welcome to prison frpg
üdvözlünk
lépj be las vegas-ba!
Amikor meghallod a nevet: Las Vegas, mi jut először eszedbe?
Kaszinók? Féktelen bulik? Black jack? Roulette? A lehetőségek tárháza végtelen, a kaszinók sora gazdagokat dönt mocsokba...
Azonban egy valamire senki sem gondol. Miután a kaszinóban megszeded magad zöldhasúval, nem árt vigyázni a haza úton; Las Vegas sem másabb, mint a többi város. Vannak rosszfiúk és rosszlányok is, akik képesek bárkivel végezni, ha úgy tartja kedvük. Vannak drogosok és más szenvedélybetegek, akik képesek ölni is azért, hogy megkapják a napi adagjukat. Táncosnők és krupiék, akik egy szempillantás alatt elveszik mindenedet. Prostituáltak és maffiózók, akiknek már, ha csak a nevét tudod, már veszélyben vagy. Mi a közös bennük? Egy rossz mozdulat, egy alaposan át nem gondolt lépés, és máris a börtönben találják magukat, ahonnan megszökni, még senkinek sem sikerült...

facebook csoportunk
lépj be
las vegas téged vár
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
csacsogda
súgj nekem egy titkot...
promónk
csak tekintsd meg!
új posztok
kaptál választ?
Grimm
Timur Theodor Volkov
Today at 0:33
Városháza
Logan Whitmore
10.11.17 19:57
Emily & Derick
Emily Hastings
07.11.17 20:14
a legaktívabbak
a legtöbb posztot írók
Admin (2134)
 
Lyna Frei (779)
 
Desmond Drescher (649)
 
Cassandra Drescher (599)
 
Chad Donaghue (561)
 
Charlotte Collins (493)
 
Jennifer Ariadne Lively (451)
 
Aurora Rossum (399)
 
Veronica Chloe Foster (389)
 
Helena Nina Lemmer (273)
 
Top posting users this month
Simon Whitlock
 
Candice Westmiller
 
Rebekah Walker
 
Benjamin Tate Hunter
 
Lyna Frei
 
Jennifer Ariadne Lively
 
Austin Dawson
 
Logan Whitmore
 
Crystal Haynes
 
Timur Theodor Volkov
 

Új téma nyitásaHozzászólás a témáhozShare| .

Teaház

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
2134
Join date :
2012. Jan. 27.

Admin


TémanyitásTárgy: Teaház 25.06.12 0:55

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://prison.forumsr.com



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Teaház 24.09.12 13:55

// Ryan O' Neil //

Ebből a napból már most elegem volt, pedig még a java hátra van, ahogy az lenni szokott! Talán mégsem gondoltam végig, hogy hirtelen ennyi mindenbe vágtam bele, kezdtek kissé fejemre nőni a dolgok, de tudtam, hogy csak össze kell szednem magam, és úgyis boldogulni fogok, csak mikor hirtelen megszalad a munka, akkor ritkán, de megesik velem, hogy megzuhanok. Bár ez inkább fizikai mint lelki, egy kis pihenő, és újult erővel tudok belefogni ismét mindenbe. Most is valahol ennek a felhalmozódásnak a közepén járhattam, de még mindig annyi elintéznivaló állt még előttem, hogy nem adhattam fel itt a dolgok kellős közepén. Így csak egy hatalmas sóhaj, és folytattam, állva azt, ami még mindig rám várt.
Dél körül volt egy előre megbeszélt találkozóm, már jó időre leegyeztettük ezt az időpontot. Alapjáraton hivatalos ügyekben jobban szerettem az ennek megfelelő környezetben megbeszélni a dolgokat, vagy esetleg egy kávé közben, de mivel ma már vagy 4 csésze erős fekete bennem volt, nem mertem megkockáztatni az újabb adagot, így mivel dél körül jártunk, és ha már az ebéd nem jutott eszembe, így a teaházra esett a választásom. No igen, persze ezt is csak az asszisztens jegyzetelte fel, ugyanis nem konkrétan a célszeméllyel sikerült beszélnem.
~Naná, hogy nem, ügyvédek!~gondoltam.
Igazság szerint ha rajtam múlt volna a dolog, akkor szó szerint tojnék bele ebbe az ügybe, de a jelen pozíciómban, ezt sajnos nem tehettem meg.
Az egyik riválisom a politikában, név szerint Harold Charlstown nem talált rajtam eddig fogást, így igyekezett minden olyan dolgot felkutatni, amivel valamit elérhet, hogy befeketítsen. Állítólag talált egy olyan embert, akit lefizettem, hogy olyan információkat biztosítson nekem a többi politikusról, amivel saját magamat a későbbiekben előnyös posztba juttathatnám. Ez természetesen hazugság volt, ebben a szakmában már megszokott is, hogy ha tisztességesen nem megy, akkor más módon próbálkoznak az emberrel. Sajnos a dolog odáig fajult, hogy vizsgálat indult az ügyben, és miután megkaptam erről az értesítést, kiderült, hogy nekem is szükségem lesz egy ügyvédre, biztos ami biztos alapon. Édesapámmal való beszélgetés során jutottam el Ryan O'Neilhez, ugyanis apám javasolta, hogy esetleg keressem meg őt, ő már korábban egy orvosi perrel kapcsolatban dolgozott vele együtt, és csak ajánlani tudta. Nem akartam ilyesmivel vesződni, de kénytelen voltam, és mivel ennyi munka mellett nem volt időm arra, hogy én még ügyvédek után kajtassak, így megfogadtam a tanácsát, és felkerestem. Ennek az eredménye ez a most megbeszélt találkozó, noha csak egy titkárnővel sikerült egyeztetnem. Nem tudtam semmi különöset erről az alakról, csak annyit, amennyit az apám mesélt róla.
Szokásomhoz híven kissé előbb érkeztem a Teaházba, mivel egész nap dolgozom, így ehhez mérten voltam felöltözve is. Világoskék ing fekete szoknyás kosztümmel, a szoknya kissé térd felett végződött, és mindehhez passzoló sötét magassarkú cipő. A hajam most kivételesen kiengedve, és enyhén sminkelve volt csak az arcom. Soha nem voltam híve a vastag máznak, és különben is, indiai származásomnak köszönhetően nem sokat kellett kiemelnem a természetes arcomon. A jó adottságaimért mindig is hálás voltam, hiszen időm se lett volna ahhoz, hogy ilyen fölösleges dolgokkal töltsem, mint a sminkelés. Megérkezésem után a vékony kabátomat letettem a szék támlájára, és vártam, elméletben hamarosan meg kell érkezzen akit várok. Az órámra pillantottam, addig még volt időm egy telefonhívásra, így elővéve az egyszerű mobilomat ( nekem az volt a fontos, hogy telefonálni lehessen vele és kész) tárcsáztam.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Teaház 24.09.12 17:36

Elisabeth Meyer

Igazán züllött heteket tudhatok a magaménak. Mikor egy hete úgy vettem ki pár nap pihenőt, hogy tényleg nem fogok még csak egy tollat se a kezembe venni, arra nem számítottam, hogy egy viharcellában fogok kikötni. Azt reméltem, majd békésen fetrenghetek az ágyamban három napon keresztül, csak annyira kelnék ki, hogy megnézzem nincs e valami érdekfeszítő a tévében és, hogy a napi szükségleteimet ellássam. Ennek ellenére volt minden az adott három napon.
Újabb per indítása az apám ellen, ugyan is a még mindig élő, volt szomszédjaim ragaszkodnak ahhoz, hogy a börtönben ülje le hátralévő életének nagy, hanem az egész részét. Ez nekem se lenne ellenemre akkor, ha nem én hoztam volna ki onnan. És emellett kénytelenek vagyunk belátni, hogy beteg. Egész életében beteg volt, terápiákra szorul, gyógyszerekre és tapasztalt emberekre, akik segítenek rajta. Én pedig nem fogom úgy a sittre küldeni, hogy tudom, nem kifejezetten egészséges agyilag, másrész, mint már említettem, én hoztam ki onnan, nem küldöm vissza. Marad, ahol van, az elmegyógyintézetben.
És ha ez még nem elég, sikerült Mona tárgyalásában felmerülő problémák megbeszélésekor hajba kapnom vele úgy, hogy előtte már kezdett lecsillapodni a vihar közöttünk. Már mindketten kihirdettük a békét, erre megint veszekedés lett a vége. A következmény pedig még csak véletlenül se békés. Sikerült olyan szinten leinnom magam, hogy azt se tudtam eldönteni, hogy az aspirin majd segít a fejfájásomon vagy sem. Így bevettem három tablettát, aminek az lett a végeredménye, hogy kis híján feldobtam a talpamat. De Mona mind végig mellettem volt, így talán az ő segítségének és a lélekjelenlétemnek köszönhetem azt, hogy most talpig felfegyverkezve kötöm a nyakkendőmet a tükör előtt. A szokásos "ügyvédi" megjelenés kötelez, így a teljes Armani öltözet. Fekete, élére vasalt nadrág, fehér deréknál betűrt ing, minek ujjai könyékig fel vannak tűrve. Soha nem voltam túl hivatalos, így a nyakkendő is a kelleténél lazábban lóg a nyakamban, de nem annyira lazán, hogy az kínosnak vagy rongyosnak ítélhető legyen. Amolyan... hanyag elegánsan. Fekete cipőmön még a napfény is seggre ülne. Zakómat kézbe kapom a nagy papírköteggel együtt, amihez egy toll van rögzítve, és szélsebes léptekkel hagyom el a lakást, amit gondosan bezárok magam mögött. Okulva egy régi ismerős megjelenéséből, nem bízok semmit se a véletlenre.
Szokásomhoz híven, a huszadikról lefelé vezető utat a lépcső segítségével teszem meg. Soha nem szerettem a lifteket, nem csak, hogy elpuhítják az embert, de még meg is áll, amitől a pulzusom pillanatokon belül képes megkergülni. Egy megbeszélt találkozóra,- persze csakis hivatalos dolgokról beszélünk,- indulok, minek színterét röpke öt perc alatt meg is közelítem. Sikerült nem kis pénzért eladnom a BMW-t, így most egy vadonatúj Lexust tudhatok a magaménak, nem is akármilyet. A kocsi hivatalosan csak 2013-ban fog a piacokra kerülni, ennek ellenére én már köszönhetően a haveri társaságomban, már egy ilyen példányban száguldozok Vegas utcáin. Röpke százötvenezer dollárért vettem, ami persze nem marad állandó összeg, csupán figyelembe kell venni azt, hogy még nincs eladott darab belőle, enyém az első.
Gondosan leparkolva a teaház mellett indulok el az épület felé, minek belső terében már meg is pillantom azt a személyt, aki elvileg rám várakozik. Hogy ezt miből tudom leszűrni? Abból, hogy rajta kívül csak három kisgyerek van még itt, és az öltözete is elég hivatalos.
Halvány mosollyal környékezem meg a hölgyet, majd nyújtok neki kezet mielőtt leülnék.
- Szép napot, Ryan O'Neal - remélhetőleg elfogadja a kézfogást. Ha ez megtörténik, kihúzva az egyik fotelt, helyet foglalok Meyer kisasszonnyal szemben.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Teaház 24.09.12 19:11

