welcome to prison frpg
üdvözlünk
lépj be las vegas-ba!
Amikor meghallod a nevet: Las Vegas, mi jut először eszedbe?
Kaszinók? Féktelen bulik? Black jack? Roulette? A lehetőségek tárháza végtelen, a kaszinók sora gazdagokat dönt mocsokba...
Azonban egy valamire senki sem gondol. Miután a kaszinóban megszeded magad zöldhasúval, nem árt vigyázni a haza úton; Las Vegas sem másabb, mint a többi város. Vannak rosszfiúk és rosszlányok is, akik képesek bárkivel végezni, ha úgy tartja kedvük. Vannak drogosok és más szenvedélybetegek, akik képesek ölni is azért, hogy megkapják a napi adagjukat. Táncosnők és krupiék, akik egy szempillantás alatt elveszik mindenedet. Prostituáltak és maffiózók, akiknek már, ha csak a nevét tudod, már veszélyben vagy. Mi a közös bennük? Egy rossz mozdulat, egy alaposan át nem gondolt lépés, és máris a börtönben találják magukat, ahonnan megszökni, még senkinek sem sikerült...

facebook csoportunk
lépj be
las vegas téged vár
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
csacsogda
súgj nekem egy titkot...
promónk
csak tekintsd meg!
új posztok
kaptál választ?
Happy birthday
Michael Quenell
03.03.18 11:44
a legaktívabbak
a legtöbb posztot írók
Admin (2134)
 
Lyna Hill (781)
 
Desmond Drescher (649)
 
Cassandra Drescher (599)
 
Chad Donaghue (561)
 
Charlotte Collins (493)
 
Jennifer Ariadne Lively (451)
 
Aurora Rossum (399)
 
Veronica Chloe Foster (389)
 
Helena Nina Lemmer (273)
 
Top posting users this month
Benjamin Tate Hunter
 
Simon Whitlock
 

Share| .

Vegas egyik eldugott utcája

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
2134
Join date :
2012. Jan. 27.

Admin


TémanyitásTárgy: Vegas egyik eldugott utcája 07.08.12 21:57

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://prison.forumsr.com



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Vegas egyik eldugott utcája 07.08.12 22:24

Szokásos eljárás, már mondhatni, hogy megkezdtem rutinos előkészületeimet, mielőtt még a dolgok közepébe vágnék. Forrásaimtól kézhez is kaptam egy mappát, amiben minden szerepel, amit tudnom kell a célszemélyről. Érdeklődve forgatom a dossziét a kezeim között, valami nagyon nem stimmel. Túl vékony az aktája, vaskosabbakhoz vagyok szokva. Kíváncsian kezdek bele az olvasásba, hogy megtudjam róla a legszükségesebb információkat. Elég érdekes, egy gyorshajtási bírsága sincs, de semmi egyéb, amivel magára bírná haragítani a rend rendíthetetlen őrzőijeit. Az egyetlen említésre méltó dolog, amit olvashattam az csak is az öt éven át tartó börtönbüntetése volt. Egyből beleugrott a mély vízbe, nem kis dolgok vádjával zárták a rácsok mögé. Elnézve a róla kapott képet, olyan ártatlan teremtménynek tűnik, de ez csak a látszat, nem lenne szabad, hogy egyből feltételeznem róla, hogy ártatlan lenne, ha már ilyen jól néz ki. Amit már megtanultam, hogy a csinos nők is szeretnek bűnözni, olykor lényűgözően viszik véghez. Hiszen ki tudna gyanakodni egy törékeny nőre, aki olyan szépen tudja rebesgetni a szempilláit? De túlságosan is elkalandoztam, amit nem engedhetem meg magamnak, mert mint tudjuk az idő pénz. Először szeretném felderíteni a terepet, mielőtt megkezdeném a megfigyelést. Az még számomra rejtély, hogy Emily jól is tartózkodhat. De nem túl rég szabadult, ezért feltételezem, hogy nem lehet még túl messze. Egy telefon hívásomba került ezt kitudakolni. Jó ha az embernek vannak kapcsolatai, akikre bármikor számíthat az ember. Dzsekimet felkapva sietek ki a házamból, hogy autómba szállva munkába induljak. Mikor oda értem a megadott címre türelmesen várakozni kezdtem. Elő kapva távcsövemet figyeltem a házat. Az ablak előtt elhaladva két nőt is látok, az egyik szőke a másik pedig barna. Azt hiszem az utóbbit kell figyelnem. Pár perc várakozás után felgyorsulnak az események. Emily kilép az ajtón és gyalog elindul. Nincs mit tennem, minden fontos dolgot bele gyömöszölök zsebeimbe és kiszállok a kocsiból, hogy utána induljak. Ráérősen eléggé lemaradva, de látótávolságon belül követem, miközben rá gyújtok egy erős cigire és úgy teszek, mint ha csak a város ezen részében gyönyörködnék.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Vegas egyik eldugott utcája 07.08.12 22:52

Mikor reggel felkeltem, már egyáltalán nem volt szokatlan, hogy a gyenge, reggeli napsugarak teljesen megvilágították a szobámat, és hogy nem arra kell ébrednem, hogy valamelyik szomszédos cellában őrült módra rázza az egyik rab a rácsokat, vagy hogy éppenséggel az egyik cellatársam már kora reggel azzal van elfoglalva, hogy minél simábbra borotválhassa lábát és egyéb testrészeit a meglehetősen hangos epilátorával, amivel még a holtakat is képes lett volna felverni. Megkönnyebbülés, hogy nem ilyen kellemetlen tényezőkre kell ébrednem már lassan egy hónapja. Nem tudom, hogy hogy tudnám eléggé megköszönni Lottynak, hogy képes volt akkora áldozatot hozni értem, hogy befogadott magához, ameddig nem sikerül talpra állnom magamtól. De, hogy ezt minél hamarabb véghez tudjam vinni, és ezáltal bizonyítani is tudjak Lottynak, és egész Vegasnak, ha már ennyire utálnak, az lesz a legjobb, ha nem habozok tovább, és minél hamarabb elkezdek munka után keresni, amit már meg is kezdtem. Már legalább hét helyen bent van az önéletrajzom, és úgy tűnik, hogy ma talán rám mosolygott a szerencse, ugyanis az egyik butikba új eladót keresnek, és a tegnapi nap folyamán rám esett a választásuk, hogy behívjanak kicsit elbeszélgetni. Egésznap mást se csináltam, csak azzal voltam elfoglalva, hogy a lehető legjobb formámat hozzam ma, hiszen nagyon fontos tud lenni az első benyomás. Órákon keresztül válogattam a ruháim közl, míg nem sikerült kiválasztanom egy harang alakú, nem sokkal térd alá érő, fekete szövetszoknyát, és egy hozzáillő, fehér, elegáns inget, ami pont ott feszül, ahol kell. A beszédet mindvégig a tükör előtt és Lottyval gyakoroltam, most pedig elérkezett az idő, hogy élőben is megmutassam, hogy mit is tudok. A házból még Lottyval együtt lépek ki – ő éppen munkába igyekszik-, a kapuban azonban elbúcsúzunk, mivel az ő útja balra, az enyém pedig jobbra vezet. Idegesen szorongatom kezemben a kis papirost, rajta az üzlet címével és egy telefonszámmal, ha netán tán baj lenne az odatalálással. Annyira sikerül belemélyülnöm ennek a fránya papírnak a bámulásába, hogy pechemre magas sarkúm vékony sarka beleakad az egyik emésztőbe a járda kellős közepén. Elfogok késni! Az első meghallgatásom, és el fogok késni! A papírt a számba veszem, egyik kezemben ügyetlenül egyensúlyozok fekete kistáskámmal, míg másik kezemmel próbálom kiszabadítani cipőm sarkát.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Vegas egyik eldugott utcája 08.08.12 0:31

