welcome to prison frpg
üdvözlünk
lépj be las vegas-ba!
Amikor meghallod a nevet: Las Vegas, mi jut először eszedbe?
Kaszinók? Féktelen bulik? Black jack? Roulette? A lehetőségek tárháza végtelen, a kaszinók sora gazdagokat dönt mocsokba...
Azonban egy valamire senki sem gondol. Miután a kaszinóban megszeded magad zöldhasúval, nem árt vigyázni a haza úton; Las Vegas sem másabb, mint a többi város. Vannak rosszfiúk és rosszlányok is, akik képesek bárkivel végezni, ha úgy tartja kedvük. Vannak drogosok és más szenvedélybetegek, akik képesek ölni is azért, hogy megkapják a napi adagjukat. Táncosnők és krupiék, akik egy szempillantás alatt elveszik mindenedet. Prostituáltak és maffiózók, akiknek már, ha csak a nevét tudod, már veszélyben vagy. Mi a közös bennük? Egy rossz mozdulat, egy alaposan át nem gondolt lépés, és máris a börtönben találják magukat, ahonnan megszökni, még senkinek sem sikerült...

facebook csoportunk
lépj be
las vegas téged vár
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
csacsogda
súgj nekem egy titkot...
promónk
csak tekintsd meg!
új posztok
kaptál választ?
EOF - Empire of Fantasy
Vendég
09.12.17 8:27
a legaktívabbak
a legtöbb posztot írók
Admin (2134)
 
Lyna Hill (780)
 
Desmond Drescher (649)
 
Cassandra Drescher (599)
 
Chad Donaghue (561)
 
Charlotte Collins (493)
 
Jennifer Ariadne Lively (451)
 
Aurora Rossum (399)
 
Veronica Chloe Foster (389)
 
Helena Nina Lemmer (273)
 
Top posting users this month
Andres Nathaniel Blake
 
Candice Westmiller
 
Zooey A. Benedict
 
Lyna Hill
 

Új téma nyitásaHozzászólás a témáhozShare| .

Palms - Hotel, Étterem és Casino

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
649
Join date :
2012. Jul. 06.
Age :
28



TémanyitásTárgy: Re: Palms - Hotel, Étterem és Casino 04.06.13 20:19

Ezt nem hiszem el. Ez most komoly? Mondhatom nagyszerű, hogy máris itt tartunk, ha már most elméleteket gyárt a kapcsolatunkról és arról, hogy mit miért teszek... Akkor mi történik ha majd indokolatlanul későn érek haza vagy esetleg el kell utaznom munka ügyben és egyedül szeretnék menni. Azért érdekelne, hogy ezeket az érdekfeszítő és izgalmas történeteket egyedül találja ki vagy valaki még segédkezik is benne? Na és nehéz? Esetleg időigényes? Nevetséges inkább.
- Te úgy érzed, hogy én birtokollak? - Mondhatom felettébb érdekes fejlemény vagy inkább újdonság. Szóval, akkor most ő a tulajdonom volna? Mert tudomásom szerint én kezelem úgy mint egy tárgyat, hiszen annak nincs is igazán értéke ás persze bármikor bármivel helyettesíthető és persze megfizethető is. Ő viszont nekem ennél sokkal többet jelent és én mind eddig abban a tudatban éltem, hogy ő ezt tudja, érzi. Tévedtem volna? Ő az egyedöli nő az életemben, akivel el tudnám képzelni és le tudnám élni az életemet. Mi több, ő az a nő akivel le akarom élni az életemet.
- Hát akkor ne tedd. Higgy csak amit akarsz. - Anélkül is megteszi, hogy javasolnám. Én kérek elnézést amiért szeretem. Amiért féltékeny vagyok, amiért féltem óvom még a széltől is. Csak egy szavába kerül és többé nem fordul elő. Sajnálom, én nem birtokolni szeretném egy bilétával a nyakában, hogy ez itt Desmond Drescher tulajdona. Én csak megpróbáltam szeretni és próbáltam elfogadni a tényt, hogy igen is valaki képes, hogy valaki engem is tud szeretni. Akkor itt most ki kinek is a játékszere?
- További jó időtöltést. - Léptem hozzá közelebb majd egy puszit nyomtam a homlokára. Szerintem még csak elképzelése sincs, hogy ezért még engem mennyire fog utálni. Nekem viszont már van. Nem fogom ismét azt ecsetelni, hogy ez csak addig szükséges feltétlenül amíg ez az egész szépen le nem zajlik és hogy addig kerülnie kell a nyilvánosságot. Utáljon csak. Én azt is kibírom.
- Vidd haza. Ja és még valami... Nem hagyhatja el a házat engedély nélkül. - Ezekkel a szavakkal fordultam Sergeihez. Jobbnak láttam nem visszanézni. Én sem egészen így terveztem a távozást magányosan, de hát gondolhattam volna, hiszen mi minden egyes alkalmat megragadunk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
2134
Join date :
2012. Jan. 27.

Admin


TémanyitásTárgy: Re: Palms - Hotel, Étterem és Casino 04.06.13 21:54

Szabad játéktér!

₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪


Én mindenhol ott vagyok... De tényleg... Mindenhol!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://prison.forumsr.com



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Palms - Hotel, Étterem és Casino 22.07.13 19:42

Tudom tiszteletlenség itt múlatnom az időmet és szórakozni valamint az apám pénzét herdálni, ami nem mellékesen már az én bankszámlámat csinosítja. Amiből az anyám nem mellékesen egy centet sem kapott. Na ilyen a jó ügyvéd... És amíg az én kezemben van az irányítás, addig ne is számítson túl sok jóra. Az én szememben pontosan annyit érdemel, amennyije most van. Ha rajtam múlik ennél jobb dolga aligha lesz, ha meg sikerülne még ennél is lejjebb csúsznia, nem tud érdekelni. Megfogadtam, hogy többé nem szólok bele a magánéletébe, cserébe pedig Ő is tehet egy szívességet, mégpedig hogy békén hagy. Nem keres fel többé azzal, hogy édes kisfiam... Másra vágyott. Hát tessék, most megkapta. Én viszont pontosan erre vágyom. Szabadságra. aki másnak vermet ás... Jobban is csinálhatta volna. Nem volt túl felelősségteljes döntés tőlem elfoglalnom éppen az apám helyét az asztalnál, de hát előbb-utóbb valaki úgyis megtette volna, akkor meg már legalább Én legyek az a valaki, a fia.
Újabb szünet következett. Pontosan egy óra múlva ugyan itt. Felálltam a pókerasztaltól majd a hotel bárja felé indultam. Most rohadtul jót tenne egy ital. Helyet foglaltam az egyik szabad bárszéken majd intettem a pult mögött álló hölgynek és kértem egy whiskyt jéggel. Könyökömmel támasztottam meg fejemet a pulton majd idegesen a hajamba túrtam. Talán mégsem volt olyan jó ötlet és ki kellett volna szállnom még amikor megtehettem. Jobban mondva amikor még volt rá lehetőségem, mert mostanra már nem igen maradt. Így azt hiszem minden okom megvan az aggodalomra. Túl sok forog már kockán. Nem veszíthetek! De most akadt egy újabb szabad órám összeszedni magam és persze a gondolataimat valamint kitalálni hogyan tovább.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Palms - Hotel, Étterem és Casino 23.07.13 11:31

Kemény munka és semmi pihenés. Sokszor akár egy robot élem a mindennapjaim, arra sincs időm, hogy normálisat egyek. De nem panaszkodhatok! Végre kezd beindulni a karrierem és most nem állhatok le. Ha valaki hív, hogy fotózzak gondolkodás nélkül ugrok a lehetőségre. Csak így ivódhatok be a többiek közé, csak így fognak beszélni rólam és megismerni mit is tudok. Viszont el jön az a pont mikor megáljt kell parancsolnunk magunknak. Ez a pillanat most ma jött el. Fáradtan kászálódtam ki az ágyamból és nem tudtam van-e erőm a mai feladataimra. Pihennem kell, egy kicsit szórakozni, kikapcsolni az agyam, mert egyfolytában pozíciókon, ruhákon és modelleken kattogok. Olyan lettem mint egy lemerült elem. Mindenki megértette, sőt támogatták az ötletet mi szerint egy kis lazítás nem árt, nem csak az én testem jelzett, hogy elég. Ennek örömére egésznap lustálkodtam, magammal foglalkoztam, vagy éppen édes álmokat kergettem a puha paplamba bebugyolálva. Mostanra pedig tökéletes frisseséggel indultam el, egy régen látogatott helyre. Mindig is imádtam a casinokat, a sürgés-forgást az izgalmakat amik ott vannak. De még mielőtt elfoglalnám az ottani bár egyik székét, hogy mindenféle finom alkohol boldogítsa napom hátralevő részét az étteremben megvacsoráztam. Hát igen! Mennyei ízek ezek, tökéletes....a szendvicsnél minden jobb ez pedig tökéletes. Miután a számlát kifizettem át megyek a másik terembe ahol a pókerpartik szoktak zajlani. Nem tervezek játszani, igazából sosem szerettem a szerencsejátékot, de nézni annál inkább. Csendben és olcsón megúszva élvezem-e játék örömeit. Pénzem inkább arra herdálom el, hogy mint pl most egy tequila-t rendeljek magamnak a helyes pultos sráctól. Elégedetten sóhajtok fel mikor kellemesen marva torkom szalad le a jéghideg ital. Sosem voltam nagy piás, nem szeretek részeg lenni, de nem fosztom meg magam ettől a mesés ízvilágtól. Ujjaim az üvegpohár peremével játszadoznak mikor leül mellém egy férfi. Amikorr bejöttem ide láttam pókerezik, úgy látszik most tartanak szünetet.
-Hogy megy a játék?- Érdeklődöm apró mosollyal arcomon csak úgy random leszólítva.
set: this   |    notes: lesz jobb is
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Palms - Hotel, Étterem és Casino 24.07.13 14:52

