welcome to prison frpg
üdvözlünk
lépj be las vegas-ba!
Amikor meghallod a nevet: Las Vegas, mi jut először eszedbe?
Kaszinók? Féktelen bulik? Black jack? Roulette? A lehetőségek tárháza végtelen, a kaszinók sora gazdagokat dönt mocsokba...
Azonban egy valamire senki sem gondol. Miután a kaszinóban megszeded magad zöldhasúval, nem árt vigyázni a haza úton; Las Vegas sem másabb, mint a többi város. Vannak rosszfiúk és rosszlányok is, akik képesek bárkivel végezni, ha úgy tartja kedvük. Vannak drogosok és más szenvedélybetegek, akik képesek ölni is azért, hogy megkapják a napi adagjukat. Táncosnők és krupiék, akik egy szempillantás alatt elveszik mindenedet. Prostituáltak és maffiózók, akiknek már, ha csak a nevét tudod, már veszélyben vagy. Mi a közös bennük? Egy rossz mozdulat, egy alaposan át nem gondolt lépés, és máris a börtönben találják magukat, ahonnan megszökni, még senkinek sem sikerült...

facebook csoportunk
lépj be
las vegas téged vár
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
csacsogda
súgj nekem egy titkot...
promónk
csak tekintsd meg!
új posztok
kaptál választ?
Grimm
Lara Dawson
14.09.17 3:34
Gimnázium
Saige Hannigan
30.08.17 22:56
a legaktívabbak
a legtöbb posztot írók
Admin (2134)
 
Lyna Frei (777)
 
Desmond Drescher (648)
 
Cassandra Drescher (599)
 
Chad Donaghue (561)
 
Charlotte Collins (493)
 
Jennifer Ariadne Lively (449)
 
Aurora Rossum (399)
 
Veronica Chloe Foster (389)
 
Helena Nina Lemmer (273)
 
Top posting users this month
Benjamin Tate Hunter
 
Simon Whitlock
 
Timur Theodor Volkov
 
Lara Dawson
 

Új téma nyitásaHozzászólás a témáhozShare| .

Hanna&Timur

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
192
Join date :
2014. Aug. 01.
Age :
25
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Hanna&Timur 18.01.16 20:37

- Köszönöm, hogy bent maradtál Theo. Rendes gyerek vagy. - vereget hátba a főnököm, és minden egyes mozdulatba ritmusosan belerezeg a méretes tokája is. ~Igen rendes gyerek vagyok, mint mindig. És persze ezeket a túlórákat se fogod kifizetni, mint általában. - gondolom magamban, de közben megeresztek egy kissé erőltetett, de szívélyesnek tűnő mosolyt a főnököm felé. Nem mintha annyira megérdemelné, de az állásomat muszáj megtartanom mivel valamiből élnem is kell az ösztöndíj miatt szóval nagyon nincs más választásom, mint mosolyogni. Így is anno alig akart felvenni, mert utálja az oroszokat márpedig a nevem nem sok kétséget hagy a felmenőim származása felől. Nem véletlenül hív Theo-nak sem. Utálja a Timur nevet, úgyhogy épp ezért szólít mindig a második keresztnevemen. Gyakorlatilag senki más nincs a kerek világon, aki így szólítana, és éppen ezért eleinte furcsa is volt, de mostanra már sikerült megszoknom a dolgot. A kórházban szinte még hiányzott is. Na mindegy... Gyorsan kislisszolok a pult mögül mielőtt a Boss meggondolná magát, és már suhanok is öltözni, hogy minél gyorsabban kijussak innen, mert egyszerűen pokoli meleg vagy pedig csak én hevültem túl ennyire. Két perccel később már a kora esti levegőből szippantok egy keveset. Frissnek nem mondanám tekintettel arra, hogy Las Vegas belvárosában vagyunk, de mindenképpen jobb, mint a benti állott, forró olajt szagától bűzlő levegőnek titulált valami, ráadásul hűvösebb is...
Ráérős tempóban döcögök az utcán tekintve, hogy mára nemigen terveztem semmit se. Otthon mindössze annyi dolgom van, hogy lezuhanyozok gyorsan, hunyok egy pár órát, aztán meg nekiugrok valamelyik beadandómnak, hogy ne a félév végére torlódjanak fel, hogy aztán gyakorlatilag megfullasszon a rahedli zh, meg beadandó dolgozat, és nyakamat tenném rá, hogy Chloe is fel fog majd bukkanni, hogy segítsek neki a saját feladataival - milyen érdekes, hogy még csak nem is egy szakon vagyunk, de még így is én kerülök elő ilyenkor, nem mintha bánnám, hisz mégiscsak a legjobb barátom - én pedig úgyse fogok neki nemet mondani. És ma még Ő sem tudja aláaknázni a terveimet mivel mondta, hogy ma estére már van programja, ami nem foglalja magába az én személyemet is tehát lehet, hogy ezt az estét megúszom úgy, hogy ne nyaggasson bulizással meg piálással. Persze ha akarok tudok neki nemet mondani, de az biztos, hogy nála kitartóbb nőszemélyt még nem igazán hordott a hátán a föld, és néha már csak azért is elmegyek vele, mert tudom, hogy ha ügyesen csinálom a dolgaimat akkor esetleg nem kap vérszemet, és egy ideig békében hagy ezzel. Útközben szembejön velem egy kocsma, és el is gondolkozok, hogy nem-e férne rám egy hideg sör, de végül elhessegetem a gondolatot, és ha nehéz szívvel is, de tovább haladok a vendéglátó ipari egység mellett, és nem sokkal később rátérek a koleszom felé vezető szűk utcára...
Halk sóhaj kíséretében kattan a zár a szobám ajtaján, és mikor belépek csak szimplán a sarokba dobom a cuccomat, majd fél perccel később már meg is eresztem a zuhanyt, és ha tippelnem kéne legalább 20 percig áztatom magamat a forró víz alatt mire úgy érzem, hogy egy kissé feltöltődtem. Aztán miire kilépek, már ki is röppen az álom a szememből így aztán jobb ötlet híján felöltözöm, majd az íróasztalom elé vetődöm, és felnyitom a laptop-ot. Gerinces fajok védelméről van szó, szóval jobb híján felcsapom a Vörös Könyvet, hogy némi információt gyűjtsek a saját élőhelyemre jellemző állatokról, a védelmükről a veszélyeztető tényezőkről meg a többiről...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
24
Join date :
2016. Jan. 13.
Age :
25
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Hanna&Timur 19.01.16 19:18


Timur& Hanna

Miközben azon gondolkozom, hogy valamelyik ismerősömet áthívom magamhoz körbenézek a rendetlen lakásomon. Nem vagyok rendetlen, de amikor részegen jövök haza, majdnem az egész lakást képes vagyok szétszedni. Ma reggel is másnaposan ébredtem, így a takarítást megint kihagytam, és egész nap csak a kanapémon lustultam, néhány bugyuta tévéműsorral együtt. Így a kajamaradékok a kávés asztalomon, a padlómon és a konyhapulton csatát vívtak a koszos tányérokkal. Ezek alapján úgy döntök, hogy mégsem hívok át magamhoz senkit. Nagyot sóhajtok, majd feltápászkodom a heverőről, és elindulok a hűtőm felé, hogy valami kaja után kutassak. Ám nem meglepő módon a hűtőmben nincs más, mint egy majdnem üres whiskys üveg és egy üveg bolognai szósz.
- Remek. -mondom ki hangosan.- Ez azt jelenti, hogy állhatok neki takarítani.
Becsukom a hűtő ajtaját, majd kiveszem a konyhapult alóli szekrényből a takarítószereket. A tervem az, hogy kitakarítsak, hogy felhasználható felületen készítsek magamnak vacsorát. Fogok egy kukás zsákot és minden szemetet belesöprök a pultról, majd a koszos tányérokat a mosogatóba rakom. Egy kis tisztítószert fújok a felületre és egy törlőronggyal ledörzsölöm a kajamaradékokat és mindenféle foltokat. Egy tíz perc alatt kitakarítom az egész konyhát, úgyhogy előveszem a hűtőből a szószt, és az egyik szekrényből kiveszem a tésztát. A tűzhelyre rakok egy fazekat, amibe beleöntöm a tésztát. Míg várom, hogy az megfőljön, a szószt is előkészítem, majd mikor mindennel elkészülök előveszek egy tányért meg egy villát és mindet bezabálom. Miután jól lakok bedobom a mosogatóba a koszos evőeszközt, a tálat meg a pultra rakom. Most, hogy már tele vagyok, készen állok az esti vegasi életre. Nem gondolkozok sokáig azon, hogy kit látogassak meg. Felveszek egy vékony farmert, egy fekete toppot és egy fekete magassarkút, majd egy táskát a vállamra dobva kimegyek a lakásomból. Az utcára kiérve nem érzem a levegő frissességét, amin meg sem lepődök. Egy éve élek Las Vegasban és az egyetlen dolog ami hiányzik a Phoneixből, hogy ott egy kicsit jobb volt a levegő. Annyira nem esik tőlem messze Timur kolesza, de attól függetlenül még beülök az autómba, mert nagyon nincs kedvem ma gyalogolni. Beindítom a motort, majd kikanyarodok a szűk utcai útra. Legalábbis az autópályához képest szűk útra. Nincs nagy forgalom, így egész gyorsan letudok parkolni az egyik kocsma előtt, ami közel van Tim kollégiumához. Kiszállok az kocsimból, majd a tűsarkaimmal végigkopogva megyek át a szűk utcán, ami a koleszhoz vezet.
Megállok a haverom ajtaja előtt, majd a világ legnagyobb vigyorával kopog neki egy random ritmust. Remélem, hogy otthon lesz, bár amilyen jól ismerem, biztos most ül valamelyik nagyon tudományos könyve mellett.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
192
Join date :
2014. Aug. 01.
Age :
25
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Hanna&Timur 19.01.16 22:54

