welcome to prison frpg
üdvözlünk
lépj be las vegas-ba!
Amikor meghallod a nevet: Las Vegas, mi jut először eszedbe?
Kaszinók? Féktelen bulik? Black jack? Roulette? A lehetőségek tárháza végtelen, a kaszinók sora gazdagokat dönt mocsokba...
Azonban egy valamire senki sem gondol. Miután a kaszinóban megszeded magad zöldhasúval, nem árt vigyázni a haza úton; Las Vegas sem másabb, mint a többi város. Vannak rosszfiúk és rosszlányok is, akik képesek bárkivel végezni, ha úgy tartja kedvük. Vannak drogosok és más szenvedélybetegek, akik képesek ölni is azért, hogy megkapják a napi adagjukat. Táncosnők és krupiék, akik egy szempillantás alatt elveszik mindenedet. Prostituáltak és maffiózók, akiknek már, ha csak a nevét tudod, már veszélyben vagy. Mi a közös bennük? Egy rossz mozdulat, egy alaposan át nem gondolt lépés, és máris a börtönben találják magukat, ahonnan megszökni, még senkinek sem sikerült...
lépj be
las vegas téged vár
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
csacsogda
súgj nekem egy titkot...
promónk
csak tekintsd meg!
új posztok
kaptál választ?
Dylan & Minea
Minea Jade Weiss
30.07.23 19:29
Two against the world - Chase & Josie
Chase Hammond
07.04.23 12:31
Ben & Minea - Comatose
Ben Sullivan
25.03.23 22:48
Silly Cat - Alex & Vaughn
Alex Moore
25.03.23 10:59
Night Club
Sonia Lipinska
15.03.23 21:28
Hello Stranger - Minea & Ben
Ben Sullivan
14.03.23 22:01
Chippendale Club
Minea Jade Weiss
08.02.23 10:49
When It's All Over - Chase & Josie
Josie Harmon
28.01.23 12:52
Monsters - Ben & Minea
Ben Sullivan
21.01.23 0:28
a legaktívabbak
a legtöbb posztot írók
Admin (2202)
Lakás Vote_lcapLakás Voting_barLakás Vote_rcap 
Lyna Hill (914)
Lakás Vote_lcapLakás Voting_barLakás Vote_rcap 
Desmond Drescher (694)
Lakás Vote_lcapLakás Voting_barLakás Vote_rcap 
Cassandra Drescher (640)
Lakás Vote_lcapLakás Voting_barLakás Vote_rcap 
Charlotte Collins (501)
Lakás Vote_lcapLakás Voting_barLakás Vote_rcap 
Jennifer Ariadne Lively (480)
Lakás Vote_lcapLakás Voting_barLakás Vote_rcap 
Veronica Chloe Foster (455)
Lakás Vote_lcapLakás Voting_barLakás Vote_rcap 
Aurora Rossum (430)
Lakás Vote_lcapLakás Voting_barLakás Vote_rcap 
Minea Jade Weiss (349)
Lakás Vote_lcapLakás Voting_barLakás Vote_rcap 
Dylan Hanning (330)
Lakás Vote_lcapLakás Voting_barLakás Vote_rcap 
Top posting users this month
No user

Megosztás

Lakás

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Lakás Lakás I_icon_minitime30.05.12 21:20

A lakás...

Elhagyott régi raktár, kissé lakhatóvá pofozva. Csak kissé.. Egyetlen légtér az alsó szinten, benne lomtalanításból szerzett bútorokkal, cuccokkal. A falon graffitik, G. keze munkája, és olyanok is amiket dührohamaiban csak leöntött festékkel végigfolyva a falon. Kávényomok.. whisky és falhoz vágott poharak nyomai itt-ott, nincs tisztaság, de nem is ér bokáig a retek. Csak mint egy magányos agglegény, na meg a néha összeszedett nőcskéi takarítanak fel ezt-azt. Ezen kívül igénytelen. A felsőbb szintek kihasználatlanok, itt középen valami kanapé féle, dohányzóasztal sűrűn üres whiskysüvegek tömkelegével, Egy sarok konyha, minimális, koszos edényekkel, hisz inkább gyorskaját eszik, talán egy rozoga tv, leválasztott, egyszerű fürdő és wc. Ezen kívül csak hatalmas tér, és mindenfelé festéknyomok. Plafon.. padló.. a falak... Ja, és újságpapír nyomokban a "kisebb felfordulás" érdekében...


A hozzászólást George Andrew Goodwin összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb 09.10.12 16:29-kor.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Lakás Lakás I_icon_minitime30.05.12 22:04

Valami irdatlan ütlegelésre ébredtem. Először azon filóztam, hogy még mindig az a k*rva nagy harkály kopácsol e a fejemben, ahogy fűszoknyában rázta a tamtamot, de aztán rá kellett jönnöm, hogy csak megint az a rohadt építkezés. Komolyan mondom, párszor már elgondolkoztam rajta, hogy egyik éjjel átmegyek és felgyújtom az egészet, de aztán mégis volt mindig jobb dolgom.

Visszaszívtam a kis híján elcsöppenő nyálamat a szám széléről és körbenéztem hol is vagyok. Otthon. Már ha lehet ezt a mocskos szuterént otthonnak nevezni, de mégis ide tartozom. És még mindig jobb, mint valami sikátor retkes kukája alatt ébredni, ahogy a pofámban szaladgálnak a patkányok.
Felálltam. Vagy legalábbis megpróbálkoztam vele, és kis híján felnyaltam a poharamból a lomtalanításkor szerzett kanapémra kicsorgott utolsó csepp whiskymet, de aztán úgy voltam vele, hogy idáig már ne süllyedjek le! Most... ne.
Harmadszorra csak sikerült a felkelés, összehúzott szemeimen keresztül, amit úgy éreztem kiszakít a fény, nagyjából be is lőttem a konyhaként funkcionáló sarkot, és még mindig résnyire nyílt szemekkel, már automatizálva pakoltam a friss kávét a főzőbe, és próbáltam becélozni legalább nagyjából a bajonettzárat. Siker! Elsőre. Ami több, mint meglepő, de nem is törődtem tovább vele, csak egy kapcsolás és próbáltam felmérni a tegnapról maradt helyzetet. Hiányos emlékek. Ez biztos. Felvillanó fények, zene, egy pár jó segg a kezemben, egy.. vagy kettő? Hosszú fehér csík onnan meg hatásszünet. Végül mégis csak valahogy idekeveredtem, mármint ezek a tények, de hogy útközben mi volt... talán nem is érdekel. Az egy darab fiókos szekrényként funkcionáló újabb lomtalanításos darab keresztben áll a helységen, a rajta eddig álló váza darabokban a földön - különben is. Minek nekem váza? - és a dohányzóasztalon felborult egy vagy két üres whiskysüveg. Üres. Itt a gond! Persze most még gondolni sem bírtam whiskyre, a vérem már csak arra az egyre erősebben gőzölgő fekete aranyra áhítozott, és nem is szaroztam tovább, egyből kicsaptam a szekrényre az egyetlen csészémet.

Úgy ittam mint az urak. Már ha nem számítjuk a vérben forgó szemeket, a szagomat, na meg azt hogy minden vagyok csak gazdag, felső kategóriás pöcs nem, de néha mégis eljátszadoztam a gondolattal. Mi lenne ha...! Ha az anyám nem egy szajha, ha nem egy retkes putriban növök fel, és ha nem azt látom nap mint nap, ki hogy lovagol vagy nyögdécsel a szomszéd szobában. Emlékeztem még, hogy rengtek a falak. Bármennyire is utáltam ez az egy emlék ami mindig megmarad, és a mai napig felbosszant. Még épp időben ittam ki az utolsó kortyot, mikor éreztem hogy a bögrén szorul a kezem és már landol is a szemben lévő falon. Oké, ez volt az utolsó. Szereznem kell még egyet...
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Lakás Lakás I_icon_minitime30.05.12 22:51

A fél nap már lement. Nem is tudom mit cseszekedtem eddig, de valahogy a tusolóig elmásztam, ne legyen már olyan a szagom mint egy döglött egérnek, és kerestem még néhány tiszta cuccot is. Már nincs túl sok. Megint le kell tépnem abba a redvás mosodába és beállni a vénasszonyok közé, amikor összesúgnak a hátam mögött. Persze voltak ott jó pipik is... Formás feleségek, jó seggű prostik, volt ott választék dögivel, mégsem éreztem szükségét, hogy fényes nappal leálljak valakivel. Tartottam a távolságot. Talán valami gyerekkori trauma, vagy legalábbis valami ilyesmit magyarázott a pszichológusom mielőtt megfektettem és hiába hogy a dühkitöréseim kezelés miatt próbálkoztam be nála, mégis nekem sikerült őt, megnevelnem. Ki gondolta volna, hogy a pszichocicáknál bejön a szado-mazo...

Még mindig a lakásban tébláboltam mikor veszettül korogni kezdett a gyomrom. Oké, nincs mese, ez ellen tenni kell, ezért felvettem a ronggyá hordott tárcámat, betűrtem a zsebembe, és a kezembe kapva a lakáskulcsot - ami jórészt egy lánc és egy lakat - megcéloztam valami kajáldát.

