Idefigyeljen. Nincs hozzám kötve! Elmehet arra hova szeretne. Jobbra vagy balra nekem mindkettő lépcső megfelel, csak gyorsabban válasszon mert mindjárt ideér a feketeség! Mondtam neki és az arcába nyomtam a fegyveremet. Te jó ég. Hova tettem az eszemet? Ez az egész megváltoztat engem! Tűnjünk már el innen! mondom neki türelmetlenül majd fegyveremet kiveszem az arcából és a fegyvertokba teszem. A feketeség tőlünk fél méterre van és nem várom meg Ross ügynök véleményét és egyenesen felfutok vele a csontváz lépcsőn és gyorsan be az egyik ajtón. Az ajtóba beérve pincéreket,vendégeket látunk meg. Legalább is én. Az ügynökre nézve ő valami nagyon mást láthat. Nekem ez a dolog csak másodpercekig tartott. Utána visszatértem a látomásból és mindenhol csak felborogatott asztalok és székek voltak. Ross ügynök elkezdett sétálni a semmibe. Hiába szólítgattam semmi értelme. Ment a maga feje után. Végül megint kaptam egy látomást. Egy nő és egy férfi. Ugyanúgy, beszélgetnek,kávézgatnak. A beszélgetésből csak annyit hallok, hogy Ramona Valószínűleg ez a nő neve. Amikor a látomásnak vége volt Ross ügynök a földön feküdt. Odarohantam hozzá és ébresztgetni kezdtem. Amikor felült mintha le lett volna sokkolva. Csak a falat bámulta és én is megértettem, hogy miért. Egy kéz volt odaszögezve. Na mivan nem bírja a gyomrunk? Teszem oda én is neki ezt a kérdést gúnyosan, és cinikusan. Arra megyünk tovább amerre Ramona és a gyilkos. Vérfoltok voltak a folyosón és a nyomok elvezettek minket egészen Ramona szobájáig. A szobában minden rendben van és se csontváz se vér. Viszont ez az egész a gyilkosság estéje. Nem avatkozhatunk bele a gyilkosságba hiszen elvileg ők nem is látnak minket. Megtörtént a belezés és a csonkolás is. A gyilkos fejvesztve menekülne ki az ajtóból de én megállítom. Megváltoztattam a történelmet. Beleavatkoztam a dolgokba. A gyilkos már engem is lát. Fejéről a sapkát lehúzom és arcát meglátom. A tettes hasba ver és elfut. Szerencsére tudjuk hova. Megelőzőleg Ross ügynökkel odamentünk ahova tudjuk hova megy a gyilkos. Ross ügynök a háta mögött én pedig a gyilkos előtt álltam. A gyilkos egy hirtelen mozdulattal belém lőtt és elájultam. Amikor felébredtem egy kórházban voltam. Az orvosok közölték velem, hogy egy hónapja kómába vagyok egy ügynökkel a hoteli eset után. Mindketten lövésben részesülhettünk. Kicsit lábaimat megpihentetve újra rájuk tudok állni. Teljes megnyugvással kérdezem a nővért, hogy hol van Ross ügynök. A válasz aggaszt. Azt mondja ő még kómában van. Rajta múlik minden. Csak ő tudja leleplezni a gyilkost és azt, hogy hol keressük meg.

  Charlotte  

Szerintem nem nagy kérés, hogy néha kezdeményezzen ő, és legyen felül, ha összebújunk. De úgy látom, hogy neki ez nagyon is újdonság vagy én nem tudom, mert a legelején azt mondta, hogy szeret irányítani. Teljesen összezavar, hogy mindig mást mond.
- Néha. - Nézek rá nagy szemekkel, bár nem várom el tőle, de jól esne néha, ha irányítana. Valahogy még a gondolat is feltüzel, hogy ő határozza meg, hogy meddig "kínoz". Lehet kezdek mazochista lenni vagy mi. Viszont az, amit most a fejemhez "vágott", cseppet sem tetszik, ezért kíváncsi vagyok, hogy mit fog tenni a nap hátralevő részében, hogy legyen köztünk szex az este. Igaz, nagyon akarom, de nem kaphat meg mindent ilyen egyszerűen.
- Akkor a kanapén alszok. - Mondom komolyan, azt akarom, hogy kiengeszteljen, és rávegyen arra, hogy szeretkezzünk. Elvégre azt mondta, hogy sok női praktikája van. Persze, nem gondolom én sem annyira komolyan, hogy a kanapén alszok egyedül, a hidegben, de attól még ezt el tudom vele hitetni. Az viszont nagyon is meglep, hogy ki akar kötözni, mert eddig ezeknek nagyon is ellene volt. Arcomról viszont nem bírom a meglepettséget letörölni és pár másodpercig csak pislogni tudok.
