welcome to prison frpg
üdvözlünk
lépj be las vegas-ba!
Amikor meghallod a nevet: Las Vegas, mi jut először eszedbe?
Kaszinók? Féktelen bulik? Black jack? Roulette? A lehetőségek tárháza végtelen, a kaszinók sora gazdagokat dönt mocsokba...
Azonban egy valamire senki sem gondol. Miután a kaszinóban megszeded magad zöldhasúval, nem árt vigyázni a haza úton; Las Vegas sem másabb, mint a többi város. Vannak rosszfiúk és rosszlányok is, akik képesek bárkivel végezni, ha úgy tartja kedvük. Vannak drogosok és más szenvedélybetegek, akik képesek ölni is azért, hogy megkapják a napi adagjukat. Táncosnők és krupiék, akik egy szempillantás alatt elveszik mindenedet. Prostituáltak és maffiózók, akiknek már, ha csak a nevét tudod, már veszélyben vagy. Mi a közös bennük? Egy rossz mozdulat, egy alaposan át nem gondolt lépés, és máris a börtönben találják magukat, ahonnan megszökni, még senkinek sem sikerült...

facebook csoportunk
lépj be
las vegas téged vár
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
csacsogda
súgj nekem egy titkot...
promónk
csak tekintsd meg!
új posztok
kaptál választ?
EOF - Empire of Fantasy
Vendég
09.12.17 8:27
a legaktívabbak
a legtöbb posztot írók
Admin (2134)
 
Lyna Hill (780)
 
Desmond Drescher (649)
 
Cassandra Drescher (599)
 
Chad Donaghue (561)
 
Charlotte Collins (493)
 
Jennifer Ariadne Lively (451)
 
Aurora Rossum (399)
 
Veronica Chloe Foster (389)
 
Helena Nina Lemmer (273)
 
Top posting users this month
Simon Whitlock
 
Benjamin Tate Hunter
 
Ifj. Jack Daniels
 

Új téma nyitásaHozzászólás a témáhozShare| .

Vegas egyik eldugott utcája

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Vegas egyik eldugott utcája 02.12.12 1:42

Azt hitték, hogy csak egy gyenge nő vagyok, de jól rácsesztek. Egy egyszerű gyenge nőnek néztek aki nem tudja megvédeni magát, ez néhány éve így is volt, de azóta megváltoztam, és már senkinek sem hagyom, hogy bántson.
Nem szeretem bemocskolni a kezemet ilyen taknyos kölykökkel, de csak azt kapták amit megérdemeltek. A zseb gengszterek jobban érezték magukat attól, ha még utoljára megfenyegetnek.
- Hát tudjátok gyerekek, ezt nem is nagyon hiszem el, de valahol nem is igazán érdekel.- Ha folytatni akarják a bunyót akkor várom őket sok szeretettel, csak az a bajom, hogy drága a golyó beléjük meg kár.
A felnyalt hajú mini trógert úgy tűnik nem sikerült meggyőznöm, viszont a másik háromnak már rég a kondenzcsík lógott ki a seggéből.
Tisztában vagyok vele, hogy a külsőm...nos... hogy is mondjam, jobban hasonlít egy Disney hercegnőre mint egy harcos amazonéra, és senki nem nézné ki belőlem, hogy több harcművészetben is jártas vagyok. Egyikünk sem az, akinek kívülről mutatja magát, de szükségünk van erre a külsőre a túléléshez.
Látszik a férfin, hogy tipikus nőgyűlölő és mellékesen egoista. Azt hiszi az ő seggéből fúj a passzátszél.
Azt képzeli, hogy fel tud csípni, de már nem vagyok kislány, felnőttem, nem nedvesedik a bugyim a rossz fiúktól. Régen benőtt a fejem lágya és nem dőlök be minden jött-ment baromnak. Viszont soha ne mond azt, hogy soha, mert vannak dolgok, amiket nem akar megtenni az ember, megfogadja, hogy nem teszi meg őket, megtiltja magának, aztán váratlanul maguktól megtörténnek. Meggondolni sincs érkezése őket, megkerülik az agyközpontot: megtörténnek, s kész, s csak az marad, hogy csodálkozva nézi és győzködi magát az ember, hogy ebben semmi vétke nincs, ez csak úgy magától történt meg.
[color=orange]- De nagy a képernyőd!/color]- Mosolyogtam rá. Azért sem hagyom, hogy ez a tuskó felhúzzon, nem érdemli meg. Az ember semmit sem nyerhet azzal, hogy idióták kegyét próbálja elnyerni.
Cigarettával kínált, én pedig pofátlanul elfogadtam, miért is ne tettem volna.
A gimiben dohányoztam utoljára, azóta már leszoktam, de néha még ma is rágyújtok. Aki egyszer rászokik az nehezen teszi le végleg.
- Mondhatjuk, hogy öngyilkos jelölt vagyok, mivel börtönőrként dolgozom. Nap mint nap ilyen és ehhez hasonló szájhősökhöz van szerencsém, megtanultam őket kezelni.- Ez az út a legrövidebb a munkahelyemre, de nem tartozom neki magyarázattal.
Mélyet szívtam a cigarettából majd kifújtam a füstöt, el is felejtetem, hogy milyen jó az íze.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Vegas egyik eldugott utcája 10.12.12 21:53

Csak egy rándulás jelezte arcomon az értetlenséget, de ahogy körbenéztem, már csak nekem címezhette azokat a szavakat, amiknek engem illetően nem igazán jelentettek semmit. Mielőtt még nem túl kedves szavakkal reagálhattam volna, inkább a cigit toltam a számba lefoglalva azt. Nem mintha ma egy hibbant tyúkot akartam volna felpróbálni, volt melóm, Pepe pedig kitekerte volna a nyakam, ha nem húzom vissza záros időn belül a pofám a Chevrolet-hez. Egy pont annak, hogy ne foglalkozzak faszságokkal, amikor olyasmi is kerülhet a kezem közé, ami ráadásul még érdekelt is. Imádom a szexet, félreértés ne essék, de azért tudom, mikor illik bedobnom magam és jelen pillanatban a hátam közepére sem kívántam.
- Te választottad azt a pályát - vontam meg vállaimat, figyeltem, ahogy rágyújtott valószínűleg, de aztán megint a saját pöfékelésemre koncentráltam. Ja, rohadtul nem értettem, minek izgatott az, ki és mi van az utcán, amikor nekem odabent egy gyönyörűség mutogatta a seggét. - Elég szar életed lehetett, ha dominának álltál. Mások felett uralkodni nem a legkifizetődőbb - jegyeztem meg egy nem túl biztató mosoly kíséretében és nem, kurvára nem érdekeltek az okai. Nem is olyan rég használta a kezeit meg a lábát, hogy harcképtelenné tegyen pár "jóembert", és nekem ez untig elég volt. Talán még sok is. Például szívesen segítettem volna, és nem a tökeim kimutatásának céljából. Csak mert nem vagyok szaralak, hogy egy nőt hagyjak vesztes pozícióba kerülni.
Elnyomtam a cigi csikket a cipőm talpával, miután lepöccintettem a betonra azt, felnéztem a távolban éledező szakadt ruhába csavart, bűzölgő hajléktalanra. Ha az ember megpróbál segíteni ezeknek, akkor is csak azt a kurva alkoholt tudják inni, ahelyett, hogy normálisan nézzenek ki.
- Valószínűleg már gond nélkül kijutsz az utcából. Eltévedni sem lehet. Joe meg nem fog bántani, nem veszett - biccentettem a hontalan felé, ahogy a nőről elvezettem a tekintetem. Felnyúltam a garázsajtóért, hogy eltűnhessek mögötte, vissza a munkám gyümölcséhez, de azért még a nőre néztem, hátha kellenék még bármire. K1-ezni meg nem fogok elkezdeni, csak hogy még több nőt vonzzak be magamnak. - Inkább kerüld el ezt a környéket, mert ahogy kinézel, az száz, hogy nem itt laksz, átutazáshoz pedig nem a legszerencsésebb hely - normális hangnemben mondtam mindezt, nehogy félreértsen, azután pedig vártam valamire; a reakciója érdekelt, hogy akkor most megyünk, vagy maradunk.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Vegas egyik eldugott utcája 15.12.12 1:29

A szokásos szituáció áll most fent, a tipikus, ha nem fekszel le velem akkor egy ribanc vagy, ha lefekszel velem akkor meg azért vagy ribanc. Nincs jó választás.
Mindenképpen megszívod nyuszika.
Tapasztalataim alapján a férfiak többsége, nem tud mit kezdeni a céltudatos erős nőkkel. Valószínűleg, sértik az egojukat és meg mert potenciális versenytársat látnak benne. Lázadóknak tartják őket, mert nem felelnek meg a jól bevált sztereotípiának miszerint a férfi a hős kenyérkereső a nő meg a konyhába való. Jah, egy pohár borral a kezébe, hogy tudja ellenőrizni a férjét hogyan főz. Őszintén szólva, inkább azért kritizáljanak, hogy dominálok, mintsem azért, hogy gyáva vagyok. A mai világban már az ember lányának is meg kell tanulnia megvédeni magát, mert a szőke herceg fehér lovon nagy valószínűséggel eltévedt.
- Ez igaz, én választottam ezt a hivatást, és nem is panaszkodtam, csak közöltem, hogy már hozzászoktam a bűnözőkhöz és megtanultam kezelni őket.- Az előbb még majd felfalt a tekintetével és úgy csorgatta rám a nyálát mint egy perverz pedofil piroskára, most meg hirtelen a pokolba kíván, most, hogy is van ez? Ha játszanám az ártatlan, törékeny jó kislányt akkor minden oké?- Tévedsz, a dominákat manapság nagyon jól megfizetik, sok férfi fizet azért amit ezek a jómadarak ingyen megkaptak. Vagy jobban csipnéd ha bőrruciban tettem volna?- Valóban szar életem volt a perverz nevelőapám mellett, de neki ehhez semmi köze. Látom rajta, hogy neki sem volt könnyű gyerekkora vagy gyerekszobája.
Igen, mi mindannyian próbáljuk az életünket kézben tartani. És próbáljuk elrejteni a szörnyű titkainkat, vagy csillapítani az elengedés miatti fájdalmat, vagy a gyermekeink hibáit rendbe tenni. De néha az egyetlen út, ami elvezet ahhoz, hogy rendbe tegyük az életünk, az az, ha teljesen elengedjük a múltat. Nem számít, mibe is kerül majd ez nekünk.
- Igen egyedül is ki fogok találni, mint már annyiszor megtettem, és a hajléktalanoktól sem félek, fölég Joe-től nem.- Az ismeretlen jóakaróm lelépni készült, felemelte a garázsajtót, de valamilyen oknál fogva még visszatekintett rám, mintha még várna tőlem valamit. Üres várakozás ült a szemében, az évek megkeményítették az arcvonásait. Úgy tűnt kevés mindennek tud örülni az életben, pedig nem lehet idősebb nálam. Szinte már megsajnáltam, szinte.
- Itt lakom pár sarokra innen és ez a legrövidebb út a munkahelyemre, ezért járok erre, de köszönöm a bókot.- Megengedtem magamnak egy mosolyt amit a férfira villantottam, remélem, hogy értékeli, mert ritkán szoktam mosolyogni.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Vegas egyik eldugott utcája 18.12.12 0:24

