Hunter pub

Tárgy: Hunter pub 23.11.15 11:42

Rebekah & Jack kért helyszíne

Tárgy: Re: Hunter pub 23.11.15 15:29

Jack & Rebekah

E
z is egy szokásos reggelnek indult, fél 6kor csörgött a vekker amit legszivesebben a falhoz vágtam volna. Fájt minden mozdulat és alig bírtam kinyitni a szemeim, hosszú volt a tegnapi nap. Nehezen szokom meg a koránkelést és az új munkát. Nyújtózkodtam egy nagyot és némi káromkodás közepette feltámaszkodtam az ágyról, jó férfihoz méltóan megvakartam a hasam és elkómáztam a wcre. Lezuhanyoztam, fogat mostam majd megálltam a szekrényem előtt, hogy na mi van még tiszta? Felvettem egy pólót és egy enyhén szakadt farmert, belenéztem a tükörbe megigazítottam kósza tincseim és egy jól van az úgy kíséretében felkaptam a kapucnis felsőm és az ajtó felé indultam. A hátizsákom a fogason, leakasztottam, féloldalasan a vállamra dobtam és elindultam a lépcsőházban lefele. Kint nyüzsgött az élet. mindenki munkába indult, vagy épp onnan haza. A lakásom közelében van egy metró megálló. Metróval járok dolgozni, túl messze lenne gyalog. Néha szoktam egy két sör után haza gyalogolni, addig is kitisztul a fejem még majd egy óra alatt hazabaktatok. A hármas metró visz legközelebb a gyorsétteremhez ahol jelenleg dolgozom. Pár perc várakozás után végre bedöcögött az a nyamvadt szerelvény, hát ez se mai csirke már… Nagy tömeg lögdölőzve zsúfolódott be a szerelvény keskeny ajtaján. Megkapaszkodtam az első fogódzkodóba és reméltem, hogy nem lép senki a lábamra és nem köt belém. Sok féle ember utazott itt, öltönyösök, munkások, építészek, mégis a szemem egy vékony barna göndör hajú, csinos lányon akadt meg. Fehér kapucnis felsőben ült három székkel alréb, barna göndör haja előbukkant a kapucnija alól. Zenét hallgatott, látszólag nagy átéléssel. A metró befutott az állomásra, a lány felállt és megindult kifelé, az első gondolatom talán sose látom többet, a második pedig, hogy baszki nekem is itt kell leszállni. Kifurakodtam a tömegen de a lány már elillant, felszaladtam a lépcsőn de már sehol nem láttam. Felraktam a kapucnim és megindultam az étterem felé. Egy pillanatra, mintha láttam volna őt a szemben lévő bár ajtaján belépni, de talán csak a szemem káprázott és az érzékeim csaptak be.

Tárgy: Re: Hunter pub 23.11.15 23:08

Jack & Rebekah

Reggel 05:30. Senkit se zavarjon, hogy kb másfél órája zártam be, egy órája vagyok itthon és egy gyors zuhanyon, kávén meg kaján kívül másra nem igazán volt időm, már szedtem is a cuccaimat, indulhat a reggeli műszak. Utálom, mert pokolian lassan múlik az idő úgy nyolc óráig, addig hatszor befogok aludni valószínűleg a pultra dőlve, de volt már rosszabb is, amikor reggel hétkor sikerült bezárni a bárat, mondjuk akkor nem is láttak minket a délelőtt folyamán, annyira azért nem fizetnek jól, hogy önkéntes alapon dupla műszakban is dolgozzak. Hajszál híján így is majdnem sikerült lekésnem a metrót, a következő pedig csak fél óra múlva jött volna, de szerencsére nem kell még itt dekkolnom harminc percet. Esküszöm, állva eltudnék aludni. Kellene fog még egy kávé, úgy óránként vagy valami erősebb, amitől felébredek. Abban a néhány percben amíg a fenekemen ülve vártam, hogy elérjük a következő megállót erősen próbálkoztam nem elfelejteni pislogni. Ahogy ismét lassulni kezdett a szerelvény felálltam és ahogy megálltunk gyorsan ki is slisszoltam. Igazán nem szeretnék senkit sem rémisztgetni a kora reggeli kialvatlan nyúzott kinézetemmel, ami azt illeti nem is érzem magam valami szalonképesnek. Ezt nem hiszem el... Az ágyamat akarom, nem pedig egy újabb idegtépő nyolc órát. Akkor visszaszámlálás indul. Délután négyre már biztosan ágyban leszek. Mennyi idő is van még addig? Ebbe rossz még belegondolni is. Az állomástól már csak pár percnyire van a Hunter, így legalább gyalogolnom nem kell, gyorsan beérek. Jelen pillanatban fogalmam sincs mi lenne a rosszabb, a nyüzsi vagy, ha nyugis lenne. Ha nyüzsgés van, akkor nem lesz időm lerakni a fenekem és legalább nem kell attól félnem, hogy bealszok, de ha most reggel nyolcig húsz percenként fog jönni valaki, eret vágok, komolyan. Pár perccel hat előtt pedig már nyitottam is ki a bárt. Épp, hogy megcsináltam a reggeli második kávémat, az első hajnali után, bár már ez is kell a francnak, már nyílt is az ajtó és lassan kezdtek érkezni a már jól megszokott vendégek, többségünk szintén a már megszokott kávéjukért. Eszpresszó cukor és tej nélkül, Caffé latte, stb... Ma már csak ránézek az ismerős arcokra, hogy a szokásos lesz-e, régebben minden reggel újra és újra elmondattam velük, utálják, pláne, ha sietnek, csak rábólintanak, hogy a szokásos lesz, de már rohannának is. Hihetetlen milyen eszméletlen hisztisek tudnak lenni az emberek reggel hatkor.

Tárgy: Re: Hunter pub 24.11.15 1:15

Jack & Rebekah

B
eléve az ajtón már láttam a főnököm szintén nyúzott kialvatlan arcát ahogy a kávéjával csoszog az irodája felé, csak intett egyett a jobb kezével én meg egy jó reggelt főnökkel megindultam az öltöző felé. Felvettem a cseppet sem sexi egyenrúhám a kis baseball sapimat és bevonultam a konyhába. Reggel hat óra tíz perc, a hús és zöldség szállítók veszekednek a hátsó bejáratnál a szabad helyért, elfordítottam a kulcsot a zárban és kinyitottam a böhöm nagy vaskaput. A beszállítók már idegesen toporogtak, de úgy ma hidegen hagyott. Behordtuk az alapanyagokat, ellenőriztem a listákat aláfirkantottam egy JD monogrammot és már engedtem is őket tova. Közben megérkezett Dave a munkatársam is a forró erős kávémmal, egy cukorral, mint mindig. Dave jó fej, ő tanított be. Közben megérkeztek a kasszás lányok is, kezdték itt nekem a reggeli flörtöt de valahogy ma nem voltam rájuk vevő. Felraktam a kötényem és elkeztem darabolnni zöldségeket, fürge és gyors ujjam van hozzá, egyszer még lehetek akár szakács is, jó bár mondjuk nem itt… Lassan elkezdtek szállingózni az emberek és az első rendelések. Na ma is hosszú napnak nézünk elébe… Tíz óra, hál istennek vége a reggeli időszaknak… Már herótom volt a sok omlettől. De persze mindig van aki elkési és olyankor jön az alkudozás, hogy nem lehetne-e mégis, és hát persze sajnos nem. Olyankor jön a fenyegetés majd a hiszti és az üvöltözés. Minden napra akad pár ilyen alak, már megtanultuk elengedni a fülünk mellett. A déli csúcsidő viszi a pálmát… Tele az összes asztal és így is az ajtóig áll a sor, ilyenkor arra sincs időm, hogy levegőt vegyek… Csak pakold forgasd szeld dobd a csomagolásra és hadd menjen. Egyszer már itt is a váltás, két óra van. Már nem is vettem észre, hogy eltelik az idő. Átadtam a kért rendeléseket és kiosontam az öltöző felé, koszos voltam, izzadt és kaja szagom van. Szerencsére a főnök rendes és van zuhanyzónk. Levettem a munka ruhát és vettem egy forró zuhanyt. Már szárítkoztam mire Dave megjelent. Széle mosolyal hátba veregetett és meginvitált egy sörre a szembe lévő kis kocsmába. Hát végül is miért ne… Hosszú volt a nap és rám is férne egy sör. Felkaptam a reggeli cuccom és már indultunk is. Hangulatos kis hely ez a kocsma. Leültünk a pulthoz és Dave elmélyülve mesélt az aktuális csaja méreteiről képességeiről valamint a fociról felváltva, ekkor rájöttem, hogy nem csalt a szemem reggel, mert a pult mögött megjelent a reggeli metrós lány.

