welcome to prison frpg
üdvözlünk
lépj be las vegas-ba!
Amikor meghallod a nevet: Las Vegas, mi jut először eszedbe?
Kaszinók? Féktelen bulik? Black jack? Roulette? A lehetőségek tárháza végtelen, a kaszinók sora gazdagokat dönt mocsokba...
Azonban egy valamire senki sem gondol. Miután a kaszinóban megszeded magad zöldhasúval, nem árt vigyázni a haza úton; Las Vegas sem másabb, mint a többi város. Vannak rosszfiúk és rosszlányok is, akik képesek bárkivel végezni, ha úgy tartja kedvük. Vannak drogosok és más szenvedélybetegek, akik képesek ölni is azért, hogy megkapják a napi adagjukat. Táncosnők és krupiék, akik egy szempillantás alatt elveszik mindenedet. Prostituáltak és maffiózók, akiknek már, ha csak a nevét tudod, már veszélyben vagy. Mi a közös bennük? Egy rossz mozdulat, egy alaposan át nem gondolt lépés, és máris a börtönben találják magukat, ahonnan megszökni, még senkinek sem sikerült...

facebook csoportunk
lépj be
las vegas téged vár
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
csacsogda
súgj nekem egy titkot...
promónk
csak tekintsd meg!
új posztok
kaptál választ?
Happy birthday
Michael Quenell
03.03.18 11:44
a legaktívabbak
a legtöbb posztot írók
Admin (2134)
 
Lyna Hill (781)
 
Desmond Drescher (649)
 
Cassandra Drescher (599)
 
Chad Donaghue (561)
 
Charlotte Collins (493)
 
Jennifer Ariadne Lively (451)
 
Aurora Rossum (399)
 
Veronica Chloe Foster (389)
 
Helena Nina Lemmer (273)
 
Top posting users this month
Benjamin Tate Hunter
 
Simon Whitlock
 

Share| .

Elhagyatott gyár

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
2134
Join date :
2012. Jan. 27.

Admin


TémanyitásTárgy: Elhagyatott gyár 25.06.12 2:24

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://prison.forumsr.com



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Elhagyatott gyár 27.06.12 20:14

Cameron

Még a nap folyamán bejelentés érkezett egy szemtanútól, hogy a külváros egy mellékutcájának elhagyatott gyárából különös zajok szűrődnek ki. Már akkor furcsának tartottam az esetet mikor megemlítették az őrsön, sőt, legszívesebben fennhangon elnevettem volna magam, hogy na mi van, megjelentek az alienek? De inkább nem tettem semmi óvatlan megjegyzést, inkább csak biccentettem azzal a felszólítással, hogy a nap folyamán kimegyek.
Na igen, csak most így este fél kilenc magaslatában sikerült sort kerítenem, ugyan is számtalan papírmunka várt még rám az őrsön, emellett a CIA-val is volt pár megbeszéletlen ügyem, többek között a repülőgép, aminek érvényes jegyét a mai nap folyamán el kellett volna küldeniük. De sajnálatos módon elkallódott, így holnap reggelig futár fogja nekem házhoz vinni. Na remek, még egy ok arra, hogy ne aludjak az éjszaka.
Mély sóhaj kíséretében parkolom le a fekete kocsit a gyár egy félre eső részén, hogy az ne legyen olyan feltűnő. Nem bocsánaték meg magamnak, ha egy karcolás is esik rajta ebben a lerobbant porfészekben valamelyik huligán miatt. Még az is megeshetne, hogy addig kergetném, míg mindketten bele nem halunk a kimerültségbe. Határozottan csapom be magam mögött az ajtót, majd azt beriasztózva indulok el a gyár egy már nem létező ajtaja felé hamis reményeket táplálva, miszerint nem lesz itt senki. De tekintettel arra, hogy az elmúlt két hétbe nem kellett se kergetőznöm, se lövöldöznöm, most igen csak rám férne, már csak stressz levetés szempontjából is. Persze nincs szándékomban megölni senkit, de legalább fellélegezhetnék. Megigazítva a fémmel kibélelt egyenruhámat lépem át a fémküszöböt odafigyelve arra, hogy csizmám ne csapjon nagyobb zajt. Komolyan, néha úgy érzem magam mint azon krimi sorozatokba, melyekben a nagydarab néger csókákat szokták kipáncélozott sötétkék FBI-os ruhába bújtatni, ha netalán tán lövöldözésre kerülne a sor, akkor a veszélyeztetettebb pontokon ne sérüljön, így csak a kar és a lábak vannak ruhával fedve. Persze az én "tökéletes" harci felszerelésemet, a fémcsatokat, fémlapokat, két fegyvert és vészhelyzet töltényeket a CIA rendelte el. Bevallásuk szerint nem lenne szerencsés egy ügynök elvesztése, így fő a biztonság. Én pedig rábólintottam a felesleges túlsúlyra amit képesek voltak rám aggatni.
A vészjósló néma csendet az övemre erősített adó-vevő recsegése töri meg, mire egy pillanatra meg is fagy az ereimben a vér, de reflexszerűen nyúlok érte és emelem a számhoz.
- Graham? Talált valamit? - érdeklődik a központ kíváncsian. A háttérben csak a néma csendet lehet hallani.
- Nem, eddig tiszta. Semmi nyoma annak, hogy bárki lenne vagy akár járt volna itt - adok pontos helyzetjelentést, miközben összeráncolt homlokkal ismét körülnézek.
- Kiküldtem a környékre két járőrkocsit, ha valami gond lenne, jelezzen!
- Nem lesz semmi gond, megoldom - ezzel teljesen elnémítom a fekete kütyüt, ami elvileg tilos. De ahhoz, hogy nyugodtan végezzem a munkámat, elszeretném kerülni az idegeskedő, kíváncsi munkatársak jelenlétét.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Elhagyatott gyár 27.06.12 21:09

A tegnapi kilógásunk alkalmával futottunk össze Kicsi Joeékkal, akik igen csak kecsegtető hírekkel örvendeztettek meg minket, így nem volt okunk arra Connorral, hogy megint úgy helyben hagyjuk őket, hogy aztán másfél hónapig feküdjenek ágyhoz kötve, repedt, zúzódott bordákkal és enyhe agyrázkódással. Az ilyen helyzetek ám csak az igazán nagy szo*ások! A kórházban fekve aztán sehogy sem tudsz hozzájutni a napi adagodhoz, Kicsi Joeék pedig durvábban tolják, mint mi Connorral.
Na, de hogy tovább haladhassunk.
Azt mondták, hogy várják ma egyikünket annál az elhagyott raktárnál, amit még fél évvel ezelőtt gyújtottunk meg. Tök jó volt távolból nézni. Máris sokkal barátságosabb formát öltött az a környék. Legalább kellőképp ki volt világítva, ha már abban a kerületben spórolnak az utcai világítással a smucigok. Semmi erős anyagról nincs szó ezennel. Csak egy kis fű, az is meglehetősen vékonyka áron, így mindenképp megéri. A piszkos munka természetesen már megint az enyém. Connor egyáltalán nem hajlandó még az anyagért sem kimozdulni. Persze, végül is kényelmesebb, ha a nővéred házhoz hozza, neked pedig egy lépést sem kell érte tenned. Aha, hát most megszívtad pajti! Rendesen meg foglak dolgoztatni minden egyes szálért. Szálért??? Fenéket! Minden egyes slukkért! Hát nehogy már! Na, de hogy az édes bosszúmat be tudjam teljesíteni, ahhoz előbb hozzá is kéne jutni a kis finomsághoz, ami remélhetőleg alig 5 perc múlva be is fog következni, mivel már legalább fél órája itt várok, és eddig még mindig sehol senki. Rohadjak meg, hogy kicsináltam a mobilomat!
Unalmamban már öt ablakot –ami még úgy ahogy normális állapotban volt-, bedobtam kővel és felborítottam egy-két kukát is, de valamiért egyáltalán nem érzem magam ezektől jobban. Sőt, mi több! Érzem, hogy egyre inkább csak nő bennem a feszültség, ami Kicsi Joeékra nézve semmikképpen sem jelent sok jót. Ha most felültettek azok a férgek, nem lesz hála abban, amit később kapni fognak érte, az már biztos, és ezt ők is tudják. Tapasztaták is nem egyszer, szóval nem is értem, hogy miért hívják ki maguk ellen újra a sorsot.
De… mi a… franc? Mint egy… adóvevő. Akárki is vagy pajtikám, akárkit is keresel, lehetett volna annyi eszed, hogy valami kevésbé visszhangzó zónába vonulsz félre magyarázni abba a sz*rba.
Az egyik külön helység ajtófélfájához simulva nézem a termetes pacákot, aki pont háttal áll nekem.
Menj előrébb, még csak pár lépést, könyörgöm! Ez az! Jó, ott pont megállhatsz!
És ezzel az utolsó gondolattal együtt indulok el a férfi felé, szinte nesztelen léptekkel, és állok meg mögötte, az időközben előkerült pillangókésem markolatát a hátába nyomva.
-Ki küldött? – Mérem végig hátulról az oly’ sűrűn látott egyenruhát.
-… zsaru… - Teszem még hozzá a végéhez, egy tapodtat sem mozdulva mögüle.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Elhagyatott gyár 28.06.12 11:57



