welcome to prison frpg
üdvözlünk
lépj be las vegas-ba!
Amikor meghallod a nevet: Las Vegas, mi jut először eszedbe?
Kaszinók? Féktelen bulik? Black jack? Roulette? A lehetőségek tárháza végtelen, a kaszinók sora gazdagokat dönt mocsokba...
Azonban egy valamire senki sem gondol. Miután a kaszinóban megszeded magad zöldhasúval, nem árt vigyázni a haza úton; Las Vegas sem másabb, mint a többi város. Vannak rosszfiúk és rosszlányok is, akik képesek bárkivel végezni, ha úgy tartja kedvük. Vannak drogosok és más szenvedélybetegek, akik képesek ölni is azért, hogy megkapják a napi adagjukat. Táncosnők és krupiék, akik egy szempillantás alatt elveszik mindenedet. Prostituáltak és maffiózók, akiknek már, ha csak a nevét tudod, már veszélyben vagy. Mi a közös bennük? Egy rossz mozdulat, egy alaposan át nem gondolt lépés, és máris a börtönben találják magukat, ahonnan megszökni, még senkinek sem sikerült...

facebook csoportunk
lépj be
las vegas téged vár
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
csacsogda
súgj nekem egy titkot...
promónk
csak tekintsd meg!
új posztok
kaptál választ?
Grimm
Timur Theodor Volkov
Today at 0:33
Városháza
Logan Whitmore
10.11.17 19:57
Emily & Derick
Emily Hastings
07.11.17 20:14
a legaktívabbak
a legtöbb posztot írók
Admin (2134)
 
Lyna Frei (779)
 
Desmond Drescher (649)
 
Cassandra Drescher (599)
 
Chad Donaghue (561)
 
Charlotte Collins (493)
 
Jennifer Ariadne Lively (451)
 
Aurora Rossum (399)
 
Veronica Chloe Foster (389)
 
Helena Nina Lemmer (273)
 
Top posting users this month
Simon Whitlock
 
Candice Westmiller
 
Rebekah Walker
 
Benjamin Tate Hunter
 
Lyna Frei
 
Jennifer Ariadne Lively
 
Austin Dawson
 
Logan Whitmore
 
Crystal Haynes
 
Timur Theodor Volkov
 

Új téma nyitásaHozzászólás a témáhozShare| .

Paris - Hotel, Étterem és Casino

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Paris - Hotel, Étterem és Casino 30.09.12 19:32

Mindig is tudtam, hogy kiemelkedően jó ízlése van –nem csak öltözködés és hasonlók, de még autók terén is-, de hogy egyszer majd egy ilyen autóra fogja cserélni az amúgy is jó kis BMW cabrióját… nos, ezzel még engem is meglepett, pedig ha valaki, hát én tényleg elmondhatom magamról, hogy jól ismerem… Egy jó darabig csak leesett állal pislogok a járgányra, és még megsimítani is félek a polírozást, nehogy valami kárt tegyek benne akaratomon kívül is.
-Ajj… a múltkori se szándékos volt, és képzeld, nekem még jobban is fájt, mint a kocsi vázának, akármilyen hihetetlen is! – Mondom pimaszkodóan, lesújtó tekintettel, ugyanazzal a piszkálódó stílussal beszélve, mint amivel ő is teszi éppen, aztán nem pazarolva tovább feleslegesen a szavakat, inkább csak beülök az anyós ülésre. Az ajtót úgy nyitom ki, mintha attól rettegnék, hogy esetleg a kezemben maradhat egy rossz mozdulatnak hála. Az odabent ránk köszöntő látvány még elkápráztatóbb, mint amilyen a külseje. Meglepetten simítom meg a műszerfalat, majd a finom bőrülést is, és valamiért megfogalmazódik bennem egy olyan kérdés, amit jó lenne minél hamarabb jó messzire száműznöm a fejemből. Nem történhet meg újra az, amit a cabriójába is tettünk részegen. Kizárt! Az már túl sok lenne.
-Nők terén is? – Nem bírtam ki, egyszerűen képtelen voltam egy ilyen kérdést visszafojtani. Túlságosan is hajt a kíváncsiság, hogy ebből vajon hogy fogja kivágni magát. Kérdésem után kacéran végig mérem, aztán mintha semmi sem történt volna, elégedetten elvigyorodom az orrom alatt, és a helyére pattintom a biztonsági övet. A Lotty házáig vezető út alatt semmi említésre méltó dolog nem hangzik el közöttünk. Viszonylag hamar meg is érkezünk, így már nincs is más hátra, mint az, hogy megbeszéljünk egy időpontot, hogy mikorra legyek kész, és elköszönjünk egymástól, ami után rögtön berontok a lakásba, hogy elkezdhessem a készülődést, amire gondos figyelmet fordítok. Nem tudom, miért, de jól akarok kinézni, valamiért… én… azt hiszem, hogy bátran bevallhatom magamnak azt, hogy tetszeni akarok Ryannek. Sajnos nem tudom elfedni azt a gondolatot fejemben –akárhogy is igyekszem-, hogy, ez egy randevú lesz, akárki akármit mond. A legnagyobb figyelmet talán a ruhámnak szentelem. Még szerencse, hogy maradtak meg olyan puccos darabok, mint amilyenekben a sznob összejövetelekre is menni kellett, akárhányszor csak Willel kimozdultunk, vagy éppen hozzánk jöttek. Egy vörös ruhát választok végül, aminek a felöltése után, a tükör előtt állva simítom ki rajta a gyűrődéseket. Egy ideig még bolondozok a tükör előtt azzal, hogy leengedve, vagy inkább felfogva legyen a hajam, de végül a jól megszokott leengedett formációnál maradok. A cipőbe sec-perc belebújok, és már tipegek is ki az időközben megérkezett autóhoz, aminek… az oldalánál ott támaszkodik… Te jó ég! Tényleg kifogástalan még mindig az ízlése! Annyira elmondhatatlanul… dögös ebben a cuccban!
-Jó, akkor… hát… jó, induljunk akkor. – Dadogom hozzá hasonlóan, majd fülig pirulok, amikor úriember módjára kinyitja az ajtót nekem, amit egy szolid mosollyal köszönök meg. Beülve a járgányba, azzal kezdek el foglalatoskodni, hogy ne látszódjon rajtam, hogy mennyire izgulok. Újra egy szégyenlős, pattanásos tininek érzem magam, ami éppen első randevújára készül. Csak is akkor tudatosul bennem a tény, hogy milyen luxus, puccos helyre hozott, amikor begurulunk a hotel garázsába. Istenem, itt még egy pirítós is több tíz dollár, arról pedig nem is beszélnék, hogy vajon hány szivarozó régi ismerős lehet jelen pillanatban is itt. Nem akarom, hogy felismerjenek, annyira nem akarom!
-Ha tudom, hogy ilyen helyre jövünk, akkor legközelebb csak Mekibe leszek hajlandó menni veled. – Nevetem el magam, kissé kínosan, majd kiszállva a kocsiból, megigazítgatom a ruhámat, és Ryan mellett haladva, elindulok vele az étteremhez, ahol egy pincér máris téblábolni kezd körülöttünk, miközben én a helyet pásztázom. Semmit nem változott az évek alatt. A csillárok, evőeszközök… minden ugyanolyan, mint régen is volt. A nosztalgia hatására felsóhajtok, aztán követem Ryannel a pincért, aki egy kétszemélyes asztalhoz vezet minket, ahol máris kezünkbe kapunk egy-egy étlapot.
-Szerencse, hogy még tisztában vagyok az etikettel! – Vigyorgok rá.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Paris - Hotel, Étterem és Casino 01.10.12 19:42



To Mona






- Igen, az lehet… szerencsére a kocsinak nem lett baja – vigyorgok rá aljas módon. Persze sajnáltam és sajnálom is szegény lányt, ennek ellenére ezt nem mutatom ki neki.
- Nők terén is – válaszolom határozottan, nem félve attól, hogy majd a képembe röhög. Mert miért tenné? Ha egyszer őt választottam annak idején és most újra egy kocsiban vagyunk, akkor csak nem lehet rossz ízlésem, nem igaz? Vagy mégis?
Az otthon töltött idő, azt hinné az ember, hogy kínszenvedős lassúsággal tötymörög, hisz abból indulnak ki a legtöbben, hogy ha vár valamit az illető, akkor az annál lassan iramban akar csak elérkezni. Ennek ellenére az bő negyven perc, amit a fürdőszobában és a hálóban töltök, olyan mintha csak egy röpke tíz perc volna, még levegőt venni sincs időm rendesen. És bevallom, most úgy érzem magam, mintha nővé változtam volna ez alatt a párperc alatt. Hosszú percekig variálok a ruháim között, nem tudok dönteni a fekete és a fehér farmer között. Sőt, még azt se tudom eldönteni, hogy melyik alsónadrágot rángassam magamra, pedig nem is sz*xelni megyek. Hihetetlen… végül ismét könyékig járva a szekrényemben, ráakadok egy fehér vastagabb vászon, vagy isten tudja milyen anyagú nadrágra, mely aligha volt rajtam egyszer, akkor is csak addig, míg megvettem. Elég nevetséges, hogy olyan ruhákkal van tele a szekrényem, aminek előállításának összegéből két Etióp falu jutna elegendő élelemhez. Pazarlás… hülye Ryan!
Amint sikerül összeszednem egymáshoz három passzoló ruhadarabot, plusz a cipőt, már húzok is, mielőtt én késnék el, nem pedig Mona. Ez pedig a hímnemű egyedtől kifejezetten illetlen és kellemetlen lenne nem? Hát de.
A ház előtt ácsorogva számtalan dolog megfordul a fejemben. A legtöbb „Mi lenne ha…” kezdést tudhat magáénak, míg kérdőjellel végződik. Mi lenne, ha ismét kialakulna közöttünk valami? Mi lenne, ha megint egy párt alkotnánk? Mi lenne akkor, ha most összejönnénk, és az idők végezetéig kitartanánk egymás mellett, még egy csúnya ballépés nélkül. Szerintem én lennék a legboldogabb akkor, ha ismét egy pár lennénk, és a végén még családot is sikerülne alakítanunk. Na de jó, most nem a jövővel kell foglalkozni, sokkal inkább a jelennel és, hogy kontrolálni tudjam térdem remegését, mikor meglátom őt a vadító vörös ruhájában. Ha az állkapcsom nem jól illeszkedne a koponyámhoz, nyilván leesne a helyéről, vagy ha nem lenne túl jó a nyáltermelésem, nyáladzanék, mint egy veszett kutya. De mivel semmi szervi gondokkal nem küzdök, elég annyi, hogy nagyokat pislogok és remegek minden ízemben, ahogy végigmérem. A kocsiban még a dadogás is magával ragad, de ezen a csorbán hamar tudok köszörülni. Ennek ellenére akaratlanul is eljut a tudatomig, hogy Mona is hasonló reakciót produkál. Dadog és szót ismétel. Mi a fene van itt?
Megjegyzésére széles vigyor terem az arcomon, majd egy ügyes mozdulattal leparkolok az egyik biztonsági kamerával őrzött parkolóhelyre. Nehogy nekem itt lába kéljen a járgánynak. Fényképezni, csodálni lehet, ellopni nem.
Tekintettel arra, hogy a lány nem egy lapos talpú szandálban van, igyekszek nem túl gyorsan és nagyokat lépni, hogy ne kelljen tepernie azért, hogy utolérjen. Ennek ellenére lépteim így is kiegyensúlyozottságról, határozottságról árulkodnak. Elvégre, miért mutatnék mást? Azt nem tehetem meg, hogy egy kétségbeesett kisfiút mutatok magamból, ahogy tulajdonképpen most érzem magam. Ahogy egy pincér elkezd téblábolni körülöttünk és egy kétszemélyes asztalhoz invitál minket, előre engedem Monát, ahogy azt egy úriembertől szokás. Hát, igen, tisztelet is szorult belém, akármilyen hihetetlen is. Szorgalmasan szlalomozunk az asztalok között, mígnem eljutunk egy teljesen elkülönített szférába, ahogy rajtunk kívül egyedül csak egy másik pár van, bár ahogy elnézem ők már sokkal meghittebb közegben. Amolyan tipikus jegyespárként. Na, mi még nem tartunk itt…
Szemét pincér miatt nem tudom kihúzni Monának a széket, hisz azt ő teszi meg, mire meg is kapja a lenéző tekintetemet. Borravalóra ne is számítson.
- Ennek örülök… - pillantok elhúzott szájjal a számtalan evőeszközre – mert én nem – pillantok rá kétségbeesetten. Nem tudom mire számítottam, mikor kiválasztottam a helyszínt és asztalt foglaltam. Hogy majd a kezembe adnak egy réz kanalat, villát és kést, amihez jár egy műanyag étkészlet és papír pohár? Hát, tévedtem. Itt minden tiszta csicsa, fodor és giccs, már-már hányingerkeltően sok a kifinomult él. Ennek ellenére, még se érzem magam olyan kellemetlenül, mint ahogy azt ideérkezésemkor gondoltam.
Amint kézbe kapjuk az étlapokat, igyekszek rávenni magam arra, hogy még csak véletlenül se nézzek az árakra, mivel abból nem fogok jól lakni. És mind emellett nem szeretném tudni, hogy mi az, amihez most kedvem van, hány arany rudamba fog kerülni. Na jó az sajnos nincs a páncélszekrényemben. Nem baj, ha majd szépen mosolyognak ránk, hogy várjuk vissza önöket, majd vigyorogva válaszolom nekik, hogy felejtsék el. Még én se engedhetem meg magamnak mindig ezt a luxust.
- Kezdésnek egy ilyet kérnénk – bökök rá a borlistán egy kifejezetten hangzatos italra, mely elviekben egy igen kifinomult vörösbor. Sokan ajánlották már, de eddig nem volt hozzá szerencsém. Soha nem voltam egy nagy boros, de sebaj, valahol el kell kezdeni. A pincér főhajtással, alkarjára fektetett kendővel már el is iszkol.
- Itt hogy is illik? Valami ita, utána előétel, mármint ilyen kis hidegtálas salátás cuccok, aztán valami leves féle, majd halak, vadak, csirkék és végül desszertekből is több fajta? – érdeklődök kerek szemekkel, ahogy az egyik napi menüt fürkészem. Tényleg minden lehetséges étel fel van sorolva, hát hova fér ennyi az emberekbe, könyörgök. Én ha egy hétvégén megsütök egy egész kacsát, akkor azt egy hétig eszem.
- Vagy itt is lehet úgy, hogy leves, főétel desszert? – pillantok Monára kétségbeesett tekintettel. Bakker, hogy mennyire nem tudom magam ilyen helyeken kiismerni. Jártam már éttermekbe nem is keveset. De ez… ez nem étterem, ez valami gasztromúzeum, vagy mi a halál?



Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Paris - Hotel, Étterem és Casino 04.10.12 19:48

Gunyoros kis megjegyzésén már egyáltalán nem húzom fel úgy magam, mint amikor részeg voltam, helyette csak felvont szemöldökkel, cinikus mosolyt villantok felé, aztán már szállok is be a kocsiba. Elvégre, ha továbbra is csak itt fogok állni mellette, és csorgatni rám a nyálamat, még jövő karácsonyig sem fogunk tudni elindulni.Odabent éppen alaposabban is szemügyre veszem a műszerfalat, a megannyi gombot a rádió körül, amikor hirtelen -nem is értem, hogy hogy, mintha csak nem is lennék tudatomnál-, kicsúszik a számon egy kérdés, ami némi rejtett kíváncsiságot is tartalmaz. A jelek szerint azonban ennyivel nem sikerült őt kizökkentenem, egyszerűen és könnyedén vágja rá őszinte, magabiztos válaszát, mire csak lehajtom a fejem, hagyom, hogy a hajam az arcomra omoljon, és egy lágy mosollyal arcomon, fürkészni kezdem az ölemben nyugvó kezeimet, engedve, hogy a régmúlt emlékei, a ködös gondolataim újra egy seregként rohamozzák meg az agyam, ezer meg egy közös emléket felidézve bennem, ami úgy pörög végig előttem filmkockánként, mint egy régi fekete-fehér néma film. Mostanság egyre sűrűbben tapasztalom ezt a jelenséget. Egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy miért gondolok annyit vissza a közös életünkre. Talán azért, mert akkor voltam a legboldogabb? Hiszen minden olyan tökéletesen alakult, ameddig... ameddig Ryan el nem rontotta. De jobb is, ha most nem rontom el a kedvem, amikor egész jól is alakulhat még majd az este hátralévő része, főleg, ha azt is alapul veszem, hogy mostanság a kapcsolatunk is javult egy kicsit. Most már nem érzem kellemetlennek vagy éppen tehernek, ha össze kell járnom vele, hogy közös programokat csináljunk. Jól érzem magam a társaságában,és azt hiszem, hogy ez a lényeg! Az autó hamar leparkol Lotty háza előtt, így már nincs is más hátra, mint az elkészülés. Próbálok nem kifutni az időből. Kicsit meglepődöm, hogy mire belebújok a cipőmbe, már fel is hangzik a kinti dudaszó. Szinte hihetetlen, hogy elkészültem időre, és nem kellett több idő az elkészüléshez. Izgatottan, torkomban verdeső szívvel -ami furcsamód, még rendellenesebben kezd el kalapálni, ahogy meglátom sármos alakját a kocsinak dőlve-, tipegek ki, egy őszinte, fogkivillantós mosolyt villantva Ryan felé, ami mellé még egy kis szégyenlős arcpír is társul, legfőképp akkor, amikor kölcsönösen felfaljuk egymást a szemeinkkel. A kocsi út alatt kellemesen elcsevegünk. Szinte fel sem tűnik, hogy milyen hamar meg is érkeztünk. Mintha csak az egész út öt percig tartott volna. Kiszállva a kocsiból, megigazítgatom magamon a vörös ruhát, majd gyorsan a hajamat is eligazítgatom a vállamon, és Ryan mellett sétálva, elindulok vele az étterem felé, ahol már szorgoskodva elénk is toppan egy pincér, arcán azzal a tipikus "örülök, hogy minket választottak, rendeljenek jó sokat, remélem, hogy vastag a pénztárcájuk", bárgyú vigyorral. Ismerem már az ilyet. A William mellett leélt évek bőven elegek voltak arra, hogy már könnyedén áttudjak látni rajtuk. Mindenesetre, csak egy szolid, tettetett mosolyt villantok, és helyet foglalok a széken, amint azt a pincér kihúzza nekem. Az étlapokat azonnal kézhez is kapjuk, és már el is kezdjük őket lapozgatni.
-Na figyelj! - Teszem le az étlapot, és mosolyogva átnyúlok az asztal túloldalára az ő részéhez.
-... ez a leveses kanál, innen indul a történet. Tehát, kívülről haladsz befelé. - Miközben mosolyogva magyarázok neki, ujjammal lassan követem is az útvonalat, hogy tisztában legyen vele. Végül felnézek a szemeibe, és rámosolygok, remélve, hogy megértette. Ha sikerült neki, akkor visszahelyezkedem a székemre, mire a pincér már meg is jelenik.
-Na, mit iszunk? - Kérdezem izgatottan csillogó szemekkel, miután a pincér tova libbent. Kétségbeesett kérdezősködései egyszeriben csak mosolyt csalnak az arcomra, ami hamarosan egy vigyorrá, végül halk, elfojtott, szolid nevetéssé fajul. Régen sűrűbben kellett volna a Meki helyett ilyen helyekre járnunk, azt hiszem. Amint nevetésem csillapodik kicsit, újra megszólalok.
-Mindenhol azt kérsz, amit akarsz, és amit biztos, hogy meg tudsz enni. - Mondom végül egy bizakodó mosollyal, aztán tovább lapozom az étlapot.
-Ez a garnélarák leves nagyon jól hangzik! - Csillannak fel a szemeim, miközben megérkezik a bor, amit a pincér kimért mozdulattal ki is tölt nekünk az előttünk lévő pohárba. Amint elmegy, meglötyögtetem a bort a pohárban, majd bele is szagolok.
-Nos, mire igyunk? - Emelem meg a poharam, és ha sikerül valami frappánssal előállnia, már hozzá is koccintom poharam az övéhez.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Paris - Hotel, Étterem és Casino 05.10.12 19:29



