welcome to prison frpg
üdvözlünk
lépj be las vegas-ba!
Amikor meghallod a nevet: Las Vegas, mi jut először eszedbe?
Kaszinók? Féktelen bulik? Black jack? Roulette? A lehetőségek tárháza végtelen, a kaszinók sora gazdagokat dönt mocsokba...
Azonban egy valamire senki sem gondol. Miután a kaszinóban megszeded magad zöldhasúval, nem árt vigyázni a haza úton; Las Vegas sem másabb, mint a többi város. Vannak rosszfiúk és rosszlányok is, akik képesek bárkivel végezni, ha úgy tartja kedvük. Vannak drogosok és más szenvedélybetegek, akik képesek ölni is azért, hogy megkapják a napi adagjukat. Táncosnők és krupiék, akik egy szempillantás alatt elveszik mindenedet. Prostituáltak és maffiózók, akiknek már, ha csak a nevét tudod, már veszélyben vagy. Mi a közös bennük? Egy rossz mozdulat, egy alaposan át nem gondolt lépés, és máris a börtönben találják magukat, ahonnan megszökni, még senkinek sem sikerült...

facebook csoportunk
lépj be
las vegas téged vár
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
csacsogda
súgj nekem egy titkot...
promónk
csak tekintsd meg!
új posztok
kaptál választ?
EOF - Empire of Fantasy
Vendég
09.12.17 8:27
a legaktívabbak
a legtöbb posztot írók
Admin (2134)
 
Lyna Hill (780)
 
Desmond Drescher (649)
 
Cassandra Drescher (599)
 
Chad Donaghue (561)
 
Charlotte Collins (493)
 
Jennifer Ariadne Lively (451)
 
Aurora Rossum (399)
 
Veronica Chloe Foster (389)
 
Helena Nina Lemmer (273)
 
Top posting users this month
Andres Nathaniel Blake
 
Candice Westmiller
 
Zooey A. Benedict
 
Lyna Hill
 

Új téma nyitásaHozzászólás a témáhozShare| .

Pláza

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Pláza 28.08.12 10:59

A kezdeti zavartságnak hamarosan már nyoma sincs, amint tovább megyünk, és már arra is sikerült rábeszélnie, hogy had vegye meg nekem a cipőt. Nem tudom, hogy mi volt részemről ez a hirtelen beleegyezés, de tudom, hogy többet ilyet nem tehetek. Úgy érzem, mintha kihasználnám, pedig nem erről vagyok híres, és azok után, amit tettem vele, és ahogy megaláztam kétszer is, még azt se érdemlem meg, hogy egyáltalán szóba álljon velem.
Hamarosan már egy újabb témánál tartunk, és azt taglaljuk, hogy érdemes-e az első munkahely megszerzése után ünnepelni. Lehet, hogy előre innék a medve bőrére, és másnap már megint csak munkanélküli lennék, de akkor is, jó lenne legalább csak egy napig úgy érezni, hogy sínen vagyok végre. De, ha ő mondja… Látszik, hogy sokkal több tapasztalata van már a munka terén, mint nekem, ami nem is meglepő. Utoljára akkor dolgoztam. miután szakítottunk, és valamiből fent kellett tartanom magam.
-Ezt se én mondtam! – Vágom rá védekező hangnemben, vigyorogva sandítva fel rá, ahogy már az ingek válogatásánál tartunk Nem díjazom a fehéret, attól függetlenül, hogy fehér ingre mindig szüksége lehet az embernek, hiszen ki tudja, hogy mikor fognak egy olyan meetingen vagy találkozón, bármin, fehér inget követelni, függetlenül attól, hogy mennyire elavult már?
Miután már két kombinációt is sikerül kilőnünk, jön a következő, általam beszerzett összeállítás.
-Hát… mindenesetre elég gáz. Nem tudom, hogy milyen ízlésficamos emberek képesek olyan „seszínű” ingeket gyártani, de hát biztos jobban értenek hozzá, mint jómaga. – Vonok vállat, és megvárom, ameddig elvonul, hogy felvegye az elős „összeállítást”, amiben hamarosan meg is jelenik. Hát… azt kell, hogy mondjam, melegeket megszégyenítően néz ki ebbe a cuccban. Véleményemet visszatarthatatlan nevetéssel hozom tudtára, közben pedig már küldöm is vissza, hogy ezt sürgősen vegye le, és inkább nézzük meg, hogy a másik kombináció, hogy áll. Feltételezni merem, hogy az egy fokkal jobb lesz. Egy cseppet meglep, hogy itt kezdi el lehámozni magáról az inget, amit vissza is akasztok a helyére, de csak miután –a többi női vásárlóval együtt-, alaposabban is szemügyre vettem. Melyik az a nő, aki egy ilyen testre még csak rá se mer nézni? Az ássa el magát!
Arcom felderül, amikor meglátom kijönni a próbafülkéből a másik kombinációval. Máris jobb, azt kell, hogy mondjam. Buzgón a nyakába kötöm a nyakkendőt –mélyen magamba szívva férfias illatát-, aztán távolabbról is szemügyre veszem, elismerő pillantást vetve rá.
-Tök dögös vagy! A csajok összepisilik majd magukat, ha meglátnak ebbe a szerkóban. – Ja, meg lehet, hogy én is…
-Vedd, az már a te dolgod! – Vonok vállat, és megvárom, ameddig visszaveszi a saját ruhadarabját. Abba már nem szólok bele, hogy a biztonság kedvéért egy fehér inget is társít a többihez. Az ő pénze, azt vesz rajta, amit akar.
-Phil? Csak nem melegebb vizekre eveztél? – Gonoszkodom. Elég furcsa egy férfi szájából olyat hallani, amikor zoknit vesz, hogy „Phil miatt”. Mégis honnan kéne nekem tudnom, hogy ki vagy mi az a Phil?
-Semmi nem kell. – Mit gondol? Majd még megvetetek vele valamit ezután a méreg drága cipő után? A pénztárnál nekem is hamar feltűnik a kasszás csajszi túlbuzgósága.
-Szerintem hagyd itt a pénzzel együtt a számodat is neki… - Súgom vissza, mert, ahogy elnézem, nem kicsit imponál neki Ryan. Amikor meghallom a végösszeget, akaratlanul is megfeszülnek az izmaim, ahogy belegondolok, hogy részben miattam kell még a gatyáját is itt hagynia. Fizetés után el is induluk. Amint kilépünk az üzletből, újra magamra húzom a napszemüvegemet.
-Starbucksba? Viccelsz?! – Húzom lejjebb orromra a szemüveget, hogy a mögül tekinthessek fel a szemeibe.
-De hát ha ennyire tehetős vagy… - Sóhajtom megadóan.

Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Pláza 28.08.12 11:33

Az idő csak úgy pörög felettünk. Lassan már azt veszem észre az egyik nagyobb faliórán, hogy közel egy órája itt szórakoztatom nem csak magam, de Monát is. Meglep, hogy közel olyan lelkesen megy bele a játékba, mint ahogy azt én magam teszem. Igyekszek nem odafigyelni az elmúlt két alkalomra, mikor a találkozásunk csúf kudarcba fulladt az elhagyott épületben és a bárban is. Második alkalommal, sokkal nyíltabb voltam bevallom, de elég volt egyszer úgy szólnom, hogy azt ő nem vette figyelembe, és máris kiborult nálam a bili és úgy viharzottam el, mintha nem is ismerném a lányt, és valaki más vár otthon. Persze ha valaki várt volna akkor nyilván nem idegbajos csapkodással hagytam volna el az épületet, sokkal nyugodtabban, de annál lelkesebben. De bevallom ne volt szükségem senkire, ott volt a nyúl akivel szórakozhattam. Szegénynek biztos eltört az amúgy is kajla füle, annyit szórakoztam vele. Akárcsak egy gyerek. Leültem a szoba közepére, mellettem Phillel, aki nagy lelkesen tette fel mellső két lábát a térdemre, én pedig magamhoz húzva hülyültem vele. Tudom, tudom nem kell mondani! Nekem is vannak néha zakkant perceim. De be kell vallani, talán ő az egyetlen ezen a világon, aki szavakkal nem tud bennem kárt tenni. Az mellékes, hogy számtalan kábelt rágott apró cafatokra anélkül, hogy felfújta volna őt a 220.
- Tudod, nem mindenhova illenek a rikító színű dolgok. Egy tárgyalásra még se mehetünk be színes, virágokkal tarkított ingekbe. Sima fehér vagy sárga, esetleg világoskék és puszi! Nem vacakolhatunk sokat. Egy vacsora az ügyfelekkel, vagy munkatársakkal, vezérigazgatóval, az már más. Oda mehet a fekete, bordó vagy akár a kedvenc rózsaszíned is - magyarázom nagy erőbedobással, hogy megértse, milyen is az a meló, amit már évek óta szorgalmasan taposok, így tudom, mire van ott szükség.
A rózsaszín még se nyeri el a tetszésünket, így az már vissza is kerül a helyére. Majd csak gazdára lel egy kevésbé nagydarab pasi személyében. Van egy olyan érzésem, hogy ezek után se kifejezetten fogok rohanni ezután a szín után.
Ahogy a sötétebb, egyben utolsó szerelésben kiállok elé, már köti is nagy lelkesen a nyakamba a nyakkendőt, miközben nekem van bőven időm arra, hogy vessek pár pillantást csinos arcára, hosszú pilláira. Hogy a p*csába csalhattam meg egy ilyen nőt? Egyszerű! Hülye voltam és fiatal...
Mikor eldöntöm, hogy megveszem ezt az együttest, hozzászúrom még azt is, hogy a fehéret is magaménak akarom tudni, elvégre ki tudja, hogy mikor lesz szükség rá a következő hónapokban, években. Legalább nem kell majd imádkoznom azért, hogy legyen egy fehér nyakkendőm, hanem elég lesz előkapnom a szekrényemből. Miután visszatérek a zoknikkal, meglepő kérdést kapok Monától.
- Mi? - hüledezek - Nem! Nem, Phil egy tízkilós szürke, lógófülű nyúl, amit egy kedves exem hagyott nálam véletlenül és döntött úgy végül, hogy nálam is marad. Hóbortja, hogy a zoknis fiókomban turkál, így heti rendszerességgel vehetem újra őket vagy azért, mert nem jön ki belőlük a szőre, vagy szétrágja a lábujját - jegyzem meg vigyorogva.
- Rendben, akkor nem kapsz mást - állunk meg a pénztárnál, ami mögött ácsorgó lány nem kis odafigyeléssel koslatja hol Monát, hol engem. Már-már zavarba ejtő a kuncogása és a szeme csillogása, így közelebb hajolva Monához, megjegyzem, hogy nem tudom mitől ilyen vidám. A válaszra elhúzódok tőle.
- Jaj, ne idegelj már! - mosolygok rá elégedetlenül. Fizetés után végül elhagyjuk az üzletet, mikor is felhozom az egyik kávézót ötletként.
- Mona, csak egy kávé, mellé egy süti, ha kell! Nem egy öt csillagos étterembe hívtalak meg, ahol nyolc kanállal kell fogyasztani a rendelteket! - pillantok le rá, majd elindulok a Starbucks felé, remélve, hogy ő is jön.
Ahogy beérünk a kávézóba, leadjuk a rendelést a pultnál, majd egy hátul elhelyezkedő asztalhoz invitálnak minket. A kért italokra nem is kell sokáig várni, egy bő két-három perc elteltével meg is érkeznek. Amint azokat kézhez kapjuk, egy mély levegő kíséretében kapok elő egy A/4-es mappát, tele papírral melyeken számtalan betű, pecsét és aláírás szerepel.
- Igazából jó, hogy összefutottunk, mivel ezt meg akartam neked mutatni! Kicsit kutakodtam bent az irodában munkalehetőségek után, és mint kiderült, az asszisztensünket, adminisztrációs titkárunkat most tanácsolták el, szóval megüresedett a helye, jelentkező pedig nincs rá. Így szépen bebattyogtam a főnökhöz, és meséltem rólad. Bruttó havi hétszáz dollár, mely egy éven keresztül biztos fedezné egy saját lakás és a magad ellátását is. Utána pedig már csak jobb lehet, nem igaz? Szóval, tárt karokkal várunk téged mindnyájan! - teszem le elé a nyilatkozatot az egész mappával együtt, hogy ha van kedve, nézegesse meg őket.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Pláza 28.08.12 16:58

Csendben bólogatok, ahogy az ingek próbálgatása közben taglalni kezdi, hogy milyen helyek azok, ahova megengedettek a színesebb ingek és nyakkendők, és melyek azok, ahova mindenki köteles ugyanolyan színű ingben és zakóban megjelenni. Furcsa, hogy lassan már az se mindegy, hogy jobbra vagy balra fésülöd a hajad egy-egy ilyen megbeszélésen. Nem is értem, hogy mire föl ez a szigor.
Akárcsak a katonaságnál… Csodálom, hogy nem kell két évet katonaságban tölteniük az ügyvédeknek mielőtt belevethetnék magukat az igazi munkába.
-Mekkora idióta előírások! Az ember már nem is mehet abba dolgozni, amiben kényelmesen érzi magát. Így már el is ment a kedvem a munkavállalástól! A rózsaszín pedig egyáltalán nem a kedvencem, ezt kikérem magamnak! – Váltok rögvest duzzogó, önfejű kislány szerepbe, de csak addig, ameddig a következő próba után meg nem jelenik a rózsaszín ingben, hozzátársított fekete csokornyakkendővel. Vicces, langyi és egyben röhejes látványt is nyújt, amire egyszerűen nincsenek szavak. Nevetésem árulkodik pillanatnyi véleményemről, és csak akkor sikerül lenyugodnom, amikor már levette magáról ezt a förtelme, hogy belebújjon a feketébe, ami lényegesebben jobban áll neki. Hát még, ha ezt pillanatokon belül megkoronázom a pink nyakkendővel, akkor milyen jó lesz! És igen, be is teljesül az, amit reméltem és vártam is. Egy pillanatra elkalandoznak a gondolataim piszkos vizekre, amint alaposabban is szemügyre veszem, de mindezt egy aprócska fejrázással máris kompenzálom, és már nincs is más hátra, mint az, hogy fizessen és tovább menjünk, ki ki a maga útjára. Azért jó, hogy ilyen jól sült el az a mai kis délután. Nem is tudom mit csináltam volna, ha nem fut be időközben Ryan. Lehet felülkerekedett volna rajtam a kísértés, és már a dutyiban ülnék cipő lopás miatt. Ahogy elindulunk a pénztárhoz, menetközben megemlít valami Phil nevű pasast.
Persze, ebből rögtön a legrosszabbat kezdem el feltételezni, de szerencsére nem olyan nagy a baj, mint először hittem. Szóval már hivatásos nyúltulajdonos is? Értem én!
-Hogy lehet csak egy nyulat véletlenül ott hagyni valakinél? Hány kilo kollagént fecskendeztek a csajba, ami károsodást okozott az agyában? – Ez egy csúnya és sértő megjegyzés volt, és egyértelműen arra utaltam vele, hogy valami mű nője volt.
-Miért nem neveled meg? – Érdeklődöm kíváncsian. Nem állapot, hogy megrágja a zoknikat, és hetente újakat kell vennie, na meg aztán ki tudja, hogy mit csinálhat még az a nyúl? Én valamiért nem tűrném meg magam mellett… De ez nem az én gondom. A pénztárnál suttogva tanácsot adok Ryannek, ki csak egy ellentmondással reagál minderre. Fizetés után elhagyjuk az üzletet, Ryan pedig kávéra invitál.
-Nem bánom, de csak egy kávé! Lassan indulnom kéne… - Igen, való igaz, hogy ideje lenne már mennem, de valamiért most nem igazán akaródzik a dolog. A Starbugsba érve, rendelek magamnak egy cappuchinot, aztán csak leülök Ryannel szembe az egyik asztalhoz, így várva a rendelést, ami szinte azonnal meg is érkezik. Éppen a habot iszom le a cappuchinom tetejéről, amikor Ryan elém tol egy halom papírt, mindenféle rendeletekkel és miegymással. Félre döntött fejjel, homlokráncolva kezdem el átlapozgatni őket, mialatt szemlélteti, hogy mik is ezek.
-Szóval ezt úgy kell értsem, hogy… te most… munkát ajánlasz nekem? – Pislogok rá hüledezve. El se tudom hinni, hogy ilyen velem megtörténhet, és hogy ez nem álom, hanem a véres valóság.
-Ez és ez… ez nem igényel valami külön képzést, vizsgát, tanfolyamot, akármit? Nekem tudod, hogy csak egy érettségim van… - Mondom komoly ábrázattal.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Pláza 29.08.12 13:00