Sötét tekintetem többször is szemügyre vesz néhány sötétebb pontot a gyár területén, mintha legalább is valami azt súgná, valami abnormális dolog van ott. Soha nem hittem a paranormális jelenségekben, pedig volt már szerencsém néhány annak nevezhetőhöz. Így most se a talán-okkal vagyok elfoglalva, helyette rendíthetetlenül haladok előre, be a gyár területére. Mikor recsegni kezd az adó-vevőm, egy pillanatra megdermedek, elvégre ki az a vasidegzetű, aki még erre se rezzen meg? És akármilyen vaskos kötélből vannak az idegeim, még akkor is képes vagyok valamitől megrettenni, ami persze nem a halál. Már annyiszor volt szerencsém szembenézni vele, hogy kitárt karokkal várom azt ahelyett, hogy menekülnék előle. Sokan már rég abbahagyták volna az efféle melót, ha ennyiszer szembesülnek a halál sugallatával. De abban is biztos vagyok, nem minden ember olyan szerencsés mint én, hogy rátudok mosolyogni a fekete kucsmás jómadárra és meglépni előle. Csak nem volt olyan rossz ötlet beállni a katonaságba annak idején.
Ahogy fegyveremet visszateszem az övemre erősített tokba, máris az adó-vevő kerül a kezembe, amiben gyors társalgást folytatok egy fejessel az őrsön. Hihetetlen, hogy egy szeleburdi gyereknek néznek, pedig bizton állíthatom, többet láttam már életemben, mint az őrs összes rendőre együtt véve. Szememet forgatva bólogatok, miközben hallgatom a pasas dumáját, majd anélkül, hogy bármit is mondanék, kinyomom a készüléket és a helyére teszem.
Vaskos talpú csizmám csörgésével és annak halk neszezésével haladok végig egy folyosón, majd felszegett fejjel állapodok meg egy világosabb helyiségnél, mikor is egy ablaknál megpillantok egy rendőrautót. Reflexszerűen, izzó szemekkel kapom elő az adó-vevőt, majd szólok bele abba pufogva.
- Azt mondtam, hogy ne küldjenek utánam senkit!
- Tudom, azt mondtam, de nem jelentkezett Graham!
- Küldje el! Önök szerint az mennyivel jobb, ha kékben és pirosban világít az egész gyár? - érdeklődök morogva, mire helyeslő morajt hallok a háttérből. Nyilván jelzést kapott a rendőrautó, mivel az pillanatok alatt tovább gurul.
- Remek... és most kikapcsolódok! - ezzel kinyomom a készüléket majd a helyére illesztem, mikor is egy kés markolatát érzem a hátamba. Az arcomon elégedett mosoly játszik.
- Milyen vagányak vagyunk - pillantok hátra a vállam felett, és egy fekete fejbúbot pillantok meg. Nem kell túl gyorsan mozdulnom, elkapom a lány vékonyka csuklóját, miből rögtön kiesik a kés, mi halk csörömpöléssel hullik a földre, majd fittyet hányva a testsúlybeli különbségekre, lazán a legközelebbi falhoz szorítom.
- Legközelebb kéretik odafigyelni arra, hogy melyik rendőrrel állsz le szórakozni! - szorítom alkaromat a nyakához, mikor is megpillantom az arcát. Hátrahőkölök.
- Cameron? - értetlenkedek fennhangon.
- Te... te teljesen meghibbantál? - morgok ércesen, miközben elengedem a lányt, ki nyilvánvalóan seggre fog ülni tekintettel arra, hogy közel szemmagasságba emeltem.
Értetlenül hajolok le, majd kapom fel a pillangókést a földről, amit keserű elégedetlenséggel vizslatok.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Elhagyatott gyár 29.06.12 14:32

A legközelebbi kis tortúrára egész biztos, hogy Connort fogom küldeni. Most már tényleg nem fog érdekelni, hogy hogy fog könyörögni nekem, mint valami fürdős k*va. Nehogy azt higgye már, hogy mindig rám lesz hárítva a piszkos munka. Nem ártana, ha néha ő is megdolgozna kicsit a jutalomért. Még a végén el fog hízni a sok henyéléstől, és ágyastul sem fogom tudni kicibálni abból az áporodott szagú, dög meleg, párás levegőjű javító intézeti padlásszobákból, amin kettőnknek kell osztoznia, és ami még egy személynek is túl kicsi, nemhogy kapásból egy ikerpárnak!
Hamar kijutok a szobából, úgy ahogy a javítóintézet területéről is, így már húzhatok is tovább a megbeszélt helyre, ahol majd készhez kaphatom a kis cuccost. Meg nem tudnám mondani annak az idejét, amikor utoljára szerencsénk volt szívni egy jót. Talán azelőtt volt, mielőtt anyánk pár hónapja beadott volna minket abba a koszfészekbe, ahol jelen pillanatban is tengődünk. Ja, azon a bizonyos pince bulin. Visszagondolva az ott történtekre, egy nosztalgiázó fél mosoly suhan át az arcomon, ami nem tart több ideig pár másodpercnél.
Nem telik bele sok időbe, már el is érem az elhagyott gyár területét, ahol már… nos… annak a két fogyatékkal élőnek rég itt kéne lennie, és várni ránk –ez esetben csak rám-, hogy átadhassák a füvet, amit megígértek. Csak nem felülettek? Egyszer fordult elő eddig ilyen, akkor is alaposan megkapták utána a magukét, mint ahogy azt már említettem is.
Kapnak még tíz percet. Ha utána se jön senki, akkor bizony kezdhetik ásni a sírjukat!
Hogy addig se unatkozzak, elkezdem egy kicsit alaposabban is felderíteni a helyet, mintha már legalábbis nem jártam volna itt több ezer alkalommal. Semmi új. A szuh rágta, és elrohadt gerendák még mindig bizonytalanul tartják a félig felégetett mennyezetet, na és persze az ablaküvegek sem javultak meg pikk-pakk, azok is hasonló állapotban vannak, mint amikor legutóbb itt jártunk, azzal a különbséggel, hogy egyre több ablak van már betörve, megrongálva. Idegességemben pár, a markomban pont elférő követ, törmelékdarabot én is hozzávágok egy-egy üveghez, amik így ez által értelemszerűen hangos zörejjel be is törnek. Éppen, hogy csak a rongálásom zajai elhallgatnak, máris valami új zajforrást vélek felfedezni. Mintha valami kihangosított telefon lenne az, vagy… adóvevő? Ezek szórakoznak velem, vagy… vagy szórakoznak velem? Más lehetőséget nem igazán látok. A kutya se jár erre! Kizárt, hogy pont most küldtek volna ki egy járőröző, jelvényes parasztot!
Kíváncsiságból kilépek az egyik raktárhelységből, és a falhoz lapulva, veszem alaposabban szemügyre, hogy ki a franc szórakozik. Ez meg mit keres itt? Remélem, hogy nem az ő keze van benne abba, hogy Kicsi Joeéknak nem sikerül időben ideérniük! Kinyírom! Fúj!
Ezekkel a kavargó, vegyes gondolatokkal együtt indulok neki, hogy kifaggathassam, hogy mit akar itt. Pillangókésem persze rögvest előkerül, és a nyele előszeretettel a pacák hátába nyomódik, természetesen általam.
Tetszik, hogy már csak ennyivel is sikerült megállásra kényszerítenem, a hirtelen felém tett mozdulata viszont már kevésbé jön be, pláne az a mozdulat, amivel együtt egyszerűen csak felemel, és a nyakamnál fogva a falhoz szorít.
-Te… balf*sz! – Nyögöm akadozó lélegzetvétellel, és ha már előttem áll, nem fogom vissza magam, lábamat meglendítve, egy jól célzott rúgást mérek a golyóira, amit követően nyomban el is enged, én pedig a földre esek.
-Aaron? – Kérdezek vissza fennhangon, őszinte megdöbbenéssel, miközben kisöpröm a hajam az arcomból.
-Mit művelsz itt? – Kérem számon, figyelmen kívül hagyva az iménti kérdését.
-Azt pedig add vissza! Allergiás vagyok rá, ha csak úgy fogdossák! – Pattanok fel ültőhelyemből, gyilkos tekintettel farkasszemet nézve vele. Attól, mert még a félkegyelmű anyám öccse, még nem csinálhat úgy, mintha az apám lenne!
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Elhagyatott gyár 30.06.12 21:03


Soha nem értettem, hogy egyes tizenévesek honnan veszik azt a rendíthetetlen bátorságot, hogy akár csak kést szegezzenek egy zsarura. Ha már ennyire nagy legények, akkor használják is azt a kést, különben nagyon ráfaragnak.
Számtalan gondolat cikázik a fejemben, miközben arra próbálok koncentrálni, ne forduljak meg olyan hirtelen és mossak be egy nagyot az adott illetőnek, ki éppen egy vékony pengéjű, nem sokat érő kést szorongat és próbál fenyegetni. Ugyan, kérem.
- Fogtak már számtalanféle fegyvert a fejemhez az elmúlt évek során, így gépfegyvert, puskát, sima kézifegyvert, kilenc millimétereset és még sorolhatnám. És mondanom se kell, akadtak olyanok, kik tényleg tudtak is bánni vele. Amerikai gengszterek, orosz maffia tagok. Mindnek van tapasztalata, mind tud lőni, így mindig lógott a halálom lába. Nehogy azt hidd, hogy az aprócska pillangókéseddel fogsz engem fenyegetni - hangomból meglepő nyugodtság szűrődik ki. Nincs benne semmi fenyegetés, erőszak, vagy arra utalás, hogy ártani akarnék az ismeretlennek vélt alaknak. Egészen addig, míg el nem kapom a karját amiből rögtön ki is hullik a kés és szorítom neki a torkánál fogva a legközelebb eső falhoz. Szemmagasságba emelem az apró, szinte súlytalannak tűnő alakot, mikor is megpillantom az arcát. Csak ekkor találok benne felismerésre, mire hátra is hőkölök. A meglepettségből csak az térít vissza a valóságba, hogy egy jókora rúgást mérnek nemesebbik pontomra, mire egy pillanatra belém fagy a szó, majd kétrét görnyedve sóhajtozok a lány előtt.
- Mi a franc bajod van? Cameron? Hogy én mit keresek itt? Te! Te mit keresel itt, mi? - érdeklődök fennhangon. Mindig is utáltam, mikor tizenéves kölyköket kell összeszednem, de mikor kiderül, hogy azok az én családomba tartoznak, na az az utolsó idegszálaimat is megszaggatja.
- Hány éves is vagy? - teszem fel a kérdést kíváncsian, majd megpörgetem az ujjaim között a kést.
- Tudtommal nincs fegyvertartási engedélyed, de semmilyen engedélyed, miszerint szúró, lövő vagy ütő fegyvert tarthatnál magadnál. Tudom Cameron, hogy mindig is utáltad, ha valaki kioktat és idomít. Tudom, nem vagyok az apád és nem is óhajtom átvenni a szerepét, távol álljon tőlem a gyereknevelés. De mint rendőr mondom, ha már máshogy nem tudod felfogni, hogy ezt és ehhez hasonló tárgyakat, NEM tarthatsz magadnál! Ha bármi gondod van, bántanak akkor szólj nekem vagy bármely más rendőrnek, egy felnőttnek. De ne te akard ezt egymagad megoldani egy ilyen kés használatával. Tudod jól, hogy kiskorúak börtönébe is kerülhetsz emiatt! Figyelj... - mordulok fel, majd beletúrok a hajamba.
- Nekem is zűrös gyerekkorom volt. Lehet, hogy apám mindig is egy szentnek állított be, mert "jó tanuló" voltam, "szorgalmas" és "odafigyelő". De mind ettől eltekintve, tettem olyan dolgokat is, amit nem akartam, még is sikerült. Hidd el az, hogy kést hordasz magadnál, és azt egy rendőr ellen fordítod, nem szerencsés. Mi lett volna szerinted, ha most nem velem futsz össze? Már rég a járőrkocsiban ülnél kislány! - suttogom. Igyekszek nem kioktató lenni, sokkal inkább együtt érző, és olyan, amilyen egy rendőr, egy bevető, aki a CIA-nak dolgozik már egy ideje. Határozott fellépésű. Mindig utáltam a kölyök bűnözőket, nagymenőket, hát ez Cameron esetében sincs másként. Az, hogy közel azonos a DNS-ünk, nem jelenti azt, hogy oda is kell lennem érte vagy nem igaz? És van egy olyan érzésem, hogy ez kölcsönös.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Elhagyatott gyár 30.06.12 22:48