Nos bár amúgy szeretem - illetve ez erős túlzás, mindössze nem rühellem őket - a madarakat, de most valahogy úgy érzem, hogy sose fognak a favoritjaim közé tartozni, ahogy itt görnyedek a beadandóm felett és vadul pörgetem a vörös könyv egy annyira nem réginek minősülő kiadását, fajokat böngészve az élőhelyhez, vagy pedig már megtalált fajokról annyi információt kigyűjteni, amennyit csak lehet. Simán szedhetnék mindent internetről, mint a kis társaim legtöbbje, de igazából inkább támaszkodom a jól bevált nyomtatott eredetű forrásokhoz. Leginkább azért, mert a legtöbb tanár ilyet vár el a beadandóiban elsősorban, és jobb érdemjegyet ad rá ha feltűnik neki ez, a másik pedig még ennél is egyszerűbb ok: az internet elég megbízhatatlan tud lenni. Egyszer például csak úgy unalomból szörfözgettem a neten aztán szembejött velem egy Tora-Bora-ról szóló wikipédiás oldal, aminek a tartalma leleplezett egy régen eltitkolt tényt miszerint Tora-Bora-n törpevízilovak élnek, és úgy jutnak ételhez, hogy a szemetesekben turkálnak kaja után. Én mondjuk történetesen nem voltam olyan ütődött, hogy elhiggyem főleg, hogy az egyik ismerősöm mesélte, hogy ezt még Ő írta be korábban, és kíváncsi volt, hogy mennyi ideig lesz fent, viszont egy másik meg simán bekajálta a sztorit. Végül 3 hónapig volt fent ez az erősen téves infó. Ez a hátránya annak, hogy bárki szerkesztheti a wikit.
Csakhogy a könyvekből való keresgetés meg sajnálatos módon jóval időigényesebb, mintha csak bepötyögném a google-ba, hogy mit szeretnék tudni, hiába is ez a megbízhatóbb verzió a fennálló lehetőségek közül. Hiába van tartalomjegyzék, ami nem is mindig elég pontos, hanem csak nagyjából öleli fel a dolgokat, és még ezen belül tovább kell keresgélnem. Ugyanez van, ha végre megtalálom az adott fejezetet, amire szükségem van. Nem elég csak megtalálnom, hanem végig is kell olvasnom legalább nagyjából, hogy megtaláljam azt, amire szükségem van, és sokszor, hogy ha túl nagy a mennyiség, akkor még ebből is szelektálnom kell, hogy ne írjak le felesleges dolgokat, és ne csináljak magamnak plusz munkát ezzel. Persze nyilván gyorsabban is megcsinálhatnám, hogyha netről szednék le mindent, vagy csak úgy nagyjából olvasnám el a dolgokat, és beledobálnék mindent, ami éppen szembejön, és használhatónak tűnik. Viszont én úgy vagyok vele, hogy ha már veszem a fáradtságot, hogy leüljek, és megcsináljam akkor már szánok rá némi időt, és energiát is hisz ez akár a jegyemet is befolyásolhatja pozitív irányban, ha vizsgás a tárgy, ha meg évközi jegyes, akkor pláne, hogy így van. De egy szónak is száz a vége...Megéri egy kicsivel több munkát is belefektetni ezekbe a beadandókba, mert a végén megtérül az idő, és az energia,a mit az ember belefektet az elkészítésükbe.
épp végzek a fajok általános jellemzésével, amikor hirtelen ritmikus kopogást hallok meg az ajtómon. Egy pillanat alatt kávéscsésze méretűre kerekednek a szemeim, hisz az első gondolatom az, hogy Chloe érkezett meg, hogy megint elrángasson bulizni. Aztán eszembe jut, hogy Ő sose szokott kopogni szóval biztos csak az egyik évfolyamtársam jött, hogy segítsek neki valamit. Így hát megnyugodva térek vissza az olvasmányom fölé, miközben bepötyögök még pár mondatot a laptopon. - Szabad! - szólalok meg, de egyenlőre nem tekintek fel a munkámból.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
24
Join date :
2016. Jan. 13.
Age :
25
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Hanna&Timur 20.01.16 19:00


Timur& Hanna

Amíg várok az ajtó előtt elgondolkozom, milyen is lehet egy egyetemista ember élete. Unalmas, az már biztos, legalábbis a tanulás az unalmas. Bár kíváncsi lennék, milyenek is lehetnek azok a jó bulik, amiket minden második vígjátékba beleraknak. A sok részeg koleszos a valóságban gondolom nem olyan mókás mint a filmekben. Nekem szerencsére-vagy talán balszerencsémre- nem volt még hozzá tapasztalatom a főiskolás élethez. Mondjuk a sok sznobot nem is kívánnám az életembe. Az olyan embereket, akik még csak azt sem tudják, milyen a kemény és fájdalmas valós élet. Tisztelet a kivételnek, példának okáért a barátomnak, Timurnak, akinek hangját hallom az ajtó túlsó oldaláról. Az invitálásra, kinyitom az ajtót és rögtön észreveszem Timet, ahogy a könyvei fölött görnyed az asztalnál. Még csak felém sem néz.
- Mondhatom szép dolog, hogy ennyire érdekel ki jön hozzád.-nevetek fel.- Ha annyit tanulsz, a végén még professzornak kell hogy szólítsalak.
Becsukom magam mögött az ajtót és nekitámaszkodom. Összefonom a karomat, majd felvonom a szemöldökömet, mindezt mosollyal társítva:
- Mi az az unalmas cucc, amit most próbálsz beletömni a fejedbe? Csak kérlek ne olyan szóval válaszolj, amit az én elmém nem értene meg.-nevetek fel.
Nem vagyok egy buta liba, de az olyan dolgokhoz nem értek, amiknek köze van a kémiához vagy a biológiához. Már a gimiben sem értettem meg egy szót sem a tananyagból, pedig minden erőmmel próbáltam megtanulni a számomra ismeretlen kifejezéseket. Azonban szerencsére még megtudom különböztetni a kutyát a macskától. Még jó, hogy soha nem akartam állást kapni egy állatkertben, vagy egy laboratóriumban, vagy bárhol máshol, amihez biológia vagy kémia érettségi kellett volna. Tisztelem azokat akik bármit is megértenek ezekből a tudományokból, bár sajnálom is őket, a sok unalmas egyetemi év miatt. Én meg is őrültem volna, ha tovább kellett volna tanulnom. Annak örülök, hogy leérettségiztem, ahhoz képest, hogy tizenöt éves korom óta egyedül élek. Gyorsan elkergetem a gondolataimat, nehogy elmerüljek a depresszióban a rossz gyerekkori emlékeim miatt és visszafordítom figyelmemet Timurhoz.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
192
Join date :
2014. Aug. 01.
Age :
25
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Hanna&Timur 21.01.16 14:15

Ha jól belegondolok igazából rólam kicsit nehéz elképzelni, hogy az "átlagos" egyetemisták életét élem. Persze nem az-az abszolút begubózós fajta vagyok, akinek gyakorlatilag zéró élete van a tanulmányai mellett, de közel sem vagyok ahhoz, hogy abba a csoportba sorolhassam magamat, mint például aminek Chloe is a tagja. Én viszonylag ritkán járok el bulikba, legyen az akár valamelyik szórakozóhelyen, kocsmába vagy clubba egy egyetemista összeröffenés vagy akár a koleszos szintbulik, amik néha elég vadra tudnak sikeredni. Persze ezekre nem azért nem járok, mert nem akarnék menni (persze azt is túlzás lenne állítani, hogy a legfőbb vágyam, hogy minden ilyen bulin ott legyek) hanem főleg azért mert vagy éppen dolgozom vagy csak szimplán egyszerűen annyira fáradt vagyok, hogy éppen elpusztulni sincs energiám, vagy olyan sürgős tanulnivalóm van,a mi nem várhat. Mondjuk általában ez a harmadik a ritkábbik eset, mert igyekszek úgy haladni a beadandóimmal meg mindennel, hogy ne egyszerre torlódjanak fel a félév végére, de mégis van még az én esetemben is, hogy ilyen helyzet adódik...Nos ilyenkor viszont eléggé el tudok mélyedni a kis dolgaimban, és nem is nagyon reagálok semmiféle ingerre sem a külvilágtól. Most is csak úgy nagyjából válaszolok a kopogónak, hogy szabad a belépés, de igazából olyan mintha csak félig-meddig lennék ott a szobámban...
- Bocsánat. - nézek fel végül a könyvből. Kicsit meglepődöm, hogy Hanna áll itt előttem, de megeresztek vele egy fél-mosolyt. Ugyan nem az egyik évfolyamtársam, mint, ahogy azt tippeltem, hogy lesz, de Ő legalább biztos nem fog azzal zargatni, hogy segítsek neki tanulni vagy valami hasonló. - Nem számítottam rád. - fordulok felé. - De örülök, hogy látlak. - teszem hozzá egy szívélyes mosollyal. - Arra még várnod kellene egy jó 10 évet. - nevetem el magamat halkan. - De ki tudja? Lehet, hogy még megpróbálom. - Igen lehet, hogy egyszer én is odatehetem, majd a betűpárost a nevem elé, de ha egyáltalán bele is vágok az még nagyon-nagyon sok idő...
- Gerinces állatfajok védelme beadandó. Ez így elég érthető volt? - vigyorgok haloványan a lányra. Nem mintha tartanék tőle, hogy nem értette miről is beszélek. Hanna nem buta lány, de amennyire ismerem, utálhat tanulni szóval nem is nagyon szoktam kínozni az ilyen dolgaimmal főleg, hogy az én szakom a Vadvilági Ökológia még a szokásosnál is távolabb áll tőle a saját bevallása szerint. Persze, aki elve utálja a biológiát vagy bármely szorosabban a természethez kapcsolódó tárgyat, és témát annak tényleg abszolút nem való ez a szak. Persze ők tucatnyi más szakból is választhatnak, de amennyire tudom Hanna sose akart továbbtanulni persze nála egészen más indokok játszottak közbe, mint nálam, amikor elhatároztam, hogy a családom ellenében is inkább az iskolát választom, és rendes polgári foglalkozást keresek magamnak, hogy normálisan élhessek ezután. Nem mondom, hogy olyan rohadt könnyű a dolgom a meló meg minden mellett, de tény, hogy jóérzés, hogy legalább bűntudat nélkül tudok a tükörbe nézni, és nincs semmi szégyellnivalóm, vagy bármi, amit bánnom kellene. Nap, nap után, amikor belegondolok, hogy honnan indultam mindig arra jutok, hogy nem bántam meg a döntésemet.
- Ülj le nyugodtan. Ezzel még egy ideig elszórakozok. - mosolygok szelíden a lányra. - Ha kérsz valamit inni, ott van a hűtő szolgáld ki magadat. - teszem még hozzá mielőtt visszatérnék a dolgozatomhoz. - Mi járatban amúgy? - kérdem tőle miközben halk kattogás kíséretében gépelni kezdem a természetvédelmi kezeléseket, amik szükségesek az adott élőhely típuson a védett fajok érdekében.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
24
Join date :
2016. Jan. 13.
Age :
25
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Hanna&Timur 22.01.16 15:24