- Tény, hogy azok, viszont vagy alkalmazkodsz hozzá, vagy megpusztulsz a szégyentől, mikor úgy állítasz be egy megbeszélésre, hogy míg mindenkin fehér ing-fekete nyakkendő kombináció van, addig rajtad piros vagy kék - vonok vállat nemes egyszerűséggel.
- Emiatt ne menjen el. Először persze idegesítő, de mindig vannak szabályokat, melyeket kötelező betartani, különben repül az ember. Ami ugye nem valami kellemes - ahogy kikéri magának, hogy a rózsaszín nem is a kedvenc színe, széles vigyor telepszik az arcomra, amit egy ideig el se tudok onnan tüntetni.
A fekete ing, pink nyakkendő szerelésnél döntünk, de mellé még veszek egy fehér inget és egy szintén fehér nyakkendőt is, a biztonság kedvéért. Nem lenne valami kellemes, ha az utolsó pillanatban derülne majd ki, hogy szükség lenne egy fehérre is, pedig nincs is otthon.
Ezt követően kezdem el taglalni, ki is az a Phil, mivel Mona pár pillanattal ez előtt b*zinak állított be. Mit ne mondjak, hittérítésnek csillagos ötös.
- Kérdezd meg tőle... szerintem elég nagy jószág ahhoz, hogy kiszúrja az ember szemét. Ráadásul előszeretettel hívja fel magára a figyelmünket - vonok vállat egy válasz kíséretében, ám ahogy a következő megjegyzés a fülembe jut, ráncolt homlokkal fordulok Mona felé.
- Most megfogsz lepődni, de te is tele vagy kollagénnel, mivel az a benne van az ember bőrében, csontjaiban, porcaiban és minden kötőszövetben. Kollagén rostokból áll - mutatom meg tudományos tudásomat is.
- De tudom mire gondoltál. Nem volt mű nő, csak kicsit... hisztis. Mellesleg tudod jól, hogy nem szeretem az ilyen nőnemű egyedeket. Csak természetesen, ugyebár - mosolyodok el.
- Megnevelni egy nyulat? - érdeklődök - hát, inkább teszem el biztonságosabb helyekre a zoknijaimat, mint, hogy azt a nyulat megneveljem. Kutyát tudok idomítani de nyulat nem.
Fizetés után, egy pillanatra megállunk az üzlet előtt köszönhető ez annak, hogy alaposabban körülnézek ezen a térrészen. Ekkor jut eszembe ismét egy állásajánlatnak nevezhető valami, amit még a nap folyamán el kellene intéznünk, így rögtön ki is szúrom magunknak a Starbucks-t, ahol erre majd lesz időnk. Persze, mint sejtettem, Mona megint tiltakozni kezd, de felvilágosítom, hogy egy kávé még nem a világ.
Bent hamar meg is kapjuk a kért dolgokat így Mona a cappuccino-t, én pedig egy sima fekete kávét, mely remélhetőleg hozzásegít ahhoz, hogy az elkövetkezendő órák sokaságát és az abba tömörített számtalan dolgomat átvészeljem. Egy kortyok követően veszem készhez azt a mappát, amit ma egész nap szorongattam, majd vázolom fel Monának a helyzetet, miközben leteszem elé az aláírandó papírokat. Meglepett arca mosolyt varázsol az enyémre, kérdésére biccentek.
- Gondoltam jobban örülnél neki, mint holmi takarító melónak valamelyik gyors étkezdében. Többet is keresnél vele. Egy szóval, igen - válaszolok kérdésére.
- Mona. Érettségid megvan. Beszélni, útbaigazítani tudsz nem? Telefont tudsz felvenni. Számítógéphez gondolom konyítasz annyit, hogy a kért dokumentumokat mappába helyezd, majd kinyomtasd őket... a követelt nyelvet beszéled, szóval ennyi épp elég, nem? - dőlök hátra a székben az arcát fürkészve.
- Persze, ha gondot okoz az, hogy én is ott dolgozok, pont a recepció melletti irodában, akkor azt elfogadom oknak, ha nemleges választ adnál - vonok vállat. Bár az igazat megvallva, nem úgy ismerem, mint aki pont emiatt lemondana egy munkalehetőségről, ha már eddig kínlódott emiatt.
- Két feladatod lenne össz-vissz, ha elfogadod. Itt és itt írd alá - mutatom a két papíron található csíkot - és holnap reggel nyolckor jelenj meg a cégnél! Ha gondot okozna a pontosság, add meg a címed és elmegyek érted, nekem is nyolcra kell beérnem - kapaszkodok bele a méretes csészébe. Csak reménykedni tudok benne, hogy minden klappolni fog.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Pláza 29.08.12 22:27

Összeráncolom a homlokom, és próbálom felfogni azt a hirtelen információ áradatot, amit a nyakamba zúdít a munkabeli kötelező előírásokról. Szóval ugyanolyan öltözet. Képtelenség mindezt felfognom és el is fogadnom egyben. Mégis csak nő vagyok, aki szinte állandó jelleggel versengésbe áll nőnemű társaival szemben. Még szép, hogy nem tudnám elviselni, ha mások is ugyanolyan göncben lennének naphosszat, mint ami rajtam is van. Az ilyen valahogy mindig előhívja belőlem a vérszomjas vadat és versengésre ösztökél, még annak ellenére is, hogy nem vagyok egy nagyszájú ember, és szeretem elkerülni a feltűnést… De hát, mint tudjuk, a női hiúság nem ismer határokat.
-Jó, teljesen igazad van. – Sóhajtom végül. Ebben kénytelen vagyok igazat adni Ryannek. Vannak dolgok, amiket muszáj vagy elviselni, ha egy hétnél hosszabb munkaviszonyt szeretnél.
-Hé, mi ez a meg nem engedett vigyor? Töröld le de azonnal a képedről! – Hívom fel rá a figyelmét, hangomban tettetett szigorral, közben az ingek felé igyekezve meglököm kicsit a vállammal, én is legalább olyan szélesen vigyorogva, ahogy azt ő is teszi éppen.
Célunkhoz érkezvén, jó gyerek módjára kezdi el egymás után magára ölteni az ingeket és nyakkendőket. Más pasi már ilyenkorra rég a haját fogva rohant volna ki, mindent maga mögött hagyva. Ezzel ellentétben Ryan egész jól bírja a gyűrődést, főleg, hogy tudom, hogy mennyire utál próbálni, és megfelelni mások elvárásainak. Hiába, egy évnyi együtt járás után akaratlanul is berögződnek ilyesfajta dolgok az ember agyába, amiket még évek elteltével sem tud kiverni a fejéből.
-Mikor lettél te ötös anatómiából? – Gúnyolódom egy kicsit, amikor kitérünk az egykori barátnőjére, és a kollagénre is, ami minden ember szervezetében ugyanúgy megtalálható.
-Kérdezhetek valamit? – Sandítok rá oldalra, amikor elindulunk a kasszákhoz. Feltehetőleg kellemetlen szituációt fog okozni kérdésem, és félre érthető is lesz, hogy miért érdekel mindez ennyire, de nem bírom ki, hogy ne kérdezzem meg.
-Megcsaltad őt is, vagy más volt az oka,hogy szakítottatok? –Küzdöm le mondatom végeztével azt a hatalmasra növekedett gombócot. Elmondhatatlan, hogy mit érzek, most hogy ezt megkérdeztem tőle. Egy kicsi talán reménykedem abban, hogy a másik nő is hasonló okok miatt szakított Ryannel, mint én. Talán csak azért, mert még mindig mélyen érzem magamban a tüskét, hogy ezt tette velem. Nem is tudom… lehet megnyugvás lenne azt hallani, hogy őt is megcsalta. Akkor nem érezném magam… egyedül, kivételesnek. Amint ezen a kényes témán is sikerül túl jutnunk, újra a Phil nevű nyuláé a főszerep.
-Zárd ketrecbe. – Ennyit fűzök hozzá csak végezetül egy vállrándítással egybe kötve. Szeretem az állatokat, de azért annyira nem, hogy mindent megengedjek nekik. Ha rongálják a tulajdonomat, az már veszélyes állapotokat szül részemről és akkor aztán szembesülhetnek mindent elsöprő haragommal. Fizetés után egy kis noszogatás után sikerül magával rángatnia a Starbugsba, ahol megengedek magamnak egy cappuchinot. Leülve az egyik két személyes asztalhoz, egy nem várt, meglepő ajánlattal áll elő.
-Az biztos, hogy jobban! – Helyeslem feltételezését, továbbra is a számtalan, összetűzött papírt lapozgatva. Sokat nem sikerül megértenem belőle, de Ryan itt van és rögtön magyarázni is kezd mindent, pontról pontra, úgy ahogy azt is, hogy mi lenne a feladatom, ha igent mondanék. Mindig is szerettem volna magam kipróbálni, mint titkárnő, hiszen lényegében ez is ahhoz hasonlítható. Persze, aztán lehet koránt sem olyan, mint a filmekben, amikor a csini titkárnő egész nap egy asztal mögött ül a légkondicionált irodában.
-Hát… én nem is tudom. – Szólalok meg bizonytalanul, azt a két helyet bámulva, ahova az aláírásomat kéne firkantanom. Nem mondom, roppant hízelgő ajánlat, és nagyon is csábítanak azok a pontozott vonalak, de…
-És nem kaphatok egy kis időt, mondjuk úgy… pár napot, ameddig eldöntöm, hogy mit is akarok? Komoly dologról van szó, amibe nem szeretnék csak úgy belerohanni. – Emelem fel tekintetem, egyenesen Ryanébe fúrva íriszeimet.

Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Pláza 31.08.12 14:32


- Megszokhattad volna - sóhajtok drámaian, mikor azt vallja, hogy igazam van. Minden lelkiismeret furdalás nélkül ki tudom jelenteni, hogy amiről tudom, hogy nekem van igazam, arról nyugodt szívvel adott tanúbizonyságot. Nem szeretem hangoztatni, viszont ahhoz, hogy komolyan vegyenek, muszáj.
- Minek? Inkább örülj neki, hogy vigyorogni látsz! Manapság annyi melóm van, és annyi teendőm, hogy nincs időm állandóan vigyorogni és nevetgélni. Most végre kiélhetem magam... még ezt a csepp kis jókedvet is megtiltod nekem? - nézek rá tettetett szomorúsággal, ami persze koránt sem igaz, inkább jót mulatok rajta és azon, hogy végre ismét nyíltan tud veme társalogni.
- Mona ne csesztess már, tudod jól, hogy mindig ötös voltam biológiából. Van, akiknek megadatik az Einstein-i észjárás. Sajnálod tőlem, vagy mi van? - bököm oldalba pimaszul. Igaz most kicsit túlzásba vittem a dolgot, semmi Einstein fazonról nincs itt szó, hisz fizikából gimiben többször meghúztak.
- Jó, csak hülyültem… Nem arra szakosodtam, és bevallom lelkesen tiltakoztam is ellene. Úgy tartottam, hogy miért nem azt tanulja mindenki, amire majd szüksége lesz a munkájában, a későbbiekben? Legszívesebben az összes tanárt karóba húztam volna, de végül sikerült minden év végén kettessel átcsúsznom fizikából és kémiából is. Soha nem volt az erősségem, és nem is lesz. A mai napig nem tudnék felrajzolni egy felvállalható benzolgyűrűt. Öcsém! - állok meg egy pillanatra kerek szemekkel, majd széles vigyor kerekedik az arcomra, ezzel megmutatva felhőtlen jókedvemet - Még az is csoda, hogy ez a szó az eszembe jutott. A víz képletén is meglepődtem volna, ha tudom, de, hogy még ilyet is hoztam fel példának. Hát én tényleg zseni vagyok - álmélkodok egy csodálatos fehér pontot fürkészve a szemközti szürke falon.
- Szerinted még indulhatok a Nobel díjért? - érdeklődök Monától, majd megrázva a fejem visszatérek a jelenbe, persze nagyerőfeszítésembe telik, hisz egy rejtett képességemet sikerült előásnom valahonnan nagyon-nagyon mélyről.
- Kérdezz! - arcom határozottá, komollyá válik, ahogy a kérdés folytatódik. Erőtlen sóhaj szökik fel a torkomon.
- Őőő ezt így nem mondanám...Nem csaltam meg... csak egy kicsit. Nem volt miért megcsalnom, hisz nem kifejezetten voltunk együtt. De aztán ő csalt meg engem és még ki is kérte magának. Én pedig kaptam az alkalmon, és minden eddigi sérelmemet a nyakába zúdítottam. Ő pedig elhúzott. Azóta nem is láttam. Azt se tudom él vagy hal-e - vonok vállat nagy hévvel. Csoda, hogy ki nem ugrik a helyéről. Kicsit tényleg bonyolultra sikeredett eza magyarázat, de remélem azért valamit fel tudott fogni belőle.
- Nem zárom! - kis híján felkiáltok - Nem leszek állatkínzó. Jó neki ott, ahol van. Le van téve neki két doboz alom, egy az előszobába, egy a fürdőbe egy pedig a nappaliban. Elég nagy ketrecben van nem? - jelenik meg ismét egy vigyor az arcomon, amitől már kezdem úgy érezni magam, mintha valami remek dolgot szívtam volna. Mind emellett hatásosat is.
A kávézóban letelepedve pakolom le elé azt a számtalan iratot, amit a mai nap folyamán magammal hoztam. Bevallom, az lett volna ma a célom, hogy bemenjek a melóhelyre, hogy kiderítsem, hol lakik, de erre nem volt szükség. Gyorsan felvázolom neki a helyzetet, a fizetést, hogy mit tudna belőle megteremteni magának, mire van szükség, mit kell majd csinálnia, majd vigyorogva odabiggyesztem azt is, hogy holnap elmegyek érte.
- Jaj, tudod, hogy csak hülyültem. A főnök egy héten belül szeretne igen vagy nemleges választ kérni, mivel szükségünk van erre az emberre - teszem hozzá komoly tekintettel.
- Nem kell, úgy éreznek, hogy azzal, hogy letettem eléd minden papírt és elmondtam mindent, kötelezünk arra, hogy hozzánk gyere, mert nem kell. Ha esetleg találsz ennél jobbat, megértjük. És maga az állás is olyan hirtelen üresedett meg, hogy először még azt se tudtam eszik-e vagy isszák, hogy mit kell csinálni. De volt rá egy éjszakám, hogy mindent kézhez vegyek. És bátorkodtam azért felajánlani szerény személyedet, mivel tudom, hogy te is ezen az ágon belül szerettél volna elhelyezkedni. Szóval - dőlök hátra a székben - a döntés jogát meghagyjuk neked, ami egy hét, rendben?
Pillanatokon belül sikerül úgy éreznem magam, hogy nem barátként csevegek Monával, sokkal inkább felettesként, egy dolgozó emberként, mely nem rám jellemző. Hihetetlen, mennyire megváltozik az ember, ha munkát ajánl. Már nincs meg a barátságos hangnem, legalábbis nem azon a szinten, amit a másik elvár, sokkal inkább a határozottság is a munka iránt érzett kötődés, vagy az ahhoz értés. Azért remélem, igen mond. Sokkal kellemesebb lenne az ő formás lábait és idomait figyelni, mint a volt varangyét...
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Pláza 31.08.12 15:39


