welcome to prison frpg
üdvözlünk
lépj be las vegas-ba!
Amikor meghallod a nevet: Las Vegas, mi jut először eszedbe?
Kaszinók? Féktelen bulik? Black jack? Roulette? A lehetőségek tárháza végtelen, a kaszinók sora gazdagokat dönt mocsokba...
Azonban egy valamire senki sem gondol. Miután a kaszinóban megszeded magad zöldhasúval, nem árt vigyázni a haza úton; Las Vegas sem másabb, mint a többi város. Vannak rosszfiúk és rosszlányok is, akik képesek bárkivel végezni, ha úgy tartja kedvük. Vannak drogosok és más szenvedélybetegek, akik képesek ölni is azért, hogy megkapják a napi adagjukat. Táncosnők és krupiék, akik egy szempillantás alatt elveszik mindenedet. Prostituáltak és maffiózók, akiknek már, ha csak a nevét tudod, már veszélyben vagy. Mi a közös bennük? Egy rossz mozdulat, egy alaposan át nem gondolt lépés, és máris a börtönben találják magukat, ahonnan megszökni, még senkinek sem sikerült...

facebook csoportunk
lépj be
las vegas téged vár
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
csacsogda
súgj nekem egy titkot...
promónk
csak tekintsd meg!
új posztok
kaptál választ?
EOF - Empire of Fantasy
Vendég
09.12.17 8:27
a legaktívabbak
a legtöbb posztot írók
Admin (2134)
 
Lyna Hill (780)
 
Desmond Drescher (649)
 
Cassandra Drescher (599)
 
Chad Donaghue (561)
 
Charlotte Collins (493)
 
Jennifer Ariadne Lively (451)
 
Aurora Rossum (399)
 
Veronica Chloe Foster (389)
 
Helena Nina Lemmer (273)
 
Top posting users this month
Andres Nathaniel Blake
 
Zooey A. Benedict
 
Lyna Hill
 

Új téma nyitásaHozzászólás a témáhozShare| .

Edzőterem

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Edzőterem 27.02.13 0:15


|music: Ed Sheeran - Small Bump | to: Colin ♥


Unott fejjel hallgatom Dr. Kovacs hasonmását, ahogy újfent azt emlegeti, hogy bizony lehet, hogy inkább be kellene már feküdnöm a kórházba, hogy biztosan jó kezekben legyek, amikor majd megindul a szülés. Mert, hogy nagyon a végét járjuk már az ifjabbik Gray-jel. Persze, én erről hallani sem akarok, Colinnak pedig nem is említettem. Az kellene még, hogy ő is ezt hajtsa nekem reggeltől estig. Nem fekszek be sehova és kész. Nem akarom az utolsó napokat egy nyomorult fertőtlenítő szagú fehér szobában tölteni egy csomó idióta közt. Jó nekem otthon is, ismerős környezetben... Colinnal. Ő legalább tartja bennem még a lelket és, ha ki is akadok olykor, akkor is lenyugtat és bíztatat. Nekem pedig pont ez hiányzik most. Bár, már kicsit sem úgy állok a szülséhez, mint eddig, hiszen eléggé belém dumálta már, hogy menni fog, attól még szeretnék vele lenni, amikor az egész elkezdődik. Nem pedig rácsörögni, hogy figyu, rohanj a kórházba, mert jön a gyerek.
Dr. Kovacs hasonmás épp azt kezdi ecsetelni, hogy bizony bármikor hívhatom, ha elindul a szülés. Ne foglalkozzak vele, hogy éjszaka van vagy sem, akkor is hívjam, mert, ha már eddig ő foglalkozott a babával, szeretne a végén is ott lenni. És persze, ki ne szeretne a megszokott orvosnál szülni? Elég, ha csak ő turkál odalent, nem még vagy három másik hapsi.
Közben érzem, ahogy a telefonom rezegni kezd a táskámban, de bunkóság lenne elő kapni, mikor a doki épp beszél, úgyhogy édi mosollyal tovább hallgatom, bólogatok még egy sort, végül amint elköszönünk egymástól, elő szedem a mobilom és megnézem, miért is rezgett annyira.
Colin üzenetét olvasva elvigyorodok és azon agyalok egy sort, vajon hány pasi van még, aki kifejezetten kéri az asszonykáját, hogy menjen le hozzá, amikor Ő épp edz? Szerintem nem sok, úgyhogy élek is a lehetőséggel, így amint beverekszem magam a kocsiba, elindulok az edzőterem felé.
Elég sűrűn előfordul, hogy lemegyek vele, már csak azért is, hogy nézzem közbe. Szeretek ott lenni, amikor ő épp a zsákot püföli. Figyelni, ahogy az izmai kikészülnek és, ahogy ő is lazít egyet. Mert látszik rajta, hogy élvezi, hogy leadhatja a feszkót.
Mosolyogva lépek be az edzőterem ajtaján, majd amint megpillantom Colint, ahogy a padon ücsörög, oda sétálok hozzá és nyomok egy csókot az ajkaira.
-Hogy bírod édesem?- lesek rá mosolyogva, közben megsimítom az arcát, amitől persze csurom víz lesz a kezem. Már megint agyonhajszolja magát de, ha neki így jó.
-Mesélj. Mit szeretnél vacsira?- ülök le mellé, közben ledobom a táskám a padra és kíváncsian lesek rá.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Edzőterem 27.02.13 12:04


Nothing else matters




Nem telik sok időbe, mire Abi megérkezik. Az időtávlatból talán azt lehet saccolni, hogy induláskor kapta meg, vagy valószínűleg vezethetett, és akkor leste meg. Nem tudom, de nem erre járt a közelben, mert jó tíz percbe beletelt, mire betoppant.
Ahogy megpillantom, mosoly kúszik az arcomra, és intek felé. Ahányszor csak épp nem a dolgát teszi, vagy nem babakönyvet olvasgat, mindig leugrik ide, ha csak egy tíz percre, de akad mikor végig itt van. Úgy sokkal pezsdítőbben megy a püfölgetés, ha a közelemben tudhatom. Főleg az utolsó napokra. A doki nem kertelt, mikor azt mondta, hogy ténylegesen a nap bármelyik percében számíthatunk azzal, hogy megszületik a kisfiú, és én ezt már egyre jobban várom. Mindig eljátszok a gondolattal milyen lesz, és egyre inkább tetszik. Főleg azóta, amióta pánikszerűen berohantunk a kórházba a fájások miatt. Akkor már készítettem magam lelkileg is, csak aztán elmaradt az egész.
Viszonzom Abi csókját, ahogy odajön hozzám, persze kicsit felegyenesedve hozzá, hogy ne kelljen minden áron lehajolnia ekkora pocakkal. Majd visszacsüccsenek a padra és a hasát kezdem tapogatni picit. Most így teljesen szemben van, csak akkor figyelek fel rá, mikor megsimítja az arcomat.
- Megy még, csak szünetet tartok. Gondoltam ha szeretnél csatlakozhatnál. - kacsintok rá cinkos vigyorral, aztán tovább foglalkozok a pocakkal, egészen addig, míg Abi le nem ül mellém. Újabban kezdem szokni, hogy a baba nem rúgdos olyan lelkesen. de érthető, alig van helye már. Szerintem ő akarja a legjobban, hogy kijöjjön, csak várja a megfelelő alkalmat. Csak nehogy a tárgyaláson üssön be a baj, mert akkor elég kétesélyes, hogy egyáltalán ott tudok lenni majd a szülésnél a kórházban. remélem vagy előbb, vagy utána akar jönni. Akkor már teljesen mindegy.
- Nekem mindegy, csak laktatós legyen. Az úrfi mit óhajt? - kérdezek vissza Abi kérdésére, mikor a vacsival hozakodik elő. Igazából nekem teljesen mindegy, így is úgy is jól fogok lakni.
- Mit mondott a doki? Van már valami hír? Vagy változás? - térek rá arra, amire én vagyok kíváncsi.



