Amikor meghallod a nevet: Las Vegas, mi jut először eszedbe? Kaszinók? Féktelen bulik? Black jack? Roulette? A lehetőségek tárháza végtelen, a kaszinók sora gazdagokat dönt mocsokba... Azonban egy valamire senki sem gondol. Miután a kaszinóban megszeded magad zöldhasúval, nem árt vigyázni a haza úton; Las Vegas sem másabb, mint a többi város. Vannak rosszfiúk és rosszlányok is, akik képesek bárkivel végezni, ha úgy tartja kedvük. Vannak drogosok és más szenvedélybetegek, akik képesek ölni is azért, hogy megkapják a napi adagjukat. Táncosnők és krupiék, akik egy szempillantás alatt elveszik mindenedet. Prostituáltak és maffiózók, akiknek már, ha csak a nevét tudod, már veszélyben vagy. Mi a közös bennük? Egy rossz mozdulat, egy alaposan át nem gondolt lépés, és máris a börtönben találják magukat, ahonnan megszökni, még senkinek sem sikerült...
Jó tudni, hogy van ami nem változik. Én sem változom, ahogy a nők sem. Ez mindig is ilyen jól ment. Bár tizenöt évvel ezelőtt azért voltak kétségeim a sikert illetően, de mostanra már egészen rutinosan megy hogyan lehet egy vonzó csinos hölgyet levenni a lábáról viszonylag rövid idő alatt mégis látványosan. Most következik az a rész, hogy észre sem vettelek, de azért olykor - szinte minden ötödik másodpercben - felpillantok a kijelzőről, mert nem akarlak szem elől téveszteni. Többek között ezért is rendeltem egyből két kör tequilát. Egy nőnek mindig felkelti az érdeklődését, hogy vajon kié lehet a másik pohárral, vajon kinek rendelte? Nos, mondhatni, hogy egyre gondolunk. A női megérzésekről alkotott nézeteim eléggé sekélyesen, de ha most azt gondolja, hogy esetleg talán neki lesz az a másik pohár, akkor jól gondolja. Én pedig kivételesen megpróbálok bízni abban, hogy továbbra is befognak válni a megérzései méghozzá pozitív irányba és nem csak az itallal kapcsolatosan. Mondjuk akkor már engem is érdekelne, hogy milyen viszonyt ápol az alkohollal. De azt azért kétlem, hogy jobban bírná. Sehogy sem festenénk jól, ha az este végére spiccesebb lenne nálam. Egy nőnek egyébként sem áll jól, különösen ezekben az életveszélyes cipőkben botladozni. Rövidebben nem akarom leitatni... - Michael... Csak Michael. Te pedig? - Miközben kérdezősködöm - érdeklődöm egy kicsit -, méghozzá nem is pofátlanul - mert azon már túl vagyunk, de számítani lehet rá, hogy végérvényesen, ha már kezdetben is ennyire jól bevált, akkor előfordulhat, hogy még alkalmazni fogom - koccintottunk majd mindketten felhajtottuk a kis pohár tartalmát. Érdekfeszítő volt nézni, ahogy nő létére még csak pofákat sem vágott hozzá. Azért volt ott egy aprócska fintor, de semmi több. - Hát hogyne... Csak rád vártam. - Na meg persze arra, hogy megkapjam a zöld jelzést, hogy most már szabad a pálya. Többek között, hogy nem fog pillanatokon, perceken belül ideállítani valami nehézfiú, tökös gyerek és nem fogja megkísérelni kiverni belőlem a szuszt is, mert ránéztem a barátnőjére. De remélhetőleg ennél azért jobb ízlése van. Sőt, ez egészen biztos, hiszen elfogadta a felkérésemet. Ami már azért is nagy szó, mert az utóbbi időben valahogy senki sem tudott ennyire tetszeni. Szóval van abban valami, hogy csak rá vártam. Nem is képzeli mennyire. Nem, most nem az jön, hogy bevallom igazából nem is tudok táncolni, csak valahogy elszerettem volna érni, hogy a közelében lehessek. Mert történetesen tudok táncolni, vele pedig már most is szeretek táncolni pedig még csak most fogtam meg a kezét, hogy elinduljunk a tömegbe. Most biztosan nem fogom elveszíteni. Fogalmam sincs meddig lehet bírni - tartani - egy ilyen magassarkúban a tempót, de kipróbáljuk. Valószínűleg nem olyan sok ideig és előbb-utóbb vagy lassítanunk kell vagy leakar majd ülni. De addig is amint megálltunk egy helyben felvéve a zene ritmusát lendületesen megpörgettem. Mintha valami olyasmit említettem volna, hogy tudom hogy kell elszédíteni egy nőt? Igen, meglehet. Ez lenne a legegyszerűbb módja, de a másik sem sokkal bonyolultabb.
do you know who i am?