A mai nap a meglepetések estéje, legalábbis onnantól kezdve, hogy feltűnt a színen a nő. Akinek még mindig nem tudtam a nevét. De ácsi, érdekelt az engem? Ezen gondolkodtam, ameddig ő beszélt, a reakcióm meg csak egy hanyag biccentés volt a börtönőrös dologra. Nem mintha megrázott volna, sőt, csak valahogy nem igazán tudtam elképzelni, hogy én, mint törvényszegő majd vele dumáljak olyan dolgokról, mint a törvények betartása, a végén még sikerülne körberöhögnöm. Neki meg beletérdelnie a legféltettebb részembe. Kössz, de nem, megvagyok én a golyóimmal. A dominás megjegyzésére viszont vigyorogni kezdtem, de hogy ne túl látványosan örüljek az elképzelt látványnak, megvontam a vállaimat.
- Nézd, ha te a latexet és a bőrt szereted, akkor miért ne? - végigpillantottam rajta, próbáltam objektív lenni, de nem igen sikerült. - Nem mintha most ne néznél ki jól, félre ne érts - tettem hozzá, mielőtt még hímsoviniszta baromnak titulált volna. Megnézem, ami dögösebb, mint egy kanál víz, de persze a szemeim mindig a nőkön függött, már egészen akkortól, amikor inkább voltam máshol, mint az otthon melegében... A nagy lóf*szt volt ott meleg! Utáltam, mint a szart, de az már megint egy másik történet. Inkább tanácsokat osztogattam, valamivel le kellett foglalnom magam. Mielőtt még beléptem volna elzárva magamat a külvilágtól a garázsba, a nőre függesztettem a szemeimet ismételten, és amikor a mosolya fogadott, felvontam a szemöldökömet, de csak alig, értetlenül.
- Többet kéne mosolyognod. Jobban áll, mint a közelharc - bók volt? Dicséret? Leszartam, azt mondtam, amit akkor, abban a pillanatban gondoltam. Tényleg. Ha nőzni támad kedvem, akkor nem ezt teszem, sőt. - Rendben van, akkor nem ajánlom fel a szolgálataimat. Kemény csaj vagy, nem kell félteni téged, ahogy láttam - rákacsintottam, a baseball ütőért kinyúlva lassan lejjebb húztam a garázsajtót, de csak addig, amikor már nagyjából a fejemmel egy szintbe került, megállítottam annak mozgását.
- Ha mégis szükséged lenne ránk, akkor vagy megtalálsz erre, vagy nem - ha tudnám, ezt mégis minek mondtam, okosabb lennék. Csak én vagyok ekkora seggfej! Igazán. - Kevesebb hülyegyereket mára, szívi - rávigyorogtam, holott tudtam, hogy utálja, ha becézik, de nem érdekelt ebben a percben. Mielőtt még megint nekem támadhatott volna ezért, egyszerűen csak hagytam, hogy a garázs ajtaja szépen elzárja előlem a nő látványát, aztán lassan visszaindultam Pepéhez. Ritkán van ilyen látványban részem, az egyszer igaz!

/ Köszönöm a játékot Razz Máskor még összefuthatunk, ha te is így gondolod Wink /
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
2134
Join date :
2012. Jan. 27.

Admin


TémanyitásTárgy: Re: Vegas egyik eldugott utcája 02.01.13 0:31

Szabad játéktér!

₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪


Én mindenhol ott vagyok... De tényleg... Mindenhol!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://prison.forumsr.com



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Vegas egyik eldugott utcája 24.02.13 20:38

To: Aidan C. Hoyt


Magassarkúmban tipegtem, eléggé gyanús volt a környék, még erre nem jártam. Határozottan azt hiszem eltévedtem. Biztosan elszámoltam magam és rossz helyen fordultam le. Már régen abban a menő új klubban kellene lennem, még is itt vagyok, valami eldugott kis utcában, tanácstalanul. Az egész hosszú utcát csak egy utcai lámpa fénye világítja be. Megmenekültem! Távolból felfedeztem pár ember árnyékot, elkezdtem feléjük lépkedni, hátha tudnak nekem segíteni. Mikor eléggé közel merészkedtem láttam csak meg a a pisztolycsövet, amit egy bizarr kinézető fickó szorított annak a szerencsétlennek a halántékához. Hátrálni kezdtem, de már túl késő volt. Szemem előtt veszítette el a férfi az életét, teste erőtlenül esett le a földre, körülötte mindent beborított bíborvörös vére. Ösztönösen felsikítottam, nos nem volt életem legjobb húzása. Szemben találtam magam a gyilkossal és a pisztolycsővel. Elindult felém, reszketni kezdtem. De azt már nem engedhetem meg, hogy ilyen fiatalon meghaljak, nekem különben sem ilyen halál járna. Erőt vettem magamon, lerugdostam lábaimról magassarkúmat és futni kezdtem. Hátam mögött lövések hangja hallatszott. Üldözöm rezdületlenül jött utánam, de nem akartam a következő áldozata lenni. Futás közben kihalásztam telefonomat, hogy segítséget hívjak, bárkit aki ezt az őrültet kordában tudná tartani. Ziháltam, alig tudtam szóhoz jutni, mikor végre valaki a vonal másik végén felvette.
- Nem tudom, hogy hol vagyok. De most voltam tanúja egy gyilkosságnak, valaki segítsen! Üldözőbe vett! - Ordítottam a telefonba. Újabb lövés suhant el mellettem, tovább nem volt időm csevegni, rohantam tovább. Telefonomat szorongatva, kétségbeesetten haladtam a sötétségbe. El sem akarom hinni, hogy sehol egy lámpa, de talán a sötétség az előnyömre válik. Ha én nem látom, akkor ő sem láthat. Még egy golyó suhant el mellettem. Megmeredtem, tapogatni kezdtem magam, de ez sem talált el. Még is mennyi golyó fér bele abba az átkozott tárba? Na és aztán mi lesz, ha kifogy a golyó? Puszta kézzel folyt majd meg? Még a gondolat is rémisztő, átélni pedig biztosan nem akarom, ezért minden maradék erőmmel futottam tovább, mert még mindig hallottam az üldözőmet magam mögött.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Vegas egyik eldugott utcája 24.02.13 21:15

Ophelia

Ahogy legmélyebb álmaimba merülve meghallok egy furcsamód ismerős, pilimpákoló hangot, már el is kezdek tapogatózni, hogy a telefonomnak vélt ketyerét elhallgattassam. Nem szoktam még hozzá ahhoz, hogy az éjszaka közepén is berángatnak melózni, s úgy mint ez a mai is, általában csak hosszú percek múlva találom meg az amúgy nagyon könnyen elérhető helyre rakott telefonomat. A tegnapi és a mai napot is végig dolgoztam, ma nyolc órakor örültem, hogy végre ágynak eshetek, erre megint itt a telefon.
Ahogy hagyom csöngeni a telefont, Niké már idegesen topog mellettem, s böködve a vállamat és a nyakamat, próbál jelezni, hogy csöng a telefonom. Rátéve a kutya fejére a kezemet, juttatom el a tudatáig, hogy tudok róla, csupán olyan vagyok, mint akit Alaszkától üldöztek idáig. Ennek ellenére végül megtalálom a tárgyat, s anélkül emelem a fülemhez, hogy ránéznék a kijelzőre.
- Hmmö? - morgom a kérdést nem túl tetszetősen, s ahogy meghallom munkatársam sürgető hangját, egy lomha ásítást követően már álló pozícióban is tudhatom magam. Kénytelen vagyok összeszedni magam mi hamarabb, ha nem akarom, hogy egy ártatlan ember élete vesszen oda.

Alig tíz perc elteltével már az őrsön ácsorgok az egyik számítógép előtt ücsörgő társam mellett, aki próbálja a hívás adatait lenyomozni. De mivel nem tartott elég sokáig a telefonbeszélgetés, nem megy minden túl könnyen. Annyit sikerül leszűrnie csak, hogy valahol a külvárosból érkezett a hívás, egy raktár épület környékén. Manapság arra igen elszaporodtak a késelések, lopások és lövöldözések, így alapjáraton oda vannak állítva járőrök. Hogy most miért nem tudunk a hollétükről, az szerintem örök kérdés marad.
Mivel az FBI Vegasi kirendeltségénél vagyok, nem a helyi rendőrőrsön, magamra aggatom az adott kék, acéllemezekkel bélelt mellényemet, övembe belecsúsztatom a két glockomat, amihez társul még három fullos tár. A jelvényemet kabátom belső zsebébe csúsztatom, hogy kisebb eséllyel hagyjam el, s már bent se vagyok.
Csak akkor gondolok bele, hogy a kutyákat is hozni kellett volna, mikor szokatlanul csendes utastérben, egymagamban ücsörgök, s hajtom a kocsit, minél hamarabb elérjem a számítógép adta koordinátákat. A kutyák ideges, vagy épp lelkes kaparászása és nyüszítése hiányzik, s a támogatásuk is, de nem vehetem mindig készhez őket. Most is egyedül kell ezt megoldanom, központbeli segítséggel.
Elérve az egyik távolabbi háztömböt, parkolom le a méretes fekete autót, majd elővéve a telefont, lépek kapcsolatba a központtal.
- És most? Merre tovább? - teszem fel halkan a kérdést, mire meg is kapom a pontos paramétereket. Gyors iramban közelítem meg a helyszínt, de csak, hogy ne kerüljek a kereszttűzbe, egy kisebb úton kénytelen vagyok kerülőt tenni. Egy hosszú, szemetesládákkal telepakolt útszakaszhoz érek, mikor felhangzanak az első lövések. Meglepetten fordulok hátra, mivel a falakról visszaverődnek a dörrenések, s mire újra magam elé koncentrálok, már bele is rohanok valakibe.
- Az Istenbe - morgom az orrom alatt, ahogy hunyorogva az alakot keresem.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Vegas egyik eldugott utcája 25.02.13 0:19

