welcome to prison frpg
üdvözlünk
lépj be las vegas-ba!
Amikor meghallod a nevet: Las Vegas, mi jut először eszedbe?
Kaszinók? Féktelen bulik? Black jack? Roulette? A lehetőségek tárháza végtelen, a kaszinók sora gazdagokat dönt mocsokba...
Azonban egy valamire senki sem gondol. Miután a kaszinóban megszeded magad zöldhasúval, nem árt vigyázni a haza úton; Las Vegas sem másabb, mint a többi város. Vannak rosszfiúk és rosszlányok is, akik képesek bárkivel végezni, ha úgy tartja kedvük. Vannak drogosok és más szenvedélybetegek, akik képesek ölni is azért, hogy megkapják a napi adagjukat. Táncosnők és krupiék, akik egy szempillantás alatt elveszik mindenedet. Prostituáltak és maffiózók, akiknek már, ha csak a nevét tudod, már veszélyben vagy. Mi a közös bennük? Egy rossz mozdulat, egy alaposan át nem gondolt lépés, és máris a börtönben találják magukat, ahonnan megszökni, még senkinek sem sikerült...

facebook csoportunk
lépj be
las vegas téged vár
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
csacsogda
súgj nekem egy titkot...
promónk
csak tekintsd meg!
új posztok
kaptál választ?
Grimm
Lara Dawson
14.09.17 3:34
Gimnázium
Saige Hannigan
30.08.17 22:56
a legaktívabbak
a legtöbb posztot írók
Admin (2134)
 
Lyna Frei (777)
 
Desmond Drescher (648)
 
Cassandra Drescher (599)
 
Chad Donaghue (561)
 
Charlotte Collins (493)
 
Jennifer Ariadne Lively (449)
 
Aurora Rossum (399)
 
Veronica Chloe Foster (389)
 
Helena Nina Lemmer (273)
 
Top posting users this month
Benjamin Tate Hunter
 
Simon Whitlock
 
Timur Theodor Volkov
 
Lara Dawson
 

Új téma nyitásaHozzászólás a témáhozShare| .

Gabriel Sadik & Nevil Turner szobája

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Gabriel Sadik & Nevil Turner szobája 13.05.13 17:07

Semmit nem változott ez a nő! Mondhatni csak kifinomult a stílusa az évek alatt, de még mindig képes volt elvenni az eszemet egyetlen pillanat alatt és akár hülyeséget is csinálni amivel akár egy rakás szart is hozok a fejemre. De ez most nem érdekelt. Kurvára nem, most a legkevésbé sem érdekelt csak a sikamlós nyelve, a szájának tűzforró, csúszós belseje és a saját vérem ütlegelése a fejemben. Már kurvára akartam! Szinte már fájt visszakényszerítenem minden egyes percet, nagyokat nyelek, próbálom.. húzni még.. de nem megy.. az isten bassza meg nem megy! Ekkor kap valami utolsó mentsvárként a kezem a vállába, húznám fel, hogy most azonnal nekiessek, a lábam már hiába remeg, ha bele is döglöm most azonnal megteszem, de helyette egy gyanús mosoly a válasz. Vagy már vigyor!? Hogy rohadna meg most baromira nem tudok megfejteni keresztkérdéseket, csak az a hirtelen csillanás a szemeiben lepi el a fejemet, és mielőtt még belekezdene, már tudom is a következő lépést.

- Isssteneeeem... - esik vissza a vizes csempére a fejem, ahogy még erőteljesebben újra belekezd és rohadtul nincs már se erőm, se akaratom, hogy visszafogjam a kitörni akaró érzéseket, egy utolsó pillanat, a fogaim megvacognak és máris elönti a mámor a fejemet.

Fuldoklok.. Kis híján, de az tuti hogy úgy harapom a levegőket mintha csak most adnák ingyen. Próbálok visszatérni... na ja, ki akarná otthagyni azt a mámoros világot, de a hirtelen fájdalom a combomon egy pillanat alatt ver ki a fejemből mindent.

- Áó! Magadnál vagy? - kérdezem automatikusan kapva oda, oké, hogy imádom ha bármit is kezd velem, de a szado-mazo nem az én asztalom, pláne nem most, és bár még mindig lihegek, de nem teszek semmit sem csak hagyom hogy velem szembe kerüljön.

- Kicsinálsz te vadmacska! - vigyorodom el ahogy vagy harmadjára az én fülemig is eljut a csengő hangja, mégsincs kedvem hogy kimozduljak innen. Valaki toljon értem hordágyat!

- Pedig én azt hittem te már jóllaktál.. - követi a száján végigfutó nyelvét végig a szemem, és a hideg kiráz egy pillanatra. Most hogy a víz.. vagy maga a gondolat, egyáltalán nem köt le, de tudom mi a dolgom, egy nagy sóhajt követően mozgósítom minden csepp megmaradt erőmet és a karja alatt nyúlok ki egy törölközőért.

- És ki is engedsz!? Vagy azt akarod hogy veled együtt menjek.. - emelem meg fáradtan az egyik szemöldökömet, de elég eltökélt vagyok ahhoz hogy össze ne essek. Az olyan gány lenne.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Gabriel Sadik & Nevil Turner szobája 22.05.13 11:29

