welcome to prison frpg
üdvözlünk
lépj be las vegas-ba!
Amikor meghallod a nevet: Las Vegas, mi jut először eszedbe?
Kaszinók? Féktelen bulik? Black jack? Roulette? A lehetőségek tárháza végtelen, a kaszinók sora gazdagokat dönt mocsokba...
Azonban egy valamire senki sem gondol. Miután a kaszinóban megszeded magad zöldhasúval, nem árt vigyázni a haza úton; Las Vegas sem másabb, mint a többi város. Vannak rosszfiúk és rosszlányok is, akik képesek bárkivel végezni, ha úgy tartja kedvük. Vannak drogosok és más szenvedélybetegek, akik képesek ölni is azért, hogy megkapják a napi adagjukat. Táncosnők és krupiék, akik egy szempillantás alatt elveszik mindenedet. Prostituáltak és maffiózók, akiknek már, ha csak a nevét tudod, már veszélyben vagy. Mi a közös bennük? Egy rossz mozdulat, egy alaposan át nem gondolt lépés, és máris a börtönben találják magukat, ahonnan megszökni, még senkinek sem sikerült...

facebook csoportunk
lépj be
las vegas téged vár
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
csacsogda
súgj nekem egy titkot...
promónk
csak tekintsd meg!
új posztok
kaptál választ?
Happy birthday
Michael Quenell
03.03.18 11:44
a legaktívabbak
a legtöbb posztot írók
Admin (2134)
 
Lyna Hill (781)
 
Desmond Drescher (649)
 
Cassandra Drescher (599)
 
Chad Donaghue (561)
 
Charlotte Collins (493)
 
Jennifer Ariadne Lively (451)
 
Aurora Rossum (399)
 
Veronica Chloe Foster (389)
 
Helena Nina Lemmer (273)
 
Top posting users this month
Benjamin Tate Hunter
 
Simon Whitlock
 

Share| .

Vegas egyik eldugott utcája

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
171
Join date :
2013. May. 27.
Age :
29
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Vegas egyik eldugott utcája 31.08.14 7:51



__________________
Craig & Maya

Mégis mi a picsáról hadovál? Kibaszott macskának hiszi magát? Ha rajtam múlik ez nem lesz macska - egér játék, mert nagyon nem akarok az egér szerepébe bújni. Akármennyire próbáltam hárítani a támadásait mégis meg sikerült szúrnia. Ez nagyon is benne volt a pakliban, sőt idő kérdése volt, hogy mikor következik be ez a szúrás. Gondolom arra számított, hogy ennél gyorsabban véghez tudja vinni ezt a beteges tervét. Mégis miféle elcseszett hapsi élvezi azt, hogy nőket gyilkol? Valami nagyon nincs rendben a fejében, ha ez a kis hobbija, míg más ember elítéli az emberölést. Először nem éreztem meg a kés szúrást a bennem tomboló adrenalintól, de látni láthattam, hogy kezdett folyni vérem. Ez volt az a pillanat amikor észbe kaptam és futni kezdtem. Magassarkú csizmában nehéz volt futni a macskakövön, csak arra tudtam gondolni, hogy nehogy elessek. Elvégre ez nem egy béna horror film, ahol kötelezően el szokott esni az áldozat menekülés közben és így lesz végül veszte.
- A kurva életbe! - Hangosan káromkodtam miután elsikítottam magam. Menekülés közben sikerült hátulról bele lőnie a vállamba. Ezt már azért megéreztem, de nem állhattam meg csak azért mert volt bennem egy golyó ütötte seb. Noha ez azért lelassított a menekülésbe, arról nem is beszélve, hogy a vércseppek, amik a macskakőre potyogtak nagyon is árulkodtak arról, hogy merre tartottam.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Vegas egyik eldugott utcája 31.08.14 19:26

Maya & Craig



Craig csak állt és célzott eltökélten. Egy kicsit csalódás lett volna neki, ha így, távolról öli meg a lányt. Egy több méterrel előrébb kiloccsanó agy látványa, vagy ilyen sötétben inkább csak a tudat, hogy így végzi az áldozat, nem ért fel számára azzal, mint amikor saját kezűleg, az utolsó lélegzetet, a vért, a kétségbeesett menekülés mozgását érzi közvetlen közelről. A szakemberek tanulmányt írhatnának a gondolkodásáról és lehet, hogy erre egyszer sor kerül, ha a gyilkos nagyot hibázik és lecsukják. A három lövésből egy talált. Maya túlélte, csak megrándult, kicsit lelassult. Craig igazából ennek az eredménynek örült a legjobban. Az áldozat még életben volt és a szakács kapott egy újabb esélyt, hogy beérje a nőt. A pisztolyt zsebrevágta és rohanni kezdett teljes erejéből. A sikátornak azon a részén már semmi mozdítható tereptárgy nem volt, esetleg szemét a földön, de azt innen nem tudta kivenni. Rohant, mintha az életéért futna. Utol akarta érni a szépséget és futás közben megint kést rántott, hogy ha közel lesz, szúrjon és vágjon. Deréktájt, a vesét akarta megcélozni. Az az állatoknál is és az embernél is fájó pont, olyan pont, ami gyors halálhoz vezet, ha pontos a szúrás. Futás közben nehéz egy ilyet kivitelezni, de Craig mindent beleadott, hogy Maya közvetlen közelébe kerüljön és agyonszúrhassa. Nagy lemaradást kellett behoznia és nem volt biztos a sikerében. Nem szerette volna elismerni, de valójában már a megfélemlítési kísérletek, az ijesztés, a kergetőzés és az a kis seb is boldogsággal és adrenalinnal töltötte fel. Az igazi beteljesülés a halál lett volna, de ha elrontja, ezek még mindig megmaradnak neki. Maya-nak pedig az élete. Craig ezeket a gondolatokat mélyre tuszkolta és rohant a késsel csendben, vidám mosollyal.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
171
Join date :
2013. May. 27.
Age :
29
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Vegas egyik eldugott utcája 01.09.14 16:05



__________________
Craig & Maya

Pulzusom az egekben, szívem pedig olyan ütemben dobog mellkasomban, mint még soha. Eddig is voltam veszélyes helyzetekben, de még soha sem féltettem ennyire a bőrömet. Nem számítottam arra, hogy megtörténhet ez velem, arra pedig pláne nem, hogy a mai napon. Bárcsak paranoiás lennék, mert akkor erre az eshetőségre is fel lettem volna készülve, de sajnos, most nincs nálam se kés, sem pedig fegyver, egyedül csak az öklömre számíthatok, de a túlerő is neki kedvez. Férfi, ezért erősebb nálam, akármilyen edzett is vagyok, egyedüli esélyem vele szemben csak a menekülés lehet, ha szerencsém van, akkor fürgébb vagyok nála. Habár megnehezíti a futást a macskakő és a magassarkú csizma. Ennek ellenére nem adtam fel, nem adtam meg neki azt az örömöt, hogy ne küzdjön meg azért, hogy holtan lásson. Eleinte csak egyszer sikerült megszúrnia, de az a rajtam lévő vágás nem volt életveszélyes, ettől még tudtam menekülni, de ezután bekaptam a vállamba egy golyót is, ez volt ami lelassított. Botladoztam bepánikolva futás közben, egyre jobban éreztem, hogy a vállamba lőtt sebből egyre inkább több és több vér szivárog. Nem számítottam arra, hogy ilyen hamar szembesülök a vérveszteség tüneteivel, de szédülni kezdtem. Ezáltal le is lassultam, hátra nézve láttam, hogy a közöttünk lévő távolság egyre kevesebb és kevesebb lesz.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Vegas egyik eldugott utcája 04.09.14 17:18

Maya & Craig



Craignek rég kellett áldozattal annyit vesződnie és küzdenie, mint ma este Maya-val. Ez a lány nem adta olcsón a bőrét. Vágással a kezén, golyóval a vállában is menekült. A magassarkúja kopogott a rossz kövezeten, ami fedte az eldugott utcácska alját. Las Vegas-nak ezen részéről mintha elfeledkezett volna a városvezetés. Olyan ócska volt, mint a legszegényebb kisvárosok utcái. Nem illett a csillogás és a villódzó neonfények városához. A szakácsnak persze nem volt ez ellen kifogása. Az ilyen helyeken tudott ő garázdálkodni és első dolga volt a városba érkezésekor, hogy kiderítse, hova nem ér be a zsaruk keze és a lámpák fénye. Hát ide.
Maya húzta maga után a kondenzcsíkot, mert folyt a vér a lőtt sebből. Lassult is és ahogy Craig nézte a mozgását, kicsit ingadozónak tűnt. A stressz, az izgalom és a vérveszteség együtt meg tudja viselni a szervezetet. A szakács szavak nélkül közeledett, legfeljebb a felgyorsult légzését lehetett hallani. Újabb indok volt ez Maya-nak az idegességre. Mögötte loholt, aki meg akarta ölni és egyre csak csökkent a távolság. Mikor Craig már úgy látta, hogy el tudja kapni, akkor nem lépett többet, hanem ugrott és ugrás közben akarta elvágni a nő nyakát egy nagy lendülettel. Ha Maya még tudott koncentrálni, akkor meghallhatta, hogy a lépések abbamaradnak és ha elég ügyes volt, ő adhatott Craignek egy nagyot. Ugrás közben sokkal nehezebb védekezni, ráadásul nem is ez volt a szakács stílusa. Sose tanult harcművészetet, hárítási technikákat. Másoktól ellesett pár dolgot, de inkább úgy támadott, hogy ne tartson sokáig a harc. Nem a csatákat élvezte, hanem azok végét, az életek végét, az utolsó távozó lehelletet. Ezt a mait nem így tervezte, de nagyon izgalmas lett a kergetőzés is.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
171
Join date :
2013. May. 27.
Age :
29
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Vegas egyik eldugott utcája 06.09.14 18:52



