welcome to prison frpg
üdvözlünk
lépj be las vegas-ba!
Amikor meghallod a nevet: Las Vegas, mi jut először eszedbe?
Kaszinók? Féktelen bulik? Black jack? Roulette? A lehetőségek tárháza végtelen, a kaszinók sora gazdagokat dönt mocsokba...
Azonban egy valamire senki sem gondol. Miután a kaszinóban megszeded magad zöldhasúval, nem árt vigyázni a haza úton; Las Vegas sem másabb, mint a többi város. Vannak rosszfiúk és rosszlányok is, akik képesek bárkivel végezni, ha úgy tartja kedvük. Vannak drogosok és más szenvedélybetegek, akik képesek ölni is azért, hogy megkapják a napi adagjukat. Táncosnők és krupiék, akik egy szempillantás alatt elveszik mindenedet. Prostituáltak és maffiózók, akiknek már, ha csak a nevét tudod, már veszélyben vagy. Mi a közös bennük? Egy rossz mozdulat, egy alaposan át nem gondolt lépés, és máris a börtönben találják magukat, ahonnan megszökni, még senkinek sem sikerült...

facebook csoportunk
lépj be
las vegas téged vár
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
csacsogda
súgj nekem egy titkot...
promónk
csak tekintsd meg!
új posztok
kaptál választ?
Grimm
Timur Theodor Volkov
Today at 0:33
Városháza
Logan Whitmore
10.11.17 19:57
Emily & Derick
Emily Hastings
07.11.17 20:14
a legaktívabbak
a legtöbb posztot írók
Admin (2134)
 
Lyna Frei (779)
 
Desmond Drescher (649)
 
Cassandra Drescher (599)
 
Chad Donaghue (561)
 
Charlotte Collins (493)
 
Jennifer Ariadne Lively (451)
 
Aurora Rossum (399)
 
Veronica Chloe Foster (389)
 
Helena Nina Lemmer (273)
 
Top posting users this month
Simon Whitlock
 
Candice Westmiller
 
Rebekah Walker
 
Benjamin Tate Hunter
 
Lyna Frei
 
Jennifer Ariadne Lively
 
Austin Dawson
 
Logan Whitmore
 
Crystal Haynes
 
Timur Theodor Volkov
 

Új téma nyitásaHozzászólás a témáhozShare| .

Internet coffee shop

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
85
Join date :
2013. Mar. 17.
Age :
24
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Internet coffee shop 26.04.13 18:40





Chad & Sera




Szerintem nem volt még olyan embere a földön, aki azt merte volna mondani, hogy utálja az esküvőket. Na, akkor itt az ideje, hogy hordozzon a hátán egy ilyet is. Mert én nagyon utálom ezt a valamit. Egyáltalán nincs értelme, vagy csak azért mondom ezt, mert Alex nem engem fog elvenni? Lehetséges, de akkor is. Hogy lehet valaki ennyire bátortalan? Azt szeretné, ha én meg ő együtt lennénk, de nem mondanánk el. Mindketten gyáva dögök vagyunk, és ez ellen sajnos nem tudunk tenni, bárcsak tudnánk…
- Utálom az esküvőket… - mondtam undorodva, rá sem nézve. Komolyan mondom, hogy a saját esküvőmre nem fogok elmenni, mondjuk, az attól is függ, hogy kihez megyek hozzá. Mert, ha végre Alexhez mennék, akkor egyből bemennék. Bár lennének hatalmas pillangók a gyomromba, ami nem is lenne gond, ha nem attól félnék, hogy elesek a saját lábamba.
- Én szeretek beteg lenni, vagyis régebben szerettem. Mostanában nincs időm betegeskedni, minden a nyakamon van. De talán jól jönne az, ha most megfáznék. Csak ülnék otthon, és a tyúklevest eszegetve feküdnék a kanapén, majd beszélgetnék a hazaérkező családdal. A legtöbbször én érek haza a legkésőbb, még apa is hamarabb szokott, pedig ő üzletember. – a forró csokimat iszogattam, miközben ki-kinéztem az ablakon. Még mindig dézsából öntik az esőt, és ez egy hamar nem fog megváltozni, így hát itt maradok, ami nem is gond. Jól kijövök a „megmentőmmel”, alias Chaddel.
- Elég finom, tényleg megérdemli a pénzét. Szerintem többször benézek ide egy finom forró csokiért. – mondtam mosolyogva, és teljesen átmelegedve. Sokat segített rajtam a meleg ital. – Szeretek független lenni, szóval, ha többször össze fogunk futni, akkor meg kell szoknod. – jegyeztem meg mosolyogva, és megittam a maradék italomat. Most már sokkal jobb.
- Kérdez kettőt és ennél sokkal könnyebbet. Az a helyzet, hogy elég komplikált most az életem, és bármennyire próbálom, egyenesbe hozni nem megy. Sajnos ez van, ezt kell szeretni. Jó lenne végre megállapodni valaki mellett, de ez sem mostanában lesz. – és vajon miért? Azért, mert én reménytelenül szeretem a testvéremet, Alexot.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
561
Join date :
2012. Jun. 21.
Age :
23
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Internet coffee shop 09.05.13 22:30

Kíváncsi vagyok arra, hogy mit mond, mert érdekel. Egyedül üldögélni unalmas, ráadásul nem indult jól a belépője, ahogy elnéztem, így kötelességemnek érzem azt is, hogy szóval tartsam, ha már pofátlan mód leszólítottam, mintha ezer éve ismernénk egymást. Elhúzom a számat, ahogy az esküvőre ilyen csúnyát mond. Igaz nekem sem lenne most kedvem pillanatok alatt megházasodni, mert tuti, hogy megijednék tőle, de azért nem zárkózok el tőle, de én feleslegesnek tartom a papírt, hogy együtt lehessek azzal, akit szeretek.
- Miért? - Azért a kíváncsiságom megint győzedelmeskedett felettem és muszáj volt ezt megkérdeznem. A következő részletes kifejtésnél még a szám is tátva marad, annyira meglepődök. Nem gondoltam volna, hogy valaki ilyet is tud mondani. Legalábbis én eddig mindig utáltam betegnek lenni, mert legyengít, fáj minden mozdulat és az alváson kívül semmi mást nem tudok csinálni. Borzalmas, de persze nem vagyunk egy formák.
- Azért van egy csomó hátránya a betegségnek. Én utálom, mert legyengít és olyan hasznavehetetlennek érzem magam... De azért a hétvégén együtt vagytok, nem? - Vonom fel az egyik szemöldökömet, talán csak együtt töltenek legalább egy héten egyszer egy napot. Persze nem tudhatom, hogy ő és az apja mennyire elfoglaltak, hogy van-e egyáltalán egy olyan nap, amikor otthon vannak és pihennek. Mindenesetre mindjárt megtudom.
- Akkor lehet, hogy sokszor fogunk még összefutni, mert én is mindig a forró csoki miatt térek be ide. - Mosolygok rá, hogy akkor ezek szerint lesz még szerencsénk találkozni. Nem is bánom, úgy is olyan kevés mostanában a barátaim, mintha hanyagolnának, de nem baj, mindig szélesíteni kell a baráti kört.
- Megpróbálom, de nem ígérek semmit! - Kacsintok rá egyet, majd belekortyolok a bögrémbe. Nem mondok semmit pontosan, mert akkor tuti, hogy nem tudom betartani. A párkapcsolatra áttérve, megdöbbenten hallgatom, hogy mi van vele, bár nem nagyon értem.
- De azért csak van olyan, aki csapja neked a szelet, nem? - Nézek rá kérdőn, hiába, meg kell mondjam, nem vagyok vak, észre vettem, hogy nagyon is csinos. Bár azt is be kell vallanom, hogy nem az én esetem, ezért nem is kezdenék ki vele, hogyha nem lenne Charlotte.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
85
Join date :
2013. Mar. 17.
Age :
24
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Internet coffee shop 17.05.13 17:53





Chad & Sera




Nem szeretem az esküvők körülötti készülődést, csupa stressz, és csak olyankor válnak a menyasszonyok igazi hárpiákká. De mindenki betudja annak, hogy ez a sok készülődés miatt van, ami félig igaz is, de ilyenkor kimutatják a foguk fehérjét. De inkább nem osztom az eszet, a nagypapa mindig azt mondta, hogy fiam ne osszad az észt, mert neked is kevés van és a végére nem marad belőle. Persze, ezt nem szó szerint kell, érteni, de nem is értem, hogy miért magyarázkodom én a saját gondolataimnak. Néha kissé skizonak érzem magam, de majd kinövöm, remélhetőleg.
- Lehet nem kéne elmondanom, de te az a férfinak tűnsz, akiben meg lehet bízni, így én is megbízom. Ígéred, hogy nem mondod el, amit mondani fogok? – kérdeztem felhúzott szemöldökkel, és reméltem, hogy tényleg megbízhatok benne. Jó lenne végre az, ha elmondhatnám, hogy mit is érzek valójában, mert az, hogy állandóan felemészt ez a probléma nem lesz jó. Komoly következmények is lehetnek a vége, de ebbe bele se merek gondolni.
- Nem tudom, én imádok az lenni. Persze egy idő után én is megunom, és az a furcsa, hogy bármennyire szeretek megfázva ülni otthon, nagyon ritkán kapom el ezeket a betegségeket. Mintha szándékosan keresnének engem, néha már nevetek azon, hogy amikor az egész család meg van fázva, akkor én kicsattanok az egészségtől. Elég vicces, sőt még himlős sem voltam, pedig az is végigment családon. De rajtam nem, ez néha kikészítő. – mondtam nevetve, majd tovább kortyolgattam a forró csokimat. – Apa nagyon elfgolalt, persze minden nap találkozunk, de fáradt olyankor, és én meg csupa festékes vagyok. Így váltunk pár szót, aztán mindenki megy a dolgára, a vacsoránál meg annyian vagyunk, hogy képtelenség meghitt beszélgetésre. Pedig jó lenne vele beszélgetni, van egy naaaagy problémám. – hatalmasat sóhajtottam, majd a hajamat kezdtem el befonni, hogy próbáljam terelni a gondolataimat arról, hogy Alex egyszer apa lesz. Ne legyen az, legalábbis ne Cassy gyerekének az apja.
- Az remek lenne, igazából szeretek ilyen helyekre járni, de valahogy mindig egyedül kell jönnöm. És egyedül már nem olyan érdekes, szeretem a társaságot, és na, ez így nem csoda, hogy vágyom az emberekkel való társalgásra. – mosolyodtam el, majd leengedtem a befont hajamat, és azon gondolkodtam, hogy mi a jó eget csináljak én, ha Alex elrepül otthonról. Ja, szerencsére nem kell ezen agyalnom, mivel vár New York.
- Van, vagy is volt. Igazából nem foglalkozom a férfiakkal, és most ne arra gondolj, hogy a nőket szeretem. Egyszerűen elvakultan szerelmes vagyok valakibe, akibe nem kéne… - gondterhelten sóhajtottam, majd megittam a maradék innivalómat. Isteni volt.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
561
Join date :
2012. Jun. 21.
Age :
23
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Internet coffee shop 22.05.13 3:59

