welcome to prison frpg
üdvözlünk
lépj be las vegas-ba!
Amikor meghallod a nevet: Las Vegas, mi jut először eszedbe?
Kaszinók? Féktelen bulik? Black jack? Roulette? A lehetőségek tárháza végtelen, a kaszinók sora gazdagokat dönt mocsokba...
Azonban egy valamire senki sem gondol. Miután a kaszinóban megszeded magad zöldhasúval, nem árt vigyázni a haza úton; Las Vegas sem másabb, mint a többi város. Vannak rosszfiúk és rosszlányok is, akik képesek bárkivel végezni, ha úgy tartja kedvük. Vannak drogosok és más szenvedélybetegek, akik képesek ölni is azért, hogy megkapják a napi adagjukat. Táncosnők és krupiék, akik egy szempillantás alatt elveszik mindenedet. Prostituáltak és maffiózók, akiknek már, ha csak a nevét tudod, már veszélyben vagy. Mi a közös bennük? Egy rossz mozdulat, egy alaposan át nem gondolt lépés, és máris a börtönben találják magukat, ahonnan megszökni, még senkinek sem sikerült...

facebook csoportunk
lépj be
las vegas téged vár
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
csacsogda
súgj nekem egy titkot...
promónk
csak tekintsd meg!
új posztok
kaptál választ?
Whataya want from me?
Eric Crawford
Yesterday at 18:51
Városháza
Grace Kendra Handrick
Yesterday at 12:11
Grimm
Timur Theodor Volkov
18.11.17 0:33
a legaktívabbak
a legtöbb posztot írók
Admin (2134)
 
Lyna Frei (779)
 
Desmond Drescher (649)
 
Cassandra Drescher (599)
 
Chad Donaghue (561)
 
Charlotte Collins (493)
 
Jennifer Ariadne Lively (451)
 
Aurora Rossum (399)
 
Veronica Chloe Foster (389)
 
Helena Nina Lemmer (273)
 
Top posting users this month
Rebekah Walker
 
Benjamin Tate Hunter
 
Simon Whitlock
 
Candice Westmiller
 
Crystal Haynes
 
Drake Combton
 
Lyna Frei
 
Ifj. Jack Daniels
 
Daisy McFly
 
Zachary M. Boild
 

Új téma nyitásaHozzászólás a témáhozShare| .

Internet coffee shop

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Internet coffee shop 06.12.13 16:46

______________________________________________________________
Hogy is ismételhetném el hangosan, amit az orrom alatt elmotyogtam? Úgysem értené. Senki sem érti, hogy mi nálunk a rend, mik a szabályok és mi az, amit szabad. Semmi értelme belefogni, így még szép, hogy el akarom kerülni a kérdezősködést és a furcsa tekintetet. Inkább kimondom a legegyszerűbb választ. Semmi. Hiába hallom ki a hangjából a sértettséget, különösen nem hat meg és nem is érdekel. Tényleg nem azért vagyok itt, hogy bármiféle ismeretségre tegyek szert. Az egyetlen célom, hogy rendeljek egy maketthajót, amit most extra nagy kedvezménnyel lehet megvenni pár óráig. Sürget is az idő, ráadásul az a fél óra is valamiféle visszaszámlálásként kegyek a fejemben, amit Mary tűzött ki határidőnek. Mégis ráérősen törölgetem a kezem, várom, hogy azt mondja, mehetünk és állok ott előtte magyarázva olyan lényegtelen tényekről, ami őt valószínűleg teljesen hidegen hagyja.
- Ha ezen múlik a nyugodt éjszakád, csak kérdezned kellett volna - szólalok meg újra, mielőtt átgondolnám. Elsiettem, ez tény. Amint kimondom az utolsó szót, tudatosul bennem, hogy nem komolyan beszélt és inkább hallgatnom kellett volna. De most már nincs más, mint tovább törölgetni a kezem idegességemben és egy újabb kisfiús mosolyt villantani. Vagy bejön és úgy elhiszi, hogy értettem én a lényeget csak rájátszok, vagy nem.
Azt viszont már igazán nem tagadhatom, hogy egyre jobban feszengek mellette. A felismerés, hogy hol vagyunk, mi szokott a nagy filmekben történni ilyenkor... na meg a kérdése, hogy szeretnék-e még valamit teljesen kizökkent a nyugodtságomból. A vér a fülemben dobol és fénysebességgel száguld végig a testemben. Játszik velem? Szándékosan teszi? Máskor könnyedén megállapítani az apró részletekből, hiszen nagyon is jó megfigyelő vagyok de most...? Senki nem várhatja el tőlem, hogy ilyesmit leszűrjek. Örülök, ha a légzésem szabályozni tudom és ki tudok nyögni egy értelmes választ. Utóbbi persze nem igazán akar menni és a légzéssel is akadnak gondjaim, amikor olyan közel hajol, hogy könnyedén megérinthetném... bárhol...
De az ajtó nyílik, én pedig jófiú módjára indulok meg sietős léptekkel. A terminálhoz érve ledobom magam a székre. Ha képes lennék tisztán gondolkodni, biztos, hogy levenném inkább a kabátom és az ölembe tenném, de most eszembe sem jut ilyesmi. Inkább annyira előre hajolok, amennyire lehetséges és úgy kezdek böngészni. Pontosabban elnavigálok a megrendelő oldalig, ahol a kis üzenet fogad. Lekéstem. Lassan tudatosul bennem a tény és jó egy percbe telik, mire belátom, tényleg vége az akciónak. Ebben a percben mintha valami külön burokban lennék. Minden tompa és távoli, egészen addig, amíg meg nem hallom a már ismerősnek mondható hangot. Esküszöm, hogy ebben a pillanatban magamon érzem azt is, ahogy levegőt vesz! Hiszem itt van mellettem... áthajol a vállam felett és...
Jól van, csak nyugalom. Nem levegő. Semmi különös nincs ebben.
- Egy nagy akciót. A világ legnagyobb makettgyártója óriási akciót hirdetett. Csak pár óra. Ez az egy hajó hiányzik a gyűjteményemből, és... most továbbra sem lesz meg - válaszolok kissé megkésve és talán kevésbé összeszedetten, mint kellene. Zavar - de nem teljesen rossz értelemben - a közelsége. De legalább így bármilyen halkan is beszélek, hallja. Ránézni persze nem merek. A tekintetem nem fordítom le a képernyőről, csak akkor, amikor rájövök, hogy nincs okom tovább itt lenni.
- Egy ebéddel? - kérdezek vissza, miután megbizonyosodtam arról, hogy semmi árulkodó jel nem látszik rajtam még így, két lábon állva sem.
- Hát... igazából időre kell mennem és... - nagyot nyelek és elhallgatok. Az agyamban villámgyorsan átpörögnek a mai nap történései, majd a saját, még mindig vörös kézfejemen állapodik meg a tekintetem.
- Rendben. Egy ebéd. Csak előtte el kell intéznem egy telefonhívást - veszek erőt magamon és egészen kihúzom magam büszkeségemben, hogy képes voltam emellett dönteni. Aztán választ sem várva a zsebemben kutatva indulok meg a kijárat felé. Se szó, se beszéd, nyitom az ajtót, majd állok meg oldalt a falnál. Nem is kell tárcsáznom, már meg is jelenik Mary neve a kijelzőn.
Mondanom sem kell, amint felveszem, meghallom a kétségbeesett hangját. Próbálom elmagyarázni, összeszedni minden ügyességemet, hogy ne tűnjön fel neki, hazudok. Nincs minden rendben. Arra viszont nincs ötletem, hogy is kellene beadni, hogy még mindig nem megyek haza, mert egy nővel megyek ebédelni...


A hozzászólást Lincoln Kane összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 06.12.13 20:02-kor.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Internet coffee shop 06.12.13 19:15

De még mindig jobb, ha nem mondd ki a másik valamit, mintha az orra alatt motyog. Az azért határozottan idegesítő tud lenni és szerintem nem is illik ilyesmit csinálni társaságban. Igaz, hogy most nincs tömeg, de akkor is társaságban van és engem határozottan zavar, hogy nem válaszol rendesen és lényegében semmibe vesz ezzel. Azt szoktam meg, hogy általában mások nyomulnak rám, vagy legalábbis csorgatják a nyálukat, bár az valamennyit itt is megvan, akár mennyire is igyekszik leplezni, de a zavartsága, meg ahogy a padlót bámulja azért eléggé erősen erre mutat rá. A következő szavaira felszökik szépen ívelt szemöldököm és igazán nem tudom először, hogy most tényleg itt cinikuskodik nekem, vagy most akkor mi a jó franc van? A mosolyt látva gondolkodom csak el, hogy esetleg... tényleg csak esetleg nem gondolta komolyan, vagy nem úgy gondolta, de azért nem vagyok ám ebben annyira hű, de biztos.
- Baromi nehéz kitalálni, hogy ezt most pontosan minek is szánod ám, de ha kötekedsz velem annak nem lesz jó vége! - ráncolom kicsit a homlokom, de aztán csak megrázom a fejem, mint aki tényleg nem tudja az egészet hova tenni, és végül csak halványan elmosolyodom, majd jöhet a kis tréfa, vagy ilyesmi. Szerintem ezek után simán megérdemli, hogy egy kicsit úgy tegyek, hogy ha eddig még nem volt eléggé, akkor most tuti, hogy nagyon zavarba fog jönni, bár szó se róla, azért eddig is elég rendesen látszott, hogy kissé kényelmetlen neki a helyzet. Végülis valahol érthető, kétlem, hogy volt már női mosdóban és végképp nem esélyes, hogy nővel... az is lehet, hogy még sehol sem volt nővel kettesben. Vajon hány éves lehet? Pörögnek odabent a kérdések, de aztán mégsem engedem ki őket, csak közelebb hajolok, hogy lenyomjam mögötte a kilincset és kitessékeljem. Nem vagyok gonosz, de mégis csak jót mosolygok, amikor láthatóan még levegőt venni is alig mert a túlzott közelségtől. Mindenesetre megyek utána, amikor megindul és nem teszem szóvá, amikor még a kabátját sem veszi le. Gondolom amúgy is siet, bár nem fogom ám csak úgy annyiban hagyni az egészet. Nem ehhez vagyok én szokva! Azt hiszem már csak azért is közelebb hajolok, hogy mi az, ami miatt ennyire kiakadt láthatóan, vagy miről csúszott, de vagy egyáltalán miért volt ilyen sietős az, hogy leülhessen a gépemhez. Engem aztán egyáltalán nem zavar, hogy ennyire közel vagyok hozzá, őt ha jól sejtem annál jobban.
- Oh... hát sajnálom, de majd még hátha lesz ilyen akció nem? - eresztek meg most már egy apró mosolyt. Fene se tudta, hogy e miatt siet ennyire. Ha kinyögte volna, akkor siettünk volna jobban, vagy mit tudom én, megcsinálom én neki, ha mondja, hogy mit kell, amíg ő engedi a vizet a kezére. De hát ahogy mondani szokták, néma gyereknek, anyja se látja fától az erdőt... vagy valami ilyesmi. - Igazán szólhattál volna és akkor megcsináljuk, hogy ne késd le. - teszem azért hozzá fejcsóválva, mert hát na nem értem, miért szorult bele ennyire a szó. Egy kicsit azért lehetett volna határozottabb, de igazán, és akkor nem csúszik le. Ez neki lett volna jó, neki lett volna fontos nem? Azt viszont akkor sem hagyhatom annyiban, hogy csak úgy le akar lépni. Sérti az önbecsélesemet na, és ha úgy vesszük, akkor lenyúlta az időmet, és még a kávémat is kiborította, igazán tartozik nekem. Türelmesen várok, amíg latolgat, no meg mintha még saját magával is meg kéne beszélnie, hogy hajlandó-e velem ebédelni. Basszus, a legtöbb pasi ujjongana örömében, hogy egy csaj hívja el ebédelni, neki meg még könyörögni is kell? Nem vágom!
- Komolyan láttam rá esélyt, hogy a végén nemet mondasz... - szökik fel a szemöldököm kissé, de végül csak hagyom, hogy kislisszoljon. Csak nem fog mondjuk faképnél hagyni, akkor azért rendesen porba tiporná az önbecsülésemet. Mindenesetre én addig kifizetem a gépet, meg a kávémat, amiből kb. két kortyot sikerült inni, aztán szépen el is köszönök a sráctól. Azt hiszem értékelte volna, ha legalább a számomat odaadom neki, de hát... nem lehet mindenkinek jó napja. Nem sokára tehát Link után lépdelek, aki fene tudja, hogy még telefonál-e, de ha igen, akkor persze megvárom, és csak akkor szólalok meg, amikor már kész van.
- Én arra gondoltam, hogy elmegyek a Mekibe, és nem bonyolítom túl, hiszen közel is van, de ha ketten leszünk, akkor neked is van beleszólásod. - mosolyodom el. Nagyon erős bennem a késztetés, hogy megkérdezzem, hogy kit hívott fel, de végül csak megtartom magamnak a kérdést. Amúgy is lesz még belőle elég a kajálás alkalmával.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Internet coffee shop 06.12.13 20:02