Timur& Hanna


- Én is örülök neked. -mosolygok Timurra.
Amennyire unatkoztam és egyedül voltam az elmúlt pár napban, örülök is, hogy találkozhatok vele. Már hiányzott a társasága.
- Akkor majd tíz év múlva mondhatom neked, hogy professzor? -vigyorgok.
Rögtön elképzelem Timurt, amint már a harmincas éveit tapossa és őszes fejjel ül egy asztal mögött, amin van egy kis tábla, ami jelzi a nevét, előtte egy professzor jelzettel.
- Gerinces állatfajok. Igen, ez így még nekem is érthető volt.- nevetek fel.
Szerencsére erre még én is emlékszem az iskolának nevezett pokolból. Emlékszem még az általános iskolában tanultunk először a gerinces állatokról. Akkoriban még szerettem az iskolát. Az volt az egyetlen hely, ahol jól éreztem magam és a tanáraim is szerettek. Akkor meg az volt maga a pokol, amikor az otthonnak nevezett helyre kellett hazamennem az alkoholista apámhoz. Édesanyám a munkája mellett alig volt otthon, ezért én egyedül maradtam a délután és az este nagy részében az apámmal, akinek egyetlen kedves szava sem volt még hozzám az életben. Kíváncsi lennék, hogy még él e egyáltalán, vagy már az ivástól minden szervét tönkre téve feldobta a talpát. A gimnázium első két évében még mindig New Orleansban éltem a szüleimmel és a nagynénémmel. Így még akkor is szerettem az iskolát, de már kevésbé, mint az általánost. A tantárgyak egyre nehezebbé váltak, a tanárok szörnyűek voltak és nagyjából magasról lesz*rták, hogy mi van velünk, tanulókkal. A legrosszabb óráim a biológia és kémia volt. A tanár, aki tanított egy bunkó volt és engem valamiért különösen gyűlölt. Így talán ő is az egyik oka, hogy miért gyűlöltem meg ezt a két természettudományi ágat.
- Ó, nem hinném, hogy sok értelme lenne leülnöm, nem maradok itt sokáig.-mondom mosolyogva.- És te sem. Gondoltam, hogy valamit megint tanulsz, úgyhogy azért jöttem, hogy kimentselek a könyveid közül, mielőtt még itt öregedsz meg.
Odatipegek mellé, majd felveszem az egyik könyvét az asztalról, és gyengéden fejbe csapom vele.
- Ma este iszunk egyet és mesélsz nekem valami jót, hogy mi van veled mostanság. Úgyis itt van egy közeli kocsma. Egy kicsit relaxálhatnál ám, tudod?-mosolygok kedvesen.- Imádom, hogy így hajtasz, de a lazítás mindenkinek kell. Aztán ki tudja, talán felszedhetnél valami csajt is, hacsak nincs valaki a képben azóta, mióta legutoljára találkoztunk.
Elképzeltem Timur mellé egy aranyos kis barna hajú lányt, akivel teszem azt egy szakra járnak. Ahogy a csaj folyton szemezget vele az órán, aztán sok idő után odamegy hozzá és megkörnyékezi. Az ilyen aranyos, átlagos lányok mind bomolhatnak érte. Biztos megdöglenek utána az egyetemista csajok.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
192
Join date :
2014. Aug. 01.
Age :
25
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Hanna&Timur 23.01.16 16:57

- Ezzel most feldobtad a napomat. - kacsintok rá a laptop mellől. Nem igazán számítottam ma látogatóra, és az igazat megvallva meg is lettem volna nélküle, de Hanna társaságának mégis örülök. Nos remélem, hogy Ő talán nem lesz olyan "erőszakos", mint Chloe, aki tényleg mindent bevet, hogy ha el akar csábítani bulizni, és többnyire addig nyaggat, amíg igent nem mondok neki.
- Nem akkor még csak Doktornak hívhatsz. - mosolygok rá szelíden. - A Prof. Dr. az még pár év lenne utána. - Nem vagyok annyira tisztában vele, hogy ezek a dolgok, hogy is vannak, de azt tudom, hogy ha felszeretnék jutni az egyetemi vagy csak szimplán a tudományos ranglétra csúcsára vagy úgy általában véve egyáltalán annak a közelébe, arra bezony tíz év nem elég, sokkal inkább édes kevés. Mindenesetre egyáltalán nem vagyok benne biztos, hogy, azért eddig a szintig el akarok jutni. Igazából nem amolyan szobatudósként akarom eltölteni a dolgos éveimet, inkább a természetbe kívánom kamatoztatni azt, amit itt elvileg megtanulok.
- Tudtam, hogy nem fogok benne csalódni. - nevetem el magamat, amíg tovább pötyögök a laptopon. Mindig is szerettem suliba járni főleg, azért, mert akkor kevesebbet kellett otthon lennem. Sose vonzott az apám, és a bátyám világa, ahol mindent csakis erőszakkal vagy pénzzel - de főként nyers erővel - lehetett csak elintézni. Inkább tartottam ezt visszataszítónak, mint vonzónak bármilyen szinten is. Ez így volt általánosban is, de még hangsúlyosabbá vált középiskolában. Egyre jobban gyűlöltem a közelükben lenni, és figyelemmel kísérni azt, amivel ők ketten foglalkoztak, és amiben oly sok örömüket lelték. Amikor végül döntenem kellett nem haboztam szinte egy pillanatig is, és mostanra rájöttem, hogy a helyes döntést hoztam meg akkor. Az a világ nem az enyém, még ha abba is születtem. Ráadásul, ha ott maradok, akkor sose ismerek meg olyan embereket, mint például Hanna. A hozzá hasonló közelsége mindig emlékeztet arra, hogy jól tettem, hogy az egyetem, és Las Vegas mellett döntöttem....
- Pedig ezt most meg kell várnod, mert muszáj befejeznem. - mosolygok a lányra szelíden a hátam fölött hátrapillantva. - Igazán anyagra értékelem a hősies erőfeszítéseidet. Körülbelül negyed óra, amíg végzek ezzel a förmedvénnyel. Ha azt kibírod, utána lemegyek veled EGY sörre. - felelek neki jól megnyomva az egy szócskát. Az ilyesfajta alkudozásnak múltkor se volt jó vége...- Szóval arra kérlek, hogy addig légy türelemmel. Cserébe, amíg ezzel végzek, azt csinálhatsz, amit csak szeretnél. - teszem még hozzá egy kedves mosollyal mielőtt visszafordulnék a munkámhoz. Nem hinném, hogy nekiáll felforgatni a szobámat vagy bármi hasonló - nem mintha túl sok érdekességet találhatna - ezért is mertem neki úgy felelni, ahogy tettem. Mindenesetre tényleg max. 15 perc, amíg ezzel végzek, hogy ha hagyja, hogy befejezzem. Ellenkező esetben elég sokáig fogunk itt dekkolni, és gondolom nem így tervezte az estét.
Rosszallóan nézek rá egy pillanatra, amikor fejbe csap a könyvvel, de egy pillanat múlva finoman elmosolyodom, majd visszatérek a beadandómhoz, és tovább gépelem a természetvédelmi kezelések nevezetű befejező részt. - Amíg kórházban voltam relaxáltam eleget. - felelek neki egy erőltetett mosollyal. - Te is tudod, hogy elég sokáig voltam bent, és nagyon le vagyok maradva a dolgaimmal. Így is csak egy-két tanár engedékenységén múlt, hogy eddig nem csúsztam meg a tanulmányokkal. - fejtem neki ki a dolgot. - Mellesleg tudod, hogy nem szoktam lányokat felszedni, mert nem vagyok az a típus, aki csak így felcsipeget lányokat kocsmákban, és egyéb helyeken, és nem nincs senki. Arról egészen biztos vagyok, hogy te is tudnál. - fordulok felé egy fél-mosollyal. Nos igen az tuti, hogy ha bárki lenne az életemben akkor Chloe, és Hanna is egészen biztosan tudna róla, és a vicc az, hogy nem is biztos, hogy tőlem....
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
24
Join date :
2016. Jan. 13.
Age :
25
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Hanna&Timur 29.01.16 17:24


