welcome to prison frpg
üdvözlünk
lépj be las vegas-ba!
Amikor meghallod a nevet: Las Vegas, mi jut először eszedbe?
Kaszinók? Féktelen bulik? Black jack? Roulette? A lehetőségek tárháza végtelen, a kaszinók sora gazdagokat dönt mocsokba...
Azonban egy valamire senki sem gondol. Miután a kaszinóban megszeded magad zöldhasúval, nem árt vigyázni a haza úton; Las Vegas sem másabb, mint a többi város. Vannak rosszfiúk és rosszlányok is, akik képesek bárkivel végezni, ha úgy tartja kedvük. Vannak drogosok és más szenvedélybetegek, akik képesek ölni is azért, hogy megkapják a napi adagjukat. Táncosnők és krupiék, akik egy szempillantás alatt elveszik mindenedet. Prostituáltak és maffiózók, akiknek már, ha csak a nevét tudod, már veszélyben vagy. Mi a közös bennük? Egy rossz mozdulat, egy alaposan át nem gondolt lépés, és máris a börtönben találják magukat, ahonnan megszökni, még senkinek sem sikerült...

facebook csoportunk
lépj be
las vegas téged vár
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
csacsogda
súgj nekem egy titkot...
promónk
csak tekintsd meg!
új posztok
kaptál választ?
Grimm
Timur Theodor Volkov
Today at 0:33
Városháza
Logan Whitmore
10.11.17 19:57
Emily & Derick
Emily Hastings
07.11.17 20:14
a legaktívabbak
a legtöbb posztot írók
Admin (2134)
 
Lyna Frei (779)
 
Desmond Drescher (649)
 
Cassandra Drescher (599)
 
Chad Donaghue (561)
 
Charlotte Collins (493)
 
Jennifer Ariadne Lively (451)
 
Aurora Rossum (399)
 
Veronica Chloe Foster (389)
 
Helena Nina Lemmer (273)
 
Top posting users this month
Simon Whitlock
 
Candice Westmiller
 
Rebekah Walker
 
Benjamin Tate Hunter
 
Lyna Frei
 
Jennifer Ariadne Lively
 
Austin Dawson
 
Logan Whitmore
 
Crystal Haynes
 
Timur Theodor Volkov
 

Új téma nyitásaHozzászólás a témáhozShare| .

Internet coffee shop

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Internet coffee shop 13.04.14 23:48

Barbara Evans





    Valakinek iszonyatmód szarul indulhatott a reggele, hogy ilyen rettentő morcos. Vagy épp megérkezett vörös hadsereg hozzá, és ezért feszült. Komolyan mondom, nem értem, hogy hogyan működik néhány nő.
- Kedvességed egyszer sírba visz, remélem tudod.- kétlem, hogy legjobb barátok leszünk, de már csak azért is itt fogok ülni, hogy idegesítsem. Valahogy mégis olyan mókás ez az egész, ahogy hergelhetem őt. Mondjuk a legtöbb kan szereti nézni, ha egy lány bevadul kicsit, így hát - annyira nem is büszkén - kijelenthetem, hogy mi, férfiak sem vagyunk egy egyszerű szerkezet.
    Rápillantok az előtte levő papírkötegre, és a következő mondata után nyilvánvalóvá válik, hogy miért kérdezte a szőkés dolgot.
- Szóval színésznő vagy. - micsoda remek meglátás ez részemről. - Akkor meg nem mindegy, hogy milyen a hajad meg mit néznek ki belőled?! - pénzt kap azért, hogy szerepel. És valószínű csak egy parókát kéne magára vennie.
- Inkább gondolj arra, hogy megmutathatod egy másik oldalad is. A végén még lehet tetszene a dolog. - hirtelen megváltozik a beszédstílusom, mivel látom rajta, hogy mennyire zaklatott.
- Az én véleményemmel meg ne törődj.- legyintek. - Ha akarod, megkérdezhetem a munkatársam, hogy mit gondol erről. - egy fél pillanatra a pult fele nézek, majd vissza a - még barna hajú - leányzóra.
    És végre eljött a számomra leginkább várt pillanat, végre belekortyol a kávéjába, mhmm. Igya csak, hamarosabb remélhetőleg jobb kedve lesz.
Aztán mikor gyanúsan felém pillant, kicsit hunyorogva nézek rá, valami ,,Na mi van?” arckifejezéssel. Elvileg nem érezhet semmi furcsaságot. Még.
- Hogyne! Háromszor is, szeretetem jeléül. - hátradőlök a székbe, karba teszem kezem és felhúzott szemöldökkel nézek a leányzó felé, és kissé csóválom fejem.
Ez azért undorító. (Mondjuk az is, amit én csináltam.) Lehet, hogy másik kávézóban történt már vele valami hasonló, de itt ilyenről szó sincs. Tény, hogy nem egy átlagos kávét kapott, de erről neki nem kell tudnia. A hatás csak egy picivel később jelentkezik - elvileg -, amit lehet észre se fog venni. A legtöbben mindig azt hitték annó, hogy a kávétól lett jobb kedvük. Na persze.
- Nem te lennél az első, akivel ezt megtenném, de azért ennyire idióta nem vagyok. - bármennyire is ezt gondolja rólam. És még én próbáltam meg egy fokkal kedvesebb lenni az előbb hozzá, cöhh.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Internet coffee shop 15.04.14 6:38


Tony & Barbi

- Nincs olyan szerencséd, remélem tudod. - Szokásos cinikus mosolyomat villantottam felé. Magamhoz képest még nagyon is kedves vagyok, mert nagyon kevesen múlott, hogy be ne nyögjek más egyebet is. De, amit eddig megtanultam karrierem során azaz, hogy mindig jóban kell lenni a kiszolgáló személyzettel, ha nem akarod, hogy bele köpjenek a neked szánt ételbe, vagy éppen italban, én pedig vígan éldegélnék Tony nyála nélkül is.
- Nem mindegy, de minek is magyarázzam ezt neked? Úgy sem érheted. - Nem arról van szó, hogy lenézném mert pincér, de Tony nem lát be a kulisszák mögé. Ezért nem várhatom el tőle, hogy együtt érezzen velem, mert arról panaszkodok, hogy pár milláért meg kell játszanom a szőke, butácska lányka szerepet.
- Arra nem lesz szükség, végül úgy is az én véleményem lesz a mérvadó. - Talán bemutatok az ügynökömnek, hogy tudassam vele, hogy nem vállalom el a szerepet, de akkor számolnom kell azzal is, hogy végképp eljátszom nála az esélyeimet. Aztán pedig... talán jöhetek Tony mellé melózni.
- Akkor valamit nagyon jól csinálhatok, ha már az első találkozásunk alkalmával ennyire megszerettél. - Na jó, ezt még én sem mondtam komolyan. Voltaképpen nem is értem, hogy miért ült le velem beszélgetni, talán bármit megtenne azért, hogy kibúvót találjon, csak ne kelljen melóznia.
- Tényleg? - Oké, nem ismerem, ezért lehet, hogy még sem idióta, de ezt a lehetőséget még nem zártam ki. Ismét bele kortyoltam kávémba, jó erős, ahogy kértem.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Internet coffee shop 15.04.14 19:15

Barbara Evans





    Megjegyzését meg se halom, mivel szerencsém az nekem sosem volt. Nem is kell sokat magyarázkodnom, hogy miért, elég, ha visszatekintek az utóbbi pár évemre, ahol a cellákon kívül nemigen láttam mást. A cellatársam rengeteget segített abban, hogy hogyan éljem túl az ottani éveket, sokat köszönhetek neki.
- Nem érhetem, hiszen szőke vagyok, mi? - visszanyalt a fagyi, nem? De.
Persze tudom, hogy általában a szőke nőket sorolják a buták közé, pontosabban külön kategória született ebből, mégpedig a ,,hülye szőkék”.
- Mondd már el miért bosszant ennyire a dolog! - nem akarok én itt letérdelni neki, és úgy könyörögni, de lehet lassan azt kell. A másik dolog meg az, hogy miért nem örül annak, hogy valaki legalább érdeklődik felőle, meg a bajáról. Ezek a mai nők...
- Bizony. - kissé elmosolyodom és bólintok egyet. - Jól adod elő, hogy valami bosszant. - és én marha meg mindenre kíváncsi vagyok ugyebár. Persze ritkán fordul elő olyan, hogy csak úgy odapofátlankodok valakihez, és kérdezgetni kezdem. Valljuk be, hogy van ebben a lányban valami...Mondjuk az utóbbi időbe mindenkiről ezt gondolom, még akkor is, ha valakiben semmi olyan nem volt, ami megfogott volna.
    Mondhatni kissé már fáj az, hogy ennyire hülyének néz. Biztos csak azért van, mert rosszul esett neki, amikor azt mondtam, hogy kinézném belőle szőkén, bár ezt rég elfelejthetné. Sőt, ha most megpróbálná - még így barna hajjal is - eljátszani a butácskát, annak még örülnék is. Lehet nem is menne neki. Fogalmam sincs milyen szerepeket szokott általában játszani.
- Bármennyire is hihetetlen számodra, tényleg. - szívem szerint felállnék, és lehet őt ez nem is zavarná, sőt. De nem adom fel ilyen könnyen. Iszogassa csak a kávéját, aztán rövid időn belül úgyis el fog tűnni a morcossága...Remélem.
    Mindeközben egyre inkább szaporodnak a vendégek, engem ez mit sem érdekelve. Van itt két másik ember aki ki tudja őket szolgálni. Azért hátrapillantok, hogy minden rendben van-e a pultnál, majd az egyik kolléga mutatja, hogy menjek oda mire én vigyorogva visszaintek neki, majd ismét a morcos lányra figyelek.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Internet coffee shop 18.04.14 16:10