To: Abi
Words: 1030
Music: Iggy Pop - Never met a girl Like you Befor
Note: Roxy engedélyével szabad a pálya

Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Edzőterem 27.02.13 13:05


|music: Ed Sheeran - Small Bump | to: Colin ♥


Édes, amikor csak tapizza a hasamat feszült figyelemmel. Ettől is, csak még inkább várom, hogy megszülessen végre az a gyerek, hiszen látszik Colinon, hogy nagyon várja. És bár egy kis félsz még mindig van bennem, azért elég jól megnyugtatott legutóbb. Tényleg így fogok az egészhez hozzáállni, hogy bizony menni fog és jó anya leszek. Persze, biztos bele kell majd jönni és egyebek, de majd legfeljebb koncentrálok. Mindenekelőtt azonban azt szeretném, ha tényleg csodás családunk lenne. Colin, én és a kisfiunk, akit már most is imádunk mind a ketten.
-Még szép, hogy csatlakozok. Ilyen felkérésre nem tudnék nemet mondani.- vigyorgok le rá, aztán míg ő tovább simogatja a hasamat, én a hajával babrálok. Próbálom mostanában még többet szeretgetni. Ha már a szokásos módon nem tudom neki kimutatni, mennyire oda vagyok érte, hát akkor most szavakkal és érintésekkel érzékeltetem. Hiszen hallottam olyasmiről is, hogy a pasik szülés környékén elhanyagolva érzik magukat, hogy az anya, csak a gyerekkel foglalkozik. Én viszont ilyesmit nem akarok, úgyhogy jó előre felkészítem Colint. Már most le szoktam vele tisztázni, hogy, ha hisztis hárpia is leszek, akit nem lehet elviselni, akkor is szeretni fogom. Aztán, majd kárpótolom mindenért, ha megjön az eszem.
-Az úrfi még nem nyilatkozott, de azt hiszem, akkor valami lasagna-féle lesz. Legalábbis ez jutott eszembe így elsőre. Aztán majd ki tudja, mi lesz még belőle.- vonok vállat mosolyogva, közben a karjába karolok és a vállára hajtom a fejem. Kicsit megtapogatom az izmait, melyek most jócskán be vannak durranva, aztán rávigyorgok.
-Remélem, akkor is le fogsz majd járni bokszolni, ha megszületett a trónörökös. Jót tesz neked. Látom rajtad.- pislogok fel rá mosolyogva, aztán nyomok a szájára még egy csókot és körbe lesek az edzőteremben. Nem sokan vannak még most lent, ugyanakkor már azt is tudom, hogy inkább olyan délután öt körül indulnak meg. Azaz nemsokára. Akkor aztán fitogtathatják egymásnak az erejüket, hiszen keményen bokszolni is szoktak itt, nem csak a zsákot püfölni, mint Colin.
-Nem mondott semmit. Azt mondta várjak türelemmel, aztán, ha érzem, hogy most jött el a pillanat, akkor csörögjünk rá. Ő szeretne ott lenni a szüléskor is és ennek mondjuk én is örülnék. Nem akarom, hogy bármilyen idegen, éppen ügyeletes tuskó legyen ott.- magyarázok szemet forgatva, persze eszembe se jut azt az apró tényt megemlíteni, hogy a doki folyamatosan azt szeretné, hogy feküdjek már most be. Akkor hallgathatnám Colintól is, hogy az lenne a helyes döntés, de én pocsékul érezném magam ott. Nem akarok rettegni az utolsó pár napban.
-Nahát. Sziasztok.- köszön oda nekünk már az ajtóból Tyler, aki a fiúkat edzeni szokta. Mármint, az amatőr bokszolókat. Jól ismer már minket, hiszen jó pár napja lejár ide Colin, úgyhogy volt alkalmunk már beszélgetni is vele.
-Jó, hogy itt talállak, Colin. Egy emberem lesérült, szóval minuszban vagyok. Nincs kedved beállni a helyére a hétvégi meccsre? Egész ügyesen csinálod. Addig még kicsit ráedzenénk és minden szuper lenne. Na?- ecseteli vigyorogva Tyler, mire homlokráncolva Colinra lesek és várom a válaszát. Persze, nem akarok én most felpattanni és elmondani helyette, hogy már pedig ő nem megy sehova, épp ezért kíváncsian várom, ő mit is akar. Lehet, hogy szeretné?
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Edzőterem 28.02.13 0:17


Nothing else matters




Tetszik, hogy ennyire fellelkesítette szimplán egy sms, és az, hogy elhívtam most ide. és igazából szeretem boldognak látni, amikor örül, és nem azon kattog az agya, mi lesz majd mondjuk két hét múlva. Már persze, ha megérjük azt még. A doki azt ugyanis azt mondta, teljességgel kizárt, hogy esetleg túllépnénk a két hetet. meg van róla győződve, hogy még addig sem fogjuk húzni. Nem is baj, legalább már előbb túlesünk az egészen. Én már azt várom igazán. Mert persze imádom ezt a helyzetet is, ahogy pocakon keresztül szeretgethetem kicsit azt a gyerkőcöt, de fogni teljesen más lesz.
- Szóval az úrfi most valami olaszosat szeretne. Legyen, a tésztás jöhet. - pillantok le előbb Abi hasára, aztán adok egy csókot neki. Kicsit közelebb csusszan hozzám, és a karomba karol. Látom rajta, hogy felettébb élvezi, ahogy kicsit felpumpált állapotban is élvezi ezt a kitapizást.
- Persze, nem hagyom akkor sem abba. Főleg ha még te unszolsz, hogy de igen is jöjjek le. - eresztek meg egy mosolyt. Tényleg elégedettséggel tölt el, ahogy ennyire tetszik neki az, amit összehozok idelent. Mert bizony ez a sport sokkal fittebbé tesz, és itt valódi izomzatot pumpál az ember fel, nem pedig holmi szteroidos lufikat, mert bizony a kondihoz a mostaninál sokkal keményebb diéta való. És élvezem a helyzet adta szabadságot is.
- Majd itt totyoghat is kedvére. A ringbe úgysem tudna felmászni. - mesélem, mit képzelek el már most. Mert szerintem tök aranyos lenne azt nézni, ahogy mondjuk odajön hozzám, miközben a zsákot püfölöm, rám néz, és ő is odaüt a zsáknak. Mint ha csak engem akarna utánozni. Erről a képről csak a dokival kapcsolatos válasz zökkent vissza a valóságba.
- Tényleg csak ennyit mondott? Máskor mindig aggasztja valami. - lesek rá kíváncsian. Tényleg érdekes egy doki, még ha közben olyan lazának tűnik, és ha rá néz az ember nem az jut eszébe, hogy szülészorvos, hanem egy gátlástalan nőcsábász. Közben meg újabbnál újabb ötletekkel, meglátásokkal áll elő.
Pár percig csak Abi tekintetét fürkészem, egészen addig, míg a terem edzősködője oda nem sétál hozzánk. Felállok egyből, hogy kezet rázzak vele, és köszöntöm is nagy vidoran. Nem szokott ő olyan sokszor ide jönni, most mégis kivételt tesz. persze eddig pár szót váltottunk, de nem sokat. Tudja, hogy mi a helyzet az állásommal, mert sokszor itt lát, és megkérdezte munkanélküli vagyok-e. De akkor szerintem nem itt edzenék. Viszont az ajánlata meglep. Egy pillanatra nem tudom mit mondjak, de összességébe tetszik a dolog.
- Nem is tudom, de olyan visszautasíthatatlan ajánlatnak tűnik. Még sosem próbáltam ki magam ilyesmiben... Dee... Cica te mit szólnál hozzá? - nézek Abira ahogy elgondolkozok, hogy mégis csak jobb vele dumálni erről, vagy megkérdezni a véleményét.




To: Abi
Words: 1030
Music: Iggy Pop - Never met a girl Like you Befor
Note: Roxy engedélyével szabad a pálya

Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Edzőterem 28.02.13 0:53


|music: Ed Sheeran - Small Bump | to: Colin ♥


Tetszik az a kép, amit Colin felvázol. Persze, ehez még sok idő kell, de én állok elébe. Szívesen hoznám le Sean-t, hogy meglessük apucit, ahogy a zsákot püföli. Legalább, már akkor látná, mit is csinál egy igazi férfi. Mert ezt szeretem a legjobban Colinban, hogy nem attól tartja magát férfinak, hogy döglik a tévé előtt, meccset néz és sört vedel, hanem attól, hogy jó kondiban tartja magát. Sokkal értelmesebb elfoglaltság, mintha épp tényleg a meccset nézné. Aztán szépek lennének a gyerekkel húsz év múlva, amikor már mindkettőnek nagy pocakja lenne a sörtől.
-Majd megtaníthatod bokszolni a kis rosszcsontot.- vigyorgok ezerrel, végül sóhajtok elégedetten és csak lesek egy ideig Colinra. Csodás hallani tőle ilyesmi terveket. Ebből is, csak azt érzem, hogy tényleg várja és tényleg komolyan veszi a családosdit. Nem fog elrohanni már az első héten, hanem itt marad és olyan csodás gyereket fogunk együtt felnevelni, amilyet még nem látott a világ.
-Olyan jó ezekről beszélgetni. Alig várom, hogy tényleg elkezdődjön az egész.- mosolygok rá még mindig, aztán arcomra fagy a mosoly, ahogy megkérdezi, nem mondott-e mást a doki. Persze, a fejemet csóválom és próbálok tök természetes lenni. Viszont, tanulva a régi hibáimból, el akarom mondani neki, hogy a doki azt mondta, hogy be kéne már feküdnöm, viszont az edző vagy ki a fene közbe lép. Sebaj. Marad későbbre a téma.
Elképedve, ugyanakkor büszkén hallgatom az edző javaslatát és bár tudom, hogy Colinnak simán menne az egész, pocsékul érzem magam tőle. Főleg, amikor nagy lelkesen azt mondja, hogy benne lenne. Most akkor ennyi volt a nagy babavárás? Hiszen, ettől még a baba megérkezhet bármikor. Ennyi erővel befeküdhetnék a kórházba, ha már Colin se lesz otthon. Vagy most, hogy gondolta ezt?
Viszont látom rajta azt is, hogy érdekli a dolog. Hogy alig várja, hogy valami hasznosat tegyen és, ha az egyenlőre nem is a rendőrségnél van, hát akkor itt lenne. Élvezné, ebben biztos vagyok és nem is akarom elvenni a kedvét.
-Ugyan édesem. Ha szeretnéd, csináld csak. Majd szurkolunk.- pakolom a tenyerem a hasamra mosolyogva, de közben mégis folyamatosan csalódottságot érzek. Mármint, nem Colinban csalódtam, hanem az egész helyzetben. Így akkor könnyedén megeshet, hogy mégis egyedül leszek, amikor elkezdődik az egész. Mégis csak az lesz, hogy telefonon csörgök rá, aztán vagy oda ér, vagy nem. Holott épp ezt akartam elkerülni, épp ezért nem akarok befeküdni a kórházba. Na meg azért se, mert undorodom tőle.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Edzőterem 28.02.13 10:09