Timur& Hanna

Volt már olyan pillanatom, amikor elgondolkoztam az egyetemen és a továbbtanuláson. Azon, hogy milyen lehet normális életet élni, normális emberek között. Azon, hogy milyen lehet a barátaimmal azon izgulni, hogy hányast kapunk az egyes beadandónkra, hogy milyen lehet vizsgázni, milyen érzés lehet, amikor egy szerető család büszke az eredményeimre.  Hogy milyen lenne lediplomázni valamiből és kitenni az eredményemet jelző papírost otthon a falon, gyönyörű keretben. Ha lehetett volna esélyem egy ilyen életre, biztos most én is egyetemre járnék, úgy mint Timur. De a jó élet reménye már jó régen elhagyott engem. Ha egy ilyen lehetőség ember lenne, biztos sarkon fordulna, ha meglátná, hogy közeledem felé.
- Na jóóóó.-mondtam feladóan.- De akkor sem fogod megúszni csak EGY sörrel.
Nem ülök le, inkább fel alá mászkálok a szobában. A könyvespolchoz lépek és azon csodálkozom, hogy hogy nem szakad le a sok polc a megannyi könyv súlya alatt. Végig futtatom az ujjaimat a könyvek gerince mentén, míg a címeket és a szerzőket elolvasom. Nem vagyok valami nagy könyvmoly, azonban én sem vetem meg a szépirodalmi műveket. Néha esténként, amikor nem bulizni megyek vagy a zsarukkal problémázok az állítólagos törvénybe ütköző tetteim miatt, én is a kezembe szoktam venni egy régi poros barátot a lakásomban lévő könyvespolcról.
Mikor Tim szóba hozza a kórházi látogatását elfordulok a könyvektől és próbálok nagyon komoly képet vágni. Ami nálam általában lehetetlenség. Akaratom ellenére mindig elnevetem magam, ha egy pillanatra is komoly dolgokról kell beszélnem. Így az ismerőseim mindig azt gondolják, hogy hazudok az adott beszélgetési témával kapcsolatban. Így vesztettem el az egyik barátnőmet is, aki egyszer megkérdezett, hogy lefeküdtem e a pasijával, mire én képen nevettem. Nem is kell tovább mondanom, hogy a barátságunk azóta véget ért.
- Az nem nevezhető relaxálásnak, hogy meglőttek.-mondom a tőlem lehető legkomolyabb arccal.- Még szép, hogy a tanárok engedékenyek voltak. Ha nem lettek volna, helyetted is kicsapnám a balhét. Csak szólj nekem és egy perc alatt elintézem neked. Úgyis rég balhéztam már tanárokkal.
Ennyit a komolyságomról, megint vigyorognom kell. Remélem tudja, hogy csak viccelek. Tapasztalatból tudom, hogy a tanárok csak még jobban kiszúrnak az emberrel, ha egy ismerős bemegy és beszél a fejükkel.
Lerúgom a lábamról a cipőmet, mert már kezd zavarni, hogy nyomja a lábujjaimat a cipőorra. Majd visszaveszem, hogyha Timur is úgy dönt, hogy itt az ideje indulni.
- Persze, hogy tudnék róla.- kacsintok rá.- Azonban gondoltam udvariasságból megkérdezlek előbb téged. Majd ha találsz valakit magadnak szólj nekem és lecsekkolom.
Ha már a gondolatnál vagyunk, nekem is kéne valakit keresnem magamnak. Azt hiszem nyílt titok, hogy mennyire próbálkozom keresni a nagy Ő-t. Minden nap pásztázom a Vegasi tömeget, a bárokat, sőt még a boltban is azt lesem, hogy mikor bukkan elő a szőke herceg fehér lovon. Lehet, hogy az én hibám, hogy még nincs senkim. De az is lehet, hogy nem az én hibám. Mondjuk jöhetne gyorsabban is az a bizonyos Ő, mert már kezdek bepipulni.
Addig is nekem csak mások szerelmi kapcsolatai jutottak, így próbálok nyomon követni mindenkit az ismerősi listámon. Timurnak még örömmel is keresnék valakit. Mert minden jól jön, akkor szerelmes lesz és elvesz majd valakit. És abban biztos lehet, hogy én ott leszek az esküvőjén, hogy gratuláljak neki. Aztán az is előfordulhat, hogy a jövendőbeli kiszemeltjének lesz egy bátyja vagy egy unokatesója aki éppen facér. Bármi megeshet.
- Jut eszembe, mi újság van Chloe-val? Vele nincs semmi olyan?- kérdezem halál komolyan.
A halál komolyant pedig úgy értem, hogy az utolsó mondat vége kuncogásba fullad.


A hozzászólást Hanna Dawn összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 30.01.16 23:15-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
192
Join date :
2014. Aug. 01.
Age :
25
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Hanna&Timur 30.01.16 23:05

Nos igen tény, hogy az életem sokkal, de sokkal egyszerűbb lenne, hogy ha mondjuk esetleg a családom is támogatna valamilyen csoda folytán. De egyértelműen fogalmaztak anno, hogy ha otthagyom a családi "bizniszt" ahogy azt a vérengzést ők nevezték, akkor a saját lábamon kell megállnom egyszer, és mindenkorra. Jah és azt se felejtsem el, hogy ezzel megszűnök számukra létezni. Mondjuk ez volt a legkellemesebb része a dolognak be kell, hogy valljam őszintén. Hosszú idő után végre szabadnak érezhettem magamat, szabadon rendelkezhettem a meglehetősen csekély kiterjedésű anyagi/pénzbeli tartalékaimmal,d e ami a legfontosabb: azt tehettem, amit akarok, és amit szeretnék. Megvolt rá a lehetőségem, hogy normális iskolát végezhessek el, normális végzettséget szerezhessek, találhassak egy normális munkahelyet, és esetleg egy normális lányt, hogy egy normális, becsületes, egészségesnek nevezhető életet élhessek anélkül, hogy attól kellene rettegnem, hogy valaki felnyom a rendőrségen, és életem végéig rács mögött ülök vagy valaki lepuffant engem, és az egyenlőre nem létező családomat. Nem ezt még véletlenül se akartam soha. Azt szerettem volna, hogy ha bármikor tükörbe nézhetek, és sosem kell szégyellnem azt akit látok visszanézni belőle.
- Leborulok a nagylelkűséged előtt. - felelek egy halovány mosollyal miközben tovább gépelek. - Pedig jobb lesz, ha beletörődsz. Nem igazán van ivós kedvem ma. - teszem még hozzá, és továbbra is szorgalmasan kattog a billentyűzet, miközben néha-néha feltekintek, hogy valamit kikeressek az egyik könyvből, mielőtt folytatódna a kattogás. A zajokból ítélve Hanna végül nem ül le hanem úgy dönt, hogy inkább felfedezi a szobámat. Nem mintha nem járt volna itt már párszor. Mindenesetre kétlem, hogy bármi számára érdekesre lelne a polcokon vagy akárhol máshol a szobámba. A legtöbb szobával ellentétben itt azért rend van hisz egyfelől nincs is sok cuccom, meg nálam nem nagyon lehet üres eldobált sörös dobozokat, piás üvegeket vagy kajamaradékos tányérokat, dobozokat találni, mint más szobák esetében. Elképesztő, hogy néhány ember mennyire igénytelen. Egy-kettő Chloe-t idézve valószínűleg még a "saját szarán is elaludna".
- Ki mit vesz relaxálásnak. - mosolygok a lányra. - Az biztos, hogy nem mostanában aludtam annyit, mint akkoriban tettem. - teszem még hozzá. Nos igen ez javarészt az altatóknak, és fájdalomcsillapítóknak volt köszönhető tekintve, hogy amúgy a fájdalom miatt nem nagyon voltam képes bármi másra, csak a szenvedésre, asz alvásra pedig éppenséggel a legkevésbé, amíg meg nem kaptam az adagomat. Kellemetlen emlékek. - Arra nem lett volna semmi szükség. - nevetem el magamat. - Valószínűleg csak nagyobb bajt okozott volna, mint hasznot, ráadásul ők maguktól is tudták, hogy nyakig benne csücsülnek a szarban. Nem csoda hát, hogy kevésbé voltak vérmesek, mint általában lenni szoktak. - teszem még hozzá mielőtt ismét elnevetném magamat az utolsó mondatra. - Nos igen azt sejtem, hogy a mi oktatóinknak sem lenne ellened semmi esélye. - felek neki egy cinkos vigyorral mielőtt folytatnám a gépelést.
- Meg lennék lepve, hogy ha nem. - mosolyodok el kedvesen, amikor ismételten meghallom a hangját. - Te és Chloe rosszabbak vagytok, mint a Gestapo vagy a CIA. Nyugodt szívvel kezet foghatnátok egymással. - fejtem ki neki a mondataimat. - Azt nem ígérhetem, hogy te leszel az első ha az egyetemről fog származni. Azt Chloe egyből kiszimatolná úgyis. - Nos igen ez a valószínű. De szerintem amúgy a két lány jól kijönne egymással. Ha őszinte akarok lenni szerintem kicsit talán hasonlítanak is egymásra. Nem külsőleg, de személyiség terén mindenképpen. Talán épp ezért is jövök mindkettejükkel ki olyan jól, mint ahogy kijövök velük. Talán lehet, hogy pont ezt a lánytípust keresem, mert ők olyanok, amilyen én sose leszek: szabadabbak, vadabbak, bevállalósabbak. Nekem egyszerűen nem megy, hogy annyira elengedjem magamat, mint mondjuk Ők teszik egy-egy buli alkalmával. De talán pont ezért én legalább tudok rájuk vigyázni hogy ha túllőnek a célon, és amúgy is könnyű jól éreznie magát az embernek, hogy ha olyan társasága van, mint Hanna vagy Chloe. Ők valahogy mindig képesek jobb kedvre deríteni borúsabb napjaimon.
- Persze, hogy nincs semmi. - válaszolok kapkodva, de nyugodt hangon. - Ő a legjobb barátom. Nem fogok kavarni vele. - teszem még hozzá egy halovány mosollyal, majd visszatérek a munkámhoz. Nos igen azzal nem dicsekedtem el Hanna-nak, hogy pár hónapja "véletlenül" úgy alakultak a dolgok, hogy lefeküdtem vele. Nem azt a szót használnám rá, hogy kellemetlen emlék, mert egyáltalán nem az csak...Nem is tudom. Olyan furcsa volt, hogy megtörtént. Úgy éreztem mintha valami rosszat tettem volna pedig mindketten élveztük, ezt Chloe is elmondta. Nem tudom...Ráadásul Ő volt a második lány, akivel elfeküdtem. Na midnegy, ami történt az megtörtént....
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
24
Join date :
2016. Jan. 13.
Age :
25
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Hanna&Timur 03.02.16 18:00