Egy újabb munka, ami csak is azt jelenti, hogy nagy a valószínűsége, hogy ismét egy embert juttatok vissza a rácsok mögé. Ez már igazán nem rajtam múlik én csak a munkámat végzem és, akik a szabályok ellen szegülnek így járnak. Még szerencse, hogy nem veszem a szívemre a dolgot és meg tudok birkózni lelkiismeretemmel. Néha egészen úgy érzem magam, mint ha emberkereskedő lennék, hiszen abból élek, hogy vásárra viszem mások bőrét. Most ahogy ezt a dossziét nézegetem sok minden felmerül bennem, de ez is csak egy munka a sok közül, ezért amilyen gyorsan csak tehetem neki vágok. Kell valami bizonyíték. Úgy mond nagy kutya felesége, meg kell róla bizonyosodnom, hogy a családi "vállalkozásukat" nem viszi tovább. De ha még is tetten érném, onnantól már átadom a törvény rendíthetetlen őrzőijeinek a kezébe az ügyet. Nekem csak addig tart a munkám, ameddig bizonyítékot nem gyűjtök arra, hogy valamiben mesterkedik, a többi már a fakabátokon múlik és a bíróságon. Immár a jelenlegi lakóhelyénél vagyok, persze nem azért mert nem lenne jobb dolgom, hanem azért, mert perverz vagyok és szeretek védtelen nők után leskelüdvi. Természetesen csak vicceltem, úgy látszik túl sok volt a reggeli kávé. Ahogy gyalogosan elindult, úgy pattantam ki én is autómból, hogy követni tudjam. Nagyokat szívva cigarettámból fújom ki lelkesen a füstöt séta közben. Szerencsém van alaposan is szemügyre venni hátulról Emily-t. Azt senki sem mondta, hogy egy címlaplányokat megszégyenítő nő után fogok kémkedni. Persze láttam már az aktájában a képet, de élőben még szebb a látvány. Minden zökkenőmentesen ment, nem is vette észre, hogy követem. Egészen addig, ameddig meg nem állt. Homlokomat ráncolva figyeltem, miközben közelebb lopakodtam hozzá. Kedvem lett volna nevetni a látványtól, ahogy küzd, egy ideig még szórakoztató volt, aztán úgy éreztem, hogy közbe kell lépnem, bármennyire is nem lenne helyes a célszeméllyel felvennem a kapcsolatot.
- Engedje meg, hogy segítsek. - Lépek oda mellé, hogy a segítségére siessek. Semmit sem akarok tenni, mielőtt még meg nem engedni nekem, még csak az hiányzik, hogy zaklatásét feljelentsem, mivel ha segíteni akarok neki, eléggé félre érhető helyzetbe sodorhatom magamat.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Vegas egyik eldugott utcája 08.08.12 1:11

Soha nem szerettem dolgozni, mindig is fárasztónak tartottam, főleg, hogy a kaszinó és hossteskedés miatt állandón éjszakába kellett járnom. Akkoriban még a gondolkodásmódom teljesen más volt, mint mostanság. Hülyeségnek és időpocsékolásnak tartottam, hogy éjszakákat dolgoztam át, és mindig csak annyit kaptam, hogy jusson a rezsire és valami ehetőre is. Mostanra viszont szerencsére már teljesen más elvek szerint élek –amiben talán ez az ötévnyi börtön is elősegített, amit bár elfelejthetnék örökre-, és már annak örülni fogok, ha találok magamnak egy olyan munkát, aminek a segítségével sikerül szépen lassan talpra állnom. A mai naptól egyenlőre nem várok sokat, nem fogok összetörni, ha nem én kapom meg a munkát, hiszen rengeteg lehetőség áll még a rendelkezésemre ezen kívül is. Odakint még kapok egy-két biztató szót Lottytól, amik által némileg könnyebben indulok el. Úgy érzem magam, mintha kivégzésre mennék, pedig az egész csak egy pár perces meghallgatás lesz. Pár perc… igen, ez a pár perc is bőven elég lesz arra, hogy annyit mondjanak „Köszönjük, elmehet”, ha meglátják, hogy nem rég szabadultam. Már pedig ezt aligha kerülhetem el.
Szüntelenül bámulom a kis papírt. Csak néha nézek fel róla, hogy ellenőrizni tudjam, hogy merre vagyok, és hogy milyen messze van még a hely, ahova most is igyekszem. Túlzott odafigyelésem azonban elég kínos helyzetbe kever, pontosabban azzal, hogy cipőm sarka beleakad az egyik emésztő tetejébe. Egyik kezemmel rögtön segíteni kezdek magamnak, hogy kiszabadíthassam cipőmet, ám ezzel a fél lábon történő ácsorgással csak annyit érek el, hogy szerencsétlen pozitúrában dőlni kezdek. Ha még most seggre is esek –amire elég sok esélyt látok-, tényleg hagyhatom az egészet a fenébe, ugyanis kétlem, hogy egyhamar el tudok innen szabadulni.
-Francba… - Sziszegem fogaim közt, mikor egy idegen férfi mellém lép, udvariasan felajánlva segítségét.
-Borzasztó hálás lennék, de nem tudom, hogy hogy lehetne kiszedni. – Dörzsölöm meg nyakamat fülig vörösödött arccal.
-Jézusom, ez… ez nem lehet igaz. Ez borzasztóan kínos! – Fújtatom zavartan, és úgy döntök, hogy inkább nem nézek rá, hanem helyette vetek egy pillantást az időre. Csalódottan tudatosul bennem a tény, hogy az élet megint valami ócska tréfát űz velem.
-Elkéstem… - Motyogom kétségbeesetten az orrom alatt, majd inkább segédkezni próbálok a férfinak, minthogy azon idegeskedjek, amiről már lecsúsztam…
-Most biztos azt gondolhatja, hogy „jaj, a hülye tyúk! Minek jár ilyen cipőben, amikor nem is figyel az orra elé, hogy tudja, hogy hova lép?”. Végül is, teljesen jogos lenne, ha ezt gondolná. – Kezdek követhetetlen hadarásba, amit általában csak akkor teszek, ha valami igazán kellemetlen helyzetbe sikerül belesodornom magam és egy vadidegent is. Mindeközben szüntelenül rángatom a bokámat.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Vegas egyik eldugott utcája 08.08.12 6:35

Nem mondom, nagyon is váratlanul ért a dolog, hogy egy ilyen vonzó nő után kell koslatnom. Persze alapból azt tenném, de most tényleg csak a munkámat végzem, az pedig egy eléggé nagy pozitívum, hogy ilyen szemrevaló teremtménnyel van dolgom. Mert eddig csak öregedő, sörhasú, kopaszodó férfiakkal volt dolgom, munka téren. Nem is árt a változatosság. Titkon abban reménykedek, hogy semmi rosszban sem sántikál, mivel fájó szívvel küldenék vissza egy ilyen nőt a rácsok mögé. Túl nagy tragédia lenne, kivonni a forgalomból. De megbízás az megbízás... ezért követem továbbra is gondolataimba és cigaretta füstömbe merülve. Pár lépés után eldobom, majd eltaposom a csikket. Tovább haladva szembesülök a csúf igazsággal, még a szép nőkkel is történnek ilyen apró incidensek, ahogy tapasztalom. Pár másodperc elejéig csak szemlélem, remélve, hogy meg tud birkózni a helyzettel, de mikor látom, hogy sehogy sem megy neki, ezért kötelességemnek éreztem, hogy a segítségére siessek. Végül aztán is bírom megfigyelni, persze tisztes távolságon belül, nehogy lebukjak. Oda siettem hozzá, a lehető legkedvesebb modoromat vettem elő, ahogy megszólítottam.
- Még szerencse, hogy tudom rá a megoldást, csak hagyd abba a fészkelődést. - Villantok rá egy mosolyt, ahogy ismételten rá pillantok, majd újra lenézek, miközben azon jár az eszem, hogy hogyan is lehetne ténylegesen megoldani ezt a problémát.
- Ugyan, ne szabadkozz. - Próbálom lecsillapítani, látszólag eléggé zavarban van a történtektől. Pedig erről nem tehet, csupán a sors furcsa játékot űz velünk, mert nekem pont most nem itt kellene lenne, hanem tisztes távolban lenni és csak megfigyelést végezni. De ilyen az élet.
- Ezt most ne értsd félre. - Guggolok le a lábai elé. Akaratlanul is végig fut tekintetem azokon a hosszú combokon, amik olyan hívogatónak tűnnek. Azt hiszem egy pillanatra még a szívem is elfelejtett dobogni az elém táruló látványtól.
- El sem tudod képzelni, hogy mennyire közel állsz az igazsághoz. Apropó ilyen helyzetben, azt hiszem, hogy esedékes lenne tegezni egymást. - Nem szoktam hozzá, hogy tegezzenek, és elvárom, ha magázom, akkor ő se fogja vissza magát. Finoman hozzá érek bokájához, ahogy próbálom kikapcsolni magassarkúja pántját. Mikor ezzel megvagyok, felpillantok rá.
- Most pedig ki kellene lépned a cipőből. - Ha megtette, akkor könnyedén neki kezdek a kiszabadító akcióhoz. Pár óvatos húzással sikerült is kiszabadítanom. Hatalmas mosollyal az arcomon kelek fel, miközben a cipőjét felé nyújtom.
- Azt hiszem ez a tied. - Úgy látszik, hogy már a mai hőstetten is túl vagyok. Már csak azt kellene kitalálnom, hogy hogyan végezzem a munkámat ezek után.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Vegas egyik eldugott utcája 08.08.12 10:09

