welcome to prison frpg
üdvözlünk
lépj be las vegas-ba!
Amikor meghallod a nevet: Las Vegas, mi jut először eszedbe?
Kaszinók? Féktelen bulik? Black jack? Roulette? A lehetőségek tárháza végtelen, a kaszinók sora gazdagokat dönt mocsokba...
Azonban egy valamire senki sem gondol. Miután a kaszinóban megszeded magad zöldhasúval, nem árt vigyázni a haza úton; Las Vegas sem másabb, mint a többi város. Vannak rosszfiúk és rosszlányok is, akik képesek bárkivel végezni, ha úgy tartja kedvük. Vannak drogosok és más szenvedélybetegek, akik képesek ölni is azért, hogy megkapják a napi adagjukat. Táncosnők és krupiék, akik egy szempillantás alatt elveszik mindenedet. Prostituáltak és maffiózók, akiknek már, ha csak a nevét tudod, már veszélyben vagy. Mi a közös bennük? Egy rossz mozdulat, egy alaposan át nem gondolt lépés, és máris a börtönben találják magukat, ahonnan megszökni, még senkinek sem sikerült...

facebook csoportunk
lépj be
las vegas téged vár
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
csacsogda
súgj nekem egy titkot...
promónk
csak tekintsd meg!
új posztok
kaptál választ?
Grimm
Lara Dawson
14.09.17 3:34
Gimnázium
Saige Hannigan
30.08.17 22:56
a legaktívabbak
a legtöbb posztot írók
Admin (2134)
 
Lyna Frei (777)
 
Desmond Drescher (648)
 
Cassandra Drescher (599)
 
Chad Donaghue (561)
 
Charlotte Collins (493)
 
Jennifer Ariadne Lively (449)
 
Aurora Rossum (399)
 
Veronica Chloe Foster (389)
 
Helena Nina Lemmer (273)
 
Top posting users this month
Benjamin Tate Hunter
 
Simon Whitlock
 
Timur Theodor Volkov
 
Lara Dawson
 

Új téma nyitásaHozzászólás a témáhozShare| .

Lakás

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Lakás 27.05.13 23:05

ezt hallgasd közben *-*

Egy pisztollyal, ami a képembe mosolygott, nem igazán volt kedvem randizni, és ha sokat is beszéltem, megvolt az oka, fogadja már el! Az emberek vagy maguk alá csinálnak, vagy beszélni kezdenek, vagy pedig összepisilik magukat. Hej, de művelt vagyok bankrablásos jelenetekből. Az a sok akciófilm igazi művelt nőszemélyt csinált belőlem. De akkor sem hallgattam rá, továbbra is járattam a számat, ő pedig már megint közbeszólt, mire ráncoltam a homlokom.
- Ácsi, nem azt kérdezted, hogy jutottam be! Akkor arra válaszoltam volna. Az volt a kérdés, mit keresek itt! - oktattam ki szinte hadarva, mielőtt még lelőtt volna, és egy kissé össze is húztam magam, hogy az a hülye golyó még több helyen menjen át, ha.. éppen úgy adódna. Ez az Skye, profi vagy! A pisztolylengetős parancsra sóhajtással váltam meg a kalapácstól, elengedve a fát, de a lábammal utána nyúltam, hogy ne csattanjon a betonon az hangosan.
- Ezek a folytonos keresztkérdések idegesítőek, csak hogy tudj róla - fortyantam fel, de hogy még mindig ott volt az a hülye pisztolya, inkább visszavéve a szövegelésből újra, megint másról kezdtem dumálni, egészen addig, ameddig fel nem ismertem. És csak még jobban ledöbbentem! Csak nekem van akkora szerencsétlenségem, hogy az orromat olyanba ütöm, akitől távol kéne maradnom. Aurora amúgy is területféltő, az a minimum, hogy az agyamat fogja szétkaparni, ha megtudja, hogy összebarmoltam a faszija rajzait, már ha az övék voltak, mert persze, hogy az én kérdéseimre már luxus válaszolni. Mindig így volt. Persze, Skye miért is tudjon bármit is, nem igaz?
- Skye - sóhajtottam a nevem, egy idétlen intéssel, mert hogy ameddig ott van az az izé a kezében, én közelebb nem megyek hozzá! A következő kérdésére csak döbbenten néztem rá, mert nem értettem az összefüggést a nővérem és köztem. Hát nem ott volt, amikor Aurora majdnem vérre ment? Fintorodtam el hirtelen a véres lepedőre, ahogy eszembe jutott, és egy sóhajtással igyekeztem elszakítani magamtól a gondolatot.
- Te meg vagy veszve?! Már miért akarnám én is azt, amit ő is? - értetlenül néztem rajta végig, és csak remélni tudtam, hogy nem a pucérságára gondolt. De azért elég nyilvánvaló, hogy mégis, mert az a stírölő pillantás elárulta őt. - A Barbie-jai fejét is leszedtem, és inkább kisautókkal játszottam - vontam vállat az információ után, felkapva a földről az egyik festékes dobozt és George felé dobtam azt ívelőn, hogy elkaphassa.
- Érdekelt, hogy mi van idebenn, mert mindig keresek új felületeket, ha már a meglévő nem lesz elég, és álmomban sem gondoltam volna, hogy ez - itt körbemutattam- fog fogadni. Hidd el, hogy én jobban meg voltam lepődve, na jó, nem, mert a pisztolyt azért eltehetnéd, nem fogom a hátadat megnyúzni - sóhajtva piszkáltam meg a kalapács fa nyelét a lábfejemmel, de eluntam a felesleges ácsorgást és leültem a pulcsimra, ugyanúgy a térdeimet a mellkasomhoz felhúzva.
- A tűzlétrán jöttem fel, és van egy kisebb lyuk a falon, oldalt, hátul, nem volt nehéz bejutnom. Aztán pedig ahogy megnéztem a graffitiket, nem hagyott nyugodni ez a kezdemény - böktem a fejemmel a már kéklő nő felé, megvonva a vállaimat hirtelen. - Három órát dolgoztam vele, de nem ezt a kócerájt akartam tönkretenni, csak valami hiányzott róla - elnéztem a repedést a mellkasa tájékán, majd a színes indián haját is, és valahogy elégedett voltam. Igen, megint jól sikerült a munka. - A többi a tied, pucér George? - pillantottam a fickó felé, és bíztam benne, hogy a pisztolya már messze járt a rám célzástól.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Lakás 28.05.13 7:21

Felvágták a nyelvét a kicsikének, valamiért mégis tetszett nekem. Na persze nem annyira, hogy ha épp arra készülne, hagyjam hogy elvigye az egész készletem, nagy úr a vérem, de nem vagyok hülye. Nem vettem le a pisztolyt, bármikor jól jöhet ha meggondolatlan lépést tenne, én meg inkább vagyok gyanakvó mint halott.
Aztán mégis sikerült ledöbbentenie. Amit benyögött, de ahogy kutatni kezdtem a fejemben, valahol a mai nap történései mögött, elő is kapartam valami emléket, egy pohár vodka... inkább több pohár, vörös haj, egy hugica... Na szééépen vagyunk! - sóhajtottam nagyot, 1 pont nekem, már ha a túlélési esélyeket nézem, de ezzel neki is mert azt hiszem nem lövöm le. Talán. Már ha nem bizonyosodik be hogy mégis egy drogos kurva.
Felhangzott egy név.. ma már a második, oké, a nők néha az agyamra mennek, mindegyiknek van neve, de most ez sem érdekelt. Skye... Miféle név ez!? Még az életben nem hallottam ilyet. Aztán csak kikötöttünk a lényegnél, mi másért is került volna ide, a hogyan az még mindig rejtély, de az isten verje meg, tuti, hogy kiszedem belőle, nem kell több meglepetés.
A szóóó viszont továbbra is folyt a nőből. Egy darabig még nagyjából követtem amikor felém dobta a flakont, a pisztoly meg közben lelohadt, és ahogy továbbra is lökte a sódert, lassan el is tettem a hátam mögé a gatyámba tűrve. Ha mégis kell késsel is elég gyors vagyok.
Szöveg.. szöveg.. szöveg... De legalább már valami lényeges információ is volt benne, a lyuk.. - rajta a szemem, aztán megint a nőre és nem mondom hogy nem szorult újra keskeny csíkká össze.

- Az a mű... nem azért volt ott, hogy te belemássz...! - mellőztem a további kérdéseket, ha figyelnék minden egyes szövegére 10 percen belül megfájdulna a fejem. - Hogy képzelted ho... - talált most először a rajzra a szemem, de beakadt minden gondolat. Jóóóóóó! Mi az hogy jó!? Mesterien festett, én sem tudtam volna összehozni ennél mesteribbet, de rohadtul nem fogom ezt elköpni neki. Ekkor engedett csak az eddig megfeszült tartás a hátamon, és indultam meg a fal elé. Lassan vezettem végig rajta a szemem, de egy pillanatig sem engedtem hogy a nőőő a hátam mögé kerüljön. Tartsd szemmel! - súgta az ösztön és én mindig engedelmeskedtem az ösztönöknek. Mert ugye már mondtam...

- Igen. - feleltem aztán a semmiből de még mindig nem vettem le a képről a szememet - Az enyémek. - tettem hozzá, nem mintha aggódnék hogy nem érti meg, de így volt. - Ahogy ez is az enyém volt. - fordultam hozzá már teljes tengellyel és megint összehúzva a szemeimet néztem a placc közepén ücsörgő alakjának szemébe - Amibe te egyetlen szó vagy kérdés nélkül piszkáltál bele. - tartottam mindvégig a szemeit - Mégis ezt hogy a jó életbe képzelted?? - ráncolódott ekkor már a szemöldököm, semmi nem volt szent nekem ebben a kibaszott életben csak a munkám. NEM.. szerettem ha bárki is beletúr, pláne azt nem ha önkényesen és főleg bemászva az otthonomba! Akurvaéletbe! Mégsem tudtam komolyan haragudni rá. Vagy berágni. A cucc, nagyon jól festett. A rommá tört szívvel pedig.. egyenesen méltó értéket teremtett a többi között. Elismertem érte. Csakhogy nem minden bűnért jár jutalom! Választ vártam. Azonnal! És hogy neki megyek e késsel? Ugyaaan.. Kár lenne egy kettészelni egy ekkora tehetséget, de valahogy meg kell büntessem. Már csak az kéne hogy híre menjen, hogy George Goodwin egy szar alak, elpuhult, beszari és még gyáva is! A faszt! Hát akkor gyere kislány, ezt játsszuk le!
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Lakás 29.05.13 15:51