Bíztam abban, hogy Kicsi Joenak lesz annyi vér a pucájában, hogy idetolja a képét Kevinnel együtt, ha már ő bátorkodott felkeresni minket, és ajánlatot tenni a fűvel, de megint tévednem kellett úgy tűnik. Tényleg annyira tele van a gatyájuk, hogy egy ekkora debellát küldtek, hogy átadja a cuccost?
Titkon elégedettséggel tölt el, hogy ennyire meghunyászkodtak a Joyce ikrekkel szemben, az azonban egy cseppet sincs az ínyemre –még csak nem is izgató-, hogy egy ekkora őstulokkal kell szembe néznem. Nos, de akkor lássuk is azt a medvét! Ezzel az elhatározással lépek ki az omladozó fal takarásából, és hogy megbizonyosodhassam arról, hogy tényleg az, akinek gondolom, késem nyelét a pacák hátába nyomom, mire kinyitja a száját, és megfordulva, kicsavarja a kezemből a kést, és a torkomnál fogva a falhoz szorít. Áhá, szóval itt van az a bizonyos kutya elásva! Hogy dögölne meg mind a kettő! Jó kis ötlet egy zsarut küldeni, de még sem annyira bejövős a dolog. Gonosz, mindenre elszánt vigyorral a képemen, lendítem a lábamat, ami alaposan bele is talál a tökeibe. Na hopp! Egy tíz pontos telitalálat! Elengedek egy cifra káromkodást az orrom alatt, ahogy a földre esek. Nem érdekel, megérte! Még soha nem rúgtam tökön egy zsernyákot sem, hát már épp itt volt az ideje!
Fekete loboncomat pillanatok alatt kisöpröm a képből, és mikor a körülöttem termett porfelhő eltűnik, az idegen arca is akkor válik csak rendesen is láthatóvá számomra, főleg úgy, hogy a begörnyedése miatt, majdhogynem közel egy magasságba kerültünk. Megdöbbentő Aaronnal szembe találnom magam, főleg úgy, hogy teljesen abban a hitben éltem –idáig-, hogy még mindig valahol Floridában, Kanadában, Üzbegisztánban –vagy tudja a franc, hogy hol volt ezelőtt-, lógatja a hátsóját. Attól eltekintve, hogy a muterom öccséhez van éppen szerencsém, nem tisztelem egyáltalán jobban, mint bárki mást, így amikor sorolni kezdi, hogy milyen fegyverek áldozatává vált már eddig, csak forgatni kezdem a szemeimet, és hogy érdektelenségemet kimutassam, még unalmas sóhajokat is kezdeményezek, mindeközben feketére lakkozott körmeimet bámulva, és pattintgatva őket egymáshoz.
-Szerintem neked édes mindegy! – Köpöm felé flegmán a szavaimat. Nagyon jól tudja, hogy miért viselkedem vele úgy, ahogy. A legnagyobb sz*ban szállt ki az egész „családunk” életéből és hagyott el minket, úgy hogy évek óta még csak életjelet sem adott magáról. Egy „nagybácsinak” nem pont ez lenne a dolga.
-Látod? Még csak azt sem tudod, hogy hány éves vagyok! – Szólok vissza fennhangon, miközben a falnak támaszkodva feltápászkodok a földről, és elkezdem leporolgatni a nagyon is rövid, sötétkék és fekte kockás szoknyámat a szintén fekete toppommal együtt.
-Óóóó szent sz*r! – Nyögöm fújtatva, mint egy ló, amint hozzákezd ahhoz az ál, kioktató szent beszédéhez, amit már volt szerencsém párszor hallani, annyi különbséggel, hogy anyám, bőgéstől remegő szájából. Többet viszont nem szólok közbe, egyszerűen csak újra végig hallgatom azt, amit már számtalanszor is kénytelen voltam. Persze, most sem ragadt meg több a fejemben, mint akkor, amikor más próbálta meg felnyitni a szemem az „igazságra”.
-Te tudod, hogy milyen alakok járkálnak az utcán? Jobb lenne, ha megerőszakolnának, aztán kibeleznének és vízbe dobnának, vagy elküldenék az anyánknak a maradványaimat? Már ami addigra maradna belőlem… - Kérem számon, szemeimmel mindvégig a kezében tartott, ENGEM ILLETŐ kést fürkészve.
-És mielőtt még elkezdenéd játszani a gondoskodó nagybácsi szerepét, figyelmeztetnélek, hogy ku*vára lecsúsztál róla! Mikor is láttál minket utoljára? Hmm… lássuk csak… úúúúgy… Hét évesek lehettünk? Azóta annyit sem érdeklődtél felőlünk, hogy élünk-e még egyáltalán. Jahmm, nem mellesleg, ha akkora nagy zsarunak tartod magad, mégis hol voltál akkor, amikor anyánk javítóintézetbe dobott minket, he? – Faggatózom tovább, mindvégig nyugodt hangszínben és viszonylag még halkan is beszélve, mintha csak egy könnyed bájcsevejt folytatnánk az eltűnt, aztán hirtelen előkerült nagybácsival.
-Ne is raboljuk szerintem tovább egymás idejét, felesleges. Add azt szépen vissza, és felejtsük el, hogy itt voltam és találkoztunk. – Mérem végig rajta gyilkosan szemeimet és –egyenlőre birkatürelemmel-, elé nyújtom a kezem, hogy adja vissza azonnal azt, ami engem illet. Ha ez megtörténik, biztos lehet benne, hogy nem fogom tovább rá pazarolni a méreg drága időmet és lelépek úgy, hogy többet esélyünk se lehessen egymásba futni.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Elhagyatott gyár 03.07.12 16:06


Utálom...
A...
Huszonegy évnél fiatalabb kölyköket...
Nekem ne mondja senki, hogy teljesen normálisak, mert megeszem a kalapomat. Mindegyik több jogok akar annál, mint amennyi van neki, vagy amennyi lehet neki. Nagyszájúak, állandóan követelőznek és legszívesebben mindet a hajánál vagy a farkánál fogva lógatnám fel egy hídról. Még akkor is, ha az egyik ilyen nehéz eset a rokonságomban él drága testvérével együtt. Szépen, nyugodt hangnemben magyarázom el neki azt, ami a fegyvereket illeti, de mintha a mögötte álló ütött kopott, lyukas falnak beszélnék.
- Ahogy elnézem te magad se vagy tisztában a koroddal - morgom visszavágásképpen.
- Cameron, hogy a francba ne tudnám? Szerinted azért hordom magammal ezt a két rohadt jelvényt, mert egész nap a rohadt irodámban ülök és verem a f*szomat? Vagy mi az istent gondolsz? Ha netán elkerülnéd azokat a környékeket ahol ilyenek járnak, akkor nem lenne baj! De arra, hogy ilyen fegyvereket hord magaddal, nem vagy felhatalmazva! - emelem meg a hangomat.
- Egyáltalán nem kezdem játszani a nagybácsi szerepet, mert k*rvára nem akarok nagybácsi lenni érted? Mindenkitől azt hallgatom, hogy milyen jó, hogy van egy unoka húga, aki várja őt minden hétvégén, vele megy vidámparkba. És nekem mi jutott? Két bajkeverő, füves, késsel támadó "jótét" lélek, akik képesek a "nagybácsijukat" szemközt köpni azért, mert nem óhajtotta fizetni a gyerektartást. Ki vagyok én mégis mi? Az apátok? Mert rohadtul nem! Anyádnak lehetett volna annyi esze, ha tudja, hogy nem fog tudni benneteket eltartani, akkor nevelőszülőkhöz ad, vagy sorolhatnám még! De nem, várta, hogy majd én segítek neki és eltartalak benneteket. Meg a lófenét! Hat éves korotokig én fizettem rátok mindent! Én toltam anyátok és a ti seggetek alá is lakást! Ha a nővéremnek lett volna annyi esze, akkor nem d*gatja meg magát egy balfékkel, akiben nem lehet megbízni... innentől kedve meg ne sírjon nekem a szátok! - kis híján ordítok már végső elkeseredettségemben, hisz a tény az tény.
- Emellett ne is zavartasd magad, de nekem is van életem! Persze magánéletem aligha, de ha már az nincs akkor legalább had végezzem a munkámat úgy, ahogy azt illik! Basszus, Cameron, két helyre járok dolgozni... itt vagyok és olykor Virginiában! Mit vársz tőlem mond? Hogy minden hétvégén elvigyelek kozmetikushoz, fodrászhoz, ruhát vásárolni? Mert sajnálom, de ezt nálam nem fogod elérni... hogy miért nem? Kérdezd a drága anyádat! - mutatok rá határozottan, majd elfordulok tőle és előkapom az adóvevőt.
- Egy óra múlva bent vagyok! - szólok bele, majd lenyomom a gombot és a helyére illesztem a készüléket.
Cameron következő szavaira hátra hőkölök.
- Zsaru vagyok igen, de tudtommal nem a zsaruk foglalkoznak azzal, hogy kit minek ad az anyja javítóintézetbe vagy nevelőintézetbe vagy hova a francba. Emellett nem csodálom, ha javítóba dug azután, hogy késsel szaladgálsz és lennél képes egy rendőrt megfenyegetni, már ne is haragudj! - mérem végig az előttem álló lányt, mikor is elkerekednek a szemeim. Ismerem ezt a helyzetet, egy ismerősöm már járt ugyan úgy. Annak idején egy rokona javítóba tette a lányát, majd nála kötött ki, mivel ő a legközelebbi rokon. A francokat! Hozzám ugyan be nem teszik a lábukat!
- Anyád hol van? - érdeklődök kíváncsian. A további szavakra viszont megrázom a fejem.
- Nem... ez szépen nálam marad, te pedig jössz, beülsz a kocsiba és elviszlek innen - mutatok az ajtó felé, minek túloldalán elviekben még ott van a fekete járgányom.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
2134
Join date :
2012. Jan. 27.