- Huhh... Hát... Nem is mered megtenni! - Még mindig a meglepettség hatása alatt vagyok, majd megköszörülöm a torkom és sejtelmesen rápillantok. Nem hiszem el, hogy képes lenne megtenni, bár van a gondolatban valami izgató. Kiszolgáltatva lenni neki. Elbírnám viselni egyszer-kétszer. Azért arra is kíváncsi vagyok, hogy mikor tetszettem meg neki, de elszomorít, hogy nem tudja.
- Én tudom! Szerintem mikor egyre jobban bókoltam. Akkor már elpirultál és zavarodban a füled mögé tűrted a hajad. A szemeid elkezdtek csillogni és a pofim megtetszett neked. - Elmondom neki, hogy szerintem mikor lehetett, természetesen ez csak akkor történt, mikor már csökkentette a fájdalomcsillapítót és nem éreztem magam extázisban. De akkor nagyon is aranyos volt, ahogy a füle mögé tűrte a haját és elpirult. Néha még sikerül ezt elérnem nála, bár kezdek kijönni a gyakorlatból. Vagy csak azért, mert imádta a harci sérüléseimet. De az is lehet, hogy csak beképzelem magamnak, mert erre nem válaszolt semmit.
- Ha ennyire fel tudlak izgatni attól, hogy öltöny van rajtam, gyakrabban veszem fel... És szivatlak azzal, hogy kéretem magam, mint egy rossz b*zi. - Az elejét még komolyan mondom, majd a kiegészítést elnevetem. Persze, nem fogom magam kéretni meg távol tartani magamtól, csak annyira, hogy még jobban akarjon.
- El is várom! Csak aztán nehogy egy másik focistáért legyél oda. - Kacsintok rá egyet, nagyon remélem, hogy nem fog ezzel szivatni, hogy csak azért is másra figyel fel. Nem vagyok féltékeny fajta és nem tudom, hogy hogyan viselkedek ilyenkor, de nem szeretném, ha ez megtörténne. Viszont az összkép, ahogy kinéz nagyon is tetszik, de azt akarom, hogy olyan rúzst tegyen fel, ami kívánatos. Örülök, hogy ezt meg is teszi nekem, így nagyon is kell magam türtőztetni, hogy ne támadjam le.
- Oh ne már. Legalább a mai napon engedd meg magadnak, hogy egy kicsit becsípsz. - Mutatom a hüvelyk és a mutató ujjammal azt a kicsi mértéket és szép nagy szemekkel nézek rá, hogy elérjem nála azt, amit akarok. A taxiban örülök, hogy hozzám bújik, és csak élvezem.
- Nem is tudom, mikor bújtál így hozzám utoljára. Tetszik! - Súgom a fülébe, remélem, hogy hallja, mert nem akarom, hogy a sofőr is hallja, elvégre nem tartozik rá. Így is látom a szemem sarkából, hogy a visszapillantó tükörből stíröli Charlotte combjait. De ott viszont az én kezem pihen és ez nem is lesz máshogy. Amikor megérkeztünk, kifizettem a taxit, majd kiszálltam az autóból és nyújtottam a kezem, hogy segítsek Charlottenak kiszállni.
- Hogy nézte a combodat. Otthon biztos az emlékre fog kielégülni... - Nézek a taxi után, nem vagyok féltékeny, csak szimplán megjegyeztem. És valóban nem vagyok féltékeny. Megfogom a kezét, és így együtt tudunk besétálni az étterembe. Kapunk is egy asztalt, ahova vezetnek minket, majd leülök és az étlapot kezdem el nézni.
- Akkor egy pohár bor vagy pezsgő? - Pillantok fel Charlottera, bár nem tudom, hogy engem itt alkohollal mennyire szolgálnak ki, de remélem, hogy néznek annyira idősnek az öltöny miatt, hogy ne legyen ebből probléma. Közben megérkezik egy mély dekoltázsú pincérnő is és akaratlanul is a melleire téved a tekintetem. De ez csak az első pár másodperc, majd visszaemelem az étlapra, hogy azt nézzem. Pedig hogy el tudnék velük játszani, de nem gondolhatok ilyenre, mert itt a gyönyörű menyasszonyom velem szemben. Fantáziálgatni meg lehet, ha a barátaim társaságában vagyok. Most Charlottera várok, hogy melyikkel szeretne koccintani és megünnepelni, hogy igent mondott nekem.