Hallani és érezni, ahogy élvez, mindennel felér. Ezekben a pillanatokban talán még egy őrült orgazmussal is. De az már egyszer biztos, hogy ha ilyen hatással lehetek rá, ezt a mai este még meg fogom ismételni. Nem fogok egy percet sem elszalasztani az előttünk álló órákból. Minden percet ki akarok majd használni arra, hogy olyan gyönyörökben részesíthessem, mint amilyenekben talán még soha nem volt része. Legalábbis, én abban hiszek, hogy más, idegen tyúkoknak még nem sikerült előttem -és utánam sem-, ennyire az irányításuk alá vonniuk a testét, mindenét.
Fájdalmasnak ható szavaira újfent csak vigyorogni tudok -nem éppen a kedves, nyájas formában-, és, hogy egy kicsit kárpótoljam, egy utolsó csókot nyomok még combjának arra a pontjára, amibe az előbb a fogaim szinte már-már a húsáig belemartak, aztán csak kecsesen felállok, és úgy nézek rá -megtámaszkodva a feje mellett a csempén-, mint egy luxus kurva, aki várja a jó és kielégítő teljesítményéért cserébe a megérdemelt jussát.
-Ennyitől? Nagyon puhány lettél az évek során! De nem baj, kezeskedem majd róla, hogy újra megedződj... - Húzom végig hüvelykujjamat bizsergetően, őrülten lassan az ajkain, miközben szinte már-már csaknem véresre harapom alsó ajkamat a gondolattól, hogy mennyi minden vár még ránk. A szexuális éhségem ma a szokottnál is nagyobb, és még mindig tele vagyok fölösleges energiákkal, amiket kizárólag csak Nevillel akarok levezetni a mai nap folyamán. Ha már ennyire felbolygatta a kedélyeimet, akkor tegyen is róla jó fiú módjára, hogy kicsit lecsillapodjak!
-Ez még csak a desszert volt! - Suttogom egy pajzán, de könnyen megfejthető -számára biztosan-, kacsintással együtt, ahogy tovább szemezem azokkal a vöröslő, kissé megduzzadt, nedves ajkakkal, majd következik a csengő, ami egy kicsit lehangol, de bízom benne, hogy majd a pizza után kárpótol minden kaja miatt elvesztegetett percért.
-Még a végén a pizzafutár rám gerjedne, szóval, ez a kör a Tiéd! - Mondom egy, az övéhez hasonló szemöldökfelvonással együtt, majd félre állok az útjából, és szabadon a formás seggébe markolok.
-A kanapén leszek Mi Amore! - Suttogom a füle mellett valahonnan nem kevéssel a háta mögül, majd elengedem, és még előtte kilibbenek a fürdőből -teljes anyaszült meztelenségemben-, ügyelve közben persze arra is, hogy ringó csípőm eléggé elterelje a figyelmét még arra a kevés időre is, ameddig elér az ajtóhoz. A kanapéhoz érve aztán kényelmesen ledobom rá magam. Kezeimet végig futtatom a támlán, míg lábaimat keresztbe rakom egymáson, és mikor az ajtó nyílik, mindenféle szégyenlősködés nélkül, bájosan, szemeimben pajkos, elvetemült fényekkel intek egyet a látszólag kissé zavarban lévő pizzás fiúcskának.



Ezer bocs a zenéért, ez még a tegnapi nap... bounce Rolling Eyes
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Gabriel Sadik & Nevil Turner szobája 23.05.13 18:20

Széles vigyor feszül át az arcomon, ez még megy.. talán ez az egyetlen, de aztán a kecsegtető szavakra csak kinyögök valami válaszféleséget.

- Nem volt még egy ilyen boszorkány aki kordában tartson. - feszül fel megint az az előbbi vigyorom, mert ha igaz is, senki nem volt az utóbbi 2 évben aki ki akarná facsarni belőlem az utolsó csepp életet is, de isten úgyse élveztem! Minden egyes percét vele!
A következő mozdulat mégis egy pillanat alatt rántja magával a figyelmem, hogy tetszik e!? Nanáhogy! Még ha most másra se lennék képes mint aludni, és felfalni egy fél disznót egyben, valahogy automatikusan összepréselem az ajkamat.

- Egyszer meg fogsz ölni... - suttogom már csak, de elég a szemeibe néznem hogy jól tudjam pont ez a cél, én meg fülig érő vigyorral engedem. A hülye fejem! De ki ne akarna belehalni az élvezetbe?
Hirtelen ránt ki a gondolataim közül. Túlzottan elrévedeztem? Meglehet mégse hagyom ki ezt a ziccert, csak mert már maga a gondolat a Mennyekbe emel, mégis emelt fővel veszi a revansot. Ezt szeretem én ebben a nőben!
Közepes sóhaj hagyja el a torkomat, csak a kimerültség és kitikkadtság ismérve mégis mindvégig a szemeibe nézek amint félreáll, és én kilépek hogy magam köré tekerjem a törölközőt. Ha hagyná... Érzem a kezét a seggemen, máskor megugranék de most már ahhoz is fáradt vagyok, egyetlen ösztön tombol a fejemben, dőlnöm kell. Tényleg puhány lettem az évek alatt...

- Előbb verem ki mindkét szemét.. - motyogom már csak útban az ajtó felé, hogy hallotta e? Nem tudom nem is érdekel, nem közölni akartam vele, csak éppen tényleg itt helyben laposra verném a faszkalapot, ha csak egyetlen szemmel is rá meredne. Ma este ő az enyém!
Valamikor ekkor előz be, megint teszi a fát a tűzre, de sikerül valahogy a tárcámra figyelnem ami valahol a gatyám zsebében hentereg feltornázva a földről. Az ajtó! Ott a cél, és a kaja! - lövöm be második körben, a kilincsen a kéz, előttem a nyálgép, de a kaja illata azonnal kitöröl a fejemből mindent, még azt is ahogy a hátam mögé pillantgat.

- Ezért vagy Te.. a pizzafutár és ÉN.. döngetem azt a nőt! - kapom ki a tárcámból a húszast, és a mellkasának préselve lépek elé és nézek a szemeibe. - Az apró a tiéd! Most pedig húzzál szépen.. - noszogatom meg ha már magától nem megy, és kissé meglökve a mellkasát, már lépek is vissza a dobozokkal és csapom az orrára az ajtót.

- Végre! - virul fel két pillanat alatt a fejem, és már félúton bontva az egyik dobozt, kapom ki az egyik szeletet és kezdem el letömködni a torkomon. Kurva éhes vagyok! - járnak közben a lábaim, jórészt a kanapé fele és azt elérve ledobom a dobozokat a földre, hogy a következő szelet végét leharapva emeljem az én szépségem felé.

