welcome to prison frpg
üdvözlünk
lépj be las vegas-ba!
Amikor meghallod a nevet: Las Vegas, mi jut először eszedbe?
Kaszinók? Féktelen bulik? Black jack? Roulette? A lehetőségek tárháza végtelen, a kaszinók sora gazdagokat dönt mocsokba...
Azonban egy valamire senki sem gondol. Miután a kaszinóban megszeded magad zöldhasúval, nem árt vigyázni a haza úton; Las Vegas sem másabb, mint a többi város. Vannak rosszfiúk és rosszlányok is, akik képesek bárkivel végezni, ha úgy tartja kedvük. Vannak drogosok és más szenvedélybetegek, akik képesek ölni is azért, hogy megkapják a napi adagjukat. Táncosnők és krupiék, akik egy szempillantás alatt elveszik mindenedet. Prostituáltak és maffiózók, akiknek már, ha csak a nevét tudod, már veszélyben vagy. Mi a közös bennük? Egy rossz mozdulat, egy alaposan át nem gondolt lépés, és máris a börtönben találják magukat, ahonnan megszökni, még senkinek sem sikerült...

facebook csoportunk
lépj be
las vegas téged vár
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
csacsogda
súgj nekem egy titkot...
promónk
csak tekintsd meg!
új posztok
kaptál választ?
Shadowhunters FRPG
Vendég
14.10.17 12:26
Gimnázium
Saige Hannigan
05.10.17 14:47
Happy birthday
Michael Quenell
04.10.17 12:09
Cassidy & Mason
Mason Nicolson
04.10.17 10:39
a legaktívabbak
a legtöbb posztot írók
Admin (2134)
 
Lyna Frei (777)
 
Desmond Drescher (649)
 
Cassandra Drescher (599)
 
Chad Donaghue (561)
 
Charlotte Collins (493)
 
Jennifer Ariadne Lively (450)
 
Aurora Rossum (399)
 
Veronica Chloe Foster (389)
 
Helena Nina Lemmer (273)
 
Top posting users this month
Simon Whitlock
 
Benjamin Tate Hunter
 
Mason Nicolson
 
Leslie Shay Hastings
 
Holden Samuels
 
Emily Hastings
 
Derick Stackhouse
 
Zooey A. Benedict
 
Rebekah Walker
 
Austin Dawson
 

Új téma nyitásaHozzászólás a témáhozShare| .

Pláza

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Pláza 10.08.13 16:15

Hetek óta azért imádkoztam, hogy ez a nap ne jöjjön el. Tudtam, hogy ez egy borzalmasan nehéz 24 óra lesz. Életem legnehezebb perébe csöppentem. De nem is taglalom. Végre vége..lassan a napnak, de a pernek koránt sincs. Arra gondoltam, hogy beugrom egy kávéra de megláttam, hogy a kedvenc könyvesboltom nyitva van. Persze, hogy nem a kávét választottam. Cikázok a könyves polcok között és azt sem tudom, hogy merre nézzek. Felfrissül a kínálat, vagy lehet, hogy csak az én számomra?
Könnyedén meglehet...Mivel nincs túl sok szabadidőm, nem is tudom idejét mikor voltam itt legutóbb. Éppen a 8. polc sornál láttam amikor megláttam egy fiatal srácot,amikor épp a hátán fekszik. Merem feltételezni, hogy elesett. Kicsit sokkol a helyzet, de nem is tudom, hogy miért. Úgy csinálok, mintha még nem láttam volna elesett embert. Ahh..hamar túllendülök ezen a hülye érzésen és így szólok:
-Ohh...Segíthetek?
Kérdezem tőle, kezemet nyújtva.
Majd szokásomhoz híven, én is beégek. A polc sarkában megbotlottam és a magassarkúmnak köszönhetően elveszítem az egyensúlyom és épp, hogy nem a srácra esem hanem mellé.
Arcom olyan vörös akár csak az őszi, legérettebb alma. Azt sem tudom, hogy merre nézzek szégyenemben. Ó, te jó ég. Ezt nem hiszem el. Ennyire béna én sem lehetek. Vagy mégis? Valamit muszáj csinálnom. Nem feküdhetünk itt zárásig anélkül, hogy egymáshoz szólnánk. Hát kezdeményezek.
-Ó, egek, ne haragudj olyan béna vagyok nem is tudom, hogyan kérjek bocsánatot...
Majd sűrűn levegőt veszem, de még mindig nem mozdulok. Folytatom:
-Én csak segíteni akartam erre nézd, hol kötöttem ki. Melletted a földön, Szuper..
-Oh, és egyébként Bess vagyok, Bess Morine,Te kivagy?
Kérdés bombáim után összenézünk és mosolygunk egymásra.
Gondolom, hogy most mit gondolhat rólam: Milyen béna ez a csaj.Kivel kerültem össze.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
2134
Join date :
2012. Jan. 27.

Admin


TémanyitásTárgy: Re: Pláza 03.12.13 23:55

Szabad játéktér!

₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪


Én mindenhol ott vagyok... De tényleg... Mindenhol!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://prison.forumsr.com



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Pláza 15.12.13 10:09

Josie és Robert


Pár napja kiengedtek a kórházból. Azért azt igazán nem akarom, hogy Danny folyamatos felügyelet alatt tartson, hátha az elég neki, hogy megígértem, hogy elmegyek az orvoshoz. Mást nem tehetek, és annak sincs értelme, hogy bezárjon a lakásba, és eltegyen mindent, amivel bajt okozhatok neki, vagy magamnak. Egyébként is most azt hiszem nem csinálnék egyelőre semmi baromságot, hiszen azzal nem tennék jót neki, miközben az volt a célom, hogy védjem. De ha egyszer azzal, hogy védeni szeretném fájdalmat okozok neki, nem nyerek semmit. Úgy könnyebb volt sokkal, amíg még nem tudtam, hogy kicsit is fontos vagyok neki, csak ő nekem, mert akkor még totál világos volt, hogy mi a megoldás. Most viszont már tényleg nem tudom, és még mindig nem hiszek benne, hogy majd egy orvos ezt megválaszolja. Főleg azért, mert az egész helyzet totál kilátástalannak tűnik... vagyis fenéket tűnik, totál kilátástalan és kész. Hiába mond egy pszichomókus valami dumát, hogy majd jobb lesz és majd elmúlik a pocsék érzés, ha egyszer erre semmi esély addig, amíg egy olyan valaki nem hagy békén, mint Tim.
Most viszont próbálok elvonatkoztatni, próbálok megint kicsit úgy tenni, mintha nem lenne semmi baj, mint ahogy pár hétig igyekeztem. Mintha ez bármit is megoldana, vagy aztán nem kapnék egy újabb most már durvább figyelmeztetést, hogy ne felejtsem el a mi kis megállapodásunkat. Mindegy próbálom elterelni a gondolataimat, tuti, hogy az orvos is majd hasonlót fog javasolni. Ezért jöttem el is, de keressek valami ajándékot Danny-nek. Van saját pénzem, még ha nem is sok, de hát mostanság nem nagyon kellett költenem belőle, és még mindig előttem áll az, hogy eladjam a szüleim házát is. Csak épp fogalmam sincs, hogy mi lehetne a jó döntés neki, akinek... igazából mindene meg van. Elég sok a pénze ahhoz, hogy ha szüksége van valamire, akkor gond nélkül beszerezhesse magának, én pedig sejtelmem sincs, hogy mit adhatnék neki, aminek örül, és amitől eleve nem akad ki, hogy a karácsony egy baromság. Azért mégis csak próbálkozom, de miután már sikerült egy órája az üzletek között mászkálni, még mindig nem jutottam semmi megoldásra. Ezért döntöttem a mellett, hogy leülök enni valami gyorsat, és addig is megpróbálok még gondolkodni. Hátha jön valami isteni szikra. Ha az ember túlságosan erőlteti, akkor kisebb az esély rá, hogy jön az a bizonyos jó ötlet, viszont talán ha nem töröm annyira a fejem, hanem másra gondolok, akkor beugrik valami. Hát a fene tudja. Egyelőre koncentrálok a kajára, na meg, hogy ülőhelyet vadásszak a tömegben, mert hogy sokan vannak az nem kifejezés. Az oké, hogy karácsony lesz, de mégis miért mindenki az utolsó pillanatban tolong, hogy vásároljon? Jó én is ezt teszem, de... nekem jó okom van rá. Nagy nehezen sikerül végül találnom egy két személyes asztalt, ahonnan épp feláll egy párocska, én pedig befoglalhatom a helyüket. Leteszem a kabátomat a támlára és lecsüccsenek. Egyébként egy szimpla farmer van rajtam, meleg és kényelmes drapp csizma a lábamon, felül pedig egy vékony pulcsi, hosszú ujjú. Itt túl sokan vannak ahhoz, hogy kutakodó tekintetekkel akarjak találkozni, miért fest úgy a karom, ahogy, arról nem is beszélve, hogy a kötést is csak pár napja vették le a csuklómról. A hajam egyszerűen kiengedve omlik hátra és persze egy szolid smink is meg van, bár ebből a szájfény pillanatok alatt el fog tűnni, amint nekikezdek majd az evésnek, ami történetesen egy sima rántott sajt, sült krumpli, tartásmártás együttes.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Pláza 15.12.13 11:07

Hosszasan elmélkedtem róla, hogy mi is legyen a felvett szerep. Túlságosan ellentéteset most nem akartam, hiszen nem csak arról van szó, hogy egy pizzásfiút játszva belibbenek, kinyírom a célpontot, aztán kész. Mr. Donovan szerint fontos most megismerni őt, és minden, ami elvezethet a konkurrens maffiavezérhez, érdekes, így a beépülés, a megfigyelés akár hónapokat is igénybe vehet, aprólékos munkára lesz szükség. Ez alatt pedig a személyiségem egy olyan arcot kell, hogy mutasson, ami tökéletesen kidolgozott. Csináltám már ilyet többször is, nem lesz ezzel probléma. Végigpörgettem a sztereotípiákat, amik beillenek ebbe a képbe, hogy egy luxusszálló bentlakásos vendége vagyok. Lehetnék valami milliárdos playboy, de az túl unalmas lesz. Már figyelem pár napja a lányt, nem igazán lehetne a bizalmába férkőzni, ha állandóan kurvákkal lennék körülvéve. Elvetem az ötletet, és másban gondolkozom. A lakosztály teljes emeletét kiveszem, egyel lejebb, mint ahol ők laknak, a pénz nem számít, még ha emiatt több lakót ki is tettek hirtelen, de olyan sokat fizettem, jelezve, hogy fontos a jelenlétem, hogy nem volt apelláta. A pénz és a fenyegetés megnyitják azokat az ajtókat, amikre szükségem volt, elég volt csak a főnököm névjegyét áttolnom a menedzser orra alá, máris sápadtan intézkedett, és busás haszonnal bocsájtotta rendelkezésemre az emeletet, utasítva a szálloda személyzetének jelentős hányadát, hogy lássanak neki a kiköltöztetéseknek, és a takarításnak, ágyneműcserének. Engem nem a luxus, hanem a zavartalanság érdekel. Amint bent voltam, nem a ruhák kicsomagolását kezdtem, hanem a szoba kialakításán. Periszkópus tükrök, hogy lássak, ha kell, a tűzlétrára szerelt méregdrága kamerák, hiszen már a nyolcvanas években is beszerezhetünk minden hasznos kütyüt, ha megvan rá az anyagi háttér. Az aktatáskámban távcsöves puska, amit akár fél perc alatt is össze tudok rakni, ha éppen liftezek. Az elmaradhatatlan hangtompítós pisztoly pedig már olyan, mintha a meghosszabbított kezem lenne.
Azért a szobát is be kéne kicsit laknom, ne úgy tűnjön, hogy nem használja senki, mert akkor egyből kiderül, hogy álca az egész. Jó pár órát tehát bekapcsolva hagyom a tévét, megborotválkozom, iszom egy üdítőt a minibárból, és efféle gyakorlati dolgok. Adni kell a látszatra. Közeledik a karácsony, ahogy az ablakból nézem, a sétálóutcák már fel vannak díszítve, az üzletek neonreklámjai, és az előttük széles mosollyal terelgető hostessek mind arra csábítanak, hogy térj be, vásárolj nálam. Nekem mit sem jelent az ünnep, családom nincsen, számomra ugyanolyan nap, mint a többi, ilyenkor néha még egyszerűbb is a dolog, mert könnyű elvegyülni a tömegben. Azért ezt is magyaráznom kell valakivel, a túl sok munkára fogom majd fogni, hogy ilyen kapitalista vagyok, és a nagyon messzi rokonoknak csak küldök ajándékot, meg postai levlapot, szeretetemről biztosítva őket. Az álcám tökéletes, most éppen a plázába sietek, a pisztoly nálam, öltöny van rajtam, egy szép hosszú fekete kabát, és persze az elmaradhatatlan bőrkesztyű. Amerikai módon megkötött nyakkendőt viselek, mint a texasiak.
Fáradtnak látszó arccal közeledem a lány felé, rápillantok az órámra, amely persze Rolex, mi más lenne. Mintha egy tárgyalásról szabadultam volna, és már csak le akarok huppanni, harapni valamit. Veszek egy kávét, és visszafordulva az étkezőasztalok felé, mintegy véletlenül megpillantom őt. Udvarias mosollyal közeledem, bár tele van a kezem, nem is tudom hirtelen, hogyan nyújtsak kezet, egyelőre csak bólintok.
- Elnézést, de teljesen véletlenül nem a Panoráma Hotelben szállt meg? Legfelső emelet, nemigaz? Joseph McArturs vagyok. – Mutatkozom be, letámadni nem akarom, most lehet, hogy egy bemutatkozás is elég lehet. Nyilván az lenne a legjobb, ha hellyel kínálna, de erőszakos végképp nem lehetek, az első benyomás nagyon fontos. Kellemes illat leng körül, talán sárgadinnye a parfüm eszenciája, amihez társul még az arcszesz egészséges illata. A hajamon némi lakk, de csak azért, hogy növelje az elegáns érzetet.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Pláza 15.12.13 13:58

