welcome to prison frpg
üdvözlünk
lépj be las vegas-ba!
Amikor meghallod a nevet: Las Vegas, mi jut először eszedbe?
Kaszinók? Féktelen bulik? Black jack? Roulette? A lehetőségek tárháza végtelen, a kaszinók sora gazdagokat dönt mocsokba...
Azonban egy valamire senki sem gondol. Miután a kaszinóban megszeded magad zöldhasúval, nem árt vigyázni a haza úton; Las Vegas sem másabb, mint a többi város. Vannak rosszfiúk és rosszlányok is, akik képesek bárkivel végezni, ha úgy tartja kedvük. Vannak drogosok és más szenvedélybetegek, akik képesek ölni is azért, hogy megkapják a napi adagjukat. Táncosnők és krupiék, akik egy szempillantás alatt elveszik mindenedet. Prostituáltak és maffiózók, akiknek már, ha csak a nevét tudod, már veszélyben vagy. Mi a közös bennük? Egy rossz mozdulat, egy alaposan át nem gondolt lépés, és máris a börtönben találják magukat, ahonnan megszökni, még senkinek sem sikerült...

facebook csoportunk
lépj be
las vegas téged vár
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
csacsogda
súgj nekem egy titkot...
promónk
csak tekintsd meg!
új posztok
kaptál választ?
Happy birthday
Michael Quenell
03.03.18 11:44
a legaktívabbak
a legtöbb posztot írók
Admin (2134)
 
Lyna Hill (781)
 
Desmond Drescher (649)
 
Cassandra Drescher (599)
 
Chad Donaghue (561)
 
Charlotte Collins (493)
 
Jennifer Ariadne Lively (451)
 
Aurora Rossum (399)
 
Veronica Chloe Foster (389)
 
Helena Nina Lemmer (273)
 
Top posting users this month
Benjamin Tate Hunter
 
Simon Whitlock
 

Share| .

Vegas egyik eldugott utcája

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Vegas egyik eldugott utcája 29.06.15 19:44

Alisa &
Gregori
- Nem, ebben még nincs semmi büntetendő, de azért mégis csak szokatlan, hogy egy nő ilyen dolgokra fecsérelje az idejét. – Vagy csak nekem volt dolgom eddig olyan felszínes nőkkel, akiknek az volt a legnagyobb problémájuk, hogy nem kaptak időpontot a műkörmösükhöz ezért nem a szokásos szakembernél kellett megcsináltatni a körmeit. Valamiért eddig mindig az eszetlen nőket vonzottam magamhoz, akik csak a külsejükkel foglalkoztak, de valójában semmi belső értékük sem volt. Vicces, hogy nekem mégis csak számít a belső érték? A börtönben töltött idő során nagyon is megtanultam értékelni a másik nemet.
- Nekem nem úgy tűnt, mintha csak egy szófordulat lett volna. – Tettem rá még egy lapáttal, hiszen az előtt nagyon is elkezdte magát kimagyarázni, mintha valami rosszat mondott volna az előtt. Én egészen úgy értelmeztem, hogy ez egy invitálás lenne egy következő alkalomra.
- Egészen addig fognak hiányozni a kötöttségeid, míg meg nem tapasztalod, hogy milyen teljesen szabadnak élni, nem foglalkozni azzal, hogy mit hoz majd a holnap. – Legalábbis az én felfogásom szerint így működnek a dolgok. Na meg persze az sem mellékes, ha nem köt semmi sem egy-egy városhoz, mert ha beüt a baj néhány percen belül tovább is tudok állni, de ezt persze inkább nem ecsetelném neki, mert a végén kiderül, hogy milyen illegális ügyekkel foglalkozok.
- Kíváncsivá tettél, szóval érdekel, hogy milyen a texasi köszönetnyilvánítás. – Kapcsoltam ki a saját biztonsági övemet, majd kiszálltam az autóból. Bár bevallom, hogy ez még mindig eléggé különös számomra, mármint ez az egész, hogy úgy ismertem meg, hogy elcsaptam az úttesten, majd bevittem a kórházba és most a lakására tartok, hogy Alisa „kárpótoljon” azért, amiért talán egyikünk sem tehet kimondottan. Mégis elfogadtam a meghívását, innen már nincs visszaút, csak előre.



TAG:  Alisa
 NOTES: Érezd magad megtisztelve, nem ütök el csak úgy akárkit.

Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Vegas egyik eldugott utcája 01.02.16 19:12

How an angel dies
- Mióta csak az eszemet tudom a szokatlan kategória egyik oszlopos tagja vagyok, de akár azt is mondhatnám, hogy a furcsák arca lehetnék egy – egy hirdetésben. Tudod egy olyan kis közösségben, mint, ahol felnőttem már – már eretnekségnek számít, ha valaki nem sodródik az árral, nem követi a tradíciókat, a szülők elgondolását. Ott természetes dolog, hogy a fiúk átveszik a családi vállalkozásokat, besegítenek az apjuknak, tovább örökítik mindazt, amit az ük – ük akárkijük felépített, míg a lányok, akár csak az anyjuk, a konyhában lelik meg a lelki békét, gyerekeket nevelnek, legalább 2-őt – 3-at, akiket templomba járatnak, vásárokra cipelnek vagy ilyesmi. A nagyon elszánt vagy inkább hibbant nők mindenféle szépségversenyre citálják a kicsiket, ahol kimázolják őket, nevetséges göncöket aggatnak rájuk és voltaképp egymással versengenek a lányaikon keresztül. Egyszer nekem is részt kellett vennem egy ilyenen… borzalmas volt. Ezzel is kilógtam a sorból, hogy egy alkalom után többet nem vállaltam. Aztán jött a többi hóbortom… - sóhajtottam fel.
- Persze azért a szokásos tinilány szakaszok nekem is megvoltak… pompomlányság, a „menő lány jár a legmenőbb sráccal korszak”, bálkirálynősség, meg ilyenek, de igazán sosem találtam a helyem. Nem éreztem magaménak a világot, amiben felnőttem, az álmaim pedig messzire repítettek onnan. Táncolni akartam, az vált az életemmé, a lételememmé, ami persze a szüleimnek nem tetszett. Nem viselték túl jól mikor elköltöztem és állítom, ha apám megtudná azt, ami ma történt már jönne is utánam a kocsival, hogy hazavigyen… - oké, tudom, ciki, de ez van, és ezt most már ő is tudja, hála annak a nagy számnak.
- Szóval… ha ismernél, tudnád, hogy számtalan egyéb szokatlan tulajdonságokkal is rendelkezem még.