(Mc Donalds)
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Lakás Lakás I_icon_minitime26.06.12 16:45

( Előző: 18+"This is the real orgasm...dear my little George Andrew Goldwin" topik)

Talpig érő vigyorral húztam haza a fejemben. Néha magam mögé néztem, nem e követnek - üldözési mánia? Ki tudja? A lényeg, hogy úgy nézett ki egyelőre megmenekültem. Komolyan elgondolkoztam rajta, hogy nem e csak Frank szája a nagy, de aztán letettem róla. Igaz, hogy megelőzi a hírneve, de akkor is. Voltak felém más források. Az utca gyorsan terjedő híre, hogy itt mészároltak le valakit csak mert visszaszólt, na meg ott tépték ki a belét, amiért nem csengetett időben és egyéb nyalánkságok. Volt itt minden. És én szerettem volna kimaradni a sűrűjéből.
Hááát... talán nem egy nagykutya lányát kéne kefélgetnem, de ha egyszer megéri az árat, naaaa! Nagyon is! - futott össze a nyál a számban újra, de inkább hazamentem. A nap hátralévő részét mint mindig, most is dögléssel töltöttem. A munka nem nekem való. Fárasztó. Inkább a művészet, na meg el-elszállítottam ezt-azt A pontból B-be, ha kellett és még egész jól is fizettek. nem kérdeztem, és tudták megbízható vagyok. Sosem kellettek a nagy pénzek, csak drogra... kurvára.. és piára legyen. Na meg néha enni is kell, de ezek már részletek.

Az este... hát kimaradt a buli. A többi nem, felszívtam az én kis kedves csíkjaimat, egyiket a másik után, és lebegtem. Isssteni volt. Mintha újraélném az emléket. Azt a nőt! az érzést.. csak lebegtem... úsztam a felhők között.. szürkék... és kékek.. és valahol benn a sűrűjében aludhattam el. Vagy legalábbis már nem emlékszem mennyi whisky csúszott le mellette...

(Köv. Helysz: temető)
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Lakás Lakás I_icon_minitime20.07.12 13:41

(Előzmények: Temető)

Újabb nap, újabb kihívás. Élni kell, és valahol büszke votam magamra, hogy tegnap nem seggeltem be. A ritka pillanatok egyike. Kirúgdaltam magam az ágyból, és egy meglepően gyors zuhanyt követően már tudtam is hova visz az utam. Johnsonhoz. Még tegnap hívott, az este – a tetű – hogy ma szállítmány lesz. Terítenem kell, és ugyan nem volt nagy a mennyiség, de mégis jól fizettek érte. Pláne a kis haszon, amit én meg stikában rápakolok. Ezért is nem játszottam nagyban. Csak kishalak, és ha fogy az árú rendesen, nem kérdezősködnek. Én meg megbízható vagyok, amit el kell elvégzem, panasz még nem érkezett, talán ezért is vagyok még életben. Talán...

Most sem tököltem sokat. A komódról felkaptam a kulcsokat, és bepattanva a rozzant chevybe már hajtottam is a cél felé.

(Folyt.: Sztripperbár)
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Lakás Lakás I_icon_minitime09.10.12 17:50

Mr. Goodwin

Egy mély sóhaj kíséretében fordulok át a másik oldalamra, ezzel együtt nyögve egy nagyot. Amióta ki lett cserélve az ágyam, azóta a lehető legkellemesebb pózokban tudok aludni úgy, hogy letéve magam éjszaka, reggel ugyan úgy ébredek. Ennek egyetlen egy hátránya van. Bár lehet, hogy nagyon kényelmes maga az egész szerkezet, ágykeretestül, matracostul együtt, a több órás egyhelyben fekvéstől teljesen elgémberednek a tagjaim és a gerincem is, így ennek mindig nagy nyekkenéssel, nyögéssel adok hangot. Hasonló ez a mostani is.
Ahogy felülök az említett alkalmatosságon, rögtön egy félmeztelen, borostás, kócos, fáradtságtól kómás férfivel találom szembe magam. Magammal. Nem tudom ki volt az a hülye, aki rögtön az ágy mellé tett eg egész alakos tükröt. Ja, hát én voltam bocsánat... mivel nem találtam neki jobb helyet költözködés után, ide fúrtam fel. Abba viszont bele se gondoltam, hogy így reggelente valódi létem áttetsző másával találom szembe magam, ami olykor egy húsz órás melót követően nem épp bizalomgerjesztő. A mostani is hasonló. A már említett külső jellemzés mellé még hozzátársul a karikás szem, az idilli képhez még pluszban egy ismeretlen nő a hátam mögött, kinek csak formás idomai voltak azok, melyek visszaköszöntek a tükörből. Homlokráncolva fordulok meg, hogy láthassam az ismeretlen hölgyemény arcát, ennek ellenére az arca helyett rögtön meztelensége szúr szemet.
- Mégis mikor volt nekem arra időm, hogy lefeküdjek bárkivel is? - értetlenségemnek kellő hangot adok, miközben elégedetlenül rázva a fejemet kinyújtóztatom elgémberedett tagjaimat, majd feltápászkodok. Az elkövetkezendő bő egy óra azzal telik el, hogy rendbe szedjem magam annyira, hogy üzemképesnek nevezhessem magam. Ebbe beletartozik a zuhanyzás, borotválkozás és a reggeli is. Csak annyira hagyom abba a sorozatmenetet, hogy a zuhanyzótálcából felvehessek egy összenyomorgatott, már-már olvashatatlan betűkkel díszített papírdarabot. Csupán egy címről van szó, telefonszám és egyéb semmi. Egy erős fekete mellett és a gyógyszeres dobozom társaságában tanulmányozom át jobban az egyre fakuló szöveget és próbálok rájönni arra, mi is ez valójában. Mintha csak a gyógyszeres doboz súgna, bevillan egy kép, amint egy ismeretlen alakkal társalogtam majd nyomta ezt a kezembe. Hát persze! A gyógyszerészeknek már kezd gyanús lenni, hogy olyan gyógyszer fogy a készletükből, amit gyakorlatilag nagyon, nagyon kevesen használnak. És bevallom, számomra is kínos, hogy kérdőre vonnak, nekem pedig folyamatosan füllentenem kell. De hát Istenem, mit tehetnék? Nem mondhatom azt nekik, hogy "Cs*sszétek meg, egy r*hadt agyhártyagyulladás miatt függő lettem, ha nem szedem ezt a sz*rt, akkor meghalok az elvonási tünetektől! Szóval ide a bogyót vagy nektek annyi!"
Kezdjük ott, hogy nem a stílusom. Még legnagyobb ingerültségemben se beszélek így senkivel, nem, hogy higgadt, jó napjaim alkalmával.
Amint sikerül az ismeretlen nőt kipakolni a lakásomból egy kis kárpótlás kíséretében, már fogom is a kabátomat, amit magamra aggatva el is hagyom a tett helyszínét. Meglepő módon, a szokásos húsz fok feletti hőmérséklet, most igen csak megközelíti az átlag minimumot, a tizenhárom fokot. Hová nem lesz ez a világ?!
Gyalog teszem meg az utat az adott címig, ami egy igen csak lepukkant kócerájt jelent, talán senki nem tudja ki lakik itt valójában. Ha mégis, tényleg olyan lehet, amilyennek az ismeretlen alak lefestette. Odafigyelve minden mozdulatomra célzom meg az egyik ajtót, mely egy méretes, igen csak rozsdás lakattal van biztosítva. Mi a fene? Végül erőt véve magamon, határozottan megdöngetem a tákolmányt, miközben abban reménykedek, hogy valaki reagál a túloldalról.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Lakás Lakás I_icon_minitime09.10.12 18:44

Valahol nagyon mélyen járok. Nagy dudákat ölelgetek, kóstolgatok, veszik el bennük a kezem, hát még a többi... Egyetlen egy dolog tölti el a fejemet. Endorfin? Ja, valami idióta tudományos filmben valami ilyesmiről beszéltek és pont ez az egyetlen szó maradt meg a fejemben. Hát akkor endorfin. - villant át még egyszer, nem is mintha ennyire érdekelne, de pont ez volt az egészben a furcsa. Ilyenkor nem szokott ilyen hülyeségeken kattogni az agyam, és az egész valahogy kizökkentett. Beletelt némi időbe mikor rájöttem nem is ez volt az egyetlen. Mintha vasdoronggal ütlegelnék a fejemet, úgy kongott belül, üresen, és az az ócska hang kezdett egyre feljebb húzni a mélyből. Viszlát pipikéim.. viszlát nagy mellek...

- Mi a k*rva isten már megint egyszer szétb*szom azt a tetves építkezést! - tört felszínre az első vélemény, ahogy végre észre térve a dolog mögött megint a szomszéd építkezés ütvefúróját sejtettem. De aztán újra... És most hogy már félig ébren vagyok, már az is feltűnt, hogy ez jóval sekélyebb.