Vendég
Vendég
Tárgy: Re: Club Allure 18.12.13 14:35
Michael és Nataliya
Love is like a sin, my love For the ones that feel it the most Look at her with her eyes like a flame She will love you like a fly will never love you again
HA VALAKI MEGPRÓBÁLNA jellemezni, valószínűleg két szót használna rám: megállíthatatlan és munkamániás. Ennyivel be is lehetne fejezni a rólam szóló ismertetőt, és nem azért, mert csupán ennyiből állnék, hanem azért, mert többnyire mindössze ennyit mutatok a külvilág felé. Lauren azzal az indokkal is rángatott el ide, hogy az utóbbi másfél évben csak kétszer voltam szórakozni – egyszer a születésnapomon és egyszer Szilveszterkor. Nos, talán tényleg igaza van, és nem ártana időként több pihenést adnom magamnak, de ő is jól tudja, hogy miért teszem azt, amit. Képtelen vagyok nem gondolni arra, hogy valahol odakint, szabadon mászkál az, aki elvette édesapám életét. Néha én is azt kívánom, bárcsak lenne valami – vagy valaki – ami képes lenne elvonni a figyelmemet a munkától, elragadni a múlttól és a jelenben tartani egy pillanatig, de mivel egyelőre a legfontosabb dolog az életemben a hivatásom, azt hiszem, egyértelmű, hogy miért nem tudok mással is foglalkozni. Az ok, amiért igennel válaszoltam a kék szemű férfi kérdésére az, hogy – nem tudom, miért – de valószínűségét láttam annak, hogy képes lenne egy kis időre elvonni a figyelmemet a magán problémáimtól. Azt mondják, jó emberismerő vagyok, és bár pontosan nem tudnám megmondani, hogy mit láttam azokban az íriszekben, de az a valami megfogott. Talán azért, mert ismerősnek tűnt, esetleg azért, mert megtetszett, nem tudom… a lényeg, hogy magával ragadt. - Natalya – válaszolok a visszapasszolt kérdésnek, miközben halvány mosolyt eresztek Michaelra. – De szólíts csak Nayanak. Az eszemet sem tudom, hogy mikor kaptam ezt a becenevet. Nem egyszer mondták már, hogy elég szokatlan, hogy a keresztnevemnek ezt a formáját használják, hisz nem annyira elterjedt, mint a Nati, Natali, esetleg Lya. Viszont én szeretem – ami becsületre méltó, azt hiszem, ugyanis sokan nem elégedettek a neveikkel – és a világért nem változtatnám meg. Egyrészt azért, mert tetszik, hogy különleges, másrészt azért, mert édesapám választotta. A válaszán halkan felnevetek, majd egy pillanatra elgondolkozom azon, hagyjam e, hogy bevezessen a tömegbe, vagy induljak el magamtól. Végül az utóbbi mellett döntök, mert nem szeretnék egy olyan ember szerepében díszelegni előtte, aki igen is hisz a nők és férfiak közti különbségben. Például butaságnak tartom a hiedelmet, miszerint az erősebb nem tagjainak kell fizetniük, ha meghívnak egy-egy lányt radizni. Vagy azt, hogy egy férfinek tilos sírni. Ezek mind olyan dolgok, amiket a társadalom nevelt belénk. Amint a táncoló embersereg irányába indulunk, azon kezdek el kattogni, hogy vajon mit illik ilyenkor tenni – mihelyt megállunk az emberáradat közepén, lépjek közelebb hozzá és karoljam át? - azonban, amikor a vonagló alakok teljesen körbevesznek minket, Michael váratlanul megpörget. Mivel a mozdulat váratlanul ér, a lendülettől véletlenül hozzásimulok. Tenyerem a mellkasára tapad – ami jóval erősebb és izmosabb, mint a ruhája láttatni enged - az íriszeim pedig az övébe fúródnak. Egy másodpercre elidőzök a kékjein, majd amikor rájövök arra, hogy szemérmetlenül bámulom, megszakítom a szemkontaktust, és elmosolyodom. Felveszem a zene ritmusát, a tenyerem pedig feljebb csúszik, egészen a nyakáig. Rég kerültem ilyen helyzetbe, tehát nem igazán tudom, hogy mit szokott két ismeretlen tánc közben csinálni… mármint a táncoláson kívül. Csak nézik egymást, esetleg beszélgetnek? Vagy talán az is elég, ha egymás testének válaszolnak?