Timur& Hanna

Az esti hangulatom semmihez sem fogható. Főként ha valamelyik barátommal tölthetem azt. Ma este is jó hangulatom van, ami gyakran így van, de most a boldogságomat főként Timur társasága tölti ki. Az egyik legjobban az ő társaságát szoktam élvezni. Timur nem olyan unalmas mint az életemben szerepet töltő legtöbb ember. Szerencsére mindig ott van, ha valakinek le kell állítania, mert gyakran nem tudom a határ. Ezért hálás is szoktam lenni neki, még ha nem mutatom ki, akkor is. Ha már a határ átlépéséről is szó van, azért ma este nem csak egy pohár sörre gondoltam.
- Ugye milyen nagylelkű vagyok? Még én is meglepődöm magamon.- poénkodok mosolyogva.- De azt csak hiszed, hogy ma csak egy sört iszunk meg. Ha ivós kedved van, ha nem. Persze azt nem várom el tőled, hogy a sárga földig leigyad magad.
Amennyire jól ismerem ő nem szokott ilyet csinálni. Vagy ha igen, akkor csak velem nem. A tanárokra tett megjegyzésemtől elneveti magát, aminek nagyon örülök. Szeretem megnevettetni az embereket. Főként akkor, ha azok olyan unalmas dolgot űznek mint a tanulás. Hadd vigyek szegénynek egy kis fényt abba a monoton gépelésébe.
- Ha mégis úgy döntesz, hogy megküzdjek a tanáraiddal csak hívj fel és már is ringbe állok.
Nevetnem kell a vicces hasonlat hallatán amivel engem és Chloet ír le. Kissé ironikusnak is érzem, hogy engem egy zsaruhoz hasonlítanak. Amikor általában összetűződésbe szoktam keveredni a fakabátosokkal.
- Gondolom. Chloe is olyan kopó lehet mint én, ha mások életéről van szó?-nevetek fel ismét.
Esküszöm annyi nevető ráncom lesz pár év múlva, mint még senkinek a világon. Ami se nem jó se nem rossz dolog, ha jobban belegondolok. Már most is úgy viselkedek mint az öreg nénik, akik egész nap ülnek az ablakban és mások dolgai után leselkednek. Csak én nem az ablakon keresztül jutok az információimhoz.
Eléggé gyanúsnak tűnik nekem a hirtelen válasza, így rögtön felemelem a fél szemöldököm:
- Timur Volkov! Te valamit elhallgatsz előlem, nincs igazam? -kérdezem gyanakvó hangon.- Valamiről lemaradtam kettőtökkel kapcsolatban?
Nem mintha problémám lenne azzal, ha bármi is lenne közöttük. De egy kicsit megsértődnék, ha nekem nem szólna róla. Legalábbis egy perc erejéig biztosan.
- Amúgy mikor leszel már készen? Nem mintha siettetni akarnálak.-mondom eltérve a tárgytól.- De ettől függetlenül még válaszolj az előbbi kérdésemre is. Ne hidd, hogy ilyen egyszerűen megúszod egy őszinte válasz nélkül.
Most teljesen úgy érzem magam, mintha az anyám lennék. Ő szokott mindig ilyet csinálni. Megkérdezi az embert valami fontos dologról, majd hirtelen kérdez egy másikat, ami teljesen eltér a tárgytól. Majd amikor az ember válaszol a kevésbé fontos kérdésre és azt hinné, hogy a másikról már el is feledkezett az anyám, rögtön leszögezi, hogy attól függetlenül még válaszolni kell a komoly kérdésre is. Az ember nem is gondolná, hogy akaratlanul át lehet venni a szülők viselkedését, pedig de. Talán ezért is vagyok olyan dúvad és néha kontrollálhatatlan. Mert ezt a tulajdonságomat az apámtól örököltem.
Gondolataimból visszatérek az esti fénnyel teli kollégiumi szobába, hogy hallgassam Timur válaszát.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
192
Join date :
2014. Aug. 01.
Age :
25
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Hanna&Timur 07.02.16 22:49

Igazából, amikor ma kiléptem a Grimm ajtaján gy voltam vele, hogy ismételten egy szokványos, esemény nélküli este elébe nézek, amikor is nyugodtan tanulhatok, írhatom valamelyik beadandómat esetleg olvashatok vagy megnézhetek egy animét lefekvés előtt. Egyszóval haladhatok a tanulmányaimmal, behozhatok valamit a lemaradásomból, és még esetleg egy kis pihenésre is jut időm lefekvés előtt. Egy csomó ilyen anime van, amit szeretnék megnézni mióta az egyik ismerősöm mutatta őket, de nemigen van időm haladni velük a tanulnivaló meg a meló miatt, de úgy terveztem, hogy legalább ma este egy pár részt behozok, mielőtt beverem a szunyát. A tény viszont az, hogy Hanna ügyesen keresztülhúzta az erre irányuló számításaimat. Nem mintha neheztelnék rá sőt...Igazából még örülök is annak, hogy benézett és kicsit feldobja, az estémet bár sörözni továbbra sincs túlságosan kedvem, de tudom, hogy nincs menekvés előle.
- Nem csak te. - kontrázok rá a poénjára. - Ajjajj azt hiszem ismételten leköteleztél, hogy nem kell ocsmányra innom magamat. Különben is akkor ki vigyázna rád, hogy ne adjanak el? - vágok vissza mosolyogva miközben tovább gépelem az anyagot egy-egy kósza pillantást vetve a könyv lapjaira, mielőtt egy újabb mondatot pötyögnék be. Az ivás nem igazán jellemző rám, és nem is nagyon szoktam berúgni. Az olyasmi elég ritka alkalom mivel én rendszerint tudom, hogy hol a határ, és még azelőtt leállítom magamat, hogy túl sok lenne a latyakból. Ennek mondjuk pénztárcakímélő oka is van, de főleg az, hogy másnaposan pocsék dolog elmenni dolgozni, vagy éppenséggel beülni órára, így az ilyesmit mindig igyekszem kerülni.
- Te elszel az első, akit értesítek, amint előáll bármiféle ilyen vészhelyzet, de egyenlőre szükségtelennek érzem, hogy előásd a csatabárdot. - nevetem el magamat halkan a lány ringbeszállós megjegyzésére. Még ebben is Chloe-ra emlékezet. Amikor bejött a kórházba meglátogatni neki is az volt az első mondata, hogy istentelen nagy patáliát fog csapni a campuson, de előtte a kórteremnél már bemelegített olyannyira, hogy még én is felébredtem az altatásból amennyire emlékszem erre. Semmi kétségem, hogy Hanna erre vagy akár még többre is képes lenne hasonló szituációban.
- Ne aggódj talán még rosszabb is. - mosolyodom el. - Itt az egyetemen semmi sem történhet senkivel az Ő tudta nélkül. Szerintem többször már előbb tudja, hogy te mit fogsz csinálni, mint te magad. Ebben erősen rád emlékeztet. - fordulok hátra egy finom mosoly erejéig Hanna-hoz mielőtt folytatnám a gépelést. Na igen ha még Hanna is ide járna akkor asszem tényleg nem lenne menekvés. Az életem nyitott könyv lenne lőttük, és még egyszer annyi lenne a személyek száma, akik teljes erőbedobással próbálják akadályozni a tanulmányaim elvégzését, folyamatosan nyaggatva, hogy menjek el velük bulizni. Szomorú sors lenne...azt hiszem.
- Hanna Dawn. Semmi olyat nem hallgatok el előled, ami fontos információ lenne a számodra. - felelek neki színtelen hangon miközben tovább gépelem a cuccosomat, és igyekszem kerülni a tekintetét. - Még tíz perc, és esküszöm, hogy kész leszek. - felelek neki gyanútlanul remélve, hogy ejti az előbbi témát, de sajnos nincs szerencsém. Nem látom értelmét hazudni, úgyhogy egy mély sóhajjal felé fordulok, hogy feleljek neki. - Egyszeri alkalom volt. Lefeküdtünk, de ez már amúgy is régi sztori, és túlléptünk rajta. Most boldog vagy? - fejezem be egy kérdéssel a válaszomat, kivörösödött arccal majd visszafordulok, és tovább gépelem a házi dolgozatomat. Igen egyszeri alkalom volt, és utána napokig nem is beszéltünk, mert még Chloe se tudta, hogy mit kezdjen a helyzettel pedig neki már volt pár egy éjszakás kalandja. Jó dolog, hogy végül is sikerült ezen túllépnünk, és nem ment rá a barátságunk a végén. Remélem most azért Hanna nem tart valami nagy perverznek. Elvégre Chloe-val együtt összesen két lány volt,a kivel elfeküdtem ráadásul Chloe egyszeri alkalom volt, és a másik lánynál is egy kezemen meg tudom számolni az együttléteinket. Kicsit most szégyellem is magamat, hogy előkerült ez a téma közöttünk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
24
Join date :
2016. Jan. 13.
Age :
25
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Hanna&Timur 11.02.16 16:47


Timur& Hanna

Abból amit Timur mond nekem Chloe-ról már rögtön meg is kedveltem a lányt. Bár élőben még nem volt szerencsénk egymáshoz, én továbbra is úgy gondolom, hogy jó barátok lehetnénk. Talán egyszer a jövőben lesz olyan jó és bemutat minket egymásnak Timur. Eltudnám képzelni, hogy mit össze nem szenvedne velünk szegény srác. Magamról tudom, hogy gyakran nehéz eset tudok lenni és képes vagyok úgy lerészegedni úgy, hogy valami baromságot követek el. Így valakinek mindig ki kell húzni a bajból. Ez a szerencsés valaki pedig általában Timur szokott lenni.
- Gondolom hálás vagy az életnek, hogy ilyen jó barátaid vannak, akik már előtted tudják, hogy mit fogsz tenni.- mosolygok túláradó jókedvvel.
Őszintén szólva én nagyon hálás vagyok, hogy Timurt a barátomnak mondhatom, hiszen nélküle a napjaim szürkék és unalmasak lennének. Legalábbis szürkébbek mint most. A legjobban azt kedvelem a fiúban, ami bennem nincs meg. A kevésbé "vad" viselkedés. Sokszor megnyugodok, hogy nem az egész világ olyan szörnyű, mint amilyennek gyakran képzelem. Hogy vannak még olyan emberek, akik kedvesnek és rendesnek mondhatóak. Szerény véleményem szerint Timur az egyik legkedvesebb ember akivel valaha találkoztam, és ezt most nem csak úgy mondom. Ez a valóság, számomra legalábbis. De ezt neki nem mondogatom gyakran, hiszen a végén még elszállna a feje az egotól, amit felépítek neki a sok dicséréssel.
A teljes nevem nevez, ahogyan én is tettem az előbb. Még hogy semmit nem rejteget. Korán kell kelnie valakinek ahhoz, hogy engem átverjen. Könnyen kiszimatolom a hazugságot. A közeli ismerőseimnél meg főként.
Még a tekintetemet is kerüli. Itt bizony van valami, szinte éreztem, hogy rejteget valamit. Nem hiába pötyögne tovább, és csinálna úgy, mintha semmi sem lenne. Vagy tévedek és csak azért üti a billentyűzetet, mert gyorsan be akarja fejezni. De ritkán tévedek, vagy ha tévedek is azt sem vallom be, így reménykedek, hogy igazam legyen.
"Még tíz perc."-mondja Timur. Gyorsan tereli is a szót, mi? Most már biztos vagyok benne, hogy van itt valami, amit titkol előlem. Ajánlom neki, hogy ne azzal jöjjön elő, hogy eljegyzett valakit a tudtomon kívül, mert akkor leharapom a fejét. Ha ez lenne a helyzet, biztos megsértődnék, főként hogy nem szólt volna róla nekem. Míg én már belelovalom magam az esküvőbe és az ismeretlen menyasszonyba csípőre rakom a kezem és türelmetlenül várok egy magyarázatot.
Timur felém fordul és sóhajt egyet. Most már ideje elmondania a dolgokat arról a csajról, akit kb. 10 másodperc alatt kreáltam a fejemben. És végül kimondta. Lefeküdtek Chloe-val. A dühöm amilyen hirtelen jött, olyan hirtelen el is száguldott. Hatalmas vigyorba törtem ki és akár egy gőzmozdony, sípolva rohantam Timur székéhez és öleltem át a srácot. Amilyen erősen szorítottam, nem is csodálkoztam volna, ha eltörtem volna valamijét. Elhúzódtam tőle, hogy a szemébe tudjak nézni és megrohamoztam a kérdéseimmel:
- Tényleg? Mikor? És milyen volt? Megbeszéltétek? Összejöttetek? Azt ne mondd, hogy azóta nem is beszéltetek róla! Vagy így van?
Várom, hogy az elhadart kérdéseim eljussanak hozzá, miközben fel-alá ugrálok a szobában. Azóta nem voltam ennyire izgatott, mióta azt hittem, hogy az utcán megláttam George Clooney-t. Végül kiderült, hogy az csak a szomszédom apja volt.