Nem pont erre a válaszra számítottam, így szinte a szám is nyitva marad, hogy ennyire beletörődik ezzel és nem is mond semmit, amivel meggyőzhetne. Meg is vakarom a tarkóm, miután magamhoz tértem ebből az enyhez sokkból.
- Talán. - Csak ennyit válaszolok, erre én sem tudok mit mondani. Azt akartam, hogy egy kicsit hizelegjen nekem, erre pont az ellentétét értem el. Azt hiszem soha sem fogom nála ezt elérni, inkább beleegyezik, minthogy tegyen valamit. Nem akarom megváltoztatni, de ebben jobb lenne, ha fejlődne.
- Kíváncsian várom. - Öltöm ki a nyelvemet, szerintem nem képes arra, hogy kikötözzön, épp ezért provokálom. Úgysem fogja megtenni, már ismerem annyira, hogy tudjam, mit is mer megtenni velem. Bár most elbizonytalanít ezzel az arckifejezéssel. A kérdésre viszont tudok válaszolni.
- Egyszerű. Ismerem a nők reakcióját, hogyha valaki tetszik nekik. De amúgy ezt magad is el tudod dönteni, hogy első ránézésre szimpatikus voltam, vagy sem. - Mondom el neki ezt a kis titkot, bár szerintem neki fel sem tűnik, hogy elkövet olyan apró gesztusokat, amikből ezt le lehet szűrni. De nem is baj, mert szeretem tudni, hogy mit akar.
- Viszont nagyon jól állt, hogy zavarban voltál, mikor bókoltam. Aranyos volt az elpirulásod. Ebből azt vettem le, hogy nem sokan bókoltak neked akkor. - Vallom be őszintén, akár manapság is tehetné, hogy ilyen reakciókat mutat, de amit már eddig megbeszéltünk is túl sok volt neki, hát ezt nem fogom neki jelezni. De szeretek neki bókolni, bár ritkán teszem, habár mégis többször kap tőlem elismerő szavakat, mint más. Muszáj elnevetnem magam a kijelentésére. Nem tehetek róla, ez most nagyon viccesen jött ki.
- Nem is! - Még mindig nevetek. Nem tudom, nekem tetszett. igaz pont ezt a reakciót vártam tőle, mert gondoltam, hogy nem fogja a viccet érteni. Egy puszit nyomok az arcára, de a vigyor még mindig rajtam van.
- Ugyan! Azért, mert a vőlegényed vagyok, attól még tetszhet neked más srác is. Csak ne vidd túlzásba. - Rántom meg a vállaimat, mert felőlem megnézheti a férfiakat, ha valamelyik megtetszik neki. Én is megnézem a nőket, ha csinosak. Hűséget "fogadtunk", nem vakságot. Persze, tudom, hogy úgyis azt mondja, hogy más nem tetszik neki rajtam kívül, de tudom, hogy ez nem így van. Mindenkinek megakad a szeme egy vonzó személyen.
- Nem azt mondtam, hogy részegedj le, hanem, hogy jó kedvig igyál. Amikor vigyorogsz, kicsit bátrabb és életvidám vagy. - Összekeveri most a szezont a fazonnal. Én csak azt akarom, hogy annyit igyon, amitől egy kicsit bátrabban viselkedik. Akkor talán az sem számítana neki, hogy vadul smárolunk az egyik sarokban.
- De! Gyakrabban is alkalmazhatnád ezt a kiscica funkciót! - Súgom a fülébe, de nem kerüli el a figyelmem, hogy a taxi sofőr, hogy figyeli a menyasszonyomat. Gonosz vagyok, de a kezemet kicsit fejjebb tolom a combján, hogy ezzel is szivassam. Bár nem tudom, hogy Charlotte ezt mennyire hagyja nekem.
- Nem vagyok féltékeny! Inkább gonosz, mert ő a képzeleteiben fogdoshat... - Még mindig a taxi irányába beszélek, igaz már nincs sehol, de egyből mondom is tovább, nem hagyva neki reakció időt. Két kezemmel a fenekét megfogom és úgy húzom magamhoz közel. Mindez szuper gyorsan történik.
