welcome to prison frpg
üdvözlünk
lépj be las vegas-ba!
Amikor meghallod a nevet: Las Vegas, mi jut először eszedbe?
Kaszinók? Féktelen bulik? Black jack? Roulette? A lehetőségek tárháza végtelen, a kaszinók sora gazdagokat dönt mocsokba...
Azonban egy valamire senki sem gondol. Miután a kaszinóban megszeded magad zöldhasúval, nem árt vigyázni a haza úton; Las Vegas sem másabb, mint a többi város. Vannak rosszfiúk és rosszlányok is, akik képesek bárkivel végezni, ha úgy tartja kedvük. Vannak drogosok és más szenvedélybetegek, akik képesek ölni is azért, hogy megkapják a napi adagjukat. Táncosnők és krupiék, akik egy szempillantás alatt elveszik mindenedet. Prostituáltak és maffiózók, akiknek már, ha csak a nevét tudod, már veszélyben vagy. Mi a közös bennük? Egy rossz mozdulat, egy alaposan át nem gondolt lépés, és máris a börtönben találják magukat, ahonnan megszökni, még senkinek sem sikerült...

facebook csoportunk
lépj be
las vegas téged vár
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
csacsogda
súgj nekem egy titkot...
promónk
csak tekintsd meg!
új posztok
kaptál választ?
Grimm
Lara Dawson
14.09.17 3:34
Gimnázium
Saige Hannigan
30.08.17 22:56
a legaktívabbak
a legtöbb posztot írók
Admin (2134)
 
Lyna Frei (777)
 
Desmond Drescher (648)
 
Cassandra Drescher (599)
 
Chad Donaghue (561)
 
Charlotte Collins (493)
 
Jennifer Ariadne Lively (449)
 
Aurora Rossum (399)
 
Veronica Chloe Foster (389)
 
Helena Nina Lemmer (273)
 
Top posting users this month
Benjamin Tate Hunter
 
Simon Whitlock
 
Timur Theodor Volkov
 
Lara Dawson
 

Új téma nyitásaHozzászólás a témáhozShare| .

Some scars never heal

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
139
Join date :
2015. Dec. 18.
Age :
26
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Some scars never heal 08.09.17 21:37

Az hogy tudja számíthat rám, nekem elég. Megfogom védeni Őt, jobban, mint eddig. Nem hagyom, hogy újra baj érje. Bár nem tudom ezt valaha ki heveri-e. Aggódom érte, de igyekszem ezt nem nagyon mutatni, nem akarom, hogy azt higgye nem tartom annak a Simonnak, aki igazából. Mert tudom, hogy az a srác is ott van benne, akibe beleszerettem.
Csak mosolygok rá. Ez nem kedvesség, ez szimplán csak segítség, hogy ne zaklassa fel magát jobban. Úgy beszél hozzám mintha egy idegen volnék akit pár perce ismer...
Nem mondom, hogy nem esik nagyon rosszul, de mosolygok, elrejtem a fájdalmam. Tudom, hogy nem direkt teszi, vagyis remélem, hogy nem direkt teszi.
Szeretném visszakapni a férjem, de nem erőltethetem, hogy visszatérjen, amíg ez nem megy neki.
-Nincs mit sajnálnod és rendben, egy ideig hajlandó vagyok nem beengedni a családodat, de ezt nem játszhatod örökké. - sóhajtok. Ez így nagyon nem lesz jó. A szülei tombolni fognak, a testvérei pedig letépik a fejem, de lehet előtte a heréimet. Bassza meg! Mégse mondhatom azt neki, hogy nem teljesítem a kérését.
-Persze, miért ne, főzzünk valamit. - mosolygok és épp másznék ki az ágyból mikor látom jelez a gép. - Üzeneted érkezett. - rákattintok és egy gyerek írt neki: "Hello Simon, emlékszel még rám? Én rád igen, jó pár évvel ezelőtt csapattunk egy házibuliban, azóta se tudtam elfelejteni azt a csókot ember, írj rám, ha gondolod Wink" És e mellé csatolt egy videót is. Pár másodperces csupán, Simon még elég fiatal a videóban és épp lesmárolja ezt a srácot. Meghökkenve nézem a videót, már rég vége még mindig a monitort bámulom, ez meg mi a tosz?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
138
Join date :
2015. Dec. 20.
Age :
22
Tartózkodási hely :
Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Some scars never heal 17.09.17 0:15