Tony & Barbi

Szavait hallva akaratlanul is elnevettem magam. Az emberek már csak ilyenek, ilyen közhelyesen beskatulyázzák az embereket a külsejük alapján. Ítélkező barom mindenki. Én pedig nem akarom, hogy egy-egy szerepem végett ítéljenek meg, nem szeretnék skatulya színész lenni.  
- Pontosan, nem érheted, mert szőke vagy. - Mit is mondhattam volna? Csak nem fogom neki azt mondani, hogy attól mert szőke nem tartom teljesen ostobának. Nem ismerem, ezért nem tudhatom, hogy milyen.
-Komolyan érdekel a dolog, vagy annyira unalmas a munkád, hogy inkább hallgatnád a panaszkodásomat? - Gondolom érdekesebb egy idegent végig hallgatni, mint kiszolgálni az érkező vendégeket. Viszont én nem vagyok az a lelkizős fajta, aki bárkit csak úgy beavatna a dolgaiba. Na, nem mintha attól tartanék, hogy bárki felhasználná ellenem a kitudódott információkat.
- Bármit jól adok elő, akár azt is meg tudnám játszani, hogy legalább egy egészen kicsit érdekelsz, habár ez nincs így. - Próbálom vissza szorítani azt a bizonyos gonosz hárpia énemet, de a hátam mögött nehéz napok vannak, ezért nem vagyok éppen a legjobb formámban.
- Oh, sajnálom szépfiú, de nem értelek. - Hát akkor kezdődjék az előadás. Próbáltam minél idiótábban nézni rá, közben pedig az egyik hajtincsemet kezdtem mutató ujjam köré csavargatni.
- Ha ötszáz köbcentis szilikon melleim lennének és szőke hajam, akkor akár mehetnék Hugh Hefner mellé a Playboy villába. Mit gondolsz? Úgy már elég dögös lennék ahhoz, hogy meztelenül címlapra kerüljek? - Ojaj, ismét hagytam elkalandozni fantáziámat, ezért kötöttünk ki Hefnél.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Internet coffee shop 21.04.14 0:41

Barbara Evans




    Örülök, hogy ennyire „vidám”. Bárcsak komolyan az lenne. A falon levő órára pillantok, nézem, ahogy telnek a másodpercek...de még mindig semmi. A megbuherált kávénak pedig már hatnia kellene. Nem értem. Lehet túl keveset raktam bele?! Vagy immunis lenne? Na ne. Ez hülyeség...
Válaszára megforgatom szemem és sóhajtok egyet. Hihetetlen ez a lány! Majd jól lecseszem apámékat, hogy szőkének csináltak, nem? Ehhh.
- Komolyan érdekel a dolog. - és tényleg. - De a munkám is unalmas, úgyhogy ráfáztál. - sunyi mosoly lesz az arcomon, hiszen tudom, hogy mennyire nem akar engem társaságaként.
Hanyatt dőlök a székben, és a leányzó szemeit bűvölöm, mire ő ismételten eszméletlen pimasz.
- Mindjárt zavarba hozol. - na még mit nem! Bár, ha jobban belegondolok, valamennyire biztos érdeklem, még ha nem is mutatja ki ezt igazán. - De meg kell hogy dicsérjelek, egész jól megy. - felesleges a jövő idő részéről. Nyilvánvaló, hogy színészkedik most is, és pár lóerő tartja vissza attól, hogy valami velőset szóljon be.
Aztán mikor a ,,butalány” szerep jön, muszáj vagyok elnevetni magam.
- Megy ez neked barna hajjal, nem is kéne szőkének lenned. - már csak a rágónyammogás hiányozna, és az még taszító is lenne. Gondolom egyáltalán nem vevő a poénra ma reggel, pedig szívesen megjátszanám én a hülye szőke srácot - bár úgyse létezik ilyen -. - Én a helyedben elvállalnám a szerepet. - vonom meg a vállam.
    Az ez utáni fantáziálásán kissé meglepődök.
- Na nehogy már ilyen vágyálmaid legyenek!- értem én, hogy hülyeségből mondja, de akkor is. Egyszerűen fúj. Nem is értem, hogy mit esznek annyira azon a kókadt farkon. Vagyis, ezt inkább hagyjuk, mert így is borsózik a hátam.
Sosem rajongtam a műnőkért, annyira visszataszító a legtöbbjük. - Hihetetlen hallani ilyet egy pasitól, mi?
- Így is címlapra kerülhetnél. Sőt... - szó se róla, eléggé dögös. Bár úgy megretusálnák a képeket, hogy nem is őt adnák vissza az újságba. - ...külön mellékletet adnának ki a rólad szóló képekből. - kacsintok rá.
Egyébként meg seggnyalásból világéletemben ötös voltam.
    A bájcsevej alatt nem hagy nyugodni a gondolat, hogy a boldogságpor nemigen akar hatni...remélem nem tejport tettem a kávéjába pluszként, mert az elég ciki lenne. Számomra. Neki meg talán szerencséje akkor?
Nem. Ennyire béna nem lehetek.
- Egyébként ízlik a kávé? - kérdem csak úgy mellékesen, ha már arról még egy szót se szólt, azon kívül, hogy azt hittem, hogy beleköptem...
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Internet coffee shop 21.04.14 9:03


Tony & Barbi

Miféle kávézó az olyan, ahol az egyik alkalmazott leül velem egy kis traccspartira? Tonyt vajon tényleg az érdekli, amit mondani tudnék számára, vagy pedig valami egészen más érdekli annyira, hogy még mindig itt van, hiába is vagyok bunkó vele? Hm, fogós kérdés.
- Talán keresned kellene valami izgalmasabb munkát, nem gondolod? - Tértem ki a válasz adás alól, ezzel rátérve egy egészen másmilyen témára. Mondjuk simán el tudnám képzelni egy kisállat kereskedésben, ahol naphosszat kiskutyákat simogathatna. Oh, mennyi nő lenne oda a szőke hajú, kék szemű srácért, aki kezében kiskutya van. Oké, valami nagyon nincs rendben velem, hogy efféle dolgokról kezdtem el fantáziálni. Mi a franc?
- Oh, pedig azt hittem, hogy ennél jóval több kell ahhoz, hogy zavarba hozzalak, talán még a végén el is fogsz pirulni? - Azért arra befizetnék. Talán, ha kedvem is úgy tartja megpróbálkozok azzal, hogy zavarba hozom, ha már ilyen makacsul ragaszkodik társaságomhoz.
- Hirtelen el sem tudom dönteni, hogy ez most részedről, bók-e vagy inkább sértés. - Színésznő lennék, ezért bármilyen szerepet el tudnék játszani, ezért az előző sem okozott nagyobb nehézséget, még ha ma nem is érzem magam formában.
- Ugyan már Tony, ez úgy mondod, mintha annyira zavarna téged a szilikon. A pasik nem azt szeretik, ha minél nagyobb a nők melle? Csak azt nem mondd, hogy még sosem dugtál meg legalább egy szilikonos cicababát. - Valójában nem feküdnék kés alá, tökéletesen meg vagyok elégedve az adottságaimmal, habár tény, hogy nem bántam volna, ha mellben ennél kicsikét nagyobb lennék. De hát, senki sem lehet tökéletes.
- Na és ezt miféle hátsószándéktól vezérelve mondod? - Túl gyanús ez nekem, hogy hirtelen így vélekedik rólam. Talán gyanúm tényleg beigazolódik és csak azért van itt még mindig, mert meg akarna fektetni? Valami logikus magyarázatot keresek, de sehogy sem találok.
- Hát abban már egészen biztos vagyok, hogy inkább a két szép kék szemért alkalmaztak és nem a kávé főző tudományod végett. - Ennél finomabban már én sem tudtam volna fogalmazni, így is burkoltam arra céloztam, hogy ittam már ennél sokkal jobb kávét, ennek valamiért van némi utóíze, na de vajon mitől?
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Internet coffee shop 21.04.14 16:27