nem tudok szabadulni ettől a zenétől ♫

Igaza volt, és én is úgy óvtam a rajzaimat, mintha csak anyatigris lettem volna, a jó pont az volt, hogy abba a leroggyant épületbe csak én voltam olyan hülye, hogy bemerészkedjek. Az emberek többsége nem szívesen mászkált volt elmegyógyintézet falai közt. Na vajon miért? Őt figyeltem, ahogy megközelítette a kék nőt, de nem szóltam semmit, csak figyeltem az arcát. Nem elismerést vártam, mert tudtam, hogy jól csinálom azt, amit, de arról nem kellett senkinek sem tudnia, hogy a táncon és a szexelésen kívül még mihez értek. Az.. intim dolgaimat szerettem csak magamnak megtartani és a graffiti volt életem nagy, eltitkolt szerelme.
Viszont ahogy kérdőre vont, csak enyhén megvont vállakkal néztem fel egyenesen a szemeibe még mindig ülve lent, a pulcsimmal lefedett mocskon. Félnem kellett volna, de hogy már a pisztoly nem mászott a képembe, valamivel nyugodtabb voltam. Valamivel.
- Három órája itt voltál? Vagy meg tudtalak volna kérdezni? Ha hozzád mentem volna a flakonokkal, hogy ugyan hadd csináljam meg azt... amibe belekezdtél, megengedted volna? Vagy inkább a tankodat hoztad volna, hogy kilapíts? - a hangomba valamennyi harag is vegyült, de nem röpködött a kezem a levegőben, mint valami hisztis tyúknak, mert nem, továbbra sem voltam az. - Vagy esetleg nem bújtatsz valahol az emeleten egy aknamezőt? Balettoztam régen, kipróbálhatnánk, mikor nem halok meg - epésen folytattam, de mielőtt tényleg egy rohadt olasz maffiás fejbelövéssel végeztem volna, inkább felálltam, kiporoltam a pulcsimat is, csak hogy egy ideig a falra hányt nőt nézzem, úgy, mintha éppen más munkáját vizsgáltam volna meg, végül egy hosszú sóhajjal néztem George-ra, pontosabban a tekintetem minden négyzetcentimétert bejárt a testén. Ahhoz volt kedvem, én pedig kiélveztem a látványt.
- Sajnálom. Nem tönkretenni akartam a munkád, egyszerűen csak.. meg kellett csinálnom. Képtelen voltam úgy ott hagyni, még akkor is, ha ezzel azt érzed, hogy szétbarmoltam az egészet. Megesik. Neked más stílusod van, nekem más stílusom van, és lehet, hogy nem tetszik neked ott Miss Kék Indián, de ez sikerült - vontam vállat, mert tényleg nem tudtam, mit mondhatnék. Nem akartam szétbarmolni az elképzeléseit, az tény. - Nézd, ha ennyire fájó pont, akkor... nekem is van megkezdett munkám, és fogalmam sincs, mit lehetne belőle kihozni. Ha azt szeretnéd, akkor revansként végignézem azt, ahogy te fested meg azt, ami épp akkor a fejedben lenne - még egy hosszú pillantás a szemeibe, aztán úgy, hogy ne gondolja, hogy amazonként rávetném magam, lassan mozdulva meg a táskámba kezdtem összeszedni a festékes flakonokat.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Lakás 30.05.13 2:48

Tartottam a szemeit. Szó nélkül és erősen. Hogy berágtam volna? Iiiigen, ha nem lenne az a szar ilyen ! Mégis tartottam az ábrázatom, nem kel hogy fogalma legyen róla. Éés nem csalódtam! Ugyanolyan temperamentumos a kicsike mint a nővérkéje, reméljük nem olyan élesek a karmai, de ami azt illeti egyből ráismertem. Vigyorogni támadt kedvem, de az most szarul venné ki magát, ezért minden amit észrevehetett, hogy a fejemen kisimultak a ráncok. Vagggy legalábbis már nem léptem fel olyan erőteljesen. Mégis puhány vagyok. Bassza meg!
Még akkor is a lányt néztem amikor az összekaparta magát a padlón, de nem hátráltam meg csak továbbra is figyeltem. Talán ki akartam ismerni.. vagy lehet csak hasonlóságokat kerestem, elvégre ha csak azt veszem hogy a nővérkével mennyire meg voltam elégedve, elég sanszos hogy a kishúggal is megleszek. Egyre jobban tetszett nekem.

- Túl nagy a szád... - ismételtem saját magamat.. félig.. miközben egy fél fordulatot megtettem, hogy éppen szemben álljak vele. Stírölt a kicsike. Ez már első körben lejött nekem, pedig semmi újat nem mutatok amit tegnap nem láthatott, de azért egy félkomoly mosoly oldalvást becsúszott.

- Túl sokat beszél és ügyesen rajzol. - jutottam aztán már a végkövetkeztetésre még mindig nem véve le róla a szemeimet, de erősen sanszos hogy már az is mosolygott. Pancser! - Életveszélyes kombináció... - fordultam el egy negyed fordulatot csak hogy a kalapács végéért nyúljak és magam után húzva a betonon, visszatámasszam a sarokba. Ott a helye.

- Tetszel nekem! - fordultam aztán vissza felé amikor a kalapács szára megtorpant a falon - De ha még egy munkámba belerondítasz.. meghalsz. – emeltem fel a mutatóujjamat, nem agresszíven, sőt! Épp hogy félig elvigyorogva, de bőven elég hangsúllyal ahhoz, hogy jól tudja komolyan beszélek. Kétszer nem tűröm el hogy belemásszanak az én dolgomba. Eddig egyszer se tettem.

- Lenn van egy üveg whiskym... - indultam el aztán a lejárati lépcső felé, még csak hátra se néztem ahogy előtúrtam a cigimet - ha érdekel, tudod hol találsz. - illesztettem a számba egyet, és mielőtt még meggyújtottam volna, beléptem a fal mögé. Aztán vissza.

- Használd ki, mert ritkán hívok vendégeket. - kacsintottam rá, azzal kifújva a füstöt, eltűntem lefelé menetbe a fal mögött.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Lakás 31.05.13 0:14

Csak egy parányit lepett meg az, hogy George közbeszólt, mire összeszűkülő szemekkel néztem rá, de nem kommentáltam. Egyesek örültek annak, hogy nagy volt a szám, sok mindenre fel tudtam használni. Na oké, lehet, hogy nem mindig a beszéd volt a fő motívum, ha a számat nyitottam ki, de akkor is. Hát amikor még folytatta, mintha ott sem lettem volna! Azért akkor már a karjaimat keresztbe fontam a mellkasomon, és inkább egy szó nélkül végignéztem a kalapácshúzogatását, de egy tapodtat sem mozdultam el onnan, a táskám mellől, pulcsival a kezemben, és igen, sikerült csendben maradnom! Mondjuk akkor, amikor megint megszólalt, igencsak rezgett a léc, de egészen addig kibírtam, ameddig meg nem fenyegetett.
- Nem rondítottam bele! Kiegészítettem, befejeztem! Ha nem tetszik, majd lemaszatolod valami te-féle verzióval - vontam fel a szemöldökömet is, csak hogy ne kelljen foglalkoznom azzal, hogy tetszem neki. Az előbb még le akart lőni, most meg már tetszem. Biztosan szívott valamit. Vagy Aurora átmosta az agyát! Bele sem mertem gondolni, hogy miféle dolgokat művelhettek ezek ketten, mielőtt odaértem, és miután távoztam. Fintorogva ráztam meg inkább a fejem, hogy a tegnapi kéjes hangokra nehogy még elkezdjek itt koncentrálni, mert akkor.. nem lesz ennek jó vége.
Még ott tartottam, hogy a gondolataimat próbáltam rendezni, amikor megszólalt, és úgy sikerült ránéznem, mintha éppen Hasfelmetsző Jacket látnám magam előtt. Whisky? Mindenkivel ezt csinálja? Előbb pisztolyt fog rájuk, utána meg pertut inna? Fura egy alak.
- És akkor most el van felejtve minden nekem? Már nem akarsz kilyukasztani? - kíváncsiskodtam, de mintha a falnak beszéltem volna, ezért elhallgatva néztem megint a falra, ahogy eltűnt volna, én pedig csak pislantottam egyet. Honnan kellene tudnom, hol találom? Nem jártam be az egész hodályt, megakadtam ezeknél a falfestéseknél, is milyen jól tettem! A csend viszont, hogy eltűnt George, kezdett túl nagy lenni, és egy a szemeim hol a lyukat nézték, hol az előttem álló graffitit, és ahogy megszületett a döntés, morcosan fújtam egyet.
- Tegnap vodka, ma whisky... - hajamba merítve ujjaimat kaptam fel a táskám, hogy követhessem a Bermuda-háromszögbe, de csak nem hagyott nyugodni valami, ezért kihalásztam az egyik flakont, hogy csak úgy, még valamit ott hagyhassak a falán. Nem túl nagy, nem igényelt sok munkát, egyszerűen csak le akartam tesztelni, hogy vajon észre fogja-e venni a kis ajándékom a későbbiekben. A lépcsőn már vigyorogva mentem le, de a legalsó fokon megállva először csak körbenéztem a raktárban, megpillantva a fickót is.
- Összeilletek Aurorával. Nála is ugyanakkora rend volt tegnap, mint nálad, most - vigyort villantva rá léptem le a maradék egy lépcsőfokot kikerülve a betonra száradt ismeretlen pacát, és csak egészen halkan köszörültem meg a torkom. - Csak whisky van? Mert haza is kéne jutnom valahogy. Valamikor - lepakoltam a táskámat a padlóra is. - Mondjuk.. nem hullazsákban. A pisztolyt pakold el, nem lesz rá szükséged, csak ahhoz nyúlok már, amit engedsz is - vigyorodtam el, ledobva magam a kanapé karfájára, még ha nem is kínált hellyel. Nem voltam szívbajos sosem. De hogy miért akart pont velem inni? Rejtély! - Mit ünneplünk?
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Lakás 31.05.13 1:43

- De tetszik! - szóltam még hátra mielőtt a számba húztam a cigimet, azzal visszafordultam irányba előre. - Nagyon is.. - vigyorodtam el a szembefalnak, persze ebből ő már semmit sem láthatott, de nem hatott meg. Nem is neki játszottam a fasza gyereket hanem tényleg így volt.

- Eddig se akartalak! Csak blöfföltem! - kiáltottam felfele már a lépcsőn lemenetben de a sűrű beton kellemesen felnagyította a hangomat. Nem álltam meg. Ha érdekli úgyis megjelenik lenn, ha meg nem.. kár érte, de valamiért úgy érzem, nem ez az utolsó alkalom hogy találkoztunk.

Odalenn... teljesen csendes volt minden. Szerettem a csendet, pláne amióta odaát azok a kurva építkezések mennek, jól esett a nyugalom. Kinyitva a konyhaszekrénynek nevezett régi kiszuperált bútor üveges ajtaját, kivettem az alig háromnegyedig telt üveget, és két poharat kihalászva a mosogatóból beleengedtem némi vizet - a sok megárthat - és úgy futólag átlötyköltem. Nincs annak semmi baja! - hullott a hamu a mosogatóba, ahogy a cigarettáért a számba nyúlva a többit inkább kézzel vertem le.
Összekoccant a két pohár a rögtönzött dohányzóasztalon, a seggem a díványon, a sör még mindig szétlocsolva a betonon az üveg ezernyi darabra törve, de most nem érdekelt. Csak félig töltöttem a két poharat. Az egyiket is.. és a másikat, és hátradőlve a kanapén.. vártam. Ha nem jelenik meg a kis vörös, azonnal küldöm is be egyiket a másik után, de aztán végül mégis kellemesen csalódtam.
Hosszú vigyor feszített fel az arcomon.