To Mona






Ha valaki képes a látványos pánikra, akkor az a valaki én vagyok. Nem elég, hogy percekkel ez előtt még előttem illegette magát egy iszonyat dögös vörös ruhában úgy, hogy csinos, hosszú lábaiból a kelleténél is többet mutatott meg nekem. Ez volt az este azon pontja, ami nyilván örök életre belevésődik az elmémbe, és majd ez lesz az, amivel szívni fogom a vérét.
„Ó, persze, megint te mutogattad nekem a lábaidat, szóval….”
Kíváncsi leszek, hogy lesz-e olyan eset, amire majd ezt tudom mondani. A lényeg a lényeg, ma már meg volt az első sokkhatásom. Most pedig azzal, hogy az asztalnál ülök és méregetem a fényesen csillogó evőeszközöket, csak még inkább kínosan érzem magam, és legszívesebben egy zacskót húznék a fejemre, nehogy valaki felismerésre találjon bennem. A következő cikk rólam az újságokban nyilván erről szólna… „A szerencsétlen múltú ügyvédnek, még az etikett sem adatott meg. Nem tudja, hogy egyen az evőeszközökkel…” Már tisztán látom magam előtt a cikket, mellette egy képpel, amin épp a fényes tárgyakkal szenvedek, szemezek és esek kétségbe végül. Hát igen, legszívesbben most az összest lesöpörném az asztalról, de helyette csak kétségbeesett pillantásokat küldök Mona felé, amolyan „segíts mert megveszek” felszólítással.
Hamar megkapom az igényelt segítséget. Előrehajolva mutogat sorban a kanalakra. Van itt kisebb, nagyobb, szélesebb és keskenyebb, öblösebb és laposabb is. Ma az anyámnak ennyi formájú kanál? Azt csodálom, hogy a villából csak a méretek nem egyeznek… nah meg a ág számok. Van itt kettőágú is. Hova kerültem én?
- Aha… és tökön fognak szúrni egy bökővel, ha nem rendeltetésszerűen használom őket? Mármint, ha tegyük fel, nem ezzel a kerek cuccal akarom enni a desszertet, hanem ezzel a keskennyel? – pillantok rá kíváncsiságtól csillogó tekintettel. Legszívesebben ezt tenném, de persze ha gond lenne belőle, akkor lemondanék az ötletemről, mielőtt kitennék innen a szűrömet, vagy úgy néznének rám mint a jetire, vagy egy Földön kívülire. Bár meg kell mondanom, tényleg UFO-nak érzem magam itt.
Mikor kérdése hallatán megpillantom szemében az izgatott csillogást, mosolyogva nyitom ki az étlapot és megmutatom neki az italt.
- Dominio de Pingus Flor de Pingus Tinto Crianza. A legismertebb Spanyol borok egyike. Többen ajánlották már, de még soha nem jutottam el odáig, hogy meg is kóstoljam. Azt írja, hogy – fordítom magam felé az étlapot, amin spanyolul adnak felvilágosítást a borról. Ekkora ökörséget! Attól még, hogy spanyol ital, angolul miért nem láthatjuk viszont a leírását? Tiltja a szabályzat? Nem hiszem.
- Szóval ez az egyik leghíresebb és legismertebb bora a spanyoloknak, ez egy elsődleges bor, amiből már többet kifejlesztettek, ennek ellenére egyik se veri ennek a minőségét. Fiatalos, friss, elegáns…áfonya, erdei bogyók összességéből készült ömmm… - olvasom tovább koncentrálva a spanyol szövegre. Bevallom, nem vagyok egy nagy nyelv szakértő, csak angolul, spanyolul beszélek és valamicskét franciául, ennek ellenére mindig utáltam nyelveket tanulni. Az csak egy adottság volt, hogy jó érzékem volt és van is hozzá.
- Minőségi kávé, szerecsendió és más-más fűszerek ízesítésével – folytatom bólogatva. Hát, tényleg nem lehet rossz. Szerencse, hogy itt is lehet kapni, már kíváncsi vagyok rá.
Ahogy megadom Monának a felvilágosítást, becsukom a díszes, míves étlapot és az asztal szélére fektetem, hátha szükségünk lesz még rá. Csak ezt követően jön ismét a hisztim, hogy fogalmam sincs arról, mi itt a módi, hogy szokás kaját kérni, mindenből, vagy csak amit megeszek? Ennek hangot adva kapok talpraesett, határozott választ.
- Garnéla? Csak nehogy aztán az egészséged bánja. Ki tudja, mióta áll ot a hűtőben, a hal, tengeri jószágoktól amúgy is hamar meglehet betegedni. Ennek örömére én homárt fogok enni – vigyorgok, ahogy eszembe jut, ilyennel is találkoztam az étlapban. - Persze csak másodiknak… az első az… talán valamilyen tejszínes dolog lesz, mondjuk, valami gomba leves vagy nem tudom – duruzsolom az államat masszírozva. Amint megérkezik a pincér és megtölti a poharunkat, mi mellé lehelyezi az üveget, biccentek felé, ő pedig tovaáll.
Belekapaszkodva a pohárba, rápillantok, és kíváncsi tekintettel fürkészem.
- Mire igyunk… mire is? Mondjuk, igyunk ránk. És egy valódi veszekedés nélküli napra, amit eddig magunk mögött tudhatunk. És arra, hogy ne várjanak ide vissza – vigyorodok el hírtelenjébe, majd hozzákoccintom a lány poharához az enyémet, így a kettős csilingelő hangot hallat. Kíváncsi tekintettel kortyolok bele a vörös árnyalatú italba, majd egy apró kortyot ízlelgetek hosszú ideig.
- Hmmm ez tényleg jó ötlet volt… lehet, hogy egy vagyon, de megéri. Ha marad el is viszem – kapom fel az üveget.
Egy röpke tíz perc múlva ismét megjelenik mellettünk a pincér egy papírtömbbel és egy tollal a kezében, azt megérdeklődve, hogy kívánunk e valamit enni. Erre csak bólintok, majd Monára pillantok, hogy övé az elsőbbség, mondja előbb ő, mit szeretne.




Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Paris - Hotel, Étterem és Casino 06.10.12 13:19

Nagyon régen volt már az, amikor én utoljára itt ettem. Hihetetlen, hogy még öt év elteltével sem változott semmit a hely. Nem végeztek rajta felújításokat, nem cserélték ki a régi, de annál is szebb, kristály antik csillárokat, sőt, még gyertyatartókból sem szereztek be újakat. Ezt szeretem ebben a helyben! Konzervatív és nem tér el a régi hagyományaiktól, úgy ahogy a benne lévők tárgyaktól sem. Egyszerűen elképesztő, akárcsak az étlapon található árak is. Azt hiszem, hogy egyedül csak az árak változtak, azok se csökkentek, hanem inkább csak tovább növekedtek, pedig régen se voltak valami olcsók található fogások, de hát nincs mit tenni! Valamiből fent kell tartani ezt a luxus csodát. Amint nyugodtan helyet foglaltunk, máris elkezdem Ryannek magyarázni, hogy melyik evőeszköz mihez is való, és hogy merről merre kell haladni velük. Még szerencse, hogy tanultam valami értelmeset is az alatt az idő alatt, ameddig Willel éltem. Tudtam én, hogy egyszer még jól fog jönni ez az asztalnál betartandó etikett! Csak akkor még nem akartam elhinni...
Következő idióta megszólalására halkan felnevetek, majd mosolyogva válaszolok is rá.
-Nem fognak tökön szúrni! Ma már amúgy se nézik, hogy mivel kezded el enni a második fogást. Annyi a lényeg nekik már csak, hogy jó sok pénzt zsebelhessenek be egy-egy asztaltól, ennyi. Ne izgasd e miatt magad. - Nyugtatom meg mosolyogva, reménykedve, hogy nem fog ezek után már annyira kétségbeesetten pislogni a megannyi evőeszközre.
-Ja, és azzal a "kerek cuccal" a levest szoktuk enni. - Suttogom neki vigyorogva, majd rá is kacsintok, aztán mikor a borocskánk is megérkezik, és a pincér kitölt belőle az ő és én poharamba is belőle, hátrébb hajolok és kihúzom magam. Csak akkor kezdek el kérdezősködni a bor felől, amikor újra kettesben maradok Ryannel. Finoman meglötyögtetem a vörös "itókát", aztán beleszagolok.
-Hű, nézzenek oda! Csak nem borszakértő vagy? Ugye ha titokban lenne valahol egy boros pincéd, megmutatnád nekem?! - Vonogatom meg pajkosan a szemöldökeimet.
-Nekem nincs ennyire kifinomult érzékem azért az italok terén. Addig még minden stimmel, hogy vörös és fehérbor, na meg a jégbor, de... a többi az valamiért már nem annyira. - Gondolkodom el, miközben eszembe jut a borok közül az egyik kedvencem, a jégbor, amit szintén nagyon régen ízlelhettem már meg utoljára.
-Ryan, nézz körül ezen a helyen! Szerinted képesek lenének pont itt romlott kaját felszolgálni, amikor a pénzükből ítélve megtehetik, hogy napi szinten mindenből friss árut hozassanak? Egyébként is, ha ételmérgezést kapnék, perelnék és be is zárhatnák az üzletet, szóval... nem hiszem, hogy ilyennel szórakoznának. - Világosítom fel a dolgok menetéről.
-Na, bagoly mondja verébnek! – Pimaszkodom egy kicsit vigyorogva, és mikor a koccintásra kerül a sor, leteszem egy pillanatra az étlapot, és megérdeklődöm, hogy mire is óhajt akkor inni a nagyságos úr.
-Még bármikor összeveszhetünk! – Figyelmeztetem viccelődve, aztán hozzákoccintom poharam az övéhez, végezetül elegánsan megízlelem a bort, ami tényleg nagyon ízletes! Nem is értem, hogy eddig, hogy nem találkoztam össze ezzel a fajtával! Biztos vagyok benne, hogy már akkor is gyártották, amikor Williammel éltem, vele pedig… nos, mondhatni az összes italt végig kóstoltuk, ami csak létezik.
-És majd egyedül, bánatos perceidben eliszogatod, vagy majd felhívsz egy idegen nőt magadhoz és megkínálod vele? – Kezdem el cukkolni, bár ezennel semmire nem céloztam és nem viszályszítás céljából mondtam azt, amit. A pincér megérkezésekor elhalkulok, és már rendelem is a garnélarák levesemet, ami után második fogásként kacsát rendelek. Istenem, akkora leszek, mint egy dugong, mire mindent megeszek. Lehet, hogy nagy fába vágtam a fejszémet?
-Honnan jött egyébként az a merész ötlet, hogy vacsorázni hívj? – Kérdezem érdeklődve, miután a pincér tovább állt.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Paris - Hotel, Étterem és Casino 07.10.12 13:29



To Mona






- Igen ezt sajnos feltételezni tudom. Ha van nálam elég pénz, az se zavarná őket, ha csak egy száz dolláros desszertet rendelek, tegyük fel nutellás palacsintát, aranyozott sodóval, amit nem mellesleg én is eltudok készíteni otthon - regélem elhúzott szájjal, folyamatosan bólogatva. Többször volt már rá példa, hogy étteremben rendeltem egy desszertet, amit kikiáltottak a specialitásuknak. Például hideg túrógombóc epres mártással. Na ez annyiból állt, hogy három pici golyó, ami egy magam fajta férfinak sehol nem elég, emellett még mellé csepegtettek három csepp kis epres lekvárt. Azért mondom, hogy epres lekvárt és nem eper lekvárt, mert igen távol állt tőle. A lényeg a lényeg, olyat én is tudok csinálni, sőt, ha kell kézilabda méretűeket is, amikkel tényleg jól lakok. Bár köztudott, hogy nem a desszerttel kell jól lakni, ennek ellenére az ember mindig tartalékol rá. Ha pedig nem éri el a kívánt hatást, hát... el lehet vetni.
- Nem izgatom fel magam... áh, nem - vigyorogva rázom a fejem.
- De ettől eltekintve már teljesen fel vagyok izgulva... illetve nem, csak felizgultam a... - baszki! - Szóval kétségbeestem ettől a sok cucctól - bökök az evőeszközök felé. De be kell vallanom, aligha az evőeszközökkel van bajom.
- Csak példának hoztam fel - fintorodok el, ahogy megemelem a kanalat, amit, hogy őszintén megmondjam, tükörnek is lehetne használni, olyan fényes. Tényleg, egy karcolás sincs rajta, csillog villog. Jobb állapotban van mint a vadonatúj kocsim.
- Micsoda? Szakértő? Nem... tudod a felolvasás még nekem is megy - mutatom fel az étlapot, ahol spanyolul pontos leírást találtam magáról a borról, hogy milyen ízesítésű, mikori és honnan származik. Ami pedig a spanyol tudásomat illeti, hát... igen... van ami rám ragadt a középsuliból és az egyetemből. Igaz nem sok, de valamicske mégis.
- Mona, kérlek! Én még a fehérbor és a jégbor között se tudok különbséget tenni. Annyi, hogy talán a... jégbor édesebb? Nem tudom, nem vagyok nagy ivós, de szerintem ezt te is tudod tekintettel arra, hogy már a kevés is megárt. Épp ezért nem is foglalkozok velük - vonok vállat - megvagyok én nélkülük, de ha épp valami olyan melóról van szó, ami megizzaszt, akkor egy nagyobb pohár vörösborral ülök neki, hátha az segít.
Felszólítására tényleg körülnézek. Megnézek minden embert, akik elegáns öltözetben, nyakkendőben, zakóban, vagy nők kis estélyiben ücsörögnek és kifinomult mozdulattal emelik szájuk elé kezeiket, így kuncogva. Kuncogva! Nem nevetve. Ezt követően jelentem ki, hogy nyilván homárt fogok enni. Ezt onnan feltételezem, hogy életemben nem ettem még egy igazi finom homárt, amit tényleg elég meghámozni és enni a hófehér húsát. Persze volt jobb, ízletesebb, de az se volt az igazi. Most próbára tesszük ezt a helyet is abban a reményben, hogy tényleg sikerül valami nagyot kanyarítaniuk.
- De nem fogunk - koccintom hozzá vigyorogva a poharához az enyémet, majd belekortyolok az édes, igen ízletes borba.
- Nem. Idegennőt semmi képen nem hívok fel magamhoz - nézek rá határozott tekintettel, ezzel is azt sugallva neki, hogy nincs szükségem semmi idegen nőre, sőt, egyáltalán egy nőre se, csak rá. Csakis rá vágyok, senki másra. Már nyitnám a számat, hogy ezt szavakkal is megjegyezzem, de a pincér belém folytja a szót. Hagyom, hogy Mona rendeljen előbb, majd ahogy végez én is kérek egy csirke ragu levest, majd másodiknak egy homárt. Nem tudom jártam már úgy, hogy mikor munkatársakkal mentem vacsorázni, míg ők valami jó zsíros steaket rendeltek, addig én tegyük fel fésű kagylót, vagy pisztrángot. Persze finom volt, de férfiként csorgattam a nyálam a kajájuk látványa és illata miatt. Most viszont egyáltalán nem érzek késztetést arra, hogy valami fehér embernek való disznót, marhát vagy szimplán csirkét rendeljek. Most átmegyünk kicsi kínaiba.
- Hát... - vonok vállat - mára úgy se volt pontos programom, egész este unatkoztam volna, meccset néztem volna és popcornnal tömtem volna a fejemet egy kis sörrel megkoronázva. Ha már hízni akarok azt tisztességgel tegyem - dőlök hátra egyet kortyolva a borból. Az a baj, hogy koránt se ez az oka annak, hogy meghívtam. De ezt nyilván nem fogom nyíltan bevallani neki.
- Te pedig milyen indíttatásból fogadtad el? Azt gondolná az ember, hogy exekkel nem óhajt egy nő ismét foglalkozni. Vagy te is tartod magad az újságokban megírt, tízes számhoz? - biccentem félre a fejem, kíváncsi tekintet kíséretében, mely már inkább nevezhető kihívónak. Az asztal alatt kinyújtóztatva a lábamat tűnik fel, hogy igencsak hozzáérek Mona lábához a lábszárammal, így lesütött szemekkel húzom vissza a saját térfelemre tagjaimat.


Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Paris - Hotel, Étterem és Casino 10.10.12 20:13

Miközben hallgatom Ryant, szemeim akaratlanul is felcsillannak annak az ínycsiklandozó desszertnek a hallatán, amiről éppen az imént tartott egy kis beszámolót.
-Egyszer majd meghívhatnál magadhoz egy nutellás palacsintára, aranyozott sodóval… - Könyökölök rá –persze csak az illem keretein beül, nem úgy, mint egy utolsó részeg tahó a kocsmában-, az asztal tetejére, kezeimet összefűzve, államat az egymásba fűzött kézfejeimen támasztva meg, érdeklődő pillantásokkal fürkészve férfias vonású, jóképű arcát, ami az évek során szinte semmit sem változott. Kicsit olyan érzésem van, mintha a szakításunk után megállt volna velünk az idő, ez a váratlan felfedezés pedig újabb kételyeket szül bennem, és ha eddig nem lettem volna már így is eléggé összezavarodva, akkor majd most még jobban össze leszek, persze ennek jelét igyekszem nem kimutatni. Sokat gondolkozni azonban a dolgokon nincs időm, mivel rövidesen egy újabb kis bökkenővel találjuk szembe magunkat. Ryan legalábbis biztos. Lelkesen magyarázom el neki, hogy melyik evőeszköz mihez is való, miközben jókat mosolygok, vagy olykor éppen nevetek, az értetlen arckifejezésein, amiket vág. Kétértelmű megjegyzése –ami látszólag őt is eléggé zavarba hozta-, kuncogásra késztet, amit úgy igyekszem –immáron már hátradőlve a széken-, visszafojtatni, hogy egyik kézfejemet a számra szorítom.
-Jó, értem, hagyjuk, nem kell tovább magyarázkodnod! – Hagyom rá, a nevetéstől el-elcsukló hangon. Azt hiszem, hogy ezt még sokáig fel fogjuk emlegetni majd a jövőben.
Kifejezetten jókor érkezik meg a bor, amiből a pincér mind a kettőnknek megfelelő mennyiséget tölt ki egy gömbölyded, boros talpas pohárba. Ez a kis „lötty” majd legalább oldja a megmaradt gátlásainkat. Izgatottan, érdeklődve hallgatom, amint tudomásomra hozza a bornak az összetevőit.
-Oké, akkor úgy fogalmaznék, hogy micsoda Spanyol nyelv szakértő vagy! – Változtatom meg az iménti szavaimat, majd elmosolyodom. Örülök, hogy legalább ő vitte valamire az életben, és egy nyelvnél többet beszél, nem úgy, mint én, aki még a második felvett nyelvét, a Franciát is csak úgy beszéli, ha előtte van egy zsebszótár. Istenem, milyen szánalmas vagyok!
-Elárulok neked egy titkot. A jégborhoz a szőlőt akkor szedik le, amikor már megfagyott… - Kacsintok rá, arcomon egy önelégült kis fél mosollyal. Örülök, hogy legalább a borok terén kicsit szélesebb skálára kiterjedő tudással bírok, mint ő, bár ez még változhat.
-Hát akkor mégis kit? – Igyekszem kihúzni belőle a választ, ami most jobban érdekel, mint bármi, ami eddig a mai este folyamán elhangzott közöttünk. A koccintás és első korty után a nagy izgalmak közepette vissza is tettem az asztalra a poharamat, és immáron már előrébb hajolva –természetesen most is egyenes háttal, szék alá húzott, összekulcsolt lábakkal-, ülök, kezeimet összefűzve az asztal tetején, kíváncsi csillogással szemeimben tartva a kék szemek pillantását. A játékos, titokzatos szemezgetést azonban a pincér érkeztével félbe kell szakítanunk, amit nem is bánok. Ki tudja, hogy mindez hova is vezetett volna? Még mindig tartom magam ahhoz, hogy a mögött a bizonyos határ mögött maradjak, amit meghúztam magam előtt. Egy-kettőre leadjuk a rendelést, és már folytathatjuk is a könnyed csevejt, ami most kifejezetten jól esik.
-Még mindig BARCA drukker vagy? – Biccentem oldalra a fejem. Furcsa lehet, hogy egy olyan nő, mint amilyen én is vagyok, a focit ragadta ki egyedül az iménti mondandójából. Talán csak azért, mert emlékszem, hogy milyen volt az, amikor régen együtt ültünk a kanapéján, és söröztünk meccsnézés közben. Azokon a napokon én is úgy viselkedtem, mint egy vérbeli pasi.
-Nem hiszek az újságoknak… - Emelem fel egy sanda fél mosollyal a tekintetem rá, és így kezdem el arcát fürkészni, miután kérdését követően egy jó pár percig csak zavartan fürkésztem a bordó asztalterítőt.
-Nálad mi sorolható bele az „ exekkel foglalkozni” kategóriába? – Halkul el hangom, miközben egyik lábfejemet egy gyors pillanat erejéig végig húzom a lábszárán. Amilyen váratlanul jött az ötlet, olyan hamar is húzom vissza a lábam, mindvégig az arcát fürkészve.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Paris - Hotel, Étterem és Casino 11.10.12 9:11



To Mona






Az enyhe célzás hallatán széles vigyor húzódik amúgyis, a nap folyamán kivételesen vidám arcomra. Annak ellenére, hogy milyen elmúlt egynéhány napot tudhatok a magaménak, a mai ezt mind felülmúlja és el is felejteti velem azt a pár kínzó órát, amit először a szórakozóhelyen majd a lakásomon éltem át, hol csont szárazon a saját kétségbeesésemben fuldokolva, később pedig vacogva az amúgy meleg víztől, amibe Mona nagy nehézségek árá beleültetett. Úgy érzem, meg se tudtam neki rendesen köszönni, pedig elég sokat mondogattam azon az éjszakán. Na nem baj, majd ez a vacsora kicsit segíteni fog a bűntudatomon, nem fogom hagyni, hogy ő fizesse ki akárcsak a saját részét. Gondoskodni fogok erről.
- Hát, lehet róla szó. De aakkor már nem csak egy egyszerű palacsinta lesz nutellával és aranysodóval, hanem akkor már egy egész vacsora. Na majd most ezután - biccentek a hatás kedvéért az étlap felé - kifog derülni, hogy jobban főzök vagy sem. Bár szerintem ez nem is öt, hanem inkább tíz csillagos étterem.
Kelletlenül elhúzom a számt, mivel akárhányszor belegondolok ebbe, eszembe jut az is, hogy mennyi pénzt fogok itthagyni az este folyamán, már csak, ha a bor összegét nézzük. Ennek ellenére egy szavam se lehet, hisz egy kellemes, szép helyen vagyok egy olyan nő társaságában, aki a lehető legfontosabb a számomra még akkor is, ha tartjuk a tisztes távolságot, és próbálunk nem nyilvánosan érzelmeket mutatni. Legalábbis ez Monára teljes mértékben érthetjük, én azért többet mutatok aból, hogy a mai napig szeretem.
Ahogy a kanalakkal kezdek el bíbelődni, bele is esek a saját csapdámba, amiből kézzel lábbal próbálok szabadulni, ennek ellenére kétségbeesésem erősebb a magabiztosságomnál. Gyermeki szégyenlőséggel sütöm le a szememet, majd ahogy kimondja, ne mentegetőzzek, egy mély sóhaj kíséretében fújom ki a levegőt és kihúzom a hátamat, ezzel egy kis határozottságot erőltetve magamra.
- Azért annyira szakértőnek nem nevezhető. Még gimiben elkezdtem Franciát és spanyolt tanulni, de míg a francia teljes mértékben elavult nálam, alig tudok belőle valamit, addig a spanyol megmaradt. De ez is csak olyan szinten, hogy emeltszíntű nyelvvizsgám van belőle, és megértem. De beszélni nem beszélem... - húzom el a számat elégedetlenül, majd ismét belekortyolok az édeskés borba, ami a lehető legjobb választásnak bizonyult. Na majd kezet rázok a felettesekkel a jó ötletért.
- Ezt megjegyzem - kacsintok Monára, majd a poharat odafigyelve arra, hogy ne koccintsam hozzá az evőeszköz és más terítékcsodához, az asztalra helyezem. Kérdése zavarba hoz. Reméltem, hogy azzal, hogy idegennőt nem fogok felvinni magamhoz, eleget mondtam és nem kell magyarázkodnom. Ezzel szemben mégis kénytelen vagyok kimondani azt, amivel talán most ném csend és hullaszag fog ránk telepedni, ezzel elrontva az egész estét.
- Hát... mondjuk téged - pillantok fel rá, miközben az abrosz szélével szórakozok. Kíváncsi tekintettel fürkészem gyönyörá arcát egészen addig, míg ismét meg nem jelenik a pincér, aki megkapja a kívánt ételeink listáját.
- Mmm igen - vigyorgok - de most őszintén. A fociról akarsz velem beszélni úgy, hogy semmi értelmeset nem tudok mondani? Összesen én is csak kergetem a ladát, mikor lehetőségem van rá. Sajnos már nem tudok olyan sokat foglalkozni vele, mivel reggeltől estig bent robotolok, szóval elég sok bajnokságot kihagytam már emiatt - vonok vállat.
- Hát... - jövök ismét zavarba, amit egy torokköszörüléssel próbálok elrejteni - nem tudom. Azt hinné az ember, hogy egy olyan pár, aki annak idején együtt volt, többet nem beszélgethet úgy egymással, mint régen, mivel bennük vannak a sérelmek és az együtt töltött szép idők emlékei. Ezzel szemben mi elég sokat összefutunk már csak ha arra gondolunk, hogy egy helyen dolgozunk. Lehet, hogy elente voltak nézeteltéréseink, mostanra viszont inkább úgy ércelődünk, mint a kapcsolatunk idején vagy az előtt - nézek végül a szemébe - szóval az a lényeg, hogy az "exekkel való foglalkozás" az nálam valami ilyesmit jelent - azt nem tudom, hogy mennyi értelmet fog találni abban, amit mondok, mivel én magam se tudom felfogni. Ez így normális? Szerintem egyáltalán nem.
Mikor lábfejével végigsimít a lábszáramon, rögtön kihúzom a hátam és kíváncsi tekintettel meredek az arcára, miközben a szívem már a torkomban dobog.