______________________________________________________________
Gondolkodás nélkül mondom ki, ami az eszembe jut és most pechemre elég hangosan ahhoz, hogy hallja és értse. Nem mintha az annyival jobban sült volna el, amikor csak motyogtam. Most viszont tényleg elkerekedett szemekkel nézek rá, amikor meghallom a válaszát.
- Kötekedni? - kérdezek vissza, mintha még a szó is ismeretlen lenne számomra. Egy másodperc késéssel persze hevesen megrázom a fejem. Eszemben sincs kötekedni vele, az a mondat tényleg csak úgy kicsúszott a számon. Valahogy ideillőnek tűnt, de most már látom, hogy a biztonságos hallgatást kellett volna választanom, mint általában.
- Én csak úgy... mondtam - nyögöm ki végül, de utána már nem nagyon tudok beszélni. Felvillan bennem a gondolat, hogy hol vagyok, kivel és ezzel vége minden józan gondolatomnak. Ekkor már nem érdekel a terminál, nem érdekel a kávé, amivel talán jövök neki a kiömlött helyett. Csak az jár az eszembe, hogy milyen közel van hozzám és milyen könnyedén hajol még közelebb. Egy pillanatra még levegőt is elfelejtek venni, amin ő elég jól szórakozik. Én viszont csak még jobban feszengek. Még akkor is, amikor szinte kimenekülök a női mosdó takaró falai közül. Úgy sietek vissza a géphez, ahogy csak tudok és leülök, előre hajolva, hogy takarjam a nadrágom, amennyire csak lehet.
Igyekszem az akcióra terelni a gondolataimat, ami csak akkor sikerül, amikor meglátom, hogy már lekéstem róla. Utána persze már újra feszülten ülök ott a székben és próbálok nem tudomást venni arról, hogy újra milyen közel van. Ha elfordítanám a fejem, akár még meg is csókolhatnám, Annyira, de annyira közel van... Én pedig mereven bámulom a monitort, miközben válaszolok a kérdésre és már állok is talpra, ezzel távolabb kerülve tőle.
- Biztos.... biztos, hogy lesz még ilyen akció - bólintok, de nem vagyok túl magabiztos. Inkább csak azt mondom el, amit elvár, semmi több.
- Már mindegy. Nem volt olyan nagyon fontos. Amúgy is van még egy félkész vadászgépem - magyarázom sokkal értelmesebb ember módjára. Most, hogy valamivel távolabb vagyok tőle és nem érzem az illatát, képes vagyok gondolkozni. Azzal mégis nehezen birkózok meg, hogy belemenjek-e ebbe az egész ebéd dologba. Egész kis vitát bonyolítok le magammal, mire sikerül bólintanom. Lesz, ami lesz, alapon.
- Elég sok indok szólt amellett, hogy nemet mondjak - vallom be minden további nélkül, majd inkább vállat vonok. Magam sem tudom megindokolni, hogy végül miért is egyeztem bele. Viszont a neheze még mindig hátravan. Fel kell hívnom Maryt, hazudnom, hogy minden rendben van és valami okosat kitalálni, amiért tovább maradok távol.
Nem mondanám, hogy könnyen megy. Végül bevallom nekik. Jenna már ott áll, én pedig megteszem az utóbbi pár hónap legbátrabb lépését.
- Ebédelni megyek egy csinos nővel - mondom és azonnal leteszem a telefont, ezzel még esélyt sem adva Marynek, hogy bármit is hozzáfűzzön. Ideje lenémítani a készüléket és nagy, büszke mosollyal nézni Jennára.
- Meki? - kérdezek vissza, majd pillanatok alatt megtervezem fejben az útvonalat. Két kereszteződés, egy szűk utca. Ez a legrövidebb út. Nincs benne túl sok kockázat, úgyhogy végül bólintok.
- Rendben van - jelenik meg újra a kisfiú mosoly az arcomon, de csak akkor indulok meg előre, ha ő is úgy ítéli, mehetünk.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Internet coffee shop 07.12.13 8:18

Tényleg nehéz belőle kinézni, hogy direkt kötekedni akadna, főleg miközben nem vagyok ám hülye, hogy ne tűnjön fel, hogy rendkívül nehezen hozza össze, hogy ne nézzen folyamatosan. Még jó, hogy nem vettem fel valami kihívóbb cuccot, aminek ennél mélyebb a dekoltázsa, mert akkor nem tudom, hogy képes lenne-e tartani a szemkontaktust. Azért persze ez a felső se az a szolid garbó kategória, ezt főleg akkor tapasztalhatja meg, amikor elhajolok mellette, de vannak jóval ütősebb cuccaim is. Mindenesetre csak megrázom végül a fejem, akkor minden bizonnyal nem kötekedésnek szánta, ez esetben nem leszek rá még mérgesebb, csak maradok azon a szinten, ami eddig volt, és ami ezt a kis bosszút előcsalta a fejemből.
- Csak úgy nem szoktunk mondani dolgokat. - mosolyodom el végül halványan, aztán jöhet a kis csel, ami után komolyan jól érzem, hogy mintha menekülni akarna előlem? Az legalábbis tuti, hogy olyan gyorsan kapkodja a lábait, hogy ihaj. Ezt már szint futólépésnek is lehetne mondani, ha nagyon ki akarnám itt facsarni a dolgokat. Nem teszem szóvá, sőt azt sem, hogy még a kabát is rajta marad, olyan nagy hirtelenséggel ül le a székre. Hát jó, végülis tuti, hogy nagyon fontos lehet neki az az akció, ha ennyire oda meg vissza van. Azt azért tényleg sajnálom, hogy lecsúszott róla, mert hát látszik, hogy minden bizonnyal fontos lehetett, főleg ha ez ilyen időszaki dolog volt.
- Vadászgép? Szóval tele van a szobád mindenféle játék... izékkel? - nem értek ám én ehhez, de ha most át kéne gondolnom, hogy festhet egy ilyen srác... pasas szobája, akkor minden bizonnyal úgy képzelném el, hogy tele van makettekkel, meg kis figurákkal, meg hasonlók. Vajon komolyan hány éves lehet? És szobája van, vagy ne adj isten saját lakása? Bár, ha eleve fel kell hívnia valakit ahhoz, hogy majdhogynem engedélyt kérjen egy ebédre, akkor nagyobb esélyt látok rá, hogy inkább szobája van, mint saját lakása. Egyre inkább érdekel, hogy hány éves lehet. Kissé újfent sikerül ám megütköznöm a válaszán és nem sok választ el attól, hogy csípőre vágjam a kezeimet és azt mondjam, hogy akkor hagyjuk a fenébe az ebédet, ha ilyen nehéz volt róla meggyőznie magát. Végül csak visszafogom magam, a fene se tudja miért. Talán a makettizé, meg a kis bosszúm miatt egy egész picit megesik rajta a szívem, no meg nem utolsó sorban nagyon kíváncsi vagyok, hogy nem érezte forrónak a kávét.
- Hát te aztán nagyon tudod, hogy imponálj a lányoknak. - rázom meg azért a fejem, és szépen el is pályázok a sráchoz, hogy rendezzem a számlát, amíg ő telefonál. Hát most komolyan! A legtöbben oda, meg vissza lennének, ha direkt én hívnám el őket ebédelni, nem pedig azon kellene agyalniuk, hogy ez vajon jó ötlet-e, és hogy milyen ellenérveket lehet felhozni, hogy ne menjenek bele. Azért ez finoman szólva is nem tesz jót az önbecsülésemnek. Mindenesetre, amikor készen vagyok szépen felveszem a kabátom, és lazán nekidőlve az épület falának várom meg, amíg befejezi a telefonálást.
- Ha jól sejtem akkor annak, akivel most beszéltél épp az állát kell kapargatni a földről? - mosolyodom el, hiszen hallottam ám, hogy milyen gyorsan nyomta ki a telefont. És az sem kerüli el a figyelmemet milyen büszkén húzza ki magát, hogy megmondta a frankót a vonal másik végén lévő személynek. Vajon az anyja lehet, vagy valami istápoló nővér? Hát a fene tudja, ezt nem most azonnal fogom megkérdezni, de lassan már listát írhatnék, hogy pontosan mire is vagyok kíváncsi vele kapcsolatban. Kéne egy jegyzetfüzet, csak akkor meg olyan lennék, mint valami riporter. A kérdésére végül csak egy mosollyal bólintok és gondolkodás nélkül lépek közelebb, hogy belé karoljak, amíg haladunk a cél felé. Szerencsére nincs messze, azért is jöttem ide, mert könnyen eltudhatom mindkét tervet, a netezést és a kajálás, bár előbbiből nem lett semmi, hiszen alig jutottam el valahova a képek nézegetésével.
- Szóval... mi is volt ez az egész a kávéval? Mert azóta se válaszoltál és nem fogom ám csak úgy annyiban hagyni. - oké, első kérdés kipipálva fejben. Van még egy pár, remélem sejti, hogy ha erre válaszol akkor sem fogja csak úgy egyszerűen megúszni. No meg attól, hogy hamar elérjük a célt, még ugyanúgy ott leszünk egy ideig. Vajon ez idő alatt hányszor fog rezegni a telefonja? Elég hirtelen sikerült leraknia, szóval van egy olyan sejtésem, hogy egy néhány alkalommal érzékelni fogja majd a zsebében azt, hogy az a valaki minden bizonnyal kíváncsian, vagy aggódva próbálja elérni.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Internet coffee shop 07.12.13 14:31