- Ez meglepő, mert 2 napja még csak nem is ismertem. - szívtam meg a cigimet, aztán az ujjaim közé fogva szétterültek a karjaim a dívány támláján. - De ha te mondod.. - tartottam mindvégig az alakján a szememet, nem éhesen de... már hogyne dugnám meg, szó nélkül ha úgy lenne, most mégis csak inni hívtam egyet. Egyelőre... - Mert mi másra lenne még szükséged? - emelkedett meg kérdőn a szemöldököm ahogy egyre közelebb lépkedett, de nem vagyok étterem, elég szegényesek a készleteim. - De majd én hazaviszlek... - figyeltem még mindig ahogy eldobja a cuccot amiből azonnal kikandikált egy a korábbitól eltérő festékes flakon címkéje. Igényes márka. Vagyis stílusa is akad!

- Már mondtam hogy ne aggódj a golyók miatt! - fordítottam felé az eddig vizsgált táskáról a fejemet, de muszáj volt elvigyorodnom ahogy a mellettem lévő hely helyett tartotta a 3 lépés távot. - De ha ez megnyugtat... - toltam megint a számba a cigimet és kihalászva a derekamnál a fegyvert kényszeredetten löktem fel magam, hogy áttaposva a korábbi szilánkokon a távolabbi szekrény megnyílt ajtaja mögé tegyem. Csak ezután raktam le magam a kanapéra, vissza az előbbi helyemre.

- Nem harapok! - hajoltam hozzá közelebb, teljesen lehalkítva a hangomat, miközben szabad kezem megcsapkodva a mellettem lévő helyet a szemeibe néztem. - Éssss... - fordultam vissza aztán a két kellemesen töltött pohárhoz az egyiket a saját kezembe, a másikat felé nyújtva folytattam a szöveget - ünnepeljük meg azt, hogy egy ilyen mutatós... igényes.. és nem kicsit tehetséges vörös lány pottyant véletlenül az ölembe.. - beszéltem a cigarettával a számban, vontatottan, de a poharat még mindig felé tartva amíg el nem vette. - Vagyis igyunk rád... Skye! - Még egy név... Fasza vagyok!
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Lakás 31.05.13 2:31

Valóban jobban hasonlítunk a nővéremmel, mint hittem volna. Az egy dolog, hogy régebben a szex volt az, amivel pénzt kerestem, de nem gondoltam volna, hogy Aurora is ugyanolyan könnyűvérű lett volna, mint én. Régen nagyon más volt, olyasvalaki, akire mindig is felnéztem. Talán egy kicsit még most is, de inkább elvágtam a gondolataimat, mielőtt még túlságosan is mélyen belemerültem volna ebbe az egészbe.
- Én is évek óta tegnap láttam először - vontam vállat nem törődöm stílusban, nem mintha épp kérdezte volna a családi dolgainkat, de nem érdekelt. Ha egyszer már arról volt sejtése, hogy valaki farkával eljátszottam késsel, Aurora pedig börtönt is megjárta, hát ezzel aztán ki nem adtam neki titkot. Meg különben is, semmit nem tudott kezdeni az infóval. A kérdésére előszedtem az ásványvizet a táskámból, és ahogy felé indultam meg, lepakoltam azt az asztalra, csak hogy tudja, mire céloztam, hagyva, hogy kutakodva nézhessen a táskám felé, nem reagálva azt le, hogy hazavinne, még nem volt rá szükségem. Egyáltalán nem zavart, ő a lakását hagyta számomra pucéran, egy táskában, ahol még csak tamponok sincsenek, nem fog zavarni. De azért örültem volna, ha a cuccaimhoz ténylegesen nem akar hozzányúlni. A festékeim szentek és sérthetetlenek voltak.
- Nem aggódom a golyóid miatt. Az AIDS sem foglalkoztat, csak egy fűrész mellett sem szívesen húznám meg a seggem. Félő volna, hogy beindul - volt formás Skye-fenék, nincs Skye szexi segg - vontam vállat elvigyorogva a végét, mert csak hülyültem, de azért szó se róla, örültem annak, hogy messze került tőlem az a pisztoly. Biztonságosabb volt anélkül, ott, a karfán, és még akkor sem mozdultam el onnan, amikor a mellette levő hellyel kínált, helyette csak a pohárért nyúltam, végigfuttatva a pillantásom a lakásnak nevezett raktáron. Valahogy sejtettem, Aurorával miért érezte magát annyira jól abban a véres ágyban nyögve, szex közben. Na jó, még egyszer végigstíröltem a már ülő George-ot, hagyva, hogy kibeszélje magát, és egy laza mosollyal koccintásra is emeltem a poharamat, benne a barna löttyel.
- Ígérem, hogy többé nem mászok bele.. a graffitis öledbe - kacsintottam rá, mielőtt egyet kortyoltam volna az alkoholból, köhintve egyet pakoltam le a poharat aztán az asztalra is. - Ha jókislány tudok maradni és nem azzal fogok szórakozni, hogy amikor nem vagy itthon, felmászom a tűzlétrán, csak hogy téged idegesítve újabb és újabb nyomokat hagyjak magam után - vigyort villantva egyenesítettem ki a szinte csupasz lábaimat, hogy a karfáról, ha nem is közvetlen George mellé csússzak, de rá, a párnázott részre, nekidőlve a háttámlának, miután az ölembe húztam a whiskys poharat ismét, pontosabban a combjaim közé, a rövidnadrágra pakolva azt kényelmesen.
- Miért nem fogadsz gyakrabban vendégeket? Tudod, lehet, hogy megérné, akkor nem biztos, hogy ilyen hadiállapotok uralkodnának itt - felnevettem hirtelen a fickó szemeibe nézve, és mielőtt még a kezei a nyakamra másztak volna, gyorsan folytattam. - Amúgy megértem. Legalább nem fognak kirabolni téged. Kár lenne ezért az asztalért itt - pakoltam rá egyik lábamat lazán az asztal lapjára pimasz mosollyal. Reméltem, hogy nem másztam bele semmibe a cipőmmel, mert hogy én mezítláb itt nem fogok járni, az is biztos.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Lakás 08.06.13 2:28

Egyből feltűnt az a kósza fintor az arcán amikor a poharakra nézett. Ha nem kell kislány nem kell, több marad nekem! - sóhajtottam bele az egészbe, még azt se véve fel amikor egy üveg víz landolt az asztalon. Mi vagyok én!?? Ááálllat!?? Azt hiszem az marad majd neki, SŐT! Több is mint hiszem, ez így.. lesz, én továbbra is inkább szemeztem a whiskyvel, még egyszer bepróbálkozva nála. Nem jött válasz.. De valamiért nem is hatott meg, talán pont azért amiért a szemem beleakadt a táskából kikandikáló kis dobozra, ami már sokkal inkább felkeltette a figyelmemet. Mi finomat tartogat nekem még ez a lány!??
Mindenesetre ahogy továbbra is szövegelt, inkább láttam jónak megnyugtatni és elpakolni a fegyvert, ha kéne késsel is ugyanolyan jó vagyok, de miért is kéne!? Mégsem bírtam nem vigyorogni közben a következő szavakon.

- Pedig milyen kár lenne érte... - tapogatta végig megint a szemem, már láttam az egészet rendesen, de ahogy fent ült a dívány karján egész jó rálátás nyílt az említettre. Mégsem ezért volt hogy mellém invitáltam. Na jó, lehet hogy ezért IS, de nagyobbat nyomott a latban az elismert tehetsége, na meg az hogy nem szeretem ha fölém magasodnak.
Nem jött... Viszont a pohárra ráharapott! Ami már fél siker, ne akarjuk az egészet, és máris nyomtam a szent beszédet, mindegy mit de valamit mondani kell! Ha már ünnepelünk... - vigyorogtam el a szövegre aztán szemvillanás alatt a cucc már lenn is figyelt a gyomromban.

- Ez azt jelenti hogy mostantól majd folyton rajtam tartod a szemed? - vigyorogtam másodszor miután a pohár végezte aaaz.. "asssztalon" , de aztán komolyabbra vettem a lépteket. - Mindenesetre azt hiszem elég nehéz dolgod lesz mivel szándékaim szerint még ma befoltozom azt a lyukat.. – kacsintottam rá útközben, na nem mintha ne bírnám a tényt hogy csak úgy alkalmanként néha-néha beugrana hozzám a kicsike, de azért erős a sansz, hogy előbb vagy utóbb más is észreveszi, olyan akit ne élveznék ennyire. Mármint a társaságát.
Aaaz viszont egyből megakasztotta a hangomat, és ragasztotta a szemeimet amikor lazán kinyújtózott a kicsike láthatóvá téve mindent amije van, és ahogy lecsusszant melllém.. nah.. jó helyen vagyunk.. - vigyorogtam megint és inkább belekapva a whiskysüvegbe újratöltöttem a poharakat. Az övét is. A lábai között. Hááát perszeee!
A következő szavakon viszont meglepődtem. Ki a fene gondolta volna hogy lakberendező a kicsike... A szemöldökeim a homlokomra csúsztak.. de csak egy rövid időre, aztán újra mosoly köszönt fel az arcomon, és belekapva az asztalon figyelő pohárba, kissé félig felé fordulva a kanapén a háttámlának dőlve elkényelmesedtem.

- Te valami menedzseléssel foglalkozol?? - vigyorogtam fel újra mélyre szívva a füstömet, de a szemeit még a kis.. akciójára se figyelve, egy percig se eresztettem - Inkább azt mondd meg nekem, hogy mióta festesz ilyen veszett jól!.. - villant meg az elismerés a szemeimben, de nem kérdeztem, inkább állítottam. A tények.. tények. Nekem meg van szemem, sőt! Még tehetségem is akad nem kevés.


Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Lakás 09.06.13 2:33

( ♫ ♪ ♫ )