-Igen, Jessie, kérlek, hogy másold le azokat, és az eredeti példányt pedig add postára. Igen, feltétlenül. Valamint az asztalomon találsz egy fehér dossziét, abból nézd át kérlek az adatokat, és egyeztess nekem egy időpontot a Hivatallal. Igen, az engedélyekhez kell. Köszönöm, Jessie.- csak pár pillatatot várattam meg az érkező férfit, aki sejtette, hogy hozzám kell jönnie. Letettem a telefont, és akkor vettem őt jobban szemügyre. Bevallom, nem épp ezt a lezser stílust vártam, de apám csak jókat mondott róla, majd kiderül.
-Elnézést, kénytelen vagyok minden percet kihasználni, mindig csak a munka. Elisabeth Meyer.-rázom meg a kezét. Magabiztos kézfogásom van, de azért nem esek túlzásba, megtanultam, hogy nem szabad túl erősnek mutatkoznom, mert azt a férfiak nehezen tolerálják, de sosem szerettem magam egy elesett nőnek sem mutatni, noha bevallom, olykor jól esett volna, de nem engedhettem meg ekkora luxust.
-Még nem rendeltem, nem tudtam, hogy hogy áll a teával.-kezdek bele először egy kis átmeneti beszélgetésbe, nem akartam rögtön csak úgy letámadni, noha elvileg hivatalos ügyben voltunk itt mind a ketten.
Kaptunk egy itallapot az odaérkező hölgytől, és érdeklődve futottam végig.
-Azt hiszem nekem egy Earl Grey lesz.-zártam össze a lapot, nem szoktam sokáig húzni ha rendelek, kivéve, ha valami oknál fogva tanácstalan vagyok, de az inkább a magánvacsorákon jellemző rám, mintsem a hivatalos találkozásoknál. Igen, kissé furcsa lehet, hogy magánemberként sokkal inkább szétszórtabb tudok lenni, mint mikor dolgozom. Vicces és irónikus is egyben.
Megvártam, amíg Ryan is rendel, már ha rendel egyáltalán, és akkor végül ideje lesz belekezdeni abba is, amiért itt voltunk.
-Nos, először is, köszönöm hogy szakított rám időt Mr. O'Neal. Az édesapám ajánlotta önt, mivel korábban már dolgoztak együtt, bizonyára emlékszik is rá, Hassan Meyer.-kezdek bele, majd érdeklődve figyelem a velem szemben ülő férfit.
Kicsit elkalandozok az arcvonásain, de közben természetesen odafigyelek minden szavára.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Teaház 25.09.12 17:45




Elisabeth első mondata hallatán elvigyorodok. Mintha csak magamat hallanám.
- Én magam is ilyen vagyok. Éjjel nappal, autóban, repülőn, még a konditeremben is... mondjuk nálam ez inkább munkamánia, mint kötelesség - vonok vállat elhúzott szájjal, miközben kezet rázunk és megejtünk egy gyors bemutatkozást. Ezt követően rögtön helyet is foglalunk. Az igazság tényleg az, hogy rengeteget dolgozok, még akkor is, ha már rég lejárt a munkaidőm. Bevallom nincs, kihez siessek munka után, mivel valóban nincs senkim, így annak ellenére, hogy reggel nyolckor kezdek, és papíron ötkor van vége a munkaidőmnek van, hogy csak este kilenckor visz rá a lélek arra, hogy hazamásszak. Hisz tényleg, mit csinálnék, ha hazamentem? Azon kívül, hogy heti három alkalommal eljárok kondiba, néha megnézek egy focimeccset, nem csinálok mást, csak meresztem a hátsómat, amit az irodában is teszek egész nap. Így inkább befejezek mindent egy nap alatt, legalább másnapra nem marad semmi.
- Hát... - vigyorodok el, ahogy kézhez kapjuk az itallapot - hadilábon - teszem hozzá, de amint megpillantom a kávé szót, már le is csapok rá.
- Egy feketét kérnék - pillantok fel a pincérre, ki bólintva veszi el a lapokat és már itt sincs - tudom teaház, de soha nem voltam oda a teákért, mióta fent vagyok Vegasban, kávéfüggő lettem. Valahogy életben kell tartanom magam napközben, így a tea az valamiért kimaradt az egész életemből. De gondolom, nem kell magyarázkodnom, mindenki azt iszik amit szeret - sóhajtom dobolva ujjaimmal az asztalon. Ezt követően térünk rá csak a tárgyra, amiért valójában itt vagyunk, hisz nem az üres fecsegés az. Bevallom nem kifejezetten vagyok tisztában az üggyel, de remélhetőleg most megtudok róla egy s mást.
Ahogy a hölgy belekezd mondandójába, már elő is kapom a papírokat és tollat.
- Ez csak természetes - mosolygok rá, majd kinyomom a tollam helyét, feljegyezve a hallott nevet.
- Hassan... Hassan Meyer. Á, igen, neki volt az orvosi pere! - csillan felismerés a szemeimbe, majd kipipálom a nevet jelezve, hogy igen, tudom miről van szó.
- Nem volt egy egyszerű ügy, de végül remekül zajlott minden. Remélem most is hasonló eredményeket tudunk majd elérni - jegyzem meg, ahogy leírom Elisabeth nevét a papírra.
- Szóval? Miről lenne szó? - dőlök hátra kíváncsi tekintettel a fotelban, miközben a papír sarkát kezdem el kiszínezni, ám ennek ellenére minden idegszálammal a velem szemben ülő nőre figyelek. Menet közben megkapjuk a kért italokat, így megragadva a bögrében pihenő kanalat, halkan, odafigyelve arra, hogy ne koccanjon neki a bögre falának, elkezdem kavargatni a feketének ható folyadékot.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Teaház 25.09.12 21:10

Egy mosoly jelenik meg az arcomon, végre még valaki, aki ugyancsak tudja mit jelent látástól mikulásig dolgozni. Így nem kellett túlmagyaráznom a dolgokat, tudta jó hogy ez mivel jár. Bár ahogy ő elmondta, ő inkább munkamániának tudja be, én kevésbé, nekem csak sajnos a nyakamba szakadó kötelességek és plusz dolgok miatt sikerül úgy, hogy sajnos alig jut magamra némi szabad percem.
-Én sajnos bárhogy szeretném, képtelen vagyok szabad perceket bepaszírozni a napjaimba. Bár nem mondom, hogy nem szeretem, amit csinálok, így végső soron, ha jobban belegondolok, lehet, hogy ez is már munkamánia....-mondom mosolyogva. Közben láttam, hogy ő azért a tea ötletétől nem volt túlságosan elragadtatva, amit valahol meg is tudtam érteni, nekem sem tartozott a kedvenceim közé, de jelen esetben jobb ötletet nem találtam, hiszen a kávét jobb volt, ha elkerülöm a mai napra.
-Be kell, hogy valljam, a tea csak egy mentő ötlet volt. Ma már ha jól számolom több mint négy kávé van bennem, és nem éppen koffeinmérgezésben szándékozom meghalni. Na meg, akkor megint egy cseppet sem fogok tudni aludni, és ilyen zűrös nap után az ágy az egyetlen mentsváram.- mondtam Ryannek. És tényleg így volt, még várt rám néhány elintéznivaló, és általában ha napközben túlságosan bekávéztam, akkor annak mindig az volt a vége, hogy ha be is zuhantam az ágyba, akkor órákig csak fetrengtem, vagy a plafont bámultam, mire nagy nehezen el tudtam végre aludni- de akkor 1-2 órán belül már csörgött is az a rohadt vekker.
-Igen, az orvosi per, az lesz az!-helyeseltem, és igen, igaza volt Ryannek, hogy nem volt egyszerű, emlékszem, apámat mennyire megviselte akkor az az ügy. Lényegében ő teljesen vétlen volt, csak a páciens egyik korábbi műtétéből adódott probléma, amit lényegében nem is az apám végzett el rajta, hanem egy másik kórházban egy másik sebész. Jól esik a biztatása, és reméltem, hogy valóban mindennek jó kimenetele lesz, mert már eleve nem kellett ez az ügy potyára a nyakamba. Pláne, ha esetleg valami rosszul sülne el.
-Nos, nem titok, gondolom tisztában van azzal, hogy a politikai szférában dolgozok, valamint emellett van egy saját, külön projektem is, amit irányítok.- kezdtem bele, naná, hogy nem fogom azt mondani, hogy igen kedves Ryan, egyszerre vagyok politikus és börtönigazgató. Nem, nem szégyelltem,sőt, épp ellenkezőleg, csak nem tudom milyen fényt vetne rám egy ilyen plusz információ, így egyelőre nem is szándékoztam ezt felfedni, noha a sajtóban már volt szó a börtön tervezetemről, bár magáról a gyakorlati megvalósításról még semmit nem hoztak napvilágra, szerencsére. - Nem könnyű megmaradni ebben a szférában, pláne nem nőként.- kezdek bele már komolyabb hangnemben a beszélgetésünkbe.
-Az embernek mindig akadnak riválisai, ellenlábasai, csak sajnos olykor előfordul, hogy ha az emberen nem találnak fogást, akkor más módszerekhez nyúlnak. Sajnos jelen esetben is ez történt. Gondolom Harold Charlstown neve ismerősen cseng, folyton tőle zajos az utóbbi időben a média. Van, aki nem tud tisztességesen versenyezni, hanem mindent megpróbál, csakhogy elérje a céljait. Ő sem kivétel. Tulajdonképpen megvádolt azzal, hogy van egy olyan személyről tudomása, akit csinos összeggel fizettem le, csakhogy szaglásszon nekem a többi politikusról, hogy a megszerzett információkat a későbbiekben felhasználhassam ellenük. Sajnos ez a vádaskodás odáig fajult, hogy a kamara vizsgálatot indított, és közölték, hogy bizony szükségem lesz egy ügyvédre. Így most itt ülök magával kellemes környezetben teát és kávét iszogatva.- bár komolyan beszéltem az ügyről, a végén mégis megengedtem egy mosolyt Ryanre. Látszatra nem zavart az ügy, hiszen nagyobb gondjaim is voltak egy alaptalan vádnál, viszont bosszantott, hogy máshogy nem tudnak kikezdeni velem, és így kénytelen vagyok foglalkozni a dologgal.
-Nos, így állok az úr színe előtt! De mondanom sem kell, hogy az egész egy légből kapott vádaskodás, ugyanis soha nem volt ilyen lépésem. Ha tennék is valamit, az nem egy piti információhordár lenne, hanem minimum egy bérgyilkos.- mosolygok, miközben belekortyolok a teámba, és a tekintetem csillogása mögött mégis felsejlett valami titokzatos kifejezés.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Teaház 26.09.12 14:37

Komoly tekintettel, de mégis mosolyogva hallgatom végig Elisabeth mondandóját, minek végeztével elvigyorodok.
- Én inkább azért nevezem munkamániának, mivel szabad perceimet ezzel helyettesítem. Nem vár senki otthon egy dagadt nyúlon kívül aki koloncként maradt a nyakamon egy volt barátnőm jóvoltából, ő pedig nem követel túl sok törődést... így inkább dolgozok és letudok egy nap alatt mindent túlórával.
A tea láttán elhúzom a számat és összeszűkített szemekkel keresek valami mást, ami jelen esetben kedvemre való lenne. Ekkor akadok rá egy kávékkal teli oldalra, ezzel le is csapva az első meglátott feketére. Amint leadjuk a rendelést, az illetékes már el is hagyja szerény kis "csoportunkat".
Homlokomat ráncolva rázom meg a fejem.
- Négy fekete? Maga több koffeint fogyaszt mint én, pedig én se vagyok kis pályás. Elnézést, egy pillanat - vigyorgok, miközben felállok a fotelből, és a zakómat egy fogasra akasztom, hogy az ne gyűrődjön össze mögöttem. Nem venném jó néven, ha hazamegyek és azzal kellene foglalkoznom még pluszban, hogy felcsapva házvezetőnőnek, egy köténnyel a derekamon vasaljak és takarítsak. Még mit nem! Ahogy visszatérek a nőhöz, egy ideig még ficánkolok a fotelban, hogy megtaláljam a kényelmes pozíciót, ami bevallom, hosszú lábaimnak köszönhetően elég nehezen megy. Ha túlságosan kinyújtom, akkor bokán rúgom szegény Elisabethet, ha felhúzom akkor nem fér el a térdem az asztal lábától. A legjobb az lesz, ha felülök az asztal tetejére. Így enyhén kifelé fordítva az ülőalkalmatosságot, egyik lábamat rádobom a másikra, persze nem olyan nőiesen, ahogy mondjuk az egyik pincérlány teszi tőlem nem is olyan messze. Combomon megtámasztva a mappát és a papírokat, szorgalmasan körmölni kezdek.
- Akkor az édesapjánál már minden rendben van? Elég sűrűn hallok még visszhangokat egy-egy ügyemről, és vissza járnak hozzám a felperesek és más emberek is, de Mr. Meyerről nem hallottam azóta semmit - jegyzem meg elhúzott szájjal. Remélem tényleg sikeres volt a tárgyalás és az igyekezetem.
Elisabeth végül kitér arra, miért is gyűltünk ma itt össze azon kívül, hogy ne legyünk széjjel. Bólogatva hallgatom végig mondandóját, miközben folyamatosan írogatok a papírra már csak azért is, hogy nyomon tudjam követni. Bevallom, jó memóriának és reakcióidőnek örvendhetek, de manapság ez nem kifejezetten van így. De semmi baj, egy-két nap és olyan leszek mint régen.
- Ahhha... - teszek pontot a papíron szereplő egy mondatom végére, majd előre hajolva, Elisabethre pillantok.
- Szóval az lenne a lényeg, hogy én bizonyítsam be, nem kért fel senkit arra, hogy önös érdekekből használjon fel információkat a többiek ellen - vázolom fel tömören a helyzetet, majd a plafon felé emelve a tekintetemet, bólogatni kezdek.
- Hát, ez szép menet lesz - állapítom meg végül vigyorogva, majd egy újabb bekezdésnyi szöveget kanyarítok a papírlapra rám jellemző apró dőlt betűimmel.
- Bevallom még nem volt dolgom politikusokkal... illetve volt, de az valamivel könnyebb téma volt. Ez sok álmatlan éjszakát fog okozni... mindenek előtt szükségem lesz a munkásságára. A papírjaira, a politikában betöltött szerepének elemzésére és egy önélet rajzra - ahogy ezeket kimondom, úgy vésem őket kéken a papírra - ja és persze a vádakra, felszólításokra és arra a jelentésre, hogy miért lesz szüksége ügyvédre. Ezekből kiindulva több dologból tudunk táplálkozni és kénytelenek leszünk megbeszélésekre összejárni, így kell keresnünk majd közös szabad órákat is jó? - pillantok fel rá kíváncsi kékjeimmel. Igyekszek inkább határozottnak és tárgyilagosnak tűnni, mint lelkesnek. Az soha nem vezet jóra csak arra, hogy az ügyfél levonja a következtetést, miszerint szeleburdi, szétszórt vagyok.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Teaház 29.09.12 16:26