Most már egyedül csak magamnak kell megfelelnem, de ez sem elég. Jobban mondva néha ezt is soknak érzem. Azt hiszem mindenki életében van egy pont, amin túl már lövése sincs, hogy ő maga mit is akar valójában vagy hogy mi volna a helyes döntés. Azt tudom, hogy sosem tettem eléggé eleget mások elvárásainak, amik egyik napról a másikra megszűntek létezni, csak én maradtam. Nem a magányról van szó, hogy egyedül kell lennem. Sosem voltam szófogadó anyu kicsi fia típus. Mindig ellent mondtam. Hasonlóképp most sem tűröm ha mások akarják megszabni nekem, hogy mit tegyek vagy épp mit nem kéne megtennem. Nem tűröm, hogy bárki is korlátokat húzzon körém. A hibák viszont elkerülhetetlenek egy ember életében, így akár tetszik, akár nem, de az enyémben is előfordulnak. Nem ápolunk épp jó viszonyt egymással. Hiba, kudarc... Olykor egyre megy. Lényeg a lényeg. Nem érzem úgy, hogy vesztesnek születtem volna. Az eddigi életem sem erről tanúskodik. Mindenem megvan. Semmivel és senkivel sem kell törődnöm. Csak én vagyok. Mondhatni egyik napról a másikra változott meg minden. Az életem száznyolcvan fokos fordulatot tett. A változás nem mindig jó, de ugyan akkor a lehetőségekkel élni kell. Én pontosan ezt teszem. Nem többet. Kétségtelenül van még mit tanulnom, de akkor már a legjobbaktól akarok tanulni. A jók között is a jobb akarok lenni. Nem építhetem az egész életemet egy örökségre. Mert így még mindig az az érzésem van, hogy az apám nyakán élősködöm, hogy még mindig csak egy kitartott vagyok, nem több. Ebből viszont elegem van! Itt az ideje bizonyítani!
Hirtelen kaptam fel fejemet a kérdésre. Nem számítottam társaságra.
- Nem elég jól... - Válaszoltam egyszerűen. Nem elég jól. Őszintén nem tudom mit várhatok még ettől a mai naptól, de talán jobb volna lassan lezárni.
- Játszol? Láttalak odabent. - Ugyan nem az asztalnál, csak néha körülötte sündörögni, de ki tudja? Azt már tudom egy ideje megtanultam, hogy senkit sem szabad alábecsülni. Az egy dolog ha nem érdekel, de attól még résen kell lenni!
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
2134
Join date :
2012. Jan. 27.

Admin


TémanyitásTárgy: Re: Palms - Hotel, Étterem és Casino 09.08.13 18:17

Szabad játéktér!

₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪


Én mindenhol ott vagyok... De tényleg... Mindenhol!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://prison.forumsr.com



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Palms - Hotel, Étterem és Casino 26.08.13 0:53

Russel Wayne

Fontos mondanivalóm van Russel számára ezért is hívtam el egy étterembe, ezt nem otthon akarom megbeszélni, hanem egy semleges területen, ráadásul egy ideje nálunk van az unokabátya akinek bizon nem jelent semmit a karikagyűrűm és ez borzasztóan zavar és szeretném Russel-el megbeszélni, viszont nem tudom, hogy fogja fogadni ezt a hírt. Kicsit aggódom is emiatt és őszintén megmondva félek is igaz, hogy nem az a jelenetrendező típus, de erősen védelmezi azt ami az övé, meg aztán melyik férfi viseli jól, ha a szeretett nőjével kikezdenek,talán ezért is jobb, hogy most nem otthon vacsorázunk. Amíg vártam rá az asztalnál addig azon gondolkodtam, hogy miként adhatnám neki elő mivel nagyon fontos a tálalás. Valahogy meg kell neki magyaráznom, hogy habár tisztában vagyok azzal, hogy az unokabátya a rokona és most a viselt dolgai miatt van nálunk, mert nincs hol lakina és mivel családtag ezért nekünk kell gondoskodnunk róla, de azért még sem járja, hogy hálája jeléül csapja nekem a szelet, méghozzá nem is akárhogyan. A minap a fürdőben zuhanyoztam és rám nyitott, amire a hétköznapi ember azt mondaná, hogy csak véletlen, de ráadásul, még be is akart szállni mellém a zuhanyzóban. Azt azért már még sem hagyhattam annyiban, jól el is zavartam a fenébe, még a kedvenc vázámat is hozzávágtam, ami nagy kár, mert tényleg szerettem azt a vázát. Ekkor úgy döntöttem, hogy ez így nem mehet tovább és valamit tenni kell az ügy érdekében, és jobb ha azt Russel teszi, mert ha én kényszerülök megoldani a helyzetet abból lehet, hogy baj lesz. Természetesen ezt nem teszem hozzá, csak finoman érzékeltetni akarom vele, hogy mekkora a baj. Azzal a fürdős jelenettel amikor meztelenül akart bemászni hozzám túllőtt a célon. Eddig is csapta nekem a szelet, de azt szem forgatva eltűrtem azonban ez már mindennek a teteje, és nem fogom hagyni, hogy bemocskolja a házam szentélyét. Mindennek a tetejébe elkaptam valami vírust, mert egész nap baromi hányingerrel küszködtem.
A gondolataim medréből a főpincér hangja térített ki amikor közölte, hogy megjött a férjem. Jól ismertek minket itt, általában itt szoktunk enni, mert nagyon szeretjük ezt a helyet, Russel az első randevúnkon is ide hozott. Széles mosollyal üdvözöltem még a fogaimat is kivillantottam amint megpillantottam, amint közel ért hozzám felálltam és a tenyerembe veszem az arcát és megcsókolom.

- Szerbusz édesem, milyen napod volt?
Ezt mindig megkérdezem tőle, akárhol is szoktunk találkozni, a legjobban azt szeretem amikor otthon vagyunk és ő hazajön, leülünk a kanapéra és egy üveg bort megnyitva megbeszélünk mindent, de most otthon sem lehetünk kettesben, mert az a fészekromboló bevackolta magát az én gyönyörű vendégszobámba amit takaríthatok utána egyfolytában. Nem csak plusz munka, de még pofátlan is az a... az a... görény.
Eközben a főpincér hozta az étlapot, elénk tette és én egyre idegesebb lettem ahogyan éreztem, hogy el kell nekimondanom, hogy mi nyomja a probléma, ami kettőnk problémája is, hiszen ki tudja őfelsége mikor akar kiköltözni egyáltalán.
Mocorogtam a székemen ki- be csukogattam az étlapot, tördeltem a kezemet, és ha ez nem lenne elég elkezdett fájni a gyomrom és ismét elkapott a hányinger, most már tudom miért voltam rosszul egész nap. Russel is biztosan észre fogja venni, hogy valami nem stimmel és ezt szeretném elkerülni. Érzem, hogy kezdek pánikba esni, remélem valaki megszabadít a kínjaimtól.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Palms - Hotel, Étterem és Casino 02.01.14 23:23

Beintettem a fiúknak, elzártam a dossziékat, és egyeztettem a titkárnőmmel, mielőtt kisétáltam volna a börtönből. A fegyház összes lakója szívesen cserélt volna helyet velem akár egy napra is, sóvárgásukat a szabadság után, mintha csak hangosbemondóban játszották volna. Beszálltam a kocsiba, és már indultam is hazafelé, hogy felvegyem Krist, és elvigyem vacsorázni. Remek ötlet volt részéről, hogy a Palms-ba jöjjünk, csakhogy se születésnap, se névnap, se piros betűs ünnep nincs, és még csak az évfordulónk sem ma van. Furcsálltam, hogy pont ezt a helyet választotta, legtöbbször alkalmakkor nézünk be ide. Hazaérve, csak Joe-t találtam, aki -mint mindig- a TV előtt ült egy üveg sörrel, és csak kapcsolgatott. Hmm. a semmittevés. Nem mondom, hogy nem volt arany élet az agglegény élet, de helyette valami sokkal jobbat kaptam.
- Kris? - álltam meg előtte, hogy ne vonja el a figyelmét a képernyő, majd jobbra-balra elnézve kutattam a ház úrnője után, mintha bármelyik pillanatban felbukkanhatna.
- Ő már elindult. - válaszolta nemtörődöm módjára, miközben próbált elnézni mellettem.
Ahogy elmentem mellette egy barátságos nyakast adtam neki, majd hasonló kedvességgel elköszöntem, visszaültem a volán mögé és Crissy után indultam. Fura volt, hogy nem várt meg, de nem agyaltam rajta túl sokat, a lényeg, hogy hamarosan találkozunk.