______________________________________________________________
Tényleg gondolkodás nélkül csúsznak ki néha a szavak a számon. Sokkal jobb, amikor nem beszélek, vagy csak az igazán fontos dolgokat mondom ki. Most is mi lett abból, hogy nem így tettem? Máris azt hiszi, hogy kötekedni akarok. Én! Vele. Egy ilyen veszett csinos nővel! Amint ez végigszáguld az agyamon, már az sem érdekel, hogy megjátsszam, fáj a kezem. Vörös rajta a bőr, de nem számít. Mindenképp bajban leszek, ha meglátják az otthoniak. Most viszont másképp vagyok bajban. Nagy, nagy bajban. Úgy feszengek mellette, mint egy gyerek - részben annak is érzem magam -, és meg sem próbálok értelmes választ kinyögni. Akkor sem igazán javul a helyzet, amikor már kiszabadulok a mosdóból és a terminálhoz kerülök. Komolyan itt van mellettem a feje? Komolyan csak oldalra kellene fordulnom? Könnyű dolgom lenne, azt hiszem, mégsem merem megtenni. Csak felállok a széktől, pár kisebb lépést hátrálok, hogy távolabb kerüljek tőle és kitisztuljon a fejem. Így már azért valamivel könnyebben válaszolok neki. Ha továbbra is érezném a bőre mámorító illatát, biztos, hogy azt sem fognám fel, amit mond, nemhogy válaszoljak. Pedig muszáj válaszolnom!
- Ezek nem játékok! Nem játék izék! - mondom és most egyáltalán nem kell megerőltetnem magam, hogy valamivel hangosabban beszéljek. Érzem, hogy a szavaim után több tekintet is felém fordul. Még a srác is a pultnál megfeszül. Fogadok, azt hiszi, bántani akarom Jennát. Nem tudom, hol nőtt fel, de ha csak egy kis esze is lenne, tudhatná, hogy ilyen nem igazán fog megtörténni. Csak rám kell nézni. Tisztában vagyok azzal, hogy semmi fenyegető nincs bennem. Az, hogy a hangom dühös és feszült, még nem jelenti azt, hogy veszélyes is vagyok - talán csak önmagamra nézve.
- A játékokkal játszanak. Gyerekek - ejtem ki szinte undorodva ezt a szót. Ha a makettjeim játékok lennének, akkor az azt jelentené, hogy a kereszt szüleim jogosan kezelnek gyerekként. De ez nem így van! Csak azért csinálják, mert muszáj félteniük és vigyázniuk rám. Én is tudok vigyázni magamra, de erről...
Mielőtt belegabalyodnék a saját gondolataimba, lesütöm egy pillanatra a szemem. Még csak most jut el a tudatomig, hogy szinte kiabáltam vele, pedig ő semmit nem tett. Vagyis semmi olyat, amiért más ember ennyire kiakadt volna. Nem vesztettem el a fejem, nem követtem el semmi hibát, mégis rosszul érzem magam.
- Bocsánat - mondom és nagy levegőt veszek, hogy a folytatásba is bele tudjak kezdeni. - A játékkal játszanak. Azt úgy veszik. Ez inkább amolyan hobbi és dísztárgy lesz a végén, nem játék - magyarázom most már pont olyan halnak, ahogy eddig. Talán alig érhetőek a szavaim, de remélem, a lényeg eljut hozzá. Ahogy az is, hogy nem jön közelebb és nem kuszálja össze a gondolataimat.
Mint kiderül, nem kell ahhoz mellettem állnia vagy hozzám érnie. Elég egy fogós kérdés, aminek a végén meg kell hoznom egy döntést. Nagyot nyelek és talán sokat is hezitálok, mire bólintok.
- Jobb lenne, ha hazudnék? - kérdezek vissza tényleg érdeklődve. Ha ezt várja, akkor megpróbálhatom. A végén még megtanulom, hogy kell. Most úgyis elég nagy szükségem lenne arra, hogy képes legyek rá. Tekintve, hogy be kell adnom telefonon keresztül, hogy nem történt semmi baj, de még nem megyek haza.
Jenna már ott áll, amikor a valódi okot felhasználva közlöm Maryvel, amiért késni fogok. Szinte azonnal megszakítom a hívást. Nem akarok se kérdéseket, sem azt, hogy bármelyik háziszabályt felhozza. Inkább lenémítom a készüléket és nagy büszkén kihúzom magam. Jöhet az ebéd. Vagyis a Meki.
- Nem, dehogy. Megszokott az ilyesmi - válaszolok és szinte azonnal rájövök, hogy olyan átlátható a hazugságom, mint egy tisztára mosott ablaküveg. Nagyot sóhajtok és a jól bevált módszernél maradok; a zsebembe süllyesztem a kezeimet és vállat vonok. Már úgyis menthetetlen a helyzetem. Legalábbis így gondolom. Ezért is lep meg annyira, amikor közelebb lép és belém karol. Hm, oké. Nem mondom, tetszik és a dolog, és amint megindul előre, én is egyre fesztelenebb vagyok. Annak ellenére, hogy a gondolataim kavarognak. Főleg a "Mi lenne, ha most..." kezdetűek vannak túlzásban.
- Hogy? - kérdezek vissza és majdnem elesek a saját lábamban. Nem azért, mert olyan zavarba ejtő a kérdése. Inkább azért, mert a saját fejemben megjelent kép volt az.
- Mi lenne? Tényleg nem fájt. Kellemetlen, de nem fájdalmas - mondom és újra vállat vonnék legszívesebben, de visszafogom magam. Inkább kihúzom az égett kezem a zsebemből és úgy vizsgálgatom, mintha most látnám először.
Még mindig vörös rajta a bőr és érzem, hogy feszül. Nem meglepő. Az lenne meglepő, ha bármiféle fájdalmat éreznék. De hiába zárom ökölbe a kezem, majd nyitom ki, semmi nem változik.
- Mindig ennyire makacs vagy? Mindent tudni akarsz? - teszek most fel én egy kérdést, remélve, hogy ezzel elterelem a figyelmét arról, hogy nem érzek semmi fájdalmat. Se most, sem máskor. Hogy egyszerűbb lenne bevallani neki? Igen. Ezerszer. De így is elég különcnek néz, nincs szükség még egy okra. Már azt sem értem, miért van itt velem és hív el ebédelni... vagy hívom el... vagy...
Mire is készülünk most pontosan?
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Internet coffee shop 07.12.13 18:10

Mondhatnám, hogy fel sem merül benne, hogyan hathatok rá, de egy idő után azért kezd nyilvánvalóvá válni és bármennyire is gonosz dolog, de kihasználom a helyzetet, főleg azok után, hogy még egy kicsit kötekszik is, és nem válaszol normálisan a kérdésemre sem. Szóval igen direkt kínzom egy kicsit azzal, hogy közelebb hajolok hozzá, és azzal is, hogy amikor kiérünk simán odahajolok mellé egészen közel, amitől persze, hogy megint rendesen zavarba jön. Bár nem tudom, hogy pontosan mi járhat a fejében, de azért elég gyorsan ki tudnám találni akár pár barkóba kérdéssel, de azért most nem megyek bele ebbe, főleg mert láthatóan elég szépen kiakad a helyzeten, hogy lejátékozom a makettjait. Kicsit meg is lep ez a nagy határozottság, hiszen azért eddig ilyet még nem tapasztaltam nála egy pillanatra sem. És láthatóan másnak is feltűnik, mert mindenki minket néz, én pedig csak értetlenül nézek körbe. Azért fel sem merül bennem, hogy bántani akarna, vagy bármi ilyesmi.
- Héj-héj, jól van na! Fene se tudta, hogy ezt ennyire zokon veszed. - valamibe nagyon beletenyerelhettem egy apró megjegyzéssel, mert egyértelmű hogy nem csak azért akadt ki ezen, mert annyira sértőek lettek volna a szavaim. Valami oka viszont tuti hogy van és azért azt nem akartam, hogy így felhúzza magát egy ártatlan megjegyzés miatt. A végén pedig még elnézést is kér, pedig nem haragszom ám én igazán, sőt inkább meg vagyok lepve.
- Nincs gond Link, sőt, egy kicsit legalább a sarkadra álltál, az sose baj.- eresztek meg egy mosolyt, aztán csak értelmesen bólogatok a szavaira. Világos, szóval nem játék, hanem hobbi és dísztárgyként kezelhetők ezek a cuccok. Nem értek én az ilyesmihez, de attól még elhiszem neki, amit mondd, miért is kételkednék. - És akkor neked sok ilyen dísztárgyad van a polcokon? És mindenfélét meg lehet így csinálni? - ha jól sejtem legalábbis, akkor biztosan az a makettek lényege, hogy sok mindent ki lehet rakni belőlük, nem hiszem, hogy csak ilyen katonai izéket, mint a hajók, meg autók, vagy hát... a fene se tudja. A maga módján végülis ez is valamilyen szinten művészet és baromi pepecs munka lehet. Biztos ügyes keze van a srácnak, ha ilyesmivel foglalkozik.
- Néha jobb, ha az ember hazudik. Tudod egy kis füllentés, kegyes hazugság nem mindig ártalmas. - rántom meg egy apró mosollyal a vállam, hiszen tényleg így gondolom. Mondhatta volna, hogy szívesen eljön velem ebédelni, a helyett, hogy sok okot tud, amiért ezt ne tehetné meg. Azért ez nem esik ám jól az embernek, mert nem tudhatod, hogy az okok pl. ellened szólnak-e, hogy a másik nem bírja a pofád, vagy csak irritálja valami, amit csinálsz. Ennél sokkal jobb egy kegyes kis hazugság. Mindenesetre irány kifelé, és amíg ő telefonál, addig én fizetek. Na persze a kis füllentést most azért nem hiszem el. Annyira még tényleg nem megy ez neki.
- Aha... szóval megszokott, hogy valaki elhív ebédelni? De az kedves tőled, hogy csinosnak találsz. - újabb bátorító mosoly, mert hát azt kár lenne tagadni, hogy nem kifejezetten határozott szegény. Ezért nem is hiszem el, hogy olyan gyakran megesne vele, hogy együtt ebédel... ahogy ő fogalmazott, egy csinos nővel. Ziher, hogy le lehet taglózva rendesen az, akivel telefonon beszélt. Én mindenesetre gond nélkül karolok belé, hogy elinduljunk a Meki irányába. Akaratlanul is elmosolyodom, amikor majdnem elesik a saját lábában, de a nevetést sikerül visszafognom. Nem akarom ám, hogy rosszul érezze magát miattam. De akkor is érdekel ez az egész kávé és égetés dolog, mert még mindig nem értem.
- De ez nem lehetett kellemetlen, ez rohadtul fájhatott. Tudom, milyen forró volt az a kávé. - erősködöm ám továbbra is, és szerintem sejtheti, hogy nem fogom csak úgy annyiban hagyni a dolgot. Nem én! Tényleg nagyon makacs tudok lenni, ha belelendülök. Egy pillanatra meg is torpanok és mivel épp belé karolok ő is kénytelen lesz megállni. Konkrétan elkapom a kezét, és megnyomom a vörös bőrfelületet. Nem durván erősen, de erősen annyira, hogy egy normál ember tuti biztos, hogy minimum felszisszenne és elrántaná a kezét, ha nem reagálna akár ennél is erőteljesebben.
- Igen, határozottan makacs típus vagyok. - nézek rá egész komolyan és nem moccanok, no meg nem eresztem el a kezét sem. Most már túlságosan kíváncsi vagyok, hogy csak úgy le lehessen szerelni. Igenis válaszolnia kell valami értelmeset, amit hajlandó vagyok elfogadni!
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Internet coffee shop 07.12.13 20:40

______________________________________________________________
Nem gondolom én át a szavaimat. A hangerő, amit használok meg pláne spontán jön! Szinte azonnal tudatosul is bennem, hogy mit csinálok, de ahhoz már túl későn, hogy meg nem történtté tehessem. Elég egyértelmű, hogy neki is feltűnt, mi a helyzet. Pedig nem akartam elveszíteni a fejem és főleg nem akartam felhívni magunkra mások figyelmét. Újra. Ezután persze már lejjebb veszem a hangerőt és pontosan úgy viselkedek, ahogy eddig. Ahogy normális. Még bocsánatot is kérek tőle, majd a válasza hallatán elmosolyodok. Nem tudom, hogy az övét viszonozom, vagy mindenképp megjelent volna az arcomon a szavai hallatán. A lényeg, hogy most ott van és csak akkor váltok komolyabbra, amikor újabb kérdést tesz fel. Sosem fogy ki belőlük?
- Szám szerint tizenkettő a polcokon és három vadászgép a plafonról lóg le - mesélem nagy büszkén, bár nem vagyok benne biztos, hogy helyesen teszem. Talán le kellett volna tagadni pár makettet. Mondjuk azt a tankot, aminél nem kaptam megfelelő színt és pár árnyalattal sötétebbel kellett festenem. Vagy azt a repülőt, aminek az egyik eleme meg van hajolva, mert hibásan volt a készletben.
- Vagyis csak tizenegy - javítom ki magam és szépítek, még ha nem is érek vele túl sokat. Egyértelműen a rosszul festetted tagadom le. Nem mintha tényleg számítana, mert meg úgysem nevezem. Ez talán már hazugságnak számít. Áh, minek áltatom magam. A féligazság nem hazugság. Az hazudozás nem megy nekem. Mégis rákérdezek, hogy meg kellett volna-e vele próbálkoznom, amikor kimondtam a válaszom.
- Elég sok indok szólt amellett, hogy nemet mondjak, de az a kevés igen csábítóbb volt - adok hozzá az eredeti mondatomhoz egy valós befejezést. Hazudtam ezzel? Azt hiszem, végül is, nem. Inkább csak szépítettem kicsit az előbbin. Az, hogy őt mit gondol, már más kérdés.
Ezután viszont, miután letudtam kint a telefont és olyan gyorsan nyomtam ki a készüléket, ahogy csak tudtam, megpróbálkozok egy igazi hazugsággal. Sőt, ragaszkodok is hozzá. Na jó, annyira azért nem. Szeretném rávágni, amikor visszakérdez, hogy persze, tökéletesen megszokott, de inkább csak vállat vonok és ahogy csak tudom, kerülöm a tekintetét. Mit is mondhatnék mindezek után? Jobb a hallgatás és az erős koncentrálás, hogy ne essek el a saját lábamban. Nem mintha ez olyan könnyen menne. A közelsége újra és újra eltereli a figyelmem és még számolni is elfelejtem a múló másodperceket. Az elején még csinálom, de megzavar. És nem a kérdésével. Még jóval előtte azzal, hogy belém karol és úgy sétálunk. Amikor megy én is megyek és amikor megtorpan, ahelyett, hogy kihasználnám a helyzetet és valami értelmes választ adjak neki, csak állok. Akkor sem mozdulok, sőt, még az arcom sem rezdül, amikor elkapja a kezem és megnyomja az égés helyét. Mire észbe kapok, hogy mit kellett volna reagálnom, már késő. Nem hülye, nem fogom tudni beadni neki, hogy fájt.
- Nem érzek. Nem érzek fájdalmat, bármi történik - vallom be egy szuszra elhadarva és kirántom a kezem a szorításból, majd azzal a lendülettel a zsebembe is rejtem mind a kettő. Egy lélegzetvételnyi ideig nézek rá - a szemeit persze kerülve -, majd megindulok előre.
Menekülök a tekintete, a közelsége, a szánalma és a kérdései elől.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Internet coffee shop 08.12.13 9:40