Nothing else matters




Nagyon kecsegtető az ajánlat, amit az edző vet fel. Mert tudom, hogy nem akárkihez menne oda. Neki profi sportolói vannak, és én hozzájuk képest nem vagyok sehol. Mégis most egyből rám gondolt, ami azt jelenti, hogy bízik a sikeremben. És én is megbecsülve érzem magam. Eddig is megbecsültek, amiért Abinak roppant hálás vagyok, de az nem egészen olyan, mint amikor valahogy hasznossá is tehetem magam úgy istenigazán.
Ugyanakkor nem tudom, hogy mi járna mégis ezzel az egésszel. Nem szeretném pont az utolsó napokat kihagyni. És Abi hiába mondja, hogy ha szeretném, akkor csináljam. Mert látom rajta, a szemében, hogy elbizonytalanodik egy picit.
- A meccs hol lesz egyébként? A városon kívülre nem szívesen megyek a napokban, legfeljebb magára a meccsre. - nézek az edzőre. Én sem szívesen mennék el, nem csak azért, mert Abit nem akarom magára hagyni, de két nap múlva lesz a tárgyalás is.
- A helyi arénában lesz megtartva, pár utcával arrébb. Azért is gondoltam rád, mert ez nem amolyan bajnoksági mérkőzés lenne a címért, hanem egy előrelépés a klubnak. És persze értem a helyzetedet, nekem is van két fiam, a világért nem mentem volna el sehova sem. Na persze kivéve, ha akkor ajánlják meg ezt az edzői pályát. - Tyleren látszik, hogy viccelődik, még nevet is a saját poénján. Én pedig elmosolyodok egész lelkesen.
- Akkor benne vagyok. A hétvégén lesz? - nyújtom a kezem, egyfajta jelképes megállapodásra, mire ő megrázza jó erős szorítással és bólint a kérdésemre.
- Majd szólok a részletekről, addig pedig itt lássalak többször is a napokban. Majd a segédedzőm kezelésbe vesz, és nekem adj bele mindent a klubért. - elereszti a kezem, belebokszol játékosan a vállamba, elköszön tőlünk és megy tovább a dolgára.
Én pedig csak nézek utána egy darabig, aztán Abira pillantok. Látom rajta, hogy picit azért aggódik, vagy nem is tudom mit olvasok le épp az arcáról. De odasétálok hozzá, és adok egy lágy csókot az ajkaira.
- Nem hagyom ki a kórházas bulit oké? Különben is, holnapután Ryannel lesz a nagy megmérettetésünk, arról sem akarnék hiányozni.



To: Abi
Words: 1030
Music: Iggy Pop - Never met a girl Like you Befor
Note: Roxy engedélyével szabad a pálya

Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Edzőterem 28.02.13 10:43


|music: Ed Sheeran - Small Bump | to: Colin ♥


Jó látni, hogy Colin tényleg szinte ragyog most ennek az ajánlatnak köszönhetően. Én elhiszem, hogy attól, hogy otthon ücsörög velem nem érzi magát fontosnak vagy épp elég hasznosnak, úgyhogy épp ezért nem is állok neki hisztériázni, ugyanakkor mégis félek, hogy esetleg épp akkor indulna el a kis kölyök, amikor ő távol van valami edzésen vagy épp a meccsen. Hiszen így szokott ez lenni. Ha azon leszek, hogy még véletlenül se akkor szülessen meg a baba, amikor Colin nincs otthon, pont akkor fog megtörténni.
Apró mosollyal az arcomon hallgatom a párbeszédüket, aztán csak vigyorgok, ahogy kezet fognak és Tyler Colin vállába bokszol. Azért ez mégis csak nagy dolog. Büszke is vagyok rá és mivel nem akarom a kedvét lelombozni, nem is akadékoskodok. Inkább arra fogok gondolni, hogy minden rendben lesz. A baba akkor fog érkezni, mikor Colin ott lesz velem és pont. Ez az én testem. Én mondom meg, mikor szülöm meg azt a gyereket.
-Tudom, hogy nem maradsz le róla.- mosolygok, ahogy lágyan megcsókol, aztán neki látok a szokásos melléktevékenységemnek és a mellkasára rajzolgatok pici köröket. Azon agyalok közben, hogy is vázoljam fel neki, hogy piszkosul aggódni fogok érte.
-Nem is ez zavar a legjobban. Sokkal inkább az, hogy össze fogod magad veretni. Nem játék ez a sport. Nem akarom, hogy bajod essen.- pislogok fel rá halkan motyogva, aztán inkább sóhajtok egyet és a terem egyik távoli pontját kezdem szuggerálni. Ezek után, hogy közöljem vele, hogy már pedig azt mondta a doki, hogy be kéne feküdnöm? Azzal nyugtattam meg őt is, hogy nem lesz baj, mert sosem vagyok egyedül. Colin mindig velem van így, ha meg is indulna a szülés, időben beérnénk a kórházba. Ehhez képest most kiderül, hogy a következő napokban itt lesz az edzőteremben.
-A doki egyébként mondott még valamit. Ezt is, csak azért mondom el, mert nem akarom, hogy az legyen majd, hogy megint elhallgattam valamit. Ugyanakkor nem akarom azt sem, hogy majd emiatt aggódj vagy ne vegyél részt ezen az egészen.- lesek rá komoly arccal, hiszen azt tényleg nem akarom, hogy miattam még ezt is dobja félre. Csinálja csak de, ha baja esik, még én is össze verem bónuszként.
-Szóval próbált győzködni, hogy feküdjek be a kórházba, mert akkor jó helyen lennék, ha megindulna bármikor a szülés. Ennyit mondott még igazából. Semmi egyebet.- vonok vállat, aztán nyomok egy puszit az állára és elmosolyodok. Persze, nem épp illik most ez a téma ide, de el akartam mondani, nehogy aztán baj legyen belőle.
-Szóval, ha idelent is leszel mostantól minden nap, tartsd közel magadhoz majd a telefonod, rendben? Bármikor hívhatlak, hogy a kórház felé tartok és, ha nem leszel ott, agyonverlek!- bökök a mellkasára a mutatóujjammal vigyorogva, aztán megsimítom az arcát.
-Büszke vagyok rád.- mosolyodok el, ahogy az arcát cirógatom, aztán az jár az eszemben, hogy milyen szexi is lesz, amikor majd pár monoklival, megrepedt bordákkal és felrepedt szájjal jön majd haza. De, ha neki ez kell, én nem állok az útjába.
-Viszont a tárgyalásig ne nagyon veresd össze magad. Nem hiszem, hogy imponálna a bírónak.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Edzőterem 28.02.13 19:38