Barbara Evans




    Kérdése jogos, de ha tudná milyen múltam van, nem kérdezne ilyet. Örülnöm kellene, hogy itt vagyok. Svédországban esélyem nem lett volna semmiféle étteremben, kávézóban, hotelben, motelben, panzióban dolgoznom. Máshoz meg nemigen értek. Mondjuk ehhez sem kell nagy tudomány.
- Reménytelen. - legyintek. - Meg őszintén, minek tudnál te elképzelni, hm? - kérdem kíváncsian. Biztos valami bunkó választ fogok kapni.
Azt viszont nem fogom az orrára kötni, hogy néha önkénteskedem az állatkertben, még a végén kiröhögne. Hiába vonzó ez sok lány számára, mások már az önkénteskedés gondolatától is nevetni tudnának.
- Leheeeet. - nyújtom el szavam végét, miközben arcomhoz kapom a kezeim. Aztán ismét az asztalra könyökölök. Nem tudok arról, hogy könnyen zavarba lehet hozni, de ki tudja. Próbálkozzon csak, ha akar.
- Vedd, aminek akarod. - ha látja bennem a normális fazont, akkor bóknak veszi. Ha meg hülyének néz még mindig, akkor vegye sértésnek, bánom is én. De tény, hogy tényleg jól megjátszotta magát.
Azt viszont biztosra mertem venni, hogy a szilikon dolgon fennakad...ez amolyan érzékeny pont a lányoknál. Akinek van, és leszólják, az felháborodik azon, akinek nincs az meg kiakad amiatt, hogy de hát az az igazi. Pedig nem.
- Fogalmazzunk úgy, hogy bizonyos mennyiségig még oké, és még szép is. - biccentek. - Azt szeretik, szó se róla, de inkább legyen természetes. Én amúgy se rajongok a műnőkért, bármennyire is hihetetlen. - azoknál már csak egy rosszabb van. A negyven-ötven körüliek, akik húsznak akarnak kinézni. Ők amolyan hátul gimnázium, elöl múzeum kategóriába tartoznak...ehhh. - És kapaszkodj meg, egy cicababát se döngettem meg. - mert hát mikor. Gimiben volt egy pár lányka, de hát elég ciki lett volna, ha lett volna bennük szilikon. A börtönbe meg...inkább hagyjuk. Volt egy-két elmebeteg, aki egy prostit hívatott magához látogatóként.  
Lehet elkönyvelt most melegnek - meg még pár egyébnek -, de azt hisz, amit akar.
- Hátsószándék? Ugyan. - legyintek. - Sokaknak ugyan az a véleménye lenne rólad, mint nekem.
    Annak már kezdek örülni, hogy egy picit kezdi megmoderálni magát, de örömöm is csak fél percig tart kb.
- Neked semmi se jó ma? - kérdem egy sóhaj kíséretében. Közben a szemem sarkából látom, hogy egy fazon nagyban int, más meg nem szolgálja ki, így hát kénytelen leszek én.
- Várj egy picit. - állok fel a székből. - Mindjárt jövök. - bár nincs garancia arra, hogy ő ottmarad. Az se kizárt, hogy elmegy cigizni egyet.
    Miután jó pincér módjára máris odarepülök a vendéghez, ő panaszkodik a kávéjára, és másikat kér. Remek, pedig azt a kávét nem is tőlem kapta. Valami van ma a levegőben...
Megcsinálom a fazon kávéját, normál módon, khm. Közben a sütis részlegből kiszedek egy extracsokis sütit. Hármat lehet tippelni kinek lesz.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Internet coffee shop 21.04.14 19:13


Tony & Barbi

Ne! Ezt a kérdést nagyon nem kellett volna feltennie. Van valami a fantáziámmal, mert nagyon sikerült elkalandoznom, miközben alaposan szemügyre vettem a velem szemben lévő szőkeséget.
- Hímringyónak. - Mindjárt megnyílik a föld alattam és csatlakozok a lenti ördögök közé, mert akaratom ellenére is egyre gonoszabb leszek vele. Tényleg még csak a szarvaim hiányoznak.
- Könnyű munka... - Nevettem el magam. - Minden férfi szereti a szexet, na és vannak olyan idősödő nők, akik nagyon sokat fizetnének a szolgáltatásaidért. - Mindössze gusztusa kell, hogy legyen a dologhoz, na meg tudja nagyon erősen össze szorítani a szemeit, hogy ne lássa éppen kin is dolgozik. Jó, gondolom nem ennyire egyszerű, mint ahogy hiszem.
- Na és tapintásra felismered mi a mű és mi nem az? - Ezzel nem arra akartam buzdítani, hogy most azonnal kezdjen el taperolni és állapítsa meg rólam azt, hogy természetes keblekkel rendelkezem. Szerintem ránézésre is látszik, hogy eredeti vagyok, mindenki azt mondja rólam, hogy természetes szépség vagyok, na és van bennem valami kis extra is.
Megkapaszkodtam két kezemmel az asztallapba, majd kikerekedett szemekkel, hitetlenkedve néztem rá.
- Ez komoly? - Nem kellet megjátszanom előtte a meglepetettet, mert valójában meglepett. Nem is néz ki olyan rosszul, ezért nem is értem, hogy hogyan nem vágott gerincre egyetlen egy cicababát sem. Azt viszont nem mondta, hogy bárkit is megfektetett volna, de áh nem lehet... nem hinném, hogy még szűz fiúka lenne.
Nem akarom tovább feszegetni a témát, mégis mindig gyanús nekem, egyszerűen nem hiszek neki. Talán az évek és az önpusztító életmódom túlságosan paranoiássá tett volna?
- Korán van még, másnapos vagyok és rá kellene vennem magam, hogy elolvassam végig ezt a borzadályt, és legnagyobb örömömre még te is rám kattantál, szerinted? - Azt sem csodálnám, hogy ha már ezek után nem jönne vissza hozzám. Hagytam menni, amíg pedig távol van, addig fellapoztam újra a vaskos forgatókönyvet. Vajon vissza fog jönni?
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Internet coffee shop 21.04.14 21:17

Barbara Evans




    - Nabazdmeg! - igen, ezt így egyben.
Én marha kezdtem azt hinni, hogy megnormálisodott. De tuti, hogy ez valami bosszú arra, hogy azt mondtam, hogy szőkén kinézném belőle a butácskát.
- Nehogy már én legyek az új generációs Hefner. - ha már így szóba jött ma az a fazon. Isten őrizz, hogy én vénasszonyokat szórakoztassak így meg úgy meg amúgy. Fújjjjj.
- De ha már ennyire vicceskének érzed magad, akkor miért nem magad ajánlottad volna be az idősödők helyett, hm? - gúnyosan mosolygok rá.
    Nem gondoltam volna, hogy még jobban belemélyedünk a mellek világába.
- Fel én! - jelentem ki határozottan. - Sokszor elég csak ránézni. Hidd el, nekünk, kanoknak, jó szemünk van az ilyesmihez.  
Közben szemem az ő ikrei felé vándorolnak, majd ismét a szemébe nézek, mire szinte az asztalra vetődik.
- Jah, komoly. - hiába drámázza itt túl ezt. - Vannak még normális fazonok, látod. - és megint le leszek szólva, az hétszentség. De még bírom cérnával, azt hiszem.
- Legnagyobb bánatodra még visszatérek. - kacsintok, és máris megyek a vendéghez.
    Kiszolgálom a vendéget, és a csokis édességet már viszem is a mai kedvencemhez. Ha már a nevét elfelejtettem megkérdezni...
Lerakom elé a tányért, majd leülök.
- Nem érdemled ám meg... - igazából az, hogy „nesze” az most jobban jött volna a számra, de ennyire bunkó nem vagyok. - ...azért egészségedre. Hátha jobb kedved lesz. - kétlem, hogy értékeli az ilyen apróságokat, azért én megpróbálkozom a lehetetlennel.
- És mire jutottál a szereppel kapcsolatban? - kérdem kíváncsian.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Internet coffee shop 22.04.14 13:20


Tony & Barbi

Gondoltam, hogy a szőkeségnek efféle reakciója fog lenni. Na meg az is megfordult a fejemben, hogy ha eléggé jó a fantáziája és mindent sikerül neki elképzel, akkor jöhet a róka móka.
- Játszadozzunk el a gondolattal... egy egészen kicsikét sem szeretnél az lenni? - Mert Hef az ég világon nem csinál semmit, mindössze élvezi a cicababák kényeztetését. Fordított esetben én nagyon is élvezném, ha izmos pasikák vennének körbe, de melyik nő ne élvezné? Álszent, aki nem.
- Miért kellett volna magamat felajánlani? - Oké, ezt már én sem bírtam ki nevetés nélkül.
- Csak azt ne mondd, hogy hozzá vagy ahhoz szokva, hogy még a kisujjadat sem kell megmozdítani ha valakit ágyba akarsz vinni, mert mindig szembe jön veled egy nő, aki felajánlja magát. - Ezen még hangosabban felnevettem. Ez abszurd. Azért csak nem néz ki annyira jól, hogy a nők ezüst tálcán tálalják magukat neki.
- Azt senki sem mondta, hogy nem kellene ennyire pofátlanul megbámulni a nők melleit? - Jobban szeretem ha a melleim helyett inkább a szemembe néznek. Különben sem tettem ki a kirakatba, túlzás lenne egy kávézóban köldökig kivágott felsőben hergelnem a kora reggeli órákban az ide tévedőket.
- Akármennyire is szeretnék erre rácáfolni, most mégis kihagyom. - Nem attól lesz valaki normális szerintem, hogy nem dug meg minden vele szembe jövő nőt. Viszont azt hiszem már így is a kelleténél többet szurkálódtam, tettem gonosz megjegyzéseket. Jobb ha vissza veszek a pofámból.
- Ezt miért kapom? - Erre nem számítottam, túl nehéz is lenne kinyögöm érte egy köszönömöt. - Ki vele, miféle hátsószándékod van? - Nem tudok elszakadni ettől a témától, nem voltam vele kedves, mégis most sütit hoz nekem, ez nonszensz.
- Arra jutottam hogy... - Hatalmas drámai sóhajt. - könnyebb lenne ha pornószínésznő lennék, ott nem kell szöveget tanulni. - Ez tény, ott csak nyögni kell, az pedig nekem simán menne... párszor már kénytelen voltam megjátszani az orgazmust.
- Elvállalom. - Tényleg kimondtam? Ki.
- Nézzük a dolgok pozitív oldalát, mindig lehetne rosszabb, ettől a szereptől is kaphatnék rosszabbat. - Szóval ha úgy nézem, hogy ez még nem olyan gáz szerep, na meg elég jól keresnék vele, akkor hatalmas idióta lennék ha lemondanám, csak azért mert nem tetszik a karakter, amit el kell játszanom.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Internet coffee shop 22.04.14 22:40