- Hogy rohadnál meg... - szitkozódom megint, fellökve magam, két lábam az ágy mellett és két kezemmel vadul törölgetem az arcomat, hátha a tegnapra jövő másnap ezzel a könnyű mozdulattal kitörölhető lenne. A fény szúrja a szemet, legszívesebben egy barlangban laknék, és hiába hogy nem takarítom, konkrét céllal mocskosak az ablaküvegek, úgy tűnik ez most nem használ semmit se. Újra zörögnek. Egy percig felmerül, hogy aki ennyire türelmetlen, talán megérdemelne egy golyót is, de aztán leteszek róla. Nem lehetek ennyire könnyelmű. Így is ingoványos talajon táncolok, egy hulla eltüntetése nem csak veszélyes.. de kényelmetlen.
Magamra rángatom a farmerom, a hajam csomókba, de mint máskor, most se érdekel, és úgy ahogy vagyok, félmeztelen, mezítláb közelítem meg az ajtót.

- Ki vagy és mit akarsz! - vágom ki inkább agresszíven, mint kérdésnek. Nem szeretem az idegeneket. Persze ha észnél vagyok, még annyi eszem lehetne hogy a stukkert bedugom a gatyám hátuljába, ugye bárki lehet, akár Frank embere is, válaszul a lányával történt numerára, de valami azt súgta, azok a f*szfejek nem tökölnének kopogással. Hát akkor meg? Sosem szerettem a hívatlan és pofátlanul idetolakodó vendégeket...
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Lakás Lakás I_icon_minitime09.10.12 19:38


Azt hinné az ember, aki az élete nagy részét Afrikában töltötte, hogy az ottani környezetnél nincs rosszabb. Nyomornegyedek, némely háznak még rendes teteje sincs. A gyerekek pókokat, bogarakat esznek és egy szál, fonott kötényke van mindenkinek a derekára kötve.
Hát... ez felér egy ilyen látvánnyal. Meg se lepődnék, ha a bent lakó egy szál alsógatyában találna el az ajtóig. Bevallom a jelen fogadtatásnál nem vártam sokkal többet. Már innen lehet hallani a csodálatos szitokszavakat, melyek hallatán grimaszolva nézek magam elé, majd kezdem el azt az ösvényt lesni, amin érkeztem. Félő, fejem veszi. Jobb lenne, ha most azonnal lelépnék, és úgy tennék, mintha nem is jártam volna ezen a környéken? Lehet jobban járnék, a leprát talán nem kapnám el. Bocsánat, csak hát orvosként kifejezetten nagy hangsúlyt fektetek a higiéniára. Ami pedig itt van, hát... eléggé elkeserítő.
Újabb megjegyzés érkezik bentről, minek hallatán inkább teszek hátrafelé két lépést, hogy a magammal szembetaláló alak ne érhessen hozzám. Szeretném még a fejemet a helyén tudni. Még vannak befejezetlen dolgaim, szóval nem szeretnék vitába szállni vele, elég keménylegénynek tűnik, ahogy hallom.
Amint kinyílik az ajtó, én kerek szemekkel meredek a... a leginkább egy ősemberre emlékeztető faszira. Uhha, túlságosan rám ragadt anyámék egykori munkamoráljának alapvető része. Összeráncolt homlokkal, torok köszörülve mérem végig a fazont, és így belegondolva lehet jobban járnék, ha nem kérnék tőle semmit, a végén nem azt adja amire szükségem van. De nincs mit tenni, az utolsó doboz is fogytán van...
- Khmm... tulajdonképpen ez most lényegtelen. Nem béketárgyalásra jöttem... - vázolom fel a helyzet első pontjait. Közelebb lépve hozzá lejjebb veszem magamban a hangszínszabályzót, így folytatva mondandómat.
- Szükségem lenne egy bizonyos gyógyszerre, amit pár hónapon belül kivonnak a forgalomból függőségokozó hatása miatt. Egy fazon azt mondta nekem, maga még a tiltott, már nem forgalomba lévő szereket is képes megszerezni - pillantok szemeibe határozottan, ezzel is kimutatva szándékaimat többek között azt, hogy szükségem van a gyógyszerre.
- Persze fizetnék érte - mondom még halkabban mintha attól félnék, bárki meghallana minket, pedig biztosíthatom, erre még a madár se jár. De azért jobb odafigyelni, hisz ezzel a fejetlenséggel a saját munkámat teszem kockára.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Lakás Lakás I_icon_minitime10.10.12 2:18

Egyből lejön, hogy nem környékbeli, nem is mocskos drogos - mondom én - mert a szemei sem vörösek. A keze sem reszket, amikor már kicsapja őket az anyag, vagy annak hiánya, és ahogy elnézem még késeket sem rejteget, hogy kihasználva a figyelmetlenségemet egy pillanat alatt ugorjon nekem és elvágva a torkomat vigye amit csak lehet. Persze meg lehet próbálni. Volt is aki megtette, három helyen törtem darabokra a kezét, és megmondtam, ha még egyszer meglátom akár a 100 m-es környezetemben egy szó nélkül elvackolom a közeli erdőszélen. Ez a tag viszont... teljesen nem ide való. Meglepett. Úgy elsőre. Mit keres ez itt? Az ajtófélfán támaszkodom, alkarral egyenesen a fejem felett, támadástól nem kell tartanom, mégis valami azt súgja, ne csapjam rá azonnal az ajtót. Ha egy ilyen alak idemerészkedik, és még be is kopog, annak komoly oka lehet. Vagy öngyilkosjelölt, vagy valami üzenet... talán Frank üzenget ilyen nyápicokkal, simán kinézném belőle, de az is lehet hogy csak Diego az, talán új anyagok érkeztek és neki kell szállítani valamit.
Még mindig a fickót nézem, hátha valamit kinyög, és valamivel már előrébb leszek, amikor veszi a bátorságot és előrébb lép. Vigyorogni támadna kedvem, mégsem vigyorgok. Tetszik az a beszari kis ábrázata, mit tagadom, mindig is tetszett, ha az emberek félnek tőlem, mégis igyekszem most ezen túllépni.

- Hm. - rántom el a számat az első szavain. Nem is rossz! Új üzlet? - villan meg a fejemben, de megvillan ott még valami más is. Mi van.. ha zsaru!? Ha valaki beköpött és most lógatja be a csalit. Le kell, hogy teszteljem. - Na és miféle fazon mondta ezt...? - kérdezem csak valahogy félvárról tűnve, de szemeim közben mesterien figyelik meg. Márkás cipő. A többi cucc átlagos, de a cipőőője.. az drága darab. Nem telik ilyesmire egy zsarunak, deee... azért nem árt biztosra menni.

- Az irodámba... - lököm meg magam mellett az ajtót, hogy az teljesen kinyíljon előtte, de egy pillanatra sem eresztem a tekintetét. Lássuk van e annyi mersze, hogy egyedül belépjen, várja az oroszlán barlangja, mögötte pedig jóóó alaposan körbenéztem, jól ismerem a környéket, itt lakom már jó pár éve, és se mozgás, se semmi jele, hogy bárki is lesben állna vagy követte.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Lakás Lakás I_icon_minitime10.10.12 19:58


Tulajdonképpen nem félelemből tartom meg a biztos másfél méteres távolságot. Csupán nem szeretném, ha elkapná a torkomat, amiért felzargattam és bevallom, lehet, hogy én jöttem hozzá, mégis szem előtt akarom tartani. Ki tudja, kivel van dolgom, milyen agresszív és kezelhetetlen fajta.
Ahogy ő, úgy én is végignézek rajta. Nem egyszer, nem kétszer, de még csak nem is háromszor, annál többször. Tudom jól, hogy a drog maga ,- mivel mondhatom magam annak,- eleve egy piszkos dolog. De azt nem tudom, hogy tényleg megbízhatok e benne és megkérhetem, hogy szerezzen be nekem kellő mennyiségűt. Egy dobozban összesen huszonnégy pirula van, ami általában nálam már két hét alatt elfogy. Huszonnégy darab gyógyszer, ha két hét alatt elfogy, az azért sok nem? Nem véletlenül írunk fel a betegeknek inkább erősebbet, hatásosabbat, amiből kevesebbet kell bevenni. Jobban járnak vele. Bevallom, én utálom ezt a létet, de egyszerűen nem tudok megszabadulni tőle. Kezeltetni kellene magam.
Látom az idegen arcán, hogy valami furcsa elégedettséget érez a magáénak. Talán azt hiszi, hogy félek tőle? Ez esetleg köszönhető a közöttünk lévő elég nagy távolságnak, ám koránt sincs így. Nem félek...
Épp ezért fel is világosítom, mik a szándékaim. Többek között, hogy nem beszélgetni szeretnék, nem békét kötni a saját vagy más nevében. Épp ezért folytatom a mondanivalómat, mire furcas kérdés jut el a tudatomig. Hamar feltűnik, hogy a cipőmmel barátkozik... mezítláb nem óhajtok hazamenni, szóval a cipőmről le is veheti a szemét.
- Egy traumatológus - válaszolok gyanúval teli tekintettel, összeszűkített szemekkel - baleseti sebész, sürgősségis - folytatom, mintha attól félnék, nincs túl sok fogalma arról, milyen is az a traumatológus. Kíváncsi tekintettel meredek rá.
- Ja, hogy egy ilyen helyen iroda is van? - érdeklődök bekukkantva az ajtó adta méretes résen, ezzel alaposabban szemügyre venni a... a lakását. Házát? Minek lehet ezt nevezni? Végül mintha nem érdekelne, hogy cipőmet bepiszkítom, mert nagyon is érdekel, kihúzott háttal, határozott arccal lépem át a küszöböt. Nem mutatok semmi bizonytalanságot, elvégre nem mennék vele semmire. Helyette megállok a szoba közepén és az ismeretlen alak felé fordulok, majd intek neki jelezve, hogy vezessen ahhoz a bizonyos irodáig, ugyanis véleményem szerint egyedül nem fogok eljutni odáig.
Haver, még most visszafordulhatsz! Ha már egyszer szabadnapot kaptál, jobban járnál, ha inkább elmennél valami Pszichológushoz vagy szimplán egy elvonóra, ami majd segít és nem élsz tovább bűnös életet.
Igen, talán ez lenne a legjobb megoldás. Ennek ellenére nem óhajtok innen távozni. Még megvárom az újévet, akkor majd megfogadom, hogy leszokok.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Lakás Lakás I_icon_minitime10.10.12 20:30