Pedig én mindig is szerettem vásárolni, de ez most a szokásosnál is sokkal nagyobb kihívás. Tényleg nincs még semmi ötletem, hogy kitaláljam mit is adhatnék neki, aminek lenne haszna és aminek még esetleg örülne is. Valami olyan kéne, amit nem dob csak a sarokba, de mégse vehetek neki egy rekesz... sört, mert annak tuti, hogy örülne, de azért nem valami igazán ajándék jellegű, hiszen bármikor vehet magának, vagy vetethet magának valakivel a boltban. Szóval tanácstalan vagyok és ezért veszem az irányt inkább a kajáldák felé, hogy ott üljek le és várjam tovább az isteni szikrát, ami csak nem akar érkezni. De jobb, ha kicsit pihenek, mintha csak mászkálok körbe-körbe és úgy se sikerül semmi értelmeset kitalálnom. Jajj nehéz ez! Annyi ruhája van, hogy annak nem lenne értelme, még csak sálnak sem, hiszen beül a kocsiba és kész, nem kell nagyon beöltöznie, ha kimegy, akkor sem ha hideg van. Ráncolom kissé a homlokom és továbbra is pörögnek a fejemben a lehetőségek, amiket persze sorra vetek el, amikor meghallom a hangot, no meg meg is látom az előttem megálló fickót. Először kissé értetlenkedve nézek rá, mert valahogy a fene se tudja, de... ismerősnek tűnik. Csak ez esetemben nem biztos, hogy jót jelent, hiszen egyrészt lehet olyan valaki is ismerős, aki régről való a múltamból és az nem lenne jó, viszont ha itteni abból az időszakból, amikor még javában jártam az éjszakát rendszeresen belőve, akkor meg magyarázkodni kell, hogy nem tudom, hogy ki ő, és nem akarok tőle semmit sem. Úgyhogy enyhén szólva is kissé lélegzetvisszafojtva várom, hogy meg is szólaljon. Elég rendesen fel van pakolva, minden bizonnyal ő is épp a karácsonyi bevásárlást intézi, ezek szerint szintén azok közé tartozik,a kik nem rohantál el ezt. Talán meg van az oka, talán mindenkinek meg van az oka rá, hogy most rohangáljon és ne mondjuk két hónappal ezelőtt, amikor még nincs tumultus. Nem ítélhetek el másokat, ennyi erővel rám is simán húzhat bárki valami skatulyát és igazán nem örülnék neki. A szavait hallva felgyullad a fejem felett a kis villanykört. Így már értem, szóval ott lakik, ahol én, lehet hogy a liftben láttam már, vagy az előtérben, vagy ilyesmi és azért volt ismerős az arca. Azért ez így sokkal megnyugtatóbb.
- Igen, én is ott lakom, ismerős is volt az arca, de én így... nem jegyeztem meg. Josephine Hamingway. - mosolyodom el, de nem nyújtok kezet, hiszen rendesen fel van pakolva. Mondjuk vicces, hogy ennyire hasonlít a nevünk, mármint igazából ugyanannak a névnek a női és férfi változata vagyunk. Micsoda véletlen! Na persze nem tudhatom, hogy igazából semmi köze nincs a véletlenhez, simán lehet, hogy direkt választotta ezt.
- Leülne? Akkora tömeg van, hogy valami őrület, én is tíz percig vadásztam, mire sikerült széket találnom. - biccentek a velem szemben lévő hely felé. Sok az ember, neki meg sok a cucca, szóval ha csak le akar ülni pár percre azt itt is megteheti. Engem igazán nem zavar, és végülis akkor nem egyedül fogok ebédelni. Minden bizonnyal, ha egyszer ott lakik, ahol én, akkor nem valami veszélyes alak. Első ránézésre nem is tűnik annak. - Most intézi a karácsonyi bevásárlást? - teszem fel az első aprócska kérdést, afféle könnyed csevegés címén, miközben vissza is fordulok az ebédemhez, hogy az is haladjon. Végülis idővel majd vissza kell térnem a kutatáshoz, szóval nem akarok túlságosan sokáig itt maradni.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Pláza 16.12.13 20:38

Az egész karácsonyi forgatagból nekem mindössze annyi jut, hogy a szokásosnál is idegesebbek az eladók, még akkor is, ha csak egy péksüteményt kérek. Nagyobb rajtuk a nyomás, több az ügyfél, és mégis ugyanolyan, ha nem nagyobb intenzítással kell őket kiszolgálni, hiszen rohannak, intéznék a dolgaikat az utolsó napokon az ünnepek előtt. Néha csak leülök, és jót mosolygok az egészen, annyira badarságnak tűnik. Nagy ritkán feltámad bennem a vágy, hogy kiszálljak, legyen valakim, de hát ez nem így megy. Innen nincsen kiszállás, csak ha meghalok. Túl sokat tudok a maffia piszkos dolgairól ahhoz, hogy csak simán hátat fordítsak. Ha Mexikóban véletlenül feltűnnék, akkor vagy a CIA kapcsol le, vagy valami ottani spicli adja le a jelentést az ex-kapcsolataimnak. Akkor inkább marad a jól megszokott elpucolósni. Azaz másokat elpucolok az útból, ez eddig is ment. Megérkezek a célhelyszínre, jól fésült vagyok, mint mindig. Eddig is észrevétlenül követtem, most itt az ideje, az interakciónak. Közelebb lépek, halovány mosolyt engedek meg magamnak, mielőtt megszólítanám, engedem, hogy járass az agyát, hogy tudjon hova tenni. Egyenlőre csak homlokráncol, tehát megadom a bíztató bemutatkozást, amire már láthatóan meg is könnyebbül. Na igen, egy olyannak, mint ő, mindig a háta mögé kell nézni az olyanok miatt, mint én. Irónikus.
- Nem az Ön neve van ott kiírva, de nagyon örvendek a szerencsének. – Bólintok barátságosan. Lényegében akkor a másik illetőnek valami barátnője, kurvája, vagy ilyesmi. Akkor nem biztos, hogy csak egy célpontom lesz. Felárat kérek. Azért nem vagyok felpakolva, csak az aktatáska, és a kávé van nálam. Tényleg fura, hogy hasonló a nevünk, de nem direkt. Már a feltűnése előtt is sokszor ezt a nevet használtam, hiszen a Robert és a Joseph nagyon összecseng, azonos magánhangzók, könnyebb megjegyezni, és azonosulni vele.
- Oh, köszönöm, remélem nem tartom fel. – Zafírkék íriszemet az ő sötét szemeibe mélyesztem, kisfiús vonásaim mégis kölcsönzönek egy magabiztos férfivonalat is. Leteszem a táskát az egyik szembelévő székre, és még álldogálva kortyolok egyet a kávéból.
- Enni még nem hoztam. Megtenné, hogy vigyáz a táskámra, amíg utánanézek? – A kávét is leteszem az asztalra, és csak akkor távozom, ha engedélyt ad. Nem hagyom csak úgy a snipert, hogy nincsen a látószögemben. Ha igent válaszolt, akkor gyorsan végigállom az egyik sort, és egy grillezett staek-et hozok magamnak zöldséggel.
- Igazán hálás vagyok, még keringhettem volna egy darabig. – Foglalok helyet, és már neki is látok. Üdítőt nem hoztam, talán még egy pohár víz is jó lett volna, de már nem fordulok vissza, jó a kávé. Igazán csinos a csajszi, jelentően megkönnyíti majd a beszivárgós időszakot. Ha már nagyon a vége felé jár az ebédjének, én is belehúzok, hogy ne tele szájjal keljen társalognom.
- Nos... nem igazán. A családomat ritkán van alkalmam meglátogatni, és bármilyen rosszul is hangzik, de a titkárnőm vásárol nekik. – Bököm ki, az elfoglalt üzletemberek már csak ilyenek. – Viszont Önnek úgy látom rengeteg szerette akad. – Remélem nem így van, mert akkor túlságosan sokan keresnék, ha eltűnik. Azért egy argentin falut nem akarok kiirtani.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Pláza 17.12.13 10:18