Admin


TémanyitásTárgy: Re: Elhagyatott gyár 22.10.12 10:26

Szabad játéktér!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://prison.forumsr.com



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
561
Join date :
2012. Jun. 21.
Age :
23
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Elhagyatott gyár 23.10.12 21:48

Zsebeimbe süllyesztve a kezeimet nézem a cipőm orrát, ahogy sétálgatok az utcákon. Az előttem lévő kis kavicsokat rugdosom és azt nézem, merre felé pattannak. Magam alatt vagyok és ez látszik is az arcomon. Fejemben a gondolatok cikáznak ide-oda, néhol olyan forgalmi dugót okozva, mint amilyen a közutakon szokott lenni. Sóhajtva nézek fel, és kicsit meglepődök, hogy egy elhagyatott gyárhoz sikerült kilyukadnom. Hátratekintek a vállam felett, hogy merre is vagyok, mert ez a rész egyáltalán nem ismerős nekem. Előhúzom a telefonom a zsebemből, mire próbálnék hívást kezdeményezni, de a mobil nem azt akarja tenni, amit én akarok. Megnézve rá kell jönnöm, hogy nincs térerőm. Lapos tekintettel nézem egy darabig, majd visszacsúsztatom a zsebembe, mielőtt mérgemben a földhöz vágnám. Egy vállrántással döntöm el, hogy beljebb megyek körül nézni, ha már idetévedtem. Talán találtam egy olyan helyet, ahol elbújhatok, hogyha olyan napom van, mint most. Egészen bemegyek a gyárba és körbe nézek. Szinte az összes üveg be van törve, amit csak azért sajnálok, mert így nem tudok kidobni egyet sem. Azért óvatosan közelítem meg a helyet, még a végén kiderül, hogy kutyával őrzött magán területre tévedtem. Odabent egy lépcsőt is látok, ami nem tűnik túl stabilnak, de mivel itt vagyok, ezért megnézem. Maximum belehalok abba, ha leesek, mert, hogy senki sem tudja, hogy itt vagyok, az olyan biztos, hogy itt állok. Kihúzom a kezeimet, hogyha bármi gáz lenne, akkor reflexszerűen tudjak mozdulni vagy védekezni. A lépcső alsó fokára felállok, mire nyikorog egyet. A következőre teszem fel a lábam, ami beszakad, így felsértve a bokámat és végig a vádlimat. Erre fel is szisszenek, még egy kis hang is kijön belőlem.
- Csessze meg! – Mordulok rá, pedig tudom, hogy ez az én hibám. Ahogy látom a lábamba beleállt a vasdarab, ami fájdalmas és kellemetlen. Megmozdítom, hogy kihúzzam, de szinte azonnal úgy is hagyom, mert fáj. Érzem, ahogy a meleg vér, végig folyik a lábamon és azt is látom, ahogy szép lassan csepeg a földre.
- Nagyszerű! Na, gyerünk kerüljünk ki a sz@rból! – Szólítom fel magamat, majd egy nagy levegőt veszek és kihúzom a lábamat, mire nagyot kiáltok és ezzel együtt hátra is esek. A hátam a földön koppan, mire újabbat szisszenek, de most jobban el vagyok foglalva a lábammal. Felhúzom a nadrágom szárát és megnézem. Eléggé csúnya sérülés, ahhoz képest, hogy szinte nem is csináltam semmit. Elhúzom a számat, majd felülök és egy kicsit üldögélek, amíg a lüktető érzés abba nem marad. Előkapok egy pár zsebkendőt és a sebre helyezem, hogy elállítsam a vérzést.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Elhagyatott gyár 24.10.12 0:00

To: Chad


Már egy ideje itt múlatom az időm, az elhagyatott gyártelepen. Tulajdonképpen nem rossz hely, nem jár ide valami sok ember, és lerobbant állapotához képest egész sok lehetőség van benne. Remekül lehet motorozni, és deszkázni, már ha arra vágyik az ember, és kiváló hely ez a magányos sétákra, és elmélkedésre az élet nagy kérdésein. Tulajdonképpen most is az utóbbi miatt vagyok itt, hogy kicsit kiszellőztessen a fejem, és tervet kovácsoljak arra, hogyan is tovább. Három év telt el azóta hogy az első és legnagyobb balhém volt a rendőrséggel, azóta ez csak rosszabb lett, igaz közvetlenül nem lehet összetűzésbe hozni a haláleseteket velem, de aki gondolkodik kicsit, az rájöhet hogy én állok mögötte. Nem vagyok rá büszke, de ez van, ezt kell szeretnem. Épp az egyik épület tetején sétálok, ahová a tűzoltó létrén jutottam fel, mikor találok egy fényesebb felületet, és belenézek. Egy vékony alakot látok, nagyon szőke hajjal, nyurga testalkattal. Kényelmes farmert viselek, egy trikót, és egy inget, na meg edzőcipőt, amiben gyorsan lehet futni ha valami kellemetlen dolog érne, amit erősen kétlek. Régen volt már amikor körözést adtak ki ellenem, de pontosan tudom hogy nem úszhatom meg én sem a végtelenségig, még ha Fortuna jelenleg kegyeltjének tekint is. Mint minden jónak, ennek is vége lesz egyszer. Hirtelen egy reccsenésre-roppanásra leszek figyelmes, és egy kiáltásra, majd még egyre. Megdermedek egy pillanatra, mi az úristen van itt, aztán az épület tetején lévő vészajtóra pillantok. Lemenjek? Ha kiabált csak nem ellenség...az nem hívná fel magára a figyelmet. Kinyitom hát az ajtót, hangos nyikorgással nyílik ki, amitől még én is összrezzenek, és a korhatag lépcsősor aljánál egy embert pillantok meg heverészni a földön. Az első lépcsőfokra lépek, és felülök a korlátra, majd szépen leszánkázom, és az idegen mellett érek földet. Ahhaa, szóval fel akart jönni, és leszakadt a lépcső, rakom össze magamban látvány után az eseményt.
- Hát haver ez elég rondán néz ki mit ne mondjak. Szerencsétlen választás volt a lépcső nem igaz? - pillantok a beszakadt deszkákra. Aztán ismét a lábát fájlaló alakra, hát mit mondjak, biztosan pocsék egy érzés, ahogy elnézem minimum 10 kilóval több van benne mint bennem.
- Na, hadd nézzem, ha beleállt valami vasdarab jobb ha kiszedjük belőle, aztán imádkozhatsz hogy el ne fertőződjön. Nyugi, oké? Csak segíteni szeretnék - pillantok rá jegesen kék szemeimmel, és ha engedi elhúzom a rongyot a lábától, hogy megnézzem mennyire tett kárt benne a lépcső. Remélem nem nagyon, mert ápolói kézbesítésem nincs, és utána is jobban jár ha felkeres vele egy orvost vagy valami. A vérmérgezésbe haltak már bele, nem kevesen.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
561
Join date :
2012. Jun. 21.
Age :
23
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Elhagyatott gyár 28.10.12 21:42

Szomorúságomban nem is figyelem, hogy merre tévedek el, így elég kellemetlen, ahogy szembe találom magam egy elhagyatott, régi gyárral. Megfordul a fejemben, hogy vissza kéne fordulnom, hogy emberek közt legyek és a szívem is a normális tempóban dobogjon. Izgatott vagyok, de ugyanakkor a félelem is úrrá lesz rajtam, ahogy abba belegondolok, hogy mennyi bűnöző bújhat meg ezen a helyen, vagy mennyi biznisz folyhat le. Mivel hajt a kíváncsiság és a kalandra vágyás, ezért egy kicsit beljebb merészkedek, egészen az egyik épületbe. Körbe nézek, bár nagyon sok mindent nem látok, szétdobált sörösüvegek, és ablak törmelékek a földön. Ahogy lépkedek, úgy pattognak a talpam alatt. Még a hátam mögé is nézek párszor, mintha paranoiás lennék, de nem szeretnék meglepetéseket. Egy lépcső elé érkezvén, nézek fel és mivel meg szeretném nézni, hogy milyen lehet odafent, ezért neki is indulok, bár nem jutok sokáig. A kiabálásommal tuti, hogy magamra felhívtam a figyelmem, már csak az a kérdés, hogy mikor jönnek pisztollyal felém. A fájdalom, ami élesen hasít a vádlimba, még a könnyeimet is kicsorbítja. Nagy levegőt véve magamon, és erőt, fogom és kihúzom a lábam, ahogy tépi a húsom a vas, úgy ordítok egyre hangosabban. Hátra is esek, ahogy elvesztem az egyensúlyom, bele az üvegszilánkokba, amik megkarcolják a hátamat a pulcsin keresztül, bár ezt nem igazán érzem, mert vastag felső van rajtam. Fel-felszisszenek, ahogy a lüktetés egyre jobban zsibbasztja a lábamat. A vér folyik és ezt érzem is, ahogy végig folyik. Próbálok pár zsebkendővel valamit elérni, de azt tudom, hogy ez így nem maradhat. Egyszer próbáltam meg ráállni, hogy felálljak, de olyan gyorsan vissza is huppantam a földre, hogy inkább nem próbálkoztam vele. A telefonomon nincs térerő, ami jellemző ilyen esetekben. A kezem csupa vér, ahogy a zsebkendők kezdenek átázni. Érzem, ahogy a lábam folyamatosan dagadni kezd és ezt már a szememmel is láthatom. Szívem kihagy egy ütemet, mikor meglátom, hogy a lépcső tetején egy srác áll. Most végem van és ahogy ez szöget ütött a fejemben, lejátszódik előttem a 18 év. Lecsúszva a korláton, egyre jobban kezd verni a szívem és érzem, hogy az ájulás szélén vagyok. A hangja viszont barátságos, de még így sem tudok megnyugodni.
- Hát, az. Ki gondolta volna, hogy leszakad?! Te, hogy kerültél oda fel? – Amint megered a nyelvem, egy kíváncsi kérdést fel is rakok, ami érdekel. Szeretném tudni, hogy alatta miért nem szakadt be, vagy egyáltalán melyik lépcsőt használta. Tudom, hogy ez a srác nem egy törvénytisztelő, hiszen nem lenne itt, ha az lenne. Elfogott az előítélet, pedig nem vagyok ilyen. Kicsit ódzkodok a sráctól és félek tőle, mert kiszolgáltatott helyzetben vagyok.
- Elég nehezen tudok megnyugodni, mert nem tűnsz túl normálisnak már! Mit keresel itt? – Vonom össze a homlokom, ahogy kérdőre vonom. Nincs jogom hozzá, de ha már az életemmel játszok, akkor nem számít már az a pár apró információ, amit kapok tőle. Felszisszenek, ahogy leszedi az átázott zsebkendőt a sebemről. Elszörnyedve nézem, ahogy továbbra is folyik a vérem és egyre rondább lesz.
- Nem túl bizalomgerjesztő. – Vizsgálom tovább a lábamat, és megpillantok benne egy kisebb vasforgácsot. Elhúzom a számat, mert azt onnan ki kell szedni, viszont nem akarom, hogy fájjon, mert elég volt, mikor kiszedtem a lépcsőből.
- Orvos vagy? Vagy esetleg egy ápoló? Mert a barátnőm orvos, csak el kéne hozzá jutni! – Mielőtt még bármit is kezd a sebemmel, szeretnék megbizonyosodni arról, hogy tudja-e, hogy mit csinál. Elvégre még a nevét sem tudom, bár én sem törtem magam arra, hogy megmondjam.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Elhagyatott gyár 29.10.12 1:14