Az egész eddigi életem annyira jelentéktelennek tűnik most, hogy az életemért kell menekülnöm. Azt pedig végképp nem tudom elhinni, hogy annyira megrémültem, hogy az egyik kedvenc cipőmet hagytam magára, ami egy kisebb vagyon. Minden porcikám remegni kezdett, még soha sem éreztem magam ennyire gyávának, mint abban a pillanatban, mikor szembe találtam magam a pisztolycsővel. Szégyen, nem szégyen futni kezdtem. Sosem voltam sportember, de meg merem kockáztatni, hogy életem leggyorsabb futását vittem végbe. A felém közeledő lövedékek ösztönöztek arra, hogy ne álljak meg, ha nem akarom úgy végezni, mint az a fickó, akinek véletlen végig nézhettem a halálát. Ennyire még sosem volt rossz időben rossz helyen. Üldözőmet mindössze pár pillanatig láttam, de tisztán bele égett képe retinámban. Sosem fogom elfelejteni, hogy előttem húzta meg a ravaszt, ki fogom valahogy ezt heverni? Gondolatok kavarogtak a fejemben, próbáltam zihálásomat lecsillapítani, hogy ne hallja merre vagyok. Már az oldalamat szúró fájdalom mardossa, sokáig nem bírom az iramot, inkább valahol elrejtőznék, ameddig elmúlik a veszély. Eddig mindig azt hallottam, hogy szembe kell nézni a félelmünkkel, ezt biztosan nem arra az esetre értették, mikor egy pszichopata gyilkos vett üldözőbe. Semmit sem látok a sötétben, szívem torkomban dobog, lábam sajog, talpamat felsértették az apró kavicsok. Legszívesebben most azonnal ordítani tudnék a fájdalomtól, de tartanom kell magam, egyedül csak azért élek még, mert nem csaptam túl nagy zajt és még nem talált rám. De minden porcikámban érzem, hogy egyre közelebb kerül hozzám, akármennyire is menekülök tőle. Nem hallok már semmit, annyira hallom fülemben szívem egyre erősödő dobbanását, hogy teljesen képtelen vagyok tájékozódni. Pánikszerűen menekültem tovább, egészen addig még bele nem ütköztem valamibe, ami aztán megszólalt! Ijedtemben, ahogy hátrálni kezdtem egy kisebb kátyúba léptem, aztán csak arra emlékszek, hogy a földön találom magam, bokámban iszonyú fájdalom hasított. Sziszegve álltam fel, de a sérült bokámra képtelen voltam rá állni.
- Most meg fogok halni? - Ez nyilvánvaló. Elvégre valakibe sikerült bele mennem, lesérültem és menekülni sem tudok, túl közel van hozzám ahhoz, hogy ne vegyen észre, feltéve ha üldözőm van a közelemben. Arról pedig már rég lemondtam, hogy valaki a segítségemre sietne. Különös, egyszerre tört rám a félelem és a megnyugvás, bele törődtem volna a sorsomba?
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Vegas egyik eldugott utcája 25.02.13 16:31



A franc gondolta volna, mikor végre eljutottam az ágyig, hogy még szolgálatba kell lépnem alig pár óra elteltével. Talán épp ezért is merészkedtem minél mélyebben beleásni magam az álmok zavaros útvesztőjébe. Feleslegesen... alig három óra múlva már jön is a telefon.
Halk zümmögés, macskák eszüket vesztett nyavalygása és hajléktalanok, a szemétben való kotorászása közepette rongyolok végig a zárt kerületeken, azon eldugott utcákon, ahol... csak a macska és a csövesek járnak. Talán senki más. Mindegyik zsákutcában végződik, mindegyik mocskos, törött üvegek halmaza piszkítja a földet, miközben szemét és hányadék tengerben úsznak. Nem egy szívderítő látvány, egy lányt se hoznék erre első randira... de szerintem még a kóbor kutya is elkerüli a környéket.
Ahogy meghallom az első lövéseket, megszaporázva a lépteimet, szakítom el tekintetemet az ocsmány környezetről, s futólépésben haladva fülelek, merről érkeznek a zajok.
Csak addig tudom ezt tenni, míg bele nem ütközök valakibe, kinek nálam jóval apróbb alakját, a sötétségben alig tudom megtalálni. Nem ég egy lámpa se, még csak félhomály sincs, a hold is a vaskos felhőtakaró mögött hunyászkodik.
Morogva az orrom alatt dörgölöm meg a vállamat, mi a kelleténél is érzékenyebb, mikor Jasmine társaságában meglőttek menekülés közben. Persze begyógyult a seb, ennek ellenére frontkor sajog, mikor a fejem fáj sajog, beteg vagyok, akkor szúr és még sorolhatnám.
Mikor a lány hanyatt vágja magát, értetlenül kapok utána, de már nem tudom megragadva. Ám mielőtt tehetnék felé pár lépést, sziszegve feltápászkodik, s egy kérdést szegezve a fejemhez, villogó kékekkel nézek át a feje felett.
- Ha tovább kérdezősködsz és sz*rjuk el itt a napot, akkor minden bizonnyal - ezzel már meg is ragadom vékonyka csuklóját, mi majd elveszik a markomban, ennek ellenére nem engedem. Az se érdekel, hogy sántít, csak húzom magam után addig, míg két ház között húzódó folyosó szerű légüres térbe be nem lépünk. Annyira szűk, hogy féloldalasan kell oldalaznom, hogy elérjek a végére, attól viszont nem félek, hogy a lány ne tudna végigszaladni rajta teljes szélességében. Ahhoz pont elég nekünk ez a kis utacska, hogy egy, maximum két utat le tudjunk vágni úgy, hogy az ipsék nem követnek minket. Abban persze nem vagyok biztos, hogy nem ismerik a környéket, épp ezért kénytelen vagyok elővenni a glockomat, hogy vészhelyzet esetén hatásba tudjam léptetni. Szerintem szükség lesz rá.
- Mond csak, mi a fenét csináltál, hogy rád szálltak? - érdeklődök, ahogy csörtetek előtte, megállás nélkül kutakodva a zsebeimben, hogy megtaláljam végre a nyomorult telefonomat, amit pár perce még használtam. Remélem nem hagytam el.
Amint megtalálom, már kapom is elő, hogy kapcsolatba léphessek a központtal...
- Itt Aidan... küldjetek ki három járőrkocsit a külváros gyártelepe mellé, erősítés nélkül ez nem fog menni - vázolom fel gyorsan a helyzetet, mikor is szembetalálom magam egy sötét bőrű jóemberrel.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Vegas egyik eldugott utcája 25.02.13 22:21

Sötét van félek és minden létező gondolatom csak a halál körül tud forogni. Az előtt estem át egy megrázó élményen, először láttam életemben gyilkosságot, ahogy az a férfi a szemeim előtt élettelenül elterült, az a látvány bele égette magát a retinámba. Jól tudtam, hogy én leszek a következő! Túl sok ilyen filmet volt szerencsém megnézni és pontosan tisztában voltam azzal, hogy az ilyen kétes külsejű alakok mennyire nem rajonganak a szemtanúkért. Egy ember arcát láttam tisztán, de nincs kizárva hogy több ember üldöz, amilyen sokkot kaptam abban a pillanatban nem azzal voltam elfoglalva, hogy tovább ott maradjak és megfigyeljen, hogy hányan akarnak eltenni láb alól. Minden erőmmel a menekülésre koncentráltam és arra, hogy mennyire szeretem az életet, élni akarok még! Túl szép vagyok a halálhoz, nagy veszteség lenne az egész világnak, ha már nem lennék többet.
- Még is ki a fene vagy? - Fogaim közül sziszegtem. Minden porcikám sajgott, főleg a bokámat mardosta az elviselhetetlen fájdalom, alig voltam képes rálépni, de szinte repültem utána, mert csuklómra szorította kezét és képtelen voltam ellenállni. Nem értettem semmit. Ő lenne az egy személyes felmentő seregem? Remek, most már biztosra veszem, hogy nekem végem!
- Te állat! Azért a karomat nem kell kitépni a helyéről! - Szaporáznom kellett lépteimet, mert ameddig ez a fickó lépet egyet az nekem két lépésnek felelt meg. Látszólag nem nagyon hatottam meg, mert csak húzott magával a szűk sikátor felé. Rettentő bűz csapta meg az orromat, biztosra veszem valami a közelben puszilhatott el. Vagy csak a üldözőm a többi áldozatát a környékbeli kukákba rejtette el. Gyomrom tartalmát már a torkomban éreztem, nagyon közel álltam ahhoz, hogy elhányjam magam.
- Nem csináltam semmit, csak éppen rossz helyen voltam rossz időben és olyat láthattam amit nem akartam. Könnyedén ledurrantották azt a hapsit, most pedig én jövök. - Hangom kétségbeesetten csengett. De még magamat is megleptem azzal, hogy mennyire jól viseltem a történteket. Biztosan még nem sikerült felfognom, hogy egy embert láttam meghalni és később fogok csak ezen kiborulni. Gondolataimból hangja hozott vissza a csúnya valóságba, teljesen rám hozva a frászt.
- Basszus! - Rendesen megijedtem, mikor a másik fickó feltűnt a szemem előtt, lefogadom az erősítés ilyen hamar nem érhetett ide, ez pedig csak azt jelenti, hogy valaki ránt talált. Hátrálni kezdtem, de túl messzire nem bírtam menni, mert még mindig csuklómon érezhettem azt az erős férfi kéz szorítását.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Vegas egyik eldugott utcája 26.02.13 20:48