Nem tartok én attól, hogy levadásznak... mármint attól nem tartok, csak sok minden mástól. Mármint szó szerint az nem fordul meg a fejemben, hogy valaki esetleg el akarna tenni láb alól, mert annak semmi értelme sem lenne az én logikám szerinte, de ez persze még önmagában nem jelent semmit, nem tudok egy maffiavezér fejével gondolkodni. Sokkal jobban félek attól, hogy más valakit bántanak, aki fontos nekem, akármennyire is próbálom ezt elnyomni magamban, vagy próbálja a doki elnyomni bennem, attól még így vagyok vele. Viszont abban is igaza van mindenkinek, hogy azzal, ha folyamatosan rettegek nem lesz jobb és félő, hogy ha teszem azt újra megkísérelném, hogy végzek magammal, akkor se változna semmi, ugyanúgy bánthatnának bárkit, aki fontos volt nekem, csak akkor már nem tudnék róla. Ezért is méregetem az elején kissé gyanakodva a fickót, aki megszólít, mert ismerős az arca csak épp nem tudom honnan. Nem lenne jó, ha a múltamból bukkant volna elő, mert akkor tudna arról is, mi történt velem, és nem akarok senkivel sem erről beszélni. De az sem valami hasznos, ha teszem azt a drogos időszakból ismerném, mert akkor nem is emlékszem már rá, hogy kicsoda, és az még szülhet kényelmetlen helyzeteket rendesen. Szerencsére kiderül, hogy ilyesmiről szó sincs.
- Ez igaz, nem az én nevem van kiírva, egy... barátomé. - nem, még a mai napig se tudom, hogy hogy is fogalmazzam meg, hogy kicsoda nekem Danny, vagy hogy ezt mással hogyan közöljem. Ha egyszer még nekem is zavaros ez, és neki is akkor hogy foghatná fel más? Az utóbbi hetekben, pár hónapban annyi minden történt, hogy egy normális ember, ha hallaná a történetemet azt hiszem csak nagyokat pislogna, hogy ez nem is lehetett igaz, csak valami zakkant forgatókönyv író hozhatott össze ilyet.
- Nem, ráérek, amúgy is az volt a terv, hogy szusszanok egy kicsit, mielőtt tovább folytatom a körutat. - jelenik meg egy apró kis mosoly az arcomon. Tényleg bátran leülhet, engem nem zavar, és annyira sokan vannak most, hogy amúgy meg állnia kellene, és ha már futólag ismerjük egymást, egy épületben lakunk, akkor ennyit igazán megtehetek érte.
- Persze, csak nyugodtan, becs' szó nem rabolom ki, amúgy is tudja, hol lakom. - újabb mosoly, majd amikor elmegy szépen folytatom is az evést. Nem vagyok az a habzsoló típus, határozottan lassan szoktam csipegetni. Na nem azért, mert nem vagyok éhes, vagy nem tudom megenni az ebédemet, egyszerűen csak szeretem kiélvezni az ízeket, és minek rohanjak, ha amúgy is pihenni ültem le, meg gondolkodni. Bár ez utóbbiban most meg leszek jó eséllyel akasztva, mert beszélgetés közben nem nagyon lehet majd agyalni valami remek ajándék ötleten. Amikor visszatér azért mégis csak felteszek egy kérdést. Azt hiszem az egy kicsit kényelmetlen, ha csak úgy ücsörögsz egy ismeretlennel és nézitek egymást, amíg ő esztek. Szóval jobb, ha valami téma is felmerül közben.
- Oh... de az nagyon személytelen. - lepődöm meg. Akárhogy is, de még szoknom kell ezt az egész vegasi közeget, hogy mindenki ennyire rohan. Nálunk ez más volt, volt idő a családra, legalább ünnepek alkalmával. Az hogy egy titkárnő vesz ajándékot a szeretteinek... hát őszintén szólva nem valami kellemes az ilyesmit hallani. Elég rendesen a munkába temetkezhet, ha mér erre se jut az idejéből, meg akkor azok mennyire lehetnek személyes dolgok? Nagyjából egyáltalán. Pár felületes kacat, semmi több.
- Hát azért annyira nem sok, most csak egy barátnak próbálok ajándékot keresni, csak épp... egy kicsit ő is olyan, mint ön, szinte mindene meg van, úgyhogy fogalmam sincs, mit adhatnék neki. - nem fogom azért kifejteni, hogy baromira nincs senkim. A nővéremnek nem küldök a börtönbe szépen becsomagolt csomagocskát, a szüleim pedig már nem élnek, úgyhogy őszintén szólva jelenleg összesen egy személyhez kötődöm, az nem mondható soknak.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Pláza 18.12.13 21:33

Elsősorban nem a lány likvidálása a feladatom – bár Mr. Donovan a végén úgyis ezt fogja kérni – hanem elsősorban a megfigyelése, kiismerése, hogy vajon miért ennyire fontos Valentino-nak, miért nem öli meg egész egyszerűen. Túl szövevényes az ügy, de nem szeretünk tanukat hagyni, viszont még messze van a zárás, így nem kell ezen gondolkoznom. Az ismeretségi körét nem nehéz lekövetni, van ez a fickó, akivel együtt él, és nem tudunk róla sokat, illetve a nővére, aki éppen a maffiavezér furmányos dolgai miatt ül börtönben. Legalábbis én most így tudom, ott is meg lehet öletni, tehát ez a Josie kislány talán most megpróbál mindenbe kapaszkodni, bár a megfigyelések alapján olyan információkat kaptam, hogy a rendezettnek tűnő élet ellenére is nagyon labilis, lehetséges, hogy az egész művelet nem fog érni majd semmit. Úgy tűnik, először gyanakodva méreget, de egyrészt remélem elég bizalomgerjesztő az ábrázatom, másrészt valahol azért sajnálatos, hogy ennyire negatív tartalmú élete van, hogy már minden bokorban ellenséget sejt. Vagy ha nem is azt, de nem tudja hova tenni. És most nem arra gondolok, hogy nem ugrik be számára, hogy melyik buliban találkoztunk, hanem hogy valójában ki is lehetek én.
- Aha, már értem, nem akartam tapintatlan lenni, csak tudja, valaki lakosztályt bérel, ezért nem értettem. – Harapdálom az ajkamat, nem volt cél, hogy magyarázkodni kezdjen. Vagy pont, hogy de? Mert ettől tudunk egymásra hangoldódni? Tudat alatt mégiscsak jól irányítom a beszélgetést. Vagy csak azt hiszem? Kusst parancsolok a tépelődő belső hangnak, és mosollyal enyhítem a faggatózó indítást. Ha még ő maga sem tudja megfogalmazni, hogy a szobatársa milyen posztot testesít meg az életében, akkor nehéz is lesz még számomra is az ismerkedés.
- Köszönöm a kedves invitálást, akkor rögtön jövök. – Bólintok, és mivel már rábíztam a táskámat, és már indulok is az ételért. Igazán kedves teremtés, meglehetősen sanyarú a sors, hogy pont az ilyeneket sújtja. De nem, nem lehetek ennyire empatikus, viszont néhol meg pont az segít, ha kiismerem a kis drágák szokásait, megértem a motivációkat. A kötődés nem a személytől függ, hogy mennyire kedvelem meg a végére, előfordult már, hogy szívfájdalommal tettem meg, de mindig bevégeztem a feladatot, hogy ne én akadjak fenn a főnököm horgán. Visszatérek a tálcával, leülök valahova vele szemben, és lehúzom a kesztyűimet. Gondosan ügyelek rá, hogy ne tűnjön túl profinak a mozdulat, inkább afféle, mint amikor egy sebész-medikus még nagyon betanulós. Végigsimítok az államon, ujjaim nagyon el tudnak gémberedni a bőr alatt, most kiélvezik a szabadságot. Hozzálátok az evéshez, nem igazán élek egészséges életet ezzel a kávéval, és energiaitalokkal megtűzdelt étrenddel.
- Remélem nem gond, hogy csak így Önre törtem. – Zárom le a bocsánatkérést, aztán igyekszem már a közös időtöltésre fókuszálni. Egyetértek, végülis aki családban nő fel, annak fontos lehet az, hogy tudja, mire vágyik a másik, de az általam alakított figura egy afféle munkájának élő, kapitalista fickó, aki nagyban hasonlít rám, csak éppen mást teszünk a pénzért. Viszont mégis megérint valahol mélyen, hiszen ezzel engemet is méltat, hogy olyan életem van, mint egy kivert kutyának. Magányos, rideg. Elhessegetem a fakó árnyakat, amelyek be kúszni a tudatomba, így csak reménytelen mosollyal legyintek.
- Ugyan, sok évet töltöttünk együtt, nem tudunk örökké együtt lenni. Ha úgy hozza a sors, ismét összekovácsolhat minket az élet. – Mondom ki, akár még komolyan is gondolhatnám a saját családommal. De nem, ez az én utam, nincsen visszatérés. Ahogyan úgy tűnik, hogy a csajszinak sem lesz sokkal szívderítőbb ünnepben része, ám nem lesz egyedül.
- Na de kérem, akkor én vagyok sajnálva, vagy a családom? – Kérdezem egy provokációt mellőző bársonyos visszakérdezéssel. Eltűnődök azon, hogy mit kapjon, akinek mindene megvan, és csak egy megoldás lehetséges.
- Talán ahogyan az előbbi gondolatmeneten haladtunk, valami személyeset. Egy bekerezett szép kép kettőjükről, egy egyénileg kötött sál, és szép kabát saját kezűleg hímzett béléssel... Nagy ostobaságokat sorolok? – Ezzel lényegében jelzem, hogy nem is vagyok annyira kapitalista, mint amilyennek látszom.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Pláza 19.12.13 13:11

Az nem kifejezés, hogy labilis vagyok, az életem az utóbbi hónapokban folyton arról szólt, hogy gyorsan váltakozott a fent és a lent, és persze a fent időnként nagyon magasra vitt, a lent viszont durván padlóra. Nem csoda, hogy egy hetet töltöttem kórházban és még csak nem régen engedtek ki, bár már előbb is eljöhettünk volna, csak hát Danny nem volt hajlandó belépni a saját lakásába... miattam. Nem csoda azt hiszem, ha ezek után nehezen nyitok egy ismeretlen felé, főleg akinek még az arca is ismerős, és így bármit kinézhetek belőle, egy régi bulit, vagy hogy veszélyes alak, akit Timnél láttam... vagy ki tudja. Jobb, ha az ember inkább résen van, minthogy a végén nagyon megszívja. Nem érzem én, hogy tapintatlan lett volna a kérdésével, végülis jogos, hiszen ott lakom valakinél, aki akár a bátyám is lehetne, csak mondjuk más a nevünk, de ez persze nem így van. Csak még én se tudom néha, hogy pontosan hogy van. Nincs kimondva, hogy most akkor mi együtt vagyunk, vagy sem, de talán nem is kellenek mindenre szavak igaz? Mindenesetre tovább eszegetek, amíg ő elmegy kajáért, és persze szívesen vigyázok a holmijára is, nincs már szükségem rá, hogy lenyúljak másoktól dolgokat, az amúgy se ment valami jól nekem, és csak párszor próbáltam meg, de nem vagyok egy tolvaj alkat.
- Dehogy, legalább nem egyedül ebédelek, egyáltalán nem zavar. - jelenik meg az arcomon egy barátságos mosoly a kis bocsánatkérés féleségre. Nem gond nekem, hogy itt van, de tényleg. Legalább van társaságom és mivel még csak nem is teljesen idegen, hiszen egy épületben lakunk... végülis szomszédról van szó. Én is eszegetek tovább a magam lassú tempójában. Soha sem kapkodtam túlságosan az evéssel, az nem igazán az én stílusom, mindig is jó időtöltés volt egy-egy családi vacsi, vagy vasárnapi ebéd, és minek rohanj, ha jól érzed magad? Amúgy is sokat beszélgettünk közben, és akkor azért lassabban jut be a kaja az ember szájába.
- Miért ön hány éves? - bukik ki a számon a kérdés a szavai hallatán. Lehet, hogy tapintatlanság, ez így csak utólag jut eszembe. Valami üzletember, szóval nem hiszem hogy túl közel áll hozzám korban, meg elvileg a nők korát nem illik megkérdezni, a férfiak esetén azért ez nem olyan durva igaz? Mondjuk én még elég fiatal vagyok ahhoz, hogy ne vegyem zokon, ha valaki tudni akarja hány éves vagyok. Viszont az is tény, hogy engem sem vesznek sokan körül majd az ünnepek alatt. Persze jó lett volna, ha máshogy alakul az életem, e ez nem adatott meg, most valahogy ebből kell kihozni a legtöbb. Csak sikerül legalább arra rábeszélnem Danny-t, hogy legyen karácsonyfánk.
- Én nem úgy értettem, mármint, ha meg van rá az oka, és jó önnek így, akkor én igazán nem szólhatok bele, hogy milyen az élete. - egy elnézést kérő mosoly jelenik meg az arcomon. Nem akarom, hogy úgy érezze ismeretlenül méltatom az életvitelét, hiszen nincs hozzá jogom. Végülis még mindig jobb, mintha nem is foglalkozna a családjával. Viszont én tényleg nem tudom, hogy mit is adhatnék Danny-nek, pedig már egy csomó üzletet körbejártam. A végén még kénytelen leszek követni Joye példáját a jóbarátokból és kap egy kupont valami hátmasszázsról tőlem, vagy tudom is én.
- Nem, ezek nem hangzanak rosszul, csak épp nincs közös képünk és én nem vagyok valami jó kézügyesség terén, még soha életemben nem kötöttem semmit. Lehet, hogy... sütök neki valami különlegeset. - talán ez jó lehet, hiszen a főztömet szereti, bár gyakran kap így is, szóval ez annyira nem rendhagyó, de ha mondjuk valami extrát választok, amit amúgy csak ritkán ehet, vagy egy komplett három fogásos karácsonyi ebédet... valami ilyesmi esetleg jó lehet, akkor viszont bevásárolni kell, meg egy jó receptes könyvet szerezni.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Pláza 20.12.13 10:48