JÁTÉK VÉGE, IDŐTÚLLÉPÉS MIATT...


A hozzászólást Ryan O'Neal összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 10.11.12 14:18-kor.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Paris - Hotel, Étterem és Casino 10.11.12 14:16

Aidan and Jeanne


Még csak egy napja érkeztünk meg Las Vegasba, máris bele vetettük magunkat az éjszakába. A szállodai szoba elfoglalása után együtt vacsoráztunk Sebastiennel a Belaggio éttermében, és remekül éreztük magunkat. Bár korábban még aggódtam az utazás és Vegas miatt, most mégis úgy éreztem , hogy érdemes volt eljönnöm erre az útra. A vacsorát követően először a Belaggio kaszinójába néztünk be, de Seb kapott egy telefonhívást, s úgy tűnt, hogy üzletfelei a Paris-ban várnak rá. Én mondtam, hogy menjen csak nyugodtan, hisz az üzlet miatt érkeztünk Nevadába, ő azonban ragaszkodott ahhoz, hogy én is elkísérjem őt a másik Hotelbe. Taxival át is mentünk, impozáns épület tárult elénk, bár nem volt nagyobb eredeti szállónknál, mégis hangulatosnak tűnt. Be is sétáltunk és hamarosan össze is akadtunk azzal a társasággal, akik Sebastient várták. Két férfi volt, egy idősebb és egy fiatalabb, s úgy tűnt, apa és fiához van szerencsénk. Bastien engem is bemutatott, majd kezdetét vette a szórakozás. Úgy gondoltam, hogy ez egy tipikus üzleti megbeszélés lesz, ám ehelyett zsetonokat váltottunk és játszani kezdtünk a szórakozóhelyen. Bevallom, magával ragadott a hangulat, a színek, a fények, a rengeteg ember és a sok szerencsejáték.
- Kér a hölgy egy pohár italt? Sebastian?- Érdeklődött kedvesen az idősebb férfi, akiről kiderült, hogy a Paris tulajdonosa. Némi habozás után elmosolyodtam.
- Igen, egy koktélt , köszönöm. - A férfi hamar visszatért az italokkal, az est további része is jól folytatódott, egy kockázó asztal körül álltunk, ahol az volt a lényeg, hogy minél nagyobb számot kellett dobni a két kockával, és lehetőleg ugyanazt a számot, mindkét kockával. A férfiak nem túl szerencsés kézzel dobáltak, de aztán Sebastian átadta a kockát, így én próbálhattam ki a játékot. Első dobásom kétszer hatos lett, amit mindenki kitörő örömmel fogadott. Ezt követően amolyan sikerszéria indult be nálam, mert ahányszor csak dobtam, annyiszor jó pontokat szereztem, ezzel növeltem Sebastian nyereségét is.
- Imádlak. - Nevetve csókolt meg, majd végig simított a derekamon, én pedig mosolyogva nyújtottam át a kockákat.

Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Paris - Hotel, Étterem és Casino 10.11.12 14:47


Halk sóhaj tört fel a mellkasomból, ahogy legurulva a csinos hölgyeményről, a hátamon landolok az ágyamon. A vörös démon kéjesen simít végig a mellkasomon, majd a combomon, én pedig kíváncsi tekintettel fordulva felé pillantok kifejezetten világos kékjeibe. Az elmúlt egy hétben nagyon elkanászodtam. Vagy a lovakkal foglalkoztam, vagy kiengedtem egy-két ólmot a lövészpuskámra, vagy éjszakánként feldúltam az ágyamat egy csinos hölgy segítségével. Ez ma se volt másként... illetve előző éjjel. A reggeli együttlétnél pedig nem is kell jobb.
Vigyorogva fordulok ismét felé, majd simítok végig vállának csinos, kecses vonalán, ujjbegyeim keskeny derekát cirógatják, majd formás fenekét. Hogy én milyen mázlista vagyok... a gond csak az, hogy a magam világában ezt nem engedhetném meg. Nem lehetek minden nap együtt egy újabb nővel, mivel benne van a legnagyobb veszély a pakliban, a Francia Idegenlégiósok küldöttsége, kik a mai napig keresnek, és nem hagyják abba addig, míg meg nem találnak. Van egy olyan érzésem, hogy nem finomkodva fognak nyakon csípni, és akkor is a lehető leggyengébb pontomon. Félre értés ne essék, nem "ott"! Sokkal inkább azokon a hölgyeken keresztül, akikkel kapcsolatot létesítek, vagy pedig a fivérem jöhet még szóba. Én pedig nem szeretnék senki fejére se bajt hozni.
A nap elteltével, sikerül a hölgyeményt kitessékelnem szerény házamból. Árgus szemekkel figyelem, ahogy csinos alakja egyre távolodik a keskeny utcán. Alakját megvilágítja a lemenő nap gyönge fénye, hosszan elnyúlt árnyéka vele együtt, harmonikusan ringatózik. Félő, nem látom többé. De ez legyen a legkisebb bajom.
Megejtve egy gyors zuhanyzást, tisztálkodást, átöltözést, már zárom is magam mögött az ajtót. Sötét járgányomon kis híján seggre ül a lemenő nap összes sugara, így egy elégedett mosoly kíséretében vágódok be a Chrysler márkájú négykerekűmbe, mi halkan felbőgve indul el a célom felé, mely egy, a belvárosban helyet foglaló Casino.
Határozott léptekkel térek be az épületbe, hol rögtön meg is csap az emberek jókedvű nevetése, társalgása, egy-egy veszekedésfoszlány, amin csak jót vigyorgok. Ezzel megcélozva a bárpultot indulok el szlalomozva az embertömeg között, majd lecsapva egy üres székre, már kérem is az első adag italomat, mikor is egy ismerős nőre siklik a tekintetem. Meglepetten figyelem, ahogy a gyönyörű hölgyemény egy férfi társaságában szerencsejátékozik, én pedig kis híján nyakon öntöm magam a meglepetéstől. Mégis mit keres itt?
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Paris - Hotel, Étterem és Casino 10.11.12 15:36

Újabb dobás következet, ezúttal Sebastian részéről, aki bár lendülettel vetette el a kockákat, azok még sem hoztak ki olyan számokat, amit az asztal körül állók vártak. Láttam arcán a csalódottságot, de biztatni akartam, ezért belé karoltam és magam felé fordítottam őt, ujjaimmal támasztottam arcélét.
- Ne csüggedj, a következő sikerülni fog. - Hogy jobban biztassam őt, megcsókoltam, mire tapsolni kezdtek, majd azután mindenki újra az asztalt és a dobót figyelte.
- Ez az, menni fog. - szorítottam neki, bíztam a szerencséjében, s talán a csók is segített, mivel egy dupla hatost dobott és fel is kiáltott örömében.
- Mindenki a vendégem! - Kiáltott fel, majd a boldogságtól újra megcsókolt, én pedig viszonoztam. Kezdtem úgy érezni, hogy tényleg jó lesz ez a Las Vegasi hétvége, és ha hazatérek, majd csak pozitív emlékekkel gondolhatok vissza az itt töltött időkre.
- Drágám, elmegyek a mosdóba és apámat is felhívom. - Mosolyogva simítottam végig a karján, majd kistáskámat fogva megindultam a mosdó irányába. Magassarkúim belesüppedtek a vörös szőnyegbe, mely befedte az egész játéktermet. Útközben a mobilom is megcsörrent, jól sejtettem, hogy apukám volt, de mielőtt felvehettem volna, lemerült a telefonom.
- Fenébe..- dünnyögtem halkan, hátra simítottam néhány hajszálamat, majd a pult felé vettem az irányt , és odaérve azonnal intettem a pultosnak, majd akcentussal kérdeztem.
- Elnézést, a telefonfülkét merre találom?- A pultos elmagyarázta, de azt is hozzá tette, hogy az elmúlt egy napban valami gond volt a hálózattal, és egyelőre még szerelik a telefonokat.
- Óó- sóhajtottam csalódottan. - Jó, köszönöm...- Sóhajtva megint elővettem a telefonomat és ránéztem a kijelzőre, ami már semmit nem jelzett felém.
- Remek..ilyen vacakot..- Motyogtam magam elé, s ahogy oldalra fordítottam a fejem, legnagyobb döbbenetemre, tőlem két székkel arrébb ott ült Joachim...Hirtelen földbe gyökerezett a lábam, azonnal körbepillantottam, hogy ez valami kandi kamera lehet-e, de nem, nem vett minket semmi sem, az emberek ugyanúgy szórakoztak, Sebastian is remekül elvolt az üzlettársaival, az én kedvem azonban nagyot csappant a felismeréstől. Ideges lettem, főleg, ahogy elkaptam a pillantását, úgy tűnt, ő is megismert. Bár az lett volna a logikus reakció, hogy azonnal odamegyek hozzá, de félő volt, hogy az elviselhetőnél magasabb frekvencián mondanám el neki a véleményemet, ezért inkább elrugaszkodtam a pulttól, és gyors léptekkel indultam meg a mosdó felé, hogy ott kicsit kiszellőztessem a fejemet.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Paris - Hotel, Étterem és Casino 10.11.12 16:00