 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
192
Join date :
2014. Aug. 01.
Age :
25
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Hanna&Timur 15.02.16 14:20

Chloe nagyon rendes lány, és szerintem több közös dolog van bennük, mint azt valószínűleg valaha is beismernék maguknak vagy bárki másnak. Chloe nagyon kedves lány, és az, hogy sokan még se kedvelik az jelentős részben féltékenységből ered - hisz olyan külsővel rendelkezik, amire sokan vágynának - másfelől pedig néha kicsit nehéz a természete, és hirtelen haragú, valamint, ami a szívén az a száján. Sokan nem tudnak ezzel megbarátkozni, pedig ha kicsit jobban megismernék, akkor rájönnének, hogy a csinos pofi mögött sokkal több van, mint amit a többség lát benne, vagy ráhúz a karakterére. A magam részéről merem állítani, hogy ezen tulajdonságokból nagyon sok Hanna-ra is ráillik - talán épp ezért vagyok vele is ilyen jóban - de nem az én tisztem ezt eldönteni, úgy hiszem.
- Igen egyszerűen kimondani sem tudom az örömöt, és hálát, amit ezért érzek. Ahogy azért se, hogy folyton tesznek róla, hogy egyetlen beadandómat se tudjam normálisan lekörmölni, vagy tudjak nekem megfelelő ütemben készülni a vizsgáimra vagy csak szimplán kipihenni magamat meló után. - felelek a lánynak megjátszott dorgálással a hangomban, de a végére még én is elmosolyodom. Nos ha őszinte akarok lenni akkor tényleg hálás vagyok, hogy ismerem a két lányt. Belőlük nem hiányzik az, ami belőlem igen: ők tudnak élni. Még ha ezt alkalmanként erősen túlzásba is viszik, és kell a segítségem ahhoz, hogy ne csináljanak valami oltári nagy baromságot. De végül is ha jobban belegondol az ember, akkor talán ezért egészítjük ki egymást ilyen jól. Hála neki nem kuksolok állandóan a szobában, és nélkülük talán még annyi barátom sem lenn, amennyi most van én pedig amennyire csak tudom igyekszem őket kordában tartani, hogy ne keverjék magukat túl nagy bajba még ha ez mindössze csak annyit is jelent, hogy hazarángatom őket ha túl részegek mielőtt valaki rájuk mászna, és esetleg olyan történne, amit már nem lehet visszacsinálni, vagy mondjuk mielőtt belekötnének egy rendőrbe vagy bármi hasonló. Őszintén szólva elég fura érzés, hogy ettől érzem teljesnek az életemet, mintha ez így lenne a legnagyobb rendben.
Nem szívesen titkolózom Hanna előtt, de Chloe-val megegyeztünk, hogy ami történt megtörtént, sose fog újra előfordulni, és leginkább senki mának sem beszélünk róla. A pletykák már így is épp elég kellemetlenebbek voltak, és csak még rosszabbak lennének, ha már alapjuk is lenne. Ráadásul nem is szeretem, ha eszembe jut, mert egyből az jut eszembe, hogy kis híján ráment a barátságunk, és egyből azon kezdek el tépelődni, hogy megérte-e azért a rövidke kis élvezetért ennyit szenvedni később, vagy, hogy egyáltalán helyes volt-e az, amit tettünk. Végül elmondtam, hogy mi történt, de csak azért, hogy Hanna leszálljon a témáról, vagy, hogy ne éppen Chloe-nál kérdezzen rá ha egyszer találkoznak. Kellemetlenül érzem magamat, amikor odarohan és megölel, mintha csak bejelentettem volna, hogy elveszek valakit, vagy ilyesmi. Sután visszaölelem, de igyekszem minél előbb kiszabadulni az öleléséből. Az ilyesmi amúgy se az én asztalom.
- Már hónapokkal ezelőtt. Megbeszéltük, és megegyeztünk, hogy sose beszélünk erről másnak, valamint többet sose fog előfordulni. Már ez az egy alkalom is éppen elég nagy galibát okozott kettőnk között. És nem fel se merült, hogy összejövünk. Pillanatnyi elmezavar volt és ennyi kész. - felelek neki kelletlenül, mielőtt visszafordulnék, és tovább gépelném a dolgozatot. - Mindjárt kész. - felelek neki remélve, hogy kielégítettem a kíváncsiságát, és nem feszegeti tovább a témát. Már így is épp elég kínos nekem dolog. Persze nem haragszom Hanna-ra, hisz természetes, hogy barátként tudni szeretné, hogy mi a helyzet velem. Én is így éreznék a helyében, csak én nem vagyok ennyire „kíváncsi természet”.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
24
Join date :
2016. Jan. 13.
Age :
25
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Hanna&Timur 19.02.16 16:25


Timur& Hanna

Végighallgatom a mondókáját miközben mosolygok. Akárhogy is, nem hinném hogy igazán haragudni tudna rám vagy Chloe-ra, ahogyan én sem tudnék soha igazán haragudni rá. Legalábbis remélem, hogy nem szokott igazán mérges lenni miattam. Úgy összességében nem gondolom, hogy tényleg idegesítő lennék. Bár erről a zsaruk mást tudnának mesélni. De Timur nem egy rendőr, úgyhogy neki csak nem okozok akkora fejfájást.
- Legalább érzed a törődést és a szeretetet, ami körülvesz téged. Nem mondhatod, hogy egy kicsit sem élvezed. - mondom neki csupa derűvel a hangomban.
Az öröm minden egyes szikrája pattog bennem, amikor meghallom a hírt, hogy ő és Chloe összefeküdtek. Őszinte véleményem szerint remek párost alkotnának, bár személyesen még nem találkoztam a lánnyal, úgy gondolom jó dolga lenne Timurnak mellette és ez kölcsönös is lenne.
A sok kérdésemre megkapom szép sorjában a válaszokat, de látom, hogy ez a téma kissé feszélyezi őt.
- Akkor azért nem mondat el eddig nekem sem?- mondom meglepve.- Akkor nem haragszom rád, amiért titkolóztál előttem.
Nem igaz, egy cseppet sem haragudnék rá. Bár én nem vagyok olyan szemérmes, én sem kürtölném szét az egész világnak, hogy lefeküdtem valakivel, pláne nem akkor, ha megígértem a másik embernek, hogy nem beszélek róla senkinek. Így megértem, hogy Timur miért nem szólt előbb a dologról, bár gondolhatta volna, hogy az én orrom kiszimatol minden apró kis titkot és előbb vagy utóbb, de kiderítem.
- Fel sem merült?- mondom kissé elszomorodva.- Pedig biztos cukik lennétek együtt. És ez mindkettőtök részéről így van? Vagy neked kicsit többet is jelent, mint barát?
Túl kíváncsi vagyok, ezt sokszor megkaptam már. De az természetes, hogy érdekel, hogy akkor most mi a helyzet kettejük között. Persze ő sem köteles beszélni ezekről a dolgokról, de egy próbát megér, ha rákérdezek.
Közli, hogy mindjárt elkészül a beadandójával, úgyhogy többet nem feszegetem ezt a témát. Így is megtudtam eleget és habár a kíváncsiságom még nem aludt ki teljesen, inkább elengedtem a témát, hogy ne érezze rosszul magát a haverom.
Odaléptem a cipőmhöz, és újra felhúztam azokat a bestiákat a lábamra. Félreértés ne essék, szeretek magassarkút hordani, de hosszútávon nem a legjobb megoldás. A lábujjaim nap mint nap meghalnak abban a cipőben és micsoda extázisba esek, amikor kibújhatok a kényelmetlen párosból.
- Már azt hittem sosem leszel készen ezzel az...-kerestem a szavakat, de csak nem találtam megfelelő fogalmat.-...izével.
Az "izé" a legrosszabb megfogalmazás, amit csak találhattam, de most csak ezzel tudtam előállni. Látszik, hogy én is kezdek kifáradni így estefele, azonban egy jó kis szórakozáshoz mindig marad energiám és én pont azt tervezem ma estére.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
192
Join date :
2014. Aug. 01.
Age :
25
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Hanna&Timur 28.02.16 21:32