- Én viszont ott fogdoshatlak, ahol akarlak! - Titokzatosan nézek a szemeibe, elvégre most is a fenekén vannak a kezeim, ha csak el nem lök. De nem is kell, hogy ezt megtegye, hiszen elengedem. Remélem kézen fogva sétálunk be az étterembe és nem vágott pofon, hogy ezt mertem vele tenni. Amint megjön a pincérnő, nem tehetek róla, de a tekintetemet vonzza a keble. Hallom, hogy Charlotte megköszörüli a torkát, így bűnbánóan pillantok rá, majd "elmerülök" az étlapba. Hogy lássa mennyire bánom, úgy beszélek a pincérnőhöz, hogy fel se nézek rá, csak az étlapot bámulom. Amint felirta, hogy mit kérünk inni, el is tűnik. Azért az étlap mögül megpillantom hátulról is, de tényleg csak egy pillanatra. Nem akarok botrányt, így inkább az étlapot nézem.
- Te mit eszel? - Nézek rá, hogy ő már választott-e, mert én annyi mindent meg tudnék enni. De tudom, hogy úgyis csak a bőségzavarában szenvedek.

Furcsállom, hogy nem kezd el ellenkezni, hogy már pedig nem alszok a kanapén, mert az ágyhoz kötöz, hogy ott töltsem vele az estét. Vagy legalább egy kis hízelgés. Azt hiszem, hogy ebben van még mit fejlesztenem rajta. Elég furának találom, hogy nem akadt ki rögtön, hanem csak úgy beleegyezett, de nagyon is meglepődne, ha valóban a kanapén tölteném az éjszakát. De ezt majd úgy is meglátom, hogy miként alakul az este. Viszont tudni akarom, hogy mikor tetszettem meg neki, mert én tudom, hogy nekem mikor és még arra is emlékszem, hogy mikor zúgtam bele. Bár lehet, hogy egyszerűbb lett volna, ha előbb meghódítom és utána leszek szerelmes, de talán azért volt így jobb, mert volt ami motiváljon.
- Akkor bejövök neked első látástól. - Mondom titokzatos mosolyommal az arcomon, mert attól még tetszhettem neki, hogy nem akart még semmit sem tőlem. Persze, direkt hívtam be a kórtermembe, hogy minél többet lássam, de ez is csak akkor volt, mikor már kezdtem gyógyulni.
- De már nem, hiába bókolok. - Biggyesztem le az ajkaimat, pedig szerettem nézni, ahogy zavarába a füle mögé tűri a haját és nem mer a szemeimbe nézni. De most már olyan természetesnek veszi, mintha ez mindennapos lenne. Na jó, az is, de már nem úgy kezeli, mint régen. Valamit újítanom kell. Összeráncolom a homlokomat, persze jól esik, hogy ezt mondja, de ez hihetetlen a számomra.
- Ne már! Azért, ha szembe jön veled egy jó srác, csak utána fordulsz. - Nem azt mondom, hogy kezdjen el pasizni, de azért tényleg nem hiszem el, hogy nem fordul egy-egy srác után, hogy megnézze hátulról is. Azért a kórházban elég sokan hajtanak rá, ahogy megfigyeltem.
- És utánam szoktál fordulni? - Vigyorgok, persze tudom, hogy mi lesz a válasza, de ezzel is csak kötözködni akarok. Mert nem lehet lapos a kapcsolatunk, kell bele néha ilyen is.
- Talán van, talán nincs. Majd kiderül. - Kacsintok rá egyet, persze, hogy kihasználnám az alkalmat, ha kicsit többet inna a kelleténél. Akkor szerintem nem is kéne kezdeményeznem, tépné le a ruhámat, ahogy kell. Bár igaz, ezt az oldalát nem ismerem, és lehet, hogy nem is vadulna be, de amíg nem tapasztalom meg, addig reménykedhetek ebben. A taxiban, viszont tetszik, hogy hozzám bújik, csak az nem, ahogy a sofőr nézi a menyasszonyom. Ezért feljebb is rakom a kezemet a combján, hogy hergeljem, és még oda is pillantok, hogy lássa a gonosz tekintetem, mikor hátranéz. Látom az arcán, hogy mennyire nem tetszik neki, de egyáltalán nem érdekel, az én barátnőm és nem adom. Kint viszont muszáj ezt megemlítenem Charlottenak. El is kapom, hogy magamhoz húzzam. Tetszik a feneke ebben a ruhában, sokkal kerekebbnek érzem, mint más ruhában. Jobb ez a feszes, mert kiemeli a formáit.