- Jó kislány voltál... Ehetsz! - vigyorodom el szélesen és csak a szemeibe nézve tartom a kaját felé. Hogy jóóóó!?? Huhúúúúú! Az nem.. KIFEJEZÉS!
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Gabriel Sadik & Nevil Turner szobája 24.05.13 10:32

-Mertem remélni, hogy így van! - Villannak fel sejtelmesen íriszeim egy másodperc leforgása alatt. Biztos vagyok benne, hogy érezte a hangomból, hogy ez nem csak egy egyszerű tényközlés volt, hanem felért egy fenyegetéssel is. Azt hiszem, hogy már párszor elmondtam, hogy nem osztozkodom, és ez ezek után se lesz máshogy! Kiderítem annak a tyúknak a nevét, aki a későbbiekben esetleg elcsavarhatná a fejét, és biztos, hogy nem kegyelmeznék neki! Annyi év után végre újra sikerült becserkésznem. Nem fogom engedni, hogy ismét kicsússzon a karmaim közül! Manapság nehéz olyan pasit fogni -még, ha csak pár, feledhetetlen éjszakára is-, aki ennyire fáradhatatlan lenne. Nevil mindig tud valami újat mutatni, és meglehetősen könnyű belőle kihozni azt a kanos állatot, akit én annyira kívánok. Melyik nő lenne képes arra, hogy visszautasítson egy olyan nagyszerű lehetőséget, mint amilyet Ő is tud nyújtani?
-Ó, ugyan dehogy! - Suttogom nyájasan, szinte már-már dorombolva a füle mellett, és per pillanat még a csengő hangja, és a pizza ínycsiklandozó gondolata sem tudja kitörölni a fejemből azt, amiért ma itt vagyunk. Egymásért, azért hogy felelevenítsük a két éve történteket, és hogy újra úgy válhassunk el, hogy elmondhassuk magunkról, hogy volt egy nagyon is jó nosztalgiaesténk megint. Elsuhanva mellette -természetesen ki nem hagyva azt az alkalmat, hogy letaperoljam a seggét-, félfüllel még elcsípem, amit mond. Mindig is szerettem, ha egy pasi ennyire merész, és birtokló, főleg akkor, ha rólam van szó. El is vigyorodom önelégülten, ahogy a kanapé felé tartok. Utána viszont már csak árgus szemekkel figyelem, hogy mikor nyílik az ajtó, és hogy mikor lehet lehetőségem kicsit beindítani a pizzafutárt.
-Édes, csak kedvesen! - Szólok az ajtó felé, amikor meghallom Nevil nem éppen nyugodtnak mondható fenyegetését(?) a kölyök felé, aki szegény csak áll, és nem tudja eldönteni, hogy ezek után merjen-e bármit is mondani vagy tenni. És, hogy tetszik-e a kialakult helyzet? Naná! Megőrülök érte, még ha ez azt is jelenti, hogy Nev csak magának akar. Ilyenkor kicsit mindig úgy érzem magam, mint egy sípolós kutyajáték, amikért az ebek élet-halál harcot szoktak vívni, de mégis kit érdekel, ha a dolog csak önbizalmat ad az embernek?
Még sikerül elcsípnem ahogy a kétségbeesett, kutyaképű kölyök egy utolsó pillantást vet rám Nevil válla felől, amikor ő már nagy merészen kifelé lökdösi az ajtón. Hogy elmondhassa magáról a váratlan látogatónk, hogy jó estéje volt, még megjutalmazom egy utolsó, ígéretes kacsintással, és már stírölöm is végig Nevet beharapott alsó ajakkal, ahogy egy szál törülközőben megindul felém a kajával.
-Nem gondolod, hogy kicsit túl kemény voltál vele? - Húzódik félmosolyra a szám, miközben feltérdelek. Ezt természetesen én sem gondolom komolyan! Olyannyira nem, hogy szerintem ennél még keményebb is lehetett volna.
-Csak ennyi? Jó kislány? - Kérdezem a homlokom tetejére ugrott szemöldökökkel, majd beleharapok a felém nyújtott szeletbe, végig a szemeit figyelve. Azt hiszem, hogy tetszik a helyzet!
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Gabriel Sadik & Nevil Turner szobája 30.05.13 22:12

Hátulról hallom a hangját a fülemben, de nem foglalkozom vele. Most az egyetlen cél, hogy a kölyköt minél előbb kitessékeljem és hogy minél hamarabb hozzájussak a zsákmányhoz. Csapódik a ajtó, nem nézem a gyerek ott van e, én közöltem vele hogy tűnjön el - kissé tettlegesen - ha meg az orra bánja, így járt. Már túrom is a számba az első szeletet miközben felé tartok, ez már valamelyest csillapított a farkaséhségemen még ha az elégtől piszok messze is van még.
Lerakva magam közvetlenül mellette az arcára vigyorog a szemem. Isteni volt vele minden egyes kör és perc, mégis jól esik most a pihenő. Kitikkadtam.. szó se róla, nem vagyok fából, de acélból sem, sajnos.. szükségem van némi energiabevitelre ha helytálló a sejtésem és újra nekem esne. Ehhez viszont elég csak a szemeibe nézzek, szinte süt bennük az a pajkos fény, amit alig 2 éve is annyira szerettem. Viszont ez itt most a játék ideje. Ne fogjuk fel mindig olyan komolyan az életet, épp ezért meg is adom a módját ahogy felé nyújtok egy szeletet és vigyorral a képemen közlöm amit akarok.

- Mit akarsz még hallani tőlem!? - vigyorgok bele a szavaiba - Hogy nagyszerű!? Hogy csodálatos!? Hogy el tudnálak viselni minden egyes héten!? - vált a vigyorom már szélesbe egy percig sem engedve a látványt ahogy a szeletbe harap. Még mindig képes felizgatni csessze meg! Pedig már kis híján magam után húzom a beleimet! - De az tutibiztos hogy 2 év és táncolhatnál a síromon. - nem ereszt egy fikarcnyit sem a vigyorom, sőt, inkább csak erősebb, csak amikor újra az én számnál landol a pizzaszelet, őt követve egy kiadósat beleharapok.

- A gyerek meg.. - magyarázok teli szájjal de nem hat meg - Hadd szokja! - vigyorodok el megint, de nem annyira hogy bármi is kijátsszon a számban, viszont ahogy látom, hogy az övé megint üres, ő következik, felé tartom a következő harapást.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Gabriel Sadik & Nevil Turner szobája 08.06.13 21:17