- Traumatológus... - ismétlem utána a saját szavait, még akkor is mikor helyesbített. Megint csak végigfuttatom rajta a szememet, de nem is az öltözete érdekel, inkább a fejemben kutatok ismerek e én ilyet. Hogy kórház? Megfordultam már arra párszor, igen, voltak már balesetek, késelések, sőt még egy golyó is, a bal karom a mai napig viseli a sebhelyet, de így, hirtelen nem ugrik be egy név se. Ennek ellenére abban biztos vagyok, hogy volt már pár hasonló üzletem.

- Mondjuk... - teszem hozzá nem túl bizalomgerjesztően, persze eszemben sincs első körben elüldözni az esetleges új üzletet, mondjuk úgy inkább, hogy próbára teszem. Ahogy belép, az ajtót elengedve az már csapódik is a háta mögött, és ahogy megáll a tér közepén, az én kezem nem messze mögötte a komódon kotorászik egy ébresztő szál cigiért. Csak őt figyelem. Nem egy okos fajta, ha ilyen lazán hátat fordít nekem, deee... legyen. Egy pont az ő javára. Ha zsaru lenne, nem lenne ilyen óvatlan.

- Megérkeztél. - vágom oda egyszerűen mikor felém fordul végre, majd mélyre szívom a füstömet. - Szóval mi is az amire szükséged van!? - kérdezem, vagy inkább mondom egy erőteljes torokköszörüléssel megtűzve, amikor is a gyújtó hangosan landol a tőlem jobbra feszítő komódon. Aztán mégis másképp döntök. Közelebb lépek, teljesen közel, és végignézek rajta, majd vissza a szemeibe.

- Nem azért tapizlak le mert élvezem, csak tudnom kell nem e vagy bedrótozva. - közlöm vele a miheztartás végett miután kifújom a füstömet és visszatolva a számba a cigit kezeim már munkához is látnak. - Szét a kezeket! - motyogom oda, hogy a szál ne essen ki a számból, és ja, ezt a részét sokkal jobban bírnám, ha egy dögös nő lenne, de valakinek ezt is meg kell csinálni. Semmi! Hát akkor jöhet az üzlet...
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Lakás Lakás I_icon_minitime11.10.12 17:51


- Az ... - motyogom. Kíváncsi tekintettel mérem végig ismét a férfit, mintha valami különlegeset látnék rajta azon kívül, hogy úgy néz ki ezzel a hajzattal, mint egy ősember. Mikor kérdőre vonom a kérdéses irodát illetően, a válasz hallatán megengedek magamnak egy pimasz vigyort, végül belépek a helyiségbe, mely valamivel túlszárnyalta képzeleteimet. Azt hittem, hogy egyszerű fehér falak sokaságával fogom szembetalálni magam egy matraccal a földön, régi konyhapultokkal rögtönözve újabbat, használhatót. Ezzel szemben a falak olyan színesek, mintha valamiféle züllött művész tengetné itt mindennapjait. Körbefordulva a szobában ismét szemügyre veszem a festéktől színes falakat, majd a fazont is.
- Igazán... művészi - jegyzem meg, mikor megemlíti, hogy megérkeztem az irodájába. Ahha... szóval ennyi lenne az egész lakás? Mondjuk nem is számítottam sokkal nagyobbra.
- Erre - nyomok a kezébe egy papírt, amin magának a gyógyszernek van a fényképe dobozostul mindenestül, majd a sötétkék pirulák is megmutatkoznak.
- Biztos vagyok benne, hogy találkozott már vele, mivel elég sokan vettek idáig rajtam kívül ilyet, elég népszerű - jegyzem meg, ám amikor közelebb lép hozzám, értetlenül, homlokomat ráncolva figyelem őt. Barnáim komolyak, ahogy belenéz. Nem akarok semmi félelmet mutatni, bár nem mintha éreznék azt. Ennek ellenére némi agressziót láthat benne, mivel nem kifejezetten van ínyemre az, hogy össze akar tapogatni. Tudom ez mind kettőnk érdekében lényeges, de akkor se vagyok oda az ötletért. Hagyva magam, rángatózó szemöldökkel, elégedetlenül fújtatva teszem, amit mond, így szét tárom a kezeimet, hogy belássa végre, se pisztolyom, se bombám se semmim, amivel árthatnék neki. Elvégre egy doki miért rohangálna ezen tárgyakkal?
- Megbizonyosodott róla, hogy nem fogom beköpni senkinek? Hogy nincs mikrofon a fülem mögé erősítve, kamera pedig a seggembe? - érdeklődök a kelleténél szemtelenebbül, de mint említettem, soha nem voltam oda azért, ha végigtaperolnak.
Ahogy ellép tőlem, kíváncsi, bár inkább lenéző tekintettel nézek rá.
- Kezdhetjük, vagy inkább ne alkudjunk még csak a pénzügyben se? - tárom szét a kezem ezúton kérdésemet nyomatékosítva. Nem leszek hálátlan. Tudom mivel kell szembenéznie akkor, mikor beszerzi a szereket mint ahogy azt is, hogy ezzel bűncselekményt követünk el. De teszek rá, pár adagra szükségem van.

Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Lakás Lakás I_icon_minitime13.10.12 20:47

- Kösz. - jegyzem meg fapofával nem mintha érdekelne mások véleménye. Fejemben viszont még mindig veszettül kutatok, egyrészt próbálok úgy igazán felébredni végre, a füst már megvan a kávé még hiányzik, de azt hiszem egyelőre be kell érjem ennyivel. Első az üzlet. Na meg, hogy észnél legyek, egy pillanatnyi figyelmetlenség és máris kattan a csuklón a bilincs, ahogy hallottam is már a közeli kocsmában néhány rémtörténetet. Hát én előbb ásom el a szemétládát vagy lépek olajra, minthogy elkapjanak.

Nem szarozik sokat, amint kérdezem, máris egy papírt nyújt felém, szemem a papírra téved majd vissza rá, aztán egy nagy sóhajt követve lépek közelebb és elveszem. Mégis előbb tisztázzunk valamit. Fő az óvatosság! Ahogy végigtapogatom igyekszem a lehető legkevésbé érzékeny helyre tévedni, még csak az kéne hogy itt okádjam el magam, mégis úgy tűnik nem tetszik neki a dolog. Hát nekem sem. Bekaphatja! Már ha nagy dudái lennének na meg luk lenne rajta középen...

- Nem kell pattogni kicsirigó, túlélted vagy nem? - kérdezek vissza hozzá hasonlóan pökhendien de már lépek is el hogy magamra rántsak legalább egy atlétát. Nem miatta, egyébként szarnék bele, de kezd hűvös lenni idebenn. Rohadt időjárás! Visszafordulva gyűröm csak ki a kezemből a fecnit és nézem meg mi van rajta. Egy régi ismerős...

- Codapane... - mosolyodom csak el a névre, naná, hogy a jó kis ópium köszön vissza rám, régi haver, tudja ám ez a fickó mitől döglik a légy! - Mennyi kell!? - kérdezem összehúzott szemekkel, ahogy a papír csutkára gyűrve már landol is az asztalon. - Attól függ az ár. - világosítom fel elnyomva a cigimet, na meg az is, hogy egyáltalán szóba állok e vele. Aprópénzért nem kockáztatom az életem és húzok el a kínai negyedbe a sok kis sárga tetű nindzsa közé. Oké, ez túlzás, de akkor is tudnak szemétkedni azok a kis fickók. Kicsi is.. fürge is.. és nehéz lecsapni őket.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Lakás Lakás I_icon_minitime13.10.12 21:35