-Egy dagadt nyúl? Ezt nem mondja komolyan!-kérdezek vissza, és igencsak vissza kell fogjam magam, nehogy jót nevessek a hallottakon.- Pedig azt gondolná az ember, hogy egy ilyen jó szakmával rendelkező, jóképű férfi egymás után falja a csinosabbnál csinosabb nőket.-jegyeztem meg mosolyogva. Szimpatikus volt, és nem tűnt annyira tipikus kocka ügyvédnek, hogy adott esetben ne venné a poént vagy a célzásokat, így ennyit megengedtem magamnak, ha esetleg mégis tévedtem volna, akkor legfeljebb én is csavarok egy hatalmasat a hozzáállásomon vele kapcsolatban.
-Igen, sajnos az utóbbi időben megszaporodott munka egyenes arányosságban hozta magával a magasabb koffein igényt is. De azért valahol határt kell szabni ennek is!Mindenesetre a magunkfajta dolgozó embereken piszok jól keresnek a kávé gyártó cégek! Talán nem is lenne hülyeség befektetni valami ilyesmibe!-persze csak poénkodok, noha volt igazság a dologban, de ennyi munka mellett, ami már így is a fejemen volt, kétlem, hogy bármire még képes lettem volna. Azért én sem küzdök az év dolgozója címért!
Meglep, hogy Ryan mennyire figyelmes és precíz, még saját magára is. Figyelem, ahogy felakasztja a zakóját, elsimítva a gyűrődéseket. Alapos volt, ez tetszett benne.
-Legközelebb ígérem, egy sokkal kellemesebb helyet keresek.-mosolygok biztatóan, hiszen nem kerülte el a figyelmem, hogy kissé nehézkesen sikerült magát kényelmes pozícióba helyeznie Ryannek. Ez kicsit az én hibám is volt, a helyválasztás miatt.
-Igen, szerencsére minden rendben. Kissé megviselte akkoriban az ügy, főleg amiatt, hogy mindig is odafigyelt a munkájára, nem hibázott, szerette a betegeit is, és talán pont emiatt ütötte szíven, hogy megvádolták, sőt mi több, mint utólag kiderült, olyasmiért, amiért nem is őt kellett volna felelősségre vonni. De már minden rendben, köszönöm az érdeklődését.- akkoriban nagyon nehezen lehetett beszélgetni az apámmal, gyakran le volt törve, még ha minket nem is traktált a dolgaival, de látszott rajta. A szívem szakadt meg érte akkoriban, de köszönhetően Ryannek, és az ügy pozitív kimenetelének azóta minden rendbe jött.
-Tulajdonképpen igen és mégsem. Nem tudom mennyire kell majd ezt bizonygatnom, hiszen ez tény, hogy semmi ilyen lépést nem tettem, sem korábban, sem most. De a jelek szerint szükségem lesz a védelmére.- sajnos olyan helyzetbe kerültem, amiből másképp úgy tűnt, nem fogom tudni kimosni magam, pláne, hogy már eddig fajult az egész ügy.
-Minden szükséges dokumentumot összeszedek önnek Ryan. Tudom, hogy ez egy kicsit nehezebb ügy, mint felmentetni egy tolvajt a vádak alól, éppen ezért megértem, ha mégis úgy dönt, hogy nem vállalja el az ügyet. - igen, úgy éreztem a választási lehetőséget abszolút Ryanre kell bíznom, ebbe igen sok energiát bele kell majd ölnünk mind a kettőnknek, ha olyan eredményt szeretnénk elérni, ami mindkettőnknek kellőképpen megfelel, de nem akartam semmire rákényszeríteni.
- Mivel politikai szférában mozog, könnyen megeshet, hogy kikezdik az embert, és pláne a Harold félék kimondottan szeretik szétcincálni az ellenfeleiket. Ha mégis vállalja a dolgot, megígérhetem, hogy tőlem minden segítséget meg fog kapni Ryan, de úgy fair play, ha a hátulütőkkel is tisztában van.- igen, most már komolyabban beszéltem vele, ahogy komolyabb vizekre is eveztünk a témát illetően.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
2134
Join date :
2012. Jan. 27.

Admin


TémanyitásTárgy: Re: Teaház 08.12.12 5:57

Szabad játéktér!

₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪


Én mindenhol ott vagyok... De tényleg... Mindenhol!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://prison.forumsr.com



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Teaház 27.12.12 15:42

Rachel Darlene Gardner


Egy erős zöld tea jobban felébreszt mint bármelyik kávé a világon, de azt hiszem inkább a napom elejénél kezdem.
Teljesen átlagos napnak néztem elébe mikor 7:00-kor megszólalt a vekker. Nem sok kedvel, de annál nagyobb elszántsággal emeltem fel kissé elaludt végtagom, hogy megszabaduljak a már- már idegesítő ébresztőtől. Abban a szent percben elhatároztam beszerzek a jóval modernebb példányt máskülönben egy rosszabb reggelemen egyenesen az ablakomon át fog távozni a „gépek élő” sorából.
Kikászálódva az ágyamból a fürdő felé vettem az irányt elvégezni a szokásos reggeli teendőket. Szóval miután végeztem a mosdóban rögtön a szekrényemhez startoltam kiválasztani egy épkézláb szerelést. Ezt néhány perc alatt rutinosan lerendeztem így már csak az egyébként oroszlán sörényére emlékeztető frizurámat kellett megreguláznom. Itt azért akadtak kisebb nagyobb fennforgások főleg mikor a hajzselém elfogyni látszott, de valahogy sikerült megoldanom ezt a hitetlen méretű problémát.
40 perc elteltével teljes harci szerelésben feszítettem a tölgyfaajtómmal szemben. Szokásos reggeli öltönyömet húztam magamra. Elég drága volt, de úgy tekintettem mint egy befektetést, ha a potenciális ügyfelek jó öltönyben látnak, akkor tudják, hogy telik rá tehát jól teljesítek a tárgyalóteremben. Nem mellesleg az esküdtek és a teljes bíróság szereti a rendesen felöltözött ügyvédeket.
Mivel az autó sem indul benzin nélkül én sem működöm koffein nélkül. Ezért minden reggel a teaházba veszem az irányt, néha egy kávé is bedobok odafelé, szóval ez ma reggel sem volt másként, sajnos a megszokások rabja vagyok, de könnyen alkalmazkodom ha kell.
Ma viszont meglepetés várt a szokásos asztalomnál ült valaki, és ahogyan jobban megnéztem még ismerős is volt az arca.
- Rachel, nocsak micsoda kellemes meglepetés, leülhetek?- Már nagyon régen nem találkoztunk, olyan régen, hogy már nem is emlékszem, hogy hol ismertem meg, de jó, hogy újra látom.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Teaház 27.12.12 16:46


To Eidelon


Korán reggel ébredtem meg, pedig nem is kellett dolgozni, mennem. Mosolyogva keltem ki az ágyból, s kezdtem el a szokásos rutinomat. Kinéztem az ablakon, s láttam, hogy eléggé esős idő van odakint. Lementem a konyhába, gondoltam ott lesz a nagyi, de tévedtem. Még aludt, de nem volt szívem felkelteni, inkább elmentem felöltözni. Gyors felvettem az egyik nadrágomat egy felsővel, a kicsi csizmámmal és elmentem a fürdőbe.
Ez az egész egy olyan 45 percbe telt bele, s úgy gondoltam elmegyek egyet teázni. Úgy sem kell mennem, dolgozni, nem kell sietnem, s azt hallottam ott vannak a legjobb teák. Én meg iszonyatosan rajongok értük, nem csoda, hisz Angliából jöttem. Gyors felvettem a kabátomat, és a slusszkulcsot a fogasról, s kimentem az utcára.
Gyorsan futottam oda az autómhoz, s ültem bele. Hatalmas sebességgel vezettem, na, jó annyira nem volt az nagy sebesség, csak egy kicsivel léptem át a megengedetett. De a lényeg az volt, hogy 5 perc alatt odaértem a teázóhoz. Leparkoltam, s gyors befutottam az üzletbe.
Az egész helységet forró tea illat borította be, ami visszarepített angol mivoltomhoz. Olyan volt, mintha visszatértem volna Angliába. Tetszett ez a helység, s annak még jobban örültem, hogy volt a kedvenc fajtámból teájuk. Gyors rendeltem egy nagy csészével, s leültem az egyik szabad helyre. Elővettem a könyvemet, s elkezdtem olvasgatni, miközben a teámat iszogattam. Belemerültem a könyvembe, s ebből az állapotból egy hang keltett ki. Eidelon volt az. Egy régi ismerős, akivel nagyon rég találkoztam, oly annyira, hogy el is felejtettem mikor is volt.
-Eidelon! Persze, gyere.-mondtam mosolyogva, meglepetten majd megöleltem. -Rég láttam, pedig nagyon jóban voltunk. – Mi szél hozott erre? Engem ez az isteni tea.- érdeklődtem mosolyogva, visszatéve a könyvemet táskámba. Minden figyelmemet rá akartam szentelni, érdekelt mi van vele.