Sietnem kell és minél jobb benyomást kell majd keltenem, még pedig nem is kicsit! Legalább annyira, hogy figyelmen kívül hagyják, hogy börtönben voltam. Nem akarom, hogy egy néhai „bűnözőt” lássanak bennem, és hogy most már ez alapján ítéljen mindenki, aki ismer vagy meglát az utcán. Förtelmes érzés úgy végig menni az utcán, hogy mindenki téged figyel, az emberek összesúgnak a hátad mögött, neked pedig úgy kell tenned, mintha teljesen hidegen hagyna a dolog, holott tudod, hogy nem más, mint egyedül te vagy a téma. Kíváncsi vagyok, hogy mikor fognak ilyen olyan hamis híresztelések megjelenni rólam az újságokban… És akkor most még nagyon úgy tűnik, hogy a cipőm is keresztbe akar tenni nekem, hogy ég csak véletlenül se sikerüljön véghezvinnem azt, amit már tegnap óta buzgón tervezgetek. Rég voltam már ilyen idióta és szó szerint szorult helyzetben.
Az emberek, akik elmennek mellettem az utcán, csak kárörvendő vigyorral a képükön megbámulnak, de, hogy segítsenek az már egyiknek se jut az eszébe.
-Hé, uram, elnézést… - Szólok oda az egyik férfinak, aki –mintha észre se venne-, elviharzik mellettem. Magamra maradtam, be kell látnom, hogy egy olyan múltú nőnek, mint amilyen én is vagyok, senki nem fog önkéntesen segíteni. Szitkozódva próbálom kirángatni cipőmet a rácsok közül, mikor is hirtelen a szerencse rám mosolyog egy ismeretlen férfi alakjában.
-Annyira sajnálom, hogy feltartom, biztos lenne jobb dolga is, mint egy bajba jutott nőnek segíteni. – Nyögöm sajnálkozóan, szemeimben bűntudat tükröződik, ahogy egy pillanatra a férfira emelem a tekintetem, aki meglehetősen… jóképű… na, mondjuk ki. Ez a tény pedig, nos, éppen elég arra, hogy még hülyébben érezzem magam. Miért velem történik ez az egész képtelenség? És már az állásinterjút is fújhatom… Ahogy kéri, abba hagyom az izgága, értelmetlen mocorgást, és hagyom, hogy bevesse az ő trükkjét, ami lényegesen jobbnak bizonyul az én előző próbálkozásaimnál. Hitetlenkedve figyelem a jelenetet, ahogy megfogja a bokámat, és igen csak gyengéd mozdulatokkal elkezdi kikapcsolni a cipőm, ogy aztán kiléphessek belőle. Hihetetlen, hogy ez a férfi nem csak, hogy hozzám szólt és még segített is, de volt bátorsága… hozzám érni, fizikai kontaktust kezdeményezni velem, amit eddig a kiszabadulásom óta csak is Lotty tett meg. Fél lábon állva várom, hogy a cipőm is kiszabadulhasson a rácsok közül, ami igen csak hamar megtörténik. A cipőm átnyújtása és a tegeződés felajánlása alatt hitetlenkedve nézek bele az idegen szemeibe, amiért képes volt segíteni.
-Ömm… köszönöm! – Szólalok meg pár másodperces hatásszünetet követően, aztán visszabújok a cipőmbe, ezennel már figyelve, hogy semmibe ne léphessek bele.
-Ha már így… tegeződni szeretnél. Akkor… - Mintha villámcsapás érne, állítom meg a bemutatkozásra nyújtott kezem, és harapom el mondatom végét. Ha most bemutatkozom neki a teljes nevemen, azonnal itt hagy.
-… Mona vagyok. – Toldom meg gyorsan a megkezdett mondatomat egy zavart, ideges mosollyal együtt, így várva a kézfogásra. Remélem, hogy az izzadó tenyerem nem fog annyira feltűnni neki.
-Mit szólnál egy italhoz? Az állásinterjút már úgyis fújhatom. – Ajánlom fel neki.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Vegas egyik eldugott utcája 10.08.12 7:42

Nem ez az első munkám, sőt már annyin vagyok túl, hogy már nem is tudom számon tartani, de ez az első, mikor a megfigyelt személy segítségére sietek. Nem is lett volna szívem végig nézni, ahogy ott szenved, ezért közbe is léptem. Ebben a munkában csak egy szabály van, amit saját magamnak állítottam fel, az pedig az, hogy sose kerüljek közel a megfigyelt félhez. Mert akivel nem kerülök közelebbi kapcsolatba azt gond nélkül vissza külön ismét a hűvösre, de így mitévő leszek? Ezen még később is rá érek gondolkozni, egyelőre elég nekem azon törni a fejem, hogy hogyan is oldom meg ezt a helyzetet. Azt már fel sem tudom fogni, hogy egy ilyen csinos nő mellett, hogyan tudnak elmenni az emberek úgy, hogy ne segítsenek rajta. Persze ha nem lenne ennyire vonzó még megérteném, hogy nem siet senki sem a segítségére, de így értetetlen számomra a dolog.
- Nem, nincs jobb dolgom. Különben is a hobbim, hogy bajba jutott nőkön segítek. - Pimasz mosolyom kíséretében próbálok viccelődni, hogy oldjam a feszültséget, mert ha nekem nem is zavarba ejtő a helyzet, attól még Emily számára az lehet. Főleg úgy, hogy úgymond tapogatni kezdem a lábát, ami egy olyan ismeretlen személytől, mint én eléggé zavaró lehet. De semmi hátszószándékom sincs, mindössze tényleg csak segíteni próbálok neki. Óvatosan kikapcsolom cipője pántját, hogy kiszabadítsam kecses lábát. Mikor ezzel megvagyok még nekem is hihetetlen módon, de még is sikerült a rácsok közül kiszabadítanom cipőjét. Mikor ezzel megvagyok felállok, hogy újra vissza szolgáltassam a tulajdonosának a lábbelit.
- Ugyan, nincs mit. - Akaratlanul is mosoly ül ki arcomra, ahogy ránézek. Olyan kis tehetetlennek tűnik, fel sem tudom fogni, hogyan voltak képesek rács mögé juttatni. Ránézésre sem az a tipikus bűnöző fajta. De valahogy még is börtönbe végezte, talán csak a sors furcsa fintora végett.
- Én pedig Anthony. - Nyújtom felé kezemet, hogy megejtsük a bemutatózást. Gyors kézrázás után, hátsó zsebeimbe süllyesztem kezeimet, miközben azon jár az eszem, hogy már így is túl messzire mentem. Tanácsos lenne elköszönnöm és folytatnom tovább munkámat, de képtelen vagyok csak úgy magára hagyni.
- Szívesen innék veled valamit, de nincs ahhoz még túl korán? Különben nem azért segítettem, hogy hálálkodj érte. - Akármilyen meglepő, de egy csepp hátsószándék sem volt bennem. Ezt nevezem, alaposan elszúrtam ezt a munkát az eddigiek alapján. Talán jobb lenne, ha átadnám másnak ezt a melót, mert ez nekem már így nem fog menni.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Vegas egyik eldugott utcája 13.08.12 19:18

Miért teszi ezt velem az élet? Pedig mióta kijöttem, egy olyan dolgot sem követtem el, amiért joga lehetne a sorsnak ahhoz, hogy így verjen! Ha jobban belegondolok, még a börtönbe kerülésem előtt se tettem semmi szabályba ütközőt –tudatosan legalábbis nem-, mégis hidegre lettem rakva olyan dolgok miatt, amikről nem is tudtam. Most pedig a cipőm, ráadásul az egyik kedvencem! És még drága is volt. Meglehetősen drága…
Továbbra is bosszankodva igyekszem kiszabadítani beszorult cipőmet, mikor is egy sikertelen segítségkérés után valaki a segítségemre siet. Első látásra szimpatikus férfinak tűnik. Nem nézem ki belőle, hogy hátsószándéka lenne azzal, hogy most kisegít a bajból. A legtöbb embert valószínűleg csak is úgy segítene, de ő nem. Pillantásunk egy röpke pillanatra találkozik, mikor az épségben maradt cipőmet kiszedi a rácsok közül, miután még abban is segített, hogy kibújjak lábbelimből. Elvörösödve, beharapott alsó ajakkal egyetemben veszem ki kezéből, és teszem a földre, hogy visszavehessem, ezennel már gondosan ügyelve az apró részletekre, vagyis arra, hogy ne lépjek ismét olyan helyre, ahova nem kéne. Nem lenne túl szerencsés, ha megint segítenie kellene, és a következő ilyennél tönkre is menne a cipőm. Elég volt nekem ennyi mára, köszönöm szépen! Arról pedig szót se ejtenék inkább, hogy lekéstem az egész állásinterjút…
-Oh hát… - Hebegem-habogom, amikor kinyögi, hogy nem vár köszönetet amiért segített nekem.
Mosolyát tanulmányozva talán még bele is pirultam egy cseppet… Rég nem nézett már rám így férfi, ezért is új és nem tudok egyenlőre mit kezdeni a dologgal. Mintha újra egy naiv kis tinédzser bőrébe bújtam volna.
-Nos, örvendek Anthony! – Mondom egy zavart vigyorral arcomon, mindvégig azon izgulva, hogy ne tűnjön fel neki, hogy mennyire is izzad a tenyerem. Megejtve a kézfogást, egy cseppet megnyugszik a lelkem, és mikor nem figyel –nem túl nőies módon-, de gyorsan megtörlöm vizes tenyereimet a szoknyámban, aztán nem teszek mást, csak bámulom idegesen cipőim orrát. Most az a rész következik, hogy elköszönünk, és mind a ketten tovább indulunk, nem tévedek, ugye? De mégis csak meg kéne neki ezt köszönnöm valahogy. Bár még eddig soha nem hívtam meg hímneműt semmire, most még sem jut jobb az eszembe, így hát lányos zavaromban felé fordítom tekintetem, és felajánlom neki, hogy meghívom egy italra.
-Nem muszáj, hogy alkohol legyen. Lehet valami üdítő is vagy egy kávé, tea, bármi! Egyébként pedig, kötelességemnek érzem, hogy megháláljam. – Mondom fellelkesülve, szemeiben kérleléssel és csillogással. Ez lenne talán az első igazán jó cselekedetem azóta,mióta szabadultam. Nem akarom, hogy ezt bárki is megvonja tőlem.
-Ha nem jössz, bánhatod. Lehet, hogy csupa jóból maradsz ki. – Vonom meg a vállam, hiszen mégis csak ez az igazság. Közben már azért kacsintgatok az út túloldalán lévő kávézó felé, úgy hogy ő is lássa, és hogy ne tudjon ellentmondani.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Vegas egyik eldugott utcája 16.08.12 10:49

