Cukrászda

Tárgy: Re: Cukrászda 19.05.12 22:34

ZEPHYR LECLAIR

Idegesen sétáltam fel-alá a pincében és közben magam elé bámultam. Nem foglalkoztam a pasassal, akinek arcáról vércsík tekergőzött le, azzal pedig végképp nem, hogy kezét eltorzítottuk, csontjait ripityára törtük. A hörgésbe fúló kiáltások bántották dobhártyámat, ezért fogcsikorgatva rúgtam gyomorszájba, hátha elhallgat végre. Egy halk nyögést követően végre csendbe burkolózott az apró, koszos helyiség. Tanácstalanul haraptam rá alsó ajkamra és közben megtorpantam az oldalára hemperedett ürge előtt. Körülöttem még három fickó várta, hogy parancsot adjak távozásukra, esetleg maradásra kényszerítsem őket. Úgy döntöttem, egyenlőre az utóbbinak veszem több hasznát. Felsóhajtottam és a magas szőkére néztem. Állta pillantásomat, ami kifejezetten tetszett. Bízhattam benne s még a börtönben töltött éveim alatt is hűn bejárt hozzám. Máig sem felejtette el, mennyi mindent tettem érte. Noha még igen fiatalnak mondhattak huszonkét életévemmel, ravaszabb voltam, mint a legtöbb bűnöző. Dörzsölt és furfangos - leginkább ez a két jelző illethetett.
- Lószart se tudsz, ugye? - kérdeztem düh torzította arccal meredve a földön fetrengő alakra, aki fájdalmasan megrázta fejét. Tehetetlenül szorongatta kezét, melyet Archibald intézett el - a magas szőke -, olykor pedig gyilkos pillantásokkal is illette barátomat, amin csak jót mosolyogtam. - Vigyétek innen! - adtam ki a parancsot és hátat fordítottam nekik.
- De hát mit csináljunk vele? Ha beköp a zsaruknak... - akadékoskodott egy alacsony, köpcös ürge, név szerint Federico.
- Mit bánom én, mit csináltok vele. Lőjétek le, verjétek halálra, engedjétek szabadon... Nem érdekel. Csak pucoljatok már, az Isten szerelmére! - sóhajtottam, ami inkább morgásnak hallatszódhatott, de megtette a hatását, ugyanis a három férfi karon ragadta a félig már halott áldozatunkat és lefelé vitték a lépcsőn. Tudtam, hogy az egyszerűbb utat választják, ami ráadásul kockázatmentes is: megölik.
Amilyen gyorsan csak tudtam, elhagytam az épületet és vértől maszatos kezeimet egy fekete rongyba töröltem, amit aztán komótosan begyűrtem kabátom zsebébe. A cukrászda felé tartottam. Az egyetlen, amelyik még tíz órakor is nyitva volt, egészen éjfélig. Hálát adtam az égnek, miközben egyik lábamat szaporábban szedtem, mint a másikat. Benyitottam a meleggel telt helységbe és megborzongtam, amint testemet átjárta a langyos, csokoládéillattal fűszerezett levegő. Kértem magamnak egy tiramisu szeletet és leültem vele az egyik asztalhoz. Reménykedtem benne, hogy könnyedén lecsúsznak majd a falatok a torkomon, de sajna tévedtem. Épp csak levágtam egy darabot a villámmal, ajkamig már nem tudtam felemelni. A gyomrom szaltót vetett, a kezeim pedig még mindig remegtek.

Ezt viseli James

Tárgy: Re: Cukrászda 19.05.12 23:20

JAMES MCADAMS

- Naaa Szivi, kérlek! - fogott a kezemre kicsit szorosabban.
- Ennyire nehéz felfogni azt, hogy nem? - meredtem rá szinte lángoló tekintettel. Nem tűrtem, hogy bárki is hozzám érjen engedély nélkül, arról meg pláne nem lehetett szó, hogy az illető rángatni kezdjen. Nem is csoda, hogy betelt a pohár. A tűsarkú cipőm a nemesebbik része fölött állt meg néhány milliméterrel. - És ha nem engedsz el azonnal, a hotelszoba helyett kénytelen leszel a sürgősségit célba venni. - sziszegtem egész közel hajolva arcához. Elég részegnek bizonyult ahhoz, hogy komolyan vegye a fenyegetésemet. Kitágult szemekkel engedett el villámgyorsan, és kapaszkodott meg a székébe.
- Jó fiú... - léptem le ismét a földre, majd a bőrkabátomat a vállamon átvetve vettem célba a kijáratot.
- Zéph..Zephi... - óbégatott utánam az a mocskos disznó, kellemetlen helyzetbe hozva ezzel mindkettőnket. Nem is tudom, hogy mit várt... Kopaszodó, kövér és már túl volt a negyvenen. Még van önbecsülésem, nem fogok minden perverz mosolyú ember ágyába befeküdni, csak mert fizetett nekem néhány italt. Amíg megtehetem, válogatok. Az meg már csak hab a tortán, hogy az alkoholnak hála, még a nevemet sem tudja kimondani. Tudom, hogy nem egyszerű amúgy sem, de a futó kalandjaimnál csakis az én privilégiumom lehet az, hogy elfelejtem a játszópajtásom nevét!
Francia szitokszavakat ismételgetve intettem le egy taxit, melynek sofőrje alaposan végigmért a letekert ablakon keresztül. Szemeimet forgatva pattantam be, és megadtam a címet, majd a csipkés felsőm igazgatásával kezdtem foglalkozni a hátsó ülésen.
Egy vigasz süti mindig jólesik, ezért is volt a cukrászda a következő úti célom. Az egyik legfinomabb puncsszeletet itt csinálják Vegasban, és a belváros bűvkörén kívül található. Kell nekem ennél több most nekem? Kétlem.
Már attól mosoly kúszik az arcomra,hogy belépek az ajtón, édes istenem, mióta lettem én ennyire édességmániás?! Sebaj, majd visszaveszünk kicsit...
Kikértem a híres puncsszeletet, majd körbenéztem, hátha akad valahol hely, hiszen hiába nincs a város közepén a hely, így is elég forgalmas.
Szabad asztal akadt, de nekem sokkal szimpatikusabb volt egy magányos srác mellett árválkodó szék, így a szebbik mosolyomat elővéve ismét, odaléptem mellé.
- A remegő villa a kezedben remek tiramisu reklám. Már csak az a kérdés, hogy pozitív vagy negatív. - pillogtam rá bájosan, aztán a szék felé böktem - Szabad ez a hely?