Látom a lány szemében még így, mesterséges fények nélkül, a sötét éjszakában is a rettegést. Persze nem mondom, én is megijedtem volna a helyében, ha valaki úgy rohan nekem, hogy közben üldöznek, majd ragadja meg egy alak a csuklómat, és kezd el maga után vonszolni.
- Most ez a lényeg? Komolyan? Hogy ki vagyok? Vagy inkább az, hogy igyekszek megvédeni a hátsódat azoktól a barmoktól, akik hamarosan a sitten fognak unatkozni? - szegezem neki a kérdést, de végül csak megenyhülök.
- FBI ügynök - csak ennyit mondok. Bemutatkozást most felesleges megejteni, van nekünk jobb dolgunk is annál, mint kezet fogjunk, bájologva egymásra vigyorogjunk, mikor bemutatkozunk. Menekülni kell emberek, különben annyi... vége a mesének, és alulról szagolhatjuk az... ez esetben a szemetes konténereket. Nem valami derűs jövőkép.
- Ha nem húználak, tudnál ilyen tempóban rohanni? De bocsáss meg, én "állat" nem kegyelmezek azoknak a kis szőke hercegnőknek, akiknek éjjel nincs jobb dolguk, mint a külváros elhagyatott részein mászkálni, és végignézni egy gyilkosságot... mert ugye nekem se lenne jobb dolgom, negyvenkét órás meló után, mint megint járőrözni és ártatlan életeket menteni - förmedek rá, miután lefékezünk. Alapjáraton rendes faszi vagyok, nem tartozok a tahó ügynökök közé, ennek ellenére tény, hogy két napot megállás nélkül végig robotoltam, és most két óra alvás után megint terepen vagyok.
- És ha kérhetnélek... ha jön a kis Vukk, akkor légy szíves ne az én nyakamat öltöztesd fel vele jó? - látom az arcán, hogy nincs kedvére ez az émelyítő bűz, de nem tudunk jelen pillanatban mit tenni.
- Igen, ez tényleg ez a szitu. De míg engem látsz, életben maradsz - hangom határozottan cseng, s talán nem lenne ilyen mélysége, ha nem szolgáltam volna az Idegenlégióban évekig. Most csak egy egyszerű zöldfülű lennék az FBI-nál, már ha egyáltalán eljutottam volna idáig. Lehet, hogy egy idétlen focicsapatban játszanék, és nem lennék sehol az életben, mivel a szponzorok és a hírnév tenne a megélhetőségemért.
Ahogy megjelenik velem szemben a férfi, agresszív tekintete találkozik az enyémmel. Fogalmam sincs, miről árulkodhat az enyém, de annyi szent, hogy láthat benne valamit, ami neki nem tetszik, mivel olyan gyorsasággal emeli meg a kezét, és ezzel irányítja a fejem felé a pisztolyt, hogy egy pillanatra belegondolok abba, mi van ha ez nem egy egyszerű utcagyerek?
- Bukj le! - kiáltok rá a lányra, majd a kinyújtott kezet egy gyors mozdulattal félre lököm, s így a levegőbe lő. Bordái alatt egy jól célzott ütéssel sújtok le rá, mire rögtön kétrét görnyedő pozíciót vesz fel, ám ha biztos szeretnék lenni a munkámban, akkor kénytelen vagyok minimum eszméletlenné tenni, így a tenyerem élével a nyaka egy igen érzékeny pontjára sózok. A fekete manusz úgy dől el, mintha egy fából készült bábú lenne, s jókorát csattanva a földön, nem mozdul többet. Legalábbis ma nem.
A földről felkapva a pisztolyt, engedem el a kibiztosítást, s nadrágom övébe süllyesztem, hogy ha felébred, ne jusson hozzá. Mondjuk attól tartok, nem itt fog felébredni, hanem a sitten.
- Nyomás - fordulok sarkon és kezdem el kilökdösni a vékony résből a lányt. Biztos hallotta a többi jó madár, ahogy elsült a pisztoly. Ez pedig nagy hátrányunk.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Vegas egyik eldugott utcája 27.02.13 1:38

Ma fel sem kellett volna kelnem! Ez életem legrémesebb napja és ha ez nem lenne elég, még a cipőmről is le kellett mondanom. Az egy Manolo Blahnik cipő volt, az egész gyűjteményemben ez a darab volt a kedvencem. Előtt még királynőként tipegtem benne, most pedig mezítláb kell taposnom a mocsokban.
- Különös, hogy mennyire magabiztos vagy! Ha jól tudom még mindig vadásznak rám, szóval akkor mikor is fogod elkezdeni a hátsóm védését? - Ki akarok innen kerülni a lehető leggyorsabban és az most egyáltalán nem foglalkoztat, hogy mennyire gázolok át az önérzetén. Inkább haragítsam most magamra, ha túlélem majd elnézést kérek a szemtelen viselkedésem végett.
- Hűha, eddig nem is tudtam, hogy az FBI ügynöknek nincs jó modoruk. - Ne várja el tőlem, hogy kedves leszek. Nem az én terepem a kedvesség, főleg ebben a szorult helyzetben nem. Meg vagyok rémülve, minden kis neszre hevesebben kezd el dobogni a szívem. Ennyire közeli halálélményem még sosem volt.
- Ha nem tűnt volna még fel, megsérült a bokám, szóval nem, nem tudnék ebben a tempóban haladni. Elhiheted, hogy nem így terveztem az estémet, hogy egyik tapló férfitól a másikig rohanok. - Mikor még kicsi voltam hittem a csodákban és abban is, hogy egyszer eljön értem egy szőke herceg, aki megfog menteni. De felnőttem és már nem hiszek a csodákban. Szőke herceg helyett egy arrogáns ügynököt kaptam, remélem azért már a megmentés rész stimmelni fog.
- Nem fogom kidobni a taccsot, ne aggódj. - Közel állok hozzá, de azért még is vissza tartom. Na meg van bennem annyi emberiség, ha még is csak rám jönne, hogy nem azt a férfit rókáznám le, aki az életemet megmenteni jött.
- El sem tudod hinni, hogy mennyire szeretnék neked hinni. Remélem tényleg értesz a munkádhoz. - Életben akarok maradni, most csak erre tudok gondolni, na meg arra, hogy hol késlekedik már azaz erősítés. Az életem talán másodperceken is múlhat, mint ahogy most is. Képtelen voltam lebukni, mozdulni sem tudtam az ijedtségtől. Hátam mögött éreztem a hideg téglafal érintését, próbáltam egyé válni vele, csak szerettem volna eltűnni. Minden annyira hirtelen történt, már csak a megmentőm hangja rángatott vissza a véres valóságba. Engedelmesen elindultam, lépteimet sietősre vettem, égett a lábam a gyors tempótól.
- Ez nem fog menni! - Torpantam meg. Gyorsan neki támaszkodtam hátammal ismét a falnak. Sziszegve néztem a talpaimból szivárgó vért.
- Még csak az hiányzik, hogy összeszedjek valami vérmérgezést. Kérlek csak szedd ki valahogy.- Egy lábon állva megtámasztottam bokámat álló lábam térdén, hogy talpamat felé tudjam fordítani. Sikeresen bele léptem egy jókora szilánkba. Úgy biztosan nem tudok tovább menni, ha az üvegdarab még mindig bennem van, viszont nekem nincs akkora lélekjelenlétem, hogy saját magamból szedjem ki, már a vér látványától is émelyegni kezdek.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Vegas egyik eldugott utcája 03.03.13 9:57


Értetlenségére csak elégedetlenül megrázom a fejem, s a szememet forgatva fújtatok egyet.
- Üldöznek igen... és most. Most kezdem el, de ha nem tetszik, akkor itt is hagyhatlak, hogy oldd meg magad - rivallok rá, és tudom, hogy mihamarabb el akarja húzni innen a csíkot, elvégre ki szeret húzós helyzetben lenni, főleg olyanban, hol a testi épsége a tét? Meg van rá az esély, hogy lelövik, bár lehet, hogy amilyen szemrevaló, inkább majd játszadoznak vele egyet. Ez esetben nem is tudom, melyik lenne a kényelmesebb.
- Nem előírás a jó modor - villantok rá dühös pillantást. Nem azért vettek be maguk közé, hogy milyen jófiú vagyok, s a jó modorommal bárkit kibeszélek a bugyijából, és még folytathatnám. Tévedés ne essék, nem vagyok egy faragatlan fatuskó, csak épp elég rideg ahhoz, hogy múltamat katonainak tudjam be. Mivel az voltam, nem is a legrosszabbak közül. Ha kell, akkor egy egész maffia hadsereg mellett megtudnám védeni a lányt, persze nem garantálnám, hogy teljesen épségben marad.
- De, feltűnt, de mit tudnánk csinálni? Szerintem jobban jártál volna, ha egyszerűen kitöröd a cipőd sarkát, mint az üvegtörmelék és szeméthegyek között flangálnál meztelenül, így összeszedve számtalan betegséget... - igaz nem hiszem, hogy sok ideje lett volna arra, hogy ezzel foglalkozzon, de ha már így betalált egy sötét utcába, ahol pár perce egymásnak rohantunk, lett volna alkalma rá, hogy megszabadítsa a lábbelit a garantált magas saroktól, és voilá!
- Nagyon remélem - vonom fel a szemöldökömet, ahogy végignézek rajta.
- Hogy értek - e a munkámhoz? Majdnem négy évig voltam katona az Idegenlégiósoknál, hogy a fenébe ne értenék hozzá? - nem tudom, mennyit konyít ehhez a témához, de annyi biztos, hogy ott megtanítottak minket még egy egyszerű papírlappal is ölni, elvégre szükség volt rá. De mivel most gyakorlatilag szorult helyzetben vagyunk, és védenem is kell valakit, nem tudom, mennyire fogom tudni kihasználni az előnyeimet.
Ahogy egy néger fickó megáll velünk szembe, gyorsan lefegyverzem, majd hatástalanítom is csak, hogy ne kelljen a későbbiekben vele foglalkozni. Jó, nem nyírom ki, ennek ellenére bele fog telni pár órába, mire felébred és talán egy-két napba is, hogy ismét járó képes legyen.
Amint sarkon fordulok, hogy eltűnhessünk a lány megtorpan. Hangjára visszafordulok felé, s szemügyre véve a lábát, miből egy igen csinos üvegcserép kandikál ki.
- Erről beszéltem te ostoba lány... - fújtatok, ahogy megragadom a vékony bokáját, s kiszedem a talpából az üveget.
- A kocsiban van egy üveg alkohol, ha eljutunk odáig, akkor azzal lemossuk. Ha teljesen nem is, de egy bizonyos szinten lefertőtleníti. Tudsz járni, vagy vigyelek? - érdeklődök, s ahogy felharsannak a férfi kurjantások, egyre idegesebben toporgok egy helyben, míg várom a válaszát. Miért nem hoztam a kutyákat? Hogy lehettem ekkora barom.
- Mi van már Scott, hol van már a csapat? - morgok bele a telefonba, mit menet közben kikaptam a zsebemből, hogy kapcsolatba tudjak lépni a központtal.
- Nem érdekel, hogy elakadtak! Hozzatok kutyákat is - emelem fel a hangomat, s már nyomom is le a hívás vége gombot.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Vegas egyik eldugott utcája 05.03.13 2:12