Barbara Evans




    Még jó, hogy nem lehet a fejébe látni. Ezek után bele se merek gondolni milyen fantáziája van.
- Játszadozz csak, ha ennyire mozgat, én ebből inkább kimaradnék. - fúj fúj fúj. Még ha cicababák is vennének körbe, se lennék hímringyó. - Egy egészen kicsikét sem... -Nem mintha nem tudnám élvezni a fiatal(!) nők társaságát, de az már túlmegy egy bizonyos határon, hogy megdöngessem a legtöbbjüket. - ...esetleg ha én válogathatnám ki kikkel akarnék lenni. - na jó, megadom magam. A végén még tényleg buzinak fog elkönyvelni.
- Mert miért ne? - kérdek vissza. - Vagy csak azt nézed ki belőlem, hogy öregekkel henteregnék? - felhúzott szemöldökkel nézek rá.
Annak viszont örülök, hogy ilyen jókedve lett hirtelen. Csak nem hatott a kávé? Hmm...
- Dehogy vagyok hozzászokva! - legyintek. - Pedig jó lenne. - felnevetek vele együtt, bár nem ugyanazon a dolgon, hogy is mondjam...nyerítünk. Egy-két ember felénk pillant, majd vállat vonnak, és folytatják a kávézgatást, netezést.
    Gondoltam, hogy azt rögtön szóvá fogja tenni, hogy a mellire pillantottam. Erre valamiért minden lány érzékeny. Pedig nincs ebbe semmi rossz. És még pofátlan se voltam, mint ahogy ő azt gondolja.
- Nem bizony. Látod, én már csak ilyen rossz vagyok. - szemforgatva sóhajtok.
Még mindig nem hiszem el, hogy egy nővel az ágydolgokról és mellekről beszélgetek. Tényleg furcsa ez a mai reggel.
    Szinte magától értetődő volt az, hogy meglepődik a süti miatt. Mondjuk a helyében én is ugyan ezt tettem volna. De hát örülni kell mindennek, ami ingyen van.
- Maradj már ezzel a hátsó szándékkal. - csóvalom fejem. - Gondoltam kapsz egyet, mert ezt ma még nem szóltad le. Bár előre mondom, hogy ezt nem én csináltam. - nem tudom mennyire érdekli, de lehet más szemmel fogja nézni a dolgot.
Kíváncsiam várom, hogy vajon elvállalja-e a szerepet vagy sem. A válaszát meghallva kissé meglepődöm, bár érzem, hogy nem gondolja ezt komolyan.
- Na ott aztán lenne neked hátsó szándék. - ha már állandóan ezt mondja. - Meg ott mennyi minden bajod lenne...
Mikor kiböki, hogy elvállalja a szerepet, mondhatni sejtettem, hogy ez lesz. De hogy ilyen hirtelen gondolta meg magát, azt nem gondoltam volna.
- Ennek örülök. Akkor máris kezdheted magad beleélni a szerepbe. - csak nem itt, és nem most fogja, valami azt súgja.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Internet coffee shop 23.04.14 21:30


Tony & Barbi

Annyira, de annyira ünneprontó tud lenni. Nekem pedig különös módon a kezdeti rossz kedvem kezd elpárologni és helyét veszi valami egészen más... Még nem nevezném jó kedvnek, de az már biztos, hogy furán érzem magam, mintha bevettem volna valamit. Sőt, határozottan úgy érzem magam, de hát már napok óta ellen tudtam állni a csábításnak, ez tényleg különös.
- Sosem lehet tudni... - Mert, ami engem illet inkább az öregebb pasikra bukok, mármint nem a vénekre, hanem azokra, akik pár évvel idősebbek nálam, akik már valamennyire komolyabbak.
- Azért jöttem ide, hogy kávézzak, nem pedig azért, hogy felszedjem a pincér fiúcskát. - Soha se mondd, hogy soha... Néha még magamat is képes vagyok meglepni, ezért már semmit sem tartok kizárt dolognak.
- Még senki sem képelt fel ez végett? - Mert engem nem zavar túlságosan ha valaki megbámul, de esetleg más nőket ez zavarni tudná. Na meg jót is szórakoznék azon, ha kiderülne, hogy már csattant egy-két pofon a kis pofikáján.
- Meg is lepődtem volna azon, ha te csináltad volna. - Nem nézném ki belőle, hogy köténykében sütit süt a vendégeknek. Azért még mindig gyanakodóan pislogok a süti felé.
- Legalább mindig élvezetes lenne a munkám. - Mégsem pártolnék át a filmiparból a pornóiparba. Habár már vettem részt olyan unalmas forgatásokon is, hogy legszívesebben már a hajamat téptem volna unalmamban, remélhetőleg a mostani film forgatása nem lesz uncsi.
- Talán segítenél abban, hogy a lehető leghitelesebb legyek? - Ki tudja? Talán az is lehet, hogy szedett már fel egy-két szőke macát, ezért tudna nekem tippeket adni.    
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Internet coffee shop 26.04.14 13:21

Barbara Evans




    Tudom, hogy a legtöbb férfi az idősebb, érettebb nőkért rajong, de azért van egy bizonyos határ. Valakik normálisnak tartják a tíz év korkülönbséget, de én az ötös is sokallom. Milyen maradi vagyok, mi? Nem érdekel. Ezerszer jobb, ha egy veled egykorúval vagy együtt. Talán még egy véleménnyel is vagytok akkor a világ dolgairól. Talán.
- Ehhhh. - még mindig nem tetszik ez a téma. - Ezt inkább hanyagoljuk. - próbálom lezárni ezzel a dolgot, nem tudom, hogy szíve szerint feszegetné-e, vagy sem. Remélem nem.
- Nemhogy örülnél, hogy valaki érdeklődik felőled... - értem én, hogy magánszféra, meg nyugalom, de ha már ennyire nemkívánatos személy voltam, illetve vagyok, akkor miért nem hesseget el? Vagy hirtelen - valami csoda által - meggondolta magát? Hmhmhm.
- Nem bizony. - elvigyorodom. - Ha valóban nagyon zavart volna, akkor te megtetted volna, ebben biztos vagyok. - szerintem egyáltalán nem zavartatta volna magát.
- Na, ne pislogj ennyit felette, inkább edd meg. - nem mintha sürgetni akarnám, de olyan gyanúsan nézi azt a nyamvadt sütit. Én már rég felfaltam volna a helyében, ő meg csak pislog felette. Pedig ebbe aztán semmi extra nincsen.
- Élvezetes, hát hogyne. Ezt te sem gondolod komolyan, nem? - csóvalom fejem. - Akkor is élveznéd, ha valami vén szamár döngetne? Mert kétlem. - ki tudja milyen beteges a fantáziája. De basszus, már megint itt tartunk. Legalább nem a mammerekről van szó.
- Nagyon szívesen! - milyen lelkes lettem a dolog felől. Hínnye. - Csak egy buta szőkét kell eljátszanod? Vagy valami csavaros sztori lesz ez?
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Internet coffee shop 27.04.14 18:48


Tony & Barbi

Téma témát követ és lassan már fogalmam sincs, hogy hogyan térünk át egyik témáról a másikra. Viszont abban egészen biztos vagyok, hogy még sosem csevegtem a reggeli kávé felett ilyen dolgokról egy cuki szőkeséggel.
- Ennek tényleg örülnöm kellene? - Szóval érdeklődik irántam, de mégis milyen értelemben? Valami különleges mégis csak lehet bennem, hogy annyi vendég közül mégis csak hozzám telepedett le, vagy nála ez bevett szokás lenne, ha szép nő tévedne ide?
- Tudod, azt szokta mondani az ügynököm, hogy egy színésznő akkor lesz igazán népszerű, ha erkölcstelen és gátlástalan, ezért nem kellene, hogy zavarjon, hogy nézed a melleimet, sőt inkább nyugodt szívvel fel is kellene ajánlanom, hogy kedved szerint taperolhass. - Ez nem volt komoly, mármint ami a taperolást illeti, ugye magától is rájön? Archie még egy olyan szerződésre is rábólintana, mint Egy nimfomán nő naplója című film. De most komolyan az a köcsög képes lenne efféle szerződést is aláíratni velem, hogy a röpke kilencven perces filmből háromnegyede csak a szexről szólna. Mert szerinte aki sikeres akar lenni az nem szégyenlősködhet, ebben a szakmában bátornak, bevállalósnak kell lenni, ha nem akarok elsüllyedni a süllyesztőben.
- Mit szólnál ahhoz, ha elfeleznénk? - Egyrészt tényleg furcsállom, hogy hirtelen ilyen kedves lett velem és sütit hozott nekem, másrészt pedig nem akarok arról nyavalyogni, hogy ez nekem túl sok lenne így egyszerre, különben is most azt a bizonyos koplalós időszakomat élem. Jól kell kinéznem mire elkezdődik a forgatás.
- Hm, szerintem azt már nem élvezném annyira. - Mondtam vállat vonva. Azért egy kicsikét abszurdnak érzem, hogy arról beszélünk, hogy én mit is élveznék. Azért lehetne, egy pozitívum, negatívum listát írni a fiatal és idősebb férfiakról is, mert hát igaz, hogy a korombeliek jobban bírják a tempót, viszont az idősebbek tapasztaltabbak, viszont nem olyan idős pasikra gondolok, akiknek kell viagra, hogy tisztességesen tisztelegjenek előttem... Ojaj, hatalmas dilemma.
- Fogalmam sincs, hogy miféle csavar lesz-e a végén, ha egyáltalán lesz, még csak a negyedénél tartok. - Nagyon, de nagyon hosszúnak tűnik nekem ez a forgatókönyv, vagy az is lehet, hogy kínlódok a másnaposságomtól, ezért nem haladok az olvasással, na meg a szöszke sem akar tágítani, hogy a végére érhessek, de valahogy most nem is tudom ezt bánni.
- Meg egyébként is minek mondanám el neked, hogy miről szól? Ha elmondanám biztosan nem éreznél rá késztetést, hogy megnézzed, mikor kész lesz. - Habár az is lehet, hogy most sem izgatja túlságosan, ezért mikor elkészül akkor sem fogja kezét-lábát törni, hogy végre meg tudja nézni.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Internet coffee shop 29.04.14 18:05