Nem veszem ám annyira zokon, hogy kicsit felemeli a hangját. Nem olyan durva, főleg nem ha mondjuk azt nézem, hogy az apám régen milyen hangerőt alkalmazott, amikor kivertem nála a biztosítékot. Higgadt ember volt mindig is, de azért néha elvesztette a fejét és akkor nagyon tudott kiabálni, meg mást is... hát csoda, ha elhúztam inkább otthonról? Nem mondom,h hogy könnyű volt, de eléggé megerősített ahhoz az utóbbi négy év, hogy csak azért mert egy amúgy láthatóan visszafogott srác elkezd nekem itt majdhogynem kiabálni, ne ijedjek meg. Egyébként sem hiszem, hogy bárki kinézné belőle, hogy képes lenne megütni, vagy akármi, de ha mégis akkor tuti, hogy hülyének nézném az illetőt. Igazából még tetszik is, hogy egy kicsit határozottabbra vált, hiszen eddig folyton csak feszengett.
- Tizenegy, vagy tizenkettő, az már szerintem édes mindegy. De biztos sokat melóztál velük és tuti szépek is a... díszeid. Viszont akkor ezekre vigyázni is kell ugye? Mármint nem lehet csak úgy szórakozni velük, ha már készen vannak. - nem vagyok otthon a témában és bármilyen meglepő, attól még igenis érdekel. Azért kérdezek ennyit, mert ha már beszélek valakivel, akkor végülis miért ne akarjam tudni, hogy pontosan mit is jelent az, amivel foglalkozik? Főleg ha ennyire sok makettja van, akkor tuti, hogy szereti őket és nagyon ért is hozzájuk, magyarul fontos neki. Én is szívesen beszélnék bárkinek mondjuk a tetoválásokról, vagy... hát a fene tudja, valahogy nagy hobbim nincs, azon kívül, hogy imádok a szabadban lenni. De szívesen beszélek a fákról is, vagy a piknikről a szabadban, bár tudom, hogy ez nem ér fel a makettkészítéssel.
- Na ez így már sokkal jobban hangzik, fejlődőképes vagy. - mosolyodom el, amikor végül legalább egy kicsit kijavítja magát. Igen, határozottan jobban tetszik ez a megoldás, hogy a kevés pozitív érv csábítóbb volt, mint a sok nem, mégha azokból is volt jópár. Én valahogy soha sem szoktam ennyire mérlegelni, egyszerűen csak úgy döntök és kész, pillanatnyi kedv és hasonlók alapján. De persze tudom, hogy nem mindenki ilyen spontán típus, mint én.
Kint már egyszerűbben mennek a dolgok, annak ellenére, hogy tisztában vagyok vele, hogy nem mondd igazat. Mert hát tuti, hogy kamuzik, nem tudom elképzelni róla, hogy olyan gyakran menne el mindenféle nőkkel ebédelni, meg akkor nem is hangsúlyozta volna ennyire ki a telefonban és megvárta volna a rá érkező kommentárt. De nem feszegetem a dolgot, az mindenképpen jó, hogy hajlandó egy kicsit a sarkára állni. Az viszont még mindig zavar, hogy nem akar normálisan válaszolni, hanem már megint terel, és csak mindenféle körítés, meg visszakérdezés van. Nem fogom ám csak úgy annyiban hagyni, most már igenis adjon valami elfogadható választ és az nem az, hogy nem volt olyan nagyon meleg a kávé, mint ahogy én hittem, mert igenis rohadtul forró volt! Ezért kapom el a kezét, és amikor még csak meg se rezzen, mikor megnyomom a vörös bőrfelületet tényleg felszökik kissé a szemöldököm. Finoman lefagyok viszont a válasz hallatán. Na erre tényleg nem gondoltam, és tényleg csak döbbenten állok, amikor kirántja a kezét az enyémből és konkrétan egy pillanat múlva faképnél is hagy. Miért kell folyton elrohanni? Megrázom végül a fejem és gyors léptekkel indulok meg utána, az elején már-már futásnak is nevezhető, mert hát na magasabb nálam és az a tempó, amit diktál nekem azért durva.
- Héj! Ne rohanj már el folyton! - ragadom meg a karját, amikor sikerül utolérni, és megint csak megállítunk. Akármennyire is közel van a Meki, így marha nehezen fogunk elérni odáig, ha egyszer pár méterenként megállunk útközben. - Ez végülis jó dolog... mármint a fájdalom pocsék, neked meg nem kell vele foglalkozni. - mondom aztán óvatosan. Annyi már most világos erről a srácról, hogy nagyon meg kell válogatni az ember szavait, ha vele beszél, csak ugye én eléggé hirtelen típus vagyok ahhoz, hogy erre képes legyek. Most is nagyon kell hozzá koncentrálnom. Persze az így elsőre nem is esik le, hogy ennek milyen hátulütői vannak, hogy ha nem érzi a fájdalmat, akkor ha valami baja történik, akkor nem tud róla és simán elvérezhet, mert nem érzi a fájdalom értékét, de hát nem vagyok én egy tipikus lángész na. De szánalmat azt tuti, hogy nem láthat az arcomon, ez az egy biztos.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Internet coffee shop 08.12.13 11:15

______________________________________________________________
Egész könnyedén beszélek a makettjeimről. Az első pár percben, még büszke is vagyok rájuk. Ha már nem nézi őket játéknak, miért ne lehetnék? A baj ott kezdődik, hogy eszembe jut, talán mégsem kellene ennyire dicsekedni ezzel, így gyorsan szépítek és letagadom azt az egyet, amelyiket rosszul festettem. Persze ha jobban belegondolok, tényleg nem sokat számít az az egy, mégis megteszem és ragaszkodok a tizenegyhez.
- Pontosan! - vágom rá nagy elégedett mosollyal, mintha ezzel a pár szóval bizonyította volna, hogy képes felfogni, nem gyerekjátékok ezek és vigyázni kell rájuk.
- Ha elkészülnek, mindent ellenőrizni kell. Sok az apró részlet, amit könnyen kihagy az ember. Egy ki nem festett betű, vagy félrecsúszott árboc és már nem is olyan szép az a hajú. Utána pedig mehet a polcra, ahol csak óvatosan szabad takarítani. Persze el lehet őket mozdítani, áttenni máshova, de vigyázni kell. Például a cérnák könnyen szakadnak és akkor annyi a vitorlának - magyarázom nagyon is hosszasan, de továbbra is teljes beleéléssel. Még arról is megfeledkezek, hogy milyen hangerővel szoktam beszélni. Ez, most a teljesen elfogadható és érthető verzió.
- Majd egyszer... megnézheted őket. Persze, csak ha érdekel, vagy nem lesz jobb dolgod - szedem össze a bátorságom és mondom ki egy szuszra a szavakat, de azért a szemeibe nem merek nézni. Csak fel-fel pillantok rá és semmi több.
És ha már eddig eljutottam és végül amellett döntöttem, hogy menjünk ebédelni, csak szépítek azon a mondatot, ami neki nem igazán tetszett. Végül őszinte is maradok, de nem is hangzik olyan rosszul az a mondat. Ezután telefonálás, pár szó hozzá, amikor is büszkén kihúzom magam és megpróbálom beadni neki az első igazi hazugságot. Elhiszi, vagy sem, örülök, amikor másra terelődik a szó. Még akkor is, ha elé nagy koncentrációt igényel az, hogy ne essek el a saját lábamban, és így csak felületesen tudok neki válaszolni. Amikor megállunk, már könnyebb dolgom van, mégsem próbálkozok egy újabb hazugsággal. Úgysem hagyna békén... úgysem felejtené el a témát... úgysem engedné el az égett kezem. Nincs más választásom, mint kinyögni az igazságot és olyan sürgősre venni a távozást, ahogy csak lehet. Gyávaság, abban biztos vagyok és valamilyen szinten illetlenség is csak így otthagyni, de nem tehetek - nem ismerek - más megoldást. Nem tervezem megállni. Akkor sem igazán van ínyemre a dolog, amikor megragadja a karom. Még teszek egy lépést előre, de a megszokás mégis megállít. Ha azt mondják állj, akkor állj.
- Igen, nagyon jó dolog - felelem és most egyértelműen elhúzom a szám. - Tizenévesként én is ezt hittem. De nem olyan, mint gondolnád - rázom meg a fejem és jó idő óta most először nézek a szemeibe. Kimondatlanul is szinte könyörgök neki, hogy hagyjuk a témát. Megtudta, ami érdekelte, mit akar még? Most már ebédelni sem kell mennünk, mert nincs ok. Nem kell tovább faggatóznia.
- Muszáj mennünk még ezek után is? Odaadom a pénzt, pótold a kávéd, amit kiöntöttem - nyúlok a szabad kezemmel a zsebembe és nyújtom felé az aprót, amit végül is a netezésre szántam. Arra már úgysem kell. Csak fogadja el és hagyjon magamra, hogy hazamehessek végre és belefoghassak ott is a nagy magyarázkodásba.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Internet coffee shop 08.12.13 16:17

Igazából egyáltalán nem gondolom ezt cikinek. Akkor már az is az lenne, ha valaki fest, vagy rajzol, vagy ilyesmi. Szóval igenis jó dolog, ha az ember kreatív, sőt végülis ez már majdnem olyan, mint az építészet, biztos mindenre kell figyelni, hogy az, ami épül ne omoljon össze a saját súlya alatt, vagy ne nyomjon be rajta valami apró kis izét, meg a festés, meg... hát nem értek hozzá annyira, de tuti, hogy remek kézügyesség kell hozzá és persze erős koncentráció, hogy tökéletes lehessen a végeredmény. Csak csendben mosolyogva hallgatom, ahogy lelkesen ecseteli az apró részleteket is. Látszik, hogy nagyon oda van ezekért.
- És szerinted az én polcomra milyen makett illene? - villantok rá egy azért nem durván, de kissé kihívó mosolyt, és még az alsó ajkamat is beharapom kicsit. Nem akarom direkt kínozni, de ennyi belefér, meg hát nem tudom ám levetkőzni a jellemem és ilyen vagyok, általában nagyon nyílt és kihívó. Lehet, hogy egy olyan srácnak, mint ő ez sok, de most eléggé belelovalta magát a ebbe a makett témába, hátha egy fokkal jobban tudja kezelni a helyzetet, vagy az is előfordulhat, hogy észre sem veszi a gesztusaimat, csak ad valami épkézláb választ. Bár azt hiszem, hogy annak nem nagyon örülnék. Meséltem már az önbecsülésemről igaz? Amit ma már sikerült neki egy-két alkalommal gond nélkül földbe tiporni. Amikor viszont még azt is felajánlja, hogy esetleg megnézhetem őket, hát ez tényleg meglepő és nagy lépés is úgy gondolom.
- Persze, szívesen megnézem őket. Ha épp nem dolgozom, akkor simán ráérek. - mosolyodom el, csak hogy érezze, hogy komolyan is gondolom és nem csak előzékenységből vágtam rá a választ, főleg mert látszik, hogy milyen nagyon nehezen nyögte ki ezt is. Én azért igyekszem, hogy ne törjem le azt a néha felbukkanó minimális önbizalmát, mert hát az látszik, hogy nem sok van neki. Végül még ebédelni is elindulunk, bár persze a kis füllentés nyilvánvaló, hogy nem volt igaz, de nem feszegetem ezt most jobban és arra sem kérdezek rá ki volt a telefonban. Inkább belé karolok és indulhatunk is. De azért ezt az égés kérdést nem hagyom csak úgy annyiban, mert igenis birizgál ez az egész, és nem szeretem, amikor nem kapok normális válaszokat. Lehet, hogy kissé drasztikusan oldom meg végül, hogy kiszedjem belőle a választ és nem fog ennek annyira örülni, de... most ez így jött ki, azt hiszem már besokalltam, hogy folyton csak terel. Így hát elkapom a kezét, ő meg olyan hirtelen hagy faképnél a válasz után, hogy konkrétan el is fagyok és szinte már futva kell utolérnem. Én futok egy pasi után... hát ilyen se volt még, mármint szó szerint értelmezve a helyzetet. Érzem, hogy nem akar annyira megállni, de bármennyire is nem vagyok magas, sem erős, akkor sem hagyom hogy tovább menjen. Engem nem szokás csak úgy otthagyni!
- Jól van, akkor... akkor nem olyan. De én akkor sem hiszem, hogy e miatt el kéne zárkóznod mindenki elől, mert ha jól sejtem, akkor most ezt csinálod igaz? - komolyan lefagyok kissé, amikor ezek után annyit mondd, hogy akkor nem is muszáj ebédelni menni. Mert azt hitte, hogy csak azért akartam, hogy kiszedjem belőle az infot? Mi vagyok én, vallató tiszt? Kissé elképedve nézek rá és mostmár csak azért is eltolom magamtól a kezét és igazán kezdem zokon venni azt, amit csinál. Karba fonom magam előtt a kezem, és ha kicsit is ismeri az emberi gesztusokat, akkor sejtheti, hogy ez most nagyon nem arra utal, hogy baromira lelkes vagyok.
- A francnak se kell a hülye apród! A legtöbben oda meg vissza lennének, ha egy csaj elhívja őket ebédelni, te meg... jó ég! Tisztára kényszernek veszed az egészet... - megrázom a fejem, mert tényleg nem értem, hogy lehet valaki ennyire magának való. Lehet, hogy belegondolhatnék jobban a helyzetébe, de hát hogyan, ha még csak nem is mondja el milyen is a helyzete? Úgy azért nehéz. - Képzeld nem csak azért akartam veled kajálni, mert érdekelt, hogy mi van a kezeddel, de akkor menj haza szépen anyucihoz, vagy mit érdekel engem! - jó, én voltam a hülye megint, mert rá akarom magam erőltetni valakire, akit nem is érdekelek. Lehetne egyszer az életben több eszem és elfogadni a tényt, hogy minden pasi ugyanolyan... csak van köztük határozott bunkó, meg visszafogott bunkó, de végeredményében úgyis mindig rosszul jövök ki az egészből a végén. Még annyit sem teszek meg, hogy elköszönjek tőle, egyszerűen csak most én hagyom faképnél, mint ahogy ő tette meg az előbb, és gyors léptekkel indulok meg a Meki felé. Akkor eszek egyedül, amúgy is úgy terveztem... kit érdekel?
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Internet coffee shop 08.12.13 18:08