Természetes, hogy előző, felé intézett mondandómat nem gondoltam véresen komolyan, sőt… Egy lágy mosollyal az arcomon hallgatom végig rövidke kis magyarázatát, amiben azt is taglalja, hogy már annyi ideje sincs, hogy akárcsak egy pillanatra is mosolyt villanthasson, hiszen állandójelleggel nyakig bele van temetkezve a munkába, vagy éppen a tanulnivalóiba, és vizsgákba. Nem irigylem, és azon se lepődnék meg, ha azt mondaná, hogy olykor még levegőt venni sincs ideje. Sajnos én elrontottam a dolgot ott, hogy hagytam magam naivan átverni William által, és így már tényleg lőttek a jogász szakmámnak, de legalább Ryan helyettem is eljutott odáig, ami mindig is nagy álmom volt, és az is marad, azt hiszem örökre. Olyan ez kicsit, mint egy reménytelen, viszonzatlan szerelem, te mégis örök életben kitartasz, hogy hátha, közben pedig legbelül tudod, hogy úgy sincs esélyed… Igen, ezt már én se hozhatom soha helyre.
-Meg én! – Válaszolom halkan nevetgélve, odafigyelve ezzel is arra, hogy azért ne zavarjam meg a vásárlók nyugalmát. Így is elég az a „hangzavar”, amit a hangszórókból jövő zene is csinál. Van egy olyan sanda gyanúm, hogy nincs szükségük még az én kacarászásomra is. Az annyira ciki lenne, én pedig nem akarok több cikis helyzetet!
-Te és az Einstein észjárás? Hagyjuk már Ryan! Fogadjunk, hogy már Pitagoras törvényét is rég elfelejtetted! – Szekálom tovább kicsit egy sanda mosollyal az arcomon. Annyira jó újra őrült egyetemistákként viselkedni, hogy az elmondhatatlan. Rég nem éreztem már magam ilyen gátlástalannak és szabadnak. Legszívesebben repülnék örömömben, de mivel a „Főnök” nem teremtett nekünk szárnyakat, így ezt se tehetem meg, de belegondolni azért mégis csak jó érzés.
-Jézusom Ryan, nem mondod, hogy össz-vissz csak ennyi ragadt rád a kémia órákból? Én még a zsírsavakra és szappankészítésre is tökéletesen emlékszem, pedig nem most voltam azért én sem gimnazista! – Nevetem el magam újfent, ahogy közeledni kezdünk a kasszához. Meglepően jó kedvem van ma, és már egyáltalán nem érdekel, ahogy a kíváncsiskodó, szikrákat szóró, bosszús szempárok megbámulnak, és az emberek rögtön arrébb lépnek, ha meglátnak elhaladni maguk mellett. Azt hiszem, hogy –bár soha nem gondoltam volna, hogy ilyet fogok mondani, főleg, hogy szakítottunk-, Ryan jó hatással van rám.
-Esélytelen, mondj le róla! – Gonoszkodom, végül egy szempillantás alatt elkomorulok, ahogy megtudom, hogy az előző barátnője mégis, hogy bánt el vele.
-Khm… akkor már tudod, hogy… mit éreztem utána még hónapokon keresztül is… - Hajtom le a fejem, mindvégig zavart torokköszörülgetések közben beszélve. Még a mai napig kínos nekem minderről beszélnem, ezért jobb, ha nem is firtatjuk tovább mindezt. Inkább hallgatom, amint Philről sztorizgat.
-De, igazad van. Nem igazán értek az állatokhoz. Ameddig anyáéknál éltem, soha nem lehetett, amikor egyedül laktam, akkor a rengeteg elfoglaltságom, suli és meló mellett nem lett volna időm rá, aztán mikor Willhez kerültem, szó se lehetett róla. Összepiszkította volna a villát… - Sóhajtom egy cseppet csalódottan. Nem volt igazi gyerekkorom, azt kell, hogy mondjam. Egy csomó olyan dolog –köztük az állattartás is-, kimaradt az életemből, ami más gyerekeknél szinte alap dolognak számított.
A kávézóban ülve, és a papírokat nézegetve, azonnal elillan az imént gondolatom, és már csak si arra tudok összpontosítani minden idegszálammal, hogy kaptam végre egy jól fizető munka lehetőséget, amit azért nem ártana még mindenek előtt alaposabban is átgondolnom, mielőtt döntök.
-Kösz a megértést, és azt is, hogy ilyen sokat segítesz! Ilyen állás ajánlatot eddig még egyszer sem kaptam. – Mosolygok rá az asztal másik végéből hálásan. Szívesen megérinteném a kezét, hogy ezzel is kifejezzem neki, hogy tényleg mennyire hálás vagyok, de nem szabad túlzásokba esnem.
-Nagyon komolyan veszi az állásinterjút? Kell majd vinnem önéletrajzot, ha úgy döntök, hogy elvállalom? – Kérdezősködöm tovább, hogy mindent megtudhassak.

Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Pláza 01.09.12 20:57

Tettetett sértődöttséggel taglalom, hogy manapság már arra sincs időm, hogy valakire akárcsak rámosolyogjak. Örömmel nyugtázom, hogy csak egy lágy mosoly jelenik meg az arcán és nem kezd el lesajnáló hangnemben idegesíteni.
Ezt követően térünk ki a tanulmányi ismeretekre. Őszintén vallom be, hogy biológiából mindig is jó voltam.
- Ne légy már ilyen piszok velem! Nagyon is jól tudom mi az... - válaszolok vigyorogva - "a" a másodikon meg "c" a másodikon az egyenlő "c" a másodikon. Legalábbis ez az alapvető szabálya... ha jól emlékszem. De mondjuk az tény, hogy néha úgy kellett átrugdosni matekból is. Azt nem értem, hogy gondolhattam azt, hogy majd a műszakira fogok járni - vakarom meg kíváncsian a tarkómat, ahogy lepillantok a lányra. Tényleg hihetetlen, hogy milyen jól érezzük magunkat két kudarcba fulladt este után. Persze az elsőre nyugodtan ráfoghatjuk a körülményeket és azt, hogy az utolsó után akkor találkoztunk először, így csak természetes volt, hogy feszültek és távolságtartóak voltunk. Már maga a helyzet, hogy abból az hatszázezer emberből, miért pont mi nekünk kellett összefutnunk, kérdéseket kelt szerintem nem csak bennem, de Monában is, és azon ismerőseimben, akiknek panaszkodva számoltam be a napról. Basszus, tényleg! Ezerhatszáz négy négyzetkilométerre jutó főből, miért pont nekünk kellett találkoznunk? Reménytelen... inkább nem szeretnék ezzel foglalkozni, a végén ismét sikerül elkomorodnom, ez az este pedig nem ezt követeli.
Következő meglepődésére széles vigyor húzódik a képemre, amit nem sikerül onnan még annak ellenére se letörölni, hogy szégyenemben a földet kezdem el bámulni és van is egy olyan érzésem, hogy talán két kis vörös folt is került a pofázmányomra... gáz mi?
- Hát Mona... tudod... nem is, tudom, nem sok ember van, aki mindent elfelejt a gimis éveiből egy adott tárgyból. Én viszont a neveken kívől nem tudtam mást megjegyezni se fizikából, se kémiából. Tudom szégyen, gáz és még sorolhatnám, de... tudod, mindig kell egy kis frissítés az emberi elmének is, egy kis adatmódosítás. Hát velem ez nem történt meg... annyira de annyira nincs jelenlétem hozzá, hogy azt elmondani nem lehet. Szóval... ez van. Egy gáz, tudatlan, segg hülye faszi mellett lépkedsz most, aki nem tud egy kémia képletet se felmutatni, csak szórja a pénzét - tárom szét a karomat, hogy a ruhákra tudjak ezzel célozni.
- Hát jól van - vonok vállat, ami a Nobel díjról való lemondást illeti. És ezután térünk rá arra, hogy a lányt akivel utoljára együtt voltam, dobtam-e, akárcsak Monát. Legszívesebben nem válaszolnék, viszont a hallgatás sokszor igen-t jelent. Vagy nem?
- Igen, sejtem... de ennek lassan már másfél éve, szóval túltettem magam rajta. Azóta nem is volt komoly kapcsolatom, mert nem érték el a kívánt hatást. Egy darabig sikerült elmennem egy-két lánnyal, de... reménytelennek bizonyult a művelet mind ahányszor - sóhajtom, majd fél szemmel Monára sandítok, hogy ha kimondani nem is fogja, de lássam rajta, mi a véleménye.
- Nekem csak egy öreg Basethoundom volt, de mikor már elég idős voltam ahhoz, hogy játszhassak is vele, ő már az utolsókat rúgta. Phil már lassan másfél éve van nálam, de jól elvagyunk. Mint egy házaspár. Néha veszekszek vele, van, hogy hülyére dédelgetem - mosolygok Monára komikusan.
Bevallom már vártam a pillanatot, mikor leteszem elé a munkaajánlatot, így a meglepettsége láttán meg is jelenik a mosoly a szám szegletében. Mikor időt kér, megnyugtatóan hozom a tudtára, hogy nem gondoltam komolyan azt, hogy holnap már rohanok is érte, hogy bevigyem anélkül, hogy alaposabban átgondolta volna.
Mikor megköszöni, halványan elmosolyodok.
- Mona! Mondtam nem? Ha van ügyvéded ha nem, én akkor is tisztára fogom mosni a neved, és segíteni fogok - hangom határozott és komoly, nem szórakozom, mulatom el. A további kérdésekre halk sóhajt társítok.
- Hmm... nem kifejezetten van oda az írásban adott önéletrajzokért. Szereti az embereket szóban tesztelni, kíváncsi arra, hogy mit tud az ember így felmutatni, mivel első sorban ebben a munkakörben erre van szükség.
Mély sóhaj kíséretében húzom el a számat, majd emelem meg a kezem úgy, hogy a tenyeremet láthassa, amolyan "hát, ennyi" megjegyzésként.
Mikor az utolsó korty kávét is letudom, körülnézek.
- Nos kedves? Ha gondolod hazadobhatlak, vagy elingyentaxizhatlak, ahova szeretnéd - pillantok a lány szemeiben reménykedve abban, hogy egy ideig még élvezhetem a jelenlétét.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Pláza 01.09.12 21:59

Összeráncolt homlokkal hallgatom végig, ahogy eldarálja a Pitagoras tételt, már amennyire emlékszik még belőle. Fejben próbáltam követni én is a lépéseket, de ha őszinte akarok lenni, akkor azt kell, hogy mondjam, hogy soha nem voltam egy géniusz matekból –hozzá hasonlóan-, és hogy az érettségi után azon igyekeztem, hogy minden, addigra megtanult dolgot elfelejtsek belőle, ami… nos, hát, a mellékelt ábra szerint sikerült is.
-Pff… nekem mondhatod, ha akarnék, se tudnék visszaemlékezni rá! – Sóhajtom, ezzel megadva magam, és engedve, hogy jól a képembe röhögjön, hiszen az imént még pont én voltam az, aki szekálta, hogy semmi nem ragadt meg nála a gimiben tanultakból. Hát most tessék! Én vagyok a második élő példa rá, hogy az ember tényleg könnyen felejt.
-Mi? Akkora idióta tudsz lenni, de ezt már megszoktam mondjuk… - Sóhajtom, és remélem, hogy nem veszi halálosan komolyan a sértőnek ható szavaimat, mert nem kifejezetten annak szántam őket. Egyszerűen csak őszintén kibukott belőlem az, amit gondolok arról, amit mondott. Amikor még jártunk, akkor is sűrűn előfordult, hogy ilyen szabad véleménynyilvánítást tettem. Mindig is utáltam, ha egy valamire való, sok mindent elért, és rengeteg megrázó dolgon keresztül ment ember annyira lealacsonyította magát, ahogy ő is tette az imént.
-Diplomás ügyvéd leszel, Ryan. Ne mondj már olyan képtelen hülyeségeket, hogy segg hülye vagy, és semmihez nem értesz, mert ez nincs így! – Nyitom fel a szemeit, komolyabb hangot megütve, mint ahogy eddig is beszéltem. Szeretném, ha végre szerezne egy kis önbizalmat magának, és végre kialakítaná a megfelelő önképét. Úgy érzem, hogy a jelenlegivel igen csak nagy problémák adódtak.
Mindezek ellenére, nem gondoltam volna, hogy hamarosan már arról fogom őt kérdezgetni, hogy a legutóbbi barátnőjével miért is mentek szét. Aljas dolog a részemről, hogy ilyen kellemetlenségeket okozó dolgokkal bolygatom fel, de valamiét nem tudtam magamba tartani a kérdést. Csak úgy kibukott belőlem.
-Valljuk be őszintén… Az a „valameddig” csak a szexet jelenti és nem többet, igaz? – Sandítok fel rá félig felvont szemöldökkel, ezzel is kérdő ábrázatot kölcsönözve magamnak. Ha sikerül erre is elfogadható választ adnia, akkor nem is faggatom őt tovább a magánéletéről, hiszen semmi közöm hozzá már nagyon nagyon régóta. És igazából esélyem se lenne további kérdések feltételére, mivel hamarosan a Starbugsba kötünk ki, én pedig egy nagyon is komoly, megfontolandókérdés elé állítódom. Munka. Eddig mindig azért sírt a szám, mert egyik helyre sem voltam megfelelő, most pedig itt lenne az alkalom arra, hogy bizonyítsak és kezdjek magammal, az életemmel valamit, én mégis hezitálok. Egyik pillanatról a másikra bizonytalanodtam el a dologgal kapcsolatban. Nem is értem, hogy ez miért van.
-Nem, Ryan, figyelj! Szeretném, ha ez a dolog csak is az ügyvédemre és rám tartozna. – Ezzel tulajdonképpen finoman igyekszem közölni vele azt, hogy nem szeretném, ha a válásom ügyébe belefolyna. Valamiért kellemetlenül érintene.
-Ez megnyugtató. Eddig mindig az önéletrajzaimon buktam el, bár, nem kell hozzá papír, hogy felismerjen, és leessen neki, hogy ki vagyok. Eleget szerepeltem sajnos újságok címlapján és a hírekben is ahhoz, hogy neki is meglegyen a véleménye rólam… - Hajtom le a fejem, gondterhelten sóhajtva föl, újra az emberek előítéletességével foglalkozva.
-Egyenlőre semmit nem ígérek, de jelentkezni fogok egy héten belül. – Fogadkozom, rá is mosolyogva szolidan, aztán én is megiszom a maradék cappuchinomat. A fuvar nagyon is csábít, de nem fogadhatom el. Nem tartom helyesnek, úgy ahogy azt sem, hogy ő járna értem reggelente, ha mégis csak ott dolgoznék.
-Mmm… nem, nem köszi! Majd… taxizom vagy sétálok egyet. Nincs messze… - Dadogom zavartan, összepréselve mondatom végeztével a számat. A pláza bejáratáig azért még vele tartok.
-Hát, akkor… Köszönöm a mai napot! A cipőt, az állást, mindent! – Hálálkodom neki újra, majd hagyom, hogy pillantásunk egy rövid időre találkozzon, aztán átvéve a cipőt, sarkon fordulok, és elindulok haza, azzal a gondolattal, hogy talán kezd minden helyre jönni.

Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Pláza 01.09.12 22:54


Jót szórakozok azon, ahogy a Pitagoras tételt darálom Monának, ő pedig összeráncolt homlokkal próbál rá koncentrálni.
- Na, úgy véled, meg kellett kérdezned? - pillantok rá kíváncsian, pimasz mosollyal az arcomon.
- Idióta? Címeres mi? - teszem fel következő kérdésemet a tőlem jól megszokott szórakozott hangnemben, amit még csak véletlenül se lehetne semmissé tenni. Csak ez után fejtem ki, hogy mekkora állat vagyok, hogy még egyszerű képletet se tudnék neki visszamondani. Nem elég, hogy műveletlennek tartom magam ezekben a percekben, de még hülyének is. Szégyenérzetem lassan az eget érinti, ami nyilván teljesen érthető.
Komoly hangneme meglep. Egy mély sóhaj kíséretében gondolok bele abba, amit mond, elvégre tényleg van benne némi igazság. Ahhoz, hogy valakiből ügyvéd legyen, nyilván nem kell a kémia vagy a fizika, sokkal inkább a jog, és más ehhez hasonló tárgyak. Emberismeret és még sorolhatnám. Mind ennek ellenére még így is gáznak tartom, hogy a létező legegyszerűbb képletet se tudom neki elmondani. Persze nem mintha szükség lenne erre, hisz nem a tanárom, aki épp feleltetni akar. Vagy csak én akarok neki bizonyítani? Mégis mit?
- Jó-jó bevallom ez igaz. De... na mindegy, inkább nem kicsinyítem le magam még inkább, ha nem baj - pillantok fel elégedetlenül a plafonra.
- Micsoda? Nem! Nem, van, akivel tényleg elmegyek a második randiig. De aztán kiderül, hogy vagy szerencsétlen, vagy tapló, vagy biszex. Azzal pedig nem tudok mit kezdeni. Nem szeretnék egyszer arra hazaállítani, hogy a nő aki elvileg szeret, és egy párt alkotok vele, idő közben egy nőnemű egyeddel is kavar. Szóval nem kell engem egy szoknyavadász szerencsétlen félnótásnak nézni! Nem csak az alkalmi szexre vagyok kiéhezve - a szex szót sikerül olyan hangosan és olyan lelkesedéssel kimondanom, ami magára vonja egy-két nő figyelmét. Legszívesebben elsüllyednék szégyenemben, de nem akarom a tudtukra hozni, hogy amit az imént mondtam és reagáltak rá, az nekem is feltűnt. Helyette csak lelkesen sétálok tovább a lány mellett, mígnem nekem köszönhetően kikötünk a szemközti kávézóban.
- Emily! Nem akarlak kétségbe ejteni, de... most nem kifejezetten a válásról beszélek. Ahhoz tényleg nincs közöm, azt a kapott ügyvéduraság intézi. Nem mintha annyira foglalkozna az üggyel. Jobban lefoglalja őt a költözés - jegyzem meg mellékesen - azt akarom elérni, hogy nézzen rád úgy mindenki, mint a véres rongyra, mert nem érdemled meg! - a határozottság ugyan úgy megmarad, mint az elején.
- Na erről beszélek! - mutatok rá, mikor megemlíti az újságokat, melyeken számtalanszor szerepelt, és minden cikk megtalálható egy méretes mappámban az íróasztalomban, persze csak a biztonság kedvéért.
- Remek! Remélem igenleges választ kapunk - ezt követően ajánlom fel neki, hogy haza viszem vagy oda, ahova szeretné. De valamiért nem lepődök meg azon, hogy nem fogadja el. Ennek ellenére fizetés után a pláza ajtajáig együtt megyünk, hol átadom neki a cipőjét.
- Én köszönöm - mosolygok Monára, majd a pillantásunk egy rövid ideig találkozik. Ezt követően még megvárom, hogy eltűnjön a közeli sarkon, majd visszafordulok a lépcsőház felé, hol egyre lankadó lelkesedéssel teszem meg az utat a kocsimig. Csak örülni tudok annak, hogy végre nem úgy néz rám, mint egy bűnözőre, aki annak idején megcsalta őt csak azért, mert túl sokat ivott. Ez egyáltalán megcsalásnak számít?
Ezzel a kérdéssel vágom be a csomagot a kocsi hátsó ülésére, majd indulok el a lakásomra.


Köszönöm a játékot Very Happy
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
2134
Join date :
2012. Jan. 27.

Admin


TémanyitásTárgy: Re: Pláza 26.09.12 6:29

Játék vége! Szabad játéktér!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://prison.forumsr.com



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
493
Join date :
2012. Jun. 21.
Age :
29
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Pláza 26.09.12 7:15

Chad

Hát igen a féltékenység, nem szeretem ezzel foglalkozni, de ameddig nem lesz rá nyomos okom nem is fogom felhozni. Megpróbálom tűrni a kíváncsi női szemeket, amik már pofátlanul szinte már vetkőztetik kedvesemet.
- Ugyan, neked úgy is tetszenék, ha egy szemeteszsákba bújva ugranálak köbre. - Ezen már tényleg muszáj elnevetnem magam. Előtörik belőlem az a bizonyos szívből jövő nevetésem, ahogy lelki szemeim előtt látom magamat egy fekete szemeteszsákban ugrálni. Persze meglehet, hogy túloztam ezzel a kijelentésemmel, de eddig mindig minden mindegy volt, akármi is legyen semmi sem tudja eltántorítani attól, hogy milyen véleménnyel van rólam.
- Reméltem is. - Felsóhajtok, ahogy tudassa velem, hogy csak vicc volt. A puszi után, amit nagyon is megérdemeltem, sejtelmes mosoly ül ki arcomra. Aztán ami ezek után jött, meglepett, mert egyszerűen nem tudom mire vélni, de szeretem mikor szeret és hangoztassa.
- Én is szeretlek! - Ha már szemben állunk egymással élek a lehetőséggel és egy gyengéd csókot lehetek kedvesem ajkaira. Tudom nem ártana, ha többet mondogatnám én is ezt a szót, de nekem elég, ha csak érezem, hogy szeretem, de azért majd olykor neki is elárulom.
- Mióta neki is van munkája, azóta kevesebb időt tudunk együtt tölteni, már napok óta csak futólag találkoztam vele. - Egyszerűen megrántom a vállaimat, miközben Monáról magyarázok. Nekem is fontos szerepet tölt be az életemben a munkám és Monának is nagyon fontos az, hogy végre van hol dolgoznia, ezért egyikünk sem lazsál és már a nap végére kifáradva esünk be az ágyba.
- Csak neked, na meg Monának! - Halkan felkacagok, mert előtte tényleg nem vagyok szégyellős, elvégre mindent tudunk egymásról, na és számtalanszor láttunk már egymást meztelenül, talán jobban tudom, hogy hol vannak a testén az apró szemölcsök elhelyezve, mint saját maga. De még mindig arról megy a téma, hogy nem zavarja, hogy nem tudtam, hogy mióta is vagyunk együtt, amire felsóhajtottam, majd megtorpantam, ahogy elkapott hátulról és magához húzott.
- Itt biztosan nem, de csak akkor engedem meg, ha én is a tiedet. - Tényleg kezdek lassan megenyhülni, főleg miután annyira jól esik, ahogy nyakamat puszilgassa, talán azért ajánlok fel neki egy kompromisszumot.
- Nekünk addig jók, még a férfiak nem tudnak minket megfejteni. - Sokat sejtető mosolyommal fordulok felé, remélem nem hiszi azt, hogy a nők jobban konyítanak a férfi elme működéséhez. Ebben az a szép, hogy egyik sem képes megérteni a másik gondolkodását.
- Milyen jutalomra is gondolsz? - Megjátszott értetlenkedéssel kérdezek rá, mint ha halvány fogalmam sem lenne arról, hogy mire is akar kilyukadni, pedig nagyon is tudom, hogy mire megy ki a játék.
- Ez már most veszett ügy, sokkal nagyobb lábad van, bele sem tudnál bújni a cipőimbe. - Vele együtt nevetek, ahogy elképzelem, hogyan próbálná felvenni cipőimet, amik jóval kisebbek a lábánál. De azért megnézném, hogy hogyan egyensúlyozna azokban a hatalmas sarkakban.
- Ha már ennyire bezsongtál a cipőktől, akkor először azokat nézzük meg. - Mosolyodok rá, majd bele karolva indulok meg a cipő részleg felé, mondhatni, hogy ez egy cipőbolondnak a megtestesült paradicsom lenne, még jó, hogy én nem vagyok annyira cipő mániákus, de már kapásból vagy három párat kiszúrtam magamnak. Elengedem kedvesemet, hogy már ne csak a szememet jártassam körbe az üzletben, hanem hogy magam és vándor útra induljak.
- De azért számítok ám a te véleményedre is. Mondjuk az a nem túl magas sarkú fekete lekerekített orrú cipő hogy tetszik? - Felhúzott szemöldökkel nézek rá kérdőn, várva a válaszára.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
561
Join date :
2012. Jun. 21.
Age :
23
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Pláza 26.09.12 8:15

Végig hallgatom azt a lehetetlen dolgot, amit Charlotte kiejt a száján. Az a nevetés, amit most jóízűen tesz, mosolyra késztet. Örülök annak, hogy vidám mellettem. Azon meg nem is kell elgondolkoznom, hogy tetszene vagy sem. Mert mindketten tudjuk rá a választ.
- Ez igaz. Nekem mindenhogy tetszel. – Halvány mosolyra húzódnak ajkaim, majd egy puszit nyomok az arcára, mikor eljutunk odáig, hogy kinek miben is van igaza. Természetesen csak vicceltem, amit meg is osztok a barátnőmmel. Ezek után már annyira elvesztem a tekintetében és abban, hogy itt van velem, hogy muszáj kicsúsznia a számon annak, hogy szeretem. Alig vártam, hogy kimondjam, főleg mikor az elején annyi elutasítást kaptam tőle. Most érzem úgy, hogy tényleg felhőtlenül boldog vagyok és szívesen is viszonozom a csókot, amit kapok tőle. Kezeim lecsúsznak a fenekére, és miközben csókolózunk, közelebb húzom magamhoz. Ha nem az utcán lennénk már rég bevittem volna az ágyba.
- Én szoktam vele találkozni. – Vigyorgok önelégülten, de persze mindezt csak viccből mondom. Természetesen azért sajnálom, hogy jó barátnők és nincs egy kis idejük egymásra. Ilyenkor a fejembe bevillan, hogy talán zavarok és útban vagyok, mert ami szabadidőt velem tölt, azt Monára is fordíthatná, elvégre mi este úgy is együtt vagyunk. Ebbe nem szólok bele, majd Charlotte eldönti, hogy hogyan szeretné beosztani az idejét.
- Még Monának se, mert a végén rá is féltékenynek kell lennem. – Újból mosoly jelenik meg az arcomon, a hangomból hallhatja, hogy nem gondolom komolyan. Igaz érdekelne, hogy miért vannak egymás előtt meztelenül, és még a fantáziám is beindul, de próbálom magam türtőztetni. Elkapom hátulról és magamhoz ölelem, hogy a fülébe suttogjak. Tudom, hogy mennyire a gyengéje így csak azért is ezt teszem vele.
- Ki se tudod szívni a nyakam. – Kötözködök viccből, nem szeretném, hogyha megsértődne, csak hülyéskedek. Szeretném, hogyha nagyon jó kedvünk lenne, bár az enyémet már nem lehet fokozni. Még egy gyors puszit nyomok a szájára, ami elég hosszúra sikerül, de nem érdekel. Elhúzom a számat, ahogy a férfi és női logikánál lyukadunk ki. Tudtam, hogy egyik sem könnyebb, bár úgy hiszem, hogy a miénk egyszerűbb.
- Ágyba reggelit kérek. Túrós palacsintát és kávét tejszínhabbal és fahéjjal. Ja és valami extra mini ruhában kell felszolgálnod!– Titokzatosan mosolygok, mert tudom, hogy ő teljesen másra gondolt. Na meg én is, de azért direkt nem azt mondtam, amit hallani akart. Már most megmozgatja a fantáziámat az, ahogy bejön egy nővér vagy egy pincér ruhában. De tudom, hogy ezt úgy se tenné meg.
- Megoldom. – Újból titokzatos mosoly virít az arcomon, mert biztos vagyok benne, hogy meg tudnám oldani. Nem akarom, hogy azt higgye, hogy vannak bennem ferde hajlamok, de azért tényleg érdekel, hogy hogyan tudnak menni benne. Szerintem már akkor kitörném a bokámat, mielőtt még fel se vettem.
- Én tőled zsongtam be! – Öltöm ki a nyelvemet, mert tudom, hogy ezzel mennyire tudom provokálni. Csillogó szemekkel hagyom, hogy belém karoljon, majd elindulok vele a cipős boltba. Ahogy belépünk körbe nézek, bár én nekem egyik sem az ízlésem. Odamegyek az egyik cipőhöz, amíg Charlotte nézelődik, én is azt teszem. Felveszem egy barna magas sarkút, bár elég ízléstelen a számomra.
- Nekem? Fogalmam sincs. Próbáld fel, aztán megmondom, hogy jól áll-e. – Rántom meg a vállaimat, majd leteszem azt, ami a kezemben van és leülök a székre, hogy megvárjam a szerelmemet, míg felveszi a cipőt. Csak reménykedni tudok benne, hogy könnyebb lesz nekem válaszolnom.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
493
Join date :
2012. Jun. 21.
Age :
29
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Pláza 30.09.12 7:53

Annak ellenére, hogy kissé kijött rajtam a féltékenység, megmaradt még a jó kedvem, ami csak is jó hír mindkettőnk számára. Nem akarok féltékenykedni, de ha arra gondolok, hogy Chad még most éli legszebb éveit, amikor minden férfi a legkíváncsibb időszakában van, akkor elkap a rettegés. Mert félek, hogy bekövetkezik, hogy egy idő után rám un és elhagy.
- Nem is kell mondanod, ez nyilvánvaló. - Önelégülten elmosolyodok, ahogy szavakkal is közli velem, hogy számára mindenhogy tetszek, persze ez jót tesz a női hiúságomnak. Meglepett, hogy ismét szerelmet vallott, nem szoktam ehhez még hozzá. Általában, mikor valaki ilyet mond nekem, annak oka is van, de Chad azért szeret, aki vagyok és semmi hátsószándéka sincs velem, ezért is jutalmazom egy csókkal. Ahogy keze fenekemre siklik nagy erőfeszítés kell, hogy vissza fogjam magam, annyira provokál, mikor ezt teszi velem.
- Csak aztán nehogy kisajátítsd. - Legszívesebben most nyelvet öltenék rá, de már kinőttem abból. Azért még is csak örülök annak, hogy szoktak találkozni és így össze barátkoztak, hiszen nem is kívánhatok ennél többet, mint hogy a kedvesen és a legjobb barátnőm jóban legyenek egymással. Legalább így nem okoz gondolt a közös programok tervezése.
- Lenne is okod rá féltékenynek lenni. - Halkan felnevetek, de nem tart sokáig, mert hátulról magához húzott, esküszöm Chad szánt szándékkal kínoz! De ezt még annyira vissza fogja kapni, édes lesz a bosszú.
- Úgy hiszem, hogy be kell bizonyítanom, hogy mennyire nincs most igazad. - Az első adandó alkalomkor azon fogok lenni, hogy bebizonyítsam neki, hogy mennyire tévedett. Pár napig emlékezni is fog arra, hogy nekem volt igazam, mivel majd a nyakán lévő folt emlékeztetni fogja rá.
- Nahát, azt hiszed, hogy a szolgád vagyok? - Felháborodást színlelek. Bár talán meg is tenném neki, amit az imént említett, de érvénybe lép a valamit valamiért opció. Nem esne nehezemre így kedveskedni neki, csak a végén nehogy túlságosan hozzá szokjon.
- Azt meghiszem! De egyelőre koncentráljunk a vásárlásra. - Nem akarok ünneprontó lenni, de ha már egyszer itt vagyunk, akár félre is tehessük vágyainkat, hogy a vásárlást gyorsan megtörténjen, aztán esetleg jusson időnk másra is, valami egészen kellemesebb időtöltésre is.
- Rendben. - Gyorsan le is kapom magamról a magassarkúmat, hogy a kiválasztott cipőt fel tudjam próbálni. Mikor már bele bújtam elé állok, hogy véleményt kérjek tőle.
- Nos, szerinted milyen? - Felhúzott szemöldökkel nézek rá, majd le a lábamra. Attól, hogy magassarkú nem túl magas és még kényelmesnek is bizonyul. Már csak az a kérdés, hogy neki tetszik-e.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
561
Join date :
2012. Jun. 21.
Age :
23
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Pláza 02.10.12 16:33

