welcome to prison frpg
üdvözlünk
lépj be las vegas-ba!
Amikor meghallod a nevet: Las Vegas, mi jut először eszedbe?
Kaszinók? Féktelen bulik? Black jack? Roulette? A lehetőségek tárháza végtelen, a kaszinók sora gazdagokat dönt mocsokba...
Azonban egy valamire senki sem gondol. Miután a kaszinóban megszeded magad zöldhasúval, nem árt vigyázni a haza úton; Las Vegas sem másabb, mint a többi város. Vannak rosszfiúk és rosszlányok is, akik képesek bárkivel végezni, ha úgy tartja kedvük. Vannak drogosok és más szenvedélybetegek, akik képesek ölni is azért, hogy megkapják a napi adagjukat. Táncosnők és krupiék, akik egy szempillantás alatt elveszik mindenedet. Prostituáltak és maffiózók, akiknek már, ha csak a nevét tudod, már veszélyben vagy. Mi a közös bennük? Egy rossz mozdulat, egy alaposan át nem gondolt lépés, és máris a börtönben találják magukat, ahonnan megszökni, még senkinek sem sikerült...

facebook csoportunk
lépj be
las vegas téged vár
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
csacsogda
súgj nekem egy titkot...
promónk
csak tekintsd meg!
új posztok
kaptál választ?
Grimm
Timur Theodor Volkov
Today at 0:33
Városháza
Logan Whitmore
10.11.17 19:57
Emily & Derick
Emily Hastings
07.11.17 20:14
a legaktívabbak
a legtöbb posztot írók
Admin (2134)
 
Lyna Frei (779)
 
Desmond Drescher (649)
 
Cassandra Drescher (599)
 
Chad Donaghue (561)
 
Charlotte Collins (493)
 
Jennifer Ariadne Lively (451)
 
Aurora Rossum (399)
 
Veronica Chloe Foster (389)
 
Helena Nina Lemmer (273)
 
Top posting users this month
Simon Whitlock
 
Candice Westmiller
 
Rebekah Walker
 
Benjamin Tate Hunter
 
Lyna Frei
 
Jennifer Ariadne Lively
 
Austin Dawson
 
Logan Whitmore
 
Crystal Haynes
 
Timur Theodor Volkov
 

Új téma nyitásaHozzászólás a témáhozShare| .

The Venetian - Hotel, Étterem és Casino

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
165
Join date :
2014. May. 28.
Age :
26
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: The Venetian - Hotel, Étterem és Casino 29.08.14 1:13

Leonard & Lara



Csak egy szokásos este. Már lezavartam pár kisebb menetet, de az igazi nagy fogás még váratott magára. Kicsit fáradt voltam már. Éppen egy törzsvendégem sem lófrált a hotel éttermében, de még a kaszinóban sem. Furcsa. Már meguntam egy csöppet a bájolgást. Gondoltam a bár felé veszem az utam. Egy ital jól fog esni. Aztán folytatom a vadászatot.
- Helló! A szokásos koktélt kérném, ha lehet – köszöntem oda a pultosnak.
- Oké. Egy pillanat, máris adom –válaszolta a srác és nekiállt a keverésnek. Rajtam kívül egy fickó állt még ott a pultnál, hosszú ballonkabátban. A legtöbb idejáró krapekot ismerem, de őt még nem láttam itt ezelőtt. Az öltözetéből nem tudtam megállapítani, mennyire lehet tehetős. Ha idejött, annyira valószínűleg nem csóró mondjuk. Nem kezdeményeztem beszélgetést vele, de amennyiben rám nézett, villantottam azért felé egy mosolyt, míg az italomra vártam. Sosem lehet tudni, kiből lesz az ember ügyfele végtére is.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
2134
Join date :
2012. Jan. 27.

Admin


TémanyitásTárgy: Re: The Venetian - Hotel, Étterem és Casino 19.10.14 3:39

Szabad játéktér!

₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪


Én mindenhol ott vagyok... De tényleg... Mindenhol!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://prison.forumsr.com



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
38
Join date :
2014. Mar. 23.



TémanyitásTárgy: Re: The Venetian - Hotel, Étterem és Casino 29.01.15 3:27

Minea & Nic

 
Villódzó vakuk, paparazzik hada, vörös szőnyeg és temérdek ember, akik mind ugyan azért jöttek el ide ma este, nevezetesen, hogy részt vegyenek a Venetian szállodában megrendezett 53. jótékonysági fogadáson, melyet ezúttal az éhező, magukra hagyott gyermekek alapítványának javára rendeztek meg, s melyre Vegas elitjét tárt karokkal várták. Már maga az impozáns meghívó is arról árulkodott, hogy a szervezők alaposan kitesznek magukért, minden lesz, ami csak szemnek s szájnak kellemes, csak, hogy kibűvöljenek némi adományt a vendégek pénztárcájából, na és persze, hogy a sajtóban később megfelelő visszhangot keltsenek. Gyanítom ez volt az oka annak is, hogy engem meghívtak erre a rendezvényre mikor megtudták, hogy a városban vagyok, elvégre szuper kis reklámot jelent az újságokban a szalagcím: „A híres sorozatsztár Dominic Loiselle is szívén viseli az éhező árvák sorsát.” Blablabla. Kenyeret és cirkuszt a népnek, ahogyan azt a managgerem szokta mondani. Persze nem mondom, ilyen ügyek mellé valóban szívesen állok, hiszen szeretem a gyerekeket és nagyon rosszul érzem magam valahányszor belegondolok abba, hogy míg én habzsolom az életet, addig mások éheznek, nyomorognak, ám az újságírókból és a hatalmas felhajtásokból olykor már a hócipőm is tele van. Igaz, nem panaszkodhatok, ez a hírnév velejárója, de én afféle háttérben meghúzódó, névtelen filantróp vagyok, akinek elég a tudat, hogy segített, nem vágyok ezért elismerésre. Sőt, inkább azt mondom, mindenkinek latba kéne vetnie a befolyását, az anyagi hátterét és segítenie a nálánál jóval szerencsétlenebb embereket. Naiv elképzelés igaz? Hát éppen ezért nem hangoztatom.

A limuzin amivel érkeztem szép lassan begördült a szálloda elé, az egyik boy pedig azon nyomban kinyitotta nekem az ajtót, ami mellett pillanatok alatt két darab testőr is megjelent, csak, hogy távol tartsák a pofátlan firkászokat. Persze a fényképezgetést így sem kerülhettem el, de hát ez van, ezt kell szeretni. A már jól megszokott, címlapra illő, charmeos mosolyommal szálltam ki az autóból, majd visszafordultam, hogy kisegíthessem a csinos partneremet is, egy elbűvölő hölgyet, aki zöld színű estélyi ruhát visel, mogyoróbarna hajzuhatagát pedig elegáns kontyba rendezve készítette el, itt - ott megtűzve gyöngyös hajtűvel. Miután kisegítettem ő belém karolt, én pedig bevezettem őt a szállodába, ahol már javában tartott az estély. A hely maga dugig volt vendégekkel. A nagyterem, ahol a fogadás zajlott igazán ízlésesen volt feldíszítve, a háttérben élő együttes játszott, a parketten táncolók sokasága pedig épp egy lassú számra lépegetett, körülöttük beszélgető vendégekkel, tálcákkal rohangászó pincérekkel. Te jó ég, nem is tudom eddig hány ilyenen kellett megjelennem, abban pedig egészen biztos vagyok, hogy nem ez lesz az utolsó.

Ahogy elkezdtem körbenézni a teremben egyszer csak ismerős arcot pillantottam meg a tömegben, Dylanét, aki egy szőke hölgyeménnyel együtt a fal mellett ácsorgott és beszélgetett, ám ahogy észrevett, biccentett felém egyet, jelezvén, hogy észrevett és, hogy minden a tervek szerint alakul. Mert bizony, ittlétem oka nem pusztán az önkéntes adakozás, de nem ám, hanem, hogy újra találkozhassak a célszemélyemmel, Minea Weissel. Legutolsó találkozásunk alkalmával mikor előadtam a hősszerelmest, aki csak egy esélyt kér a nőtől, aki olyannyira felkeltette az érdeklődését, Ms. Weiss hátat fordított nekem, azt mondván, hogy nekünk ezt nem szabad és faképnél hagyott, ám a testbeszéde, a hangja egytől egyig arról árulkodott, hogy bizony ezt a vasat még ütni kell, mert nagyon is fordíthatok még a helyzeten. Azóta eltelt néhány hét, én pedig csakugyan nem zaklattam őt, vártam, vártam a megfelelő alkalomra, ami ma el is jött. Tudtam, hogy őt is meghívják, ahogyan Kimtől azt is, hogy eljön, így én sem mondhattam nemet. Hát ezért vagyok most itt, a tekintetem pedig épp ebben a pillanatban akad meg Mineán, ahogy a házigazdával beszélget. Nem telik bele néhány másodpercbe, hogy a nő észrevegyen és heves integetésbe fogjon, mire karomon a kísérőmmel oda sétálok hozzá, és az én kis célpontomhoz.