Tárgy: Re: Cukrászda 20.05.12 12:46

Hűs fuvallat szökött be az ajtón, amint azt valaki kinyitotta, ezzel egy próbálkozást tett arra, hogy megfázzak. Mondanom sem kell, igyekezete - már ha nevezhettem ezt szándékosnak - sikertelennek bizonyul majd a későbbiekben. Nehezen betegedtem meg már gyerekkorom óta, minden esetre nem akartam a tűzzel játszani. Télen normálisan felöltöztem, nyáron pedig éjszakánként kardigánt húztam vagy pulóvert. Gyűlöltem a megfázást, irtóztam tőle, ahogy mindenki más. Gerincemet mintha valaki végig karistolta volna, úgy szaladt keresztül rajta a fagy, ami az estével érkezett. Tíz óra, talán már el is múlt én pedig egy cukrászdában ültem, tudván, hogy épp abban a pillanatban, mikor beerőltettem egy falatot a számba, a pincében megölték azt a fickót. Semmiféle bűntudat nem járta át porcikáimat, sejtjeim sóvárogva szívták magukba a gyilkosság érzetének vad hullámait. Nem foglalkoztatott. Amit megéltem a rácsok mögött, azt tanítani és elmondani nem lehetett. Már mindegy volt nekem, mit teszek. Ha már Minora rám kente a nemi erőszak vádját, talán arra is okot kellene adnom. Hogy tényleg tudjanak gyűlölni az emberek. Úgy döntöttem, megfontolom még ezt a dolgot.
A léptek alapján megállapítottam, hogy valaki közelebb topogott hozzám és megállt. Fölöttem, mintha valami csodálnivaló dísztárgy lennék. Arról már nem is beszélve, hogy utáltam, mikor kiéhezett vadként bámultak, akárcsak ha nem láttak volna még süteményt evő embert. Letettem a villámat és szavai hallatán felpillantottam rá.
- Parancsolsz? - kérdeztem felvont szemöldökkel, majd még mindig remegő kezemre néztem. Az asztalra fektettem. - Határozottan negatív. - közöltem halványan elmosolyodva és belegondolva, mennyire nem sejthetett semmit arról, hogy mit csináltam úgy fél órával ezelőtt.
Sóhajtottam egyet. Nem kenyerem elutasítani az emberek társaságát, mert lehetőségek tárháza nyílt felém, amik szórakozást nyújthattak velük. Azonban, ez attól is függött, mennyire voltak nyitottak rá.
- Csak tessék... - húztam ki neki a széket, mintegy udvariasság céljából. - Nincs már késő a sütizéshez? - kérdeztem, merthogy a nők többsége általában kerülte az éjszakai nassolást. Ügyeltek az alakjukra. Hát, én sosem kívántam beleszólni a dologba, de szerintem már oly mindegy, hogy megesznek-e egy szelet tortát vagy sem.

Tárgy: Re: Cukrászda 04.08.12 2:38

Játék fagyasztva! Szabad játéktér.

Tárgy: Re: Cukrászda 05.09.12 22:26

Ryan

Szavaira elmosolyodok, elvégre is ő a férfi, ha azt mondja, hogy ne aggódjak, akkor nem fogok. Nem ismerem rég óta, de valahogy hiszek neki. Már az elejétől fogva túl őszinte volt velem, amit meg sem érdemelek, hiszen én fele annyira sem vagyok az vele. De még nincs késő mindent bevallani, de egyszerűen nem merem, talán csak azért mert félek, mert még eléggé a kezdeti stádiumban vagyunk.
- Majd segítek kibogozni a szálakat. - Mosolyogva ígérem meg neki, mert csak kérdeznie kell, ha valami nem egészen világos a számára. Nem vagyok egy könnyű eset, sosem voltam ez, ezért nem is csodálom, hogy eleinte még nem ért meg teljesen. Idő kell kettőknek, hogy kiismerjük egymást. Ha minden igaz, akkor időnk pedig bőven van.
- Majd igyekszek hozzá szokni. - Kissé zavarba jövök szavaitól, egyre rosszabbul érzem magam attól, hogy Ryan ennyire őszinte. Mellette a hazugok királynőjének érzem magam, pedig eddig nem is hazudtam neki, csak nem voltam teljesen őszinte és egy két dolgot még nem mondtam el neki.
- Ez jó, mert már tudom, hogy hol fogunk kikötni. - Sejtelmes mosollyal képemen nézek fel rá, nem látom magam, de hiszem, hogy szempárom felcsillan minden egyes alkalomkor, mikor rá nézek. Kézen fogva irányítom a kiválasztott hely felé. Ahogy oda értünk mindkét kezét megfogom, hogy még véletlenül se lássa a háta mögött lévő kirakatot. Komolyan nézek fel rá, hogy hatásosabb legyen a mondanivalóm.
- Eddig még nem volt alkalmam elmondani, de van egy nagy szenvedélyem. - Egy percre lenézek, sóhajtok egyet, majd hatalmas mosolyommal együtt ismét rá nézek Ryan elbűvölő arcára. -Imádom az édességet. - Mosolyomat nem is lehetne letörölni képemről. Ha hagyja akkor még mindig kézen fogva betérek vele a cukrászdába.

Tárgy: Re: Cukrászda 06.09.12 16:20

- Azt megköszönném. - Én sem tudhatok és érthetek mindent, olykor szükségem van mások segítségére, de ma épp ezért vagyunk itt. Mint mondtam szeretnék egy kicsit többet meg tudni róla és remélem, hogy erre módom is lesz ma este... és nem kell mindent úgy ki húzni belőle harapó fogóval. Eddig egyáltalán nem nűt szégyenlősnek és most sem kell zavarban lennie, de ezt előbb magammal is el kell hitetnem még. Nem tudom mi van velem. Mostanság indokolatlanul teszek meg dolgokat, mintha már nem is én volnék. Nem ismerek magamra és már mások se rám. Igyekszem mind ezt leplezni és mi előbb rendet rakni a fejemben. Nem vagyunk már gyerekek, akik ezek után hetekig kerülnék egymást csak, hogy ne keljen beszélniük egymással. Épp ellenkezőleg, én nagyon is megszeretném vele beszélni, hogy akkor most hogyan is tovább?! Mert én szeretném, hogy legyen folytatás és szeretem megtartani az ígéreteimet, de ehhez idő kell, még hozzá idő, amit vele tölthetek el.
- Biztos vagyok benne, hogy nem esik majd nehezedre és sikerülni fog. - Nem hinném, hogy előttem túl sok férfi kérte volna ezt tőle, hogy szokja meg az őszinteséget?! Nem tudom eddig milyen férfiakhoz volt szerencséje, de gondolom nem mind volt az őszinteség megtestesítője. ezért is hathatott furcsán az amit mondtam, de én úgy is gondoltam. Nem volna ínyemre hazugságban élni.
- Hűha, hát ez gyorsan ment. - Nem igen akadt időm különösebben körbe pásztázni a környéket csak követem Ninat, de nem titok, hogy valóban kíváncsi vagyok. Ezzel is egy kicsit közelebb kerülhetek ahhoz, hogy többet meg tudjak róla, például az ízléséről, ami később még sokat számíthat.
Hát erre már nem igazán tudok mit felelni, halkan felnevetek...
- Reménytelen eset vagy, mondták már? - Bököm ki végre miközben be lépünk a helyiségbe. Őszintén szólva minden lehetséges perspektíva megfordult már a fejemben, na de, hogy pont egy Cukrászdát fog kiszemelni.
- De mivel én nem igazán vagyok jártas az édességek terén ezért rád bízom a választást. - Csak most tudatosul bennem igazán, hogy milyen ritkán is eszem édességet... Pedig szeretem csak nem tudom elkészíteni az lehet a baj. De mindig tudom, hogy kihez kell forduljak ha épp valami édességre vágyom... az anyámhoz.