Nincs ínyemre a környezet. Lehet, hogy kicsit elkényeztetett voltam kölyökkoromban és sokkal többet kaptam, jobbat és szebbet, mint amennyit a legtöbb, velem egykorú gyerek kaphatott. De egy valamim soha nem volt. Rendes családom, amire a leginkább szükségem volt. Csak egy mindig zűrös hátterekkel büszkélkedhető bátyám, egy dadánk, aki aligha volt mondható pótmamának. Semmit nem értünk el vele csak annyit, hogy nyelvet tanított nekünk és volt kaja az asztalon mikor hazamentünk. Ez pedig nem volt mondható igazi családi együttlétnek igaz?
Bevallom, az ismeretlen férfi otthona se azt tükrözi, hogy boldog gyerekkora volt vagy, hogy egyáltalán volt neki. Csupán két különbséget tudok felmutatni. Míg én fényűzésben éltem, eltudtam helyezkedni egy bizonyos felsőbb osztálynak nevezhető rétegben, addig... addig ennek a férfinek nem erről beszél a lakása. Mondjuk ez nem azt jelenti, hogy boldog soha nem volt.
Nemtetszésemet, miszerint végigtapogat, hamar kimutatom egy kifejezetten pökhendi, arrogáns kérdéssel, mely nem sokszor kívánkozik ki belőlem, de ez mégis egy ilyen alkalom. Grimaszul nézek rá, majd magamban morogva ingatom a fejem.
- Kénytelen vagyok nem? - húzom el a szám szélét, miközben a kezébe nyomom az egyik papírt, amit jelenleg magamnál tartom. A zsebeim lassan feneketlen szütyőknek növik ki magukat. Mind tele van tömve valamiféle papírral, telefonszámmal, betegek nevével, elérhetőségekkel és receptekkel, így kénytelen voltam már menet közben is előkotorni azt, amire szükségem van. Elég furcsán jött volna ki, ha most minden létező iratot az asztalán halmoztam volna fel.
- Az... Codapane... tudom, hülye vagyok, de ez van. Viszont ha nem baj, nem kezdek el érzelgősködni, neked csak jól jön nem? - pillantok rá kíváncsi tekintettel, miközben zsebre dugott kezekkel ácsorgok előtte, figyelve minden mozdulatát. Valamiért nem tűnik túl megbízhatónak, mintha attól félnék, előkap egy pisztolyt valahonnan és lepuffant.
- Az attól függ hány darabost sikerül szerválnod... ha a húszdarabost, akkor négyet, ha negyvenes kiszerelést akkor kettőt - magyarázom a színes falrészt fürkészve megállás nélkül.
- Ami pedig az árat illeti... hajlandó vagyok hatszáz-nyolcszáz dollár között fizetni - nem tudom, lehet, hogy túl jószívű vagyok, mivel egy ilyen gyógyszer a patikusoknál dobozonként húsz, ötven dollár. Ezzel szemben, amit én ajánlok az... hát, enyhén szólva sok. De tudom jól, hogy megéri a pénzkiadást tekintettel arra, hogy a saját életét kockáztatja azzal, hogy gyógyszereket szerez be, ezúton nekem. Ennyi pénzt pedig én is ki tudok adni. Még.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Lakás Lakás I_icon_minitime14.10.12 1:20

Nem érdekel mit nyűglődik, ez nem a Hilton, és én sem vagyok csökött pingvincuccos idióta, hogy lessem minden óhaját. Az ilyen fickóknak, odakinn már rég kivertem volna minimum egy fogát, de ha épp boltolok az épp aktuális fogdokival akár többet is. Közös haszon. Most viszont első az üzlet és amikor szemembe virít a már igencsak ismerős név képe azonnal rákérdezek a mennyiségekre.

- Ne aggódj, nem kell számítanod tőlem rinyára, amíg nem nyírod ki végleg magad, nekem csak jól jön ha úgy nyeled ezt a szart mint kacsa a nokedlit.- veszem elő megint az őszinte modoromat, de úgy sejtem csak azért, mert egy... felébresztett.. és kettő... pattogott nekem. Na meg három, lehet.. de ismétlem csak lehet hogy az a tegnapi üveg,.. NEM! Két üveg whisky is megártott, nem egy minőségi darab, és épp ezért akarják holmi ütvefúrók épp szétcseszni a fejemet. De nem baj! Lelép a fószer és azonnal sodrok is magamnak egy olyan igazi jó füveset, egy kis ínyencségben is megáztatva és akkor lesz csak édes az élet! Most viszont koncentrálnom kell! Próbálok. Rá. Na meg a tényre mennem kell, a negyedbe, deee ha meghallják a bő lé lehetőségét, máris nem lesznek annyira ellenségesek.

- Oké! - sóhajtok újra nagyot, épp most nyomtam el, a torkom mégis újra szomjazza az újabb füsttömeget, de összekapom magam és előbb fejben rendezem a dolgokat mielőtt újra füstölögni kezdek. - Vagyis nyolcvan darab...- pörgetem át hangosan is fejben, számolok... éééés.. naná, hogy hasonlóak az összegek amiket épp kiejt a száján, sőt, még elég nagy is a részesedés. Megéri! - A nyolcszáz dollár pont ideális! - harapok rá a lehetőségre, persze még hétszázért is bőven megérné nekem, de sem hülye nem vagyok sem nem Rothschild báró, hogy visszautasítsak egy ilyen lehetőséget. Pláne ha esetleg nem is tolja azonnal túl magát , - bár nem tűnik kezdőnek - és esetleg még rendszeres vevővé is válhat. Nekem sem árt ápolni a sok kis gülü szemű kínaival a jóóó kapcsolatot.

- Két nap! - vágom rá egyszerűen, ha ma még telefonálok, az este folyamán máris intézik nekem és ha megzörög a kemény, ropogós dollárok hangja a fülekben ezek a kis tetvek is gyorsabban tepernek. - És a felét előre kérem! - nézek vissza szilárdan a szemeibe. Ebbe még lazán beleköthet, de ahogy a cipőjét elnézem, van ennek bőven pénze kenyérre, nem olyan aki úgy tarhálná össze a sarkon, vagy verné ki egy spermabankban, vagyis nem hiszem, hogy gondot jelentene.

Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Lakás Lakás I_icon_minitime14.10.12 12:14


- Erről beszélek én is - pillantok rá határozottan, ami a gyógyszert illeti. Tisztában vagyok vele, hogy neki csak jó, ha egy ilyen kéréssel állok elé, hisz nem kevés pénzhez juthat vele. Talán még kicsit sokhoz is, de ez van, ezzel a gondolattal kénytelen leszek megbékélni. Valamivel fizetni kell azoknak az őrülteknek is, akiktől veszi. Én pedig ebben benne vagyok, szóval sajnáltatni semmiképpen nem fogom magam, nem éri meg. És nincs is miért.
- Nyolcvan, igen - teszek pontot a gyógyszerek számban való megfelelőjének témájára. Tudom kerek perec megmondhattam volna a számot, hogy mennyire van szükségem, de mint orvos, jobb szeretem lebonyolítani a helyzetet, hisz vannak olyan betegek, akiknek csak úgy tudom elmagyarázni, hogy milyen gyógyszert és mennyit kell szedniük, ha azt mondom, hány darabos, milyen színű maga a doboz és, hogy a gyógyszerek milyenek, hogy néznek ki. Az már nem számít nekik, hogy ha a pirula nevét mondják, a patikus rögtön azt adja nekik, ők bonyolult módon arra szorulnak rá, hogy színt, méretet és kinézetet közöljek velük. Ettől még a gyógyszerészeknek is feláll a hátán a szőr, de sajnálom. Én minden tőlem telhetőt megteszek, hogy megértsék a betegek.
Ahogy kiejtem a számon a végösszeget, hogy mennyit vagyok hajlandó fizetni, látom a szemében a csillogást, arcán az elégedettséget, tudom, hogy rögtön a magasabb összegre fog rákapni, nem is számítottam másra. Igaz én se cselekedtem volna másként, ha jobban belegondolok.
Mikor közli, hogy előre kéri a felét, elégedett vigyorral nyúlok a farzsebembe és előkapom a vaskosra tömött pénztárcámat.
- Ötszáz... - csapom le az említett összeget egy asztalra - tudtommal annyi, kiszámoltam, de számold át te is - intek a pénz felé. Biztos vagyok benne, hogy meg fogja számolni, hisz nem tűnik olyan embernek, aki bármilyen kis apróság felett elsiklana, ha pénzről van szó.
- A maradék háromszáz sorsáról gondolom nem kell beszélnem - tűröm vissza farzsebembe a tárcát, miközben homlokomat ráncolva figyelem alakját, hogy vajon mi lesz a következő lépése.
Nem tudom eldönteni miért, de bizonytalan vagyok vele szembe. Most, hogy a „munkája” vagy a körülményei miatt azt nem tudom, de a lényeg, hogy valami furdalja az oldalamat.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Lakás Lakás I_icon_minitime15.10.12 14:27

Egy szót se szól. Fél siker, hát még amikor előkerül a tömött buksza, és igen, mondhatom, hogy egy egész pillanatig eljátszadozom a gondolattal, hogy ugyan mennyi lehet benne, érdemes e csak lazán egy golyót repíteni a fejébe, vállalni a mellé járó kellemetlenségeket éééés élni mint marci hevesen belőle. Egy darabig. Ám aztán győz a józan ész - még szerencse - ha a figura ennyire pénzes, pláne még óvatlan is, a kitartott birka jobban tejel, az árak folyton csak emelkednek, ééés... azt hiszem bebiztosíthatom magam jó hosszú időre. Na meg... eltüntetni egy hirtelen jött jó üzletet, amúgy is ártana a hírnevemnek.