Ahogy leszánkózok a lépcsősor fém korlátján, már látom a sérülést, de ugye fontos hogy közelebbről is megnézhessem. Egy pillanatig állok a földön heverő szerencsétlen felett, akit nem szeretett a lépcső, mielőtt lehajolnék hozzá segíteni. Alapjáraton nem vagyok egy gonosz természet, így nem látom akadályát, hogy segítsek neki lábra állni. Elnézem, ahogy a lábán végigfolyik a vére, vörös folyamként, színezve el a zoknit, és lassan már a cipőjét is. Micsoda kellemetlen nap lehet ez neki, de szerencsére nekem kevésbé az, nem ért semmilyen baleset, és kedvező telefonhívást is kaptam, aminek igen megörültem.
- A régi gyártelep, aljas egy hely, nem léphet be akárki csak úgy. A lépcsőt, vagy ötven éve nem használhatták, elég ráfújni és összeesik. Én? Én kérlek a külső, tűzoltólétrén másztam fel, mert volt annyi eszem, hogy ne ezen menjek fel. Még az én súlyom sem bírná el, pedig nem vagyok nehéz - válaszolok neki, nem gúnyosan, hanem normálisan. Átlagos polgárnak tűnik, miért legyek vele seggfej? Épp eléggé megszivatta ma a lépcső. Szinte látom rajta, hogy nem tart valami sokra, mármint rendes alaknak. Végül is, egy rendes alak, mit keresne egy ilyen helyen.
- Nem tűnik túl normálisnak? Pedig normálisabb vagyok az átlagnál, de mindegy. Erre jártam, és sétáltam egyet a tetőn, cigiztem, teljesen normális dolgok. Bár, te sem tűnsz normálisabbnak, mi hozott ide? - kérdezek vissza, és még láthatja is a cigis doboz kilógó csücskét a zsebemből. Rá kell gyújtanom még egy szálra. Letérdelek az idegen mellé, és meg is valósítom ezt az elképzelésem.
- Bocsi, nem bírom letenni, rossz szokás - kérek elnézést, már rutinosan, mert az sem érdekel, ha zavarja, eloltani nem fogom, és igyekszem nem rá fújni a füstöt. Ahogy végigmérem a sebet, meglátom a benne lévő vasat, na az nem maradhat ott.
- Nem, tényleg nem túl bizalomgerjesztő. Na most, eldöntheted, hogy vállalsz egy kis fájdalmat, kiszedem a sebből a vasat, és eljuttatlak a nődhöz, és túléled, jó esetben vérmérgezés nélkül, vagy hagylak itt megrohadni, mert arra vajmi kevés esélyed van hogy véletlen meghallanak. Szóval engedd inkább, hogy segítsek. Nem vagyok orvos, de tudom mit csinálok - teszem még hozzá, ezt persze egy kicsit már eltúlozom, nem hagynám azért itt, de ha már rosszfiúnak néz ki...egye kutya, már rosszabbat is mondtak rám.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
561
Join date :
2012. Jun. 21.
Age :
23
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Elhagyatott gyár 04.11.12 14:44

Még mindig furcsának tartom, hogy itt ólálkodott, még ha csak azért is van itt, mint én. Azért alaposan végigmérem, hátha megakarna ölni. Felszeretnék mindenre készülni, így az apró mozdulatait is szem előtt tartom. Egy pillanatra se veszem le róla a szemem, a lábamon meg továbbra is ott tartom a zsebkendőt, hogy még véletlenül se veszítsek több vért. Érzem, ahogy a kezemet újból a meleg vérem melegít, hiszen a zsebkendő vékony és hamar átázik.
- A fene se gondolta, hogy ez a lépcső pont most adja fel a szolgálatot! - Morgok magam elé, hiszen ezzel a kijelentésével egy szóval lebénázott, amit nem tűrök meg mindenkitől. Egy pillanatra nem nézek rá csak azért, hogy megvizsgálhassam a lábam. Úgy vagyok vele, hogy egy ilyen sérüléssel nehezen tudnék elfutni, szóval már rég megölhetett volna. Egy folytában ilyen gondolatok fúrják az agyamat, amit elég nehéz eltüntetni. A kérdésére felnézek rá, talán most sikerül magamat kizökkentenem.
- Csak egyedül akartam lenni a gondolataimmal és letértem a megszokott utamról. Aztán csak arra eszméltem fel, hogy itt a semmi közepén vagyok. - Fejtem ki egy kicsit hosszabban, hogy miért is vagyok itt. Az, hogy engem sem tart többre, mint őt, azt megpróbálom magamban lenyelni. Megint felvillan előttem egy kép, ahogy épp egy kést húz elő. Mivel a gondolataim csak ekörül forognak, ezért picit megrázom a fejemet, amit érthet a dohányzásra is.
- Nem gáz! - Rántom meg mellé még a vállaimat is. Leszedve a papírzsebit, megnézem én is a sebemet, egyre rondább, ráadásul kezd bedagadni a lábam is, ahogy elnézem. A lüktetés és a sajgás még mindig elég intenzív, de ezen nem csodálkozok.
- És, hogy akarod kiszedni azt a vasdarabot? Kézzel? Mert akkor biztos, hogy ugyanúgy elfertőződik, mert nem hiszem, hogy itt találnál csapot, ahogy megmoshatod a kezed. - Nézek a szemeibe, majd körbe, mert nem úgy néz ki, mintha egy működő csap lenne itt. Végül úgy döntök egy sóhaj után, hogy megadom magam és hagyom, hogy segítsen.
- Amint kész vagy, hogy megyünk be a kórházba? Inkább a mentőket kéne idehívni. - Vonom fel a szemöldökömet, ahogy kíváncsiskodok, de mindezt azért teszem, hogy elvonjam a figyelmem arról, hogy hamarosan megint éles fájdalmam lesz a lábamban.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Elhagyatott gyár 08.11.12 16:45

Lehet hogy az imént egy kicsit durvábban szólaltam meg, mint kellett volna, dehát ha ennyire gyanakvóan állnak az emberhez, akkor mi a fenének legyen kedves? Már az elég nagy jótett részemről, hogy nem hagyom itt megdögleni, pedig megtehetném, és nem érdekelne túlzottan mit kezdene magával. Ma túlteng bennem a segítő szándék, egy évben egyszer van ilyen, megbecsülendő. Elnézem a sebét, elég randa ami azt illeti, és nem két nap lesz mire meggyógyul, már ha persze meggyógyul. Ha szerencséje van, nem kap el semmiféle nyavalyát.
- Elég szeszélyesek itt a dolgok, az is kissebbfajta csoda volt, hogy a tűzoltólétra nem szakadt le alattam... - csevegek, könnyed stílusban, és figyelem, ahogy egy újabb zsepit áztat át a vér, vörös folyamként. A fehér anyag, olyan gyorsan és mohón szívja magába, mint a föld az esőt. Szívás...

- Ha másra nem is, de erre jó ez a telep, nyugisan lehet gondolkozni, persze nem árt ha közben a lába elé néz az ember, mert könnyen pórul járhat - értek egyet, és a szám szélére navigálom a cigim, már mesterien tudok így cigizni, és szabad lesz mindkét kezem. Ahogy elveszi kezét a sebről, és a zsepkendőt is, ismét megpillantom a véres húst. Lassan kezd bedagadni a lába, szóval nem ártana kapkodnom magam. A zsebemből előhúzom az egyik késem, amit oly természetesen, és könnyedén forgatok már, mintha csak a kezem meghosszabbodása lenne. Pillangó bicska, ki is csapom, és összecsattintom a végén.
- Mondjuk ezzel. Ez megteszi. Van valahol csap, ne aggódj, és kérlek ne mocorogj egy fél percig, nem akarok a kelleténél nagyobb fájdalmat okozni, így is rohadt egy érzés lesz. Kiszedem a vasdarabot, rákötöm a nadrágot szárát, szorítókötésként, aztán bekanalazlak abba a kis honda civikba, és elszáguldunk a barátnődig, és istenhozzádot mondok. Megfelel? - szövegelek, miközben felhasítom a nadrágját, hogy hozzáférjek a sebhez, és figyelmeztetően rápillantok. Elkezdem kipiszkálni a vasat, nem törik be, akkor mákom van, és neki is.

- Mondanám hogy nem fog fájni, de kurva nagyot hazudnék, szóval vegyél egy nagy levegőt, és három kettő ...egy - ezzel a végszóval a már megpiszkált vasdarabot egy erőteljes rántással rántom ki, és szinte azonnal rányomom az előbb levágott nadrágszárat. A lelkére kötöm, hogy tartsa ott, én pedig elsprintelek a csapig, és egy vödröcskében hozok vizet. Egy darab ruhát bevizezek, és lemosom a sebet, aztán körbetekerem, és szorítókötést készítek belőle. Ezután a maradék vízben lemosom a késem, és elteszem, kezet mosok, és az ő kezeire is vizet löttyintek.
- Na, és most szépen hívd fel a barátnődet, hogy 15 percen belül ott leszünk a kórházba. Van térerőd nem? - adom az újabb utasítást, és egy kis időre magára hagyom, amíg egy forma egyes versenyzőt is megszégyenítően kitolatok, és leparkolok a sebesült mellett. Remélem eddigre elintézte a telefonálást, és mehetünk.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
561
Join date :
2012. Jun. 21.
Age :
23
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Elhagyatott gyár 18.11.12 18:56