Tárgy: Re: Cukrászda 06.09.12 23:28

Nem tudok már mit mondani, csak mosolygok, talán nem néz teljesen idiótának miatt, de ha vele vagyok annyira jó kedvem van, hogy szinte már úgy érzem, hogy bűn ennyire boldognak lenni. Nos, ha bűn lenne, akkor alaposan bűnös vagyok, de egyáltalán nem bánom. Szinte semmit sem tett, mindössze csak sétálunk, de még is úgy érzem, hogy lépésem nem a talajt érintik, sokkal inkább a fellegeket. Valójában már azt sem tudom, hogy utoljára mikor voltam ilyen önfeledten boldog, ezért igazán megérte a napokig tartó ónmarcsángólás, amit magammal műveltem. Mert már tényleg azt hittem, hogy már semmi remény nincs és, hogy vége van annak, ami még igazán el sem kezdődött.
- Ha te ilyen biztos vagy benne, akkor biztos sikerülni fog. - Eddig csak csalókkal volt dolgom és én voltam az őszinte, de még is mellette én érzem magam csalónak. Jogában állna tudni rólam az igazságot, de még annyira korainak érzem, hogy mindent kitálaljak neki és egy lapra feltegyek mindent, amin áll vagy bukik a jövőnk.
- Még szép, nincs is annyi időnk, hogy elpazaroljuk. - Mert eddig valljuk be azt tettük. De most már tudom, hogy mire is esett a választásom, mert nekem az a hely nagyon is a tetszésemre lesz, de azt már nem tudhatom, hogy Ryan mennyire is édes szájú. Csak reménykedni tudok benne, hogy a hely választással nem lőttem bakot.
- Hm, még nem. Tényleg reménytelen lennék? - Kacér vigyorom húzódik meg ajkaim szegletében, ahogy belépünk a cukrászdába. Egyszerűen már most a mennyországban érzem magam elnézve ezt a sok választékot, amiből nekünk csak választanunk kell. Nem csak, hogy édes szájú vagyok, de szeretek is édességet csinálni, talán Ryan is megkóstolhassa majd remekműveimet.
- Ez viszont jó döntés volt. Ígérem nem fogsz csalódni. - Egy asztalhoz térve ülök le vele szemben, miközben szemezgetni kezdek az étlappal. Nem mondom nehéz lesz eldönteni, hogy mit is rendeljünk, tekintve hogy olyan bő a választék. Mosolyogva tekintek rá, ahogy felnézek. Ahogy oda toppant mellénk a felszolgáló lány, oda súgom neki a választásomat, hogy Ryan számára meglepetés legyen.
- Na és azt már tudod, hogy te hova fogsz kalauzolni? - Érdeklődök, miközben várom, hogy megkapjuk a kívánt rendelést.

Tárgy: Re: Cukrászda 08.09.12 17:06

- Egész biztosan. - Nevetek fel halkan... Nem tudom, hogy ezzel én vagyok-e csak így, de nekem már kezd egy kicsit sok lenni a biztos dolog pláne, hogy én nagyon is bizonytalan vagyok. Na jó, már nem annyira mint amikor ki léptem a lakásomból. Már hiszem azt, hogy ugyan azt akarjuk csak mindketten várjuk a megváltó csodát ami meglehet hamarosan én leszek. Huszonöt éves vagyok... Nem szeretnék úgy viselkedni mint egy tizenhat éves kamasz fiú az első randi alkalmával. És tapasztalataim szerint ez a nőknek avagy lányoknak sem jön be túlzottan. Az elején talán aranyos de a későbbiekben inkább már lelombozó.
- Miért, mennyi időnk van? - Meglepetten pislogok rá. Ez most nem igazán értem, hogy értette azt, hogy nincs is annyi időnk?! Hova is sietünk vagy miről van szó? Kezdem azt érezni, hogy lemaradtam valamiről csak nem tudok rá jönni, hogy miről?! De kifogom deríteni. Addig úgy sem hagy nyugodni a dolog és az elmém.
Tudtom szerint nem sietünk sehova se és az idő sem sürget minket. Akkor meg mire gondolhatott~célozhatott ezzel?
- Nem tudom, majd letesztelem, hogy az vagy-e, ha megengeded? - Jelen állás szerint nagyon is annak tűnik, de ez cseppet sem tántorít el szándékaimtól. Én olyannak és úgy akarom szeretni amilyen, reménytelenül.
- Hát ebben egy percig sem kételkedtem. - Valahogy ezt a döntés inkább rá bíznám. Ő mégis csak egy nő és nem is akármilyen. Ő, ha édességre fáj a foga elmegy egy cukrászdába ha nekem fáj valami édességre a fogam elmegyek egy helyi bárba. Azt hiszem nem is kell tovább ecsetelnem a különbséget. Válasszon csak inkább ő. Én tökéletesen megbízom a döntésében.
- Nem, de te majd mindjárt segítesz rajtam. - Talán ezt most nem kellene és még túl korai is, de úgy érzem, hogy itt a ragyogó alkalom, hogy fel tegyem ezt a nem minden napi kérdést. Nagyon... Nagyon remélem, hogy a kívánt eredményt fogom kiváltani belőle.
- Na és mi van abban az esetben ha nekem te vagy a szenvedélyem és én téged imádlak... Akkor hová vigyelek? - A lehető legelbűvölőbb mosolyommal szegezem felé kérdésemet.

Tárgy: Re: Cukrászda 09.09.12 4:38

Mosolyogva hallgatom, ahogy nevet. Annyira aranyos, mikor mosolygás közben szája szélénél az arcán egy kisebb gödröcske jelenik meg. Egészen biztos vagyok, hogy képes lennék hozzá szokni ehhez a látványhoz. Egyszerűen elbővül a férfias sármával és ezzel az őszinte mosolyával. Annyira nehezemre esik csak a kezét fogni, mikor már legszívesebben karaji között lennék, de türtőztetem magam, ameddig még bírom.
- Túl kevés ahhoz, hogy ne élvezzük ki minden pillanatot. - Reményeim szerint tökéletesen érteni fogja, hogy mire célzok. Azon a véleményem vagyok, hogy így is túl sok időt pocsékoltunk már el, ideje lenne bele húzni, hogy legalább egy részét bírjuk kárpótolni. Ami pedig engem illet, nem sajnálnám tőle az időmet, szívesen megismerném közelebbről, de azt a kapcsolat közben szoktam.
- Tudnék egy ilyen remek ajánlatra nemet mondani? - Szívesen bele megyek ebbe a is tesztelős játékába, csak a végén nehogy engem szörnyesszen el a kapott eredmény. Túl sok dolog miatt rettegek, talán csak enyhe paranoiám miatt, vagy azt ésszerűbb magyarázatnak látnom, hogy Ryan elveszítése végett.
- Azt nagyon is jól teszed. - Szempárom újfent felcsillan, mikor meghallom, hogy nem kételkedik bennem, hát akkor nem is fogok neki csalódást okozni. Kezdetnek kezdhessük az egyik kedvencemmel, bár nekem szinte minden édesség a kedvencem, de ez olyan, amitől az ízlelőbimbóimnak orgazmusa támad. Ezért is tartom előtte titokban és csak a pincérnőnek súgom oda, hogy mit is kérünk. Plusz pont, hogy jelenlétemben nem legeltette rajta a szemét, mert ha valamit nem bírok azaz, ha a jelenlétemben más nőt is méregetnek.
- Hm, rendben. - Egyezek bele, majd a kérdése, mint a derült égből a villám úgy csapott belém. Azt hiszem, hogy még levegőt is elfelejtettem venni pár pillanatig. Szerencsémre kaptam pár pillanat gondolkozás időt, mert a felszolgáló kihozta a rendelt tortaszeleteket. Ami nem mellékesen egy extra csoki torta, csoki mázzal és csoki töltelékkel, amit fogyasztva az egyszerű ember is úgy érzi, hogy a mennyországban jár. Egy hálás mosollyal nézek rá a pincérnőre, majd Ryanre téved tekintetem, hogy végre válaszoljak kérdésére, mikor már újból nem zavar meg minket senki.
- Akkor el sem kellett volna jönnünk. - Lányos zavaromban elpirulok. Nem hiszem el, hogy képes ennyire zavarba hozni, ezekkel a szavakkal és ezzel a mosollyal. Még soha senki sem mondta nekem, hogy én vagyok az ő szenvedélye. Igyekszek a kelleténél nem jobban elpirulni, de még is úgy érzem, hogy ezen szavak hatására szinte lángba borult az arcom. Érdekes engem nem lehet csak úgy zavarba hozni, de neki még is sikerült.