Nothing else matters




Abit megnyugtatni a világ egyik legnehezebb dolga. Vagy inkább kihívása? Ha az egyik problémát letudtuk, akkor jön a másik. És most is ezt látom az arcán. Nyilván előbb attól volt beparázva, hogy itt fogom hagyni az utolsó napokra. de akkor inkább én nem vállalnám el az egész meccset. Viszont most, hogy elmondtam Tylernek a kikötésem, és hogy tényleg itt fogok lenni, mikor megindul a szülés, látom, hogy Abi máson rágódik. Hiába próbálja sokszor ezeket leplezni, én már ismerem. Az arca minden egyes mozzanata árulkodó tud lenni.
- Cica, nem lesz semmi baj. Picit be lesz verve a képem, de szabályszerűen kell játszani. Abból csak nem lesz gond. - nézek rá kicsit amolyan kedvderítően, és adok még egy csókot neki. És inkább csak magamhoz ölelem, ahogy valamerre szuggerálni kezd valamit a teremben.
A hátát kezdem simogatni, ahogy ölelem. Szerintem most az sem zavarja különösebben, hogy kissé úszok a nedvességben. Mert eléggé kipüföltem magam eddig is. Csak akkor eresztem el és pillantok rá, ahogy a dokit kezdi felemlegetni.
- Akkor mond meg szépen az orvosodnak, hogy otthon jó kezekben vagy. És hogy tíz perc alatt is be tudlak vinni, ha nagyon muszáj rohanni. - válaszolom higgadtan, és a legnagyobb komolysággal.
- Neked most olyan nyugalomra van szükséged, ami... otthonos. Nem hiszem, hogy a kórház ridegsége jót tenne.
Kis komolyság után azonban sokkal felszabadultabbá válok, ahogy azt kezdi ecsetelni, ha nem leszek időben a kórházban, akkor agyon ver. Na azt nézném csak meg. Mondjuk szerintem a vicc kedvéért is hagynám magam.
- Még jó, hogy ott leszek, nem fogok pont egy ekkora eseményt kihagyni. Mégis mit mondjak a gyereknek, épp ugróköteleztem, amikor te vele kínlódtál a kórházban? - nevetem el magam a végére, ahogy belegondolok. De nem, ilyen meg sem történhet. Teszek érte, hogy ne legyen.
Elmosolyodok, ahogy az arcomat kezdi simogatni, és közben azt ecseteli, mennyire büszke most rám. Azt hiszem én is magamra, nem számítottam arra, hogy majd pont engem fognak ebbe az egészbe beavatni, hogy ugorjak már be egy körre helyettesíteni, nem számít, hogy amatőr vagyok-e vagy sem.
- A tárgyalás mindjárt itt van, addig semmiképp. A meccs úgyis csak majd vasárnap lesz, addig meg még vagy öt nap. - számolok közben fejben, aztán ellépek Abitól, a cuccaimig, miután adok egy puszit a szájára. És csak miután mindent összeszedegetek, vigyorgok rá.
- Hazamegyünk? Ma már nincs kedvem püfölni, inkább kóstolnám azt a vacsit, amit emlegettél. - és erre meg is kordul a gyomrom.




To: Abi
Words: 1030
Music: Iggy Pop - Never met a girl Like you Befor
Note: Roxy engedélyével szabad a pálya

Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Edzőterem 28.02.13 20:03


|music: Ed Sheeran - Small Bump | to: Colin ♥


Néha elég idegesítő tud lenni, hogy ő mindent ilyen lazán vesz. Komolyan, mint egy kisgyerek, aki azt hiszi, hogy bármibe fejest ugorhat, mert nem lesz baja. Persze, az se normális, amit én csinálok, hogy mindig mindenért aggódok. De úgy tűnik, nekem kettőnk helyett kell aggódnom. Örülök én, hogy felkérték meg minden, de aztán nekem kell majd otthon ápolgatnom, ha komolyabb baja lesz vagy, ha nem komoly is. De végtére is, felnőtt férfi. Tudja, mi a jó neki.
-Minden esetre vigyázz magadra, jó?- lesek fel rá aggódva, de azért már picit nyugodtabb vagyok. Végtére is, tudom én, hogy nem egy tesze-tosza alak, aki ne lenne képes megnyerni egy bokszmeccset vagy ilyesmi. Csak hát, az ember természes, hogy aggódik azért, akit szeret.
Ahogy a doki azonban szóba kerül, még a szám is eltátom a csodálkozástól. Teljesen elképedve pislogok Colinra és várom, mikor is közli, hogy viccelt, vonuljak azonnal a kórházba. Azt hittem, hogy majd hallgathatom tőle, milyen felelőtlen vagyok és, hogy azonnal be kell feküdnöm. Ehhez képest Ő is azon a véleményen van, mint én. Az otthonunk kell most nekem, nem egy nyomorult kórház.
-Azt hittem majd kiborulsz, amiért nem vagyok máris bent.- lesek rá meglepetten, közben persze továbbra is hozzábújok, az pedig egy cseppet sem zavar, hogy gyakorlatilag csurom víz. Akkor is piszok megnyugtató, ahogy a hátamat simogatja.
-Örülök, hogy egy véleményen vagyunk. Nem kell nekem a kórház. Az csak kiborítana. Sokkal nagyobb biztonságban vagyok veled. Ha már a pasim egy menő boxoló.- incselkedek vigyorogva, aztán én is röhögni kezdek az elgyepálós dolgon. Megnézném, mire én őt lenyomnám. Főleg szülés után, mert még a fittebb formámban talán lenne esélyem egy-két ravasz húzással, így azonban kétlem. De majd eljön a birkózás ideje is. Hamarosan.
-Szerencséd. Tudod, hogy szükségem lesz rád és egyébként is látnia kell már akkor rögtön az apukáját.- simogatom továbbra is az arcát és azt hiszem, ha most egy mesében lennénk, a fejem körül szivecskék röpködnének. El sem tudja képzelni ez az apuka, mennyire szeretem. Főleg az ilyen megnyilvánulásai után. Nem is értem, miért nem hozott minket előbb össze a sors. Bár így is szép és romantikus volt. Sőt. Lehet így volt a legjobb, hiszen most már azért elég komolyak vagyunk mindketten egy babához. Korábban még ennyire sem lettem volna kész egy gyerekre és azt hiszem, Colin sem.
-Pont jó lesz. Lemegy a tárgyalás, aztán kibokszolod magadból a feszkót. Én meg az első sorban visítozok majd érted.- vigyorgok rá, hiszen így tudnám az egészet elképzelni. Teljesen felpörögve ordítanék az első sorban, hogy az én pasim kerüljön ki győztesen. Dagadna a mellem utána, abban biztos vagyok és már helyzetben még jutalmat is kapna a meccs után. Így azonban a dolog későbbre marad, de majd mindenképp éreztetni akarom vele, hogy én tényleg büszke vagyok rá. Akár nyer, akár nem.
-Menjünk. Egy sportembernek sokat kell ennie, ahogy egy terhes nőnek is. Szóval hazaérünk, gyorsan összedobom a kaját, aztán előttünk áll az egész este.- fogom kézen, ahogy össze szedi a holmijait, majd előszedem a slusszkulcsot és kivonulok vele a kocsiig. Még jó, hogy alig öt percnyire lakunk az edzőteremtől. Legalább lejöhetek majd hozzá bármikor, mert nem megerőltető ennyit sétálni.
-Azt azonban elárulhatnád, miért töltesz most itt ilyen sok időt. Eleinte hetente egyszer, ha lejöttél. Most meg minden nap itt vagy. Van valami különös oka ennek?- kérdezem kicsit félve, mert hát őszintén szólva az is megfordult a fejemben, hogy talán tőlem menekül. Lehet kiborítom néha már tényleg az aggodalmammal vagy akármivel. Nem örülnék, ha menekülnie kellene előlem.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Edzőterem 05.03.13 10:36


Nothing else matters




Imádom, amikor ennyire kimutatja, mennyire is aggódik értem. Olyankor érezteti igazán, hogy mennyire szeret. És én ezt pokolian tudom értékelni. Ha valaki aggódik, azzal már önmagában bizonyítja, hogy mennyire ragaszkodik a másikhoz. És sajnos már akadt olyan eset egy-egy korábbi barátnőmmel, hogy kicsit sem érdeklődtek semmit. Ez a gesztus is csak egyfajta megerősítés abban, hogy bizony a legjobb döntés volt Abival megpróbálni. Mert az idő pedig minket igazolt.
Csak mosolygok, ahogy elcsodálkozik a véleményemen, amit a dokira mondok. Más esetben rá hallgatnék. De láttam, hogy Abi mennyire be volt pánikolva a kórházban, ott nem igazán foglalkoznának a nővérek sem vele többet, mint egy másik beteggel. Neki nem arra a közegre van szüksége. Neki most az kell, hogy bátorítsák, biztassák, hogy tényleg nem lesz semmi gond. Menni fog a szülés, mint a karikacsapás. És tudom, nem valami jogos ilyen könnyen beszélnem erről, mert nem én fogom megélni. De az eredményt látva azt gondolom, hogy minden gondját el fogja felejteni. Minden anya így viselkedik. Előbb pokolba kíván mindenkit, aztán mással sem tud majd foglalkozni, mint az újszülött babával a karjában.
- A menő bokszoló egy kicsit túlzás, cica. - nevetem el magam, ahogy azt kezdi ecsetelni, hogy odahaza miért is nincs mitől tartania. Különben sem szeretnék ezzel hosszú távon komolyan foglalkozni.
- Ez a meccs csak egyszeri alkalom, én maradok az edzőtermi verziónál. - van nekem annál nagyobb életcélom is. Egyrészt a rendőrségnél végre kijutni a laborból, mert azzal nem csak a fizetésem lenne jobb, de úgy stabil megélhetési lehetőség is. Másrészt meg egy bokszolónak tudom mennyire van magánélete, hisz látom az ittenieken. A srácok egész nap edzenek, diétáznak, és meccsekre járnak féléves tréningek után. Nem hiszem, hogy sok idejük maradna a családra, márpedig én szeretnék minél több időt eltölteni a családommal, Abival olykor csak úgy kettesben lenni, vagy akár hármasban elmenni sétálni egyet a friss levegőn babakocsival. Ott akarok lenni a gyerekkel, amikor megtanul járni, beszélni, önállóvá válik.
- Azt megnézném, hogy ugrálsz majd az első sorban ekkora hassal. - mutatok a pocakjára vigyorogva, miközben a vállamra kapom a sporttáskát, és elindulok vissza hozzá, hogy megfogjam a kezét. Adok is egy rövid csókot neki, csak utána indulok el a kijárat felé. Mielőtt még kimennénk az ajtón, odaintek a többieknek, akik még mindig csak sajtolják ki magukból az energiát.
A parkoló felé a vacsin jár az eszem, ahogy Abi azt felemlegette. Csak akkor komorul el picit az arcom, amikor felhozza, hogy mostanában mennyit edzek. Vajon mit hihet ezzel kapcsolatban? Valahogy olyan gondolatom támad, hogy ő azt hiszi, miatta jövök le ennyit. Mert akkor minek is hozta volna fel?
- Egyszerű, valami pótcselekvést kellett találnom. Már nagyon dolgozhatnékom van. Fél évig semmit nem csinálhatok, csak otthon lubickolok a semmittevésben, olykor neked segítek. Ne érts félre, imádok veled lenni, vagy a kutyákkal foglalkozni. Csak magamat nem érzem nagyon hasznosnak, mert fel vagyok mentve minden hivatalos munka alól. Szeretem, ha valamit csinálhatok, kicsit hiányzik a munkahely, egy kis hülyülés kávészünetben, a haverok az irodából. De azt is tudom, hogy ha megszületik a baba, és én visszaállhatok dolgozni, még visszasírom magam mellétek a nagy semmittevésbe.