Immár helyet foglalok, leveszem a hosszú balonkabátot, és magam mellé terítem a székre. A kesztyű oldalra kerül az asztalra, és hozzá tudok látni az ebédnek. Nem eszem túl magam, nem ahhoz vagyok szokva, jobb, ha szabadon, kényelmesen tudok mozogni. Mindenesetre azért jólelkűségre vall, hogy udvarisan hellyel is kínál, mondhatta volna azt is, hogy végülis egy idegen vagyok, és inkább távozzak, igaza is lenne, mégis marasztal. A jószomszédi viszonyt sosem késő ápolni, még ha nekem ilyen becstelen terveim is vannak.
- Nem úgy tűnne, mintha rohanna, mára végetért a munkaidő? Akkor már csak a bevásárlókörút van hátra? – Nézek fel, és az ajkaim közé emelek egy húsdarabot, amit előtte jól belemártogattam a pikáns mártásba. Nehéz elindítani egy ismerkedést, anélkül, hogy ne akarnám levenni a lábáról. Azok alapján, amit tudok róla, pocsék élete van, nem hiányzik neki még valami legyeskedő lovag is. Egy ismerős, barát viszont beleférhet, kérdés, hogy mennyire uralja az életét az a bizonyos Daniel. Ha teljesen kiszorít minden mást, akkor a Danny gyereket előbb kell likvidálnom, ellenben lehet, hogy akkor ez a lány teljesen összeroppan, és nem én leszek, akibe kapaszkodik, hanem egyszerűen kiugrik az ablakon. Viszont láthatóan erős szerelmi kapocs nincsen közöttük, úgyhogy semmi sem lehetetlen. Túlságosan előreszaladok, de nekem így kell terveznem, mindent aprólékosan, felkészülve B tervekre is. A kérdésre felnevetek, sokkal többet tapasztaltam, mint amennyit kölyökképem, és az éveim száma indokoltnak tartana.
- Miért, mennyinek nézek ki? Huszonhét vagyok, ha ha itt tartunk, nem tegeződünk? Nem hiszem, hogy játszanunk kéne az ötven felettiek komolyságát. – Csóválom meg a fejemet egy bátorító pillantással. Ha jól emlékszem, ő olyan tizennyolc, tizenkilenc lehet. Én pedig bár komoly dologgal foglalkozom, az álcám szerint meg üzletember vagyok, de ahogyan a valóságban történt velem, a felvett szerep alapján is elérhettem már sok mindent. Valaki már tizennyolc évesen autóműhellyel rendelkezik, szóval nem kell ahhoz negyvenesnek lenni, hogy felnőttnek tűnjünk. Nem kérdezek vissza, hogy ő hány éves lehet, egyrészt kb. tudom, másrészt pedig tűnhetek úgy, mintha feltételezném, hogy ha már elköltözött otthonról, és egy pasival él, akkor minimum nagykorú.
- Sosem volt gördülékeny a viszonyunk, én szerettem a saját utamat járni, kiszakadni abból a városból, ők pedig azt hitték, hogy majd letelepedek ott, és beszállok a családi bizniszbe. – Vonom meg a vállamat, ez valahol még igaz is, a szüleim roppant csőlátású emberek, ne csoda, ha totálisan halálra untam magam, és mást akartam csinálni, mint mondjuk kifliket árulni. – Azért pár évente meglátogatom őket, illetve néha beszélünk telefonon, de már elszakadtunk, más életet élünk. – Egyátalán nem tartom követelezőnek, hogy méltatja a helyzetemet, kicsit magamra emlékeztet, hogy meg kell tudnom annyi információt, amennyit csak lehet. Míg ő udvariasságból teszi, nekem tényleg fontos, hogy kialakuljon az a bizonyos kötődés. Fura módon sokszor meg szoktam védeni az áldozataimat konkurens bérgyilkosoktól, hogy a végén én tehessem meg, amit kell. És csak az utolsó pillanatban tudassam velük, hogy miért.
- Nincsen közös képetek? – Remélem, hogy ekkor már beleegyezett a tegeződésbe, ha nem, akkor magázva folytatom. – Ha nem vagy jó kézügyességben, az még nem jelent semmit. Akkor is a gesztus számít. Mondjuk ennyi erővel én is hazalátogathatnék, szóval csak a szám nagy. De az ünnepi vacsora is jó lehet, olyasmit válassz, ami összeköt titeket. – Bólintok, és picit talán tapintatlanul teszem hozzá. – Ezek szerint nem ismeritek egymást túl régóta? Nem kell válaszolni, ha úgy érzed szükségét. – Pillantásom fürkésző, erre tényleg kiváncsi vagyok, hiszen mindent azért még korántsem tudok róluk.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Pláza 20.12.13 15:43

Igazság szerint nem büszkélkedhetem túl sok tartós kapcsolattal és akkor még azt hiszem finoman fogalmaztam. Azóta, hogy minden felborult nagy ívben elkerülnek a barátok és minden más, ami egy kicsit is feldobná az életem, pedig mindig is központi figura voltam, az éltetett, ha sokan vettek körül. Nem feltétlenül azért, mert afféle energiavámpírként lételemem, hogy másokból szívjam el az életerőt, egyszerűen csak nem szerettem soha sem egyedül lenni. Azt hiszem abban az időszakban is ez vitt el bulikba, amikor a drog alakította az életemet. Mondhatnám, hogy a társaság a szenvedélyem. Másoknak az ital, vagy a drog, nekem pedig egyértelműen más emberek, és ezt mostanában nem igazán tudtam kiélni, főleg mert jóval tartózkodóbb vagyok így józan állapotomban a körülményeim miatt. A kérdésére egy kissé zavartan mosolyodom el, így aztán végképp úgy tűnhet, mintha csak kitartana Danny, pedig van saját pénzem is, maximum az nem tart örökké. Tudom, hogy idővel valamit kezdenem kellene az életemmel, de olyan nehéz és néha olyan értelmetlennek is tűnik.
- Öhm... nem, én még iskolába járok, vagyis próbálok pótolni és letenni az érettségit, és majd ősztől valamit kitalálni. Még nem nagyon tudom. - rántok egy aprót a vállamon. Furcsa, de valahogy olyanok a kérdései, mintha csak... vallatna? Nem erőteljesen, nem bántóan, csak mintha válaszolnom kéne arra, amit kérdez és valahogy úgy mondd mindent, hogy végül mindenféle kicsúszik a számon, amit nem is mondanék el egy vadidegennek, mint hogy még nem érettségiztem és hogy nem tudom, mit kezdjek az életemmel. Fogalmam sincs, hogy csinálja, de tényleg! Valahogy sok mindent még Danny-nek sem mondtam el, pedig jelenleg ő az, aki a legjobban ismer, mégis nem kérdez annyit úgy általában rólam, hogy elmeséljek neki mindent, az agydoki pedig... azért az nem normális emberi kapcsolat, az ő dolga eleve az, hogy mindent megkérdezzen, aztán mondjon rá valami okosat, amit a szakkönyvek javasolnak. Én legalábbis így érzem, nem hiszem, hogy igazán őszintének lehet érezni egy olyan orvost, akinek az a dolga, hogy őszintének tűnjön... és itt az utolsó szón van a hangsúly.
- Nem is tudom, csak tudja a táska, meg az elegáns külső... de igaza, vagyis igazad van és tegeződhetünk nyugodtan. - mosolyodom el a végére. Tényleg elég hülyén álltam ehhez, hiszen pont Danny az élő példa rá, hogy valaki olyan fiatalon is lehet menő üzletember, ha úgy jönnek ki a körülményei. Nem kell ahhoz feltétlenül idősnek lenni, és persze erről a Josephről se gondoltam, csak épp... hát a jó ég tudja, igazából csak kíváncsi voltam hány éves, a miheztartás végett.
- Értem én, az a fő, hogy neked hogy jobb, és ha így, akkor jól döntöttél. És most mit dolgozol? Mármint gondolom valami üzleti izé, de mi az, ami fontosabb, mint a családi biznisz. - azt a szót használom végül, amit ő is az előbb, de valahogy mégis olyan idegenül hangzik a számból. Nem is tudom, vannak szavak, amik nem mindenkinek állnak olyan jól, vagy esetleg szokatlanok számára, és ezzel én is így vagyok. Mondjuk érdekel is, hogy mivel foglalkozik, hiszen ez Vegas, itt minden második ember kaszinó, vagy hotel tulajdonos, meg vannak még az ügyvédek, akik az előbbi üzletembereket mossák ki a... koszból és a bajból. Bár persze attól még itt is akadnak sima kis élelmiszer üzletek is, tehát akármivel foglalkozhat, mármint akárminek lehet a tulajdonosa, mert az nem esélyes, hogy ő szolgálja ki mondjuk azokat, akik cipőt akarnak venni. Az ötletei viszont ajándék terén jók, csak épp nem vagyok egy kézügyes ember, akinek menne az efféle kreativitás, és olyasmit nem szívesen adok ki a kezemből, ami nekem sem tetszik. A visszakérdezésre csak megrázom picit a fejem.
- Nincs, még nem ismerjük olyan régen egymást és nem is hiszem, hogy ő szeretne fotózkodni. - tényleg nehéz ezt Danny-ről elképzelni, meg hát most milyen életeseményt örökítettünk volna meg eddig. Azt, amikor felpofozott? Vagy, amikor bevitt a kórházba első alkalommal? Netán, amikor széttörtem egy sörösüveget a feje felett a falon, esetleg a legutóbbi kis majdnem öngyilkosságomat? Elég sok a negatív emlék, szó se róla, a pozitívak pedig valahogy inkább olyan kis törékeny meghitt pillanatok voltak, ami valahogy nem tartozott képre, hogy más is lássa. - De a vacsora jó lehet, azt hiszem annál maradok. - Az újabb kérdésre csak bólintok egy aprót. Nem is tudom, hogy mióta ismerjük egymást, néhány hónapja csupán, és azért az eleje az... hát nem volt valami kis szokásos ismerkedés.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Pláza 21.12.13 17:51