AMIT A KARAKTER VISEL
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Teaház 28.12.12 15:49

Felsejlett előttem Rachel alakja a múltból, azt hiszem aranyos nyári ruhát viselt, talán sárga lehetett vagy fehér, viszont arra már nem emlékszem, hogy hol láttam először. Talán a parkban, de ez nem biztos, úgy látszik a találkozásunkat örök homály fogja fedni.
- A nevem Eidolon nem Eidelon, de hivj csak Eid-nek, ahogy mindenki más.- Csak az apám szokott a teljese nevemen szolitani, a barátaimnak mindig is csak Eid voltam.
Fura ez a név kérdés, mindig is izgatott az eredete a neveknek. Vajon miért kapja az ember és mi alapján? Ha tudjuk az illető nevét, egyúttal azzal is tisztában vagyunk, hogy valóságos, hús-vér emberrel állunk szemben, nem pedig valami elvont ellenséggel. A név által az illető egyedülálló, kivételes egyénné válik, akinek múltja van és jövője, ősei és lehetséges utódai, győzelmei és vereségei. Az ember a neve maga, büszke rá, élete során többször elismétli és azonosul vele.
- Én mindig itt kezdem a napot, egy jó erős fekete kávé után csak egy eszelősen izmos zöld tea tud felébreszteni. Szeretem halmozni az élvezeteket és ráadásul télen jól átmelegitt. Mond csak mi újság veled mostanában? Nagyon régen nem találkoztunk.- Meglepett az ölelése mert hirtelen jött, nem vagyok hozzászokva ilyen szíves fogadtatáshoz, de Rachel-nél ez azt hiszem természetes. Fogadtam a meleg baráti ölelést és vártam a válaszát, közben belekortyoltam a forró teámba.
Van a tea. A fekete. Olyan, mint az élet. Sötét és keserű. És van a Teaház. Ahol nem a tea a legfontosabb, hanem a találkozás. A beszélgetés. Két ember beszél, beszél, beszél, és egy napon a tea más értelmet nyer. Átalakul érzelmekké. Többé már nem egyszerű tea, hanem barátság, szeretet, vagy éppen szerelem. Az iránt, akivel a teázás élményét az ember megosztja. Attól kezdve minden csésze tea ezt jelenti. A másikat. Még akkor is, ha nincs jelen. Emléke, emlékeztetője lesz. És ekkor már nem sötét, és nem keserű.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Teaház 28.12.12 19:59


To Eidelon


Jó volt végre kikapcsolódni, nem törődni a főnököm parancsaival. Ez a legjobb az egész szabadnapnak, hogy nem kell az arcát néznem. Nem kell jó pofiznom vele, mondjuk jó fej meg minden, de akkor is a főnököm. Szeretek ott dolgozni, mindenki kedves és a fizetés is remek. Na meg a munkák, amiket csinálok azok a legjobbak. Imádok emberekkel beszélni, különböző nyelveken. Tudok már franciául, németül és egy kicsit oroszul is. De ezeknek a sora mindig bővül, hisz az ember holtáig tanul. Én is pont így vagyok vele, s ez így van rendjén.
Ránézve, beugrott pár kép. Nem voltak tiszták, nem voltak élesek, de valamennyire láttam magunkat. Nyár volt, én sárga virágos ruhát viseltem, rajta pedig egy rövidnadrág volt. Azt hiszem a parkban találkoztunk, vagy a strandon? Nem tudom pontosan.
-Bocsi, mindig elfelejtem, hogy Eidnek kell szólítani. Tudod, hogy mindig összekeverem. Tényleg ne haragudj.- mondtam mosolyogva, majd kortyoltam egyet teámból.
Szerettem a teát. Számomra ez az ital, olyan erőt ad, amit más el sem tud képzelni. Felfrissít, felébreszt s néha gatyába is rángat. Ha ideges vagyok, hamarabb ülök le teát inni, mint alkoholba fojtani. Persze meg van a hátránya, ha az ember olyan teát szeret, amit csak Doncasterben készítenek. De hála az égnek, megtudtam, hogy ezen az isteni helyen is csinálják. Áldom azt az embert, aki kitalálta, hogy itt is áruljanak. Megmentett.
-Dolgozom ezerrel. Nagyon ritka a szabadnapom, s most is pont ezt élvezem. Örülök, hogy nem kell a főnököm arcát néznem, hogy nem kell ideges emberek közt nyugodtnak maradnom. Úgy gondolom többször fogunk találkozni, isteni teát csinálnak itt. A kedvenc teámat olyan finomra csinálják, azt hiszem bele szerettem ebbe a helybe. Ugye nem bánod, hogy hozzád, mint törzsvásárlóhoz, hozzád csapódok?- kérdeztem mosolyogva, majd kortyoltam még egyet teámból. Kiittam az utolsó cseppet is belőle, s be kell, valljam, nem volt elég. Kértem még egy csészével, és mosolyogva néztem Eidet.
-Na de mesélj valamit, veled mi újság? Sikerült beindítanod az ügyvédi karrieredet?- érdeklődtem mosolyogva, majd megköszöntem a kihozott teát.




AMIT A KARAKTER VISEL
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Teaház 29.12.12 16:59

Rachel az a tipikus nő aki kimondja amit gondol, mármint nem nagyszájú csak mindig elárulja, hogy mi is jár a fejében. Ez egy roppant vonzó tulajdonság. A nők mindig mindent túlkombinálnak, csak az Isten tudja hogyan aztán meg nem akarják elárulni, hogy miért duzzognak. Nincsenek nagyobb terroristák a duzzogva hallgató, sértődöttséggel zsaroló embereknél.
- Semmi gond, elég ritkán találkozunk ahhoz, hogy megjegyezd,és itt jegyezném meg, hogy ez nagy hiba. Többször kéne találkoznunk.- Tényleg kellemes társaság, folyton mosolyog és mindig van egy kedves szava az emberhez. Nagyon csodálom ezért, ritka az ilyen jószívű ember, több kéne belőlük erre a világra. Szerencsés lesz az a férfi aki maga mellett tudhatja, mert minden mosolya igazi napsugár ami képes beragyogni az ember egész napját.
- Hát nem is tudom...- Rámosolyogtam a lányra, hogy tudja csak viccelek, közben a két ujjammal az államat dörzsölöm.- Na jó, egye fene. Viszont ez aszt jelenti, hogy szinte minden nap találkozni fogunk, nekem tetszik.- Mindig felüdülés ha láthatom a kedves arcát, ezt pedig kevés ember mondhatja el magáról. Az ügyvédi szakma nem a barátok toborzásáról híres.
- Kérlek, ne akard, hogy lelombozzalak, a mostani ügyeim korán sem szívmelegítőek. Viszont a vállalkozás szépen virágzik, habár nem olyan híres mint az apámé, de szépen megy. És te, élvezed a titkárnői állást? Tudom ez volt államid munkája, de azért csak feljebb akarsz lépni a ranglétrán.- Nem azért mondtam, hogy úgy érezze lealacsonyítom hiszen én is elvesznék a titkárnőm nélkül, de egy azt egy percig sem hiszem el, hogy egy ambiciózus fiatal lány nem vágyik többre annál mint, hogy kávét főzzön és aktákat iktasson.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Teaház 05.01.13 11:43


To Eidelon


Vannak olyan emberek, akiket idegesít az, hogy én ilyen pozitív vagyok. Nem szeretik, hogy kimondom, amit gondolok. Szerintem az a legfontosabb az életben, hogy ki tudjuk mondani, mit is gondolunk. Mert akkor abban a pillanatban még meglehet oldani a problémákat, de ha később hányjuk fel az ezelőtt pár hónapos problémát, akkor már minden veszve van.
Szeretem azokat az embereket, akik nyíltan beszélnek mindenről, hogy mindig mindent kimondanak, még akkor is, ha azzal megbánthatják a többieket. Szerintem ez értékelendő, még akkor is, ha fáj.
-Igazad van. Ahhoz képest, hogy mennyit lógtunk együtt elhanyagoltuk egymást. - mondtam mosolyogva, miközben ittam keveset a teámból. Pattogtak a nyelvemen, az ízlelőbimbóim majd megőrültek, mert olyan pompás íze volt. Nagyon tetszett ez a tea kombináció.
Imádtam Eidben azt, hogy olyan határozott személyiség. Meg, hogy a szokások rabjai. Na, igen, a szokások, ami nélkül egy ember se tudna az lenni aki. Ez tényleg remek, hogy ragaszkodik a szokásaihoz, és én is ezt teszem, de szerintem nyitott más dolgokra is. Mert a mai világban már nem lehet úgy élni, mint régen. Legalábbis szerintem. Ma már minden nap új dolgokat hoznak létre, és ha nem vagyunk nyitottak a fejlődésre, akkor elveszünk ebben a túlbuzgó világban. Ennyi az egész, az embernek alkalmazkodnia kell egész életében.
-Na, ennek örülök, hogy a vállalkozásod virágzik. Megérdemled, hogy sikeres legyél. Biztos meg vannak veled elégedve, elvégre profi kibeszélő vagy. – mondtam mosolyogva. A kibeszélőt arra értve, hogy mindig minden helyzetből ki tudja magát beszélni, amit be kell, hogy lássunk hasznos az ügyvédek számára. Mert hiába a diploma meg ezek, ha nincs meg a beszélő tehetség.
- Tetszeni tetszik, meg vagyok vele elégedve. Főleg, hogy a főnököm elég rendesen bánik velem, tudod nem sok emberrel kedves. Ami kicsit meglepő, ahhoz képest, hogy mindenki szereti. Nem tudom, szeretnék mást is csinálni, de még nem érzem magam készen rá. – mondtam kissé halkan, lemondóan.





AMIT A KARAKTER VISEL
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Teaház 05.01.13 23:57

Kedveltem Rachelt, a kedves mosolyáért és a vidám csillogásért a szemében, ami az első találkozásunk óta nem vesztett fényéből. Azt hiszem emiatt a két világító szempár miatt figyeltem fel rá annak idején, és bevallom nem csak a kezét akartam megfogni, de Rachel különleges lány, tokéletes barátnő alapanyag én viszont nem vagyok jó barát alapanyag, az idejét sem tudom mikor volt komoly kapcsolatom. Rachel pedig egy olyan férfit érdemel aki tudja őt értékelni. Egy azonban biztos, ha egyszer véletlenül nősülésre adnám a fejem akkor hasonló kaliberű lányt vennék el, bár kissé beválósabbat.
- Bizony ez sajnálatos úgy látszik közbeszólt az élet, mindkettőnknek sok dolga volt az elmúlt időben, de mostantól nem szabad hagyni, hogy ez közénk álljon.- És most kúszott elő az agyam legmélyéről, az a nap amikor először találkoztam Rachellel, pont jókor, de jobb később mint soha. Egyetemista koromban a parkban olvastam egy könyvet, azt hiszem pont a Zabhegyezőt olvastam, javíthatatlan lázadó voltam. Arra emlékszem, hogy ragyogott a nap az égen és megvilágította Rachel alakját, mintha csak egy angyalt láttam volna, szinte sugárzott belőle a kedvesség.
Milyen régen is történt, nem csoda, hogy eddig nem emlékeztem rá, bár ez akkor sem mentség, egy ilyen nőre mindig emlékszik az ember, és sosem felejti el, mert kivételes emberekből már kevés van a világon.
Ha az emlékezetem nem csal úgy elegyedtünk szoba, hogy leöntött valamilyen itallal, talán üdítővel, vagy pont teával, milyen ironikus is lenne. Később jót nevettünk az egészen és én nem is bántam, mivel megismerhettem egy tüneményt.
- Ha már fele annyi tehetségét megörököltem apámnak már boldog vagyok, de igazából nem számít, hogy milyen jól megy a cég, mert apám halála után átveszem az övet és a Las Vegasi pedig egy kirendelt hely lesz a New Yorkinak.- Nem vagyok rá büszke, hogy aranykanállal a seggembe születtem, de kétségtelenül jól jött, és ha apám nem kapna szívinfarktust attól a gondolattól, hogy nem viszem tovább a családi vállalkozást akkor nem is venném át a stafétabotot tőle, tulajdonképpen ez a Vegasi alvállalkozás is csak egy kiskapu, hogy az én törekvésemet is kielégítsem és az öreget se tegyem sírba idő előtt. Hmmm... nem is tudom mikor lettem ilyen jófiú, talán az öregedés teszi, túl érzelgős leszek tőle.
- Remélem a főnököd jól bánik veled, de ha mégsem akkor, tudod hol találsz meg.- Éreztem azt az apró kis lemondó hangsúlyt, és rosszul éreztem magam, hogy miattam ilyen, ezért megfogtam a csészét szorongató kezeit, és rámosolyogtam. Ilyen is ritka, hogy én vigasztalok egy nőt, általában miattam sírnak vagy idegesek, de Rachel az más.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Teaház 07.01.13 14:45