Kíváncsi tekintettel figyelem a jelenetet, ami éppen az ajtóban zajlik. Amikor Nevil nem látja, természetes, hogy megengedek egy-két buja pillantást a pizzás srác felé, ennek ellenére mégsem ő az, aki jobban leköti a figyelmem, hanem sokkal inkább Nev. Egyszerűen megőrjít a látvány, ahogy meztelen, vízcseppek borította hátán megfeszülnek azok a rendkívül gerjesztő szálkás izmok, valahányszor csak feljebb emeli a hangját a kölyökkel szemben. Ha lehetőségem lenne rá, és nem lenne annyira dögéhes, mint amilyennek kinéz, most azonnal -ameddig még ilyen szexin ideges-, rávetném magam, és csak hagynám, hogy kiéljen rajtam minden feszültséget, dühöt. Szinte éhezem a durva érintéseire, amik egy csettintésnyi idő alatt képesek eljuttatni a földi mennyekbe.
Ezektől az iménti gondolatoktól újfent lüktetni kezd minden porcikám, most mégis igyekszem féken tartani magam, és csak a vacsira koncentrálni.
-Vegyél vissza nagyfiú! Totál felizgatsz! - Mondom, miközben végig tartom vele azt a bizonyos szemkontaktust, egyik szemöldökömet fel is vonva, amitől a már így is sejtelmes, kacér tekintetem még titokzatosabbá válik. Akkor sem engedek ebből a mimikából, amikor éppen a pizzába harapok bele úgy, és olyan átéléssel, mintha őt kóstolnám meg a kaja helyett. Felemelő érzés lenne már újra ott tartani.
-Hidd el, nem hagynám, hogy idő előtt feldobd a talpad! Túl értékes, és ígéretes vagy ahhoz... - Dorombolom, és a hideg újfent jólesően végig cikáz a gerincemen, ahogy figyelem a harapását. Vágytól csillogó szemekkel figyelem minden mozdulatát, miközben végignyalok nyelvem hegyével felső ajkam egyik végétől a másikig.
-Ha engem kérdezel, tuti hogy összepisálta magát, és hogy többet akkor sem fog ide szállítani, ha a munkája a tét. - Beszélek bele a következő falatba, majd leharapom a nekem járó szeletet, ami után mohón még egy falat után kapok, ezzel kivégezve az első pizza szeletet. Ennyi viszont éppen elég volt ahhoz, hogy úgy érezzem, jóllaktam. Nem szoktam sokat enni, kevéssel is beérem, mivel állandóan mozgásban és akcióban vagyok.
-Bár, engem nem megijesztett a jelenetrendezésed, hanem inkább csak beizzított. - Kacsintok rá pajkosan, beharapva alsó ajkam, aztán elnézek az ágy felé, majd újra vissza rá, végül szavak nélkül is tudatom vele, hogy merre is vezet a következő utam. Kecsesen ellibbenek a kétszemélyes, bevetett ágyig, amin aztán anyaszült meztelenül, kényelmesen végig nyúlok, egyik térdemet behajlítva, így kezdve el simogatni lassan testem különböző részeit, leginkább hasamat, mellemet és combomat. Legalább lesz egy kis műsora vacsi közben.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Gabriel Sadik & Nevil Turner szobája 11.06.13 13:12

Széles vigyor repeszt szét az arcomon, még hogy ééén.. őőőt..? Akkor én mi az istenhez kezdjek ahogy újra beleharap a szeletbe és nekem az égnek áll minden egyes szőrszálam. Úúú.. ez a nő egyszer még táncolni fog a síromon..- vigyorgok a szemeibe és most hajlamos vagyok még azt is elfelejteni hogy ez amúgy is bármikor bekövetkezhet. Még ha jelen körülmények között ennek ellenkezőjéről is győzköd éppen nem eszik olyan forrón azt a kását! Belé is simán beledöglenék és Toretto akár köszönőlevelet is írhatna neki!
Mégis kiveri a fejemből minden egyes megjelenő gondolatom amikor a felső ajkán úgy siklik végig a nyelve hegye, mintha maga Éva hívogató kígyója élne benne és csábítana bűnre. Basszus.. lenne olyan ember aki képes lenne ellenállni ennek a nyelvnek!? Ez titok marad, számomra örökre, de nekem mégiscsak megmozgatja a vérem és vele muszáj nekem is megmocorognom a törölköző alatt félig ültömben.

Nem is tudom hogy kerül szóba újra a pizzás gyerek. Talán pont hogy én voltam az aki ezzel akarta csitítani a véremet, legalább addig amíg magamba tömök egy kis energiát.. SOK.. energiát! Engem akar ez nem kétséges, és ha visszagondolok két évvel ezelőttre, nem is egyszer akar még engem! Vagyis nem árt felkészülnöm hogy a becsületemen folt ne essen, ugyanis hogy a fenébe néznék ki ha egyszer.. a sokadikra már nem állna fel? Képes és simán kiröhögne és én nem adom olyan könnyen a bőrömet! Igenis és.. erős leszek! - tolom a számba a már nem tudom hányadik szeletet, lekőröztem, simán, már a második doboz is nyitva, fogalmam sincs mikor túrtam bele, de az tuti hogy úgy eszek mint aki már egy hete éhezett és még mindig szinte rágás nélkül csúszik le minden falat.

- Hm.. Nem hat meg. - rántom meg a vállam, de nem akarok több szót pazarolni a kölyökre, az viszont feltűnik hogy ő annyit eszik max mint egy kis.. egér, mégsem gondolkozok sokat rajta, az ő dolga, nagyon is felnőtt nő már elég rég óta, de.. ohohohóó, de még mennyire! - vigyorgok a saját gondolataimon szélesen, most még arra sem figyelve mi látszik ki belőle mi nem, most egyszerűen csak élvezem. Az ííízt.. az ételt.. az energiát! Mindezt együttvéve, mikor a következő szavait hallva a fülemben egy pillanat alatt megáll a számban a falat.
Nem is a szavai voltak amik megtántorítottak. Pontosabban nem is csak.. a szavai. Sokkal inkább a beszédes pillantás.. az apró kis malőrök, a teste.. ahogy feltápászkodik előttem és ringva indul el előre, és.. vééégignyúlik az ágyon kellemes belátást engedve. Ójajjnekem..
A pizzaszelet hangosan toccsanva a dobozon esik ki a kezemből ahogy már nem csak a teste feszít ellenállhatatlanul előttem hanem a kezei is megindulnak... fel és le.. és.. körkörösen.. és míg első körben a pizzámért kapok hogy megint a számhoz emeljem, a következőben már hagyom veszni a fenébe! Az előttem játszódó műsor SOKKAL jobban érdekel! Ezerszer! És nem bírom ki hogy ne nyaljam meg a számat.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Gabriel Sadik & Nevil Turner szobája 12.06.13 21:08