Nos, a harmadik óta nem számolom már mennyi nővel akartam, próbáltam meg vigasztalódni, ami működött is egy ideig, mégsem eléggé sokáig ahhoz, hogy az emlékeim végleg feledésbe merüljenek és egy tényleg tiszta lappal léphessek tovább. Valahogy senkiben sem volt meg az a plusz, amit annyira kerestem, majd feladtam, ami megfogott volna... Így egy idő után ez már nem is érdekelt. Nem kikölteni szerettem volna az űrt, inkább csak valakit, aki képes elfeledtetni velem, hogy van és az majd önmagától megszűnik létezni, amikor már nem gondolok rá annyit. Bevallom ezért is rühellem különösen a szabad idő fogalmát, mert olyankor zavartalanul eszembe jutnak és kavarognak a fejemben olyan gondolatok, amik csak szeretnék kiűzni onnét, viszont nincs az a töménytelen alkohol mennyiség, ami erre képes lenne néhány napos időkorláton túl, a másnaposságról már nem is beszélve vagy amikor még harmad nap sem vagy teljesen tiszta, mégsem lett jobb. Benne viszont van valami attól eltekintve is, hogy álomszép, hogy ez a nő több mint tökéletes, ami több is volt mint elég ahhoz, hogy megkockáztassam a dolgot... Akkor Naya... Fogalmam sincs, hogyan fog végződni ez az este, hogy mi minden fog még lejátszódni, hogy milyen mennyiségű alkohol fog lecsúszni a torkomon, de komolyan egy filctollal fogom felírni ezt a nevet a karomra, amennyiben lehetőséget látok egy második alkalomra, bár nem jellemező rám, hogy ilyen feledékeny lennék. Ez persze attól is sokban függ, hogy mennyire kell fokozni a hangulatot, de bízom benne, hogy semennyire, hogy nagyon jól fogunk szórakozni, mert azt nem kell megmutatni hogyan kell, csak sodródni az árral... Pontosan azt is tettem és jó tudni, hogy megy ez még. Azonban amikor hozzám simult - így eléggé közel kerültünk egymáshoz - megtörténhet, hogy a szívverésem is kihagyott egy-két ütemet verni, ami nagyon régen esett meg velem és őszintén fogalmam sincs mire gondoltam, amikor a szemébe néztem. Sosem fogom megérteni, hogy ilyenkor mi látható egy nő szemében, igaz? Mert ki tudná azt megmagyarázni, hogy egy nő mit miért tesz, hogy amit a tekintetéből kiolvasunk az valóban, igaz? Minden esetre irigylésre méltó... - Megosztanád velem, hogyan lehetséges az, hogy nincs barátod? - Az okokat sorolhatnám meglehetősen sokáig. Ha esetleg tudni akarja, hogy miért, akkor meg is teszem, amitől a legtöbb nő a legtöbb esetben teljesen és totálisan zavarba jön, majd attól még inkább, hogy elpirultak. Ez a helyzet nagyon is fokozható egészen a rákvörös árnyalatig, de az már szemétség. De inkább csak megragadtam az alkalmat, hogy ilyen közel vagyunk egymáshoz és feltettem a kérdésemet, mert talán érdekel, mert bevallom egy kicsit kíváncsi is vagyok rá. Kezemet közben finoman végigvezetve az oldalán derekára csúsztattam, habár ennél közelebb egymáshoz már csak egyféleképp lehetnénk, de ha majd észreveszem, hogy feszélyezve érzi magát ettől a közelségtől, akkor hagyom, hogy elhúzódjon. Van az a helyzet, amikor kell egy kis tapintat.
do you know who i am?
Admin
Admin
Tárgy: Re: Club Allure 11.02.14 13:36
Szabad játéktér!
do you know who i am?