Tárgy: Re: Cukrászda 14.09.12 13:20

- Ó, értem. - Így már mindjárt más. Tetszik a logika. Valóban, ha bele gondolok nekem semennyi idő sem tud eléggé elég lenni amit vele tölthetek. erre tökéletes példa az elmúlt néhány nap. egy örökké valóságnak tűnt és már éreztem, hogy nem várhatok tovább, mert elszalasztok valamit, azt pedig nem tudtam volna megbocsátani magamnak. Hiszen az idő nem áll meg egy percre sem csak, hogy mi lépést tudjuk vele tartani. Nekünk kell mindig egy lépéssel a dolgok előtt járni, hogy mi irányíthassunk. Ebből kifolyólag remélem, hogy jól tettem amit tettem és Ninanak igaza lehet. Túl kevés idő áll a rendelkezésünkre ahhoz, hogy vacakoljunk. Minden egyes percet sajnálok, amit nem tölthetek vele, de ezek után minden más lesz ha ő is úgy akarja. Most már tudom, hogy mit csináltam rosszul és többé nem fog előfordulni. Mindegy mi van!
- Hát nem tudom, tudnál? - Kíváncsian fürkészem tekintetét, de ha akarnám se tudnám nem csodálni és gyönyörködni szépségében. Egyre biztosabban tudom, hogy mit akarok. Nem tudom... Na jó, sejtem, hogy miféle választ fogok kapni, de még ha nem is így történne vannak dolgok amit szavak nélkül is végbe mennek. Nem kell mindent ki mondani ahhoz, hogy megtörténjen. Van, hogy elég csak akarni, érezni.
- Hűha, rendben. - Látom már, hogy lesznek még nézeteltéréseink, de úgy hiszem mind a ketten tudjuk már, hogy milyen édes is tud lenni a békülés.
- Nos, hát előbb-utóbb, de haza érünk majd egyszer. - Valahogy most a felszolgáló sem tudta el terelni a figyelmemet eredeti szándékomtól és tudom milyen rossz pont egy úgymond randin más nő után nézni. Megjegyzem engem is zavarna fordított esetben ha mondjuk előttem más férfiakat dicsérne ilyen-olyan okból, célból. Nem biztos, hogy szóvá tenném azonnal, de rá vezetném a lényegre.
- Csak nem...? Sikerült zavarba hoznom? - Nem gondoltam volna, hogy ez ilyen gyorsan és ilyen könnyen sikerülni fog. Nem mintha ezen törtem volna magam. Nem állt szándékomban, de nem is zavar, hogy így alakult. A válasza alapján már egyáltalán nem. Bevallom voltam bizonyos kételyeim de azt hiszem jobbnak látták ha köddé válnak, mert itt már nincs semmi keresnivalójuk.

Tárgy: Re: Cukrászda 15.09.12 21:20

Nem mondom, kissé meg vagyok szeppenve Ryan társaságában, hiszen talán minden azon fog múlni, hogy most mennyire fogjuk jól érezni magunkat egymás társaságában. Csak arra a gyors csókra tudok gondolni, amit az imént adtam neki, talán túl hamar cselekedtem, de remélem nem számolja fel ezt hibaként, elvégre nem látszódott rajta, hogy ellenére lett volna a dolog.
- De most mond, hogy nincs igazam. - Szeretnék minden egyes percet kihasználni, amit vele töltök, feltehetően úgy, hogy minden percet kiélvezek. Nem vagyok nagyra vágyok, nem akarok sokat tőle, mindössze nekem annyi is elég lenne, hogy karjai között legyek, mert engem már az is boldoggá tenne. Nem állok már ettől sem túl távol, tekintve, hogy már kézen fogva sétálunk, nekem pedig eszem ágában sincs elengedni ezt a férfias erős kezet, amitől biztonságérzetem van.
- Nem hiszem, hogy tudnék. - Fülig érő szájjal válaszolok, nem szeretnék semmire sem nemet mondani, hiszen annyira kíváncsi vagyok, hogy mi lesz ennek a folytatása. Gondolom látszik rajtam, hogy mennyire jól érzem magam a társaságában, de nem csak lássa, hogy mennyire boldoggá tud már tenni mindössze azzal, hogy velem van. Egyre jobban kezdem magam úgy érezni, mint egy szégyellős kamasz lány, aki most esik át életében először egy randevún.
- Inkább előbb. - A szokásos hangszínemtől halkabban mondom, nem akarom, hogy lássa, hogy milyen türelmetlen vagyok, igaz azt nem tudhatom, hogy mi fog akkor történni, ha végre ismét a lakásomban, vagy az övében leszünk. De ha rajtam múlik, akkor nem fogok ott megállni, ahol a múltkor tettem. Akkor még nem ismerten és nem hittem, hogy jó húzás lenne a szomszéd pasi ágyában hemperegni, de, hogy most így jobban sikerült már megismernem, tudom, hogy megérné. Azt hiszem, hogy nem is kell mondanom, hogy mennyire sikerült zavarba hozni azzal, hogy a szenvedélyének titulált. Akaratlanul is pír jelent meg arcomon, amitől még jobban zavarba jöttem.
- Ennyire látszik? - Szinte kétségbeesetten teszem fel kérdésemet, miközben mindkét tenyeremet arcomra teszem, ami nem mellékesen már forró. Ennyire még sosem éreztem magam zavarban, ezért megpróbálok nem is nézni rá, inkább megragadom a villámat is elkezdem enni ezt a csokis csoda torát.
- Tudod ez nem volt szép, hogy így zavarba hoztál, készen állsz az édes bosszúra?- Mikor már volt annyi bátorságom ismét feltekintve kutatni kezdtem szempárját, hogy szemkontaktusban legyünk. Mint ahogy mondtam megbosszulom, azon leszek, hogy hasonlóan zavarba ejtsem, szívesen kideríteném, hogy mi az amitől Ryan elpirulna, ha egyáltalán van olyan dolog.

Tárgy: Re: Cukrászda 22.09.12 15:24

- Nem hinném, hogy valóban ezt akarod. - Akarat... Sok mindent lehet akarni és sok féleképp megjelenhet az életünkben, de vajon elég valamit nagyon akarni? Nincsenek különleges elvárásaim vele szemben, csak annyit várok el amennyit egy kapcsolattól el lehet várni ahhoz, hogy az boldog együtt lét legyen és ne pedig a marakodásról szóljon minden egyes nap. És most jön az... igen tudom mivel bír egy eget földet rengető békítő szex, de azt sem ajánlatos túl sűrűn alkalmazni még majd a végén megszűnik a vibrálás és nem marad semmi. De nekünk még semmilyen együtt létbe se volt részünk nemhogy békítőbe és azzal még rá is érünk és most ne térjünk rá az ilyenkor szokásos témára... amikor az nap éjjel történt vagy nem történt vagy történhetett volna... teljesen mindegy. Valószínűleg nem fogja mindig azt hallani tőlem amit szeretne - mint például most is - és nekem sem mindig a nekem tetsző válasszal fog elő hozakodni, de nem is kell csak szeressen és ebből kifolyólag legyen hozzám őszinte!
- Nagyon helyes. - Ő már nagyon is abban a helyzetben van mikor is már nem nagyon érdemes nekem nemet mondani, hiszen ami nekem örömet okoz az egész biztosan neki is azt fog, mert én ezt szeretném és mindent meg is fogok tenni ennek érdekében.
- Ahogy akarod. - Egy sunyi vigyor jelenik meg képemen. Bátran kijelenthetjük, hogy ez úttal a százból száz-tízet sikerült el érnem.
Hát ezen már nem fogunk összeveszni. Az, hogy mikor térünk haza csak is rajtunk áll ahogyan az is, hogy hogyan kívánjuk jól érezni magunkat egymás társaságában.
- Ha azt mondom, hogy nem, elhiszed? - Nem hiszem, hogy ennyivel meg tudnám nyugtatni. Ezzel már elkéstem, de ha egyszer olyan édes volt.
- Arra mindig. - Ugyan még nem tudom, hogy mire készül, de azt igen, hogy egész biztosan forgat valamit a fejében, de ha már olyan édes az a bosszú akkor reménykedem benne, hogy nem csak neki lesz az, mert az már önzés volna velem szemben és az sem volna szép dolog.