16+ Rolling Eyes 

Igyekszem minél jobban beizzítani a következő menetekre. Ezért be is vetem a már jól ismert sejtelmes nézést az érzékire, és remélem, hogy kellőképpen izgatóra sikeredett harapásomba is, ahogy lecsípek egy újabb falatot a felém nyújtott szeletből. Nem akarom, hogy azt gondolja, hogy annyival, amiket ma sikerült csinálnunk már vége is az egésznek, és innentől kezdve már csak kaja lesz, utána egy-egy bögre kakaó, mint a kölyköknek a lefekvés előtt, és végül a jól megérdemelt alvás. Na neeeem! Ez még viccnek is elég gány! Szó se lehet róla, hogy ma este akárcsak egy szemhunyásnyit is engedem majd aludni, habár, a szemei vad csillogásából ítélve, nem kell ilyen miatt aggódnom. Mindenesetre, azért majd gondoskodom róla, hogy mindig az egekben -és még annál is magasabban-, legyen az adrenalinszintje. Azt akarom, annyira kívánjon, hogy abba már szinte beleőrül! Mert igen, én piszkosul kívánom őt, vágyom minden egyes érintésére! Legyen az durva, szenvedélyes, vagy éppen gyengédebb fajta. Mindegy, csak érezni akarom már végre újra a bőrét az enyémen. 
Pár kacér és vágykeltő harapás után végül egy érzéki szájnyalással zárom le részemről az egész vacsorát. Túlságosan is beindított már csak ez a pár sejtelemes pillantás is ahhoz, hogy tovább várjak arra, hogy ő nyugodtan befejezze a kajálást. Talán önzőnek tűnhetek -soha nem voltam valami önzetlen típus-, de ha a vágyaim és testem kielégítéséről -és persze a gyilkolásról-, van szó, akkor nem ismerek határokat. 
Kényelmesen ellazulva fekszem a párnák és takarók között, és már simogatom is magam mindenhol, ahova csak a kezem és ujjaim elérnek. Néha oldalra pillantok rá, és ilyenkor az egészet egy kéjes nyögéssel is tetézem. Pont sikerül elkapnom azt, ahogy a pizza kiesik a kezéből. Látom azt az éhséget a szemeiben, ami egy perc alatt vérengző fenevaddá változtatja. Azt akarom, hogy olyan legyen, mint a kanapén is!
-Tetszik, amit látsz? - Nevetek fel halkan, majd hátam ívbe feszül, ahogy az egyik ujjam rátalál legérzékenyebb pontomra. Azt akarom, hogy végig nézze!
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Gabriel Sadik & Nevil Turner szobája 21.06.13 16:02

Csak figyelem. Megigézve, az állam valahol a padlón, de érdekel is engem?? A FENÉKET! Sokkal inkább fűz rabláncra a teste. Azok a kezek.. ahogy könyörtelenül siklanak és érintenek.. és érzem ahogy egyre görcsösebb feszülést vesz a vérem. De nem mozdulok. Még! Csak élvezem. A látványt.. a gondolatot, ahogy ééén tenném ezt vele, lassan.. kifinomultan.. érzékien.. Kííínozva! Gyötörve, ahogy újra és újra simítja végig a kezem és mégsem kap belőle többet... Nem is kellett a látvány! Elég volt minden gondolat a fejemben hogy a törölközőm is életre kelljen, a szemem mégse engedte el a kezeit... Ahogy simít.. ahogy csúszik.. Felnyög! Muszáj nyelnem pedig már nem is tudom hol a vége a szeletnek, de egy cseppet sem érdekel. Egyszerűen belé ragad a szemem, a testére.. a szemeibe.. az ajkára ahogy kéjesen nyalja meg, és levegőt kell vennem! NAGY.. levegőt!

- Hjah.. nagyon is.. - hebegem, de az agyam már rég letett arról hogy értelmes szavakat produkáljon, most csak egyetlen dolog köti le. A keze! Ami csúúúszik egyre lejjebb, be, oda ahol a legszívesebben nekem telne kedvem, és muszáj nem elfelejteni hogy lélegezzek! Rövid kihagyás után hosszú levegőt szívok a tüdőmbe és lassan fújva ki a számon megmocorogva mert már nehezen bírom egyhelyben, nyalok végig a szám oldalán.
Úúúristen de nem bírom tovább!


A hozzászólást Nevil Turner összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 04.07.13 15:30-kor.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Gabriel Sadik & Nevil Turner szobája 02.07.13 13:10

16+

Miközben saját magamat egyre közelebb és közelebb juttatom ahhoz a bizonyos csúcshoz, még mindig van erőm, hogy arra is figyeljek, hogy mikor milyen arckifejezés ül ki sóvárgó képére. Tekintetem nem tudja elkerülni az a megigézett pillantás, ahogy engem néz, a testemet és azt, amit művelek magammal, és amit ezerszer jobban élveznék, ha tudnám, hogy ő csinálja, a saját ujjával, aszerint a tematika szerint, ahogy azt ő akarja. Még mindig csak arra várok, hogy birtokolja a testemet. Hogy élvezze, amit velem tehet, és hogy másra se vágyjon csak rám, a bőrömre, a testemre!
Úgy érzem, mintha a testemet belülről akarná felégetni az a leküzdhetetlen vágy, amit jelenleg is érzek. Már rég nem gondolkozok, és nem aszerint cselekszem, amit a régen tompa érzékű agyam diktál, hanem inkább aszerint, amit a testem súg, az érzékeim. Ennek fényében fordulok át kisvártatva a hasamra, egyik térdemet felhúzva, így kényelmesebben hozzá férve magamhoz, leginkább azon pontomhoz, aminek eddig is különleges bánásmódban volt része. Hamarosan már csak az élvezettel telt nyögéseimet lehet hallani, és a lepedő súrlódását, ahogy magam alatt kíméletlenül gyűröm össze-vissza, miközben testem hol megfeszül, hol elernyed. Már csak arra várok, hogy Nevil enyhítse az édes kínjaimat.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Gabriel Sadik & Nevil Turner szobája 04.07.13 15:57

+18.. +16.. ezt döntse el ki-ki! Één nem értek hozzá! :DDD

Megbűvölve figyelem kezének minden mozdulatát! Odaragadtam! Teljesen! Amint a teste vonaglik.. néha-néha megremeg, ahogy nyög! Valószínű a szám szélét is elharaptam, de nem érdekel. A szemeimben a szeme.. aztán lehunyja és az arcán ezernyi ín rándul meg. A testem bizsereg! Minden egyes porcikám éget, és arra ösztönöz mozduljak meg! Mégis valami odaszegez. A földhöz, alig messze mellette, talán a  látvány, hogy mennyire élvezem! A levegőm szaggatott, néha elfelejt bejutni a tüdőmbe, de aztán hamar behozza a lemaradást, szapora ütemet véve és megint nyelek. Már a sokadikat! Ahogy a szám már sivatag, a nyelvem semmi mást nem kíván csak hogy belé mélyesszem, a fogaim mégis szorosan koccannak össze megbénítva az érzésben, és azt se tudom mikor indult el az ééén kezem.
Nem voltam ura a testemnek. Hát még a fejem rohadt rég feladta a próbálkozást, és.. nem tudom mikor fordult elő ilyen utoljára velem hogy valaki ennyire elvegye az eszemet! De akkor fordult, óráknak tűntek a valószínű csak hosszúra nyúlt percek, és a fejemben tomboló vérrel zakatolva tudtam hogy itt.. vége!Ha nem cselekszem...