Barbara Evans




    - Bizony. - dörmögöm. - Tudnád mennyien lennének most a helyedben.- vigyorgok mint a tejbetök. Jó, talán ez kissé túlzás volt tőlem, de volt a mondanivalómban némi igazság. De nem akarom én még jobban untatni őt.
- Milyen bölcs az ügynököd. - jegyzem meg halkan. - Fogadd meg azt, amit mondott. - elnevetem magam. Nem mintha nem tapiznám le szívesen...
A viccet félretéve nagy marha lehet az a fazon. Vagy csak rossz filmhez képzeli el a színészeket. Esetleg csak a saját perverziót akarja kiélni. Bááááár...
- Ha jobban belegondolunk, akkor van ebben némi igazság. Sokkal érdekesebbé válik az a színész, aki valami erkölcstelen dolgot csinál. - de mi a francért is filozofálok én itt?!
Lehet nekem is kellene innom egy különckávét, mert kezdek megőrülni. Ahogy látom a kisasszonynál már hatott is kicsit a boldogságpor. Én lettem volna szerintem az utolsó ember, akinek felajánlotta volna azt, hogy elfelezzük. Vagy csak rájött, hogy nem szabadul tőlem olyan könnyen?
- Ugyan, nem azért hoztam. Egyébként is hoztam volna másikat. - persze erről másnak nem kéne tudnia, úgyhogy suttogtam.
Nem elég, hogy mondhatni mérgezem itt az embereket, még ingyen sütit is osztogatok, hujuj. Lassan én leszek a modernkori cukros bácsi? Egyszer úgyis le fogok bukni, aztán lehet röpülhetek inne, de nem is bánnám annyira, hogy őszinte legyek.
- Nalátod. - zárom le a pornós témát. Egyébként is, nem tudnám őt elképzelni hat rétegnyi vakolattal az arcán. Mert ugye a pornós macákat aztán ki kell mázolni, had legyenek még rondábbak. Nem elég, hogy úgyis elfolyik a sminkük, ehh.
    Jobb is, hogy áteveztünk az ő filmjére. Valahogy azt most sokkal jobban izgat.
- Olvass bele a közepébe meg a végébe, és tisztább lesz a kép. - gondolom én. Én nem untatnám magam azzal, hogy azt a tömérdek sok lapot végigolvassam. Elég lenne nekem az eleje meg a vége, aztán hogy mi történik közben, a fantáziámra bíznám. Lehet ráfáznék a végén, de szerencsére nem kell ilyesmin izgatnom magam.
- Mert érdekel. - és gondolom ez őt érdekli a legkevésbé. - Ne hülyéskedj. Attól még, hogy tudnám miről szól, biztosan megnézném. - vagy nem. Ki tudja...
- Már csak azért is, hogy láthassalak szőkén.- kacsintok rá.
    Jó ideje itt ülök már, és az emberek csak jönnek-mennek. Csodálkozom, hogy még egyik munkatársam se cibált el innen. Biztosan gyilkos tekintettel figyelnek, még jó, hogy háttal vagyok nekik...
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Internet coffee shop 30.04.14 0:28


Tony & Barbi

Van egy olyan sanda gyanúm, hogy el sem tudnám képzelni, hogy jelen pillanatban most mennyien lennének a helyemben. Általában elég élénk szokott lenni a fantáziám, de most hirtelen mintha valami gátolna. Talán erősebbnek kellett volna lennie a reggeli kávémnak?
- Szóval a filmjeimben is azt kell csinálnom, mint a való életben, ez így nem kihívás. - Hangosan elnevettem magam ezen. Ironikus az egész. Szerencse, hogy nem vagyok még annyira felkapott színésznőcske mert akkor a sajtó azzal lenne tele, hogy mennyi időt töltök az elvonón. Jobban belegondolva azért nem vagyok még annyira népszerű, mert a drogok eddig fontosabbak voltak, mint a karrierem. Mondjuk nem lenne rossz, ha ezen tudnék változtatni.
- Nem akarok mindig hátsószándékot látni a dolgok mögé, de most tényleg, mivel érdemeltem ezt ki? - Még mindig gyanús pillantásokkal nézek a nekem hozott sütire. Mert őszintén szerintem mindketten tökéletesen tudjuk, hogy ezt meg sem érdemelném, mert hát eddig nem voltam túl kedves vele.
- Nagyon nem szeretek olvasni, de ez a szakma ezzel jár. - Forgatókönyveket kell átnyálaznom, majd szerepeket tanulnom, ebből áll a színésznők élete.
- Szóval csak azért néznéd meg, hogy szőkén láthass, nem is a csodálatos színészi képességeim végett? - Gyorsan fellapoztam az előttem lévő forgatókönyvet, közel a végénél érdekes fejleményeket olvashattam.
- Eddig az derült ki, hogy ez is csak egy olyan film fog lenni, mint a többi. Lesz benne vér és szex, minden, amire a nézők vágyhatnak. - Na és persze a csodálatos Barbara Evans is benne fog lenni, mint főszereplő.
- Nagyon kusza a története, de a végén hatalmas durranás fog lenni, olyan amire senki sem számítana. - Ennél többet azt hiszem nem is kellene neki elárulnom.
- Láttad a Vad vágyak című filmet? Jobban mondva filmeket, mert azt hiszem négy része is van, na de mindegy is, annyi a lényeg, hogy mindenki szépen átbasz majd mindenkit. Szex, zsarolás, gyilkosság. - Na de azt hiszem ezzel is túl sokat árultam el neki, azt pedig nem fogom vele közölni, hogy én mit is fogok művelni pontosan, legyen csak meglepetés neki, ha tényleg megnézné ezt a bizonyos filmet.
 
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Internet coffee shop 03.05.14 18:44

Barbara Evans





    Gátlástalan és erkölcstelen lenne? Na ne. Ő inkább rettentő pimasz. És szerintem soha semmi nem jó neki. Sose voltam jó emberismerő, de szerintem most nem tévedek...nagyot.
- Várom azt a napot, mikor címlapra kerülsz... - aztán én meg majd büszkén fogok arra gondolni, hogy na igen, ez az a lány akit annó untattam.
Na még mit nem.
    Annyira unom már, hogy mindig azt hiszi, hogy valami hátsó szándék vezérel.
- Most komolyan, mitől félsz? Hogy megmérgezlek? - csóválom fejem. Ó te lány, ha tudnád, hogy majdnem így volt/van ez...
- De ha ennyire nem kell, akkor vissza is vihetem. - gondolom baromira megijesztettem ezzel.
Szó se róla, megértem azt, hogy nem szeret olvasni. Én se szeretek. Nem tudom magam elképzelni, hogy ülök és olvasok. Nem tudnék figyelni, mindig máshol járnék gondolatban. Meg amúgy is, manapság az emberek nagy része azt se tudja már, hogy mi a búbánat az a könyv. Az interneten minden fent van, és legalább azért nem kell fákat ölni...
- Nana. Ne érts félre. Elvégre, ha szőke leszel, akkor már eleve meg kell játszanod magad, nem? - próbálom menteni a menthetőt. Bár tény, hogy csak a kíváncsiságom vezérelne.
    Kár, hogy nem vettem ki szabit a mai napra. Vagy cserélhettem volna műszakot valakivel, de azt hiszem, hogy már túl késő lenne ehhez. Sebaj, addig nincs gáz, míg a főnököm nem jön ellenőrizni minket.
Unott fejjel hallgatom végig, hogy miről fog szólni az a film. Szőke nős filmbe hogy a bánatba illik a vér? Valaki megöl valakit, amiért Miss Szöszke összefeküdt pár pasassal?
Ennél már csak az lenne unalmasabb szerintem, ha vámpírok is lettek, illetve lennének a sztoriban.
- Kíváncsian várom, bár gondolom egy ideig várhatok a filmre. - jegyzem meg mellékesen. Azért nyugodtan fogok tudni aludni, ennyire nem mozgat a dolog.  
- Nem, nem láttam. És még csak nem is hallottam róla. Most ciki vagyok, mi? - lebiggyesztem ajkaim, persze csak viccből.
Sosem voltam nagy filmes. A börtönbe meg amúgy se volt alkalmunk filmezni. Szép is lett volna, ha az egész emelet kiül egy óriás popcornnal a kezében, hogy valami bugyuta filmet nézzen végig.
- Na de kaphatnék egy kis bemutatót a jövendőbeli Miss Naivtól? - kérdem kuncogva, és kíváncsian várom mivel rukkol elő. Persze csak ha megteszi...
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Internet coffee shop 04.05.14 13:23