Tárgy: Re: Cukrászda 23.09.12 14:10

Meglepő, de még is igaza van Ryannek. Szeretem ha nekem van igazam, de még jobban ha igazat is adnak nekem és nem azzal kell pazarolnom a drága időmet, hogy kiálljak az igazamért.
- Felcsaptál gondolat olvasónak? - Pimaszul rákérdezek, mert nagyon is azt a választ kaptam tőle, amit szerettem volna. Túl szép is lenne, ha mindig ilyen könnyű dolga lenne. Egyébként meg nem hiszem, hogy gondolat olvasó lenne, mert akkor nem sétálgatna velem ilyen nyugodtan, mert kissé eléggé érdekes gondolatok cikáznak a fejemben, hogy mit tennék vele. Na meg arról az őrjítő felsőtestéről sem feledkeztem meg, ami annyira tökéletes, hogy legszívesebben már most benyúlnék a pólója alá, hogy végig simítsak izmos hasfalán. De egyelőre be kell azzal elégednem, hogy foghatom a kezét, de nem tudom, hogy meddig leszek még ennyire türelmes, mielőtt úgy döntenék, hogy kezem egészen másfelé kalandozna el.
Azt pedig végképp nem hiszem, hogy lenne olyan dolog, amire nemet mondanék.
- Mindig úgy lesz, ahogy akarom? - Persze én már megint ott tartok, hogy pattanjunk fel és gyerünk vissza a lakásra, de tudatában vagyok azzal, hogy még egy hely vár ránk, mielőtt még ott tartanánk, hogy még közelebbről megismerhessük egymást.
- Most valahogy nem tudok hinni neked. - Egyre inkább zavarba jövök, már csak attól is, hogy Ryan számára is nyilvánvaló, hogy mennyire zavarban érzem magam. Szinte érzem, hogy fejem legalább száz fokosra hevül lányos zavaromban. Inkább eszek még egy falatot a tortából, és megpróbálok arra koncentrálni, hogy mennyire finom, mint sem, hogy még jobban elpiruljak.
- De még mielőtt bármibe is bele vágnék, úgy nem olyan típus vagy, aki még a bosszút is megbosszulja? - Nem akarok valami eget rengető dologgal bosszút állni, inkább nem is bosszú lesz, hanem Nina féle módszer, de majd meglássa. Nem szándékozok bele menni egy olyan adok-kapok háborúba, mert akkor inkább meg sem valósítom terveimet.

Tárgy: Re: Cukrászda 01.10.12 16:23

- Annyira rosszul megy? - Kérdezek vissza nevetve, de mindketten tudjuk, hogy ilyesmiről szó sincs. én tiszteletben tartom mások magánéletét és megvan nekem a magam baja, nemhogy még a másokéban kutakodjak. Majd ha ha Nina úgy gondolja, hogy valamiről feltétlenül tudnom kell vagy csak valamit elszeretne mondani nekem, megosztani velem hát tudja hol talál és én bármikor nagyon szívesen meghallgatom, ezen már ne múljon semmi - hogy nem hallgattam meg vagy nem figyeltem kellőképpen oda rá -. Azt viszont nagyon rosszul venném, hogy kiderülne, hogy valamit nem veszek észre pedig ott van a szemem előtt. Nem akarom, hogy azt higgye, hogy nem figyelek rá eléggé vagy nem érdekel eléggé ahhoz, hogy odafigyeljek arra amit mond vagy amit épp nem mond, mert nem kell kimondani.
- Ameddig az nekem is kedvez nem látom akadályát. - persze tudjuk, hogy bármelyik pillanatban elénk gördülhet egy, de legyünk derűlátóak. Ő is tisztában van azzal - remélhetőleg -, hogy ezt sajnos nem ígérhetem meg neki, mert ha netalán nem tudnám magam tartani az ígéretemhez - már pedig ez előbb vagy utóbb, de egész biztosan bekövetkezik - nem szeretném megbántani, mert avval magamat is bántanám.
- Remélem, hogy ez csak pillanatnyi és akkor meg tudom bocsátani. - Tudom, még nincs oka hinni nekem vagy megbízni bennem, de az ellenkezőjére sem, szóval még bármi megtörténhet. csak remélni tudom, hogy elnyerem majd egyszer a feltétlen bizalmát.
- Ezt csak egyféleképpen derítheted ki... - Mivel nem szeretném bővebben kifejteni álláspontomat - legalább is még nem - jó magam is követem Nina taktikáját és egy újabb kis szeletet eszem a tortából.

Tárgy: Re: Cukrászda 02.10.12 11:06

Csak mosolyogni tudok, óvatosan megrázom fejemet, de szavakkal is a tudtára szeretném adni, ezért megszólalok.
- Nem, sőt inkább eddig jól megy. - Bármit elmondanék neki, csak kérdeznie kell. Igaz vannak olyan dolgok, amikről nem szívesen beszélek, főleg úgy, hogy még nagyon friss, ami közöttünk van. Elvégre azt sem tudom, hogy mi is a helyzet... elcsattant már pár csók, de még is ez az első úgymond randink. Nem mondanám magam hívő léleknek, de most képes lennék még imádkozni is azért, hogy a mai esténk jól süljön el. Eddig egészen szépen haladunk, de semmit sem akarok elkiabálni, elvégre még olyan hosszú az este. Egy pillanat alatt minden megváltozhat.
- Hm, majd igyekszek, hogy az akaratom neked is kedvezzen. - Újfent mosoly jelenik meg arcomon, ahogy tájékoztatom véleményemről. Nem mondanám magam nagyravágyónak, de most még is annyi mindent akarok, de azt hiszem, hogy Ryan nem ellenezné, sőt mi több támogatná is.
- Nem is lennél rám képes haragudni. - Csillogó szemekkel szólalok meg, miközben erősen reménykedek abban, hogy tényleg nem lenne rám képes haragudni, de lehet, hogy ez a kijelentésem túl nagyképűre sikeredett. Még nem tudom, hogy hol vannak a határok, ezért is próbálom feszegetni őket.
- Ha nem tévedek úgy, hogy kipróbálom, ugye? - Ami azt illeti, már körvonalazódott elmémben a bosszú tervem, még csak a megfelelő idő és hely kell arra, hogy véghez vigyem.
- Még nem is mondtad, hogy eltaláltam-e az ízlésedet. Legalább ízlik? - Gondolok most a torta szeletre, elvégre nem fintorodott el, ahogy megkóstolta, ezért gondolom nem lőttem túl nagy bakot ezzel a választással.