Legszívesebben most vállon veregetném magam, hogy milyen szépen elszúrtam ezt a melót. De erről már igazán nem tehetek, nem bírtam volna ki, hogy csak nézzem, ahogyan a cipőjével bajlódik, ezért közbe kellett lépnem. Most már biztos vagyok abban, hogy ez a meló már elúszott. De minden rosszban van valami jó, nemde? Így legalább személyesen is megismerhettem Emilyt, bár nekem nem ez lett volna a dolgom, mindössze messziről kellett volna figyelnem. Egy bajba jutott nő láttán mindig megsajdul a szívem és már kötelességemnek érzem, hogy segítsek a gyengébb nemnek. Gyorsan ki is szabadítom azt a fránya cipőt a rácsok fogságából és vissza is szolgáltatom a gazdájának.
- De még én Mona! - Feltűnt, hogy nem az igazi nevén mutatkozik be, de az már számomra nem világos, hogy miért is tette ezt. Amúgy is nem tudhassa, hogy tudok róla mindent, bele értve a nevét is és azt, hogy börtönben volt és, hogy miért. De persze nem fogom neki ezt hangoztatni. Biztosan azon van, hogy mindent tiszta lappal kezdjen és nem is tudom, hogy hogyan mondanám meg neki, hogy fejvadász vagyok és csak arra a pillanatra várok, hogy hibázzon, hogy újra vissza vigyem a börtönbe. Biztosan kiverném nála a biztosítékot és az szintén ilyen biztos, hogy ha fény derülne az igazságra, akkor soha többet látni sem akarna.
- Nincs szükség a hálálkodásra, bár egy kávé most tényleg jól esne. - Tényleg nem azért segítettem neki, hogy aztán várjam érte a jutalmamat. Akaratlanul is elmosolyodok, mikor észlelem, hogy még mindig ilyen zavarban van. Az pedig már kérdéses, hogy a történtek miatt, vagy csupán a puszta jelenlétem váltsa ez ki belőle.
- Azt mondod, hogy csupa jóból? - Érdeklődve nézek rá, ezzel eléggé felkeltette a kíváncsiságomat. Persze én sem olyan ember vagyok, akit sokáig kell győzködni, hogy beadja a derekát.
- Oh, most már minden világos. Csak azért kerültél ilyen helyzetbe, mert biztosan láttad, hogy a hátad mögött sétálok, és lefogadom, hogy azt is tudtad, hogy segíteni fogok neked, miután így meghívhatsz egy italra és a közelembe férkőzhetsz. Cseles! - Persze tudom, hogy ez nem pont így van, de kíváncsi vagyok, hogy erre milyen reakcióval fog reagálni. De még mielőtt bármit is mondhatna, zavartalanul megfogom a kezét és elindulok vele az út túlsó felére, reményem szerint nem fog ellenkezni.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Vegas egyik eldugott utcája 21.08.12 12:31

Örülök, hogy vele hozott össze a sors, és hogy nem kellett magamtól intézkednem annak érdekébe, hogy valahogy kiszabadítsam innen a cipőm sarkát. Az embereket elnézve, nem sok segítségem akadt volna, ha ő most nincs itt. Egyedül pedig egy ilyet megoldani, nos, szinte majdhogynem teljesen lehetetlen. Amint épségben visszakapom a cipőm, nem is húzom tovább az időt, gyorsan belebújok, mintha mi sem történt volna. Szerencsétlenebb vagyok, mint Hamupipőke. Lehet, hogy ő ténylegesen is elvesztette a cipőjét és nélküle kellett hazamennie, de legalább valaki olyan vitte vissza neki, akivel aztán leélhette az egész életét. Nem tartom túl valószínűnek, hogy ez bármikor is megfog velem történni.
De mivel nem vagyok Hamupipőke, és nem egy disney mesébe vagyunk, szükségét érzem annak, hogy megköszönjem neki azt, amit értem tett. A mai világban ez tényleg ritka dolognak számít, így érdemes a dolgot kellőképpen megköszönni, nehogy aztán szó érje a ház elejét.
-Na, látod? Nekem meg már így is, úgy is mindegy, mert lekéstem az állásinterjúmat, valamivel pedig el kéne ütni az időt. - Amilyen hamar zavarba jöttem Thonytól, és egyben a kínos helyzettől is, amibe keveredtem, olyan hamar sikerült is úgy ahogy mostanra már feloldódnom. Na, meg hát társaságban sokkal izgalmasabb elütni a szabadidődet, mint egymagadban. Lotty ma későn ér haza, én pedig nem akarok egész nap egyedül gubbasztani egy akkora lakásban. Ha nem találok magamnak hamar valami ismeretséget és munkát, rövid időn belül befogok golyózni az egyedülléttől. Nem mondom, hogy visszavágyom, mert egyáltalán nem, de odabent legalább mindig kaptam valami munkát, amivel elfoglalhattam magam, még ha vécé pucolásról is volt szó.
-Hát, ki tudja? - Vonok vállat egy szelíd, mégis rokonszenves, barátságos mosollyal együtt, ami mellé némi zavart pír is társul. Fogalmam sincs, hogy mennyire kívánja a társaságom, de lekötelezne vele, ha meghívhatnám egy kávéra.
Soron következő mondata egy pillanat alatt összezavar, és feltételezését hallván, hátrébb totyogok pár lépést, belülről kezdve el harapdálni a számat. Most akkor...megvádolt? Azt hiszi, hogy direkt csináltam, csakhogy szóba álljon velem, és, hogy nyomulni tudhassak?
-Én... nekem... komolyan nem voltak ilyen szándékaim, én csak... gondoltam jól esne, ha egy kávéval megköszönném a segítséged. - Dadogom kissé kétségbeesve, bűnbánóan hajtva le a fejem, és sóhajtva egyet. Mégis csak olyan, min a többi ember, és csak öt percig hitethettem el magammal, hogy normális?
-Hát akkor, viszlát! Köszönöm a segítséget! - És már éppen indulnék, amikor egy kéz megragadja a kezem, és valaki elkezd maga után vonni, az út túloldalára. Ijedtemben hirtelen azt sem tudom, hogy mit kéne tennem, de mikor felpillantok, és meglátom Thony profilját és azt a vigyort, hirtelen minden világossá válik. Nem is gondolta komolyan, amiket mondott? Azt hiszem, hogy újra meg kell tanulnom bízni az emberekben és kiismerni is őket egyben.
-Én... nem értelek. - Nyögöm, miközben igyekszek lépést tartani vele.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Vegas egyik eldugott utcája 22.08.12 10:05