To Eidelon


Jó volt megint Eidolonnal lenni, olyan megnyugtató a társasága. Nem az a fajta ember, aki mellett az ember elalszik, mert unalmas lenne, hanem egy olya ember, akinek az élete érdekes. Talán ezért is imádom őt annyira, hogy bármit megtennék, ha találkozhatnák vele. Lehet, furán hangzik, de ez így van. A szeme vidámságban úszik, ami rám is jó hatással van. Már nincs bennem az az idegesség, ami reggel volt, hogy mi lesz másnap, mikor mennem kell dolgozni. Megnyugodtam, ami neki köszönhető és annak, hogy ennyi idő után is megismer, és ennyire örül nekem. Szerencsés lesz majd az a nő, akit megkér, hogy legyen a felesége, mert ez a férfi itt előttem egy főnyeremény!
-Nem fogjuk, ha rajtam múlik. Minden reggel itt foglak várni, vagy fordítva, és megisszuk együtt a teánkat, beindítva a napunkat. Mit szólsz hozzá? – kérdeztem mosolyogva, majd szemébe néztem. Nem csak arca mosolygott, hanem a szemei is, amitől kissé megbolondultam. De jó értelembe, hisz mindig is szépek voltak a szemei. Igen, ez nálam az első, mikor megismerek egy személyt. Míg más a cipőjét, hátsóját, haját vagy esetleg pénztárcáját nézi meg, én a szemmel foglalkozok, mert az a lélek tükre. Mondhatod, de mindenkinek, hogy jól vagy, de ha a szemed más mutat, s meglátják, nem tudsz véka alá rejtőzni. Ha valakivel beszélek, mindig a szemébe nézek, nem csak azért, mert illetlenség máshova figyelni mikor beszélgettek, hanem azért is, mert akkor jobban meg tudom ismerni a személyt. A gesztusaiból és a mimikájából is hamar rájön az ember, hogy kivel áll szemben.
Elmosolyodtam mikor az jutott eszembe, hogy hogy ismerkedtünk meg. Az egyetem udvarán üldögélt, én pedig, mint első éves, eltévedtem kezemben a teámmal. Pont ugyan ilyen teát ittam akkor is, mint most. A tea miatt találkoztunk, s örültem annak, hogy ugyan ez a dolog hozott minket így össze. Elmosolyodtam.
-Ez remek lehetőség lesz neked Eid. Majd ha keresel, titkárnőt szólj, szívesen beállok hozzád dolgozni. S még többet is látnánk egymást, mint gondolnánk. Tényleg, a szüleid, hogy vannak? Olyan rég beszéltem már velük is, ideje lenne felhívnom őket. A múltkor pont beszélgettünk a nagyival, s kérdezett rólad, én meg nem tudtam mit mondjak, mivel olyan régen találkoztunk. El kéne jönnöd hozzánk majd valamikor. Lenne kedved? – kérdeztem mosolyogva, miközben teámból kortyolgattam. Már langyosabb volt, de még így is remekül izgatta az ízlelő bimbóimat, ami nagyon ritka dolog nálam. Nem minden tea csinálja ezt, már el is felejtettem, milyen az, ha az ember egy tökéletesen elkészített teát iszik. Érintésére elmosolyodtam, majd felnéztem rá. Pulzusom feljebb ment, kis pír futott át arcomon érintésére.
-Tudom hol talállak, de elhiheted, hogy rendesen bánik velem a főnököm. – nyugtattam meg mosolyogva.





AMIT A KARAKTER VISEL
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Teaház 07.01.13 19:33

Az első pillanattól kezdve volt köztünk valami megmagyarázhatatlan, különleges vibrálás. Apám szerint ezt érzi a férfi ha tudja megtalálta azt akivel le tudná élni az életét, ő is ezt érezte amikor találkozott anyámmal. Hajlok rá, hogy igazat adjak neki, ezzel csak egy gond van, már rengeteg nőnél éreztem ehhez hasonlót, de pont ilyet még sosem. Talán a kulcsszó a hasonló lehet, mert pont ugyanígy még senki iránt nem éreztem. Nem mondanám, hogy szerelem, és még csak nem is hasonlít rá, de azt hiszem szimpátiáról beszélhetünk. Ha az életem múlna rajta sem tudnám megmondani, hogy mi a fene is folyik kettőnk között. Még soha nem éreztem ilyet és a szerelmet sem éltem meg úgy ahogyan a nagykönyvben le van írva. Viszont nem is hiányzott soha, mondjuk az amit az ember nem élt át az nem is hiányozhat neki mivel nem tudja mit veszít.
- Megmondom őszintén ez remekül hangzik. Már is szebbnek tűnnek az elkövetkező reggelek.- Egy másodpercre belegondoltam, hogy milyen lenne ha egy nő várna este és mellette kelnék fel minden reggel. Persze ugyan az a nő nem mindig más. Akár lehetne Rachel is. Csak végigfutott az agyamon, és elképzeltem a közös reggeleinket. Egy falatnyi hálóinget visel és hozzám bújva csókkal ébresztene. Majd felkelnénk és ő teát főz reggelit készít, aztán újságot olvasunk mindketten, fel-fel pillantva és egymásra mosolyognánk. A reggeli elfogyasztása után, munkába indulnék és Rachel csókkal búcsúzna tőlem, majd azt mondja: - Siess haza, drágám.
Ez az idilli kép felmelegíti a szívemet, de ugyanakkor rájövök, hogy ez az élet nem nekem való. Sosem tudnék hűséges lenni egyetlen nőhöz. Legalább is még nem találtam meg azt a nőt akihez hűséget tudnék fogadni. Ha erről van szó nagyon válogatós tudok lenni, sok nőt ágyba viszek, de csak egy asszonyt engedek be a szívembe, és annak még nem jött el az ideje.
- Ez egy olyan ember számára nagy lehetőség akinek nincs családi vállalkozása.- Felsóhajtottam és révetegen kitekintettem az ablakon, egyenesen a járókelők arcába bámultam. Nem fogtam fel az utcai jelenetekből semmit, és képek is csak úgy elsuhantak a szemem előtt.- Apám ragaszkodik hozzá, hogy átvegyem a céget, és nem tűr ellentmondást. Ezt a vitát már annak idején lejátszottuk és apám nyert, szóval nem volt túl sok választási lehetőségem.- Semmi esetre sem szeretném , ha úgy tűnne, hogy panaszkodom hiszen csak hálás lehetek mindazért amit a szüleimtől kaptam, más csak álmodozhatott arról amit én megkaptam, de ennek nagyon megfizettem az árát. Az álmaimba került. Valami teljesen mást akartam kezdeni az életemmel, belátom a rock star kicsit elrugaszkodott ötlet volt, de még annyi más lehetőség állt előttem és én egyikből sem választhattam.
- Ugyan úgy vannak mint régen. Anya folyton utazgat a kutatásai miatt, közben pedig az egyetemen tanít semmit sem vesztett a lendületéből. Olyan pergős mint ahogyan megismerted. Apám pedig még mindig olyan kérlelhetetlen zsarnok mint korábban. Mint látod semmit sem változtak.
Na de ennyit az én családomról, hogy van a nagymamád? Jól szolgál az egészsége? Ha bármi baja esne csak szólj, van egy remek sebész ismerősöm.
- Jól esett az invitálása, mindig is kedveltem a nagymamáját, erős akaratú kedves asszony.- Nahát, ez igazán kedves, szívesen ellátogatnék hozzátok, csak szólj, hogy neked mikor jó, bármikor szakítok rátok egy kis időt.- Ritka, hogy valakinek ilyet mondok, főleg egy nőnek, általában a legtöbb amit kapnak tőlem az a majd hívlak baby.
- Bármikor szívesen látlak a cégnél még kérned sem kell.- Egy széles mosoly keretében rákacsintottam. Bele se merek gondolni, hogy mi lenne ha velem dolgozna. Ott sok munka nem lenne az biztos.
- Remélem is, hogy jól bánik veled, mert ha nem azt nagyon megbánja. - Megfogtam a kezét és Rachel elvörösödött, talán zavarba, hoztam, vagy ugyan azt érzi amit én, ki tudja, remélem hamarosan kiderül.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Teaház 08.01.13 0:14


To Eidelon


Nem tudom mi ütött belém, mintha nem is itt lettem volna. Egy másik univerzumban éreztem magam, nem, ez így nem jó. Megrázom lassan a fejemet, hogy kiverjem a gondolatokat belőle, de sikertelen. Még mindig arra tudok gondolni, hogy milyen jó lenne Eidolon mellett élni. Tudnám, hogy nem lennék egyedül a hatalmas szobában, az ágyban. Lenne, kihez odabújjak, mikor fázom, mikor vigaszra van szükségem, mikor nem szeretnék egyedül lenni. Lenne értelme, hogy miért kezdjem el a napomat, hogy miért kelljek fel korábban. Reggelit készítenék, mosolyogva ülnék le mellé és nézném, ahogy jóízűen megeszi az általam csinált reggelit, majd kézen fogva mennénk ki a lakásból, csókolnánk meg egymást, s mennénk munkába. Majd délben együtt ebédelnénk valamelyik étteremben, ez mind szép és jó, csak kár, hogy lehetetlen. Nem vagyok az az érzelgős típus, félek, hogy nem tudnám úgy szeretni, mint kéne. Nem vagyok jó az ilyesmiben, hamar vége lenne.
-Az már biztos. Legalább nem úgy mennék be az irodába, mint egy élőhalott, hanem egy jókedvű, mosolygós nőként. – mondtam mosolyogva, mert tényleg jó lenne végre úgy bemenni a munkába, hogy nem arra vágyom, hogy mehessek haza. Szeretek ott lenni, mert rengeteg ismerősöm van, na meg a pénz is jól jön, de a munka fárasztó, még titkárnő ként is. Sokszor megesik, hogy elmegy a hangom, fáj a torkom, s olyankor nyűgösebb is vagyok. Nincs máshoz kedvem, mint valakihez odabújni, aki a nagyi szokott lenni, mivel senkim sincs. Legalábbis, eddig még nincs. Kicsit szomorú, hogy ennyi évesen még nem élek párkapcsolatban, de próbálkozok. Olyankor a legrosszabb az egész helyzet, mikor a nagyi nincs otthon, mert elment a barátjával valamerre, s az egyetlen dolog, ami átkarol az egy pléd. Mindig elszomorodom, s olyankor az ablakon kezdek kinézni, bár nem kéne, mert boldog, szerelmes párokat látok, amitől még rosszabbul érzem magam. Nem tudom, mit tehetnék ez ellen, de reménykedem benne, hogy valamikor sikerülni fog találnom magamhoz illő férfit.
-Tényleg az. Sok kaput fog ez megnyitni neked, s tudom, hogy teljes odaadással fogod csinálni. Nem kell attól félni, hogy nem veszed komolyan a munkádat. Ezt szeretem benned. Mindig arra koncentrálsz, amit pont akkor csinálsz. – mondtam mosolyogva, majd kinéztem az ablakon. Bár ne tettem volna, mert megint megláttam egy szerelmespárt, akik nagyon egymásba voltak gabalyodva. Gyors elkaptam pillantásomat, s a másik irányba kezdtem el nézni. Valamiért nem akartam boldogságban úszó embereket látni, hisz én boldogtalan voltam.
-Nem csodálom, hogy rávett, hisz már profi a kibeszélésben. Hány éve is csinálja ezt az egészet? Kb. 20 éve? Vagy több? De a lényeg, hogy a szülő gyerek harc egy olyan dolog, amit gyerek még sose nyert, hiába voltak rendesen kidolgozott érvük. – mondtam érzelemmentesen, majd kortyoltam teámból. Megint bizsergett, de most csatlakozott hozzá valami más is. Talán Eid miatt volt, kissé megremegtek lábaim, hálát adtam, hogy pont ülök, mert elestem volna.
-Úgy látszik, anyukád nagyon szeret új helyeket megismerni, apukád meg tényleg nem változott. Pedig azt hinné az ember, de még sem. A nagyi jól van, kissé magányos, de az sem sokáig. Tudod megismert egy nagyon rendes férfit, s már az összeköltözést tervezgetik. Csak a nagyi nem akar otthagyni egyedül a nagy házban, pedig mondtam neki, hogy elleszek. Nem szeretnék a boldogságának útjába állni, megérdemli, hogy újra az lehessen. Mióta meghalt a nagyapa, azóta nem volt ilyen boldog. Szeretnék mindent megadni neki, legalábbis megpróbálni. – mondtam kissé elérzékenyülve. Nem szoktam ilyesmiről beszélni, meg fájt is, mivel a nagymami az egyetlen olyan ember, aki szeret. Elővettem táskámból egy csomag papír zsebkendőt, s letöröltem könnyeimet. Annyira utáltam ezt az egész helyzetet, de tudtam, hogy neki ez lesz a legjobb. Nekem meg el kell engednem őt, mert ő is így tenné velem. Nem akarom elrontani a boldogságát. – Szerintem a nagyi nagyon örülne neki, na meg én is. – elmosolyodtam, a gondolaton, hogy eljön hozzánk. Jó lenne.