__________________
Craig & Maya

Féltem. Úgy féltem, mint még eddigi életemben sosem. Eddig nem is éreztem ennyire közel magamhoz a halált. Menekültem pontosan úgy, mint egy megriadt őzike a vadász elől. Végül is ha jobban bele gondolunk pontosan olyan helyzetben vagyok, mint a védtelen őz, csak menekülők céltalanul a fegyveres vadász elől, aki az életemet ontaná. A fülemben lüktetett a szívverésem zöreje, de mégis minden porcikám azért ordított, hogy ne hagyjam csak így magam, még nem lehet így vége. Úgy éreztem magam, mintha egész nap csak futottam volna az üldözöm elől, nagyon kifáradtam már, erről gondolom a vérveszteség is tehetett. Mégis menekülés közben megpróbáltam koncentrálni, kiszűrni a zajokat, megtudni, hogy az utánam loholó őrült merre járhat. Most iszonyúan szerencsésnek éreztem magam abból a szempontból, hogy pont jókor fordultam hátra és húztam be egyet pontosan a gyomrába még az épségben lévő kezemmel. Minden erőmet össze kellett szednem ahhoz, hogy ez megtörténjen. Nagyon remélem, hogy ezzel így időt tudtam nyerni magamnak, hogy meneküljek tovább. Legalábbis megpróbáltam.
- Rohadjál meg! - Ordítottam szinte már kétségbeesve, hiszen jól tudtam, hogy ha nem keveredek ki innét, akkor hullazsákban fogom végezni. Túl hosszúnak tűnt az utca, mintha csak a végtelenbe futnék remény nélkül. Mégsem voltam képes bele törődni abban, hogy már most meghaljak, ezért menekültem bármibe is került.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Vegas egyik eldugott utcája 09.09.14 1:44

Maya & Craig



Ha Craig pontosan érezte volna, mennyire fél Maya, rákapcsolt volna a támadásra. Így inkább élniakarást látott, menekülést, erőt és kitartást. Ettől persze a cél nem homályosult el előtte, de nehezebbnek látta a ma esti kikapcsolódást nyújtó gyilkosságot. Őt magát még nem kergették meg így. A hatóság bizonyos értelemben a nyomában lihegett, több államban körözték, többnyire álneveken. Itt Vegas-ban sem az igazit használta. Nem akarta bevallani magának, hogy fél, de valahol mélyen az első gyilkossága óta jelen volt a lelkében az aggodalom, hogy egyszer szembesülnie kell a tettek következményével, legyen az egy letartóztatás vagy találkozás az áldozat bosszúra vágyó családtagjaival. Ma ez erősebben volt jelen, a felszínre jött, mivel komoly esély nyílt az áldozatnak a túlélésre. A sötét sikátorban nem láthatott eleget, de ha egyszer újra összefutnak és felismerni véli Craiget, aztán bejelenti, akkor a szakács utazhat tovább. Vegas nagy, de ha a zsaruk rászállnak, jobb továbbállni. Eddig ez volt a technikája.
A késsel ugrás sikertelen lett. Craig jó nagy erőt adott bele a vágásba, csak éppen nem talált. Maya megneszelte, hogy abbamaradtak a lépések és jól reagált, profi módon. A szakács meg volt győződve arról, hogy a nőnek nem ez az első harca. És őszinte sajnálatára úgy tűnt, hogy nem is az utolsó, pedig Craig így tervezte... Az a gyomorütés erősre sikerült, nagy erősre. Ebben a kis bájos nőben sokkal több kraft lapult, mint azt Craig gondolta és a szakács ezért került most a földre. Úgy esett ráadásul, hogy a kést elejtette. A reflexei nem voltak rosszak, de a hasfalát ért ütésre ugrás közben nem tudott reagálni, így telibekapta az öklös. Eszméletlenül fájt neki és belső vérzésre is gondolt. A földön feküdt görnyedve. A kése tőle egy jó méterre, a nő pedig rohant. Volt még pár métere az utca végéig, addig a végéig, amelyiken beléptek ide. Craig egyetlen lehetőséget látott. Érezte, hogy innen már felállni  nagyon nehéz lesz. Lőni nem tudott ebben az állapotban. Képtelen volt célozni, a fájdalomtól nem tudott koncentrálni. Elterült és próbált erőt gyűjteni. Egyetlen mondatot préselt ki Maya felé:
- Egérke, meg foglak találni...
Nem állt szándékban tűvé tenni a várost és nem is értett ehhez. Csak üres fenyegetésnek szánta. Attól nem tartott, hogy a nő most azonnal visszajönne támadni. Volt egy vágott és egy lőtt sebe, ráadásul elég okosnak tűnt ahhoz, hogy ne bízza el magát egy alacsonyról jövő, elgyötört hang hallatán. Craig itt látta az üldözés végét és úgy döntött, ezen a környéken nem vadászik mostanában. A város nagy, máshol is akadnak kivilágítatlan területek. És talán könnyebb prédák is. A mai ugyanis nem bizonyult annak...
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
171
Join date :
2013. May. 27.
Age :
29
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Vegas egyik eldugott utcája 10.09.14 19:09



__________________
Craig & Maya

Csak arra az átkozott karmára tudtam gondolni, s arra, hogy mindenki megkapja azt, ami neki jár. Sok mindent elkövettem már az életben, leginkább illegális tetteket, nekem is tapad már vér a kezeimhez. Én nem azért öltem mert élveztem volna, hanem mert szükségszerű volt. Életben akartam maradni, ahhoz meg kellett húznom a ravaszt. Egy percig sem tétlenkedtem akkor, csak tettem azt, amit meg kellett tennem a túlélés érdekében, pontosan úgy, ahogyan most is. Rohadtul fájt a vállam, mégsem fordulhattam rögtön orvoshoz, sőt még a későbbiekben sem fogok. Túl sok van már a rovásomon ahhoz és az orvosok kérdezősködnének, talán még rendőrt is hívnak, nekem meg túl sok macerás ügyem volt már, hogy tudjam jobb kórház és zsaruk nélkül letudni ezt az egészet, feltéve, hogy ha sikerül élve megúsznom. Menekültem még mindig, noha már nagyon kifáradtam, még ha csak a hosszú utcán át loholt végig a nyomomban. Így sérülten sokkal jobban fáradok, közbejátszik a vérveszteség is. Kezdek szédülni, de még eszméletemnél vagyok. Nem eshetek össze, jól tudom, hogy akkor nekem végem lenne. Még volt bennem annyi lélekjelenlét, hogy minden erőmet össze gyűjtve megüssem. Szinte fellélegeztem mikor végre láttam a földön elterülni. Vissza is mehettem volna, hogy megöljem, de mégis életben hagyta, az én életemet többre becsültem annál, minthogy megkockáztassam, hogy elkap ha vissza megyek. Mert ugye benne van a pakliban, hogy valahogy sikerül neki feltápászkodnia és golyót repítenie belém. Mikor már a földön fekve fenyegetőzött nem féltem már tőle, inkább mentem tovább egyenest előre. Éreztem, hogy most megmenekültem. Csaknem elhittem, hogy egy koszos sikátorban fog véget érni az életem, de mégis sikerült megúsznom, hatalmas szerencsével.

//köszi a játékot (: //
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
2134
Join date :
2012. Jan. 27.

Admin


TémanyitásTárgy: Re: Vegas egyik eldugott utcája 10.09.14 19:21

Szabad játéktér!

₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪


Én mindenhol ott vagyok... De tényleg... Mindenhol!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://prison.forumsr.com



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Vegas egyik eldugott utcája 23.01.15 17:59

How an angel dies
- Ééééés ennyi! - kiáltotta el magát a rendező, mire a zene egyszeriben csak megállt, ahogyan mi táncosok is. Ez a harmadik nap, hogy részt veszek a Street Dance 4 film forgatásán hála egy nagyon kedves ismerősömnek, aki beajánlott a stábba, mint „háttértáncost”, ami óriási dolog számomra, legalább akkora, mintha csak főszerepet kaptam volna. Ha beválok ebben a filmben később minden produkcióba hívnak majd, nem csak klippekhez vagy élő showba. Istenem, ez a világ tényleg sokkal - sokkal másabb, mint Texas, sokkal csillogóbb, sokkal több a lehetőség, az esély, hogy kibontakoztathassam a tehetségemet amennyire csak tudom. Persze nem mondom, a táncstúdióban is imádok dolgozni a kicsikkel - nagyobbakkal, de mégis, vonz, hogy feljebb és feljebb juthatok a pályámon.
- Mára befejeztük srácok, köszönöm mindenkinek a munkát. Holnap délután kettőre gyertek, leforgatunk néhány raktáras jelenetet Alexel és Karennel. - ahogy az utasítás elhangzott máris az öltözőbe mentem átöltözni, hogy minél hamarabb hazamehessek végre. Tény és való, hogy imádok táncolni, ez már amolyan lételem számomra, ám amennyire élvezetes annyira kimerítő is, főleg úgy, ha az ember reggel nyolctól délután ötig csinálja körülbelül tíz perces szünetekkel, minimális étkezéssel. Ilyen a művészek élete, nem igaz? Amint végeztem bedobáltam minden holmimat a táskámba és elköszöntem a többiektől, majd elhagyva a stúdió területét a legközelebbi buszmegálló felé igazítottam a lépteimet.

Ha valamit hát a közlekedést nem voltam képes megszokni, pedig már idestova öt éve élek Vegasban, tisztában vagyok azzal, hogyan juthatok el A pontból B pontba a legegyszerűbben, leggyorsabban, ám, ha arról van szó, hogy pontosan elérjem a menetrend szerinti járatot, azt amelyiket kiszemeltem magamnak, nos akkor örökösen csúfos kudarccal végződnek a kísérleteim. Pedig fejben minden olyan egyszerű. Összenézem az indulási időket, az út tartamát és meglátom melyik buszt érem el, ám a gyakorlatban sosem úgy alakulnak a dolgok, hála a dugóknak, a pontatlan sofőröknek, stb. Ahogy az órámra sandítottam egyből megértettem, ezúttal sem jártam másként, hiszen a busz, amit el akartam érni négy perccel korábban húzott el mellettem, mint kellett volna, én pedig még messze jártam a megállótól. Francba, ez nem fog megvárni. Szaladni kezdtem, ahogy csak tudtam - ami tegyük hozzá hatalmas teljesítmény magas sarkú cipőben - oda se figyelve arra, hogy piros e a lámpa vagy zöld, hiszen egy autó sem volt a közelben, ám ahogy az út felénél jártam egyszeriben a semmiből mégiscsak előkerült egy, aminek én már csak a fényszórójával találkoztam mielőtt még elsötétült volna szemeim előtt a világ...

Naiv kislány, hát nem tanította meg neked az anyukád, hogy sosem megyünk át az úton míg a piros lámpa zöldre nem vált?
TAG: Gregori S. Krivenko ;
OUTFIT: Nézd csak meg miben pompázom :3 ;
NOTES: Remélem elmegy kezdésnek :3 ;

coded by RESCUE RANGER ! of ATF
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Vegas egyik eldugott utcája 25.01.15 12:16

Alisa &
Gregori
Az emberek többsége nincs tisztában azzal, hogy mennyire könnyű szert tenni egy – egy régi festményre, szoborra, vagy netalán valamiféle tárgyra, aminek nagyon is nagy értéke van. Elképesztő, hogy a műgyűjtők mennyit képesek fizetni a kiszemelt darabért és általában nem is izgassák magunkat azon, hogy nem mindig legális módon jutnak az adott tárgyhoz. Valójában ezen én sem szoktam magam izgatni, ez csak egy meló és ha jól végzem a dolgom, sértetlenül szállítom le a megrendelt árút, akkor bizony nagyon is sok pénz üti a markomat. Nekem már ez miatt is megéri, hiába rizikós. Bármikor elkaphatnának, de tanultam eddigi hibáimból, óvatosabb vagyok, mint valaha. Semmi kedvem újra visszajutni a börtönbe. Talán még ki is toloncolnának és újra vissza kerülnék szülőhazámba, nagy kár lenne, mert már kezdtem megkedvelni az itteni életet. Itt minden annyira más.  
Fogalmazzunk úgy, hogy egy sikeres „munkamegbeszélés” után tartottam haza. Aztán csak úgy hirtelen egyik pillanatról a másikra egy buta tyúk kiugrott kocsim elé. Ösztönösen teljes erőmből a fékre léptem, de már túlkésőn, ezért még ha nem túl durván, de akkor is neki mentem. Aztán csak annyit láttam kitekintve a szélvédőn, hogy eltűnik szemeim elől.  
- A kurva életbe! – Hangos káromkodásba kezdtem, de már nyitottam is ki az autó ajtaját, hogy meggyőződjek arról, hogy éle-e még egyáltalán. Most nagyon nem hiányzik, hogy gyilkosságért vágjanak a sittre. Első ránézésre nem tűnt fel, hogy bármi kárt tettem volna benne, sőt láttam, hogy még lélegzik. Most tényleg megkönnyebbültem, de akármennyire is szerettem volna vissza szállni az autómba és tovább menni… Nem tudtam csak így, eszméletlenül a hideg aszfalton hagyni.
- Hé, kislány! – Fogalmam sem volt arról, hogy mit kellene tennem, az elsősegélytudásom mondjuk úgy, hogy… Hagy maga után némi kivetnivalót. Ezért óvatosan, nem túl erősen, de pofozni kezdtem, hát ha így magához tér.



TAG:  Alisa
 NOTES: Érezd magad megtisztelve, nem ütök el csak úgy akárkit.

Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Vegas egyik eldugott utcája 25.01.15 14:56

How an angel dies
Fékcsikorgás, vakító fényszóró majd a hideg, kemény aszfalt melyen az utolsó megmaradt hang a fejem koppanása volt, aztán egyszer csak elsötétült szemeim előtt a világ, magával ragadott a sötétség jeges, ölelő karja. Éreztem, hogy ez még nem a vég, nem lehet az, elvégre sehol nem láttam a mozivásznat, azt amin le kellene vetíteni életem filmjét, ahogy azt a bizonyos fehér fényt sem, ami magához szólítja az ember lelkét, mikor az kilép a testéből egy másik síkra. Egyszerűen csak lebegtem a feketeségben, valami furcsa átmenetben az élet és valami egészen más között, mialatt apró, alig hallható foszlányok ütötték meg a fülemet a külvilágból. Valaki szólongatott és megérintette az arcom... alig érezhető pofozgatás... akkor még élek. Igaz? Pillanatokkal később jeges borzongás futott végig a gerincem mentén, mire lassacskán nyitogatni kezdtem a szemeimet. Elsőre minden olyan homályosnak tűnt, épp csak fényeket - árnyékokat láttam magam előtt, egy sötét sziluettet, ami még mindig pofozgat vélhetőleg azért, hogy magamhoz térítsen. Felszisszentem.
- Mi... mi történt? - olyan zavaros még minden, a kép borzasztó lassan akar kitisztulni előttem a fejem pedig zúg, mintha légkalapács szólna benne.
- Ki... ki maga? - próbáltam meg felülni, ám a hirtelen erőlködéstől szédelegni kezdtem és visszahanyatlottam az útra. Basszus, ha most agyrázkódást kaptam holnap esélyem sincs bemenni a forgatásra. Ne... ez nem lehet. Vártam néhány pillanatot mialatt vettem egy mély lélegzetet, azután ismét megpróbálkoztam a felüléssel. Lassan, óvatosan húztam fel magam, majd gyorsan megtámaszkodtam a hátam mögött a karjaimmal, mielőtt még visszadőlhetnék.