Tárgy: Re: Hunter pub 24.11.15 12:57

Jack & Rebekah

Még csak reggel nyolc? Minden bizonnyal, mivel Mr. Blackburn ez idő előtt nem igen hajlandó betolni a valagát a bárjába, sőt ilyenkor is fitten, feldobottan baktat végi a báron be egészen az irodájáig, ahol délig valamiféle munkát imitál, gőzöm sincs mit csinál odabent délig, de megfőzzük a kávéját, bevisszük, kajaszünetben pontosan érkezik a futár, szóval délig nagyon tökéletesen elvan odabent, mert, ha Ő délután kettőig bent van esküszöm beteg, összevesztek az asszonnyal és inkább idebent morog minket idegesítve vele meg a hülyeségeivel vagy egyszerűen csak elfelejtette mennyi az idő. Kár, én nem írhatom be magam reggel hattól-délután kettőig, hogy itt voltam, aztán fogom magam és önkényes alapon bemászok reggel nyolctól-délig, pedig kíváncsi lennék rá abból mi lenne, valószínűleg háború. Szóval, miután nagy vigyorogva odatoltam neki a reggeli koffein adagját, Ő jó szokásához híven megtartotta a már jól megszokott minden napos beszámolóját arról hogyan kell itt dolgozni, mik az elvárásai a munkásaitól, miről szól ez a szakma és hogy Ő milyen profi vezető. És én még azt hittem ez a nap már magában pocsék és rosszabb már nem jöhet... Tévedtem.
De még mekkorát? Belemerülten kezdett arról beszélni mennyire jó döntés volt a részéről, hogy felvett és hogy mennyire megvan elégedve a munka teljesítményemmel és a viselkedésemmel, de még mindig nem ez volt a legrosszabb, ezután jött az a rész, hogy ha Ő tizenöt évvel fiatalabb lenne blablabla, szóval ennél a résznél éreztem, hogy határozottan kezd felfordulni a gyomrom és ideje inkább dolgozni, így is vagy fél óráig hallgattam, mire nagy nehezen megmenekültem.
Tízkor Andrea átugrott kajáért a szemben lévő gyorsétterembe, fél éve odajár, nem hiszem el, hogy csak most tűnt fel neki, hogy milyen helyes az a srác, még ha lenne is fogalmam róla kiről beszélsz, de Andrea szerintem abban a pár percben a gatyáján is keresztül látott, legalábbis még egy óráig tudott beszélni róla, az idegeimre ment, de addig is ébren tartott. Az idő pokoli lassú tempót diktált, de azért döcögött előre és lassan elérkezett a két óra is. Nem hiszem el, azt hittem már soha... Ekkor Andrea hirtelen szerintem átrendezte a ordáimat a könyökével, miközben motyogott valamit, ezután pedig ketten helyet foglaltak a pultnál.
- Sziasztok. Mit adhatok? - Cuki műmosoly fel, na jó, most annyira nem is kellett azt erőltetni, elég volt csak ránézni legkedvesebb kolléganőmre, hogy rájöjjek honnan is tértek be hozzánk a fiúk. Szóval, helyes pofi 1.0 a whiskey-k felől érdeklődött. Délután kettőkor inni? Oké...
- Ballantines, Jameson, Jim Beam, Johnny Walker és a jó öreg Jack Daniels... - Meg még egy csomó, amit itt látsz, de kapásból ennyi, ezeket fogyasztják a leggyakrabban.

Tárgy: Re: Hunter pub 24.11.15 14:13

Jack & Rebekah

E
lmélyede a gondolataimban figyeltem az eseményeket, szinte ott sem voltam, a zörejek a szavak minden elkerülte a figyelmemet, csak tátogó emberek sokaságát láttam magam körül. Egyáltalán nem regisztráltam a külvilágot. Egyszer csak a nevem üti meg a fülem. - Ööö, tessék? Ja, én csak egy sört kérek, köszi. Teljesen nem értettem a szitut, de ahogy az arcát nézem a hölgyemény se. De hát a nevét se tudom, ő honnan az enyém? Most mi vaaaan???? Oldalra sandítottam Davere aki mint a paprika olyan vörös volt, szakadt a nevetéstől, majd leesett a bárszékről és patakokban folytak a könnyei. Lassan összeállt a kép… Ez az aljas dög simán csőbe húzott. Látta, hogy elvagyok az én kis világomban és nem veszek észre semmit, hát kicseszett velem, a kis aranyos… Legszívesebben a fejem vertem volna a pultba, vagy Daveét vagy felváltva mindkettőnkét. Nem hiszel el, hogy volt ilyen szemét. - Ne is figyelj a kollegámra. Gondolta megszívat, ha már ilyen nem mindennapi nevem van. És ezzel a lendülettel levágtam egy sallert Davenek, aki ezek után abbahagyta a nevetést és tök komoly megszeppent arccal nézett rám, akár egy kisfiú, akit rajta kaptál a csínytevésen és el akarja kerülni a büntetést. Összehúzott szemekkel és felvont szemöldökkel néztem vissza rá, az a bizonyos „ ezt nem úszod meg haver” arckifejezéssel. A lány még mindig döbbenten meredt rám. - Bocs, megkaphatnám a sörömet? Hosszú volt a nap és szeretném lassan lezárni. Nagyon dühös voltam Davere. Aki persze szánó, bánó tekintettel meredt rám és vagy ötször bocsánatot kért, de valahogy hidegen hagyott. Nagyon fel tud idegesíteni ezzel, és tudván tudja mégis időről, időre eljátssza. Lassan kortyoltam a sörömet és próbáltam megnyugodni, és Dave hülye történeteit hallgatni a továbbiakban. Nem nagyon voltam kíváncsi a csaja dekoltázsára, de hát, ha már mutogatja udvariatlanság nem oda nézni, nemde? A második sörömre kezdtem gondolni mikor láttam, hogy már fél négy, hogy elrepült az idő.

Tárgy: Re: Hunter pub 24.11.15 17:15

Jack & Rebekah

- Ööö jól van fiúk, jeget is hozzak az ital mellé? - Néztem a fiúkra kérdőn és döbbenten, mert gőzöm sincs mi volt ez az imént, de oké. egy sört kér, felfogtam, a sallert mellé már kihagynám, köszönöm szépen, már felébredtem. Bár fogalmam sincs miért kapta és van egy olyan érzésem, hogy most nem is fogom megérteni, bár annyira nem is bánom a dolgot, csak semmi kedvem most egy kora délutáni kocsmai verekedéshez, bér Andrea biztos szívesen közéjük állna, sőt szerintem azt se tudná melyikük helyes pofiját védje. Én lennék az, aki végignézné.
- Hogyne... - Húztam el a számat fintorogva, ünneprontó, pedig fél perce még egész jól szórakoztam a kedves haver röhögőgörcsén, igaz lövésem sincs miért, de az igazi csak akkor lett volna, ha ténylegesen sikerül leborulnia arról a bárszékről. Mondjuk volt már rá példa, nem is egyszer, amikor már a fejemet fogtam, mert másodjára meg harmadjára kellett felkaparni a fickót, de ez vicces lett volna. lassan, nem siettem el a sörcsapolást, sőt elbénázva a dolgot szép habosra is sikeredett, legalább fél ujjnyi habbal a tetején. Ezért imádni fog. Tudom...
- Tessék bazdmeg... Akarom mondani, khm, parancsolj, lesz még valami? - Toltam elé a korsót a pulton egy édes kis mosollyal az arcomon, arról érdeklődve szintén édes hangon esetleg a szolgálatára lehetek-e még valamiben, ezután pedig váll rándítva a haverja felé fordultam. Lövésem sincs melyik után van annyira odáig Andrea, de biztosa veszem, hogy ha lehetséges lenne már alagutat fúrt volna a hátamba a kémlelő szemeivel. Kár, mert ezután tuti ki leszek faggatva, csak épp nem sok izgalmassal szolgálhatok. Hmm, mindig is fura ízlése volt a pasikhoz. Miután eldöntötte a duó fogalmazzunk úgy szimpatikusabb fele is, hogy végül mit is szeretne fogyasztani fogtam a kis tálcámat, hogy leszedegessem az asztalokról a poharakat és kiürítsem a hamutálakat, végül vissza a pultba, hogy elmossam őket, pechemre még mindig ott ültek. Végül is nem sok vizet zavarnak... Lassan amúgy is végzek.