Egy ilyen férfi mellett, akinek fegyvere is van biztonságban kellene éreznem magam, de még sem tudom, addig biztosan nem, még jó messzire el nem kerülünk innen. Nem szeretek célpont lenni és azt hiszem nekem az áldozat szerep sem állna jól.
- Szép kis megmentő vagy te mondhatom! Képes lennél itt hagyni és élni azzal a tudattal, hogy megmenthettél volna, de még is hagytál meghalni? - Hangom kétségbeesetten csengett. Túl eleven fantáziám van és sikerült elképzelnem azt a pillanatot, mikor tényleg elege lesz belőlem és úgy dönt, hogy itt hagy meghalni. Ha nem lőnek le rögtön annyi mindent tehetnének velem, hogy talán a halál megváltás lenne a számomra. Na jó azt hiszem, túl sok ilyen filmet néztem, de ezek után biztosan nem fogok, ha egyáltalán lesz még nekem olyan, hogy ezután.
- Még szerencse, mert ha előírás lenne te biztosan megbuktál volna a vizsgán. - Rossz a fényviszony, de még is sikerült elcsípnem azt a dühös tekintetet, amivel rám meredt. Abban a pillanatban tényleg félemeletes volt, de közel sem annyira, mint azok a hapsik, akik rám vadásznak.
- Tudod abban a pillanatban nem igazán az járt a fejemben mikor a pisztolycsővel néztem farkasszemet, hogy a cipőm sarkával kellene babrálnom, hátha addig meg is húzzák a ravaszt. - Akkor ez volt a legésszerűbb döntés, amit abban a pillanatban tehettem. Csodálom is, hogy volt annyi lélekjelenlétem, hogy fel tudtam fogni, hogy a magas sarkak nélkül sokkal gyorsabban tudok menekülni. Bár már sikerült megbánnom, mert iszonyatos fájdalmat érzek már így is a talpamban, sötét volt, nem láthattam, hogy mibe léptem bele futás közben.
- Szerinted értenem kellene, hogy miről beszélsz? - Halvány fogalmam sincs arról, hogy miről hadovál nekem, hacsak nem valami olyasmiről, mint a G. I. Joe, mert azt a filmet láttam és valami ilyesmihez tudnám hasonlítani azt, amit most mondott. Valójában az ilyen pasasokban is csak a kocka hasat bírom, mert ugye köztudott hogy sokat edzenek és annak meg is látszik az eredménye. Főleg akkor láttam meg, hogy mennyire eredményes, mikor egy kézzel sikeresen leterítette az előttünk termett férfit.
- Azért nem kell túlzásba vinni a bókolást. - Hangosan felszisszentem, ahogy sikeresen kihúzta talpamból a szilánkot. Azt hittem, hogy sokkal jobb lesz majd akkor, mikor végre kint lesz, de nem. Lüktetve kezdett el fájni, na meg persze a vér is rendesen folyni kezdett a seben keresztül. Megpróbálok ráállni a lábamra, hogy tovább tudjunk haladni, de mikor talpam földet ér képtelen vagyok rá helyezni a súlyomat, egy lábbal meg elég lassú lenne haladni, főleg hogy mondhatni mindkét lábamra lesérültem. Ez egyszerűen remek!
- Utálom ezt mondani, de szükségem van a segítségedre. - Innentől csak két választásom van, vagy hagyom magam agyonlövetni, vagy félre téve a maradék büszkeségemet rászoruljak a segítségére, inkább az utóbbit választottam.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Vegas egyik eldugott utcája 08.03.13 12:24



Mélyet sóhajtva, szemeimet forgatva hallgatom végig ahogy ez a bájos teremtés megállás nélkül csiripel, és olyan lelkesen "oltogat", mintha nem is FBI-os lennék, hanem csak a bátyja. A tisztelet már teljesen elhanyagolható ebben a világban?
- Ha sokáig morogsz még, akkor igen, kénytelen leszek élni a tudattal, hogy itt hagytalak. Esetleg még van valami, amit megszeretnél osztani velem? - fordulok felé felvont szemöldökkel, inkább kíváncsi, mint ideges éllel a hangommal. Tényleg szívesen fogadom a kérdéseit, az autóban! Ha már végre biztonságban tudhatom magam, és nem kell attól f*snom, hogy nem csak engem, de a lányt is itt fogják kinyírni, hála a "felmentő seregnek", akik lusták idetolni a pofájukat.
- Valószínűleg... de mint mondtam, nem vagyok én mindig ilyen, csak két napi meló után gondoltam alhatok egy kicsit, de alig csuktam be a szemem, már riasztottak. Szóval ne várd el tőlem, hogy majd csillogó szemekkel, bárgyú mosollyal foglak lesni, és minden szavadra igennel, vagy "persze drága" megjegyzést teszek. Mert akkor nagyon nagyot mertél remélni... - ezzel elfordulva tőle, kaptam elő az övemből a pisztolyt, hogy kilesve a sikátorból, esetlegesen lelőhessek valakit, aki nekem támad.
Szerencsére semmi merénylet nem történik ellenem, így a helyére csúsztatva a fegyvert, már fordulok is a lány felé.
- Egy szóval se... nagyjából annyiról van szó, hogy ha most a kezembe nyomnál egy papírlapot, valószínűleg azzal is hatástalanítani tudnám a muksókat... - pillantok a szemeibe, s már le is fegyverezem az időközben nekünk támadó férfit, ki egy hangos nyekkenés és tompa puffanás együttesével terül el a sikátor mocskos földjén. Napokig súrolhatja majd magáról a bűzt.
Megjegyzésére csak gyilkos pillantással a szemébe nézek, s már ki is húzom a lábából a megtermett szilánkot.
Kérdésemre negatív válasz érkezik, így amint megejtek egy gyors telefont a központ felé, hogy ugyan, mikor óhajtanak ideérni, már hajolok is le, hogy felkapjam a lányt. Egyik kezemet a lábhajlatához teszem, másikkal megtámasztom a hátát, és már indulok is tovább, hogy mihamarabb eltűnhessünk innen. Akárcsak ő, én is szeretnék még élni...
Gyakorlatilag a sietségtől még csak nem is szuszogok, hisz alig van súlya a szőke, nyafka lánynak.
A házak ódon falai halkan, de visszaverik a járőrkocsik szirénáit, s ebből csak arra tudok következtetni, hogy végre úton vannak. Ha hoztak magukkal kutyákat, azok gyorsan megtalálják a célpontot, de addig is, haladjunk.
- De mond csak! Mi a fenét kerestél te itt éjjelek évadján?
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Vegas egyik eldugott utcája 08.03.13 17:06

Zavarodott és ijedt vagyok, nem történik velem ilyen napi szinten és őszintén nem voltam arra felkészülve, hogy ma így fogom végezni, hogy üldöznek és az életemet akarják megtorlás gyanánt, mert láttam egy gyilkosságot. Most vígan táncikálnom kellene abban az új klubban és lerészegedésig szórakozni, erre ezt kapom helyette, mondhatom remek!
- Nem, már mindent megosztottam veled, amit csak akartam. - Újból felvéve műmosolyomat válaszoltam kérdésére. Talán többre is mennék, ha itt hagyna egyedül, bár amennyire kilátástalan helyzetben vagyok most, még is csak jobb ha itt van velem. Azt pedig mondanom sem kell, hogy mennyire örültem volna annak, ha valaki más siet a segítségemre, mondjuk olyan aki tud kedves lenni velem.
- Oh pedig már azt hittem, hogy miután megmentesz és végre biztonságba kerülünk gyengéd érzelmek fognak minket egymáshoz kötni. - Szokásos gúnyos éllel hangomban szólok hozzá. Na jó ezt még én sem gondoltam komolyan, hogy majd pont vele bármilyen kapcsolatba is kerülhetnék. Ez majdnem olyan lenni, mint mikor a túszul ejtett nők szeretnek bele az el rablójukba, annyi különbséggel hogy én a megmentőmbe esnék bele. Ez teljesen kizárt, nem is tudom honnan jött ez az ötletem. Valószínűleg teljesen össze zavarodtam már a körülményeknek hála.
- Ez remek hír és ha most hajlandó lennél innen valahogy kijuttatni, születésnapodra fogsz kapni tőlem egy füzetet, amivel aztán kedved szerint bárkit kiiktathatsz. - Azt hiszem már észre vette, hogy nem a kedvességemről vagyok híres, sőt inkább a modortalanságomról. Persze lehetnék vele kedvesebb is, de egy üvegszilánkkal a lábamban nem az a legfontosabb dolgom, hogy megválogassam a szavaimat, amiket hozzá vágok. Fájdalmas volt, hogy a lábamból kiszedte a szilánkot, de még jobban fájt volna, ha nem teszi meg. Talpam sebes, ezért képtelen vagyok rá állni, ezért szorulok rá annyira a segítségére, hogy karjai között kelljen cipelnie. Nagyon is megalázónak találtam a kialakult helyzetet.
- Eltévedtem, legyen elég neked ennyi. - Hangosan felsóhajtottam karjai között, próbáltam kerülni a szemkantontust vele, hogy még véletlenül se vegye észre, hogy nem voltam vele túlzottan őszinte.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Vegas egyik eldugott utcája 08.03.13 17:37

