welcome to prison frpg
üdvözlünk
lépj be las vegas-ba!
Amikor meghallod a nevet: Las Vegas, mi jut először eszedbe?
Kaszinók? Féktelen bulik? Black jack? Roulette? A lehetőségek tárháza végtelen, a kaszinók sora gazdagokat dönt mocsokba...
Azonban egy valamire senki sem gondol. Miután a kaszinóban megszeded magad zöldhasúval, nem árt vigyázni a haza úton; Las Vegas sem másabb, mint a többi város. Vannak rosszfiúk és rosszlányok is, akik képesek bárkivel végezni, ha úgy tartja kedvük. Vannak drogosok és más szenvedélybetegek, akik képesek ölni is azért, hogy megkapják a napi adagjukat. Táncosnők és krupiék, akik egy szempillantás alatt elveszik mindenedet. Prostituáltak és maffiózók, akiknek már, ha csak a nevét tudod, már veszélyben vagy. Mi a közös bennük? Egy rossz mozdulat, egy alaposan át nem gondolt lépés, és máris a börtönben találják magukat, ahonnan megszökni, még senkinek sem sikerült...

facebook csoportunk
lépj be
las vegas téged vár
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
csacsogda
súgj nekem egy titkot...
promónk
csak tekintsd meg!
új posztok
kaptál választ?
Whataya want from me?
Eric Crawford
Yesterday at 18:51
Városháza
Grace Kendra Handrick
Yesterday at 12:11
Grimm
Timur Theodor Volkov
18.11.17 0:33
a legaktívabbak
a legtöbb posztot írók
Admin (2134)
 
Lyna Frei (779)
 
Desmond Drescher (649)
 
Cassandra Drescher (599)
 
Chad Donaghue (561)
 
Charlotte Collins (493)
 
Jennifer Ariadne Lively (451)
 
Aurora Rossum (399)
 
Veronica Chloe Foster (389)
 
Helena Nina Lemmer (273)
 
Top posting users this month
Rebekah Walker
 
Benjamin Tate Hunter
 
Simon Whitlock
 
Candice Westmiller
 
Crystal Haynes
 
Drake Combton
 
Lyna Frei
 
Ifj. Jack Daniels
 
Daisy McFly
 
Zachary M. Boild
 

Új téma nyitásaHozzászólás a témáhozShare| .

Ms. Weiss & Mr. Loiselle

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
38
Join date :
2014. Mar. 23.



TémanyitásTárgy: Ms. Weiss & Mr. Loiselle 03.04.16 18:54





Legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna, hogy a dolgok ilyen balul sülnek majd el, eszembe se jutott, hogy közeledésem a hőn gyűlölt nőhöz, a személyhez, aki elvette tőlem a legjobb barátomat, végül az én fejemre hozza majd a bajt, s lám mégis így lett. A terv, amit annak idején Kimberlyvel kidolgoztunk egyszerű volt és nagyszerű, s habár magában hordozta ugyan a bukás kockázatát, mégsem volt igazán veszíteni valónk, mindketten arra jutottunk, meg kell próbálnunk. Egy cél lebegett csak a szemeink előtt, Minea Weissnek vesznie kell, ha törik, ha szakad. Szenvednie, vergődnie, mielőtt még Kim elveszi az életét, átéreznie a gyötrődést, amit mi éreztünk a barátom halálakor. Kimberlynek végig kellett hallgatnia, ahogy a legjobb barátnője végez a fivérével, bele kellett néznie utána a nő szemébe és folytatnia az életét, ami már sosem lesz ugyan olyan, mint régen. Bizony Kimberly Davies kockáztatja mindünk közül a legtöbbet, s bár Dylan meg én igyekszünk mindenben mellette állni, tudjuk nagyon jól, hogy fel sem foghatjuk, mi mindenen megy keresztül. Próbáltam menteni a menthetőt, mikor elhagytam a várost, és nem, nem adtam fel a tervet, hiába tűnhetett úgy Mineának, hogy akkor hall felőlem utoljára. Igen, volt ötletem hogyan térhetek majd vissza, ám az élet nevetséges módon felül írta minden elképzelésemet, s ezzel együtt az egész tervet.