Mit ne mondjak, valamiért sejtettem, hogy ez a napom se lesz zökkenő mentes. Amint megpillantom Jeanne bájos arcát az egyik asztalnál, menten kiver a víz. Pontos okát nem tudom, hisz számtalan érvet fel tudok állítani. Első sorban azért, amit ketten együtt átéltünk bő egy évvel ez előtt. Utána ott van az is, hogy egy szó nélkül hagytam ott. Persze hogy is mondattam volna el neki, hogy "hé, csajszi! Muszáj elmennem, különben itt fogok begolyózni, ide meg oda mentem"... nyilván ő lett volna az első, akit megszorongattak volna a Franciák, hogy tudassa, hol is vagyok. Nem akartam kitenni veszélynek. Emellett időm se volt arra, hogy levelet írjak neki. A lehető leggyorsabban kellett otthagynom mindent, az addigi életemet. És akkor ott van az a férfi, akivel jelenleg itt van. Ha még mindig közünk lenne egymáshoz még akkor is, ha csak éjszakás kalandokon, nyilván jól megrugdosnám a pasast. De tekintettel arra, hogy már majd' egy éve nem láttuk egymást, nem kérhetem meg arra, hogy ne létesítsen senkivel testi kontaktust, mert rosszul esik. Neki is kell, hogy legyen magánélete még akkor is, ha nem nézem jó szemmel. De mégis, mit keres itt? Pont Vegasban? A világon annyi de annyi más nagyváros van még, miért pont itt van?
Elkapva róla a tekintetemet marok rá az üvegpohárra, minek tartalmát rögtön le is húzom, a kezdeti megrázkódtatások örömére. Ha épelméjű lennék, elhúznék innen minél gyorsabban, hogy ne vehessen észre de...
de... de már késő. Mikor legközelebb az irányába fordulok, már itt van mellettem, két székkel odébb, szólni viszont egy szót se tudok. Enyhén elnyílt ajkakkal, kerek szemekkel figyelem az arcát, melyen egyik pillanatról a másikra suhannak át az érzelmek. Én pedig... én pedig csak állok, és bámulom őt, mintha a világ legnagyobb meglepetését tették volna le elém. Bár őszintén szólva, jó nyomon járunk, mert tényleg a létező legnagyobb meglepetés ez.
Már épp megszólalnék, mikor hátat fordítva nekem indul el a mosdók felé, én pedig fellökve a bárszéket rongyolok utána, és kapom el vékony csuklóját odafigyelve arra, hogy ne rántsam meg azt.
- Jeanne? - szólítom meg halkan, odafigyelve arra, hogy párja akivel jött, ne figyeljen fel ránk. Nem szeretnék találkozni az öklével, ami nyilván egy jó kis bunyóhoz vezetne.
- Mit keresel te itt? - hüledezek elkerekedett szemekkel, mikor végignézek rajta és megállapítom, tényleg nem szellemeket látok, hanem ő áll előttem teljes valójában.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Paris - Hotel, Étterem és Casino 10.11.12 16:43

Olyan gyorsan szedtem a lábaimat a mosdók felé, hogy egyszer picit meg is ingott alattam az egyik magassarkú, s rá kellett döbbennem arra, hogy jelenleg nem a terepen mászkálok egy taposó bakancsban, ez egy elegáns cipő, és nem kellene benne rohangálnom. Hála reflexeimnek és egyensúlyérzékemnek, nem dőlök el, sőt, megingásom talán csak a szemfülesebb bámészkodóknak tűnhetett fel. Ideges voltam, szükségem volt arra, hogy egy nyugodt helyen összeszedhessem a gondolataimat, azonban, mielőtt még beérhettem volna a mosdóba, egy kéz kulcsolódott a csuklómra. Ösztönösen fordultam visszafelé, s kezem már lendült is védekezően, de látva, hogy ki áll szembe velem, az ütésem csak Joachim vállát érte.
- Eressz el! - Szólítottam fel, majd elhúzva a csuklómat, hátrébb léptem, s szúrós szemekkel néztem rá.
- Hozzád jöttem nyaralni...bocs, elfelejtettem üzenetet küldeni arról, hogy érkezem. De, most jut eszembe, hogy még csak a címedet sem adtad meg! Semmi elérhetőséget, azt sem mondtad, miért kell elmenned, vagy hová mész!- Törtek elő belőlem a szavak, bár amilyen hévvel mondtam, ahhoz képest ügyesen visszafogtam a hangomat, hogy senki más ne figyeljen fel a mi kis beszélgetésünkre.
- Joachim, mi a fene ez az egész, miért szöktél el csak úgy? Nem lehetsz ennyire...ilyen...csalódtam benned. - Megráztam a fejem, a végére már egészen elhalkultam, s úrrá lett rajtam a szomorúság. Még, ha csak néhány kellemes estéről is volt szó, kár lett volna tagadnom, hogy én bennem érzelmek is megmozdultak, s belé szerettem. Neki azonban valószínűleg tényleg csak egy laktanya utáni időtöltés lehettem, ha még azzal sem tisztelt meg, hogy elbúcsúzzon tőlem.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Paris - Hotel, Étterem és Casino 10.11.12 17:06


Meglepett merevségemből a lány gyors távozása ráz ki, minek köszönhetően a lehető leggyorsabb séta tempómra kapcsolok. Nem rohanok, csak elég gyorsan szedem a lábamat ahhoz, hogy félrelökdössek egy-két embert az utamból, kik felháborodva szólnak utánam, vagy nyomnak el egy megjegyzést az orruk alatt. De mintha meg se hallanám a szitok szavakat, csak csörtetek előre egészen addig, míg rá nem szorítok a lány csuklójára, ki pár pillanattal ez előtt enyhén megbicsakló bokával játszott el előttem egy csábtáncot.
Amint megfordul, már lendül is felém a keze, minek erejére már fel is készülök. Abban reménykedek, hogy most lekever nekem egy Isteneset azért, amit vele tettem, de végül apró keze csak a vállamat éri. Lehet, hogy megérdemeltem volna egy bazi nagy pofont, ennek ellenére kellemes megkönnyebbüléssel tölt el, hogy másként történt. Lehet, hogy még én magam is ingerültebb lettem volna egy esetleges pofon esetén. Nem akarok neki még többet ártani még szavakkal se. Kétségbeesetten hőkölök hátra, mikor felszólít arra, hogy eresszem el, én pedig engedelmeskedve neki engedem, hogy a testem mellé hulljon a karom, és megmutassa élettelennek tűnő valóját.
Ingerült szavaira lesütöm a szemeimet. Igen, akármilyen hihetetlen, de én magam is képes vagyok elszégyellni magam. Egy kis emberiség még szorult belém, nem vagyok se robot, se pedig egy érzéketlen, érzelemtől teljes mértékben mentes farönk.
- Jeanne! - szólok rá halkan, hogy hagyja abba. Itt nem mondhatok el neki semmit, túl sok az ember körülöttünk. Egy-kettőnek már az feltűnt, hogy elkaptam a csuklóját, ezt pedig nem tűrik túl sokan. A végén még azt feltételeznék rólam, hogy bántalmazom. Következő szavai hallatán közelebb lépek hozzá, kezeimmel megragadom mind két karját.
- Hallgass már el az Istenért! - hangom határozott, miközben a mosdó felé kezdem el tolni, majd megragadva a kilincset belököm az ajtót. Kék szemeim szemügyre veszik a wc fülkéket, mind nyitva áll, így biztos lehetek benne, hogy egy nő sincs a mellékhelyiségben. Kétségbeesetten fordulok vissza Jeanne felé. Megállás nélkül, vizsla szemekkel fürkészem az arcát, s ha tehetném, két lépéssel közelebb kerülhetnék hozzá, s szorítanám magamhoz olyan erővel, mi félő, széttörné az összes csontját. De ehelyett körmeimet a tenyerembe vésve utasítom magam nyugalomra, és egy mély sóhaj kíséretében támaszkodok neki, a wc fülkéket elkülönítő falnak.
- Tudod jól, hogy olyan szervnek dolgoztam, akiket ha ott hagyok, szépen fogalmazva a halál fia vagyok. Nem szólhattam, ha biztonságban akartalak tudni. Nem az volt a legnagyobb bajom, hogy az életemért menekültem, hanem az, hogy a tiedért. Ha kiderítették volna, hogy kapcsolatom volt veled, akkor... akkor nagy bajok lettek volna. Meg kell ezt értened - szinte lehelem a szavakat, nem akarom, hogy bárki meghallja. Még abban sem vagyok biztos, hogy a lány hallotta... azt hittem könnyebb lesz elmondani neki.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Paris - Hotel, Étterem és Casino 10.11.12 17:35

- Mi van?- Förmedtem rá, mikor a nevemen szólított és kiszakított a mondandóimból, amit még a fejéhez akartam vágni, ugyanis volt még jó pár szó a tarsolyomban, némelyik csúnyább is az átlagosaknál, de ő csendre utasított, s talán ennek köszönheti azt, hogy nem estem neki ott a folyosón, és más sem figyelt fel ránk. Temperamentumos viselkedésemből adódóan mindig is hevesebben reagáltam a szituációkban, szerintem ezt ő is pontosan tudta, s talán ezért szánta el magát arra a lépésre, hogy lefogja a kezeimet és a mosdó felé lökdössön.
- Joachim! Mégis, mit csinálsz?- Szóltam rá haragosan, de ekkor már nyílt a mosdó ajtaja, ő pedig szó szerint betuszkolt engem, ami nekem nagyon nem tetszett.
- Látom, a modorod az nem változott. - Ráncoltam össze szemöldökeimet és összefűztem magam előtt a kezeimet, miközben figyeltem Őt, hogyan ellenőrzi le a mosdót. Úgy viselkedett, mint egy igazi szökevény, vagy egy titkos ügynök, aki mindent alaposan szemügyre vesz, mielőtt bármit tenne vagy mondana. Makacs módon léptem tőle hátrébb, s míg korábban élveztem a közelségét, most inkább csak magyarázatra vártam, úgy éreztem, megérdemlem, hogy őszinte legyen velem, legalább most az egyszer. Végre, hozzá is kezdett, amit mindvégig morcosan hallgattam, de ahogy a végére ért, vonásaim kicsit lágyultak, végül is, a magyarázata egész érthető volt, nekem azonban még mindig sántított egy kicsit a dolog.
- Jól van, tegyük fel, hogy ez az igazság...akkor is, írhattál volna legalább egy sort, hogy jól vagy. Aggódtam érted, és tudod jól, hogy az apám milyen beosztásban van, ahogy azt is, hogy az ügyészségen dolgoztam. Egyetlen szavadba került volna, és én segítettem volna neked elkerülni ezt a helyzetet, te azonban a menekülést választottad! Szó nélkül tűntél el...és lehet, hogy engem akartál védeni, de ez akkor sem mentség. Szerinted a kopasz, bunkó haverjaid nem tudták, hogy volt köztünk valami? Ahogy leléptél, engem azonnal elővettek, kérdezgettek is rólad, de természetesen nem tudtam semmit sem mondani. Ha viszont , elárultad volna, hová mész, akkor is megtartottam volna a titkod...vagy nem bíztál meg bennem? Ennyire nem számítottam neked semmit?- Soroltam a kérdéseimet, ezzel, hogy felbukkant, mindent felkavart bennem.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Paris - Hotel, Étterem és Casino 10.11.12 17:58