- Remek, akkor kicsi madárka, most már be is foghatnád a szádat, mielőtt felmegy bennem a pumpa, és veszett mód sorozatgyilkossá válok - gyilkos pillantást vetve rá, vallom be, hogy hányadán is állunk. Egyáltalán nincs ínyemre a hangneme, és bár tény, hogy én is így viselkedek vele, de ez oda-vissza pattan. Olyan vagyok vele, amilyen ő is velem. Ez viszont nem mutatja azt, hogy rossz emberek vagyunk, csak mert nem puszipajtikká lettünk. Csupán szorult helyzetben vagyunk, ami ezt eredményezi. Ő fél, retteg, én pedig sík ideg, amiért nem jön a "felmentősereg" és fáradt.
- Attól félek én is - morgom az orrom alatt elégedetlenül, miközben erőteljesen kimutatom nem tetszésemet is.
Van egy olyan érzésem, hogy nem fogom sokáig bírni a közelében. Lassan, de biztosan haladunk előre, miközben megállás nélkül azt fontolgatom, hogy ledobom és itt hagyom. De ezzel valószínűleg a saját állásomat tenném kockára... bár, amilyen jó beszélőkém van, képes lennék rá, hogy a saját javamra tudjam fordítani a helyzetet.
- Nagyon vicces - sóhajtom, s felkapva a fejemet, elégedetten, mondjuk inkább megkönnyebbülten veszem tudomásul, hogy megérkezett a kutyás egység. Az állatok csaholva, morogva iramodnak meg, és hallom a férfiak kiabálását, kurjantását, ahogy a kutyák rájuk vetik magukat, vagy szimplán a nyomukba erednek.
- De nem elég, már megbocsáss! A rendőrségen is ezt fogod mondani? " Eltévedtem, legyen ennyi elég?" - érdeklődök, s amint elérem a termetes fekete kocsit, rögtön le is rakom a lányt. Magára hagyva odalépek a kocsi mellé, hogy zsebemből kivéve a kulcsot kinyithassam, s már hajolok is előre, hogy bekapcsoljam a fűtést, hogy ha a "kedves" páciens beül, akkor ne kelljen a fogai vacogását hallgatnom. Becsapva az ajtót megkerülöm a monstrumot, és az első, valamint a hátsó ülés közül előveszem a még bontatlan italt, ami jó magas alkoholtartalomnak örvendhet.
- Mossuk le a lábadat. Egy ideig ez elég lesz, bekötjük, utána beviszlek a kórházba, hogy helyre tegyenek, jó? - lépek elé, ahogy finoman megfogva a csuklóját, a kocsi nyitott oldala felé húzom, és leültetem a hátsó ülésre.
- Csípni fog, de bármennyire is vonzó a lehetőség, ne rúgj képen jó? - sandítok fel rá cinkos mosollyal, ahogy megfogom a lábát, és jól lelocsolom az alkohollal. Hagyom, hogy a sebbe is befolyjon, ezzel valamilyen szinten kimosva a mocskot belőle. A menet közben széttépet, régebbi pólóm egy darabját rászorítom a talpára, az üveget magam mellé teszem, és egy tiszta rongydarabbal bekötözöm a sebet.
- Ha lenyugszol egy kicsit, akkor majd mehetnénk is - állok fel, hogy elővehessem a telefonomat - jutottatok valamire, Scott? Bevinném a lányt a kórházba, összeszedett egy kis sérülést - vázolom fel a helyzetet - igen, minden rendben. Majd jelentkezek - nyomom ki a telefont, és a csomagtartóból kikapok egy félliteres vizet.
- Tessék - adom át a hölgyeménynek.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Vegas egyik eldugott utcája 08.03.13 23:36

Van ebben a férfiban valami ami túlságosan is idegesítő. Talán csak az arroganciája amivel nem tudok szimpatizálni. De most nem a hely sem pedig az időzítés nem alkalmas arra, hogy kielemezzem azt, hogy mi is benne az, ami annyira zavaró számomra.
- Ígérd meg, hogy akkor én leszek az első áldozatod, legalább akkor végleg be bírnád fogni a számat. - Ahogy rám néz, abból mindent kiolvashattam. Ha szemmel lehetne gyilkolni, akkor már rég a túlvilágon lennék általa. Tudom nem vagyok könnyű eset, főleg hogy ilyen szorult helyzetbe kerültem, de ennek ellenére is csodálom a kitartását.
- Azért gondolom nem minden nap sietsz egy ilyen dögös teremtés megmentésére? Túl szép vagyok ahhoz, hogy bezárjanak egy koporsóba és jó mélyre eltemessenek. - Most egyáltalán nem túlzok, csak őszinte vagyok vele. Szerintem kár lenne értem, még olyan fiatal és szép vagyok, nekem még élnem kell, annyi minden áll még előttem az életben. Sok mindent meg akarok még tapasztalni, amire még nem volt lehetőségem. Mondjuk még viszonyom sem volt egy FBI ügynökkel, de sosem tudhatom hogy mit hoz majd a holnap.
- Nem viccnek szántam. - Mondjuk azt megnézném, hogy egy papírlap milyen károkat tud okozni másokban, mert tényleg semmi elképzelésem sincsen róla, látszódik hogy egy egész másik világban élünk.
- Mit mondhatnék? Tényleg eltévedtem, valahol rossz sarkon fordultam be és itt kötöttem ki. - Kezdem úgy érezni magam, mintha kihallgatáson lennék, már csak a szemembe világító lámpát hiányolom. Kész szerencse, hogy már a kocsijához értünk, mikor letett ügyetlenül próbáltam lábra állni, sziszegve sikerült is.
- Lenne értelme ellenkeznem? Elvégre úgy is az lesz amit te akarsz, vagy tévednék? - Csuklómnál fogva vezetett, én pedig engedelmeskedtem neki, ami igazán nem vall rám, de be kell látnom, hogy csak jót akar nekem. Ezért beültem a kocsi hátsó ülésére, próbáltam minél lejjebb húzni combomon a ruhát, mert ahogy beültem szinte életre kelt rajtam és egyre feljebb és feljebb kívánkozott, aminek nem örültem. Ha tudtam volna, hogy ez fog rám várni, akkor farmert vettem volna fel, nem egy ilyen göncöt.
- Azok után képen rúgnálak szerinted, hogy hősiesen karjaid között mentettél meg? - Hangom lágyabb volt, mint eddig valaha is. Valamilyen szinten tényleg hálás voltam azért, hogy megmentett, de túl büszke hogy ezt beismerjem. Az alkohol végig folyt a talpamon, felszisszentem az égető fájdalomtól. Alsó ajkaimba harapva próbáltam elviselni az elviselhetetlent.
- Nyugodt vagyok a körülményekhez képest. Nincs pánik, sem pedig hiszti rohamom, szerintem akár indulhatnánk is. - El sem tudom képzelni, hogy hogyan nézhetek ki és a gondolat hogy így fogok kórházba menni sokkoló számomra, hogy mások is így fognak látni.
- Mond, hogy tequilát rejtegetsz benne. - Veszem át tőle az üveget, de egyenlőre csak szememmel méregetem.
- Na és mi lesz ezek után velem? Mármint elviszel a kórházban és könnyes búcsút veszünk egymástól? - Jelen pillanatban ez a legfontosabb ami csak érdekelni tud, hogy ezek után hogyan tovább.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Vegas egyik eldugott utcája 09.03.13 13:25



- M... nem tudom megígérni, mivel már öltem embert. Sokat. Nagyon nagyon sokat - meredek rá komoly tekintettel. Láthatja, hogy nem viccelek, és bár nincsenek gyilkos hajlamaim, tényleg számtalan embert küldtem már a túlvilágra. Leginkább a katonaságban, de miután üldöztek a franciák, őket is megritkítottam... muszáj voltam, ha élni akartam.
- De végül is lehet róla szó, rendőri hivatásom első áldozata lennél, mint ember, akit amúgy meg kellene menteni - magyarázom bólogatva, egy kis ideig eljátszva a gondolattal, de aztán fel is hagyok a merengéssel. Felesleges azzal foglalkozni, amit amúgy nem fogok megcsinálni. Nyilván nem fogom bántani, ha egyszer már azért küldtek ide, hogy megvédjem, meg amúgy is? Mi előnyöm származna belőle?
- Nem, leginkább benga nagy pasikat üldözök, akik adócsalással vagy drogcsempészettel foglalkoznak. Esetlegesen elveszett gyerekeket keresek, akiknek már senki nem adott még egy esélyt, hogy esetlegesen megtalálja őket még valaki a közeljövőben. De amúgy volt már szerencsém egy-két csinos hölgyeményhez - mondom bólogatva. Hogy ezzel mit akarok elérni, azt nem tudom. Talán azt, hogy felkapja a vizet, és pampogjon? Vagy szimplán azt, hogy érezze úgy, hogy nem ő az egyetlen csinos lányka Vegasban? Nem is tudom...
- Jól van, majd ezt el kell mondanod a rendőrségen is. Kénytelen leszel tanúskodni, elvégre valakit megöltek a szemed láttára nem? Meg a férfit is meg fel kellene ismerned, akit láttál. Hátha feltudod majd ismerni - próbálom óvatosan mondani, nehogy a torkomnak ugorjon. Kénytelen lesz bejönni velem, hisz ilyen esetekben ez az eljárás még akkor is, ha nincs az ember ínyére.
- Ő, nem, nem lenne értelme, és igen, az lesz amit én akarok - ezzel már be is segítem úgy a kocsiba, hogy kézzel hozzáférjek a lábához, és az ne a kocsiban legyen, hanem kint az aszfalt felett, hogy arra folyjon rá az alkohol, amit majd ráöntök. Tekintetem akaratlanul is rátéved a combjaira és a ruhával küszködő kezeire.
- Csak mernéd megtenni - kacsintok fel rá vigyorogva, ezzel nekikezdve a sebének kitisztításával, mi bajosabbnak tűnik, mint gondoltam, elvégre elég mély sebről beszélünk. Miután rátekerem a lábára a rongydarabot, már állok is fel, hogy a csomagtartóban található hűtőtáskából elővehessek egy üveg vizet, amit átadok neki.
- Tequila? Nem. Víz - pillantok rá atyai szigorral - hogy nézne ki, ha nyomozó létemre hordoznék magammal Tequilát? Ez is azért van nálam, hogy ha sebet kell fertőtleníteni, gyorsabb - biccentek a lába felé.
- Beviszlek a kórházba, rendbe rakják a lábad, utána bemegyünk a központba, hogy beazonosítsd melyik férfi volt a tettes - vázolom fel neki a helyzetet, majd becsukva a csomagtartót és az ajtót mellette, megkerülöm a kocsit és beülök a volán mögé, hogy elindítva azt sebességbe tegyem, és már indulhassunk is a kórházba. Menet közben kibújok a sötétkék FBI kabátomból, és azt hátra nyújtom neki.
- Tessék, a végén még az én lelkemen fog száradni, hogy megfagysz.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Vegas egyik eldugott utcája 09.03.13 14:47