Tárgy: Re: Hunter pub 24.11.15 18:22

Jack & Rebekah

F
elvont szemöldökkel figyeltem az eseményt, ahogy direkt bassza el a sörömet. Hát mondom köszike, igazán rendes vagy… Moralitás azért létezhetne még a világon, én se baszok bele például mosogatószert annak a kajájába akit nem birok.- Nem kérek bazd meg, ööö akarom mondani, nem kérek mást köszönöm. De szívem ez nem az amit fel kell rázni, az egy másik mese. Ezentúl üvegben kérem… Még nincs elég szar napom, ez a fruska is borítson ki. Kistenem de kap ezért még Dave csak mosolyogjon még rám olyan bárgyún. Szikrákat szórtak a szemeim és Dave arcán némi félelem jelent meg és megbánás. Fél négykor úgy döntöttem majd megiszom az én kis söröcskémet otthon a meccset nézve. Van hazafele pont egy éjjelnappali, legalább addig is kimegy belem a méreg még hazaérek. Dave mondata közepén megköszöntem a társaságát, a pulton hagytam a pénzt és elmentem. Remélem marha boldog mindenki. Hazafele indultam, nyár van, napsütés meleg, félmeztelen csajok nem csak a medencéknél a városban is riszálják, jó kilátás. Erre való a napszemüveg, büntetlen leskelődésekre. Előkotortam a hátizsákomból és felvettem. Melegem volt és levettem a felsőm. Hát még a végén én érzem magam kínosan, mert a hölgyek ugyan azt tették amit én terveztem. Így nem az igazi… Odaértem a bolthoz és vettem egy rekesz sört meg némi rágcsát, adjunk a kilóknak… Lassan hazaérek, felszáguldok a lépcsőn és becsapom az ajtót, még mindig dühös vagyok… Így elrontani egy napot… Leheveredtem a kanapéra, felkapcsoltam a tévét és ciccentettem az első söröm. Betoltam némi rágcsát a pofikámba és néztem a meccset. Lassan kezdtem megnyugodni. És a harmadik sör után rájöttem, hogy nincs mit holnap felvennem. Elfogyott minden tiszta cuccom. Fogtam hát az én kis szennyes kosárkámat és lebotorkáltam az alagsorba mosni. Három sör után ez teljesítmény volt tőlem… Másfél óra józanodás után kész is lettem. Felfele rájöttem milyen unalmas is vagyok… De mivel nemrég költöztem ide nem túl sok embert ismerek, Dave az egyetlen úgymond barátom, de hozzá most nem túl sok kedvem van. Így elindítottam valami dokumentum filmet, megittam az utolsó söröm és átmásztam az ágyra. Reggel megint meló…

Tárgy: Re: Hunter pub 24.11.15 22:28

Jack & Rebekah

- Mesélni is akarsz? - Könyököltem fel a pultra ujjaimat összekulcsolva jelezvén, hogy minden figyelmem csakis az övé, bizonyára izgalmas kis mese lenne, egy a probléma, kinőttem belőlük. Oké, ez bizonyára az enyhén habosra sikeredett sörnek is köszönhető, Bizonytalan időre a szívébe zárt vele együtt. Valamiért az az érzésem, hogy rá nem kell bájosan mosolyognom egy ideig, ahogy Ő sem fog, de annyi baj legyen. Ma valahogy nem megy ez nekem. Türelem híján vagyok az emberekhez.
- Elég nagylány vagyok már hozzá, nem? Azért köszi... - Oké, nem volt szép dolog elcsesznem azt a sört, de ma nincs valami jó napon, plusz Ő se valami kedvesen kérte, szóval így járt. Főleg, hogy még mindig nem esik le miért is kaptam azt a bizonyos "na elmentek Ti a jó büdös francba, haladnál már végre?" hangot. De most már annyira nem is izgat.
- Rendben cica, igyekezni fogok megjegyezni. - Valaki eléggé pipa. Gondolhattam volna, hogy a sörrel nem szabad játszani. Miért érzem azt, hogy ezt még megfogom szívni... Azt csöppet sem bánom, ha ezentúl ilyen szúrós pillantásokat fog vetni felém, annyit még valahogy csak-csak elviselem, de a csesztetést azt már nehezebben.
Fáradt vagyok, nyúzott, pocsékul festek... Esküszöm, csak egy ágyat akarok, az se izgat, ha a bár kellős közepén. Egy árat plusz nyugalma holnap reggelig és akkor én is sokkal elviselhetőbb leszek meg némileg kedvesebb is. Én zártam, nyitottam. Nem tehetek róla, lefárasztott már mára a sok részeg idióta, akiket alig lehetett kirugdosni még hajnali háromkor is.négykor is. De már reggel kilenckor megint itt van és nem csak, hogy még részeg, de már is. Néha komolyan legszívesebben fejjel mennék a falnak, az legalább kiütne egy időre és akkor végre nem kellene hallgatnom a sok süketelést.
Letudtam volna fejelni a füzetet, amikor még abban az utolsó nyamvadt fél órában is azt kellett hallgatnom, hogy milyen helyes az a srác és milyen csodálatosan fantasztikus lenne, ha ezután idejárnának be meló után. Tényleg... Hirtelen nem is tudnám eldönteni melyik falra másszak örömömben. De azért persze mindvégig kedvesen bólogattam, mintha figyeltem is volna arra, miről beszél. Oké, felfogtam. Teljesen odavan a pasiért. Oké, vettem. Segítsek neki kideríteni róla minél többet. Ki van zárva. Esélytelen. Végül megkönnyebbülten felsóhajtva konstatáltam, hogy mindent megcsináltam, végre mehetek haza. Esküszöm, két percben belül már úton is voltam a metrómegálló felé. Még be kell ugranom valami kajáért, hogy holnap, hogy azért éhen se veszek holnap reggelig, azután egyenesen bedőlök az ágyba. Hmmm, micsoda tervek.

Tárgy: Re: Hunter pub 25.11.15 19:38

Jack & Rebekah

R
émálmokkal teli éjszaka után korán jött a hajnal. Mikor fogom kiheverni az életem traumáit, nem tudom… Na de gyerünk szépfiú, nyisd ki a szemed. Mondom, nyisd ki! Mi a franc ez a zaj? Mi a jó …? Ja, a vekker. Hátamon fekve bámulom a plafont, még csak meg se virradt és nekem már is kelnem kell melóba menni. Na jó tápászkodjunk fel. A tegnap este maradványai a kis kávézóasztalon. Össze kellene pakolni az üres sörös dobozokat… Máh, felesleg, úgy se látja senki. Majd ha hazaérek délután… Vagy holnap… Vagy a szabadnapomon… Na jó olyan nekem nincs… Elmentem zuhanyozni, fogat mosni, na mit is mostam tegnap? Nem mintha nem pólókból és farmerokból állna a ruhatáram, de ahogy egyszer egy hölgy ismerősöm mondta van a kék farmer meg van a szürke, van a mintás póló és a sima… Istenem, de jó, hogy nem nőnek születtem… El sem tudom néha hinni reggelente mennyire hűvös van… Felkaptam a farmer dzsekim és a napszemüvegem, egy sexi vagyok kacsintás a tükörbe és mehetünk dolgozni. Egész hamar az állomásra értem. Még a metró sem késett, na mi a fene? Időben csörgött a sofőrúr vekkere? Hát nem hiába fizetem az adót… És még ülő hely is van? Álmodom? Csípjen meg valaki. Ó a francba csak ne ő… A tegnapi csaj a bárból… A flegma kis megjegyzései után már nem a szép lány a metróról, csak az udvariatlan pincér csaj… És pont mellettem állt meg… Hogy szállt volna másik szerelvényre… Elindultunk, még időben is… Esküszöm valami nem stimmel a mai nappal. És valóban, ugyanis ebben a pillanatban hangos csikorgások közepette megállt a metró. A hirtelen lendülettől, pedig a hölgyike az ölemben landolt. Hát nem hiszem el… Bárgyú mosollyal néztünk egymásra, kicsit kínos a helyzet és mindenki minket néz, és nem tudom, hogy most örülnek és szurkolnak, vagy csak várják, hogy mi a franc is lesz… Na erre én is kíváncsi leszek…