//na mi lesz itt?




AMIT A KARAKTER VISEL
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Teaház 08.01.13 4:26

Most láttam csak meg Rachel igazi arcát, hogy az a varázslatos mosoly ami az arcán van csak egy álarc. Valójában nagyon is szomorú, sőt talán még magányos is. Azt hiszem eddig azért nem vettem észre, mert Rachel lényéhez hozzátartozik a vidámság és a jókedv, ez annyira természetes tőle, hogy eszembe sem jutott, hogy talán nem boldog. Nem tudtam mit tegyek, ha miattam sír egy nő az a legjobb szövegem rá, hogy barátok azért még lehetünk.
Sosem voltam az a kifejezett Lanselot lovag aki megvédi a nők becsületet majd kisegíti őket a bajból, de most úgy éreztem valamit tennem kell. Talán megölelhetném, de lehet, nem szeretné ha tudnám, hogy láttam egy gyenge pillanatában. Sokáig tépelődhetnék azon, hogy mit tegyek, de inkább csak azt tettem amit a szívem diktált. Elengedtem a kezét és megsimogattam az arcát. Ez jó megoldásnak tűnt, nem túl érzelgős, de még is biztosítja a támogatásomról.
- Ha annyira utálsz ott akkor gyere át hozzám. Jó fizetést adok és a kávé is ingyen van.- Próbáltam valami poénosat mondani, hogy visszavarázsoljam azt a mosolyt amit annak idején annyira megszerettem. Nem is tudom elképzelni miért hagytam, hogy ez a kapcsolat így megfakuljon.
Lehet, most nem itt tartana egyikünk sem, de aztán ki tudja, nem látok a jövőbe, az is lehet, hogy Rachel ugyan úgy boldogtalan lenne csak éppen miattam, mert nem tudtam neki megadni azt amit valójában megérdemelne.
De mint mondtam nem vagyok látnok, talán még működhetne ez a dolog, de félek, mert ha elszúrom a dolgot kettőnk között akkor a barátságunknak is lőttek, és ezt nem akarom. Rachel az egyetlen ember aki hitt bennem és támogatott bármiről is volt szó. Mindig tartotta bennem a lelket és biztatott.
A hajdobásával még arra is be tudott volna palizni, hogy elmenjek egy bingó estre. Rachel mindig is értett a női praktikákhoz csak sosem hitte el, hogy képes őket használni. Nem tudom, talán még egy férfi sem mondta el neki mennyire örülten szexis tud lenni főleg ha fekete ruha van rajta.
- Az apám és a nagyapám és annak az apja és még sorolhatnám az ősöket akik már szinte minden kaput kinyitottak előttem, de az is igaz, hogy mindig lesznek új kinyitni való ajtók.- Kiváltságos fehér hím vagyok ez a helyzet, de Rachel mindig rávilágított arra, hogy ez nem feltétlenül hátrány és így is képes leszek megvalósítani önmagamat.
- Valóban régóta csinálja, több mint 25 éve, de van egy olyan érzésem, hogy ez a munka felőrli, de tudod milyen makacs, sosem vallaná be.- Erről nem szeretek beszélni, az apámmal való viszonyom elég sérülékeny és tele van hullámvölgyekkel, hol jóban vagyunk hol pedig őrjöngve üvöltözünk egymással. Többnyire ez abból fakad, hogy ő megpróbálja irányítani az életemet, mert úgy gondolja, hogy tudja nekem mi a jó és mivel az apám ezért felhatalmazva érti magát arra, hogy tegyen valamit az érdekemben én pedig ezt legtöbbször nem díjazom.
- Igen, anyám sem változott és már szerintem nem is fog. Nagyon vonzzák a különleges, misztikus helyek, de hiszen ez a munkája, hogy a természet felettit kutassa. Ez a szenvedélye és már az élete is amióta felnőttem.- Korábban nem is sejtettem, hogy Rachel ennyire magányos.
- Ne aggódj amíg engem látsz, tudod, hogy mindig gondoskodni fogok rólad.- Most annyira törékenynek tűnik, ahogyan végiggördül a könnycsepp az arcán, a világ összes fájdalma benne van. A félelem a magánytól és az egyedtűléétől teljen felemésztette a lelkét. Meg tudom érteni, hiszen mindnyájan ettől rettegünk, hogy úgy múlunk el, hogy sosem szerettünk és minket sem szeretett senki.
- Mindenképpen átmegyek hozzátok, ha gondolod már akár munka után is beugorhatok vagy mondj egy időpontot amikor neked megfelel.- Előtört belőlem a védelmező férfi és fel akartam szárítani a könnyeit bármi áron, és bármit megadnék azért hogy újra olyan gondtalan legyen a mosolya mint régen.

amit csak akarsz Wink //
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Teaház 08.01.13 23:23


To Eidelon


Nem tudom mi ütött belém, hisz én nem szoktam így viselkedni. Nem szoktam mutatni az érzékeny énemet, mindig visszafogott és magamban szenvedő típus voltam, s vagyok. Nem engedem, hogy mások is lássák az érzékeny oldalamat, nem akarom, hogy tudják, milyen is vagyok, mikor nem mosolygok. Én mindenkinek úgy vagyok beépülve, mint az a lány, aki mindig nevet, boldog s sose volt szomorú. szerettem azt, hogy ilyennek ismernek, mert jobb azt hallani, hogy te vagy a mosolygós, mint azt, hogy jaj, te vagy az, akit meg kellet vigasztalni a múltkor. Számromra legalábbis jobb, ha ezt az oldalamat látják. Bár azt mondják, hogy egyszer minden mosoly elmegy, egyszer minden álarc eltűnik, s meglátják, hogy a boldog külső alatt nem mindig van boldog alsó. Lehet ez a helyzet velem is, sőt biztos, mert én sose voltam az a tipikus lány, mint a többiek. Ajkaim újból felfelé görbülnek, ahogy megsimogatja arcomat. Ránézve már el is felejtettem a bajomat, s a szemei szinte elvarázsolnak.
-Nem utálom, mert hazudnék, ha azt mondanám. S tudod, hogy hazudni bűn. Csak nem nagyon szoktam hozzá. Elvégre hatalmas a cég, én egyedül vagyok, s rengeteg nyelven kell tudjak, néha már azt se tudom milyen országban vagyok. Mire hazaérek, sokszor más nyelven szólalok meg, mint amin kéne. Ha a tea lenne ingyen, akkor nem gondolkodnék rajta. – mondtam mosolyogva, majd hajamba túrtam. Most hosszabb volt az átlagnál, szokatlan volt, de a nagyi szerint remekül áll. Neki pedig mindent elhiszek, hisz ő az, akit a világon a legjobban szeretek. Neki a véleménye a legfontosabb, csak az után a férfiaké, akik szerencsésen elkerülnek messziről. Kissé érthetetlen, hogy miért teszik, de megteszik, s én egyedül maradok minden alkalommal. Na, mindegy sok korombeli szingli, s nem is mindenkinek az a sorsa, hogy találjon magának egy társat. Vegyük például Eidet, neki sincs partnere, még is el van, vagy talán nem?
-Eid, te boldog vagy? Úgy értem, hogy… így az életeddel? – kérdeztem őszintén, hisz érdekel mi is van vele. Azt tudom, hogy rá fog maradni az apja hatalmas cége, de az még mindig titok számomra, hogy milyen is az élete. Tudom, hogy dolgozik, hogy nincs sok ideje, de azt tényleg nem, hogy a magánéletben nem e magányos. Nem szeretném, ha az lenne, hisz a barátaim boldogsága fontos számomra.
- A jó öreg Beloth vérvonal, nektek van az egyik legnagyobb vérvonalatok, na meg ti rendelkeztek a legnagyobb befolyással itt, s kábé mindenhol. Igen, sokszor megesik az ilyen, s erre csak az lenne a gyógyír, ha elmennétek valamerre nyaralni, egy két hétre. Szerintem itt lenne az ideje, hogy valamit 3-ban csináljatok. Mikor volt az utolsó alkalom, mikor elmentetek valamerre ketten? – kérdeztem őszinte kíváncsisággal, közben megigazítottam csuklómon az órámat, hátralökve hajamat. Nem voltam még hozzászokva a hosszához, s néha bele is gabalyodtam.
-Egyszer elmennék anyukáddal egy ilyen helyre. Kíváncsi vagyok, hogy hol, miben keresi a misztikumot, na meg mit talál. Célorientált anyukád van, arra már rájöttem az első találkozáskor. Tudod, mindig is érdekeltek ezek a dolgok, amiket anyukád felfedez, lát. – mondtam mosolyogva, s közben szemét néztem. Kész szerencse, hogy ültem, meg legalább kapaszkodhatok valamibe, mert ha nem tenném, akkor biztos megremegnék.
-Köszönöm szépen, nagyon aranyos vagy.– köszöntem megy egy hálás mosoly kíséretében, majd megsimogattam kezét. Bár a lelkem máshogy érez, kissé fáj, meg minden, de a barátaim mindig az első helyen lesznek. Nem fog érdekelni semmi, ha róluk van szó, még a magánéletemet is romokba döntöm.
Nem tudom mi ütött belém, egyszerűen szerettem Eid szemébe nézni, s ahogy láttam azokat a tengerkék szemeket, mosolyognom kellett tőle. Elvarázsolt, mintha egy kisgyerek lennék, akit megbabonáz a herceg a meséből.
-Akkor jössz, amikor akarsz. Nem is kell felhívnod előtte, hisz mindig örülünk az érkezésednek. Valami, amivel megtudunk kínálni mindig van kéznél, na meg a nagyi isteni sütit süt. Kissé fel is szedtem pár kilót, mióta ennyit sütöget. – mondtam még mindig mosolyogva.


