízbe, inkább itt hagytam Stella-val, hogy hadd beszéljenek a családdal. Addig én lementem Rose-hoz. - Szia szépségem. Na mesélj nekem. Mosolyogtam rá a kórboncnokra. - Értem, tehát hajnali kettőkor. Ühüm, azt magamtól is észre vettem, hogy szétlőtték a fejét. Ez volt a halál oka is? Akkor mi? Méreg? Meg tudod állapítani milyen? Cián… Gondoltam… Úgy látszik szegény flótás nem haldokolt elég gyorsan és a tettes rá akart segíteni… Dulakodás nyomok? Nincs, szóval ismerte a támadóját. A kalibert meg tudtátok állapítani? Aha, értem akkor majd később szólj, ha végeztek vele a ballisztikusok. Kösz, hogy szóltál Rosey. Csinos, magas vékony, göndör barna hajú nő, alakjára simuló szürke ruha volt rajta és a köpenye. Helyes példány, kár, hogy nem az esetem. Nem vagyok az egy éjszakák híve, főleg nem munkán belül… Különben is tilos bármiféle kapcsolat. Íratlan szabály, amit mindenki tud. Mire visszaértem már beszéltek a családdal. Főztem még egy kávét, és a számítógépem fölé görnyedtem, elemezve a vallomásokat és ellenőríve a hitelességüket. Nem tudom hány óra lehet, teljesen elvesztettem az idő érzékem. Ryan fogja meg a vállam. - Tessék. Mennyi? Már fél tíz? Miss magának már rég lejárt a munka ideje. Úgy másfél órája. Menjen csak, én még összepakolok és megyek. Menjetek ti is nyugodtan. Holnap találkozunk. Kikapcsoltam a számítógépem és leoltottam a lámpát. Felvettem a dzsekim és a parkolóba siettem. - Szia szépségem. Hiányoztál. Simítottam végig a kormányon miközben felültem. Autó reflektora gyullad mellettem. Miss Hastings. Intettem és elrobogtam haza. Egy üveg sörrel leheveredtem a tévé elé. Gyorsan elnyomott az álom, csak akkor ébredtem fel amikor az üveg a padlóra esett. Szerencse, hogy üres. Kikapcsoltam a tévét, és nyugovóra tértem. Reggel ugyan az, ma kivételesen nem aludtam el. Hétre már az őrsön voltam. El sem hiszem, de a főnököm is pislogott. Van egy szabad órám még ideér az árnyékom. Mondjuk elég szexi árnyék. Elmegyek futni. Felvettem egy szürke cipzáras ujjatlan felsőt és indultam. A közelben van egy kis park oda szoktam járni. Már reggel is iszonyat meleg van. Egy óra múlva értem vissza szétcipzárolt felsővel. Szakadt rólam a víz. Az ajtóban összefutottam Miss-el. - Jó reggelt Miss Hastings. Szép napunk van. Felmentünk a lépcsőn és beszálltunk a liftbe.

click me Wink

Tárgy: Re: Steven & Shay 29.12.15 23:51

Steven & Shay

Túl az első napon kissé még mindig bosszú vagyok a körmeimért, de mivel nem akarok lehordást így mindennek az elején délután elmentem és leszedettem őket, most egészen kicsik, a kávéfőzés egész biztosan menni fog velük. Mindegy, csak legyen végre elégedett. A magassarkút is sima cipőre váltottam, szerintem minden megvan, amit a nyomozó kért. Pár perccel nyolc előtt értem be, ma már kevésbé bámultak meg olyan feltűnően, kivéve, aki még nem látott, az most is ugyanolyan idiótán nézett, de már nem is foglalkoztam vele, csak mentem a dolgomra. - Önnek is Stone nyomozó. Egyetértek, valóban az. - Azt hiszem holnaptól lesz egy újabb elfoglaltságom, mégpedig a reggeli futás. Az sem érdekel, ha egy órával előbb kell kelnem miatta, ezért a látványért már megéri. Szeretem ezt a munkát, igen már most, még ha a falnak is mennék néha, sokszor... Én megmondtam, hogy kockahasa van. Kockahasa van. De még mennyire ennél már csak a kint parkoló a Harley a dögösebb, amivel beszokott járni.
- Sziasztok. - Köszöntem Arthurnak, Stellanak és Ryannek. Követve az utasítást lecuccoltam az egyik üres asztalhoz, ahol nem szerepelt senkinek se a neve, gondolom akkor szabad asztal, de ha mégse, akkor költözök később. Épp ideje volt már felérnünk, kezdett furcsán meleg lenni a liftben és valahogy kétlem, hogy hirtelen a légkondi döglött volna be, inkább csak rángassa vissza magam a valóságba. Irány kávét főzni. - Kávézott már? - Kérdeztem halkan a többieket, mivel magamnak is főznék kávét és ha még nem ivott, akkor neki is vinnék be, kellene a plusz pontok és némi igyekezetet se ártana imitálni, már amit eddig még nem lombozott le bennem... - Még nem... - Rendben, akkor kávé. Kivettem a táskámból a saját bögrémet és eltűntem kávét csinálni, méregerőset, kevés cukorral, ahogy szereti. Aztán már mentem is a reggeli vizitre.
- Csináltam kávét... - Bár most nem kérte, hogy csináljak azért tennék vele még egy kísérletet, inkább nem akarom tudni milyen a reggeli kávéja előtt. - Én ettől már bedobnám a kulcsot, szóval szerintem ez már jó lesz. - Engedtem meg felé egy visszafogott mosolyt. - Ja igen... - Tartottam előre mindkét kezem, hogy láthassa nincsenek már nagy körmök, a cipőt pedig hallhatta, hogy nem kopog, amikor jöttünk, sőt láthatta is.