Tony & Barbi


- Nos, azt a napot én is várom. - Szerintem még soha senkinek sem hullott csak úgy a siker az ölébe, hogy még a kis ujját sem volt képes érte megmozdítani. Azt hiszem leginkább a hozzáállásommal vannak bajok, mert ha ezt az egészet komolyan venném, talán egy nap igen is ott virítanék a címlapokon. Elpazarlom a tehetségemet, sokan ezt állítják.
- Nem hiszem azt, hogy megmérgeznél, mert neked az miért lenne jó? Meg ha annyira zavarna, hogy élek, akkor már régen kitekerted volna a nyakamat, vagy talán tévednék? - Nem azt mondom, hogy nem nézném ki belőle, hogy kitervelne egy gyilkosságot, de mégis inkább arra tippelnék, hogy ha ölni szeretne, akkor saját kezűleg gondoskodna a dologról.
- Hű, de megijesztettél. - Viszonylag halkabban nevettem fel, mint ahogyan eddig. Viszont ha úgy nézzük egy süti még nem árthat meg, de ha másmilyen nézőpontról nézem, akkor ez is a felkészülő időszakom, ahol az lenne a lényeg, hogy formába rázzam magam. Az élet nagy kérdései, megegyem-e vagy sem?
- Ostoba szőkét kell alakítanom, szerinted meg kell-e játszanom magam a szerep kedvéért? - Nem tartom magam ostobának, de jó színésznőnek már annál inkább, ezért nem fog nagy gondot okozni, hogy eljátsszam az üresfejű libát. Azért meg kell hagyni sok - sok meglepetés lesz a filmben, ahogy az általam megformált karakter sem fog unalmas lenni, sőt!
- Legalább egy évet biztosan. - Az előző filmem körülbelül ennyi ideig forgatták, persze az nem csak tőlem függ, hogy milyen gyors tempóban halad a forgatás.
- Ennél cikibb már nem is lehetnél. - Ha már színésznő lennék ugyebár próbáltam minél hihetőbben beszélni hozzá, természetesen mindvégig komoly ábrázattal.  
- Azt hiszem ez nem a lehető legjobb alkalom arra, hogy megcsillogtassam előtted tehetségemet. - Csak mert gondolom a vendégek nagy részét zavarná a kis műsorom.
- Hol is láttam? - Gyorsan fellapoztam a forgatókönyvet. - Áh, igen! Meg is van. - Szerencse, hogy jól emlékeztem és a százkilencedik oldalon meg is találtam, amit kerestem.
- Hm, itt azt írja, hogy leveszem a felsőmet és felsikítok... Szóval inkább ne akarj tőlem most bemutatót. - Ujjammal böktem oda, ahol ezt írja, mert bizony ott áll feketén - fehéren. Persze azért sikítanék fel, mert miután levettem a felsőmet valakit megpillantottam az ablakban és innentől kezd igazán izgalmassá válni a forgatókönyv.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
2134
Join date :
2012. Jan. 27.

Admin


TémanyitásTárgy: Re: Internet coffee shop 28.08.14 16:44

Szabad játéktér!

₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪


Én mindenhol ott vagyok... De tényleg... Mindenhol!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://prison.forumsr.com



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Internet coffee shop 10.09.14 16:18



Élodie & Manech

I'm really sorry!

Sietős léptekkel vágok át az úton, az autók között cikázva, vigyázva, hogy lehetőleg ne passzírozzanak bele az úttestbe. Kezemben a reggeli újság, amit néhány perccel ezelőtt vásároltam. A legtöbben munkába igyekeznek vagy onnan jönnek, nagy a forgalom és a nyüzsgés már most.
A forró napsütés végignyalta az utcákat és a legsötétebb zugokba is fényt csempészett. Nem úgy a gondolataimba. Napok óta nincs egy épkézláb, használható ötletem sem. Leginkább csak sodródom az árral. Amíg nincs kiplakátolva a képem az államban, hogy köröznek, addig nincs nagy gáz. Pénzem van még, de hamarosan kell valami meló is és ahogy magamat ismerem a bevett módszerrel fogok élni. Még mindig könnyebb lenyúlni egy luxusautót és elpasszolni, mint legális munkát vállalni. És egyébként is, miféle munkára lehetnék én alkalmas, aki semmit sem tud felmutatni az utóbbi évekből, se referenciákat, se munkahelyeket, se flancos végzettséget. Egyébként sem vonz a jó útra való térés Élodie nélkül. Értelmét vesztette a terv, a vágy, ezért oly mindegy, hogy mihez is kezdek az amúgy is elcseszett életemmel. Az egyetlen lehetőséget, ami fényt jelentett volna sötét életemben, elhagytam minden szó vagy magyarázat nélkül. Most már úgyis mindegy.
Hirtelen állok meg egy lefékező autó előtt, majdnem sikerült összeütköznünk. A sofőr is a fékre lép, a jármű pedig megáll. Hosszasan káromkodik, aztán elhúzza a csíkot, én pedig átérek az út másik oldalára és betérek egy kávézóba. Espresso-t rendelek és egy olyan asztalhoz ülök, ahonnan könnyedén belátni az utcán ténfergő tömeget. Farmerem zsebét a telefonom és a kulcsaim feszítik, hátul a derekamnál pedig az ing jótékonyan takarja a fegyveremet. Korábban nem hordtam magamnál mindig, csak akkor amikor úgy gondoltam, hogy szükségem lehet rá, de amióta megléptem New Orleansból és elhagytam a családom, azóta jobbnak látom folyamatosan magamnál tartanom. Fogalmam sincs, hogy mennyire lettem nem kívánatos személy apám szemében, de ahogyan őt ismerem jobb lesz minden eshetőségre felkészülni. Elkövettem a legnagyobb árulást, ami a szemében létezhet. Megszegtem az egyetlen szabályt, miszerint mindig a család az első. És én ennek ellentmondtam, amikor átléptem Louisiana határát.
Belekortyolok a kávéba. Forró és fekete, épp ahogyan szeretem. Kinyitom az újságot és átfutom a címeket. Sehol egyetlen sor sem a gyilkosságról vagy a családomról. Hála az égnek nem olyan nagy dolog, amikor egy bűnöző egy másikat öl meg. Szusszanva teszem le a lapot az asztalra és emelem a kis csészét ismét a számhoz. A tömeget figyelem, akik hömpölyögve jönnek-mennek az utcán. Egyesek vásárolnak, mások a kávézóba térnek be rohanva, hogy megkapják a reggeli koffein adagjukat, vagy épp kevéssé sietősen, mert előttük még az egész nap és nincs hová igyekezniük.

Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
6
Join date :
2014. Sep. 09.
Age :
28
Tartózkodási hely :
Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Internet coffee shop 10.09.14 21:24



Manech & Élodie


Még most is, hetekkel a költözést követően előfordult, hogy reggel, mikor felnyitottam szemem egy röpke pillanatig abban a hitben próbáltam magam mögött hagyni álmaim, hogy még mindig otthon vagyok, New Orleansban, minden teljes és egész. Ezek a reggelek voltak a legnehezebbek, mikor újra és újra rákellett döbbenem arra, hogy mi mindent vesztettem. A mai ébredés egy volt a jobbak közül. A Nap felkelt, ragyogó fény öntötte el az apró szobát, amit ideiglenesen magaménak tudhattam. Nem akartam mozdulni, ott akartam maradni örökre a párnák közé kucorodva. Nem, nem engedhetek meg magamnak még egy önsajnálatban való fuldoklással töltött napot. Ideje tovább lépni, ha nem is magamért, hát érte. Siklott kezem a takaró alatt lapos pocakomra. Így hát lerúgtam magamról a takarót és nekivágtam egy újabb napnak. Megmosakodtam, majd gondosan megvetettem magam után az ágyat. Phil bácsi lépten nyomon emlékeztetett rá, hogy érezzem magam otthon, de engem zavart rászoruló létem, így ha máshogy egyelőre nem is takarítással és főzéssel háláltam meg vendégszeretetét. Ma is kiadós reggelit készítettem kettőnknek.
- Mik a terveid mára, galambom?
- Lesz egy állásinterjúm délelőtt. – mosolyogtam rá a pirítósom majszolgatva.
- Hát az remek!
- Az.- igen, minden erőmmel igyekeztem lelkesedni. Sokáig cseverésztünk még semmiségekről, majd eltakarítottam a reggeli romjait és készülődni kezdtem. Egyszerű, de elegáns szürke ruhát vettem magamra, ami úgy érzetem illik egy ilyen hivatalos eseményhez.
Útban a kórház felé még megálltam, hogy magamhoz vegyem a napi koffein adagomat, végül mégis lemondtam róla egy sokkal ínycsiklandóbb finomság kedvéért.
- Egy nagy pohár fehér forrócsokoládéd kérnék, elvitelre.- csicseregtem olyan lelkesen, mint egy kisgyerek. Tudtam, hogy nincs szezonja, de abban a pillanatban úgy éreztem, hogy még semmit nem kívántam ennyire. Míg vártam, hogy elkészüljön az ital a táskámat a pultra tettem, és előtúrtam belőle a tárcámat.
- Parancsoljon, további szép napot!- nyújtotta felém a poharat a lány, őszintétlen mosollyal az arcán. A csokoládé ínycsiklandó illatát éreztem a levegőben, és úgy gondoltam ma nincs semmi ami kedvem szegné.
- Viszont, és köszönöm.- mosolyogtam rá tisztaszívből és a jattról se feledkeztem meg. Már kész voltam az indulásra, mikor szemem sarkából megpillantottam. Nem ez volt az első alkalom, hogy valahol látni véltem, de mindannyiszor a képzeletem játszott velem. Most is bizonytalanul ácsorogtam ott, háttal a pultnak figyelve a férfit, akinek arcát eltakarta előlem az újság, amit éppen olvasgatott. Figyeltem az ujjait, ahogy a lapokat fogta, a lábát, ami kilátszódott az asztal alól, s már tudtam, hogy ez most több mint egy délibáb. Szívem szabálytalanul verdesett mellkasom mélyén, s mintha egyszerre éreztem volna hideget, és meleget. A férfi lapozott, a papír lejjebb bukott és én megláttam az arcát. Lelkem fájdalmasan megvonaglott, a pohár kicsúszott merev ujjaim közül, s forró fehér tartalma a vörös szőnyegre és ruhámra fröccsent.  Tettem egy tétova lépést irányába, majd ijedten felnyögtem, s átkozódva indultam meg a kijárat felé. Mit keres itt? Engem követ? Hogy talált meg? Nem akarom, hogy meglásson. Fejemet leszegve indultam meg az utcán, azt se tudván merre tartok, csak megyek, amerre a tömeg sodor, miközben levegő után kapkodok. Úgy érzem a fájdalom, ami most már egész mellkasomra kiterjedt nem hagy levegőhöz jutnom.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Internet coffee shop 10.09.14 21:59