Nem csak őt hanyagolom el, hanem magamat is. Mikor hazajöttünk voltam zuhanyozni, de innentől kezdve már nem érdekel, hogy hogy nézek ki, vagy hogy mennyire bűzlök. Ben így is-úgy is el fog tőlem hidegülni, szal' mindegy.
- Miért ne játszhatnám? Ez a mi házunk, ha akarom örökké bujkálhatok előlük. - Jah, kifelejtettem azt a tényt, hogy ők adták a pénzt. - Ha nem megyek ki nem találnak meg, nem tudnak velem beszélni. - Magam előtt látom a hülye képüket, utálom amikor sajnálnak, vagy kérdezgetik, hogy hogy vagyok. Biztosan teljesen rám akaszkodnának, basztatnának a hülyeségeikkel. Senki se érthet meg, és ez így van jól. Elvagyok egyedül, nem kell támogatás, elég, ha Ben itt van. Néha még ő sok. - De ne egy ideig ne engedd be őket, hanem sosem... - Az a baj, hogy ismerem, ha például anyám felhívja simán rá tudja beszélni, hogy nyissa ki azt a rohadt ajtót. Egy vadigennel szívesebben beszélnék a történtekről, mint a saját családommal. Nem azért, mert utálom őket, egyszerűen csak túl megalázó ez az egész. A nővéreimmel lány létükre ilyen egyszer se volt. Nem is kívánom nekik.
- Remélem nem üres a hűtő. - Nehezen kiverekedtem magamat az ágyból és már a konyha felé tartottam, amikor meghallottam Ben hangját. - Kitől? - Lassan visszatotyogtam a szobába, leültem az ágyra, hogy láthassam amit ő - Mi a szar... - Ez a hét ennél jobb már nem is lehetne. - Minek kell megnézned az üzenteimet?! Mondtam, hogy kattints rá? - Nem ő rá vagyok mérges, hanem a gyökérre, aki küldte, de...nem tudom visszafogni magam. - Maradtál volna Afganisztánban... - Tettem hozzá mérgesen, már akkor megbántam, amikor kimondtam. Ennek ellenére nem tudtam megnyugodni, gyorsan lecsuktam a laptopot és bemásztam a takaró alá. Hát mégse főzünk. - Ez egy nagyon régi videó. - Csak suttogtam, már lassan magamtól is félek, jobb lenne ha meg se szólalnék.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
139
Join date :
2015. Dec. 18.
Age :
26
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Some scars never heal 17.09.17 15:26