KATT

Tárgy: Re: Steven & Shay 30.12.15 3:51

Steven & Shay

K
icsit kínosra sikeredett a közös liftezés. A leányzó eléggé belevörösödött. Nyugalom, én is csak ember vagyok… Alig vártam, hogy felérjünk. Itt már senki nem bámul úgy rám, mintha egy görög félisten szobra lennék. Már megszokták, hogy futás után így mászkálok. Az öltözőbe mentem és betettem a szekrényembe a ruháim, levetkőztem és besétáltam a zuhanyzóba. Frissítő zuhanyt vettem. Kicsoszogtam egy szál törölközőben, felöltöztem és visszamentem az irodába. Leültem az asztalomhoz ahol már várt az igen is szexy árnyékom. Főleg ebben a vörös pólóban. Minden domborulatát pont előnyösen emelte ki. Formás melleire tapadt, amelyek lassan mozogtak le és fel ahogy próbált nyugodt maradni közelemben, gondolom én a reggeli élmény után. Kávé? Nekem? Lázas? - Öööö, köszönöm? Néztem rá kérdőn, reménykedve, hogy nem egy újabb tea vár rám… Belekortyoltam. - Hm, tökéletes, tanulékony, még lehet, hogy megtartom… Nagyon ügyes volt, és magas sarkú sincs. Ügyes volt. Megoldotta a háziját. Leülhet. Intettem az asztalára. Á, megérkezett a ballisztika. Kilencmilliméteres. Valahogy sejtettem… - Ryan, a helyszínelőkkel kutassátok át a környéket és a kukákat kilencmilliméteres után. Hátha megszabadult tőle a tettes és van valami használható ujjlenyomat vagy DNS rajta. Ryan egy meglesz főnökkel kapta fel a telefonját és hívta a helyszínelőket. Egy újabb korty a kávémból. Valóban jó lett. Tutira Arthur mutatta meg neki… Rásandítottam, aki épp Miss-re kacsintott. Tudtam én. A család vallomását olvasom épp át. Hát persze, senki nem tud semmit. Megnézem hát a felvett videó vallomást is rejtett jelek és gesztusok után kutatva. Minden normálisnak és átlagosnak tűnt. Semmi idegeskedés, félrebeszélés vagy dühroham. Csak a megszokott gyász… Máshol kell keresgélni. Az áldozatunk foglalkozását keresem. Fiatal srác volt, mindössze húsz éves… Drog árú? Bosszú? Banda leszámolás biztos nem, ők nem szenvednek ciánnal. Kicsit vájkálni szeretnék a múltjában. A helyi főiskola orvos kutatói szakán volt harmadéves. Féltékenység? Mindenesetre el kell látogatnom oda, hogy kikérdezzem az igazgatót, a tanárokat, osztálytársakat és esetleges szobatársat. Ma igazán jól vizsgázott az árnyékom, magammal viszem, még segíthet is… -Leslie, velem tart terepre? Néztem rá, miközben a dzsekimért nyúltam.

Tárgy: Re: Steven & Shay 30.12.15 11:51

Steven & Shay

Lélegzetvisszafojtva figyeltem a reakcióját a kávéra, ha megint elszúrtam vele valamit, akkor feladom. Nem hiszem el, megitta, nem köpte ki. És most komolyan? Megdicsért volna? Ilyen nincs. Isteni vagy, Arthur. Tényleg csodákra képes vele a reggeli kávé. Nagy boldogan visszalibegve az asztalomhoz huppantam le, majd Arthur felé fordultam. - Köszi. Imádlak. - lassan kortyolgatva a kávémat nekiláttam a házimnak, még semmit sem írtam és még el is kell olvastatnom vele valamikor, szóval kénytelen leszek odafigyelni az oda nem illő jelzőkre, áh pedig úgy még izgalmas is lenne leírni. Hú, az a kockahas. Vissza a valóságba Leslie, mi van veled? Ki nem állhat, ha rajta múlna holnaptól már máshol lennél gyakorlaton. Igen, ezért kell megtanulnom mindent, helyt akarok állni és van egy olyan érzésem, hogy nála nem lesz könnyű. Ez van. Leslie... Hmm? Kaptam fel a fejem a nevem hallatán. Álljunk meg, várjunk, Leslie? A nevemen szólított? Már épp akartam felemelni mindkét kezem, hogy bármi is az, nem én voltam, bár kezdtem már a falra mászni a Miss Hastingst-ől, kezdtem hozzászokni a gondolathoz, hogy Leslie még egy ideig nem leszek. - Igen. Megyek. - Három kortyból nyeltem le a maradék kávémat, kaptam fel a cuccaimat és már siettem is utána. Oké, így valóban könnyebb lépésben maradni vele, mint magas sarkakon. De még mindig nem megy ki a fejemből a reggeli látvány. Évek óta nem járok futni, de végül nem árt a kondi, plusz szerintem Mr. folyton morcos és bosszantó is örülne neki, ha nem kellene folyton a seggemet féltenie. - Melyik szakra járt? - Talán még hasznos is lehetek? Oké, akkor ezért jöhettem vele... Ha még a hasznára is lehetek ez már valóban egy szép nap. Szóval kérdezősködni fogunk, hátha valaki jobban ismerte, oké ebben jó vagyok, végre. - Gondolja, hogy a srác érezte mi vár rá? - Senkit sem lőnek le véletlenül, vagy rossz időben volt rossz helyen, amit kérlek, még csak húsz éves volt, vagy nyakig benne volt valamiben, amiből már egyedül nem mászhatott ki.

Tárgy: Re: Steven & Shay 30.12.15 17:39

Steven & Shay

M
i az, hogy „érezte”? Ez nem egy kiba****tt jósda… Szemem forgatva fogtam meg a fejem. Igyekeztem kevésbé feltűnő lenni, de szerintem leesett neki, hogy hülyeséget kérdezett… - Nem tudom, Miss Hastings. De ha gondolja felhívjuk Terezát a tévéből és megkérdezzük tőle… Csengett cinikusan a hangom. Még, hogy érezte… Érezte hát… A golyót és a mérgezés tüneteit azt érezte… De nem azt, hogy meg fog halni hamarosan a következő héten… Legszívesebben a dudába vertem volna a fejem. Tud ám bekérdeni a kiscsaj. Ha azzal jön, hogy szellemek is léteznek én gyalog megyek… - Jól van Miss… Megérkeztünk. Körülbelül minden kampusz egyforma. Szóval kérem ne keljen keresgetnem az igazgatót, vezessen engem oda. A többit megoldom, maga csak jegyzeteljen buzgón. Szálltam ki a kocsiból, és megindultam utána. Látszott rajta, hogy nem tetszett neki a megjegyzésem, de könyörgöm… Motyogott valamit a megérzésről meg a hatodik érzékről. Felvont szemöldökkel néztem le rá. Ez most komoly? Adjatok egy kötelet, felkötöm magam az első fára. Kikaptam Miss „Mindenmisztikusdologbanhiszek” kisasszonyt. Hosszú lesz ez a nap… Túl hosszú… Feltettem fekete napszemüvegem, mély levegőt vettem és próbáltam ellenállni a kísértésnek, hogy betömjem a száját… Nem bánthatod Steve a főbíró lánya… Nem bánthatod… Fontos ember kicsi lánya. Hányok az ilyentől… Nem bírom ha valaki csak azért kap meg valamit mert anyuci meg apuci megteheti… Én két kezemmel és csomó szenvedés árán jutottam ma el idáig, és büszke vagyok rá… Nem felvágásból vagy valami, mert nem szoktam hangoztatni… Sőt… Soha nem beszélek a rögös útról amin ide jutottam, vagy Melodyról aki mái napig úgy hiányzik. Karikagyűrűmre néztem és szomorúan forgatni kezdtem az ujjamon. Miért pont őt? Annyi tervünk és vágyunk volt… Miért pont őt vetted el? Soha nem hittem istenben… Szerintem élvezi, hogy szívathat… Mert egy jó akaró ember nem engedi, hogy az emberiség idáig fajuljon… Elmélkedve lépdeltem Miss Hastings után, aki elvezetett a dékánig. - Jó napot! Steven Stone vagyok. Las Vegas-i gyilkossági irodától. Beszélni szeretnénk önnel egy diákról. Hosszú és kimerítő vallomás tétel következett. Felvettem mindent és leírattam mindent. Azért behívtam az irodába, hogy teljesen hiteles legyen a dolog. Akkor következhetnek a diákok… Valóban hosszú és kemény napunk lesz…