Bólogatva, mosolyogva értettem egyet. Úgy van jól a testem, ahogy, és nem akartam elveszíteni a munkaeszközöm. A melleim, a hátsóm, a lábaim tabuk voltak, de azért nem voltam olyan elvetemült, hogy biztosítást kössek rájuk. Elég volt az a lóvé, amit a munkámmal szedtem össze, pontosabban a testemmel. Nem vagyok alkoholista, sőt, sokszor meg is árt nekem, de ha whisky van, hát whisky van, nem vagyok olyan finnyás, mint a nővérem, de azért az nagyon is látszott George raktárán, hogy női kezek maximum őt érintették, a rendet távolról elkerülték. A szövegelésem, na meg a korty pia utáni feltételezésén elvigyorodtam, és már éppen válaszolni akartam volna, amikor folytatta, mire elhúztam a számat és inkább a falakat kezdtem el bámulni, amit idelent is festmények díszítettek.
- Szóval meggátolsz abban, hogy csak úgy felbukkanjak itt? - kérdeztem vissza inkább mást egy mosoly kíséretében már lent a szivacson ülve, kényelmesen elhelyezkedve. - Amúgy nem vagyok jó kommandózásban, láthattad, hogy most is lebuktam, te meg hoztad a játékodat. Legközelebb ha kérhetem, vibrátorral közlekedj, azt jobban tudnám értékelni - nevettem fel felé pillantva, végignézve, ahogy a poharamat a lábaim közt teletöltötte. Nem szívbajos! De miért is lenne az, amikor pornószínésznek is elmehetne a tegnap után? Atyám, azok a hangok - jutottak eszembe a tegnapi emlékek ott, Aurora házában, mire egy széles vigyor kószán jelezte a férfinek, hogy felőlem aztán maradhat a közelben, még ha nem is csorgat.. whiskyt. De mégsem bírtam ki, hogy ne beszéljek, mert hát minek maradjak csendben? Ha meghalok, úgysem járhatok vissza senkit sem idegesíteni, a szellemekben úgysem hiszek, viszont a szavaira értetlenül vontam fel a szemöldököm, nagyjából ugyanúgy, ahogy korábban ő is tette. Megköszörültem a torkom, egy újabb korty alkohol után a poharat visszapakoltam a rövidnadrág-fedte tangámra, ujjaim végigszaladtak a párnahuzaton, hogy végül egy hosszú pillanatig a félig felém forduló fickón legeltessem a szemeimet. Igyekeztem kevesebb ruhában elképzelni, mert na, nem volt ellenemre az a látvány sem.
- Kurva vagyok - jelentettem be kurtán, hogy megint igyak az alkoholból. - Vagyis voltam. Néha még mindig. De inkább táncolok. Már csak burlesque-ben nyomulok, nem a rúdon pörgök, mint valami veszett mókus az erdőből - vigyorodtam el, ahogy arra gondoltam, hogy Aurora valószínűleg ezért a szememet kaparná ki, de reményeim szerint neki erről fogalma sem lesz, mármint hogy itt miket hordok össze. Nagyon reméltem! Kihívóan néztem a barna szemekbe, kíváncsian várva a meghökkenését, elismerést, bármit, csak hogy valamiféle reakciót válthassak ki belőle. Sokszor a kelleténél is őszintébb voltam, de ha be kellett fognom a pofám, hát megtettem.
- Eddig az volt a bajod, hogy sokat beszélek. Vagy el van már felejtve nekem az? - érdeklődtem tőle megint a pohár után nyúlva, de azért vállat vonva megint a falat fixíroztam, pontosabban a szemben lévő graffitit, annak minden színét, kacskaringósságát és a tökéletességet, amit tükrözött. - Nem igazán voltam oda a suliért. Inkább rajzoltam, nem voltam kíváncsi a tanárok perverz fantáziájára, ahogy a tárgyaikat imádták. Becsúszott egy kis ez, egy kis az, és ahogy elkezdtem a kefélésekért pénzt kérni, és kaptam is dögivel, úgy, amikor nem dugtak, inkább festettem. Már majdnem tíz éve annak, hogy ezt csinálom. És képtelen vagyok megunni. Egyszerűen muszáj graffitiket csinálnom és néha már jobban hiányzik, mint a szex, ha kimarad pár nap - pillantottam a falról megint George-ra kiürítve a poharamat, amit megint visszapakoltam a combjaim közé. - Töltesz? - mosolyogtam rá szélesen, miközben mutogatni kezdtem a rajzai felé.
- Te miért csinálod? Csak mert amúgy tetszenek, nagyon is. Némelyik elég érdekes, én nem tudnék olyanokat csinálni. Úgyhogy.. akár rád is koccinthatnék - emeltem fel a poharat felé, ha kaptam is már a következő adagom vele szembefordulva, oldalról nekidőlve már a háttámlának. És csak ekkor jöttem rá, hogy nem tudom majd hova lepakolni a poharat!
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Lakás 09.06.13 3:39

Mosoly feszített szét az arcomon.

- Nemmm.. téged egy percig sem akadályoználak hogy újra és újra visszagyere, hacsak nem veszed kezelésbe egy újabb rajzomat.. - kacsintottam rá valamiféle vicces hangsúlyt nyomva bele - De vannak errefelé kevésbé.. szívesen látott vendégek, akiknek meg a hullájával nem akarok időt pazarolni. - fogalmaztam tisztán és őszintén most mit kertlejek? Sosem szoktam tekerni a dolgokat, kivéve ha konkrétan fűződik hozzá célom vagy előnyöm, de ez most nem az a helyzet.
A soron következő szavai viszont meg is győztek ebben, és muszáj voltam már hangosan is felnevetni az őszinteségre.

- Bocs kislány, errefelé a hús és vér a divat, nem szarakodom holmi játékszerekkel. - kacsintok rá újra, habááár.. azért eljátszadozom a gondolattal egy pillanatra mennyire is tudnám élvezni ha csak úgy előjátékként eljátszadozna vele. Hm. Lehet hogy nem is olyan hülye ötlet!??
Még mindig az előbbiek kevernek a fejemben amikor csak fogom az üveget, és némi hűtésként csurig töltöm a poharam, és ma már ne igyunk többet de kevesebbet se, az övét is az egyik kedvenc helyemen. A lábai között...
A következő kérdés viszont nem tudom honnan jött! Be is dobtam az első tippemet amire néma csönd volt a válasz. Viszont a szemei az enyémekben ami meg kifejezetten tetszett! Talán el is vigyorodhattam a hosszúnak tűnő percek alatt, de talán csak a szemem az övéiben jelezte hogy mennyire értékelem is a társaságát, mert így is volt, amikor...

- MÉG JOBB! - vettem hirtelen a semmiből jövő lelkesedést, de semmit nem szégyelltem. Úgy általában nem voltam az a típus aki bármiért is szégyenkezne, akinek nem tetszik a pofám, mehet a retekbe, ahogy folytatta viszont.. Naaa.. ez a lány még tartogat nekem meglepetéseket! - De azért veszett mókusként is megnéznélek.. - kacsintottam rá megint, de már valahogy komolyabbra fogva az ütemet és talán egy kóbor sóhajt is belenyomva ahogy a rögtönzött dohányzó tégláin előre dőlve eldörzsöltem a csikkemet.
Aztán amikor visszadőltem, csak hogy kényelmesebben ülhessek muszáj volt megint elvigyorodjak.

- Az attól függ, hogy miről.. - rántottam meg a vállamat, de csak annyira hogy a következő körben az újabb pohár whiskymet is bedobhassam. Erős volt, nem vitás. Igazi drága csemege, ezt nem adtam mindenféle jöttmentnek, csak annak aki megérdemelte. És de még hogy meg is ÉRDEMELTE! - villant meg a szemem, ahogy a kislány egész múltja szinte pillanatok alatt feltornyosult előttem és muszáj voltam megint csak vigyorogni!

- Ejjj.. de sokban hasonlítunk mi ketten... - szűrtem csak a fogaim között ahogy engedelmeskedve a követelésnek először az ő poharát raktam színig, aztán mellé az enyémet, és már nem is szarakodva a kupakkal többet, az üveget úgy egyszerűen raktam vissza az asztalra. - Ki hitte volna.. - ezt már csak mormogtam az orrom alatt mert az ő szája már megint járt, csak azzal a különbséggel hogy ezt most nem is bántam!

- Hogy én..? - sóhajtottam nagyot végül útközben - Ez egy hosszú történet.. - apadt le a szemem a díványra előttem eszembe jutva a régi emlékek - A kérdés mennyi időd is van! - emeltem meg a poharat már a szemeibe, csak enyhe szemöldökemeléssel körítve hogy részemről a fáklyás, most legyek én az ünnepelt! Ez a kis nő.. szó se róla már most tetszett nekem. Kíváncsi vagyok mit tartogat még a számomra a mélyben..
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Lakás 12.06.13 1:22

( ♫ ♪ ♫ )

Jobbnak láttam nem forszírozni a halottas témát, mert még mindig élénken élt bennem annak a fránya pisztolynak a látványa. Hát sosem fogom túltenni magam rajta? De azért... bevallom, nagyon is foglalkoztatott az, hogy mennyire feszíthetem nála túl a húrt azzal, hogy imitt-amott belepiszkálgatnék a graffitijeibe. Nem mintha engem nem kerülgetne a szívinfarktus és a dühroham keveréke, ha az én kicsikéimet zaklatnák, de hát George nem tudott volna rajtuk revansot venni, ezért is lett egyre szélesebb az arcomon feszítő mosoly. Remek, egy egész elefánt befért volna már a számba!
- Szóval... az igazira adod le a voksod? - az a vigyorom ott maradt, de a szemeim automatikusan lefelé csusszantak a fickó mellkasára előbb, majd a hasától is délebbre, hogy szemügyre vehessem, na nem mintha tegnap óta elfelejtettem volna, azt azért nem, igazán emlékezetesre sikeredett a tegnapi alakítása. Mondjuk. Abszolút támogatni tudtam! A reakciója viszont eltért az eddigiektől, ami enyhén szólva is meglepett, de a válasz helyett csak még egyet kortyoltam a már torkomat és gyomromat is felmelegítő italtól, még kényelmesebben elhelyezkedve a párnán szabadon legeltetve George-on a szemeimet. - Aurora elég nagy mókus. Nem kell még egy - vontam vállat mosolyogva nem is igazán törődve azzal, hogy még mire lettem volna képes. Valószínűleg a bedrogozott hintaló forma is menne a rúd körül, ha nagyon megerőltetném magam, de sosem voltam telhetetlen.
Ameddig a cigivel volt elfoglalva, addig beszéltem. Megint. Mint akinek be sem áll a szája, és már én is kezdtem unni azt a sok hülyeséget, ami kijött belőlem, de hát George hibája, ő adott nekem inni, és kínált hellyel, na meg persze bármiről beszéltem szabadon. Olyanok, mint az erkölcsök, valahol Teréz anyánál elmaradtak.
- Hasonlítunk? - pillantottam rá, de ha nem akart, akkor nem sajtoltam ki belőle a választ, csak rábuktam a pohárra, na meg a whiskyre. A következő szavaira felcsillantak a szemeim, megint mocorogva, csak hogy még inkább kényelembe helyezzem magam.
- Azt hittem, te viszel haza. Csak mert akkor nem kell elérnem a repülőm. És még a magánszakácsom sem fog sikoltozni, ha mondjuk nem az ő krémes izéjét kell a számba tömni - a végét már nem bírtam ki nevetés nélkül, jelezve, hogy nehogy komolyan vegyen. Mindezt megfejeltem pár lassú korttyal az alkoholból is, de valamiféle komolyságot erőltettem magamra, csak hogy ne gondolja azt, hogy valamiféle flúgos tyúk vagyok csak, megszólaltam:
- Elmondtam az egész hogyan csesszük el az életemet sztorit, a minimum az, hogy érdeklődöm felőled. Nem azért, mert így illene, hanem mert érdekel. Az, aki olyan rajzokat fest, mint amik ott terpesztenek a falon - mutattam oldalra az egyik művére anélkül, hogy egy pillanatra is elnéztem volna George-ról - fog érdekelni. Márpedig elvileg az ott a te alkotásod - mosolyodtam el azért némileg, magamhoz ölelve a poharat, a fejemet nekidöntve nyugtattam a háttámla tetején. - Amúgy sem vagyok már kicsi, hogy korán ágyba kellene dugnod. Szóval? - kacsintottam rá csak úgy mellékesen.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Lakás 14.06.13 3:25

Nem kerülte el az elkódorgó szeme a szemem és muszáj volt még szélesebben vigyorogjak. 
 
- Mert ez meglep? - emelkedett meg a szemöldököm, nem vagyok egy szar alak, na meg egy pöffeszkedő idióta se, hogy seggfej?? Na az megesik, de nagyon is emlékszem a tegnapi napra, na jó.. félig.. de a lényeg, hogy minden ott volt előtte, nem kellenek nekem holmi műszarok, az igazi is tökéletesen vesz revansot! Még ha tényleg tetszene is amit magában leművel vele..
A többire viszont tényleg nem számítottam! Hohóóó, kicsi a világ! - vigyorogtam szélesen, ki mindenbe nem futok én bele!? Még ha inkább ő is volt aki belepottyant az ölembe..
 