Tárgy: Re: Cukrászda 06.10.12 18:38

- És az jó? - Nem tudom mennyire kíván közel engedni magához és, hogy mit enged meg tudni magáról és mit nem. Épp ezért nem tudom, hogy jó úton haladok-e. Véleményem szerint nem vagyok az a faggatózó és állandóan kérdezősködő a barátnője nyakán csüngő típus. Én annyit akarok tudni róla amennyit ő megszeretne ősztani velem és ha majd valami nem tetszik tudom mit kell tennem. Szeretnék minél többet meg tudni róla és tényleg megismerni, de nem bármi áron. Én azt akarom, hogy ne legyen oka panaszra és ne érezze kényszernek a dolgot. Ha szerinte mégis túl sokat kérdezek akkor visszaveszek a tempóból, de kérdések nélkül nem könnyű válaszokat kapni.
- Véleményem szerint nem lesz nehéz dolgod. - Csak szeressen - engem és ne csak valamit amit az enyém - és legyen hozzá őszinte. Azt hiszem más nem is kell. Nem mindig könnyű de megéri úgy hiszem. A titkolózásból nem sok jó dolog tud megvalósulni. Titkokra labilis alapokra nem lehet építkezni mert bármelyik pillanatban hirtelenjében mindenek vége szakadhat és a kártyavár összedől.
- Bízzunk benne. - Amilyen gyorsan ki ül a mosoly az arcomra olyan gyorsan el is tűnik, de a szemkontaktus nem szakítom félbe. Mindketten tudjuk, hogy vannak dolgok amiket jobb komolyan venni már az elején.
Egy dolog van ami nagyon nehezen megy számomra és az a felejtés. Nem vagyok az a könnyű haragú csupán csak az emberek mindig rá hibáznak, hogy hogyan is lehet a maximális hatást kifejteni. Az ember mindig oda üt ahol a legjobban fáj. Mindig a leggyengébb pontodat célozzák meg.
- Valahogy úgy. - Ha már nem hajlandó elmondani kénytelen lesz szemléltetni.
Tekintetem akaratlanul is azokra a hívogató ajkakra terelődik és ez úttal engedni fogok a csábításnak. Mit sem sejtetően közelebb hajolok hozzá, hogy megcsókoljam. Mint mondtam szavak nélkül is közölhetünk valamit csak úgy nehezebb és annyival édesebb ez most a csokitortának köszönhetően. Finoman végighaladok ajka körvonalán miközben szaggatottan suttogni kezdek. - Oh, nagyon is, édes.

Tárgy: Re: Cukrászda 13.10.12 23:43

Azt hiszem átragadt Ryanre a kíváncsiságom, mert egyre inkább több kérdéssel halmoz el, ami nem baj, mert ez csak is azt jelenti, hogy érdeklem annyira, hogy érdeklődjön felőlem, viszont azt már nem tudhatom, hogy a válaszaimmal együtt is mennyire fogok már neki tetszeni. Mert nem mindig adhatok olyan választ, amit mások elvárnának tőlem. Eddig mindig mindenkinek meg kellett felelnem, most csak magamnak szeretnék, és ha Ryan nem fogad el ilyennek, amilyen vagyok, akkor nem sok értelme van annak, hogy együtt legyünk.
- Határozottan jónak mondanám. - Kis hezitálás után végül csak rávágom válaszomat. Addig semmi baj sem lesz, ameddig csak sejti, hogy mire gondolok, de ha ténylegesen a fejembe tudna látni, akkor sok okunk lenne a veszekedésekre.
- Hm, ha már itt tartunk, akkor elárulom, hogy szerintem neked pedig igen is, hogy nehéz dolgod lesz velem. - Nem mondhassa, hogy nem figyelmeztettem előre. Egy Lemmer nő mindig is gondot jelentett a férfiak számára, ha ismerné a családomat és a női tagjait, akkor talán már rég hanyatt homlok menekülne előlem.
- Én bízok benne. - Hirtelen csak egy ok jut eszembe, ami miatt komolyan képes lenne rám haragudni. Mindent el szeretnék neki mondani, csak nem itt és nem most. Se a hely sem pedig az idő nem alkalmas rá. Még túl korainak tartom a dolgot, csak aztán nehogy késő legyen.
- Sok mindent próbálnék ki, de nem hiszem, hogy a bosszúval kezdeném. - Pajzán mosolyom jelenik meg még mindig kissé piros pozsgás arcomon. Valahogy még magamat is meglepem azzal, hogy egy cukrászdában is csak a szexen jár az agyam. De talán ezzel nem vagyok egyedül. Meglepett a csókkal nagyon is, de meglehetősen a tetszésemre van az efféle meglepetés. Lágyan csókolok vissza, becsukott szemmel átadva magam az érzésnek.
- Imádom az édes dolgokat. - Ajkai közé suttogom, még mindig csókolva. Az sem érdekel, ha mások netán néznének minket, mert ez a pillanat egyszerűen csodálatos az érzésről nem is beszélve.

Tárgy: Re: Cukrászda 18.10.12 18:23

- Akkor ez azt jelenti, hogy nem kell fel hagynom vele? - Nem is értem minek is tettem fel ezt a kért, de hát már vissza szívni nem tudom. Azt azért még el mondhattam volna és talán majd el is fogom, hogy akár mennyire is jól megy, működik ez a dolog mégis csak annyival jobban venni ki magát ha tőle, az ő szájából csengenének a szavak nem pedig a fejéből kellene ki olvasnom vagy vagy alapon. Két lehetséges okot tudok fel hozni: vagy nincs titkolni valója - ami jó... azt hiszem - vagy nagyon is sok van - amiről már nem tudom, hogy jó-e és nem hiszek semmit amíg a tudtomra nem jut, hogy miről is van szó - és kezdi feszélyezni, hogy idővel egyre közelebb és közelebb kerülünk... egymáshoz is és nem csak az igazsághoz. Ami látszólag nem zavarja, de az igazságtól mindig mindenki tart.
- Már az első pillanattól fogva tudom. - Legbelül szinte már hallom is a még ki nem ejtett szavakat a még fel nem tett kérdést...
És igen, már az leső pillanatban tudtam, hogy nem akkor először és utoljára lássuk egymást és ennek semmi köze ahhoz az aprósághoz, hogy egy emelet választ el kettőnket. Mert attól véleményem szerint még tudnánk kerülni egymást ha arról volna szó.
- Azért még ne kerítsünk rá sort, rendben? - Ráérünk még meg tudni, vagy nem? Átlag szerint se időm, se hangulatom, se kedvem, se idegem veszekedni. A száraz tényeket nem csak üvöltözve lehet napvilágra hozni vagy a másik szeme elé tárni. És általában ilyenkor nem kell sok, hogy kiakadjak, amit neki nem kellene látnia, mert akkor egy igéző szempár és egy csinos fehérnemű nem lesz elég.
- Nem, nem a bosszúval kezdenéd. - Sokat mondóan elmosolyodom. Azt hiszem ez az a pillanat, amikor nagyon is egyre gondolunk.
- Azt teszem. - Mosolygok bele a csókba majd még egyet lopok tőle aztán elhajolok, hogy ne legyünk a ma esti látványosság tárgya. De... Ó, épp azt csináltam! Imádtam valami nagyon édes dolgot! De végül be kell érnem a tányéromon heverő csokitortával. Ez annyira nem fair!