Kezdem úgy érezni, mintha már nagyon is régóta ismernénk egymást. Azért kicsit közelebb hajolok, ha már titokról beszél, akkor csak én halljam. Nagyon is jól esik, hogy így „ismeretlenként” is megbízhatónak tart. Természetesen nem fogom senkinek se elmondani, de akkor is jól esik. Azért bólintok is egyet, hogy lássa rajtam, valóban megbízhat bennem.
- Az mondjuk tényleg furcsa. Én még oviban voltam bárányhimlős. Elkaptam az egyik társamtól, aztán otthon szenvedtem vele. Nem egy jó érzés. – Elhúzom a számat, ahogy visszagondolok erre. Úgy utáltam bárányhimlős lenni, állandóan viszkettem, de persze nem lehetett megvakarni, anyu meg mindig kenegetett valami krémmel, amit utáltam. Viszont ahogy végig nézek a beszélgetőpartneremen, eléggé furának bizonyul.
- De mondjuk az jó, hogy ennyire erős a szervezeted. – Mosolygok, néha azért én is szeretnék olyan lenni, mint ő, akkor nem kéne állandóan betegeskednem. Nem tudom, hogy ez miért alakulhat ki, majd megkérdezek valakit, hátha tudják a titkot. Akkor én is aszerint cselekednék és akkor nem lenne problémám a betegségekkel.
- Az nem jó. Néha jó leülni megbeszélni, hogy például hogy telt az adott nap vagy ilyesmi. De mi lehet olyan nagy probléma, amire nem tudtok időt szánni? – Érdeklődök, bár nem hiszem, hogy ezt már elárulja nekem, mert ez nagyobb titoknak tűnik, mint az, hogy nem tud beteg lenni. És meg is értem, hogyha nem mondja el nekem, elvégre ma találkoztunk és szinte nem is ismerjük egymást, hiába beszélgetünk úgy, mint akik ezer éve ismerik egymást.
- Akkor akár számot is cserélhetnénk, ha nincs ellenedre. De találkozhatunk holnap is, és még tudok mutatni pár ilyen helyet. Mindenhol megvan a specialitás. – Mondom vigyorogva, már nagyon is rám fér egy kis lazítás és csak egy spontán séta a városban, mindenféle kötöttségek nélkül. Persze nem akarok tolakodó lenni, így nem élem bele magam túlságosan. Azért meghallgatom, amit mond, mert eléggé érdekesnek tűnik.
- Kibe? A tanárodba? Én az orvosomba szerettem bele és együtt is vagyunk. Szóval, ha tényleg szereted, akkor próbálkozz. – Adok neki egy tippet, hogy nem szabad feladnia. Persze, nem tudom, milyen lehet egy tanárba beleszeretni, igazából azt sem tudom, hogy valóban ki az a szerencsés, akibe ennyire belezúgott, de meg tudom érteni, valahogy én is így vagyok a szerelmemmel. Iszok a forró csokimból.
- Azt hiszem kezd elállni. Mit fogsz ma csinálni? – Kíváncsiskodok tovább, hogy mi is lesz a mai programja, én még annyira nem tudom, meg nem is rajtam múlik, szóval majd kiderül.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
85
Join date :
2013. Mar. 17.
Age :
24
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Internet coffee shop 22.05.13 18:08





Chad & Sera




Igazából nem tudom mi üthetett belém. Nem szoktam idegennek számító emberekkel ilyenekről beszélni, de a szívem mélyén éreztem azt, hogy nem kell titkolóznom Chad előtt. Talán a magabiztos külseje adta ezt az érzést, de bármi is volt az, biztosan hatott rám, mert megnyugodtam. Valahogy elhittem azt, hogy nem minden van elcseszve ebben az életben.
- Hát én bármit megadtam volna érte, de nem mindenki kap el mindent. Végül is tök mindegy, hogy kinek milyen az immunrendszere egészen odáig, míg tud magára vigyázni. Én mindig odafigyelek arra, hogy mit mikor és hol fogok meg. Nem vagyok tisztaság mániás, de szeretek ezekre a dolgokra figyelni. – vontam vállat, miközben a száraz hajamat kötöttem fel egy copfba. Kezdtem annak örülni, hogy a nap kezd kisütni. De tudtam, hogy még mindig hideg van ahhoz, hogy átöltözzek és elhagyjam a helyiséget. Meg, ha őszinte szeretnék lenni nem is akarom elhagyni a nagyszerű társaságomat. Vele úgy érzem, mintha szabad lennék. Rég óta nem éreztem ilyesfajta szabadságot, talán akkor mikor utoljára voltam együtt Alexxal, de az sem mostanában volt. Sajnos már semmi sem úgy van, ahogy eddig, és ezt mind Cassynek köszönhetem. Annyira nem kedvelem, pedig tudom, hogy mindent megpróbál annak érdekében, hogy elnyerje a tetszésemet a frigyük felett, de ez nem fog megtörténni. Elvette életem szerelmét, és lehet, hogy nem tudja, de akkor is nagyon haragszom rá.
- Tudnánk időt szánni rá, de ha ez megtörténne, akkor félek, hogy a családom szétmenne. És akkor nem szeretném felvenni az igazi szüleimmel a kapcsolatot, mert a mostaniak kiakadtak. Nem csináltam semmi rosszat, de biztos nem nyerné el a tetszésüket, ha megtudnák, mi folyik köztem és az egyik… - majdnem kimondtam, hogy gyerekük közt. De valahogy megálltam, idáig sikerült magamban tartanom azt, hogy örülten bele vagyok esve a testvérembe, de ha megtudnák az emberek nem is tudom, mire tudnának gondolni. Remélem tényleg semmi rosszra, de ha arra is gondolnak, az sem érdekel különösebben. Rossz, aki rosszra gondol, de hülye, aki nem.
Sóhajtva hallgattam, azt ahogy ő beszél az orvosával való kapcsolatáról. Örülnék én annak, ha csak annyi lenne a problémám, hogy beleestem a tanáromba. De sajnos nem ez történt, pedig sokkal könnyebb lenne minden. Lehet el kéne nyitottabban állnom a tanáraimhoz?
- Örülnék én annak, ha a tanáromba lennék szerelmes. Azt még a szüleim is jobban elfogadták volna, mintsem azt, hogy a fiúkba vagyok szerelmes, ő pedig belém. Az a helyzet, hogy nem tudják, mi meg már rég együtt voltunk úgymond csak titokban. Most pedig azt akarják, hogy elvegyen mit tudom én kicsodát, és kiakasztó ez az egész… - sóhajtottam egyet fáradtan, majd az asztalra hajtottam fejemet. Lélekben magamtól kértem erőt, hogy tudjam végigvinni ezt az egészet, elvégre csak egy lökés kell ahhoz, hogy elinduljak New Yorkba és új életet kezdjek ott, bárkivel, akárkivel.
- Nem tudom mi a következő megálló a napomban. De ha nem zavarna akkor csinálhatnánk együtt valamit, mivel nincs sok kedvem egyedül bolyongani. Otthon meg még unatkoznék is, szóval… Neked mi programod van? – húztam fel a szemöldökömet, majd elmosolyodtam. Remélem nem szeretne lerázni engem, vagy valami ehhez hasonló.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
561
Join date :
2012. Jun. 21.
Age :
23
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Internet coffee shop 31.05.13 20:29

A betegség érdekes téma, bár kicsit nekem fura, hogy ő nagyon ritkán beteg. Nem is láttam még ilyet, én kis koromban állandóan az ágyat nyomtam, ami nagyon is unalmas és fárasztó volt már a végére. Egy jó volt benne, hogy se oviba, se suliba nem kellett mennem olyankor, viszont a pótolni való megőrjített. Rég volt és el is mosolyodok erre, de Sera gondolhatja azt, hogy azon mosolygok, amit mondott.
- Ez rendben is van, hiszen ki tudja, hogy milyen ember fogta meg előtted… Például ezt a sótartót. – Gondolkozok el, majd megpillantom a sótartót, amit fel is hozok példának. Tudom nem ez a legjobb, de azért szalvétával, vagy zsebkendővel is meglehet fogni, hogy a baci, ami rajta van, azt ne kapjuk el. Mert ki tudja, hogy utána hova nyúlsz, ha viszket a szemed megvakarod és már is ott a jó kis gyulladás, hogyha nem figyel az ember. Az ilyenekre valóban vigyázni kell, mert ettől még meg is lehet vakulni, de ennyire nem vagyok paranoiás, hogy ilyeneket képzeljek, de megtörténhet.
- Akkor te is hordasz magadnál kézfertőtlenítőt, mint más? – Azért rákérdezek, mert soha sem lehet tudni. Én egyet szagoltam meg, az epres volt, finom volt az illata, de én nem tudnám ezzel kenegetni a kezem, miután valamihez hozzányúltam. Izgalmas témába kezdünk, mert nem fejezi be, ráadásul elég titokzatosan kezdi. Egyszerűen kezdem nem érteni ezt az egészet, de remélem, hogy elmondja, még úgy is, hogy alig ismer. Hajt a kíváncsiság, így nem bírom ki, hogy ne kérdezzek rá.
- Nem nagyon értem. De ha szeretnél róla beszélni, nekem nyugodtan elmondhatod. Ugyan nem vagyok pszichológus, de tudok titkot tartani. – Ráncolom össze a homlokom eleinte, majd egy biztató mosolyt is küldök felé. Hátha könnyebb lesz tőle a lelke, ha megbeszéli valakivel, mert úgy nézem, hogy erről nem igazán beszélt még a legjobb barátnőjének sem, bár lehet, hogy tévedek. Mindenesetre érdekel a történet, én is megosztom vele az enyémet. Tudom, hogy nem helyes, hogy az orvosommal járok, de már keresek egy másikat, viszont most már a vége felé járunk, így azt hiszem nem okoz gondot az, ha már beszélek róla. Már csak pár nap és nem lesz az orvosom, utána felvállalhatjuk a kapcsolatunkat.
Hatalmasakat pislogok, ahogy megtudom, hogy gyakorlatilag a testvérébe szerelmes, aki viszonozza az érzéseit, még sincsenek együtt. Ha azt vesszük semmi vérfertőzés nincs, hiszen nem igazi testvérek.
- Hát… Hu… Ez… Erre most nem számítottam. És mi van, ha csak ti túlozzátok el? Lehet, hogy örülnének neki. Vagy ez a házasság, amolyan előre megbeszélt, mint amilyen a gazdagoknál vagy a királyi családnál szokott lenni? – Érdeklődök tovább, lehet, hogy azért örülnének nekik, bár nem tudom, nem ismerem a szüleit. Ami azt illeti nekem is hasonlóan kéne tennem Charlottetal, hiszen az én „szüleim” még csak nem is sejtik, hogy összejöttünk. Azt tudják, hogy van barátnőm, de nem hiszem, hogy az orvosom lenne az első tippjük erre.
A közös programra bólintok egyet, felőlem mehetünk, de mikor megkérdezi, hogy mi a programom egyből válaszolok.
- Eddig úgy volt, hogy bemegyek a kórházba Charlottért, de ha akarod lemondhatom és csinálhatunk valamit. Egy séta, kis levegőzés, beszélgetés. – Nézek rá, hogy mit szeretne, mert a barátnőm szerencsére nem olyan típus, hogy ne engedjen el. Még az a jó, hogy nem is féltékeny, ha leállok egy lánnyal beszélgetni, de persze úgy is elmondom neki, hogy mit csináltam és kivel, merre voltam.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
85
Join date :
2013. Mar. 17.
Age :
24
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Internet coffee shop 06.06.13 18:07