Ha lenne főnököm és ha most szemtanúja lett volna ennek a jelenetnek, akkor lefogadom, hogy abban a pillanatban, ahogy kapcsolatba kerültem Monával kirúgott volna. De mivel saját magam ura vagyok és nincs főnököm ilyentől nem kell tartanom. Akármennyire is helyesen cselekedtem, még sem érzem úgy, hogy jó döntés volt a részemről. Elvégre tényleg csak az a dolgom, hogy megfigyeljem és semmilyen testi kontaktust nem kellett volna felvennem vele, de ezzel már alaposan elkéstem. Végül is ki nem akarna egy ilyen vonzó nő közelében lenni? Még az sem riaszt vissza, hogy tudom, hogy milyen múlttal rendelkezik, elvére olykor mindenki hibázik. Rá nem is tudok úgy tekinteni, mint a többi személyre, akikkel eddig dolgom volt, mert Mona valamiért olyan másnak tűnik. Talán ártatlannak? Meglehet.
- Szóval velem akarod elütni az idődet? - Nem mondom, hogy nem kecsegtető ajánlat a számáról, de még is úgy érzem magam, mint ha egy vigaszdíj lennék. Ha már így alakult és lekéste az állásinterjút, akkor már én is megteszem? Persze nekem sincs jobb dolgom, ezért miért is ne mennék bele? Elvégre megfigyelés alatt kell tartanom, ilyen közelségből talán még jobban is menne. De talán tényleg az lenne részemről a legjobb döntés, hogy ha hagynám ezt a melót feledésbe menni.
- Szeretem a jó dolgokat. - Közlöm vele egy sunyi mosoly kíséretében. Ki ne szeretné a jó dolgokat? Azt hiszem, hogy mindenki szereti, főleg, ha egy ilyen vonzó nővel teheti meg azokat. Mert be kell vallanom, Mona nagyon is egy elbűvölő és vonzó teremtmény. Neki nem is lehetne nemet mondani, ezért is megyek bele a felkérésébe. Bár ma eléggé humoros kedvemben vagyok, ezért is osztom meg vele az elméletemet, amit közel sem gondoltam olyan komolyan, mint ahogyan hangozhatott.
- Mona, nem kell mindent komolyan venni, amit mondok. - Huncut mosoly jelenik meg ajkam szegletében, ahogy látom, hogy mennyire zavarba jött és, hogy elhitte, hogy tényleg komolyan gondoltam, azt, amit az előtt mondtam neki. Ha azt hiszi, hogy csak ennyiben hagyom a dolgot, akkor tévedett. Gyengéden, de még is ellentmondást nem tűrően fogom meg törékeny kezét, hogy átjöjjön velem az út túlsó végére, hogy végre megkapjam a beígért kávémat.
- Nem is kell, hogy értsél. - Mikor végre átértünk az úton, megállok és felé fordulok. Szeretek meglepetéseket okozni másokkal egy-egy váratlan tettel. Ahogy szeretek a mának is élni, ezért egyetlen egy pillanatot sem halasztok el, hogy jól érezzem magam. Bár nem tudhatom, hogy hogyan fog arra reagálni, amit éppen tervezek, de még is bele vágok akciómba. Közelebb hajolva hozzá megcsókolom, innentől már kétesélyes a dolog, vagy viszonozza, vagy felképel és lőttek a kávézásnak.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Vegas egyik eldugott utcája 22.08.12 12:27

Talán a sors akarta úgy, hogy mi ketten itt és most egymásba botoljunk. Ki tudja? Ezennel talán nem csesz ki velem az élet, és az égiek sem abban mesterkednek, hogy hogy tudnák még ennél is jobban megnehezíteni az életemet és elszúrni a napomat, hanem lesz egy kellemes kis délutánom Thonyval, persze csak akkor, ha beleegyezik ebbe a kávéba, amint mindenképpen ÉN akarok fizetni neki, ha már volt ilyen segítőkész. Remélem, hogy nem fogom lerombolni férfiú hiúságát és büszkeségét azzal, hogy én fogok fizetni helyette is.
-Miért ne? Társasági lények vagyunk vagy mi a fene. Jó, ha az embernek akad valaki, akivel kibeszélhetik az élet nagy dolgait, nemde? - Érdeklődöm mosolyogva, egy cseppet félénk arckifejezést vágva miközben véleményére várok. Bele se gondoltam abba, hogy mi van akkor, ha ő az a tipikus, magának való ember, aki szereti a csendet, békét, nyugalmat és magányt, és egyáltalán nem vágyik társaságra úgy, mint ahogy én? Elegem van már az állandó kételyekből! Nem is értem, hogy miért vagyok úgy oda, és hogy miért érdekel annyira, hogy az emberek melyik percben mit gondolnak. Annak idején soha nem akartam ennyire elszántan a fejükbe látni, és az sem érdekelt, hogy ha visszautasítottak. Mindig túltettem magam rajta, most is menne, csak kicsit több önbizalomra lenne szükségem. Talán nem ártana szakemberhez fordulni, és kifaggatni erről a problémámról.
De addig is....
-Mindenki szereti a jó dolgokat. Csak hát... minden ember szótárában más szerepet tölt be a "jó dolog". - Hozom tudtára, félre biccentett fejjel, félig felvont szemöldökkel, és egy, az övéhez hasonló mosollyal számszegletében. Talán kissé diplomatikus és gépies lehettem, de remélem, hogy ez aligha tűnt fel neki. Aztán amilyen magabiztosnak sikerült adnom magam eddig, olyan hamar is száll inába a bátorságom. Teljesen összezavar azzal a mondatával, amiben kifejti, hogy szándékosan léptem bele abba a rácsos akármibe, hogy segíthessen. Nem tartom magam rossz szándékú embernek, és nem is direkt volt, de talán túllőttem a célon, vagy én nem is tudom. A legjobb lesz, ha ezek után tényleg elválnak az útjaink és többet nem látjuk egymást. Így is elég kínos nekem ez az egész helyzet, nem kell, hogy tovább rontsunk rajta. A jelek szerint azonban ő teljesen másképp gondolkozik, mint én. Áhá, szóval ez egy teszt volt! Csak ismerném már ki végre valahára az emberiséget!
-Akkor azt mondd úgy, hogy ne legyen okom komolyan venni! - Pimaszkodom, ahogy igyekszem vele lépést tartani. Veszélyes embernek tűnik. Olyannak, aki képes kockáztatni, és aki nem fél a veszélyes, de élvezetes dolgoktól. Amolyan igazi szabályszegő figura. Egy lépéssel maradok csak le tőle a járdára lépéssel, de szerencsére hamar behozom a hátrányom, amit egy... csókkal?! ... jutalmaz meg. Még arra sincs időm, hogy becsukjam a szemem, kiélvezzem a pillanatot, aztán a középsőjébe térdeljek. Túl gyorsan forognak az események. Ajkaink elválása után, féllépést hátrálok, és nagyokat pislogva, zavart mosollyal az arcomon, próbálom megkeresni a megfelelő szavakat.
-Ha gyorsabb lennék, felképeltelek volna a táskámmal, ugye tudod? - Végül csak ennyi szalad ki a számon, kicsit se komolyan gondolva.
-Kezdem érteni, hogy te, hogy játszol. - Nézek rá gyanakvóan, és ezennel én ragadom meg a kezét, hogy végre elérhessük a kávézót. Ha újra be akarok illeszkedni az emberek közé, jobb ha alkalmazkodnom.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Vegas egyik eldugott utcája 23.08.12 7:13

Bevallom szeretem a kihívásokat és Mona olyan nőnek néz ki, aki nem adja csak úgy olyan könnyen magát. Persze bebeszélhetném magamnak, hogy csak a munkám miatt vagyok még mindig vele, de nem akarok önbecsapásban élni. Valami van benne, ami nagyon is felkeltette az érdeklődésemet iránta. Vagy az is meglehet, hogy csak a hormonok beszélnek belőlem, az a bizonyos vadászösztön.
- Azt hiszem, hogy ebben nagyon is igazad van. - Ha annyira beszélgetni szeretne hát legyen. Csak még azt nem tudom, hogy miről is cseveghetnénk, hiszen nem lenne túl jó húzás a részemről, ha esetlegesen véletlenül elszólnám magam. Nem is tudom, hogy mit szólna hozzá, ha nem csak azért segítettem neki, mert pont abban a pillanatban arra jártam, hanem pont megfigyeltem. Bár abban biztos vagyok, hogy akkor már nem ilyen kedvesen viszonyulna hozzám.
- Nocsak, nem csak elbűvölő, hanem még okos is. - Azt kell, hogy mondjam már megint igaza van. Ami pedig az illeti, nem túl sok nőnek mondtam még, hogy igaza van. De nagyon is egy rugóra jár az eszünk, ami az illeti. Tetszik, hogy hasonló felfogása van, mint nekem. Ezért is vagyok rá kíváncsi, hogy a továbbiakban mivel akar lenyűgözni. Tetszik, hogy van stílusa és nem olyan, mint a többi nő, akikkel eddig dolgom volt. Talán túlságosan is szeretek az emberekkel játszadozni, ezért is engedtem, hogy pár pillanatig kétségek között legyen. Azt mondanám, hogy kissé naiv, hogy elsőre elhitte, amit mondtam neki, még akkor is, ha nem gondoltam komolyan.
- Ígérem legközelebb úgy mondom. - Nos az pedig már kérdéses, hogy lesz-e legközelebb. Bár semmit sem tartok lehetetlennek. Csak legyünk már túl azon a kávém, mert lenne hozzá pár kérdésem, persze megpróbálok tapintatos lenni, de az nem éppen az erősségeim közé tartozik. Szeretek a mának élni és minden adandó pillanatban azt tenni, amihez éppen kedvem van. Megkívántam ajkait, erről már nem én tehetek, olyan vonzó és telt ajka van, hogy szinte már hívogatott. Be kell, hogy valljam élveztem, annak ellenére, hogy elég gyorsan vége szakadt. De se baj, a következő, majd tovább fog tartani.
- Oh, hát persze. Csak azt ne mond, hogy nem volt jó. - Pimasz mosoly jelenik meg arcomon a csók után, nem is tudja, hogy jelen pillanatban mennyire is elégedett vagyok magammal. Nyugodtan felpofozhatott volna még a csók után is, de valami miatt még sem tette meg. Szóval még sem vagyok annyira közömbös iránta.
- Ez remek hír, akkor ezek után akár együtt is játszhatnánk a játékomat. - Alig hogy ki tudtam mondani mondandómat, elindultam vele együtt, hiszen túl sok választás nem adott nekem, de jelen pillanatban egy cseppet sem bánom, csak sodródok az árral.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Vegas egyik eldugott utcája 23.08.12 12:19