- Dominic kedvesem, hát eljött? - szólított meg már - már groteszk mosollyal az arcán a negyven év körüli, kissé telt háziasszony, mire továbbra is mosolyogva bólintottam.
- Ilyen meghívást igazán nem utasíthattam el. - utána Minea felé fordultam. - Jó estét Ms. Weiss... kegyed igazán gyönyörű ma este. - egy pillanatra mintha csak fájdalom suhant volna át az arcomon, a visszautasított férfi fájdalma, aki azóta sem volt képes elfelejteni a nőt, aki elcsavarta a fejét, ám azután gyorsan rendeztem az arcvonásaimat.
- Engedjék meg, hogy bemutassam az unokahúgom, Ms. Isabelle Loisellet. - karoltam át a lány derekát bátorítóan, aki illedelmesen kezet nyújtott a két nőnek.
- Isa vendégszerepel a sorozatban, amiben játszom, így most néhány napig a városban van és nagyon szeretett volna eljönni.
- Pompás! Érezzék jól magukat. Bocsássanak meg, de üdvözölnöm kell a többi vendéget is. - szólalt meg a nő, aki azután hirtelen el is tűnt a szemeink elől.
- Azonnal jövök Dominic, be kell púdereznem az orrom. Ms. Weiss. - biccentett Isa is, aki ugyancsak hamar eltűnt, mi pedig kettesben maradtunk...
- Én... sajnálom, nem tudtam, hogy te is itt leszel ma este... - váltottam át tegezésre, a mosoly pedig eltűnt az arcomról, ami kissé komorrá vált.
- Ha tudom kimentem magam valahogy, csak, hogy ne hozzalak kellemetlen helyzetbe, hisz világosan a tudtomra adtad, hogy többé nem akarsz találkozni velem.  



Notes: Meglepetés! Wink
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
102
Join date :
2013. Dec. 11.
Age :
27
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: The Venetian - Hotel, Étterem és Casino 29.01.15 7:45

Dominic  &  Minea
Sosem szerettem az efféle jótékonysági eseményeket, de nem azért, mert nehezemre esne kitépni a csekkfüzetemből egy oldalt, amivel egy bizonyos összeget adományozzak a jól cél érdekében. Vicces, hogy alig egy maroknyi ember tudja rólam, hogy mivel foglalkozok valójában, hogy hidegvérrel ölök embereket és abból a pénzből adományozok. Most pedig mégis itt vagyok, holott legszívesebben az egész napomat pizsamában flangálva töltöttem volna el, ahelyett hogy puccba vágjam magam és mosolyogjak olyan emberekre, akiket legszívesebben inkább csak simán lelőnék.
- Oh, a picsába. – Suttogtam magam elé, mikor megláttam mennyire elszántam törtet felém az a házisárkány. Tudtam, hogy céltalan fecsegés fog rám várni és már most ostoroztam magam, amiért voltam olyan elvetemült, hogy eljöttem. Pusztán alig pár szót váltottunk egymással. Pont mikor azt hittem, hogy ennél rosszabb már nem történhetne velem a mai napon, akkor megpillantottam azt a férfit, akit reméltem már soha többé nem fogok látni. Mégis mikor megpillantottam vegyes érzelmek kavarogtak bennem. Olyan sebeket tépett fel bennem, amiről azt reméltem, hogy már régen túl vagyok, hogy már egyáltalán nem számít. Aztán megpillantottam az oldalán egy nagyon is fiatal, de csinos lányt. Miért csodálkozok ezen ennyire? Mindig is odáig voltak érte a nők, sőt nők milliói akarnának most a helyemben lenni, hogy legalább csak ennyire testközelben lehessenek hozzá.
- Köszönöm. – Most tényleg muszáj volt? Ne bókoljon, ne mondja azt, hogy mennyire gyönyörű vagyok, mert csak kiborulok rajta, főleg a történtek után… Legszívesebben szépen vállba csaptam volna, vagy inkább csak lassan hátrálni kezdtem volna, hogy eltűnjek innen. De Minea Jade Weiss sosem hátrál meg, kivéve egyetlen egy alkalmat.
Nem tudom miért, vagyis inkább nem akarok elfogadni, hogy miért könnyebbültem meg annyira mikor kiderült, hogy a mellette álló nő csupán csak az unokahúga. Szótlanul nyújtottam felé a kezemet, hiszen ezt diktálja az illem.
Kisebb pánikba estem mikor kettesben maradtunk, persze próbáltam leplezni, hogy mennyire zavar. A történtek után feszélyezve érzem magam a társaságában.
- Mindketten felnőttek vagyunk már, szóval… - Kibírjuk a mai estét is. Egyébként sem akartam sokáig maradni, de így biztos, hogy minél hamarabb feltűnésmentesen kiosonok.
- Ha megbocsájtasz, akkor most én mentem ki magam, mielőtt még ennél is kellemetlenebb lenne. – Meg sem vártam, hogy bármit is mondjon, hátat fordítottam neki és elindultam. Pár lépés után az egyik szembejövő pincér tálcájáról levettem egy pezsgővel teli poharat, majd meg sem álltam, míg ki nem értem a teremből. Egyszerűen csak friss levegőre volt szükségem és arra, hogy minél távolabb tudhassam magam tőle.  

ruha
A szentek ugyan bármikor elbukhatnak, de a kárhozottak mindig megváltásra áhítoznak.
by stel

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
38
Join date :
2014. Mar. 23.



TémanyitásTárgy: Re: The Venetian - Hotel, Étterem és Casino 31.01.15 18:36

Minea & Nic

 
Mielőtt még bármit is felelhettem volna Minea szavaira a nő már hátat is fordított nekem, majd elindult kifelé a teremből egy pohár itallal a kezében, amit egy szembejövő pincér tálcájáról emelt le. Nem tehetek róla ez a kis jelenet apró mosolyt csalt az ajkaimra, hiszen ebből az egész viselkedésből, menekülésből egyértelműen árad, hogy Minea még közel sem tette túl magát rajtam, ha pedig elég ügyesen keverem a kártyáimat könnyedén visszájára fordíthatom a dolgokat, elérve ezzel, hogy még ennél is közelebb engedjen magához és beavasson a bizalmába. Ez most az első számú cél, onnantól pedig minden azon múlik, hogy Kim miként rendelkezik majd. Vetettem egy pillantást Dylanre, aki pimasz vigyorral képén nézte végig a mi kis beszélgetésünket, azt sugallva a tekintetével, hogy ezt bizony szépen elcsesztem, mire nemes egyszerűséggel megforgattam a szemeimet és elindultam a nő után. Alapjáraton nem vagyok az a fajta, aki fut bárki után is, aki könyörög, hogy figyelemre méltassák, hiszen nem szorulok rá, de most mégis félre kell tennem a valódi Dominicot és teljesen beleélni magam az általam hozni kívánt karakterbe. Ez is csak egy munka, akár a többi, épp csak nem a filmvásznon játszódik.

Miközben kifelé haladtam elcsíptem az egyik pincért, akinek kivettem a kezéből a tálcáját, rajta két pohár pezsgővel s így folytattam az utam az ajtóig. Ott azonban egy alacsony, testes asszonyság egyszeriben csak az utamat állta.
- Maga... én tudom ki maga.... maga az a híres francia színész... várjon, ne árulja el, azonnal eszembe jut.... Dominic... Dominic Loiselle! Ugye eltaláltam? Ó Mr. Loiselle, nem is sejtettem, hogy ma este ön is eljön! Hol van... hol van a tollam. Nem engedem el autogram nélkül. Harold! Harold! Hol van a táskám? Nézd kit találtam. Tudod ki ez??? - kiáltozta, én pedig hirtelen borzasztó kellemetlenül kezdtem magam érezni, annál is inkább, mivel mindez kihallatszott Hozzá, én pedig akadályozva lettem a feladatomban.
- Sajnálom asszonyom, hatalmas tévedésben van, nem én vagyok ez a Loiselle...
- Ugyan már, ne játsszon velem, bárhol - bármikor felismerném, láttam az összes filmjét, a sorozatát, maga az egyik kedvencem.
- Kérem higgye el, tényleg tévedés történt. Az én nevem Adam Browning és pincérként dolgozom itt ma este...
- Csak tréfálkozik...
- Nem asszonyom, nézze csak. - mutattam a tálcára, amin még mindig ott pihent a két pohár pezsgő. - Ön szerint egy híres színész mellékállásban pincérként is dolgozik?
- Pedig a megszólalásig hasonlít...
- Arra a nyálas franciára. - sóhajtottam fáradtan. - Igen tudom. Nem maga az első, aki összetéveszt azzal a ficsúrral. Ha tudná már mennyire elegem van belőle. Egy tehetségtelen ripacs, aki csak teszi az agyát a kamerába. Esküszöm, még belém is több színészi tehetség szorult, mint abba a felfújt hólyagba.
- Ne sértegesse... Ch... egy egyszerű pincér, aki így beszél egy hírességről. Volt szerencsém. - ezzel a nő magamra is hagyott, puffogva elvonulva az ő Haroldjához, hogy elharsogja neki miféle pofátlan pincérrel is hozta őt össze a sors.

Muszáj voltam elfojtani a kikívánkozó nevetésemet, miközben végre kiértem a teremből, ott pedig a tálcát a nő felé nyújtva megálltam, szabad kezemet a hátam mögé téve.
- Pezsgőt kisasszony? - komolyan mondom, ha befuccsol a színészi karrierem tényleg felcsapok pincérnek, úgy látszik az legalább jól megy.
- Kérlek... ne menekülj előlem. - szólaltam meg végül halkan, elkomolyodva miután letettem a tálcát egy padra.
- Nem véletlenül hozott össze minket ismét a sors, és ezt tudom, hogy te is érzed ott bent. - mutattam a szívére.
- Kerültük egymást, nem kerestelek ahogy kérted, most mégis itt vagyunk, kellemetlenül érezzük magunkat, de csak, mert te megint el akarsz lökni magadtól. Miért Minea? Miért ne próbálhatnánk meg?  