Persze, hogy nem haragszom erre a két lököttre igazán. Néha nagyon, de nagyon le tudnak fárasztani, de igazából annyira nem tud zavarni sose a dolog. Tényleg olyan érzése van tőle az embernek, mint amikor vannak barátai, akik gondolnak is rá. persze tény, hogy főleg kísérgetem csak őket, hogy ne vessék el a sulykot, és ne csináljanak semmi baromságot, de szeretem úgy érezni, hogy ennél nagyobb funkcióm is van azért az életükben.
- Sose mondtam, hogy nem élvezem. Ki ne élvezné, hogy két csinos lánybarátja is van? - mosolyodom el finoman. - Ti jelentitek a fényt az életemben! - tárom szét színpadiasan a karjaimat a széken - köszi Chhloe tőled van ez a stílus igen - mielőtt visszatérnék a beadandóm gépeléséhez, hogy minél előbb végezzek.
Nem szívesen beszélek arról, ami Chloe és köztem történt. Ez olyan téma, amiről Chloe-val megegyeztünk, hogy soha többet nem beszélünk róla. Megbeszéltük, lezártuk, kész ennyi volt. Megtörtént ezen nem változtathatunk, de nem bonyolítjuk meg a kettőnk kapcsolatát, és egymás életét se azzal, hogy folyamatosan felhánytorgatjuk azt, ami egyszeri alkalom volt.
- Igen ezért. - bólintok a meglepődött lánynak. Nem akartam előtte titkolózni, de ez tényleg olyasmi volt, ami senki másra nem tartozik. Mindenesetre hazudni már tényleg nem akartam, és reméltem, hogy ezek után talán le is akad majd a témáról. Kellemetlen felemlegetni, nem az emlék miatt, vagy mert ne lett volna jó hanem mert tényleg csak egy pillanatnyi elmezavar volt, és kis híján ráment a barátságunk is egyetlen alkalomra. - Hálás köszönet! - erőltetek egy mosolyt az arcomra mielőtt visszatérnék a munkához.
- Nem nem merült. - mosolyodom el halványan. - Nem mutatnánk jól, mert Chloe túl csinos hozzám. Másfelől kettőnk személyisége tényleg annyira különbözik egymástól, hogy, mint jó barátok remekül kijövünk egymással, de nem hiszem se én, se Ő, hogy egy kapcsolat működne közöttünk. - felelek Hanna-nak. - Igazából ha egyszerűbben fogalmazunk, többre értékeljük a barátságunkat minthogy valami ilyesmivel kockára tegyük, hogy lerontsunk valamit, ami jól működik, és ami mindkettőnknek jó. - fejezem be végül a magyarázatot, és remélem, hogy ezzel egyszer s mindenkorra lezártuk ezt a témát, Hanna kíváncsisága pedig kielégült.
Végül nagy nehezen sikerül befejeznem a dolgozatot, és egy pillanatra beugrok a fürdőbe, hogy átöltözzek tekintve, hogy mégis csak ilyen itthon ülős cuccban vagyok, abban pedig nem lenne előnyös lemenni...hát akárhova is ahova Hanna menni akar. Így aztán magamra kapok egy farmert, egy pólót meg egy kapucnis pulcsit mielőtt kilépnék a fürdőből, és a cipőmet is felvenném.
- Beadandóval. - javítom ki a lányt miközben az ajtóhoz sétálok, és őt természetesen előre engedem mielőtt bezárnám a koliszoba ajtaját. - Na és most merre? - fordulok a lány felé kíváncsian. Kíváncsi vagyok, hogy vajon mivel is áll elő ma este, de remélem, hogy nem kemény berúgást tervez, mert abban sajnos annyira nem leszek partner. Maximum egy pár sört legurítok, és ott be is húzom a kéziféket.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
24
Join date :
2016. Jan. 13.
Age :
25
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Hanna&Timur 21.03.16 13:53


Timur& Hanna

Jól van Timur. A színpadiasság, amivel válaszol nem vall rá. Ezt biztosan mástól tanulta. Tőlem nem, mert tudtommal nem viselkedek így. Legalábbis általában nem, ami csak akkor van amikor józan vagyok.
- Azért te is helyes vagy. - mosolyodom el halványan.- Bár nem az én esetem, de te is nézel ki annyira jól, hogy összejöhetnétek.
Ez igaz, ha másmilyen lenne a típusom, akkor talán még én is ráhajtanék Timurra. Azonban nekem ő inkább olyan, mint a báty, akire sose vágytam. Kedves és aranyos srác, kissé komolysággal megtöltve.
- Ez igaz. A barátság nem olyan dolog, ami túlélne egy szakítást, ha éppen nem jönne össze a dolog.
Ezzel le is van tudva a napi bölcsességem, ami nem is sikerült olyan bölcsre, mint ahogy reméltem.
Timur belép a fürdőbe, hogy átöltözzön, majd pár perc alatt kilép egy kapucnis felsőben és farmerban. Remek választás, ha úgy akarsz kinézni mint egy diák. Ami Timur esetében igaz is. Nem bántani akarom ezzel, hiszen neki is megvan a maga stílusa, ami remekül áll neki. Azonban várom már azt a napot, amikor öltönyben láthatom majd. Kíváncsi lennék mekkora lenne a változás. Nagy, az biztos. Halványan elmosolyodom, ami nálam egy vigyort jelenthet.
Felveszi a cipőjét, majd kitárja előttem az ajtót:
- Micsoda úriember!- kezemet a szívemhez emelem és próbálok nagyon drámainak tűnni.
Utánam bezárja az ajtót, majd az útirányt kérdezi. Igazából még nekem sincs semmi ötletem, hogy hova menjünk, de nagyon unatkoztam otthon egyedül és tudtam, hogy Timur a könyvei fölött ülhet, úgyhogy egyértelmű volt, hogy ki kell őt mentenem az unalomból. Kicsit elgondolkozom, majd rögtön eszembe jut az egyik bár, ami a belvárosban található.
- Mit szólsz a Sage Bar-hoz? Nem olyan hangos, mint a Night Club, de nekem az is tetszik. Te hova szeretnél menni? -mosolygok rá.- Ma nagyon kedves vagyok, nem? Még választási lehetőséget is adok neked.
Kíváncsi lennék melyik ötlet tetszik jobban neki. A bár inkább olyan hely, ami neki való, kevesebb ember és csendesebb is a hely. A night club kevésbé illik Timurhoz és eléggé meglepődnék ha azt választaná. Ám ez inkább lenne kellemes meglepetés.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
192
Join date :
2014. Aug. 01.
Age :
25
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Hanna&Timur 29.03.16 11:47

Tény, hogy a színpadias stílus, amiben felelek Hanna-nak nem éppen jellemző rám, de remélem azért sikerül vele megnevettetnem vagy jó kedvre deríteni stb. de még azzal is beérem, hogy ha csak egy kicsit is de derül rajta. Mindenesetre köszönöm Chloe ezt a tudást neked köszönhetem, és mindig is sejtettem, hogy talán egyszer majd alkalmazni fogom, reményeim szerint sikerrel...Nos az alkalmazáson túl vagyok, és remélem, hogy a sikerélmény sem marad el.
- Köszi. Te is nagyon jól nézel ki. - kicsit elpirulok, és zavartan megvakarom a fejem hátulját. Chloe is sokszor mondta már ezt, de valahogy kicsit mindig nehezemre esik elhinni. - Francba. - biggyesztem le szomorúan az ajkaimat a hatás kedvéért. - Pedig pont azon gondolkodtam, hogy ha nem találok egyetlen alkalmas feleségjelöltet sem, akkor majd a te kezedet kérem meg. Most aztán összezúztad az álmaimat! - csóválom meg lemondóan a fejemet, de azért rákacsintok két fejcsóválás között.
- Igen. Sajnos. És ráadásul tényleg nem lehet tudni, hogy működne-e a dolog kettőnk között. Tényleg két külön világ vagyunk, és emiatt vagy a miénk lenne a bolygó legidillibb kapcsolata vagy pedig az őrületbe kergetnénk egymást egy idő után. - mosolygok rá szomorkásan a lányra. Sokszor gondolkoztam már ezen, hazudnék, hogy ha azt mondanám, hogy nem, de mindig csak fantáziálgatásba torkollott az egész, meg abba, hogy magamat győzködtem arról, hogy jók a dolgok úgy, ahogy vannak.
Igyekszem sietni az átöltözéssel, hogy ha Hanna már volt olyan kedves, és úgy döntött, hogy megvár engem, amíg végzek a beadandóval. Nem szokásom túl feltűnően öltözni, de nem is akarok slamposan kinézni így aztán az mellett döntök, amit végül is felveszek. Még egyszer utoljára ellenőrzöm, hogy legyen elég pénz a tárcámban, hogy egy-két italra legalább meg tudjam hívni Hanna-t akárhol is kötünk ki az este folyamán majd.
- Azért szívrohamot ne kapj, csak azért mert volt gyerekszobám. - mosolygok rá Hanna-ra. - Amúgy vannak olyan lányok is, akik annyira önérzetesek, hogy megsértődnek, hogy ha előre akarod engedni őket. - szólalok meg miközben bezárom a szobát. - Amerika néha elég furcsa hely tud lenni, nem? - pillantok rá egy fél-mosollyal mielőtt érdeklődnék a további terveinkről. Elég gyorsan nyilvánvalóvá válik, hogy a lánynak éppen annyira nincs ötlete a mai estét illetően, mint nekem.
- A Sage Bár jó lenne, de az ilyen korra már dugig van. - felelek neki elgondolkozva, miközben a telóm kijelzőjére pillantok, hogy meglessem az időt. - Ha van kedved itt a koli aljában van egy ilyen kis klub féleség. Leginkább egyetemisták járnak oda. Akár lemehetünk oda is, és ott iszogatás mellett még táncolni is tudunk, ha ahhoz lesz kedved. Mit szólsz? - pillantok rá egy kedves mosollyal. - Ajjajj. Nem látod, hogy mindjárt elolvadok annyira meghatott a kedvességed? - nevetem el magamat.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
24
Join date :
2016. Jan. 13.
Age :
25
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Hanna&Timur 02.04.16 23:06


Timur& Hanna

Dicséretemre Timur zavarba jön, amin csak mosolygok egyet. Nagyon aranyos amikor zavarba jön, akár egy tini. Ő is visszabókol, amit szükségtelennek tartok, hiszen már így is túl nagy egom van. De azért csak csinálhatja, jót tesz a dicséret az én kis leány lelkemnek. Aztán rögtön komolytalanná válik a barátom és viccelődik a házassággal.
- Eléggé érdekes lennék, mint a nejed, nem gondolod? Szerintem ki is menekülnél sikítva a világból. Egyébként áldom azt a személyt, akitől eltanultad ezt a stílust Timur. - nevetek fel.
Ha tippelnem kéne azt mondanám, hogy biztos Chloe-tól tanulta ezt a fajta dramatikusságot. Őszintén szólva nem is baj, ha kicsit komolytalanná válik ő is. Csak még jobban élvezem így a társaságát.
- Az biztos, hogy érdekes lenne, ha összejönnétek. Ha még is megtörténne a dolog, én leszek az első számú rajongótok.- mosolygok rá.
Szerintem nagyon aranyosak lennének együtt. Legalábbis eddigi tudásom a kapcsolatukról azt mondja, hogy ha különböznek is egymástól, de összeillenek. Szerintem a különböző emberek vonzzák egymást. Ezzel azonban nem mindenki ért egyet.
Egy biztos, ha ők összejönnének én akarom megtudni először a dolgot. Szurkolok is nekik. Timur jó hatással van Chloe-ra ami kölcsönös. Legalábbis szerintem. Aztán az is lehet, hogy ez nem igaz.
Míg én még ezen ábrándozom már ki is jutottunk a szobából. Eljátszott ájuldozásom után Timur rögtön lenyugtat.
- Az lehet, de ahogy pont mondtad, Amerika furcsa egy hely. Így ki is fogy az úriemberekből a világ. Eléggé ritka, ha találkozok eggyel.-mosolygok vissza rá.- És te egy úriember vagy, Timur Volkov.
Miután nehezen válaszoltam arra a kérdésre, hogy hova mehetnénk ezek után választási lehetőséget is hagytam neki. Ő azonban felvetett egy harmadik lehetőséget, ami még nekem is megtetszett.
- Egy klub tele helyes egyetemistákkal. Hmmm...Legyen.-vigyorgok rá.- Jobban is teszed, mert már rég voltam ilyen jószívű.
Úgy tűnik, hogy most mindketten jó kedvünkben vagyunk, ami tökéletes hozzátevője egy jó kis bulizásnak.
- Ez a te tereped, Timur. Mutatnád az utat?- kérdezem még mindig vigyorogva.
Nem vagyok túl otthonos ezen a helyen. Timur kolesz szobáját kivéve még sehol sem jártam ebben az épületben. De mindent el kell egyszer kezdeni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
192
Join date :
2014. Aug. 01.
Age :
25
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Hanna&Timur 23.04.16 14:26