A megszokott asztalunknál várt.. gyönyörű volt mint mindig, így akaratlanul is mosolyt csalt arcomra. Míg oda értem volt időm, hogy megnézzem magamnak, mint minden alkalommal. Nem tudok betelni vele..
- Szia kicsim. - derekára fontam kezem, hogy magamhoz húzzam, és viszonoztam finom csókját, majd helyet foglaltam vele szemben. - Csak a szokásos, papírok, engedélyek, rohanás.. - mosolyodom el halványan, miközben csillogó szemeibe nézek, ahol nem látok mást, mint kedvtelenséget, és érzem magamon az ő vállát nyomó gondokat.
A szokásos kérdést a szokásos válasz követte, hiszen ha rosszul is telt a nap, nem akarok elrontani egy ilyen ígéretes folytatást. Bevallom gyanúmat csak tovább erősítette, feszült viselkedése, amit nem akartam szóvá tenni, míg a pincér felénk tornyosulva várja, hogy kiszolgálhasson. Nem is tartottam fel tovább, egy üveg minőségi bort rendeltem első körnek, hogy nyilvánosan magunkra hagyjon az ember.
- Ki vele! Mi történt? Látom, hogy van valami gond, ne is próbáld tagadni. - dörzsöltem meg az állam, és hátam a háttámlának döntöttem.
Lehet, hogy még megbánom, ezt a kérdést, de nem bírom elviselni, ha valami baja van. Részben, mert nyolcvan százalékban én vagyok a baj forrása -a maradék minden más-, és részben mert kihatással van rám is.  Szomorú, hogy felém billen a mérce.
A háttérben lehetett hallani a az evőeszközök koppanását, a vendégek érthetetlen duruzsolását, mégis valamiféle feszült csend ült közénk, aminél nincs rosszabb. Nem hiszem, hogy túlságosan nagy problémáról lenne szó, legalább is, remélem, hogy így van. Felvont szemöldökkel meredtem most borús tekintetébe.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Palms - Hotel, Étterem és Casino 16.01.14 3:47

Az órámra pillantok, öt perc múlva kilenc, Russel nemsokára ideér, néha már bosszantóan pontos, de ezt sosem rovom fel neki, hiszen ez az egyik előnyös tulajdonságaihoz sorolom. Senki sem szeret várni és szerencsére rá nem is kell, csak néha én vagyok olyan lusta dög, hogy sokáig várok és nem tudok időben elkészülni. Ő persze nem szereti ha miattam elkésünk, de sosem morog vagy kiabál velem miatta egyszerűen csak mosolyog és a fejét csóválja, majd homlokon csókol és nem szól semmit. Azt hiszem talán ezért is szerettem bele, a börtönt vasököllel irányította, de hozzám olyan kedves volt, hogy öröm nézni. Vajon mit szólna hozzá, ha megtudná,hogy a felesége is körözött bűnöző, megosztja vele az ágyát, sőt családot alapítana vele. Remélem erre nem kerül sor, szépen mindent elrendeztem, azt hiszik halott vagyok, ráadásul nem bírnám elviselni ha meggyűlölne azért ami vagyok. Azzal mentegetem magamat, hogy abban a körülmények között nem volt más választásom, szinte bűnözők között nőttem fel, nem igazán volt más választásom, de ez a bíróság előtt elég gyenge kifogás. A lelki szemeim előtt látom, hogy ezzel védekezek és az esküdtszék kiröhög és vidáman életfogytiglanra ítélnek. Russel pedig beadja a válókeresetet, mert nem tudja elviselni azt a tényt, hogy úgyszólván hazaáruló vagyok majd elvesz egy nőt, aki gyerekeket szül neki. Erre a gondolatra majdnem felsikoltottam, de ebben a pillanatban lépett be Russel és hirtelen örömömben a nyakába ugrottam és szenvedélyes csókkal köszöntöttem csak ezért mert még mindig az én férjem.
- Az is jó hír, ha csak a szokásos dolgok történtek, legalább nem volt börtönlázadás vagy ilyenek. Tusos jól, hogy mennyire féltelek, pedig még csak járőr sem vagy, de be vagy zárva azokkal a vadállatokkal. Bármikor megszökhetnek és bele sem merek gondolni, hogy mit művelnének veled.
Tényleg nagyon féltettem, de hát a felesége vagyok az egyik feladatom közé tartozik, hogy aggódjam érte. Viszont most nagyobb gondok nyomták a szívemet, persze nem olyan súlyos, mint a múltam, de egyszerre csak egy problémával foglalkozom. Sajnos Russel nagyon jól ismer és észreveszi rajtam, hogy valami nincs rendben velem. Hát nincs is, az a dög egyfolytában zaklat és pofátlanul ostromol a figyelmével csak, hogy összefeküdjek vele, pedig tiltott gyümölcs vagyok a számára Russel feleségeként kizárt dolog, hogy viszont folytassak, ráadásul szeretem a férjem, nem tudnám így elárulni őt.
- Russel.– Erélyesebben megszólítom.– Beszélnünk kell valamiről.
Itt megálltam, hogy némi erőt gyűjtsek, de rettentően émelyegtem, biztosan az idegességtől, minél előbb kibököm, annál előbb leszek jól. Viszont ez nehéz ügy, tudom, hogy Russel mindennél jobban szeret, de abban már nem vagyok olyan biztos, hogy a nagybátyával szemben nekem hisz majd. Azonban muszáj elmondanom ezt neki, mert a hónapok óta tartó rémálomról beszélnem kell, különben megőrülök.
- Kérlek hallgass végig és ne szólj közbe csak miután végeztem.– Nagy levegőt veszek és nekiállok elhadarni a mondandómat. – A nagybátyádról lenne szó, már nem bírom elviselni, hogy nálunk lakik, mennie kell, minél előbb. Russel folyton szexuálisan zaklat, elegem van belőle. Ha családot akarunk, ki kell tenned a szűrét. Tudom, hogy nagyon szereted őt és nem is lenne ellene kifogásom, ha nem fogdosna. A minap is benyitott hozzám zuhanyzás közben, tudom, hogy direkt csinálta. Viszont ez még semmi, a múltkor észrevettem, hogy végignézte, ahogyan szeretkeztünk. Hidd, el ezt nem csak kitalálom.
Kissé hisztérikusan adtam elő ez nem szokásom, de régóta nyomta a szívemet és most, hogy elmondtam végre megkönnyebbültem. Remélem mindezek ellenére hisz nekem és úgy kirúgja azt a perverz disznót, hogy a lába nem éri a földet.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
2134
Join date :
2012. Jan. 27.

Admin


TémanyitásTárgy: Re: Palms - Hotel, Étterem és Casino 07.03.14 20:50

Szabad játéktér!

₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪


Én mindenhol ott vagyok... De tényleg... Mindenhol!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://prison.forumsr.com



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
90
Join date :
2014. Jan. 14.
Tartózkodási hely :
Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Palms - Hotel, Étterem és Casino 09.03.14 3:22





- Ejha… szép kis partit rittyentettek ide, azt már egyszer meg kell hagyni. Mire is gyűjtenek? Az elhízott operaénekesek plasztikai műtétjére?
- Nagyon vicces vagy Dylan… de nem ma este. Légy jófiú és próbálj meg viselkedni.
- Óhajod számomra parancs.
- Ezt már szeretem. - karoltam bele a partnerembe, miután végig hordoztam a tekintetemet a Palms Hotel dísztermében nyüzsgő vendégseregleten, ismerős arcok után kutatva a tömegben. - Sehol senki, leszámítva a szüleimet és néhányat apám ismerősei közül.
- És néhányat az én ismerőseim közül…
- Jaj te szegény, egy estét igazán kibírsz köztük, hiszek benned, ügyes fiú vagy.
- Na és elárulnád drága Emilym, tulajdonképpen miért is kellett eljönnöm?
- Mert szükségem volt egy kísérőre és te vagy az egyetlen, akiben megbízom.
- Könnyekig meghatnak a szavaid.
- Adjak zsebkendőt?
- Nem, azt hiszem nem szükséges, ám azt megoszthatnád velem, neked mi dolgod van itt. Eddig úgy tudtam, amikor csak teheted, kivonod magad az efféle puccos rendezvények alól, mi vett most rá mégis, hogy elgyere és bájologj burzsujékkal?
- Nem tehetem tiszteletemet egy jótékonysági rendezvényen mindenfajta hátsó szándék nélkül?
- Ugyan már Ems, ismerlek, mint a tenyeremet, és tudom, hogy te mindig mindent okkal teszel. Szóval? Ezúttal ki a célpont?
- Fogalmam sincs, miről beszélsz.
- Azt akarod mondani, hogy ma este senkinek sem akarsz keresztbetenni, senki után sem kémkedsz, csak eljöttél és jótékonykodsz?
- Olykor jót tesz a háborgó léleknek egy kis adakozás, pláne két bosszúhadjárat között levezetésképpen.
- Emily Davies…
- Igen?
- Örülök, hogy én lehetek a jobb kezed, így sosem unatkozom.
- Örömmel hallom drága Dylan, ennek örömére légy oly drága és keríts nekem valahonnan egy pohár pezsgőt, mert bár csak három perce vagyunk itt, a folyamatos mosolygástól lassan görcsöt kap az arcom, és még messze van az este vége.
- Azonnal főnök. - ezzel a srác egy szemtelen mosoly kíséretében elvegyült a tömegben, én pedig egy félreeső sarokban álltam meg, közvetlenül az ablak mellett.