Vendég
Vendég
Tárgy: Re: Club Allure 17.02.14 1:19
Michael és Nataliya
Love is like a sin, my love For the ones that feel it the most Look at her with her eyes like a flame She will love you like a fly will never love you again
NEM TUDOM, HOGY az alkohol teszi e, de kezdem furán érezni magam. Félreértés ne essék, nem szédülök, illetve nincs hányingerem. Csupán szokatlanul jól érzem magam. Tini koromban a tömeg feszélyezet, ez az egyik ok, amiért nem igazán jártam el szórakozni a barátnőimmel. A másik dolog pedig, amit utálok a klubokban a részeg pasik, akik megpróbálják felszedni a lányokat, hogy aztán hazavihessék őket egy körre. De arra viszont sosem gondoltam, hogy akár élvezetes is lehet egy hímneművel megismerkedni és elbeszélgetni egy ilyen helyen. Eddig abban a tudatban éltem, hogy szórakozóhelyekre csupán olyan személyek járnak, akik képtelenek hosszútávra tervezni, és megállapodni egy társ mellett. Ezt a tézisemet eddig senkinek nem sikerült megtörnie, és ez a fő ok, amiért nem hiszek a banális, leginkább a filmvásznakon látható történekben: egy egészen átlagos lány egy szórakozó helyen találkozik azzal a férfival, akivel le tudná élni az egész életét. Én igen is a hűséges kapcsolatok híve vagyok, sőt! Számomra az őszinteség és a tettek többet jelentenek, mint mondjuk a szép ígéretek. Nem csak egy társra vágyom, aki meg tud becsülni, hanem szerelemre, mely lángra lobbant, felemészt, és olyan könnyűvé tesz, hogy néha azt hiszem, tudok repülni. Bármennyire is hihetetlen, eddig összesen egy komoly kapcsolatom volt, és mivel elég csúnya befejezéssel ért véget, azóta próbáltam ignorálni a szerelmet és kizárni azt az életemből. Azt hiszem, sosem fogom túltenni magam azon, hogy az ember, akit a világon a legjobban szerettem megcsalt a legnagyobb ellenségemmel. Rick jól tudta, hogy mennyire gyűlölöm Marcie-t, amiért pokollá tette a gimnáziumi éveimet csak azért, mert nem voltam szimpatikus neki, és mégis képes volt bedőlni neki és ágyba bújni vele. Sosem bocsátom meg neki, soha, soha, soha. Noha ma már könnyen beszélek a történtekről, ez az emlék mindig is fájó pont marad. Egyszerűen nem tudom elfogadni, hogy vannak emberek, akik sosem elégednek meg azzal, amit kapnak. És most nem azokra az esetekre gondolok, amikor a másik keveset nyújt, hisz akkor jogos az elégedetlenség… most arról beszélek, amikor valaki képtelen megbecsülni a rengeteg szeretet és tűrődést, amit nap mint nap kap. Kérdése váratlanul ér, és egy kicsit zavarba is jövök, hisz nem igen szoktam meg, hogy ilyesmit kérdeznek tőlem. Mosolyt erőltetek az arcomra, hisz egy pillanatra felkúszik a memóriám legmélyebb medréből az emlék, mely arról szól, hogy belépek Rick szobájában és rajtakapom, ahogy anyaszült meztelenül Marcie szintén ruhátlan testére simul a fehér lepődők rejteke alatt. - Nos, kedves Michael… - kezdek bele egy magyarázatba, miután közelebb hajolok hozzá, hogy jobban hallja, amit mondok. – Egyszer már óriásit csalódtam, és a nép mondását követve hagytam, hogy az idő begyógyítsa sebeimet. – fejezem be gondolatomat, és csak akkor pillantok kékes íriszeibe, amikor a mondatom végére érek. – Nem gondoltam volna, hogy ez ennyire időigényes folyamat. – folytatom, miközben megtartom a szemkontaktust. Amint észbe kapok és rájövök, hogy ismét elidőztem az igéző szivárványhártyákon, megszólalok annak érdekében, hogy ne álljon be köztünk a „kínos csend”. - Na és veled mi a helyzet? Mert… - hatásszünetet tartok, hisz kell egy kis bátorság ahhoz, hogy végigmondjam, amit gondolok. – ha nem sértődsz meg, egy kicsit nehezemre esik elhinni, hogy egyedülálló vagy. Idegesen az alsó ajkamba harapok, és remélem, hogy nem mondok olyat, amivel megbántom. Nem áll szándékomban, de azt is könnyebben hinném el, ha azt mondaná, hogy a haverjaival épp most ünneplik a legénybúcsúját, hiszen a héten az oltár előtt, a kiválasztottjával kimondják a boldogító igent, és ezzel egymáshoz kötik életüket. Érzem, ahogy kezei gyengéden a derekamra csúsznak, tekintetem lefelé, a mozgó karjai felé irányul, de a következő pillanatban vissza is tér az arcára. Karjaim továbbra is a vállain pihennek, és az sem zavar, amikor a maradék, parányi helyet is kiszorítjuk kettőnk között. Hisz itt és most minden szabad, nincs igazam?