- Na igen... a nővéred nem csak a porondon jóóó! - tettem hozzá hosszú vigyor közben amikor eldörzsöltem a cigimet. - De azért nem mondom hogy te nem érdekelnél.. - tartottam szorosan a szemeit  - Vagy éppen pont ezért! - rántottam félre a fejemet, ezen most mit kerteljek!? Jó a csaj! Nagyon is érti mitől döglik a légy, ami nem jelenti azt hogy a húgocskája ne lenne kiszemelt. Vagy pont ezért... - ismételtem meg gondolatban, ahogy egy másik dolog is megfogalmazódott a fejemben: Vajon milyen lehet egy testvérpárral kettesben? 
Aztán.. mégis valami összecsődült életrajz amit ledarált itt előttem, de végül is én kérdeztem, ne rójak fel neki felesleges köröket, és tulajdonképpen nem is bántam ez a kiscsaj... vvvalahogy érdekelt! Hogy miért és mi módon azt még nem döntöttem el, de az biztos hogy nem lenne jó veszni hagyni egy ilyen, mint kiderült nem csak a rajzban nyerő tehetséget! 

- Ahhhogy mondod! - vágtam rá revansként a szavaira, de kitöltve a még korántsem utolsó kör löttyöket, még mindig nem mostam le a vigyorom. - Kicsi a világ.. - beszéltem csak az üvegnek előhúzva a közhelyet, és ahogy az alja hangosan koppant fel az asztallá avanzsált téglahalmon megint rá emeltem a szemeimet. 

- Én viszlek is... ha hagyod, vagy hagylak, ha maradnál. - emeltem meg a poharat a szemeibe - Csak hogy ne az ő krémes izéjét kelljen a szádba tömni! - tartottam mindvégig a szemeit aztán szemvillanás alatt legurítottam a löttyöt a torkomon. Kellemesen marta végig már a sokadik.
Aztán hogy hogy jutottunk el a szállítás dologtól a többi szövegig... Na az kiesett! De nem is baj, mert a csaj csak mondta és mondta, én meg bólogattam amikor a fal felé intett, aminek száz hogy része volt benne már az x-edik pohár, telipohár(!) whiskynek, de nemigen tudott meghatni a dolog.

- Nos... - kezdtem bele előhúzva minden - még - értelmi képességemet hogy próbáljak valami összeszedettséget is felmutatni... De nem vagyok róla meggyőződve hogy sikerült. - Nincs bajom a késői ágybadugással. - bámultam csak bele a szemeibe, az ő pohara még teli van, az enyém már üres, szórakozottan újra és újra megforogva a kezemben, de eszemben se volt újra az üvegért nyúlni amíg a szeme ott van az enyéimben, és ha inal.. hát lógjon meg ő előre, én el nem engedem!
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Lakás 22.06.13 23:32

Ha elvárta volna sem válaszoltam volna, helyette csak beszédes mosollyal vezettem le a pillantásom az "igazira", hogy értse, nekem sem volt sosem ellenemre az, ha éppen azzal kopogtattak be hozzám. A nyögéseim, az orgazmusaim száma is azt mutatta, hogy mennyire meg voltam elégedve mindig is. Mégsem gondoltam, hogy több szót érdemelne, mert hát na.. minek beszéljünk róla, ha csinálhatnánk is? A következő szavaira viszont felnevettem. Hogy mik nincsenek?
- A nővéremmel semmiben sem hasonlítunk - kacsintottam rá elképzelve azt, hogy ő, Aurora és én... a hideg is kirázott tőle, és igyekeztem elnyelni a feltörni készülő fintoromat. - Vagyis... ahogy hallottam, ő is szereti a szexet.. te is, na meg én is. Ez már elég volna? - váltott át egy mosolyba az arckifejezésem, de azért érdekelt az, hogy miféle okot talált rám, ha már én voltam a téma. Úgy tűnt, van, amiről szeret beszélni, én pedig nem fogom megakadályozni semmiben sem. 
Sok beszédnek is sok az alja kikötöttem valahol a hatodik partner és a graffiti közt, amire ő meglepőbb dologgal reagált, de a kérdésemre adott válasza egyáltalán nem elégített ki, én pedig kíváncsian néztem rá, de semmi. Mintha nem tudná azt, hogy ha szuggerálják, akkor igazán kinyithatná a száját, és elmondhatná, miért is hasonlítunk! Mégis inkább egy másik témát érintve bólintottam a szavaira.
- Nem dobtál ki, pedig összebarmoltam a munkád. Mi értelme lenne nem visszaélnem így a vendégszereteteddel? - újabb vigyor csúszott fel az arcomra. - Van párna a fenekem alatt, alkohol a gyomromban és egy fickó által készített graffitik vesznek körül. Nem kell ennél több - fordultam félig az említett alkotások felé ugyanazzal az arckifejezéssel, perifériából látva, hogy istenesen tűrte az alkoholt. Én meg imádkoztam, hogy ne kelljen túl sokat mozognom, mert akkor dőőől a fa! lett volna, az pedig nem vezet semmi jóra, mert akkor nem hogy nem visz haza, inkább majd reggel ténferegtem volna csak ki a raktárból, de ahogy megszólalt, a pillantásom ismét visszavándorolt a szemeibe, szélesen rámosolyogva azok után, amit mondott. Azzal kinek volt gondja?
- Én is imádom, elhiheted... George - kacsintottam rá, hogy a következő pillanatban egészen közel, szorosan mellé csússzak a heverőn-kanapén-párázott izén, térdeim a combjához simultak, ujjaim pedig rátaláltak az ölében tartogatott pohárra, lassan kivonva azt az ujjai közül hozzáérve a bőréhez. - De a kérdésem az volt, hogy te miért festesz? - adtam a kezébe a saját whiskyvel teli poharam egy korty után, elhajolva a rögtönzött asztalhoz, amire pedig lepakoltam az ő poharát. - Mert az biztos, hogy nem a nők miatt, a nőkért teszed. Aurora sem a munkáid miatt szexelt veled - mosolyogtam rá még mindig mellette, már igen közel ülve hozzá, de nem érintettem meg. Tényleg érdekeltek az okai, a motivációja. A miértek.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Lakás 24.06.13 17:31

Nem kerülte el a figyelmem a pillantása de csak mééég jobban megmosolyogtatott. Tudtam értékelni a modorát, és hogy ez a lány határozottan mennyivel könnyebb mint a drága nővérke..(!?) Már most imádtam érte, még haaa.. MÉG sehol sem jártunk csak az egész elején, határozottan tetszett nekem! És már nem.. csak a rajztehetsége miatt...
Aztán csak szóba került az említett és mivel az igazmondás híve vagyok.. néha.. na meg nem is tagadom meg a benne rejlő tehetséget mind vízszintben, mind függőleges kivitelben, az megintcsak tetszik hogy őőőő viszont mennyire tiltakozik. JÓ! - villant át a fejemen, végül is.. nem baj ha nem is karmolja véresre a hátamat, de egy misét az száz hogy megérne! - vonult rajta nekem is végig a tekintetem, azoknál a csinos lábaknál is elidőzve, de aztán egy mély sóhajjal húztam vissza hozzá a szememet, na meg arra ami közben folyt belőle.

- Az attól függ, hogy mire! - emelkedett meg a szemöldököm újra, úgy néz ki ő is egy felé pedzeget velem, na nézd csak mégis igazam lenne és tényleg nem is különbözünk annyira?
A többi szöveg.. szöveg.. szöveg, mire mégis beleköt valamibe, de hiába azok a kérlelő szemek, nem az a fajta vagyok aki adja magát elsőre. Okééé, valamit-valamiért az alap, de akkor is! Erről majd később!
Ha úgy vesszük be is jön, vagyis vagy kíváncsivá tettem, vagy egyszerűen kezd csak klimatizálódni a kislány, amiért úgy néz ki egész kellemesen beillesztette ide a fenekét. Háttt.. én csak értékelni tudom!

- Örülök neki, hogy így döntöttél. - feszült szélesre a vigyorom, a poharat a magasba emelve de nem koccintanék, az olyan ósdi lenne, inkább csak tisztelet a döntésének. Köszönet.. tökmindegy! - Akkor a tökéletességre! - dobtam is be, nem szarozok, jöhet még több is belőle, habár kiütni magam határozottan nem akarom. Hülyeség lenne egy ilyen nő mellett...
Mégis.. talán csak már sok volt, vagy az hogy egész nap nem kajáltam, így hirtelen vágott fejbe, mégis csak az utolsó szavak akadtak meg a fejemben, de az is lehet hogy csak a tudatalattim dolgozik. Na igen.. jól rajzol a kislány, tényleg minden elismerésem érte, de ahogy csúszik az újabb és újabb pohár, a vérem is egyre éhesebb, ő meg.. na igen, mint egy tálcán kínált legnemesebb királyi falat, pláne amikor még közelebb is húzódik a díványon, egészen a lábamhoz dörgölőzve, a szemem máris ottragadt, aztán a kezemben kutató kezén az ölemben.. na igen, vakmerő a kicsike, de én meg tompa, így amikor kihúzva az enyémet egy újabb pohár kerül a kezembe csak felpillantva a szemeibe mondom tovább a mondókám.

- Mert muszáj.. - tartottam a szemem a szemeiben, de már korántsem volt olyan éhes, mint őszinte, még ha még mindig is a kötél szélén táncoltam. Hogy merre borulok majd le!? Az még kétséges, de most nem is álltam le gondolkozni ezen. Csak tartottam a szemem a szemeiben és na igen. Piszkosul vonzott. Húzott a vérem. Valamiért most mégis képes voltam válaszolni neki. Hogy miért!? A fene se tudja. Talán mert tiszteltem. Azt aki volt benne. És aki odafent feszített a szemembe fenn a falon azon a képen.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Lakás 08.07.13 0:06

( zene zene zene zene Very Happy)