Nem tudom mi történt aközött hogy még ott ültem és figyeltem, és aközött hogy beletaposva egyenesen a pizza közepébe, a térdeimen megtámaszkodva már ott görnyedtem fölötte, két csuklója kifeszítve a feje mellett előttem, a háta a mellkasomnak, haja a ziháló tüdőmben és én hangosan lihegek a fülébe ráhajolva a feje mellett.

- Neked semmi.. nem.. elég.. ugye..(?) - sikerül még ennyi, de a következő pillanatban a felhúzott lábát mééég feljebb lökve térddel, már hatolok is bele, hogy teljesen elmerülve benne szemeimet felakassza az érzés. Úúúúristen de vágytam már erre! Mégis csak néhány percet engedélyezek, ha mocorogna az ujjaim méég szorosabban feszülnek az ágyra feszített csuklóira, csak hogy lenn tartsam, ne mozoghasson vagy ellenkezhessen, és pokolian kínzóó lassú mozdulatokkal indulok meg. Egyelőre... Ha ő így.. én is minden egyes pillanatát kiélvezem! Még ha ő háromszor is megy el közben..
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Gabriel Sadik & Nevil Turner szobája 15.07.13 22:07

Én értek hozzá! És akárhogy is nézzük, ez már 18-as kategória volt a javából! Razz;)

Érzem, ahogy tekintete szinte bele ég a bőrömbe, és egészen a sejtjeimig hatol. Még csukott szemekkel is tudom, hogy mikor merre jár az a sóvárgó tekintet. A vérem pulzálása visszhangozva ütlegeli a dobhártyámat, és már nincs erőm és igazából kedvem sem ahhoz, hogy megerőltessem magam olyan -jelenleg teljesen elhanyagolható-, kis dolgokkal, mint a gondolkodás. Az elmémet belepi a kínzó élvezet köde, én pedig átadom neki magam, hagyom, hogy minden épelméjűnek nevezhető gondolatom belevesszen ebbe a kéjes ködbe. Már rég nem az agyam az, ami irányít, hanem sokkal inkább a vágyaim.
Ahogy fejemet elködösült tekintettel oldalra fordítom, és szemeimet belefúrom az ő kékjeibe, egy utolsó nyögéssel egyszerűen és szavak nélkül a tudtára adom, hogy mit akarok most a leginkább.
Egy kósza, hamvas mosollyal nyugtázom azt, ahogy egy-egy nyelésnél kis híján belefullad a saját nyálába, ahogy igyekszik azt hatalmas gombócokban leküzdeni a torkán, és ugyanakkor az sem tudja elkerülni a figyelmemet, ahogy egyre nyugtalanabbul mocorog, a nyelve ahogy végig szánt a száján... És ekkor -mintha csak időzítve lenne-, már mozdul is előre, és mindent félre dobva a kezéből -megfeledkezve az éhségéről-, már veti is rám magát, én pedig az érzéstől, ahogy keményen és gondolkodás nélkül belém hatol, hangosan, mélyről jövő torok hangon felnyögök, a hátam pedig ebben a szent pillanatban görcsösen nekifeszül a mellkasának, ahogy a vágy bábuként irányítja a testem. Ujjaim kíméletlenül markolnak bele a lepedőbe, és az sem zavar, hogy megbéklyózza a csuklóimat. Ezzel csak még izgalmasabbá teszi a dolgot, és én képtelen vagyok parancsolni a testemet megfeszítő édes görcsöknek. Csípőmmel egyre követelőzőbben feszülök hozzá ágyékához, a testéhez, és a gyönyör pillanatában úgy sikítok fel, hogy szinte az egész motel beleremeg, hátammal pedig kielégített macskaként domborítok, miközben levegőt is elfelejtek venni.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Gabriel Sadik & Nevil Turner szobája 19.07.13 14:09

Háát akkor igazat adok! WinkSmile

Kitartok! Pokoli, de kitartok! Minden egyes megfeszülő mozdulatnál a fejemben dobog a vérem! Kívánom! Akarom hogy élvezzen és minden egyes porcikámmal kiélvezzem! Lassú vagyok… majd egyre keményebben. Már én sem tudok parancsolni az ütemnek, egyre önállóbb és megveszekedetebb, hallom hogy sikít, az élvezet felhői járnak a gerincében, én mégse engedek! Se a csuklóját az ágyhoz szegező kezem, se az ütem nem csillapodik, még ha résnyire is van szorítva a szemem, a fogaim erősen feszülnek, a fejem vagy ezerfelé cikázik éppen késleltetve a pillanatot, de csak hágom.. erősen és egyre eltökéltebben ahogy a vér megszorul az ereimben görcsösen húzva össze a pillanatot, és amikor érzem hogy újra készül, megint feszül a teste, akkor engedek csak mindent szabadon eresztve és szinte szétesek ahogy végre belerobbanok.

Lihegek. Vadul és veszettül a hátára esve. Pokoli fáradt vagyok. Már talán mozdulni se tudok, a súlyom nagy része mégis még mindig a kezét szorító karjaimon pihen, percek.. vagy csak pillanatok tűnnek el, mire csak erőt veszek, felemelem a fejem és kihúzódva belőle szabadon engedem és elterülök mellette a hátam csapódva az ágyon, a mellkasom heves, veszettül emelkedik és süllyed, én mégis úgy érzem hogy majd meg fulladok. Mégis.. vigyorgok.. Bele a szemeibe ahogy oldalt fordítom a fejem és.. istenem.. Ez a nő.. ez a nő.. erre nincsenek szavak, de alig érzem a kezem és a lábaimat, és mintha egy könnyű felhőn feküdnék.