ruha: itt! | zene: Do What U Want | megj.:bocsánat, amiért eltűntem... ismét<3
do you know who i am?
Michael Quenell
Tárgy: Re: Club Allure 25.02.14 11:38
Naya & Michael
- Könyörgöm, áruld el hogyan csináltad? - Én hosszú hónapok óta törekszem arra és reménykedem abban, hogy az idő majd begyógyítsa a sebeimet, de végül az alkohol hozta meg az enyhülést, de ez sajnálatos módon csak ideiglenes módszerként vehető számításba. Szóval, hiába is bíztam rá magam a fentiekre mégsem történt semmi. Nem véletlenül tartják úgy, hogy mi magunk nem teszünk azért, hogy jobb legyen mások sem fognak, tényleg nem. Én megpróbáltam. Az életem pedig most is épp olyan pocsék mint egy éve volt. Semmi változás leszámítva a májam egészségügyi állapotát, arról inkább nem szeretnék beszélni, mert lassan már nem ie lesz miről. A lényeg, hogy az idő semmit sem old meg, ahogy a sebeket sem gyógyítja be, csupán csak lefedi újabb emlékekkel, aminek következtében az ember megfeledkezik róla, egészen addig, amíg ismételten szembe nem találja magát a múltjával. Pocsék egy érzés... Nagyjából mintha csak egy kést döftek volna beléd, de amilyen szerencsés vagy, még csak el sem tudtak találni pontosan, úgy még jobban fáj. - Nem az, ha nem egyedül csinálod. - Jegeztem meg sokat sejtető mosollyal. Időigényes? Így is mondhatjuk. Időigényes, körülményes, fárasztó és értelmetlen... Önmagától nem múlik el, csak ha engeded. Szóval, most pontosan ezt szeretném tenni. Az előtt is volt életem, hogy felhúztam volna Emma ujjára a gyűrűt és nem panaszkodom pazarul megvoltam. Igaz, semmihez sem tudnám hasonlítani az érzés, amikor úgy éreztem minden elveszett, minden amiben értelmet láttam, ami jelentett valamit, fontos volt,,, Én is elvesztem. De aztán megtanultam megint önmagam lenni és jól ment. Nem kellene ezt most mind felhánytorgatni, de nem nekem volt annyi bőr a képemen, hogy felkeressem a volt menyasszonyomat, hogy bár megcsaltam a saját ágyunkban beláttam, hogy még mindig szeretem és visszaakarom kapni. - Ez egész hízelgő volt. Nos tudod, hajlamos vagyok olyan nőket szeretni, akik képtelenek a hűségre. Hihetetlen, nemde? - Én is alig tudtam elhinni, csakhogy kénytelen voltam. Biztosan megleptem, bár nem pontosan így szerettem volna, de hát ebben esetben mi ketten tudjuk a legjobban, hogy az élet nem kívánságok sorozata. Sosem voltam a tartós, hosszú kapcsolatok híve, kivéve ezt az egyet, mégsem mondható el rólam, hogy minden egye kis kalandom hangos véget ért volna, mert nem bírtam magammal és mindig valami újra vágytam, hogy kipróbálhassam. Bár meg kell mondjam arra sem igazán számítottam, hogy majd lesz az életemben valaki, aki megteszi mindezt helyettem, méghozzá olyasvalakivel, akiben megbíztam, közben pedig mindvégig a menyasszonyom után csorgott a nyála. Undorító féreg... - Mit gondolsz? A barátnőd meglesz még egy ideig egyedül? - Mert bevallom nem szívesen engedném most el, hogy ilyen közel kerültünk egymáshoz és pillanatnyilag kezdem jól érezni magam és ahogy elnézem neki sincs ellenére... Így nem maradt más választásom, minthogy önző fogok lenni és még nem adom vissza az ifjú hölgynek a barátnőjét.
do you know who i am?