Elégedetten elmosolyodom, amikor igazat ad nekem. Ebből arra tudok csak következtetni, hogy ő is hasonló elvek szerint él, mint én -aztán ki tudja? Lehet nagyot tévedek-, és ugyanazon a véleményen vagyunk mind a ketten. Néha jó tudni, hogy vannak még hozzám hasonó gondolkodású emberek. Így kevésbé érzem magam egyedül, és magányosnak, mint amilyen egyébként is vagyok. Hiszen csak egy emberre számíthatok ebben a rohadt életben, az pedig a több milliárd emberhez képest szerintem elég csekély kis számnak mondható. De mindegy is! Ameddig Lotty itt van nekem, addig nem érzem úgy, hogy teljesen egyedül vagyok, hiszen az ő barátsága egy kész főnyeremény, főleg, ha börtönből szabadultál olyanért, amit el se követtél...
-Szeretem, amikor igazat adnak nekem. - Mindezt a feloldódott énem mondatja velem. Igazából, egyáltalán nem bánom, hogy kezdem felvenni a lépést Thonyval. Szeretek más emberek fejével gondolkodni, ráérezni arra, hogy milyenek is valójában. A börtönben volt elég időm arra, hogy tanulmányozzam az emberek viselkedését. Mosolyomból és sejtelmes, kifürkészhetetlen arcvonásaimból már láthatja, hogy könnyedén bele fogok menni a kis játékába. Egyik oka ennek az, hogy már rég éreztem magam igazán jól, amikor nem kellett semmi miatt sem aggódnom, felelősséggel lennem, a másik ok pedig az, hogy valamiért... nem tudnék nemet mondani Anthonynak. Túlságosan is erőteljes, magabiztos a kisugárzása ahhoz, hogy ellent mondjak. Látszik, hogy amit akar, az általában mindig megkapja. Csak azzal számoljon, hogy nehéz eset vagyok...
-Micsoda elismerés! Ugye nem azon vagy, hogy zavarba hozz és lekapj a lábamról? - Ismerem én az ilyen bókokat, hangnemet és azt a sunyi vigyort is a képén. Nem egy hozzá hasonló kaliberű exem van. Már messziről kiszagolom, ha egy férfi csak játszadozik vagy komolyabbak a szándékai. Egyenlőre, akárhogy is nézem, Thonynál úgy tűnik, hogy az első feltételezésem az igaz.
Bátorságom hamar inamba száll, amikor egy kisebb félre értésbe ütközünk. Még hozzá kell szoknom, hogy az ember a világ legkiszámíthatatlanabb faja. Megkönnyebbülés, hogy iménti szavait nem gondolta komolyan.
-Jó lenne. Még a végén ott hagynálak a kávézóban és neked kéne fizetned. Nehogy ott kelljen maradnod mosogatni... - Nos, ez egy nagyon csúnyán feldobott magas labda volt a részemről. Hiszen, mi lehet ego és önbizalom romolóbb egy férfinak, ha a nő, akivel kávézni készül, megvádolja azzal, hogy még arra sincs elég pénze, hogy két expresszó kávét kifizessen? Bennem bujkál a gondolat, és erősen böködi az oldalam, hogy ideje lenne bocsánatot kérni, de a gondolat, hogy ő is komoly lapokkal játszik, minden bűntudatot elnyom bennem. Mindenesetre, meglepő, hogy még ezek után is bátorkodik kávézni velem egyet. Az úttesten haladva át, végig fogom a kezét, ahogy maga után von. Teljesen felkészületlenül ér az a röpke csók, amit a számra nyom. Nem is értem, hogy miért tette. Az emberek nem szokták csak úgy lekapni azokat, akiket alig pár perce ismernek...
-Megsértődsz, ha azt mondom, hogy volt már jobb csókban is részem? - Úgy érzem, hogy kezdek elevenembe jönni. Nem mondom, hogy nem tetszett, sőt... de nem fogom megadni neki azt az örömöt, hogy ezt bevalljam. Csorbuljon csak kicsit a férfi büszkesége!
-Először vegyél rá, hogy belemenjek! - Suttogom a fülébe, közelebb hajolva hozzá, aztán elhajolva tőle, csintalan mosoly terem az arcomon, és kacsintva már húzom is magam után a kávézóba. Megint tizenhétnek érzem magam. Odabent rögtön kiszúrok egy kétszemélyes asztalt az egyik ablak mellett, és már lapozgatni is kezdem az ajánlatot. Néha kilesek a kis füzetecske mögül, szemeimet mosolyogva fúrva bele Thonyéba.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Vegas egyik eldugott utcája 26.08.12 6:47

Látszólag közel sincs olyan zavarban, mint amiben eleinte volt. Ez nekem csak is jót jelent, hogy társaságomban képes volt felszabadulni. Ami engem illet, képes vagyok elég gyorsan nyitni az idegenek felé. Mi értelme lenne magamba zárkózni? Bízok benne, hogy az idegenekkel szembeni bizalmam nem fog rosszul elsülni. Mert, ami azt illeti, számomra Mona még teljesen enigma, akit még meg kell fejtenem, annak ellenére is, hogy olvastam az aktáját, ami segítségivel bele láttam múltjába. Mindenki rendelkezik valamiféle múlttal, de ettől még nem fogok ítélkezni felette. Nem az alapján szeretném megítélni, hogy milyen volt akkor, hanem, hogy milyen most.
- Nos ha igazad van valamiben, akkor félre teszem a hiúságomat és képes vagyok elismerni. - Tudtommal nem mindegyik férfi képes bevallani, ha éppen igaza van egy nőnek. De végül is semmibe sem kerül, ha éppen elismerem, és talán ezért rájön, hogy nem olyan vagyok, mint a többi nagyképű férfi. Nem mondom nekem is sok rossz tulajdonságom van, amit bővítettem alaposan az évek alatt, de az őszinteségem nem hinném, hogy rossz tulajdonságomnak számít. Ha a helyzet megkívánja, akkor nagyon is tudok őszinte lenni, bár Mona előtt van pár rejtegetni való dolgom. Mert abban szinte biztos vagyok, hogy ha megtudná, hogy miért voltam pont jókor, jó helyen, akkor elszakadna nála a cérna.
- Akármilyen meglepő, de semmi ilyen hátsószándékom sincs. - Az pedig már csak rajta múlik, hogy mennyire hisz nekem. Mert most tényleg minden egyes szavam őszinte volt. Eddigi tapasztalataim alapján, nagyon is gyorsan le tudom venni a nőket a lábukról, de Monával még is csak más a helyzet. Attól, hogy tudom, hogy most szabadult és biztosan rendbe akarja hozni az életét és biztos nincs rá szüksége, hogy alaposan bekavarjak.
- Még szerencse, hogy nem vagyok sértődékeny fajta, és nem veszem magamra, amit mondtál. Amúgy is a mosogatás a nők dolga. - Újfent pimaszkodni kezdek. Valójában elég sokat mosogatok, hiszen egyedül élek és így nem tudom másra rásózni a mosogatást. De ki nem bírom állni, amúgy is úgy vagyok vele, hogy ezt a munkát a nőknek találták ki. Bevallom, nem éppen a legelegánsabb ruhámba bújtam, de csak azért, mert bele akartam olvadni a tömegbe, hogy még véletlenül se szúrjon ki. De az már tényleg kissé sértő, hogy ennyire csórónak néz.
- De még mennyire, hogy meg! - Persze ez közel sincs így. Mondjon bármit én élveztem a csókot, az már csak rajta múlik, hogy képes-e beismerni, mert nem hiszem, hogy neki annyira rossz lett volna.
- Szerintem már bele mentél. - Nagyon is úgy fest, hogy már alaposan benne van a játékomban, hiszen túl vagyunk a csókon és még mindig nem küldött el a francba! Sőt, még mindig velem akar lenni, ahogy elnézem és érzékelem, hogy megragad, mire elindulok vele be a kávézóba. Engedelmesen helyet foglalok és nem teszek mást, mint hogy nézem, elmosolygom magam, mikor rám téved tekintete. Könyökeimet az asztalra támasztom, össze kulcsolom kezeimet, majd kíváncsian nézem tovább Monát.
- Sikerült választanod? - Nem pazarolom azzal az időmet, hogy végig nézzem az itallapot, mivel tudom, hogy milyen kávét is akarok ízlelni.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Vegas egyik eldugott utcája 27.08.12 21:04