Amikor Gregori rávilágított arra, mekkora elszólást is tettem az imént, az arcom némiképp kipirult, én pedig önkéntelenül is babrálni kezdtem a ruhámon keletkezett, nem létező ráncokkal.
- Hát… akkor tudd meg, hogy csakis az volt, mégis mi más lehetett volna? Mármint, persze nem zárhatjuk ki azt a lehetőséget sem, hogy valaha még egyszer találkozunk, elvégre bár a föld nagy, mégis gyakran kiderül mennyire kicsi, mégis… izé… - oké ebbe most aztán sikeresen belegabalyodtam. Remek. Mit is akartam ezzel? Ja igen, menteni a menthetőt. Sikertelenül.
- Szóval érted, lényeg, hogy tévedtél. – és pont, akár egy duzzogó kislány, úgy jelentettem ki mindezt.

- Úgy beszélsz, mint, aki soha életében nem kötődött sehová sem. – kezdtem neki kissé bátortalanul.
- Sosem volt igazi otthonod? Olyan hely, amit nehezen hagytál hátra valami, vagy épp valaki miatt? Kicsit sem hiányzik, hogy lehorgonyozz valahol és… átlagos életet élj? – a kíváncsiságom valahogy mindig is erősebb volt bennem, mint az udvariaskodás, s lám, ezúttal is felülkerekedett bennem. Remélem, nem bántom meg ezzel, de egyszerűen nem bírtam ki, hogy ne kérdezzek rá.

- Hm, szóval hajt a kíváncsiság, mégsem a Google-t hívod segítségül, inkább kockáztatsz. Hát jó, de nem mondhatod, hogy nem figyelmeztettelek elégszer. – ezzel kiszálltam és még mindig sántikálva, bicegve elindultam a lakás felé, a táskámban kotorászva a kulcsért.
- A kupiért előre is bocs, de nem számítottam vendégekre mostanában. – mikor megtaláltam a kulcsot be is nyitottam vele a házba, majd a lift felé vettem az irányt.
- A negyedikre megyünk. – navigáltam majd a felfelé úton és benyitva a lakásba mesélni kezdtem.

- Szóval a texasi köszönetnyilvánítás… igazából ez egy olyan hagyomány, amit minden család a maga módján alakítgat. Az elve azonos, ha valaki segít nekünk, jót tesz velünk, azt megháláljuk valamilyen módon, ahogy épp tudjuk. Anyukám például a mennyei almás pitéiről híres a környéken. Minden egyes szomszéd születésnapjára, házassági évfordulójára, vagy akármi mására azt készít, és persze hálából is. Azt kapott minden tanárom, apám munkatársa miután hazakísérte az öreget, mikor az kissé felöntött a garatra és az új lakó is, mikor megállapodott a szüleimmel a birtokhatárokról. Apám inkább az a grillezős, stake – es alkat, aki kerti sütögetéseket tart ilyen alkalmakkor, a legjobb marhahúsokat feltálalva a népes vendégseregnek. És aztán itt vagyok én, aki… nos, szívesen süt és főz, ha arról van szó, vagy kaját rendel, ha a másik fél nem mer kockáztatni. – időközben, lepakoltam a cuccaimat és intettem a férfinak, hogy egészen nyugodtan érezze otthon magát, majd nekidőltem a konyhaajtónak.
- Míg kitalálod, te melyik féle köszönetnyilvánítást választod, kérsz esetleg valamit inni? Van itthon gyümölcslé, ásványvíz, kávé, és a múltkori meccsnézésről talán még sör is, bár az autó mellé nem igen ajánlott. Ki tudja, lehet, lenne ma még egy „áldozatod”, akit aztán kísérgethetnél.
TAG: Gregori S. Krivenko ;
MUSIC: Agnes Obel - Smoke And Mirrors
OUTFIT: Nézd csak meg miben pompázom :3 ;
NOTES: Talán hiba volt a fantáziádra bízni, de kockáztatok. Wink  ;

coded by RESCUE RANGER ! of ATF
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
2134
Join date :
2012. Jan. 27.

Admin


TémanyitásTárgy: Re: Vegas egyik eldugott utcája 12.02.16 20:01

Szabad játéktér!

₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪


Én mindenhol ott vagyok... De tényleg... Mindenhol!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://prison.forumsr.com



do you know who i am?

Ajánlott tartalom



TémanyitásTárgy: Re: Vegas egyik eldugott utcája

Vissza az elejére Go down

Vegas egyik eldugott utcája

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
7 / 7 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7

Similar topics

-
» Utcák és terek
» Bronx utcái
» Passion in Las Vegas
» Las Vegas külterülete, egy útszéli benzinkút a sivatagban, a várostól nem messze.
» Passion in Las Vegas

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
PRISON FRPG :: Külváros :: Vegas rosszabbik környéke-