Tárgy: Re: Hunter pub 26.11.15 12:39

Jack & Rebekah

Fasza kis este volt.Tizenegytől hajnali kettőig azt hallgattam, hogy egy hétig mosogatok, felmosok, mindent megcsinálok, csak légyszi, légyszi, légyszi, segíts kideríteni pár dolgot róla. Én? Miért pont én? Mert Te jobb vagy az ilyesmiben. A mi a szarban? Lényegtelen. Képtelen voltam megérteni Andreaval, hogy az is csak egy pasi, egy férfi, semmi extra, nem gondolkodik sokat, legalábbis elkeserítően kevesebbet, mint azt mi gondolnánk. De ha én kezdem el faggatni, hogy mi van vele, mi van a nőkkel, mennyire komoly, hát nyilvánvalóan az fog leesni neki, hogy akarok Tőle valamit,még ha az igazság annyiból is áll, hogy isten ments. Ez az egyik lehetséges alternatíva, a másik, ki van zárva. Kétlem, hogy a szívébe zárt volna, miután a szeme láttára csesztem el a csapoltját és koronáztam meg egy ujjnyi habbal. Na mindegy. Boldog vagyok. Szingli vagyok. Meg reggel 05.15 van. Nem, mégsem vagyok boldog. Mehetek melózni. Ma csak háromszor sikerült lenyomni az ébresztőt? Fasza, meg van még durván húsz percem elkészülni. Az felöltözés plusz fésülködés már egész jól betanult három perces reggeli művelet, a hét percben pedig már a zuhany is benne van. Ez van, ha rohadtul késésben vagy, vagy rohadtul elaludtál, és ha még a metró is késik, akkor rábasztál. Mondjuk reggel hatkor Blackburn... Ebbe inkább ne menjünk bele, a lényeg, hogy nem engem boldogít az amúgy is örömteli reggeli műszakom kezdetén. Kapásból le is fejelném a pultot. De reggel nyolc előtt és éjfél után sosincs bent. Nem mintha hiányozna. Így is bőven elég részeg idiótát viselhetek el.
Még a metróig se kellett rohannom. Többnyire késik is, de ma nem? Mi a fene? A lökdösődő csődület utoljával léptem be a szerelvénybe, ami addig zsúfolásig megtelt. Megkapaszkodtam az első fogódzkodóba, addig körbe sem néztem igazán. Minek is? Én is utálom, amikor valaki megbámul, bár lehet most nem ártott volna, mondjuk vetnem egy pillantást a hátam mögé. Említettem már mennyire imádok metrózni? Lassan elindult a szerelvény, én pedig teljesen megfeledkeztem róla, hogy talán jobb lenne kicsit erősebben kapaszkodni, mert ha a metró belassít esetleg nem szeretnék közelebbről megismerkedni a padlóval. De nem így lett. Rosszabb. Egy váratlan pillanatban ugyanis hangos csikorgással hirtelen megálltunk, én pedig sikeresen valakinek az ölébe huppantam. Ezt nem hiszem el. A metró sínek alá tudnám kaparni magam. És ha az még nem lenne elég kínos, hogy valószínűleg mindenki bámul, mint a birka, mert mi mást is tennének, lassan iszonyú zavarban fenéztem a férfira, akinek váratlanul sikeresen az ölébe pottyantam, jaj ne... Ne, ne, ne, ne, ne! valaki lőjön le, könyörgöm!
- A fene! - Sziszegtem alig hallhatóan, de hát alig pár centire vagyunk egymástól. - Bocsi, ne haragudj. - Kezdtem heves bocsánatkérésbe. Pokoli idióta helyzet és pokoli hülyén is érzem magam.
- Én csak... - Ekkora elhallgattam egy pillanatra, mert épp lekötöttek a szép gesztenyebarna szemei. Beletellett pár másodpercbe mire visszarángattam magam a jelenbe és a tudatba, hogy ez még mindig kínos, nagyon kínos. Én pedig még mindig az ölében vagyok. - Másszak ki az öledből, ugye?

Tárgy: Re: Hunter pub 26.11.15 20:35

Jack & Rebekah

M
i az, hogy kimásszon-e? Nem csezd meg maradjon ott nyugodtan, ki is párnázom, ha szeretnéd… Tudsz értelmes kérdéseket feltenni. Különben is nyomja a lábam. Ennek nyoma marad… Esküszöm lila foltos lesz a lábam. Hát jó lenne… De tudod, mit? Inkább maradj nyugodtan… Mert ha még egyszer az ölembe zuhansz és csillagokat fogok látni a csontos seggedtől, nem leszünk jóban… Ne nézz így rám… Még a végén megsajnállak… És a tegnapi műveleted után nem áll szándékomban… Komolyan mondom, hogy ne nézz már így! Mint egy elveszett kis tapsifüles a nagyváros forgatagában… Most jön az, hogy hova is rakjam a kezem, mint egy rossz pantomimes kapálózok jobbra, balra, hogy most mi is, hogy is, mi vaaaan? Na, jó lesz így a tarkómra kulcsolva, de még egy ilyen fékezés és tovarepül a szomszéd sráchoz. Na, akkor sírnék a röhögéstől. Lassan megindult ez a vacak is végre a végállomásunk felé. Majd csak odaérünk már, mert ez a hirtelen jött nagy szeretet kezd kínos lenni. Nem csak azért mert egy számomra még idegen csaj ül az ölemben, hanem mert mindenki minket néz, esküszöm posztolják is közben facebookon, twitteren meg myspace-en… Majd csak már megérkeztünk, lassítás közepette majdnem összejött, hogy a másik srácon vagy a padlón landoljon, de remek reflexemnek köszönhetően még az utolsó pillanatban elkaptam. És most nyakamban csimpaszkodik, remek… Khm, megérkeztük… És nagy valószínűséggel el fogunk késni ha nem engedsz végre el. Csetlés botlás közepette kimászott az ölemből és az utolsó pillanatban még ki is slisszoltunk mielőtt ránk csukták volna a metró ajtaját és mentünk volna még egy kört… Hát, akkor szia. Nem mintha nem egy felé mennénk. De kétlem, hogy a ma reggeli metrózás után velem szeretnél elsétálni a napfelkeltébe… Úgy, hogy majd meló után találkozunk. Még a végén elő jön belőlem a romantikus… Elsétálni a napfelkeltébe??? Hát bolond vagyok én? A romantika nem az én asztalom…

Tárgy: Re: Hunter pub 27.11.15 18:34

Jack & Rebekah

- A Te öledbe "zuhantam", mégis hová a fenébe nézzek? - Lehetne ez még ennél is kínosabb? Lehetne. Sőt, ha rajtunk múlik, lesz is. Ezután próbálkoztam nem úgy nézni, fogalmam sincs hogyan, na jó, akkor úgy mondom, hogy rá sem nézni, de a hova a francba is rakjam is pakoljam a mancsaim számomra is okozott pár érdekes pillanatot. Végül okos kislány révén megoldottam, hogy megint csak ne kapaszkodjak. Talán most már nem fogom felnyalni az egész fülkét. Oké, még mindig zabkos a sör miatt. Szívás. Éjjeli háromkor alig bírtam bezárni meg kirugdosni a népet, hogy zárnék bassza meg, nyitásra másznom kellett vissza, az alvás már valahogy nem fért a két dolog közé, kialvatlan állapotomban pedig elég elviselhetetlen vagyok. Na jó, majdnem mindig az vagyok, de pocsék egy hosszú napom volt, így járt. Mindenesetre most rohadtul örülök neki, hogy Ő ült itt és nem hagyta, hogy eltaknyoljak.
Ez ma határozottan nem az én napom. Már most, reggel hatkor. Ezek után? Én már semmi jóra sem számítok a mai naptól. Elindultunk, én pedig már megint megfeledkeztem róla, hogy azért nem lenne rossz kapaszkodni, mert még egyszer megfogunk állni. Épp az utolsó pillanatba sikerült elkapnia, nekem pedig megkapaszkodni a nyakában, hogy lehetőleg az ölében maradjak. Oké. Tényleg lehetne még kínosabb...
- Mivel itt a kulcs. Kétlem, hogy kinyitnának, még oda nem érek. De igen, elég sok dühös ember fog az utcán várakozni a reggeli italáért, menjünk. - Még szerencse, hogy mindig belekalkulálok az időmbe pár perc késést. Már egyáltalán nem zavart az sem, hogy mindenki minket bámul, de azért kikászálódtam az öléből, nem szeretnék még egy kört menni, és szerintem Ő sem, főleg nem azzal a csontos seggemmel. Még a végén kárt teszek benne.
- Kétlem, hogy hiányolni fogod útközben a csontos seggem. Még a végén valami kárt teszek benned. - Amilyen szerencsétlenül indult ez a nap. Ma már semmihez sem kéne nyúlnom. - Oké, addig igyekszem elásni magam... - Intettem neki és lassan elindultam. Szóval, ha nem leszek sehol, de lát a pult mögött egy három méter mélységű gödröt, na ott leszek.