Míg várakoztam a pillantásom újra és újra végigsiklott a beszélgető alakokon, a táncparkett ördögein, kik hol gyorsabb, hol lassabb melódiákra lépdeltek, ki - ki a maga stílusában, s a zenekar tagjain, akik egytől egyig fehér szmokingban, fekete nyakkendőben szolgáltatták az élő zenét, amit olykor - olykor a rendezvény szervezőjének felszólalása szakított félbe. Adakozásra szólította fel a társaságot, reménykedve abban, hogy a sok sznob végül a zsebébe nyúl és kitölt egy hangzatos kis csekket a gyermekkorház alapítványának javára. Bár eszem ágában sem volt felvilágosítani Dylant erről, magamban mégis el kellett, hogy ismerjem, képmutató vagyok. Egyfelől épp arra készülök, hogy bosszút álljak a testvérem gyilkosán, aki nem mellesleg a legjobb barátnőm is volt hosszú - hosszú éveken át, másfelől jótékonykodok, és a szívemen viselem a gyerekek sorsát, gyógyulását. Vagy csak így akarom tisztára mosni a lelkiismeretemet? Ördög tudja, főleg azt, hogy létezik e még olyanom egyáltalán. Mély gondolataimból egyszer csak villámcsapás módjára rázott fel egy ismerős arc látványa, az ajkaim pedig ösztönösen hamiskás mosolyra húzódtak. Hunter Blackburn került a látóterembe, aki épp elmélyült eszmecserét folytatott néhány idősebb úriemberrel. Nocsak, nocsak, milyen kicsi a világ. Gyorsan leintettem egy pincért, majd megkértem, hogy menjen oda a kis csoporthoz és kínálja őket itallal. Igen ám, csakhogy a tálcán 2 pohár pezsgő mellett egy pohár whisky volt, amit kifejezetten Neki küldtem. Mikor a pincér átnyújtotta, én csak biccentettem egyet felé. Közelebbi a viszontlátás, mint azt eredetileg hittem.


To: Hunter
Ezt viselem!



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
75
Join date :
2014. Jan. 29.
Age :
31
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Palms - Hotel, Étterem és Casino 09.03.14 4:55


- Ebben a szmokingban úgy nézek ki, mint egy pingvin! Candice ne tedd ezt velem! - Nevetségesnek érzem magam ebben a szerelésben, nem csoda, hogy mindig tartózkodtam az efféle öltözéktől. Ez egyszerűen nem én vagyok, inkább jelennék meg farmerban és ingben, gondolom mindenki hogy meglepődne egy efféle puccos eseményen, ahol még a pincérek is öltönyben flangálnak.
- Szerintem nagyon is jól nézel ki, főleg ha még a nyakkendőt is felvennéd hozzá. - Kikerekedett szemekkel néztem rá, ez nem volt benne az alkunkban. Én csak a kísérője vagyok, én teszek neki ezzel szívességet, mégis nekem kell elviselnem az, hogy ezt teszi velem. Még mielőtt ellenkezhettem volna oda lépett hozzám és már cselekedett is.
- Nyakkendőről volt szó, nem pedig csokornyakkendőről. - Szinte már felháborodottan néztem magam a tükörben. Azt hittem ennél már nem nézhetnék ki nevetségesebben, azt hiszem tévedtem, most jött el a csúcspont.
- Mindent a jó cél érdekében teszel, gondolj csak erre! Rengeteg pénzt akarok ma gyűjteni a kórház fejlődése érdekében, nem engedhetem meg magamnak, hogy a kísérőm ne legyen tökéletes! - Fintorogva néztem Candicet a tükörből. Sosem voltam adakozó fajta, de ma kivételt teszek, jó mélyen a zsebembe fogok nyúlni, jól megy az üzlet, megtehetem. Én sem halnék bele abba, ha néha jót tennék, valamit tehetek önzetlenül.
- Azért legközelebb találhatnál magad mellé egy rendes kísérőt is, azt pedig nem fogadom el kifogásként, hogy nincs időd ismerkedni, mert túlságosan elfoglalt vagy. Attól még, hogy orvos vagy neked is lehet magánéleted. - Candice igazán csinos nő, biztosan sok férfi boldog tudna lenni vele, talán kissé elfogult vagyok vele szemben, nem tehetek erről, mégis csak az unokatestvéremről van szó. Aki jelen pillanatban kész diktátor, ha erről az adományozó estről van szó.
- Ígérem, legközelebb megúszod, csak induljunk már. Még a végén elkésünk, ez pedig nem vetne rám jó fényt. - Egyetlen egy porcikán sem kívánta ezt, mégis rábólintottam. Rosszabb volt, mint amire számítottam. Mindenhol sznob emberek ácsorogtak, gondolom valami igazán érdekfeszítő témáról társalogva.
- Nekem most van egy kis dolgom, addig vegyülj el, biztosan találsz magadnak társaságot, nem féltelek. - Rábólintottam, végig néztem, ahogyan elsuhan a tömegben. Nekem pedig kellett már most egy ital, ezért levettem az egyik pezsgős poharat az egyik mellettem elhaladó pincét tálcájáról. Szerettem volna láthatatlan lenni, mintha itt sem lettem volna, de hirtelen vadidegen emberek vettek körül, akikről fogalmam sem volt, hogy kik lehetnek, de ők ezek szerint nagyon is tisztában vannak a kilétemmel. Hosszas, unalmas társalgás után végre jött egy reménysugár. Levettem a tálcáról a poharat, kedves volt a pincértől, hogy közölte, hogy egy szőke hölgytől érkezett az ital. Tekintetemmel pásztázni kezdtem a tömegben annak a bizonyos szőke hölgy után kutatva. Rá is találtam. Mosolyogva emeltem felé poharamat, közben próbáltam leplezni meglepettségemet. Ezek után főleg nem bírtam ebben a társaságban maradni, ezért udvariasan bocsánatot kértem, majd szép lassan oda sétáltam Emilyhez.
- Szóval most le szeretnél itatni, vagy te is annyira unod a társaságot, hogy úgy érezted nekem is szükségem van egy italra? - Akárhogy is legyen nagyon kedves gesztus volt részéről. Bele kortyoltam az italomba, azt hiszem mértéket fogok tartani ma. Ki issza magát a sárga földig egy jótékonysági rendezvényen? Meg lehet, hogy volt már rá példa, de most ezt kihagynám.
- Egyébként nagyon gyönyörű vagy ebben a ruhában. - Egy apró bók csúszik ki ajkaim közül, azt hiszem ennyit igazán megengedhetek azok után, hogy az első találkozásunkkor olyan lehetetlenül viselkedtem.
- Ugye most nincs nálad fegyver? - Közelebb lépve hozzá halkan kérdeztem rá, nem akartam túl hangos lenni, csak épp annyira, hogy a tömeg csacsogásából kivehető legyen minden egyes szavam.
- Csak azt ne mondd, hogy rejtegetsz a harisnyakötődben valamit. - Ruhája eléggé hozzá simul a testéhez, ezért ha van is nála bármi, akkor csak is késre tippelnék. Azért majd óvatos leszek ha arra kerülne sor, hogy kezem elkalandozna rajta, nehogy a végén még megvágjam magam. Ez igazán szexi lenne, de már megint az a fránya fantáziám játszik velem, szóval talán csak én látok többet a dolgok mögé és az is lehet, hogy nincs nála fegyver. Bármilyen különösen is hangzik nagyon örülök ennek az újabb találkozásnak, még akkor is, hogy nem számítottam arra, hogy pont itt fogunk összefutni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
90
Join date :
2014. Jan. 14.
Tartózkodási hely :
Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Palms - Hotel, Étterem és Casino 09.03.14 14:04