Tárgy: Re: Steven & Shay 31.12.15 0:37

Steven & Shay

- Szellemes. - Most komolyan? Ez most már mindig így lesz? Folyton belém fog kötni? Mindig, mindennel. Iszonyat fárasztó időszak elé nézek a csapatában. Magával a csapattal szerintem nem lesz problémám, mármint azt érzem, hogy betudnék illeszkedni, már csak vele kellene valahogy elfogadtatnom magam, ami egyáltalán nem lesz könnyű, mert csöppet sem őrült az érkezésemnek, aminek egyértelmű jeleit is adta, sőt akkor még finoman fogalmaztam. Igaz, szeretem a kihívásokat, de nem a veszett ügyeket, senki se akarna értelmetlen dolgokkal küszködni, nekem sincs sok kedvem hozzá, de nem igen maradt más választásom. Én akartam ide kerülni, most itt vagyok. Csak nem fog a végletekig kikészíteni.
- Oké. Menjünk. - Indultam meg előtte. Tévedtem. Mégse olyan szép nap ez a mai, legalábbis nem ez lesz az a nap, amikor hasznos lehetek, ennél egy fokkal már csak az őrsön lett volna jobb, ott legalább nem szekálnak, csak megölne az unalom valószínűleg, így viszont hallgathatom Mr. bunkó vagyok, így hódítok folytonos szekálását. Igazából bizonyos szinten hozzászokhattam volna már, nem Ő az első, nem is az utolsó, aztán eszembe jutott Mona szavai... - Megérkeztünk. - Az igazgatói iroda ajtajánál félre álltam, hogy előre engedjem a nyomozót, még mielőtt szóban is kifejezné, hogy már megint útban vagyok. Tegnap is le lettem szúrva, ma lepisszegve, én ma már tényleg csak jegyzetelni fogok. Azt is tettem. Buzgón jegyzeteltem, felírtam mindent, nem kérdeztem semmit, nem szólaltam meg, akkor válaszoltam csak, ha kérdeztek, akkor is csak röviden a lényeget, egyértelműen, a kamerát állítgattam, amikor kellett, szóval végül is fel-alá rohangáltam, mindent persze próbáltam észrevétlenül, hogy még véletlenül se zavarjam meg a nyomozót, miért hajtok még mindig a dicséretre? Mert ilyen vagyok? Mert iszonyúan bántja a csőröm, ha valaki ennyire látványosan nem becsül sokra, legalábbis nem többre annál, minthogy a főbíró kicsi lánya vagyok. De mégis elmagyarázná ezt mégis hogyan kellene lemosnom magamról? Mert szerintem sehogyan... Oké, a fene essen belé... - Leszaladok kávéért. - Nem igazán figyelt rám, de mintha bólintott volna egy aprót. Mindegy is, kétlem, hogy még úgy fél óráig feltűnne neki, hogy eltűntem. A folyosó dugig van hallgatókkal. Szerintem még jó ideig el lesz foglalva a nyomozó, addig legalább nyugodtan körülnézhetek. Kérdezősködtem kicsit, közben meglett a szobaszám meg a lakótárs is, nem akartam kutakodni, sőt semmihez se nyúltam. Tanulok. Nem fogdosok össze semmit. Gőzöm sincs mi kelhet még a rendőrségnek. Faggattam kicsi a srácról, mivel foglalkozott mostanság, kikkel barátkozott, járt össze, dolgozott, barátnő, szóval próbáltam alapos lenni, szóval kutatáson dolgozott, elméletileg valami nagyon is sikeres kutatáson, a professzorai nagyon sokra tartották, aki még nagyon sokra viheti. Oké, ez még jól jöhet. Gyorsan felírtam mindent, a szobatárs nevét, a professzorral se ártana beszélni, sőt a labortársa neve is megvan, már csak a jegyzetei kellenének még, abból még kiderülhet valami. Mindent belepakolt gyorsan egy dobozba és a kezembe nyomta. Oké, azt hiszem ez is valami. Basszus, a kávé. Lerohantam még gyorsan két kávéért, aztán vissza fel az irodába. - Bocsánat, kicsit körülnéztem, azt hiszem nem hiába. - Pakoltam le a dobozt az asztalra. - Meglett a szobatársa, a jegyzetei, a labortársa neve, barátnője nem volt, bulizni nem igen járt, de állítólag megszállottan dolgoztak valami kutatáson, amitől elég nagy sikereket vártak. Nem fogdostam össze semmit...- Tettem le elé a kávéját az asztalra. - Jegyzeteljek tovább?

Tárgy: Re: Steven & Shay 31.12.15 14:49

Steven & Shay

H
irtelen nem tudtam, hogy örüljek vagy ordítsak… - Köszönöm Leslie… De még jobban megköszönném ha nem végeznéd el a munkám… Lassan három éve vezetem a nyomozói irodát, te meg itt beszambázol magas sarkúban és műkörömmel és essen le tőled az állam? Tökéletesen jól végzem a munkám, de kösz, hogy az ellenkezőjét próbálod bebizonyítani mindenkinek… Attól még, hogy te vagy a főbíró kicsi leánykája nem vagy jobb másoktól akik nehezen másztak fel idáig és nem csak apuci lökdöste… Fortyogtam magamban miközben befejeztem a beszélgetést a dékánnal. Kezet fogtunk és elindultam az ajtó felé. - Miss Hastings, azokat itt ne hagyja... Intettem az asztal felé, hát ma sem leszek úriember az biztos. Túlságosan bosszant a jelenléte ennek a fruskának… Az iskola területén nem találtuk a kutató társat. Délután kettő mire mindennel kész vagyunk… Morog a hasam, enni kellene valamit… Az irodába vissza fele menet megálltam egy kis sarki kajáldánál. Jól ismerem a konyhájukat, kiváló és a kávéjuk is egész jó. - Szia Maya drága. Egy dupla sajtburgert kérek krumplival, meg egy méreg erős feketét. Maga Miss? Még mindig dühös voltam rá, de igyekeztem közömbös lenni iránta. Nem veszel le a lábamról Miss „Mindigmindentjobbantudok” kisasszony, csak azért mert apuci mindent el tud intézni… Utána néztem múltkor… Még csak parkolási büntetése sincs, pedig elnézve a parkolóban álló kocsiját én a jogsit is elvettem volna már tőle… Nekem nem elég egy cuki és szexy vagyok mosoly ahhoz, hogy levegyél a lábamról… Erősebben próbálkozz kisanyám… Nézd már nem salátát eszik, el sem hiszem. Hát mi történt? - Csak nem összeveszett a salátával kisasszony? Böktem az ebédje felé. Meglepett bevallom… Legalább enni tud… Meg engem mesterien bosszantani. Visszaérve az irodába utána néztem a kutatócsoport másik tagjának is. Gazdag családból származó ficsúr, olyan aki azt hiszi rá nem vonatkozik a törvény mert van pénze. Herótom van az ilyenektől… Azonnal tárcsáztam és behívtam az ifjoncot egy kis elbeszélgetésre. Majd én hallgatom ki… Minden emberi rezdülés elárul valamit, és én profi vagyok ezek olvasásában.