Természetes, hogy viszonozom a bókot, amit kapok tőle bár Hanna-ról eddig is az volt a véleményem, hogy nagyon is szemrevaló, ráadásul elég élénk személyiség is szóval az ember mindig jól érezheti magát a közelében, neki is ugyanúgy megvannak a szerethető, és a kevésbé szerethető tulajdonságai, de olyat semmiképp sem tudnék mondani, hogy bármit is utálnék vele kapcsolatban. Nem is hiszem, hogy lenne ilyen tulajdonsága. Legalábbis én eddig nem fedeztem fel ilyesmit, de nem is hiszem, hogy fogok valaha is.
- Honnan tudod? - vonom fel a szemöldökömet. - Lehet, hogy a miénk lenne az igazi mintaházasság. - vonom meg szórakozottan a vállamat. - Beköltöznénk egy külvárosba, vennénk egy kutyát, egy macskát, egy medencét meg a sufnit berendeznénk zug-kocsmának, és boldogan élnénk, amíg meg nem halunk. - fejtem ki a gondolataimat, majd a végül egy fél-mosolyt villantok a lány felé és játékosan megakarom az államat, mint aki jól végezte dolgát.- Mindenképpen átadom neki. - kacsintok rá még egyszer.
- Azért facebook rajongói csoportot ne alakíts. - mosolyodom el szelíden. - De mint mondtam már ez a kettőnk esetében nem eshetőség. Jobban mutatunk külön. - teszem még hozzá. Kedves Hanna-tól, hogy ilyesmit gondol, de mi már ez ügyben meghoztuk a döntést réges-régen. Amúgy sem vagyok benne biztos, hogy most bármilyen szinten is szükségem lenne barátnőre. Sokat tanulok, és sokat dolgozom mellette. Valószínűleg alig lenne rá időm, és ez nem olyasmi, amit minden lány megértene vagy lefogadna. Konfliktust pedig ebből nem akarok, és főleg nem plusz stresszet emiatt. Abból már így is van elég az életemben, nincs még többre szükségem...
- Ajjajj. Azt hiszem, mindjárt elolvadok. - mosolygok rá miközben zárom az ajtót. - De azért van még elég úriember a világon, ahogy elnézem, még ha lényegesen kevesebb is. De ez szerencsére egy olyan stílus, ami azt hiszem sose fog kihalni. Legalábbis, amíg vannak lányok, akiknek ez jön be. - nevetem el magamat halkan. Ezután némi vívódás után végre eldöntjük, hogy hova is akarunk menni, és elfogadjuk az általam felkínált lehetőséget, mint lehetséges úti célt.
- Ne számíts nagy durranásra. - figyelmeztetem felvont szemöldökkel. - Igyekszem feljegyezni, hogy máskor eszembe jusson, amikor majd nem leszel az. - Még egy kicsit bíbelődök az ajtónál, de aztán rátekintek a lányra, és zsebre vágom a kulcsot jelezve, hogy én a magam részéről készen állok az indulásra. Eddig egészen jól indul az este, remélem meg is marad ez az ütem, és jól elleszünk ma.
- Persze. - felelek egy mosollyal, majd intek neki, hogy kövessen. Ráérősen haladok le a lépcsőkön, majd, amikor leérünk a földszintre, jelzem neki, hogy még egy lépcsőfordulót kell lefelé másznunk, hogy elérjük az úti célunkat. Innen már a zene halk dübörgését is hallani ehet, amikor pedig belépünk az ajtón lehet látni, hogy még nincsenek túl sokan, de ez később még változhat. - Mit kérsz inni? - fordulok Hanna-hoz miközben a pult felé veszem az irányt.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
24
Join date :
2016. Jan. 13.
Age :
25
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Hanna&Timur 03.05.16 11:12


Timur& Hanna

Facebook rajongói csoport? Ilyeneket még sosem tettem de remek ötletnek tűnik. A csoport tagok egymás között kibeszélhetnék, hogy Timur és a barátosnéja mikor mit csinálnak együtt..Kicsit sem lenne mániákus és őrült dolog.
- Akkor már nyithatnánk egy ajándék boltot is: Timur és Chloe névvel. Aranyos kis bögréket, pólókat és sapkákat adhatnánk el a ti képeitekkel. -nevetek fel.
Ez az ötlet eszembe juttatja az egyik régi osztálytársamat, aki belezúgott a töritanárba. Szegény lány nem volt magánál szerintem, amikor a tanárnak elküldte postán a photoshoppolt képeket róla meg a férfiról. Persze mindez kiderült, mert a tanár lánya is velünk járt egy iskolába, méghozzá az egyik leggonoszabb és ő találta meg a képeket..És kitapétázta vele az egész folyosót a suliban. A tanárt felfüggesztették, mert azt hitték, hogy viszonyuk van. A lány pedig elköltözött egy másik országba.
Mosolyogva követem és drámaian ezt mondom:
- Nehogy elolvadj, mert akkor nem lesz egy B tervem, ha véletlenül nem találnék magamnak férjet.-itt rákacsintok majd elnevetem magamat.
Csak hallgatom az úriemberekről szóló szövegét, majd elmosolyodom és azért is megjegyzem:
- Akkor szerintem az összes ilyen pasi jó messze van tőlem.-mondom mosolyogva.- Téged kivéve, de te olyan vagy, mint egy tesó nekem.
Miután eldöntjük, hogy hova is megyünk, követem Timurt, mert nem ismerem én még annyira ezt a kollégiumnak nevezett tinikkel teli helyet.
A helyen nincsenek olyan sokan, de a zene már dübörög. Követem Timurt a pult felé, akárcsak a félős gyerek, aki az anyját szokta követni:
- Hmmm...-egy darabig elgondolkodok, majd végül döntök.- Vodka narancs kezdetnek megteszi.
Én ma nagyon komolyan veszem azt a magamnak tett ígéretet, hogy a sárga földig iszom magamat. Persze nem hinném, hogy Timur ebben nagy társ lesz majd.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
192
Join date :
2014. Aug. 01.
Age :
25
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Hanna&Timur 27.05.16 11:39

Vannak olyan ismerőseim, akiknek az esetében aggódnék, hogy az előbb tett vicces javaslatomat esetleg komolyan veszik és lesz félnivalóm, de szerencsére Hanna nem tartozik közéjük. Tudom, hogy vele nyugodtan lehet viccelődni még ilyesmikről is, mert nem igen jellemző ránk, hogy olyan véresen komolyan vennénk egymás ökörségeit, és ez így is van jól szerintem. Azt hiszem le is blokkolnák ha egyszer csak szembe jönne velem egy ilyen nevű, és témájú csoport a facebookon vagy bárhol máshol a világhálón.
- Persze. Innentől kezdve pedig már csak egy lépés a saját weboldal, aztán a múzeum a legvégén pedig a világnappá nyilváníttatás. - csóválom meg mosolyogva a fejemet. Persze hallottam már például olyanokról, akik annyira beteges szinten szerelmesek voltak például egy modellbe vagy színésznőbe, hogy folyamatosan telefonról, meg az interneten zaklatták őket, de még olyan is volt, hogy amikor elfogták a rendőrök az illetőt, akkor az egész szobája a zaklatott lány képeivel volt kitapétázva, de olyan szinten, hogy a vakolaton már szinte tenyérnyi szabad hely volt. Ijesztő, hogy ilyen emberek is léteznek, és szabadon járkálnak...
- Ez esetben igyekszem mindenképpen egyben maradni. Hisz az én ajtóm mindig nyitva lesz előtted, hogy ha feleségjelöltként bukkannál fel benne. - kacsintok vissza rá. - Legalább egy dolog lenne, amiért a szomszédaim irigyelhetnének végre. - teszem még hozzá, és nevetem el magamat halkan.
- Honnan tudod? Lehet, hogy csak Neked nem tűntek fel eddig? - vonom fel a szemöldökömet egy fél-mosollyal. - Járj nyitott szemmel ezután! - szólítom fel megjátszott komolysággal.
Igazából annyira nem kell törnünk a fejünket, hogy hova menjünk, mert olyan sok opció nincs amennyiben nem szeretnénk a fél éjszakát utazással tölteni vagy a fél vagyonunkat taxira költeni. A kolis zúgkocsma-klubb is megteszi ma estére úgy érzem. Ahhoz, hogy jól érezzük magunkat, azt hiszem bőven elegendő, és végül is annyira nem rossz hely, hogy ne merném Hanna-t odavinni.
- Okés. Ahogy szeretnéd. - válaszolok neki mikor a pulthoz érünk, és eldönti, hogy mit szeretne inni. Ezután rendelek egy vodka-narancsot neki meg egy whiskey-cola-t magamnak. - Egészségedre. - nyújtom át neki a poharát. - Na és mit szeretnél csinálni? - érdeklődöm tőle.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?

Sponsored content



TémanyitásTárgy: Re: Hanna&Timur

Vissza az elejére Go down

Hanna&Timur

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» [Miniboss] Hanna
» Chloe&Timur - Timur kollégimi szobája
» Mira&Timur - Avagy egy jól sikerült tanvadászat végállomása

Permissions in this forum:Válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
PRISON FRPG :: Egyéb :: Magán játékok-
Új téma nyitásaHozzászólás a témához