//te mit szeretnél? én nyitott vagyok bármire Wink




AMIT A KARAKTER VISEL
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Teaház 10.01.13 7:23

Zene Szerintem illik a szituáció hangulatához Smile

Azt mondják sokszor a legszebb mosoly mögött rejtőzik a legnagyobb fájdalom.
Vissza akarom kapni azt a Rachelt akit akkor megismertem a parkban. Az Egyetemen annyira gondtalannak tűnt, nem tudom, vajon mi változhatott meg azóta? Belenéztem a szemébe és annyi fájdalmat láttam benne amennyivel egy ember egész élete során küzd meg. Lehet, hogy ez azért történt meg mert elhanyagoltuk egymást, ha nem hagytam volna, hogy a kapcsolatunk megfakuljon akkor most Rachelnek nem kellene átélnie ezt a kálváriát.
Emlékszem, régen sokat nevettünk és az a mosoly ami az arcán volt igazinak tűnt. Az akkori mosolyt kerestem az arcán, de nyomát sem találtam.
Aztán hirtelen Rachel szeméből eltűnt a fájdalom és a felszáradtak a könnyei, mintha csak kisütött volna a nap. Szeretném azt hinni, hogy ez miattam van, hogy talán én vagyok a gyógyír a fajdalmára. Mindent megtennék azért, hogy boldog legyen, nem tudom miért, de így van.
- Az itteni cégünk elég kicsi csak belőlem és a társamból áll, lehet, hogy nem olyan inkluzív mint a mostani munkahelyed, de legalább nem lennél egyedül, soha. Igaz egyenlőre nincs benne annyi kihívás számodra, de csak a te kedvedért veszek az irodába teaforralót és megkapod a legjobb legdrágább teafiltereket.- Rachel, jó ember, becsületes és lelkiismeretes dolgozó, és nem mellesleg a legjobb barátom, nem csoda tehát, hogy le akarom csapni a konkurencia kezéről. Viszont ez nem teljesen igaz, csak önző módon magam mellett akarom tartani, de ezt nem szabadna. Ezzel akár tönkre is tehetem az éle, ha nem jön össze kettőnk között a dolog az végzetes lehet mindkettőnk számára. Nem értem, miét rettegek annyira egy kapcsolattól, hiszen sosem bántott meg egy lány sem és a szüleim is mind a mai napig boldog házasságban élnek. Egyszerűen nem tudok rájönni mi az ami visszatart. Talán tényleg igaza volt Sellynek, valóban egy érzelmi analfabéta vagyok aki képtelen a kötödésre.
- Nos... ez jó kérdés. Valamilyen szinten elégedett vagyok az életemmel, viszont néha úgy érzem hiányzik belőle valami, de többnyire boldog vagyok.- Kicsit meglepett a kérdésével, és elgondolkodtatott. Vajon tényleg helyes választ adtam Rachelnek? Tényleg boldog vagyok?
Azt hiszem többnyire igen, de tényleg hiányzik valami az életemből és ha egyszer rájövök, hogy mi az és sikerül megkaparintanom akkor soha többé nem engedem ki a markom közül.
- Oh... nem ismered, te olyan jól a családomat mint én. Nálunk nem szokás megbeszélni az ilyesmit, mi inkább általában csak a szőnyeg alá söpörjük a gondjainkat. Anyám túlságosan is elvarázsolt ahhoz, hogy komolyan beszélni lehessen vele apám pedig egyszerűen csak egoista ahhoz, hogy bevallja vannak problémáink.- Aki nem él a felső tízezer köreiben az nem tudja mit is jelent igazán oda tartozni. Mindig fent kell tartani a látszatot, hogy minden rendben van és minden tökéletes. Ha kiszimatolják az emberek gyenge pontját addig szívjak a vérét amíg ki nem purcan.
- Ha annyira érdekel akkor elolvashatnád néhány könyvet amit irt.
Hozhatok neked néhány dedikált példányt, sőt tudod mit akár el is mehetnénk együtt egy olyan helyre. Csak mi ketten, nem garantálom, hogy anyám is el tudna minket kísérni, de sokat mesélt nekem az utazásairól talán én is tudnék egy két érdekes doggal szolgálni.
- Lehet, hogy azt hiszi, csak ígérgetek, össze-vissza, de ez nem igaz, tényleg el akarom vinni egy ilyen helyre. Ha tényleg annyira vágyik rá akkor én elvihetem, rám is rám fér egy kis kikapcsolódás és Rachellnek is szeretnék örömet okozni. Meg is fogant egy ötlet a fejemben, remélem jól is fog elsülni.
- Nem, nem érted, tényleg számíthatsz rám, tudom, hogy egy ideje nem találkoztunk és nem is kerestelek, de most tényleg elhiheted komolyan gondoltam amit mondtam, nem hagynálak cserben. Bármikor hívhatsz ha csak beszélgetni akarsz akkor is, de ezt már tudhatnád.- A szavai úgy hangzottak mintha úgy mondta volna- jó persze ezt csak úgy mondod. Pedig nem, hiszen jól ismer talán jobban mint a legtöbb ember. Régen mindig elmondhatta, hogy mi bántja vagy csak a gondolatait, most miért titkolózik előlem?
- Köszönöm a kedves invitálást, lehet, hogy munka után benézek hozzátok, ha nem gond. Nagyon szeretném látni a nagymamádat. - Nekem sajnos meghaltak a nagyszüleim mielőtt megszülettem volna ezért a nagyi házilag sütött sütije nagyon is jól hangzott.
- Ha szedtél is fel pár kilót én nem vettem észre, gyönyörű vagy mint mindig.- Ilyenkor látom, hogy Rachel is tipikus nő, aggódik a súlya és az alakja miatt, de nem is értem miért, kifogástalanul néz ki, mint mindig.

// Én is nyitott vagyok mindenre, de támadt egy ötletem remélem megvalósítható, viszont te is megoszthatod a gondolataidat. Smile
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Teaház 10.01.13 14:25


To Eidelon


Mindenki kifogy egyszer a lendületből, mindenkinél betelik egyszer a pohár, a bili, meg tudom is én még micsoda, de a lényeg, hogy az ember nem egy olyan lény, amely a végtelenségig nyeli a gorombaságokat, a kötekedést, az egyedüllétet, s még sorolhatnám. Mindenkinél elérkezik az a perc, mikor nem tudja, mit tegyen, s a legjobb, amit tehet, hogy nem foglalkozik vele, vagy kiadja magából, de akkor már késő a régi sérelmeket felróni, hisz az már elmúlt, nincs mit megbeszélni rajta. Legalábbis így gondolom én, mert ha akkor abban a pillanatban nem mondjuk el, mi bánt, akkor később már nincs értelme felhozni, mert nem tehetünk már ellene semmit. Max kibeszéljük, de az nem segít sokat, inkább hallgattunk volna.
Mosolygok, bár nem olyan, mint például 5 évvel ezelőtt, akkor még nem voltak problémáim, azon kívül, hogy munkát szerezzek, meg jó lakást, amiben kényelmesen, nyugodtan, gond nélkül élhetünk a nagyival.
-Nem gondoltam én komolyan, csak vicceltem. Nem akarom, hogy miattam csődbe menjen a céged, meg amúgy is, szeretek ott dolgozni. Köszönöm, hogy gondolsz rám, mármint nem akarod, hogy egyedül legyek, de elárulok valamit. A főnököm elveszne a sok papír közt, ha nem lennék ott vele, s nem segítenék neki. Így is az iránytűjének nevez. Inkább igyunk itt teát, s nem kell venned teafőzőt, meg nem is lenne olyan, mint az itteni. – mondtam mosolyogva, megnyugtatva őt, hogy nem kell ilyeneket vennie, hisz maradok a mostani munkahelyemen. Eid egy remek ember, nála jobb barátot el se lehetne képzelni. Képes mindent feláldozni azért, hogy mosolyogni lásson egy olyan embert, aki számára fontos. Mindent megtenne, egy nagyon odaadó személy, szerintem ez fogott meg benne, az önzetlensége. Az egyetemen is ilyen volt, talán pont ezért irányított arra a teám, s ösztönzött, hogy öntsem le, s lám… ha akkor nem iszok teát, nem megyek arra, s nem lettem volna annyira ügyetlen, akkor most nem ülnék vele szembe, ezzel a csodálatos emberrel. Nem tudom elégszer megköszönni a fentieknek, hogy odavezettek hozzá, s összebarátkoztattak bennünket. Eid egy igazi barát.
-Tudod, hogy profi vagyok a jó kérdések feltevésében. Örülök, hogy boldog vagy, s reménykedem benne, hogy megtalálod azt a valamit, ami hiányzik az életedből, s végre igazán boldog leszel. Megérdemled a boldogságot, én már csak tudom. – nem tudom miért, de ha egy barátommal vagyok, mindig mosolygok. A nagyi szerint a rossz múlt miatt vagyok ennyire vidám, mert meg tanultam a legrosszabb dolgokban is a legjobbat látni. Lehet, igaza van, én hiszek neki, hisz ő mindig mindent jobban tud. Az én nagyim, akit imádok. De azért kíváncsi lennék, hogy egy olyan személynek, mint Eid, mi hiányozhat az életéből. Mondjuk az is igaz, hogy a pénz nem boldogít, s ha nincs kivel megosztani, akkor tényleg semmi értelme ennek az egész pénzért való harcért.
-Igen, igazad van, nem ismerem olyan jól, mint te. De innen külső szemmel nézve, eléggé összetartó család vagytok. Vagy lehet tényleg csak a látszat, én elhiszem neked, amit mondasz. Mondjuk ez minden családban így van, a gondokat nem tesszük közszemlére, inkább elintézzük magunk közt, mintsem nevetség tárgyává váljunk. De így, ahogy elmesélted nálatok tényleg nem lehet leülni, megbeszélni ezeket. – mondtam halkan, kissé ajkamba harapva, mert nem szeretném megbántani azzal, amit mondok. Sajnos nekem nem volt igazi családom, hogy megtudjam milyen is az, ha az apám egoista, anyám pedig egy másik bolygón érzi magát. Nálunk mindig béke és csend volt, nem lehetett hallani a nagyit meg a papit veszekedni, ők mindig megértették egymást. Nyugodtak voltak, s ez kellet is nekem, a nyugodtság érzése.
-Nem tudtam, hogy anyukád írt könyvet. Komolyan mondom, anyukád egy szuper ember, könyvet ír, utazik, tanít. Nem kell, köszi, majd megveszem, mint a többi rendes ember, majd meglátogatlak, s megkérem, hogy írja alá. Legalább van okom, amiért meglátogassalak, nem szeretném zavarni a családodat. Nem tűnik rossz ötletnek, szívesen elmennék valahova kikapcsolódni, s ha ezzel még misztikus dolgokat is látok, hallok az jó lenne. – remélem komolyan is gondolja, mert én száz százalékban benne vagyok, mert mindig is vonzott az ismeretlen. Nem voltam sok helyen, érdekelt, hogy mi van Vegason és Londonon kívül. Előhozta belőlem a felfedező énemet, ami mindig arra várt, hogy új helyeket lásson. Kíváncsi vagyok, hogy min gondolkozik, mert nagyon elkalandozott. Elmosolyodtam mikor azt kezdte el mondani, hogy mindig számíthatok rá.
-Ugye te is tudod, hogy bármiben számíthatsz rám? Mindig ott leszek, csak egy telefon s már megyek is. Ha nem tudsz aludni, hiába van, mondjuk hajnali 5 óra, akkor is nyugodtan ébressz fel, mert én is szeretnék melletted állni, ugyanúgy, ahogy te állsz mellettem. Oké?- mondtam őszintén, mosolyogva. Nem képzeltem, hogy a mai napon összetalálkozok egy nagyon kedves ismerőssel, de örülök, hogy így történt.
- A nagyi is nagyon örülne neked, elhiheted nekem. Egy időben mindig téged emlegetett, hogy hol hagytad már? Miért nem hívod fel, hogy jöjjön át? És ehhez hasonlókat kérdett. – mondtam a nagyi hangját utánozva, de nem sikerült valami hitelesre, de meg volt a látszata.
-Zavarba hozol… Ez nem ér. – mondtam pirult arccal, de még mindig mosolyogva.