Sunyin nézek kedvesemre, hogy mennyire önelégülten mosolyog. Azt hiszem, nagyon is látszik rajtam, hogy tetszik nekem és ezt ki is használja. A fejemben azért már ott van a bosszú, hiszen nem fogom csak úgy hagyni magam. Elkapva a derekát magamhoz ölelem és úgy nézek mélyen a szemeibe, pár milliméterre az ajkaitól.
- Nyilvánvaló, mi? Túlságosan is látszik rajtam, hogy mennyire tetszel és ez nem ér. – Suttogom, majd még közelebb hajolok hozzá, hogy összeérintsem a szánkat. De nem adok neki csókot, helyette megharapom az alsó ajkát és úgy húzom el, majd végül egy „gyógy” puszit adok neki. Nem akarom bántani, hiszen tudja is rólam, hogy nem tudnám, csak egy figyelmeztetésnek szántam, hogy ennek még lesz folytatása. Kezeimet csak úgy vonzza a feneke és szeretem is megfogni, mert annyira jó. Gonoszan elmosolyodom, ahogy Monára kerül a sor a beszélgetésünkben.
- Ő lesz a csajom melletted! – Jelentem ki komoly hangvétellel, hogy megijedjen. Bár reményeim szerint ez a kis „viccem”, úgy sem fog sikerülni, már csak azért sem, mert elnevetem magam.
- Csak vicceltem. Nekem csak te kellesz! De most már az ágyig is eljuthatnánk. – Öltöm ki a nyelvemet, mert én – vele ellentétben -, még nem nőttem ki ebből. Most már azért hangoztatom is, hogy mennyire vágyok már rá és arra, hogy végre eljussunk odáig is, hogy magamévá tegyem. Ez a mosolyom, hamarosan átmegy meglepődésbe.
- Tényleg? És miért is? Meztelenül együtt fürödtök? – Találgatok, miközben a fejemben már rég végig játszódott a „film”, ahogy a zuhany alatt vannak ketten. Azt hiszem mostantól meg kell lesnem, hogy Charlotte mit is csinál fürdésnél. Magamhoz húzom hátulról, hogy érezzem. Egy puszit nyomok a fülcimpájára, kezem pedig a hasán pihen.
- Majd meglátjuk! – Suttogom a fülébe, majd egy puszit is nyomok a nyakára, hogy érezze a törődést. Még mindig nem engedem el, egy kicsit így bújok hozzá, majd egyik kezemmel – míg a másikkal a hasánál fogom -, végig simítok a karján, majd összekulcsolom az ujjainkat és újból megszólalok.
- Tudod mit csinálnék most veled? Az ágyban kényeztetnélek, ahogy hozzád bújok és puszit adok. – Suttogom behunyt szemekkel, miközben magamba szívóm mámorító illatát. Talán ez miatt bolondulok meg és csúszik ki olyan is a számon, amit más esetben nem hangoztatnék.
- Minden kívánságod teljesíteni akarom! – Suttogom továbbra is becsukott szemekkel, miközben a homlokomat a vállára helyezem és továbbra is ölelem. Nem is akarom elengedni, de tudom, hogy muszáj lesz, mert még nagyon hosszú nap vár ránk, főleg rám. Ezért cserébe el is mondom, hogy mit kérek tőle.
- Csak egy éjszakára, teljesítheted az urad kívánságát… Megengedem! – Arcomon a mosoly szélesebb lesz, de azért egy puszit is adok az arcára, mert mindezt nem várom el tőle, és ezt ő is tudhatja. Azért a gondolataimban már rég lejátszódott, hogy így hozza be nekem a reggelit, de akkor lehet, hogy a „desszerttel” kezdeném.
Az üzletben csak arra várok, hogy szabaduljak. Még nem is tudom, hogy mire vállalkoztam, de remélem, hogy hamar végzünk és nem kell órákig egy boltban lennünk. Oldalra döntöm a fejemet, ahogy Charlotte felveszi a cipőt és megmutatja nekem. Bár értenék ehhez, akkor sokkal könnyebb és gyorsabb lenne. Sarkon fordulok és megyek három lépést előre, majd visszafordulok, hogy messziről is megnézzem. Nem tudok dűlőre jutni, mert szerintem épp olyan, mint az előző, csak épp ezen nincs minta.
- Hogy érzed magad benne? – Teszem fel az első kérdést, miután közelebb mentem hozzá, hogy ne hallják mások, hogy miről beszélünk. Leülök a székre, amire azok szoktak ülni, akik a cipőt felveszik. Így nézek fel rá.
- Csak egy cipőt szeretnél? Vagy van itt más is, ami tetszik? – Kicsit puhatolózok, hogy vajon egy nő mennyi időt szokott cipővásárlással tölteni. Ha ez ilyen nehezen megy, akkor mi lesz a ruhánál? Félek belegondolni, ráadásul eléggé szólít a szükséglet, így örülök most, hogy ülök, de sokáig biztos, hogy nem fogom bírni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
493
Join date :
2012. Jun. 21.
Age :
29
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Pláza 03.10.12 20:58

Megint csak elkapott! Csapdába estem, de ameddig ölelő karjai között találom magam nem akarok szabadulni. Egyre jobban esik nehezemre, hogy ellenálljak neki. De próbálom magammal elhitetni, hogy erős vagyok és képes vagyok ellenállni a csábításnak, eddig mondhatni, hogy egészen jól ment, de nem tudom, hogy meddig bírom még magam türtőztetni.
- Erről csak te tehetsz, nem kellett volna ennyire belém esned. - Persze így könnyen beszélek, hogy tudom, hogy Chad miféle gyengéd érzelmeket táplál felém, nekem sem lenen ennyire nagy a szám, ha nem tudnám, amit most tudok. Azt hittem, hogy a kis telhetetlen egy újabb csókot szeretne tőlem lopni, de helyette alsó ajkamba harapott, először meglepődtem, de a puszi az képes volt valamennyire kárpótolni. Felnevetve megcsóváltam fejemet.
- Ha te járhatsz mással, ameddig együtt vagyunk, akkor nekem is van annyi jogom, hogy én is kikezdjek mással. - Gögösen felemelt fejjel közlöm vele mondandómat, persze ez az egész csak a színjátékom része. Nálam egy kapcsolat csak két emberről szól, az én világomban már egy csók is megcsalás, nem hogy még egyéb dolgok művelése, ameddig együtt vagyunk.
- Ez már nem rajtam múlik. Múltkor is eljutottunk az ágyig, de úgy emlékszek, hogy valamelyikünk elkapott valami nyavaját és nem én voltam az. - Tudom ez nem volt szép húzás tőlem, hogy felhozom, hogy megbetegedett, hiszen nem is tehet róla, de a betegség miatt lemaradt egy észveszélytő éjszakáról, amit talán tényleg nem ártana bepótolni.
- Volt rá már példa. - Olyan egyszerűen válaszolok kérdésére, mint ha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy két barátnő olykor együtt ossza meg egymással a kádat vagy éppenséggel a tuskabint. Csak fürdöttünk, de gondolom, hogy Chad fantáziája már egészen más felé barangol el.
- Ha már az ágyban lennénk kibírnád, hogy csak puszit adj? - Érdeklődve teszem fel kérdésemet, persze tudom, hogy ha zöld utat adnék neki, akkor nem érné be ő sem pár puszival.
- Szó szerint mindet? - Talán akadna pár olyan kívánságom, amit nem túl nagy örömmel teljesítene, de ha már ilyen vállalkozó kedvében van, akkor nem fogom hagyni csak úgy elmulasztani a pillanatot.
- Félő, hogy uramnak túl sok kívánsága lenne. - Nem szívesen vagyok ünneprontó, de most azt hiszem még is az leszek. Túl sok mindent akar, amit talán nem vagyok hajlandó véghez vinni, meglehet hogy nem ártana beszereznie egy szobalányt.
- Úgy, mint általában a magas sarkú cipőkben szoktam. - Megvonom vállaimat, ahogy újból lenézek a lábamon lévő cipőre. Kényelmes meg minden, de még sem mondanám az igazinak, de azért talán ezt is megveszem. De miközben vettem fel, megakadt a szemem egy kicsit magasabb cipőn, ami zárt orrú, egyszerű fekete, de még is a kis masnival ami rajta van belopta már magát a szívembe.
- Édesem, egynél nincs megállás. - Veszem le a mostani cipőt, ami rajtam van, majd a kiszemelt példányt is felpróbálom. Hasonló forgató könyv, mint az előtt, Chad elé lépkedek, fülig érő szájjal, várva a sorsdöntő kritikát.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
561
Join date :
2012. Jun. 21.
Age :
23
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Pláza 03.10.12 22:07

Szeretem ölelgetni és pont ezért nem engedem el. Magamba szívom mámorító illatát és akaratlanul is lejjebb csúszik az egyik kezem a fenekére. Imádom ha szoknyában van, bár tudom, hogy most, hogy jön majd a tél, így ezt hanyagolni fogja és maximum ahol szoknyában láthatom az a kórház lesz. Amint mond az engem nagyon is bánt, pedig tudom, hogy nem sértésből mondja nekem. Sóhajtok egyet, majd elhúzom a számat.
- Tudom… Akkor nem fájt volna ennyire mikor a legelején állandóan visszautasítottál. – Gondolok vissza a kertben lévő találkozásunkra, amit igaz, hogy tőle hallottam vissza, de hála annak az estének, most együtt vagyunk. Hogy a kedvem visszatérjen és ne azokra gondoljak, amikor elutasított, megharapom az alsó ajkát, azután egyből puszit is nyomok rá. A nevetésre, félre döntöm a fejemet, persze abba nem igazán mennék bele, hogy Charlotte mással kikezdjen, mert én úgy érzem, hogy elég sokat küzdöttem érte.
- De én a barátnőddel tenném. Úgy mond családban marad. – Halvány mosoly jelenik meg az arcomon, persze eddig azt hittem, hogy ki fog akadni és féltékenykedni fog, de meglepődtem. Megforgatom a szememet, ahogy visszavág arra, hogy miattam nem sikerült még lefeküdnünk. Pedig azt hiszem, hogy volt elég alkalmunk arra, hogy megtegyük.
- Nem is tudom miről beszélsz… - Elsunnyogom az egészet, mert világos a szituáció, rám akarja kenni az egészet. Pedig igazán nem tehetek arról, hogy lázas lettem, mert én még akkor is benne lettem volna a dologban. Még szerencse, hogy nem iszok, mert akkor biztos félrenyeltem volna. Meglepő, mert nem hittem volna, hogy Charlotte valaha is ilyet csinál. Monából még kinézem, de a szerelmemből nem.
- És smároltatok is már? – Viccből azért felrakom ezt a kérdést is, ha már itt tartunk, akkor miért ne tudhatnék meg róla mást is. Bár akkor lehet, hogy egy kicsit megváltozna a véleményem erről az egészről. De most, hogy megtudtam, hogy a zuhany alatt is voltak már ketten, a kulcslyukon fogom őket meglesni. Érdekel, hogy mi történhet kettejük közt, de ha szerencsém van akkor talán Charlotte önként elmondja.
- Miért, mit szeretnél? – Ráncolom össze a homlokomat, ahogy kilyukadunk az ágyban, hogy mit csinálnék vele. Eltudnám képzelni, hogy az egyik este, csak azért lennék vele, hogy körbeugráljam és hozzábújjak. Annyira elvette az eszemet ez a szerelem, hogy minden őrültségbe benne lennék. Épp ezért bólogatok, ahogy visszakérdez, hogy mindent teljesítenék. Tőlem telhetően meg is teszek érte mindent, csak kérnie kell. A témától teljesen elkavarodunk és már az sem egyértelmű a számomra, hogy miért mondja ezt Charlotte.
- Miért sok kívánság, hogy egyszer reggelit és kávét hozz nekem az ágyba mini ruhában? – Kérdőn vonom fel az egyik szemöldökömet, most már a női logikába belezavarodok. Nem értem, hogy ezt miért ne lehetne egyszer teljesíteni, elvégre nem azt mondtam, hogy szolgáljon ki, én meg cserébe természetben fizetek. A boltban üldögélve, járatni kezdem az egyik lábamat, mert azt hiszem, most már kezd kelleni egy mosdó.
- Öhm oké… Akkor mindjárt hozok egy playboyt… - Meredek a cipőre, mert nem igazán mondok sokat nekem azzal, hogy úgy érzi magát benne, mint a többiben. Akkor számomra ez nem is annyira nyerő cipő. Végül odakapom a fejemet, hogy megnézzem mit talált.
- De azzal magasabb leszel nálam. – Nem akarom elrontani a kedvét, de az a sarok meghaladja az én méteremet. Tudom nem nőttem nagyra, de bízok benne, hogy még egy 5 centit növök. Már most látom, hogy hosszú lesz ez a nap.
- És mennyinél van megállás? – Puhatolózok, mert valahogy nem jött össze az előző kérdésem. Most már nagyon kell wcre mennem, így gyorsan megpillantom a cipőjét, majd felállok, hogy lássam. Már most tudom, hogy nagyobb nálam 3 centivel, ami engem zavar.
- Nagyon tetszik? Csak, mert zavar, hogy magasabb vagy nálam. – Osztom meg vele a véleményem, hogyha ennyire kíváncsi rá. Kifújom a levegőt, mert ezzel így nem jutunk dűlőre.
- Elmegyek a mosdóba, addig válogass! – Egy csókot lopok, majd elindulok a wc felé. Nem igazán szeretem a plázákat és hajlamos vagyok bennük eltévedni, de azért reménykedek benne, hogy most sikerrel fogom venni az akadályokat és meg fogom találni.
Amíg nem vagyok ott, addig egy srác, aki nálam 5 évvel idősebb lehet odamegy Charlotte mellé. Ha ott lennék kicsit furcsállnám, hogy mit keres a női cipőboltban, de hát nem vagyok ott. Az idegen srác megáll a nő mellett, majd oldalra tekint és veszi a bátorságot, hogy megszólítsa.
- Hello, baby. Szívesen találkoznék veled máskor is. Gyakran jársz erre? – Vigyorog, ahogy Charlottet végigméri. Van mersze még közelebb menni hozzá és végig simítani az oldalán, hogy aztán a fenekébe markoljon. Ha ütni próbálna, az elől elhajol sőt még el is kapja a kezét. Ha ilyenről nincs szó, akkor továbbra is az intim zónájában marad.
- Meghívlak egy kávéra, aztán hazakísérlek és… Tudod… Csinálhatjuk is. – Lehalkít a végénél, hogy más ne hallja, hogy mit is akar nyilvánvalóan tőle. Az biztos, hogy nem fog elmenni, mert nagyon felkeltette Charlotte az érdeklődését. A fejét kicsit kidönti, hogy megnézze hátulról is a nőt és elismerően elmosolyodik.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
493
Join date :
2012. Jun. 21.
Age :
29
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Pláza 05.10.12 17:13