Tárgy: Re: Hunter pub 29.11.15 22:25

Jack & Rebekah

H
át ez a nap is érdekesen indult, hisz nem minden nap zuhan egy helyes kiscsaj az ember ölébe a metrón. Lassan beértem melóba, minden a megszokott. A kávéjával araszoló főnök, Dave amint veszi át az árut, a kuncogó pénztáros lányok, ahogy elvonulok előttük. Minden ugyan az, kivéve, hogy ma reggel egy szép kis lila folt volt a lábamon. Mondtam én, hogy csontos segge van… Átöltöztem, és kezdődött is a műszak. Szeletelés, aprítás, sütés, összeállítás és mehet is a csomagolóba. Ha az életben nem ennek többet, az is hamar lenne. Régen nagyon szerettem a hamburgert, de ma már túl sokat látom ahhoz, hogy csak úgy megkívánjam és elmajszoljam szünetben, ami igazából nincs, mert nincs rá időnk, Dave szokott átugrani szembe kávéért, amit felváltva húzunk le egy kortyra persze már hidegen. Alig várom már a nap végét… Mikor végre megjön a váltás és mehetek zuhanyozni. De még csak tíz óra, úgyhogy egyelőre ez csak hiú ábránd. Nem tudom Dave, hogy tudja még magába tömni mindig ezt a valamit, amit ételnek neveznek. Dél fele kénytelen vagyok én is ráfanyalodni valami étel szerűségre, mert mindjárt kilyukad a hasam. Összeraktam egy mega szendvicset. Saját találmány. Végre ideért a váltás is. El sem hiszem, mehetek. Bevágtattam az öltözőbe, lezuhanyoztam, addigra persze már várt Dave, azzal a „na megyünk sörözni?” tekintetével. Mondom jó, gyerünk, de te fizetsz. Dave, bevágtatott előre, majdnem az orromra vágta az ajtót… Sietős volt neki, hogy szemezzen a pincér csajjal. Én már meg sem lepődök, Dave nem szokott hosszú távra tervezni, olyan élj a mának típus. Leültem a pulthoz, de sehol se látom a metrós csajt. Valami mocorgás hallatszik a pult mögül, behajoltam, és megtaláltam az elveszett báránykát, ott gubbasztott mögötte. - Csak tájékosztatásul közlöm, hogy van egy lila folt a combomon. Mondtam én, hogy csontos a segged. Egyébként jól vagy? Szerintem a mai kalandunk után illendő lenne bemutatkoznom, Jack vagyok. Elővettem a leglehengerlőbb mosolyom, majd kezet nyújtottam felé.

Tárgy: Re: Hunter pub 30.11.15 12:24

Jack & Rebekah

Ebédszünetig ment minden a maga unalmas útján. A főnök is bevánszorgott valamikor a reggeli szünetben, persze papíron benn van reggel nyolc óta, csak kár, hogy senki se látta, senki se adta le a rendeléseket vagy vette át az árút helyettünk, az egyetlen mázli ezen a napon, hogy épp a raktárban pakolásztam, így legalább ma ezt megúsztam, ha már a szokásos ömlengéstől sehogyan se szabadulhatok meg a kedvenc kolléganőm részéről. Csak azt érteném mit eszik azon a pasin. Talán csak én nem néztem meg eléggé? Mert szó mi szó Andrea lassan az alsójából kinézni, de akkor miért is nekem kell segítenem az infógyűjtésben? Láthatóan egy dolog már nagyon megy neki, nekem pedig semmi kedvem hozzá, különösen miután ma hajnalban zuhantam a még mit sem sejtő informátorunk ölében. Szóval, valóban korai kérdés, a "lehetne ez még ennél kínosabb?", nagyon korai. De legalább most már le sem lehetne lőni, hogy ne Ő menjen át a reggeli kajánkért, aztán még eszem is ezt kell hallgatnom, hát nem hiszem el. Őszintén, lassan most már kezd érdekelni, mármint valamit nagyon tudhat ez a hapsi, kíváncsi lennék rá, hogy mi az. Na jó, annyira azért mégse.
A pultban kezdtem pakolászni és rendet rakni, van egy olyan érzésem, hogy az este a főnök is beállt, csak Ő képes ilyen kupit hagyni maga után, hogy jól van az ott, ahol van, kifolyt? Ki a francot érdekel, alkohol, biztos elpárolog bazdmeg, a törölgető rongy meg már megint biztos messze volt, vagy már megint nem esett kezére. Morgolódva pakolgattam be mindent vissza a helyére, nem is figyelve arra, hogy valaki beszél hozzám, a "Mondtam én, hogy csontos a segged" résznél kaptam fel a fejem. - A fene, ezzel is elkéstem.
- Inkább örülhetnél neki, hogy csak a csontos seggemmel, nem pedig még plusz húsz kilóval zuhantam az öledbe, akkor most nem egy lila foltod lenne. - Vettem elé legbájosabb "nagyon utállak" mosolyomat. - Egyébként Te vagy az első, aki szerint csontos a seggem. - Mások értékelték volna az adott helyzetet, és nem a lila foltjuk érdekelte volna őket.
- Így már akkor világos miért kapott a szerencsétlen a múltkor, leoltott. - Fogtam meg a kezét, miközben lassan fel is tápászkodtam. - Rebekah vagyok. - Mutatkoztam be. Miután elengedtük egymás kezét már pördültem is meg, hogy kivegyek a hűtőből egy üveg sört, gyors rutinos mozdulattal kinyitottam, majd elé csúsztattam a pulton. Csak, hogy ne legyen hisztis...

Tárgy: Re: Hunter pub 30.11.15 17:42

Jack & Rebekah

F
elvont szemöldökkel meredtem Rebekah-ra. Én itt bókolok neki, ő meg flegmául visszavág. Jó, én sem a legszebb bókot vágtam be, de ha én már foglalkozik valaki fenekével az már nálam bók. - Ööö, köszönöm Rebekah. Hm, Rebekah. Szép név. Szóval Rebekah, fenekedre való megjegyzést bóknak szántam, de hát nem muszáj nekünk jóban lennünk. És ezzel a mondattal hátat fordítottam és inkább hallgattam Dave, mondókáját. Úgy veszem észre a szavaiból, hogy a csajjal vége. És most a pincér csajra hajt. - Várjál… Melyikre? A flegmára vagy a kis mosolygós vörösre? - A kis vörös. Bírom a vöröseket. Kis vadócok. Bár ez inkább olyan kis visszahúzódó. Kacsintott a névtáblája alapján Andreára. Hát nem mondom nem rossz kiscsaj. De meghagyom Davenek, eléggé foglalkoztatja az ügy. - Mit ne mondjak jó ízlésed van haver, pacsi. De mondjuk a kis flegma se rossz, csak kicsit meg kellene nevelni azt az akaratos kis fejét. Ha egyszer a kezeim közé akadna, majd megtanítanám én neki ki az úr. Dave tátott szájjal meredt rám, majd harsány nevetésbe kezdett, és pacsira nyújtotta a kezét. Elmeséltem neki a ma reggeli esetet a metrón, kerek szemekkel hallgatta végig, majd a másodperc tört része aladt megragadta a vállam és teljes meggyőzőerejével próbált rávenni a céljára. - Haver, ha már így összemelegedtetek kérd már el a kis vöri számát. Kérlek haver. Meg kell szereznem a csajt. Szinte már megijedtem a tekintetétől. Várjunk csak…. Mi az, hogy összemelegedtünk?! Ebben mi volt az összemelegedés? Felvontam bal szemöldököm és a „te mi a francról beszélsz” arckifejezéssel meredtem Davere. Én? Andrea számát? Rebekahtól? Te lázas vagy? Nincs az az isten. Elég idős és éredt vagy… Old meg. Átváltott kiskutya szemekre… Már értem, hogy fűzi meg a csajokat. Esküszöm, még engem is megvett. Csezd meg… Jó, oké… Megkérdezem csak ne nézz így rám… - Ööö, Rebekah. Ez, egy kicsit kínos… Meg tudnád adni Andrea számát? Neem nekem kell. Ez a hülye nem meri elkérni…