Tárgy: Re: Steven & Shay 31.12.15 21:23

Steven & Shay

- Megvan. Mehetünk. - Kaptam fel a dobozt az asztalról, végül is csak jegyzetfüzetek vannak bele, csak nem fogok beleszakadni, amúgy is még mindig bosszús valamiért. Csak nem jól csináltam valamit, Stone nyomozó? Másért aligha lenne pipa, két esélyes a dolog, vagy ha elszúrok valamit, de olyankor persze mindig megragadja az alkalmat, hogy letoljon vagy ha valamit jól csináltam kivételesen és szerintem most kimondottan az a helyzet, amit nagyon, nagyon, nagyon a nehezére esne bevallani, de semmi szükség rá, nekem ennyi is bőven elég egyelőre. Bár örömtáncot járni nem fogok és még csak egy halovány mosolyt se kaptam vissza, nem probléma, de jó úton haladok, legalábbis nagyon remélem. Tudom, hogy csak azért viselkedik így velem, mert a főbíró lánya vagyok, ezt a szórakozást az első perctől fogva büszkén és a legnagyobb örömmel űzi velem, sebaj, kitartó vagyok, legalább igyekezni fogok bírni a strapát, ameddig kilehet bírni vele. Valahogy csak el lehet viselni, annyira nem lehet nehéz.
- Szó sincs róla nyomozó, egyszerűen csak éhes vagyok. - Nem bonyolítottam túl ezt a választ se. Könnyű, egyszerű, érthető, nem bonyolult, nincs mibe belekötnie, bár ha esetleg akarná biztosan megoldaná valahogyan. Az ilyesmiben elég sikeres. Ami engem illet nem igazán szólaltam meg, kivéve, ha kérdezett, sőt azt hiszem a mai napot kifogom bírni és csendben maradok, legalábbis most még ezt gondolom. Olcsón megszeretném úszni ezt a napot is, aztán alig várom a következőt. Egy élmény. Komolyan mondom.
Igyekeztem csak figyelni, és nem fecsegni fölöslegesen, nem mondott semmit, amikor a kihallgató felé indult, azt sem, hogy mehetek, de azt sem, hogy maradjak. Könnyedén libbentem be a háta mögött, Ő pedig csak lemondóan bólintott egyet, látszott az arcán a döbbenet, hogy ezt mégis hogy a francba hoztam össze, válasz gyanánt csak megvontam a vállam, miközben próbáltam minél bájosabban mosolyogni. Ez az, maradhatok. Beállítottam a kamerát és csendben leültem a nyomozó mellé. Gazdag a fiú, befolyásos szülőkkel. Pont, mint én. Nagyon utálhatja az ilyeneket. De hát könyörgöm, tehetünk mi róla? Nem, inkább nem akarom tudni mi erről a véleménye vagy az álláspontja, nem, inkább csak csendben maradok és figyelek, akkor legalább nem zavarom. De, olyankor is zavarom, mindig zavarom.

Tárgy: Re: Steven & Shay 01.01.16 1:17

Steven & Shay

F
őztem egy kávét, nekidőltem a pultnak és kortyolgatás közben figyeltem ahogy az embereim dolgoznak. Miss Hastings szaladgált ide oda, nagyon be akar vágódni. Azt el kell ismernem, hogy elég jó kis csaj. Ha nem volna a főbíró lánya, talán még, mondom talán... Talán! Talán kezdenék is vele valamit… De túl sok a talán… Túlontúl sok. Elmerengve néztem, ahogy sétálás közben riszálja a fenekét. Kerek és formás kis darab. Jól van elég volt a merengésből, mert a kávét a szám mellé öntöm, és mondom én… Sikeresen magamra borítottam… Bassza meg…. Ez forróóó. Azonnal lekaptam a pólóm. Épp mikor már kezdte nem égetni és nem zavarni a póló hiánya, felnéztem és Leslie állt előttem tátott szájjal. Hát ha így akarod kislány hát legyen, még direkt rá is feszítettem, hadd szenvedj kislány… - Khm… Mi lenne ha becsukná a száját Leslie kedves? Bevallom tetszik a hatás amit kiváltok ebből az ifjú hölgyből. De jelenleg túl sokan látnak ahhoz, hogy elkezdjek incselkedni vele. Pedig szívesen tenném, most úgy érzem ő is szívesen benne lenne. Gondolatmentem közepette Arthur kopogtatott az ajtófélfán. - Oké… Felveszek egy pólót és menni is fogok kihallgatni. Kérlek vezesd be a kettes kihallgatóba. Arthur is csak nevetett az egésze, elég jól ismer ahhoz, hogy tudja mi a szitu. Még együtt jártunk ezer éve a rendőr akadémiára, később én kérvényeztem, hogy vegyék fel ide is. Körülbelül olyan régóta ismerem, mint Monat. Ők voltak velem a nehéz időkben. Soha semmit nem felejtek el nekik, de igazik van, két év eltelt. Sőt, több, mint kettő. Itt az ideje tovább lépnem, még ha nem is a tartós kapcsolat felé, de egyéjszakások felé. Mondjuk ezt a Miss Hastingset megzavargatnám, kár, hogy a főbíró lánya és így tabu… Elsétáltam az öltözőbe és felvettem egy tiszta pólót. A kihallgatóban már várt a páciensem. Alig tudtam belépni, Leslie már bent is volt. Okééé tényleg az árnyékom. Lemondóan bólintottam, itt már úgy sem rendezek jelenetet. Végighallgattam a kutatótárs történetét de valahogy nekem gyanúsnak tűnt az egész. Összekeverte az időpontot és a helyet is. A gyilkos fegyverről meg „állítólag” az újságban olvasott, de ott csak a fegyver volt feltüntetve, a méreg nem. Nagyon gyanús volt nekem, de sajnos elég tanúja volt így kénytelen voltam elengedni. Bár szerintem ezek csak lefizetett tanúk voltak… Hosszú és fárasztó nap volt ez… Feszültség levezetés képen úgy döntötte, hogy lemegyek egy kicsit az edzőterembe edzeni, ilyenkor már nincs bent senki… Csak Miss Hastings… Mit ne mondjak rendesen meglepett...