Szerettem volna vitába szállni vele és azt mondani neki ez az egész mennyire gyerekes. De most ezzel előrukkolni nem lett volna bölcs döntés. Nem bujkálhat örökké a szülei és a testvérei elől. Idővel muszáj lesz beengednie őket az otthonunkba. Nem tarthatom őket sokáig távol, de megkérhetem rá mindegyiküket, hogy egy ideig ne jöjjenek. Bár ezzel lehet az életemet kockáztatom és megfojtanak.
-Erre később még vissza fogunk térni, egyelőre megígérem, hogy nem fognak jönni, rendben? - csak ennyit ígérhetek. A szülei elég rámenősek és elérik amit csak akarnak. Ilyen Simon is, vagyis ilyen volt, bármire rátudott venni amit akart.
A főzés gondolata egy cseppet megnyugtat, bár egyikünk sem egy kimondott konyhatündér. Ha nem volnának gyors éttermek, meg házhoz szállítás bizonyára már rég éhen haltunk volna.
Ekkor érkezik az a bizonyos üzenet és videó, ami annyira lesokkol, hogy nem tudok Simonnak válaszolni arról, hogy kitől érkezett. Na nem mintha, ismerném a fazont, de megölném szívesen.
-Nem akartam megnyitni, de feldobta az üzenetet! - védekezek, de teljesen feleslegesen, mert már felkapta a vizet. Kész vagyok arra, hogy most ezen összekapunk, de olyat mond, amitől a levegő is a tüdőmben ragad.
-Mit mondtál..? - nézek rá döbbenten és érzem ahogy a mellkasomban egyre nő a szorító érzés.
-Értem. - felelek a videó régiségének tényére majd megragadom a takarómat és minden szó nélkül kimegyek a szobából és egyenesen a nappaliba megyek a kanapéra.
Ott ledőlve magamra húzom a takarót és újra és újra lepörgetem magamban amit mondott. "Maradtál volna Afganisztánban"...Egy könnycsepp gördül végig az arcomon, amit továbbiak követnek. Nem szoktam sírni, a támadás éjszakáján sírtam, és úgy tűnik azóta érzékenyebb lettem, fasza. Simon jobban örült volna, ha halott lennék, jó tudni.
-Vissza is mehetek. - dörmögöm magamnak, mert biztos vagyok benne ezt senki más nem hallja.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
138
Join date :
2015. Dec. 20.
Age :
22
Tartózkodási hely :
Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Some scars never heal 17.09.17 18:46

Sajnálom, hogy Bennek nincs olyan családja, mint nekem. Elég durva, hogy meghalt az anyja, alig érdekelte. Amiket mesélt róluk nem is csodálom, hogy nem borult mély gyászba. De anyámék mindig éreztették vele, hogy van helye nálunk, és hogy nincs egyedül. Ez a jó viszony kicsit elment szabadságra amikor volt a nagy balhé, de azóta már megenyhültek. Azt hiszik, hogy a nászút óta minden fantasztikus. Vagyis hitték, mert valószínűleg mostanra már megkapták Ben sms-ét, vagy ha nem, akkor napokon belül olvasni fogják. Ez a baj azzal, amikor jóban vannak...összeesküdnek ellenem. A tesóim biztos, hogy agyfaszt kapnak, ők még nálam is rosszabbak néha. Nem is értem hogy tudtam évekig együtt élni velük.
- Jó, köszi. - Eszembe jutott, hogy mi lenne ha visszaírna nekik, hogy pl. "bocs, tévedtem, csak megverték", de nem menne bele. Az is nagy előrelépés, hogy egyelőre nem fog nekik ajtót nyitni, vagy legalábbis nem engedi be őket.
Teljesen felhúztam magam ezen az üzenet elolvasás dolgon, holott nem szokott ez ennyire idegesíteni. Ben tudja, hogy régen se voltam egy khm...szende szűz, de a részletekről nem akartam neki beszámolni. Ki az az idióta fasz, aki ilyen videókat küldözget?! Amik több ezer évesek?! Nem Benre haragudtam, de rajta vezettem le a feszültséget.
- Tök mindegy! - Már szinte kiabáltam, de ettől a dühkitöréstől még jobban fájt mindenem. Pihennem kéne, ehelyett hülyeségeken akadok ki. Fokozva ezt a gyönyörű napot valami olyat mondtam neki, amit sose kellett volna. Ben az utolsó ember, akit megbántanék. Természetesen nem gondoltam komolyan. Tényleg jobb lett volna, ha ott maradok a sikátorban. és megdöglök. Egy halott Simon nem mondana neki ilyeneket.
A takaró alatt duzzogtam annak ellenére, hogy tudtam rögtön bocsánatot kellett volna kérnem tőle. Hagytam, hogy kimenjen, de egyre jobban elöntött a bűntudat. Gondolkodnom kéne, mielőtt beszéltek. Az ami történt velem nem jogosít fel arra, hogy köcsög legyek vele. Pont ő vele.
Úgy három perc múlva lerúgtam magamról a takarót és halkan kimentem hozzá a nappaliba. A vaksötétben nem láttam az arcát, meg igazából semmit se, szóval a kanapé szélébe kapaszkodva letérdeltem elé.
- Ben? - Szólaltam meg halkan. Biztos nem alszik még. - Sajnálom...nem úgy értettem. Örülök, hogy itt vagy, örülök, hogy élsz. Ha nem így lenne nem mentem volna hozzád, nem élnék veled együtt. Annyira sajnálom. Ne haragudj, kérlek. Szeretlek. - A kezét simogattam, miközben beszéltem, és reméltem, hogy megbocsát. - Gyere vissza, ne itt aludj. - Hogy lehettem ekkora görény? - Nyugodtan elolvashatod az üzeneteimet, jó? Csak...csak bocsáss meg. - Nem ezt érdemli, még viccből se kéne ilyeneket a fejébe vágnom...és én meg úgy csináltam, mintha komolyan gondolnám. Pedig egyáltalán nem.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
139
Join date :
2015. Dec. 18.
Age :
26
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Some scars never heal 19.09.17 19:07