Tárgy: Re: Hunter pub 30.11.15 18:15

Jack & Rebekah

- Tiipp, sose ne mond egy nőnek, hogy csontos a segge, mert az nem bók, de így utólagos is köszi, amiért legalább nem dagadtnak hívtál a lila foltod miatt, ez is valami. Talán egy fokkal mégis csak jobb, ha csontos a seggem. - Azt hiszem ennyivel le is zártunk ezt a dolgot, sőt a beszélgetésünk nagy részét is, láthatóan. Sebaj, illetve mégis, lenne egy nagyon kicsike kis probléma. Andrea plusz a megállapodásunk. Nem lehetne, hogy inkább mégis csak mosogatok? Két hétig is, csak had ne keljen benyalni magam. Úgysem fog segíteni, ahogy észrevettem megint csak sikerült belegázolni a kicsi lelkébe, szóval előbb fog elküldeni a bús picsába, ha bár várjunk csak, az nekem nem is lenne olyan rossz, legalább rohadtul megpróbáltam, én aztán megpróbáltam, ennyi volt és akkor leléphetnénk a színről, de nem. Van egy olyan érzésem, hogy nem fogom ezt ennyivel megúszni, ahogy eddig se jött össze. Kérlel pillantásokat vetettem Andreára had mehessek, had ne keljen már, láthatja, hogy itt hagyott, ezzel nyilvánvalóvá téve, hogy nem igazán kíváncsi már rám a mai nap folyamán. Mindent bevetettem, a bambi szemeket, nem vált be... Na jó, a francba is meglátom mire megyek, ha visszajön, hangsúlyozom, ha visszajön.
Lám, lám, lám, és hamarabb, mint gondoltam. Ebből sem sejtek sok jót. És mennyire eltaláltam. Miután elmondta mi is kellene nem bírtam ki, kitört belőlem a nevetés, de az is inkább csak kínomban. - Én ezt nem hiszem el... De legalább nem nekem kellett kimagyaráznom magam ebből.
- A helyzet az Jack, hogy nekem is kellene egy kis segítség, bár arra voltam felkészülve, hogy elküldesz a búsba, oldjam meg, de ha már így alakult, megegyezhetünk. Megadhatom, ha elárulsz pár dolgot, amit érdemes tudni. A Te nyakad se rágják, az enyémet se, mindenki le lesz nyugodva... - Hál' istennek, nem nekem kell kimagyaráznom, hogy nem nekem kell, de ha ezen a két szerencsétlenen múlik, akkor nem lesz semmi.

Tárgy: Re: Hunter pub 30.11.15 19:02

Jack & Rebekah

Ú
gy látom nem csak engem úszítottak infókért. - Rendben. Mit akarsz tudni róla? Általában gyorsan vált csajt, de úgy nézem Andrea komolyan érdekli. Kedves, rendes, hülye és bolondos. Pont, mint egy kiskutya, ritkán csap oda az asztalra, ő az a nyugodtabb fajta. Ezen kívül 180 centi magas, 70 – 80 kg, rossz vagyok tippelésből. Barna haj, kék szem, rossz ruhaízlés. Inkább kutyás, de szereti a cicákat is. Egy kis garzonja van felém. Szereti a sört és a gyors kaját valamint, a focit. Hm… Mit mondhatnák még? Add meg Andrea számát, hadd essünk már ezen túl. Kínosan éreztem magam. Nem vagyok én kerítő… Még magamnak se tudok csajt fogni, nemhogy másnak… Dave, de sokkal tartozol még ezért. Valószínűleg én is olyan vörös vagyok, mint Andrea haja. Nem haladhatnánk már? Egy pasinak kerítek csajt. Én?! Nem, hogy azzal foglalkoznék hogyan hajtom fel Rebekaht, más nem egy estére is, de úgy megkergetném… Na jó Jack, uralkodj magadon. Férfi vagy, nem pszichopata… Bár néha az egy és ugyan az. Neveltetésem ugyan nem volt, így saját magam fedeztem fel a dolgokat. De ne mutatkozzunk be ennyire előre. Szóval JJ ne csorgasd a nyálad… Inkább iszok még egy sört mert ennek így nem lesz jó vége… Nehéz haragudni egy ilyen csajra. hogy Dave mondaná megzavargatnám párszor. Ez csúnyán és obszcénul hangzik, de hát férfiból vagyok az istenit… Nem tudom hova nézzek… Nem mehetek vissza Davehez a telefon szám nélkül, de egyenlőre nem tudom mit mondhatnék még Rebekah-nak. - Kérlek írd le egy papírra és a következő sörömmel hozd az asztalunkhoz, mert ez a hallgatás kezd egyre kínosabbá válni. Apám gyerektartási perei nem voltak ennyire feszültek. Pedig aok se voltak semmik. Túl sokat beszélek ok nélkül, inkább megyek és Dave várja a számát. Köszi. Lassan visszaoldalgok az asztalunkhoz. Dave kérdő tekintettel néz rám. Én meg a várjál már komám még iszok egyet. Lehúztam a megmaradt sörömet és elmondtam mindent ami a pultnál történt.

Tárgy: Re: Hunter pub 30.11.15 23:19

Jack & Rebekah

- Hmm, én bírom, ha a pasi az asztalra csap, de szerencsére most nem rólam szó. - Jegyeztem meg elgondolkodva ezt a lényegtelen kis infót, magamról. Ja, hogy hangosan gondolkodtam, sőt még bele is gondoltam? Hoppá. Istenem, ha egyszer az igazi férfiakra bukok, az meg aztán basszon az asztalra, ha azt kell, mert az olyan... Szexi, pont mint Ő. Ő vajon az az "asztalra csapok" fajta? Rebekah, hagyd abba! Ennek most semmi köze ide, különben is, ez most nem rólatok szól, egyáltalán nincs is olyan, hogy Ti. Fejezd be!
- A komplett orvosi kartoték is megvan? - Sebaj, az sem hátrány, ha megy, annál jobb, annál jobban fognak szeretni az infókért, bár a legkevésbé sem érdekel, azért igyekszem megjegyezni, amiket mondott. Legalábbis az megragadt, hogy nem kell hét hét után az esküvőre készülni, mert valószínűleg a két hetet se fogják megérni, de ebbe most inkább nem akarok belepofázni, annyira szeretné Andrea, hogy összejöjjön ez a dolog közöttük, hogy egyszerűen képtelen lennék bármivel is elrontani, sőt inkább még megszenvedek Jack-el is, hogy segítsek neki, na mg persze ne ezt keljen hallgatnom napi nyolc órán keresztül, még ha fizetnének érte, oké, de így, szörnyen frusztráló tud lenni egy pasiról hallani óra hosszákon keresztül.
- Oké, mindjárt. - Ha akarnék se tudnék megszabadulni Andrea kémlelő pillantása elől egy másodpercre se, de legalább megvan, amit annyira akart. Több is. Mert arra nem számítottunk, hogy ilyen hamar a számára is pályázni fognak, de azt hiszem nem fog megharagudni, amiért olyan könnyen felfogom írni egy noteszlapra és mindjárt odafogom adni Dave-nek.
A rendelt sörrel na meg persze a kitépett lappal együtt megindultam a fiúk asztalához, előbb letettem a sört Jack elé, aztán fogtam a számot és finoman Dave elé csúsztattam az asztalon. - Szívesen, csak aztán meg ne bánjam, mert seggbe rúglak és neked ott lesz lila foltod, ahol nem szeretnéd. - Akárhogy is, azért Andrea mégis csak a barátom és nem tudom azt megtenni, hogy kicsit se törődök vele, másodsorban nem szeretném összetörve látni, az senkinek se tenne jót idebent.
- Nem mellékesen, némi plusz infó, Andrea az a csapjunk a közepébe típus, de ha két nap múlva azt kell hallgatnom, hogy mi, hol, merre, meddig, mekkora... Felkötöm magam. - Ezután félig Jack felé fordultam. - Én pedig levehető vagyok a lábamról kajával és édességgel, ha érdekelne valakit. - Azzal fogva a kis tálcámat hátat fordítottam, hogy leszegessem az asztalokról az üres üvegeket, poharakat és kiürítsem a hamutálakat.