- Csak egy kicsit had legyek gonosz. - Nézek rá kis kutya szemekkel, hogy engedje ezt meg nekem, hogy hergeljek másokat azzal, hogy nem lehet az övék Charlotte. Majd bent az étteremben, szembe tűnik a pincérnő idomai és akaratlanul is odavonzza a tekintetemet. Nem tehetek róla fiú vagyok, nekem az ilyen dolgok tetszenek.
- Szereted a halat? - Ráncolom össze a homlokomat, még ezt se tudtam róla. Én azért mást fogok enni, annyira nem vagyok oda a halért. Viszont, muszáj a pincérnőt hátulról is megpillantanom, de már rosszat jelent, hogy Charlotte így néz rám.
- Ugyan már... - Vonom össze a szemöldökömet, azért nem néztem meg ennyire, csak amolyan szolidan. Nem tehetek róla, Charlotte tudhatja rólam, hogy imádom a női melleket, ezt elmondtam neki. Ezek a gyengéim, azért vagyok teljesen kész nála is, ha olyan felső van rajta vagy épp csak melltartó, vagy semmi. Inkább próbálok jófiú lenni és nem másokat nézegetni. Közben a bor is megérkezik, így megfogva a poharamat felé nyújtom, hogy koccintsunk és ha ez megvan, akkor belekortyolok.

Tudtam, hogy első ránézésre tetszettem neki, de ezt miért nem tudta elmondani? Nem értem a női logikáját, mert szerintem az, hogy valaki tetszik, azt egyből meglehet mondani, mert érzi az ember. A szerelem érzet az már más eset bevallom, az nem baj, hogyha arra nem emlékszik. De csak kellett, hogy valami megfogja őt bennem, hogy az udvarlásomat elfogadja. Szeretem őt és örülök neki, hogy végül megtudtam hódítani.
- Pedig imádtam, mikor zavarban voltál. - Lebiggyesztem az ajkaimat, azért szerettem, mikor zavarba jött. Annyira tudtam, hogy olyankor jól esik a bókom. Igaz, hogy most is jól esik neki - legalábbis remélem -, csak már a gesztusaiból ezt nem tudom kiolvasni, amit nagyon is sajnálok. Kicsit szomorú, hogy még utánam sem fordul meg, ennyire elvesztette volna a varázsát a kisugárzásom? Lehet, de ezen nem fogok fenn akadni, így nem is válaszolok rá. Viszont muszáj, hogy legalább ma igyon egy keveset. Nem azt mondom, hogy részegedjen le, de azért legyen benne egy kis vadság.
- Áh, ne találgass! - Szólítom fel, mert nem jó, hogy ő ennyire ismer már, én pedig néha nem tudok rajta kiigazodni. Persze jót tenne a szexuális életünknek a változatosság, ezért is próbálom, hogy egy kicsit igyon. Viszont azt nem tudtam róla, hogy szereti a halat, de akkor most már ezt is tudom.
- Akkor fogok neked egyet, ha megyek horgászni. Most már itt a jó idő, lehet menni. - Halványan elmosolyodok, azért muszáj, hogy egy kicsit a szabadban is legyek. Nem muszáj velem jönnie, ha nem akarja, elmegyek én a haverokkal is. Úgyis rég voltam már velük. A pincérnő látványát nem tudom figyelmen kívül hagyni, de látom lebuktam Charlotte előtt.
- Nem. Nem tudnám elképzelni az életem, ha nem lennénk együtt. Amit nem tapasztalok meg, azt nem tudom elképzelni. És téged szeretlek! - Vágom rá a válaszom, remélem, hogy ez miatt nem hagy faképnél. Nem tehetek róla, én azért megnézek egy csinos nőt, ha a közelemben van, vele ellentétben. Azért mert megnézem, még nem jelenti azt, hogy az ágyamba is akarom vinni. Egyedül akit oda akarok vinni az Charlotte és ezzel tisztában lehet. Azért a poharamat koccintásra emelem, bár tudom, hogy kihúztam a gyufát nála, de így kell elfogadnia. Amikor visszajön a pincérnő, elmondom, hogy mit szeretnénk, majd eltűnik. Kezemet a kezére helyezem.
- Szeretlek! - Mondom a szemeibe őszintén, és nem csak azért, hogy mentsem magam az előző miatt, hanem valóban így érzek. Remélem el is hiszi nekem.