Kérdésére nem reagálok, csak nézem határozottan az arcán jelezve, hogy nem fog megrendíteni a temperamentuma és az, hogy megvetve a lábait először alig tudom megmozdítani. Végül megmarkolva a karjait megteszem azt, amit talán nem kellene tekintettel arra, hogy a női mosdóról van szó, emellett a lehető legtitokzatosabbnak is hat ilyenkor az ember.
- Megelőzök egy lehetséges katasztrófát - suttogom halkan, mikor belököm magam előtt az ajtót és betessékelem rajta a lányt. Látom az arcán, hogy nincs kedvére a tettem, de sajnálom, nem tehetek mást. Tudom jól, ha arra kérem, hogy vonuljunk félre beszélgetni egy kicsit, akkor úgyis nemet mond már csak a sérelmei miatt is, és azért is, mert itt van egy férfi aki nyilván a párja.
- Nincs okom változtatni rajta - válaszolom miközben azt ellenőrzöm, nincs-e itt rajtunk kívül még valaki, aki hallhatja az egész beszélgetést annak ellenére, hogy nem lenne szabad. Tekintettel a helyzetünkre, kénytelen vagyok elmondani Jeannenek, hogy mi is a nagy probléma, miért szöktem el akkor egy szó nélkül, és miért vagyok most itt.
Látom rajta, hogy küzd azzal, hogy elhiggye, de véleményem szerint nem sikerült teljes mértékben meggyőznöm. és ha őszinte akarok lenni, nem is akarom meggyőzni róla. Ha hisz nekem akkor hisz, ha nem nem. Ezzel nem tudok mit csinálni, én a színtiszta igazat mondom, nem hazudok neki.
- Jeanne, ez nem így működik... A francia idegenlégióknál vagy megcsinálod az öt évet, vagy felakaszthatod magad. Én az utóbbit választottam, mert nem bírtam volna az öt évet. Senkit nem érdekelt volna ott, hogy az apád milyen szerepet tölt be, vagy, hogy te az ügyészségnél dolgozol. Megmondták volna, hogy sz*rnak rá, akkor is a szabály az szabály, aláírtam a papírt, öt év! És ezzel részükről le is záródott volna a téma. És azzal, hogy konfliktusok sorozatát indítom el, azzal nem lennénk előbbre. Így csak velem van gondjuk, mással nem... - vonom meg a vállam magyarázatomat követően, kérdéseire viszont nagyot lódul a szívem.
- Hogy mondhatsz ilyet? Persze, hogy megbíztam benned, és nagyon is sokat számítottál. Ezért nem akartam elmondani nekik semmit, mert az ember akaratlanul is mutat olyan jeleket, amit nem kellene, ha tudja, hol az illető. És ezt észrevették volna rajtad. Harapófogóval szedték volna ki belőled! - teszek felé egy-két óvatlan lépést.
- És ne mond azt, hogy nem számítottál nekem semmit, jó? - simítom rá kezemet a vállára, miközben kékjeimet az ő tekintetébe vésem.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Paris - Hotel, Étterem és Casino 10.11.12 18:18

- Persze, hogy nincs, sosem függtél senkitől és nem is fogsz, szabadon jársz-kelsz, mint egy madár. - Vetettem hozzá gúnyosan a szavakat, tudom jól, hogy soha nem ígért nekem semmit, nekem mégis fájt az, hogy elhagyott. Még, ha más miatt is menekült, egy része akkor is engem hagyott el, s ezt nem igazán tudtam neki megbocsájtani, ezekben a pillanatokban nem. Közben végig hallgattam a magyarázatát, felpillantottam kék szemeibe, valahol igaza volt, lehet, hogy én is efféle módon jártam volna el egy hasonló helyzetben, de most még sem tudtam dönteni, kettős érzések kavarogtak bennem, nem tudtam, hogy örüljek-e annak, hogy láthatom őt és tudom, hogy jól van, vagy pofozzam fel azért, amiért lelépett. Persze, az utóbbi érzések törtek előrébb, s bár nem csaptam őt arcon, az elzárkózás jeleit mutatva fontam össze magam előtt karjaimat, s hátrébb léptem tőle, egészen addig, míg hátam a falnak ütközött.
- Akkor sem árultalak volna el..- Fűztem hozzá a szavaihoz, megsértett ezzel, s úgy tűnt, hogy felbukkanásával a sérüléseim is felszínre törtek. Pedig azt hittem, hogy sikerült túllépnem rajta, hogy új életet kezdtem Sebastian oldalán, de most mégis meginogtam, s nem voltam biztos az érzéseimben. Tekintetem Joachimra futott, láttam, ahogy közelít felém, egész közel lépett hozzám, kék szemei vonzották a tekintetem, szívem is hevesebben vert, valahogy felkavart ez az egész találkozás, de ahogy megszólalt, fejemet elfordítottam és a mosdó egyik eldugott sarkát kezdtem el bámulni. Kellett pár másodperc, hogy legyűrjem magamban a kitörni készülő szavakat, végül aztán megszólaltam.
- Nos..örülök, hogy jól vagy. - Vállamat érintő kezére pillantottam, vonásaim továbbra sem lágyultak, kezét lecsúsztattam a vállamról.
- Valószínűleg még keresnek, de ne aggódj, nem mondom el, hogy láttalak. Most mennem kell, várnak rám..- Sértettség szólt belőlem még mindig, hátat fordítva neki, elindultam az ajtó felé, bár fogalmam sem volt arról, hogy mit fog majd történni ezután.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Paris - Hotel, Étterem és Casino 10.11.12 18:39



Gúnyos megjegyzésére csak mély sóhaj hagyja el a torkomat, majd fejemet ingatva pillantok az egyik tükörre, mi a falon illegeti magát.
A mai napig nem látok a tükrökben mást, mikor eléjük állok, mint egy katonaszökevényt sötét múlttal, sötét természettel és megbocsáthatatlan tettekkel. Az, hogy valaha ezt az ördögi én-t letudom dobni magamról, az kétséges. Nem sok esélyt látok rá még akkor se, ha jó úton fogok haladni. Egy része mind örökre megmarad bennem, és akárhogy próbálok majd ellene küzdeni, megfog maradni. Bennem él, velem, és nem tudom elengedni.
- Ebben biztos vagyok. De inkább szerettem volna így véghez vinni ezt az egészet. Lehet, hogy ezzel bepiszkoltam a lelkiismeretemet, és életem végégig vezekelni fogok miatta, de legalább nem bántottak, és nem tudtak kiszedni belőled semmit. Ez jobb így mindenkinek hidd el. Lehet, hogy utálsz emiatt és mindig is utálni fogsz. De kénytelen leszel együtt élni ezzel. Van egy párod, foglalkozz vele, ne pedig azzal, hogy milyen sérelmeket okoztam - nehezemre esik kiejteni ezeket a szavakat, de muszáj egyről a kettőre lépni. Nem mondhatom neki azt, hogy hagyja ott, mert nem szimpatikus. Én magam is olyan vagyok... egy unszimpatikus alak, akitől a gyerekek sikítófrász kíséretében menekülnek, a többi férfi gyilkos tekintettel méregeti, a nők pedig azért fekszenek le vele, mert határozott, tipikus "rossz fiú" és mert nem a legcsúnyábbak körébe tartozik. Ezen kívül semmi mást nem tudok előadni magamból.
Közelebb lépve hozzá próbálom rávenni arra, hogy ne mondom ilyesfajta kegyetlenségeket, de ekkor csak elfordítja a fejét, én pedig meglepetten hőkölök hátra. Szavai szinte el se jutnak a tudatomig, csak azzal tudok foglalkozni, ahogy elfordult tőlem, s kezemet lesöpörte a vállamról. Megaláztatás? Nem... ez nem ide tartozik, sokkal inkább a kétségbeeséshez. Már akkor tudtam, hogy elrontottam, ám ennek ellenére most úgy hatnak rám a szavai és tettei, mintha egy kést döfnének fagyos szívembe és törnének le belőle egy kis darabot.
- Rendben - súgom lesütött szemekkel, majd reszkető sóhaj kíséretében támaszkodok neki az egyik mosdónak, mellkasomon összekulcsolt karokkal. Nagyot nyelve emelem távozó alakjára a tekintetemet, miközben számtalan emlékkép játszódik le a fejemben együtt töltött napjainkról. Mintha csak egy filmet pörgetnének le előttem. Eleven, szinte kézzel fogható. Talán ilyen csalódást még nem volt szerencsém átélni ebben az életben.
- Remélem egyszer megtudjuk ezt értelmes emberek módjára beszélni - hagyja el a számat halkan, szinte észrevehetetlenül.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Paris - Hotel, Étterem és Casino 10.11.12 19:44

Szavai egész egyszerűen felháborítottak, mert valahol még reméltem, hogy majd mond bármit, ami visszatartana engem, vártam volna, hogy lássam rajta, szeretné, ha maradnék, de ez helyett könnyedén csak annyit mondott, hogy menjek és foglalkozzak a párommal. Ha láttak még tomboló hurrikánt, az semmi ahhoz képest, ami bennem kavargott. Kezeimmel löktem rajta egyet, mert még így is túl közel állt hozzám, s csak így tudtam én magam is eljönni a sarokból.
- Hogy te mekkora egy seggfej vagy! - Ezt vágtam hozzá, képtelen voltam higgadtan viselkedni,mert felkavartak a szavai.
- Ezek után? Menj a francba Joachim...- Idegesen hagytam őt ott a mosdóban, kisiettem, majd azonnal a pulthoz mentem, és rendeltem magamnak egy erős italt.
- Whiskeyt kérek. - Kaptam is egy pohárral, amit azonnal magamba döntöttem, közben tekintetem az asztalok felé vándorolt, de már sehol sem láttam Sebastiant, s fogalmam sem volt arról, hogy hol lehet.
- Kérnék még egyet...- Újabb rendelést adtam le, közben letettem a kistáskámat a pultra, s ujjaimmal elkezdtem masszírozni a nyakamat, de azt követően egy kéz érintette a kezemet, felnéztem, s Sebastian állt mellettem. Kicsit meg is ijedtem tőle, nem számítottam rá, hogy ilyen hamar felbukkan mellettem.
- Mi az, csak nem megszomjaztál? Úgy tudtam, a koktélokat jobban szereted. - Mosolygott rám kedvesen, közben a mosdók környékét pásztázta tekintetével.
- Merre voltál ilyen sokáig? - Hirtelen nem tudtam, hogy mit feleljek a kérdésére, ezért az első hazugságot rávágtam.
- A mosdó foglalt volt...várnom kellett kicsit. - Hazudtam,s bele sem gondoltam abba, hogy Sebastian figyelte a mosdók környékét, és senkit nem látott onnan kijönni, mióta én bementem...
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Paris - Hotel, Étterem és Casino 10.11.12 20:19