Feszült vagyok és ideges, ennek köszönhető, hogy baromira nincs jó kedvem, mert rettentően lüktet és fáj a lábam. Sóhajtok egyet, vissza kell vennem a stílusomból, mert tuti, hogyha megunja itt hagy és akkor aztán így jártam lesz. A lábamat nézem, sehogy se akar elmúlni a vérzés, vagy legalább csillapodni. A papír zsepi úgy ázik át, mintha már véresen tettem volna oda. Elveszem, mielőtt még darabokban szétválna és beleragadna a sebbe. Leteszem a földre a véres, szétmállott zsepit.
- Nem láttam azt a tűzoltólétrát, de ha te mondod, akkor elhiszem. Viszont ha már itt tartunk, akkor igazán kitehettek volna egy figyelmeztető táblát, hogy "vigyázz, baleset veszélyes!" - Nézek fel rá, majd ahogy tovább mérgelődök, még az ujjaimmal mutatom is az idézőjelet. Megpillantom a kezemet, az is tiszta vér, ráadásul a kosszal keveredik, ami számomra nem túl biztató.
- Na igen... Még jó, hogy itt voltál, mert nem tudom, hogy hogy a fenébe jutottam volna el olyan terepre, ahol van térerő vagy emberek. - Rántom meg a vállaimat, piszok nagy szerencsém volt. Igaz még mindig nem szimpatikus a srác, de ha csak ő van itt, akkor nem szabad elijesztenem. Rápillantok a sebemre, mikor is észreveszem a benne lévő vasdarabot. Elhúzom a számat, mert nem néz ki túl szépnek, kifejezetten örülhetek, hogy ennyivel megúsztam és akkor még mit fogok Charlottetól kapni. Ahogy elnézem még a dagadást is látom, nem túl nagy még, de érzem ahogy feszül. Egyre fájdalmasabb, nekem meg muszáj felszisszennem fájdalmamban.
- Ez így nem túl jó, mert rettentően fáj. És szerintem még dagadni is elkezdett. Gondolom nincs nálad jég. - Nézek a szemeibe, valami remény csillan meg bennem, de tudom, hogy hiába áltatom magam. Nem lehet itt egy 5 csillagos szálloda berendezése, elvégre egy olyan gyártelepen vagyunk, ahol senki sincs. A kés láttán kikerekednek a szemeim. Nyelek egyet, most megijedtem, tuti, hogy levágja a lábam, vagy elvágja a torkom és szertartásszerűen kivéreztet. Vagy csak az lehet, amit épp mond.
- Ez nem volt túl bizalom gerjesztő. Legalább az öngyújtóddal melegítsd meg a kés élét, amolyan fertőtlenítés gyanánt. - Adok neki tippet, addig úgy sem fogom engedni, hogy hozzám nyúljon. Még jó, hogy orvos a barátnőm, így valamennyit eltanultam tőle, amolyan "éljünk túl" módot. A kedvenc nadrágomat vágta most szét, amire egy kicsit dühös vagyok, de mindennek megvan az ára. Fel-felszisszenek, ahogy piszkálgatja a vasdarabot és ide-oda lökdösi a sebben. Rettentően fáj és még nincs vége. Összeszorítom a fogaimat, majd bólintok egyet, hogy kész vagyok, ami baromira nincs így, de muszáj lesz. Ahogy elszámol, úgy kezd egyre gyorsabban verni a szívem, végül, ahogy kirántja a sebből, kénytelen vagyok kiáltani egyet. Nem volt a legkellemesebb, de most már valamennyivel jobb lesz. Sűrűn veszem a levegőket, ahogy a sebem nézem. Még mindig rettentően vérzik, addig amíg rá nem teszi a nadrágszáramat. Megfogom, ahogy kéri, majd egyre jobban érzem, hogy dagad és lüktet. Ahogy visszaér, hagyom, hogy csinálja a dolgát, én is kezet mosok.
- Nincs térerőm. Ha lenne már rég kihívtam volna a mentőket. - Elhúzom a számat, majd körbe pillantok. Igazából azt sem tudom, hogy hol vagyok, szóval nem csodálom, hogy nincs térerőm.
- Köszi. De azt hiszem, hogy nem tudok ráállni a lábamra. - Húzom el megint a számat, csak, hogy tisztában legyen azzal, hogy elég nehéz lesz nekem egyedül, segítség nélkül eljutnom a kocsiig, bárhol legyen a jármű. Tanácstalanul nézek rá, viszont lehet, hogy sietnünk kéne, mert egyre jobban érzem, hogy dagad és ki kéne zárni a vérmérgezést is.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
2134
Join date :
2012. Jan. 27.

Admin


TémanyitásTárgy: Re: Elhagyatott gyár 10.01.13 2:17

Szabad játéktér!

₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪


Én mindenhol ott vagyok... De tényleg... Mindenhol!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://prison.forumsr.com



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Elhagyatott gyár 23.01.13 21:57

Aidan C. Hoyt


Lehunytam a szemem, de attól még a borzalmak nem tűntek el, és a legnagyobb félelmem beteljesült. A rémálmaim kimásztak a fejemből és ködként kúsztak elő, majd teret nyertek a valóságban és alakot öltöttek.
Most kinyitom a szemem, de a szörnyű valóság nem változott meg, rácsokat látok mindenhol és kétségbeesett arcokat amelyek megtört tekinteteket takarnak. Nem tudom mióta lehetnek itt, de azt sem, hogy én mikor keveredtem ide. Gondolatban végignéztem az utolsó napomat akár csak egy filmet. Emlékszem, hogy minden ugyan úgy történt mint eddig, nem vettem észre semmi változást. Felkeltem, mint minden reggel, lecsaptam az ágyam mellett lévő csörgő órát, majd álmosan apró pislogásokkal körítve kinyitottam a szemem, álmosan megtöröltem és nyújtózkodtam egyet. Heverésztem még egy darabig, azt hiszem éppen vasárnap volt, mert nem siettem, tehát nem mentem munkába. Felültem aztán csak néztem ki a fejemből, a kutyám Mira már csaholt, hogy etessem meg, így erőt vettem magamon és kikászálódtam az ágyból és megetettem, ez sem volt szokatlan. Ezután edzőruhát vettem fel hozzá illő edzőcipővel és futni indultam, nem vettem észre, hogy bárki követne, a szokásos útvonalamon haladtam. Futás közben zenét hallgattam, mindig válogatok össze ehhez valami ösztökélő pörgős zenét, hogy jobban mennyen a futás. Aztán csak annyira emlékszem, hogy elesem és valaki valamit a számhoz tart és kész. Ezután ezen a sötét helyen ébredtem. Előszór azt hittem álom, de az idő múlásával rájöttem, hogy nem az. Ez maga a kőkemény rideg valóság. Aztán arra gondoltam, hogy biztosan keresni fognak a szüleimnek hiányozni fogok. Aztán eltelt néhány nap, de nem történt semmi. Végül a harmadik napon megjelent egy nő aki szemügyre vett, közölte, hogy jó anyag vagyok és biztosan gyorsan eladnak, vagy ha nem hát úgy is jó. Ezután megkérdezte, hogy szűz vagyok-e még, mondtam, hogy nem, de mi köze hozzá, erre az volt a válasz, hogy akkor többet adnának értem. Ez volt az a pillanat amikor sírva fakadtam, nem bírtam tovább, ezt a megaláztatást,és nem tudtam, hogy vár rám még rosszabb is.
Egy darabig etettek és itattak majd néhány nap elteltével jött két férfi meg ugyan az a nő és közölte pár hozzám hasonló lánnyal, hogy készítsenek lő, de nem mondta, hogy mire. Amikor elment megkérdeztem a többi lányt, mire azt felelték, hogy be akarnak törni, hogy az úgymond gazdámnak ne okozzak csalódást. Ez már több volt a soknál, nem lehet, hogy így végezzem, tudtam, hogy a szőke herceg fehér lovon költői túlzás amit csak kislányoknak adnak be, hogy jobban aludjanak, de ez azért még is csak erős.
Hiába tiltakoztam akkor is megfürdettek olajat kentek a testemre és kisminkeltek. Meztelenül elhurcoltak egy pornóforgatás helyszínére, kibilincseltek az ágyhoz és a sorsomra hagytak. Körbenéztem és egyáltalán nem volt biztató a helyzetem, még közönséget is hoztak akik nézhetnek, fikarcnyi esélyt sem láttam, hogy ezt ép bőrrel megússzam. A pornószínész is készen állt már, ő is ki volt sminkelve és akkora volt neki amekkorát életembe nem láttam, és ha ez még nem lenne elég még többen is voltak . A stáb éppen azon élcelődtek hogy sokkal jobb ha tényleg nem élvezem, mert úgy igazán hiteles. Minden reményem elszállt, de nem akartam olcsón adni a bőröm, viszont a kezemet nem tudtam kiszabadítani. Mire észbe kaptam a férfiak már másztak is rám én pedig torkom szakadtából kiabáltam a szememből pedig záporoztak a könnyek, vajon ki hinné el nekem, hogy ezt tényleg nem akartam?
Ekkor olyan történt amit még álmomban sem reméltem volna, most kilátástalan helyzetemben. Füstgránát repült be az ablakon és mindent beterített, olyan gyorsan peregtek az események mint egy filmkocka képei. Csak annyit láttam, hogy kommandósok előre tőrnek az FBI pedig elviszi az embereket. Hálát adtam az égnek, majd cinikusan csak annyi futott végig az agyamon:- de jó, hogy egy egész rendőr osztag lát majd pucéran.
Illusztrációféle
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Elhagyatott gyár 23.01.13 22:37