Chad & Sera




Nem tudom mi üthetett belém. Idegenekkel nem szoktam ilyen hamar mély témákba bonyolódni, de valahol éreztem azt, hogy nem kell attól tartanom, hogy bárkinek is elmondja. Nem hiszek ezekben a reinkarnációs cuccokban, de ez csak arra enged következtetést, hogy lehet előző életembe már találkoztam vele, és azért merek ilyen nyíltan beszélgetni vele. Bár ez hatalmas badarság, s jobb is, ha nem töröm ilyenek a fejemet.
- Azért nem vagyok mániákus, tudod, hogy mit kell tenni. De nem őrülök meg attól, ha egy kis kosz akad a kezemre. És mielőtt még megkérdeznéd, nem vagyok az a típusú lány, aki sikít, ha meglát egy csúszómászót, vagy ehhez hasonló dolgot. – mondtam kuncogva, és az előttem lévő sótartót néztem. Cö, nem szenvedek én tisztaság mániában, nem zavar, ha többen is megfogták azt a dolgot, de nem is érdemes ilyeneken gondolkodnom. Jártam régen biológia órára, tudom milyen baktériumok vannak, és a férgekről is tudok, de ez csak arra hívja fel a figyelmemet, hogy mindent meg kell mosnom. Még akkor is, ha állítólag meg volt mosva.
- Nincsen, de vizesített zsebkendőm az van. Bár az nem csak azért, hogy megtöröljem a kezemet. Hanem bármilyen más baleset miatt. Tudod, ha az ember fest, akkor gyakran előfordul az, hogy festékes lesz az arca. – mosolyodom el, s hirtelen eszembe jut a mostani festményem. Sose vágtam még ilyen komolyabb munkába a fejszémet, de most valami miatt azt gondoltam, hogy meg kell próbálnom egy nehezebbet. Igaz, hogy most egy elég fájdalmas kép lesz, de legalább benne lesz az egész életem, meg az, hogy mit is érzek jelen pillanatban.
- Az a helyzet, hogy azok az emberek, akik örökbe fogadtak elég régimódiak. És ezért is kell, elvegye Alex a barátja lányát. Igen, ez olyan, mint a gazdagoknál és régen a királyoknál. Nem tudom miért, de ez így van. – szomorúan sóhajtottam, majd a felsőmet kezdtem el piszkálni, ami igazából nem is az enyém volt. Olyan fura volt kiadni belőlem azokat a dolgokat, amikről eddig nem lehetett volna szabad beszélnem. Sose gondoltam volna, hogy ennyire jobb lesz, ha kiadom magamból. De sajnos ez olyan téma, amit még a legjobb barátnőmnek sem merek elmondani. S kissé kiakasztó ez a sok titok, hazugság, amiben el kell bújnom. Úgy érzem, hogy ha rámérnék nézni egy másik pasira, akkor megcsalom őt, és ezt nem akarom.
- Jaj, nem szeretném felbolygatni a terveidet. Nyugodtan menj be érte, nem szeretnék zavarni. Csak egy ötlet volt, de a terveidet nem szeretném, ha megszakítanád az én bugyuta ötletemtől. – megszáradt vörös hajamba túrtam, kissé fura volt. Nem szeretnék tényleg semminek az elrontója lenni, és ha már megbeszélte azt, hogy elmegy a barátnőjével valamerre, akkor menjen csak nyugodtan. Tudom milyen érzés amikor lepattintják az embert, még akkor is, ha nem haragszik meg érte.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
561
Join date :
2012. Jun. 21.
Age :
23
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Internet coffee shop 11.06.13 14:46

Kezd egy számomra is közelebbi téma felmerülni, méghozzá a takarítás. Fiú létemre nem esik nehezemre, hogy megfogjam a seprűt és felseperjek és még a karika gyűrű sem esik le az ujjamról, hogyha meg kell mozdítani egy tányért. Azért érdekes az, amit Sera mond, de hallgatom és a végére el is mosolyodok. Pont, hogy ezt nem néztem ki belőle, bár abban biztos vagyok, hogy bár nem sikít tőle, de megfogni sem fogja, de ezt nem tudhatom.
- Nem is baj az. Bár azokat a lányokat nem értem, akik sikítanak miattuk. Pedig semmi nincs bennük, jobban félnek tőlünk, mint a lányok tőlük. Igaz ronda, de arról szerencsétlen nem tehet. - Megrántom a vállaimat, ahogy kifejtem erről a véleményemet. Ha már itt tartunk feltétlen muszáj tudnom, hogy van-e nála kéz fertőtlenítő. Jót mosolygok azon, hogy vizesített zsebkendő van nála. Ennek örülök, az tényleg nem csak arra van, hogy az ember a kezét megtörölje vele, így igazából nem is számít nagyon a mániákusok takarítószerei közé.
- Igen, tudom. De nem is baj, azzal sokkal többre mész, mint a kézfertőtlenítővel. - Mondom mosolyogva, majd már tovább is ugrok és eléggé lesokkol, hogy a saját testvérébe szerelmes, de ha nem is igazi, akkor az úgy mond nem számít. Kifújom a levegőt, ezt soha sem értettem, hogy miért kell rákényszeríteni a másikra, hogy kit vegyen feleségül.
- Miért nem szöktök el? Vagy csak álltok a szülők elé, hogy már pedig szeretitek egymást, és ha nem lehettek együtt, akkor elköltöztök vagy valami hasonló. És akkor együtt élnétek. Bár nekem ez annyira felfoghatatlan, mikor a szülők döntenek a gyerek helyett. - Elhúzom a számat, csak próbálok tippeket adni, bár szerintem az ő fejükben is megfordulhatott ez. Nem ismerem Alexot, de ha beleegyezett a házasságba és nem állt ki Sera mellett, akkor nem lehet annyira férfi, mint ahogy mondták.
- Alex nagyon idióta lehet, ha egy ilyen lányt hagyj "magára", mint te. - Halvány mosoly, miközben időzőjelezek az ujjaimmal. Nem szószerint értettem, bár lehet, hogy ebben az esetben az lesz. Ránézek az órámra, viszont nekem lassan el kell indulnom, ha odaszeretnék érni a kórházba, mert Sera nem akarja, hogy lemondjam.
- Mi lenne, ha számot cserélnék és máskor futnánk össze? - Adok egy ötletet, és ha benne van, akkor odaadom a telefonom, hogy írja be magát, én pedig megcsörgetem. Újból elteszem a telefont, majd felállok, szerencsére már az eső is elállt, legalábbis már nincs kint akkor vihar, mint az előbb. Hogy mennyire csöpög még, azt innen nem tudom megállapítani.
- Akkor megyek, mert elkések. Még beszélünk. Örülök, hogy megismerhettelek. Szia és további szép napot. - Még egy utolsó mosolyt is küldök felé, majd ha nincs más, akkor el is indulok az ajtó felé és kilépve már a kórház felé indulok.

//Köszi a játékot Smile
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
2134
Join date :
2012. Jan. 27.

Admin


TémanyitásTárgy: Re: Internet coffee shop 13.06.13 21:31

Szabad játéktér! 

₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪


Én mindenhol ott vagyok... De tényleg... Mindenhol!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://prison.forumsr.com



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Internet coffee shop 17.06.13 9:49

Lou & Natalie



Unalmasabb perceimben, amikor épp semmi dolgom és semmi ötletem, hogy mit csinálhatnék, gyakran beülök egy kávéra az internet kávézóba. Egyrészt ilyenkor új kuncsaftok után is nézhetek, másrészt pedig élvezem, hogy csak úgy ücsörgök és kávézok, mint egy nagyvárosi dáma. Nem mondom, hogy a hivatásom tökéletes, de abból a szempontból mindenképp jó, hogy nem kell egy hülye cégnél reggeltől estig robotolnom, mint ahogy azt mások teszik. Megtehetem, hogy lófrálok a városban és költöm a pénzem, mert megdolgoztam érte, csak épp nekem bőven elég egy hónapból tíz napot "dolgoznom". Már abból szép összeget tudok összevakarni magamnak, hiszen apuci elég bőkezű velem.
Na de a lényeg, hogy amikor beülök kávézni, általában azon is elmélkedek egy sort, hogy vajon hol lennék most, ha anno nem keveredek zűrbe és nem dobnak ki a szüleim. Minden bizonnyal még otthon robotolnék, vagy egyetemre járnék egy szebb jövő reményében. Esetleg közgazdaságtant vagy ilyesmit tanulnék, amivel aztán, ha kikerülnék a nagy betűs életbe, kitörölhetném a hátsóm. Egy pillanatig se érzem azt soha, hogy megbántam volna, ami történt, sőt. Örülök neki, hogy így alakult. Szeretem ezt az életet és a vele járó izgalmakat, amikor olykor a nyomomba szegődik egy-egy zsaru vagy hasonló. Hiszen mindenki tudja, ki is vagyok, csak épp bizonyítékuk nincs semmire sem. Tanúskodni senki sem mer és nem is akar. Nem mer, mert a maffiával húzna ujjat és nem akar, mert akkor nincs több cucc. Ilyen egyszerű. Másrészt pedig, apuci könnyedén megfizeti bárkinek a hallgatását vagy épp megvesztegeti. Nem sok olyan rendőrrel hozott még minket össze a sors, aki rohadt erkölcsös lenne és pár zöldhasú láttán ne érezte volna azt, hogy az a pénz esetleg jó lenne egy új kocsira vagy elvihetné az asszonyt nyaralni és stb. Különben is, az egész világ egy romlott, hazugsággal, képmutatással és lopással teli erkölcstelen szemetesláda. Aki a szabályok szerint él megdöglik és ezt mindenki tudja. Az összes fejes, aki jutott valamire pedig biztos, hogy benne van valami nagyon nagyon csúnya dologban. Aki jó, azt eltapossák, ez a lényeg.
-Köszönöm.- dobok egy kedves mosolyt a pincérnő felé, mikor megérkezik a kávémmal, majd követem tekintetemmel, miközben már kavargatni kezdem a csészém tartalmát. Ez a szegény lány is... valószínűleg valami nagy álomra gyűjt azzal, hogy itt gürizik. Biztosan egy európai útra szeretne menni vagy az is lehet, hogy a suli mellett dolgozik, hogy legyen miből kifizetnie. Másból se áll az élete, mint abból, hogy kávét tölt ki mindenféle idiótának és azért a kevés borravalóért kinyalja a hátsófelüket.
Belekortyolok a kávémba, majd a velem majdnem szembe ücsörgő férfira pillantok. Ő sem tűnik valami piszok boldognak, sőt. Mintha picit dühös lenne. Bizonyára megszívatták a melóhelyen vagy épp elvitte a bank a kocsiját. Milyen jó, hogy nekem ilyen sz*rságokkal nem kell foglalkoznom.


//Kissé elbeszélő költemény lett xD Ne haragudj. Na de a lényeg, hogy a dühös pofa szemben, az te lennél Very Happy//

Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Internet coffee shop 17.06.13 16:19


Natalie & Lou
Mai napom nem mondható a legtökéletesebbnek, s a legkedvesebb napjaim közé sem tartozik, persze mikor kellemes arra ébredni, hogy hajnalok hajnalán csörög a telefon, és ráadásképpen téves hívásról van szó? És igen, a válasz helyes! Sosem!
Szóval miután ballábbal keltem, elmasíroztam reggelizni, majd úgy döntöttem, mivel a bolti kávé általában jobb annál, mint amit én csinálok, így lebaktattam az egyik internet kávézóba.
Mehettem volna a külvárosiba is, de oda csak a társammal járok. Ez olyan tradíció szerűség úgy hiszem, vagy valamiféle hagyomány ami két év alatt egész rendesen berögződött már.
Így most itt üldögéltem kicsit morcosan, nem a legjobb hangulatomban, miközben a megrendelt kávémra vártam, s a croissant-ra.
Tekintetem lassan körbehordoztam az ismeretlenül is ismerős embereken, és az újjakon, kiken látszott, még csak most vannak itt első alkalommal, s annyira új nekik a helyzet, hogy csak állnak megkukulva, nem tudva mit is kellene kérniük.
Végignéztem a pár idős emberen, a fiatal párokon, a hangoskodó barátnőkön, majd mikor megkaptam a rendelésem, apró mosoly futott keresztül arcomon.
-Köszönöm!
Megkavargattam kávémat, belekortyoltam, majd egy fintor kíséretében tettem bele még egy kanálcukrot, majd ketté törtem croissant-om, s egyik felének csendesen álltam neki, miközben szinte észrevétlenül figyeltem a bent lévő embereket.
Lassanként kedvem kezdett visszatérni a normális kerékvágásba, s kedvem támadt egy üzenettel zaklatni Lindsay-t is, ám az ötletet elvetettem, elvégre már így is eleget poénkodtam vele. Telefonom letettem magam mellé az asztalra, majd kényelmesen hátradőlve élveztem kávémat.




Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Internet coffee shop 21.06.13 20:15

Lou & Natalie



Jó pár percig csak ücsörgök és kíváncsian lesegetek körbe. Leginkább a srácot veszem szemügyre az egyik gépnél, aki elég sűrűn vásárol tőlem, na meg az egyik hölgyet a pultban, aki szintén meglátogatott már párszor. Mindkettőt itt sikerült belevinnem a rosszba vagy épp csak besegédkezni abban, hogy a rossz útra térjenek... lényegtelen. Mindenkit bűnbe lehet csábítani, csak tudni kell, hogy csináljuk. Nincs olyan, akit meg ne lehet valahogy törni, amit szerintem nem kellene szégyelni. Eredendően benne van az emberben a hajlam arra, hogy valami rosszat tegyen. Az a fránya kíváncsiság...
Na és persze a kíváncsiság mellett ott van még rengeteg más dolog. Félelem, kétségbeesés, kilátástalanság, gyász, unalom és társai, mind mind képesek valakit arra sarkallni, hogy elinduljanak lefelé a drogokkal végig hintett rögös úton. Ott aztán vagy sikerül megállni, vagy nem.
Ismét a velem szemben ücsörgő férfira pillantok, aki már csak úgy alapjáraton kíváncsivá tesz. A kisugárzása alapján kapásból azt mondanám rá, hogy zsaru, de nem ítélkezek én elsőre. Viszont arról, ha a majdnem törzshelyemre egy zsaru járkál, bizony tudnom kell. Nehogy még valamelyik hülye elköpje, mi a helyzet. Persze, mint mindig, most sem fáj amiatt a fejem, hogy esetleg lecsuknak... lehetetlen. Apuci jól bevédette magát, viszont még sosem sikerült senkinek sem fülön csípnie és úgy tervezem a pályafutásom, hogy ez így is marad.
Jobb ötlet híján nem marad más, mint a jól bevált női trükkök. A kávém szépen felhajtom, majd leteszem az árát az asztalra -némi borravalóval megtoldva-, felkapom a táskám és elindulok, ám ekkor "teljesen véletlenül" kicsúszik a retikülöm egyik füle a kezemből és lepottyannak a cuccaim szépen a földre. Mint egy igazi szerencsétlen, sóhajtozva, szitkozódva leguggolok és elkezdem összeszedegetni, de persze számítok rá, hogy a férfi esetleg besegít. Onnantól már könnyen megy az ismerkedés és a szimatolás.

Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Internet coffee shop 24.06.13 12:20


Natalie & Lou
Míg croissant-om tördelgettem, s falatozgattam, gondolataim lassan egyre távolabb és távolabb kerültek tőlem, s csak ültem ott, miközben csendesen falatoztam, mint valami jószág, kinek semmi más dolga nincsen, csak megenni azt amit elé tettek. Furcsa hasonlat, de meg kell mondanom, itt és most, ezt láttam a leg helyénvalóbbnak úgy hiszem.
Felemelve csészémet belekortyoltam kávémba, majd miután eltünedezett poharamból, lassanként a péksüteményem is a semmivel lett egyenlő s talán a feledés homályába is merül talán.
Épp készültem felkelni, hogy majd kifizetem fogyasztásom, mikor az eddig a szomszédos asztalnál ülő nőszemély válláról lecsúszott táskája pántja, s a cuccok szerte szétgurultak belőle.
Nem vagyok én az a tipikus „jajj had segítsek” jópofásodó fazon, ám szitkozódása, és az emberek nemtörődömsége arra sarkalt, segítsek neki.
Letérdeltem vele szemben, majd felkaptam pár cuccot, s kezébe adtam. Igaz arra nem volt ötletem mit is lehetne mondani neki, de valahogy nem is akartam annyira beszélgetni. Persze illene mondani valamit azon kívül mit gondoltam. Körbekémleltem, majd megszólaltam.
-Minden megvan?- szaladt fel szemöldököm, majd felkeltem, s visszatoltam székem a helyére.
Sosem voltam az a nagy csevegős fajta, s valahogy talán mindig is távol ált tőlem az ilyesmi, de talán ennél többre is futja tőlem… talán. Hát majd kiderül mennyit beszélek, s bunkónak titulálnak e szótlanságom végett, avagy valamiféle módon még is csak szóra bírnak.




Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
2134
Join date :
2012. Jan. 27.

Admin


TémanyitásTárgy: Re: Internet coffee shop 30.08.13 0:56

Szabad játéktér!

₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪


Én mindenhol ott vagyok... De tényleg... Mindenhol!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://prison.forumsr.com



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Internet coffee shop 03.12.13 11:29

Link & Jenna


Jól van azért a modern korban én is előfordulok időnként ilyen helyeken, már csak azért is, mert baromira nincs arra keretem, hogy mondjuk egy laptoppal rohangálja. Az is kész csoda, hogy sikerült szereznem egy új telefont a legutóbbi kis kalamajka után, amibe megint sikerült keveredni. Meglepő, de az utóbbi napok egészen nyugisan teltek, ami már-már hihetetlennek mondható, szóval ezért is döntöttem egy olyan laza nap mellett, mint a mai. Ma nincs meló, éljen a jól megérdemelt szabadnap! A bátyám viszont dolgozok, ennek fényében tehát kénytelen vagyok elfoglalni magamat, pedig ha hajlandó lett volna kivenni egy napot, akkor mondjuk elmehettünk volna ma arra a beígért piknikre, de hát ez van, ha a legfontosabb személy az életedben éppenséggel ki se látszik a melóból az esetek legnagyobb részében. Annak örömére, hogy ma nyugis nap van, reggel baromi sokáig aludtam... jó, máskor is így szokott ez lenni, általában a délelőttöket a kaszinóban is igyekszem elcserélni, mert valahogy a hajnal 8-as ébredés nem tesz jót nekem. A röpke reggeli és persze az egy órás fürdőszobai tollászkodás, fürdés, hajmosás és minden egyéb után kezdtem csak el agyalni, hogy mi a fenét is kezdjek magammal. Már napok óta azon agyalok, hogy kellene egy újabb apró kis csoda a testemre. Van még bőven hely és azt hiszem az utóbbi időszak szűrjei és mindezek átvészelése miatt igazán meglephetem magam valamivel. Már csak a helyet kell kitalálni no meg azt, hogy mi legyen. Mindig elég sokáig agyalok a következő kis szépségen, bár persze az is előfordul, hogy hirtelen ugrik be az ötlet, és fél óra múlva már csörgetem is Laut, hogy mikor ér rá, hogy beülhessek hozzá. Na ezért jó, ha a barátnőd pont egy tetováló szalonban dolgozik. Nem kell heteket várnod, és küzdened, hogy legyen egy olyan szabad időpont, ami mindkettőtöknek megfelel, hanem ha már meg van a döntés, akkor jöhet a menet. És nem mellesleg még jót dumcsizni is tudtok, így az a röpke pár óra nagyon könnyen elszáll.
No, de eltértem a tárgytól. Tehát a reggeli tollászkodás után, mivel sikerült mindezt elhúzni majdnem délig lassan már kissé korog a gyomrom, úgyhogy útközben egy hotdog magamhoz vétele után vettem a célt a netkávézó felé. Egyébként is rám fog férni egy jó meleg ital, ha pedig kiszöszmötöltem magam, majd beülök valahova enni valamit, mondjuk a Mekibe. Az gyors és viszonylag olcsó, aztán pedig... hát majd kitalálnom. Én meg az előre tervezés két nagyon egymástól távol eső dolog. Egyszerű farmerben és egy halványzöld testhez álló apró halálfej mintás pólóban lépdelek be a célhelyszínre. A belül leheletnyit bélelt farmerkabátot szépen le is dobom a szék háttámlájára, miután a pultos srácnál bejelentkeztem szépen az egyik géphez és persze leadtam a rendelést egy kellemes kis kávéra, amit néhány kedves mosolyért cserébe még kis is fog hozni nekem az asztalhoz, ami persze nem lenne kötelező, de... hát lehet nekem ellenállni? Na ugye! Aztán jöhet a keresgélés, felkönyökölök az asztalra és nekiülök. Valamilyen japán jellegű motívumra gondoltam, ha már újra van kapcsolatom a családommal, akkor végülis miért is ne? Amúgy sem tagadtam meg soha azt, aki vagyok, csak éppenséggel nem akarom azt, hogy minden áron rám erőltessék a hagyományokat, ami nem érdekel. Tehát végülis simán belefér valami frankó cucc mondjuk a lapockámra... igen, azt hiszem oda valami függőleges kis írás elférne.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Internet coffee shop 03.12.13 19:27

______________________________________________________________
Vigyáznom kell magamra. Tudom. Mary újra és újra elismétli, míg Robert a fotelban ül és úgy tesz, mint aki nagyon belemerült egy újságba. De nem nehéz észrevenni, hogy már harmadik perce ugyanazon a cikken van a tekintete. Engem figyel és aggódik. Pont úgy, mint Mary. Nem szeretik, ha bárhova is egyedül megyek. Még a pár utcával arrébb álló bevásárlóközpontba is inkább elvisznek kocsival és kísérnek, minthogy engedjenek elsétálni addig. Nekem pedig egy rossz szavam sincs ez ellen. Most viszont akkor is úgy gondolom, hogy tudok egy utcát gyalogolni anélkül, hogy megsebezném magam akár figyelmetlenségből, akár valaki más hibájából kifolyólag. Képes leszek egyedül lesétálni az internetkávézóba, leülni egy géphez, megrendelni a legújabb makettet és hazamenni. Anélkül, hogy bármi baj történne.
Jó egy óra készülődés és a mi kis külön szabályzatunk átvétele után végre nyílik előttem az ajtó. Mary még utoljára végignéz rajtam, megigazítja a szürke kabátom és egy puszit nyom az arcomra. Utálom, amikor ezt csinálja. Főleg úgy, hogy közben magamon érzem a szomszéd tekintetét. Tudom, hogy figyel az az öregasszony, aki a mellettünk lévő házban lakik. Mindig figyel. Ott van az ablakban a függöny mögött. Egy kis széken ül és csak a feje teteje meg a világító szemei látszanak ki.
Elhúzom a szám, mire Mary elmosolyodik. Robert kikiabál valamit. Nem értem, de biztos vagyok benne, hogy "vigyázzak magamra" a szöveg lényege. Bólintok és nagy léptekkel indulok neki. Amint a kertkapu csukódik mögöttem, egy pillanatra megállok. Nagy levegőt veszek és számolni kezdek. Mindig ezt csinálom. Magamban számolom a múló másodperceket. Mindvégig magamon érzem Mary és a szomszéd öreg tekintetét.
Végül elérek a kanyarhoz. Már látom az utca közepén a táblát. Megszaporázom a lépteimet. A kis csengő hangja felhangzik, ami jelzi a nyíló ajtót, amikor abbahagyom a számolást. Egy perc, három másodperc. És semmi baj nem történt. Elmosolyodok és odalépek az ott dolgozóhoz. Nagy nehezen megfogalmazom, hogy egy gépre lenne szükségem. A fejét rázza. Nincs szabad. Várnom kell.
Nem tetszik. Ha fél óránál tovább vagyok oda, Robert hívni fog. Ha nem veszem fel, végigtelefonálják a kórházakat. Nem akarom, hogy erre sor kerüljön. Sietve indulok meg a sorok között, megcélozva azt a pár gépet. Tényleg, mint foglalt, de talán tudok valakivel beszélni, aki hajlandó odaadni csak két percre.
- Helló! - állok meg a tetovált nő mögött és biztos, ami biztos, megkocogtatom a vállát. Szinte meg sem várom, amíg hátrafordul vagy bármi jelét mutatná, hogy észrevesz, már beszélek is.
- Megkaphatnám egy percre a terminált? Tényleg csak egyetlen perc és vissza is engedlek. Fontos dolgom lenne és sietnem kell... - beszélek alig hallható hangon, de egész végig mutogatva. Hol a terminálra, hol az űrhajós karórámra, hol pedig a szemüvegem tolom a helyére. Mégis a hangerő az egyetlen, ami zavaró lehet. Nem szoktam hozzá, hogy idegenekhez szóljak, otthon pedig bőven elég az épphogy suttogás feletti hangerő. Itt viszont félig elmossa a szavaimat a rádió és a kávézó emberektől származó alapzaj.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Internet coffee shop 03.12.13 21:44