Néhány nappal korábban Kimberly egy elég különös e-mailt küldött nekem, mivel telefonon nem ért el a forgatások miatt. Arról tájékoztatott benne, hogy Mineát fenyegeti valaki, egy régebbi ellensége. Elsőre azt gondoltam, ez nekünk épp kapóra jön, hisz lefoglalja a nő figyelmét, így mi aktívabban tevékenykedhetünk, ám Kim felvilágosított, nem vagyok biztonságban. Ledöbbentem. Minea ugyan nem avatta be, ám hála a lehallgatásnak, a megfigyelésnek Kim tudomást szerzett arról, hogy társa bajban van, utoljára pedig említettek engem is. Célkeresztbe kerültem, mert láttak vele, azt gondolják, fontos vagyok a számára, így ártani akarnak nekem. Talán meg kellett volna ijednem és visszavonulót fújni, ám a gondolat, hogy pont én lehetek Minea gyenge pontja, hogy rajtam keresztül lehet neki fájdalmat okozni, csak még inkább ösztökélt, hogy folytassam az eredeti terv kivitelezését. Visszarepültem hát Vegasba, amint a forgatásnak vége lett, az első dolgom pedig az volt, hogy küldjek egy csokor vörös rózsát Ms. Weissnek, három rövid kis szóval: „Nem adom fel!” Még csak alá sem írtam a kártyát, tudtam úgyis, hogy tudni fogja kitől kapta…

Egy nappal később épp egy találkozó után tartottam a kocsim felé a Seasons Hotelből, mikor egyszer csak egy motoros jelent meg előttem, fekete bukósisakban, pillanatokkal később pedig már az aszfalton feküdtem, fülemben még mindig ott visszhangzott a lövés dörrenése, a mellkasomban pedig forróságot s mérhetetlen fájdalmat éreztem. Egy hangos sikoly nem messze tőlem, a fémes íz a számban, s egyetlen név, mely ott motoszkált a tudatomban, ez minden, amire még emlékszem, aztán elvesztettem az eszméletem. Minea…

A sajtó természetesen felkapta az esetet, milliók kezdtek reszketni kedvenc sztárjuk életéért, aki, mint, azt megírták a lapok élet – halál közt lebeg az intenzív osztályon. A rendőrség persze azonnal megindította a nyomozást, az ajtó elé testőröket küldött a menedzserem a rendőrök mellé, nehogy valaki megpróbálja befejezni azt, amit elkezdett. Mindenről egyedül egy személy nem sejtett pusztán semmit, Én, aki a műtét után még nem tért magához.


To: Minea

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
102
Join date :
2013. Dec. 11.
Age :
27
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Ms. Weiss & Mr. Loiselle 07.04.16 13:21

Dominic  &  Minea
Hirtelen megfordult velem a világ. Ha akarnám, akkor sem tudnám megmondani, hogy pontosan mikor. Talán észre kellett volna vennem az előjeleket, talán jobban kellett volna figyelnem azokra a bizonyos "jelekre" akikből rájöhettem volna, hogy mi fog következni. De honnan is tudhattam volna? Még csak nem is sejtettem, hogy mi vár majd rám. Örökös harc? Soha véget nem érő korforgás?
Azt sem tudom felidézni, hogy mikor romlottak el ennyire a dolgok. Talán magamat kellene hibáztatnom azért, mert nem vettem időben észre? Na és, ha észre vettem volna? Nem hinném, hogy bármin is tudtam volna még akkor változtatni. Még csak jelét sem láttam, annyira a saját kis boldog világomban éltem mind ezidáig, hogy tudomást sem akartam róla venni, nehogy valami kidurrantsa az én kis boldog buborékomat? Talán ezt tettem, de aztán az a bizonyos buborék kidurrant és bizony iszonyú hangosat szólt.
Mentegethetném magam, hogy ez nem az én hibámból történt, akár azt is hazudhatnám magamnak, hogy még csak sejtésem sem volt róla, de tudtam, csak nem hittem, hogy ilyen hamar bekövetkezik, vagy, hogy egyáltalán tényleg bekövetkezhet. Naivan a homokba dugtam a fejemet, mert ha ugye nem veszek róla tudomást, akkor ugye meg sem fog történni. De megtörtént.
Nem akartam, hogy a közelemben legyen, oh, dehogy nem akartam, de nem lehettem annyira önző, hogy miattam veszélybe sodorjam, így ellöktem magamtól, de már túl késő volt. Jól tudtam, hogy az ellenségeim csak a megfelelő alkalomra várnak, hogy sikeresen lecsapjanak rám. Ahogyan azt is tudtam, hogy túl kockázatos bárkit közel engednem magamhoz, mert így célponttá válik. Ó, Istenem, Dominic...
Tehetetlen voltam, ez volt ami a legjobban bosszantott. A bennem lévő bosszúszomj egyre inkább kezdett felettem elhatalmasodni. Biztosra vehetik, hogy nem hagyom megtorlás nélkül. Mindenkit meg fogok ölni, akinek bármi köze is van ehhez a merénylethez, de előbb meg kell győződnöm arról, hogy Dominic túléli. Besurrantam a kórházba, számítottam rá, hogy az ajtója előtt őrök állni, így loptam magamnak a női öltözőből egy nővérruhát. Hajamat kiengedtem, próbáltam beolvadni a kórházi alkalmazottak közé, na meg az se hátrány, ha minél kevesebbet látnak az arcomból, nehogy valaki rájöjjön, hogy nem is vagyok nővér. Ideges voltam, idegesebb, mint általában, ahogyan az ajtó felé sétáltam. Nem hittem volna, hogy ilyen könnyen megúszom, de sikerült bekerülnöm a kórterembe, ahol Dominic fekszik. Ahogy az ajtó becsukódott a hátam mögött szinte futva rohantam az ágyához. Megkönnyebbültem mikor láttam, hogy stabilak az életjelei, de mégis abban a pillanatban olyan tehetetlennek éreztem magam. Csak ott álltam az ágya mellett, gyengéden megfogtam a kezét, miközben bizakodtam. Magához fog térni, meg fog gyógyulni, nem hagyhat csak így el... Aztán, ha magához tér mégis mit mondok neki? Miért vagyok itt nővérruhában? Lesz bátorságom neki bevallani, hogy én vagyok az oka annak, hogy most itt van? Fogalmam sincs.