Elégedett mosollyal konstatáltam, hogy a kis meglepetésem eljutott Hunterhez, aki aztán villámgyorsan elnézést kért addigi társaságától és megindult egyenesen felém. Nos ha már egyszer úgy néz ki Dylant a föld nyelte el, én se maradjak már itt társaság nélkül, elvégre mégis csak szórakozni jöttem ide, Hunter személye pedig bonusz az éjszakámban. Vagy tán mégsem? Meglátjuk ezúttal a kis bohóc képes lesz e viselkedni, vagy nem hazudtolja meg a képet, amit az irodájában sikerült kialakítanom róla és tovább vágja maga alatt a fát. Egy biztos, izgalmas este elé nézünk.
- Miért van az, hogy ma este mindenki csak a rosszat feltételezi rólam elsőnek? - sóhajtottam mosolyogva, a létező legártatlanabb arckifejezésemet öltve magamra. - Pedig én csak jótékonykodni jöttem, adakozni a rászorulóknak. Ezért is került hozzád az a pohár, nagyon úgy tűnt, hogy épp rászorulsz. - persze hiszen lássuk be, én magam sem bírom ki alkohol nélkül az olyan eseményeket, ahol egy csapat idegen rohamoz meg bármiféle előzetes bemutatás nélkül, és olyan unalmas témákról kezdenek el faggatni, mint édesanyám közelgő partija, apám befektetései, stb., Ezért is örülök annak, hogy a múlt hónapot távol töltöttem ettől a rengeteg piócától, mivel biztos vagyok abban, hogy kapva kaptak volna a testvérem halálhírén, és részvétnyilvánításaikkal a sírba kergettek volna. Persze tudom, ami késik, nem múlik, ám nem ma este. Remek kis ”golyófogót” sikerült szereznem.
- Köszönöm. - feleltem a bókjára, ám amikor a férfi közelebb lépett hozzám, és a fegyverem felől érdeklődött, hirtelen nem tudtam eldönteni, vajon sírjak e vagy nevessek. Bohóc…  

- Mond csak, mi ez a feltűnő érdeklődés aziránt, mit viselek a ruhám alatt? Minden egyes ügyfeleddel eljátszod ezt, vagy ez kifejezetten az én személyemnek szól? - vontam fel a szemöldökömet kíváncsian, majd a mellettem elhaladó pincér tálcájáról leemeltem magamnak egy pezsgős poharat. - Mellesleg… csak nem képzeled, hogy védtelenül érkezem egy csapat hiéna közé? Hidd el, ha arra kerülne sor, lenne mivel megvédenem magam. - ezzel belekortyoltam az italomba. Persze, hogy mindig van nálam fegyver, elvégre a szakmámból adódó óvatosság és Takeda figyelmeztetései arra ösztökélnek, hogy tartsak magamnál. Ki tudja, mikor ugrik elő a semmiből egy bájos ”jóakaróm” vagy épp hívnak fel munka ügyben… Jobb az elővigyázatosság.
- Eszembe se jutott volna, hogy épp itt találkozunk majd viszont, főleg mivel az első találkozásunk alkalmával egészen másfajta képet sikerült festened magadról. Nem tűntél szmokingos, nyakkendős típusnak, főleg nem ide illő sznob ficsúrnak. Mi az oka hát, hogy mégis eljöttél? Fegyverrel kényszeríttetek? Elbuktál egy fogadást? Esetleg új ügyfeleket toborzol? - persze a legutolsó gondolatot abszolút nem gondoltam komolyan, hiszen mégis ki volna annyira elvetemült, hogy épp egy gyermekkorház adományozó estjén keressen magának új fegyvervásárlókat? Bármi is hozta ide, talán hálásnak kellene lennem érte, mert így esetleg feldobja az elkövetkezendő néhány órácskámat.


To: Hunter
Ezt viselem!



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
75
Join date :
2014. Jan. 29.
Age :
31
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Palms - Hotel, Étterem és Casino 10.03.14 0:04


Naivan azt hittem, hogy a mai esti társaságom unalmas üzletemberekből fog állni, vagy éppen feleségeik társaságát élvezhetem. Valahogy mindig népszerűségnek örvendtem a nők körében és ilyenkor hamar megtalálnak a férjes asszonyok is, akiknek kedvük lenne velem hűtlenséget gyakorolni. Elvi okokból olyan nőre nem is vetek szemet, akinek látom az ujján a gyűrűt. Minek is kezdenék ki férjes nőkkel, mikor megannyi hal úszkál még a tengerben. Mondhatni most is egy kis halacskát nézek, külsőre olyan akár egy aranyhal, de ha jobban megismered, akkor bizony rájössz, hogy egy igazi piranhaval van dolgod.
- Csak ma este feltételeztek eddig rosszat rólad? Valahogy azt hittem rólad mindenki rosszat feltételez. Hacsak... - Elégedett mosolyra húzódtak ajkaim, valami olyasmi jutott eszembe, aminek valószínűsége egy lenne az ezerhez.
- Nem tudják rólad ugye, hogy mivel foglalkozol? - Nem hinném, hogy anyuci tudna erről bármit is, sőt szerintem róla ezt nagyon kevesen tudják, én pedig igazán megtisztelve érezhetném magam már csak attól is, hogy nekem felfedte magát. Jesszusom! Azt hiszem idő előtt már fejembe szállt az ital, ha már ilyeneken jár az eszem.
- Ennyire látszott volna rajtam? Egyébként kösz, tényleg rám fért. - Próbáltam elvegyülni, ahogyan Candice is javasolta, de egyáltalán nem érzem magam ide valónak. Nem vagyok sznob és nem hinném, hogy akár egy pillanatig is tudnék úgy viselkedni, ahogyan ezek a felfuvalkodott emberek.  
- Nem játszom el minden egyes ügyfelemmel, még csak az kellene, legtöbb ügyfelem férfi. - El is húztam erre a gondolatra a számat, az nem tud lázba hozni, hogy egy férfi mit takargatna ruhája alatt. De egy csinos nő domborulataira bárkikor kíváncsi lennék.
- Egyébként pedig ez az érdeklődés pusztán a kíváncsiságomból fakad. Ez egészen megbocsájtható, hiszen férfi vagyok és melyik férfi ne lenne arra kíváncsi, hogy mit takar a ruhád? - Ez amolyan Hunter Blackbur féle bók volt. Az én bókolási stílusom nagyon eltér a megszokottól, de reménykedjünk a legjobban, még pedig abban, hogy Emily értékelni tudja.
- Csak mert rettentően kíváncsi vagyok elárulod, hogy miféle fegyver van most nálad? - Szeretném Emily szájából hallani a választ, mielőtt még fantáziámmal olyan tájakra tévednék, amerre nem szabadna járnom. Jobban mondva nem is az izgatja a fantáziámat, hogy mi van nála, hanem az, hogy hol rejtegetheti.
- Egyik tipped sem talált. Hidd el nem azért öltöztem be pingvinnek, mert ahhoz volt kedvem, vagy mert annyira itt szerettem volna lenni. De Candice rá tudott beszélni erre is. - Direkt említettem meg unokatestvérem nevét, kíváncsi vagyok arra, hogy miként reagál arra, hogy nem egyedül vagyok itt ma, azt neki még nem kell tudnia, hogy az említett személlyel csak annyi köt össze, hogy rokonok vagyunk.
- Na és te? Itt van az egyik áldozatod? Mert valójában rólad sem gondoltam volna, hogy efféle eseményeken veszel részt. - Higgyek a véletlenekben? Biztosan csak az lehet, mert Candice is az utolsó pillanatban tudott erre rá beszélni, szóval nem tudhatta, hogy itt leszek. Ebből ítélve azaz elméletem halva született, hogy esetleg miattam lehetne itt, nagy kár.  
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
90
Join date :
2014. Jan. 14.
Tartózkodási hely :
Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Palms - Hotel, Étterem és Casino 10.03.14 2:48





- Igen, csak ma este feltételeztek eddig rosszat rólam… - meg tegnap, mikor Minea felkeresett és minden egyes pillanatban ugrásra készen állt, vajon mikor kell előkapnia a fegyverét és védekeznie ellenem. Buta kislány, de én túljárok az eszén. - Jesszusom, ez a kérdés most teljesen úgy hangzott, mintha épp arról beszélgetnénk, hogy főállásban prostituáltként dolgozom, és ezt nem kötöm mások orrára. - mosolyodtam el keserűen, már - már egy kis pimaszsággal fűszerezve. - Mellesleg mit gondolsz, világgá kürtölöm, hogy fejvadász vagyok, aki tulajdonképpen abból él, hogy körözött bűnözőket hajkurászik nap, mint nap, a rájuk kitűzött vérdíjért? Szerinted sikerem lenne egy - egy partin azzal, hogy elmesélem, milyen autós üldözést vágtam le, miközben egy többszörös erőszaktevőt kergettem, majd mivel sarokba szorítottam, és az ürge nekem támadt, agyonlőttem szemrebbenés nélkül? Vagy épp azzal, hány elitélt átkozza épp a nevemet, aki a koszos kis, patkány lepte cellájában élvezi a fegyőrök vendégszeretetét? Van egy olyan érzésem, nem kerülnék be a legnépszerűbb, köztiszteletben álló személyek díszes társaságába. Vagy tán te másképp látod a helyzetet? A te mamádnál például, bevágódhatnék ilyesmivel? Örömmel látna a kisfiacskája oldalán? - szerva itt, csere ott.  