To: Abi
Words: 1030
Music: Iggy Pop - Never met a girl Like you Befor
Note: Roxy engedélyével szabad a pálya

Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Edzőterem 05.03.13 20:27


|music: Ed Sheeran - Small Bump | to: Colin ♥


Vigyorogva elindulok vele kifelé, közben intek én is a többi nagy sportembernek, akikről mindeddig szinte tudomást se vettem. Furcsa, hogy mennyire nem tudnak érdekelni, ha Colin jelen van. Most is, csak rá figyeltem, na meg arra, hogy akkor most mi is lesz velünk, ha ő boxolónak áll.
-Az én szememben már most egy profi bokszoló vagy édesem.- vigyorgok rá kajánul, közben a kézfogás helyett, inkább a átölelem a karját és úgy lépkedek mellette egészen a parkolóig. Ott aztán megállok a kocsi mellett, de itt le is áll a dolog. Helyette, csak meglepetten pislogok rá.
-Biztos vagy benne, hogy ez lesz a jó döntés? Felőlem akár hivatásos bokszolónak is mehetsz, nem zavar. Csak lássalak is olykor.- pislogok rá még mindig meglepetten, hiszen azért ez is egy elég komoly ajánlat. Ki tudja még, mi lesz a munkahelyen. Az se biztos, hogy ezek után is olyan jó lesz ott dolgozni, mint eddig. Vannak tetű emberek, akik mondjuk nem saraznák be, de attól még kiakasztó tud lenni, amikor csak gúnyosan lesnek az emberre.
-És hidd el. Így is tudnék ugrálni. Sőt! Aki nem a te nevedet ordítaná, azt le is csapnám pillanatok alatt. Aztán lehet, hogy ennyivel le is fárasztanám magam, de megcsinálnám.- lesek rá vidoran, aztán nyomok egy puszit az arcára és a "helyemre" sétálok, azaz behuppanok az anyósülésre. Mióta terhes vagyok, vagyis, mióta egyre nagyobb vagyok, inkább átpasszolom Colinnak a vezetést, ha lehet. Nekem, már kicsit szűkös a kormánynál ücsörögni és egyébként is sokkal jobban fest, ha az apuka vezet. Nem tudom miért, de így néz ki jobban.
Csak akkor lesek rá megint kíváncsian, mikor válaszol a kérdésemre. Addig, csak a táskám túrom és megnézem, hogy mindenem meg van-e. A válasza viszont piszkosul megnyugtat és egyben fel is dühít. Miért érzi magát attól még haszontalannak, hogy otthon ül? Nem attól lesz az ember értékes, hogy a belét is kidolgozza, csak épp a rendszer megköveteli, hogy mindenki ezt csinálja. De attól még nem biztos, hogy ez a helyes életmód.
-Ne beszélj hülyeségeket. Attól még nagyon hasznos vagy Colin. Sokat segítesz otthon, sokszor még olyan dolgokban is, amit más pasi nem csinálna meg. Mondjuk takarítani segítesz, főzöl és hasonlók. Lehet, hogy számodra ez nem olyan értékes, mintha a laborban gubbasztanál, de nekem az. Egyedül most nem menne az egész... na jó menne, de nagyon nehezen.- lesek rá komoly arccal és teljesen komolyan is gondolom, amit beszélek. Elképzelni nem tudja, milyen mázlistának érzem magam, amiért nem egy disznóval hozott össze a sors, aki mást se csinál, csak döglik a tévé előtt, sörözik és elvárja, hogy minden rendben legyen körülötte. Helyette inkább kiveszi a részét a dolgokból, sőt. Sokszor rám parancsol, hogy takarodjak és ne akarjak hajlongani terhesen, ami persze piszok dühítő, ugyanakkor nagyon kedves is tőle. És díjazom is. Amikor csak tehetem, szeretgetem cserébe.
-Persze, megértem, hogy szeretnél már dolgozni. De attól még verd ki a fejedből, hogy haszontalan lennél. Megegyeztünk?- mosolygok rá kedvesen, aztán megsimítom az arcát és ismét megpuszilom. Legszívesebben mást se tennék álló nap, csak ezt.
Aztán nagy nehezen elindulunk haza, én pedig kipattanok a kocsiból, mintha felpörögtem volna teljesen, és amint beérek a lakásba, neki látok a vacsinak. Megérdemli, hogy legalább azt megcsináljam én, akár terhes vagyok, akár nem.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
2134
Join date :
2012. Jan. 27.

Admin


TémanyitásTárgy: Re: Edzőterem 07.04.13 1:55

Szabad játéktér!

₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪


Én mindenhol ott vagyok... De tényleg... Mindenhol!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://prison.forumsr.com



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Edzőterem 11.04.13 21:16

Dexter Philip


Reggel 8 órakor keltem és aludtam vissza. Szabadnapos voltam, és úgy gondoltam, kijár nekem egy kis pihenő. A forró nyári reggel ellenére tovább aludtam álmomat, amiben egy lövöldözés zajlott…

Bumm… Éppen a fülem mellett repült el egy golyó és csapódott bele a falba. Egy kuka mögé bújtam és ész nélkül tüzeltem a támadómra. Vissza kaptam a fejemet egy újabb golyó elől, de amint kifordultam, egy golyó eltalálta a kezemet. A sebet erősen szorítva szisszentem fel, de láttam, hogy bennem maradt a golyó. Iszonyatosan fájt, de attól még tüzeltem. A rádiómhoz nyúltam és bemondtam a helyzetemet és az állapotomat. Azt mondták, hogy pár perc és ott lesznek. Miközben tüzeltem, éreztem, hogy gyengülök, de az erősítés még sehol nem volt. Majd elájultam..

Felriadtam az álomból és megérintettem a karomat. Egy heg volt rajta, még az előző riasztásom alkalmából súrolt a golyó. De most, mintha még jobban fájt volna. Elhessegettem ezt a badarságot és felkeltem. Reggeli közben eldöntöttem, hogy elmegyek egy kicsit edzeni. Mostanság nincsen sok tenni valóm a furikázás és az igazoltatás helyett. Éreztem is magamon, hogy kicsit elpunyultam. Egy toppot vettem fel és egy kis rövid nadrágot. A hajamat copfba kötöttem és futva indultam el az edzőterem felé.
Miközben futottam, arra gondoltam, miért is kellett nekem olyan korán elveszteni a szüleimet. Főleg az apámat. 7 évesen egy akkora traumát csak az öngyilkosság gondolatával bírtam ki. Anyámat is nekem kellett vigasztalnom, közben apám suttogását álmomban. Nagy teher volt számomra. Főleg úgy, hogy nekem nem volt mire támaszkodnom.
Miközben gondolkodtam megérkeztem az edzőterembe. Kifújtam magamat majd bementem. A portán egy öreg néni aludt éppen, úgyhogy gondoltam, majd edzés után oda adom. Az öltözők felé vettem az irányt és letettem a csomagomat a padra. Kivettem belőle a vizet és a törülközőt majd a terembe léptem. Elsőnek a boksz zsákokhoz léptem és a kezemre tekertem a fáslit. Elsőnek ugrottam párat leengedett kézzel majd az arcom elé tettem a kezemet és ütöttem. Jobb, bal. Jobb, jobb, bal. Bal horog, lebukás, jobb horog. Jobb lábbal rúgás, bal horog. Teljesen bele éltem magam a helyzetbe. Az álmomban látott férfit képzeltem a boksz zsák helyébe. 5 perc múlva a térdemre raktam a kezemet, úgy fújtam ki magamat. Mély lélegzeteket véve egyenesedtem ki, és vettem észre, hogy nem vagyok egyedül a teremben.

Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
176
Join date :
2012. May. 29.
Age :
28
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Edzőterem 12.04.13 5:51

Mindig is tombolt bennem az energia, sőt inkább már ez részemről hiperaktivitás. Kész szerencse, hogy évekkel ezelőtt megtaláltam rá az ellenszert. Egy kis edzés és már nem is pörgök annyira. Éjszakai műszakba voltam beosztva, de még ezt sem vette el a kedvem attól, hogy meló után benézzek az edzőterembe. Az ilyen korai órákban általában egy lelket sem lehet látni erre, ezért is szeretek ilyenkor ide jönni, néha rám is fér egy kis egyedüllét. Viszont a mai napon nem élvezhettem az egyedüllétet, bár nem is bántam annyira. Hanyagul dőltem neki az ajtókeretnek, miközben szótlanul figyeltem a számomra még ismeretlen nőt, aki nagyon is püföli a bokszzsákot. Személy szerint én ilyenkor oda képzelek valakit, úgy mindig erősebbre és erősebbre sikerül az ütés, de ahogy figyelem a technikáját úgy látszik nagyon is hasonló a módszerünk. Mikor végzett, pofátlanul rámosolyogtam egyenesen bele a szemébe, végre észre vett a kicsike.
- Egy nőhöz képest nem is volt rossz! - Hogy hatásvadász lehessek meg is tapsolom a kis műsort, amit volt részem végig nézni. Elismerem nem tekintem a nőket egyenrangú ellenfélként, mert számomra egy nő egyenlő a gyengédséggel és nem a nyers erővel. Azért bevallom nem volt semmi amit láttam, vagyis inkább nem szoktam hozzá az ilyen látványhoz, kevés nő jár erre.
- Azt hiszem mi még nem ismerjük egymást, vagy tévednék? - Nem, nem ismerhessük egymást, egy ilyen nőre biztosan emlékeznék. Zavart a bokszzsák lengése, ezért egyik kezemmel megfogtam, de szememet le sem vettem róla.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Edzőterem 13.04.13 20:57

Dexter Philip


Az ajtó felé néztem és megláttam egy férfit az ajtófélfának dőlve. Még mindig izzott bennem a düh, az adrenalin az előző „küzdelem” után. A férfi megtapsolt én pedig elmosolyodtam és mélyen meghajoltam. Féltem is, hogy nagyon megmutattam a dekoltázsomat, de most már mindegy.
- Ugyan, ez a bemelegítés volt.
Mondtam majd éppen meg akartam fogni a boksz zsákot, mikor ő megállította. Mély lélegzeteket vettem, hogy jól kifújjam magamat, mert nem volt szándékomban csak cseverészni. Azért jöttem ide, hogy gyakoroljak, edzek. Végigmértem a srácot. Pont jó ellenfél. Az akadémián mindig ilyen alkatú férfiakat győztem le. Remélem nem jöttem ki a gyakorlatból…
- Nem, biztos hogy nem találkoztunk. Angelina Ewing vagyok, rendőrtiszt. De szólíts csak Linának. Te?
Kérdeztem. Újra végigmértem a srácot, de most inkább az arcára fókuszáltam. Barna haj, kihívó szemek. Ha valami bandita, meg eszem a kalapomat. Kemény vonások, és látszik, hogy már most fáradt. Lehet hogy munkából jött, vagy inkább ő is futott? Nem lehetett tudni, de most nem is nagyon ez foglalkoztatott. Hanem hogy ki ő, honnan jött, és a gyúráson kívül van-e más terve itt. Miközben gondolkoztam, így szóltam :
- Mit szólnál hozzá, ha kihívnálak egy meccsre? Mint láthattad nem vagyok gyenge, szóval.. Ha mered, jönni fogok neked egyel. Ha nem, akkor puha p*cs vagy.
Mondtam mosolyogva majd fejemmel a „küzdőtér” felé intettem. A küzdőtér végül is egy nagyobb helyet hordoz magával. Beálltam középre és várakozón figyeltem, mi lesz a következő lépése. Szemeit le sem vette rólam, ami egy idő után fusztrált, de nem adtam jelét ennek, inkább pimaszul mosolyogtam.

Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
176
Join date :
2012. May. 29.
Age :
28
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Edzőterem 14.04.13 10:04

Tény nem minden nap érkezek úgy ide, hogy ilyen látvány fogad, sőt ha elvétve akadnak is nők az edzőteremben mind idegenkedik a bokszzsáktól, mintha annyira bűnös dolog lenne jól elpüfölni és kiadni mindent agressziót, ami bennünk lappang. De őt elnézve, hát bőven volt az ütésekben düh és nagyon úgy tűnt, hogy tudja és mit csinál nem csak össze vissza hadonászik. Sőt alaposan szemügyre vettem, nem vagyok szívbajos. Fel is tűnt, hogy egy nőhöz képest szokatlanul sok izomzat van rajta.
- Eléggé eltérő elképzeléseink vannak a bemelegítésről. - Elég egy két elszórt mondat és már is elkezd mozgolódni a másikban a perverzió, tökéletesen tisztában vagyok azzal, hogy kétértelműen fogalmaztam, akár félre is érheti, de ez volt a cél. Nagyot pislogtam mikor kiderült, hogy kivel is van dolgom, őszintén erre nem is gondoltam volna, de így már minden érhetővé vált számomra.
- Dexter Phillips börtönőr, de szabad időmben én vagyok az ügyeletes szépfiú a környéken. - Pofátlanul vigyorogva osztottam meg vele ezt a nyilvánvaló információt. Nem arról van szó, hogy egy öntelt barom lennék, csak tisztában vagyok azzal hogy hogyan nézek ki és hát ha valaki akkor én elégedett lehetek magammal és a teljesítményemmel. Nem a szél hordta össze az izmaimat, hosszú évek munkája áll a hátam mögött.
- Még senki sem hívott puha pöcsnek, nehogy rácáfoljak. - Szempárom már csak a kihívás végett is felcsillant, bár nem látok benne túl nagy ellenfelet, az ütései lehetnek erősek, de maga a nő olyan vékony és törékeny hogy attól tartanék, egy nagyobb ütés közben ketté törném.
- Hát legyen, de nem szokásom nőket megütni! Tekintettel leszek rád, ezért egy kézzel állok ki veled szemben. - Még mindig ott virított pimasz mosolyom arcomon, bal kezemet hátam mögé tettem, jobb kezemmel pedig beálltam. Először megvárom mit lép, szeretem felmérni a terepet és az erőviszonyokat.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Edzőterem 15.04.13 20:42

Elmosolyodtam a perverzségén, de különösebben nem foglalkoztam vele. Ha valamit akar, akkor ne csak szavakba öntse. Nem vagyok olyan fajta, aki könnyen szét teszi a lábát, úgy hogy ha akar valamit akkor küzdjön meg érte.
- Ügyeletes? Érdekes, még sosem láttalak a környéken.
Mondtam pimasz mosollyal majd elgondolkoztam. Dexter.. Dexter.. Tuti hogy hallottam ezt a nevet valahol. De erre az arcra nem emlékszem. Ha láttam volna, emlékeznék. Elidőztem az izmait látva, mert tudtam, nem egy nap alatt szerezte ezeket. Szerettem, ha egy férfi izmos. Sőt imádtam végighúzni a kezemet a hasizmokon. De gyorsan elhessegettem a gondolatot, hogy valaha is megérinthetem Dexter hasizmait. Hisz.. Ez badarság.. Mikor elfogadta a kihívásomat még nagyobb mosolyra húztam a számat. Már kijöttem a közelharc gyakorlatából, de tán csak maradt meg valami az akadémiáról.
- Ugyan. Ne hidd azt, hogy én egy fapálcika vagyok. Igaz, az alakom ilyen, de majd meglátod. És ajánlanám, hogy vedd elő a másik kezedet is.
Mondtam, majd beálltam támadópózba. Megvártam, mit reagál, utána nekilendültem. Jobb horog az álla alá, egyet a hasába, balhorog az oldalába, majd a nyakától fogva a földre rántottam és rákönyököltem. Tudtam, hogy az én testemet elbírja, mégsem tettem mást. Hagytam, hagy ébredjen fel, és ő is támadjon. Felálltam és rámosolyogtam.
- Mire vársz? Gyerünk! Eddig simán szétlőttelek volna.
Mondtam mosolyogva és ide-oda kezdtem el ugrálni, mint a bokszolók. Vagyis a könnyűsúlyúak. A nagyobb darabok kifáradnak egy ugrástól. Letörölhetetlen volt az arcomon a vigyor, és ezt kiélvezve belebokszoltam egy kicsit a bokszzsákba.

Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
176
Join date :
2012. May. 29.
Age :
28
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Edzőterem 19.04.13 11:11

Volt már arra példa, hogy egy nő hívjon ki egy laza mérkőzésre, de az ilyen meccseket nem veszem komolyan, nem vérre megy a mérkőzés és semmi tétje sincsen. Különben sem vagyok az a fajta férfi, aki vissza élne a testi erejével és nőket ütne meg csak mert megteheti, de ez egészen más. Látszik rajta, hogy ezt nem most csinálná először és egészen jó formában van, majd igyekszek finoman bánni vele, nem szeretnék kárt okozni benne.
- Ezt nem is csodálom, nem szokásom mászkálni az utcán, mert mindig tapadnak rám a nők és egy idő után zavaró tud lenni, hogy mindig rám mozdulnak. - Nem nagyképűsködni próbálok csak őszinte vagyok vele. Emlékszek régebben nekem kellett oda menni és leszólítani egy csinos nőt, de mostanában a nők vették át ezt a kezdeményező szerepet és néha már feszélyez, hogy a munkahelyemről nem tudok úgy haza jutni, hogy ne ragadjon rám valaki, aki szívesen elkápráztatna.
- Majd ha bizonyítottál, akkor előveszem a másik kezemet is. - Egyelőre még hagyom a hátam mögött, jó helyen van azt ott egyelőre. Erősebb ütéseket kaptam, mint amire számítottam, de csak megmosolyogtam. Érezni éreztem, de nem mondanám hogy fájt volna, az évek alatt már volt részem számtalan közelharcban, mondhatni megedzettem az ütésekre. Pofátlanul elmosolyodtam amint levitt a földre, ezt sem néztem volna ki belőle, de azt hiszem neki is tetszett a helyzet. Felpattantam és elő vettem másik kezemet úgy álltam küzdőállásba.
- Sejtésed sincs kivel kezdtél ki. - Eddig hozzá sem értem, hagytam hogy ő támadjon, de most már rajtam a sor.
- Gyere szivi, ess nekem. - Mutató ujjammal hívogatom magamhoz közelebb, ha lehet így mondani ez még csak előjáték volt, most majd megmutatom mire is vagyok képes.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
2134
Join date :
2012. Jan. 27.

Admin


TémanyitásTárgy: Re: Edzőterem 25.05.13 19:34

Szabad játéktér!

₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪


Én mindenhol ott vagyok... De tényleg... Mindenhol!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://prison.forumsr.com



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Edzőterem 11.06.13 16:56


Tom Stone Roberts & Nora Klayton




Első, s remélem utolsó repülőutam, ami ide vezetett. A repülőről leszállva, egy öltönyös fazon várt rám, kezében egy kocsikulccsal, míg jobb oldalán egy fekete sötétített üveges, katonai autó, bal oldalán pedig egy fekete, ugyancsak sötétített ablakos Chevrolet Camaro állt. A férfi rám nézett, mondott pár szót, majd kezembe nyomta a kulcsot, beszállt a másik autóba, és eltűnt a szemem elől. Egy könnyed mozdulattal nyitottam ki a csomagtartót, majd bepakolom a bőröndöket és bevágódok a volán mögé. Elfordítom a kulcsot, a motor hangosan felbőg, s én a gázra taposva elindulok valamiféle szálláslehetőség keresésére. Az első, ami "szembejön" velem: Piero hotel és szálloda. Megállok, besétálok, elintézem a papírmunkát, majd a szobába küldetem a cuccaim. Felliftezek én is, ledobálom a ruháim, majd kitúrva az egyik bőröndből, előveszek egy rövidnadrágot, és egy egyszerű atlétát. Hajamat kontyba fogom, egy üveg víz és az irataim kíséretében pedig elhagyom a szobám. Újra bevágódok a volán mögé, s miután a gps-el levitatkozom, a "hová is akarok eljutni" kérdést, a legközelebbi edzőtermet veszem célba. Megállok a parkolóban, kiveszem a cuccaim, bezárom a kocsit, belépek az edzőterembe. A recepcióhoz sétálok, és a fiatal fiúra nézek.
-Határozatlan ideig maradnék, de ha lehetséges szeretnék minél több dolgot használni. Ja, és a cuccaimnak kellene egy szekrényféleség.-térek a lényegre a köszönés után, de szerencsémre igencsak készséges a "kiszolgálás". Megkapom a kulcsom, kifizetem, amit ki kell, lepakolok, és már egy ugrókötél segítségével csinálom is a bemelegítést. Miután úgy érzem, minden porcikám készen áll a nagy megmérettetésre, nyújtok egy kicsit. Mivel soha nem okozott problémát a sportolás, így még inkább feltöltöttnek éreztem magam, s még nagyobb lendülettel kezdtem neki az edzésnek. Kesztyűt húzok kezeimre, s az egyik szabad bokszzsákhoz lépek. Gyakorlott mozdulatokkal kezdem el püfölni a zsákot, minden feleslegesnek tűnő energiám bevetésével. Érezem, ahogy átvizesedett pólóm bőrömhöz tapad, s minden izmom megfeszül, amikor lesújtok a zsákra. Eszembe jutnak a régi szép emlékek a katonaságban töltött időkről. Fél órányi boksz után lehajolok a vizemért, törölközőmet a nyakamra tekerem, és a ringre nézek. Az ereimben tomboló adrenalin vadul dolgozni kezd, ezzel még több löketet adva az edzéskényszeremnek.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Edzőterem 11.06.13 17:47

Nora Klayton & Tom Stone Roberts

Untatott a napi munka, egész nap papírmunkát végeztem, ahelyett, hogy a szemetet gyűjtöttem volna be az utcákról... Pedig a gyilkosok, és a Maffia kinn tombol az utcákon. Nem azért küzdöttem fel magam eddig a pozícióig, hogy aztán csak egy irodában ücsörögve papírokat tologassak. Nem az én világom.
Az is igaz, hogy a kommandót a legvészesebb helyekre küldik csak ki, de ne mondja nekem senki, hogy a városban épp nincs valahol olyan bűnügy, ahol elkelne a segítsége... Na de mindegy is...
- Ez az utolsó adag mára... Készülj fel, hogy holnap megint ennyi lesz... - Mondta a titkárnő, akit már korábban megismerhetett az olvasó közönség, továbbra is nagyon közvetlen volt a főnökével... velem... de mivel már 10 éve dolgoztunk együtt ez már egyáltalán nem volt képes zavarni.
Magam elé húzva a nagy papírstócot elemezgetni kezdtem a tartalmát... a terepe kiküldött emberim tevékenységét és a jelentéseiket kellett elemeznem, ami nem volt egy álom munka, hiszen az Elit Kommandó eléggé törvényen kívülinek számított... Olyan dolgokat is tettek, amikért talán őket is lecsukták volna, ezért szépítettek a jelentésben, ahol én találtam hibát még én is szépítettem kicsit, így sosem vették elő őket ezekért a dolgokért... Sajátos módszere volt az osztagnak arra, hogy betartassa a törvényt, de pont ezért voltunk mi a legjobbak. Nem volt egyetlen sikertelen akciónk sem... *
- Majd holnap, mára elég volt belőle... -
Fejeztem be, majd felemelkedtem az asztaltól, és gondolkodni kezdtem, hogy mivel töltsem el a munka idő többi részét, majd egy kis edzés mellett döntöttem... Mindig ezt csináltam mikor ki voltam a hülyeségektől, Kaja, Alvás, Munka, edzés... és újra... Beülve a terepjárómba megindultam, hogy a Sportcentrumban püföljem kicsit a zsákot... A legrövidebb úton végigkocsikázva, egy 35 perces út alatt pont oda is értem.
Kiszállva lezártam a kocsit, majd megindultam befelé. Mindenki szépen félre állt, mikor meglátták a közeledő széles nagydarab alakot, én sem voltam mindig ekkora, de az erő és az ész együtt alkotja a legjobbak szintjét, ezért muszáj jó kondiban tartanom magam.
Végigcsörtettem a folyosón, majd megállapodtam a szekrényem előtt... átöltözve egy fehér trikó és egy rövid Nike márkájú melegítő került rám, na meg egy sportcipő, aztán belépve a terembe kinéztem magamnak egy zsákot...
Kicsit bemelegítve nekiálltam lazán püfölni a zsákot, ami még ezen laza ütések hatására is valamiféle hangot hallatott...
Körbenéztem, majd kiszúrtam magamnak egy kellemes kinézetű csajt, aki szintén edzés közepén volt...
~ Biztosan valami modell vagy hasonló... azok mániája, hogy ilyenkor a kondiban lógnak... áh... kit izgat..~
Fordultam vissza a zsákom felé, és újabb ütések következtek.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Edzőterem 11.06.13 18:16