______________________________________________________________
Tény, ami tény, meglep a kérdésével, de annyira benne vagyok most a saját kis világomban, ahol védőfalak vesznek körül, hogy könnyedén viszonozom a mosolyát és válaszolok.
- Az attól függ, miket szeretsz. Hajók, repülők, tankok, kocsik... De ha szeretnél belevágni, kezdőknek vannak kisebb állatok, vagy dínók amiket egyszerűbb összeállítani - magyarázom és komolyan már azon jár az eszem, hogy hol is láttam ilyeneket és mennyiért. Végül nem jövök rá persze, de a hallgatásom alatt arra erőt gyűjtök, hogy felajánljam, egyszer jöjjön el, nézze meg, nekem mik vannak. Az az egyet, amit letagadtam, majd el kell rejtenem, de azt hiszem, megéri.
- Csúcs - jelenik meg újra a boldog, kisfiús mosoly az arcomon. Kis híja, hogy vissza tudom fogni magam és mondjuk nem ugrok fel. Az már tényleg hülyén venné ki magát. Inkább tényleg csak próbálom letörölni a győzelemittas mosolyt az arcomról.
Később már mit nem adnék, ha csak egy kicsit oda tudnék varázsolni! Nem csak akkor, amikor kint állunk és megpróbálom beadni neki azt a hazugságot, hogy sokszor megyek csinos nőkkel ebédelni, hanem később is. Mondjuk akkor, amikor bevallom neki, hogy semmiféle fájdalmat nem érzek. Soha. Ha akkor ott maradok előtte és vágok valami idióta vigyort, akkor most nem tartanánk itt. Nem állnék előtte, nem dúlna bennem hatalmas harc a mostani és az elnyomott énem között. Persze végül maradok az, akinek eddig tűntem. Egy lélekben kölyöknek, aki inkább elmenekül, mintsem bármit tenne.
- Nem ezt csinálom. Mármint ezt, de nem... - képtelen vagyok elmagyarázni, végül kinyögöm az egyetlen választ, amivel ennek a résznek véget vethetek.
- Nekem ez így jó! - mondom, de közel sem kiabálva, ahogy az elvárható lenne. Továbbra is pont olyan szerencsétlennek érzem magam, mint eddig. Vagy talán most még jobban, mert tudja a defektemet. Ezért is van az, hogy mindent bevetek annak érdekében, hogy az egésznek vége legyen, mielőtt rémálom lenne belőle. Már egyáltalán nincs kedvem az ebédhez sem. Valahogy nem tűnik olyan ígéretesnek.
- Nem csak azért? - kérdezek vissza szinte suttogva és hitetlenkedve, de valószínűleg nem is hallani a hangom. Ő kiabál és az utca zaja sem kevés... én pedig mozdulatlanul állok, amikor fogja magát és tovább megy.
Elég egyértelműen megmondta, hogy fogjam magam és induljak a másik irányba. De anya említése felidézi bennem a régi énem. Na nem annyira, hogy csak úgy utána menjek és... nem is tudom, a falhoz szorítsam és kényszerítsem, hogy az egész sztorit meghallgassa. Arra viszont elég, hogy az égre emeljem a tekintetem, majd nagy levegőt véve, teljes hangerővel utánakiabáljak.
- Utánad mehetek? Kérlek! - Különös módon, utólag sem bánom meg, hogy ezeket mondtam.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Internet coffee shop 08.12.13 19:20

Szó se róla azért erről érezhetően sokkal könnyebben beszél, mint másról, sőt elég nagy lelkesedéssel is, szóval szívesen lehet ez a téma, ha úgy gondolja, hogy neki jó és ennyire leköti. No meg nem utolsó sorban legalább nincs közben zavarban.
- Hát a kocsikkal nincs bajom, de a tankok, meg... hát nem tudom. Az állatok jobban hangzik, sokkal! - bár persze nekem ilyesmire nincs időm és kézügyességem, vagy legalábbis nem tudom, hogy lenne, hiszen soha sem próbáltam ilyesmit. De ez soha sem okozott gondot, ha valamiben nem voltam annyira jó, csak az kell, hogy tudd, kitől kérj segítséget. Ennyire nagyon egyszerű.
- És akkor mondjuk segíthetsz is összerakni nekem egy ilyen izét... makettet. - mosolyodom el látva, hogy mennyire oda van meg vissza, hogy csak úgy simán gond nélkül belemegyek ebbe. De hát miért ne lenne így? Nem vagyok az az előítéletes típus, meg hát lássuk be eddig csupa jó pasival próbálkoztam és azoknak soha nem volt jó vége, ld. húsz éves vagyok és a kutya sincs mellettem egy rövid időnél tovább. Akkor lehet hogy változtatni kell a taktikán és hagyni a fenébe jó pasikat, meg eleve nem nyomulni annyira... bár ez utóbbi a nehezebb része.
Most sem megy valami jól az, hogy csak egyszerűen barátkozzak. Azért elég rendesen megnehezíti a srác a dolgomat azzal, hogy nem akar velem őszinte lenni. A kis füllentés a telefon miatt még nem zavar különösebben, de az már igen, hogy nem mondja nekem el őszintén, hogy mi volt ezzel a kézleégetéssel. Nem szoktam hozzá ahhoz, hogy valaki így áll hozzám és amikor már elragadom a kezét végképp kiverem nála a biztosítékot és megint faképnél hagy. Még bírom és utána megyek, de amit ez után vág le már végképp nekem is sok, miután eddig is majdhogynem én futottam utána. Azért nekem is van ám önérzetem!
- Jah így jó... hazudj magadnak! - forgatom a szemem. A francot se lehet jó valakinek az, hogy tök egyedül van, vagy hogy parázik mindentől és mindenkitől. Ezt nekem ne magyarázza meg, mert akkor nem mondta volna a telefonba olyan nagy lelkesen, hogy egy nővel megy ebédelni, és nem reagált volna minden egyes apró szívózásomra a mosdóban és kint is úgy, ahogy tette. Minden embernek kivétel nélkül szüksége van más emberekre, és ezt felesleges letagadni. Azzal viszont végképp rendesen belém gázol, hogy odaakarja adni az aprót, és lényegében le akar rázni, mintha csak azért akartam volna vele ebédelni, mert érdekel a fene nagy titka. Ezek után már csak az marad, hogy szinte kiabálva kelek ki magamból és osztom ki, majd küldöm haza, én pedig indulok el szépen a Meki felé, ami az eredeti célom volt. Csak akkor torpanok meg, amikor meghallom a kérdését, amit lényegében utánam kiált. Legalább a hangerő valamivel értelmesebb, mint eddig. Sarkon fordulok és csípőre vágott kézzel kissé még mindig mérgesen nézek rá pár pillanatig.
- Jól van, gyere, de... hagyd abba ezt a... mit tudom én, amit csinálsz! - jó nem várhatom el, hogy ha van egy bizonyos jelleme, akkor azt hirtelen kivetkőzze magából, de akkor is. Egy kicsit azért legalább megpróbálhatna változtatni. Bevárom tehát, de mostmár nem fordul meg a fejemben, hogy azonnal belé karoljak. Azért nálam is vannak határok és kell egy kis idő, amíg sikerül teljesen lenyugodnom ezek után. Talán amíg elérjük a célt sikerülni fog.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Internet coffee shop 08.12.13 19:46

______________________________________________________________
Nem számít, hogy kötöttünk ki a tankoknál, de kifejezetten tetszik a dolog. Amíg erről beszélek, és nem gondolok bele, hogy ez mennyire normális vagy éppen nem normális dolog, nagyon is tudok erről beszélni. Annyira elragadtatom magam, hogy még a mosolyát is gondolkodás nélkül viszonozom, majd tovább beszélek.
- Vannak igazi menő sportkocsik. Olyanok, amiket csak igazán gazdag környékeken látni. Nem olyan vackok, amit erre szaladgálnak. BMW meg Audi... Porsche, Aston Martin! - áradozok, majd végre sikerül lehűteni magam.
- De az állatok is igazán jók. Én is azzal kezdtem - vallom be és egy pillanatra elgondolkozok. Őszintén megvallva, fogalmam sincs, hol vannak az én kezdetleges makettjeim. Talán valamilyen szekrényben hevernek. Azokra nem kell annyira vigyázni és sokkal inkább tényleg játékok, mint díszek. De ez most részletkérdés. Ami fontos, hogy az előbbi nagy lelkesedés miatt képes vagyok egy meghívást is kinyögni, amire meglepő módon pozitív választ kapok! Ezt pedig csak tetézik a következő szavaik.
- Komolyan mondod? Segíthetek? Neked? - kérdezem felcsillanó szemekkel. Meglep, hogy bármi ilyesmire kér. Ami pedig még furcsább, eszembe sem jut, hogy visszautasítsam, vagy azt kezdjem magamban latolgatni, hogy kellene ezt vagy sem. Mennyi veszély rejlik benne egyáltalán? Kit érdekel? Ebben a pillanatban engem biztos nem.
Később sem igazán tudom, hogy miért bizonytalanodok el, amikor az ebédről esik szó. Azt meg pláne nem tudom, hogy miért viselkedek úgy vele, ahogy. Elmondom az utcán állva, mikor teljesen sarokba szorít, hogy miért nem kiabáltam, amikor ráömlött a forró kávé a kezemre és szinte azonnal tovább állok. Itt vétem az első hibát. A következőt azzal, hogy pont úgy viselkedek, ahogy nem szabadna. A biztonságos utat választom. A tagadást. A menekülést. És ezzel mindent elrontok. Már akkor elég egyértelmű, amikor úgy áll velem szemben, mint akit vérig sértettem - talán ezt is tettem -, de aztán az utolsó szavaimmal azt is elérem, hogy nélkülem menjen tovább. Egy részem szeretne utána menni, a másik pedig olyan gyorsan haza akar jutni és magára csukni a szobaajtót, hogy az csak na. Végül valahol a kettő között találom meg a választ. Nem mozdulok, de azért utánakiabálok. A jó megoldás talán az lenne, ha nem engedélyt kérnék tőle, hanem csak úgy megindulnék utána, de arra képtelen vagyok. Némán sóvárogva várom, hogy mit felel. Már az is megfordul a fejemben, hogy nem voltam elég hangos és egy pillanat múlva eltűnik a szemem elől, de... megáll! Tényleg megáll és visszafordul! Ujjongani tudnék örömömbe. Hát még akkor, amikor megkapom az engedélyt, hogy utánamehetek!
Nagy lendülettel, futva indulok előre és pillanatok alatt letudom a távolságot. Hatalmas vigyorral fékezek le mellette. Épp időben ahhoz, hogy elszáguldhasson tőlem pár centiméterre egy kocsi. Úgy tűnik, ha nem figyelek minden lépésemre, akkor is lehet szerencsém.
- Igyekszem. Igyekszem abbahagyni - ígérem és zsebre dugott kézzel indulok meg mellette, remélve, hogy most már minden gond nélkül elérjük a Mekit. Az harmadik lépésnél érzem először, hogy rezeg a telefon a zsebemben. Ez elég ok lenne arra, hogy újra megtorpanjak, de nem teszem.
Évek óta most először saját magam döntök és választom a kockázatosabb utat.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
2134
Join date :
2012. Jan. 27.