Nem szóltam azért, ahogy ő is végignézett rajtam, sőt, még úgy is mozdultam, hogy véletlenül se felejtse ki a fenekemet ott, a kanapén, már amennyit láthatott abból, ahogy ültem ott, teljes nyugalomban és kényelemben. Jól éreztem magam, és ezt a szavaival meg is spékelte, amire csak rámosolyogtam hosszasan, de nem gondoltam úgy, hogy ki kéne mondanom a nyilvánvalót. Tudja, hogy kurva voltam, most pedig színpadon pakolgatom a csülkeimet és tekergőzöm, ha épp olyan a műsor, nem most fogok szűzkurvát játszani előtte. Azt hiszem azzal már nagyon is el voltam késve.
Tetszett a mosolya! Főleg, ha miattam feszült az arcára az, és egy pillanatig sem akartam volna megfosztani tőle! Sőt, ha lehet még többször akartam volna látni, a pohár emelgetésre pedig csak biccentéssel feleltem, inkább ittam akkor még, de éreztem, többet nem kellene már innom. Az egész napos graffiti közben időm sem volt enni, és nem akartam volna megsétáltatni a rókákat nála, vagy ami még rosszabb, mint egy rossz részeg itt fetrengeni neki majd holnap másnaposan. Ha már megígérte, hogy hazavisz, be is tartom!
De aztán megint beszéltem, mert miért is ne, de túl távolinak éreztem főleg azok után a falrajzok után, amik a falát díszítették, és kíváncsi voltam. Nagyon is. Leginkább arra, amit mások nem tudnak. A miértek, hogy mi vitte rá őt minderre, de az a két szó, amit mondott, nagyon is kevésnek éreztem az én kurva-voltam litániámat követően, mégis felnevettem, már alkohol nélkül.
- Muszáj-muszáj. Ezzel még nem magyaráztál meg semmit - biccentettem félre őt stírölve a fejemet is, de végül egy széles mosollyal az arcomon másztam le mellőle, hogy elinduljak a túrámra a lakásában. Hogy szándékos, vagy véletlen volt-e az, hogy a térdébe támaszkodtam meg közben, fogalmam sem volt. Egyáltalán szükség volt a taperolására?
- Akár azt is hazudhattam volna, hogy Teréz anya reinkarnációja vagyok, te akkor is csak ennyit mondtál volna? - a cipőm puha talpa alatt sercegett a törött sörösüveg szilánkjai, de nem érdekelve egészen a falig mentem tökéletes rálátást biztosítva a hátsó felemre és a szinte fedetlen combjaimra. Sajnálom, nem fogom takargatni őket!
- De mindegyiknek van története. Az egyik a magány miatt született.. a másik attól, hogy nehogy valakinek a fejét a falba verd, a harmadik pedig azért, mert egyszerűen el kell mondanod valakinek azt, hogy mit érzel - siklottak végig az ujjaim a falon a graffiti körvonalait érintve egy sóhaj kíséretében, ahogy a szemeimet is lehunytam egy pillanatra általánosságokról beszélve. - Miért kezdted el? - fordultam vissza felé nekidöntve a hátamat is a rajznak, ami mögöttem lévő falat díszítette. - Őszintén! - néztem George szemeibe távolról, a tenyeremet rásimítva a hasamra. Kezdtem éhes lenni! Ahogy.. számolgatni kezdtem fejben, valahogyan huszonegy óránál lyukadtam ki. Azóta nem ettem semmit sem.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Lakás 08.07.13 1:10

Felmosolyogtam az elégedetlenkedő szavakra. Fura.. Nem szoktam én csak úgy mosolyogni telibe, vigyorogni.. aaazt igeen! Végighúzni úúúgy a szememet, hogy szinte már a nyelvemmel falom fel, de most.. mégis nyugodt voltam. Valahogy… Bassza meg öregszem..(!) – jutottam ki valahogy a már reggeli szövegre, de mit tesz isten.. – jóó vicc, már megint ezek a rohadt szóképek – talán most először.. nem tudtam berágni érte. Mármint hogy nincs már a bugyija a kezemben, a forró lüktetés a számban, az az íííz.. Hogy nem kellett!? A francokat nem! Csak most épp valami más volt ami benyelte a figyelmemet, és azok a szemei voltak. Hasonlított.. A ma reggelire… Aurora.. – villant fel már megint a név a fejmben, de most eszemben se volt rajta gondolkozni. Ez valahogy más volt. Élettelibb… Kiéltebb? Talán. De sosem szórakoztam azzal hogy ki-kinek hányszor volt meg, a lényeg hogy nekem legyen!

- Nem szokásom senkinek se számot adni. – kezdtem bele valahogy megállva útközben, nem megtorpanva, mert a mondatnak vége, de a szemem csak letévedt a térdemen feszülő kezére, aztán arra a csodás kis kerekre, ahogy felállt mellettem. Máskor már én is állnék. Na ja, nem mintha most ne menne. – sóhajtottam inkább és ahogy lébecolni kezdett, szemmel mindvégig követtem.
Tetszett a mozgása. Az viszont még inkább tetszett ahogy belátott a dolgok mögé… Ahogy meglátott engem. Idebenn… és mégis odakinn a falakon szétterülve. Egy darabig talán még néztem. SŐT! Egész biztos hogy még jóó ideig figyeltem, de már rég nem a lábait. Őt figyeltem. Az arcának minden rezdülését, azt ahogy beszél nekem, miután megfordul és a szemeimbe néz. Nem válaszoltam. Egy ideig. Nem mert bármiért is titkolóznom kéne, hanem mert .. mert egyszerűen csak figyeltem. Néztem, mélyen a szemeibe és talán kerestem valamit. A vicces hogy még én se tudom mit kerestem! Aztán lassú mosoly húzott szét a számon, a pohár felköszönt az asztalon az övé mellett, én meg lassan lökve fel magam, hangosan visszakoppanó léptekkel indultam meg felé. De nem mentem neki. Nem. Amikor kis híján már elértem, a pillantásom egészen mellé távozott, és egy újabb elnyomott sóhaj kíséretében durva kezem végigsimította a falat. Talán a legelső rajzomat. Itt…

- Már nem is emlékszem.. – beszéltem csak a falnak, a hangom viszont.. valahogy teljesen egy komplett színt váltott. Nem vettem észre. Één legalábbis nem. – Még gyerek voltam. Egészen… kicsi gyerek. – villantak fel a szemem előtt a képek, amikor anyám megint bepiált, amikor a bátyám üvöltözött vele, én meg elmenekültem. Valahova messzire. Valahová ahol már nem hallottam őket. Először egy pad volt az áldozat. Egy szög? Már ha jól emlékszem. Torz fejek.. fájdalom vésete a festett fa sűrűjében, és utána könnyebb volt. Egy ideig. Valamivel…

- De miért fontos ez neked… - váltott vissza a hangom hirtelen, de nem is igazán kérdeztem, sőt.. észre se vettem mikor lépek elé, teljesen, két karom bezárva mellette a menekülési utat a falon, és egészen közel hozzá, szinte az arcát súrolja a lélegzetem ahogy a szemeibe nézek. Furcsa pillanat volt. Egészen… szokatlan tőlem. Nem is tudom… Talán láttam valamit ebben a nőben, amit ezeddig még senkiben sem. Vagy talán csak a vér szerzett magának egy újabb kiadós löketet…
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Lakás 08.07.13 1:48

Valahogy sejtettem! Nem is igazán gondoltam, hogy majd belekezd életének történetébe majd pont nekem, viszonozva az én szájtépésem. Néha megesett, hogy csak úgy kimondtam bármit, ami bennem volt - na jó, mindig -, de nem sértődtem meg, semmi értelme nem lett volna. Ahogy én is utáltam számot adni a tetteimről és érzéseimről, nem vártam el tőle sem, sokkal inkább foglalkoztatott az a graffiti ott a falon, és hogy már csak azzal, hogy érintettem azt, valahogy nosztalgikus mosollyal kerültem vissza abba a rozoga épületbe, ahol a srácokkal csöveztünk suli helyett, megrajzolva az első terveimet a bohóchalról. De ahogy sikerült befejeznem, valahogy rákaptam az ízére, és úgy gondoltam, hogy George esetében is erről lehetett szó. De attól még érdekelt.
Ezért is néztem szótlanul, ahogy megindult felém, ám az utolsó pillanatban mégis mást választva az ő ujjai is inkább a falat érintették, én pedig nyíltan nézhettem a profilját a beszéde alatt. Nem bántam, sőt! Élveztem, hogy nem csak a gyönyör nyögései szakadtak fel a torkából, ahogy tegnap tette. Most másra voltam kíváncsi! Nem szakítottam félbe, de valahogy sejtettem, hogy az ő fejét is megszállták a múlt emlékei, de azt sajnáltam, hogy csak ennyit mondott, így amikor váltva már előttem állt, a fejemet a falnak döntve néztem fel a szemeibe enyhe dölyfösséget sugározva bennük, a tenyereim a falnak simultak, majd a fenekem mögé csúsztattam azokat végig a falat érintve.
-Nem tudom, miért - néztem az íriszeit, egy pillanatra sem engedve el azokat. - Talán mert a saját példámból kiindulva azok, akik a falakon hagyják a kezük nyomait, azokban több van, mint amit kimutatnak. Te sem csak egy pucér George vagy a sok közül - siklott le a pillantásom a nyakára, onnan le a kulcscsontjára, majd vissza a szemeibe. - Érdekel, hogy neked miért jelentenek ennyire sokat.. És ahelyett, hogy hülyeségekről hadoválnál, ami a kutyát nem érdekli.. már bocs - mosolyodtam el hirtelen, de aztán folytattam is. - Inkább ezekbe feccölsz órákat, csak hogy azt tükrözzék, aki te vagy, ami vagy. Sokkal többet mondanak el ezek a munkák az alkotókról, mintha valakit győzködnél a hülyeségeidről - rántottam meg a vállaimat nem törődöm módon, de nem mozdultam el onnan. Különben sem tudtam volna, mert a kezei és a fal közé szorulva nagyon nem ment volna semerre sem a mission impossible, így pedig meg volt engedve, hogy a szemeit nézhessem közelről, az arcát. Nem bántam.
- Ha nem jó a válasz, még kitalálhatok más indokot is - mosolyogtam fel a szemeibe.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Lakás 08.07.13 15:20

Csak néztem a szemeit. Egész közelről és mélyen bele. Még mindig nem tudom mit akartam tőle, vagyis.. a francokat, dehogynem tudtam, de mégis.. ő valahogy más volt. Összetettebb. Vagy csak én láttam őt jóval többnek mint eddig bárki mást az életben.

Valahogy hirtelen és váratlanul löktem el magam a faltól és vele egyben tőle, miután rövid percek teltek el. Csendben voltam és neki háttal sétálva már csak úgy lépkedtem a felmerülő néma csendben. Nem játszottam vele, nem. Talán mérlegeltem. Gondolkodtam.. pörgettem a fejemet, hogy nekem miért érné meg! Elmondani. Beszélni.. kitálalni vagy úgy egyáltalán bárkivel is megosztani bármit ami az életem része, a múlt.. az okok. Miért.. érné.. meg!? Nekem. És nem találtam válaszokat. Mégis csak elég távol érve tőle, a konyhához talán már közelebb mint hozzá, elmerengett arccal fordultam vissza felé, ahogy éles látást nyerve belenéztem egyenesen a szemeibe.

- Nem tudom miért jelentenek sokat. – vizslattam aztán mégis a padlót – De így van! – pillantottam vissza a szemeibe, talán a whisky volt az ami beszélt belőlem, talán a saját sületlenségem amiért majd később, józanul simán pofánvágom magam vagy szídom amiért támadási felületet adtam bárkinek, de ez most így volt jó. Így éreztem helyesnek. Jónak vagy mi az istennek nevezzem, egyszerűen csak úgy megindult.. és aztán folyt is tovább a szöveg. – Fogalmam sincs.. – rántottam meg mindkét vállam fölfele, ahogy a kezeim is a tanácstalanság jelét mutatva estek aztán vissza a gatyám szélére. Égetően szükségem volt egy cigire! És a szemem be is lőtte a távolban, az asztalon, mégse tettem egyetlen lépést sem közelebb. Egyszerűen csak álltam ott mint egy fasz, és néztem a távolba meredőn a könnyebbséget jelentő dobozt. Na igen. Az kéne.. – futott ki a következő sóhaj, de aztán..