Tárgy: Re: Steven & Shay 01.01.16 3:34

Steven & Shay

Ezt nem hiszem el. Nem hiszem el, hogy magára öntötte a kávét. Ma már másodszor ütközök bele abba az eszméletlen, szemtelenül dögös, izmos... Hagyd abba! Még a végén megint azon fogom kapni magam, hogy bámulom, ami most sokkal cikibb lenne, mert nem csak mi látnánk. Szerintem így sem fogja engedni, hogy egy ideig elfelejtsem, sőt... Végem. Nekem végem. Merje azt mondani valaki, hogy nem direkt csinálja, de miét pont velem, mármint világos, hogy nem bír, de akkor miért kínoz azzal a pofátlanul szexi felsőtestével. Leslie, inkább a kihallgatásra figyelj, még mielőtt Stone ismét megjegyez valamit, mondjuk, hogy már megint elfelejtetted becsukni a szád, pedig most még ruha is van rajta. Tök mindegy. Ezt még úgyse fogom tudni kiverni a fejemből. Egyáltalán hogy a fenébe borította magára a kávét? Komolyan. Érdekelne. De van egy olyan érzésem, hogy ezt nem Tőle fogom megtudni. Arthur és Ryan viszont kifejezetten jót szórakoztak rajtunk, de kétlem, hogy beavatnának, éppen engem. Fel nem fogom... Esküszöm. Mindegy. A lényeg, hogy szerintem Ő is jól szórakozott a kialakult helyzeten meg az eltátott számon. Én pedig itt-ott szedtem össze magam meg kapartam fel az állam a padlóról, de sebesen... Oké, ennél kínosabb helyzetbe már aligha kerülhetünk. Két nap alatt kétszer villantotta meg Ő félistensége a kockáit, mi jöhetne még? Na jó, ezt a kérdést inkább fel se tettem. Mi? Ja, hogy végeztünk. Máris? Mi van? Ja, oké. Hála a jó égnek. Én esküszöm figyeltem is néha, amikor nem azon gondolkodtam épp, hogy vajon körmöt reszelni lehet-e rajtuk. Most kivételesen előtte siettem ki a kihallgatóból. Túl sokáig voltunk, túl kicsi helyen, túl közel egymáshoz. Nem lesz ez így jó. Nyugalomban átöltöztem egy fekete melegítőbe és egy piros hasvillantós topba, abban reménykedve sétáltam le az edzőterembe, hogy végre kicsit egyedül lehetek, kifújom magam és sikerül kivernem a fejemből az oda nem illő gondolatokat, erre pont szembetaláltam vele magam. Már megint. Ezt nem hiszem el. Már megint nincs rajta póló. Miért? Miért? Miééért? De semmi nyoma sincs rajta a korábbi forró kávénak, kár is lett volna érte... Leállnál a bámulásával? - Nyomozó... - Néztem a szemébe egy pillanatra. Nem hiszem el. Tíz fokkal melegebb van a közelében, esküszöm. Mondja valaki, hogy bekrepált a légkondi, csak a légkondi. Megráztam a fejem és gyorsan elkaptam a tekintetem. Van bármi értelme abban hinni, hogy nem vette észre? Nem, nincsen. Talán mégis... Reménykedve vonultam el bemelegíteni, istenem, most segíts!

KATT

Tárgy: Re: Steven & Shay 01.01.16 17:45

Steven & Shay

H
át ez most komoly? Még itt sem lehetek egyedül a szexy árnyákom nélkül. Ami most még szexibb… Szinte le sem tudom venni róla a szemem… És az a póló? Épp csak takarja melleit, és szabadon hagyja hasát, tetszik a látvány szó se róla. Kecses és formás. Azt hiszem itt az ideje befejezni a bámulását és kezdeni kicsit melegíteni. Bólintottam felé üdvözlés ként. Az igeeen. Mikor lehajol és fenekére tapad a nadrág, majdnem eldobtam a súlyokat. Steven ne bámuld már… Direkt cseszeget, de csak addig amíg rá nem vágok egy nagyot feszes fenekére. Ufff, nagyon régen volt már mikor utoljára nő így hatott rám… Még Melody. Hiányzik… És most itt van ő… Miss „Rohadtulszexivagyok” és nem tudok mit kezdeni a helyezettel. Egyrészről Melody volt életem szerelme, másrészről, több, mint két éve halott, és én még mindig úgy érzem megcsalnám. Tudom, túl kell lépnem rajta, és szívesen lépnék túl Miss Tökéletesfenékkel. Semmi kötöttség, csak laza szex… Mármint nem laza, csak na… Hé, hé, hé, ez meg mit csinál? Magára akarja borítani az egészet? - Leslie várj, azt ne úgy! Szakadt ki belőlem és az utolsó pillanatban kaptam el a leeső súlyt, mielőtt ráesett volna a lábára. Térdeltem előtte, és ahogy felnéztem nagy ijedt bambi szemekkel nézett rám. - Várj, hadd segítsek. Ez neked különben is sok lenne. Összeszereltem a súlyokat, mögé léptem és előre nyújtottam. - Fogd meg a rudat, ott ahol szabadon hagytam. Jó. Akkor most a másikat is. Csináld velem a mozdulatokat. Egész közel kellett állnom hozzá, hogy mind ketten tökéletesen elérjük. Isteni illata van… - Ez az, jól csinálod. Már meg ne sértődj, de szerintem vehetnél önvédelmi órákat. Egy csinos hölgynek sosem árt ha meg tudja védeni magát a gonosz farkastól, ha szeretnéd taníthatok pár mozdulatot így munka után párszor. Persze, csak a védelmed érdekében. Mosolyogtam kajánul a háta mögött. Leheletem súrolta a tarkóját. Lassan elengedtem és hátra léptem. - Ügyes kislány, mármint jól csinálod. Ha kell még segítség csak szólj… Vonultam el mellette amennyire közel csak lehetett.

Tárgy: Re: Steven & Shay 05.01.16 22:22

Steven & Shay

Oké, gőzöm sincs, de biztos nem lehet olyan nehéz. Na ne most fog visszaütni, hogy soha semmit sem kellett egyedül csinálnom, ugye? Mármint, ha edzeni akartam, akkor volt külön személyi edzőm, nem kellett egyedül szenvednem, de most nagyon is egyedül kell, de legalább motivációban nem szenvedek hiányt, csak aztán rá ne másszak. Leslie, inkább arra összpontosíts, hogy a fenébe fog ez menni, meg se mozdul, rohadtul nincs bennem hozzá elég erő. Voltaképp csak az Ő hangjára eszméltem fel, azt észre sem vettem, hogy a súly mindjárt a lábamra fog esni, de elkapta. Hű, ez de gyors volt és erős és izmos és valaki fogjon le! Mi a ... Azt mondta Leslie várj? Most komolyan? Leslienek szólított? Oké, végül is a lényeg most az, hogy holnap is jöhetek, mert ha az izé a lábamra esik, akkor kétlem, hogy egyáltalán felkeltem volna segítség nélkül és... Ezek szerint észrevett? Mármint mekkora az esélye annak, hogy véletlenül pont abban a másodpercben nézett rám, amikor kellett? Ennyire azért Ő sem hero, vagyis, de most igen. Az enyém. De akkor mégis mi tetszett ennyire nyomozó? Rá kell erre jönnöm.
- Oké. - Most még kedves is. Komolyan kezdek félni. Túl sok pozitív megnyilvánulás egyszerre, főleg SS parancsnoktól. Eddig egyszer szólított Leslienek? Amikor épp azt a pofátlanul szexi félisteneket megszégyenítő felsőtestét bámultam, ami most épp még közelebb van hozzám, mint kellene. Oké Leslie, mély levegő. Beszív, kifúj, jól csinálod, folytasd! Csináltam, amit mond, miközben erőteljesen próbáltam elterelni a gondolataim. Ne akarj megfordulni és leteperni! Ne, ne most! Csak ne most! És egyáltalán ne! Hallod?! Ne! Mi? Mi van? Esküszöm, csak a leheletét éreztem a bőrömön. És most még segíteni is akar? Oké, kezdek aggódnia magáért nyomozó. - Persze, szeretném. - Hú, de kellett győzködni. Hadarok. Kicsit se vagyok zavarban. Hát kicsit az tényleg nem, mert iszonyúan. Edzés után villámgyorsan kaptam mindent magamra és meg se álltam a kocsimig. Beültem és legszívesebben lefejeltem volna a kormányt, csakhogy észhez térítsen már valami. Áh, reménytelen. elfordítottam a kulcsot újra és újra, meg újra. - Ezt nem hiszem el... Indulj be, kérlek, kérlek, kérleeek... - Miért is? Túl szép lenne. Felhagyva a próbálkozásokkal dőltem hátra az ülésen, néhány másodpercre behunytam a szemem és próbáltam nem kocka hasat meg Stone önelégült vigyorát látni mindenhol.