Ezzel a kijelentésével nem tudott meglepni, valami ilyesféle macsós megjegyzésre fel voltam már készülve. Na meg FBI ügynők, akkor gondolom nem okoz számára nehézséget meghúzni a ravaszt, vagy akár puszta kézzel végezni valakivel.
- Biztosan nem volt még ilyen angyali áldozatod, mint én lennék, ha még is csak nem bírnál elviselni tovább és kitekernéd a nyakamat. - Ha már angyalinak állítom be magam, egy ártatlan mosolyt erőltetek ajkaimra. De aztán úgy tűnik nem hatottam rá mosolyommal, mikor végül is fontolóra veszi a dolgot annyira megsértődtem rá, hogy jobbnak láttam inkább hallgatni. Túl dühös vagyok rá, amiért képes ilyeneket mondani nekem.
- Azért még is csak jobban jártál velem, mint a benga állatokkal, nem? - Azt pedig végképp meg sem hallottam, hogy bármiféle csinos hölgyeket említett volna meg nekem az imént. Semmi baj a hallásommal, csak inkább szeretek szelektíven hallani, vagyis azt hallom meg, amit meg is akarok.
- Volt szerencsénk egymást látni, sőt túl jól is láthattam, biztos vagyok benne, hogy felismerném. - Azt az ördögi tekintetet ki nem tudnám verni a fejemből, biztosan fog ez még nekem okozni pár álmatlan éjszakát. Remélem az azonosítás úgy fog zajlani, mint a filmekben, hogy egy ablak elválaszt tőle és csak én láthatom, mert nem szívesen akarok ismét szembe nézni vele.
- Ezek szerint jobb, ha engedelmeskedek neked, legalább annál gyorsabban végzünk, és inthetünk búcsút egymásnak. - Most, hogy nem vagyunk már veszélyben egészen megváltozott a hozzám való viszonyulása, amivel össze zavar. Még az előtt arról beszélt, hogy megoldható lenne, hogy megöljön most pedig a lábam kötésével van elfoglalva.
- Nem fogom megtenni, de nem azért mert nem merem, hanem mert tudom hogy nem tudok akkorát rúgni, hogy tényleg fájdalmat okozzak neked. - Szerintem nagyon is nagy a fájdalomtűrő képessége és nem szívesen tesztelgetem, még a végén vissza felé sülne el a dolog. Nekem pedig már az is szenvedés, hogy üveg ment a talpamba.
- Mondjuk jól nézne ki, ha lenne nálad valami iható, mert most nem ártana ha meginnék valami erőset. - Fintorogva néztem az üvegre, amiben mint kiderült csak víz van, azért annyira nem vagyok szomjas, hogy vizet igyak.
- Ha azonosítani fogom a tettest onnantól már kimaradhatok ebből az egészből? - Elképzelésem sincs, hogy miért velem történik ez az egész, reményeim szerint már holnap reggel mikor a saját ágyamba fel fogok kelni vége lesz ennek a rémálomnak. Felhúzott szemöldökkel vettem át tőle a mellényét, amit fel is vettem, mert tényleg fáztam. Hanyagul elvetettem magam a kocsi hátsó ülésén.
- Ha a kórházban leszünk azért te is nézesd meg magad. Szerintem mikor felemeltél a súlyomtól megrándulhatott valami ideg benned, ami miatt furcsa mód kedvesen kezdtél el viselkedni. - Most valahogy kifelejtettem hangomból a gúnyos élt, sokkal inkább lágyabban szólaltam meg, úgy adtam neki egy jó tanácsot.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Vegas egyik eldugott utcája 15.03.13 10:45


- De ilyen önelégült se - felvont szemmel reagálok a megjegyzésére, amit ha nem a mai napon sütött volna el, biztos beleröhögtem volna az arcába. Soha nem voltak ellenemre a határozott nők, de most nincs túl sok kedvem ahhoz, hogy a saját maguk Istenítésével foglalkozzak. Nem hogy kedvem, de erőm sincs...
- Abból a szempontból biztos, hogy vele kicsit több ideig tartana a hadakozás, mint veled. De ő se jelentene túl nagy gondot. Minél nagyobb valaki, annál lassabb és lomhább. Szóval még az is meglehet, hogy te hamarabb tűnnél el a szemem elől mint ő - vonok vállat, miután közlöm vele, mi is a nagy helyzet, hogy lehet, ő hamarabb szökne el tőlem, mint a nagydarab pasi, aki bár meglehet, hogy nagyobbat ütne... de mit érne vele?
- Ennek örülök, akkor már kezdheted is gyártani, hogy miket fogsz odabent mondani. Hidd el, minden részletre kíváncsiak leszünk, amik segíthetnek abban, hogy elkapjuk, vagy ha ez már meg volt, akkor felhasználjuk ellene a tárgyalásokon.
- Igen, valahogy így állunk... minél kevésbé ellenkezel, annál gyorsabban végzünk, és szabad utadra engedlek. De addig is, rendbe kell tenni a lábadat, el kell jutni a kórházig, majd be a központba... ez pedig ahogy én ismerem a társaimat, nem biztos, hogy olyan gyors lefolyású lesz
- mikor megjegyzi, hogy nem lenne képes arra, hogy egy puszta rúgással nagy fájdalmat okozzon, elvigyorodok.
- Hidd el, nem kell olyan nagy rúgás egy arcba ahhoz, hogy az nagyon tudjon fájni. Elég szemberúgni vagy orrba rúgni valakit - mi a fene, én most biztatom, hogy tegye meg? Hát én se vagyok normális!
- Jobb, ha nem iszol semmi erőset... úgy is fogják mérni az alkohol szintedet odabent - nézek rá jelentőség teljes pillantással, ezzel is megbélyegezve azt, hogy innia kell. A kocsiban ülve megint kapok egy érdekes kérdést, mire csak a visszapillantó tükörben megkeresem a tekintetét.
- Az az igazság, hogy fogalmam sincs, mit szándékoznak csinálni veled. Lehet, hogy igen, azonosítod és elmehetsz. De az is lehet, hogy egy ideig ott tartanak, hogy mondj el mindent, amit akkor éreztél. Tudod, mikor valakit trauma ér, akkor beültetik egy pszichológus mellé, hogy vele beszéljen az esetről. Ez esetben újonnan engem ültetnek be pszichológusnak, de ez ne zavarjon téged - vigyorodok el.
- De szerintem igen, el fognak engedni, viszont járőröket állítanak majd a házadhoz, elvégre ki tudja, kik vannak még abban a bandában, amiben a pasi is. A végén még valaki az életedre törne. Azt pedig nem szeretnéd ugye? - érdeklődök kíváncsi tekintettel, miközben hátra adom neki a mellényemet.
- Alap járaton nem vagyok én mindig bunkó. Csupán semmi kedvem nem volt két óra alvás után rögtön menekülni meg üldözni másokat - válaszolok mosolyogva, s mire hátra pillantok, már nem is látom a szőkeséget.
- Választhatsz. Haza viszlek és átöltözöl, lefürdesz és utána beviszlek a kórházba, vagy most oda menjünk rögtön? - adom meg neki a választható lehetőségeket, ahogy megállok az útkereszteződésnél válaszára várva.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Vegas egyik eldugott utcája 15.03.13 21:28

Szavai hallatán kérdőn felvonom ívelt szemöldökömet. Úgy látszik ő is olyan férfi, aki első ránézésre képes elítélni, anélkül hogy előtte szánna arra időt, hogy megismerjen és csak aztán ítélkezzen felettem.
- Önelégült lennék csak mert tisztában vagyok azzal, hogy szép vagyok? - Még akkor is szépnek tartom magam ha most éppen ragadok is a mocsoktól. Egy kis piszok és sár nem képes elnyomni a természetes szépségemet.
- Inkább a bújócskát választanám, mint a közelharcot veled, törékeny vagyok és azok után, hogy láttam mit tettél azzal a pasival... - Szó szerint egy ütéssel leterítette, én pedig hozzá képest annyira pici és tehetetlen vagyok, hogy semmi esélyem sem lenne, még akkor sem ha teljes erőmmel harcolnék ellene.
- Én pedig megjátszom a törvénytisztelő polgárt, és mindenről beszámolok amire csak emlékszek. Miért van olyan rossz érzésem, hogy ha tanúskodni fogok minden meg fog változni? - Rettegek attól, hogy bármi bajom essen azért mert kinyitom a számat. Mert ha én láttam az elkövetőt, biztosan ő is látott engem, ezért egyáltalán nem érzem magam biztonságban és itt jön a bukkanó, nem csak magamat kell féltenem, hanem az ikerestestvéremet is, aki kiköpött másom. Még a végén össze kevernének vele és rajta állnának bosszút.
- Szóval ezek szerint még jó hosszú ideig élvezhetjük egymás társaságát? - Nagyon is úgy hangzott, hogy még pár óráig biztosan. Igaz még sosem volt ilyen élményben részem, sőt még rendőrségen sem voltam, kórházba is ritkán járok, de most eléggé sikerült lestrapálni a lábamat.
- Nyugi nem foglak tényleg megrúgni, kár is lenne azért a szép kék szempárért. - Ez most nagyon is úgy hangzott, mint egy jó tanács, hogy hová kell rúgnom hogy sikerrel járjak, de már feltűnt hogy milyen gyönyörű szeme van és azt hiszem azok után amit értett tett nem érdemelné meg, hogy így elbánjak vele.
- Remek, pedig nagyon is rám fért volna valami, ami oldja bennem a feszültséget, de így nincs más választásom, várnom kell addig míg ez az egész procedúra lezajlik. - Húzom el a számat, már csak a gondolattól is, hogy még órák hosszáig nem ihatok semmi töményet. Nem vagyok alkoholista, aki képtelen meglenni pia nélkül, de egy ilyen este után, kinek nem esne jól valami, amitől képes lenne felejteni?
- Szóval ha veled kell megosztani azt amit akkor éreztem, akkor már most elmondom, legalább gyorsabban túl leszünk rajta. Semmit sem éreztem, nem vagyok azaz érzelgős fajta, mindössze dühös voltam, hogy ez velem történik meg. - Mindössze csak próbálom megúszni azt, hogy a kelleténél is tovább tartsanak bent és valójában ez az igazság, amit most közöltem vele.
- Szerinted, ha bármi is az életemre törne, azok is így néznének ki? Mert akkor tényleg nem szeretném. - Talán nem kellene ennyire lazán felfognom a dolgot, de inkább így reagálom le, mintsem hogy rettegjek pár anyaszomorítótól.
- És gondolom fáradtan nem az erősséged, hogy kedves legyél másokkal. - Halkan, szinte már elmélkedve mondom már a hátsó ülésen kiterülve. Figyelmesen hallgatom és mikor nekem tetsző dolgot ejtett ki a száján szempárom felcsillant, egyből fel is pattantam, hogy az első ülésre mászhassak.
- Az nem lenne szabályellenes, ha nem egyből a kórházba vinnél? - Gyorsan kérdeztem vissza, majd megszólalok, mielőtt esélye lenne válaszolni.
- Szeretnék haza menni, mert nem akarom, hogy bárki is így lásson. - Nem is olyan rég még csinos voltam, aki után mindenki megfordul, ha elhaladok mellette, most pedig tiszta sár és mocsok vagyok, nem éppen szemet gyönyörködtető látvány.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Vegas egyik eldugott utcája 15.03.13 22:25