Hála az égnek bár az ütés helyén még mindig fáj a fejem legalább a szédelgés elmúlt, így végig pillanthattam magamon, hogy lássam nem esett e bajom. Óvatosan megmozgattam a lábaimat, amik engedelmeskedtek nekem, majd egy picit a nyakamat és az összes többi tagomat. Azt kell mondjam szerencsés vagyok, nem esett komolyabb bajom, épp csak a sortom szakadt ki egy picit és a térdemen lett egy kisebb horzsolás.
- Ez ma tényleg az én napom. - esküszöm szívem szerint felnevettem volna, de még nem tudtam a sokktól és a félelemtől, hogy talán agyrázkódásom van.
- Az a rohadt busz pedig csak itthagyott...
TAG: Gregori S. Krivenko ;
OUTFIT: Nézd csak meg miben pompázom :3 ;
NOTES: Köszönjem is meg rögtön, nem? Wink  ;

coded by RESCUE RANGER ! of ATF
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Vegas egyik eldugott utcája 30.01.15 7:03

Alisa &
Gregori
Bele sem akartam gondolni, hogy mi lett volna ha nem rendelkeznék ilyen jó reflexekkel. Szinte egyetlen egy pillanatom volt arra, hogy gyorsan a fékre lépjek, ha pár másodperccel később kapcsolok, akkor simán elgázolom. Szerencsére az autó lökhárítója alig ért hozzá, éppen csak annyira, hogy összeroskadjon az autó előtt. Kiszállva az autóból oda siettem, megkönnyebbültem, mert látszólag nincs baja, legalább nem kell egy hullával bajlódnom. Finoman pofozgatni kezdtem, hogy minél hamarabb észhez térjen, mielőtt még bárkinek is feltűnést kelthetett volna, mert az hiányzik a legkevésbé.
- Azt én is szeretném tudni, hogy mi történt. Az egyik pillanatban még a volán mögött ültem, másikban pedig a fékre kellett taposnom, mert valaki csak úgy kirohant a kocsim elé. – Figyelmetlen volt talán, vagy szándékosan tette volna? Mondjuk, akkor le is esne az állam, ha ki lenne azért akadva, mert még mindig él, vagy engem hibáztatna, mert nem gázoltam halálra.
- Gregori. – Ilyen hatásos első találkozásban még nem volt részem, pedig én már sok mindent láttam, megéltem már, de eddig még ehhez hasonlót sosem.
- Talán jobb lenne, ha bevinném a kórházba. – Nem kimondottan mondanám magamról, hogy szokásom másokkal törődni, de ez a nő annyira törékenynek tűnik, hogy nem tudnám csak úgy itt hagyni. Megtehettem volna, hogy visszatolatok az autómmal és ott hagyom heverni a hideg aszfalton, de fene se tudja, hogy miért nem ezt tettem. Sosem voltam túl lelkiismeretes, de most mégis kiszálltam az autómból, hogy segítsek rajta, hiába nem az én hibám, hogy a kocsim elé vetette magát.


TAG: Alisa
NOTES: Érezd magad megtisztelve, nem ütök el csak úgy akárkit.

Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Vegas egyik eldugott utcája 31.01.15 2:11

How an angel dies
Ki hitte volna, hogy épp ma, mikor már azt hittem, hogy ez a nap a szerencsenapom, hogy hálás lehetek az égieknek, amiért összejött a forgatásos munka, ráadásul még nagyobb feladatok is kilátásban vannak, épp ma csap el egy autó hála a figyelmetlenségemnek és annak a rohadt busznak, aminek a vezetője volt olyan pofátlan, hogy négy perccel korábban érkezzen, mint ahogyan azt a menetrend előírta volna? Mert, hogy én nem az egészen biztos. Persze furcsa is lenne, ha reggel efféle gondolatokkal ébredtem volna fel, akkor talán most nem is azért volnék sokkos, hogy túléltem ezt az egészet, hanem, hogy egy kicseszett mentalista veszett el bennem, akinek sürgősen el kell mennie lottószelvényt vásárolni. Egek, hogy nekem mennyi baromság képes az eszembe jutni. Legjobb lesz, ha ezt az ütésnek tudom be, ami a fejemet érte és igyekszem minél inkább magamban tartani a dolgokat, nehogy még a titokzatos pasi flúgosnak nézzen és a mentők helyett egyből a diliházasokat hívja ki értem.
- Ami azt illeti homályos a kép... - dörzsöltem meg egy picit a halántékomat, ám ekkor fel is szisszentem egy picit. Feljegyzés magamnak: ne bizgeráld, ha egyszer fáj!
- Emlékszem, hogy elindultam a stúdióból és a buszmegálló felé tartottam, meg, hogy észrevettem, hogy a busz korábban jött és futni kezdtem, hogy le ne késsem, de azután olyan zavaros minden. Mikor elindultam, akkor még üres volt az utca, egyetlen autó sem járt erre... aztán csak a fényszórók és a koppanás van meg. - hogy a fenébe termett itt ilyen gyorsan, amikor semmi nyoma sem volt egészen sokáig? Ez csak akkor lehetséges, ha valamiért padlógázzal hajtott, akkor viszont nem egyedül csak engem terhel a felelősség, hanem őt is. Ha normális tempóban vezet ez az egész nem történik meg.
- De így sem értem el... - ilyen az én formám.

- Hát... nagyon örülök Gregori... vagy mi. - kissé komikus egy ilyen mondat ebben a szituációban nem? De mégis mit mondhattam volna? Kösz, hogy nem gázoltál halálra barom?
- Ally. - tettem hozzá, ha már egyszer megtudtam az ő nevét, én se maradjak adósa. Vicces, így még sosem ismerkedtem össze senkivel sem, kifejezetten egyedi első találkozásnak...
- Nem hinném, hogy komolyabb bajom lenne, egyedül csak a fejem fáj egy kicsit... - próbáltam meg felállni, de ez csak úgy sikerült, hogy közben megtámaszkodtam az autójában. - de, ha ettől megnyugszik... nem tiltakozom. - az igazat megvallva én is nyugodtabb lennék, ha egy doki is rá mondaná az áment az állapotomra és kiderülne, hogy kutya bajom sincs. Plusz, talán újdonsült ismerősöm Gregori is...
TAG: Gregori S. Krivenko ;
OUTFIT: Nézd csak meg miben pompázom :3 ;
NOTES: Köszönjem is meg rögtön, nem? Wink  ;

coded by RESCUE RANGER ! of ATF
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Vegas egyik eldugott utcája 16.02.15 15:15

Alisa &
Gregori
Elcsaptam, de nem súlyosan, vagyis jobban mondva alig löktem meg az autó lökhárítójával. Mégis az egyik pillanatban még állt előttem, aztán pedig már eltűnt a látókörömből. Akár azt is hihetném, hogy annyira pocsék a mai napom, hogy engem nézett ki magának, hogy elüssem. Szándékosan tette volna? Nem hinném… Szerintem csak nem volt szerencséje, túlzás lenne azt gondolnom, hogy egy öngyilkossági kísérletet sikerült elrontanom azzal, hogy még időben a fékre tudtam lépni.
- Nem vagyok orvos, de azt hiszem, hogy ez jót jelent, hogy emlékszel. – Mit is kezdenék egy amnéziás nővel? Legalább emlékszik arra, hogy mi történt abban a néhány percben mielőtt találkoztunk. Azt kell mondanom, hogy már sok mindent láttam és éltem át eddigi életemben, de még ilyen első találkozóban még sosem volt részem. Ezek szerint még tartogat az élet számomra meglepetéseket.
- Senki sem mondta neked, hogy nem érdemes busz után futni, mert mindig jön a következő? – Akármennyire közhelyesnek is hangozhat ez most a számból próbáltam poénos lenni. Viszont az sem mondhatja, hogy nincsen igazam, mert ha nem kezdett volna el futni, akkor nem is találta volna magát ebben a helyzetben… vagy ha nem erre kanyarodok le, vagy ha percekkel később, vagy előbb jövök erre… Annyi kis apró dolgon múlott, de mégis bekövetkezett, olyan, mintha ez elkerülhetetlen lett volna. Véletlen lenne?
- Ally… Bárcsak én is azt mondhatnám, hogy örülök. – Annak örülök, hogy még életben van és nem kell elásnom a sivatagban a hulláját, de ezt a kis titkot inkább megtartom magamnak.
- Az a minimum, hogy ezek után beviszlek a kórházba. – Mióta aggódok én bárkiért is? Különös. Mégis kinyitottam neki az anyósülésnél lévő ajtót, hogy szálljon be az autóba, majd ha ez megtörtént megkerültem a kocsit és bepattantam a volán mögé, hogy egyenesen megcélozzam a kórházat.



TAG:  Alisa
 NOTES: Érezd magad megtisztelve, nem ütök el csak úgy akárkit.

Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Vegas egyik eldugott utcája 17.02.15 20:05

How an angel dies
- Talán igaza van, de olyan ostoba egy baleset volt az egész, én pedig annyira szégyellem magam, hogy jelen esetben jobban díjaznék egy kis amnéziát. - te jó Isten az égben, és vajon mi lenne akkor, ha anyám valami úton - módon tudomást szerezne erről az egészről? Jesszusom, bele sem merek gondolni milyen fejmosás, hisztéria hullám várna rám, ahogy abba sem, apám vajon hány közlekedési bírságot szedne össze, amikor egyszer csak kocsiba pattanna és padlógázzal jönne el értem, hogy azon nyomba visszarángasson Texasba, a családi fészek biztonságot nyújtó melegébe. Ez sosem derülhet ki, különben nekem végem. Egy veszekedés a Walker házaspárral sokkal - sokkal rosszabb, mintha átmegy az emberen egy teherautó.
- Hát... ami azt illeti, de, anyukámtól sokszor hallottam, bár a mondat úgy szólt, hogy: „Soha ne fuss buszok, munkahelyek és pasik után... mindig jön egy másik”. - kuncogtam el a végét az arcomon pedig halovány pír jelent meg a gondolattól. Lesütöttem a szemeimet, pilláim pedig legyezőként terültek szét a szemhéjamon.
- Én csak... el akartam érni, mert olyan szerencsétlenül közlekedik, a következővel már nem érném el a másik buszt, amire át kell szállnom, arra is várnom kellene egy csomót, akkor pedig sokkal később érnék haza. - motyogtam még mindig a földet bámulva. Ostobaság tudom, kis híján az életemmel fizettem a türelmetlenségemért.
- Sosem fogom megszokni Vegast, annyival pörgősebb mint Texas, sokkal kiszámíthatatlanabb. - tipikus vidéki kislány a nagyvárosban effektus, nekem mégis olyan idegen az egész. Pedig két éve már, hogy próbálok beilleszkedni és a saját életemet élni.

Elpirultam a megjegyzésétől, hiszen pontosan tudtam, hogy igaza van. Mégis hogyan örülhetne olyan ismeretségnek, ami egy balesettel kezdődött és ami sokkal - sokkal rosszabbul is elsülhetett volna? Szerencsétlen önhibáján kívül... - na jó majdnem önhibáján kívül, elvégre tény, hogy elég gyorsan száguldozott... de... fogalmazzunk úgy, hogy majdnem önhibáján kívül - majdnem elcsapott, ez pedig elég nagy trauma egy embernek. Szegény. Bele sem merek gondolni mit érzett volna akkor, ha teszem azt meghalok, vagy nagyobb sérülést szenvedek és igazából nem is ő tehet róla, mégis köze van hozzá. A lelkiismerete biztos nem hagyta volna nyugodni, miattam...
- A minimum? - lepődtem meg miközben felkecmeregtem és engedelmesen beszálltam a kocsijába. Bekötöttem a biztonsági övet nehogy még valami történjen út közben és megszeppenten pislogtam rá.
- Nem a maga hibája volt Gregori.... én nem figyeltem... - ráadásul nem hajtott tovább, kiszállt, hogy lássa minden rendben van, ez pedig bizonyítja mennyire jó ember. Eszembe se jutna feljelenteni vagy ilyesmi, hisz ártatlan.
- Köszönöm, hogy törődik velem. - motyogtam a végét rákvörösen és csak most esik le, hogy ő már egy ideje tegez engem, gyorsan váltott a magázásról. Ettől csak még jobban zavarba jövök.
TAG: Gregori S. Krivenko ;
OUTFIT: Nézd csak meg miben pompázom :3 ;
NOTES: Köszönjem is meg rögtön, nem? Wink  ;

coded by RESCUE RANGER ! of ATF
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Vegas egyik eldugott utcája 25.02.15 2:15

Alisa &
Gregori
Nagyon kevesen múlott, hogy ne nevessen el magam, azt kell, hogy mondjam, van humorérzéke, még így a történtek után is. Pedig ha néhány másodperccel később lépek a gázpedálra, akkor az autó alól kellett volna kihúznom. Ezért is könnyebbültem meg annyira, mikor az autóból kiszállva megpillantottam és látszólag egyben is van, noha fogalmam sincs arról, hogy miféle sérülései lehetnek, amiket szemmel nem lehet látni, ezért is ragaszkodok annyira, hogy bevigyem a kórházba.
- Talán meg kellett volna fogadni a tanácsát. – Mert akárhogy is nézzük ez egy okos tanács volt, de később ugye mindig okosabb az ember. Biztosan elkönyveli ezt egy rossz tapasztalatnak és legközelebb már nem fog buszok után futkorászni, vagy ha mégis, akkor jobban körbe fog nézni, nehogy a történelem megismételje önmagát. Most még szerencséje volt, de talán legközelebb nem lesz.
- Így pedig egészen biztos, hogy a vártnál később fog haza érni. – Mert a kórházba is tennie kell egy kitérőt, de már az is biztos, hogy most én sem fogok a dolgommal foglalkozni, szerencsére nincs olyan teendőm, ami nem bírna várni. Mert nekem még be is kell vinnem a kórházba, megvárni, hogy megvizsgálják, aztán pedig haza is fuvarozni. Nem hagyhatom, hogy ismét a busz után vesse magát. Mióta lettem ennyire figyelmes?
- Texastól biztosan kiszámíthatatlanabb, habár még sosem jártam ott, de valamiért, ha Texasra gondolok termőföldek és tehenek jutnak eszembe. – Most már kiderült számomra, hogy mindkettőnkben van valami közös, mindketten elhagytuk a szülővárosunkat, hogy itt próbáljunk szerencsét.
- Igen, ez a minimum. – Rezzenéstelen arccal néztem rá. – Életben vagy, ennek pedig örülök, máskülönben most a hulláddal a csomagtartómban kellene végig hajtanom a városon, hogy elássalak a sivatagban. – Nem viccelek, de remélem, annak fogja gondolni. Még csak az hiányzik, hogy ezért is lecsukjanak, vagy kitoloncoljanak az országból és visszakerüljek abba a rémes lyukba.
- Lényegtelen, hogy kinek a hibája volt… Talán én hajtottam gyorsabban a megengedettnél, vagy nem figyeltem, de az is lehet, hogy nem. Szóval mindegy, az a lényeg, hogy egyben vagy. – Kellene nekem most egy sör, vagy valami erősebb.
- Ugyan, semmi szükség a hálálkodásra. – Legyintettem, de kezeimmel ismét a kormánykereket szorítottam továbbra is, ahogy egyre jobban közeledtünk a legközelebbi kórház felé.


TAG:  Alisa
 NOTES: Érezd magad megtisztelve, nem ütök el csak úgy akárkit.

Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Vegas egyik eldugott utcája 28.02.15 1:48

How an angel dies
Esküszöm valahol már egészen komikusnak tartom ezt az egész helyzetet, mármint természetesen nem azt, hogy kis híján egy autó alatt kötöttem ki és emiatt alulról kéne szagolnom az ibolyát ilyen fiatalon, sokkal inkább azt, hogy bár a célom pontosan az volt, hogy elérjem azt a rohadt buszt és ne késő este érjek haza, mégis így jártam, hisz be kell mennem a kórházba, ahol nyilvánvalóan kivizsgálnak majd alaposan, meg kell várnom az eredményeket és csak azután mehetek haza, ki tudja mikor. Pff... és ez még csak a jobbik eset, hiszen, ha találnak valami komolyabb sérülést, agyrázkódást, vérömlenyt, vagy akármi mást, akkor az is előfordulhat, hogy bent tartanak néhány napra, akkor pedig fuccs a munkámnak, a korai hazaérésnek, ráadásul még egy kiadós kis kórházi számlát is perkálhatok kifelé, anyám rosszalló szavaival kísérve, apám „én megmondtam” - jaival fűszerezve. Istenem, most érzem csak azt igazán, hogy kár volt annyira sietnem, egy busz igazán nem a világ vége, ráadásul, ha nem lettem volna annyira smucig akár még taxival is elhagyhattam volna a stúdió területét, biztonságban robogva a célom felé. Ez a rengeteg ha... de már nem változtathatok a hibáimon, marad hát az, hogy okuljak belőlük és kihozzam a dologból a legjobbat, amit csak lehet.
- Késő bánat, legközelebb majd okosabb leszek. - feleltem a szavaira kelletlenül, mint egy kislány, akit valamiféle rendbontáson kaptak rajta a szülei, most pedig alaposan megmossák a fejét. De még így is jól jártam, legalább nem anyám.

- Nem csak magának, más is így van ezzel, habár hallottam olyat is, aki olajfúró tornyokról, Dallasról, húsételekről, rodeózásról, és különféle befektetési lehetőségekről magyarázott nekem Texas hallatán. Ahány ember annyiféle képzettársítás, szemszög, amiből meg lehet közelíteni a hazámat. Én személy szerint, ha rá gondolok elsősorban mindig a szüleimet látom magam előtt, a házat ahol éltünk, apámat a szántás közben, a marhavágáskor, a grillezéseket szünetekben és a visszafogottságot, ami annyira fullasztott. Vegas annyival másabb, annyival érdekesebb számomra, itt végre azzal foglalkozhatok, amit annyira szeretek és van lehetőségem felmászni a ranglétrán... - időközben ábrándossá vált a tekintetem, hisz ott lebegett előttem a cél arról, hogy elismert táncossá válhassak és megmutathassam a szüleimnek, hogy volt értelme a költözésemnek.