- Kész! – fújok ki egy kellemes adagot – Mára végem.. – jelentem ki innen már akár fel is négyelhet, akkor se működöm többet, és érzem hogy az arcomon utat tör egy ásítás. Mindjárt elalszom.. érzem.. alig bírom tartani a szemem, egyre nehezebb.. hívogat az űr, az a sötét és sokat ígérő reményteljes, én mégis még küzdök vele. Pokolian.. nehezen.. de küzdök. Ameddig csak képes vagyok rá hogy ellene menjek.

- Kinyírtál.. – formálom még a szavakat, ez biztos, de hogy utána.. utána nem tudom. De nem is érdekel. Nem tud már érdekelni semmi, csak hogy enyhülést nyerjek.. És a sötét feketeség megadja nekem. Megígérte. És én nem is bírok neki ellenállni tovább..

/ R.I.P. † SurprisedVery Happy/
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Gabriel Sadik & Nevil Turner szobája 25.07.13 11:42

Szerencséd! Very Happy:P;)

Semmi sem felemelőbb annál, mint amikor látom rajta, hogy túlfeszül minden idegszála, porcikája és feladja a küzdelmet önmagával szemben, hogy aztán mögém férkőzve úgy magáévá tegyen, ahogy eddig talán még soha senki nem csinálta.
Most érzem csak igazán, hogy birtokolni akar, és hogy nem cicázik, nem gondolkozik, egyszerűen csak azt teszi, amit a teste diktál, amire most a leginkább szüksége van, és nem foglalkozik azzal, hogy nekem mennyire élvezetes, avagy pokoli. Nyugodtan állíthatom, hogy pokolian jó! Mintha csak a fejembe látna, és tudná, hogy mikor mit akarok.
A dolog akkor válik még izgatóbbá, amikor ujjai rámarnak a csuklóimra, és nem eresztenek.
Minden porcikám egyszerre feszül meg a kéjes gyönyörök sorozatától, amiket már nem is számolok csak úszok az árral és hagyom, hogy maguktól sodorjanak az események, az érzések és minden egyes feszítő lökése.
Nagyjából akkor adom fel én is, és terülök el az összegyűrt lepedőn kiterülve és borzasztóan kielégülten, amikor már ő sem küzd tovább.

-Remélem, hogy jól az eszedbe fogod vésni ezt a mai ominózus esténket! - Hadarom el két levegővétel között, amikor a légzésem már annyira lecsillapodott, hogy ki tudjak pár szót préselni magamból.
Elégedett, sunyi mosollyal nézem végig azt a suta, kimerült mozdulatot, ahogy levágódik mellém a hátára. Alsó ajkamat vágyakozva harapom be, ahogy továbbra is hason fekve, lábaimat lustán, kissé kimerülten lóbálva felkönyökölök, és könyöklő kezemmel megtartom az állam, míg a másikkal addig játszadozok a mellkasán, ameddig el nem nyomja az álom.

-Ha elfelejtesz, halott ember vagy! - Suttogom a fülébe, amikor már mélyen alszik, mindezt úgy, hogy ajkaim minden szónál érintkezzenek fülével.
Ezek után veszek csak erőt magamon, hogy kiüljek az ágy szélére, megkeressem a leszedált ruháimat -a szétszaggatott tangát azért búcsúajándékként itt hagyom neki-, és parókámat is. Az utolsó ruhadarab, ami felkerül rám az a drága cipőm, aminek az orrával megrugdosom a földön heverő pizzás dobozt, amiből végül kiveszek egy olyan szeletet, ami még ehetőnek tűnik, majd egyszerűen csak kisurranok a szobából. Biztos vagyok benne, hogy nem ez volt az utolsó, hogy láttuk egymást!


//További szép álmokat Velem, Mi Amore! Wink//
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
2134
Join date :
2012. Jan. 27.

Admin


TémanyitásTárgy: Re: Gabriel Sadik & Nevil Turner szobája 04.08.13 13:38

Szabad játéktér!

₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪


Én mindenhol ott vagyok... De tényleg... Mindenhol!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://prison.forumsr.com



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Gabriel Sadik & Nevil Turner szobája 07.04.14 22:02

Soha nem volt annyira kínzó minden egyes nyomorult légvétel, mint amennyire most is. Az ereimben futkosó adrenalin szinte lyukat üt minden artériámon, vénámon, behatol a szöveteimbe és egyenként megsemmisíti a sejtjeimet. Többször is megbotlom -hol egy szájbabaszott padkában, vagy éppen a saját lábamban, amit már csak a felfokozott adrenalinérzet hajt előre-, miközben egyre kietlenebb és ismeretlenebb helyekre sodródom. Ez már biztos, hogy a külváros azon része, ami a csatorna patkányoknak maga az Oázis.
Minden lépésemnél újabb és újabb velőtrázó dörrenéseket hallok. Elég sokat dolgoztam már ebben a mocskos szakmában ahhoz, hogy tudjam: a dörrenések újabb és újabb fegyver elsüléseket jeleznek. A szívem rendellenesen dübörög a szegcsontom mögött, a nyüves verejtékcseppek pedig úgy záporozzák a homlokomat, majd gördülnek végig a pofámon, mintha most léptem volna ki egy frissítő hideg zuhany alól. Bárcsak ez is frissítő és hideg lenne!
Ide az ötszáz rongyot, hogy ebben az egészben megint csak Tim enyves keze van benne! Jellemző. Hónapokra eltűnik, és amikor a legkevésbé számítasz rá, hirtelen újra felüti a fejét, akárcsak egy vírus, amit végre kiirtottál, és még az ellenszerét is feltaláltad, de később újfent megjelenik, és hogy még csak véletlenül se legyen egyszerű a dolgod, mutálódott formában lép újra színre.
Az agyam már nem képes felfogni az utánam üvöltött szavakat, kifogytam a lőszeremből is, ahhoz pedig nem érzem elég Rambinának (értsd: a Rambo női megfelelője.. Very Happy ) magam, hogy nekiálljak késekkel dobálózni, mint a cirkuszban. Nem hiszem, hogy túlságosan is meghatná ezt a három benga vízilovat. Csak megadnám nekik a lehetőséget arra, hogy kinyírjanak, és még a foguk közé beszorult dzsuvát is lenne mivel kipiszkálniuk. Cöhh...
A maradék, hangyafingnyi erőmet is összegyűjtöm, hogy az elém került, omladozó kerítésen valahogy átvessem magam. Egy fájdalmas nyögéssel egybevegyített káromkodással landolok a kerítés túloldalán egy mocskos olajtócsában. Csak az az egy tény vigasztal, hogy ezzel időt nyertem magamnak. Ezek a faltörő bikák nem fogják tudni könnyen átdobni magukat a kerítésen, kivéve, ha nem tépik le izomból az egészet. Száradjon le a karom, azt viszont már nem fogom megvárni, mint ahogy azt sem, hogy a következő lövés valahol a koponyámban vagy a hátamban érjen célt. Minden akaraterőm ellenére a lábaim már egyre kevésbé akarnak engedelmeskedni az akaratomnak. A látásom viccet űz belőlem akárcsak az agyam, ami egyre tompábban és használhatatlanabbul fogadja be az impulzusokat. Csak akkor tisztul ki valamelyest a kép, amikor berontok egy rozoga, de ismerős épület ajtaján, és szó szerint beesek az első liftbe, amit találok. Szinte vakon tapogatózva nyomkodom be rajta a rohadt gombokat, és ugyanilyen bizonytalanul, ingatagul is szállok ki belőle, hogy aztán megcélozva az ismerős ajtót, erőtlenül, de annál is sürgetőbben bedörömbölhessek rajta. A torkom szinte porzik a szárazságtól, és ahogy végignézek magamon... nem tenném rá a fejem, hogy nem fogja a delikvens egy jól irányzott mozdulattal rám baszni az ajtót. Az ismerős, égő fájdalom csak akkor hasít bele a bal vállamba, amikor erőtlenül nekidőlök a falnak. Ezek szerint az egyik golyó sikeresen betalál!
Kezemmel automatikusan kapok a sérülésem helyéhez, és az utolsó energia foszlányaimat még egy sürgető dörömbölésre használom fel.