Úgy vonultam le a szobából, mint egy durcás gyerek akitől elvették a nyalókáját. De a valóság az, hogy nagyon mélyen érintett amit mondott és a fájdalom úgy kavarog bennem, mint forró láva, újra és újra végig éget.
A kanapéba temettem az arcom, a takarót nyakig felhúztam. Éreztem ahogy Kutya rám heveredik. Egy másodpercig sem zavartatta magát és már horkolt is. Valamiért jól esett a meleg, amit a teste kiadott, ahogy a takarón elterült. Legszívesebben visszamentem volna Simonhoz, hogy hozzábújjak mindennek ellenére, de még bennem is él annyi büszkeség, hogy nem teszem. Amit mondott az fájt, túlságosan is. Az más, ha felhozza a rossz tulajdonságaimat, a hibáimat, a rossz tetteimet, de ezt...ezt ne.
Ha jobb volna neki, hogy nem vagyok vele, csak mondja meg, csak mondja, hogy nem kellek...de ne így. Csak ezt ne...
Hallottam ahogy léptei megnyikordítják a nappali padlóját, majd előttem guggolt. Nem szóltam semmit, pedig szólongatott. Hallgattam, a sötét nekem játszott, engem burkolt be jótékony hallgatással.
Hallgatom a magyarázkodását, de nem jelent semmit, ennyivel nem lehet eltörölni azt, hogy jobban örült volna, ha meghalok. Ez nem hirtelenség volt, ennek mélyen benne kellett már lennie csak most előbukkant.
Amikor az üzenetekre tér nem bírom ki, hogy ne szólaljak meg.
-Szerinted ez fájt? Hogy rám szóltál a hülye üzenetek miatt? Nem érdekel, az se miket küldözgetnek neked ezek a...mindegy.- Hallgatok el hirtelen és pár percig nem tudom mit is mondhatnék. Nem tudok vele kiabálni, nem megy a veszekedés, túlságosan is elmerültem a sok szarságban ami a napokban történt. Nem várok tőle hálát, amiért megtettem érte mindent, amit lehetett, ezt én akartam így, mert szeretem, azonban, nem ez volt az első, hogy kinyilvánította, hogy nem vagyok mellette jó helyen.
-Simon...megbocsátok neked, de elfelejteni nem tudom, egyelőre biztosan nem. - sóhajtok majd megfogom a takarómat és kész vagyok vele visszamenni a szobájába. - Én is szeretlek téged. - mondom halkan, de határozottan. Bármi is történt, mindennek ellenére én szeretem Őt, szeretni is fogom míg élek, mert ez a halálig szól. Ezért is kértem meg a kezét, hogy ezzel is tudassam vele, nekem ez végleges, vagy Ő, vagy senki.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?

Sponsored content



TémanyitásTárgy: Re: Some scars never heal

Vissza az elejére Go down

Some scars never heal

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Permissions in this forum:Válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
PRISON FRPG :: Egyéb :: Magán játékok-
Új téma nyitásaHozzászólás a témához