- Akkor is köszönöm. - vontam meg a vállam, elvégre ahogyan mondta is viccesen, elsülhettek volna a dolgok rosszabbul is, dekkolhatnék most, pontosabban csak a testem a csomagtartójában is útban a sivatag felé, hogy elkaparjon valahol, esetleg simán csak tovább is hajthatott volna, ő azonban megállt most pedig orvoshoz visz, a gondomat viseli.
- Mond csak... - kezdtem bele kicsit zavartan, hiszen ez a tegeződés ilyen találkozás után, ráadásul úgy, hogy így alaposabban is szemrevételezve kifejezetten jóképű... - mindig így ismerkedsz? Csapkodod el a lányokat, vagy ez most valami új módszer és én voltam a teszt alany? - ezt egyszerűen nem bírtam kihagyni, közben megérkeztünk a kórházhoz...

Jó negyven percet kellett szerencsétlennek várakoznia a folyosón mire egyszer csak felbukkantam egy ajtó mögül, nyomomban az orvossal, aki csak futtában elköszönt tőlünk, majd már el is nyelte egy újabb szoba. Ismét csak kettesben maradtunk.
- A doki szerint szerencsére nincs komoly baj, nem kell bent maradnom, csak pihennem egy kicsit, egy - két napot biztos ami biztos. - aztán el is halványult a mosolyom.
- Így nem lehetek ott holnap a felvételeken... - de ez voltaképp egyedül az én hibám, nem is értem miért mesélem el neki.
- Kösz, hogy.... behoztál és azt is, hogy megvártál, de... nem tartalak fel tovább. Hívok egy taxit és hazamegyek...
TAG: Gregori S. Krivenko ;
MUSIC: Lana Del Rey - Young and Beautiful
OUTFIT: Nézd csak meg miben pompázom :3 ;
NOTES: Köszönjem is meg rögtön, nem? Wink  ;

coded by RESCUE RANGER ! of ATF
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Vegas egyik eldugott utcája 19.03.15 7:26

Alisa &
Gregori
Fel kell jegyeznem magamnak, hogy ha legközelebb barkácsbolt közelében járok, akkor nem lenne rossz, ha benéznék és vennék egy ásót. Ki tudja, hogy még hány őrült nő veti magát az autóm elé, akkor pedig egy ásó nagyon is hasznos tud lenni. Valamivel csak ki kell ásnom a gödröt, amibe a hullát rejteném. Nagy a sivatag, eltartana egy ideig mire bárkire is rábukkannak, vagy talán sosem veszik észre a lábaik alatt a homokban foszló tetemet. Noha nem igazán hiszem azt, hogy bármi valószínűsége lenne annak, hogy az iménti jelent újra megismétlődne velem.
- Ezek szerint nem vonz túlságosan a gondolat, hogy bikán lovagolj és sztetszon kalapot és a vesztern csizmát viselj. - Egészen jól beszélem a nyelvet, de ha megfeledkezek magamról, akkor olykor utat engedek az akcentusomnak. Nem nagyon foglalkoztat az, hogy honnan jöttem, mégis ez számomra az a bizonyos „tiszta lap” ezért igyekszem leplezni, hogy hová vezetnek vissza gyökereim.
- Őszintén? Már nagyon régóta próbálom tökélyre fejleszteni a módszereimet, de sajnos az elődeid nem élték túl a becsapódást. – Azt gondoltam, hogy a történtek után oldhatom a hangulatot némi poénnal, még ha a humorom általában egészen fekete szokott lenni.
Sokáig tartott a várakozás. Idő közben az is megfordult a fejemben, hogy egyszerűen fogom magam és lelépek, sőt többet is tettem, mint kellett volna… Mégis csak ültem a seggemen, nem mozdultam el. Ó, csak ne most akarjon elő törni belőlem a lelkiismeretem. Hol volt évekig?! Akármiről is legyen szó már most tudom, hogy nem tetszik és nem is az én világom az, hogy másokkal törődjek. Mégis tőlem szokatlan türelemmel várakoztam továbbra is.
- Ez jó hír, mármint… Azt hiszem, hogy jó a körülményekhez képest. - A hirtelen jött mosolyom egyből lefagyott, mikor észrevettem milyen szomorú lett. Most is az átkozott lelkiismeretem engem okok ennek a lánynak a szomorkodásáért.
- Ugyan. – Felemeltem egyik kezemet, szinte parancsolóan, hogy hagyja ezt abban. – Ha már itt vagyok, akkor hazaviszlek. Hidd el nem éri meg velem ellenkezni. – Biztos voltam abban, hogy velem tart, ezért megindultam a kijárat felé.


TAG: Alisa
NOTES: Érezd magad megtisztelve, nem ütök el csak úgy akárkit.

Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Vegas egyik eldugott utcája 30.03.15 2:06

How an angel dies
Legmerészebb álmomban sem ötlött még fel bennem a gondolat, hogy valaha megeshet velem ez az egész, mármint, hogy az ostobaságom miatt kis híján laposan végzem egy autó alatt, aminek a sofőrével később egész jól eldumálok, és aki még a kórházba is bevisz ahelyett, hogy padlógázzal elhajtana vagy csak kipillantana megvagyok e még, szóval lássuk be elég szürreálisan hat most ez az egész helyzet rám, hát még a felismerés, mely szerint a pasi aztán sem lépett le, hogy leadott egy dokinál, hogy vizsgáljon meg, ehelyett kint várakozott végig türelmesen... Oooké... és a kép csak bonyolódik. Hiába ajánlottam meg Gregorinak, hogy menjen csak, innentől boldogulok majd magam is, fogok egy taxit vagy ilyesmi, ne legyen rám több gondja, a férfi nem törődött bele ebbe, ehelyett kijelentette, hogy hazavisz, nekem pedig tartanom kellett magam, összekaparva minden megmaradt lélekjelenlétemet, nehogy hangosan koppanjon az állam a kórházi kövezeten. Miért? Miért ilyen figyelmes hozzám egy vadidegen, akinek épp ellenkezőleg, most sokkal inkább a pokolba kellene engem kívánnia semmint segítő kezet nyújtania és ennyi idejét rám áldoznia? Miért viseli ennyire gondomat? Hiszen nem is ismer, abban pedig cseppet sem kételkedem, hogy tisztában van azzal mennyire minimális a felelőssége ebben az egész balesetben, szóval aligha van bűntudata, amit így igyekszik kompenzálni. Akkor meg? Nem értem a dolgot...
- De Gregori tényleg nem... - ám a mondatot már nem fejeztem be mivel a tekintetem összetalálkozott az övével, a pillantása pedig egyből a tudtomra adta, hogy itt bizony fellebbezésnek helye nincs, ő már eldöntötte miként alakul majd a sorsom és punktum.
- Jobb, ha nem ellenkezem, különben jön az ásó és a sivatag, igaz? - próbáltam meg viccelődni miközben követtem őt vissza az autójához, melyben elfoglaltam ismét a helyem és bekötöttem magam.

- Mond csak... tisztában vagy azzal is miféle következményekkel jár majd az, ha hazaviszel? Mert még meggondolhatod magad, nem indultunk el. - fordultam felé játékos fénnyel a szemeimben.
- Mert csak, hogy tudd, texasi szokás, hogy senkit se engedjünk el csak úgy, aki bármiben is segített nekünk, szóval a minimum az, hogy ha hazavittél, hogy felhívjalak hozzám egy kávéra vagy... - és itt az órámra pillantottam. - valami vacsira. Nyilván ha nem akarod megkockáztatni, hogy esetleg megmérgezlek rendelés lenne a dologból, ám magától a gesztustól nem tekintenék el. - összefontam magam előtt a karjaimat, mint egy kislány, aki épp arról igyekszik meggyőzni egy felnőttet, hogy ő már bizony nagyon komoly.
- Ennek tudatában is ezt akarod?
TAG: Gregori S. Krivenko ;
MUSIC: A Thousand Years - Christina Perri
OUTFIT: Nézd csak meg miben pompázom :3 ;
NOTES: Köszönjem is meg rögtön, nem? Wink  ;

coded by RESCUE RANGER ! of ATF
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Vegas egyik eldugott utcája 09.04.15 1:24