Notes: Meglepetés! Wink
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
102
Join date :
2013. Dec. 11.
Age :
27
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: The Venetian - Hotel, Étterem és Casino 01.02.15 12:13

Dominic  &  Minea
Képtelen voltam a kettesben maradni vele, ezért amint alkalmam volt le is léptem gyorsan. Kár volt ma eljönnöm, ha sejtettem volna, hogy itt lesz, akkor biztosan nem jövök el. Most mégis itt van velem együtt, ezért kénytelen voltam előle kimenekülni a teremből. Nagyokat kortyolgattam a pezsgős pohárból, főleg akkor, mikor hátam mögött meghallottam a hangját. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem szórakoztam jót az elhangzott beszélgetésen, főleg akkor mosolyogtam el magam, mikor meghallottam Dominic miként vélekedik magáról. Aztán mégis kisebb pánikba estem mikor oda sétált hozzám, hiszen jól tudtam, innen már sehova sem tudok előle elmenekülni. Ezért vettem egy nagy levegőt mielőtt levettem volna a tálcáról a felém kínált pezsgős poharat.
- Azt hiszed, hogy érzek valamit? Hogy egyáltalán van nekem szívem? – Már évek óta tökéletesen tudtam előadni a jégkirálynő szerepét. Ha nincsenek érzelmek, akkor nincs fájdalom, csalódás, szenvedés ez ennyire egyszerű. Egészen eddig ehhez is tartottam magam, míg Dominic egyik napról a másikra be nem toppant az életembe. Teszem hozzá eléggé pofátlanul. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem él bennem elevenen az első találkozásunk emléke. Azóta képtelen voltam úgy bemenni olyan üzletekbe, ahol volt próbafülke, hogy ne gondoltam volna rá és arra, hogy mennyire készségesen felajánlotta a segítségét mikor a cipzár lehúzásra került a sor. Az volt az első találkozásunk, bárcsak aznap máshova mentem volna a pláza helyett, akkor mindezt talán elkerülhettem volna. Ha jobban bele gondolok ez teljesen abszurd, hogy egy plázában találkoztam egy olyan ismert és híres sztárral, mint Dominic. Ezzel nem arra akarok célozni, hogy a hírességnek nem szoktak efféle helyekre járni, de mégis különös, hogy pont ott találkoztunk egymással.
- Minek? Itt is akármelyik nőt megkaphatnád, ha akarnád és még így is én kellek neked? Vagy hozzá szoktál ahhoz, hogy bárkit megkaphatsz, és azért kellek annyira, mert én képes voltam arra, hogy visszautasítsalak? – Vissza kellett utasítanom, a saját érdekében tettem, de ezt nem érheti, jobb is. Nem akarok ennél is jobban belebonyolódni ebbe. Még ha akarná, akkor sem tudná elképzelni mennyire nehezemre esett a képregény boltban ott hagyni és megjátszani, hogy nem jelentett semmit számomra.
A szentek ugyan bármikor elbukhatnak, de a kárhozottak mindig megváltásra áhítoznak.
by stel

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
38
Join date :
2014. Mar. 23.



TémanyitásTárgy: Re: The Venetian - Hotel, Étterem és Casino 07.02.15 22:49

Minea & Nic

 
Borzasztóan utálom, amikor fiatal nők sorozatokból elcsépelt kijelentésekkel, hatásvadász megnyilvánulásokkal, álszemélyiségekkel igyekeznek érdekesebbnek, titokzatosabbnak tűnni annál, mint amik, olyan szavakkal dobálóznak, amikről még csak a leghalványabb sejtelmük sincs, hogy pontosan mit is jelentenek és / vagy ennek ellenére bedobják egy - egy mondatba, fokozva ezzel a drámaiságot, a megközelíthetetlenséget, az egész katyvaszt, amitől a férfi agyfaszt kap és szíve szerint otthagyná a csajt a francba, ha nem volna ott mégis az a bizonyos de. Ez a DE, általában az, hogy a csaj eszméletlenül szexi, vagyis nagy, kerek mellei vannak, formás feneke, gyönyörű lábai és az ajkai olyan csábítóak, hogy le sem bírod venni róluk a szemeidet, miközben arra gondolsz mi mindenre volna velük képes, - oké itt véget ér Dominic perverz kis gondolat kitérője - ám esetemben az elvállalt feladat, a kötelező hódítás, röviden, hogy meggyőzzem rinyagépet arról, hogy bizony engem akar és pont. És a legszebb az egészben, hogy ez sugárzik róla, árad a szemeiből, a mozdulataiból, mégis olyan mondatokkal dobálózik, hogy nincs szíve, nem érez, stb.
- Ezt a két mondatot igyekszem megjegyezni kedves és leadni az íróinknak, hogy szuszakolják be valamelyik epizódba, mert abban egészen biztos vagyok, hogy, ha én sütném el valamelyik kolléganőmnek, akivel a rajongók nagyon - nagyon szeretnék összehozni a karakteremet, zsebkendők ezreit vásárolnák fel a boltokból és használnák el a képernyők előtt. Talán még Oscarra is jelölnének érte. - a létező legpofátlanabb mégis legszexibb mosolyomat vettem elő mindeközben, mialatt összefontam magam előtt a karjaimat és figyeltem az arcát.
- Ez rizsa Minea, egy szöveg, ami nem csak, hogy elcsépelt, de hamis is. Te is tudod, én is tudom, hogy van szíved, hogy képes vagy érezni máskülönben most nem menekültél volna ki előlem ennyire látványosan a teremből, hanem megvontad volna a vállad, bent maradsz és arról cseverésztünk volna egész este, mennyire röhejes a házigazda ruhája vagy, hogy nem elég hideg a pezsgő. - nyers őszinteség, ennél jobb fegyverem nem is lehetne, ebből legalább leszűrheti, hogy „csak az igazat kapja tőlem, önmagamat adom”.

- Tudod mennyire nem egyedi eset a lekoptatás? - forgattam meg a szemeimet ugyancsak egy klisét elhallgatva, aztán elborult az agyam és énekelni kezdtem neki azt a cyber nyálat, amitől egy darabig annyira hangos volt a Youtube.
- „Tudom, te más vagy, nem az átlag
De én nem látlak másnak, hiába vártad
Ez nem egy pálya
Nem is az a hely, nem is az a sor
Amiben én állok, amire azt mondom, jó”
- nekidőltem egy fának, úgy figyeltem őt tovább.
- A sztárság akármekkora sztereotípia is nem egyelő azzal, hogy rögtön mindenki igent mond nekem, akivel bármit is kezdeni akarok. Voltak már csalódásaim nem csak olyan lányok miatt, akik ki akartak használni, de olyanokkal is, akik szimplán azt mondták, hogy nem vagyok az esetük, vagy a hírnevem riasztja őket. - vontam meg a vállam.
- Szóval nem, nem az vonz benned, hogy te, Minea Weiss nemet mondtál nekem, sem az, hogy játszod a titokzatost. A mosolyod vonz, az ihatatlan kávéd, hogy bármiről lehet veled beszélgetni, hogy kellőképp bolond vagy, hogy te az embert látod bennem többnyire és nem a sztárt. Te kellesz nekem, nem odabent más. Pont. Világos? - ám mielőtt még bármit is mondhatott volna elszúrva ezzel a tökéletes szövegemet magamhoz rántottam és megcsókoltam, miközben szorosan fontam köré a karjaimat.  



Notes: Meglepetés! Wink
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
102
Join date :
2013. Dec. 11.
Age :
27
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: The Venetian - Hotel, Étterem és Casino 10.02.15 0:34

Dominic & Minea
Annyira, de annyira utáltam, hogy itt állt előttem tökéletesen rászabott öltönyében és azzal a szexi kisugárzásával, ami szinte mágnesként vonz magához.
- Talán csak untattál és nem akartam, hogy még jobban unatkozzak a társaságodban és ezért jöttem ki, erre nem is gondoltál? – Kérdőn felhúzom érdeklődve szemöldökömet, de mielőtt válaszolhatott volna újra szóra nyitottam a számat.
- Vagy talán pontosan jól tudtam, hogy utánam fogsz jönni és előre kitervelten csaltalak ki ide. – Végül is ez is benne lehet a pakliban, talán a tudatalattim tehet erről. Menekülni akartam, de zsákutcába futottam. Mi jöhet még? Basszus! Feltettem azt a kérdést, amit sosem szabad, ami képes lavinát indítani. Különös bizsergető érzés járta át testemet, biztos voltam abban, hogy ez Dominicnak köszönhető és nem a pezsgőnek tudható be.
- Ahogy az sem egyedi, hogy a lekoptatott személy képtelen beletörődni abban, hogy bizony lekoptatták. – Ha már feldobta azt a bizonyos magas labdát, akkor miért is ne csaptam volna le? Bumm!
Meglepetten néztem rá hosszú szempilláim mögül, mikor váratlanul énekelni kezdett. Meghökkentő volt. Ez most tényleg egy szerelmi szernád lett volna részéről, vagy csak én szeretném annak hinni? Teljesen összezavar, ez pedig bosszantó. Mellette valamiért nem tudom magam annak a határozott nőnek érezni magam, aki valójában vagyok. Elgyengülök tőle.
Szótlanul hallgattam. Újból meglepett ezzel a vallomásával. Ha akartam sem tudtam volna neki mit mondani annyira váratlanul állt elém mindezzel, ez egyszerre nekem túl sok információ volt. Jobbnak láttam, ha elmegyek, már azon voltam, hogy hátrálni kezdjek, de hirtelen magához rántott. Megcsókolt. Először tiltakozni akartam, ellökni magamtól, de ekkor már képtelen voltam a józan eszemre hallgatni. Visszacsókoltam. Tudtam, hogy hiba volt, hatalmas hiba, de mégis azt akartam, hogy ez a pillanat sose múljon el. Szenvedélyesen csókoltam ajkait, mikor észbe kaptam, hogy mit is teszek hirtelen elhúzódtam tőle.
- Csak addig leszel érdekes, míg meg nem kaplak. – Suttogtam. Ezzel inkább magamat szerettem volna becsapni, mert most minden porcikám Dominic után vágyik. Egyszerűen pezseg tőle a vérem. Vágyok arra, hogy ajkaival ne csak ajkaimat fedezze fel… Akár itt, akár most! Jesszusom! Jobb lenne, ha minél előbb a lehető legtávolabb menekülnék tőle, mielőtt túl nagy hibát követnék el.
A szentek ugyan bármikor elbukhatnak, de a kárhozottak mindig megváltásra áhítoznak.
by stel