Az a legnagyobb baj, hogy ha egyszer bejövök ide, és elkezdem nézegetni a képeket képes vagyok akár órákra itt ragadni és persze a kezdeti egyetlen ötlet és terv egyből kibővül, de most igazán nincs arra keretem, hogy túlzásba essem. Maximum, ha arra kérem meg a bátyámat, hogy csináltathassak valami nagyobbat mondjuk a lábszáramra... mert azért az nem lenne két fillér, de ha ezt adná nekem karácsonyra. Na jó, bírni fogom, isten bizony kitartok és meg tudom állni, hogy csak egyet válasszak és ne essek túlzásba. Men...ni...fog! Ha eleget ismételgetem, akkor biztosan így lesz, legalábbis reménykedem benne. Nem is nagyon figyelek arra, ami körülöttem történik, már szegény srácra is csak egy röpke mosolyt villantok, amikor kihozza a kávét. Majd lehet, hogy kifelé menet dumálok vele kicsit, hogy ne unja annyira el az életét itt, mert hát nem lehet valami főnyeremény ott állni a pult mellett és csak nézni, ahogy mások szórakoznak. Nem irigylem érte, és ennyit megtehetek azért, hogy egy kicsit kellemesebb legyen a napja, szigorúan az után, hogy megcsináltam, amiért jöttem. Esetleg elhívhatnám kajálni is... Jó, tudom megint túlzásba esem, nem kell egy pasira rámozdulni egyből csak azért, mert helyes, mert úgyse jön ki soha jól a lépés. Igenis szépen vissza kellene fogni magam és végre egy kicsit megpróbálni egyszerűen csak magam lenni. Egy ideig csak menni fog ugye?
Aztán hallom meg a hangot a hátam mögül. Na jó, ez nem igaz, a vállkocogtatást érzem meg, az első szó igazából teljesen elsuhan a fülem mellett és ha nem jelezne máshogy, tuti, hogy nem venném észre, hogy áll valaki a hátam mögött. Azt hiszem kiváló préda lennék egy baltás gyilkosnak, mert csak akkor esne le, hogy a hátam mögé osont, amikor már rég késő. Egy kicsit persze megrezzenek, amikor megérzem az ujját a vállamon, de hát csak azért, mert annyira belemerültem a képkeresgélésbe. Mindenesetre azért csak megfordulok, de addigra már a felénél tart nagyjából a mondandójának, én pedig konkrétan csak nagyokat pislogok. Egy leheletnyit végigmérem, eléggé esetleg alaknak tűnik ezzel a hadonászással, meg a vastag szemüveggel. Végül elmosolyodom és felemelem a kezeimet is, hogy jelezzem, álljon meg.
- Héj-héj! Szóval szia! A mondandód felét nem értettem, mert annyira zúg itt minden, te meg olyan halkan beszélsz, hogy az valami őrület. Tehát mit szeretnél? Ha jól tippelem, akkor nem a számomat akartad elkérni, vagy meghívni egy italra, azt nehezen nézem ki belőled, tehát kizárásos alapon csak a gépemre pályázhatsz. - kicsit ki is hajolok, hogy körbelessek, mert tényleg elég sokan vagyunk, tehát erre nagy esély van. De akkor is tény, hogy alig értettem, hogy mit is akar. Mondjuk most eléggé el vagyok merülve, de végülis miért ne adhatnám oda neki egy kicsit. Végül eltolom magam és fel is állok szépen.
- Akkor hajrá. Egyébként Jenna vagyok. - mutatkozom be egy újabb apró mosollyal, és gondolkodás nélkül támaszkodom le a szék támlájára, amikor leül, hogy nézzem, mit csinál. Zavaró lenne? Hát ha így van, akkor majd szól minden bizonnyal. Azért nem lihegek durván a nyakába, vagy ilyesmi, ennyi azért csak nem túlságosan tolakodó. Meg hát nem hiszem, hogy pornót fog megnyitni itt a terem közepén, azt nem nézem ki belőle, maximum ha a levelezését nézné meg, azt azért nem olvasom el.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Internet coffee shop 04.12.13 13:13

______________________________________________________________
Már így is perceket veszítettem, sietnem kell. Nem várhatok még órákat arra, hogy valaki megunja a netezést, vagy elfogyjon a zsebében csörgő apró, és felszabaduljon egy terminál. Bármennyire is elszoktam attól, hogy emberekkel beszéljek, most megteszem. Odalépek a hozzám legközelebb ülő emberhez. Először még számomra is halk a hangom, ezért is kocogtatom meg a vállát is, majd azonnal, látványosan magyarázni kezdek. Oda sem figyelek arra, hogy bármit hall vagy ért-e mindabból, amit én mondok. De nem kell lángésznek lenni ahhoz, hogy legalább a mozdulataimból megértse, mit akarok tőle. Nem a telefonszámát, ebben igaza van. Italra meghívni? Miért tenném? Nem igazán értem a logikáját. Nem normális dolog egy ismeretlennek csak úgy fizetni egy italt. Elég valószínű, hogy ki is ül az arcomra egy pillanat erejéig az értetlenség és majdnem megkérdezem, hogy miért fizetnék neki, de helyette mást mondok.
- Nem kell a számod, csak a terminált szeretném elkérni pár perc erejéig - futok neki újra és most ügyelek arra, hogy hangosabban beszéljek, mint az előbb. Végre most már megérti, hogy mi az az egyetlen dolog, amit akarok tőle. Amint hátratolja a széket, arrébb lépek. Nem akarom, hogy esetleg a lábamra tolja vagy bármi. Nem érezném és nem is lenne semmi nagy baj belőle, de attól jobb elkerülni. Mary biztos észrevenné, hogyha egy kék folt lenne rajta idővel vagy bármi.
- Köszönöm - bólintok aprót, de semmi több, már ülök is le a géphez. Csak akkor vagyok hajlandó újra felé fordítani a fejem, amikor kissé megkésve, de megértem, hogy bemutatkozott. Hezitálok és próbálom kitalálni, hogy erre mi szükség volt. Nem találok okot rá, de nem kérdezek rá. Az kicsit hülyén venné ki magát.
- Link - közlöm végül vele és most először valami kisfiús mosoly jelenik meg az arcomon. Régen volt, hogy bárkinek is be kellett mutatkoznom. Két éve kaptam egy új magántanárt, talán akkor. Azóta sem volt rá szükség.
Most viszont amúgy sem ismerkedni jöttem. A gép a lényeg és az, hogy lerendeljem azt a makettet, amíg az akció tart. Már pötyögöm is be az URL címet. Az ujjaim elég gyakorlottan szaladnak végig a billentyűzeten. Viszont amint lenyomom az entert és a gép tölteni kezd, teljes testtel hátrafordulok. Nem mintha szükség lenne arra, hogy meggyőződjek, rajtam tartja a szemét. Már megszoktam, hogy mindig figyel valaki. De attól még furcsa, hogy most ezt egy idegen teszi. Egy pillanatra a tekintetem az övébe vésem, majd lesütöm a szemem és egy lemondó fejrázás kíséretében, egyetlen szó nélkül fordulok vissza... és ezzel a mozdulattal fel is borítom a kis csésze kávét. Persze, hogy a kezemen landol a forró ital. Odanézek és látom, hogy vörösödik a bőr, de nem érzem. Fájnia kellene? Volt ez olyan forró? Nem számít. Meg sem próbálok úgy tenni, mint aki megérzi. Amúgy sem vagyok jó színész. Csak beletörlöm a fekete nadrágomba. A következő pillanatban már látom, hogy valaki elég sietősen indul meg felénk egy darab piros ronggyal.
Nekem pedig egyetlen gondolat jár a fejemben: újabb értékes perceket veszítek a szabadidőmből.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Internet coffee shop 04.12.13 15:20