Azért néha sajnálom, hogy nem tudja úgy kimutatni az érzelmeit, ahogy én, vagy ahogy azt szokás. Persze, én szeretem és el is hiszem neki, hogy ő is ugyanúgy szeret, de ha nem látom, akkor egyszer pofára eshetek azzal, hogy csak kilép az életemből, mert ép megunt. Igaz, hogy ezt meg tudom azzal cáfolni, hogy igent mondott nekem, de nagyon sok tv műsorban is szokott olyan lenni, hogy hirtelen visszaadja a gyűrűt, hogy bocsi. Elég sok minden leforog a fejemben, elég sok hülyeség, ezért észrevehetetlenül megrázom a fejem, hogy ezeket kiverjem belőle.
- Azért bókoltam neked, hogy meghódítsalak. - Mi másért bókolna az ember, minthogy a kedveskedéssel meghódítsa a másikat. És nekem ez sikerült, így büszke is vagyok magamra. Persze szoktam én bókolni, csak nem olyan sokat, mert kezdem azt hinni, hogy nem is hiszi el ezeket.
- Haha. - Gúnyosan mondom, ahelyett, hogy rám hagyta volna az egészet. Mindig lelövi a poént és ezért sem tudok már neki meglepetést okozni. Kicsit elszomorít, hogy nem hagy érvényesülni, de nem most fogok ezen megsértődni. A mai nap már úgyis elég sokat kaptam tőle, hogy tényleg a kanapén kössek ki.
- Pedig ez a nő dolga. - Nyújtom ki a nyelvemet, még kivánság műsor is van. Majd olyan halat fogok ki, ami a horgomra akad. A megpucolás pedig érdekes lesz, mert sosem csináltam még ilyet, csak láttam. Nekem mindig az volt a dolgom, hogy kifogjam, a többit csinálták a csajok.
- Nem is bámultam meg! És miért vagy féltékeny? Nem mentem utána, hogy lesmároljam. - Értetlenül pislogok rá, egyáltalán nem bámultam meg, szimplán csak végig futtattam rajta a szemeimet. Nem tehetek róla, hogy így öltözött fel és ekkora mellei vannak. A féltékenységet pedig egyáltalán nem értem. Kezdek nyűgös lenni, de azért lenyugtatom magam azzal, hogy iszok egy kicsit a borból. Mégis csak elmondom az érzéseimet, de nem azért, hogy megnyugodjon, hanem azért, mert valóban szeretem. Halvány mosoly jelenik meg az arcomon, majd újból iszok. Szerintem ez a pohár nem lesz elég nekem az estére. Megvárom, míg visszajön a pincérnő és leadom a rendeléseket, majd eltűnik. Egy kis idő után tér vissza, kihozva nekünk a kért ételeket. Én eddig csöndben üldögélek, mert nem tudok mit mondani. Olyat meg nem akarok, amitől megsértődne.

Eléggé elgondolkoztam azon, hogy miért nem jön már a bókomtól zavarban. Még jó, hogy nem lát bele a fejembe, mert biztos vagyok benne, hogy vagy győzködne vagy leszidna, hogy nem bizok benne. De nem is gondolkozok rajta sokáig, mert nem akarom, hogy rákérdezzen. Nem akarok most magyarázkodni neki, mert ismerem már őt annyira, hogy tudjam, hogy mit cselekedne.
- Szerinted nem? Elvégre a menyasszonyom vagy. Vagy nem úgy érzed? - Meglepő fejet vágok, mert nem hittem volna, hogy visszakérdez, ráadásul nem ilyet. Van időm megsértődnöm is, de látom nem is érdekli. Viszont a halpucolást egyből elutasitja.
- Olyan, mintha embert műtenél. - Mosolygok, mert nagyon nem különbözik, de tudom, hogy úgy is nekem kell megcsinálnom. Még halat nem pucoltam, de lehet, hogy itt az ideje ezt is kipróbálni.
- Nem, csak megnéztem, de nem folyt a nyálam utána. Az utánad szokott. És igen, nem tudom, miért vagy féltékeny. Ezt elárulhatod nekem. - Nézek rá, hogy ezt nekem magyarázza el, mert kiváncsi vagyok rá. Én belé vagyok szerelmes, nem másba. Nem tudom, hogy mi játszódik le a fejében, de talán jobb is. Csendben ülök és eszek, de nem birom sokáig, hogy a szerelmem hangját nem hallom.
- Kiscicám, ne duzzogj kérlek! - Nézek rá nagy szemekkel, hogy az előbbi miatt ne haragudjon rám. De nem akarok veszekedni, igy nem is mondok többet, hogy megszoktam nézni a csinos nőket, de úgy érzem ebből baj lenne.