Admin


TémanyitásTárgy: Re: Internet coffee shop 09.12.13 12:02

Szabad játéktér!

₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪


Én mindenhol ott vagyok... De tényleg... Mindenhol!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://prison.forumsr.com



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
202
Join date :
2013. Jan. 12.
Age :
34
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Internet coffee shop 14.12.13 21:26


Emma & Michael


Borzalmas... Képtelen vagyok meginni azt a kávénak titulált kotyvalékot, amit az kávéautomaták adnak ki. A színe sem valami biztató, az íze pedig rettenetesen rossz. Akkor inkább szenvedek koffein nélkül, esetleg hozatok valakivel, netalán megerőltetem magam és megcsinálom. Elképzelésem sincs, hogy miből készülhet, mit adnak hozzá, de kétféleképpen történik a dolog. Az első, hogy egyáltalán semmi íze sincsen, a másik, hogy valami iszonyat, de annyira, hogy még a gondolatot is megbánom, hogy megfordult a fejembe, hogy a gépből szeretnék kávét. A legtöbb nő szerint különösen finnyás vagyok, szerintem pedig csak szeretem az egyedi dolgokat. Nincs abban semmi furcsaság, ha nekem nem az kell, ami mindenki másnak is megfelelő. Az én szemeben legyen tökéletes és megfelelő, ne mindenki máséban. Eléggé sok mindennel így vagyok és mivel számomra létfontosságú a kávé, ugyanis anélkül képtelen vagyok rendesen felébredni így ez is azon dolgok közé sorolható, méghozzá az első között azon a bizonyos listán. Nem tudom meginni bárki készíti is el nekem. Néha elfintorodom attól is, amit magamnak csinálok. Van, hogy inkább csal lehúzom, akár egy felest, hogy ne érezzem az ízét...
Most is csak egy adag erős feketére lenne szükségem, mert bár a nap már jó ideje elkezdődött számomra még mindig kín szenvedés hasznossá tenni magam vagy akár bármit is megmozdítani. Egyszerűen kell valami, ami közben feltudok ébredni, ami elindítja a napomat. Mondjuk erről volnának sokkal pikánsabb elméleteim, ami után már tényleg nem vágyom kávéra, de ezeket most inkább mellőzném is, ugyanis a jelen állás szerint nem kivitelezhető... Azt hiszem.
Utálok sorban állni. Annyira utálok sorban állni. De még inkább sorban állás közben mások üres fecsegését hallgatni. Egyszerűen a falra tudnék mászni tőle. Ezért is okoz számomra olyan nagy megkönnyebbülést, amikor megkapom a kávémat... Azt hiszem kicsikét nagy is volt a lendület, amivel hátat fordítottam és elindultam, miközben még a gőzölgő kávémat kevergettem, ugyanis valahogy nincs kedvem végigégetni a nyelőcsövemet. Egy váratlan pillanatban - fogalmam sincs hogy történhetett, valószínűleg nem figyeltem - azt hiszem neki mentem valakinek vagy valaki belém szaladt méghozzá elég sietősen, a kávém tisztességes tartalma - azaz jó a fele - pedig kiömlött, jobban mondva többnyire ráömlött.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
35
Join date :
2013. Dec. 14.
Age :
29
Tartózkodási hely :
las vegas ••



TémanyitásTárgy: Re: Internet coffee shop 14.12.13 22:33

michael & emma

Eléggé úgymond rohanós reggelem volt, mert épphogy kikeltem az ágyból rájöttem, hogy már régen késésben vagyok a találkozóról, amit lebeszéltem a "felettesemmel", már hetekkel ezelőtt. Próbáltam a lehető leghamarabb elkészülni, de úgy, hogy közben ne keltsek különösebb negatív véleményeket. Nem akarok úgy kilépni az utcára, hogy a hajam egyik felét megfésültem, miközben a másik felének még csak neki sem kezdtem. Inkább kések egy picit, de legalább a megjelenésem legyen tökéletes. Magamhoz vettem a táskámat és gyalog indultam el úgy gondoltam, hogy egy kis séta talán felébreszt, de egyáltalán nem így volt.
Nem volt időm reggel arra, hogy kávét csináljak magamból és sajnos a most már mondhatni a függője lettem és nem tudok eltölteni egy napot nélküle. Szükségem van ahhoz, hogy teljes legyek és legfőképpen éber. Ha beszélgetni akarok valakivel ahhoz be kell indítanom az agytekervényeimet, ami nem lesz olyan egyszerű.. Koffeinre van szükségem méghozzá most azonnal!
Beugrottam az első helyre, ahol kávét lehet kapni és még útba is esett. Jelenleg nem érdekelt, hogy milyen, csak az, hogy feltöltődjek. A telefonomat nyomkodtam, hogy megnézzem mennyi is az idő körülbelül mennyi ideig szórakozhatok itt, amikor észrevettem, hogy jött egy SMS-em.

Közbejött valami. Esetleg jövőhéten?
Mondanom sem kell, hogy iszonyat dühös lettem, hiszen azért siettem ennyire, hogy odaérjek időben arra a flancos találkozóra, ami már hetek óta le van beszélve, de ő csak fogja és lemondja.. Hát rendben. Zsebre vágtam a telefonomat és nem figyeltem, hogy merre is megyek.. A következő, amire feleszméltem azaz, hogy mindenemet beborította a kávé. Mondhatni megégette a bőrömet olyan forró volt. - Ó, a francba.. - Motyogtam, miközben végignéztem magamon és azt hiszem határozottan kijelenthetem, hogy a kávé nagyobb része most engem terített be.. Ez nem az én szerencsenapom. Valahogy egyáltalán nem. Ezért iszok én kávét, ha már reggel tudtam volna, hogy lemondják ezt az egészet feltöltődve jövök ide és nem lettem volna ennyire figyelmetlen. De még örülhetek annak, hogy lemondták, mert ha nem így lenne kénytelen lennék ilyen ruhában menni, mert már esélyem sincs arra, hogy hazaugorjak átöltözni.
Miután rájöttem, hogy a ruhám menthetetlen felnéztem és egy nagyon is ismerős szempárral találtam magam szembe.. - Michael.. - Suttogtam. Oké.. Ez hivatalosan is a napom fénypontja. Meg akartam találni, de nem pont így.. Főleg, ha folytatódik a szerencsém nagy valószínűséggel elküld a francba.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
202
Join date :
2013. Jan. 12.
Age :
34
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Internet coffee shop 14.12.13 23:39


Emma & Michael


Pazar... Már csak ez hiányzott komolyan mondom. Nem kimondottan amiatt, mert ha még mindig akarok kávézni, akkor ismételten be kell állnom a kígyózó sor végére, mert azt esélytelennek tartom. Kizárt, hogy ezt még egyszer kivárjam. De még sikerült is valakivel szó szerint összefutnom, ezen felül azt hiszem igen csak forró élményben részesítettem, hiszen az imént még gőzölgött a poharamban, megkóstolni sem mertem még, hogy mennyire lehet förtelmes. De azt hiszem most már hagyom is a fenébe. Pedig esküszöm csak egy pillanatra nem figyeltem. Remélem, nagyon remélem, hogy nem valami hisztis liba rohant belém, aki most majd kicsapja a hiszti, hogy tönkretettem a felsőjét, mert akkor kiborulok. Sosem viseltem jól a hisztériát. Türelmes vagyok, na de mégsem annyira, hogy azt a csipogást képes legyek végighallgatni úgy, hogy még pofákat se vágjak hozzá, de még kevésbé fogok csendben maradni egy nő miatt, csak azért mert kiakadt.
Igazából még csak most vettem a fáradtságot, hogy feljebb emeljem a fejem és a tekintetem a nő felsőjéről és megnézzem ki lett a forró kávém áldozata. Köpni, nyelni nem tudtam miután kapcsoltam néhány röpke másodperc elteltével. Legszívesebben most azonnal hátat fordítanék majd sarkon fordulnék úgy téve mintha ez az egész meg sem történt volna. Mert lényegében nem is olyan nagy ügy, de miért pont Emma... Szeretnék, nagyon szeretnék nem tudomást venni róla, de eléggé nehéz így, hogy egymással szemben állunk alig egy lépésnyire sem. Ő pedig a nevemen szólított, szóval annak a lehetőségét is kizárhatjuk, hogy képzelődnék. Ahhoz túl valóságosnak hatott, mert az is.
- Megsütötted magad? - Igen, még mindig... Bér most elfelejtek gratulálni a közös kis mutatványunkhoz, mert merem feltételezni, hogy egyikünk sem volt túl figyelmes. Én tényleg nem vettem észre, hogy valaki állhat előttem. Mondjuk ha felpillantottam volna a poharamból, akkor talán feltűnt volna. Igen, erre eléggé jó esélyt látok. De persze nem akartam. Még szép, hogy nem szándékosan öntöttem le forró kávéval. Azért talán még nem ment el az eszem teljesen. Valamikor egyedül Emma volt az a nő, aki képes volt teljesen magába bolondítani, de ugyanakkor benne is kellett a legnagyobbat csalódnom életem során. Mindig attól ér a legnagyobb a pofon, akitől a legkevésbé sem várnád, igaz? De még mindig könnyebb lenne elviselnem, ha tudnám, hogy megérdemeltem, hogy valaki jobb volt nálam és vele is jobban bánt...Ehelyett önmagától is kapott egy jó nagy pofont talán mindkét oldalról is. Nem érdekel, hogyan tudott felállni a padlóról. Most sem néz ki valami jól. Mármint ahhoz viszonyítva, ahogy emlékszem rá... Nem fogom megkérdezni, hogy mi baj. A legtöbb gondot saját magának okozta. ezért nem tudok vele együtt érezni.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
35
Join date :
2013. Dec. 14.
Age :
29
Tartózkodási hely :
las vegas ••



TémanyitásTárgy: Re: Internet coffee shop 15.12.13 0:50

michael & emma

Már ezért az egészért megérte felkelni komolyan mondom.. Aludhattam volna egy kicsit még, hiszen tegnap este elég későn estem bele az ágyamba, de az utóbbi időben az alvás egyszerűen nem tartozik azon tevékenységek közé, amit csak úgy habzsolok. Ha alszom sem jól.. Egyszerűen most, hogy a fejembe vettem, hogy rendbe hozom a dolgokat Michael-el újra a felszínre tört bennem a bűntudat. Minden egyes éjszaka visszarepülök arra a napra, mikor felbontotta az eljegyzést. Tudom, hogy az egész az én hibám volt, de mégis minden alkalommal mardos a bűntudat. Nem csökken az érzés sokkal inkább nő és ez az őrületbe kerget. Vissza kell őt kapnom, mert nélküle nem vagyok teljes.. Meg kezdek egy kicsit becsavarodni az alváshiány miatt. De ez az én formám. Sietek valahová, ahova nem is kellene mennem. Persze miért is ne az utolsó pillanatban derülne ki ez az egész? Fel tudnék robbanni és elég valószínű, hogy nem arra volt szükségem, hogy még le is borítsanak forró kávéval, aminek nagyon valószínű, hogy egy kisebb nyoma marad, mert iszonyatosan ég a bőröm. Talán jobb lenne, ha kimennék az utcára.. Ott egy kicsit hidegebb is van és talán segítene valamit az égő bőrömön. De a legbiztosabb az lenne, ha hazamennék.. Igen haza kell mennem.
Eldöntöttem, majd mikor felnéztem meg is gondoltam magam. Michael-el álltam szemben... Nem tudom, hogy ez valami vicc akart lenni a sorstól vagy valami ilyesmi, bár nem nagyon hiszek ezekben, de nem is számít. Mikor úgymond utoljára láttam és ugyanúgy égett mindenem, csak akkor nem a kávétól, hanem a szégyentől. Szégyelltem magam, mert képes voltam eldobni őt magamtól. Annyi mindent akartam mondani, de egyszerűen fogalmam nem volt, hogy hol kezdjem. Azt hiszem nem mennék sokra egy bocsánat kéréssel, csak szánalmasnak tűnnék a szemében és elkeseredettnek.. De az is vagyok.. Hiszen nélküle, már szinte nem is élek.
- Csak egy picit. - Válaszoltam rekedt hangon, hiszen kellemetlenül éreztem magam. Gyűlöltem, hogy nem bújhatok oda hozzá, hogy nem csókolhatom meg és, ami a legrosszabb volt az egészben, hogy ezért csakis magamat okolhatom senki mást. Ha nem megyek bele egy buta kis kalandba csak azért, mert "megijedtem", akkor talán, már házasok is lennénk.. Vagy az esküvőnket szerveznénk. De nem mehetek bele az ilyen "mi lett volna, ha.." gondolatokba. A jelenre kell koncentrálnom és arra, hogy visszanyerjem a szívét és nem utolsó sorban a bizalmát. Nem lennék képes még egyszer megbántani.. Habár talán neki erről fogalma nincsen.
Kinyitottam a számat, hogy mondjak valamit, de végül megint elhallgattam. Annyi mindent szerettem volna mondani még sem tudtam, hogyan induljak neki ennek az egésznek. Tehetetlennek éreztem magam.. Még sem vághatom a fejéhez, hogy még mindig szeretem és iszonyat nagy ostobaság volt tőlem azaz egész. Nem segítene a helyzetemen.. Azon is csodálkozok, hogy még itt áll velem szemben..
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
202
Join date :
2013. Jan. 12.
Age :
34
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Internet coffee shop 15.12.13 11:48