Vendég
Vendég
Tárgy: Re: Club Allure 28.02.14 1:55
Michael és Nataliya
Love is like a sin, my love For the ones that feel it the most Look at her with her eyes like a flame She will love you like a fly will never love you again
- EGYETLEN EGY SZABAD percet sem hagytam magamnak, amiben azon töprenghettem, hogy mivel érdemeltem ki, hogy megbántsanak. Beletemetkeztem a munkámba, illetve… a lány, akivel ma este idejöttem végig mellettem állt – mosolyodom el, amikor eszembe jut, hogy Lauren Voltaire Candide című könyvéből idézett, miután tudomást szerzett a történtekről és meglátogatott: „A belső, titkos bánatok sokkal, de sokkal gyötrőbbek, mint a közös nyomorúságok.” Nem hagyta, hogy magamban tartsam a fájdalmat, végig kiállt mellettem és ott volt, amikor csak szükségem volt rá. Mi több, még akkor is, amikor nem. Nem csoda hát, hogy ő a legjobb barátnőm, valahogy mindig is ráérzett arra, ha támaszra szorultam. Anno, amikor teljesen összetörtem, képes lett volna nekimenni Marcienek, és porrá zúzni mind a 206-208 csontját, ha attól jobban érzem majd magam. Aranyos volt részéről, de sosem tudott enyhülést hozni, ha ugyanazt teszem azzal, aki megbántott. Csupán egyszer álltam bosszút és utána napokig rosszul éreztem magam, amiért egy pillanatra ugyanolyanná váltam, mint az ellenségem. Pedig azt hittem, hogy elégedett leszek, ha azt látom, hogy más is ugyanúgy szenved, mint én… nem így történt, sőt, a tettem még több keserűséggel töltött el. - Talán tapasztalatból mondod? – csúszik ki hirtelenül a kérdő mondat. Igazából nem szeretnék túl személyeset kérdezni, hisz ez mégis csak az első találkozásunk. Vannak határok, amiket nem lenne szabad megszegni, főleg azért nem, hogy ne okozzunk egymásnak kellemetlen perceket. – Illetve nem muszáj válaszolnod, ha nem szeretnél. Nem állt szándékomban indiszkrétnek lenni… – mosolyodom el, miközben lesütöm a tekintetemet. Az igazat megvallva tényleg érdekel, hogy ő hogyan is szokta túltenni magát a csalódásokon: könyveket olvas, alszik, túl sokat dolgozik – mint én – esetleg más lányok társaságát keresi? Persze nem fogok ragaszkodni ahhoz, hogy árulja el, ha nem szeretné, de ha az utolsó opciónak köszönhetően van itt ma este, azt hiszem, nem én vagyok a legmegfelelőbb személy a cél eléréséhez. Nem tartom valószínűnek, hogy képes lennék bárkivel is elfelejtetni valakit, hisz ahhoz jobbnak kell lennem nála, és az igazság az, hogy nem tartom többnek magam az átlagos embereknél. A sors fura fintora, hogy ma este pont egy olyan emberrel találkoztam, aki jól – talán még nálam is jobban – tudja, hogy milyen, ha valaki becsapottnak érzi magát. Amikor burkoltan elmondja, hogy rengeteg csalódásban volt része, hirtelenül bátorító, amolyan „mindenki hibázhat” mosollyal szeretném megnyugtatni, viszont ugyanakkor megindul bennem a fájdalmas emlékek áramlása, így végül arcizmaim együttérző, kicsit talán kínos mosolyba rendeződnek. Nos, úgy vélem, empatikus ember vagyok, ugyanis gyakran megpróbálom beleképzelni magam a másik szituációjában, és ha azt mondom, hogy együtt érzek valakivel, akkor az úgy is van. A szóban forgó helyzet pedig ismerős, tudok hozzá tapasztalatokat, emlékeket kötni, így ezúttal bele sem kell képzelnem magam. - Mindenki elkövet hibákat… Lehet, hogy a tiéd pont az, hogy túl eltökélten és rossz helyen keresed a megfelelő lányt… - mondom, miközben végig a pillantásába kapaszkodom. Édesanyám többnyire azt mondja, hogy a szerelmet nem kell egyfolytában megállíthatatlanul