- Oké! - sóhajtok nagyot, mikor előkerülnek a bankjegyek, ha ötszáz, hát ötszáz, én nem fogok rinyálni érte, hogy ugyan ne hagyjon már itt még egy lepedővel többet, és az asztal felé nyúlva felveszem. Apránként számolom, fő a bizalom, legalábbis a mi köreinkben de sem nem vagyok Terézanya, és ő sem igazán tartozik a mi köreinkbe.

- Annyi! - vágom rá egyöntetűen és a farzsebembe tűröm a kisebb köteget. - Akkor amint mondtam két nap. - bólintom le a szövegemet - Holnap után este jöhetsz érte. - biccentek megint, de valószínű csak a fejemben végigfutó hosszú folyamat eredménye. Telefonálni... mire a közvetítő megtalálja a cuccot, újabb telefon, mehetek érte, letejelni ide.. meg oda is.. épségben kiszabadulni a sárgák kezei közül, egy jó pofa sör, talán még valami luvnya is, azt mondják a sárga k*rvák ügyesek, és azt hiszem úgy este öt-hat körül már meg is van az áru. - Nyolckor! - teszem hozzá kiegészítésként, ahogy eddig bírtam, kezem már egy másik doboz cigi után nyúl az asztalon, és kihúzva egy szálat dugom is a számba. - Vagy ha házhoz szállítást is akarsz... - hagyom nyitva a kérdést megint a szemeibe nézve, és valamiééért.. rém barátságos vagyok, felé nyújtom az asztalról felvett cigimet. Persze egy hossszúúú gyümölcsöző üzleti kapcsolat kiépítésének vannak velejárói. Jelen esetben az osztozkodás. Megéri. Miért is ne!?
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Lakás Lakás I_icon_minitime25.10.12 17:20


Előkapva a tömött pénztárcát, kíváncsi tekintettel pillantok rá, figyelve minden reakcióját. Az arcán mintha megjelenne a "tedd el, mert kikapom a kezedből" kifejezés, mire csak széles vigyor terem az arcomon. Sejtem, hogy ez lehet a gondolata, hisz ki ne gondolná így egy tömött tárca láttán? Persze nem minden nap néz ki így, hisz nekem is van jobb dolgom annál, mint kivenni a bankból három kavi keresetemet. Többek között az, hogy be is tegyek közel annyit, amennyit most kivettem.
- Nem járnál jó vele, ezen kívül más nincs benne. Tudtam jól, hogy nem árt az elővigyázatosság, ha idejövök - jegyzem meg vigyorogva, miközben lecsapom elé a pénzt az asztalra, amit hamar kézbe is kap, majd elkezdi átnyálazni, hogy tényleg a pontos összeget nyomtam-e az orra alá.
- Annyira azért én magam se vagyok óvatlan - gúnyos arckifejezéssel nézegetem, ahogy a pénzt tartogatja a kezében. Belém is szorult ám egy kis... Hogy is fejezzem ki magam? Rosszindulat.
Mikor a tudtomra hozza, hogy pont annyi, amennyit az imént mondtam, nagy kő esik le a szívemről. Emiatt halott már nem leszek. De végül is nem lenne mindegy, hogy ötszáz vagy kevesebb? Ha azt vesszük ő a nyolcszáz felét kérte első körben, én százzal többet ajánlottam. Akkor is csak kezet csókolhat, ha pár tízessel kevesebb kerül a pakliban.
- Rendben... két nap - biccentek jelezvén, hogy tudomásul vettem. Addig talán kibírom a maradék egy két bogyóval, ami még a szolgálatomban áll. Ha nem, hát... akkor majd szopogatom a szám szélét. Emellett a még ott vigyorgó háromszázat is össze kell szednem.
Amint megtörténik a gyógyszer tárgyának letisztázása, ismét a ház falai felé kezdek el kacsintgatni. Kíváncsisággal tölt el az a számtalan rajz, ami a falat tarkítja. Persze soha nem szerettem ezt közterületeken látni, ennek ellenére így közelről mégis mesterműveknek tűnnek. Nem tudom elítélni, hisz a művészet egy ágát képezi ez is... vagy tévedek? Olyan, mint a tetoválás. Sokan elítélik, hisz úgy tartják, ezzel egy életre elrontják magukat, és majd pár év múlva, ha már nem tetszik nekik az, ami rajtuk van, majd sipákolhatnak és visítanak, hogy nem tudják levakarni magukról.
Persze már ennek is meg van a menete, de régen nem volt erre lehetőség. Szóval egy-két graffiti ide vagy oda nem számít. Lehet, hogy majd ettől a naptól kezdve másként nézek rájuk a metrómegállókban, vasutakon? Na jó ezt azért nem tudom elképzelni tekintettel arra, hogy a legtöbb nem épp a szépségéről híres, inkább valamely politikus ócsárolásáról, vagy egyéb másról.
- Mennyi idő, mire legyártasz egy ilyet? - érdeklődök kíváncsian. Azt nem mondom, hogy leesett állal, de némi megdöbbenés is társul a kíváncsiságom mellé.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Lakás Lakás I_icon_minitime29.10.12 16:57

Beszól, ami azonnal kiver a gondolataim közül - szerencsére - és inkább igyekszem visszafigyelni az üzletre. A vééér.. nem válik vízzé sosem.
Le is számolom az összeget, nyugtázva, hogy egy százassal több, de nem zavar. A jóhiszeműség jelvénye, ééés ha minden igaz, én nem is fogok visszaélni vele. Ha minden igaz... - ugrom bele még egyszer fejben, de aztán meggyőzöm magam. A könnyen jött pénznek könnyen vége, de az állandó kuncsaft folyton tejel.

Zsebre vágom a pénzt, a dolog elrendezve, várom, hogy fordítson hátat és lépjen, mivel ugye még reggelizni is kéne, mégsem válaszol a házhoz szállítás ügyére, ezért annyiban hagyom. Ha nem.. nem. Nekem lesz könnyebb, ha ő mászik el idáig érte.
A cigit visszautasítja - több marad nekem - de mihelyett elkotródna, a falakat kezdi el vizslatni körülöttem. Meglepődöm. Nem vagyok a társalgás mintaképe, mégis valamiért válaszolok. A rajzaim nekem... szentek. Hacsak valaki köpködni meri őket, halál fia.

- Mikor-hogy. - adom meg a rém egyszerű választ, ami talán nem is annyira válasz, de feleltem. Mégis ahogy az öngyújtómért nyúlva lobban a láng és meggyújtom a cigimet, automatikusan jönnek a további válaszok. - Attól függ épp tiszta vagyok e vagy sem. Előző este tiszta voltam e vagy sem. Vagy éppen üzleti ügyet kell e intéznem. - repül vissza a gyújtó az asztalra és már másodszor élvezem ahogy a forrón gomolygó füst beteríti a tüdőmet. Édes semmittevés! Imádtam ezt az életet...
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Lakás Lakás I_icon_minitime29.10.12 18:14

Kicsit zavar, hogy bár ellenszenves vagyok a férfivel, mégis próbálok nem úgy tenni, mint aki tiszta ideg. Ugyanis, tényleg az vagyok. Nem csak azért, mert frusztrálva érzem magam ezen a helyen, hanem azért is, mivel tudom, alig van már otthon a bogyóból amire szükségem lenne, és mégis erről beszélünk. Legszívesebben megragadnám a nyakát és kilökdösném az ajtón, hogy most szerezze be, de türtőztetve magam, inkább zsebre vágom a kezem, miközben ő a pénzt számolgatja.
Végül amolyan elterelésképpen kitérek a falfestményekre, melyek gyakorlatilag öltöztetik a lakást.
Alaposabban szemügyre veszem a legtöbbet, amit jelen pillanatban látok. A vélemények megoszlanak az effajta művészetről. A legtöbb ember akivel találkoztam és szót ejtett az ilyen festésről, mind pufogva mesélte, hogy milyen undorító és, hogy eltörné az összes huligán kezét tőből. Erre én mindig csak annyit mondtam, hogy "ühümm, igen, ja, persze". Soha nem óhajtottam belefolyni ebbe a vitába már csak azért se, mert nekem nem volt semmi bajom velük. Sőt, melyek színesek, szépen formázottak, még az én tetszésemet is eltudják nyerni. Ezek is hasonló véleményt csalnak ki belőlem. Többek között egy kérdést, mely tényleg foglalkoztat, nem csak azért teszem fel, hogy tovább lopjam itt a napot.
Miközben meséli, hogy s mint halad egy ilyen kép megalkotásával, alig észrevehetően bólogatok, majd végigfuttatom rajtuk a tekintetemet újra és újra.
- Jók... nagyon nagyon jók - vágom rá végül immáron határozottabban bólogatni.
- Na de most szerintem érzékeny búcsút veszek. Holnap után jövök. Este nyolckor itt leszek, hozom a maradék pénzt - vetek rá egy pillantást, majd megindulok az ajtó felé. A köszönés csak annyi jelen pillanatban, hogy biccentek egyet, ezzel be is húzom magam mögött a tákolmányt.
Megkönnyebbüléssel tölt el, hogy ezt is sikerült lerendeznem. Egy ideig nem lesznek problémák a gyógyszer kérdésével az biztos.
Zsebre dugott kézzel indulok el azon az úton ahol jöttem, mind végig odafigyelve arra, hogy ne keltsem fel senki érdeklődését. Nem lenne szerencsés se rám, se pedig a másik manusra való tekintettel se.