- Akkor inkább úgy fogalmazok, hogy a te szerénységed is hamisíthatatlan... - pillantok rá halvány mosollyal a szám szélén. Nem sokszor engedem meg magamnak ezt a kis kacérságot, most is csak úgy kikívánkozik belőlem, s nem tudok tiltakozni vele szembe. Jön és kész. Mellesleg nem lehetek vele egész nap holmi búval b*szott f*szkalap nem igaz? Egy kis magaviseletet, ha mást nem is, kénytelen leszek magamra erőltetni. Elvégre én vagyok a készséges FBI ügynök, nem igaz? De! Akkor hát viselkedjek is úgy.
- Lehet, hogy egy hozzád hasonló ezt gondolja. De minden nálam nagyobb azt hiszi, hogy nem túl izmos alkatomtól vezérelve, könnyen el tudnak tenni láb alól. A gond csak az, hogy bár nem duzzadnak a bicepszeim, mégis vannak, és sokkal gyorsabb vagyok mint ők, valamint tudok olyan technikákat, amivel könnyűszerrel eltehetem láb alól őket, és idejük sincs felocsúdni... lebecsülnek, és néha ez az igazi előnyöm - magyarázom, bár szerintem feleslegesen mivel vagy nem érti, vagy nem érdekli. A lényeg a lényeg, rossz embernek beszélek erről. Ennek ellenére mégis, most úgy érzem, hogy volt értelme annak, hogy évekig a franciáknál álltam szolgálatban. Franciáknál? Úgy beszélek, mintha én magam nem az lennék.
- Már most megváltozott - jelentőségteljes pillantást vetve rá, tudatom vele a szomorú tényeket - azzal, hogy most miattad kerül az emberke sittre, valószínűleg azokat a fickókat, akik a bandájában voltak, sikeresen magadra uszítottad. Ezért lesz szükség a járőrökre és a rendőrökre, akik odafigyelnek rád. Valószínűleg egy konkrét alakot melléd állítanak majd. Megkapod a telefonszámát, ő figyelni fog téged, a nyomodban lesz, és elfogja várni, hogy jelezz neki bizonyos időközönként, hogy mi van veled. Ha pedig nem teszed, akkor hozza az egész csapatot és a keresésedre indulnak. Nem lesz könnyű, de megoldjuk - teszek hozzá biztatóan egy-két szót is csak, hogy tudja, nem fogjuk magára hagyni. Kötelességünk segíteni rajta.
- Mmm valószínűleg. De ha nem akarod, hogy én legyek itt, akkor leváltathatom magam. A döntés csak rajtad áll - ezzel próbálom egy olyan döntés elé állítani, ami nem biztos, hogy sokkal jobb lenne egy változtatás esetében. Nem minden FBI-os képes arra, amit annak idején az Idegenlégiónál belém vertek. Ők csak lőnek, esetleg rúgnak... de ahhoz, hogy úgy hatástalanítsanak valaki, hogy elég megnyomni egy pontot a nyakán anélkül, hogy meghalna, nem biztos, hogy menne nekik. Tudom felelőtlen vagyok, amiért a közelharcra bízom magam. De legalább nem hal meg senki. Remélhetőleg.
- A végén zavarba hozol - vigyorodok el, mikor a szememet emlegeti, s már állok is fel, hogy folytathassuk az utunkat.
- És semmi félelem? Nem tudom elhinni, hogy ne rettegtél volna, míg menekülsz. És nekem nehogy azt mond, hogy a csinos arcodat féltetted, mert akkor kétszázzal hajtok bele egy téglafalba - emelem tekintetemet a visszapillantóra, hogy láthassam az arcát.
- Hát... találkoztam már nagyon jól öltözött gyilkosokkal is, akikkel jócskán meggyűlt a bajom. Szerintem ilyenkor szokták azt mondani, hogy az ember nem tudhatja mikor, milyen formában és milyen körülmények között fogja megtalálni a gyilkosa - magyarázom, és ha belegondolok, ez rám is igaz. Nem elég, hogy nap, mint nap kergetek őrült gyilkosokat, rablókat és szélhámosokat, a légiósok még mindig a nyomomban vannak, és arra várnak, mikor vagyok a legvédtelenebb, mikor csaphatnak le rám, hogy eltegyenek láb alól. Az én helyzetem se túl fényes, de nem kilátástalan.
- Nem lesznek oda érte, de egyszer megengedhetem magamnak azt, hogy ne a szabályok szerint játsszak ugye? De rendben, akkor mond az utat, hova vihetlek - ezzel már rá is készülök a lány navigálására.
- Amúgy Aidan.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Vegas egyik eldugott utcája 15.03.13 23:16

Megdöbbentő látvány volt mosolyogni, nem hittem hogy képes rá, mert eddig csak a morgós énével ismerkedhettem meg. Nem rég még azon gondolkozott, hogy miért is ne lőjön le, most pedig mosolyog, teljesen összezavar.
- Ugye te most csak viccelsz velem? Még hírből sem ismerem a szerénységet. - Pontosan tudom, hogy milyen hatással vagyok másokra, ahogy azt is hogy szép vagyok, sőt az én szépségem különleges, nem csak egy vagyok a többi szép nő között.
- Én nem szoktam elkövetni azt a hibát, hogy bárkit is lebecsüljek, ahogyan azt sem szeretem ha bárki engem becsül alá, mert aki megteszi annak nagy meglepetéseket szoktam okozni. - Az angyali mosolyom és szőke fürjeim mögött sokkal több rejlik, mint bárki is gondolná, ezért is szoktam élni a meglepetés erejével. Gyakran jönnek a szőke nős előítéletekkel és minősítenek le egy egyszerű naiv libának, egészen addig még meg nem tapasztalják, hogy mire is vagyok képes. De nem szeretném már most lelőni a poént.
- De attól, hogy látott még nem biztosan tudja, hogy ki is vagyok, vagyis csak ebben tudom reménykedni, különben is annyi szőke lány van még ebben a városban, mennyi az esélye annak, hogy pont engem fognak megtalálni? Ez valami olyasmi lenne, mint a házi őrizet? Nem mehetek ki az utcára anélkül, hogy valakinek ne szóljak előtte? Az alatt mit értsek, hogy figyelni fognak? Szóval lesz egy kukkolom? - Nem vagyok lámpalázas, de azért még a gondolat is feszélyez, hogy a nap huszonnégy órájában szemmel fognak tartani, és úgy kell viselkednem, mint a normális emberek szoktak, ami nekem nem igazán az erősségem. Remélem ez az ügy gyorsan lezajlik és minél hamarabb elfelejthetem, hogy bármi közöm is volt ehhez az egészhez.
- Oh nem te jó leszel, már kezdek egészen hozzád szokni, na meg a modorodhoz, nem szeretném valaki mással is eljátszani ezt, ami mi már keresztül mentünk. - Végül is egészen megenyhült közöttünk a fagyos hangulat, ami találkozásunknál vett minket körül. Már én sem utálom annyira, ő pedig már nem akar megölni, talán már nem.
- Nem hittem volna, hogy lehetséges lenne téged zavarba hozni. - Nem tűnik annak a pirulós fajtának, akinek elegendő egy bók és az arca rákvörös színben pompázik.
- Nem csak az arcomat féltettem. Na jó volt bennem némi félelem is, de csak a testi épségemet féltettem. Ki tudja, hogy mit tettek volna velem, ha elkapnak, és ha még túl és éltem volna, akkor is biztosan jelentős teszi károkat szenvedtem volna, úgy meg pláne nem kellenék senkinek. El tudnád rólam képzelni hogy vénlányként halok meg? - Túl sok filmet néztem, ahol a túszokat vallatták és előszeretettel vagdosták le róluk a végtagokat. Megcsonkítva pedig nem hiszem, hogy bárki is belém szeretne, életem végéig egyedül lehettem volna, azok után.
- Még nem láttam jól öltözött rossz fiút, biztosan azért mert az öltözéke megtévesztett. Mindig is a gyengéim voltak a rossz fiúk, de nem ennyire rosszak, akik meg akarnak ölni. - Sóhajtok halkan, már csak a gondolattól is, hogy eddig mennyire oda voltam a veszélyes férfiaktól, most már nem tűnnek annyira csábítónak.
- Pedig te olyannak tűnsz, aki mindig betartsa a szabályokat. - Meglepetten pislogok rá már az első ülésben ülve, gyorsan be is kapcsolom a biztonsági övet.
- Menj egyenest, majd a harmadik utcánál fordulj el jobbra. - Már nagyon is közel vagyunk ahhoz hogy megérkezzünk és végre rendbe tudjam magam tenni.
- Hűha, végre megtudhattam, hogy mi a neved, ezek szerint már nem is akarsz annyira megölni? Ophelia, de nyugodtan szólíts csak Liának. - Mire túlestünk a bemutatkozáson már meg is érkeztünk.
- Látod azt a piros ajtós házat? Ott leparkolhatsz. - Mutattam mutatóujjammal a pár méterre lévő házra, amire pont rá esett az utca lámpa fénye, el sem lehetne téveszteni.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
2134
Join date :
2012. Jan. 27.

Admin


TémanyitásTárgy: Re: Vegas egyik eldugott utcája 17.03.13 1:49

Szabad játéktér!

₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪


Én mindenhol ott vagyok... De tényleg... Mindenhol!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://prison.forumsr.com



do you know who i am?

Sponsored content



TémanyitásTárgy: Re: Vegas egyik eldugott utcája

Vissza az elejére Go down

Vegas egyik eldugott utcája

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
3 / 7 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next

Similar topics

-
» Utcák és terek
» Bronx utcái
» Passion in Las Vegas
» Las Vegas külterülete, egy útszéli benzinkút a sivatagban, a várostól nem messze.
» Passion in Las Vegas

Permissions in this forum:Válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
PRISON FRPG :: Külváros :: Vegas rosszabbik környéke-
Új téma nyitásaHozzászólás a témához