Nem tudom, hogy az FBI hány olyan emberét tudná előállítani a sorból, akik rögtön az első hetüket olyan bűnüldözéssel töltik, amilyennel én magam is. Már akkor, mikor Vegasba jöttem, hallottam egy csapatról, lányokat kapnak el, és erőszakolnak meg. Nem tudom, én mindig az erőszak ellen voltam, legalábbis ilyen téren. Az, hogy a gyengébbik nem bájait és kiszolgáltatottságát élvezzük, ahhoz elég vastag bőrnek kell lenni a képünkön.
Alig, hogy eltűntek a Franciák az országból, bár ez se száz százalék, s én a sebeimet nyalogatva ültem otthon, már jött is az első hívás, hogy ragadjam meg az alkalmat, tegyem magam fontossá, és toljam be a seggemet a kirendeltséghez, hogy jó alaposan fejbe veregessem azokat a szemeteket, akiket már nagyon régóta üldöznek az FBI és a rendőrség csapatai is, eddig sikertelenül. Eddig ahány helyen felbukkantak az emberrablók, ahányszor a nyomukra lelt valaki, annyiszor tűntek el, mint a kámfor, és napokig, van, hogy hetekig nem is hallottak felőlük. Most viszont itt a legmegfelelőbb alkalom. Két nappal ez előtt, furcsa bejelentés érkezett egy autóstól, miszerint fekete, elsötétített ablakú furgonok vágtak keresztül a város menti síkságon, valahol a külváros térségében. Én pedig jól nevelt kisfiú módjára, fogtam a pisztolyomat, kocsiba vágódva hajtottam el a kijelölt helyig. Nem küldhettek sok embert, tekintettel a körülményekre, így olyanra volt szükségük, aki a bevetési feladatot a lehető legjobb módon el tudja végezni. Persze nem vagyok olyan naiv és egoista, hogy gumilabda módjára pattogva kiabáltam volna, hogy én én én, ők maguk voltak tisztában az adottságaimmal, amit még a franciáknak köszönhetek. Gyorsaság, remek reflexek, könyörtelenség, és nem ijedek meg akkor, ha valaki pisztolycsövet dug a számba. Mindig is szerettem a kihívásokat, soha nem voltam képes arra, hogy egy napig mozdulatlanul üljek a hátsómon, és ne csináljak semmit.
Egy ideje már figyelem a gyár épületét, honnan furcsa, szokatlan neszezések szűrődnek ki. Két kutyám, Niké és Argos már a kocsi hátuljában vannak, és csak arra várnak, hogy kiengedve onnan őket előre törhessenek, és akadjanak rá egy ember karjára, amit addig szoríthatnak, míg azt nem mondom, elég! Rendkívül jó kutyák, és bár tanításra szorulnak még, tisztában vannak minden szabállyal, tudják mit kell csinálniuk szabad harcmezőn, akkor, ha valaki fenyegeti vagy ütlegeli őket.
Ideérkezésemkor kénytelen voltam felmérni a terepet ahhoz, hogy tudjam, milyen fegyverre lesz itt szükségem. A mesterlövész puskát sajnos most kénytelen vagyok félre tenni, mivel az ablakok úgy be vannak deszkázva, hogy képtelenség belátni rajtuk, így belőni is. Így hát maradva két glocknál és két késnél, húzom szorosabbra a védőruhámat a mellkasomon, majd jelezve az adóvevővel intem a csapatokat a behatolásra. Mikor berepülnek az alsóbb szintek ablakain a füstbombák, akkor pattintom fel a kocsi csomagtartóját, a két német juhász pedig puskagolyóként lő ki, és tör utat magának az épületbe, hova én magam is követem őket.
Gyorsan szedve a lábamat sietek fel az első emeletre pár kommandós kíséretében, hol hatástalanítva néhány igen csak meztelennek mondható férfit, passzolják le őket egy másik csapatnak, hogy ők folytatni tudják velem az utat.
- Itt az FBI, kezeket a magasba! - rúgom be cicózás nélkül a méretes faajtót, minek túloldalán ott van, amiért jöttünk. Néhány méretes pacák, méretes ketyerével, és egy fiatal, annál is kétségbeesettebb lány. Kiszolgáltatottsága láttán, úgy önt el a pulykaméreg, mintha soha nem tanítottak volna a dühkirohanásaimra megoldást. Apropó, nem is vagyok dührohamos, csupán irritálnak azok az emberek, kik ilyesfajta módon próbálnak meg a saját kedvükre tenni. Egy méreteset sózva az egyik férfi nyakára, az fuldokolva rogy össze, így pillanatok múlva már csattan is a bilincs a csuklóján... kegyetlen sors, de ők csinálták maguknak.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Elhagyatott gyár 25.01.13 2:05

Furcsa mód senkinek sem tűnt fel egy kibilincselt meztelen nő látványa, mert egy darabig még hagytak az ágyon kifeszítve. Azt hiszem küldök az osztagbak egy képet így magamról, talán így hajlandóak lesznek végre leszedni innen. Habár mentségükre szóljon, hogy nem én voltam a helyszínen a legbizarrabb dolog amivel szembesültek. Azzal tisztában voltam, vagy legalább is sejtettem, hogy nem én vagyok az egyetlen lány ott, de többen voltunk mint egy nyári táborban és rajtunk kívül még tartottak több fiút is. Ami megdöbbentett az az volt amikor kiderült, hogy a szexen kívül mást is nyújtottak a kedves vendégeknek, cirkuszt. Egyfajta beteg kínzásoknak vetették alá az embert amit természetesen a megrendelő választott ki és aszerint végeztek a szerencsétlen áldozattal. Nagyon beteges, hogy valaki így akarjon meggazdagodni.
Viszont, azt hiszem a méltó büntetésüket is megkapták mivel egy apró közúti ellenőrzésen csúsztak el. Az egyik úgynevezett romeltakarító aki éppen a holttesteket akarta eltüntetni, véletlenül fennakadt és a csomagtartójában így bukkantak rá két áldozatra, az FBI pedig innen fejtette vissza a szálakat.
Bármennyien is voltak előttem és lettek volna utánam mindenesetre hálás vagyok a sorsnak, hogy megkímélte az életemet habár néhány traumával gazdagabb lettem. A családom szerint a legjobb módja a bajaink megoldására a testedzés ezért teniszezik mindenki olyan jól a családban.
Alig mertem a rendőrök szemébe nézni amikor eloldoztak, nem mintha lett volna szégyenli valóm, de még is, nem vagyok én ahhoz hozzászokva, hogy ennyi ember előtt meztelenül mutatkozzam, mint valami ócska táncosnő.
Kaptam egy inget és egy melegítőnadrágot, hát nem egy Dior, de megteszi.
Természetesen eközben zajlott tovább a gazfickók begyűjtése és a terep biztosítása, de mint utólag kiderült a főkolomposok már rég felszívódtak és csak a bűnbakokat hagyták hátra, sajnos megint a nullán álltak. Így nem volt jobb ötletük mint, hogy a végeláthatatlan kérdéseikkel nekem essenek én pedig azt sem tudtam, hogy milyen nap van ma és egyáltalán milyen évet írunk. Felvilágosítottak, hogy maximum egy hete tűnhettem el, de én még is úgy éreztem, hogy éveket raboltak el az életemből. Ott ültem egy csapat rendőr előtt és tőlem várták a válaszokat pedig én csak haza akartam menni és elfelejteni az egészet mintha csak rossz álom lett volna csupán, de mégsem hagyhattam, hogy ezek a szemétládák megússzak és más lányokkal is ez történjen. Viszont most hiába próbáltam visszaemlékezni a történtekre, szinte alig jutott eszembe pár dolog, még rendes személyleírást sem tudtam adni, talán sokkot kaptam vagy valami ilyesmi. Ennek ellenére mindenki megértően viselkedett velem szemben és mindenféle technikát próbáltak alkalmazni, hogy vissza tudjak emlékezni. Kérték, hogy csukjam be a szemem és merüljek el a gondolataimban, ezután mindenfélét kérdeztek, még a profilozókat is a nyakamra küldtek. De csak azt érték el vele, hogy elfáradtam és teljesen kimerültem, ekkor támadt az a nagy ötletük, hogy hallgasson ki most egy valaki más, mondjuk egy férfi. Remek, mintha már nem kerültek volna hozzám így is túl közel. Ha egyszer elszabadulok innét első dolgom lesz önvédelmi órákat venni és beszerezni néhány dobermant.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Elhagyatott gyár 03.03.13 10:21


Nincs a világon undorítóbb teremtmény, mint az ember. Ebben biztos vagyok. Míg az állatok a saját életük miatt ölnek, így az oroszlán a szerencsétlen antilopcsikókat, addig mi emberek mégis miért? Miért csinálunk annyi aljasságot, ami mellett lassan felcserélődnek a természetbeli szerepek? Mi emberek leszünk a kegyetlen, undorító állatok, míg az állatok azok, kik képviselik azt, amit az ember. Gondolkodnak, szeretnek és élnek.
Mindig is azok a férfiak voltak a legutáltabb feleim, kik kihasználták a gyengébbik nem sebezhetőségét, csupán azért, mert gyönyörűek, termékenyek, és a férfiak nem tudnak mit kezdeni jó dolgukban, vagy nagy, kanos kínjaik közepette.
Hát ennek ma véget vetünk. Legalábbis remélhetőleg.
Azzal, hogy már hajnalban riasztottak minket, hogy valami furcsa dologra bukkant két fiatal egy régi, lepukkant gyárépületben, máris kiküldték a járőröket, kik jelentették az esetet az FBI-nál.
Kutyástul, nagy csapatostul rontottunk rá az emberekre, s legnagyobb szerencsétlenségünkre egy része el is viharzott. A főfejesek már nyilván messze járnak, nyilván a rendőrök túl feltűnően diskuráltak a környéken. Az Isten áldja meg azokat is, hogy nem tudnak normálisan nyomozni...
Ahogy két kutyám az ablakon keresztül ront be az épületbe, én máris rongyolok be utánuk a sokkal kényelmesebb bejutási módszerrel, az ajtón.
Ami bent elénk tárul, az még belőlem is sokkos állapotot idéz elő. A munkatársaim nem egy ember kezére tesznek bilincset, valamint védtelen, rég eltűnt nőket öltöztetnek fel nem túl divatos, de annál melegebb és kényelmesebb ruhába, ami egy ideig elég lesz ahhoz, hogy ne ruhátlanul, kiszolgáltatottan kelljen itt ülniük a vizslató szemek körében.
Egy lány viszont nekem is szemet szúr. Talán az, amelyik a leginkább magánál van, s számtalan ügynök veszi körül, többek profilozók. Mintha nem tudnának mit kicsikarni belőle, ami nem csoda. Ennyi ember mellett én se beszélnék senkinek semmiről.
- Aidan? Megtennél egy szívességet? - áll meg mellettem az egyik ügynök, mire én csak kérdő tekintettel fordulok felé.
- Jelenleg senkivel nem tud szót váltani. Nem beszélnél vele? Már nem egyszer kiderült, hogy jó érzéked van a nőkhöz...
- Menj a francba Gabe - vigyorodok el, majd rendezve az arcvonásaimat, lassan odabattyogok a lányhoz.
- Fiúk, magunkra hagynátok? - próbálok nem túl hangosan beszélni, nehogy a szívbajt hozzam szegény lányra. A társaim rögtön el is hagyják a környezetünket, én pedig leguggolok a nővel szembe.
- Elnézésedet kérem a kellemetlenségért és a társaim hamarisága miatt... Aidan vagyok, és tudom nem a legjobb pillanat, de... beszélgessünk egy kicsit jó? - nyújtok neki kezet, hogy felsegítsem, és félrevonulhassunk valahova, ahol csak ketten vagyunk, nincs sürgés forgás, és kényelmesebb is lenne, mint egy asztalon üldögélni.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Elhagyatott gyár 22.03.13 7:37