Emma & Michael


- Szerintem, ha még most engedsz rá hideg vizet, akkor nem fog nyoma maradni. - Fogalmam sincs, hogy ez mire volt célzás, talán egy kicsit arra is, hogy ideje volna hátat fordítanunk egymásnak, hiszen nekem ezen felül nincs mondanivalóm. Annyira meglepett ez az egész, hogy hogy csak most jutott el a tudatomig, hogy esetleg valamivel menteni kellene a menthetőt, mondjuk egy papírszalvétával, amit el is veszek a hozzánk legközelebb lévő asztalról majd felé nyújtom, bár nem hiszem, hogy ezzel túl sokat elérne. Szótlanul adtam át neki... Tényleg nem tudom mit mondhatnék. egyáltalán semmit sem kellene mondanom, de akkor miért nem tudok neki csak úgy hátat fordítani és itt hagyni? Pedig tudom, hogy pontosan azt kellene tennem.
- Nem Emma... Nem! Nekünk nincs miről beszélnünk. - Fojtottam is belé a szót, még mielőtt megtudott volna szólalni. Látszik rajta, hogy keresi a megfelelő szavakat, csak valahogy sehogy sem találja azokat, ami nem is probléma. Sőt, talán úgy lesz a legjobb mindkettőnk számára. Az lesz a legjobb, ha semmit sem mond. Ha semmit sem mondok. Ez most teljes mértékben a véletlen műve volt és nem kellene többet látni a dolgok mögé, mint amennyi valójában ott van. Többé ugyanis nem fog előfordulni, nagyon remélem.
- Nekem nincs mit mondanom... - De ha mindez nem lenne elég, őt sem akarom meghallgatni. Egyszerűen nem érdekel mit akar mondani nekem, hogy mivel akarná még kihúzni magát a történtek alól. Ő is ugyanabban az ágyban, ezzel már csak annyi a gond, hogy nem velem, hanem valaki mással. Talán könnyebb lenne megbocsájtani és úgy tovább lépni, de nem megy. Ezt nem tudom megbocsájtani egyiküknek sem. Az sem segít elfelejteni, hogy folyton egymásba botlunk. Pontosan ez az, amit szerettem volna elkerülni. Most viszont már nem igazán tudom mit szeretnék... Talán csak megértetni vele, hogy vége. Közöttünk mindennek vége!
- Azt hiszem éppen eleget láttam. Felfordul a gyomrom tőletek! - Még most is épp olyan undorító. ezen nem tudnám túltenni magam. Nem tudnék többé hozzáérni anélkül, hogy ne jusson az eszembe, hogy ki érintette még meg a testét rajtam kívül, hogy engedte, hogy akarta. Visszataszító egy érzés. Nem vagyok rá kíváncsi hogy tehette ezt meg velünk, már az sem érdekel, hogy miért tette. Semmit sem akarok tudni. Csak zárjuk le...  Én a részemről megtéve az első lépést kezdtem el lassan hátrálni majd hátat fordítani neki. Kétségtelenül, hogy ma már erre a vacak kávéra sem lesz szükségem. Ahhoz kellőképpen felhúzott, hogy egész álló nap ezen bosszankodjak, ezen keljen töprengenem, hogy vajon mit ronthattam el a kapcsolatunk alatt, hogy ezt érdemeltem.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
35
Join date :
2013. Dec. 14.
Age :
29
Tartózkodási hely :
las vegas ••



TémanyitásTárgy: Re: Internet coffee shop 15.12.13 14:14

michael & emma

- Igen.. Igazad van.. - Értettem vele együtt, de mégsem tudtam elmenni innen. Egyszerűen képtelen voltam. Inkább hagytam, hogy tovább égesse a forró kávé a bőrömet, de nem mozdultam meg. Nem akartam őt itt hagyni, még nem. Beszélnünk kell és rendbe kell hoznunk a dolgokat. Tudom, hogy ez nem fog egyről a kettőre menni, de nagyon szeretném, ha működne. Idő kell annak, hogy helyreálljanak a dolgaink és, habár soha többé nem lesz ugyanolyan, mint volt, de mi megpróbáltuk. Még mindig ugyanúgy szerettem, mint akkor és ezt az érzést senki nem veheti el tőlem. Az ég világon senki sem! Ez tartott életben az utóbbi időben. Azzal vigasztaltam magam, hogy egyszer úgy is újra együtt leszünk, mert tudom, hogy így kell lennie. Ezt akarom és valahol mélyen talán ő is.. Ezért nem hagyott rögtön faképnél, mert benne is ott vannak ugyanazok az érzések, mint bennem. Bárcsak visszamehetnék az időbe, hogy helyrehozzam a hibámat..
- Köszönöm. - Mondtam halványan mosolyogva és elvettem tőle a szalvétát, ami különösebben nem segített a helyzetemen, de nagyon jól esett, hogy ezt megtette.. Erre nem volt semmi szükség most, hogy már tudja kivel áll szemben egyszerűen csak el is sétálhatott volna. De nem tette és ennek annyira örültem, hogy majd kiugrottam a bőrömből.
Próbáltam mondani valamit, de szinte automatikusan csendre intett.. Nem tudtam, hogy mit mondhatnék. Már szinte mindent elmondtam, de olyan volt, mintha  a falhoz beszélnék. Meghallgatott, de semmilyen reakciót nem váltottam ki belőle, bár az is lehet, hogy oda sem figyelt arra, amit mondtam és ezt is megértem, hiszen egy megbocsájthatatlan dolgot tettem.. Viszont szükségem van a megbocsájtására.. Az ölelő karjaira és az édes csókjaira. Ezek nélkül üres vagyok.
Tudtam, hogy neki nincs mondanivalója a számomra.. Már a mozdulataiból leolvashattam, hogy el akar menni és el akarja felejteni azt is, hogy valaha léteztem. Én nem vagyok képes arra, hogy csak úgy elsétáljak vagy esetleg elengedjem. Azért vagyok itt, hogy küzdjek érte és bármire képes vagyok csak azért, hogy visszakaphassam.. Mert nekem ő jelenti a világot.
Nem is gondolkodtam egyszerűen csak utána kaptam és megfogtam a kezét, hogy megállítsam, majd mikor sikerült szapora léptekkel elé léptem. - Elhiheted, hogy egyáltalán nem terveztem az egészet és, ha tehetném visszacsinálnám.. Nem akartalak megbántani.. Hülye voltam.. Én még mindig.. - Nem tudtam befejezni, hiszen vissza kellett nyelnem a könnyeimet. Túlságosan is fájdalmas volt felidézni azt a pillanatot, mikor végképp elveszítettem. A szívem belehasadt és azóta sem a régi.. Csak akkor lehetne minden ugyanolyan, ha ő újra az enyém lenne.. Így lesz.. Mert így kell lennie és, mert addig nem fogom feladni, míg vissza nem szerzem.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
202
Join date :
2013. Jan. 12.
Age :
34
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Internet coffee shop 15.12.13 15:07


Emma & Michael


- Nem tesz semmit... - Vontam meg a vállam. Ugyan már, ezt bárkiért megtettem volna. Nem kellene túl nagy jelentőséget tanúsítani neki, annyira nem fontos. Csak egy egyszerű szalvéta, nem életmentő. Nem is esett a nehezemre. Jó, figyelmes voltam, de ennyibe igazán nem szakadok vele és persze a hangsúly azon lenne, hogy lehetett volna akárki más is, az semmin sem változtatott volna. De persze nekünk pont egymásba kellett botlanunk és már sajnálatos módon már ezen sem tudunk változtatni, de megtenném ha volna rá lehetőségem. Én nem az idő kerekét szeretném visszapörgetni, hogy meg nem történtté tehessük a nagyon is megtörtént dolgokat - amik nagyon is elevenen élnek bennem a mai napig is - csak ezt az egy napot szeretném az elejétől kezdeni újra, hogy ezt a pillanatot, helyzetet a lehető legnagyobb ívben elkerüljem. Nem a múltammal akarok nagy erőkkel szembeszállni, mert az lenne semmit sem tehetek, hogy valaha őrülten, vakon szerettem, hogy nem láttam a nyilvánvalót, hogy a menyasszonyom megcsal. A legszánalmasabb az egészben, hogy nekem igenis látnom kellett volna, mert biztosan volt valami jele ennek, hogy már nem boldog mellettem vagy nem tudom, de lennie kellett... De inkább már ezt sem akarom tudni. Az ellen nem tehetek, hogy a múltam része, de a jelenemben már nincs szükségem rá. Temessük el a ami történt...
Egy nagy sóhajt követően torpantam meg, amikor megfogta a kezem. Egyértelműen nem kellett volna, mégis megálltam. Nem fordultam meg, nem is mozdultam meg. Nekem nincs mit mondanom, amit kifejezéstelen arcom tökéletesen türköz. Egy ideje már nem vagy csalódott, sem kiábrándult. Megtörtem, de majd elmúlik ez is.
- Nem kell... Még csak sajnálnod sem. Én örülök ennek, hogy még idejében megmutattad az igazi önmagad, hogy milyen is vagy valójában. - Mindezt higgadtan szerettem volna közölni vele, ami nem egészen sikerült, hiszen a végére már kellően és érezhetően szúrt a tekintetem. Az együtt töltött idő nyilvánvalóan nem volt elég arra, hogy kitudjam ismerni minden oldalát, mert nyilvánvalóan csak azt a nőt kerestem, akartam benne látni, akibe beleszerettem. Én voltam a hülye!
- Ki ne mond! Csak ki ne mond... - Emeltem is fel gyorsan egyik kezem. Ennek az egy bizonyos szónak soha többé nem szabad elhangoznia kettőnk között. Ezért is sokkal jobban tette, hogy lenyelte a mondata végét, más különben belé fojtottam volna. De akkor sem akarom hallani, nem mintha bármin is változtatott volna ha kimondja. Épp ezért kell, hogy magában tartsa, mert nincs semmi értelme feltépni a régi sebeket.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
35
Join date :
2013. Dec. 14.
Age :
29
Tartózkodási hely :
las vegas ••