Élodie & Manech

I'm really sorry!

A kép ugyanaz volt, mint mindig. Ismeretlen arcok sokasága hömpölygött, ki-ki a maga lelkiállapotának tükröződésével a képén. Boldog, aggódó, bánatos, rezignált, fáradt, túlterhelt, vidám… Annyi arc, annyi ember és annyi érzés. Fullasztóak mind egytől-egyig. Nem foglalkozom velük, nem akarok velük foglalkozni, csupán figyelem őket, telik az idő és abban a hitben vagyok, hogy nem történik éppen semmi olyan, ami alapjaiban rengetné meg – újfent – a világomat. És egészen addig a pillanatig úszom a boldog tudatlanságban, míg a pultnál valaki le nem ejti a kávéját.
Az eset nem lenne meglepő egy kávézóban, normál esetben nem kapna tőlem több figyelmet, minthogy odavetem a pillantásom és már süppedek is vissza a tagadás kínálta kellemes érzésbe, miszerint nem vagyok hajlandó még mindig foglalkozni azzal, amit tettem. Sem az emberrel, akinek az életét elvettem, pontosabban a ténnyel, amit tettem, sem azzal, hogy hátat fordítottam mindannak, amiről egész életemben azt tanultam, hogy szent és sérthetetlen, hogy a család az első és mindig nekik kell annak maradniuk. És nem utolsósorban, hogy hátat fordítottam az egyetlen lénynek, aki valami boldogságot és reményt csempészett az életembe. Akivel kapcsolatban hittem és éreztem az erőt magamban, hogy változtatni tudok és akarok is az életemen. Fájdalmasan sokat gondolok rá.
Persze, elüthetném az időt ilyen-olyan lányokkal, de amikor pontosan tudom, hogy milyen A tökéletes nő, akkor annak árnyéklenyomataival nem sokat tudok kezdeni. Mint amikor pontosan tudod, hogy milyen íze van egy csésze tökéletes kávénak, vagy jó minőségű csokoládénak és utána azt várják tőled, hogy elégedj meg valami instant szarral vagy kakaómasszával. Nem, erre én nem vágyom.
Most azonban az eddig hitt másodpernyi figyelem, aminél többet nem akartam áldozni a kiborult pohárra és annak gazdájára, pokolian hosszúra nyúlik. A szívem kétségtelenül kihagy egy ütemet és elfelejt dobbanni. A levegő kényelmetlenül a tüdőmben reked és a gyomrom is úgy döntött, itt az ideje borsónyira zsugorodni. Tekintetünk találkozik, éppen úgy, mint aznap, akkor, mikor a fegyvert elsütöttem és úgy döntöttem, hogy elhagyom.
- Élodie? – halkan rebegem szinte csak a nevét és időm sincs gondolkodni vagy feldolgozni a látottakat, már mozdul is, rohan, el tőlem. Felpattanok ültemből és ott hagyva az újságot, a kávét, az asztalt, rohanok utána, mint egy eszelős. Emberek áradata jön velem szemben, mind messzebb sorodva tőle és én belül egyre jobban kétségbe esem.
- Élodie! – kiáltok utána, de azt hiszem hasztalan. Próbálok gyorsabban haladni. A francba! Miért van itt ennyi ember?!
- Élodie várj! – mintha fuldokolnék és ő jelentené a mentőövet. Azt át sem gondoltam mi lesz, ha utolérem? Ugyan mit mondhatnék neki? Hogy került egyáltalán ide? Engem próbál megtalálni? De akkor most miért siet el?
Fellökök egy fickót a nagy igyekezetemben. Intek neki, hogy bocs, de már nem érdekel a továbbiakban, hogy mi van vele. Gondolom méltatlankodik és szarul indult így a napja, de majd kiheveri. Megint beleütközöm még pár emberbe, aztán kinyúlok és próbálom elkapni Élodie kezét. Eléfordulok, mindkét kezem lendül, hogy a karjait fogjam meg szemből, már ha sikerül. A tekintetét kutatom, zihálok kissé a rohanástól, az izgatottságtól, attól, hogy mindjárt szétrobban a mellkasom.
- Tényleg itt vagy? – döbbenten állok vele szemben és egy igen idióta kérdést teszek fel, aztán se szó, se beszéd, magamhoz ölelem őt szorosan. Egy pillanatra lehunyom mindkét szemem. Mégis, hogy történhet ez? Hogy lehet ő itt? És ekkor villan be, mi van, ha ide is követték őt? Ha meglátnak minket együtt? Még mindig veszélyben lehet az élete. Hirtelen önt el az aggodalom, bármit megtennék, csakhogy őt biztonságban tudjam. A világon bármit.

Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
6
Join date :
2014. Sep. 09.
Age :
28
Tartózkodási hely :
Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Internet coffee shop 10.09.14 22:39



Manech & Élodie



Nem hittem, hogy még valaha hallani fogom a nevemet az ő szájából, most mégis itt cseng a fülemben, pedig már becsaptam magam mögött az üzlet ajtaját. Úgy gondolom egyértelműen kifejezte azon szándékát, hogy többé nem kíván látni, mikor magamra hagyott egy idegen férfi holttestével a házam előtt, s se szó, se beszéd kilépett az életemből. Az életből, ahol számára, amúgy sem lett volna többé hely, de mégis… Egyszerűen nem értem, hogy most miért van itt. Mikor már egy kicsit kezdett volna a világ újra visszabilleni a helyére, újra eljön feltépi a friss sebeket, és felforgat maga körül mindent. Miért teszi ezt velem, miért gyötör, miért kínoz még mindig? Emberek suhantak el mellettem, az utca népe, arc nélküli bábok. A hangja még mindig ott visszahangzott a fülemben, mikor elfordultam és rátértem egy forgalmasabb útra. Sápadt arcszínem, és szaggatott levegővételeim egyre több ember figyelmét vonták magukra. Kíváncsi, aggódó pillantások, némelyikük egyenesen becsmérlőnek tűnt, de csak egy idős asszony vette a fáradtságot, hogy megszólítson.
- Minden rendben kedves, jól érzi magát?- aprót bólintva suhantam el mellette, képtelen voltam megszólalni a gombóctól, ami a torkomat szorongatta. Újra meghallottam a hangját, most hangosabban, mint korábban, s rá döbbentem, hogy nem a képzeletem játszik velem, követ, itt van a nyomomban.
Láttam őt, ahogy próbál keresztül törni a tömegen, hogy utolérjen. Nem, nem akarom. Leszökkentem a járdáról, az út szélére, hogy leintsek magamnak egy taxit. Úgy telegettem, hogy csoda, hogy fel nem röppentem a levegőbe, de meg lett az eredménye. Az autó félrehúzódott, lassított, s csupán néhány méter választott el tőle, mikor végzetem utolért. Ujjai vékony csuklom köré fonódnak, s egyszeriben úgy érzem megbénultam. Nem akartam ránézni, de arra is képtelen voltam, hogy elfordítsam a fejem. Figyelem mély megindultság formálta arcát. Annyira szeretnék erős maradni, nem sírni, de mikor magához húz elerednek könnyeim. Itt van, érzem illatát, testének ismerős melegét. Elvesztem a pillanatban, megbénítottak érzéseim, míg fölébük nem kerekedett haragom.
- Engedj el!- utasítom elfúlt hangon, s eltolom őt magamtól. Zöld szemeimben szikrát vet harag, megbántottság és mind az a fájdalom, mely azóta a nap óta kísért.
- Ne kövess, ne gyere a közelembe! – dörgölöm félre könnyeimet, és elhátrálok tőle, míg neki nem ütközöm egy piros postaládának. Éles fájdalom hasít a karomba, de semmi ahhoz képest, ami mellkasomból árad. – Felejts el Manech.- hangom nem több mint suttogás, mégis határozottan hat. Egy részem tudni szeretné mit akar, tudni mindent, de tudom, hogy így képtelen lennék megszabadulni tőle. Olyan ő nekem, mint egy menthetetlen végtag, éles, gyors vágással kell megszabadulnom tőle, különben soha nem lesz vége.
- Kérlek...- végtelen fájdalom ül a tekintetemben, mikor az autó kilincse felé nyújtom a kezem.