Jeanne egy lökéssel paterol arrébb, hogy még csak véletlenül se tudjam beszorítani a sarokba.
- Most elmondanád nekem mi bajod van? Álljak neki könyörögni, hogy gyere vissza hozzám, hogy még mindig akarlak? Szeretnéd ezt hallani? Mert akkor kimondom! De mivel tudom, hogy semmi esélyem, hogy már van valakid, miért áltassam magam mond el nekem! Fogalmam sincs, hogy tehetnék a kedvedbe, hogy nyerhetném vissza a bizalmadat mikor tudom, hogy olyas valamit tettem, ami nem könnyen megbocsátható - vágom hozzá nem egyszer, nem kétszer a határozott szavakat, melyek nyomják a szívemet. Ha tehetném még keményebb lennék vele, de nem akarok ártani neki semmilyen módon.
Mikor magamra hagy a mosdóban, két lány lép be a helyére, kik meglepetten, kerek szemekkel állnak velem szemben mit sem értve az egész jelenetből és abból, hogy mit is keres egy pasas a nők mellékhelyiségében. Egy ideig azonban nem tudok ezzel foglalkozni. Beletúrva a hajamba vetem neki hátamat a falnak, le nem véve a tekintetemet a fehér plafonról, mely most olyan távolinak tűnik, mint Jeanne is.
- Mi lenne, ha kitolnád innen a formás valagadat szívem? - áll meg előttem az egyik csaj csípőre tett kezekkel, én pedig visszatérve a jelenbe rázom meg a fejem, és indulok el az ajtó irányába.
- Bocs, bocsánat... - motyogom az orrom alatt, majd kitárva magam előtt az ajtót, még egy adag nő jeleik meg velem szemben. Meglepetten néznek végig rajtam, minit ha valami megtestesült csoda lennék. Mintha mi se történt volna, elindulok a pult felé, hova levágódva könyökölök az asztalra. Hogy most mitévő legyek, én magam se tudom. Így kérve egy nagy pohár Absinthe-t, megpróbálom túltenni magam ezen a nem túl lelkes, viszont annál meglepőbb és vérszegényebb beszélgetésen.
Hajamba túrva kortyolok nagyokat a zöld italból, miközben vadul dobolok az asztalon ujjaimmal egészen addig, míg meg nem hallom tőlem nem is olyan messze Jeanne hangját és nyilván annak a férfiét, akinek pár perccel ez előtt a karjaiba löktem. Hülye voltam. Nyugodtan beleordíthattam volna az arcába, hogy akarom még őt és próbáljuk meg újra, nyissunk új lapokkal. De nem tudtam megtenni. Az emberek néha nem gondolkodnak, csak mondják a két esetleg három eshetőség közül az egyiket.
Gyilkos, villogó szemekkel fordulok a párocska felé, majd nyomok el egy állatias morgást egészen addig, míg mellém nem könyököl egy csinos szőke hölgyemény és vesz alaposabban szemügyre kéjes mosollyal. Ehhez most annyira nincs kedvem...
- Szia szivi! - kacsint rám, majd beharapva alsó ajka szélét, hosszú ujjai a kabátom gallérjára csúsznak - nem szeretnél meghívni egy italra? - teszi fel a költői kérdést, mire eleinte válaszolni se tudok. Túlságosan le van fagyva az agyam jelen esetben.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Paris - Hotel, Étterem és Casino 10.11.12 21:06

- Ne könyörögj, ne csinálj semmit, játszd tovább a bujdosó katona szerepét, vedd úgy, hogy nem is találkoztunk most! - Szóltam vissza dühből, hangosabban, s már nem vártam tovább, kiviharzottam a mosdóból, egyenesen a pulthoz, ahol rövid idő múlva rám is talált Sebastian, s kénytelen voltam neki hazudni arról, hogy hol voltam. Bármilyen dühös is voltam Joachimra, nem akartam őt lebuktatni, meg akartam őrizni a titkát, mert tőlem soha senki nem fogja megtudni, hogy ő épp Las Vegasban van. Felpillantottam Sebastianra, aki rám mosolygott és végig simított az arcomon, de most valahogy ez sem esett jól tőle, fogalmam sincs, mi ütött belém, de totálisan összezavarodtam, a magamba zúdított alkoholmennyiség pedig kezdte elérni a hatását.
- Értem, semmi gond, én elbúcsúztam az üzletfeleimtől. - Mondta mosolyogva Sebastian, de valójában biztos volt abban, hogy hazudtam neki, ez pedig rettentően dühítette őt, bár egyáltalán nem mutatta felém. Ő is körbepillantott, s tekintete meg is akadt a mosdó felől érkező Joachimon, pillantásával egy ideig követte őt, s azt is észrevette, hogy Joachim minket nézett.
- Lassan mehetnénk, nem?- kérdezte mosolyogva, miközben fizetett a pultnál, ekkor pillantottam oldalra, s megláttam Joachimot, ahogy egy szőke nő cicázik vele. Szörnyű érzés fogott el, képes lettem volna kikaparni a nő szemeit, de magam sem értettem, mi a fenéért vagyok féltékeny egy olyan alakra, akinek semmit sem számítok. Sóhaj tört fel belőlem, s észre sem vettem, hogy Sebastian engem szólogat.
- Drágám, jól vagy?- nézett rám összeráncolt homlokkal, mire nemlegesen ráztam meg a fejemet.
- Nem..azt hiszem, kicsit sokat ittam, megártott. Visszavinnél a szállodába?- Kértem, közben felálltam és belé karoltam. Mindennél jobban vágytam rá, hogy eltűnjek. Még egy utolsó pillantást vetettem Rá, majd elsétáltam Sebastian oldalán...
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Paris - Hotel, Étterem és Casino 10.11.12 21:59


Érzem, ahogy minden egyes szavánál meg-megvonaglik az arcom, és csak figyelem őt teljesen megrendülve. Ennyire nagy kárt okoztam volna neki annak idején? Nem tudom... ez számomra olyan hihetetlen. Szerettem őt. Nem vitatom, szerettem és szeretem mind a mai napig és lehet, hogy ő maga is így vélte. De az, hogy ne essen túl rajtam, az azért furcsa. Nem voltam és nem is leszek véleményem szerint soha egy túlzottan hűséges srác, viszont az tény, ha valakit egyszer közel engedek magamhoz, ahhoz nagyon ragaszkodok még akkor is, ha el kell engednem. És akkor ez volt a helyzet. El kellett őt engednem, hogy óvjam őt. Mindkettőnket. Megbíztam benne, de azért ott bent volt valami, ami azt mondatta velem, hogy nem szabad még neki se elmondani, akármennyire is szeretném.
Egy hölgy rendre utasítva noszogat, hogy csakugyan, hagyjam már el a női mosdót. Én pedig engedelmeskedve neki teszek a kedvébe, és ülök le a bárpulthoz, hol magamba döntök egy pohár Absinthe-t. Két nagyobb kortyra van szükségem ahhoz, hogy feltűnjön, nem messze tőlem Jeanne beszél a párjával, ez pedig egy újabb kortyot kíván. Viszont kis híján belefúlok az italba, mikor az a szőke maca jelenik meg mellettem, aki az előbb kitessékelt a női mosdóból, és érdeklődik afelől, hogy nincs e kedvem meghívni őt egy italra. Tekintetem egyszer még találkozik Jeanne-ével, majd amilyen gyorsan ismét megjelent az életemben, olyan gyorsan tűnik el ismét. Mire kettőt pislogok, már messze járnak, a lány pedig még mindig kérdőn áll mellettem.
- Nem... nincs - ezzel lecsapom a pultra az ital összegét, majd mind végig szemmel tartva a távozó párocskát, elindulok utánuk, ezzel elhagyva az épületet.

Játék vége, köszönöm Wink
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
2134
Join date :
2012. Jan. 27.

Admin


TémanyitásTárgy: Re: Paris - Hotel, Étterem és Casino 08.12.12 6:03

Szabad játéktér!

₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪


Én mindenhol ott vagyok... De tényleg... Mindenhol!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://prison.forumsr.com



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Paris - Hotel, Étterem és Casino 22.12.12 1:22

Clarissa


Egy újabb munkanap vége, vagyis ha úgy nézzük most is munkában vagyok, az egyik megfigyelt ipse itt szállt meg, ezért én is ebben a hotelban rendeztem be hadiszállásomat. Hosszúra nyúlt ez az esti is, már kezdek fáradni, bevallom már az is fárasztó volt, hogy órák hosszáig azt kellett néznem, ahogyan a pasas elveri a pénzét a játékgépeknél és, hogy mennyire szerencsétlenül próbál felcsípni egy-egy kiszemelt női példányt. Alig akartam elhinni, de sikerrel jár, egy enyhén illuminált nővel - akinek a foglalkozását megkérdőjelezném - ment fel a szobájába, ami azt jentette, hogy a mai napra vége a munkámnak, csak nem fogok az ajtó előtt szobrozni és várni a fejleményekre. Elő kapva zsebemből a kulcsot indultam meg szobám felé, ami csak pár ajtóval van messzebb, mint a megfigyeltemé. Már kattant is az ajtóban a kulcs, nyitottam is volna be, de ekkor egy hátsómba markoló kezet éreztem meg.
- Clarissa. - Meglepetten ejtem ki szavaimat, hátra sem kell néznem, mert sejtem, - vagyis inkább talán csak remélem, - hogy ismét vele futottam össze. Mert eléggé kínosan érezném magam, ha egy idősödő hölgy fogdosná a hátsó felemet, valami vad éjszaka reményében.
- Te így szoktál köszönni, vagy ez valami új fajta divat, vagy csak ennyire ellenállhatatlan számodra a hátsó felem? - Kérdések tömkelegével elhalmozva fordulok felé, pofátlanul vigyorogva. Nem hittem volna, hogy valamikor is össze futunk még a történtek után, kissé kínosan is érzem magam, hogy akkor csak úgy váltunk el, de talán most minden máshogy fog alakulni.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Paris - Hotel, Étterem és Casino 23.12.12 21:19

Nem mondom, hogy nem voltam tökéletesen a tudatában mind annak, ami rám várhat ha ezt az utat választom és az igazságot hajhászom, de én is megadtam másoknak nem egyszer a kényelmet mind ezért és most emiatt egyáltalán nincs lelkifurdalásom. Gyorsan rájöttem, hogy ma már mindennek megkérik az árát neked pedig nincs más választásod fizetned kell. Hát ezért is vagyok itt, hogy ma valaki más fizessen helyettem. Jó nagy szarban lehet a hotel ha már inkább a teljes ellátást ajánlották fel a készpénz helyett, de hát meg kell hagyni én sem tiltakoztam túlságosan. Egyébként is fáradt vagyok már hosszú napom volt és most még haza is kellene hajtanom... és oly mindegy, hogy hol dolgozom, mert hát volna még min átrágnom magam. Rövidebbre fogva nem fogok unatkozni az éjszaka folyamán akad némi olvasni való és kutató munka azaz, hogyan sározzuk be a pereskedő fickót. Imádom ezt csinálni és könnyű. Még ha túl könnyű is most nem érdekel. Mert hát mindenki van valami takargatnivalója, szennyese. Nekem nincs más doglom csak meg kell ezt a bizonyos dolgot találnom és fel mutatnom az alak képébe majd feltenni a kérdést, hogy biztos-e a dolgában? Más különben állok elébe. Én nem végzek fél munkát és nem bízom a véletlenben! Viszont eleget üldögéltem már idelent. Mivel foglalt volt a lift én pedig különösképp lusta voltam várni így inkább a lépcsőt használtam. Mi ebben a logika?
A folyosóra érve határozottan kezdett bennem tudatosulni, hogy mennyi az idő és, hogy biztosan csak képzelődök, de már cseppet sem voltam olyan fáradt... Még nem!
- Anthony. - Markoltam tisztességesen formás hátsójába. Fogalmam sincs, hogy miért csináltam., Talán csak mert jól esett. Talán mert úgy éreztem, hogy ennyivel még jövök neki és ő is nekem.
- Oh igen. Megfoghatom még egyszer? Szabad? - Ne gondolja, hogy csak ő tud pofátlanul viselkedni majd vigyorogni. nekem is megy és legalább annyira élvezem is!
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Sponsored content



TémanyitásTárgy: Re: Paris - Hotel, Étterem és Casino

Vissza az elejére Go down

Paris - Hotel, Étterem és Casino

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
2 / 9 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next

Similar topics

-
» Fáradt ninja étterem
» Uroniko étterem
» Paradise Casino

Permissions in this forum:Válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
PRISON FRPG :: Város :: Belváros :: Szórakozóhelyek, kaszinók-
Új téma nyitásaHozzászólás a témához