Nagy a fejetlenség mindenki százfelé, a kommandósok biztosítják a helyszínt, a rendőrök bilincs beverve viszik ki az el rablóimat és kihallgatják a megmaradt maréknyi áldozatok csoportját, a helyszínelők pedig a bizonyítékokat gyűjtik be éppen. Engem most az orvosok vizsgáltak meg tetőtől talpig, gondolom rajtam is bizonyítékokat kerestek, aztán adtak egy bögre teát és leültettek valahová ahol nem vagyok lábaltat. Egy darabig el is voltam amíg el nem fogyott a teám aztán elkezdtem unatkozni. Nagyjából kezdtem felocsúdni az első sokból és most az elfogadás fázisába léptem, de haza szeretnék menni, hogy el is felejthessem.
Ráadásul ha még nem lenne elég a férfiakból még egy nyalka szépfiút is a nyakamba varrtak. Valóban jóképű és tőle nem lenne erőszak amit művelni akarna velem, de mára elég volt ennyi férfi egy napra.
Mézes mázasan beszélt hozzám mintha valami dedós lennék, értékelem, hogy kíméletes szeretne velem lenni, de örülnék neki ha nem úgy beszélne velem mint a 90 éves Náncsi nénivel, örülnék neki ha nem léptem nyomon arra emlékeztetne, hogy mi történt velem, de azt hiszem túl sokat kérek, mivel neki ez a dolga, hogy kiderítse, hogy mi történt valójában, habár nem tudom, hogy miben lehetnék a segítségére hiszen a kollégái sem mentek velem semmire.
- Engem már kihallgattak és sajnos nem szolgáltam túl sok információval, igazán sajnálom, de kevés mindenre emlékszem, azt hiszem a nyugtatótól amit kaptam tőlük mindig az italomba. Nem tudom miben segíthetnék még? Szeretnék hazamenni és pihenni, meddig kell még itt maradnom? Mármint szívesen maradok amíg kell, de megértheti, hogy napok óta nem aludtam normális helyen.
Onnan tudom, hogy kaptam altatót, hogy furán viselkedtem, rám az ilyen drogok mindig rossz hatással vannak. Fáradékony leszek tőle és depressziós, arról nem is beszélve, hogy sok minden kiesett ez csak egyet jelenthet, azt, hogy adtak valamit, különben mindenre emlékeznék, világ életemben jó volt a memórián.
Sajnálkozva néztem a rendőrre aki tőlem várta a megoldást, de tényleg nem tudtam neki többet mondani mint az előzőekben. Ezért lopva végigmértem a kikérdezőmet, erős testalkatú hőstípus. Szép kék szemek és meggyőző villogó mosoly, mintha csak egy magazinból lépett volna elő, kiemelkedően jól néz ki a többi rendőrtársahoz képest azért is tűnt fel. Hajlamos vagyok azt feltételezni, hogy azért küldték őt mert azt hiszik majd ő szóra bír. Lehet, hogy vissza kéne adnom a diplomámat, de nem értem a logikájukat ezzel kapcsolatban. Minden esetre szívesen beszélgetek vele bárhol bármikor, viszont úgy érzem, hogy ezzel a földön minden nő így van és ez egy kicsit zavart, sosem értettem szót az ilyen férfiakkal és ők pedig nem igazán kedveltek engem. Nem tudom miért mindig csodabogárnak néztek, viszont most nem menekülhetek el, anyukám úgy nevelt, hogy a hivatalos szerveknek segíteni kell ha módunkban áll, tehát meg kell tanulnom kijönni vele.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
2134
Join date :
2012. Jan. 27.

Admin


TémanyitásTárgy: Re: Elhagyatott gyár 22.04.13 6:03

Szabad játéktér!

₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪


Én mindenhol ott vagyok... De tényleg... Mindenhol!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://prison.forumsr.com



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Elhagyatott gyár 15.06.13 21:17

Lyna × Bel

Szorosan húztam meg az utolsó bőrkötést a nő bársonyosan puha, hófehér kezén, ezt követve léptem csak hátrébb, hogy alaposabban szemügyre vehessem, hogy egyik szíj sem olyan laza, hogy ki tudjon szabadulni vagy esetleg meg tudjon mozdulni, ugyanis vétek lett volna elrontani ezt a hibátlan bőrt, amelybe perceken belül mélyen fogom belemártani a vékony orvosi pengét, miután a kis hölgy kegyeskedik valamilyen szinten felébredni, hiszen gyűlölöm, ha néma csendben kell megalkotnom, számomra a nők sikolyai, könyörgése, utolsó kiáltásai felérnek azzal a gyönyörrel, amelyért az operakedvelők operába járnak, vagy éppen amiért az emberek lefekszenek egymással. A saját művészetemet – legalább is én magam, így nevezem az általam végre hajtott "bűneseteket", a gyilkosság túlságosan is vulgáris kifejezés lenne, nem egészen találó, s bár hajlandó vagyok a testet széttrancsírozni, abban csak a dühömet voltam képes kielégíteni, a mélyebben szunnyadó érzésekhez sokkalta többre van szükségem, eleganciára, szépségre valamint elégedettségre önmagammal szemben – az pedig már csak egy mellékes dolog, hogy a rendőrök – különösen Miss William idegein táncolhatok, amelybe nem csak, hogy örömömet leltem, hanem még több tettlegességre késztetett. Újra végig vezettem a tekintetemet a csodálatos női testen, tagadhatatlan férfi létemre én magam is gyönyört leltem ebben, nem feltétlenül csak gyilkolás szempontjából, azonban ez utóbbiban jóvalta több tapasztalattal rendelkeztem, az ókori görögök már hamar megvilágosodtak, hogy az emberi test –, mind a nőké, mind a férfiaké –, milyen bámulatos tud lenni, formálható, alakítható. Káprázatos.
Kezemet az államhoz emeltem, miközben próbáltam azt kiötletelni, hogy vajon mihez is kezdhetnék vele, ugyanis még nem döntöttem el pontosan, hogy mi legyen a sorsa, hiszen a nőnek éppen eléggé bűnhődnie kell tettei miatt, amelyek ugyan nem voltak komolyabbak, mint az enyémek, amelyekkel tisztában voltam, azonban számomra mégis az ő bűnei voltak nevezhetőek jóval hatalmasabbnak. Lassan körbesétáltam az ágyon heverő test mellett, egyszer, majd pár másodperccel később újra nekilódultam, ugyanis nem volt semmilyen ötletem, csak annyit tudtam, hogy ki kell elégítenem a bennem tomboló vágyat, hogy kiéljem azt, amit a legjobban akarok, azonban úgy tűnik, hogy ma a múzsám cserben hagyott, ezt pedig fájón vettem tudomásul, azonban ahelyett, hogy tovább gondolkoztam volna – és ugyan általában meg szoktam kérdezni a felébredt páciensekkel, hogy mihez kezdjek velük – erre természetesen mindig ugyan azt a hasztalan választ kapom, mégpedig, hogy engedjem el őket – azonban most nem volt kedvem türelmesen megvárni, még az altató kiszáll belőle, így inkább neki láttam, hagytam, hogy az ösztöneim vezéreljenek, elmerültem a nőben, mint alkotó az alkotásában, nem foglalkoztam a külvilággal, kizártam mindent, hagytam magam, csak sodródtam az árral, s egy idő után elégedett vigyor ült ki az arcomra.

//Nem lett egy hű, de jó, de remélem elfogadható.//
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
781
Join date :
2012. Apr. 17.
Age :
29
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Elhagyatott gyár 16.06.13 19:43

- Indulj már te vacak! - Fordítottam el a kulcsot újra és újra, meg újra. De miért is gyulladt volna be? Hiszen nincs is szebb annál, mint lerobbanni a jó ég tudja hol az éjszaka kellős közepén lemerült telefonnal, csodás.
- Áh, reménytelen. - Hagytam fel a próbálkozással majd kezemet a fejem alá téve a kormányra borultam. Ez már a téboly kezdeti stádiuma lehet? Még biztosan nem. Az még hátra van. Különösen ha senkit sem fogok találni, aki végre betudná indítani ezt az ócskavasat. Szép remények. A normális emberek ilyenkor... Hagyjuk, én nem vagyok normális. Fejemet kissé felemelve néztem körül nem mintha sokat számítana. Hát ez meg mi a fene? Nem mondom, eléggé lepukkant. Koszos is, romos is, elhagyatott is... Talán valamiféle gyárépület lehetett valamikor, de ez a jelenet a filmekben még soha sem végződött jól. Pocsék utcai világítás - gondolom ha innen kiszállok az orromig sem fogok látni - szokatlanul nagy csend, tökéletes párosítás. Gondolom még egy szerencsétlen éjjeli őrt sem fogok találni a környéken, mert hát ez az épület... hát nem kimondottan úgy fest, mint amiben még volna mire odafigyelni. Bejutni sem lehet nehéz. Igazából én sem azon filózom, hogy hol és hogyan kéne bekeveredni - nagyobb kérdés, hogy minek? - sokkal inkább azon töprengek hogy fogok onnan kijutni. Amilyen szerencsés vagyok már tíz perc elteltével fogalmam nem lesz arról, hogy mégis hol vagyok, igaz most sincs. De vagy ez vagy dekkolok még itt a kocsiban néhány órát. Egy, persze hogy még csak egy elemlámpa sincs nálam. Kettő, ez a kocsi az én hozzá nem értésemmel egész biztosan nem fog most innen elindulni. Amúgy is a latex kesztyű sokkal jobban mutat a kezemen mint az olaj. Kiszálltam a kocsiból majd egy magamban kissé bátortalanul egy beljebb sétáltam a gyár területén. Csak kell lennie itt valakinek, akárkinek. Na jó, nem akárkinek.
- Hahó! Van itt valaki? - A saját vízhangomtól is ugrottam egyet. Ez egyre jobb lesz. Jól meggondoltam én ezt? Nem, egész biztosan nem. De csak körülnézek a földszinten és ha sehol semmi, senki én már itt sem vagyok. Fentebbről lépteket hallottam... Oké, ez most vagy pár jóképű patkány vagy tényleg van odafent valaki és akkor jó volna végre eldönteni, hogy akarjak-e vele találkozni.
- Elnézést... - Lépkedni kezdtem felfelé a lépcsőn. Most már csak nem fogok visszafordulni vagy mégis? Ne, nem gondoltam komolyan. Csak inkább ne legyen odafent senki. Felérve már nem csak hangokat, hanem fényt is láttam. Lassú léptekkel, de közeledni kezdtem felé.
- Ne haragudjon, tudna nekem...? - Egy hangos sikolyt követően tapadtam az egyik oszlopnak a hátam mögött. Azt hiszem kicsit későn kaptam a szám elé ahhoz, hogy most elég gyorsan el tudja tűnni mint aki itt sem volt. Az ütő is megállt bennem egy pillanatra, amikor megpillantottam a nőt ott heverni és hát biztosra veszem, hogy nem a sakkozásban fáradhatott ki, amiért most nem moccan. Én pedig azt hiszem már túl sokat is láttam...

₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪


Az álmokat nem kergetni kell, hanem megvalósítani.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?

Ajánlott tartalom



TémanyitásTárgy: Re: Elhagyatott gyár

Vissza az elejére Go down

Elhagyatott gyár

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 4 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next

Similar topics

-
» Elhagyatott bánya
» Elhagyatott város
» Elhagyatott edzőterem
» Az elhagyatott Dokk
» Elhagyatott gyárépület

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
PRISON FRPG :: Külváros :: Vegas rosszabbik környéke-