Tom Stone Roberts & Nora Klayton




Szinte tudtam, hogy újra oda kerülök, ahová a régi edzőteremben, ahová anno jártam. Nem is az, hogy kinéztek a helyről, hanem inkább az, hogy a külsőmnek köszönhetően inkább modellnek, vagy valami olcsó titkárnőnek néztek. Pedig ha arról lett volna szó, bármelyik izomagyú ellen kiálltam volna, szemrebbenés nélkül.
Kicsit elgémberedtek a végtagjaim az úton, de ez aligha volt befolyásoló tényező. Viszont a pólóm alatt csilingelő nyakláncom egyre jobban kezdett zavarni, pláne, hogy a hangon kívül az emlékeket is felidézte, ami még inkább dobott egyet az idegesítő hatásán.
Levettem a törölközőt a nyakamról, megtörölköztem, és ittam pár kortyot, majd folytattam azt, amit elkezdtem.
Ütés ütést követett, s zsigerből éreztem, ahogy nem messze tőlem egy magas, benga állat épp engem sasol. Férfiak. Bele sem gondolok, ő mit gondolhat. Egy biztos, inkább a dögös bige, mint a harcoló katona az első gondolat. Ez mondjuk kevésbé sértő. Egy ideig.
Egy utolsó nagy ütést vittem be, majd leültem a ring szélére, és ledobtam a kezemről a kesztyűket, melyekből már-már csavarni lehetett a vizet. Körbenéztem a teremben, de nekem is megakadt a monstrumon a szemem. Elnéztem pár percig, s megmosolyogtam a dolgot.
-Kicsit hanyagok az ütéseid. Ha így tartod a csuklód, hamar elfáradnak az izmaid meg az ízületeid.-nem rosszindulatú megjegyzésnek, inkább tapasztalatból adott tanácsnak szántam az elejtett mondatot.
Meguntam, hogy bőrömhöz tapadó pólómtól levegőhöz alig jutok, így hát levettem a ruhadarabot, és a törölköző mellé ejtettem. A fekete sporttoppon csak úgy csillogott a fényes döglánc, de sajnos minden zsigerem imádta elnézni a csillogását, s emlékezni a jobb évekre. Azokra, amikor kevés bevetés volt, de legkevésbé arra szerettem emlékezni, ami az első századom irányítása alatt történt. Az oldalamon még mindig látszik egy csúnya vágás, hátamon pedig még mindig ott éktelenkedik a lapockámba fúródott üvegszilánk helye, ami olykor olykor még mindig sajgott.
Felálltam, és nyújtani kezdtem, de meguntam a folyamatot, így inkább visszavettem a kesztyűt, s egyenletes levegővételek kíséretében újra püfölni kezdtem a zsákot. A nyaklánc csilingelését elfojtotta a zsákra mért ütések tompa puffanása, viszont arcom továbbra is érzelemmentes volt, s a fáradtság egy jelét sem mutatta, pedig már jó ideje ütöttem a szerencsétlen zsákot.


Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Edzőterem 11.06.13 18:39

Nora Klayton & Tom Stone Roberts


Nem kellett hozzá hosszú idő, hogy a már szemrevételezett csaj reagáljon az előbbi két pillanatig tartó pillantásra, már hibát is talált a technikájába...
Nagyon szép, bár nem nagyon tudott meghatni, hiszen nem voltam az a fajta. aki másoktól fogad el tanácsot... túlontúl sokat és hosszú ideje edzettem már hogy bárki más tanácsára adjak, még ha tudtam, hogy nem rossz szándékkal mondta...
Folytattam tehát a zsák kikészítését, amely kellemesen suhogott mialatt az erős ütések záporában próbált minden alkalommal visszatérni az eredeti helyzetébe, de az ütések újra és újra eltaszították onnan.
Így aztán egy ideig hallgattam, amíg a csaj püföli a zsákot, majd szóltam...
- Kösz... hölgyem. Magának pedig a tartása a rossz, és a gerinc tartó ereje redukálódik, és nem képes olyan nagy erőt kifejteni, mint tehetné... -
Elemeztem ki, de nem fordultam meg, csak folytattam a saját dolgom. Püföltem a zsákot.
Végül meguntam, majd elvonultam az egyik padhoz, és leemeltem róla két nagydarab súlyzót, amelyek súlya talán a nő súlyát is meghaladták, de aztán ki tudja, nem akartam következtetéseket levonni. Visszarobogva a padomhoz letelepedtem.
Aztán a felkaromat a combomnak támasztva emelgetni kezdtem a súlyzót a jobb karommal, majd a ballal és megint csak a jobbal. Már csak ketten voltunk a teremben, látszott, hogy munkaidő van s mindenki még benn melózik...
Vetettem egy újabb pillantást a nőre... Katona... érdekes... ezek szerint nem műkörmös... Ezt megállapítottam.
Különösebben azonban nem izgatott, általában a nők zavaró tényezők voltak a munkám során, vegyük csak mikor Skye Rossumba botlottam előzőleg, visszatartott egy bűnöző elkapásában, roppant idegesítő, de mit lehet tenni, el kellett tőle vennem a kölyköt... Bosszantó...
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Edzőterem 11.06.13 19:13


Tom Stone Roberts & Nora Klayton




Jó, igaz. A termetem az övéhez képest parányi volt, de szerettem kihúzni másoknál a gyufát, még ha általában a "mások" ezt nem igazán vették jó néven.
-Talán mert megsérültem már épp elégszer ahhoz, hogy megtehessem eme hanyagságot.-hangom kissé érces, de érzelemmentes továbbra is.
Továbbra sem érdekeltek a megjegyzések, a golyóálló mellény úgy is egyenes hátra ösztökélt, ráadásul a gerincvédő is főzőhöz hasonlított, a különbség talán a levegővétel nehézségében és a ruhadarab súlyában volt. Jelen esetben jobban örültem a kis toppnak, mint a nehéz egyenruhának.
Végül úgy döntöttem, a zsák püfölése már unalmas. Újra az ugrálókötélért nyúltam, s a tőlem telhető leggyorsabb tempóban kezdtem el ugrálni. Ez sem volt túl fárasztó, de még mindig túltengett bennem az adrenalin, és mozgáskényszerem már-már egy hiperaktívéhoz hasonlított. Las Vegas pörgős volt, aktivitásom itt aligha volt probléma. Viszont úgy láttam, sok lehetőséget kínál ez a hely, s ha jól akarok teljesíteni, akkor felkötöm a gatyám, és nem puhulok el.
Megcsörrent a telefonom, mire abbahagytam az ugrabugrálást, és felvettem a készüléket.
-Üdvözlöm. Nem zavar, csupán edzem.-kezdek válaszolgatni a kérdésekre, majd újabb kérdéseket kaptam.
-Igen uram, tökéletesen megfelel. S bár valóban káprázatos Vegas, a bázis jobban a szívemhez nőtt már. De biztos vagyok benne, itt is jól megleszek.-mondom, de végül régi főnököm szakítja meg a beszélgetést, s a búcsút követően visszadobom a törölközőre a telefont, és egy polifónért indulok. Leterítem a földre, lábaimra két két kilós súlyt helyezek, majd kényelmesen elhelyezkedem, s lebegő felülésekbe kezdek. Úgy az ötvenediknél járhattam, amikor letettem a lábam, és visszatettem a súlyokat a helyére.
Nyakamba vettem a törölközőt, kezembe pedig a telefonom, és a pultnál ácsorgófiúra néztem.
-Egy turmix lesz, de rád bízom, milyen.-mosolygok a fiúra kedvesen, s pár perccel később már előttem is van az ital. Elveszem, beleteszek egy szívószálat, és a körbepillantok a kihalt edzőtermen. Végül is, napközben a normálisabbika dolgozik, nem az izmait tornásztatja holmi edzőteremben.
-Úgy látszik, csak mi vagyunk azok, akik munkaidőben itt lazsálnak.-jegyzem meg barátságosan a férfira mosolyogva, aki a súlyzókat emelgeti.
-Esetleg elfogadna egy...valamit, amit még lehet itt kapni?-érdeklődöm s előveszem azt az arcom, aki csupán ismeretséget akar magának szerezni.

Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
2134
Join date :
2012. Jan. 27.

Admin


TémanyitásTárgy: Re: Edzőterem 25.08.13 9:21

Szabad játéktér!

₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪


Én mindenhol ott vagyok... De tényleg... Mindenhol!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://prison.forumsr.com



do you know who i am?

Sponsored content



TémanyitásTárgy: Re: Edzőterem

Vissza az elejére Go down

Edzőterem

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
3 / 4 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

Similar topics

-
» Elhagyatott edzőterem
» Edzőterem
» Önvédelmi edzőterem
» Edzőterem
» Edzőterem

Permissions in this forum:Válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
PRISON FRPG :: Város :: Belváros :: Egyéb helyszínek-
Új téma nyitásaHozzászólás a témához