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Internet coffee shop 10.09.14 23:30



Élodie & Manech

I'm really sorry!

Elutasít és eltol magától. Nem akarom elengedni, a karjaimban akarom tartani, mint egykoron, érezni illatát, testének melegét, ahogyan hozzáfeszül az enyémhez. És ő már nem akar engem. Pokolian fáj, a velőmbe mar, de nem mutatom ki, nem úgy neveltek. Lassan eresztem csak, engedve neki. Arcát könnyei szántják végig, nem is gondolkozom, csak lendül a kezem és máris letörlök pár könnycseppet én is. Tekintetében harag és talán megvetés csillan, mintha gyomron vágnának.
- Nem tudlak. Nem akarlak. Még egyszer nem. – ellép és én automatikusan lépek utána. Tudom, hogy megbántottam, tudom, hogy én rúgtam fel mindent, de mégis mit mondhattam volna neki? Hogyan mesélhettem volna a családomról az életemről? Miként védhettem volna meg jobban, hogy ne akarják eltörölni őt? Mégis mit kellett volna tennem? Mit?
Nekimegy a postaládának, utánanyúlok. Tudni akarom, hogy jól van-e. Gyengédem érintem és nézem a karját. Sápadtnak tűnik. Őszinte aggodalom tükröződik tekintetemben és a mellkasomba félelem költözik.
- Te elfelejtettél? – nem tudom elhinni, hogy máris kitörölt az életéből, a szívéből. Ez nem történhetett meg. Nem ilyen hamar, nem most, nem velünk.
Az autó felé nyúl, elkapom a kezét. Finoman érintem, nem akarok neki több fájdalmat okozni semmilyen módon, de nem engedhetem el, amikor itt van. Amikor újra megérinthetem. Tekintetében megülő fájdalom megcsavarja a szívem.
- Hallgass meg… Kérlek. – közelebb lépek hozzá, kezét a mellkasomhoz vonom, éreznie kell a dobbanásokat ott bent, amelyek nem szabályosak, össze-vissza vernek kihagyva olykor egy-egy ütemet.
- Élodie… kérlek… csak hallgass meg. – hangom immáron nekem is szinte csak suttogássá válik és belevegyül a remény kétségbeesett árnyéka, hogy igent mondjon vagy bólintson. Még nem tudom mit mondok majd neki, mit mondhatnék neki? De egy próbát tennem kell. Muszáj megpróbálnom.
- Hadd vegyek neked egy másik kávét. Aztán békén hagylak. – ennek még a gondolatától is irtózom, de megteszem, hogyha valóban nem akar már engem. Egy esély. Ennyire van szükségem, ennyire van szükségünk. Tudom, hogy ez eszembe juthatott volna korábban is, de nem láttam előre annyi mindent. Utólag persze mindig okosabb az ember. Sokkal okosabb.
- Már nem szeretsz? – csúszik ki a kérdés a számon, holott nem vagyok biztos benne, hogy hallani akarom a választ. Belém szorul a levegő, tüdőm fogságába reked és szinte azonnal elkezdi szétfeszíteni a bensőm. Tudnom kell a választ. Egyszerűen muszáj tudnom.

Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
6
Join date :
2014. Sep. 09.
Age :
28
Tartózkodási hely :
Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Internet coffee shop 12.09.14 22:58



Manech & Élodie



Fáj a közelsége, és az is fáj, mikor elereszt engedve akaratomnak. Olyan ez, mint szakadék mélyén gödörbe lépni. Itt van tőlem csupán egy karnyújtásnyira, mégis olyan távolinak érzem. Könnycsepp gördül végig az arcomon, gyászolva azt a hidat, ami egykor összekötött minket, de minek mára már pillére sem maradt. Pedig olyan megingathatatlannak tűnt! Hogy nem láttam mindezt, hogy lehettem ilyen naiv? Gyengéden söpör le egy sós cseppet bőrömről, én úgy reagálok, mintha képen vágott volna. Összerezzenek, dühödten pillantok fel rá pilláim függönye alól. Ehhez neki már nincs joga, nem érinthet kedvére, még ahhoz sincs, hogy könnyemet vegye, túl sok mindent szakított már ki belőlem.
Még egyszer nem? Hitetlenkedve csóválom a fejem, erősen alsó ajkamba harapva tartom vissza azt a tömérdek szitkot, ami most felszínre kívánna törni. Nem az nem én lennék, nem fordulok ki magamból, még miatta sem. Főleg miatta nem. Jobb szeretnék inkább eltűnni innen, el bárhová, és minél gyorsabban. Kemény fémdoboz állja az utamat, utánam nyúl, elhúzódok előle. A szemében megülő aggodalom felkavar, és én erőnek erejével irtok ki minden gyengéd érzést, amik tekintete láttán próbálnának életre kelni bennem. Piszkosul fáj a könyököm, de közel sem annyira, mint a kérdés, amit nekem címez.
- Elfelejteni?- hisztérikus nevetés gurgulázik fel torkomból, miközben kézfejemet sebesült ízületemre szorítom. – Most gúnyolódsz velem?- hogy felejthettem volna el mindazt, ami köztünk volt, amit hittem, hogy köztünk van, aztán azt amit tett velem. Tenyerén nyújtotta felém legszebb álmaimat, és mikor értük nyúltam volna ujjai összezúztak mindent. Hogy felejthetném el az első pillanatot, amikor megláttam és felizzót körülöttem a levegő, azt amikor egyetlen mosolyával először dobogtatta meg a szívemet, az első lopott csókot…Gyűlölöm azért, hogy elvette tőlem a jövőt, és megmérgezte a múltat. Elmennék, de nem ereszt, ismét megérint, és a szívem ismét csavarodik egyet. Nem több már csak vonagló, vérző húscafat, ami valami csoda folytán még képes ellátni alapvető feladatait, pumpál, életben tart, de soha nem lesz már a régi. Nem szép dolog, tudom, de mégis megelégedéssel tölt el, hogy őt sem hagyja hidegen a dolog. Érzem reszkető ujjaim alatt szívének szabálytalan vergődését. Képtelen vagyok a szemébe nézni. Az életemet arra tettem fel, hogy segítsek az embereknek megszabadulni a fájdalmaiktól, de most mégis örömöm lelem az ő szenvedésében. Már, ha ez az, nem pedig egy újabb színjáték. Mit tudhatom én?
- Nem érdekel a kávé.- a forrócsokira gondolok, s még erősebben rám tör a sírhatnék, szinte letaglóz az érzés. Nem tudok jobb magyarázattal szolgálni irracionális viselkedésemre, tombolóhormonjaimat hibáztatom. Olyan könnyű másokat okolni szerencsétlenségemért anyámat, Manechet, az egész kicseszett világot, de hát én vagyok az, aki hagyja, hogy újra és újra átejtsék a palánkon, összetörjék.
Olyan sok mindent elviseltem már, de utolsó kérdése kicsapja nálam a biztosítékot. Hirtelen kapom fel a fejem, nézek hosszú idő után a szemébe, és ezzel a lendülettel keverek le neki egy jókora pofont. Sokkol. Nem emlékszem, hogy óvódás korom óta, bárkire is kezet emeltem volna, de ami sok, az sok.
- Szerettem azt a férfit, akinek beállítottad magad.- szívem hatalmasat bucskázik mellkasomban, miközben hevesen magyarázok.- de Téged….Téged nem is ismerlek.- őszinte, igaz szerelemmel szerettem valakit, aki valójában nem is létezett. Annyira, de annyira haragszom rá! Szeretném, ha végre örökre lezárhatnánk életem ezen fejezetét, és ha ennek az az ára, hogy meghallgatom, hát legyen.
- Elmondhatod, amit akarsz, de csak két feltétellel.- kezdek bele.- Megígéred, hogy soha többé nem érsz hozzám.- gördül végig egy magányos könnycsepp arcomon, a szívem félek megszakadna, ha csak még egyszer is megtapasztalnám bőrének melegét az enyémen, belehasadna a sóvárgásba. – Meghallatom, amit akarsz, aztán megígéred, hogy soha többé nem keresel.- fejtem ki ajánlatomat, s bár ajkam megremeg, határozottnak érzem magam. – Ha ez így neked nem felel meg, akkor már itt sem vagyok.- eldöntheti, hogy él-e az ajánlattal, ez még mindig több, ami nekem megadatott azon az éjszakán, mikor is ő döntött kettőnk helyet és felrúgta az egész életünket. - és egy bögre forrócsoki! - egészítem ki feltételeim sorát, némi késedelemmel, de nehogy azt higgye, hogy ez a pont kevésbé fontos, mint a másik kettő.




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?

Sponsored content



TémanyitásTárgy: Re: Internet coffee shop

Vissza az elejére Go down

Internet coffee shop

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
7 / 8 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

Permissions in this forum:Válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
PRISON FRPG :: Város :: Belváros :: Szórakozóhelyek, kaszinók-
Új téma nyitásaHozzászólás a témához