Természetesen számítottam arra, hogy a jóképű Mr. Blackburn… ácsi, ezt most komolyan én gondoltam? Te jó isten! Mit tettek ebbe a pezsgőbe? Na jó, vissza a mély gondolatokhoz. Szóval… természetesen számítottam arra, hogy Hunter egyhamar még nem száll le arról, mi mindent rejtegethetek a csini kis rucim alatt, a szerencsétlen bókkísérletén pedig igen csak jót derültem. Mondhatni aranyos próbálkozás volt, amit bármily hihetetlen is, de értékelek. Persze ezt eszem ágában sincs a tudtára hozni. Legalábbis egyelőre…
- Attól függ, mire gondolsz… - kortyoltam bele ismét az italomba. - Ha az érdekel, miféle csipkés, szexi fehérnemű bújik meg az öltözékem alatt, vagy épp még lejjebb, azt mondom, talán igazad van, és sok férfi fantáziáját megmozgathatja ez a gondolat, ám ha inkább a fegyvertéma foglalkoztat… - halkítottam le egy kicsit a hangomat. - akkor az bizony jócskán leszűkíti a kört. - ha már játék, akkor miért is ne húzhatnám egy kicsit az agyát?
- Eláruljam? Ó te poéngyilkos… pedig jobban örültem volna, ha mondjuk kitapogatod… - küldtem felé kihívó pillantást, majd kiürítve a poharam teljes tartalmát letettem azt a legközelebbi asztalkára, és újra Hunter felé fordultam. - Tessék, lásd kivel van dolgod, megmondom. Egy kis colt, egészen pontosan egy Diamondback. A holt pedig a fantáziádra bízom…

Mikor a téma afelé terelődött, hogy tulajdonképpen minek is köszönhető Hunter jelenléte, és a semmiből bedobott egy női nevet, valami Candicet, hirtelen azt sem tudtam, mit szóljak. Tehát kísérővel jött, akiről nem tudni kicsodája is a férfinek, elvégre lehet rokon, barátnő, jegyes, ismerős, esetleg prosti… khm… akarom mondani hostess. Vajon direkt fogalmazott így, és arra kíváncsi miként reagálom le a helyzetet? Vagy puszta véletlen az egész?
- Mi nők a jelek szerint bármire képesek vagyunk… - jegyeztem meg magamhoz véve egy újabb pohár pezsgőt, amiből aztán kortyoltam is egy keveset. - Én Dylant kísértem el, akit minden bizonnyal most is épp rabságban tart néhány koros üzletember és azok feleségei. Eredetileg pezsgőért ment, ám azóta sem tért vissza, én pedig nem érzek kedvet ahhoz, hogy felkutassam és megszabadítsam. - elvégre gonosz vagyok, és élvezem. - Még egy kicsit várok rá, aztán lehet, hogy szép csendben elszivárgok innen… nem valami érdekes a buli.

To: Hunter
Ezt viselem!



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
75
Join date :
2014. Jan. 29.
Age :
31
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Palms - Hotel, Étterem és Casino 11.03.14 21:08


Valahogy ezt nem tudom neki elhinni, ezért rosszallóan megcsóváltam fejemet, hitetlenkedve. Igaz szőke maca, de attól még nem ostoba. Biztos vagyok benne, hogy pontosan tudja, hogy mit kell mondania.  
- Ezt valahogy nem tudom elhinni. - Szóvá is tettem, hogy mennyire kételkedem szavaiban. Itt egészen máshogy viselkedik, mint a legelső találkozásunkkor. Persze, természetesen szeretné itt fenn tartani a jó kislány látszatát, én pedig leszek olyan kedves, hogy hagyom neki, hogy fenn tartsa a látszatot. Elvégre ezekben a körökben nagyon is fontos a látszat.
- Nem, effélét nem feltételeztem volna rólad, de ezt te mondtad... - Én mindössze annyit mondtam, hogy bizonyára titkolja valódi énjét mások előtt, ami teljesen érthető.
- Teljesen meg tudom érteni, hogy nem dicsekszel el az efféle kis dolgaiddal. - Akaratlanul is elnevettem magam az utolsó kérdésén. Pár pillanatig elgondolkoztam azon, hogy mit is tudnék válaszolni kérdésére, aztán a válaszom egyszerűen magától elérhetővé vált.
- Ez érdekes feltételezés, mármint az, hogy arra lennél kíváncsi, hogy az anyám miféle módon vélekedne rólad... De azt hiszem már meg sem tudná lepni a dolog. Rendőrcsaládból származom, végül is majdnem ugyan olyan a rendőri szakma, mint a fejvadász, szóval szerintem még így is tárt karokkal fogadna. - Valójában nem tudhatom, hogy édesanyám miféle módon reagálna arra ha egy fejvadász nőcskével állítanék haza. Viszont annak aztán tényleg örülne ha valakit haza vinnék, hogy bemutassam a családnak, mindig is arra vágyott, hogy végre legyen egy komoly kapcsolatom. Csak mert nagyon erőlteti a házasság témát, szeretne mielőbb nagymama lenni.
- Mondjuk úgy, hogy mindkettő foglalkoztat. - Pofátlanul mosolyogva válaszoltam kérdésére. Egy egészen kicsit engedtem, hogy fantáziám ismét szárnyra kelljen, ezért képtelen voltam magamban tartani gondolataimat.
- Fogadni mernék rá, hogy fekete csipkés fehérneműt viselsz. - Csak nem már suttogva közöltem vele ezt a feltételezésemet. Itt még a falnak is füle van, még csak az hiányzik, hogy bárki is meghallja, hogy miről szól az aktuális témánk.
- Nem hinném, hogy bele férne a mi munka kapcsolatunkba az, hogy ezt megtegyem. - Bűnbánó képet vágva néztem rá. Nem is tudom, mintha úgy rémlene, hogy Emily azt mondta volna, hogy ha annyira profi üzletembernek képzelem magam, akkor nem kezdenék ki vele. Hiába csinos és vonzó nő, de így nehéz ezt a bizonyos profizmust fenntartani. De rajta vagyok az ügyön.
- Oh, igen! Erre számítottam. - Valahogy nem tudott meglepni az említett fegyver, méretéből adódóan ez volt az egyik, amire tippeltem volna.
- Főleg Candice, nem akartam itt lenni, mégis rá tudott venni, most pedig másokat akar rávenni arra, hogy nyúljanak jó mélyen a zsebükbe. - Tekintetemmel kerestem unokatestvéremet, nagy nehezen végre sikerült megtalálnom a terem túlsó végében.
- Nézd csak, most is ott vadászik adakozókra, mondjuk abban a vörös ruhában biztosan a vártál jóval több összeget sikerül kicsikarnia mindenkiből. - Direkt nem teszem szóvá még mindig, hogy miféle kapcsolat van közöttünk, talán csak tesztelni szeretném, hogy hogyan reagál, miután láthatta, hogy a kísérőm ennyire csinos.
- Ezzel egyezni tudok, ez idáig nem életem legérdekesebb bulija, de valójában ennél rosszabbra számítottam. Legalább itt nem vizezik a whiskyt. - Majd az utolsó kortyot is kiittam a poharamból, majd az üres poharat letettem az egyik közeli asztalra.
- Ha már Dylan ilyen szépen eltűnt, akkor esetleg megtisztelnél engem egy tánccal, mielőtt távoznál? - Azt hiszem egy tánc még igazán belefér, ha már a vacsora felkérésemet visszautasította. Egy tánccal nem tudna ez végett kiengesztelni, de mondjuk úgy, hogy valamennyire kárpótolna ezzel.  
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
90
Join date :
2014. Jan. 14.
Tartózkodási hely :
Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Palms - Hotel, Étterem és Casino 12.03.14 0:11





- Szóval azt mondod, Hunter anyuka tárt karokkal fogadna, ha egyszer csak belibbennék az oldaladon? Hmm… nem mondom, most aztán igazán kíváncsivá tettél, egyszer talán ki is próbálom. Szerinted rá tudnám beszélni arra, hogy előkerítse a padlásról a kiskori képeidet, hogy láthassam milyen édes volt a kis Hunty miközben bilizni tanult? Sőt… esküszöm, még fizetni is hajlandó lennék ilyesmi képekért, megtámogatni valamelyik alapítványt, amelyik közel áll a mamád szívéhez. - incselkedtem már - már felhőtlen jókedvvel, hiszen lássuk be, igazán muris lenne látni, hogy a neves fegyverkereskedő, aki a semmiből létrehozott egy jól menő céget, akiért Dylan is képes volna tűzbe tenni a kezét, kiskorában milyen is volt. Lelki szemeim elé sorra gördültek be a képek arról, ahogy halloweenkor mondjuk Zorró jelmezben jár házról házra, édességet gyűjtögetve, plüssmacival alszik a kiságyában, aminek már lecsócsálta az egyik szemét, s azt édesanyja egy fekete gombbal helyettesítette, vagy ahogy tininindzsa teknőcös pizsamában épp az első kiesett fogacskáját mutogatja az anyukájának, és várja a fogtündért. Te jó isten, alaposan beindult a fantáziám, jobb lenne vihar gyorsan összeszedni magam, mielőtt még észreveszi.
- Vigyázz, vigyázz, ha kihúzod nálam a gyufát, most már tudom hová forduljak kompromittáló információkért rólad. Még az ex - barátnőknél is jobb forrásnak ígérkezik, elvégre szaftosabb sztorikkal szolgálhat annál, hányszor mondtál csődöt eddig az ágyban, vagy, hogy merre görbül… - asszem, nem kéne több pezsgő ma este.