keresni, hisz úgyis pont akkor tűnik fel a semmiből, amikor a legkevésbé várjuk. Pár másodpercembe kerül, mire válaszolni tudok a következő kérdésére. Körbenézek, hátha meglátom Laurent, és miután nem találom a tömegben, ismét Michael arcára pillantok. - Szerintem absztinenciát fogadna és egy egész hétig a hallgatásával büntetne, ha most nemmel válaszolnék neked – mosolyodom el ismét, majd a fülem mögé söprök egy kisebb hajtincset, mely egy ideje már csiklandozza az arcomat. – Csak előtte kérek egy percet – szólalok meg újból, miközben hátralépek kettőt, és könnyedén kiválok Michael kezének öleléséből. Belenyúlok a retikülömbe, hogy előhalásszam a mobilomat. Amikor kioldom a billentyűzetet, észreveszem, hogy kaptam egy sms-t a barátnőmtől, melyben azt írja, hogy találkozott a munkatársával, aki szingli és iszonyat helyes. Elmosolyodom, majd visszaírok neki. „Akkor sok sikert, drága! Én pedig eljöttem, tehát ne keress a klubban és vigyázz magadra! Mr. Adonisz társaságában vagyok!” pötyögöm be, majd ugyanolyan gyorsasággal el is küldöm a barátnőmnek az üzenetet. - Nos, ha lelkileg te is felkészültél arra, hogy át kell préselnünk magunkat az óriási tömegen, akkor indulhatunk – mondom fülig érő mosollyal az arcomon. Fogalmam sincs, hogy hova megyünk, vagy arról, hogy mit tervez a velem szemben álló férfi, de azt hiszem, ennél a klubnál bárhol jobban érezném magam. Ma estére eleget láttam a mámoros tinédzserekből…
ruha: itt! | zene: Say Something | megj.: megtiszteltető, hogy az enyém a 100. hozzászólásod ^^
do you know who i am?
Michael Quenell
Tárgy: Re: Club Allure 03.03.14 13:57
Naya & Michael
- Hát ez remek, na és mihez kezdtél volna abban az esetben, ha erről a lányról, aki ezek szerint amolyan legjobb barátnő szerepet tölthet be az életedben kiderül, hogy vele csal meg a barátod a szemed láttára? - Gondolom ebből már sejteni lehet, hogy valami ilyesmiről lenne szó persze fordított esetben, de ezt igazán nem nehéz lekövetni és biztosra veszem, hogy néhány röpke másodperc múlva előtte is a helyére fognak kerülni a dolgok, hogy mi hogyan történhetett. Bizonyára tanácsosabb lett volna a munkába temetkezni, mint az alkoholba, de velem a munka valahogy sosem tudta feledtetni a gondokat és igazán a figyelmemre sem volt kihatással. Körülöttem minden - és a minden alatt tényleg mindent kell érteni - Emmára emlékeztettem és a mai napig cseszhetem az egészet. Magamnak sem tudom megbocsájtani, hogy engedtem, hogy ez megtörténjen, neki hogyan tudnék? Egyáltalán azt sem fogom fel hogyan kérheti ezt tőlem? Adam számomra minden volt, ami csak belefér egy igaz barát feladatkörébe. Én pedig úgy tűnik túlságosan bíztam mindkettejükben, hogy soha egyszer sem tűnt fel, hogy lehet közöttük valami, különösen az nem, hogy ki tudja mióta henteregnek ezek ketten. A gondolattól is felfordul a gyomrom. - Nincsen semmi probléma. A történteken már egyikünk sem tud változtatni. Így is mondhatjuk. - Bár nem egészen így gondoltam, de most már nem olyan lényeges. Nem túl sok fogalmam lehet róla, mivel nekem nem jött össze olyasvalakit találni, akivel, aki mellett könnyebb lett volna mindez. De mégis mi furcsaság lehet abban, ha az ember egy ilyen eset után elveszíti a bizalmát önmaga gyalogságában? Még évekkel ez előtt megfogadtam, hogy csak egyszer határozom el magam arra a bizonyos lépésre, csak egyszer fogok letérdelni valaki, egy nő elé a kis ékszeres dobozkával a kezemben. Megtörtént, mégsem volt elég. - Nem