TémanyitásTárgy: Re: Internet coffee shop 15.12.13 16:23

michael & emma

Annyira hülyén éreztem magam.. A szívem még mindig ugyanolyan hevesen vert a közelségétől, de nagyon jól tudtam, hogy az övét én törtem darabokra. Soha nem kellett volna ágyba feküdnöm valaki mással.. De a legjobb barátjával. El kellett volna mondanom neki, akkor talán nem haragudna ennyire. Hiszen most így örökké élni fog a fejében a kép, miszerint én éppen.. De valahogy el kell feledtetnem vele, de ugyanakkor az élete része is akarok maradni. Az egyáltalán nem szerepel a terveim között, hogy csak úgy eltűnök, mintha semmi nem történt volna. Egyszerűen nem és kész. Vissza fogom őt szerezni.. Kerül, amibe kerül.
Ő nem akar engem. Ezzel tisztában vagyok. Talán még egy kicsit undorodik is tőlem, de ez azt hiszem valamilyen szinten érthető. Miért pont a legjobb barátjával kellett összefeküdnöm? Nem, mintha másképpen megbocsájthatóbb lett volna ez az egész.. Csak ez talán még jobban fájt, mintha egy idegennel tettem volna. A másik pedig, hogy fogalmam nincs miért folytattuk ezt az egészet olyan hosszú ideig.. Mert így visszaemlékezve nem volt annyira jó.. Szerelem nélkül semmit nem ért én pedig csak Michael-t szeretem és mindig is őt fogom szeretni.. Még akkor is, ha ő ezt nem hiszi el. Be fogom neki bizonyítani és akkor minden ugyanolyan lesz, mint régen. Lehet, hogy már betegesen megszállottja lettem a kapcsolatunknak, de ez lesz az, amiért életemben először igazán küzdeni fogok. Foggal-körömmel kapaszkodok belé és nem fogom elereszteni őt.. Soha.
Megkönnyebbültem, hogy nem rántotta el a karját és sétált tovább. Valahogyan el kell indulnunk egy bizonyos úton.. Vagyis inkább vissza kell őt terelnem az utunkra. A mi utunk a közös jövőnk felé. Mert én még mindig látok esélyt arra, hogy boldogok lehetünk egymással. Elcsesztem az első alkalommal, de azóta, már egy csomó idő eltelt.. Megváltoztam az érzéseim pedig még jobban felerősödtek iránta..
- Nem, Michael.. Én.. Nem ilyen vagyok. Nem tudom mi ütött belém, de ha visszamehetnék az időben visszacsinálnám. Nem tudom mi ütött belém, de.. - Fogalmam nem volt, hogy mit mondjak. Valószínűleg neki ez az egész csak üres szövegelés és semmi több. Szóval voltaképpen teljesen mindegy, hogy mit is mondok úgy sem fog megbocsájtani. A szavak terén nem érek el semmit.. De megcsókolni sem merem, mert körülbelül 99,9% az esélye annak, hogy ellökne magától és elég csúnya szavakkal illetne. Szóval ez kilőve.
Ki akartam mondani, hogy még mindig szeretem, de nem akartam ellenszegülni az akaratának. Nem akarja, hogy kimondjam, hát nem fogom. De ettől még ugyanolyan valós.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
202
Join date :
2013. Jan. 12.
Age :
34
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Internet coffee shop 15.12.13 17:31


Emma & Michael


- De igen. Pontosan tudtad mit csinálsz. Megbántad. Nincs ezzel gond... De ne tőlem várd, hogy enyhítsek a bűntudatodon. - Mert nem tudok, de még ha tudnék, akkor sem akarnék. Attól a pillanattól fogva, hogy elhatározta valaki másé lesz kettőnk között mindennek vége. Semmi közünk sincs már egymáshoz. Többé már nem tartozik nekem magyarázattal. Nem kell aggódnia, nem fogok kérdéseket szegezni neki, mert nem érdekel. Valahogy nem vagyok kíváncsi a részletekre. Nem csak a részletekre nem vagyok kíváncsi, őt sem akarom látni. Egyiküket sem. Befejeztük. Vége van. Elképzelésem sincs, hogy ezek után mégis mit vára el tőlem, mire számít mi fog történni, de elárulom, hogy semmi pozitív. Nem hiszem, hogy attól bárkinek is jobb lenne ha kinyögném, hogy megbocsájtok, mert soha sem fogom elfelejteni, ahogy vele hentergett. Undorító... Ami azt illeti közben nekem is sikerült valamit megbánnom, hogy abban a pillanatban nem rendeztem át a fogsorát sőt, az egész pofaberendezését, amiért egyáltalán képes volt valaha is rá nézni a menyasszonyomra. Addig kellett volna ütnöm, amíg még fel tud állni, amíg még mozog. Szemét állat.
- A gyónással próbálkoztál már? - Úgy hiszem ez most kissé cinikus kérdésre sikeredett, de miért is akarnám visszaszívni? Bár a templomot sem javasolnám, ha van benne némi szégyenérzet, akkor nem lenne képes átlépni a küszöbét. Egyébként sem hiszem, hogy bárkinek is képes lenne őszintén elmondani, hogy mit tett. Arra sem volt képes, hogy velem őszinte legyen, hogy a szemebe nézzem és úgy mondja el, hogy viszonya van valakivel. Nem, nekem gusztustalan módon úgy kellett rajtakapnom.
- Nem tudom ki vagy... De egy biztos, nem az a nő, akibe beleszerettem. - Mindez olyan idegen már, hogy semmit sem érzek. Pedig még mindig fogja kezem, amit csak most veszek észre, aminek a gondolatától kissé átfutott rajtam a hideg és el is engedem, legalábbis elhúzom a kezem.
- Nem akarom hallani. Nem akarom, hogy ki mond. Csak ne hazudj többé... Nekem ne! Én ennél többet érdemlek! Többre vágyom... - Attól, hogy kimondja, hogy szeret még semmi sem lesz igazibb, valósabb. Gondolom az már magától értetődő, hogy ez a bizonyos többet nem tőle szeretném megkapni. Én már semmit sem szeretnék tőle kapni! A világon semmit. Nem is olyan régen még Emma jelentette számmora a mindent. Az őszinteséget, a bizalmat és azt az egy bizonyos szót, amit azóta sem tudtam kimondani senkinek sem, mert nem érzem! Számomra megszűnt létezni egy időben az érzelmek értével is.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
35
Join date :
2013. Dec. 14.
Age :
29
Tartózkodási hely :
las vegas ••



TémanyitásTárgy: Re: Internet coffee shop 17.12.13 18:38

michael & emma


Utálom, ha tehetetlen vagyok és most az voltam. De még mennyire! Nem tehettem semmit, mert az csak rontott volna a helyzeten, de mondani sem tudtam olyat, amitől talán meggondolja, hogy mi is legyen velünk.. Ha tudtam volna, hogy ma itt lesz, akkor felkészül. Kiokoskodok valami haditervet, amivel elintézhetem, hogy ne érjen itt véget a beszélgetés köztünk, hogy szépen lassan felépítsük azt, amit én egykor leromboltam. Szégyellem. Iszonyatosan szégyellem és helyre akarom hozni, de egyedül nem fog menni. Csak nem tudom, hogy vehetném rá arra, hogy ő is akarja ezt az egészet. Látszólag nagyon is undorodik tőlem megértem tényleg, de azt hittem ennyi idő után, már enyhül benne valamennyire ez az érzés. Nem teljesen, csak éppen eléggé ahhoz, hogy tudjak rá hatni valamennyire. – Az, hogy megbántam az elég gyenge kifejezés.. Én gyűlölöm magam azért, amit veled tettem.. – Mondtam el őszintén.. Minden egyes nap mardos a bűntudat, de próbálok róla megfeledkezni egy-egy könyvbe temetve magam, de néha egyszerűen nem tudom leküzdeni és újra meg újra előtör. Mindenféle figyelmeztetés nélkül egyszerűn csak újra megjelenik az életemben és ez egyszerűen kiborít. Csak akkor tehetném túl magam ezen az egésze, ha ő megbocsájtana.. Ha minden olyan lenne, mint régen. Ha nem is most egy pár év múlva, de legalább meg kellene próbálnunk helyrehozni.. Nagyon elrontottam, de kétszer ekkora erővel szeretném rendbe hozni.
Fájt, hogy így beszélt velem, de megértem.. A helyében valószínűleg én is pontosan így viselkednék és én sem lennék képes megbocsájtani. Egyszerűen még csak meg sem fordulna a fejemben, de.. Nem tudom, mivel nyerhetné vissza a bizalmam, ha ez fordított esetben történik. Pont ezért nem tudom azt sem, hogy nekem mit kellene tennem ahhoz, hogy visszanyerjem a bizalmát. Bármennyire is szeretném egyszerűen fogalmam nincs.. Pedig kell lennie valamilyen megoldásnak.
Az vagyok.. -  Lehet, hogy az együttlétünk utolsó hónapjaiban megőrültem és kifordultam önmagamból, de pont az a pofon, amit az élettől vagyis inkább tőle kaptam a hülyeségem miatt térített vissza a régi önmagamhoz. Az egyetlen gond az, már csak az volt, hogy már nem volt értelme annak lennem, aki voltam. A reményt soha nem adtam fel, hogy egyszer talán újra együtt lehetünk. Soha nem is fogom! Egyszerűen az nem én lennék.. Márpedig most nagyon is nagy okom van arra, hogy végig önmagam maradjak. Méghozzá Ő.
Ez egyáltalán nem hazugság.. – Fakadtam ki, majd nem törődve, hogy elhúzódik később avagy sem megfogtam a kezét és pontosan a szívem felé helyeztem. – Még mindig azt hiszed, hogy ez csak hazugság? – Kérdeztem immár könnybe lábadt szemekkel. Nem akartam megsajnáltatni magam egyszerűen, csak tisztázni akartam az érzéseimet. Azt akartam, hogy tudja hogyan érzek.. Hogy még mindig ugyanúgy szeretem.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
202
Join date :
2013. Jan. 12.
Age :
34
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Internet coffee shop 18.12.13 12:34


Emma & Michael


- Gratulálok hozzá... Akkor most már ketten vagyunk. Én sem tudom neked megbocsájtani, amit velem tettél. - Megpróbáltam, tényleg megpróbáltam, de csak mert azt gondoltam, hogy úgy talán könnyebb lesz túltennem magam a történteket, de nem megy. Nem tudom megbocsájtani. Igaz, a gyűlölet is egy érzés a sok közül, amit mások iránt érzünk, de nem gyűlölöm. Én inkább csak mérhetetlenül csalódott vagyok és egy páratlan idiótának érzem magam, hogy mindebből semmit sem vettem észre... Pedig kellett volna, igaz? Tudni, látni, sejteni vagy akármi. Én egy idióta voltam, mert vakon szerettem és megbíztam benne, amivel egyben életem egyik legnagyobb hibáját követtem el. Azt hittem jól döntöttem, aztán kiderült, hogy mégsem. Én tehetek róla. Az én döntésem volt, ahogy az is, hogy véget vetettem mindennek kettőnk között. Nem mondhatnám, hogy megbántam. Jó lecke volt.
- Nem Emma, nem vagy... Az voltál, aki szerettem volna, hogy legyél. Az én hibám, hogy azt láttam meg benned, akit szeretni akartam és tudtam is szeretni. De elmúlt... Vége van. - Ilyen egyszerű. Csak el kell fogadni, de ahogy látom nem fogja megkönnyíteni a saját életét, mert a fejébe vett valami nagy butaságot, amit reményekkel táplál. Nincs is annál rosszabb mint remélni, hinni valamiben, mert a végkifejlet mindig egy csúnya, nagyon csúnya pofára esés. Elrontotta. Ez tény. Ezen nincs mit helyrehozni. Ez pedig egy másik. Ő nem engem választott, de még így sem volt túl kitartó a döntése mellett, pedig biztosan nem ok nélkül történt, csakhogy ez engem már nem érdekel. Szerencsére már nem kell ezzel foglalkoznom. Elég volt. Mindketten kudarcot vallottunk valamiben és veszítettünk, de legalább én méltósággal viselem a hibámat... Nem gyötörnek miatta álmatlan éjszakák, mert semmit sem tettem.
- Mikor volt neked hozzám akár egy őszinte szavad is? - Bukott ki belőlem a kérdés, ami így visszagondolva igen csak röhejesen hangzik, mert egyszer sem, de tudom, hogy nem ezt fogom hallani. Ettől olyan nevetséges, hogy még most sem képes túl tenni önmagán. Pontosan azt fogom hallani, amit... Amit már nem egyszer a szemembe mondott és még csak bele sem rezzent. Igaz lett volna? Vajon akkor is amikor már mással is ágyba bújt rajtam kívül?
- Azt hiszed, hogy ennek most van bármi jelentősége? - Értelme, jelentősége... Nincsen. Számomra mindez már semmit sem jelent. Egy pillanatra mégis behunytam a szemem, nem is tudom miért, talán hogy jobban érezzem a szívverését, de még mielőtt zavaros gondolatokat keltenék saját magamban elhúztam a kezem, amint hagyta.
- Mire volt ez jó? - Régen tudtam, hogy mit miért tesz, akkor még ismertem, legalábbis abban a hitben volt, hogy ismerem a menyasszonyomat. Majd ismét rá kellett jönnöm, hogy óriási tévedésben vagyok. Most viszont már túlságosan is sok mindent tudok róla.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?

Sponsored content



TémanyitásTárgy: Re: Internet coffee shop

Vissza az elejére Go down

Internet coffee shop

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
5 / 8 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

Permissions in this forum:Válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
PRISON FRPG :: Város :: Belváros :: Szórakozóhelyek, kaszinók-
Új téma nyitásaHozzászólás a témához