Ahogy kezdek minél jobban feloldódni, a szám is egyre nagyobb lesz, amit ezennel egyáltalán nem bánok. Legbelül inkább még büszke is vagyok magamra, amiért képes voltam legyűrni a gátlásaimat, és hagytam, hogy előtörjön belőlem az az énem, aki tényleg tesz a világra, és a szabályokra és az emberi erkölcsökre. Szeretnék egyszer én is úgy játszani, ahogy egyébként soha nem tenném. Le akarok vetkőzni magamról minden gátlást, és meg akarom mutatni a világnak, bizonyítani akarok, hogy másmilyen is tudok lenni, és hogy ez a kis Szendetündérke nem minden esetben a valós arcom.
-Ez plusz pont! Nem minden férfi lenne képes ilyen nagy lépésre. – Vonogatom meg a szemöldökömet. Hogy mit fog ezért cserébe kapni, azt még én magam se tudom, de biztos vagyok benne, hogy idővel kitalálom majd.
-Nekem nem tudsz hazudni, úgyis rá fogok jönni! – Mondom egy gyanakvó pillantással egybevetve, bujkáló kis fél mosollyal szám szegletében, ami elég kifürkészhetetlen. Nem tudja még, hogy milyen vagyok. Jól ismerem már a különböző pasi típusokat ahhoz, hogy tudjam, semmi komolyabb tervei nincsenek velem a jövőre nézve, igaz, miért is lennének? Nem azért indultam el ma, hogy megtaláljam a hozzám illő Nagy Ő-t, aki mellett majd teljes, és biztos életet élhetek.
Feltételezem, hogy nem most, és nem is az ő személyében találtam meg. Az túl egyszerű és mesébe illő lenne, nekem pedig, mint tudjuk, koránt se mennek ilyen gördülékenyen a dolgaim mostanság.
-Óóó mi ez a csúúnya és bántó hímsoviniszta felszólalás? Attól félek, hogy te még mindig a középkorban élsz, Anthony kedves, ahol a nők csak is gyerekszülésre, gyereknevelésre és házi munka elvégzésére voltak jók. – Ráncolom rosszallóan a homlokom. Szavaimban ezzel ellentétben persze semmi rosszindulat, rosszmájúság nem lakozik. Amint ezt sikeresen és hosszasan kitárgyaltuk, már megyünk is át az út túloldalára, ahol egy nem várt csókocskával is megjutalmaz.
-Majd azt meglátjuk! De menjünk is. – Ragadom meg ezennel én a kezét, és pillanatokon belül már bent is ülünk az egyik kávézóban, ahol néha kitekintgetek a kis könyvecske mögül, hogy szemezhessek kicsit Thonyval.
-Igen, azt hiszem. Egy Melange lesz. – Mondom, amikor már a pincér is mellettünk áll, hogy felvegye a rendelést. Csak is akkor megy el, amikor már Anthony is elmondta óhaját-sóhaját.
-És kedves Anthony, ha már így sikerült egymásba botlanunk, elmondod, hogy mivel is foglalkozol? Csak, mert az emberek ilyenkor többnyire már a munkahelyükön ülnek és robotolnak. – Fűzöm össze az asztalon kezeimet egymással, lábaimat a szék alá húzva, és bokáimnál keresztezve őket, érdeklődve koslatva a velem szembe ülő arcát.


//Szerintem folytatás majd az egyik kávézóban Wink //
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
2134
Join date :
2012. Jan. 27.

Admin


TémanyitásTárgy: Re: Vegas egyik eldugott utcája 01.09.12 11:34

Szabad játéktér!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://prison.forumsr.com



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Vegas egyik eldugott utcája 12.09.12 13:55

Keira & Gabriel


(Előzmény: Magán játékok; Gabriel Sadik & Nevil Turner Denverben )

Hosszú volt az út. Nem tudom mennyi ideje tartottunk már a cél felé, de nem figyeltem végig Nevil-t a hátam mögött. Az eredeti terv szerint ő átellenes irányba indult volna, de aztán arra jutottunk, semmi jele, hogy bárki is követne. Talán néha túlzásba is viszem az elővigyázatosságot, de láttam én már egyet s mást az életben, sőt, csináltam is egyet s mást, és ismertem olyan embereket, hogy jól tudjam a dolgok hogyan működnek. Egyetlen apró hiba és már borul is a kártyavár, csúszik az életed, és pillanatokon belül jobb esetben a sitten találod magad, rosszabban a föld alatt. Bár nem merném lefogadni így előre, hogy mindkét esetben nem ugyanaz a végkifejlet. Most mégis valahogy biztonságban éreztem magam. Talán a tervezett cél miatt, hisz ez a város egy bűnbarlang. Egy massza ahol mi csak apró porszemek leszünk a hatalmas mederben. Hát úgy legyen! - sóhajtottam valahogy gondolatban miközben elértük a városhatárt jelző táblát. Oké, akkor most nem ártana első körben valami szállást találni. Az a legfontosabb. Lepukkant, kültéri motel, nyugodt, csendes... épp a magamfajtáknak való. Nem túl nagy a nyüzsgés, nincsenek kíváncsi tekintettek, mindenki csak a maga dolgára megy, leszarja kik élnek körülötte. Igen, épp valami ilyesmire volt szükségem, és hogy is találhatnék rá a legjobban, mint hogy egy helyit kérdezzek meg. Ne legyen túl rendezett, ne legyen túl öreg. Fiatal se, mert itt egyből szemet szúrna, ha egy lestrapált motoros egy kislányt fűzöget. Nem kell a felhajtás. Legyen különleges, kirívó, és süssön róla hogy nem az a fajta, aki ha feltűnik egy rossz arc, azonnal rohan a rendőrségre. Próba-szerencse. Ebből áll az élet vagy nem? Vagy nyersz vagy veszíthetsz. Én jobban szeretem, ha nyerhetek.

Ráfordultam egy kis utcára, ugye hol máshol is keressem az ilyen embereket, és biztos voltam benne, hogy Nevil a távolból követett. Sosem vesztettük egymást szem elől, ha épp úgy hozta a helyzet. Mázlim volt, mert azonnal ki is szúrtam valakit, ott is állt egy kirívó lány a zebránál a járdaszélen. Láttam én hogy nagyon viszket a tenyere, már menne... a régi motoros már felismeri a lázadót, mégsem lépett le az úttestre. Ez az én szerencsém! Egyből megkörnyékeztem.

- Helló! - torpant meg előtte a Harley épp a zebra közepén, pont a lábai előtt. - Tudnál segíteni nekem? - néztem kedves mosollyal a szemeibe. Régi, begyakorlott mozdulat. Ha valami kell... tűnj kedvesnek!
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Vegas egyik eldugott utcája 14.09.12 15:51