Tárgy: Re: Steven & Shay 05.01.16 23:35

Steven & Shay

V
örösödik, vörösödik? Úgy is kell… Csípem a vörösöket. Az edzés további részében rák vörösen kerülte a tekintetem, én pedig minden alkalmat megragadtam kínzására. A létező legszexibb gyakorlatokat végeztem el. Bírja még Miss? Össze ne essen, mert a végén kénytelen leszek szájon át lélegeztetni. Annak meg nem biztos, hogy jó vége lenne. Ennyire gyorsan még nem láttam nőt öltözni, még hasznos lehet a későbbiekben. Ki tudja… Önelégült mosoly húzódott arcomra. Felvettem egy ujjatlan pólót, bepakoltam a hátizsákomba és lassan megindultam ki. A parkolóban kicsit feszült Leslie várt a kocsi kormányát csapkodva. Közelebb léptem. Behajoltam az ablakon. - Esetleg segítsek valamit? Mosolyogtam rá csábosan. Szóval nem indul… - Egyáltalán semmi? Mutassa. Uhh, hát nyissa fel a motorháztetőt, megnézem, de szerintem csak simán lemerült az akkumlátor. Felnyitotta és én rögtön belevetettem magam. Mindent átnéztem, de sehol nem volt hiba. Fél karom olajos, a fehér pólóm, és az arcom. Fantasztikus… Kiegyenesedtem és lecsuktam. - Ahogy sejtettem, bedöglött az akkumlátor. Holnap hívunk egy vontatót és elviszi. Elő vettem a törölközőm és megtöröltem a kezem. Már úgy is tök mindegy hány darabot dobok a kukába. - Hát ha szeretnéd Leslie én hazavihetlek. Ha nem félsz a motoroktól. Mutattam oldalra a én kis szépségemre. Vonakodva igent mondott. A hátára adtam a táskám, fejére húztam a sisakom. Viccesen állt rajta. Kuncogni keztem. - Igazán bájos Leslie. Komolyan. Na üljön fel, és erősen kapaszkodjon. Felültem, és gyengéden belém kapaszkodott. - Mondom erősen! Szorítása ekkor sem vált erősebbé. Jól van kislány, majd meglátod, hogy így nem bírsz fennmaradni. Megkérdeztem hol lakik. Az aztán a puccos negyed. Jól van, megrántottam a gáz kart és a motor hírtelen nagy sebességgel indult el, rögtön megtanult erősen kapaszkodni. - Na így! Szépen lassan elindultunk haza. Bekanyarodtunk a házuk elé, felhajtottam a bejáróra, egész az ajtóig. Letettem a motor lábát, és segítettem bambinak leszállni. Visszakértem a sisakom és a táskám. - Hát akkor további szép estét Leslie. Reggel találkozunk Felbőgött a motor és hazaszáguldottam. Alig bírtam levakarni magamról az olajt. Befeküdtem az ágyba és hosszú forgolódások közepette tudtam csak elaludni. Az agyam máshol járt…

Tárgy: Re: Steven & Shay 07.01.16 20:59

Steven & Shay

Ezt nem hiszem el. Ne tedd ezt velem, kérlek, kérlek, kérlek. Indulj be, légyszi. Legszívesebben a fejemet vertem volna a kormányba kínomba, de inkább csak a kezemmel csapkodtam dühösen, a fene egye meg, most mit csináljak? Pont most, pont itt, miért? A fene essen beléd, nem tudtál volna akármikor bárhol máshol lemerülni? Éppen igyekeztem behunyt szemekkel nem a nyomozó szexi kidolgozott felsőtestét látni na meg persze azt a mocskosul jóképű pofiját, amikor nem behajolt a kocsi ablakán kis híján a frászt hozva rám, mint általában, de most tényleg nem számítottam rá. Segíthet-e? Persze. Kezdetnek hozhatna egy vödör jeget, aztán a kocsit is megnézhetné. Komolyan furcsa, nagyon furcsa. Már megint mire megy ki a játék.
- Egyáltalán semmi. Ezzel innen ma mát nem megyek sehová sem. - Remek, fantasztikus, mit mondhatnék még? Ez az nyomozó, legyen még szexibb, kezdjen el szerelni is, hátha össze is esek. Felnyitottam a motorháztetőt, ahogy kérte, és vártam, miközben a kormányon doboltam az ujjaimmal. Ez most komoly? Igen, nagyon. - A kocsi nem probléma, csak nekem kéne valahogy hazajutnom. - A kocsi elvontatása már a legkevesebb, bár nem fognak repesni a boldogságtól, de ez van. Holnap reggel meg még gőzöm sincs, előbb érjek haza, kidühöngöm magam, lezuhanyzom, elmegyek aludni, reggel pedig megoldom. - Ööö oké, legyen. - Oké, ez furi lesz. Csak próbál kedves lenni, Leslie. Tegnap még a háta közepére se kívánt, most meg felajánlja, hogy hazavisz a dögös kis Harley-jával. Ez csak nekem számít furcsaságnak. Fogalmam sincs, nem nagyon ismerem, de még így is képes összezavarni. Nem vicceees... Idiótán nézhetek ki a sisakjában, ha már ilyen jól szórakozik rajta, akkor biztos. - Köszönöm nyomozó. - Szóval bájos, mi? Mindegy csak... Mindegy. Előrébb csúsztam és kicsivel szorosabban fontam köré karjaimat. - Las Vegas Boulevard... - Uuupsz, préseltem magam a hátához és olyan szorosan kapaszkodtam belé, amennyire csak lehetett, kapaszkodj Leslie, mert az első kanyarban elhagy.
- Köszönöm, hogy hazahozott, jó éjt nyomozó. - Ez egy kimerítő hosszú nap volt, nagyon hosszú, de mindent összevetve nem volt rossz, na hess innen! Gyorsan lezuhanyoztam és bedőltem az ágyba, kb kettő másodperc alatt elaludhattam... Reggel korábban keltem, edzőcuccot vettem fel, a többit bepakoltam és indultam is. Estig fogalmam sincs, kitalálom még, a családi kocsival utaztam a központi parkig, ami a rendőrség közelében van, még csak az hiányozna, hogy azzal az autóval lássanak érkezni, amivel a főbíró jár, így se csípnek, úgy meg egész nap azt hallgatnám. A rendőrség épületéhez érve úgy éreztem már, hogy a tüdőm is kiköpöm, nagy nehezen bemásztam és úgy vonszoltam el magam az öltözőig. Ledobtam a táskámat, hanyatt vágtam magam a padon és a plafont bámulva lihegtem még mindig.