- Tudod mit? Csak, hogy némi elégtételhez juss a múltkori után, mikor nemet mondtam a vacsorameghívásodra, ezúttal jófej leszek, és kielégítem a kíváncsiságodat, félretéve néhány pillanatra a munkakapcsolatunkat. - és tessék, újabb pohár pezsgő került a kezembe. Pedig tudom, hogy nem kéne. - Ami a fehérneműmet illeti, azt kell, hogy mondjam eltaláltad… fekete csipkés bugyi… - fúrtam a lélektükreimet az övéibe mélyen. - és persze az elmaradhatatlan combfix. Ha jól emlékszem… áh igen, tartozik a szetthez egy pánt nélküli melltartó is, de azt most nem vettem fel… túl kényelmetlen lett volna. - kortyoltam bele az italomba. - A fegyver pedig, gondolom már kitaláltad ezek után, hol van.  

Candice említése mit ne mondjak alaposan összezavart, ám ezt igyekeztem a létező legtökéletesebben palástolni. Kétlem, hogyha a lány a barátnője volna, vagy annál is komolyabb akkor most itt sugdolózna velem, hagyva, hogy a rossznyelvek esetleg rosszkor rosszat pusmogjanak neki, aki aztán természetesen rögtön féltékennyé is válhatna. Nem, Hunter nem tűnik ennyire… hmm… talán az ostoba a legjobb jelző. Épp ellenkezőleg. Inkább azt érzem, ez egy csel a részéről, kíváncsi mit lépek a lány említésére, mi látszik meg rajtam, miket mondok, stb.  Hát, ha már ő így, akkor én is. Miért ne játszhatnék rá én is egy kicsit?
- Egész biztos sikere lesz a férfiak körében, és tetemes mennyiségű nullát csikar ki az alapítvány számára. Büszke lehetsz rá, sőt, egyenesen támogatnod kellene. Míg ő a férfiakat, addig neked a hölgyeket kellene körbedöngicsélned, hiszen annyi itt a víg özvegy, a negyvenes - ötvenes kisasszony… Biztos díjaznák a megmozdulásaidat. - ekkor hirtelen letettem a poharamat, majd a táskámból elővettem a csekkfüzetemet és szép kis summát firkáltam az egyik lapra, amit aztán ki is téptem és felé nyújtottam. - Leszek én az első delikvens, elvégre ki tudja, lehet eredetileg is ezért jöttél. - You know you love me. Xoxo Emily D.

Épp mikor az utolsó kortyot is kiürítettem a poharamból Hunter érdekes kérdéssel állt elő, amire a feleletem elsősorban egy pimasz kis mosoly volt.  - Kár tovább puhítgatnod, és rám fecsérelned az időd, az imént már megkaptad az adományom. - nem bírtam kihagyni. - De ha ezek után még mindig a társaságomra vágysz, akkor rendben, táncolok veled egyet, mielőtt még távoznék.

To: Hunter
Ezt viselem!



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
75
Join date :
2014. Jan. 29.
Age :
31
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Palms - Hotel, Étterem és Casino 12.03.14 1:14


Hirtelen nem is értem ezt a feltételezését, hogy valaha is bemutatnám a szüleimnek. Mégis miért tennék én ilyet? Azt hiszem Emily fel sem fogja, hogy mennyire félreérthető, ahogy erről vélekedik. Aztán meg az is lehet, hogy mélyen a tudatalattijában tényleg arra vágyik, hogy vigyem haza magammal és mutassam be a családomnak úgy, mint a barátnőmet. Attól, hogy ezt még nagyon is kizártnak tartom, még azért el lehet játszadozni a gondolattal.
- Biztos vagyok benne, hogy tárt karokkal fognak és már az első találkozás alkalmával rávenne arra, hogy szülj nekem egy gyereket. - Teljesen őszintén elmondom neki, hogy szerintem anyám hogyan reagálna arra, ha vele az oldalamon mennék haza. Anyám nagyon akaratos asszony, szóval ahogy Emily ujjára kerülne a gyűrű addig nem hagyná békén, ameddig le nem tenne a fejvadászatról, majd sürgetne minket, hogy minél hamarabb dajkálni tudja az unokáját. Jobban bele gondolva, talán nem is jönnének ki túl jól, mindkettő erős személyiség, biztosan lenne közöttük némi feszültség, ha Emily nem úgy cselekedne, ahogy édesanyám elvárná. Ezek persze csak feltételezések, mert ugye minden nem fog megvalósulni.
- Szóval szeretnéd látni a gyerekkori meztelen képeimet? Nem is gondoltam volna, hogy ennyire felkeltettem az érdeklődésedet, hogy már erre is kíváncsi vagy. - Biztosan látná is őket, ha közelebbi viszonyba kerülnénk egymással és mondjuk össze fogna ellenem anyukámmal. Erre még nem volt példa, hogy bármelyik barátnőmnek mutogatva lettek volna ezek a bizonyos képek, de ha szépen kérné, akkor biztosan anyukám előkerítené a régi képes albumokat.
- Annyit elárulhatok, hogy még sosem mondtam csődöt az ágyban, viszont ha a többire lennél kíváncsi azt magadnak kell kideríteni. - Vajon miért van az, hogy akarva, akaratlanul is, de valahogy mindig középpontban kerül nálunk a szex téma? Kezdem úgy érezni, hogy a levegő egyre jobban kezd izzani közöttünk, lassan már kitapintható lesz a minket körüllengő szexuális feszültség.
- Azt is eltaláltam volna, hogy nincs rajtad melltartó, netán fázol? - Én aztán igazán nem szerettem volna bunkó lenni, de azt hiszem ezzel a hozzászólásommal bizony az voltam, de képtelen voltam befogni. Tényleg nem akartam a melleit stírölni, de képtelenség nem oda-oda pillantani. Leginkább tartom vele a szemkontaktust, de néha még az én tekintetem is elkalandozhat, ez olyan amit nem tudok uralni, egyrészről kíváncsiság, másrészről pedig férfiből vagyok és szeretem megnézni a szépet.
- Büszke is vagyok rá, nagyon tisztelem azért, hogy ennyire jótét lélek. Nem is vágyhatnék tőle jobb unokatestvérre. - Aztán csak bevallom, hogy miféle kapcsolat is köt minket egymáshoz. Talán azért mert ha Candice felhagyna fél pillanatra a kis pénzgyűjtő akciójával és ide jönne pár szó elejéig úgyis kiderülne és az még eléggé kínos is lehetne, vagy talán csak azért fedtem fel kilétét előtte, hogy ez ne akadályozza meg abban, hogy rám nyomuljon.
- Már megbocsáss, de nem érzem magaménak a hímringyó szerepet, na és ez a "szexeljünk jótékony célból" dolog sem nekem lett kitalálva. - Nem nagyképűségből, de amúgy is vagyok annyira jóképű, hogy ne keressem az özvegyek társaságát. Minek is cseréljem le a hamvas pipi húsit rágós tofura?
- Szóval akkor most elvárnád ezért az adományért, hogy lefeküdjek veled? Te adakozol és én ezért cserében jótékonykodok veled? - Próbáltam finoman fogalmazni, de kimondva inkább kissé bántónak hatott. Nagyon remélem, hogy nem fogja félre érteni és nem úgy jött le neki ez az egész, mintha valami jót tennék vele, ha lefeküdnénk egymással. Miket is beszélek? Végül is ez nézőpont kérdése, elvégre jót is tennék neki ezzel.
- Nem azért jöttem ide, hogy adakozásra bírjalak, de Candice biztosan nagyon fog neki örülni. - Immár az én kezemben van a csekk, de valójában az sem lepne meg, ha kitépné a kezemből és a szemem láttára tépné ketté azért, mert újra képtelen voltam befogni azt a hatalmas pofámat.
- Csak kérlek várjuk meg amíg lesz valami normálisnak mondható zene, mert nincs túl sok kedvem az efféle számokra kínlódni. - Egy gyors torok köszörülés. - Akarom mondani táncolni. - Erős túlzásnak mondanám, hogy a parkett ördöge lennék, de azért még okozhatok számára pár meglepetést, főleg a csípőmozgásommal.
 