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
38
Join date :
2014. Mar. 23.



TémanyitásTárgy: Re: The Venetian - Hotel, Étterem és Casino 14.02.15 1:01

Minea & Nic

 
Elmés megjegyzések, szellemes riposztok, gunyoros mondatok melyek mind - mind egyetlen céllal születtek meg Minea Weissben, ez a cél pedig nem más, mint, hogy képes legyen fenntartani előttem a magabiztos, erős nő látszatát, a látszatot mellyel oly sok embert vágott már át, legfőképp az áldozatait, azokat, akiknek meggyilkolására szerződtették. Ilyen volt Ethan is, a barátom, a srác, aki ismerte Mineát Kimberlyn keresztül, jóba voltak, ő pedig mindezek ellenére is képes volt hidegvérrel megölni. Undorít a gondolata is annak, hogy egyáltalán egy levegőt kell szívnom ezzel a szajhával, hogy el kell játszanom neki mennyire oda vagyok érte, és küzdenem a kegyeiért holott legszívesebben már végig néztem volna ahogy Kim kivégzi épp úgy, ahogyan ő tette azt a bátyjával. De nem, félre kell tennem minden létező ellenszenvemet, megvetésemet, haragomat, elfojtott bosszúvágyamat és tenni azt, amit elvállaltam, tartani magamat a szavamhoz, amit Ethan sírja mellett Dylannek és Kimynek tettem. Minea előbb vagy utóbb, de megkapja majd, amit érdemel, én pedig visszatérhetek utána a régi életemhez, elfeledve őt, mintha soha nem létezett volna előtte, nem kötött volna hozzá se szó, se fogadalom, se fizikai vonzódás. Ez az egyetlen, amit kénytelen vagyok elismerni, hogy bár gyűlölöm, a teste mégis vonz, felizgat, hisz férfiból vagyok, elismerem azt ami szép. Minea pedig az. Sőt gyönyörű. Hibátlan külsejű alma az Édenkert egyik fájáról, épp csak a belseje rohadt...

Nem válaszoltam egyetlen szavára sem, hagytam, hogy azt higgye egy darabig ő van fölényben, s épp csak annyit mondtam amennyit én akartam mondani. Tudtam, hogy ezzel is csak fokozom benne a kíváncsiságot, összezavarom a fejét, messzire űzve belőle a határozottságot, a magabiztosságot. Olyan védtelenül, törékenyen állt előttem, mint még soha senki előtt erre mérget mernék venni, ez pedig kifejezett elégedettséggel töltött el. A hidegvérű gyilkos felfedte előttem az egyik gyenge pontját, ami épp én vagyok, ez pedig a későbbiekben hasznunkra válik majd. Aztán egyszer csak megcsókoltam...

Soha életemben nem tapasztaltam még ilyen kettősséget, ilyen kínzó gyönyört mint azokban a pillanatokban, ahogy ajkaim Minea ajkaira tapadtak, vadul falva, kóstolgatva azt, birtoklóan kapva utána újra és újra, miközben karjaim szorosan fonódtak a karcsú dereka köré. Undor és mámor, szenny és csillogás, vihar és béke kellemetlenül kellemes egyvelege járta át a belsőm, felbolygatva minden érzékemet. A vér szép lassan éreztem, ahogy az agyamból egy egészen más testrészem felé kezd el áramolni, szinte forrt ahogy végig csordogált az ereimen. Kezdtem elveszíteni a fejem, a látásom elhomályosult, őt pedig csak még inkább szorítottam magamhoz egészen addig, míg el nem lökött magától. Néhány pillanatra megmerevedtem, ahogy próbáltam összerakni a képet, hogy mi minden történt néhány másodperc leforgása alatt, ám azután felkúszott a képemre a már világhírűvé vált, magabiztos, charmeos félmosolyom. Zsebre dugtam a kezeimet, így tettem meg a nő felé néhány lépést, míg nem egyszer csak falnak nem hátrált. Ekkor egész testemmel simultam az övének, ajkaim pedig olyan közel kerültek a füléhez, hogy minden lélegzetvételem kellemesen megborzongathatta.
- Ha te így akarod kedvesem, akkor játszunk így. - tűrtem a füle mögé egy tincset, majd a homlokának döntöttem a sajátomat.
- Ha tényleg ezen múlik, hát sosem kapsz meg, így sosem felejthetsz el. - ezzel hátat fordítottam neki és visszatértem a terembe, ahol elvegyültem a tömegben. Tudom, hogy ma még fogunk találkozni, nem bírja ki, hogy ne környékezzen meg...  



Notes: Eltűntem ugyan, de csak, hogy ezt megírhassam neked.
Song: Judith - A Perfect Circle
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
102
Join date :
2013. Dec. 11.
Age :
27
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: The Venetian - Hotel, Étterem és Casino 16.02.15 1:17

Dominic  &  Minea
Miért nehezíti meg ennyire a dolgomat? Hirtelen nem is tudom, hogy mi okoz több fájdalmat… Az, hogy ismét látom, vagy az, hogy olyan sokáig távol volt tőlem. Bosszantó, hogy kijött utánam, de valamiért mégis arra vágytam, hogy megtegye, hogy kettesben tudjak lenni vele. Arra viszont még a legvadabb álmaimban sem számítottam, hogy ilyen szenvedélyesen fogja falni ajkaimat. Testem akaratlanul is hozzá simult, szavak nélkül is árulkodva, hogy mennyire vágyakozok utána. Az a legrosszabb, hogy képtelen vagyok eltávolodni tőle, egy örökkévalóságig tartott karjai között, míg képes voltam kiszabadítani magam karjaiból. Testem minden porcikája utána vágyakozott, testem egy pillanat alatt felhevült a vágytól. Hátam a hideg falnak ért, ahogy hátráltam előle. Olyan közel jött hozzám, hogy csaknem azt hittem, hogy abban a pillanatban magáévá akar tenni, de mégsem… Próbáltam leplezni csalódottságomat, mégis pontosan tudtam, hogy mennyire tisztában van azzal, hogy miféle vágyakat ébresztett bennem.
- Fogalmad sincs arról, hogy kivel akarsz játszani. – Sziszegtem, szinte már fenyegetőzve miután megtette az első néhány lépéstét a terem felé. A hormonjaim tombolnak bennem, nem is beszélve, hogy a női büszkeségem most mekkora pofont kapott… Ha durván szeretne játszani, akkor megkapja. Vártam néhány pillanatot miután besiettem volna a terembe, hogy egy újabb pohár pezsgőt vegyek magamhoz, miközben már a kis bosszúhadjáratom már körvonalazódott fejemben.  Mindössze néhány percre a mosdóban és egy borítékra volt szükségem és egy segítőkész pincérre, aztán már magabiztosan tértem vissza. Határozott voltam, mintha csak az egyik küldetésemet hajtanám végbe és elvégre ez így is van, de ez a saját akcióm.
- Úgy hiszem nincs értelme tovább maradnom. Jó éjt Dominic! – Megjátszott szomorúsággal néztem fel rá, de a következő pillanatban már közelebb hajoltam hozzá, hogy adjak arcára egy búcsúcsókot. Lassú, kecses léptekkel indultam meg a kijárat felé, ez volt a jel annak a kedves pincérnek, aki olyan lelkesen beleegyezett abba, hogy a borítékot Dominic kezébe adja, ha meglássa, hogy távozni készülök. A borítékra csak annyi volt írva, hogy: ez az én búcsú ajándékom neked. Ami pedig a boríték tartalmát illeti… Az egy fekete csipkés bugyi, ami még néhány perccel ezelőtt rajtam volt. Megadtam neki a lehetőséget, már csak rajta múlik, hogy mit fog lépni.
A szentek ugyan bármikor elbukhatnak, de a kárhozottak mindig megváltásra áhítoznak.
by stel

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
2134
Join date :
2012. Jan. 27.

Admin


TémanyitásTárgy: Re: The Venetian - Hotel, Étterem és Casino 16.02.15 23:01

Szabad játéktér!

₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪


Én mindenhol ott vagyok... De tényleg... Mindenhol!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://prison.forumsr.com



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
189
Join date :
2013. Mar. 06.
Age :
26
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: The Venetian - Hotel, Étterem és Casino 01.03.15 20:52


Mason & Mia
 

Minden olyan meseszép, mintha tényleg egy tündérvilágba csöppentünk volna bele. Sötét volt, de mindent bevilágítottak a lampionok és a fehér szaténnal leterített asztalokon lévő hangulatos mécsesek. Nem beszélve arról, hogy orchideák voltak az asztaldíszek, amitől a hotel udvarrészében kellemes virágillat terjengett. Én pedig szüntelenül izgultam, hogy minden az elképzeléseim szerint menjen, hiszen ez az első olyan jótékonysági esemény, aminek a háziasszonya lehetek. Szerencsére sok fiatal hölgy jelentkezett az árverésre, remélhetőleg lelkes lesz a férfi közönség és sokan akarnak licitálni, hogy aztán a „megszerzett” hölggyel tölthessenek egy kellemes éjszakát egy étteremben. Ez a jó célt szolgálja, ezért is döntöttem úgy, hogy én is csatlakozok.
Harmadiknak álltam ki a közönség elé a színpadra, bevallom jobban zavarban voltam, mint hittem, ahogy a rám licitált összeg emelkedni kezdett.
- Ötvenezer. – Kiáltotta az egyik kék maszkban lévő férfi.
- Százezer. – Licitált rá a mellette lévő. Próbáltam leplezni zavaromat, de mégis csak ez az összeg a legtöbb, amit eddig bárki is felajánlott.
- Százötvenezer. – Nagyokat pislogtam hosszú szempilláimmal, ilyen nagy összegre nem is számítottam.
- Százötvenezer először, másodszor… - Csendült fel közben a licitvezető hangja.
- Kétszázezer. – Úgy kellett össze szorítanom ajkaimat, hogy ne maradjon tátva a szám.
- Kétszázezer először, kétszázezer másodszor… - Kis csend a hatásszünet kedvéért. – Elkelt! – Annyira meglepett és kábult voltam attól, hogy bárki képes ennyit fizetni értem pusztán azért, hogy egy este élvezze a társaságomat a vacsoránál, hogy vigyáznom kellett azzal, hogy hogyan sétálok le a színpadról. Most már egyáltalán nem tartottam jó ötletnek azt, hogy maszkabállal egybekötött jótékonysági estet rendeztem, mivel így fogalmam sincs arról, hogy ki lehet az a nagyvonalú úriember, aki képes volt ennyit fizetni értem.

ruha (:
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
216
Join date :
2012. Dec. 12.
Age :
32
Tartózkodási hely :
Vegas



TémanyitásTárgy: Re: The Venetian - Hotel, Étterem és Casino 02.03.15 20:49




Mia & Mason

Bevallom meglepett a meghívás a drága whiskyről nem is beszélve. De gondolom ez lenne a "köszönöm" meglepi és valóban nem számítottam rá. Igazság szerint nem vártam vissza semmit sem, legalábbis egyelőre, de mivel annyira ragaszkodott hozzá, hogy valamivel meghálálja, így inkább rábíztam, hogy mi legyen az, bár nem kifejezetten egy meghívóra gondoltam volna első körben egy jótékonysági estre, de ezek szerint Ő is jelen lesz, szóval, ha másért nem is, ezért már mindenképp megéri benézni. Általában halálosan unom az ilyen eseményeket és leginkább csak kedves gesztusból jelenek meg egy-egy ilyen rendezvényen, mert van amikor igen is megköveteli a munkám, hogy ilyen módon is megerőltessem magam, még akkor is, ha ez ez nem az én világom és leginkább amint tehetem ki is vágom magam valamiféle jó indokkal, de most még az említett szőkeséggel sem sikerült találkoznom. Épp időben érkeztem ahhoz, hogy kényelmesen végighallgathassam az ilyenkor szokásos seggnyaló bevezető műsort, beszédet, blablabla... Tényleg rettenetesen unalmas, vagy mégsem? Érdeklődve emeltem fel a pillantásom, amíg megütötte a fülem az a nagyon is ismerős női hang. Azt a... Hát ez újdonság. Egy hátsó asztalnál foglaltam helyet és hallgattam érdek feszülve. Ki gondolta volna, hogy érdekli a jótékonyság? Ki nem néztem volna belőle, inkább amolyan cuki szandálokért kampányoló nőnek mondtam volna, mintsem az éhezőkért. Nos, ez kezd izgalmassá válni. A jótékonyság módja pedig még inkább. Őszintén szólva erőt kellett vennem magamon, hogy ne nevessem el magam, de végül csak kibírtam és mivel ez egy álarcos bál és majdnem mindenki elfed az álarca, így engem is és bízom benne, hogy nem fog egyhamar felismerni, mert hirtelenjében kedvem lett jótékonykodni. Türelmesen vártam ki az utolsó elhangzó összeget is és módszeresen az utolsó pillanatban licitáltam rá durván egy ötvenessel.
- Kétszázezer. - Nekem aztán elment az eszem, de akkor most kérem, amiért fizetni fogok, méghozzá nem kevesebbet kétszázezer dollárnál.
- Hűha, közelebbről még csinosabb. - Most legszívesebben odarohantam volna a kezemet nyújtva felé, hogy had segítsek, de még így is kész furcsaság, hogy nem kell rögtön felkapnom. De azért udvariasan persze felé nyújtottam az egyik kezem, hogy lesegítsem azon a pár lépcsőfokon, ami levezet az emelvényről. Ki gondolta volna... Ez az este egyre szebb.

music:Zeneszám címe|words: szavak száma

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
189
Join date :
2013. Mar. 06.
Age :
26
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: The Venetian - Hotel, Étterem és Casino 03.03.15 1:32


Mason & Mia
 

Csak reménykedni tudtam abban, hogy a jótékonysági eseményen mindenki mélyen a zsebébe fog nyúlni, s senki sem lesz fukar, ha már mások megsegítéséről van szó. Arra számítottam, hogy néhány ezer dollár összejön az árverésen is, de a legvadabb álmaimban sem gondoltam volna, hogy ilyen sikeres fog lenni. Azt pedig pláne nem merült fel bennem, hogy lesz bárki is, aki ilyen sokat adna azért, hogy velem vacsorázhasson.
- Köszönöm. – Fogadtam el a kezét, mert még mindig elevenen él bennem a napokkal korábbi esésem és most nem pusztán egy ember látná, mint a múltkori alkalom során, hanem rengetek jótékonykodni készülő ember. A bokám éppen hogy helyre jött, most még óvatosan lépkedek. Rá mosolyogtam, de elengedtem a kezét, mert már leértem a lépcsőn. Úgy tűnt, mintha az ördög maszk mögé bújt férfi elfeledkezett volna erről, vagy legalábbis nem akarta volna elengedni a kezemet.
- Ahogyan azt is köszönöm, hogy ilyen nagyvonalúan adakozott. – Hálásan mosolyogtam rá. - Biztosíthatom arról, hogy jó kezekben fog kerülni a pénze. – Ezt személyesen garantálhatom. Jómódú családban nőttem fel, ezért sosem kellett megtapasztalnom, hogy milyen nélkülözni, de szívügyemmé vált, hogy minél több emberen segítsek. Mégis, hogyan tudnék fényűző életet élni, ha mások éheznek?
- Bevallom, kissé zavarban vagyok… - Szeretnék abban hinni, hogy ilyen fényviszonyok mellett nem látszik, hogy elpirultam. - Még sosem árvereztek el. – Alsó ajkamba harapva néztem fel rá. Sötét szemei valahonnan nagyon is ismerősnek tűntek, de mégis honnan? Netán ismerem személyesen is ezt a nagyvonalúan adakozó úriembert?
- Gondolom eddig még sosem került kétszázezerbe egy vacsorameghívása sem. – Akárhogy is nézzük ez rengeteg pénz és az a minimum, hogy ezek után azon legyek, hogy minél kellemesebb legyen a kettesben töltött esténk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
216
Join date :
2012. Dec. 12.
Age :
32
Tartózkodási hely :
Vegas



TémanyitásTárgy: Re: The Venetian - Hotel, Étterem és Casino 03.03.15 11:35




Mia & Mason

- Biztosra veszem. - Őszintén szólva kissé azért fájó ez a kétszázezer dollár és félre értés ne essék nem azért, mert jótékony célra fordítom, hanem úgy magában nem kevés pénzről van szó. Én pedig most miéért is fizetek? Azért, hogy velem vacsorázzon együtt vagy pedig csak azért, hogy ne mással vacsorázzon? Mert bevallom egy kicsit az is fájt volna, ha mással sétál el, akkor inkább most fájjon az a kétszázezer dolcsi, de nyertem, megnyertem.
- Még sosem licitáltam nőre. - Vallottam be könnyedén vállat vonva ezzel is arra célozva, hogy nem kell zavarban lennie, mert ennyi erővel mindketten lehetnénk zavarban, de nem látnám semmi értelmét. - Úgy látszik ez most mindkettőnknek egy első ma este. - És nem csak ma este. Még sosem árverezték el. Hát ezt eltudom hinni. Én pedig még sosem licitáltam nőre, ha nem lenne ez eléggé nyilvánvaló, sőt a jótékonykodásnak eddig ezt a módját nem is nagyon ismertem, de eddig tetszik, nagyon is.
- Valóban. - Komolyan? Akárhogy is nézzük szó mi szó egy luxusprosti nem kerül ennyibe egy éjszakára, kettőre sem. Szóval, valóban nem. Még sosem került számomra ennyibe egy nő és nagyon remélem, hogy nem is fog, mert egyszer megengedhettem magamnak, mert elment az eszem, de azért annyira mégsem vagyok elengedve, hogy kétszázezreket ajánlgassak fel jótékonyságra.
- Ennyiért akár már feleségül is kérhetném. - Sőt, ennyiért akár már hozzám is jöhetne. De túl vagyunk rajta, majd csak túlteszem magam valahogy kétszázezer elvesztésén, amiért még párszor iszonyúan utálni fogom magam, amiért nem vagyok normális, kétszázezret fizetni. Ennél olcsóbban is kijöttem már egy randiból. Arról nem is beszélve, hogy ennél egyszerűbben is elhívhattam volna, mindenesetre annyi biztos, hogy ez így nem egy szokványos randi lesz.
music:Zeneszám címe|words: szavak száma