Élvezem, ahogy Chad kíváncsi keze újból és újból vissza talál fenekemre, csak az zavar, hogy idekint bárki megláthat minket és nem akarok, hogy az emberek rajtunk csámcsogjanak. Próbálom semmibe venni mások véleményét, de eddig még nem sikerült leküzdenem a másoknak megfelelni vágyásomat. Bár nekem az is bőven elég lenne, ha neki meg tudnék felelni.
- Még mindig mérges vagy rám az miatt? - Hitetlenkedve nézek rá, teljesen meglepne, ha kiderülne, hogy még mindig azon eszi magát, hogy meg kellett értem szenvednie. Még mindig nem tartom túl jó ötletnek, hogy a betegemmel alkotok egy párt. Esküszöm megpróbáltam tudomást sem venni arról, hogy milyen gyengéd érzelmeket táplál irántam, de képtelen voltam rá, főleg úgy, hogy már bennem is ott motoszkált némi gyengéd szál iránta.
- Valóban? Ebben az esetben keressünk egy barátodat, akkor gondolom ő is a családban maradna. - Nem akarom komolyan venni, amit Chad mond, ezért próbálok hasonlóan vissza vágni. Gondolom, mikor végig fut a fejében, hogy mit is csinálhatna velem más férfi, akkor letesz arról az ötletéről, hogy Monával bármit is kezdjen.
- Oh, persze, hogy nem. - Pofátlanul elmosolyodok, Chad is tipikus férfi, hiszen minden hím nemű egyed így viselkedne ilyen szituációban. De már feleslegese azon rágódni, hogy mi lett volna ha nem lett volna akkor beteg. Ha minden igaz, akkor még sok időnk van, amit együtt tölthetünk, talán nem is olyan sokára arra is lesz időnk, hogy közelebbről is megismerkedjünk egymással.
- Talán meglepő, de igen. - Őszinte voltam vele, bár meglehet, hogy nem éppen erre a válaszomra számított. De nem fogom letagadni, megtörtént, talán nem vagyok rá annyira büszke, de az is én voltam és az életem részévé vált. Már csak azért nem tagadnám le, mert úgy érezném, hogy azzal Monát is megtagadnám, pedig nem szégyellem, megtörtént ennyi az egész.
- Az legyen titok. - Abban semmi élvezet sem lenne, ha most elárulnám neki, hogy mit szeretnék. Inkább akkor derüljön ki, mikor már otthon vagyunk, csak remélni tudom, hogy szereti a váratlan meglepetéseket.
- Ha jobban bele gondolok ez a kívánságod kiviteléhezhető, de csak úgy nem fogom megtenni a két szép szemedért. - Ha azt akarja, hogy mini ruhában szolgáljam fel neki ágyba a reggelit, akkor ahhoz az este folyamán boldoggá kellene tennie. Érvénybe léptetem a valamit valamiért elvet.
- Minek akarsz te playboyt hozni? - Értetlenül nézek rá, ahogy erre kerül a sor, nem tartom magam értetlennek, de ezt most még sem értem. Talán a túl sok cipő választék teljesen elvette az eszemet.
- Nem tudom, majd elválik. - Ha olyan cipőket találok, amikbe az első pillanattól szerelmes vagyok, akkor nem fogom itt hagyni az üzletben egyedül gazda nélkül. Az is lehet, hogy háromnál azt mondom, hogy elég, vagy akár többet is kinézek magamnak, ezt előre sosem lehet tudni.
- Végül is nem tetszik annyira, nem akarom, hogy kisebbségi komplexusod legyen miattam, ezért majd választok másikat. - Bólintok egyet, majd elcsattan egy rövidke csók is. Ameddig Chad távol van, addig tovább nézelődök, próbálok nem túl magas sarkú cipőket választani, hiszen nem akarom, hogy Chad kényelmetlenül érezze magát mellettem. Túlságosan bele merültem a nézelődésbe, egy férfi hang ráz vissza a való világba, de nem figyeltem, hogy mit mondott, ezért gyanúsan nézek rá, abban sem vagyok biztos, hogy hozzám beszélt.
- Tessék? - Egyszerűen képtelen vagyok felfogni, hogy egy teljesen vad idegen pasasnak honnan van annyi bátorsága, hogy leszólítson. Teljesen ledöbbentem, ahogy megérzem, ahogy a fenekembe mar. Ez nem lehet igaz! Nem akarok kétségbeesni, sem pedig műsort csinálni, ezért csak arrébb lépkedek, remélve, hogy Chad hamarosan vissza jön.
- Ne is álmodj róla, nekem van barátom. - Egyértelműen a tudtára adtam, hogy nem kívánok vele semmifele kapcsolatot létesíteni, hiszen nekem ott van Chad és nem akarom megcsalni. Nem is figyelek a pasira, inkább tovább folytatom a nézelődést, miközben várom, hogy kedvesem vissza jöjjön, mielőtt még ez az idegesítő alak bármit is csinálhatna.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
561
Join date :
2012. Jun. 21.
Age :
23
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Pláza 07.10.12 16:51

Nagyokat pislogok, mikor azzal áll elő, hogy talán még haragszok-e rá, azért mert szinte lelki beteg voltam. Lehajtom a fejemet, mielőtt még válaszolnék, mert át kell gondolnom mindazt, amit most felébresztett bennem. Kezem visszacsúszik a derekára és sóhajtok egyet. Fejemet felemelem, hogy a szemeibe nézhessek, ezáltal megpróbálok nem elveszni bennük. Még most is látszik rajtam, hogy mennyire oda vagyok érte és, hogy meg sem fordult eddig a fejemben, hogy ez miatt haragudhatnék.
- Nem. Eddig se voltam rád mérges. De látom, hogy téged meg zavar valami. Túl fiatal vagyok hozzád, ez bánt? – Vonom össze a szemöldökömet, mert látom rajta, hogy valami baj van. Reménykedek benne, hogy őszintén el fogja nekem mondani, ha már egy párt alkotunk. Túl sokat szenvedtem érte, hogy csak úgy átsiklon a problémák felett. Persze a korkérdést nem tudom megoldani, de talán nem ez a baja. Hogy oldjam a feszültséget, egy másik témát hozok fel, ami számomra nagyon is jó móka lenne, de amint meghallom, hogy szerelmem mit is mond elhúzom a számat.
- De ő megdugna téged. – Szomorodok el egy pillanatra, hogyha az egyik haveromat szervezzük be, az biztos, hogy ágynak fektetné Charlottet. Elkap a féltékenység és a duzzogás, így magam elé nézve a cipőm orrát kezdem el bámulni. Sajnos bármennyiszer gondolom át, igaza van a kedvesemnek. De ezt nem fogom hangoztatni, mert a végén elbízná magát. Én viszont már ott tartanék, ahol már szinte minden fiú, ha egy párkapcsolatba belekezd. Charlotte tökéletesen tudja, hogy hogyan kell elszúrni az ember kedvét, bár tudom, hogy ebben is igaza van. De nem tehettem róla, hogy megfáztam, viszont betegen is képes lettem volna a csúcsra juttatni.
- De a mai nap most egyikünk sem beteg… - Harapom be az alsó ajkamat és nézek rá, ahogy a rejtjeles célzást kinyögöm. Tudom, hogy egyből le fog neki esni, hogy ezzel mit is akarok elérni. Már csak abban reménykedek, hogy valóban nem fog közénk állni senki és semmi. Szám kicsit nyitva marad és elkerekednek a szemeim, ahogy a tudomásomra jut, hogy már Monával csókolózott. Ezt valóban nem néztem volna ki belőle, így azt hiszem, hogy egy pillanatra még a szívem is megállt.
- Ééééss… Több… Is? Szóval… Érted… Más is történt? – Kicsit akadozva, de végül kinyögöm, hogy arra vagyok kíváncsi, hogy megtörtént-e köztük az, ami általában fiú és lány között szokott. Természetesen itt előjátékra gondolok, bár a gondolataimból nem tudom kiűzni a képet, ahogy ők ketten… Még akkor sem menne, hogyha nemleges választ kapnék.
Sóhajtok egyet, ahogy megint csak titkokba ütközök. Azt hiszem, hogy Charlottenak még nem volt olyan pasija, mint én. Ezért majd jutalmat is fogok követelni tőle.
- Túl toleráns vagyok veled, nem gondolod? Hány barátod fogadott eddig szót neked, anélkül, hogy kérdezősködött volna? – Teszem fel a kérdést, mert kíváncsi vagyok, hogy csak nekem van ilyen megtiszteltetésem, vagy eddig valamennyi barátjával is eljátszotta ugyanezt. Természetesen ebbe még Monát is beleértem, mert megmondta Charlotte, hogy ne kérdezősködjek a múltjáról és nem is teszem. Nagyon meglep azzal, amit mond. Egyszerűen kezd elszaladni vele a ló és azt hiszem, hamarosan a sarkamra kell álljak, mert a végén azt fogja hinni, hogy ő hordja a nadrágot.
- Akkor miért tennéd meg? Azt hittem, hogy ellenállhatatlanok a szemeim. – Vigyorgok rá csillogó szemekkel. Fogalmam sincs, hogy mit akar még tőlem, amiért ezt a csekélységet megkaphatnám. Ahogy egy helyben ülök és figyelem szerelmemet, ahogy válogat, elfog az unalom.
- Hogy nézzem a csajokat. – Rántom meg a vállaimat, ennél egyszerűbb nem is lehetne. Ő a cipőket nézegeti, én meg a lányokat. Mindketten elégedettek lennénk, kivéve, ha Charlotte nem olyan cipőt akarna venni, amivel nagyobbnak látszik nálam. Nem akarom megsérteni, de ha már a véleményemet kérdezte, akkor el is mondom neki. Mivel már nem bírom tovább, ezért felállok és kisétálok az üzletből, hogy egy mosdót találjak. Eközben, egy férfi kezdi becserkészni Charlottet.
- Szeretnék veled moziba menni, mert jól nézel ki. – Sóhajt egyet, ahogy kerek-perec megmondja, hogy mit akar tőle. De azért megmarad a rosszfiús énjénél és belemarkol a fenekébe. Megnyalja az alsó ajkát, ahogy Charlotte nem tesz semmit, csak odébb lép. Egy lépéssel közelebb lép hozzá.
- Jó a segged, egy italt megér. A közelben van egy kocsma… - Tovább erősködik, majd ahogy meghallja, hogy van barátja, szinte meg se rezzen. Úgy tesz mintha nem is hallotta volna. Egyik kezével végig simít a nő derekán.
- Az nem számít. Amiről nem tud, az nem fáj neki. – Jelenti ki magabiztosan, de továbbra sem tágít Charlottetól. Kíváncsi arra, hogy mikor fogja beadni a derekát, elvégre félnivalója nincs, mert ahogy körbepillant sehol sem látja a híres-neves barátját. Ebből a következtetés, hogy egyedül van.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
493
Join date :
2012. Jun. 21.
Age :
29
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Pláza 16.10.12 0:50

Valamilyen szinten megijedek, mikor nem kapok kérdésemre rögtön választ. Tanácstalanul nézem, ahogy lehajtsa a fejét, gondolom most gondolja át alaposan a válaszát, mielőtt még válaszolna. De szeretném, ha őszinte választ adna és ne csak azt mondja, amit én hallani szeretnék. Nem szeretném ha a kapcsolatunkat hazugságok árnyékolják be, inkább az igazságra vagyok kíváncsi még akkor is, ha néha fájni fog.
- Ha zavarna a korod, akkor most sem mutatkoznék veled nyilvánosan. - Volt időm hozzá szokni ahhoz a pár év korkülönbséghez ami közöttünk van. Már nem tud zavarni, hiszen szeretem és jól mondják, hogy a szerelem vak, ezért nem is tudom figyelembe venni a korát, csak az érdekel, hogy szeretem és az iránta táplált gyengéd érzelmeim viszonzásra találtak.
- Miért neked is ilyesmi terveid vannak Monával vagy nem? - Végül már nem bírtam magam vissza fogni, kicsattant belőlem kérdésem. Nem akarok veszekedni, de már nagyon is ott motoszkált bennem ez, egyszerűen muszáj volt rá kérdeznem, még ha ezt a témát nem szívesen tárgyalom is át, de jobb előbb, mint utóbb. De ha megtudnám, hogy akár Monával lenne közöttük valami, akkor mindkettőjükkel minden kapcsolatot megszüntetnék, már csak a hiúságom végett is.
- De még annyira hosszú ez a mai nap. - Már csak azért is szólalok meg pimaszan, mert nagyon is értem, hogy mire céloz. Remélem nem hiszi azt, hogy nekem könnyebb ez az önmegtartóztatás. Nekem is éppen annyira nehezemre esik parancsolni vágyaimnak, de ha ma nem érzem úgy, hogy itt lenne az ideje, akkor nem is fog megtörténni. De talán ha így haladunk, akkor nem lesz a mai estén az első együttlétünk, hiszen az is erősen benne van a pakliban, hogy össze veszünk, jó úton vagyunk afelé.
- Vágyromboló leszek, de pár csók volt, ami elcsattant kettőnk között, több nem történt. - Jól tudom, hogy minden férfi majd megveszik azért, hogy két nő elszórakozik egymással. Monával volt egy-két érdekes napunk, amikor ajkaink egymásra találtak, de tovább sosem mentünk, pedig megtehettük volna, de nem hiszem, hogy túlélte volta a barátságunk, ha szeretőkké válunk. Chad fantáziáját biztosan feltüzeltem ezzel, de őszinte szerettem volna lenni vele, elvégre azt várom, hogy ő is elmondjon nekem mindent, akkor nekem is hasonlóan kell cselekednem.
- Azok legalább is szót fogadtak, akik nem csak aludni szerettek volna velem. - Na jó, talán ez túl erős volt, de ez a valóság. Vannak olyan dolgok, amikről nem kellene kérdezősködni, mert nem feltétlenül fog tetszeni az igazság, azt hiszem, hogy ez a kérdés és abba a kategóriába sorolható be.
- Hm, még nem tudom, de majd kiderítsük. - Tényleg nem tudom, hogy miért tenném meg, igaz szép szeme van, de édes kevés ahhoz, hogy csak azért a kedvében járnak.
- Szóval már én nem is vagyok elég? - Riadtan nézek rá, mikor megtudom, hogy inkább bújna egy magazint, ahol a nők hiányos öltözékben pózolnak. Aztán mikor magamra hagy próbálok dönteni, két cipő között vacillálok, de talán a kisebb sarkút kellene választanom, mert még a végén össze kapunk még a magasságom végett is. Legnagyobb meglepettségemre oda állított hozzám egy férfi, aki eléggé nyomulós stílusban kezd beszélgetésbe. Hirtelen nem is tudom, hogy mitévő legyek, nem akarom, hogy közeledjen felém, de valahogy nem fogja fel, hogy nincs kedvem vele társalogni, még akkor sem ha tudattam vele, hogy nem vagyok egyedülálló.
- Sajnálom, de nem érek rá. - Ekkor pedig bele markol a fenekembe! Legszívesebben pofán vágtam volna, de inkább csak arrébb lépkedek, hogy lássa, hogy nem vagyok vevő erre. Rettentően irritál a közelsége, de ahelyett, hogy elhagynám az üzletet várok, elvégre Chad ide fog vissza jönni.
- Nem fogyasztok alkoholt. - Remélem felfogja, hogy inni sem szeretnék vele, sem pedig semmi mást tenni. Megrezzentem, ahogy kezével hozzá ért derekamhoz. Kezemmel keze után kaptam, hogy eltolhassam magamtól.
- Csak hogy tisztázzuk magától semmit sem szeretnék, jobb lenne ha más áldozat után nézne. - Kezdek dühös lenni a férfira, egyszerűen nem tetszik a nyomulós stílusa, már erőszakos számorma. Ezért is megyek minél távolabb tőle az üzletben, remélve hogy nem jön utánam és, hogy végre Chad is előbukkan.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
561
Join date :
2012. Jun. 21.
Age :
23
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Pláza 19.10.12 15:14