Tárgy: Re: Hunter pub 01.12.15 1:34

Jack & Rebekah

S
zóval éhes? Vagy miért kell nekem azt tudni, hogy ő kaját akar? Vagy miért jelezget nekem Rebekah? Rebekah, a csaj, aki hol flegma, hol kacér, hol pirul és hol kegyetlen. Főleg ha a sörömről van szó. Dave azonnal a mobilját kapta és vadul smst írt Andreának. - Ha már úgy is az érdekes vagy érdektelen dolgokról beszélünk, én az asztalra csapok kislány. Félszeg mosoly és kacsintás követte a mondatom. Dave mit sem vett észre a Rebekahnak célzott mondatomból. Rá volt cuppanva a telefonjára és ezerrel várta, hogy Andrea válaszoljon végre. Pff… Tiszta unalom így. Kortyoltam a sörömbe és bámultam magam elé. Vakargattam az üveg címkéjét. Pont itt megy Rebekah - Szívem, fizetnék. Nagy szemekkel nézett rám, én meg nevetésbe törtem ki. Fizettem és haza indultam. Már négy, Rebekah is épp indult haza, de észre sem vettem, a metró felé indultam mikor a sikátorból halk nyávogást hallottam. Így elindultam a hang felé. Egy pici kicsi cica volt beszorulva egy régi csatornába. Óvatosan kivettem és a táskámban lévő csere pólómba tekertem. Tiszta szürke, kék szemű kis dög. - Gyere kicsi cica, most hazaviszlek. Kis ázott cimborám. Hát magadra hagyott az anyukád? Nekem sem volt ám. Tudom milyen egyedül. Majd én vigyázok rád cicamica. Jó helyed lesz nálam. Hazafele veszünk neked tejecskét, tápot meg cica almot. Már dorombolt is a karomban. Felnéztem és Rebekah állt előttem. Vajon mióta van ott és mennyit hallott? Remélem nem túl sokat. Nem kell mindenkinek az én családi életemen csámcsognia. Vagyis még nem kell. Hogy mi lesz velünk nem tudom. Hú, ne szaladjak ennyire előre. Rebekah kerek szemekkel nézett rám majd a cicára majd újra rám. Mintha nem értette volna a helyzetet. Vajon mennyit hallhatott ha így néz rám? Megsimogattam a kiscica fejét, majd vettem egy mély levegőt és úgy döntöttem megkérdezem Bekahtól. Remélve persze, hogy nem túl sokat és csak most ért ide. - Mióta vagy itt és mennyit hallottál?

Tárgy: Re: Hunter pub 01.12.15 13:16

Jack & Rebekah

- Ne csináld, kísértésbe esek. - Viszonozva a kacsintást és persze a sejtelmes mosolyt hátat fordítottam és már mentem is a dolgomra. Az is rég volt, hogy én kísértésbe estem, de azért ezt nem jegyezném meg hangosan is, addig jár a korsó a kútra... És ami azt illeti nem is olyan rossz pasi, de azért még megpróbálom párszor meggyőzni magam az ellenkezőjéről, aztán meglátjuk mi lesz, vagy sikerül vagy nem. Az utóbbi számmora kínos lesz, neki viszont örvendetes, legalábbis marha jól szórakozna rajta, valószínűleg, meg a fészkes francokat. Leszólta a fenekem. A csontos fenék nem bók, nagyon nem, bár egy fokkal még mindig jobb, mintha dagadt lennék szerinte, az azért jobban fájt volna. Azt nem mondom, hogy minden pasi véleménye számít, de a jobbaké igen. Mondjuk a főnököm nem tartozik ebbe a körbe, mégis tudom mi a véleménye, neki határozottan nincs problémája a fenekemmel, kár, hogy engem meg hidegen hagy, ha lenne, az is. De már világos miért kaptam meg olyan gyorsan és könnyen ezt az állást.
- Máris cica. - Szívem? Most komolyan? Szívem? Igazából már kezdek hozzászokni az ilyen becézgetéshez, a legtöbb esetben betudom annak, hogy a részegek már nem tudnak olvasni és a kis szívem, a drága, a cica és társai tökéletesen megteszik, nekünk meg nincs más választásunk, mint hallgatni rá. Szóval, már kezdem megszokni, csak valahogy Tőle még furcsa volt hallani. Direkt csinálja. Tuti.
Fizetett, én pedig lassan visszavánszorogtam a pultba elrendezni még pár dolgot. El se hiszem, de végre mehetek haza. A váltás is megérkezett, kisebb-nagyobb késéssel. Húsz perc múlva már hazafelé ballagtam. Hát, ez... Ezt nem hiszem el. Időzítő van bennünk egymáshoz, hogy mindig mindenhol egymásba botlunk? Csendben megálltam, amikor a cicához kezdett beszélni. Eszem ágában nem volt hallgatózni, inkább csak kíváncsi voltam. A mosolyom hamar alábbhagyott, ahogy arról kezdett mesélni a cicának, hogy neki sem volt anyukája. Zavartan kezdtem el kapirgálni a cipőmmel, miközben a földet bámultam, nem is tudom, hogy észrevegyen.
- Az egy cica? - Tématerelésben mindig is jó voltam és azt gondolom, hogy most nagyon is jól fog jönni, épp nagy szükségünk lenne rá. Mióta vagyok itt és mennyi hallottam? Hat... Szóval... Túl sokat is, szerintem. De neki erről nem kell tudnia, elkönyvelheti magában, hogy meg se hallottam, amit mondott és amiről beszélt, én meg sosem fogom felhozni. Ennyi. - Légyszi, légyszi, add nekem... - Pislogtam rá szinte már kiguvadó bambi szemekkel.

Tárgy: Re: Hunter pub 01.12.15 14:05

Jack & Rebekah

M
icsoda éles megfigyelés. Igen az ott egy macska. - Igen, az kiscica. De kérdeztem valamit, és választ nem kaptam. Nem szeretem ha terelnek. Választ szeretnék. Felvontam szemöldököm és kérdően néztem rá. Majd csak már válaszolsz végre. Remélem, nem kezd el terelni. Nagyszerű még l is vörösödött. Ezek szerint túl sokat hallott. Bassza meg a sors is. Hogy mindenhol összefutunk. Esküszöm, vonzzuk egymást, mint két mágnes. - Nem, nem kapod el . És szorosabbra húztam magamhoz a kis élőlényt. Ő az enyém, én találtam és nem fogod elvenni tőlem. Nincs az az isten! Elég magányos voltam egész életemben, soha nem volt házi kedvencem. Az az alkoholista nem engedte. Őt csak az érdekelte, hogy mindig legyen otthon szesz és sex… Látom ez totál elszomorította. Neki se lehetett túl könnyű élete. Szerintem ő sem önként és dalolva választotta a szegénységet és a kocsmás életet. - De nem vagyok szőrös szívű. Lehet szó közös felügyeletről. Az az megengedem, hogy néha át gyere és foglalkozz vele. De csak mikor ott vagyok. És szólsz előtte. Ha gondolod, elviszlek most magammal és legközelebb eltalálsz. Megindultunk hazafele, csak még előtte meg álltunk a legközelebbi non stop üzletben megvenni a cicának a dolgokat. A metró zsúfolásig volt. A délutáni csúcs. Mindenki vagy haza megy vagy váltásra munkába. Ilyenkor sok szín jelenik meg. Ügyvédek, ápolók, közmunkások, diákok stb… Mi egészen beolvadtunk a tömegbe. Bár mindenki a kiscicát nézte a kezemben. Nem adom, hiába nézitek. Megérkeztünk a megállóba. Leszálltunk és lassan megindultunk felfelé a lépcsőn. Egy csöves pisilt mellettünk. Hát igazán szép, mit ne mondjak. Ha annyi erőt feccelt volna a munkakeresésbe, mint a léhaságba és a kéregetésbe még gazdag ember is lehetne. Elsétáltunk egy háztömböt, majd megálltunk a lakótömböm előtt. Nem a legjobb környék, de szerintem ő sem a gazdag negyedhez szokott. Most erre telik. Felsétáltunk a harmadik emeletre, a 33/c lakás az enyém. Egy kézzel elővadásztam a zsebemből a kulcscsomómat és bementünk. - Hát megérkeztünk. Ez lenne az én kis lakásom. Nem a legnagyobb és a legszebb, de nekem megteszi.