A szentek ugyan bármikor elbukhatnak, de a kárhozottak mindig megváltásra áhítoznak.
by stel

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
38
Join date :
2014. Mar. 23.



TémanyitásTárgy: Re: Ms. Weiss & Mr. Loiselle 15.05.16 16:56





Lehúzott redőnyök résein át beszűrődő bágyatag napsugár, ennyi világította be csupán a rideg, korházi szobát, ami akár luxus akár nem, mégis csak egy fehérre meszelt falú, fertőtlenítőszagú terem, plazmatévé, bőrfotel és virágözön ide vagy oda. Annak, aki itt fekszik teljesen mindegy, hogy az ablakokon csipkefüggöny lóg e épp, vagy selyem, ahogyan az is, hogy fogni lehet e a wifit, avagy sem, egyetlen dolog számít csupán neki, visszatér e még valaha, vagy örök álomra szenderül? Úgy bizony, Dominic Loiselle talán a világ legboldogabb férfija lett volna abban a pillanatban, amint megtudja, milyen csinos nővérkéket szerződtetett számára külön a managgere, akik nap, mint nap szájtátva, olvadozva mosdatják le fedetlen mellkasát, egyéb testrészeit egy puha szivaccsal, ám jelenleg ennél jelentőségteljesebb gonddal kellett szembenéznie, mégpedig azzal, hogy életbe maradjon. Vajon megérte? Megérte kockára tennie az életét, csak, hogy barátaival együtt ártani tudjon a nőnek? Megérte az a golyó, amit pusztán azért kapott, mert egy másik ellenfél, s ebből adódóan önkéntelen szövetségesük, s harcostársuk tudatlanul eresztett belé, csak, hogy rajta keresztül fogást találjon a fiatal fejvadásznőn? S ami talán a legfontosabb, vajon túléli azt, hogy túljárt a saját eszén és túlteljesítette a feladatát, vagy a következő díj, amit neki ítélnek majd, az már poszthumusz lesz?

Apró pittyenés törte meg időről-időre a szobában uralkodó csendet, a szívmonitor hangja, mely a világ – és számos lekörözött kolléga – tudtára adja, Dominic Loisellenek csakugyan van szíve, még, ha most épp nagyon gyengén is dobog. Ha most tudatánál volna, a férfi egészen biztosan szórakoztatónak találná a helyzet különös iróniáját, azt, hogy bár az évek során számtalanszor megfenyegették már azzal, hogy megölik – többnyire szerepről lecsúszó színészek, és pofára esett lányok, akiktől nem akart semmit, maximum egy kellemes éjszakát, vagy még annyit sem – végül önhibáján kívül, más ember bosszújának esett áldozatul, pusztán csak azért, mert szóba állt valakivel, akivel nem kellett volna. Ugye-ugye Dominic, aki másnak vermet ás…

A másodpercnyi csendet, mely két pittyenés közt esedékes egyszeriben a takaró susogása törte meg, ahogy a férfi ujjai szép lassan megmozdultak, s görcsösen fonódtak az egyszerű anyag köré. Egy fájdalmas nyögés, majd egy hangosabb morgás töltötte be a teret, a férfi szemei pedig nyiladozni kezdtek.
- Basszus… - erőlködte, torka kiszáradt, a lélegzetvétel okozta mellkas mozgás pedig percről-perce növelte a kínjait. Még minden homályos körülötte, épp csak körvonalakat lát, azt azonban megérezte, hogy nincs egyedül. Sötét sziluett magasodik fölé, mely egy fehér pacával egyesül. Csak reménykedni tud abban, hogy titokzatos látogatója nem ártó szándékú, ám nem fél, talán csak, mert még félig tért magához.
- DiCaprionak nagyon kellhet az az Oscar… - ereszt meg egy apró tréfát, miközben próbálja megtalálni magát a világban, összerakni azt, hol is van pontosan és miért.