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
189
Join date :
2013. Mar. 06.
Age :
26
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: The Venetian - Hotel, Étterem és Casino 03.03.15 22:09


Mason & Mia
 

- Úgy gondolja, hogy lesz még több elsőnk is ma este? – Először tartottam attól, hogy egy ismeretlen férfival kell lennem, de így néhány röpke perc alatt nagyon is szimpatikusnak találtam, noha még az arcát nem is láttam.
- Nem gondolja túlzásnak, hogy már most megemlíti a lánykérés lehetőségét? – Igyekeztem mosolyogni, mintha jól szórakoznék ezen, még ha hirtelen minden rossz döntésem felelevenedett bennem. Az, hogy faképnél hagytam a vőlegényemet az oltárnál egy fellángolás miatt. Talán hiba volt, de még nagyobb hiba lett volna, ha hozzámegyek. Különben is, még csak huszonhárom éves vagyok, még bőven van időm a házasságra.
- Annyi gyönyörű nő közül a színpadon miért pont rám esett a választása? – Arról nem is beszélve, hogy miért értem meg neki ennyit… Persze az összeget jótékony célra fogjuk felhasználni, de még szerintem is túlzás volt az a kétszázezer dollár.
- Bevallom, fogalmam sincs, hogy ilyenkor mit kellene csinálnunk. Esetleg szeretne egy italt, vagy lenne kedve táncolni? – Mint a jótékonysági esemény háziasszonya szeretném, hogy mindenki jól érezze magát a mai este folyamán, pláne ha valaki ilyen nagy összeget adományozott.
- Esetleg ismerjük egymást? – Még mindig nem hagy nyugodni, hogy honnan találtam olyan ismerősnek a tekintetét. Az a sötét számpár… Biztos vagyok abban, hogy már láttam valahol, de akkor még mindig van valami, amit nem értek. Netán ha tényleg ismernénk egymást, akkor miért nem közölte velem már a legelején?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
216
Join date :
2012. Dec. 12.
Age :
32
Tartózkodási hely :
Vegas



TémanyitásTárgy: Re: The Venetian - Hotel, Étterem és Casino 07.03.15 21:59




Mia & Mason

- Szerintem még korai lenne bármit is kijelenteni a ma estéről. - Elvégre még annyi minden lehet belőle, főleg miután nem kimondottan úgy indultam el ma este otthonról, hogy első körben elverek kétszázezer dolcsit egy nőre, azután mégis, még csak tisztességesen el se gondolkodtam azon, hogy ez mennyire nem jó ötlet, mert miért is lenne az, hiszen jótékony, amennyire érdekel. Mármint nem a jótékonysággal van problémám. Tényleg ilyenkor azt mondom nyúljon is a zsebébe, aki megteheti, megengedheti magának, persze engem is beleértve, mert azért pár ezer dollár engem sem vágna földhöz, de kétszázezer... Egy vacsoráért. Teljesen elment az eszem.
- Nem állt szándékomban, de arra gondoltam, hogy kétszázezer dolcsiban már igazán benne lehetne az esély... Talán néhány pohár bor után visszatérünk rá. - Kétszázezer dolcsit inkább azért fizetnék, hogy had ne keljen megnősülnöm és egy idegesítő nővel élnem, aki  minden nap a nyakamon lógna. Egy biztos, még soha életemben nem volt ennyire jó.
- Mert... Később megérti. - Ebben biztos vagyok. Őszintén nem akarom azonnal lelőni a poént. Most mondhattam volna, hogy azért, mert odáig voltam a magassarkújáért, de azt kizárt, hogy képes lettem volna megállni nevetés nélkül.
- Táncoljunk. - Bár nem igazán tartozik a legkedveltebb tevékenységeim közé, de ez egy jótékonysági est, belefér és a házigazdának mégsem mondhatok nemet, faragatlanság lenne.
- Tudni szeretné? - Bár őszintén szólva még mindig nem akartam elárulni magam, de egy nő hihetetlenül, elképesztően kíváncsi tud lenni, épp ezért lassan felemeltem az álarcom, hogy lássa az arcom, plusz még rá is kacsintottam és szépen vissza lehajtottam az arcomra.

music:Zeneszám címe|words: szavak száma

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
189
Join date :
2013. Mar. 06.
Age :
26
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: The Venetian - Hotel, Étterem és Casino 08.03.15 11:56


Mason & Mia
 

- Szerintem meg bármi megtörténhet. – Közöltem kacéran. Nem volt szándékomban bármire is célzásokat tenni, de mostanában ilyen a világszemléletem… Tényleg bármi megtörténhet és általában azok a dolgok bekövetkeznek az életünkben, amiknek be kell. Szerintem nem véletlenül lépnek be, vagy ki az emberek az életünkbe. Hiszek ebben, még akkor is, ha úgy hangzik, mintha egy TV-s jós elmélete akarna lenni, aki várja a betelefonálókat.
- Azt hiszem jobb lesz, ha figyelek arra, hogy keveset igyak, nehogy véletlen egy közeli kápolnában találjam magam. – Próbáltam elviccelni, habár ez itt Las Vegas, itt minden sarkon van egy kápolna, ahol pillanatok alatt képesek összeadni a nap huszonnégy órájában.
Ó, szóval a titokzatos maszkos férfi sejtelmes megjegyzést tett, ezzel pedig elérte, hogy teljesen felkeltse a kíváncsiságomat.  
- Esetleg a következő számnál. – Mondtam mosolyogva és a kialakított táncparkett felé néztem, ahol a most felcsendülő számra már javában táncoltak. Bevallom pár napja ezelőtt még nem hittem, hogy ma már akár táncolni fogok, de már helyre jött a bokám.
- Igen. – Mondtam bólintva. Leplezni sem tudtam a hirtelen jött meglepettségemet, mikor felemelve az arcáról a maszkot megláttam kit is rejt az álarc. Szóval, akkor ezért volt ennyire ismerős.
- Annyira hozzászoktam ahhoz, hogy a karjaid között lehetek, hogy szemtől szembe fel sem ismertelek. – Váltottam át hirtelen magázásból tegezésbe, elvégre szerintem vagyunk már olyan viszonyban, hogy nyugodtan tegezzük egymást.
- Remélem tetszett a kis hálaajándékom. – Sajnos nem ismerem annyira, hogy tudjam mire is vágyik igazából, de férfi mivoltát tekintve remélhetőleg örült annak az üveg whiskynek.
- Egyébként pedig nagyon örülök, hogy elfogadta a meghívásomat. – Mert a hálaajándékomhoz csatoltam egy meghívót is, és nagyon reménykedtem abban, hogy ma tiszteletét teszi ezen a rendezvényen.
- A zenekar már másik számot játszik. – Kezemet felé nyújtva utaltam arra, hogy bizony behajtanám az előtt ígért táncot.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
216
Join date :
2012. Dec. 12.
Age :
32
Tartózkodási hely :
Vegas



TémanyitásTárgy: Re: The Venetian - Hotel, Étterem és Casino 11.03.15 20:01




Mia & Mason

- Még bármi megtörténhet. - ismételtem meg a szavait a közeli kápolnával kapcsolatosan, bár nem nősülnék kápolnában, már csak azért is nem, mert egyszer szándékozom megnősülni és mivel megengedhetem magamnak, meg is fogom engedni magamnak, hogy olyan legyen, amilyet csak a leendő feleségem szeretne, bár ehhez ugye előbb kellene egy nő is az életembe, ami az utóbbi időben nem igazán fért bele az időbeosztásomba vagy simán csak másképp alakultak a dolgok.
- De efelől nyugodt lehet. Nem szokásom váratlanul a semmiből felelőtlen döntéseket meghozni. - Az nem igazán rám vall. Persze előfordul, de az sem igazán a munkában, sokkal inkább a magánéletemben, hiszen ott megengedhetem magamnak, hogy hibázzak és utólag kijavítsam, de a munkám során ez csak ritka véletlenek alkalmával kivitelezhető, így nem hibázhatok. Megfontoltnak kell lennem.
- Rutinosan menne már, de mégsem kaphatok csak úgy fel nőket, különben is, akkor azonnal lebuktatom magam. Abban az esetben is, ha azt mondom, hogy azért Téged választottalak, mert tetszik a cipőd, szóval inkább csendben maradtam, de lássuk be, Te túl kíváncsi vagy. - Ha rajtam múlott volna akár az este végéig sem leplezem le magam, persze csak, ha el nem szólom magam vagy másképp bukom le, de ennek elég csekély lett volna a lehetősége. - Örömmel látom, hogy helyrejött a bokád. - Amikor legutóbb láttam úgy dupla ekkorára volt dagadva.
- Bevallom megleptél, de ha Te választottad abszolút jó ízlésre vall. - Tényleg meglepett, hiszen nem vártam volna semmit se Tőle hálából, hiszen megmondtam, hogy bárkiért megtettem volna. Nem néztem volna, ahogy szenved a sajgó bokájával, nem mintha egyedül lábra tudott volna állni, mert azt kétlem.
- Kíváncsivá tettél. - Vontam meg a vállam, de leginkább csak miatta vagyok itt, mert Ő küldte azt a bizonyos meghívót és valóban kíváncsivá is tett vele.
- Felőlem mehetünk, hölgyem. - Fogtam meg a kezét, hogy a parkettre vezessem. Kezemet a derekára csúsztatva húztam közelebb magamhoz és lassan vezetni kezdtem a zene ritmusára.