Hát tényleg nehéz lenne kinézni belőlem, hogy a számomat akarja elkérni és nem is kell e téren csalódnom. Elég jól fel tudom már mérni, hogy ki mikor mit akar tőlem, itt pedig most elég nagy a tömeg ahhoz, hogy a gépemet akarja elkérni. Vagy én voltam a legszimpibb neki, vagy a legkevésbé veszélyesnek tűnő, vagy... áh igen, én ülök a legközelebb a bejárathoz, ezért kézenfekvő volt. Totál világos a helyzet. Ennek ellenére mégis csak mosoly játszik az arcomon, amikor értetlenkedve néz rám a szavaim után. Akárhogy is, de néha azért jó, amikor valaki nem pont azzal indítja a beszélgetést - bár ezt annak is csak nagy jóindulattal lehetne nevezni -, hogy milyen úton-módon akar felszedni. Kész felüdülés, de komolyan!
- Jól van, jól van, sejtettem. Ülj csak le. - bólintok még mindig mosolyogva, és szépen el is tolom magam az asztalról a saját ablakocskámat letéve a tálcára, aztán innentől már az övé a pálya. Nem sajnálom tőle azt a pár percet, amíg nézelődni akar valamit, meg hát amúgy se sietek igazán sehova. De azt már igazán nem tagadhatja meg tőlem, hogy ne nézzem, hogy mit csinál, ha már az én időmet fogyasztja. Ha meg mégis, hát majd szól, hogy zavarom. Maximum ha más nem hát elfoglalom magam addig és flörtölgetek a pultos sráccal, azt ő is értékelné gondolom. Azért a nevemet csak meg mondom, én valahogy így érzem helyén valónak, meg amúgy is... az új ismeretségek szerzésének az a lényege, hogy bemutatkozunk, bár valahogy az van az arcára írva, hogy ő nem így gondolja, vagy nem szokott új ismeretségeket szerezni, vagy nem is tudja, hogy hogyan kéne.
- Szóval Link, érdekes neved van, minek a rövidítése? No és... hoppá, egy mosoly! - nevetem el magam, hiszen eddig csak a komoly és az értetlenkedés látszott az arcán. Az fel sem merül bennem, hogy esetleg zavarhatom a nézelődésben. Mondtam már igaz, hogy úgyis szól, ha ilyesmire kerülne sor igaz? Szóval simán kérdezgetek, és nézem azt is a támlájára támaszkodva, hogy mit is csinál. Azért annyi van bennem, hogy ha épp a leveleit akarná elolvasni, akkor azért hátrébb lépnék és kicsit elhúznám a belem innen, de addig igazán nem muszáj. Meglepetten nézek rá, ahogy hátrafordul, de aztán egy szót sem szól.
- Szólj, ha zavarok, ennyire egyszerű. - de nem tágítok ám, amíg ki nem mondja. Ő pedig már fordul is vissza és ezzel a lendülettel dönti fel a kávémat, ami azonnal a kézfejére ömlik és hát én tudom, hogy az baromi forró volt, hiszen nem rég még inni próbáltam belőle és még fújva se ment túlságosan a dolog. Az viszont nagyon is meglep, hogy meg se moccan igazán, meg fel se kiált. Ennek rohadtul kellene fájni.
- Oh, basszus! - nem érdekel, még nem sikerül teljesen felfognom, hogy mit csinált. Csak a nadrágjába törli a kezét, amin totál vörös a bőr. A srác már jön is, hogy feltörölje a kávét, én pedig reflexből rángatom fel a székről ezt a Linket a csuklójánál fogva. - Hideg víz kell rá, mert tisztára felhólyagosodhat. Vagy tejföl, de az tuti, hogy nincs most nálad. - nem nagyon tűrök meg ellenállást, bár lehet, hogy próbálkozni fog. Csak megpróbálom elnoszogatni a mosdóig. Halálosan hidegen hagy, hogy éppenséggel a lány wc-be ráncigálom be, mert hát na azért én nem megyek be a fiúkhoz, a lányoknál meg mindenhol rendesen csukva van az ajtó, szóval ha még lenne is bent valaki, akkor se olyan nagyon ciki az.
- Nem fáj? - nézek rá értetlenül, miután sikerült betolnom a kezét a hideg víz alá. No persze az is előfordulhat, hogy nem jutunk el eddig, amennyiben kint nagyon ellenkezni próbál és nem hagyja, hogy berángassam, de azért én eléggé érvényre tudom ám juttatni az akaratomat, ha nagyon akarom.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Internet coffee shop 04.12.13 17:45

______________________________________________________________
Mások lehet, hogy kaptak volna az adódó lehetőséges én azért is megszerezték volna a telefonszámát, ha már így alakult. Az lehet a normális. De nekem nincs rá szükségem. Nem azért, mert nem lenne csinos, egyszerűen csak most nem azon jár az eszem. Eléggé lefoglalja az agyam az, hogy minél hamarabb begépeljem a címet, majd bejelentkezzek és megrendeljem azt a makettet. De még az első lépésig sem jutok el, amikor kénytelen vagyok újra felé fordítani a pillantásom és megszólalni. Valahogy meg sem lep, amikor újabb kérdést kapok.
- Lincoln - válaszolom tömören, majd elismétlem valamivel hangosabban is. Ha nem figyelek rá kimondottan, megszokásból halkítom le a hangom. Meg nem tudom magyarázni miért, de megjelenik az arcomon egy kisfiús mosoly. Legalábbis Mary állandóan így nevezi, amikor ilyen arcot vágok. Egy pillanatra oldalra döntöm a fejem, ahogy olyan csodálkozva jegyzi meg Jenna, de a mosoly ettől még nem tűnik el. Csak akkor váltok újra komolyra, amikor a terminál felé fordulok és végre eljutok addig, hogy begépeljem a címet. Ezután viszont megint egy szünet következik. Megszoktam már, hogy állandó jelleggel érzem valakinek a tekintetét magamon, ez most mégis más. Hátrafordulok, egy hosszú percig a kedves szempárba fúrom a tekintetem, de nem szólok semmit. Akkor sem, amikor ő igen. Mintha meg sem hallottam volna az előbbi szavait, úgy fordulok vissza és végre bele is fognék a rendelésbe, ha nem vette volna el valamilyen szinten az eszem az előbbi kis közjáték. Nem figyelek eléggé, nem vigyázok magamra... sikerül kiborítani a csésze kávét, ami nagyon egyértelműen égeti a kezemet. Csakhogy én nem érzem. Meg sem próbálok úgy tenni, mintha megőrjítene a fájdalom. Miért tenném? Úgysem tudnám hihetően megjátszani.
Jennát viszont elég egyértelműen megváltoztatja a dolog. Meglepően gyorsan kapcsol és a srác is, aki megindul felénk egy piros ronggyal, hogy megelőzze a billentyűzet tönkretételét, amerre vékony kávécsík indult meg. Az már engem is meglep, amikor érzem a szorítást a csuklómon. Értetlenül emelem fel a tekintetem, de valószínűleg ő ezt nem figyeli. Már éppen kinyögném, hogy nem kell, de valami hólyagokról kezd el beszélni, én pedig rögtön kapcsolok. Ha hólyagok lesznek a kezemen, akkor semmi esélyem nincs arra, hogy elrejtsem Mary vagy Robert elől. Így is elég valószínűtlen, hogy képes leszek nekik hazudni, amikor megkérdezik, hogy történt-e valami. De ezzel ráérek később foglalkozni. Most az köt le, hogy ne essek el a saját lábamban, ahogy Jenna húzni kezd maga után, továbbra is szorítva a csuklómat. Vajon ennek is fájnia kellene? Szorít olyan erősen?
Eszemben sincs tiltakozni. Megszoktam, hogy vezetnek és irányítanak. Túl sok különbséget most nem látok aközött, hogy ki csinálta eddig, és most ki teszi. Teszem egyik lábam a másik elé, próbálok nem elhasalni és a következő percben a női mosdóban találom magam, miközben hideg víz folyik végig a kezemen.
- Kellene? - kérdezek vissza reflexből, majd megrázom a fejem, újra felvarázsolok egy mosolyt. Olyan vicc ez, amit ő biztos, hogy nem ért.
- Persze, hogy fáj, csak jól bírom - adok végül valami értelmesnek mondható választ, de mint mondtam, pocsékul színészkedek, hazudni meg egyáltalán nem tudom. Ahhoz, hogy ez a szöveg hihető legyen, legalább ökölben kellene lennie a kezemnek, vagy egy fájdalmas grimasznak az arcomon, nem továbbra is egy kisebb fajta mosolynak. Nem tehetek róla, hogy még mindig a saját kis viccemen mulatok.
- Most már...? - nézek a kezemre, amin még most is látszik, hogy elég vörös a bőr. De hólyagokat nem látok. Vagy csak nem figyelek túlzottan. Nem sűrűn történik ilyen, de jobban leköt az aggódó tekintet, mint a saját kezem, vagy az, hogy kitaláljam, hogyan magyarázom ki otthon.
- A terminál számol és le fog járni az idő, anélkül, hogy használnánk az internetet - juttatom eszébe. Neki talán ez nem számít, de nekem igen. Ennek jut hely a fejemben, a égésnek a kézfejemen, nem.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Internet coffee shop 04.12.13 20:43

Nem hagyom ám csak úgy gépezgetni, hogy velem meg egy szót se vált, mert igenis érdekel, hogy honnan jött ez a név. Ki tudja lehetne több mindennek is a rövidítése, vagy akár eleve lehet ez is a neve. Ma már mindent lehet hallani, szóval semmin sem lepődöm meg. De mivel érdekel alap, hogy megkérdezem. Azért persze a rövid válasz nem villanyoz fel, bár persze nem is tudom... nem fejthette ki a neve pontos történetét sem, ezt sem várhatom. Fene tudja, hogy mit vártam, nem ehhez vagyok én szokva mások részéről, főleg pasiktól. Szóval csak hümmögök és inkább figyelem tovább, amit működik a gépen, vagyis a gépemen. Arra már csak felszökik kissé a szemöldököm, hogy szinte farkas szemet nézünk pár pillanatig, de aztán meg se mukkan. Oké, komolyan jó lenne, ha néha lehetne olvasni mások gondolataiban, mert igazán érdekelne most, hogy mi a fenét gondolhat. De sajna nem megy az ilyesmi, úgyhogy csak figyelem tovább mit csinál. Vagyis figyelném, mert közben sikerül remek módon kiöntenie a kávét, még hozzá a kezére, de mintha nem is nagyon fogná fel, hogy mi történt, amit persze nagyon nem értek. Homlok ráncolva próbálom felfogni pár pillanatig az egészet, aztán már ragadom is meg a kezét, hogy a mosdó felé húzzam. Persze nem erősen, nem vagyok én egy díjbirkózó típus, csak úgy épp annyira, hogy jöjjön szépen velem. Be is nyomom a hideg víz alá a kezét, amikor beérünk. A visszakérdezését nem is értem, csak összehúzom a szemöldökömet és értetlenkedve meredek rá.
- Ennyire jól nem bírhatod? Olyan mintha... mintha nem is éreznéd. - nem értek én ebből semmit és eléggé lehetetlenül hangzik az, amit mondok, legalábbis számomra, de azt nem hiszem el, hogy ennyire magas lenne a fájdalom küszöbe. Ez azért rohadtul tud fájni. Forráztam már le magam, az szinte mindenkivel előfordul kisebb-nagyobb mértékben élete során. Legalább fel kellett volna szisszennie, vagy bármilyen reakció az arcán. Ennyire nem létezik, hogy ki tudja zárni a fájdalmat, ha csak nem valami fakír, vagy mi a szösz. Arról nem is beszélve, hogy közben még mosolyog is, ami meg végképp nem fér ezzel össze, amikor a bőr is tuti, hogy eléggé húzódik most a kézfején.
- Most már jobb lesz, még egy kicsit tartsd ott, aztán megtörölheted, de baromira érzékeny lesz a bőr egy csomó ideig, és mázlid van, hogy nem lett durvább. Főleg, hogy beletörölted a nadrágodba! - jesszus, azt se értem, hogy ilyet hogy lehet, amikor eleve vörös a bőrös nem törölgeted még bizonyos helyekre is. Erre meg a géppel jön nekem. Hát erre már igazán nem tudok mit mondani, halálosan hidegen hagy, amikor most égette meg magát ilyen csúnyán. Hát nem tök mindegy az a pár perc, ami esetleg pocsékba megy? Majd villantok egy bájos mosolyt a pultos srácra és már el is van intézve, meg tudom én az ilyen dolgokat könnyen oldani.
- Te most a kezed miatt aggódj inkább, mit számít az idő odakint? Hát akkor addig pörög az óra és kész. - megrázom a fejem, tényleg nem vágom, hogy lehet azt annyira fontosnak venni. Aztán végül sóhajtok egyet, és szépen megfogom a kezét miután megtörölte, hogy megnézzem magamnak hogyan is néz ki. - Pár nap alatt jobb lesz, de még tuti, hogy piros marad pár órát, aztán meg húzódni is fog rendesen. - mondom automatikusan, amit tudok ezekről a dolgokról, bár persze az utóbbi info neki semmit sem fog számítani, ha jól sejtem. Persze nem fogom visszatartani, ha vissza akar menni a géphez, az már az ő dolga, csak hát... mégis csak aggódóm, végülis az én kávémmal öntötte le magát és ha jól sejtem, akkor azért, mert annyira néztem.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Internet coffee shop 04.12.13 21:29