// nagyon köszöntem G Wink //
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Lakás Lakás I_icon_minitime29.10.12 18:32

- Tudom. - vágom rá egyszerűen, csak mert olyan szerény vagyok, és fél szemöldökömet megemelve várom, hogy kíváncsi e még valamire, a társadalombiztosítási számomra - már ha lenne ilyen - vagy a hétvégi luxusvillámra Floridában, de mikor ért a szóból, hogy kívül tágasabb, én is leeresztve, lépkedek utána az ajtó felé.

- Akkor két nap múlva. - teszem még hozzá a miheztartás végett, és amint kiteszi a lábát már kattintom a helyére is a lakatot. Frank emberei még mindig veszélyesek lehetnek. Én meg.. nem szeretem a hirtelen letámadó látogatókat - sóhajtok még egyet, azzal megindulva a konyhai kávéfőző felé, már dobom is a tűzre, hogy vagy egy litert magamba öntsek.

(Én is kösz, ÁTADÁSKOR újra itt! Wink )

Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Lakás Lakás I_icon_minitime26.05.13 2:14

George béjbe Cool Blurred Lines Cool

Lakás Tumblr_lx3ozfIxTa1qdcgp6o1_500

A zene ritmusára mozdult meg a csípőm, és nem is titkoltam, hogy mennyire élveztem azt a dallamot, amire akár vetkőzni is tudtam volna. Nos, mondjuk úgy, hogy az idegbeteg napom után a legszívesebben pénz nélküli szexszel vezettem volna le a feszültséget, de csak hangosabbra vettem az mp3 lejátszó hangerejét, és már nagyjából az üvöltve szóló zenére meg is váltam a pulcsimtól a lehető legdögösebb mozdulatokkal, igaz, csak a graffitiken nyáladzó arcok, alakok és feliratok éljenezhettek volna, de nem érdekelt. A zene ritmusára ráztam fel a festékes flakont, rátéve a pisztolyt is, hogy a vonalvezetéssel ne legyen gondom, miközben dolgozom, de ahogy elnéztem, ebből beszívott hullámzás lesz, mert képtelen voltam abbahagyni a rögtönzött - szigorúan balettmentes - fellépésemet, de azért hosszas percek után csak sikerült valahogy lenyugtatnom magam és az előttem terpeszkedő félig kész művet néznem, hogy mit is hozhatnék ki belőle.
Nagyjából három órányi aprólékos munkával elégedetten mosolyogtam a fal mellől a nőre, aki kirajzolódott előttem. Ujjaimmal legszívesebben belemarkoltam volna a fal-melleibe, de nem akartam tiszta mocsok lenni, különben sem hordtam magammal a legtöbbször hígítót, és a kesztyűk is otthon maradtak, de azért a maszkot lepakolva elléptem a fal mellől körbenézve a raktár emeletén. Szörnyen üres volt, és kongott a lélektelenségtől, de azért nagyon is kíváncsi voltam, hogy ezeket a gyönyörű munkákat ki varázsolta ide. Egytől egyig tíz percet szenteltem mindegyikre, hogy alaposan megnézzem a vonalvezetést, a színkeverést, a formákat és igyekeztem kitalálni, hogy milyen lehet az illető. Egyértelműen nem női kéz nyomait hirdették, és jobb lehetőség nem lévén, a pulcsimat terítve ki a padlón leültem a földre, lábaimat felhúzva a mellkasomhoz kisebb terpeszben, kezeimmel megtámaszkodva a térdeimen, mielőtt még az ásványvizet kivettem volna a táskából, azon gondolkodva, hogy sátrat verek ide, csak hogy megtudjam, ki járhat erre rajtam kívül.
Na igen, vajon ő is úgy "tört be", mint én? Igazság szerint nem volt nehéz bejutnom. A tűzlétrára ugyan fel kellett kapaszkodnom, és akkor elszidtam Aurora minden hülyeségét, Jacket, Ricot, és minden tökfejet, aki éppen felhúzott, de aztán.. felérve a falon tátongó lyuk volt az, ami megfogta a fantáziámat. Mindig is érdekeltek a lyukak, és nem voltam képes ellenállni a kísértésnek. Még csak elképzelni sem tudtam, hogy ez fog fogadni. Visszanézve a kéklő majdnem na'vi nőre valami nem volt teljes, ezért felkeltem, megigazítottam a pánt nélküli felsőmet, az éppen csak a fenekemet takaró forrónadrágot, de a tornacipővel már nem foglalkoztam, sokkal inkább a sarokban lévő nagykalapáccsal, amit felkapva visszamentem a falhoz, azt meglendítve pedig a nőhöz csapódott, a melleinél, pontosabban picit beljebb, a fal-melltartó felett kicsivel, megrepesztve a falat.
- Ez így nem jó! - önkéntes építészmérnököt alakítva többször is megismételtem a mozdulatot, ami remekül visszhangzott ebben a kietlen épületben, nem is hallva meg, hogy esetleg nem csak egyedül lehetek a raktárban.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Lakás Lakás I_icon_minitime26.05.13 19:46

to Skye

Lakás Tumblr_mbfczwQgHp1r28isyo1_500

Kurva hosszú nap! Vagy csak én jöttem már ki kurvára a gyakorlatból, rég volt utoljára hogy egy ilyen kellemes kis nő.. egész estés elfoglaltságot nyújtson, és nem mondom hogy nem húztam egész nap a lábaimat. Bassza meg! - vigyorogtam fel még szorítva a kormánykereket de mindjárt otthon vagyok. Egy jó pofa sör, elnyúlok a díványon, feldobom a csülkeimet a rögtönzött kis dohányzóra és máris kifújhatom azt a kellemeset.
Alig két sarokra voltam. A raktártól és már előre a számban éreztem a jéghideg sör kellemes nedűjét, mégsem álltam be közvetlenül a raktár elé. Elővigyázatosság.. szoktam mondani alkalmanként, de az egész csak arról szólt hogy ha a zsaruk vagy valami rosszakaró mégis csak szagot fogna, a lakhelyemet illetően erősen bekeverjünk a képletbe. Egy utcával arrébb. Ott állítottam le a motort, nem voltam lusta dög hogy gyalogoljak, még ha a legszívesebben alig két percen belül már dőltem is volna el a nappaliban. Vagy valami olyasmi.
Elő a kulcs.. nyílik a lakat, nem szaroztam a már régen befuccsolt zárral, a célnak ez is megfelelt - húztam ki a láncot ami közrefogta az ajtókat és belöktem. Elsőre csapott meg az az ismerős dohos szag, itthon vagyok. - vigyorogtam fel, rá a képekre, "Otthon, édes otthon.." vagy hogy is mondja az a cseszett mondás, akárki is akármit mond, én szerettem.
Kattant újra a lakat, csak most magam mögött, ugye.. óvatosság, nem kevés anyag van itt elbújtatva benn, nem beszélve a lóvéról néha, és már meg is céloztam a rozoga hűtőmet, hogy nem szarozva sokat, két üveget alapból elő vegyek. Ééés.. a kanapé! - dobtam rá magam nagyot nyögve, mélyen beszívva a levegőket, jó munka után kijár a jutalom. - dünnyögtem fejben, és így is volt. Ha épp nem szállítok egész nap, akkor is! Megérdemlem. - kezdett el koporászni a kivénhedt dívány karfáján a kezem és csak néztem a szemben fekvő legutolsó rajzomat. Valamiii... nem tetszett. Rajta. Még befejezetlen de túl hosszú volt ez a nap ahhoz hogy most kezelésbe vegyem, ezért csak nézegettem. Majd jön az magától ha eljön az ideje.. - figyeltem az egymásba csúszó vonalakat - vagy ha nem majd teszünk róla. - futott át a fejemen, hogy kokóból még akad itthon két adag, ha épp rám jönne az öt perc.
Kellemes sóhaj.. már a sokadik ahogy csak jótékonyan hátraesik a fejem, megtámaszkodva a kanapé hátán és csak a plafont bámultam. Annyira... üres... És csak ekkor jött az első meglepetés.

- Mi az isten ez!? - motyogtam az orrom alatt a fejemet szintbe állítva ahogy éreztem a reszketést. Elsőre azt tippelem földrengés, de itt!? Vegasban!? Nem vagyok egy zseni, de még csak hasonlóban sem volt soha részem, amikor újrahallom az ütközést, és az ablak volt a következő tippem. Oké, hogy ezek a seggfejek éjt nappallá téve zörögnek itt a közeli építkezésen, de ilyen még akkor sem volt. Ééés a harmadik! És még egy! - A kurva élet... - világosodom meg, félig.. de egy dologban biztos vagyok, hogy ez itt van az épületben. Egyetlen suhintással lököm le a már nyitott sörömet, az habozón folyik végig a betonon, de kurvára nem érdekel! Első gondolatom a pénz, meg a szerek! Mi a faszt csinálnak!? Ez az ami mellékes, de azt tudom hogy én kell hogy a gyorsabb legyek. Első pillantásom a falnak támasztott baseball ütön telepszik meg, de nem szarozok. Az túúl lassú! Menjünk élesben! Ellenőrzöm a derekamnál betoldott késem, a másikat a bakancsom szárában, még jól jöhet, aztán elő is kerítem a pisztolyt az ágy fejéhez rejtve hogy bármikor kéznél legyen ha kéne és magam elé tartva minden rezdülést figyelve lépkedek fel a beton lépcsőkön az emeletre. Ott viszont nem az vár, amit vártam! Vagggy.. elterelés? - fut végig gyorsban a szemem, de sehol máshol semmi mozgás, csak egy vézna hülye tyúk egy kalapáccsal a kezében és épp szétbassza a házamat. Csak ekkor kattant a kezem a kakason, kibiztosítva a fegyverem, és csak lassan lépkedve be az ajtón, kellő távolságban álltam meg tőle, hogy léphessek, ha bármit is szenvedne.