music:Zeneszám címe|words: szavak száma

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
189
Join date :
2013. Mar. 06.
Age :
26
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: The Venetian - Hotel, Étterem és Casino 12.03.15 12:53


Mason & Mia
 

Olyan hangsúllyal mondta ki a „bármi” szócskát, hogy egy pillanatig tényleg elhittem neki, hogy szó szerint bármi megtörténhet. Egyetlen egy pillanatra bele is borzongtam a gondolatra, vagy vajon a hirtelen jött hűvös tavaszi fuvallat az oka annak, hogy teljesen libabőrös lettem.
- Régen sok felelőtlen döntést hoztam. – Alsó ajkamba harapva fojtottam magamba a szót.  - Abban sem vagyok biztos, hogy jó döntést hoztam azzal, hogy beálltam az árverésre bocsájtott hölgyek közé, de ugye ez a jó cél érdekében történt… - Félénken néztem fel a sötét szempárba, ami olyan ismerősnek tűnt, hogy szinte már megkocáztattam annak a lehetőségét, hogy ismerem a velem szemben álló álarcot viselő férfit.
- Szerintem teljesen érhető, hogy kíváncsi vagyok arra, hogy kit rejtett az álarc, főleg hogy kétszázezer dollárt voltál hajlandó fizetni azért, hogy vacsorázzak veled. – Akaratlanul is kihangsúlyoztam, hogy pontosan miért is fizetett. Nem mintha azt hinném, hogy a vacsorán kívül többre számítana.
- Szerencsére gyorsan meggyógyult a bokám, máskülönben itt sántikálnék és biztosan le kellett volna mondanom arról, hogy ma is magassarkút viseljek. – Már nem éreztem annyira kínosnak, ezért elmosolyogtam magam mikor visszagondoltam az első találkozásunk eseményeire.
- Nem olyan magasat, amiben eleshetnék. – Tettem gyorsan hozzá, remélhetőleg nem akad bele a cipőm sarka a földig érő ruhámba és akkor nem lesz semmi baj sem.
- Ki más választotta volna? – Ó, szóval azt hiszi, hogy megbíztam valakit, aki megvette helyettem a hálaajándékot? Szakítottam az időmből arra, hogy személyesen vegyem meg.
- Nem is hittem volna, hogy ennyire jól tudsz táncolni. – Már az első pillanattól kezdve vezetett, ahogy egy igazi férfinak vezetni kell tánc közben. Ahogy keze a derekamra siklott, akaratlanul kényszerítette testemet arra, hogy még közelebb simuljak hozzá.
- Azt már tudod, hogy hová megyünk vacsorázni? – Igyekeztem inkább a lépéseimre és a kommunikációra koncentrálni, nem mintha képes lettem volna elvonatkoztatni a közelségétől. Ó, már megint megéreztem arcszeszének illatát, olyan mámorító hatással volt rám, mint még eddig soha semmi.  
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
216
Join date :
2012. Dec. 12.
Age :
32
Tartózkodási hely :
Vegas



TémanyitásTárgy: Re: The Venetian - Hotel, Étterem és Casino 13.03.15 19:54




Mia & Mason

- Én amondó vagyok, hogy fölösleges erőfeszítés a részünkről olyasvalamiért hibáztatni magunkat, amin már nem tudunk változtatni. Ami történt, megtörtént. Lapozni kell. - Ilyen egyszerű. Mert az, hogy a múltban felelőtlen rossz döntéseket hoztunk meg, az nem azt jelenti, hogy jövőben is újra el kell követnünk ugyanazon hibákat. Ellenkezőleg, bizonyára Ő is megtanulta a leckét belőlük, de az önmarcangolás egy hihetetlenül káros és önpusztító dolog.
- Ami azt illeti szerintem tekintélyes és szép összeg fog összegyűlni, szóval efelől legyen csak nyugodt és elégedett a munkájával. Kevés olyan embert érint meg a jótékonyság, ami meg is engedheti magának... - Szerintem ebben egyetértünk. Mondjuk egy nagyon kicsit fáj annak a kétszázezer lepedőnek a helye, de elviselem. Nézzük a jó oldalát nem ittam el, valami értelmesre fektettem be. Fogalmazzunk így...
- Tévedés. Nem azért fizettem kétszázezer dolcsit, hogy velem vacsorázz. Azért fizettem kétszázezer dolcsit, hogy ne vacsorázz mással és mert fogjuk rá megengedhetem magamnak. - És ha ezzel még meg is etethetek pár, jó pár éhes szájat, akkor valahol valamilyen szinten még örülök is neki.
- Kivéve persze, ha beleakadna a ruhádba, de abban az esetben legyél mindig a közelemben és majd igyekszem hősiesen elkapni és akkor megint ott lehetsz, ahol már amúgy is olyan kényelmesen vagy. - Igen. A karjaim között. Remélem nem voltam túl nagyképű, de hát Ő jegyezte meg az első találkozásunk alkalmával, hogy ehhez hozzátudna szokni.
- Na és miért nem? - Miért ne tudhatnék táncolni? Csak azért mert férfi vagyok. Azt nem mondom, hogy a munkám ezt is megköveteli, de vannak azok a helyzetek, amikor nem jön rosszul, ha egy férfi tud táncolni, mondjuk most is, ebben a helyzetben.
- Még nem, de kitalálom. Szóval most bírnod kell a kíváncsiságoddal. - Mert még én magam sem tudom hová viszem el vacsorázni, még alig húsz perce sincs, hogy "megvásároltam".

music:Zeneszám címe|words: szavak száma

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
189
Join date :
2013. Mar. 06.
Age :
26
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: The Venetian - Hotel, Étterem és Casino 15.03.15 15:49


Mason & Mia
 

Mondani mindig könnyebb, akármiről is legyen szó… Nem olyan könnyű hátra hagyni a múltat, mégis igyekszem, de félek attól, hogy egy óvatlan pillanatban visszatekintek és ismét újra át kell élnem a történteket. Olyan fiatal voltam, akkor még megengedtem magamnak, hogy az eszem helyett a szívem vezéreljen, de tanultam az akkori hibáimból.
- Szerintem a felső tízezer tagjai gyakrabban is megtehetnék, hogy jó mélyen a zsebükbe nyúljanak a jótékonysági eseményeken. – Nem azt mondom, hogy mindenkinek kötelessége lenne hatalmas vagyonokat adományozni, de azért olykor gondolhatnának azokra az emberekre, akiknek nem adatott meg, hogy ilyen fényűző életet éljenek.
- Akárhogy is legyen, örülök annak, hogy így történt. Legalább nem egy ismeretlen férfival kell vacsoráznom és feltehetőleg így sok kínos pillanatot megúsztam. – Egészen halkan elnevettem magam. - Habár nem tudom, hogy egy vadidegennel való vacsora lehet-e olyan kínos, mint beesni az irodádba. – Kérdőn pillantottam fel rá.
- Esetleg zavarba szeretnél hozni, Mason? – Még mindig olyan elevenen éltek bennem azok a pillanatok, mikor olyan közel kerültünk egymáshoz, ahogy a karjaiba vett. Ha nem fájt volna a bokám, akkor még annál is sokkal jobban tudtam volna élvezni a közelségét.
- Talán mert azt hittem, hogy ilyesmikre nincsen időd a bíróság és az ügyfeleid mellett. – De ezek szerint nem annyira munkamániás, mint eddig hittem, vagyis legalább az már kiderült róla, hogy táncolni azt nagyon is tud.
- Van egy igazán merész ötletem. – Éppen hogy csak egy kicsit húzódtam el tőle, hogy a szemébe tudjak nézni, még mindig követve a zene ritmusát.
- Mi lenne, hogy ha nálam lenne a vacsora? Mármint úgy értve, hogy én készíteném el. – Kétszázezer okom van arra, hogy efféle módon kedveskedjek neki.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
216
Join date :
2012. Dec. 12.
Age :
32
Tartózkodási hely :
Vegas