To: Minea

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
102
Join date :
2013. Dec. 11.
Age :
27
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Ms. Weiss & Mr. Loiselle 16.06.16 17:12

Dominic  &  Minea
Vegyes érzelmek kavarognak bennem. Kezd ébredezni. Maradjak, vagy menjek el? Szeretnék maradni, de abban már egyáltalán nem vagyok biztos, hogy Dominic is vágyna most a társaságomra. Na és miféle furmányos indokkal magyaráznám meg számára, hogy nővérruhában lopóztam be hozzá? Nem akarok neki hazudni, de nincs más választásom. A biztonsága érdekében... Elszúrtam. Miattam van most itt. Miattam halt majdnem meg. Ezt sosem fogom magamnak megbocsájtani. Ha távol tudtam volna tartani magamtól, akkor most valahol élné boldogan az életét. Mégis van valami ebben a férfiban, ami miatt nem bírok csak úgy lemondani róla. Piszkosul nehéz volt távolságot tartanom, eltaszítanom magamtól, de szükséges volt. Nem akartam, hogy megtudja, hogy ki is vagyok valójában, nem akartam azt sem, hogy megtudja, mivel foglalkozok, ahogyan azt sem szerettem volna, hogy ítélkezzen ez miatt felettem. Nem hinném, hogy örömében ugrándozna a hír hallatán, ha megtudná, hogy pénzért ölök embereket. Fejvadász vagyok, vagy élve, vagy halva, de elfogom azokat, aki fejére vérdíj van kitűzve. Ezért nem is csoda, hogy a foglalkozásom miatt számtalan ellenség feni rám a fogát. Ezért sem akartam senkit közel engedni magamhoz, hiszen miattuk sebezhetővé válok. Elvégre nyilvánvaló, hogy azzal tudnak nekem legtöbbet ártani, ha a szeretteimre irányítják a célkeresztet, s nekik akarnak ártani, hogy ezzel rajtam bosszút tudjanak állni. Aljas húzás. Dominic semmiről sem tehet, mégis itt fekszik, pedig nekem kellene ebben a kórházi szobában ébredeznem, vagy esetleg a hullaházban feküdnöm, ha az ellenségeim sikerrel jártak volna. Nem fogom ennyiben hagyni. Már tervezem a bosszút. Ritkán, tényleg csak nagyon ritkán végig fut a fejemben az a kósza gondolat, hogy felhagyok az egésszel. Lelépek és valahol új személyazonossággal újra kezdek mindent. Persze elméletben sokkal könnyebbnek tűnik, a gyakorlati rész lenne nehezebb, hiszen ha valaki meg akar találni, az biztosan minden követ megmozgatna a cél elérésében. Talán sehol sem lennék biztonságban, ahogy senkinek sem garantált a nyugodt, békés élet mellettem.
- Biztos vagyok benne, hogy nem DiCaprio áll a dolgok mögött. - Végül csak szóra bírtam magam, de azt már nem osztottam meg vele, hogy miben vagyok még egészen biztos. Hogy is mondhatnám el neki, hogy mindez az én hibám? Nem akarom, hogy meggyűlöljön, pedig megérdemelném.
- [color=CadetBlue]Hogy érzed magad? Emlékszel bármire?f/color] - Az információk fontosak lehetnek, legalább lenne valami kiindulási pontom. Már csak azt nem értem, hogy hogyan lehet még életben. Mert ha valaki profi gyilkost bérelt fel, hogy megölje, azok bizony ritkán hibáznak. Talán nagy mázlija volt, mással nem tudom megindokolni a történteket.

A szentek ugyan bármikor elbukhatnak, de a kárhozottak mindig megváltásra áhítoznak.
by stel

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?

Sponsored content



TémanyitásTárgy: Re: Ms. Weiss & Mr. Loiselle

Vissza az elejére Go down

Ms. Weiss & Mr. Loiselle

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
PRISON FRPG :: Város :: Belváros :: Kórház :: Intenzív osztály-
Új téma nyitásaHozzászólás a témához