Tárgy: Re: Hunter pub 01.12.15 17:34

Jack & Rebekah

- Szerinted? - Mindent. De Ő nem említi, én nem fogom felhozni, elfelejtjük. Ennyi, Pont. Pedig megpróbáltam úgy tenni, mintha... Oké, nem vált be. De azért belém is szorult némi tapintat, hogy nem kezdek el sem kérdezősködni és nem is fogom feszegetni a dolgot. Még csak nem is ismerjük egymást, mi közöm lenne hozzá? Mindössze véletlenül, teljesen véletlenül hallottam meg, nem bonyolítjuk túl.
- Cicatartást is fizessek? - Mert akkor mindig vinni fogok magammal egy rekesz sört na meg persze cicakaját, de azt már csak a cicának, a sör pedig marad a gazdinak. Nem hiszem el, hogy ezt most komolyan is gondoljuk, de ha már így felajánlotta, amire úgyszintén nem számítottam. Érdekes ez a mai nap. Mivel is kezdődött? Az ölébe estem? Igen, eléggé. De nézzük a dolgok jó oldalát, még csak délután négy. Még annyi minden történhet... Édes istenem, csak azt ne.... Így is van már elég élményünk, nem kell még tovább szaporítani őket, valamiért mégis az az érzésünk, hogy még nem úsztuk meg ennyivel. Korai még bizakodni.
- De benne vagyok. - Most még Andrea sem bár haza, vagy ha mégis, akkor most inkább én nem akarok hazamenni. Bőven eleget fogok még hallani, többet is, mint szeretnék vagy, mint amiben reménykedek. Tudom, hogy ez egy jó barátnő dolga, de akkor is, vannak dolgok, amikből szívesen kimaradnék. Például, hogy az adott fickó mekkora... szerszámmal rendelkezik. Ha két nap múlva ezt kell hallgatnom felkötöm magam, a kocsma kellős közepén, de előtte mindenki tudtára adom, hogy Dave-nek mekkora van, hogy ha én már nem leszek, akkor is tudjon róla valaki. Tényleg sok mindent képes vagyok meghallgatni, végighallgatni, elviselni, de ezt az egyet nem, ezt nem. Mindenesetre, ha egyszer nem fogja végignyavalyogni a nyolc órát tudni fogom, hogy neki legalább összejött, nem mintha az utóbbi napokban le lehetett volna lőni a pasiról, de na, lehetne ez még rosszabb is és van egy olyan érzésem, hogy lesz is.
- Koszos a cica... - Jack kezében is simiztem a cicát. Mindenki minket bámult, de kit izgat? Na jó, azért reménykedek benne, hogy reggelről senki sem emlékszik ránk, akkor is mindenki minket bámult. Nos, rossz hírünk van az örök romantikusoknak... - Meg kellene fürdeni, nem? Makka... - Én olyan jól elvoltam a cicával, hogy észre se vettem, hogy időközben megérkeztünk. Kb két perc gyaloglás után pedig Jack lakásához értünk.
- Tökéletes. - Dobtam le magam a kanapéra. Minden van, ami kell. Én személy szerint nem is szeretem az akkora házakat amikben el lehet veszni a szobától a konyháig, nem mintha olyan sokban megfordultam volna. Talán ezért is van, hogy sokkal szimpatikusabbak a kis lakások.

Tárgy: Re: Hunter pub 01.12.15 18:10

Jack & Rebekah

K
omolyan elvetette magát a kanapémon? Most komoly? Én elhiszem, hogy otthon édes otthon. - Ezzel az erővel már ide is cuccolhatnál … Emeld fel a hátsód és gyere nekem segíteni macskát fürdetni. Egyenesen van a fürdő, ott megtalálsz mindent, engedj vizet, addig én főzök egy kávét meg elrendezem az alvó helyét. Szólj, ha kész vagy és viszem utánad. Kicsit értetlenkedve nézett rám, valószínűleg nem tetszett neki, hogy kiadtam a parancsot, de ez van. Társ szülőként neki is bele kell szállni a dolgokba. - Egyébként, nem szó szerint, de néha fizethetsz cica tartást. Hozhatnál neki esetenként kaját, almot ilyesmit. Rebekah elvonult a fürdő felé, és nemsokára csobogást hallottam, gondolom engedi a vizet. Túl sok minden látni való nincs ott. Max a tusfürdőm és a dezodorom szaglászhatja végig. Nincs min aggódnom. Letettem a cicát a kanapéra, majd régi párnából és pólókból csináltam neki fekhelyet, egy sosem használt tepsi lett az alomtálcája, és egy kis lábas a tej és étel helye. - Szegényes kis fészek cica, de még mindig jobb, mint a csatornában, ugye? Megsimogattam a cicus fejét, aki halk de elégedett dorombolással válaszolt. Odavittem a kis fekhelyéhez, és adtam neki langyos tejecskét. Nagyon éhes lehetett, mert két tányérral is elnyalogatott mire úgy érezte elég volt. Közben felforrt a kávé víz is. Elővettem a bögréket és belekészítettem a kávét. - Cukorral iszod a kávét? Ráöntöttem a forró vizet, tettem bele cukrot. Alaposan elkevertem. Megcsapott a kávé ellenállhatatlan illata. Jó pörkölés, ahhoz képest, hogy egy centes boltban vettem egész finom. Kortyoltam egyet. Ekkor Bekah szólt, hogy kész a víz. - Gyere cica, megfürdünk. Szép leszel, tiszta és illatos, nem úgy, mint most, ázott kis csatornalakóm. Bevittem a fürdőbe, csak azzal nem számoltunk, hogy a macskák utálják a vizet, mire nagy nehezen sikerült megfürdetnünk és kiszednünk belőle minden koszt, vizesebbek és ázottabbak lettünk mi magunk, mint a macska.

Tárgy: Re: Hunter pub 01.12.15 18:54

Jack & Rebekah

- Hmm, most, hogy így mondod, egyre jobban kezd vonzani az ágyad... - Kétszer akkora, mint az enyém, naná, hogy vonz, bár ezért nagyon le leszek oltva az elkövetkező fél percben, sőt szerintem annyi se kell, de ehhez is kezdek már hozzászokni. De ha már mindketten csináljuk, akkor csináljuk rendesen. Nem tehetek róla. Mindig is szerettem feszegetni azokat a bizonyos határokat, s bár említette, hogy Ő az az asztalra csapok fajta, de így a fenébe is, csak még jobban akarom folytatni. Sosem érdekeltek igazán a következmények addig, amíg szembe nem kerültem velük. Kíváncsi lennék nála meddig mehetek el. Rebekah, hagyd abba! Ennek így megint nem lesz jó vége. Túl kicsi ez a lakás, túl kevés menekülőúttal, rácseszel kislány, nagyon rácseszel! De még valahogy ez sem tud igazán visszatartani. Ha egyszer felébred bennünk a kis ördög, elég nehéz bírni vele. A fenébe is, kellett nekünk kettesben maradni. Inkább beslisszoltam a fürdőbe fürdővizet csinálni a kiscicának. Olyan édes meg cuki meg koszos, de ez van, ha bent akar maradni a lakásban, akkor meg kell fürdeni.
- Igen. - Ha valaki nekem azt mondja, hogy pár nap és a lakásán fogok kikötni, miután hazafelé felszedett egy kiscicát és azt fogjuk közösen fürdetni, körberöhögöm, méghozzá nem kicsit és nem is egyszer. Hmm, így jártunk. Viszont most már úgy látszik nem csontos a seggem, most már hátsóm van. Haladás. Ebből hogy fogom kimagyarázni magam? Izé, Jack, délután átmehetek játszani a cicával? Szent isten, már előre látom Andrea arcát.
Meglepetten pislogtam rá, milyen édesen beszél a cicához. Elolvadok. Szerencsés kiscica. Velem az életben nem fog senki ilyen édesen beszélni. - Egy név is kellene a cicának, vélemény? - Ha már közös cicafelügyelet, akkor közösen is kellene nevet választanunk neki, nem igaz?
A cicafürdetés sikeres volt, fogjuk rá, vagyis a cica tiszta és illatos lett, mi lettünk csurom vizesek. - Öhmm... - Néztem végig magamon. Oké, ez így elég izgi. A helyzet az, hogy nem csak a felsőm esett áldozatául a fürdetésnek, de az élénk vörös melltartóm is pazarul átvirít. - Esetleg kitudnál segíteni egy pólóval? - Rossz cica.

Tárgy: Re: Hunter pub

» I'm sorry... - Hunter & Kim
» No More Secrets - Hunter & Kim
» Dark Hunter FRPG
» Benjamin Tate Hunter

Hunter pub

Hunter pub

Similar topics

Similar topics