TémanyitásTárgy: Re: The Venetian - Hotel, Étterem és Casino 18.03.15 16:44




Mia & Mason

- Feltehetőleg. - Vontam meg a vállam. Én is szívesebben vacsoráznék vele, mint egy másik nővel, de kétlem, hogy licitáltam volna más nőre.
- Őszintén megvallva szexibb belépőre számítottam volna, de így is elég mulattató voltam, de szerintem nem, nem olyan kellemetlen, mint egy idegennel vacsorázni. Egy biztos, így egy ideig nem felejtelek el. - Ami engem illet nem kell, kellene emiatt kínosan éreznie magát, végül is bárkivel megeshetne, hogy megbotlik a fene se érti miben, mert fogalmam sincs miben akadhatott meg a cipője, aminek köszönhetően olyan szépen vagy inkább csúnyán eltaknyolt, de ilyenben még nem volt részem.
- Na és azóta milyen szemmel nézel gyilkos cipőre? - Komolyan mondtam és komolyan is gondolom, hogy megfelelő erőráhatással azzal a cipővel simán lehetne még ölni is, de önvédelmi fegyverként is kiváló szolgálatot tehet, ha időben lekapja a lábáról. Én őszintén megrémülnék, ha azzal a cipővel kezdene fenyegetően hadonászni előttem.
- Esetleg sikerülne? - Nos eddig nem különösebben állt szándékomban, de ha szerinte menne, akkor a későbbiekben megkísérelném, főleg, ha még el is pirulna nekem, akkor meg főként. Mindig külön élvezet egy erős határozott nőt elpirulni látni. Bár fordított esetben ez kétlem, hogy menne, legalábbis lövésem sincs mivel tudna zavarba hozni, ugyanis számmora nem volt abban semmi kínos vagy zavart keltő, hogy párszor a karjaimba kellett vennem, mivel akkorára volt dagadva a bokája, hogy nem hinném, hogy azzal lábra tudott volna állni igen intenzív fájdalmak nélkül, pszichopata meg nem vagyok.
- Szerintem ez hozzátartozik egy bizonyos alapműveltséghez. - Főleg akkor, ha valaki a felsőbb körökben szeretne mozogni. - Ez olyan, mintha egy jótékonysági estet rendeztél, sőt árvesére bocsájtottad magad egy táncra meg egy vacsorára, de közben nem tudsz ráncolni. - Szerintem ezeknek a dolgoknak semmi közük egymáshoz, sem ahhoz, hogy valakinek mennyi szabadideje van vagy mivel foglalkozik.
- Te most randira hívsz? - Fúrtam pillantásom az övébe, a következő másodpercben viszont már el is mosolyogtam magam ezen. - Cassidy, Te most randira hívsz? - Tettem fel még egyszer a kérdést egy pofátlan mosoly kíséretében, miközben az járt a fejemben, hogy: na kislány, ebből aztán nem magyarázod ki magad.

music:Zeneszám címe|words: szavak száma

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
189
Join date :
2013. Mar. 06.
Age :
26
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: The Venetian - Hotel, Étterem és Casino 19.03.15 4:53


Mason & Mia
 

Én vagyok ennek az eseménynek a házigazdája, de miközben vele beszélgetek megfeledkeztem a külvilágról, arról, hogy nekem most az lenne a feladatom, hogy másokkal bájcsevejbe kezdjek. Mégis azt hiszem megtaláltam a tökéletes beszédpartneremet és még ki kell találnom mégis hogyan leszek képes elszakadni tőle, hogy másokkal is foglalkozzak.
- Még ha nem is az volt a célom, hogy felkeltsem a figyelmedet, vagy, hogy még nagyon sokáig ne tudjál elfelejteni. – Úgy éreztem ezt tudatnom kell vele, nem is értem, hogy miért… Azt hiszem, kissé zavarban vagyok a társaságában, holott biztosan elhiszi nekem, hogy nem vagyok annyira elvetemült, hogy bevállaljak egy bokaficamot azért, hogy száz százalékosan csak velem foglalkozzon.
- Azóta azt a bizonyos cipőt a szekrényem mélyére rejtettem. Úgy hiszem, sokáig nem fogom megkockáztatni azt, hogy ismét felvegyem. – Ahhoz képest mi minden történhetett volna velem, azt kell, hogy mondjam elég szépen megúsztam egy bedagadt bokával. Nem kockáztatok többet.
- Ha nagyon erősen próbálkozol, akkor sikerülhet, nem gondolod? – Igaz az ominózus első találkozásunkkor pirultam én magamtól is, miután megtörtént a baj és csak úgy hirtelen a karjai között találtam magam.
- Ez igaz… Igazad van, de biztosan hozzá szoktam már ahhoz, hogy neked mindig igazad van. – Az egy dolog, hogy valaki tud egyet, kettőt lépdelni jobbra vagy balra, de határozottan állítom, hogy Mason ennél sokkal többet is tud. Sőt, meg merném kockáztatni, hogy a tangó, vagy a csacsacsa sem okozna neki komolyabb nehézséget.
- Mi?! – Meglepettségemben felemeltem a hangomat, de egyből rájöttem, hogy ez hiba volt, hiszen a táncparketten a közelünkben lévő pároknak egyből felhívtam magunkra a figyelmüket.
- Mason ez nem egy randi meghívás volt. – Igyekeztem nyugodtan kiejteni a szavakat, de nem segített túlságosan az, hogy láttam milyen önelégülten vigyorgott rám.
- Pusztán csak felajánlottam, hogy ha már voltál ennyire nagyvonalú, hogy vacsorát készítek. – Miután sikerült gyorsan kinyögnöm ezeket a szavakat, hirtelen rájöttem valamire… Hangosan felsóhajtottam, ahogy ismét ránéztem.
- Tudod mit? Nem fogok mentegetőzni. Azt hiszel, amit csak akarsz, annak nevezed a vacsora meghívásomat, aminek csak akarod. – Ha a fejébe vette, hogy ez bizony egy randi lesz, akkor bizony sehogy sem tudom lebeszélni erről az elméletéről.  
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
216
Join date :
2012. Dec. 12.
Age :
32
Tartózkodási hely :
Vegas



TémanyitásTárgy: Re: The Venetian - Hotel, Étterem és Casino 19.03.15 20:59




Mia & Mason

- Pedig igazán figyelemreméltó darab, bár sokkal nagyobb biztonságban lennél, ha a kezedben vagy a táskádban tartanád készenlétben, mint a lábadon. - Nagyon össze kellett szorítanom az ajkaim, hogy ezen most ne nevessem el magam, de még így is fojtogatott. Komolyan fel nem fogom, hogy a nőknek miért kell olyan méretű cipőket nézni, amik reálisan nézve életveszélyesek, sőt édes mindegy honnan nézzük, kényelmetlenek és csak magukat sanyargassák a viselésükkel, arról nem beszélve, hogy egy bokaficammal még szerencsésnek mondhatja magát, mert bármi másnak is nekieshetett volna és akkor lehet egy törött csonttal is gazdagabb lett volna, legalábbis annak az élményével, bár akkor még most sem lenne képes magassarkú cipőbe dugni a lábát a gipsztől. De az a legkevesebb, hogy miután láttam ekkorát taknyolni, ha lesz barátnőm hát biztosra veheti, hogy ilyen cipőket nem fog viselni.
- Ez a dolgom. - Mindig igazam van és ha nincs az sem lényeg, mert akkor is az a dolgom, hogy mindenkinek a szájába rágjam, hogy de igen, igazam van. Mondja valaki, hogy ügyvédnek lenni nem szórakoztató, főleg akkor, amikor az egyik csinos ügyfél bebukik az ajtón. Szerintem nagyon is mulatságos volt, legalábbis számmora. Az pedig már csak a hab lett volna a tortán, ha hanyatt esek székestől a nevetéstől, de nem lett volna meglepő. Tényleg a könnyeim is kicsordultak.
- Lássuk csak, összegezném... Azután mond meg Te, hogy mi... Egy vacsorameghívás, amikor is Te főznél, a lakásodon, ahol csak kettesben lennénk, s ha már vacsora biztosan vinnék egy üveg jó bort... Akkor mi most milyen viszonyban is vagyunk, ha most ez nem randi? Persze az is lehet, hogy csak kellemesen elbeszélgetünk, miközben körbenézek a lakásban , hogy milyen ízlésesen berendezkedtél és eszembe jut, hogy legutóbb még egy csomó dobozt kerülgettem veled a karjaimban, azután megköszönöm az ártatlan vacsora meghívást, jó éjt kívánok és hazamegyek. - De annyiféleképp alakulhat még az a bizonyos vacsora, hogy inkább nem vázolnék fel több lehetőséget. - De mint az ügyvéded vagy a leendő ügyvéded szívesen meghallgatnám az ügyfelem elképzeléseit is az adott helyzetről. Szóval, hallgatlak... - Még mindig ott játszott az a sunyi mosoly a képemen, miközben kellemesen táncikáltunk tovább. Most biztosan nem örülnék neki, ha valaki elrabolná Tőlem, de persze érthető lenne, hiszen itt ma mégis csak Ő a házigazda, nem akarom kisajátítani. Én megtehetem máskor is...

music:Zeneszám címe|words: szavak száma

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?

Sponsored content



TémanyitásTárgy: Re: The Venetian - Hotel, Étterem és Casino

Vissza az elejére Go down

The Venetian - Hotel, Étterem és Casino

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
6 / 7 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next

Similar topics

-
» Fáradt ninja étterem
» Uroniko étterem
» Paradise Casino

Permissions in this forum:Válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
PRISON FRPG :: Város :: Belváros :: Szórakozóhelyek, kaszinók-
Új téma nyitásaHozzászólás a témához