Átfut a gondolat az agyamon, hogy talán haragudnom kéne rá, de nem megy. Azért is hajtom le a fejemet, hogy tiszta fejjel tudjam átgondolni. Picit húzni szeretném az időt, amíg szívem hevesen ver. Próbálom lenyugtatni, de Charlotte mellett soha sem tudom. Dűlőre jutásomat úgy jelzem, hogy a szemeibe nézek. Azt szeretném, ha látná, hogy az én szemeimben a szerelem csillog. Kicsit megkönnyebbülve fújom ki a levegőt, majd jobb kezemmel nem bírva ki, végig simítok arcélén. Egy apró puszit is lehelek az arcára, majd újból felveszem a szemkontaktust.
- Akkor mi bánt? – Döntöm oldalra egy picit a fejemet és reménykedek abban, hogy továbbra is a szemeimbe néz. Láthatja, hogy szeretném, ha őszinte lenne velem és megosztaná azt, ami bántja. Arcvonásaim egyből vidámabbra húzódnak, amikor viccelődni kezdek vele. Nem hittem volna, hogy visszafelé is elsülhet, így csak pislogok, mikor az én barátomat felhozza és, hogy szerinte én mit tennék Monával. Sóhajtok egyet, nem akarok vele veszekedni, de azért elmondom a véleményem.
- Mona jó csaj, de nem csalnálak meg vele. Én csak arra gondoltam, hogy vele aludnék meg ilyenek. Nem feküdnék le vele, meg sem fordult a fejemben, becsszó. – Mélyen a szemeibe nézek, hogy elhiggye. Bár a fejemen átfutott, hogy nem fog hinni nekem, hiszen én is fiúból vagyok. A konfliktus elkerülése miatt, nem is hozom fel többet ezt a témát. Nagyon sokat vártam és szenvedtem azért, hogy Charlotte az enyém legyen, nem áll szándékomban elrontani. Mindezt elmondanám neki, de úgy hiszem, hogy a szemeimből tükröződik. Kezeimet a derekára helyezem megint, hogy közelebb húzhassam magamhoz és számmal elérjem a fülét.
- Lerövidíthetjük… - Pajkos hangomból tudhatja, hogy mire célzok, bár én meg azt tudom, hogy nem fogja itt hagyni a cipőboltot, amibe bele kell törődnöm. Szemeim felcsillannak, ahogy meg tudom az egyik kis titkát. Nem tagadom, lejátszódott a fejemben, hogy mit is művelhetnének egymással, amit szerintem Charlotte lát is rajtam. Azért kicsit csalódott vagyok, hogy izgalmasabb nem történt köztük.
- De miért? – Vonom fel az egyik szemöldökömet. Izgatott vagyok és ezt a lábam dobolásából le lehet szűrni. Szívem egyre jobban kezd el verni, ahogy szemeimmel levetkőztetem Charlottet. Fel vagyok pörögve, de nem attól, hogy vásárolunk. Alig bírom magam visszafogni, de mégis meg kell tennem, tekintettel vagyok a szerelmemre.
- Én is szót fogadtam és eddig is csak aludtam veled. – Elhúzom a számat, hogy már lassan kezdek beleőrülni a szex hiányba. Beletörődően sóhajtok egyet, majd elengedem, hogy tudjon válogatni, hogy minél hamarabb eljussunk az ágyig. Már azt a pontot várom a legjobban, de tudom, hogy kínszenvedés lesz addig. Nagyon provokál, amit már most látok, hogy nem lesz jó vége. Ezt szerintem ő is tudja, mert látszik rajtam, hogy a wc-be is bevinném.
- Azt hittem, hogy tetszenek a szemeim. – Felnézek rá ültő helyzetemből, majd egy olyan dolog csúszik ki a számon, amit jobb ha nem tudott volna meg. Gonosz mosolyra húzódnak az ajkaim, majd felállok, mert a lábam már nagyon járt. Újfent elkapom a derekát, hogy magamhoz húzzam.
- De! Nagyon is elég vagy! – Jelentem ki és, hogy vágyfokozó legyek, bele is markolok a fenekébe. Ezek után engedem csak el, hogy elvégezzem a dolgomat. Meg sem fordul a fejemben, hogy addig Charlottera rámászik egy fickó. Épp a kezeimet törlöm a nadrágomba, amikor meglátom, hogy megmarkolja a szerelmem fenekét. Szinte látható füstöt fújok ki az orromon, és még a füleimből is gőz jön. Annyira felhúzott ez a látvány, hogy elkapott a féltékenység. Belépek, majd félrelököm, hogy ne legyen ilyen közel hozzá.
- Hagyd békén a csajom! – Jelentem ki idegesen és mint egy felbőszült bika lépek hozzá közelebb, mire csak kinevet. Kicsit kidől oldalra, hogy Charlottera nézhessen és engem figyelmen kívül hagyhasson.
- Komolyan ezzel a gyerekkel jársz? – Nevet továbbra is, ahogy engem próbál megalázni. Igaz kicsit szíven ütött, de a féltékenység elvakítja az elmém.
- Mi van?! – Lépek még közelebb hozzá, mire a srác arca is megkomorul. Pillanatok alatt elkapja az ingem gallérját és a cipős polcnak nyom. Felszisszenek, ahogy hátam a polcnak ütközik. Még pár cipő le is esik a helyéről.
- Az van, hogy útban vagy kisgyerek! – Dühtől elfojtva válaszol egyenesen az arcomba. Már épp ütnék, mikor lerángatja rólam egy biztonsági őr és egy dolgozó.
- Itt nincs verekedés! Távozzon! – Egymás szemébe nézünk, amíg a szájáról le nem olvasom, hogy „még számolunk”. Nem mintha félnék tőle, de most nagyon is örülök, hogy közbe avatkozott egy biztonsági őr. Sóhajtok egyet, még mindig féltékeny vagyok, ami látszik is rajtam. Leülök a székre, ahol eddig is ültem, mielőtt még el nem mentem és duzzogni kezdek. Eközben a dolgozó visszarakja a cipőket, majd magunkra hagy. Agyamat még a vörös füst árnyékolja, így nem igazán foglalkozok most senkivel és semmivel.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
493
Join date :
2012. Jun. 21.
Age :
29
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Pláza 21.10.12 9:54

Úgy terveztem, hogy a mai napot egy laza vásárlással fogjuk tölteni, de nagyon úgy fest, hogy eléggé komoly témák felé kacsingatunk, aminek talán nem lenne túl jó vége. Egyrészt, mert rajtam van a féltékenység, másrészt pedig nem szeretném, ha össze vesznénk már csak az ilyen komoly témák boncolgatása végett, mert eléggé eltérő tud lenni a véleményünk és mindketten hajlamosak vagyunk harcolni az igazunkért.
- Nem bánt semmi, mindössze rosszul viselem, ha valaki megbámul téged. - Már megint a féltékenységnél akadunk ki, mert zavarni zavar, de ez ellen nem tudok semmit sem tenni, hogy más ne nézze meg. Viszont megpróbálom leplezni a féltékenységemet, de úgy néz ki nem túlzottan megy nagy sikerrel. Erről nem tehetek, mindig is le lehetett olvasni arcomról érzelmeimet.
- Egyáltalán minek akarnál te vele aludni? - Éretlenül emelem fel mind két kezemet, ahogy kérdőre vonom. Egyszerűen képtelen vagyok felfogni, hogy hogyan fordulhatott már az meg a fejében, hogy a legjobb barátnőmmel aludjon. De ha ez minden vágya, akkor legyen feltéve, hogy valamit valamiért alapon fog zajlani a dolog.
- Tudod mit aludj csak vele, de akkor én is kinézek magamnak valakit a baráti társaságodból, akivel együtt fogok aludni. - Kíváncsi vagyok, hogy neki hogy esik, ha azt mondom, hogy más férfival akarom megosztani az ágyamat, még ha csak alvásról van szó.
- Mr. Türelmetlenség megszólalt. - Halkan felkacagok, ahogyan Chad szavait hallom. Szinte gondoltam, hogy ezt fogja mondani, de inkább előbb a vásárlásra szeretnék összpontosítani, ha már itt vagyunk. Tudom az örökké valóságig nem utasíthatom minden adandó alkalommal vissza, csak azt sem érzem helyesnek, hogy egy cipőboltban vitassuk meg, hogy mit művelnénk egymással.
- Mert mondjuk talán nem tudtunk volna úgy tekinteni egymásra pár egymásnak okozott orgazmus után, mint csak barátok és szerintem egyikünk sem akarta megkockáztatni, hogy a testi vágyak végett elveszítsük egymást. - Talán a nevelésem végett, de nálam a nő nővel dolog túl sok, azt sem értem, hogy hogyan mentem bele a csókba, biztosan a kíváncsiságom hajtott, de még időben észbe tudtam kapni, mielőtt még olyat műveltünk volna egymással, amit talán mindketten megbántunk volna.
- Sajnálom, hogy nem vagyok olyan, aki az első pillanatban már képes beadni a derekát. - Csalódottan leszegem a fejemet, mert eddig azt hittem, hogy annyira türelmes, hogy képes felfogni, hogy nekem nem megy csak úgy a mással való szex, mármint nekem nem egy éjszakás kalandok kellenek és szex, hanem egy szerető partner, akivel szeretkezni lehet.
- Tetszenek is. - Gyönyörű szempárja van, de a két szép szeméért még sem kaphat meg mindent, ahogy én sem, akármennyire is szeretném.
- Annyira tudtam. - Elégedetten elmosolyodok, ahogyan a fenekembe markol, bár még mindig ott motoszkál bennem a tudat, hogy még is mi van akkor, ha nem lennék már neki elég... De nem sokáig gondolkozhatok távol létében, mivel egy férfi eléggé a tudtomra adta, hogy szeretne tőlem valamit, ami számorma olyan dolog, amit csak azzal művelek, akit szeretek. Chad mondhatni, hogy a legjobbkor toppant be, de nem számítottam, hogy ilyen heves indulatok törnek majd ki belőle. Megszeppenve alsó ajkamba harapva figyelem az eseményeket, miközben szívem egyre hevesebben lüktet a mellkasomban, mikor a polcnak nyomja szerelmemet, még sem tudok ellene semmit sem tenni, hiszen jól megtermett az illető. Még mindig kérdése cseng a fülembe, de annyira sokkoltak az események, hogy válaszolni sem tudok, egyszerűen bennem ragadt a szó. Mikor a férfit kitessékelték az üzletből lépek oda hozzá, még tekintetemből mindig kivehető a teljes ledöbbenés. Leguggolok elé, miközben kezeimet combjára teszem, hatalmas szemekkel nézek fel rá, nem is tudom, hogy ilyenkor mit is mondhatnék.
- Sajnálom. - Halkan suttogom, ahogy felmerül bennem, hogy akár meg is sérülhetett volna miattam.
- Sajnálom, hogy ennyi gond van velem, nem akartam, hogy ez legyen, mondtam is, hogy van barátom és nem akarok semmit, de még akkor sem állt le. - Elcsukló hangom mondom neki, erősen próbálom vissza tartani a sírást, mert ott motoszkál a fejemben még mindig az a kép, ahogy a polcnak volt szorítva, ami csak is az én hibám.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
561
Join date :
2012. Jun. 21.
Age :
23
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Pláza 22.10.12 17:28