______________________________________________________________
Teljesen természetes, hogy nem beszélgetni jöttem ide. Megvagyok én anélkül is. Ezért épphogy csak válaszolok a kérdéseire, olyan röviden és lényegre törően, ahogy csak lehet. Egy mosoly azért mégis megjelenik időközben az arcomon, ami egészen addig tart, amíg vissza nem fordulok a terminál felé, azt remélve hogy megnyithatom az oldalt, majd leadhatom a rendelést. Csak az első lépésig jutok. Képtelen vagyok tovább folytatni. Érzem a figyelő pillantását. Nem mondhatnám, hogy zavar, mégis megállok és hátrafordulok. Végül persze egy szót sem szólok. Nem azért, mert nem merek - áh, dehogy azért -, inkább az az ok, hogy nem látok okot, miért ne nézhetné, ahogy rendelek? Pár perc az egész, utána már úton is vagyok haza, ahol Mary már az kapuban vár. Ebben biztos vagyok.
Csakhogy nem mennek ilyen könnyedén a dolgok. Fordulok, a forró kávé pedig landol a kézfejemen. Nem érzek semmit, de mindenki más tekintete felém irányul, köztük Jenna aggódó pillantását és magamon érzem. Egy pillanattal később pedig már a szorítását a csuklómon, ahogy maga után húz a női mosdó felé. Eszemben sem jut tiltakozni vagy meggyőzni arról, hogy mindez nem szükséges. Részben azért, mert azokat a hólyagokat tényleg nem lenne rossz elkerülni.
Mikor már a víz alatt van a kezem, már megszólalok, de most is csak azért, hogy válaszoljak a kérdésére egy olyan viccet elsütve, amit csak én értek. Jót is mosolygok rajta, annak ellenére, hogy látom, számára nem olyan poénos a helyzet. Nem baj. Gyorsan kicsikarok magamból egy olyan választ, amit elvár és próbálom hihetően előadni.
- Hát... - kezdek bele, amikor hitetlenkedni kezd. Nem bírhatom ennyire jól? Vajon mennyire lenne hihető, ha most kezdenék jajgatni? Pár másodperc csend után arra a következtetésre jutok, hogy egyszerűbb vállat vonni, mint megpróbálni színészkedni.
- Orvos vagy? - döntöm oldalra a fejem, miközben le sem veszem a tekintetem a szemeiről. Szép... alig láthatóan megrázom a fejem, és inkább a kezem felé fordítom a fejem. Vajon letelt már az a kis idő, amíg a víz alatt kell tartanom a kezem? Megmozgatom az ujjaimat, ökölbe szorítom a kezem, majd vissza. Azon kívül, hogy tényleg húzódik a bőr, nincs semmi baj. Minden pont úgy működik, ahogy ezelőtt. Ebbe nem fogok belehalni.
- Csak a kávét töröltem le róla. Ha csak le akartam volna rázni, biztos, hogy nem szabadultam volna meg azonnal minden csepp forró löttytől - magyarázom kissé megkésve, miközben kihúzom a kezem a víz alól és ezzel a mozdulattal el is zárom a csapot. Csak utána kezd azon járni az eszem, hogy vajon erre képes lenne-e egy átlagos ember? Használni a kezét azután, hogy ráömlött egy csésze forró kávé? Bár most már teljesen mindegy, nem számít.
Az viszont nagyon is érdekel, hogy mi van a terminállal. Rendelnem kell, amíg még tart az akció. Ráadásul az ilyen gépek nem maradnak kihasználatlanul az idők végezetéig és még fizetős is. Meg is említem, hogy jó lenne visszaindulni. Persze felőlem ő maradhat itt... izé... elvégezni... a dolgát, csak én mehessek. Mégis egy perc múlva is pont ott állok előtte, egy lábbal a külső lefolyón, miközben szárazra törlöm egy durva törölközőben a kezem. Nem mondta, hogy mehetünk, úgyhogy még ezután is maradok.
- Mary észre fogja venni - mondom magamnak, a megszokott hangerőt használva, ami neki talán suttogással, vagy jelen esetben valami motyogással egyenlő. Ekkor már sehol nincs az előbbi mosoly az arcomról. Elég látványosan aggódok amiatt, hogy otthon mit fognak mondani, ha ezt észreveszik. Mert észreveszik, ebben biztos vagyok. Sebesen jár az agyam, hogy hogyan mászhatnék ebből ki, de semmi használható nem jut az eszembe. Amíg viszont próbálkozok, egyetlen szó nélkül állok Jenna előtt és bámulok felé - de igazából keresztülnézek rajta.
- Gondolom, most jövök neked egy kávéval - vetem oda teljesen random, mikor belátom, hogy az előző gondolataim sehova nem vezetnek. Elég logikusnak tűnik, hogy fizetnem kell ezek után neki egy másik feketét. Ha elfogadja, könnyű dolgom van. Ha nem, még jobban járok, meg megmarad az apróm. De addig is, amíg dönt, megszokásból törlöm újra és újra bele a nadrágomba a kezem. Mind a kettőt. Észre sem veszem, hogy ezt csinálom. Két dolog jár még mindig a fejemben. Az egyik még mindig a lehetséges magyarázatok körül forog, a másik felemben viszont most tudatosul, hogy egy nővel beszélgetek! Egy nővel vagyok bent a női mosdóban! Egy olyan helyen, ahol nőkkel szoktak együtt lenni a menő férfiak, akik nem bírják ki, hogy elérjenek egy hotelszobáig.
Amint mindez végigcikázik a fejemben, az eddigieknél jobban feszengeni kezdek, de amennyire tőlem telik, próbálom leplezni. Legalább a tekintetem el tudnám róla szakítani!
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Internet coffee shop 05.12.13 12:26

Őszintén szólva nehezen viselem, amikor valaki ennyire megpróbál semmibe venni. Igenis ahhoz szoktam hozzá, hogy felkeltem mások érdeklődését. Nem direkt vagyok feltűnő, hogy mindig ez történjen, de attól még igen is megszoktam és nem tudok az új helyzettel mit kezdeni. Azért is beszélek hozzá és kérdezgetem, amire persze alig hallható rövidke válaszokat kapok csak maximum. Akkor viszont maradok itt szépen mögött, amúgy sem ülhetek nagyon le máshova, szóval igazán nem várhatja el, hogy pár lépéssel hátrébb nézzem a padlót és unjam halálra magamat. Kicsit fel is szökik a szemöldököm, amikor hátrafordulva néz, és megint csak nem szól semmit. Most már csak azért sem fogok elmozdulni innen! Na jó, ez a kijelentés akkor válik semmissé, amikor sikeresen magára önti a kávémat, és a tetejében még csak nem is csinál semmit. Komolyan képes lenne simán tovább verni a billentyűzetet a helyett, hogy rendbe szedné magát? Ez valami őrület! Nem marad más, mint hogy én ragadom csuklón és húzom el a mosdó felé amíg a pultos srác szépen feltakarítja a kiömlött kávét. Kap persze ez bájos mosolyt, szinte már én kérek elnézést Link helyett azt hiszem, de mintha nem igazán lenne a helyzet magaslatán. Ez csak akkor válik még nyilvánvalóbbá, amikor a víz alá is én dugom a kezét, ő pedig semmiféle grimaszt nem vág, mintha tényleg nem is fájna neki. Pedig ez rohadtul tud fájni. Nem értem! Kitartóan várom a választ, annak ellenére, hogy ő hallgat, én akkor sem vagyok hajlandó ezt csak így egyszerűen kezelni. Jó, hogy nem égette le jobban a bőrt a kezéről!
- Nem, dehogy vagyok orvos. El se végezhettem volna egy orvosit ennyi idősen. De attól még nem értem, hogy... hogy mi van. - akadok el a végén kicsit. Tényleg nem vágom a helyzetet, és hát dehogy vagyok orvos. Húsz vagyok, nem lehet elvégezni egy orvosit ennyi idősen, maximum ha zseni az ember, az pedig rám egyáltalán nem jellemző. De attól még nagyon is érdekel, hogy mi ez az egész furcsaság. Lehet, hogy kesztyű van rajta, csak annyira spéci, hogy nem is látszik? Vagy... műkeze van! De ott még csak nem tartunk, hogy ennyire modernre megcsináljanak valamit, hogy még bőr is van rajta, meg minden. És nem volt olyan a csuklója tapintása sem, mintha nem lenne igazi. Láthatóan ráncolom a homlokom, ahogy próbálok valami érthető magyarázatot találni, de nem nagyon megy.
- De a rázással legalább hűtöd. Vagy eleve fel kellett volna pattannod és kijönni ide, vagy... a férfi mosdóba na. - mert hát ugye az a helyzet, hogy most nem pont ott vagyunk, ahova amúgy egyedül ment volna ki, hogy lemossa a kezét. Bár ez engem cseppet sem zavar, amúgy is ez egy netkávézó, általában sokkal több pasit látni itt, mint csajt, nem hiszem, hogy hirtelen tömegek akarnának bejönni ide, akiket akadályozunk az itt létünkkel. Az viszont igazán nem érdekel, hogy odakint pörög a számláló, fontosabb, hogy rendben legyen a keze és kész. Megvárom, amíg megtörli a kezét és persze megint alig értek valamit, abból amit az orra alatt motyog.
- Hm? - lépdelek mellé és miután megtörölte a kezét szépen magamhoz is ragadom, hogy megnézzem milyen állapotban van. Nem vészes, talán már nem volt annyira forró a kávé, pár perc alatt valamennyit hűlt, de akkor is kelleni fog ennek jó idő, mire teljesen eltűnik a vörösség, meg nem lesz érzékeny a bőr. A szavai hallatán konkrétan leejtem a kezét. Az előbb a gépen járt az esze, most meg a kávé a legfontosabb? Én, ha most égettem volna meg a kacsómat, akkor tuti ziher, hogy nagyjából hidegen hagyna minden más.
- Hagyd a fenébe, majd veszek egy másikat, bár azt már lehet, hogy nem itt, mert láthatóan nem valami veszélytelen összehozni a billentyűzetet a kávéval. - igen, lehet hogy az lesz a legjobb, ha ahogy terveztem elmegyek majd kajálni és szépen szerezek magamnak majd ott egy másik kávét. Észre sem veszem, hogy a kezét folyamatosan a nadrágjába törölgeti, miközben elvileg már száraz és ez még fájna is egy normál embernek, nekem legalábbis tuti biztos. Az viszont feltűnik, hogy még mindig nem moccan, pedig végülis már készen vagyunk, így aztán csak elmosolyodom kicsit, és az ajtó felé intek az állammal.
- No akkor irány a gép, hiszen az előbb még annyira oda voltál érte, vagy szeretnél még valamit? - hirtelen lendületből hajolok felé egy kacér pillantással, de aztán csak egyszerűen a kilincs az, amit megcélzok, hogy lenyomjam és kitárjam előtte az ajtót. Látom ám, hogy kissé feszeng, és nem akarok igazán gonosz sem lenni, de azért ennyi csak belefér nem? Nem fogom megerőszakolni a mosdóban, vagy ilyesmi, nem kell félni tőlem ennyire. - Ha akarok elmesélheted a haverjaidnak a neten, hogy ma egy csajjal voltál a női mosdóban. - nevetem el magam aztán. Valahogy van egy olyan sejtésem, hogy mi járhat a fejében, amitől ennyire lefagyott, főleg mert nekem már éppenséggel volt efféle kis kalandom, bár mondjuk nem egy netkávézóban, itt ahhoz túl kicsi az alapzaj. Az meg lerí róla, hogy nem az a nagy macsó típus, vagy ha mégis akkor állati jól álcázza ezzel a bizonytalan kis tekintettel.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Internet coffee shop 06.12.13 13:57