Tárgy: Re: Steven & Shay 07.01.16 22:18

Steven & Shay

A
reggelem a szokásos menet szerint zajlott. Felkeltem, zuhany és fogmosás, kávé a termoszba, váltás ruha a hátizsákba és indulhatunk is. A motor előnye, hogy a dugóban is birok szlalomozni. Elég gyorsan az őrsre értem. Felvittem az öltözőbe a táskám és elsétáltam a parkba kocogni. Beraktam a fülhallgatóm és futni indultam. A szemem sarkából, mintha Miss Hastings-et láttam volna kiszállni egy kocsiból. Oda fordultam és megtanultam, hogy ne tegyem… Majdnem neki szaladtam a lámpaoszlopnak. Előre Steve…. Előre… Körülbelül háromnegyed óra futás után, kimelegedve és leizzadva sétáltam vissza a kapitányságra. Felsőm cipzárja széthúzva és élveztem a lengedező szellőt. Már nem bámul meg senki, megszokott látvány vagyok. Legalább itt nem csorgatja senki a nyálát. Nem mintha nem élvezném a szájtátó hölgyeket, de na… Egy idő után bosszantó tud lenni. Vagyis inkább irritáló, tudom szexi vagyok, te is cicám még sem nézem ki a bőrszíned is… Fellifteztem az emeletre és elvonultam tusolni. Nem volt bent senki, és igazából kora reggel nem is szokott senki, mindenki a reggeli kávéval és az ébredezéssel van elfoglalva, de szerintem egy jó adrenalin löketnél nincs jobb ébresztő. Levetkőztem, bepakoltam a szekrényembe, derekamra kötöttem a törölközőm, fogtam a tusfürdőm és elmentem zuhanyozni. Frissítő és megnyugtató hatással volt a rám zúduló víz. Ellazít és felébreszt. Mintha az öltöző ajtaját hallottam volna kinyílni, de biztos csak képzelődtem, ilyenkor nincs itt senki. Befejeztem, elzártam a vizet, magamra tekertem a törölközőt és kimentem. A fülem nem csalódott, valóban bejött valaki. Miss Hastings. Teljesen ki volt készülve. Oké, nulla kondi… Jól kezdődik. Odaléptem hozzá és megköszörültem a torkom. - Khm, jó reggelt Miss Hastings. Megtenné, hogy odaenged a szekrényemhez? Szeretnék felöltözni, és pont előtte fekszik… Ő csak nézett rám és meg se mozdult, mint aki nem ott jár fejben. Így újra rászóltam. - Miss Hastings? LESLIE! Ekkor már kapcsolt, felkelt és elvonult zuhanyozni. Felvettem a ruhám és kimentem dolgozni. A monitor felett görnyedek, mikor meghallom Leslie lépteit. - Miss Hastings. Hozna nekem még egy kávét. Nyújtottam felé a bögrém. Még szerencse, hogy elvette, halk kuncogást hallottam a háttérből, nem értettem. Felnéztem Arthurra aki Leslie felé mutogat. Mikor megfordultam, vörös fenékre tapadós nadrág volt rajta… Ez most komoly? Nem hiszem el… Le se tudom venni róla a szemem… Kényszerítettem magam a munkára és akkor sem néztem fel mikor megjött a kávém. Már fájt a szemem a monitor folytonos bámulásától. Kezembe temettem az arcom és imádkoztam a megváltásért. - Arthur! Kérek még egy erős feketét! Ekkor sétált be Mona mosolyogva. - Szólítottál Steve? Nem talált jó hangulatomban. Megállt előttem, ránézett Lesliere, nevetésbe tört ki. - Majd én rendezem! Gyere cica, ma velem leszel. Kifecsegjük a pasikat, később visszahozlak. Fogta meg Mona Leslie karját és a lift felé vezette. Hallottam nevetését, de nem bántam. Csak hálás voltam. Elővettem a telefonom és írtam egy üzenetet Monanak: „Köszönöm!” .

Tárgy: Re: Steven & Shay 09.01.16 23:20

Steven & Shay

Jól vaaan. Ébren vagyok már. Nem igaz, hogy még így is mindig a szuper szexi nyomozó kicseszettül szexi félisten testét látom magam előtt, izzé akarom mondani fölöttem, mi? Komolyan egy szál törölközőben? LESLIE! Egyből magamhoz tértem és felpattantam a padról, hozzáteszem iszonyat zavarban, de most amúgy is vörös vagyok, legalább nem annyira egyértelmű, hogy zavaromban. Elmásztam zuhanyozni, gyorsan felöltöztem, szerencsére ekkor már egyedül voltam, hál' istennek.
- Persze nyomozó. - Vettem el a bögréjét és indultam meg kávét főzni, csak azt tudnám mi ilyen szórakoztató mindenkinek, amiért mindenki minket bámul, már megint, lemaradtam volna valamiről? Nem tehetek róla, de nm tudtam nem észrevenni. De ezt már nem volt időm kideríteni. Letettem a kávét Stone asztalára, ekkor Mona is betoppant, aki körülbelül két perc múlva el is rabolt. Nem nagyon értettem már megint mi a fene az, amit rosszul csináltam, de nem igazán volt esélyem ellenkezni, így mentem utána, amerre húzott. Beszállva a liftbe furcsán pislogtam rá jelezve, hogy igazán mondhatna valamit, de semmit sem tudtam kiszedni belőle, amíg a kávézóba nem értünk, ott viszont majd leesett az állam, amikor Stone-ról kezdett mesélni kicsit. Egyből világossá vált mi volt az a reggeli nevetgélés, nős volt? Igaz, még sosem figyeltem, hogy visel-e karikagyűrűt, de azt is megtudtam, hogy igen, ahogy azt is, hogy piszok kitartónak kell lennem, ha bármit is elakarok érni, de szerinte kezdetnek az már egy jó pont, hogy elkezdtem edzeni. Beszélt még Melody-ról, nyilvánvalóan sosem fogok a nyomába se érni, de őszintén szólva nem is ez a szándékom, nem pótlék akarok lenni, sem valaki árnyékában lenni mindig, de nevezzenek naivnak vagy hiúnak szerintem most akkor is van valami... Szóval, Stone nyomozó megőrül a vörösért, ezt eddig nem tudtam, de még hasznos lehet. Ami pedig az "odacsapok" nőket illeti, nem vagyok biztos benne, hogy nekem jól állna az a szerep, de azért pár alkalommal kipróbálnám benne magam a nyomozó kedvéért. Csak délután értem vissza az irodába, szép csendben leültem az asztalomhoz, bedugtam a fülest és elkezdtem gépelni a jelentésem, amit nem mellékesen később még Stone-nak is alá kéne írnia. Kissé belefeledkeztem az írásba, mert arra kaptam fel a fejem, hogy Stone a hátam mögött áll és épp azt olvassa, amit írok, amivel nem is lenne semmi probléma, ha nem épp ott tartanék benne, hogy szexi, szexi, szexi és azt említettem már, hogy mennyire szexi... De pár sorral feljebb is akadnak oda nem illő jelzők. Gyorsan lecsaptam a laptopot és kivettem a fülhallgatót, oké ez nem volt jó ötlet, mert így lövésem sincs mióta állhat itt, de az arckifejezéséből ítélve elég ideje, hoppáááá!