Lelkem megkönnyebbülését érzem, amint Charlotte szavai megütik a füleimet. Halványan elmosolyodok, szemeim tükrözik a szerelmet, amit iránta érzek. Egyik kezemmel finoman az arcához nyúlok és a füle mögé tűrök egy hajtincset. Kezemet visszacsúsztatom az arcára és hüvelykujjammal cirógatni kezdem. A fejemben összeállt már az, amit mondani akarok, de a szám még nem akar engedelmeskedni, hogy ezek a szavak el is hagyják. A másik kezemet a derekára helyezem, majd azzal a kezemmel, ami az arcán van, lecsúszik az állára, hogy felemelhessem a fejét, hogy a szemeibe nézhessek.
- Imádom mikor féltékeny vagy! – Jelentem ki, majd a halvány mosolyom, egyre szélesebb lesz az arcomon. Közelebb hajolok hozzá, hogy egy apró és finom puszit nyomjak édes ajkaira. Hátrahajolva még mindig próbálom tartani a szemkontaktust. Ha ez sikerül, akkor hagyom magam elveszni azokban a gyönyörű szemekben. Végül mindezt abbahagyom, hogy tudjon vásárolni, ha már azért vagyunk itt. Egyből ráemelem a tekintetemet, mikor egy újabb féltékenységi rohamot hallok tőle. Újból mosolyra késztet, hiszen, annyira szeretem, mikor felháborodik.
- Hogy kipróbáljam! De, aludhatunk hárman is együtt… - Szemeimben a rajongás fénye megváltozik valami egészen mássá. A titokzatosságot olvashatja ki belőlük, hogyha jól figyel. Gondolataimban már ezerszer lejátszódott a történet, ahogy én középen fekszek a két lány meg hozzám bújik. Ettől még a szívem is hevesebben kezd el verni a mellkasomban. A beleegyezésnél, csak még gyorsabban kezd verni a szívem, ami csak érte dobog, de egy pillanat elmúlása után, szemeim kikerekednek.
- De ti, nem is aludnátok… - Elszomorodok, már egy cseppet sem annyira érdekes a dolog, mint néhány perce. A haverjaimra gondolva, biztos vagyok benne, hogy ők nem aludnának. Nyelek egyet, majd leplezve a féltékenységemet a szemeibe nézek.
- Oké! Legyen! Válassz valakit a baráti körömből! – Hangom komoly, nem ismer viccet. Kíváncsi vagyok arra, hogy mit is reagál erre, így minden rezdülését figyelemmel követem. Hiába húzom magamhoz közel, hogy kicsit játszadozzak vele, minderre csak egy halk kacajt kapok cserébe. Elhúzom a számat, hogy lássa ez most rosszul esett. Letekintek közénk, ami csak arra megy ki, hogy a dekoltázsát figyelhessem.
- Pedig komolyan mondtam. – Mikor újból találkozik a tekintetünk, mintha megfagyna a levegő köztünk. Érzem, hogy be kéne fejeznem a provokálását, mert tudom, hogy ebből semmi jó nem fog származni. A magyarázatára bólintok egyet, ezzel igazat adva neki. Igaz a fantáziámban már rég megtörtént az, amit tagadnak. Viszont ez végett valami szöget ütött a fejemben, amitől nagyon is elszomorodok.
- És ha mi szakítunk, akkor nem is lehetünk barátok? – Nézek a szemeibe, hangomban eléggé nagy a kétségbeesés. Ebből tudhatja Charlotte, hogy a szakítás után sem akarom elveszíteni, bár ez még így korai. Sóhajtok egyet és megpróbálom a fejemből ezt kiűzni, hiszen boldogok vagyunk most együtt. Leülök a kis székre, ami a cipőpróbálás miatt van itt. Innen nézek fel szerelmemre, hogy lássam, milyen cipőket néz ki és véleményt is tudjak mondani, hogyha kell.
- Két hónap neked az első pillanatnak számít? – Ráncolom a homlokomat, mert már együtt vagyunk két hónapja és nem történt még semmi. Értetlenség csillog a szemeimben, addig amíg a kíváncsiságomat ki nem elégíti. Érdekel, hogy mit is válaszol és tudhatja már rólam Charlotte, hogy nem kötözködésből tettem fel a kérdésemet. Egyből felpattanok és elégedetten elmosolyodok, amikor a szemeimről lesz szó.
- És mi tetszik rajta? – A mosolyt nem bírom levakarni az arcomról és a végtelen csillogás sem akar megszűnni a szemeimben. Közel vonva magamhoz adok választ a kérdésére, mire megpillantom azt az önelégült mosolyt az arcán. Bele is markolok a fenekébe, majd egy puszit után magára is hagyom, hogy elintézzem a dolgom. Visszatérve, kicsit ledöbbenek, így rá is támadok arra a srácra, aki fogdossa Charlottet. A kérdése, amit a kedvesemnek intéz, engem is ledöbbent, de a féltékenység nagyobb úr bennem. A polcnak taszítva, szisszenek fel a hátam végett, mert eléggé beleállt az egyik polc él a csigolyáim közé. Amint elvezetik, leülök a székre, hogy duzzogjak és egyben le is nyugodjak. A szerelmem szemeit látom magam előtt, ahogy leguggol elém és megfogja a combjaim. Egyből elszáll minden mérgem, de ahogy őt látom, nagyon nem tetszik. Felhúzom az egyik kezénél fogva, ezzel jelezve, hogy üljön az ölembe, majd megölelem, amint ez megtörtént.
- Ne butáskodj! Nincs veled semmi gond. Arról meg igazán nem tehetsz, hogy te vagy a világ legbombázóbb csaja! – Még az elején próbálom megnyugtatni, simogatva egy kicsit a hátát és a karját. A végére már a hangom is vidámabb lesz, főleg ahogy felnézek a szemeibe és vigyorgok. Kifújom a levegőt, majd fejemet visszanyomom a melleihez és egy picit még ölelem, majd elengedem.
- Na, válogass, mert soha sem fogunk otthon romantikázni! – Adom ki neki az utasítást, immáron nagyon is vidáman. Hagyom, hogy felkeljen rólam és válogasson, közben a szemeimet én is végig futtatom a cipőkön, bár nekem egyik sem nyerte el a tetszését.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
493
Join date :
2012. Jun. 21.
Age :
29
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Pláza 28.10.12 19:42

Figyelem minden egyes mozdulatát, mindössze mosolyommal díjazom, ahogyan megigazítja hajamat és cirógatni kezdi arcomat. Jól eső érzés árassza el testemet, még szép, mikor a szerelmem ilyen gyengéden bánik velem. Pedig most egyáltalán nem érdemelnék meg ilyen bánásmódot, tekintve arra, hogy nagyon is elkapott a féltékenység, ami rám sosem volt eddig jellemző.
- Én pedig azt imádom, hogy szinte mindent képes vagy bennem imádni. - Sejtelmes mosolyra húzódnak ajkaim, viszonozom a számra kapott puszit és csak nézek egyenesen bele a szemeibe. Most kapott egy kis kóstolót abból, hogy milyen is, amikor féltékeny vagyok, remélhetőleg nem sokszor lesz ilyen alkalom.
- Nézd Chad, nekem nagyon nem tetszik, hogy másokkal is akarsz aludni rajtam kívül. - Fel sem tudom fogni, hogy miért is akarná ezt, mikor mellettem is aludhat. Talán már most rám unt, csak azért, mert nem adtam be már rögtön a derekamat, sajnálom, de részemről kizárt dolog, hogy olyan hamar ágyba vigyen, mint ahogy erre az elmúlt hónapok alatt rá is jöhetett.
- Miért, ti talán igen? - Talán túl szűk látókörű vagyok, de úgy hiszem, ha egy nő és egy férfi együtt alszik annak bizony a szexhez van köze.
- Most komolyan csak ennyit jelentek neked, hogy megengeded, hogy másokkal is aludjak? Azt hittem, hogy legalább annyira fontos vagyok neked, hogy úgy tiltakozz, mint ahogyan én tettem. - Arcomról akár le is olvashassa, hogy mennyire nem esik jól, hogy bele egyezik abba, hogy egyik haverjával aludjak, mikor csak azért akartam, hogy elkapja a féltékenység és kiverje a fejéből azt a gondolatot, hogy majd valaha is Monával lesz egy ágyban.
- Tudom. - Felsóhajtva ennyit préseltem ki magamból, jól tudom, hogy mennyire komolyan is gondolta és ez valamilyen szinten meg is rémiszt.
- Az attól is függ, hogy hogyan szakítanánk, mert ha egy nagy ajtócsapkodás jelentettel dúsított szakítás lenne, akkor nem hiszem, hogy tartanánk utána a kapcsolatot, de ha meg tudnánk beszélni a dolgokat és ha egyikünk sem neheztelne a másikra, akkor talán még lehetnénk barátok is. - Hadarom el ezt a tömérdek információt, ami a véleményem is egyben, de azért arra is kíváncsi lennék, hogy Chad mit gondol erről. Mert ha netán haraggal válnánk el, akkor nem hiszem, hogy szívesen találkoznék még vele a szakítás után, de egyáltalán nem szeretnék most erre gondolni, mivel nem akarom, hogy ilyen negatív gondlatokkal rontsam le a kedvemet.
- Nem. - Alsó ajkamba harapva válaszolok kérdésére, hatalmas ártatlan tekintettel nézve rá. Persze tudom, hogy nem is olyan sokára eljön az idő, hogy beadjam a derekamat neki, de még mindig van bennem egy kis kevéske szégyenlősség, ami még mindig meggátol.
- Legfőképpen az, hogy minden kivehető abból, ahogyan nézel rám. - Tény, hogy szép számpárja van, amivel olykor úgy mered rám, mint ha képes lenne felfalni tekintetével. Egészen addig éreztem jól magam, ameddig Chad a közelemben volt, mert aztán jött az a fránya fráter, akiből elveszett a jó modor. Régebben is rám találtak az ilyen fickók, de legalább azok megértették pár szóból, hogy nem kérek a társaságukból, de ez a férfi, nem fogta fel, hogy nem érdekel. Mikor végre a biztonsági őrök kitessékelték az üzletből megyek oda páromhoz és engedelmesen az ölébe ülök.
- Tudom, hogy én tehetek a történtekről, ezért is szeretnélek majd kárpótolni. - Jól esik az ölelése, sőt az még jobban, hogy nem csinál ebből akkora ügyet, végül is én attól a fazontól nem akartam semmit, de vannak akik nem viselik jól a vissza utasítást, pont mint ez az illető. Felkelek szerelmem öléből, magamra erőltetek egy halványka mosolyt is.
- Tudod már elment a kedvem a vásárlástól ettől a kis incidens végett, szerintem, amit elsőnek felpróbáltam az megteszi, legalább hamarabb haza érünk, ahol csak mi ketten lehetünk. - Monával nem egyeztettem, ezért előfordulhat, hogy az édes kettesből nem is lesz kettes.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
561
Join date :
2012. Jun. 21.
Age :
23
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Pláza 28.10.12 22:34

Nagyon jó látnom azt, hogy Charlotte arcán mosoly van. Szemeim ettől el is kezdenek csillogni, és nem hagyom abba az arcának a cirógatását, csak akkor mikor arra lesz szükségem, hogy felvegye velem a szemkontaktust. Őszintén elmondok neki mindent, mire ugyanezt kapom vissza. A mosolyt nem is lehetne eltüntetni az arcomról, még ha akarnám se. Annyira jól esik az, amit mond, hogy csak egy jól esően sóhajtok egyet.
- Szinte mindent? Én elhagynám azt a „szintét”! – Meglepődök nem is kicsit, majd kijavítom, miközben ujjaimmal idézőjelet formálok a szót illetően. Szeretném, hogyha Charlotte is észrevenné rajtam, hogy mindent imádok benne és nem akarom, hogy megváltozzon, a féltékenységet illetően. A puszi, amit viszonoz, teljesen a rózsaszín ködbe lök. Ahogy a szemeit nézem, teljesen azt érzem, ahogy a felhők közt úszkálok.
- Teljesen megbabonázol és elcsábítasz! – Szinte magamon kívül mondom, ahogy hagytam magam elveszni a szemeiben. Nem vagyok egy papucs barát, de a szerelem eléggé megváltoztat és olyanra kényszerít, amit soha sem mondanék és csinálnék magamtól. Ez is csak pár pillanatig tart, amíg szívem visszaáll a normális tempóra és végig hallgatom, amit mond. A szavak, amik elhagyják a száját, úgy érik a füleimet, mint egy hideg zuhany. Kicsit el is szomorodok, hiszen nincs ebben semmi. Elhúzom a számat és sóhajtok egyet, mielőtt megszólalnék. Mivel a veszekedést kerülni szeretném, ezért jól megfontolom, hogy mit mondok.
- Csak Monával! De ebben nincs semmi. Ez tökre olyan, mintha egy együtt filmezés közben, elaludnánk a kanapén. Nem számít megcsalásnak! Bár nem tudom, hogy ez miért nem tetszik neked, de ha ennyire nem akarod, akkor mindegy. Nem fogok vele aludni! – Próbálom neki megmagyarázni, hogy másból is származhat együtt alvás, nem csak előre tervezésből. A végére már megadom magam, és megrántom a vállaimat. Rosszul esik, hogy ennyire nem bízik bennem, épp ezért fordítom el a fejemet, hogy ne lássa a szemeimben.
- Igen, mi aludnánk! – Jelentem ki magabiztosan, ahogy épp újra felé fordulok. Arcomon értetlenség ül, hogy miért ennyire nehéz ezt megérteni. Kezdek belefáradni és inkább magam elé kezdek el nézni, hogy tovább lépjünk a témán. Azt hittem, hogyha beleegyezek, hogy mással aludjon, akkor egészen más reakciót fog kiváltani belőle. Nem erre számítottam.
- Nem erről van szó! – Vágok közbe, majd csak végig hallgatom, hogy mit akar ebből kihozni. Ahogy elnézem a veszekedést nem fogjuk elkerülni, mert nagyon annak a határán vagyunk.
- Nekem igen is sokat jelentesz és fontos vagy! De nem fogom megtiltani, hogyha mással akarsz aludni. De Mona a barátnőd és már tök régóta ismered. Szerintem pontosan tudod azt, hogy nem fog rám mászni, és én sem rá. Én viszont tudom a haverjaimról, hogy simán kihasználják a helyzetet, hogy több is legyen, mint alvás. De tudod mit, inkább hagyjuk. Felejtsd el, amit mondtam! Akkor még Monát is kerülni fogom, hogy jó legyen! – Hangomban némi sértettség hallatszódik, kezeimet meg összefonom a mellkasom előtt. Pontosan tudom, hogy Charlottenak sem esik jól, de mégis makacs vagyok, hogy neki adjak igazat és befejezzem. A szakítást csendben és figyelmesen hallgatom végig, bár nem nézek a szemeibe, és még csak rá sem – még mindig az előbbi sértettségem miatt -, csak akkor, mikor befejezte és én jövök a válasszal.
- De a kezelő orvosom vagy! Ha ajtócsapkodással lenne vége, akkor is kell találkoznunk és beszélgetnünk. Mellesleg, ha szakítás lenne a vége, úgy is visszaszereznélek! – Rántom meg a vállaimat egy önelégült vigyorral az arcomon. Ilyen hamar elszállt belőlem az előbbi sértettség és duzzogás. Most már a tekintetem őt követi, ahogy mozognak az ajkai, és elhagyja egy szó a száját. Kérdőn felvonom a szemöldökömet és úgy pislogok rá, mint aki még soha sem hallotta ezt a szót.
- Akkor nem nagyon értem, hogy mi a gond. Nem bízol bennem? Vagy még mindig azt hiszed, hogy megdugni akarlak, hogy egy strigula, trófea legyél? – Direkt használok ilyen szavakat, hiszen sejtem, hogy valami ilyesmi gondja lehet, amiért a kapcsolatot is ellenezte. Elég sokat szenvedek vele, és most már kezdem belátni, hogy nem ér semmit az én akaratom, ez pedig nem tetszik. Szemeimmel pont azért nézem, hogy mindezt kilássa belőle.
- Például mi? – Érdeklődve tekintek rá, hiszen ez érdekel. Tudom, hogy elég sok mindent ki lehet olvasni a szemeimből, ezért nem nagyon szeretek belenézni az emberek szemeibe. Túl hamar lebukok, és ez most nyilvánvalóvá vált Charlotte előtt. Egy kis kellemetlenség után, újra érezhetem szerelmem mámorító illatát és sima, puha bőrét. Simogatom a hátát és a karját, ahogy fokozatosan megnyugszok mellette. Felnézek a szemeibe, ahogy megint elkezdi magát ostorozni, mire közbe vágnék, de meghallom a végét, így elharapom a mondatom elejét.
- Dehogy teh… Bár arra a kárpótlásra én is kíváncsi vagyok! – Vigyorogva, csillognak a szemeim és mindjárt ki lehet belőlük olvasni, hogy eléggé beindult a piszkos fantáziám a kárpótlást illetően. Hagyom, hogy felálljon és tovább nézelődjön. Igaz szerettem volna ezt a mondatát előbb is hallani, bár tudom, hogy csak ez miatt a fickó miatt mondja.
- Eddig akartam ezt a mondatot hallani, de aztán rájöttem, hogy fontos neked a vásárlás. Egy ilyen hülye idiótától meg ne menjen el a kedved! Szívesen megvárom, amíg kedvedre nézelődsz és ami megtetszik, azt megveszed. Elvégre még a ruha bolt is rád vár! – Nézek rá, őszintén elmondtam a véleményemet, mert tudom, hogy ezt a napot a vásárlásnak akarta szentelni. Ezzel is csak a tudtára akarom hozni, hogy türelmes vagyok és képes vagyok miatta még plázázni is és kivárni a soromat, hogy végre kettesben legyünk az ágyban.
- Viszont, ha tényleg nem akarsz tovább cipőket nézni, akkor menjünk el enni, mert éhes vagyok! – Állok fel a székből, hogyha valóban tartja magát az előbbi kijelentéséhez, miszerint elég volt neki ennyi. A hasam kezd korogni, hiszen reggelizni, sem reggeliztünk. Csupán csak rávárok, hogy mondjon valamit, mi legyen.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?

Sponsored content



TémanyitásTárgy: Re: Pláza

Vissza az elejére Go down

Pláza

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
2 / 8 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

Permissions in this forum:Válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
PRISON FRPG :: Város :: Belváros :: Egyéb helyszínek-
Új téma nyitásaHozzászólás a témához