______________________________________________________________
Meg sem fordul a fejemben, hogy tiltakoznom kellene az ellen, amikor Jenna megragadja a csuklómat és berángat a női mosdóba. Ide sem jöttem volna be magamtól soha, az is biztos. De most itt állok, a kezem jófiú módjára ott tartom a hideg víz alatt és várok. A szükségesnél többet még most sem mondok, de jót mosolygok a saját kis viccemen. Ő persze értetlenül néz rám, majd mégis adok valami olyan magyarázatot, ami elfogadható válasznak minősül és nem szül újabb és újabb kérdéseket. Én viszont felteszek egyet. Pont úgy beszél, mint Mary, miután a sokadik orvosi könyvet böngészte végig. Amikor persze megkapom a választ, már én is rájövök, hogy elég hülye feltételezés. Akarva, akaratlanul is lesütöm egy pillanatra a tekintetem. Nem orvos. Már azt sem tudom, miért tűnt ez annyira fontosnak, hogy megtudjam. Agyalás és ahelyett, hogy a padlót bámulnám a lábam előtt, inkább a kezemre téved a tekintetem. Vajon kihúzhatom már a víz alól? Ennyi elég kell legyen ahhoz, hogy ne jelenjenek meg rajta hólyagok? Bármi is a sejtésem, addig nem teszem meg, amíg ezt ő nem mondja. Minden egyes szavát úgy követem, mint valami felsőbbrendű utasítást. Ezt szoktam meg.
Amikor viszont elhangzik, hogy elvehetem a kezem, meg is teszem, majd az egyikkel a csapot zárom el, másikkal a törölköző után nyúlok. Kicsit sem finomkodva törlöm meg, miközben magamhoz képest elég hosszan kezdek magyarázatba. Az ő válaszára viszont újra hallgatásba burkolózok és vállat vonok. Ez amolyan mindenre tökéletes reakció. A vállvonás. Azt az apró megjegyzést viszont már nem bírom magamban tartani, hogy Marytől kapok a fejemre, amiért nem vigyáztam. Ha tényleg vörös marad a kézfejem, ő biztos észreveszi és búcsút mondhatok ennek a kis szabadságnak. Marad a fuvarozás és az állandó felügyelet. Kényelmes, de valahol zavaró is.
- Se... semmi - mondom kissé akadozva egy fejrázás kíséretében és hagyom, hogy megvizsgálja a kezem. Közben pedig szép lassan elönt a bűntudat. Ha egy kicsit jobban vigyáztam volna... ha csak egy kicsit...
Inkább az elpocsékolt kávé felé terelem a gondolataimat. Hamar össze is rakom, hogy mit kellene most mondanom. Elég könyvet olvastam ahhoz, hogy tudjam, tartozok neki a kiöntött fekete miatt. Mégsem fogalmazok úgy és olyan magabiztosan, ahogy kellene. Más megtenné, de én nem. Erősködnöm kellene, amikor elutasítja? Talán. De nem teszem meg. Az ő döntése.
- Igazából a billentyűzetnek nem lenne baja, hacsak nem közvetlenül ráömlik. Az asztalról nem tud befolyni, így nem menne benne tönkre semmi - magyarázom teljesen mellékesen és talán feleslegesen is. Ez az utolsó józan gondolatom. Most már indulnunk kellene. Vissza a terminálhoz, hogy befejezzem a rendelést - vagyis inkább végre elkezdjem -, de a lábam nem mozdul. Fogalmam sincs, hol jártam eddig, hogy nem vettem észre, egy elég szép nővel állok itt a mosdóban, teljesen kettesben. Nem tudom elrejteni, mekkorát nyelek és azzal is csak próbálkozok, hogy kevésbé feszengjek előtte. Eddig csak arra vártam, hogy azt mondja, induljunk, de most már nem vagyok abban biztos, hogyha kimondja, mozdulni fogok majd. Nagyon, nagyon izgató a gondolat, hogy végre... egy ilyen nővel, mint ő... Nem mondom, egy pillanatra elakad a lélegzetem, amikor megkérdezi, hogy szeretnék-e még valamit. Mi az hogy! Nagyon is szeretnék, de ezt közölni vele... Se bátorságom, se elég önbizalmam nincs. Talán ha nem szalasztom el a lehetőséget, nem a kilincset nyomná le egy pillanat múlva én pedig nem felejtenék el levegőt venni a hirtelen közelségétől.
Ahogy kitárul az ajtó és beszűrődik a kinti alapzaj, levegőt préselek a tüdőmbe és végre valahára megindulok előre - szinte menekülök. Még szerencse, hogy végig mögöttem jön, így nem láthatja, hogy mennyire szerettem volna tőle még valamit ott bent. Annyira, hogy a fülemben még mindig hangosan dobol a vér és alig hallom a szavait. Egy bólintással azért még próbálkozok, majd le is ülök a székre és annyira előre hajolok, amennyire lehet, így egészen közelről nézem a monitort. Csak pár kattintás, az ujjaim villámsebesen szaladnak végig a billentyűzeten. Egy percbe telik az egész és már ott is van előttem a rendelési felület. Majd az üzenet is felvillan, miszerint az akciónak vége.
Mozdulatlanul bámulom a képernyőt. Újra és újra elolvasom a kis szöveget. Képtelen vagyok elhinni, hogy lekéstem róla. Mindenről megfeledkezve dőlök hátra a nem épp kényelmes székben és az űrhajós órámra nézek. Egész van. Vége. Tényleg vége.
- Azt hiszem, ezt lekéstem - motyogom az orrom alatt és, amint kimondom, tényleg valósággá válik.
- Én... akkor megyek. Köszönöm - mondom és próbálok valamivel hangosabban beszélni, hogy ő is érthesse. Tényleg indulok és felkészülök az aggódásra, ami otthon fogad majd.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Internet coffee shop 06.12.13 15:48

Oh, hát már komolyan idegesít, hogy ennyire keveset beszél, vagy csak én beszélek túl sokat? Hát a fene tudja, lehet hogy valahol mindkettő igaz, de attól még igenis zokon veszem kissé, hogy alig mondd valami érthetőt, vagy a legjobb esetben is csak motyog valamit az orra alatt, miközben én itt játszom a hős mentőangyalt, mire mintha nem is lenne szükség. És végül még csak választ sem ad erre az egész égetés dologra, mert mintha tényleg nem is érezte volna. Kissé azért morcosan pillantok rá, ahogy nekiáll megtörölni a kezét és csak nem ad nekem semmiféle elfogadható magyarázatot. Végülis inkább csak mondom, hogy mit csináljon, de valahol mélyen mégis csak úgy érezem, hogy jogos lesz valamiféle röpke bosszút állnom ezért. Na majd abból tanul szépen! Attól függetlenül, hogy egészen kis cukinak tűnik ezzel a kis esetlen stílusával, de akármennyire is lehet cuki valaki, ha ennyire semmibe vesz, azt igenis nem viselem túl jól. Arról már nem is beszélve, hogy ha van egy édes kölyökkutyád, rá is mérges leszel, ha szétrágja a kedvenc cipődet igaz? Maximum könnyebben bocsátasz meg neki, ha rád néz a nagy borjú szemeivel.
- Semmi-semmi... persze, könnyebb nem válaszolni. - jó azért egy kis sértettség már határozottan érezhető a hangomból. Őszintén hidegen hagy a kávé, meg az, hogy kint közben pörög az idő az órán a gépemnél. Egyik se érdekel, az sokkal fájóbb pont, ha valaki nem válaszol nekem normálisan, sőt érezhetően semmibe vesz. Nagyon-nagyon zavar és ezt még lehet, hogy látná is rajtam, ha kicsit figyelne és nem a kezét törölgetné olyan nagy vehemenciával, hogy majd le jön a bőr a kézfejéről. Erre is csak felszökik kissé a szemöldököm, és már nagyon fogalmazódik meg a fejemben, hogy mit is fogok tenni. Most már csak azért is, főleg mert érezhetően nem moccan. Mintha csak arra várna, hogy én adjam meg az utasítást, hogy mehet. De hát nem vagyok én se az anyja, de a kiképzőtiszte, vagy mi a franc.
- Ez igazán megnyugtató, most már nem fogom magam álmatlanul dobálni éjszaka. - rázom meg a fejem, de aztán mégis csak egy mosoly kúszik az arcomra. Lehet haragudni úgy igazán egy ilyen esetlen kis alakra? Mert hát nagyon erősen annak tűnik, főleg miután ha jól sejtem leesik neki a tény, hogy hol van és kivel. Bár azért az nem túl gyakran fordul elő, hogy valakik egy netkávézó mosdójában esnek egymásnak, itt ahhoz túl nagy a csend. Minden kihallatszana, és azért az mégis csak kellemetlen tud lenni, legalábbis a kintieknek tuti. Azért egy kicsit mégis csak megtréfálom, amikor egészen közel hajolok hozzá, hogy kinyissam mögötte az ajtót. Sikerül elfojtanom a kuncogást, csak egy mosoly jelenik meg az arcomon, amikor még csak levegőt sem vesz. Ha jól sejtem, ha vannak ismerősei mondjuk a neten, akkor lesz mit mesélnie. Valahogy olyannak nézem, aki naphosszat ezekkel a fura játékokkal tölti az idejét, vagy mit tudom én. Sosem voltam kifejezetten gépfüggő, valahogy én a valóságban szeretem élni az életemet, nem pedig egy szobába bezárva.
Amikor kiérünk egy bájos mosolyt villantok a srácra, aki már közben totál szépen eltakarított mindent. Bólintok is a kérdésére, hogy minden rendben van-e, aztán mintha mi se történt volna, szépen ugyanúgy megtámaszkodom a szék támláján, mint ahogy pár perccel ezelőtt. Nézem, amit csinál, hiszen előzőleg sem szólt, hogy zavarná, akkor meg miért is ne?
- Mi volt ez amúgy, mit késtél le?- hajolok kicsit előre a válla felett, amíg még nem áll fel. Mostmár tényleg kíváncsi vagyok. Aztán pedig tényleg csak úgy le akar lépni. Felszökik kicsit a szemöldököm, és valahogy nem igazán tetszik, hogy ezt csak így ennyiben hagyjam.
- Héj-héj! Lenyúltál az időmből és kiöntötted a kávémat, jössz nekem minimum egy... hm... mondjuk ebéddel? - döntöm kicsit oldala a fejem. Láthatóan a pultos srácnak lefagy az arcáról a mosoly. Azt hiszem ő szívesen eljönne velem egy ebédre, csak hát éppenséggel dolgozik, de minden bizonnyal nem értékeli a helyzetet, hogy helyette egy ilyen finoman szólva is fura srácot hívok el, mert hát ez a lényeg, én hívom el kajálni. Nem ragaszkodom ám ahhoz sem, hogy meghívjon, de na akkor is, most csak úgy elhúz mindenféle magyarázat nélkül? Nem felejtettem ám el ezt a kéz dolgot. Szóval igenis megállok előtt, hogy ne surranjon ki csak úgy.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Sponsored content



TémanyitásTárgy: Re: Internet coffee shop

Vissza az elejére Go down

Internet coffee shop

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
4 / 8 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

Permissions in this forum:Válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
PRISON FRPG :: Város :: Belváros :: Szórakozóhelyek, kaszinók-
Új téma nyitásaHozzászólás a témához