Tárgy: Re: Steven & Shay 10.01.16 19:37

Steven & Shay

A
nap további része egészen nyugodtan telt. Végre tudtam a munkára figyelni, nem Miss Hastings riszáló vörös fenekére. Teljesen elvonta a figyelmem a munkáról. Amit nem engedhetek meg magamnak egy gyilkosság kellős közepén. Átvizsgálták a Leslie által összegyűjtött anyagokat, amiket a kollégiumban és az iskolában talált. Miss „Okoskának” igaza volt… Valami fontos, biokémiai kísérleten dolgoztak, ami ha illetéktelen kezekbe kerül akár halálos vegyi fegyver is lehet. Az ifjonc le akarta állítani a kísérletet? Ki tudhatott róla? A tanára? A dékán? A lakótársa? Miért volt két lakása? Hogyan jutott a méreg a szervezetébe? A gyomor tartalom málna levet mutatott ki, az elég édes, hogy elnyomja a cián keserű ízét. De ki tehette? Sok a kérdés, de az időnk egyre csak fogy… A tettes már le is léphetett… Reméljük volt annyi esze, hogy maradt elkerülve a feltűnés veszélyét. Átfutottam a vallomásokat, és még mindig nem tetszik a labor társ… Valami nem stimmel a történetével, csak arra kell még rájönnöm, hogy mi… Befolyásos, szóval kapcsolatban lehet nagykutyákkal. Talán elhallgatatták a mi kis kutatónkat? Túl sokat tudott, túl veszélyes volt? Vagy csak útban volt? Esetleg megfenyegetett valakit, hogy ha nem állnak le, akkor kitálal és ez nem jött be az illetőnek? Ki kell derítenem gyorsan, hogy a család is tovább léphessen… Egészen ebédszünet végéig nyugtunk is volt a kis tanoncunktól. Épp az általam rendelt kínait tömtük be az iratok felett, miközben az eset lehetőségeit tárgyaltuk meg, amikor beriszált Piroska, vagyis inkább ebben a szerelésben Pirosszka. Majdnem a torkomon akadt a kínai evőpálca. Hangos köhögés közepette próbáltam nem megfulladni a tésztától, amikor Miss Hastings jelent meg előttem, egy pohár vízzel. Tágra nyílt szemekkel igyekeztem az arcára fókuszálni. - Ööö, köszönöm. Üdv újra itt. Elő kaptam a telefonom és azonnal írtam Mona-nak : „Rohadj meg!”. Szinte rögtön jött a válasz : „ Az is be fog következni édes, addig is élvezd Pirosszkát. Elláttam pár hasznos tippel feléd… Ideje tovább lépni!!!”. Hogy mi van??? Nem egy elektronikai kütyü vagyok, hogy kézikönyv kelljen hozzám… Mi az, hogy elláttam néhány tippel feléd?! Mona kinyírlak! Felálltam, ki akartam puhatolni, hogy mit is mondott rólam Mona. Idegesen tekergettem az ujjamon a jegygyűrűm, amíg lépdeltem Leslie felé. Nem hallott meg, zene szólt a fülébe. Megálltam mögötte és beleolvastam a jelentésbe. Szexi??? - Az ott egy nem oda illő jelző, Miss Hasting. Böktem a monitor felé és pislogtam rá zavartan.

Tárgy: Re: Steven & Shay 17.01.16 11:37

Steven & Shay

- Valóban nyomozó. - Pislogtam fel rá, épp csak egy kicsit voltam zavarban. Ahogy észrevettem ki is kaptam a fülest, sőt a laptopot is azonnal lecsaptam, de lényegében már mindegy volt. Az nem épp egy odaillő jelző volt, ahogy a három sorral feljebb lévő pofátlanul jóképű vagy a dögös sem, reménykedhetnék benne, hogy azokat nem látta meg, de inkább nem. Tudja a fene mióta állt a hátam mögött, de valamiért az az érzésem, hogy épp elég ideje, sőt sok is. Természetesen ez nem az a jelentés lett volna, amit elé rakok, valószínűleg szemmel megölt vagy besírt volna a nevetéstől, most viszont fogalmam sincs melyik van érvényben, szerintem csak lövése sincs róla, hogy mi van, unatkoztam na, valamivel elfoglaltam magam, addig se az Ő nyakán lógtam, ha már ma valamiért olyan erőteljesen szeretne lerázni, csak próbáltam a segítségére lenni ebben, nem jött össze. Édes istenem, ez iszonyú ciki, arról nem beszélve, hogy még nagyon hosszú ideig hallgatni fogom. Hát ez nagyszerű. A nap hátralévő részében 110 százalékkal próbáltam kerülni, persze nem sikerrel, ilyenkor persze nem jön össze, mindenhol belebotlottam, komolyan, ez mindenhol ott van? Nyugalom Leslie, még vár rátok egy esti közös edzés is. Jaj nekem, fájni fog... Lassan lesétáltam az öltözőbe. Még mindig fejjel tudnék menni a falnak, ha visszagondolok a korábbi kínos, baromi kínos jelenetünkre. Ezt sem fogom egyhamar elfelejteni, ha rajta múlik. Miután átöltöztem lesétáltam és csodák csodájára a nyomozó még nem volt ott. Oké, akkor még van pár percem mentálisan is felkészülni erre na meg persze a félmeztelen "rohadtszexivagyok" bemutatójára, belegondolnom már nem is kellett, mert megjelent. Ezt nem hiszem el. Ééédes istenem!Tényleg? Most komolyan? Hogy rohadnál meg édes azzal félisteneket megszégyenítő... Fejezd be Leslie! Leslie... LESLIE! Ne bámuld már! Miért ne?? Oké, oké, abbahagytam. Miééért? Esküszöm, ha így haladunk előbb hívő leszek, mint gondolnám...

KATT

Tárgy: Re: Steven & Shay