Alisa &
Gregori
Én nem az a fajta pasi vagyok, aki bárkit is gondoskodni szokott. Mégis… Nem tudtam csak úgy ott hagyni, még ha nem is sérült meg, vagyis legalábbis látszólag nem voltak sérülései, túlélte a koccanást, nekem pedig tovább kellett volna hajtanom. Ennyi. Ennyire egyszerű lett volna, de mégis nekem túl kell mindent bonyolítanom. Most sem tudtam meghazudtolni saját magamat.
- Nem szoktam ahhoz hozzá, hogy nekem bárki is ellenkezzen. – A lehető legkomolyabb hangon mondtam, elvégre ez tény, de a mondanom élét próbáltam azzal tompítani, hogy megeresztettem felé egy halovány mosolyt. – De ha mégis ellenkezni szeretnél, akkor bizony teszünk egy kis kiruccanást a városból kivezető úton. – Szerintem mindketten tisztában vagyunk azzal, hogy most csak üres szavak és csak elviccelni próbálom ezt a fenyegetést. Ha komolyan el akartam volna már ásni, akkor már a föld – pontosabban a homok – alatt lenne. Erre viszont csak akkor lett volna szükség, ha nem lett volna ekkora szerencséje. Mindkettőnk örömére túlélte.
- Tényleg van ilyen texasi szokás, vagy ezt csak kitaláltad, hogy valahogy felcsalogassa a lakásodra, hiszen ki akarná megszegni az évszázadokig visszanyúló tradíciókat? – Az eléggé hízelgő lenne, ha csak az én kedvemért hozakodott volna elő ezzel a dologgal, na meg nagyon találékonynak is találnám.
- Navigálj. – Már be is indítottam a motort, ráléptem a gázra és megindultunk arra, amerre Alisa irányít. Nem hiszem, hogy itt már számítana az, hogy mit akarok, vagy hogy mit nem akarok, mert ami azt illeti nagyon nem akartam, hogy a mai napomon ez megtörténjen velem, de mégis megtörtént. Nem tudtam ellene semmit sem tenni, akkor legalább egy kicsit pozitívan akarok hozzá állni a dolgokhoz és megpróbálok a rosszból is kihozni a jót. Végül is mi rossz lehet, ha elfogadom a meghívását? Ennél rosszabb már nem lehet. Statisztikailag nem látok rá esélyt, hogy még egyszer megismétlődjenek az események.


TAG: Alisa
NOTES: Érezd magad megtisztelve, nem ütök el csak úgy akárkit.

Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Vegas egyik eldugott utcája 11.04.15 1:20

How an angel dies
Van egy nagy hibám, mégpedig az, hogy ami az én kicsi szívemen van, az ott van a számon is, ami nagyon nagyon sokszor hoztam már rám a bajt, ám én juszt sem tanultam az egészből semmit sem, továbbra is az a végtelenül őszinte, olykor kissé talán nagyszájú leányzó maradtam, aki Texasban voltam és aki leszek életem végéig, történjen bármi. Most sem vagyok képes magamban tartani a gondolataimat, pedig... talán jobb volna.
- Tudod, ha most nem mosolyogtál volna egészen biztosan a frász jött volna rám, mert belőled simán kinézhető az a vérbeli, amerikai filmekből olyan jól ismert eltemetős bérgyilkos, akit a zsaruk maximum a film legvégén kapnak el miután már annyi embert küldött át a másvilágra ilyen vagy olyan kínzások után. - mindezt természetesen a lehető legnagyobb nyugalommal, természetességgel adtam elő, mintha csak egy sütemény receptet osztottam volna meg vele, vagy azt, hogy szeretem a csokoládét.
- Mondjuk érted kár lenne, mármint, hogy, ha olyan bérgyilkos volnál, mert azok a filmek végén mindig meghalnak... - aztán egyszer csak mint derült égből a villámcsapás leesett, hogy mégis miről beszéltem neki egészen idáig, az arcomba pedig enyhe pír szökött.
- Istenem... ne vedd sértésnek én csak... beszélek itt össze - vissza. Biztos az ütés az oka, alapjáraton esküszöm nem vagyok ennyire flúgos. - vagy mégis? Oké, de, az vagyok, de ennél jobban már nem kellene ma magam lejáratni előtte, nem igaz? Vagy már elkéstem ezzel és nincs tovább?
- Nem is tűnik már olyan rossz ötletnek az az elföldelés.... - mert most nagyon, de nagyon szívesen elbújnék zavaromban.

- Talán van talán nincs... - mosolyogtam hamiskásan a férfira, a tekintetem pedig világosan elárulta neki, hogy ezt bizony eszem ágában sincsen megosztani vele. Nem tudom mi üthetett belém, de valahogy jól esett ez a kis játék, azt pedig inkább igyekeztem kizárni a fejemből mi mindent mondana édesapám, ha megtudná, hogy egy idegen pasit készülök épp felvinni a lakásomba. Biztos azzal jönne, hogy nem vagyok normális, hiszen az égvilágon semmit sem tudok róla, szóval ilyen erőből akár még őrült pszichopata is lehet vagy leánykereskedő...
- Hát jó, én figyelmeztettelek. - dőltem hátra kényelmesen.
- Menj két utcát egyenesen, majd a Bond Streeten kanyarodj jobbra... - kezdtem el a navigálást. Út közben alaposabban is szemügyre vettem és meg kellett állapítanom, hogy bizony... elég jóképű.
- Itt élsz Vegasban vagy csak átutazó vagy?
TAG: Gregori S. Krivenko ;
MUSIC: A Thousand Years - Christina Perri
OUTFIT: Nézd csak meg miben pompázom :3 ;
NOTES: Köszönjem is meg rögtön, nem? Wink  ;

coded by RESCUE RANGER ! of ATF
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Vegas egyik eldugott utcája 11.04.15 2:17

Alisa &
Gregori
Ha tudná mennyire közel áll az igazsághoz, akkor úgy kellett volna becibálnom a kocsimba, biztosan nem szállt volna be önszántából.
- Nos vagy túl sok efféle filmet néztél már, vagy túl élénk a fantáziád. – Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem lepődtem meg. Ki ne lepődne meg azon, ha azt mondanák rá, hogy olyan akár egy filmbeli bérgyilkos? Mégis szórakoztató volt. Nem csak azt, amit mondott, hanem a reakcióját is látni, ahogy szép lassan magától is rájött, hogy miket mondott.
- Úgy tűnik a texasi szokások örökre rejtélyek fognak maradni számomra, ha rajtad múlik. – Nem mondanám nyíltan, hogy nem hiszek neki, de azért még efféle szokásról sosem hallottam. Nem éltem eddig barlangban… Mégis talán túl sok időt töltöttem a börtön falai között, hogy lemaradjak néhány dologról. Végül is Barack Obama elnök megválasztásáról is lemaradtam.
Vezetés közben kibámultam a szélvédőn, figyelve az út minden egyes négyzetcentiméterét, hogy még véletlenül se ugorjon a kocsi elé senki, vagy ha mégis időben rá tudjak lépni a fékre. Sosem lehet tudni ugyebár… Figyelmesen hallgattam a navigációját, pontosan azon az útvonalon mentem.
- Már egy ideje itt élek. – Ennél több információt nem igazán szeretnék megosztani vele. Sosem voltam túl nyitott, hogy az életemről, vagy saját magamról kellett beszélnem. Elgondolkodtató. Vajon mennyi mindent oszthatok meg vele? Nem tartozik a szokásaimhoz, hogy bárkiben megbízok, hogy bárkit beavatnék a terveimbe. Sosem lehet tudni, hogy mások mikor használnák fel ellenem a belőlem kicsikart információkat. Gyanakvó természet vagyok, ez oda írható a rossz tulajdonságaim hosszú listájára.
- De semmi sem köt ide. – Aztán ismét megszólaltam. Nem hiányzik az most, hogy kínos csendben üljön az autóban az út hátralevő részében. – Szóval, ha holnapra megunnám a várost gond nélkül tovább állhatnék. – Csodás érzés akkor és azt tenni, amit csak szeretnél, szabadon… Az ember nem is tudja, hogy mennyire szabadon éli, míg be nem zárják.


TAG:  Alisa
 NOTES: Érezd magad megtisztelve, nem ütök el csak úgy akárkit.

Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Vegas egyik eldugott utcája 18.04.15 14:58

How an angel dies
- Hát ami azt illeti igazából mind a kettő benne van a pakliban. - nevettem fel ahogy belegondoltam az egészbe.
- Tudod apukám az az igazán vérbeli texasi, szóval az olajfúrótornyos, marhatenyésztős vonal abszolút helytálló, ami mellé társul a fegyverszeretet, megspékelve némi rodeózással, egyébbel. Mivel a papa túlságosan is aggodalmaskodó típus megtanított arra, hogy hogyan kezeljem a puskát, a kisebb kézi fegyvereket... de ez még semmi. Tudni illik még róla, hogy nagyon szereti a lövöldözős filmeket, ami tudom elég szokatlan, lévén egy negyvenes komoly pasiról beszélünk, akit tisztel az egész környék, mindenről lehet vele beszélni, de, ha ilyen film közelébe kerül... - megint felnevettem.
- Szóval az ő révén lettem hatalmas Keresztapa trilógia fanatikus, ahogy az összes többi jól elkészített maffia filmért odavagyok, a westernekért, már amik nem túl spagetti westernesek... szóval van miből „ihletet” merítenem, de kétségtelen, hogy a fantáziám sem kicsi... - miért érzem azt, hogy egyszer ez a végtelen őszinteség okozza majd a vesztem? Most is emiatt égek előtte mint a rongy. Meg kellene már tanulnom végre, hogy vannak dolgok, amiket egyszerűen nem mondunk ki, hiába van benne a fejünkben, hiába foglalkoztat minket annyira. Talán akkor meg tudnék spórolni magamnak egy csomó kellemetlenséget és nem kellene attól tartanom, hogy valaki, esetünkben éppen Gregori teljesen hülyének néz.
- Meglehet, hogy az marad, de talán majd egyszer mégis mesélek neked a szokásainkról... - miért érzem úgy, hogy a szavaimban önkéntelenül is ott csengett valamiféle ígéret? Lehet, hogy mégis csak nagyobb ütést kaptam a fejemre mint gondoltam és ezért vagyok ennyire flúgos? Vagy inkább... benne van a hiba?

- Ó, értem. Szóval te amolyan... „a pillanatnak élek és teszem amit jól esik” kaliberű ember vagy... - tűnődtem el hangosan.
- Ez nem is olyan rossz dolog, voltaképpen én is ezért hagytam ott a családi házat és jöttem Vegasba. Szerettem volna megtapasztalni milyen a szabadság, a függetlenség, az, hogy csak magamra vagyok utalva, magamért kell csak felelősséget vállalnom, és nem szólnak bele abba, hogy hogyan is élek, milyen döntéseket hozok. Bár veled ellentétben engem már elég sok dolog köt ide, megszerettem a várost, a munkámat... - kipillantottam az ablakon.
- Most fordulj balra és az utca végén megint balra. Az utolsó épületben lakom.
TAG: Gregori S. Krivenko ;
MUSIC: A Thousand Years - Christina Perri
OUTFIT: Nézd csak meg miben pompázom :3 ;
NOTES: Köszönjem is meg rögtön, nem? Wink  ;

coded by RESCUE RANGER ! of ATF
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Vegas egyik eldugott utcája 28.04.15 7:27

Alisa &
Gregori
Elgondolkodtató, hogy pontosan miért is akar ennyire felcsábítani magához. Tényleg csak ennyire hálás lenne nekem és így akarná kimutatnia a háláját, vagy ennél többről van szó? Bejövök neki? Azt hiszem, legalábbis majd kiderül. Ránézésre mégsem olyan lánynak tűnik, aki ennyi ismeretség után bárkivel is ágyba bújik, vagy talán tévednék? Nos, ez is kiderül idővel.
- Érdekes információk derülnek ki rólad. – Meglepetten hallgattam, hogy elmesélte, hogy mennyire szereti a maffiózó filmeket és, hogy tud bánni a fegyverekkel. Mondjuk ezzel meglepett, ki sem néztem volna belőle. Szóval mindent imád, ami az én világomban van, de vajon csak addig tetszene neki, még filmen lássa vissza? Mert ha bele csöppenne a maffiózó életbe, talán már nem lenne ennyire nagy rajongója.
- Tudsz bánni a fegyverekkel és többnyire olyan filmeket nézel, amiket a nők nem szoktak. – Mondtam ki hangosan a gondolataimat. Ki ne akarna magának egy ilyen nőt?
- Ez egészen úgy hangzott, mintha lenne legközelebb. – Szóval ez egy burkolt célzás volt arra, hogy találkozni szeretne velem még, hogy belőlem ennyi neki nem is elég?
- Pontosan. Szeretek a magam ura lenni és azt csinálni, amihez kedvem van. Szerintem mindenkinek így kellene élnie. – Gyakran azért is sodróm magam bajba, mert azt teszem, amihez kedvem van, még ha a józan ész mást diktál, akkor is. Szeretek veszélyesen élni, érdemes egyáltalán máshogy élni?
- Na és milyen a függetlenség? – Gondolom, ha otthon maradt volna, akkor még mindig apuci pici lánya lenne. Sőt, talán hozzá ment volna a gimis szerelméhez és élete végéig háziasszony maradt volna. Az élete a főzésről, takarításról és a gyereknevelésből állt volna. Vagy csak nekem van efféle elképzeléseim a texasi nőkről?
Bólintottam és követtem a navigálása során említett irányokat. Nagyon is gyorsan megértünk a ház elé, lassítottam, majd leparkoltam. – Megérkeztünk.


TAG: Alisa
NOTES: Érezd magad megtisztelve, nem ütök el csak úgy akárkit.

Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Vegas egyik eldugott utcája 08.06.15 2:08

How an angel dies
Ahogy visszajátszottam mi mindent osztottam meg magamról az elmúlt néhány percben egy vadidegennel, aki tulajdonképpen kis híján a halálomat okozta, hirtelen ráeszméltem arra, mekkora baromságot is követtem el. Az hagyján, hogy túl sokat járt a szám és halál ciki, amiket összehordtam, de ráadásul egy ismeretlennek, valakinek, akivel talán soha többet nem is találkozom újra… Bravó Alisa, ismét sikerült felülmúlnod önmagad!
- Jesszusom ez teljesen úgy hangzott, mintha épp a bűnlajstromomat olvasnád fel. – kacagtam fel talán zavaromban, talán, mert az előadásában tényleg úgy hangzott, mintha mindezzel valami törvényt sértettem volna, vagy ilyesmi. Szinte láttam is magam előtt, ahogy cuki narancssárga kezeslábasban állok a köztörvényes bűnözők között, mindenki arról beszél körülöttem, hogy hány bankot rabolt ki vagy, hogy hány embert tett el láb alól, én pedig egyszer csak benyögöm, hogy azért vagyok a rácsok mögött, mert értek a fegyverekhez és szeretem a maffiózós filmeket. Gáz, hát, még, hogy vizuális vagyok és ez az egész lepergett lelki szemeim előtt, további kacagásra késztetve ezzel. Oké, most már egészen biztosan hülyének néz, hivatkozhatok vajon még az erős ütésre, vagy az már nem elég mentség?

- Úgy hangzott volna? Pedig csak egy egyszerű szófordulatnak volt szánva, úgy, mint… „a kocka el van vetve” vagy „ami megtörtént, az megtörtént”… - vontam meg a vállam, mégis valahol mélyen furdal a kíváncsiság… ő szeretne legközelebb is találkozni velem? Lehet, hogy mégsem égtem be előtte annyira? Azért mond ilyeneket, mert voltaképpen nem lenne ellenére a dolog? Országomat, hogy csak öt percre is, de belelássak a pasik fejébe.

- Őszintén? Eléggé vegyes érzéseim vannak a dologgal kapcsolatban. Mármint, persze imádom, hogy a szüleim nem szólnak bele abba, hogy hol vagyok, mit csinálok, hová megyek, kikkel állok szóba, ahogyan azt is, hogy azzal foglalkozhatok, amit szeretek, de a felnőttség nagy része nem tetszik. Számlafizetés, határidők, kötelezettségek… de gondolom ezzel mindenki más is így van. Néha eszembe jut, hogy milyen csodálatos is volna csak úgy utazgatni ide - oda, konkrét célok, tervek nélkül, a mának élni és élvezni, hogy nem irányíthat senki, ám aztán felébredek és rájövök mennyire más a realitás. Szép dolog a szabadság, de csak bizonyos mértékig, egy idő után pedig hiányozni kezdenek a kötöttségek. – én legalábbis így látom, aztán ki tudja.

Miután megérkeztünk Gregori pedig leparkolt, kicsatoltam magam és kinyitottam az ajtót, majd visszafordultam hozzá.
- Utolsó esély, hogy meggondold magad. Feljössz és megnézed, milyen a texasi köszönetnyilvánítás vagy inkább gyorsan kereket oldasz, miközben imádkozol, nehogy még egyszer elüss?
TAG: Gregori S. Krivenko ;
MUSIC: A Thousand Years - Christina Perri
OUTFIT: Nézd csak meg miben pompázom :3 ;
NOTES: Köszönjem is meg rögtön, nem? Wink  ;

coded by RESCUE RANGER ! of ATF
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Ajánlott tartalom



TémanyitásTárgy: Re: Vegas egyik eldugott utcája

Vissza az elejére Go down

Vegas egyik eldugott utcája

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
6 / 7 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next

Similar topics

-
» Utcák és terek
» Bronx utcái
» Passion in Las Vegas
» Las Vegas külterülete, egy útszéli benzinkút a sivatagban, a várostól nem messze.
» Passion in Las Vegas

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
PRISON FRPG :: Külváros :: Vegas rosszabbik környéke-