A hozzászólást Hunter Blackburn összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 13.03.14 2:15-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
90
Join date :
2014. Jan. 14.
Tartózkodási hely :
Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Palms - Hotel, Étterem és Casino 12.03.14 2:20





Mint tudjuk, a kimondott szónak ereje van, hát még akkor, ha valaki félreértelmez néhány egyszerű gondolatot, amit szerencsétlen énünk mindössze tréfának szánt, s emiatt téves következtetéseket von le magának. Így utólag végiggondolva minden egyes kijelentésemet arra vonatkozóan, vajon milyen lenne, ha Hunter bemutatna az édesanyjának, megmutatná e nekem a fiacskája gyermekkori képeit, stb., alaposan félre lehet érteni. És igen, úgy tűnik Hunter minden gond nélkül meg is tette ezt… Istenem, pedig azt gondoltam veszi a lapot, és nem gondolja rögtön azt, hogy mindenáron be akarok házasodni a családjába. Hahó pincér, egy adag humorérzék rendel!
- Úgy veszem észre, komolyan vetted az én kis tréfálkozásomat, de ne aggódj, eszem ágában sincs közelebb kerülni hozzád, sem pedig a famíliádhoz, így a féltve őrzött babaképek egyelőre biztos helyen vannak eldugva a padláson. Legalábbis addig biztosan, míg egy kétségbeesett, elveszett lélek beléd vagy a pénzedbe nem szeret, és nem kéri a drága mamát, hogy adja elő őket. - adtam elő mindezt a létező legbájosabb mosolyom kíséretében, majd egy picit közelebb hajoltam hozzá. - Ami pedig a szexuális életedet… vagy épp annak hiányát illeti, szerintem jobban jársz, ha felkeresel egy orvost az esetleges problémáddal. Hidd el, ő többet tudna rajtad segíteni, mint én. De kezdetnek egy pszichológus is megteszi a túlzott szexuális érdeklődésed kezelése véget. - reméltem ezzel visszatérhetünk komolyabb vizekre, de nem, a lavina pedig egyszeriben csak elszabadult.

- Nem… nem fázom, a szemem pedig még mindig itt van fent, látod? - emeltem meg egy egészen kicsit az állánál, hogy semmiképpen se térhessen ki a pillantásom elől. - Hogy is volt az a szöveg néhány nappal ezelőtt az irodádban? Nem akarsz nagyon bunkó lenni…? Hát… űberelted az akkorit, őszinte gratulációm érte. - és tényleg, amikor már az ember azt gondolná, ennél tovább nincs, Hunter Blackburn rávilágít az ellenkezőjére. Mindig van lejjebb…  

Esküszöm, már - már kikívánkozott belőlem a kérdés, hogy az a Candice nevű lány, aki most már a nyakamat tenném rá, hogy nem a barátnője, milyen tarifával vállalta el az éjszakai szereplését, mint kísérő, mert, hogy ezt az alakot nagyon nehéz elviselni az már egyszer hétszentség. Ha van a csajnak egy kis esze, drágán adja magát, ám ha nem, sürgősen felvilágosítom, hogy emeljen, vagy pucoljon a saját érdekében. De nem, mielőtt bármit is szólhattam volna, Hunterből végül csak kibukott, hogy az említett hölgy nem más, mint az unokatestvére, én pedig nem tudtam türtőztetni magam, halk nevetésbe fogtam.
- És így nyert értelmet minden… - csak ennyit voltam képes kibökni és nem többet. Hát persze, hogy rokonok, ez az egyetlen magyarázat arra, hogy a lány itt van vele. Milyen más intelligens nő vette volna még rá magát? - Ismeretlenül is kivívta minden tiszteletemet.

El kell ismernem talán azzal a csekkes jelenettel kissé elvetettem a sulykot és már éppen azon voltam, hogy szégyenszemre, életemben először, elnézést kérjek valakitől, mikor egyszer csak a férfi kiverte nálam a biztosítékot egyetlen röpke mondatával. Na jó, kettővel, de a második ütött igazán nagyot… „Te adakozol, és én ezért cserében jótékonykodok veled?” Úgy nézek én ki, mint aki erre szorul? Na ezzel Hunter Blackburn kihúzta nálam a kibaszott gyufát…
- Örömmel tölt el a gondolat, hogy segíthettem… - feleltem mosolyogva arra a megjegyzésére, hogy Candice biztos örülni fog a csekknek, amit mindezek után sem tervezek visszavenni tőle, elvégre nem neki, hanem az alapítványnak szántam. Ami azt illeti, Mr. Blackburnnek egészen mást tartogatok a tarsolyomban. - Ami pedig a jótékonyságot illeti… - vettem fel újra a poharamat az asztalról - a következőre a vendégem vagy… - ezzel egy laza mozdulattal az ingére loccsintottam a pezsgőm maradékát és hátat fordítottam neki. - Táncolj azzal és arra, akivel, és amire csak akarsz… barom. - hagytam faképnél, majd elvegyültem a tömegben, hogy megkeressem Dylant.

Nem telt bele túl sok időbe, a férfi épp két poharat vett fel az egyik asztalról, amiből az egyiket ki is kaptam a kezéből és egy hajtásra el is tüntettem az egészet.
- Hé Ems, mi történt? Jól vagy?
- Persze… semmi gond.
- Na, de… mi a baj? Zaklatottnak tűnsz.
- Nekem semmi, de most egészen biztosan elment a kedvem a jótékonykodástól egy időre. - próbáltam meg higgadtságot erőltetni magamra, nehogy másoknak is feltűnjön az állapotom. Nem lenne jó megzavarni ezt a partit, hiszen nemes célért van.
- Nyugalom kislány. Várunk pár percet, aztán elhúzzuk a csíkot, rendben?
- Rendben.

To: Hunter
Ezt viselem!



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
75
Join date :
2014. Jan. 29.
Age :
31
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Palms - Hotel, Étterem és Casino 13.03.14 2:45


Elismerem komolyan elkezdtem játszadozni a gondolattal, hogy mi lenne, ha... De még sem vettem komolyan, mert alapjaiban lehetetlennek találom, hogy mi majd valaha is eljutnánk arra a szintre, hogy haza vigyem magammal bemutatni a családomnak. Eddig sem túl sok nőmnek adtam meg ezt a kiváltságot, sosem bonyolódom túl komoly kapcsolatba, valahogy ez még nem nekem való.  
- Ne félj, egyetlen egy pillanatra sem vettelek komolyan. Egyébként pedig nagyon kedves tőled, hogy azt feltételezed rólam, hogy belém csak egy kétségbeesett nő tudna szeretni, na meg, hogy csak a pénzem végett. Ez már majdnem bántó volt. - Szóval Emily fejvadász, de ettől még ő is lehet hozományvadász, nem is áll távol a kettő túl messze egymástól.
- Köszönöm a tanácsodat, igyekszem megfogadni. - Oké, azt hiszem most álltunk be abba a bizonyos ringbe egymás ellen és Emily már fel is vette a bokszkesztyűjét. Legjobb védekezés a támadás? Mert Ems minden egyes szavamra lecsap, hiába is dobom fel neki a magas labdát. Mégis tetszik ez a kis játszadozás, ami lassan már hatalmi harccá válik.
- Tökéletesen tisztában vagyok azzal, hogy hol vannak a szemeid, mégis néha elkalandozik a tekintetem. - Ahogy államat megemelte szempárjába nézve próbáltam minél bűnbánóbb mosolyt magamra kényszeríteni, mintha tényleg annyira bánni tudnám a dolgot.
- Nos, sajnálom. Hidd el, nem szándékosan teszem. - Nem mindig szoktam így viselkedni, de valahogy Emily személyiség ezt váltja ki belőlem. Nagyon igyekszem profin viselkedni, üzletemberhez méltóan, de ez a felvágott nyelvű nő csak kihozza belőlem a legrosszabbat is. Mindkettőnk érdekében remélem, hogy ez tényleg a legrosszabb és ennél már nincs lejjebb.
- Mikor már azt hittem, hogy nem tudsz még ennél is gonoszabb lenni... - Azt hiszem meg is érdemeltem, amit eddig tőle kaptam, azért én sem törtem kezemet, lábamat ahhoz, hogy jó viszonyt ápoljunk egymással, de Em már tényleg a határokat feszegeti, sőt megkockáztatom, hogy már túl is lépett párat.
- Azt hiszem ezt igazán megérdemeltem. - Persze sokkal jobban örültem volna annak, hogy a pezsgőt nem rám önti, hanem a meztelen testemre és úgy nyalná le rólam a rám borított pezsgőt. Viszont erről a mostani helyzetünkben csak álmodozhatok.
- Ismét egy élmény volt Emily. - Ezzel most igazán bele gázolt a büszkeségembe. Ilyet még egyetlen egy nő sem mert velem megtenni. Utána kellene mennem és tisztázni a helyzetet, de túl büszke vagyok ahhoz, hogy megtegyem ezt a lépést. Ezért is csak inkább hagyom távozni, jobb ha minél távolabb vagyunk egymástól, mert félő, ha tovább maradnánk egymás társaságában, akkor még puszta véletlenségből egymás nyakának is esnénk.  
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
2134
Join date :
2012. Jan. 27.

Admin


TémanyitásTárgy: Re: Palms - Hotel, Étterem és Casino 13.03.14 3:18

Szabad játéktér!

₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪


Én mindenhol ott vagyok... De tényleg... Mindenhol!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://prison.forumsr.com



do you know who i am?

Sponsored content



TémanyitásTárgy: Re: Palms - Hotel, Étterem és Casino

Vissza az elejére Go down

Palms - Hotel, Étterem és Casino

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
3 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3

Similar topics

-
» Fáradt ninja étterem
» Uroniko étterem
» Paradise Casino

Permissions in this forum:Válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
PRISON FRPG :: Külváros :: Szórakozóhelyek-
Új téma nyitásaHozzászólás a témához