Nap mint nap eszembe jut és elgondolkodom azon, hogy hogyan jutottam el oda, ahol most tartok. Ha akarnék se tudnék megfeledkezni az életem bizonyos szakaszairól. Van két ember akiknek úgy fest az az életcéljuk, hogy napi szinten emlékeztessenek rá, hogy valamit nagyon elrontottam - szerintük -, de még helyre tudom hozni, ha úgy táncolok ahogy ő fütyülnek, de ez már túl ironikus volt. Ilyenkor nagyon tudom bánni, hogy egyke vagyok. Minden figyelem rám irányul, szinte már megfojtanak a túlzott odafigyeléssel. Nemhogy összehoznának még egy csemetét és azt babusgatnák. Én már nagylány vagyok azt hiszem. Elboldogulok egyedül is. Nem hiszem, hogy csak azért mert elköltöztem otthonról és nem a jogi karra mentem tönkre vágtam volna saját életem. De ha mégis... Hát az enyém, engedjék ezt meg nekem. Lássuk be elég pocsék ügyvéd lett volna belőlem ha még a saját igazamat sem tudok kellőképpen kiharcolni ott ahol kellene. Van nekem elég bajom nem kell még a másoké is. Azt hittem ha ott hagyom ezt a kócerájt majd minden jobb lesz, francokat. Még nagyobb isten verését szabadítottam magamra. Már a saját lakásomon sincs nyugtom. Nekik talán nincs? Könyörgöm... kificamodott a csuklóm és egy hónapig a nyakamra jártak. Sírba tesznek. Már ott tartok, hogy bármit megteszek amivel csak távol tudom őket tartani magamtól ha csak egy kis időre is, hogy levegőhöz jussak, mert már úgy érzem valósággal elszívják előlem. Nem értem miért gondolják azt amit. Soha sem voltam az a kis ügyetlen esetlen lányka. Ideje bekeményíteni.
A nappali ablakából látom megállni a kocsit a felhajtón. Ezt már nagyon ismerem. De ez úttal én leszek a gyorsabb. Villámgyorsan felkapom a kulcsomat a pultról majd be zárom a bejárati ajtót és el tűnök a ház túlsó szegletébe. A telefonom szándékosan a nappaliban hagytam... Felkaptam egy táskát beledobáltam mindent ami kelhet és ki surrantam a hátsó ajtón. Na jó, hát ez elég nevetséges, de egyszer ugye mindent el kell kezdeni. Nem igen szoktam használni a hátsó ajtót de inkább az ismeretlen mint a jól ismert idegtépő anyám na meg a vérszívó apám. Mintha szándékosan akarnának az őrületbe kergetni... a mintaszülők!
Hála nekik most egy isten háta mögötti kis utcából borongok kifelé remélem, hogy kifelé. Ez az én formám... piros az átjárónál.
Kezdem azt érezni, hogy közveszélyes vagyok magamra és mindenki másra is és ezért van mindig piros az átjáróknál. Körbefont karral várakozok a csodára, hogy végre át váltson, nem mintha sietnék bárhová is. Igazság szerint fogalmam sincs hova tartok. Lefogadom már úgy húsz nem fogadott hívásom lehet... Én viszont már nagyon szeretnék el tűnni a környékről. De eszem ágába sincs bírságot kiszabatni magamra. Még csak az hiányozna... egy fakabáttal egyezkedni.
- Helló! - Köszönök halkan, bár még életemben nem láttam a fazont, de ízlése az van. Viszont nem nagyon értem, hogy miért állt meg hiszen neki épp zöld van.
- Hát az attól függ... - Ez egyre érdekesebb. Már átváltott a jelzőlámpa de nem tudok haladni, mert volt szerencséje pont előttem meg állni. Nem tudom mit akarhat, de hát ez rövidesen kiderül úgy hiszem legalább is ebben reménykedem és abban, hogy nem kell majd ismét a zöldre várnom, mert akkor kitérek a hitemből.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Vegas egyik eldugott utcája 14.09.12 17:15


- És mitől is? – mosolyodom el szélesen ahogy meglátom a cseppnyi zavart az arcán. Oké, most nem a szememet legeltetni jöttem, sőt, perpillanat elég könnyelműség is lenne, de ha egyszer tényleg nem rossz a kicsike… Mégis inkább visszatérek az eredeti témára.

- Szükségem lenne egy motelre. Nem tudod merre találok véletlenül a közelben? – adom elő tisztán és érthetően a tényeket, vagy bejön, vagy nem. Ha nem, megyek tovább, még ha eléggé bánnám is a későbbiekben. Nagy ez a város. Kicsi az esélye, hogy újra szembe jön, de bíztam a szerencsémben. Ha nem lenne már rég nem itt kergetném az életet, hanem alulról szagolnám az ibolyát Frisco egyik kietlen szegletében.

Az emberek jönnek… mennek, néhányan lesúlytó pillantással méregetve engem és a motoromat, de kicsit sem érdekel. Sosem adtam olyanok véleményére akiknek fogalma sincs róla milyen is a kőkemény élet. Sőt! Úgy egyáltalán senkinek se adtam a véleményére. Ezért egyetlen pillantásra sem méltatava a tömeget, csak azt a bájos pofikát néztem. Gondolkodik? Lehet. Akkor talán mégiscsak mázlim lesz!
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Vegas egyik eldugott utcája 14.09.12 17:34

- Hogy miben kellene a segítségedre lennem?! - Egyértelmű, nem? Jobb szeretem először letisztázni, hogy miről is van szó mielőtt még csak úgy bele vágnék. Mert hát valljuk be elég ritkán szoktak meg állítani Harley-n ülő pasasok. Sőt, mondjuk inkább úgy, hogy egyáltalán nem szoktak, ezért nézze el nekem, hogy egy cseppet meglepődtem. Persze erre nem fogom külön megkérni is vagy észre vette vagy nem. De mindegy is. Mindjárt meg tudom, hogy miben is segíthetek már ha tudok.

- Te most viccelsz? - Hitetlenkedve nézek rá. ez Vegas. Itt minden harmadik háztömb egy puccos szálloda. Akaratlanul is bele botlott volna ha még furikázik néhány utcát. Hát ez furcsa. De én aztán biztos nem fogok kérdezősködni. Nem az én dolgom és úgy mellékesen nekem is van bőven elég.

- Na jó. A belvárosban vagy inkább a külvárosban? - Las Vegasban több a hotel mint egy mezőn lehet taposóakna. A külvárosban mondjuk nincs annyi, de honnan tudjam mégis milyen motelt keres?! emberekkel zsúfoltat vagy inkább nyugisat?!
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Vegas egyik eldugott utcája 15.09.12 3:29

Az első szavaira elmosolyodom. Értem én a témát, mégis szeretem tisztázni a tényeket. Hogy miért? Rossz szokás. Vagy talán csak bevett, de ahogy tovább beszél inkább csak rá figyelek.

- Nem állt szándékomban. - mosolygok még mindig enyhén elrántva az állélemet ahogy hirtelen szemöldökhúzással kérdez vissza. - Olyan motelt keresek, amiii... mondjuk úgy... - gondolkoztam el elnézve előre a messzibe, miközben a dudát már vadul nyomják a hátam mögött. Elég nagy az út, nem? Kerüljön ki! - külvárosi... csendes... és nem botlom mindenhol idióta szerencsevadász öltönyösökbe. - kerestem vissza a szemeibe, hátha így már világosabb a tervezet. Szép szemei voltak. Ez már elsőre feltűnt. Na, de hát láttam én már bőven szép szemeket, ezek mégis valami különlegeset tükröztek. Mégis... hiába próbáltam, képtelen voltam megfejteni őket.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Vegas egyik eldugott utcája 15.09.12 14:52

- Pedig nagyon úgy festett... - Vagy csak egész egyszerűen nekem van pocsék napom és félre értettem akarva akaratlanul... ennyi. Csak egy kicsit furcsán hatott az egész, mert hát mint mondtam Vegas hemzseg a hotelektől. Nem is értem minek van annyi belőle, puszta pénz kidobás. De ha jobban belegondolunk az egész isten verte a város csak is a pénz körül forog. Én is jó helyen szeretnék boldogulni.
- Értem. - Nem bonyolult és jó választás. Így talán még tudok is segíteni, mert a puccos szállodák terén nem igazán vagyok képben. Névről tudok párat meg egy kettőben megfordultam párszor... előadások meg ilyesmik, de ennyi. Kicsit túlzásnak tartom, azt pedig ahogy mindenki megbámul mindenkit - a jó ízlés határain kívül - idegesítőnek olykor már gusztustalannak. - Hát azt hiszem tudok egyet. - Bár az effélékből nincs túl sok választék, de azért akad egy néhány. Ízlések és...
Zavaromban körülnézek. Egyre többen kezdenek felfigyelni ránk, talán mert csak feltartjuk a forgalmat, de én mosom kezeimet.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Vegas egyik eldugott utcája 16.09.12 0:24

- Hm. – kezdek el hümögni, mikor úgy néz ki nagyon nem jtutnk egyről a kettőre – És esetleeeg… el is árulod? – emelem meg az egyik szemöldököm enyhe kérdéssel, két kezem szorítva még mindig a kormányon, egyszer-egyszer felmorogtatva a gázt a hátam mögött, hadd idegesítsem még a jónépet. Jól van Gabe, ideje lesz lakatot tenni magadra, ugye kerüljük a feltűnéseket. Vagy legalábbis jó lenne…
Nevil, viszont szintén türelmetlen. Átellenben az úton, ahol csak lehúzódott, egy köztes parkoló mellett amíg én végre dűlőre jutok, jól hallottam ahogy ő is a dudába tenyerel. Remek! Még ez is csak sürget. Mégsem sandítottam oda vagy fordítottam felé a fejemet, egyszerűen csak vártam a lány válaszát. Meg is mutatja, vagy úgy kell kihúznom belőle…
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Ajánlott tartalom



TémanyitásTárgy: Re: Vegas egyik eldugott utcája

Vissza az elejére Go down

Vegas egyik eldugott utcája

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 7 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next

Similar topics

-
» Utcák és terek
» Bronx utcái
» Passion in Las Vegas
» Las Vegas külterülete, egy útszéli benzinkút a sivatagban, a várostól nem messze.
» Passion in Las Vegas

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
PRISON FRPG :: Külváros :: Vegas rosszabbik környéke-