Tárgy: Re: Cukrászda 21.10.12 8:44

Sejtelmes mosolyra húzódnak ajkaim, szempárom pedig felcsillan, azt hiszem kicsit elkalandoztam gondolataimban, vagyis inkább kérdését kétértelműen fogtam fel. Mert való igaz, hogy nem szeretném, hogy ezzel felhagyjon, de viszont biztosra veszem, hogy egy egészen más szituációban sem szeretném, hogy a dolgokat félbe hagyná. Elképesztő, hogy mennyire piszkos lesz a fantáziám, már csak attól, ha a közelemben van.
- Igen, azt jelenti. - Bólintok egyet, hogy hitelesebbnek tűnjek, aminek következtében kiengedett hajam, mint ha életre kelne, ezért szabad kezemmel buzgón igazítani kezdem, hogy még véletlenül se lógjon a szemembe, hiszen akkor nem láthatnám ezt a tökéletes férfit teljes valójában. Már az első találkozáskor sejteni véltem, hogy kockás hasa van, pedig csak a másodiknál bizonyosodtak be sejtéseim. Be kell, hogy valljam, egyszerűen gyengéim azok a férfiak akiknek ilyen kockás a hasuk, mint Ryannek, nem is beszélve arról a férfias sármáról, amivel egyszerűen levett a lábamról már most.
- Nem inkább azt akartad mondani, hogy azóta mióta rám rontottál, miközben azzal voltam elfoglalva, hogy valamit felkapjak magamra? - Pimasz mosolyom kiül arcomra, ahogy emlékeztetem, hogy az első találkozásuknál bizony kopogás nélkül jött be a hálószobámba, ahol nem túl sok ruhában láthatott.
- Rendben. - Szelíden elmosolyodok, egyszerűen úgy érzem, hogy most muszáj vele egyet értenem, mert még a végén hamarabb sor kerülhet az első veszekedésünkre, mint gondoltuk volna. Veszekedni pedig nem szeretnék vele, inkább egy esélyt akarok adni magunknak, hát ha nem volt véletlen, hogy össze hozott minket a sors, vagy inkább az a macska, aki beszökött hozzám?
- Esetleg elárulod, hogy mi jár a fejedben? - Nagyon remélem, hogy ugyan az, ami az enyémben, mert abból a mosolyból, ahogyan rám mosolyog, már csak arra tudok gondolni. Vagy csak megzavarodtam Ryan mellett, mint mágnes mellett az iránytű.
- Egyel több dologgal bővült az a lista, amiket imádok. - Ezzel is arra célzok, hogy mennyire imádom édes csókja ízét. Egyelőre erős túlzás lenne azt mondanom, hogy jobban szeretem élvezni csókjait, mint az édességet, tekintve, hogy mennyire édes szájú vagyok, de nem tartom lehetetlennek, hogy egyszer Ryan lesz az első helyen a nem is annyira távoli jövőben.

Tárgy: Re: Cukrászda 27.10.12 17:48

- Jól van. - Sokat sejtető mosoly jelenik meg a képemen. Azért ezt még ő sem gondolhatta teljesen komolyan, de azt hiszem érteném a lényeget. Ez persze nem azt fogja jelenteni, hogy egy valóságos kérdőívet nyomok majd a kezébe és még ő meg tesz egy lépész addig én kettővel előtte járok majd. Azzal csak mindent tönkre tennénk. Mint mindennek ennek is meg van a maga varázsa csak hagyni kell kimutatkozni. Szeretnék meg bízni benne és még azt is ha ő járna mindig előttem egy lépéssel és meg előzne bizonyos nem kívánatos kérdésekben.
- Nem azt akartam mondani, hogy attól a perctől mikor ajtót nyitottál nekem egy szál köntösben és megkérdezted, hogy együtt töltöttük-e az elmúlt éjszakát... - Fülig érő szájjal közlöm vele mind ezt... és akkor az még kimaradt, hogy kénytelen voltam kávét főzni neki és honnan a fenéből kellett volna tudnom, hogy mennyire édes szájú ha egyszer biztosra tudom, hogy külön éjszakáztunk.
- Az ami a tiédben csak egy másik felvonásban, gondolom... Egyébként meg te vagy az ötletgazda, szóval? Azt nem neked kellene megtenned. Ami engem illet hölgyeké az elsőbbség. - Még soha senkivel sem beszéltem ennyire nyíltan, komolyan és őszintén... érzelmekkel teli. Mintha ez volna a világ legtermészetesebb dolga.
Ami pedig Nina-t illeti. Ő számomra nem csak egy hölgy.... Jelen pillanatban úgy érzem, hogy ő az én mindenem.
- Bővült? Szóval már konkurenciám is van? - Hát ez gyorsan ment, de megígértem neki... A körülmények pedig nem számítanak. Épp annyira őszinte volt mintha csak most mondtam volna mind azt neki.

Tárgy: Re: Cukrászda 27.10.12 18:33

Ennyire gyorsan még soha senki iránt sem voltam képes ennyire gyengéd érzelmi szálakat érezni, de Ryan valamiért már az első pillanatban bele lopta magát a szívemben, még akkor is ha nem volt túl jó a megismerkedésünk pillanata. De vissza gondolva nagyon is vicces volt az egész, sőt talán még zavarba ejtő is, de mára már egyáltalán nem bánom, hogy úgy alakultak a dolgok, mert akkor talán nem tartanánk itt, ahol most vagyunk. Nagyon úgy fest, hogy most nosztalgiázunk, mert ahogy meghallom kérdését, úgy úzodnak mosolyra ajkaim.
- Ezt az apró kis részletet majdnem elfelejtettem. De azért valld be, hogy szívesen mondtál volna arra a kérdésemre igent. - Még mindig vigyorgok, ahogy provokálom? Nem ez még nem provokálás, inkább csak kíváncsiságnak mondanám. Ryan első nézésre is egy főnyeremény, de már úgy biztosra veszem, hogy az, hogy sikerült jobban megismernem, ezért is örülök, hogy vártam azzal a dologgal, legalább így már nem bánnám meg, ha kettőnk között lenne bármi is.
- Ha nem lenne baj, inkább megmutatnám, hogy mi jár a fejemben, persze nem most, majd ha eljön az ideje. - Mondhattam volna akár úgy is, ha kettesben leszünk, de ebből hamar rájött volna, hogy mit is tervezek vele, de ha már szerinte egyre gondolunk, akkor biztosan sejtheti, hogy mit is akarnék művelni.
- Még szép, hogy van konkurenciád, túl könnyű dolgod lenne, ha nem lenne. - Most csak arról a konkurenciáról van szó, amiket imádok az pedig az edésség és a zene, de arról még egyáltalán nem esett szó, hogy mekkora konkurenciája lesz majd a hímnemű egyedek részéről.
- Nem akarlak sürgetni, de már annyira kíváncsi vagyok arra a helyre, amit te szeretnél nekem megmutatni. - Úgy hiszem, hogy ezzel a cukrászdával nem tettem magasra a mércét, de annyira érdekel, hogy milyen helyre akarna vele menni. Már csak azért is, mert remélem, hogy így közelebb kerülhetek hozzá, ha tudok róla pár apró dolgot, akiknek később sok jelentőségük is lehet.

Tárgy: Re: Cukrászda 30.10.12 16:32

- Való igaz. Na és te emlékszel még rá, hogy mi volt a válasz? - Ezt már akkor is tudtam és bárcsak igent mondhattam volna, de valljuk be azt is elég furcsán vette volna ki magát, hogy elméletileg együtt töltöttük az éjszakát mégis külön ágyban ébredtünk. Ehhez viszont már nem tűnt kellőképpen másnaposnak és kicsikét erős kezdés lett volna és szinte biztos, hogy mostanra akár el is áshattam volna magam az esélyeimmel együtt. De már akkor is bizakodó voltam ha még emlékszik rá miképpen hangzott el a válaszom. Akkor még csak remélhettem, hogy erőfeszítéseim nem hiábavalók, de csak a saját önérzetemre támaszkodhattam ami olykor igen sérülékeny. De immár tudom, hogy van mire ilyen bizakodónak lenne hiszen a vonzalom nagyon is kölcsönös és ennek fejében bármelyik reggel hajlandó vagyok neki kávét főzni vagy akár kávéval ébreszteni... várni, hogy felébredjen. Akár köntösben akár anélkül... Kócosan, morcosan, rossz kedvűen. Én azért leszek, hogy bearanyozzam a minden napját.
- Na és az nálad mikor szokott bekövetkezni? - Szerintem már mindkettőnknek tiszta - nagyon is tiszta - a kép és most csak kerülgetjük egymás nem tudom miért vagy, hogy miért jó ez?! De nem szeretném lerohanni és túlzásokba esni. Nekem tökéletesen megfelel egyelőre az a tempó, amit ő diktál. De láthatóan igen csal kezdünk egy húron pendülni és én ennek csak örülni tudok. Hogy miből gondolom? Egyetlen egyszer nem utasította vissza a közeledésemet és az ő jóvoltából sétáltunk kéz a kézben. Jó volna már megfeledkezni a történtekről és csak a jelenre koncentrálni. Talán jobb volna úgy tenni mintha az a kis botlás avagy félreértés meg sem történt volna, bár nem tudom miként reagálna minderre Nina. De én ezt megpróbálom valahova jó mélyre el ásni magamban és nem folytonosan tekintetbe venni és ismét ön magam lenni.
- Na és a konkurencia előrébb van mint én? - Annyit azért csak jogomban áll tudni, hogy hányadán is állunk és, hogy mennyire kellene belehúznom vagy épp mi az amit nem jól csinálok. De aligha hiszem, hogy az eddigi rövid ismeretségünk után van olyan dolog ami már is az számlámra róható fel.
- Én pedig felettébb kíváncsi vagyok arra, hogy miként fogsz rá reagálni és, hogy mennyire nyeri el majd a tetszésedet. - Őszintén remélem, hogy még nem járt ott ahova én most el szeretném őt vinni, de ha mégis ez most mindenképp más lesz... Mert velem lesz én szeretnék neki valami újat mutatni. Valami káprázatosat mégis igazit.
- Annyit azért el árulhatok, hogy egy nem szokványos hétköznapi helyre megyünk ahol jól át kell gondolni, hogy miben is hiszel és jól meg fontolni, hogy te mit cselekednél. - Elejét vettem kíváncsiságának és megosztottam vele egy apró de annál lényegesebb részletet.