// mi az ötleted? Very Happy Amúgy imádom a TDG ♥️♥️♥️ Embarassed




AMIT A KARAKTER VISEL
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Teaház 11.01.13 5:01

Zene Csak a szokásos kedvenc Wink

Ha betelik a pohár, akkor jó, ha van valaki az ember mellett aki meghallgatja vagy segít neki. Mert olyankor jó, ha hozzábújhatsz valakihez aki feltölt, és azt -mondja ne aggódj, majd együtt megoldjuk. Persze, ha az embernek nincs senki az életében akkor kénytelen egyedül megbirkózni a fájdalommal, márpedig nem mindenki olyan szerencsés, hogy megtalálja azt a személyt aki képes hosszútávon elviselni. Viszont ilyen embert nagyon nehéz találni.
Ígérhetném, hogy szeretni és tisztelni foglak, hogy veled leszek betegségben és egészségben, mondhatnám, míg a halál el nem választ, de nem fogom. Ilyeneket csak az optimista párok mondanak. Telve reményekkel melyek egyszer úgy is elszállnak. Nem vagyok szívtelen alak, de ügyvéd vagyok, tudom, hogy megy ez,belelátok az egész metodikájába. Az örökké már koránt sem tart örökké. Lehet, hogy a sok válás miatt nem hiszek a halhatatlan szerelem hatalmában. Lehet, hogy a szerelem mindent kibír, de a gonosz cinkelt kártyákkal játszik.
- Ahogy gondolod, de az ajánlatom még állni fog egy darabig, ha esetleg meggondolnád magad. Viszont egy valamit ígérj meg nekem kérlek, ha úgy érzed, hogy már nem bírod a munkát és úgy érzed, hogy felőrli a lelkedet, akkor gondolkodás nélkül lelépsz. Az sem érdekel, hogy utána sem vállalnád el az állásajánlatomat. Nem akarom végignézni, ahogyan nap mint nap őrlöd magad, a végén még gyomorfékéjt kapnál.- Én teljesen mást szűrtem le a szavaiból, úgy értettem, hogy nem érzi jól magát a munkahelyén, de az is lehet, hogy félreértettem vagy félne velem együtt dolgozni. Bármi is az oka annak, hogy visszakozik, remélem jól átgondolta és nem bánja meg, mert nem mindenkinek van lehetőssége a híres Beloth családnál dolgozni, sokan a lelküket is eladnák az ördögnek csak, hogy egy nálunk töltött napért, és nem csak azért mert generációk óta öröklődik a családban a vakítóan kék szempár hanem mert a nálunk való munka a legjobb referenciának számít bárhol Amerikában. Nem mintha nem adnám neki a munkát bármikor is kéri.
- És te, boldog vagy? Mert nekem nem úgy tűnik, hogy minden rendben lenne. Rachel nem gondolod, hogy te is megérdemled a boldogságot?Szeretném ha őszintén válaszolnál.- Amikor belenézek Rachel szemébe, olyannak látom magam amilyen valójában lenni szeretnék, mert igazából egy kegyetlen szemétláda vagyok aki undorító módon kihasznál másokat. A munkámban ez nagyon jól jön,hogy ilyen vagyok, de az életben már kevésbé hasznos tulajdonság. Viszont Rachel ezt nem tudja, mivel vele mindig rendesen viselkedtem. Persze vannak fiú barátaim, de az egészen más. Rachelen kívül még egy nőért sem tettem meg ennyi mindent. Nem vittem őket utazni sem pedig vacsorázni, csak szex volt és ennyi, eddig csak erre használtam a nőket és attól tartok, hogy ha lefeküdnek Rachellel akkor az csodálatos lenne, talán jobb mint bármi amit átéltem eddigi életem során, de megszűnne a varázs ami kettőnk között van.
- Tudod, ha baj van akkor tényleg összetartó tud lenni a családom, viszont másban már nem annyira. Az én szüleim rengeteget utaznak gyakorlatilag soha sincsenek otthon ezt pedig egy drága magánsulival jutalmazták, legalább is ők így hitték. Néha annak is örültem ha legalább a karácsonyt együtt tudtuk tölteni.- Szeretem a szüleimet, de kevés időt töltöttünk el egymás társaságában ezért nem alakult ki olyan erős kötödés mint Rachel és a nagyszülei között. Mindezek ellenére valahol hálás vagyok, hogy nekem vannak szüleim és számíthatok rájuk, úgy ahogy. Valakinek még ennyi sem jutott.
- Anya biztos ragaszkodna hozzá, hogy a saját könyvtárából adjon neked néhány példányt a könyveiből. Miből gondolod, hogy zavarod a családomat vagy, hogy kifogás kell hogy meglátogasd őket, tudod, hogy mindig szívesen látnak.- Amit csodáltam is mert apám nem szereti a koron kívül állókat azaz akik nem felső tízezer tagjai. Pedig anyám is egyszerű munkásosztály sarja. - Akkor ezt meg is beszeltük, utazunk. Van valami különleges kívánságod vagy rábízod magad anyám útmutatására? Neked csak annyi dolgod lesz hogy összecsomagold a bőröndödet.- Nagyon felcsigázott azzal, hogy beleegyezett az utazásba. Sosem vittem sehová egy lányt sem. Külön örömet okoz, hogy Rachellel mehetek kettesben. Ma nem is fogok tudni a munkára koncentrálni. Francba a munka, már mióta itt lehetek. Meglepetten az órámra pillantottam, már 9 óra, 10-re jön az egyik ügyfelem, teljesen elfelejtkeztem róla, elterelte a figyelmemet az a kép ami a szemem előtt lebegett. Rachelt láttam egy egzotikus helyen gyönyörű átlátszó falatnyi hálóingben ahogyan a vágytól fénylő teste az ágyban fekszik és rám vár. Megráztam a fejem, hogy kiverjem ezt a férfiasságot felállító látványképet.
- Rachel tudom, hogy mindig számíthatok rád és köszönöm, hogy ilyen jó vagy hozzám, sokszor úgy érzem nem is érdemellek meg.- Intettem a pincérnek aki már indult is, hogy hozza nekem a számlát. Nem is vártam meg, hogy visszaérjen vele egy ötvenest tettem az asztalra, ez fedezi az én teámat meg Rachelét is és még borravaló is elég lesz.
- Akkor a nagymamád megnyugodhat mert ma este pontban hét órakor ott leszek nálatok és kifaggathat mint mindig.- Felálltam és Rachelhez hajoltam és csókot nyomtam az arcára.- Az én szememben mindig gyönyörű vagy.- Nem álhattam meg, hogy ne mosolyogjak rá még egyszer utoljára mielőtt elmegyek és bekap a gépszíj.
- Akkor este hétkor nálatok, amúgy meghívtalak erre a teára.- Végigsimítottam a kezemet az oldalán, majd hátat fordítottam és kisiettem az ajtón, még hallottam, hogy az ajtó feletti kis csengő megszólal.
Sajnálom, hogy nem várhattam meg Rachelt, de már amúgy is késésben vagyok.

// Szerintem a záró reag után kezdhetnél a házadban.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Teaház 11.01.13 13:16

VÉGE!



To Eidelon


Jó, ha az ember mellett ott vannak a barátai, tudja, hogy számíthat rájuk a bajban. Én tudtam, hogy vannak olyan emberek az életemben, akikre teljes mértékben, bármikor számíthatok, s ezek közül az egyik Eidolon volt. Lehet, hogy keveset találkoztunk, megszakadt a kapcsolat, de mindig tudtam, hogy számíthatok rá, hisz ha egyszer közel kerültünk egymástól, nehezen lehet elengedni a másik karját, s nem is akarjuk igazán elengedni azt a személyt.
Reménykedtem benne, hogy Eid nem felejtett el ennyi év alatt, s nem haragszik, amiért nem kerestem, nem hívtam. Iszonyatos lelkiismeret furdalásom volt, mindig mikor megláttam valamit, ami rá emlékeztet, s eszembe jutott, hogy nem is tudom, mi van vele. Rosszul éreztem magam, mert csak egy telefonhívásba került volna az egész, meg egy időpontba, s találkozhattunk volna. De őrülök, kimondhatatlanul, hogy a sors így megtréfált, s ennek a tréfának köszönhetően újból egymásra találtunk. A mondás is úgy van, hogy el kell engedni valakit, s ha visszatér, akkor mindig is veled volt. Legalábbis én így gondolom, s az, hogy az utunk megint egymás mellett halad, az hatalmas csoda. Hálás vagyok érte.
-Biztos vagyok benne, hogy remek főnök lennél, na meg a társaságod sokkal jobb lenne, mint a többiekké ott, attól még szeretek ott lenni. Megígérem ügyvéd úr, hogy ha valami gond lesz, ha nem tetszik, ha túl sok a probléma vagy ehhez hasonló, akkor hozzád fordulok. Viszont a másik részét nem tudom megígérni, mivel maximalista vagyok, tudod nagyon jól, s addig nem adom fel, míg nem sikerül megcsinálnom, még ha ezt meg is járom a végén. – lehet, hogy most utasítottam el életem egyik legjobb ajánlatát, de nem tehettem mást, hisz kissé félek Eiddel dolgozni, na, meg a mostani munkahelyemet is nagyon szeretem, attól eltekintve, hogy rengeteg a munka, s egy titkárnő van. Abban is biztos vagyok, hogy több százan vágynának arra, hogy egy Beloth cégben dolgozhassanak, elhiszem, hisz remek család, remek a főnökökkel van ellátva, s rendes összeget is keresnének, de én még maradnék a saját munkahelyemen. Nem csak azért, mert félek, hogy összevesznénk valamin ott Eiddel, hanem azért is, mert a jelen pillanatban én segítek a legtöbbet a főnöknek, bízik bennem, s nem szeretném a legtöbb munkában otthagyni, elveszne benne.
-Én, hogy boldog vagyok-e? Nem tudnám neked pontosan megmondani, azt kéred, hogy őszinte legyek, szóval… annyira nem, mint hittem. Azt hittem, hogy ha jobb lesz minden körülöttem, jobb helyet, akkor boldogabb leszek. De az az igazság, hogy nem, mert csak több stresszel jár ez az egész. Meg a barátaim társaságát se nagyon tudom élvezni, de ettől eltekintve, mondhatom, hogy boldog vagyok, akkor mikor a nagyival vagyok. Számomra ő a boldogság, meg az, hogy újból összetalálkoztunk. Feldobtad a napomat! – mondtam mosolyogva égkék szemeibe nézve, amitől még jobban kellett mosolyognom. Kedveltem Eidet, az nem titok, de úgy nem mertem megkedvelni, pedig ideális lenne, kedves, aranyos, törődő, de félek, hogy egyszer véget érne a köztünk lévő dolog, s megszakadna a barátság. Az pedig nem lenne jó, hisz az ő barátsága számomra kincs, amit nem adhatok oda senkinek, amit ápolnom kell és gyarapítanom. Talán életembe először féltem valamibe belekezdeni.
-A bajban lehet megismerni az igaz barátot, ebben az esetben családtagot, de legalább tudod, hogy bármikor számíthatsz rájuk. Nem mindenki szerencsés, hogy a szüleivel legyen, még annak is örülnének, ha két másodpercre látnák őket. Mondjuk, ez mindenkinél máshogy van, én nekem néha hiányoznak a szüleim, bár sose voltam velük, mégis epekedek értük. Elgondolkodom, hogy milyen is lett volna velük az életem, s mindig rájövök, hogy a nagyinak köszönhetek mindent, mert ők voltak a megfelelő szülők számomra. – mondtam mosolyogva, hálát adva Istennek, hogy még mindig él a nagymamám, s próbál nekem segíteni, még akkor is, mikor nekem kéne rajta.
-Anyukád akaratos nőszemély, s nem is lehet neki nemet mondani. Nem tudom, csak valahogy úgy jött, mindig is szégyenlős voltam a szüleid előtt, annak ellenére, hogy tudtam, hogy kedvelnek. – mondtam kissé elpirulva, majd a következő mondatánál leesett az állam, nem hittem a fülemnek.- Komolyan mondod? Én nem tudom, tudod, hogy mennék… na, jó, menjünk. De hagyjuk az úti célválasztást anyukádra, ő a jó az ilyenekbe. – fogadtam el az ajánlatát, hisz nem tudtam nemet mondani egy olyan személynek, mint Eid. Elképzeltem, ahogy ketten sétálgatunk az egyik misztikus helyen, meleg van, az biztos. Eiden egy rövidnadrág van, felső nélkül járkál, mert barnulni szeretne, meg amúgy is melege van, rajtam pedig egy falatnyi fehér ruha, ami átlátszik, s alatta pedig fürdőruha. Elöntött a vágy, az egész helyzet, olyan… izgató volt, mi ketten egy olyan helyen ahol kevesen vannak, nincs a városidegesítő zaja… tetszett az ötlet. Megráztam gyors fejemet, hogy menjen ki a gondolat a fejemből, melyben már megfosztottam ruhájától.
-Alig várom, hogy újból lássalak. Szólok a nagyinak, hogy süssön valami finomat a tiszteletedre. Várunk. – mondtam mosolyogva, s mielőtt bármit is csinálhattam volna megpuszilt, s én is adtam neki egyet, majd megsimogatta oldalamat, ami jól esett, s elmentem. Néztem még utána, majd felkaptam a cuccaimat, beültem az autómba, s elmentem vásárolni estére.



AMIT A KARAKTER VISEL
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Sponsored content



TémanyitásTárgy: Re: Teaház

Vissza az elejére Go down

Teaház

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Similar topics

-
» Kemuri Teaház
» Teaház és fürdő

Permissions in this forum:Válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
PRISON FRPG :: Város :: Belváros :: Szórakozóhelyek, kaszinók-
Új téma nyitásaHozzászólás a témához