Tartós kapcsolatok tekintetében pontosan egyel van több neki, mint nekem. Hiszen hiába vannak bukméker, osztó ismerőseim, egyéb klán-tagok, nem számít tartósnak, ha bárki a kanálisban végezheti akármelyik este. Néha megpróbál ugyan közel kerülni hozzám valaki, időnként pedig én szimpatizálok, ám nem sok értelme van, hiszen úgysem tudom lekötni magamat, ha bármikor elveszíthetjük egymást még barátilag is. Ismerem azt a tipust, amit Josephine is képvisel, viszont több tekintetben kiri a társai közül. Neki talán elég egy-egy normális kapcsolat, nem akaszkodik rá mindenkire, ha megtalálta azt a közeget, akihez tud tartózkodni. Társaságinak az utóbbi hónapok megfigyelése alapján már nem mondanám, előtte pedig tényleg úgy tűnt, hogy mindegy neki, mégis most kapaszkodik a másik srácba. Ha neki a társaság, akkor nekem pedig az információ. Én sem szeretek egyedül lenni, de nem azért, hogy a lelkemnek jót tegyek, egész egyszerűen elfogadtam, hogy az információ hatalom. Szélesítem a látásmódomat, ahogyan megismerek másokat, és abból nem egyszer érdekes tapasztalatokat tudok leszűrni. Jobbára mindenki egyforma, hiszen vágyik a figyelemre, az elismerésre, az étkezés és a meleg otthon után ez a legfontosabb szükségletünk, a pénz és a szex már csak ezek után jönnek, bármilyen furcsa is. Én sem vagyok kivétel, bárimilyen zordnak, és cinikusnak mutatom magam, ez sokszor pajzs, hogy ki tudjam vonni magamat az alól, ha azonosultam valakivel.
- Tanulni sosem késő. Nem feltétlenül azért, hogy papírunk legyen róla, hanem csiszolódjunk. – Nos én mondom, aki már tizenhat éves korában katonásdit játszott az iskolapad helyett, de azért néha irigykedtem azokra, akik jókat bulizgatnak az egyetemi koleszokban. – És valami továbbtanulás utána? – Kérdezek vissza, nekem fel sem tűnik, hogy máris komoly témákról beszélgetünk, megszoktam, hogy kevés az időnk, ideje a lényegre térni, hiszen így vagy úgy gyorsan vége szakad a közös történetünknek. Olyannyira gyakorlott vagyok, hogy a beszélgetőpartner ritkán ébred rá manipulációmra, ám ha igen, akkor nagyon gyorsan vissza kell vonulnom, nem szabad, hogy kényelmetlenül érezze magát, általam úgy kell hátradőlnie, mintha minimum egy gyóntatópapnál ülne, akinél megkönnyebbülhet, ahogyan a lelke mélységeiről beszél. Már az első alkalommal is akár. Viszont nem lehetek arrogánsan faggatózó, hiszen az utca embere vélhetően nem ennyire kíváncsi, sokan inkább magukról beszélnek. Végigfuttatom a lányom pillantásom, igyekezvén felmérni, hogy ha árnyékolja a leheletét valami felismerés, egyenlőre azonban nem árulkodik ilyesmiről. Ha mégis így érezném, akkor kisfiúsan simítok végig a hajamon, és a komolyságot mellőzve szabadkozva húzódik vidám mosolyra az ajkam, jelezve, hogy sokat beszélek, s őt beszéltetem.
- Halászgatyában, és hawaii ingben nem lennék túl hiteles. A nőknél nincsen ilyen elvárás, de nálunk úgy illik kinézni, mintha most szabadultunk volna egy menedzser szalonból. Furcsán fogod talán gondolni, főleg ebben a városban, de a Távol-Keleten van egy nejlontárcákat gyártó cégem. Pénztárcákról van szó. De nem untatlak ezzel, csak munka. – Foglalom össze pár szóban, ha belekérdez, biztosan fogok tudni további infókkal szolgálni, alaposan utánanézek a fedősztorinak. A válaszát illetően elképedés látszik az arcomon, pedig tudom amit tudok, de mégis meglepődhetek azon, hogy nem ismerik egymást régóta, mégis össze vannak költözve. Ezen azért elég sokan megütköznének, ám én tapintatosan nem megyek bele a részletek boncolgatásába.
- Na de akkor mit szeret? Mi az, ami jellemzi őt? Valamit azért csak tudsz már róla. – Végzek lassan a gyorsebéddel, és eltolom magamtól a műanyag tányért, a kávém maradékát szürcsölgetem, aztán miután annak is annyi, összefont kezemre támasztom a fejemet, tekintetem olyan acélos, mintha most léptem volna ki egy Superman filmből. Éppenhogy csak röntgenlátásom nincsen. Felpillantok, és az az érzésem támad, mintha valaki figyelne minket. Egy távolabbi asztalnál egy hórihorgas, napszemüveges alak ücsörög, újsággal a kezében, néha odatekint ránk. Miért ilyet küldtek? Ez aztán hogyan szivároghatna be? Egyértelmű, hogy Valentino embere. Mintha láttam volna már a napokban is a lány körül nézelődni. A kezembe veszem a ballonkabátot, és közben magyarázok.
- Lassan én indulok egy megbeszélésre, merre mész most tovább? – A balonkabát alatt rámarkolok a hangtompítós pisztolyra, és az asztal alatt becélzom a fickót. Bal kezemet a szám elé emelem, és egy nagyot tüsszentve jobbommal elsütöm a ravaszt. A fickó apró rándulást mutat, aztán csak hátradől a széken, mintha aludna, vagy relaxálna. Még percek, amíg felfedezik. A pisztoly eltűnik a kabát bélésében, míg finom mosolyt lövelve felemelkedem.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Pláza 22.12.13 15:14

Azért én nem mondanék egy pár hónapja tartó ismeretséget tartós kapcsolatnak, főleg mert akármennyire is reménykedni próbálok időnkén Danny meglehetősen kiszámíthatatlan. Nem sok értelme van, hogy az ember azon törje a buksiját, hogy vajon meddig fog ezt tartani, de olyan illúzióban nem ringatom magam, hogy bármi is tartós lenne az életemben, ez aznap megszűnt benne, hogy megölték a családomat. Az rámutatott, hogy bármi bármikor véget érhet és nekem egy cseppnyi beleszólásom sem lesz, ha majd bekövetkezik, mint ahogyan nem volt akkor este sem. Szóval tartós kapcsolatról botorság lenne beszélni úgy gondolom, maximum olyan szerű esetleg ráfogható az életemre valami felületes módon. Az viszont tuti, hogy ez a pasas úgy húzza ki az emberből az infokat, hogy még észre sem veszi, hogy megtörténik. Én is elmondok neki sok mindent, amit eddig igazából még alig közöltem bárkivel is, de egy szinte idegennek tuti nem,
- Nekem pedig főleg, végülis még bőven időben vagyok, egyébként is tavaly kellett volna érettségiznem, egy év nem számít. - azt viszont már tuti, hogy nem fogom felvázolni, ez tavaly miért is maradt el. Ezt nem hiszem, hogy bármilyen kérdéssel ki lehetne szedni belőlem. A kérdésére viszont elég bizonytalanul pillantok csak rá. Őszintén... fogalmam sincs! - Kellene, de még nem tudom, hogy mi érdekel igazán. Majd hátha rájövök. - a főzés tetszik, erre mostanában jöttem rá, de hogy szakmaként is menne-e nekem... azt nem tudom. Esetleg a cukrászat, az szép munka, lehetne egy kis cukrászdám egyszer, ott sürgölődnék kis kötényben... butaság, nem szabad a jövőn gondolkodnom, az túl fájdalmas, amikor rájövök, hogy úgysincs esély még csak hasonlóra sem. Azt viszont tényleg nem érzem, hogy faggatna, csak úgy szaladnak ki a szavak a számon, mintha ez teljesen természetes lenne, mintha egy régi ismerőssel vitatnám meg, hogy mi történt velem, mióta nem találkoztunk.
- Ez igaz, az öltönyön kívül nincs sok választási lehetőség.[b] - mosolyodom el kicsit. Egyébként is az én butaságom, hogy csak a külseje miatt idősnek nézem, hiszen ott van Danny is, aki kifejezetten fiatal és mégis mindig így néz ki, mint egy pasas is. Elegánsan és tökéletes. [b]- Áh értem és ezt... élvezed is? - valahogy mindig nehezen képzeltem el az ilyen üzletemberekről, hogy a munkájuk tényleg szerethető lehet. Persze minden bizonnyal jó, ha sok pénz van belőle és van, aki szereti a kezében tartani a dolgokat, szeret irányítani, de mégis... mi élvezetes lehet tárcákkal foglalkozó céget vezetni, ami a Távol-Keleten van, tehát még csak igazán részt sem vesz semmiben fizikailag, maximum, ha ide-oda utazgat. Valahogy az egész olyan... rideg. Hozzám sokkal jobban illene valami olyasmi, ahol emberekkel lehet találkozni, ahol mások is vannak, ahol van kommunikáció, talán tényleg jó ötlet lenne egy kis boltocska majd egyszer. Végülis, ha eladom a szüleim házát... nem, arról volt szó, hogy nem agyalok a jövőn!
- Hát... szereti a kaszinóját, meg ha minden klappol körülötte, meg a sört, de... nem tudom. Ez most rém ciki úgy érzem. - igen, alig tudok valamit arról, akivel egy fedél alatt élek, bár ez részben azért is van, mert olyan sok mindent nem is lehet tudni róla. Nincs kifejezetten hobbija, hogy mit tudom én squassolni járna, vagy valami. Szereti még a nőket, de ezt most így nem teszem hozzá, hiszen mi most... fene tudja, nincs ez így kimondva. Kellemetlenül kúszik be a gondolat a fejembe, hogy amikor ott volt neki Winter, és részeg volt, és elkövettünk akkor egy nagy hibának tűnő valamit... de próbálom kiűzni és nem gondolni erre, ami persze ezek után egyáltalán nem egyszerű, de mi más választásom lenne? Nem rágódhatok ilyesmin, mint egy féltékeny csitri, főleg hogy arra is emlékszem, amikor pont ezekkel a szavakkal mondta ezt rám még hetekkel, vagy talán hónapokkal ezelőtt. Az másik fickót én észre sem veszem, aki minket figyel. Na igen, ezért is vagyok könnyű célpont bárkinek, mert attól, hogy félek még ugyanúgy nem lettem jó megfigyelő, legalábbis ennyire nem. Annak meg nem lenne értelme, hogy üldözési mániával figyeljek folyton mindenkit, hogy vajon veszélyes-e rám nézve.
- Én még körülnézek itt, megpróbálok szerezni valami jó szakácskönyvet azt hiszem. - még mindig nem vagyok biztos magamban, de egyelőre más ötletem nincs és félő, hogy lejárhatom a lábam, akkor se sikerül majd kitalálnom valami világmegváltót, ami tényleg jó ötlet lehet Danny-nek ajándékba. Egy apró mosollyal pillantok még a fickóra. - De akkor neked szép napot és még biztosan összefutunk. - apró biccentés, de egyelőre még ülve maradok. Majd szépen elviszem a tálcámat, összeszedem a cuccaimat, aztán megpróbálok még kicsit körülnézni itt, mielőtt hazamegyek.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
2134
Join date :
2012. Jan. 27.

Admin


TémanyitásTárgy: Re: Pláza 07.02.14 17:21

Szabad játéktér!

₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪


Én mindenhol ott vagyok... De tényleg... Mindenhol!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://prison.forumsr.com



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Pláza 05.03.14 14:40

Jenna & Dave




Egy kis váráslás még soha sem ártott meg senkinek igaz? Én legalábbis tökéletesen így gondoltam a mai napig. Jártam már kellemetlen helyeken, sötét sikátor, vagy éjszaka a parkban, amikor nem kellett volna, de most vigyázok magamra, hiszen ezt kell tennem, mert a baba miatt rendkívül fontos. Már eléggé látszik a hasam, bár most a kabát egészen jótékonyan takarja. Nem arról van szó, hogy zavar, hogy meglátszik rajtam a terhesség, egyszerűen csak valahogy azóta folyton látom azokat a fura tekinteteket. Tudom én, hogy eléggé fiatal vagyok mai szemmel a gyerek vállaláshoz, de miért kell ebbe vadidegen embereknek beleszólni, ha nem is nyíltan, csak a tekintetükkel? Egyszerűen semmi közül hozzá! Sőt pár évtizede az én koromban már fura volt, ha még valaki nem ment férjhez és még nem volt legalább egy gyereke, akkor meg? Nem érdekel, egyszerűen próbálok nem figyelni rájuk, csak a saját célom felé haladni, ami jelenleg a női mosdó, mert akárhogy is, de sok volt az a nagy pohár narancslé, amit úgy jó húsz perce ittam meg a büfében odalent. Ez még nem is jelent gondot, az viszont igen, hogy épp takarítják, szóval kereshetem meg a másikat, nekem pedig eszem ágában sincs megint végigmászni az egész áruházon és eljutni a másik végében lévő mosdóig. Nem-nem, inkább levágom az utat. Tudom, hogy erre nem kéne mászkálni, a sötétebb hátsó lépcsőkön, de nem vagyok még annyira terhes, hogy egy kis lépcsőzéstől bajom legyen. A mozgó verzió persze kényelmesebb, de ez most nem számít, mert sietek és kész!
Az viszont már annál inkább, amikor a második fordulóban majdnem lekoccolja valaki a vállam, és csak akkor fogom fel, hogy az a valaki ismerős, amikor utána szólok. Kell nekem az, hogy nagy legyen a szám igaz? A beszéd végül bennem ragad, amikor találkozik a tekintetem a nagydarab pasaséval, aki hónapokkal ezelőtt tuszkolt be egy kocsi csomagtartójába. Nagyot nyelek... és hiába nézek körbe senkit az ég világon nem látok még csak a közelben sem. Nyugalom! Talán ő nem ismert fel, tehát csak tovább kell mennem lefelé és nem lesz semmi baj. Azonnal hátat fordítok neki a fordulóban és már épp lépnék az első lépcsőfokra, amikor megérzem az erős szorítást a karomon. Riadtan nézek vele farkasszemet, amikor hátra irányítom a tekintetem. Az a vigyor nagyon nem tetszik nekem, mint akinek ez a legjobb napja. Nekem pedig épp a legrosszabb.
- Kérem csak hadd menjek tovább. Nem akarhatja ezt... már olyan rég volt, el is felejtettük nem igaz? - nem, nagyon úgy fest, hogy nem felejtette el és nem hat rá az sem, hogy kicsit felére húzom a kabátot, hogy lássa a pocakomat. Ketten vagyunk, csak van benne annyi emberség, hogy békén hagyjon. De nagyon nem úgy tűnik. Amikor maga után ránt az már automatikus, hogy sikítok egyet, bár ennek csak a kezdeménye jut el a lépcsőházba, a többi a torkomban ragad, amikor az erős ujjak a számra tapadnak.
- Jobb lenne csendben maradni, mert a végén még valakinek baja esik... - a félrehúzott kabát alól kivillan a kés, a tekintete pedig egyértelműen még csak nem is rám irányul, hanem a hasam felé. Kitágult pupillával, kissé zihálva próbálok kicsúszni a szorításból, de kb. esélyem sincs. Bátor kislány vagyok, de ez most más, nem csak rólam van szó, nem csoda, ha nagyon a határán vagyok annak, hogy ne bőgjem el magam itt helyben. Nem tudom, hogy akar végigjuttatni az egész áruházon, de mi van, ha nem is akar? Ha elég neki, hogy itt, ahol a kutya sem jár megoldja a dolgot, aztán szépen tovább áll, mint aki a közelben sem járt? Nem lehet... ez komolyan nem történhet épp velem! Olyan jól alakul minden, olyan nagyon jól, ez egyszerűen nem igazság!

Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Pláza 05.03.14 16:54

A plázában csajozni. Ez sem az én stílusom, most mégis úgy alakult, hogy egy ilyen lehetőséget nem hagyhatok ki. Most komolyan, ki az a barom, aki csak úgy elsétálna egy kis barna mellett, aki mosolyog és puszta véletlenségből visszalép hozzám, hogy megkérdezze, van-e itt valamiféle bár, ahova beülhet az italra. Nagy sajnálatomra kénytelen vagyok elmagyarázni, hogy itt csak kávézót talál a legalsó szinten. Viszont hülye lennék ennyiben hagyni a beszélgetést. Ő is nagyon húzza az időt pár lépés távolságban, én pedig kis hezitálás után utána megyek. Majd én meghívom. Ha most mosolyog, akkor nem csak bebeszéltem magamnak az apró jeleket. De ő hezitál. Túl sokáig? Végül nagy mosollyal bólint. Nem tudom, nem észrevenni, ahogy villan a tekintete. Vajon az jár az ő fejében, mint az enyémben? Majd kiderül.
Egyelőre teljesen ráérősen elindulok vele az alsó szinte ő pedig csak fecseg. Nem mondanám, hogy túl sokat tudok hozzáfűzni. Kicsit olyan érzés, mintha neki teljesen mindegy, kihez beszél, csak valaki hallgassa. De őszintén? Ennyi simán belefér, ha belegondolok, hogy milyen este keveredhet ki ebből. Az pedig, hogy így nem lesz meg, amiért jöttem? Majd holnap is teszek egy kis kitérőt erre. Most viszont szeretnék a lehető leghamarabb eljutni vele addig a kávézóig. Ott is mondjuk jó lenne egy sarki asztal, hogy mellé tudjak ülni. A többi majd alakul.
Szép is lenne, ha ilyen könnyen menne minden. Fene a lelkiismeretes énembe! Fene a vérembe, ami már a leghalkabb kiabálásra, ami eljut a füleim, forrni kezd. A kis barna nem is érti mellettem, mi bajom van, miért torpanok meg. Már épp megráznám a fejem, hogy semmi, ha a nő - ha jól vettem ki a szavaiból, Constance vagy mi a neve -, nem lépne elém és villantana egy sejtelmes mosolyt. Be kell vallanom, sikerül kivernie a fejemből, hogy miért torpantam meg olyan hirtelen. Én is mosolyra húzom a szám és együttes erővel indulunk meg az eldugottabb rész felé.
Míg az elején az én fejemben egy vacsora és egy forró éjszaka terve kezdett megfogalmazódni, úgy látszik ő nem szereti elhúzni. Ki vagyok én, hogy vitatkozzak vele? Megyek mellette, az utolsó pár méteren pedig már inkább én húzom magam után és eltűnünk a kanyarban. Csakhogy nem vagyunk egyedül. A csaj kuncogva kér bocsánatot, amiért zavartunk, de én látom, hogy itt nem éppen arról van szó. Ahogy azt is, hogy mind a két szempár ismerős.
Amint eljut a tudatomig, hogy kiket látok magam előtt, akaratlanul is egy elég cifra káromkodás hagyja el a szám. Attól eltekintve, hogy hogy váltunk el, eszemben sincs csak úgy hátat fordítani és másik helyet keresni. Ott állok, mire a csaj még engem vág oldalba a táskájával, hogy mekkora bunkó vagyok. Alig hallom, amit mond. Azt pedig egyáltalán nem, hogy hátat fordít. Én viszont nem megyek innen sehova.
- Nem szeretnéd elengedni? - kérdezem meg teljesen nyugodtan, semmi részletre nem figyelve, csa a fickót nézve. Ismerem. Emlékszek rá. Rohadtul nem fogom tudni kiütni. Alig láthatóan végigtapogatom a zsebeimet, hogy hátha találok valami használhatót, de még a környéken sincs semmi.
Ő pedig hátrálni kezd. Mintha nem akarna balhét. Komolyan? Nekem pedig hagynom kellene? Egy frászt! Megindulok utána és csak az orommal előtt becsapódó ajtó állja utamat egy pillanatra. Ha lenne időm, megnézném a táblát felül, hogy megtudjam, merre megyünk, de valószínűleg valamiféle dolgozói folyosó vagy ilyesmi lehet. Mi értelme lenne, ha a tömeg felé vagy az utcára menne? Semmi.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Pláza 05.03.14 18:11

Jenna & Dave




Egész hosszú nyugalmam volt, nem tudom, hogy most miért kell megint mindennek felborulnia. Egyszerűen csak túl jó most minden, és kellett már jönnie valami újabb mélypontnak? Pedig én úgy igyekeztem, hogy ne keveredjek bele semmibe, ami veszélyes lehet, most pedig mégis szemben találom magam azzal, akit nem akartam soha többé látni. Hiába próbálok ellenkezni, nem sokat ér, hiszen legutóbb is jóval erősebb volt nálam, most pedig még meg kéne próbálni vigyázni is magamra és amikor egyértelműen a tudtomra adja, hogy azzal a késsel mit akarna művelni... hát már biztos vagyok benne, hogy nem marad más csak a hevenyészett próbálkozás a kiabálásra, de persze, hogy nem jön senki. Talán még, ha hallotta is bárki, akkor se jönne ide, hogy direkt bajba keveredjen. Talán, ha engedek neki, ha nem ellenkezem, akkor megúszhatom valahogy... egyszerűbben? Nem lehet most vége mindennek, amikor kezd minden olyan szépen alakulni. Itt a bátyám és nem adott fel a szüleimnek, és persze itt van Link, akiért egyre inkább oda vagy és attól csak még inkább, ahogy ő is értem. Aztán a baba és megkérte a kezem. Nem lehet annyira kegyetlen a sors, hogy csak úgy hirtelen mindennek vége legyen, az nem fair!
Már épp fordulna meg velem a fickó, amikor ismerős arcot látok meg a fordulóban, és persze nem egyedül. Nem gondoltam én, hogy majd annyira rosszul érinti az, hogy én kitettem a szűrét, és azóta már hónapok teltek el, de miért érint mégis rosszul az, hogy egy lánnyal látom? De nem ez számít most, kétségbeesett, könyörgő tekintettel nézek rá, nehogy elmenjen. Ki tudja... legutóbb is majdnem itt hagyott az erdőben. Oké, azóta már sok minden történt, de az is lehet, hogy ki akadt rám annyira, hogy akkor egyem meg, amit főztem. A csaj elmegy, ő viszont marad, és én is szeretnék, de nem nagyon van rá esélyem, mert a fickó hátrálni kezd, és csak azt fogom fel, hogy csukódik az ajtó előttem. Próbálok vergődni, kiabálni is, már amennyire így befogott szájjal egyáltalán lehet, de nem sokat ér. Eszméletlenül erős és nagydarab a pasas. Muszáj lenne csinálnom valamit igaz? Legalább... nem is tudom, akármit. Próbálom legalább felfogni, hol is vagyunk, milyen folyosón, merre lehet innen lelépni, de sejtelmem sincs.
Olyan, mintha percek telnének el, mire végre nyílik az ajtó és Dave újra megjelenik. Szörnyű, hogy folyton akkor futok belé, amikor bajban vagyok, bár sejtelmem sincs, hogy ha csak az utcán találkozunk, akkor mit mondtam volna neki. Bocs, hogy csak úgy dobtalak, és képzeld megkérték a kezem. Jah és terhes vagyok, az is lehet, hogy tőled, meglepi! Nem hiszem, hogy ebből bármi jó kisült volna. Egyetlen dolog jut csak eszembe végül, egyszerűen egy jól irányzott erős mozdulattal lépek rá sarokkal a fickó lábfejére. Azért ez annyit hat, hogy legalább a számról eltűnik a keze, csak a karomon marad meg a másik, amivel még erősebben rászorít. Akármennyire is igyekszem nem tudom kirántani magam, rángat tovább.
- Dave... van egy baromi nagy kése... - legalább lelassítom az ellenkezéssel, hátha ez is valami és ezt fontos info volt, hogy közöljem. Bár fogalmam sincs, hogy mit lehet a pasival kezdeni, egyáltalán Dave-nél van bármilyen fegyver, mert a késsel és az erejével szemben nem tudom, hogy mit lehet tenni fegyvertelenül.

Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Pláza 05.03.14 18:59

Ha én ezt tudom, hogy mi vár itt! Nem hiszem, hogy erre jöttem volna. De nem igazán én döntöttem. Inkább csak nem fogtam vissza a csajt, hogy felpörgessük a... beszélgetést. De úgy látszik, ebből semmi ilyesmi nem lesz. Főleg, mert miután én szótlanul állok és bámulom az előttem lévőket, ő lendíti a táskáját és közli, hogy mekkora egy barom vagyok. Ja. Az vagyok. Ő pedig elhúz egy pillanat alatt. Igazából nem tudom, mi rosszat tettem, de már nem is számít. Az érdekel, ami előttem zajlik. Bevallom, megfordul egy pillanatra a fejemben, hogy úgy tegyek, mint aki nem érti a lényeget és csak hátat fordítsak nekik. De nem. Nem hagyná az a fránya lelkiismeretem. Annak ellenére sem, hogy milyen hangulatban váltunk el egymástól.
Csak egy pillanat, amíg ténylegesen összeakad a tekintetünk, de azt a könyörgő pillantást nem lehet nem észrevenni. Azt hiszem, még sóhajtok is, mikor eldöntöm, hogy maradok és teszek valamit. Nem mintha az a pár szó, amit kimondok, sokat segítene. Semmit az ég világon. A fickó hátrálni kezd, mintha én itt sem lennék én pedig nagy léptekkel indulok meg utána. Csak akkor torpanok meg, amikor az orrom előtt csukódik az ajtó. Egy másodperc az egész, de akkor is meg kell állnom, mielőtt tovább mennék.
Ahogy látom a folyosón csak két irányba lehet menni. Az egyik mögöttem van, a másik meg ki tudja hová vezet. Remélem valami takarítói raktár vagy ilyesmi. Nem lenne rossz, mert tekintve, hogy az egész folyosó üres és nálam sincs semmi a pénztárcámon kívül... sok esélyem nincs. Talán ha közelebb álltam volna hozzájuk, amikor Jenna belevéste a cipője sarkát a fickó lábába. De nem. Túl messze vagyok ahhoz, hogy kihasználjam a pár másodpercet.
- Kés. Egyre jobb. Már úgyis régen volt szúrt sebem - morgom az orrom alatt, és jobb ötlet híján pár lépés előre. Mosolyogva persze, mert vagyok olyan barom, hogy közben vigyorogjak a fickóra. Kis híja, hogy nem mondom, örülök, hogy újra találkozunk.
Jobb ötlet híján a pénztárcám szedem elő és vágom a fejéhez. Szánalmas próbálkozás, bárhogy is nézzük, de legalább felidegesítem annyira, hogy rám is figyeljen. Úgy igazán. Most már csak el kell érni, hogy Jennát elengedje és velem törődjön. Pár sértéssel sikerül is. Már vörösödik a feje a dühtől én pedig még tovább vigyorgok. Akkor már nem, amikor egy könnyű mozdulattal löki Jennát a falnak és indul meg felém. Meg mernék rá esküdni, hogy most, hogy igazán mindent belead, remeg a föld. Vagy már képzelődök?
- Gyere nagyfiú - mondom és mielőtt eltalálhatna az öklével, benyitok a közben mellém került ajtón. Szinte beesek végül, de nem számít. Ő viszont nem jön utánam. Fogalmam sincs, mit csinál még kint, de nem jön.
Nekem viszont van annyi eszem, hogy ne rohanjak ki csak így, megnézni, mi tart eddig. Inkább a helységben forgok körbe. Tényleg egy takarítói raktár. Felmosó és társaik. Pár tisztítószer. Utóbbi mindenképp jól jön. Főleg, mert van közte pár olyan, amire elég nagy halálfejet festettek. Vajon mar is? Kipróbáljuk. Egyik kezemben a felmosó - amivel úgy nézek ki, mint valami lecsúszott idióta -, a másikban lecsavart kupakkal egy fekete flakon, fehér halálfejjel. Irány vissza!
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Pláza 05.03.14 20:34

Jenna & Dave




Mi lenne, ha ez inkább nem velem történne meg, hanem akárki mással? Én nem akarok itt lenni! Bárhol szívesebben lennék, még akár az apámmal is találkozom, ha kiválthatom ezt a helyzetet. Csak ne kelljen itt lennem a karmai között. Egyszer sikerült megmenekülnöm, de mi van, ha újra már esélyem sincs rá? Ha nem lenne itt Dave komolyan már biztos lennék abban, hogy esélyem sincs. Így sem vagyok biztos abban először, hogy nem hagy itt a fenébe és tényleg hallom is a sóhajt. ha jól sejtem ezt nem azt jelenti, hogy nagyon lelkesen húz ki a csávából, hanem ő is lenne bárhol másol. De ezzel most nem foglalkozom, most nem csak én számít, most... ketten vagyunk, akiket meg kell védeni, amiről ő még csak nem is tud, de azt hiszem nem most fogok neki ezzel indítani. Inkább megpróbálom legalább azt a tudtára adni, hogy a pasasnál kés van és nem is kis kés. Nem lenne jó, ha ezzel menne neki, vagy nekem, vagy akárkinek. Nem reménykedem benne, hogy ez a pénztárcás manőver jól elsülhet, de annyit már elér vele, hogy elengedi a fickó a karomat és finoman nekiken a falnak. Nem olyan erősen, hogy nyekkenjek egyet, vagy ne adj isten tényleg bajom legyen, de annyira igen, hogy a lábam engedje, hogy lehuppanjak a hátsómra. Innentől már nem sokat tehetek, mint hogy figyelem, hogy mit művelnek. Hát persze, hogy drukkolok, csak hangban ezt még nem merem egyelőre kifejezni, inkább azon vagyok, hogy felálljak és keressek valami ajtót, vagy kijáratot, vagy akármit. Ahol meg lehet lépni. Nem itt hagyni akarom a megmentőmet, de akkor sem csak magamra kell most gondolnom. Az a baj, hogy nem látok túl sok ajtót, Dave viszont hamarosan eltűnik az egyik mögött, és a pasas újra felém indul.
- Nem kell ezt úgy felfújni... csak menjen el és... felejtsük el az egészet. - nem jelenteném én fel, legutóbb sem tettem meg, csak az a fontos, hogy menjen el végre! Annyira akarom, hogy végre eltűnjön az életemből és soha ne is lássam többé. De csak jön felém, döngő léptekkel és nem úgy fest, mint aki meg akar állni. Én pedig hátrálok, keresem a kiutat, és végre a kezem egy kilincsen állapodik meg. Lépcsőház, valami kisebb lehet, személyzeti, vagy tudom is én. Nem számít, csak futólépésben indulok el a lépcső felé. El kell tűnnöm innen, egyszerűen muszáj! De elég egy rossz mozdulat, ahogy a fickó a karom után nyúl, a lábam pedig kicsit megbicsaklik, és már csak arra eszmélek, hogy a talaj egy pillanat alatt tűnik el a lábam alól és nem marad más, mint egy elhaló sikoly, aztán csak a nagy feketeség marad.

Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Pláza 05.03.14 21:56

Kivételesen ötletem sincs, mivel kellene indítanom. Tényleg nincs más nálam, csak a pénztárcám, de azt hiába vágom a fickóhoz, sokat nem sebez rajta. De legalább feldühítem. Ez is valami. Tudom én tapasztalatból, hogy minél idegesebb az ember, annál kevésbé gondolkodik. Vagyis több esélyem van. Mert ha ez a melák gondolkozik - már ha képes - nem úszom meg azt a szúrt sebet. De nagyon úgy tűnik, hogy nincs sok esze. Megindul felém, nekem pedig arra sincs időm, hogy Jenna után nézzek, mennyire vágta oda a falhoz. A kezem a kilincsen. Csak remélni tudom, hogy az ajtó mögött lesz valami használható.
Úgy tűnik, mázlim van. Nem mondanám, hogy a legjobb fegyver egy felmosó meg valami ismeretlen tisztítószer, de elég nagy koponya van rajta ahhoz, hogyha jól célzok, egy időre kiiktassam a fickót vele. Már csak azt kellene megtudni, hogy hova is tűnt. Nem lett volna rossz, ha kis késéssel bejön utánam. Azzal viszont most már nem akarok időt tölteni, hogy kitaláljam, vajon mit csinált kint eddig. Inkább megindulok, mint valami idióta, kezemben a felmosóval. Alig hallom Jenna hangját, de legalább be tudom határolni, hogy merre ment. Sietve nyomom le az újabb ajtó kilincsét, mégis egy pillanatra megtorpanok. Már a következő szinten vannak és valamiért mozdulatlanul nézem végig a kis jelenetet. Tenni úgysem tehetnék semmit. Ezután viszont...? Kettesével szedem a lépcsőt. A felmosóra nincs is szükség. Úgyis háttal van nekem a fickó, szóval csak úgy, ahogy van rá kell öntenem a nem kis felületre a löttyöt. Bármi is van, a fickó felordít, de majdnem én is. Sikerült a saját kezemre is önteni. Nagyon durván mar és éget. Ha akár egy kis időm is lenne, megtippelhetném, hogy ebből maradandó sérülés is lehet. Remeg. Igazán... remek.
De nincs még vége. A fickó üvölt, de azért felém fordul. Próbálom szorítani a felmosót mint két kezemmel, már amennyire a fájdalom engedi. Ekkor jön a meglepő rész. A pasas elvigyorodik. Látom, hogy jó pár helyen hiányzik a foga. Hogy van ennek ennyi ereje? Még ezek után is? Hozzávágom a flakont. Talán pár csepp volt még benne, de arra elég, hogy az arcára kerüljön. Na ekkor már ténylegesen felüvölt, mire megjelenik két biztonsági őr és végignézik, ahogy a fickó elfut mellettük.
- Barmok! Menjetek már utána! - üvöltöm most már én is, mire nagy nehezen mozdulnak. Csodálkozok, hogy az egyik nem maradt itt mellettem, hogy engem vegyenek elő, amiért elhasználtam a takarító értékes készletét.
- Jenna...? - veszem lejjebb a hangerőt, ahogy odalépek hozzá és megpróbálom felültetni. Felébreszteni. Akármi. Csak akkor látom meg, hogy valami nagyon, de nagyon más rajta. A hasa. Akaratlanul is nagyot nyelek és elraktározom magamban, hogy erre még rá kell kérdezni - később. A kezét nem nézem meg, így a gyűrű nem tűnik fel. Túlzottan lefoglal az az apróság, hogy megpróbáljam megállapítani, hogy sérült meg. Mert egy biztos, hogy vér van a lépcsőn. Az én kezem csak elég csúnya, de nem vérzik.
Mire meg tudnám állapítani, visszaér kifulladva az egyik biztonsági őr. Nem kérdezek én tőle semmit. Valahogy nem tud érdekelni, hogy elkapta-e a pasast. Ő pedig nem beszél. Csak veszi elő a telefonját és fél perc múlva már tartja is a füléhez.
Oda sem figyelek arra, amit mond. Képtelen vagyok. A kezem ég, a fejem zsong, miközben ezer meg egy kérdés fogalmazódik meg bennem. Azt pedig még mindig nem tudom, honnan jött a vér.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Pláza 06.03.14 10:33

Jenna & Dave




Tudom, hogy nem kéne csak úgy itt hagynom, ha már ő sem tette, de mégis én mit tehetnék? Az is csoda, hogy nem lökött a fickó annyira a falnak, hogy egyáltalán fel tudok állni, hogy meg tudom próbálni megtartani magam és elindulni... valamerre. Fogalmam sincs, hogy merre mehetnék, de az biztos, hogy ellentétes irány kell nekem, mint amerre ők mentek. Valami kiút és emberek, mert akkor már a pasas sem lesz olyan nagy legény. Csak ki kéne érni a forgalmasabb részre, a helyett, hogy itt húzom az időt, ahol a madár sem jár. Végre sikerül lelni legalább egy ajtót, csak épp hamar elcsendesednek mögöttem a hangok és a végén már futólépésben indulok meg a lépcsőn. Kell lennie valahol egy olyan ajtónak is, ami kifelé vezet, a főfolyosóra, oda ahol az üzletek vannak. Nem létezik, hogy csak itt bent lehet keveregni és minden totálisan le van zárva. Nyitódik az ajtó, én pedig halálosan rettegek, hogy utol fog érni. Túl nagy hozzám képes, én pedig akármennyire is akarok, nem tudom gyorsabban szedni a lépcsőket és a fordulóban már utol ér. Ellépek előle, de az egésszel csak annyit érek el, hogy még épp utánam kap, amikor végül megcsúszik a lábam és eltűnik alóla a talaj. Ez nem... nagyon nem jó így. Sikítok, aminek igazából semmi értelme, csak egy buta ösztönös reakció, aztán elsötétül minden. Nem is látok semmit a harci jelenetből, sem az nem tudatosul, hogy megérkeznek a biztonsági őrök. Minden teljesen homályos. Az a jó ebben, hogy legalább nem érzek fájdalmat sem, csak amikor lassan tompán meghallom az ismerős hangot, ahogy a nevemet mondja. Nem hiszem, hogy fel tudnék most ülni, vagy egyáltalán mocorogni. Fáj mindenem és biztos, hogy van pár horzsolás is erre-arra, sőt, ha csak az van, akkor még egész jól jártam. De félek, hogy nem így van, mert ahogy a kezdenek összeállni a dolgok belém is hasít a fájdalom. A karomba, amit ösztönösen szorítok magamhoz. Egy mély horzsolás szalad végig a könyökömtől a csuklóm felé, de ez a kisebbik baj. Az előtörni akaró kiáltást próbálom csukott szájjal szorítani vissza.
- Nagyon fáj... - a viszonylag épen maradt kezem csúszik automatikusan a hasamra. Mi van... ha... Ha túlságosan megütöttem magam, ha megütöttem őt? Miért ájultam el? Miért nem tudtam figyelni arra, hogy úgy essek, hogy csak én sérüljek meg? És csak ezek után jutok el odáig, hogy felfogjam a tényt, hogy a nadrágom az, ami véres. Másol nem látok ilyesmit, de ez bőven rossz jel. Biztos, hogy baj van, érzem, tudom, és túlságosan fáj ahhoz, hogy ne így legyen. Erősen szorítom a hasamat, mintha ettől bármi is jobb lenne, de újra és újra belém nyilall ez az éles fájdalom. Próbálom tűrni, de nem megy túl jól, kicsordulnak az első könnycseppek, de még csak nem is maga a fájdalom az ok. Nem az, hanem a rettegés, hogy neki valami baja esett.
- Dave... mentő... ugye jön a mentő? Segíteniük kell. Meg kell... meg kell menteniük. - nem érzek semmit, amit kéne, pedig az utóbbi hetekben már olyan sokat mocorgott és egyre erősebben lehetett érezni, de most semmi... Az ég világon semmit nem érzek csak újra és újra érkező fájdalom hullámokat.

Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Pláza 06.03.14 14:22

Régen örültem volna egy ilyen kilátástalan helyzetnek. Akkor vigyorogva mentem volna neki és élveztem volna a kihívást. Most viszont csak azt látom, hogy míg a fickónak kése van, nekem csak az üres zsebem. De legalább elértem, hogy rám figyeljem és békén hagyja Jennát egy kicsit. Amint megindul felém, benyitok az ajtón. Csak remélni tudom, hogy rejt valami hasznosat. Kivételesen úgy tűnik, szerencsém van. Már ha annak lehet mondani, hogy egy felmosóval és valami ismeretlen löttyel induljak meg újra a hangok irányába. Nem lett volna rossz, ha a fickó egész végig velem törődne... De nem, eszében sincs. Úgyhogy futva indulok meg a lépcsők felé. Egy pillanatra viszont ledermedek. Az agyam egy része tudja, hogy ezt a jelenetet csak végignézhetem, megakadályozni nem tudom. Utána viszont kettesével szedem a fokokat lefelé és gondolkodás nélkül zúdítom a fickó hátára a halálfejes flakonból a löttyöt. Aztán már csak azt veszem észre, hogy nem csak ő ordít fájdalmasan, hanem én is. Sikerült a saját kezemre is önteni egy adagot és rohadtul éget... mar...
De nincs sok időm ezzel törődni, mert nagyon úgy néz ki, hogy nem csak én tudom jól kizárni a fájdalmat. Végül az egész flakon landol az arcába, mire a szeméhez kap. Máris jobb. A következő másodpercben túl sok minden törtnénik. A biztonsági őrök. A fickó fut. Én kiabálok. Aztán kikötök Jenna mellett. Próbálom megállapítani, hogy hol sérült meg, honnan jön a vér. Nem sok sikerrel. Túlzottan leköt az az igazán apró tény, hogy mi változott rajta. Ha tehetném, most kezdenék hátrálni, de egy, mögöttem csak a fal van, kettő... nem tehetem meg. Hiszen nincs észnél. Hiába áll már ott az egyik biztonsági őr, elég erősen zihálva, miközben telefonál, ez nem elég. Bármi is történt, akkor sem tűnhetek el. Akkor sem, ha ebből elég egyértelműen rendőrségi ügy lesz. Éveken át megúsztam, miközben kerestem a bajt, most pedig, mintha a sors nem engedné, hogy kiszálljak.
- Elmúlik. A fő, hogy észnél vagy - mondom komoran, miközben újra és újra aggódva pillantok rá. Hiába nem akarok ezzel az aprósággal foglalkozni, hiába nem akarok teóriákat gyártani... A fenébe is! Megsérült és vérzik. Azzal kellene törődni, nem a kavargó gondolataimmal. Amúgy is egyszerűbb lesz, ha rákérdezek. Csak nem most.
Most inkább a biztonságira nézek, aki még mindig nagyban telefonál. Komolyan már megfordul a fejemben, hogy eszébe sem jutott mentőt hívni, hanem éppen valami haverjának telefonál, hogy elmesélje, milyen akcióban volt része.
- Jön már az a kib*szott mentő? - kiabálok a fickóra, mire ő bólint. Ezzel egy időben meghallom a szirénát, majd egy perc múlva nem csak a mentősök futnak be, de a rendőrség is. Nem tehetek róla, újabb káromkodás hagyja el a szám. Még most, ilyen helyzetben sem díjazom túlzottan a jelenlétüket.
Jennát viszik, engem pedig egy egyenruhás céloz meg. Nem tudom, mit mondtam volna neki, ha nem jelenik meg egy doki és kezdi el vizsgálni a kezem, majd beszállít engem is a mentőautóba. Aztán jön a kérdés. Ismerem-e a sérültet? A rokona vagyok? Aztán még vagy tíz másik kérdés, de azokra már nem figyelek. Leragadok ott, hogy ismerem-e... van-e hozzá bármi közöm... Van?
Jó lenne megkérdezni. Hiszen csak egy egyszerű igen vagy nem válaszra van szükségem, de nem igazán engednek kérdezősködni. Az egyik doki leültet oldalra, az ajtó mellé, hogy ne legyünk útban és a kezemet vizsgálja, miközben másik kettő áll Jenna mellett. Fogalmam sincs, mit csinálnak. Miért állunk még itt ahelyett, hogy indulnánk?!
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Pláza 06.03.14 16:22

Jenna & Dave




Szörnyű dolog, hogy milyen hirtelen el tud ájulni az ember, amire nem is nagyon számít. Most pedig ez történt, és a legrosszabb, hogy nem igazán szokott az lenni, hogy mikor magadhoz térsz, akkor minden szép és jó. Az csak a mesékben van így, a valóságban az ébredés általában kellemetlen, fájdalommal jár, mint ahogyan most is. Rettenetes az egész, és még először abban sem vagyok biztos, hogy hol vagyok, de legalább a hang ismerős és ez az egy, ami végre megnyugtat kicsit. Ha az a pasi tornyosulna ezek után felém, nem is tudom, hogy mit csinálnék azon kívül, hogy nem állnám meg veszett sikítozás nélkül. De Dave van itt, és ez legalább valamennyire megnyugtat, de az már egyáltalán nem, hogy felfogom... baj lehet nem csak velem, a babával is. Cseppet sem érdekel, hogy én mennyire sérültem, hogy a karom lehorzsolódott és tuti, hogy van rajtam nem egy ütés is az egész miatt és még ki tudja, hogy nem akad-e valami belső sérülés, ami nem is látszik. Az most sokkal rémisztőbb, hogy talán... talán neki is baja esett. Hogy valami rémes történik, hogy nincs még itt a mentő és hogy a vér olyan helyről jön, ahonnan nagyon nem szabadna neki.
- De ez így baj... nagy baj, nem szabadna így fájnia. Nem szabad ott fájnia! - próbálok én hevesebben beszélni, de inkább csak valami rekedt suttogás lesz belőle, mintha ha nem mondom ki igazán hangosan, akkor nem is igaz. Ide ér majd a mentő, megnézik és nem lesz gond, azt mondják, hogy ilyesmi előfordul a sokk miatt... de mégsem tudok hinni benne. Valahogy nem megy, mert nem érzem, amit kéne. Tudom nem mindig rúg, de most annyira nagy a csend és a mozdulatlanság odabent, hogy már szinte elviselhetetlen. És nem tehetünk mást, mint hogy várunk, miközben a vér csak szépen tűnik el belőlem, és képtelen vagyok gátat szabni a sírásnak. Annyira... annyira félek!
- Hol vannak már? - képtelen vagyok eltüntetni a kétségbeesett tekintetet, de végre hallom a szirénát. Csak időben legyenek itt, és ne legyen semmi baj. Végre hordágyra kerülök, és mondhatnám, hogy kényelmesen elnyúlhatok, de persze erre esély sincs, hiszen még úgy is nehéz mozdulatlanul maradni, hogy minduntalan igyekeznek visszanyomni a fekvő helyzetbe. Pihennem kell, meg ilyesmi. Oké, de ez most nem fontos, most nem ez a fontos!
- Hogy van a baba? Vele foglalkozzanak kérem, csak vele! - fogalmam sem volt róla pár hónappal ezelőtt, hogy lehet valaki ennyire fontos nekem, aki még csak meg sem született. Mindig azt hittem, hogy rémes anya lennék, de úgy, hogy most itt van bennem valahogy minden egészen más. De persze csak csitítgatnak és visszanyomnak azzal, hogy pihennem kell, mert sok vért veszítettem. Nem nagyon tudok most másra figyelni, kérdésekre válaszolni. Próbálom legalább nagyjából elmondani hogyan estem, de olyan sok minden esett ki, amikor leszállt a köd az agyamra. A legrosszabb, hogy nem mondanak semmit, de az arcuk túl sok mindent árul el, ahogy az is, amikor végül bekapcsol a sziréna és eszeveszett gyorsasággal indulunk meg.
- Miért nem mondanak semmit? - beszélnék én tovább, tényleg akarok, kérdezni, ha kell megrázni őket, hogy végre feleljenek, de nem megy. Nem tudom, hogy a bekötött valami az ok, netán a vérveszteség, de egy pillanat alatt lesz minden megint teljesen fekete, mint annál az esésnél. Egyszerűen csak megszűnik a fájdalom, az aggodalom, és minden, ami ezzel jár. Az ájulás néha még jó dolog is, csak felébredni lesz újfent rémes belőle.

Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
2134
Join date :
2012. Jan. 27.

Admin


TémanyitásTárgy: Re: Pláza 06.03.14 21:17

Szabad játéktér!

₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪


Én mindenhol ott vagyok... De tényleg... Mindenhol!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://prison.forumsr.com



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
493
Join date :
2012. Jun. 21.
Age :
29
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Pláza 10.03.14 15:07

Chad

Sikerült sok mindent megbeszélnünk, sőt talán még néhány témát túl is tárgyaltunk. Tettem neki pár ígéretet is, amit be is fogok tartani a vacsora után, szeretnék neki bizonyítani, hogy mindaz, amit mondtam neki, azok nem csupán üres szavak. Szerintem neki is el fogja nyerni a tetszését az, amire készülök. Annyi törődés és odafigyelés után igazán megérdemelt tőlem is egy kis kényeztetést. Tényleg Chad az a férfi, akire mindig is vágytam, keresve sem tudnék jobbat találni. Miatta tényleg a világ legszerencsésebb nőjének tudom magam érezni.
- Más férfiak még ha akarnának sem tudnának felszedni. De ne is gondoljunk másokra. Kicsim, ez az este szóljon csak tényleg rólunk. - Bizakodóan pillantottam rá immár az autóban ülve. Miután bekötöttem magam be indítottam az autót.
- Kész szerencse, hogy ilyenkor már még véletlenül sem fogunk dugóba bekerülni. - Már a csúcsforgalomnak végez, ezért nem sokára oda érünk a pláza parkolójába, már csak percek kérdése az egész. Remélhetőleg sikerül olyan rucit találni, ami neki is tetszeni fog. Csak erre tudtam gondolni, természetesen az utat is figyeltem, mégis hirtelen fékezésre kényszerültem, mikor valaki elénk vágott. Szerencse, hogy a légzsák nem nyílt ki, ahogyan az is, hogy mindketten be vagyunk kötve, ezért nem történt baleset.
- Nem hiszem el! Ezt az idiótát! Tombolán nyerte a jogsiját? - Teljesen fel voltam háborodva. Akár bele is mehettem volna és ki tudja most mi lenne velünk, vagy, hogy egyben lennénk-e most.
- Jól vagy? - Aggódva néztem rá, látszólag nem lett semmi baja, de azért mégis rákérdeztem, hiszen aggódok érte. Vettem egy mély levegőt, majd beindítottam ismét az autót, az a balfék, aki miatt le kellett fékeznem az már régen elhajtott.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?

Sponsored content



TémanyitásTárgy: Re: Pláza

Vissza az elejére Go down

Pláza

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
5 / 8 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

Permissions in this forum:Válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
PRISON FRPG :: Város :: Belváros :: Egyéb helyszínek-
Új téma nyitásaHozzászólás a témához