- Amikor még kölyök voltam… és vágytam a csöndre.. a fejemben még kurva nagy volt a zűrzavar. Egyszerűen.. meggg.. fojtott! – példálózott egyszerűen a kezem a saját nyakamon az emlékre. – Úgy éreztem..  pfff! – fújtam ki egy egyszeri levegővel valahogy észbe kapva vagy nem is tudom mit akartam vele, egyszerűen csak jött. És aztán egy másik oldal. – Utána könnyebb volt. – kezdtem bele már egész nyugodtan. – Miután ott volt előttem. A falon. Vagy mélyen a fában. – sóhajtottam a következőt, de a szöveg még mindig nem állt meg. Pfffff.. Bassza meg!Valahogy sikerült megteremtenem.. A CSENDET. – böktem ki rövid szünet után. Megfelelő szavak? Kit érdekel!? Engem aztán nem! Soha nem is érdekelt! Ez az egész! NEM ÉRDEKEL!!! – Na ebből elég volt. - változott újra a hangnem, a lábaim önálló életet lökve bele, belém.. indultak meg vissza az asztalhoz és azonnal felkapva onnan a doboz cigimet egy szálat azonnal a számba is toltam, és mellé marva fel a gyújtót már parázslott is fel a vége. Isssteni volt! Sokat jelentett. Ahogy ez a sok minden. Körülöttem. Csak épp a feléről se tudtam hogy mit is pontosan…
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Lakás 10.07.13 21:39

( Wings ♫ )

Tényleg tetszettek a szemei, egészen addig azokat néztem, ameddig el nem távolodott tőlem, némán, csenddel magamban követtem a pillantásommal a lépteit, még akkor is az alakján függesztettem a szemeimet, amikor megállt. Tudtam, hogy érzékeny területre tévedtem. Mint minden graffitisnél. Aki az igazi rajzokban merül el mélyen, annak jelentést hordoz magában az, amit másokra.. magára hagy a falon. Emléket, segélykiáltást, szórakozást, vagy éppen szépséget. Valahogy tudni akartam, az ő ereje, művésziessége miben rejlik, de mégsem sietettem. A valódi, legbelsőbb érzelmekről cseszett nehéz beszélni, és ha nem is olyan régen vigyorogva is osztottam meg az életemből pár részletet, valahol mélyen tudtam, hogy az életem már rég vakvágányra siklott annak ellenére is, hogy nekem így jó, boldog voltam ott, azzal, amit elértem és a jövőn sem gondolkodtam. Minek?
Valahol itt akasztott meg a gondolatmenetemben, és ahogy beszélni kezdett, a tenyereim a fenekem mögül kisiklottak, egy fél fordulatot téve felé fordulva hallgattam a férfit, de az ujjaim el nem eresztették volna a festékkel elrejtett falat. Mintha abból meríthettem volna ötletet, válaszokat?! A fenéket! Valahol a csend környékén félig lehajtott fejjel, szelíd mosollyal az arcomon néztem le a padlóra, majd onnan a falra, és már teljesen afelé fordulva, tíz ujjammal követtem a színárnyalatok apró változásait, miközben még mindig őt hallgattam. Elvarázsolt!
Lehet, hogy csak a graffiti, lehet, hogy a fickó által keltett érzések, és csak akkor fordítottam hátat a falnak, amikor elhallgatott, eltűnt a perifériáról.
- De már nem a csend miatt festesz, rajzolsz. Az a gyerek már régen felnőtt - azért itt köhintettem, mert nem fogok bejárónőt játszani, csak egy vendég voltam, akinek a segge alá párnát tettek, és akit haza fognak vinni, ha már meguntak. Mintha egy láthatatlan kötél feszült volna köztünk, én is megindultam felé, de ahelyett, hogy cigit kértem volna, az ujjaim a whiskys pohárra siklottak, egyet kortyolva a löttyből, aztán azt George felé nyújtottam, és ha elvette, megindultam megint az én magánkörutamon, valamerre a heverő mögé, csak úgy, kíváncsian.
- Magad miatt teszed most. Nem azért, hogy bárkit, bármit is kizárj a fejedből - beszéltem neki háttal, de valahogy ezek a szavak nem csak azok voltak, hanem az én életem is. Egy ideig néztem a falat, hirtelen megfordulva a tengelyem körül csípőre tettem a kezeimet is.
- Látni akarom az összeset! Most! - mosolyogtam rá röviden ellenvetést nem tűrően. - Csak mert tetszel nekem! És tudni akarom, hogy mik vannak a fejedben, amiket szabadon is engedsz - megindultam felé, és ahogy a heverőt elértem, kezeimmel megtámaszkodtam rajta, érdeklődve végigstírölve megint a fickót. - Utána pedig... rendelnék pizzát, kínait, mexikóit, tök mindegy, akár szárított szöcskét is képes lennék megenni, de te is segíthetsz, ha akarsz - nevettem fel hirtelen, mert tény.. a gyomromba szinte semmi nem került még ma.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Lakás 15.07.13 15:37

( Snoooop..♫ )

Émelyítő volt a füst! Pedig csak sima, nem füves, mégis olyan mélyet szippantottam belőle hogy az egész egyszerre terítette be a tüdőmet. Mert muszáj volt... Muszáj.
Aztán mégis a hangja volt ami visszarántott, vissza a kibaszott emlékekből, a múltból amit már rég eltapostam mélyen, és két ujjam a cigarettáért nyúlva vettem ki a számból hogy beszéljek.

- Nem.. Már kurva rég nem vagyok gyerek. - csúszott ki a füst legvége, mégse éreztem szükségét hogy bármit is hozzá rakjak. Csak figyeltem a lányt. Mindazt amit művelt előttem, és mint egy lassított felvétel, úgy tapogatta le a szemem, mégse a teste érdekelt. Perpill valahogy nem. Sokkal inkább amit belül rejtett. Ki ez a lány?? Beesik itt nekem, teszi a szépet, mert szép is, meg kell hagyni.. - fújtam ki az újabb füstöt, valahogy mégse értettem. Mit keres itt? És főként hogy mit akar tőlem... Mert ha engem akarna már rég benne lennék, de ő inkább.. valahogy meghámoz. Vagy legalábbis ezt éreztem és én mégis engedelmeskedem neki, nem ellenkezem. Bassza meg...
Aztán mégis megindult felém, én meg egy tapodtat sem mozdulva csak néztem. Még akkor is amikor lehajol a pohárért és a szemeimbe nézve kortyol bele, aztán a pohár a látóteremben, én meg lassan nyújtva ki felé a kezem veszem el, és még mindig őt figyelem amikor újra lépkedni kezd.
És megint beszél. Hogy igazat e? Talán.. Meglehetősen. Én meg csak szívtam a gyorsan fogyó cigimet és figyeltem ahogy megfordul és a hirtelen kitörő lelkesedést a szemeiben.

- Az én fejem elég veszélyes terep... - mosolyodtam el, de csak úgy könnyedén, amikor kifújtam az utolsó füstömet és félig hajolva a dohányzó fölé, eldörzsöltem a maradék csikket hogy ledobjam a poharak mellé az asztalon. - De... te tudod... - sóhajtottam újra fel, egy mosoly árnyékával a szemeimben és ahogy kiegyenesedtem jobb kezem már húzta is ki a telefont a farzsebemből és dobtam felé, hogy rendeljen.

- Egyes szám... pizza, a kettes kínai. - kacsintottam rá sebtiben - A vendégem vagy! - mosolyodtam már élesben is el, azzal végiggurítva a bal kezemben feszítő maradék whiskyt a torkomon, halkan koppanva fel tettem le a poharat és indultam meg lassú léptekkel a galériára vezető lépcső felé.

- Aztán gyere.. - szóltam csak az orrom elé, végig háttal felé, és azon járattam az agyam, hogy hol is kezdjük. Merre. És már voltak is ötleteim...
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Lakás 23.07.13 1:36

( ♫ music time ♪ )

Elmosolyodtam. Fogalmam sem volt, miért, talán az volt az oka, hogy igazat adott nekem. Néha már nagyon untam és utáltam, ha semmibe néztek, de annál sem volt rosszabb, mint amikor meg kellett játszanom magam. Itt, vele, nála... önmagam lehettem, és ezt értékeltem, nagyon is. Mondjuk azzal, hogy nem voltam a nővérem húga - én rúgtam volna seggbe magam legelső alkalommal. A kesernyés íz már a torkomat is végigégette, de nem foglalkoztam vele, helyette bólintottam a szavaira. Valószínűleg így volt, a fogadtatás sem volt túl szívélyes, de onnantól kezdve egy deka panaszom nem lehetett George ellen. Mondjuk úgy, nagyon is jól éreztem magam vele, és ahogy nem mondott nemet, elégedett vigyor feszült rá az arcomra. Nyertem! Mégis csendben néztem végig a mozdulatait, a telefont pedig elkapva csúsztam fel a kanapé háttámlájára, csak hogy leengedve magam huppanjak a szivacsos részre, már pötyögve is be a számot vissza nem utasítva az ajánlatát. Majd.. maximum meghívom egyszer az egyik előadásomra cserébe, ha megélem azt a napot még.
- Gondolom sok hús, semmi biomassza cucc - hogy tudtam volna mi az, túlzás lenne, de valahogy nem volt kedvem tehenet játszani, és miközben vártam, hogy felvegyék a túloldalon, a szemeim valahogy ott ragadtak a nadrágba bújtatott feszes hátsóján, még akkor is, amikor a vonal túlvégén már nagyban kiabálták a halló-hallót. Ki nem szarta le, ha ez a kilátás-belátás? De ahogy eltűnt, egy pillanat alatt rendeltem meg a legnagyobb, legragadozóbb pizzát is, hogy aztán felkeljek, a mobilt a zsebbe csúsztassam a combomnál, majd megfogva a whisky-s üveg nyakát George-nak gyors léptekkel mentem utána.
- Egyelőre nagyjából fél órás előadást kérnék. Utána meglátjuk, mi érdekel... rólad... belőled - a szemeim megtalálták az alakját az emeleten, végig is tapogatva a testét ráérősen centiről centire a szemeimmel, és még mindig tetszetős volt, ahogy tegnap is pucéran. Közelebb sétáltam hozzá, de a szemeim azon a graffitin akadtak meg, ami éppen mögötte fedte a falat, hirtelen meggondolva magam.
- Az igazat szeretném. Ha úgy gondolom, hogy hazudsz, akkor iszom - hogy ebben mi volt a jó nekem, franc se tudta. A lényeg az, hogy már két és fél pohár alkohol után még álltam a lábaimon. Meggondolatlan voltam, de az ajánlatot már nem vontam vissza. - Nem akarok a kocsidba rókázni, szóval gondold meg, mit mondasz - vigyorogtam rá már mellé lépve egészen közel hozzá, és hogy bebizonyítsam, egy korty erejéig rácuppantam az üveg szájára. Isteni és borzalmas is volt egyszerre!
- Te bármikor ihatsz - mosolyogtam rá már egészen szélesen, és vártam, hogy tegyen, mondjon bármit.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Lakás 23.07.13 2:35

( Zene.. ♫ )

Talán egy kóbor vigyor.. Talán még ennyi be is fészkelte magát ahogy úgy festett mint valami gyerek, de aztán annyiban hagytam, egy köztes bólintás útközben és elindultam fel az emeletre. Ha tényleg akar majd követ. Ha meg nem... Ez most nem fordult meg a fejemben hogy mi lesz ha átver, ha egy pillanat alatt lelép a telefonnal benne a számokkal és a címekkel én meg szophatom a faszt egész hátralévő életemben. Bíztam benne. Hogy miért? Nem tudom megmondani és nem az a válasz hogy mert a tegnapi kis dögös húga, az meg a nővére, hanem mert.. mert egyszerűen így éreztem. Hogy bízhatok benne. Pokoli egy szar érzés.. De egyszerűen csak szokatlan.