//Hát ez borzasztó gány lett...  Embarassed   pale  //
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Gabriel Sadik & Nevil Turner szobája 08.04.14 22:18


Hosszú hónapok.. Már jó ideje csesztük itt a rezet, és amit sejtettem beigazolódott. Itt.. az ég világon senki se keresett, vagyis úgy néz ki biztonságban vagyunk a helyi kisstílű gengszterek között.
Gabe.. ahogy elnéztem már ő is belenyugodott a helyzetbe, már nincs a seggébe a mehetnék, vagy talán csak mikor azt mondtam neki ha akar menjen, én maradok, az térítette jobb belátásra.
A napok.. elteltek. Egyik se volt jobb vagy rosszabb a másiknál, hol zajos, hol csendes és néhány unalmas és hangtalan éjjelen nekem is előugrott néhány emlék.

Az az emlék csodás volt. Körülbelül olyan 1,60 magas.. vékony.. és ha akart, pokoli őrültségekre képes és én volt hogy visszasírtam azokat az időket. Egyetlen nap. A legutóbbi után alig hat hónapja ennyi ami jutott, de ez az egy nap, úgy egészében, felejthetetlenül pótolt mindent!

Eldőltem. Valószínű aludtam is egy keveset, mert az utolsó emlék hogy bámulom a retkes mennyezetet és szanaszét száguldanak a gondolataim. Hogy az álmom? Na igen, hagy némi kívánnivalót maga után az utóbbi időben, pedig jóóó néhány hónap óta nem történt semmi meredek az életünkben, de még mindig ott voltam abban a bankban. A golyók repkedtek a fejem mellett, és az egyik betalált. Pokoli egy fájdalmat éreztem, azt hittem megdöglök ott helyben és soha azelőtt nem féltem még annyira.
17 éves voltam. Akkoriban, még fingom se volt róla hogy is élik ezt a tetves életet, de akkor és ott, megtanultam mindent. Csak.. magadra.. számíthatsz! Na meg sosem árt ha van egy igazán jó testvéred…

Most is mint mindig, ugyanúgy szólt a vége. Gabe hangja a fülemben, azt mondja semmi baj nem lesz, vonszol, én meg hiszek neki. Nem tehetek mást.. Hisz a testvérem! Ő az egyedüli aki valaha is hitt bennem, és akkor tör be az a dübörgés a képbe.
Felriadok! Először azt se tudom mi az isten ez, egyáltalán hol vagyok, de aztán megint, realizálódik a szoba képe, na meg az hogy valami faszfej épp rám akarja törni az ajtót.

- Megyeeeeek már, nem kell betörni… - nyújtom el, egy percig sincs kedvem ugrálni valami nyáladzó, gennyedző seggfejnek, de mivel nem hagyja abba, nem jut egy pillanatnyi szünet se, rájövök hogy kénytelen vagyok. - Hogy basznád meg.. – fújom az orrom alatt, félig még egy kiadósat ásítok, amikor kezem a kilincsgombon, és lassítva fordítva el, félig még csipás szemekkel bámulok ki az illetőre.

- Mi a fasz va.. – „n!!?”.. akad be a vége, ahogy egy pillanat alatt kever át a fejemen a kép ami ott vár előttem és első körben lefagyok. A másodikban meg..

- Mi.. mi az isten történt veled..? – hebegek és újabb pillanatba telik hogy mozduljak is már valamerre és ha hagyja, a karja alá nyúlva segítsek és betámogassam.  – Az isten bassza meg.. – dünnyögöm közben, a szívem kihagy egy ütemet aztán veszett vágtába kezd, és ha felel.. nem felel.. akkor se nyugszom meg, csak próbálom nyugalomra fogni az adrenalintól megremegő kezeimet. Az isten bassza meg…


/ Pont hogy nekem nagyon is tetszett! WinkVery Happy Nev viszont még építkezik, rég volt már a placcon.. Wink/
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Sponsored content



TémanyitásTárgy: Re: Gabriel Sadik & Nevil Turner szobája

Vissza az elejére Go down

Gabriel Sadik & Nevil Turner szobája

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Similar topics

-
» Greg hálószobája
» Sophie Turner
» Stefan szobája
» Szülőszobák
» Pihenőszoba

Permissions in this forum:Válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
PRISON FRPG :: Egyéb :: Archívum :: Külvárosi Hotel-
Új téma nyitásaHozzászólás a témához