- Első körben te mit keresel itt, és másodikban miért baszod szét a házamat!? - mondtam inkább mint kérdeztem a hátának, ettől függetlenül minden egyes szót kérdésnek szántam, na meg valami elfogadható magyarázatot, miért is készül arra hogy a fejemre borítsa az egész házat. És úgy egyáltalán... mi a faszt keres itt!? Mázlija van. Hogy az esti csajnak köszönhetően nyugodt vagyok, különben már rég egy golyót küldtem volna a bal vádlijába amiért egyáltalán betolta ide a képét. Nemmm szeretem a hívatlan vendégeket. Sőt! A hisztis tyúkokat meg még annál is jobban rühellem! Még ha kőműveset is játszanak.


A hozzászólást George Andrew Goodwin összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 26.05.13 23:36-kor.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Lakás Lakás I_icon_minitime26.05.13 23:24

Már kezdtem volna nagyon is elégedett lenni a munkámmal, és a falhoz simulva szinte úgy fújtam ki a repedésekből a port, de köhögve húzódtam hátrébb, csak hogy egy kis időt hagyjak magamnak arra is, hogy a csípőm ritmusban mozduljon a zene dallamára, és nem is bántam, hogy végül nem haza mentem, a nagy büdös semmihez. A legtöbbször, ha lehetett, csak aludni és pihenni jártam haza, sosem szerettem megülni a fenekemen, ha egy módom volt rá.
- Na még egy kicsit - beszéltem ismét a fal nőnek, szavaim néma fülekre talált, legalábbis azt hittem, mert ahogy meglendítettem a kalapácsot ismét, hogy egy utolsó kegyelemdöfést vigyek be a kőszívnek, a zene hirtelen elhallgatásába egy férfihang elegyedett bele, én pedig összerezzenve a kalapács lendületétől elengedve azt végignéztem, ahogy az egy másik falrésznek szállt, tényleges és nagyobb pusztítást is végbevíve.
- Basszuskulcs! Most nézd meg, mit csináltál!? - mutattam rá a másik graffitiben keletkezett lyukra, morcosan pillantva hátra a férfire, ahogy kivettem a füleseket a fülemből, de ahogy megláttam a felém nyújtott karját, benne a pisztollyal, ledermedtem, de szó szerint, mert még a kezeimet sem mertem megmozdítani, nem hogy a csülkeimen terpeszkedő seggemet arrébb vonszolni a kalapácsért.
- Csak.. gondoltam befejezem, amit elkezdtek. És úgy gondoltam, hogy jobban mutatna a nő repedezett szívvel. És.. ez egy raktár, nem a házad. Tudod mi a különbség a ház és a raktár között? Mondjuk bútorok, komfort, és tisztaság. Itt még a jegesmedvék is eltévednének, akkora mocsok van - ha már nem mászkáltam, legalább a szám járt, de a pillantásom szinte ráragadt a fegyverre, és megmondom őszintén, csak néha féltem annyira, mint most. Huszonkettő vagyok, nem golyóval a fejemben akartam feküdni egy hülye koporsóban, hanem volt még dolgom. Mondjuk a festés, a tánc, vagy bármi, amihez éppen kedvem lett volna.
- Túlságosan is zavart az, hogy nem volt befejezve ez - emeltem fel lassan a kezem a majdnem na'vi felé, aki dölyfösen pislantva figyelt minket, legalábbis olyannak álmodtam volna meg. - És a többihez, ha ez nem is idomul, vagy éppen nem mennének randira azzal az aliennel ott a túlfélen, attól még jól sikerült. Bármit is mondj - fűztem össze karjaimat a mellkasom előtt, ezzel is megemelve kicsit a melleimet, de nem emiatt tettem az egészet, amúgy is már a legtöbb pasi, aki a bárban járt, már ennél kevesebb ruhában is látott. Ruha nélkül csak azok, akik fizettek is egy körre. Hogy még mindig nem akart megölni, lekéselni, cafatokra tépni, vagy éppen lyukasra lőni, lassan megmozdulva, azért neki hátat nem fordítva elindultam a kalapács felé, amit óvatosan a kezembe véve, a földön húzva a fejét visszamentem a korábbi helyemre.
- A többit te csináltad? Vagy azok, akiket lelőnél? - néztem a fickó felé már sokadjára, és csak most rémlett fel a gondolataimban, hogy ki lehet. - Te vagy pucér George! - esett le nekem egy pillanat alatt a felismerés. Na jó, több másodperc kellett, hogy helyre pakoljam őt a fejemben, de akkor is. Egy hős voltam!
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Lakás Lakás I_icon_minitime27.05.13 0:34

Még mindig a pisztolyt tartottam, amikor a spiné valamit nagyon elbaszhatott, de NAGYON...(!!!) és nem messze tőlem csapódott a kalapács egyenesen a falba mellettem. Az isten verje meg! - ráncoltam a szemöldököm azonnal visszatérve a nőre, de a betojt képét látva valami azt súgta nem én voltam az akit a célpontnak kiszemelt.

- Túl sokat jár a szád... - magyaráztam a szemeibe nézve, de nem kerülte el a figyelmemet hogy le se veszi a szemét a pisztolyról. - De arra válaszolj amit kérdeztem! - vettem erősebb hangnemet, de hogy átlyukasztanám e?? Nem, nem hinném, hacsak a kiscsaj nem tesz felelőtlen lépéseket, és bizonyosodik be hogy egy mocskos kis drogos, akinek a fülébe jutott valamelyik lepratelepen, hogy itt rejtegetem a még ki nem szállított anyagot. Nem fognak ezek engem kicsinálni! Azt hiszik, hülye vagyok? A faszt! - tartottam mereven a fegyvert, várva hogy mellébeszélés helyett valami értelmes is folyjon belőle, de nem nyert! Most vagy a liba naív, vagy nekem magasak az elvárásaim, de a tyúk csak mondta és mondta.. én meg csak figyeltem. A mozdulatait. Hogy túl óvatos vagyok!? Azért vagyok még életben!

- Azt kérdeztem hogy jutottál be! - próbálkoztam újra, hátha gyengeelméjű a kicsike, mert a szövegét leszámítva vagy tényleg ketyós egy kissé, vagy be van lőve, vagy ami a legrosszabb, túlságosan is képben van. Nem szeretem ha valaki át akar vágni... - És azt.. tedd le! - utaltam a pisztollyal, a kezében húzott kalapács felé, nem mintha attól félnék hogy azzal esik nekem, hisz mire legalábbis ideérne egy egész tárat beleeresztek, de azért messze jobb a békesség. Na de akkor lepett csak meg másodkörben.

- Hogy neked mi bajod van!?? - kérdeztem még kisebb résre húzott szemekkel ahogy méregettem, de ekkor ugrott csak be valami. Valami halvány kép, a fű.. na meg néhány adag whisky ködös homálya mögül, amibe keveredett némi vodka is... VODKA! - kapott el a felismerés, na meg az a pár vörös csík túl a képeken, ahogy riszálja a kis buksza a másiknál a konyhában. Aurora... - kapott elő a név, én tényleg beteg vagyok! Megjegyeztem, de azt a kis dögöset sem felejtettem el, aki a... HÚGA! - Te vagy az. - adtam ki végül az elméletem, de a szemeim még mindig nem eresztettek ki teljesen.- A kis vörös csíkos.. tegnap! - válaszoltam meg végül a saját kérdésemet, de volt itt még valami.

- Aurora küldött? - kérdeztem most már kitágult szemekkel ahogy átpörgött az egész jelenet, talán tényleg hiba volt megadni a nőnek a címemet. Nézd már még a hugicáját is ide repteti, aki.. DÖGÖS! - ért utol a felismerés ahogy végigfutott a csupasz lábain a szemem, majd vissza - hacsak nem...

- Vagy épp hogy abból akarsz amiből ő kapott!?? - emelkedett meg az egyik szemöldököm, de már inkább kihívóan mint követelve. A pisztoly viszont még mindig ott függött a kezemben. Csak épp most már egyáltalán nem akartam lepuffantani.
Elvileg...
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Ajánlott tartalom



TémanyitásTárgy: Re: Lakás Lakás I_icon_minitime

Vissza az elejére Go down

Lakás

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Similar topics

-
» Lakás
» A lakás
» A lakás elrendezése

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
PRISON FRPG :: Egyéb :: Raktárlakás-