Felérve az emeletre a lépcső tetején álltam meg. Még hallottam a hangját, ahogy rendelt, de egyáltalán nem figyeltem. Egészen másfelé járt a fejem, a rajzok.. a festések.. csak lassan simult végig a kezem egyetlen lépést téve csak meg közelebb, már nem is emlékszem mikor jártam itt utoljára. Hogy a legutolsót mikor festettem, de az biztos hogy nem tegnap volt.
Caplatás.. lépések a felvezető fémvázas fa lépcsőkön, de még mindig nem emeltem hátra a tekintetem. Ő volt az. Biztos voltam benne és ahogy nem féltem a telefonnal, most sem tartottam tőle, még akkor sem amikor mögém lépett.

- Tudnom kell mire vagy kíváncsi. - fordultam meg hirtelen közvetlenül előtte, és először lentről vonultattam végig a szemem rajta felfele, csak egy pillanatra akadva meg a kidudorodó telefonnál a zsebében aztán haladtam is tovább végül megállva a szemeiben. - Ez nem múzeum.. és én nem vagyok teremőr.. - beszéltem egész közelről a szemeibe és habár az előbb teljesen másfelé ragadt a figyelem abban azért biztos voltam hogy még mindig.. izgatja a kedélyeket.
Aztán mégis másfelé pillantott. Egyenesen mögém a vállam fölött én meg.. beszélnie sem kell értettem a célzást ezért megfordultam és mélyen teleszívtam a tüdőmet.

- Vagyis akkor ez ösztönözzön engem hogy igazat mondjak. - kérdeztem ezt már arccal a falnak, talán pont ezért is nem látta ahogy egy félkör mosoly árnyéka végigfut a szájszélemen. Felé fordítottam a fejem. Közvetlenül akkor mikor mellém lépett, de csak az arcán időztem el, egészen addig míg megemelte az üveget és amikor felém tartotta én érte nyúltam. De én nem ittam bele. Még.. nem. Előtte..

- Ezt itt emlékezetből véstem. - tartottam rövid szünetet. - Anyám nővére. Irdatlan egy hülye kurva volt az a nő! Madarakat tartott.. mindenfele. Néha szabadon engedte.. madárszar mindenütt a lakásban.. ő vigyázott rám. Néha.. A ritka alkalmakkor amikor az anyám inkább részegen fetrengett... - tartottam felé az üveget, és ha ő ivott, én is hasonlóképp megtettem közvetlenül miután visszakaptam a kezembe.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Lakás 26.07.13 16:00

( ♥ zene kell... mindig )

Ahogy felért a pillantása a szemeimhez, rámosolyogtam csak úgy, mert ahhoz volt kedvem és mert nagyon is jól esett, és ahogy megszólaltam, könnyed hangsúllyal libbentek hozzá a szavaim.
- Azt akarom tudni, ami hozzájuk köt. A fejlődésedet látni a rajzokon és elképzelni azokat nézve, hogy milyen lehettél akkor - nem foglalkozva azzal, hogy nem akart múzeumosat játszani... azt fog. Pontosabban az életének tortaszeleteit fogom lassan a magamévá tudni, addig, ameddig már képtelen volnék többet fogyasztani. Belőle. A férfiból, akit eddig még csak nem is ismertem. Valahogy vonzott, az, amit csinált, az, amiért tette mindazt, amit. Az ok pedig... a fene tudja. De kellett. Nagyon is, pontosan ezért is tettem azt az ajánlatot, a szavaira pedig csak bólintottam, igaz, azt nem igazán láthatta. Még egyszer végigsiklott a pillantásom a hátán.. csípőjén, és a fenekén, ahogy korábban ő is megnézett.
- Ösztönözzelek én az igazra? - nevettem el magam már mellé lépve, oldalról rásandítva, de a szemeim azonnal visszataláltak a szemben lévő alkotásra, amiről beszélni kezdett. Üvegtelenül, elgondolkodva hallottam, és megpróbáltam elképzelni a nőt, akit leírt a szavaival, viszont sokkal könnyebb volt látni is.. Talán percek is eltelhettek, ameddig a színeket figyeltem, a formákat, vakon nyúltam az üvegért, amit felém tartott, és mielőtt még ittam volna az alkoholból, csak egy kortynyi illatot engedélyeztem magamnak.
- Remélem már meghalt - néztem George felé átnyújtva neki az üveget, és ha elvette, engedve az ösztönösségnek a falhoz mentem, a körmeimet csúsztattam végig a festmény-nyakon, egészen addig, ameddig színes por nem fedte ujjbegyeimet, amit azonnal a rövidnadrágomba töröltem a fenekemen egy fintor kíséretében. Nem magával a festékkel voltak gondjaim, neeeem, azt soha, csak a nő... a legszívesebben... mégis azt reméltem, hogy a kukacokkal kergetőznek a csontjai a sírban! Még pár pillanatot eltöltöttem a nőt figyelve, és csak aztán fordultam vissza a férfi felé egy sóhajtással.
- Az én anyám ezekhez képest maga Teréz anya - borzongtam bele, de most nem én voltam a lényeg, hanem ő. Visszaléptem hozzá, egészen közel hozzá, és tudva, hogy nem azt ígértem, kivettem a kezéből az üveget, hogy egy istenes korty után mélyen, kutatón a szemeibe nézhessek. - Szeretted őket.. egy kicsit is? - kérdeztem, de az sem volt baj, ha erre a kérdésemre nem válaszolt. És ha tovább lépett, akkor követtem őt. Idefent.. bárhova.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Lakás 26.07.13 17:49

U.a. a zene..♫

Egy szót sem szóltam a szavaira. Csak tartottam a tekintetét, erősen.. és kitartóan. Csak tudni akartam. De arra még én se mernék megesküdni hogy mit is pontosan, egyszerűen csak figyeltem azokat a szemeket és csak akkor fordultam meg amikor láttam hogy az övé viszont elkalandozott..
Meglepett az ajánlata. Habár nem is tudom mi lepett meg benne, de naná, hogy belementem. Soha nem árt meg egy kellemes este.. - nyeltem útközben egyet ahogy a szám szomjazott a whisky ízére, de az üzlet az üzlet. És én mindig tartottam magam az üzletekhez.
Amikor mellém lépett nem akadtam fenn a szavain. Sokkal inkább lekötött az arcának vizsgálata, mégis olyan hirtelen fordultam vissza a képre és kezdtem beszélni hogy még én magam se értettem. Nem szoktam én kiteregetni a családi szennyest úgy nagyjából senkinek. Mégis úgy folyt belőlem minden szó, félig igaz, félig nem.. de ez már csak a játék része, mintha olcsó whiskyt öntenék le a nyelőcsövemen.

- Hét éve. Kiszikkadva találtak rá a lakásán nyakig szarba temetkezve a rohadt madarainak a dögjeivel. - figyeltem még mindig a rajzot, felidéztem, talán.. néhány jelenetet a múltból, néhány érzést, megtapadva a falon a szemem, de amikor felém nyújtotta az üveget véget ért minden és eltépve a szemeimet jóóó mélyen húztam bele. Egészen addig nem is mozdultam, talán a világ is megfagyott körülöttem amíg nem volt ott újra előttem. Megint a szemei. Azok voltak amik újra betéptek és ahogy lefűzte az ujjaimat az üveg nyakáról én engedtem. Úgy a whiskynek, ahogy a szavaknak, amikor megintcsak a szemeibe szólaltam meg.

- Nehéz dolog valakit szeretni. - tartottam mindvégig egy pillanatra sem eresztve, de nem is állt szándékomban egy pillanatig se elengedni, kivéve ha ő.. meg nem törte a "kapcsolatot". - Gyűlölni sokkal könnyebb. - vezettem vissza fölötte a képre és ha útközben visszakaptam, a számhoz emeltem a whiskymet.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Lakás 26.07.13 21:52

( megint más Very Happy)

Próbáltam kiigazodni, de az istennek se ment. Mégis mit vártam? Tegnap láttam meg először ruha nélkül, ma meg összebarmoltam az egyik rajzát, és most... nagyon máshol járunk, olyan helyen az életében, amire még nem volt példa. Ha képes lettem volna, egyben engedem le a raktárban található összes alkoholt a torkomon, de hiába, akkor is ott lett volna előttem a férfi. Akkor is érdekelt volna, ő maga.
- Hülye csirkék lehettek, ha a dögszagra sem másztak ki a házból - fintorogtam megint, a csirkék ebben az esetben a madarakra vonatkozott, mert ki nem tett magasról arra, hogy milyen csilli-villi szárnyasok voltak? Elgondolkodtam egy pillanatra, hogy vajon velük is annyit foglalkozott-e a George által kurvának titulált nő, mint amennyit vele még régebben, de inkább eltereltem a gondolataimat és újabb kérdést tettem fel, és el nem szakadva a szemeitől vártam a választ, de valahogy nem csalódtam. Pontosan ezt sugározták a léptei, a reakciói, de valahogy a rajzaiban más volt, önmaga.. akit mindenki elől el akart volna rejteni. Még akkor is őt néztem, amikor George már a falra koncentrált whisky-zés közben. Egy hirtelen ötlettől vezérelve kiszedtem a telefont a zsebemből, de ahelyett, hogy a kezébe adtam volna, még két lépést tettem felé, már egészen a férfihez simulva, az üveget tartó keze alatt siklott hátra a mobilt tartó kezem a hátsójához, hogy a másik, szabad kezemmel is rásegítve csúsztathassam bele az ő zsebébe a kütyüt.
- Sokkal könnyebb - ismételtem el az ő szavait, és ha ő rám nézett, akkor végig a szemeit figyeltem, csak egy kissé elhúzódva tőle, hogy ne maradjon a seggén a két tenyerem. Amit amúgy nem bántam, de most volt rajta ruha, és amúgy is a nővéremet dugta. Őrülten jól, ahogy hallottam, de az már a tegnap volt.
- Miért őt alkottad meg az anyád helyett? - kérdeztem visszatérve a rajzhoz. - Vagy ő is itt van valahol? - vezettem végig a pillantásom a falakon egy másodpercre elidőzve az én művemen, amire istentelenül büszke voltam ebben a pillanatban. És ameddig ő úgy gondolta, hogy egy falrajzot nem veséztünk ki, én ugyan nem fogom siettetni őt.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Sponsored content



TémanyitásTárgy: Re: Lakás

Vissza az elejére Go down

Lakás

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
2 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

Similar topics

-
» Lakónegyed
» Mayakashi Kaen agglegény lakása
» Karada lakása
» Kumogakure lakóházai
» Akari klán rejtekhelye és lakása

Permissions in this forum:Válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
PRISON FRPG :: Egyéb :: Archívum :: Raktárlakás-
Új téma nyitásaHozzászólás a témához