Tárgy: Re: Cukrászda 01.11.12 10:07

Kérdésére megerőltetem magam, valami rémlik arról a reggelről, de nem kicsit voltam másnapos aznap, szóval meglehet, hogy tévesek az emlékeim, vagy éppenséggel hiányosak.
- Valami olyasmit mondtál, hogy nem, mert nem Lisa vagyok és nincs macskám. Jól emlékszek? - Gondolom igen, mert aztán megtaláltuk az ágyam alatt az említett nő macskáját, aki biztosan menekült elviselhetetlen gazdája elől, ha már egy emelettel arrébb, más ágya alatt bujkált. Jézusom még meg sem kérdeztem tőle, hogy ki az a Lisa és, hogy miért töltötte vele az éjszakát! De nincs pofám hirtelen ilyen kérdésekkel lesokkolni, még a végén azt hinné, hogy féltékeny vagyok, bár lenne is annak némi valóság alapja.
- Hm, nem tudom, de ha megtudom arról te fogsz legelőször tudomást szerezni. - Biztosan Ryan is érzi, azt amit én. Egyszerűen éreznie kell! Az első pillanattól kezdve szimpatikus volt számomra, aztán pedig nagy erővel, de ellent tudtam állni a csábításának, igaz piszkok nehéz volt, de még is sikerrel jártam, mondjuk rá. Akartam, hogy a csóknál több legyen köztünk, de még is szabotáltam saját magamat, mert nem akartam, hogy azt feltételezze rólam, hogy könnyűvérű lennék, miközben csak elcsavarta a fejemet, de azt nagyon.
- Egyelőre igen, de nem túl sok lemaradásod van. - Erősen remélem, hogy nem férfi konkurenciára gondol, hanem arra amire én. Betekintést nyert egy kicsit a világomba, ezért vagyunk itt a cukrászdában és tömjük magunkat tortával. Megeshet, hogy nem látszik az alakomon, de szenvedélyesen imádom az édességet, sőt van, mikor csokit csokival eszek, de még ennek ellenére se édes az életem, de bízok benne, hogy Ryan megédesíti.
- Gondolom majd ha ott leszünk a reakciómból mindent meg fogsz tudni, de egyre kíváncsibbá tettél. - Hirtelen minden lehetséges eshetőség végig futott a fejemben, de egyetlen egy helyet sem tudok, ahová Ryan társaságában jelennék meg. Mármint azt sem tudom, hogy milyen környezetben mozog, ezért azt sem tudhatom, hogy hová fog invitálni, de azt tudom, hogy már nagyon sikerült felkeltenie a figyelmemet. Hatalmas szemekkel meredtem rá, miközben elárult pár információ morzsát. Na jó, most már végképp nem sejtek semmit.
- Ryan, ez nem ér, egyre kíváncsibb leszek, na meg ijedt, ha ilyeneket mondasz. - Próbálok gondolkozni, újból és újból lepergetni, amit mondott, de a rózsaszín köd az elmémen nem enged gondolkozni.
- Akkor indulhatunk? Felettébb felkeltetted a kíváncsiságomat. - A tortát kivégeztem, akkor már itt semmi keresnivalóm sincs, még a végén rávetném magam a minyonokra, ha nem távozunk.

Tárgy: Re: Cukrászda 03.11.12 21:18

- Igen, éppen amire nem volna olyan fontos tökéletesen. - Jegyzem meg egy fanyar mosollyal a képemen. Hát nem pont erre gondoltam, de való igaz, hogy ezek a szavak is elhangzottak. A szórend és a szóhasználat lényegtelen. De más is elhangzott azon a reggelen ha jól emlékszem már pedig akkor nem volt hangulatom inni. Főbe tudtam volna lőni magam abban a pillanatban mikor ténylegesen megjelent. Nem, már akkor kellett volna amikor megcsörrent a telefon és megpillantottam a hívót. Ki is nyomhattam volna, de ő soha sem volt az a beletörődöm, feladom típus. Ezért is volt vele olyan nehéz megértetni, hogy vége és nincs tovább. Mi ott és akkor befejeztük. De kanyarodjunk csak vissza a témához. Ha minden igaz az is elhangzott az én részemről legalább is, hogy még bármi megtörténhet. Talán nagyképűség, de már akkor tudtam, hogy meg is fog történni idővel és még mindig tudom, sőt most már érzem is.
- Meg sem kérdezed ki volt Lisa? - Ismervén kíváncsi természetté már biztosan körvonalazódott benne ez a gondolat csak épp meglehet nem merte volna fel tenni mint kérdést. Úgy érezheti nincs semmi köze hozzá, de ha szóvá teszi onnan már lesz köze hozzá.
- Most azt szeretnéd el érni, hogy legalább annyira kíváncsi legyek mint te? - Aljas kis módszer, de simán el tudnám képzelni róla és a végén készségesen meg is bocsátanám neki. Valahol talán jogos ez az egész, nem tudom. De ha végül kiderül, hogy mégsem volt az kamatostól követelni fogom a kárpótlást és ő megfogja adni nekem, tudom.
- El árulnád nekem, hogy miben kellene növelnem a teljesítményemet a siker érdekében? - Nem venném száz százalékra, hogy erre kielégítő választ kapok majd, de próba szerencse... és ha megint csak egyre gondolnánk akkor a siker garantálva... és a legkevésbé sincs miért aggódnom.
- Majd igyekszem tartani a szintet a kíváncsiságoddal. - Hát ez nem lesz könnyű azt már most látom és tudom és eddig is sejtettem. Mérhetetlenül kíváncsi természet akár csak egy aranyos kislány... teli kérdésekkel. Csak, hogy én már nem tudom rá úgy tekinteni mint egy kislány inkább mint egy aranyos nagylány. Így sokkal jobban tetszik.
- Ne viccelj már, hiszen nem leszel egyedül. - Végtére is az attól függ honnan nézzük. De nem, nem hagynám magára. Pláne ha látom rajta, hogy tart valamitől. Mert ezek a szemek akaratlanul is elárulhatják magukat.
- Igen csak egy pillanat. - Felkelek az asztaltó,, hogy levadásszam a felszolgálóhölgyikét, hogy kifizessem a sütit és némi extrával is el láttam... mondjuk úgy a sikerre. Majd visszasétáltam Ninahoz és ez úttal én voltam az aki a kezét nyújtotta felé.

Tárgy: Re: Cukrászda