kerestem. Most pedig már semmi értelmét sem látom. - Semmit sem tettem, csupán csak sodródtam az eseményekkel. Előre kellett volna látnom, hogy a dolgok valahogy túlságosan klappolnak. Talán túl könnyen kaptam meg mindent anélkül, hogy igazán vágytam volna rá. De annyira gyönyörű volt, mint egy álom, amit elfelejtünk majd elengedünk, elfogadjuk, hogy csak egy álom volt, ami sosem fog felérni a valóság fogalmával. Óriási hiba volt beleszeretnem, de minden annyira egyértelmű volt. Nem is volt kérdéses, hogy rászánjam-e a magam a döntésre. Egy napon váratlanul megesett, hogy egy gyűrűvel a zsebemben tértem haza és akkor életemben először elfogott egy fajta félelem... Hallgatnom kellett volna arra az érzésre, ami mindvégig igaz volt és figyelmeztetett. - Hmmm, ezt pedig nem akarhatjuk, ugye? - Nem venném a lelkemre, ha ez bekövetkezne, így kénytelenek leszünk még egy kis időt együtt tölteni. Francokat leszünk kénytelenek... El sem tudtam volna engedni, legalábbis nem szívesen tettem volna. De muszáj volt, amikor megkért rá. Meglepetten figyeltem, hogy most mit csinál. Egy nőn sosem egyszerű kiigazodni, de nyilvánvalóan nem szeretné egy árva szó nélkül faképnél a hagyni a barátnőjét és most neki üzen. - Megoldjuk. Nem lehet akadály. Tehát, hová parancsolja a kisasszony? - Nyújtom felé az egyik kezem mosolyogva felkínálva a választás lehetőségét. Felőlem bárhová mehetünk és akárhová elviszem, ahová csak lehetőségem nyílik rá és egyet értek abban, hogy egy viszonylag csöndesebb és nyugodtabb helyen annyival jobban is tudnánk magunkat érezni, arról nem is beszélve, hogy hosszú még az éjszaka és nekem nem kell megmutatni hogyan használjam ki, ha mégis rám bízná magát.
do you know who i am?
Admin
Admin
Tárgy: Re: Club Allure 03.09.14 15:11
Szabad játéktér!
do you know who i am?
Vendég
Vendég
Tárgy: Re: Club Allure 29.01.15 16:16
Barbara & Lara
Újabb szokásos hétvégi este. Természetesen már megint „munkában” vagyok. Vagy legalábbis azt készítem elő. Ma elég jó estének nézek elébe. Lezavartam már egy-két rövidebb menetet is a vécében és jelenleg is egy férfitársaság közepén ülök. Természetesen mindannyian vagyonos üzletemberek, brókerek és ki tudja, talán maffiózó is akad közöttük, de ez már engem a legkevésbé sem érdekel. Hangosan nevetek részeg poénjaikon, mert tudom, ezt szeretik a férfiak, meg úgy összességében elbűvölő és bájos igyekszek lenni, ahogy cseverészek velük. Mármint többnyire hagyom, hogy ők beszéljenek. A férfiak egoisták, semmit sem szeretnek jobban, mint magukról beszélni, nekem bőven elég ehhez csak érdeklődő mosollyal esetleg néha egy-két visszakérdezéssel asszisztálni. Aztán, mikor megfelelőnek érzem a hangulatot és az alkoholszintet, felvetem a társaságának, mennyire is szívesen ráznék egyet a táncparketten. Partnereim közül természetesen néhányan vevők rá. Bevezetem őket a táncparkett közepére és ott erotikus mozdulatokkal rázni kezdem magam, néha elég erőteljesen hozzájuk simulva, aminek tudom, nem fog elmaradni a hatása.
do you know who i am?
Admin
Admin
Tárgy: Re: Club Allure 22.03.15 3:29
Szabad játéktér!
do you know who i am?
Vendég
Vendég
Tárgy: Re: Club Allure 28.07.16 1:14
Effy&Timur
Végre vége a vizsgaidőszakomnak, vagyis kiereszthetem egy kicsit a gőzt ráadásul átmenetileg a melóhelyem is zárva tart felújítás miatt egy ideig így most tényleg szabadnak érezhetem magamat, és ellazulhatok egy kicsit, relaxálhatok nyugodtan. Úgy néz ki, hogy az átlagom egész jó lesz, tehát az ösztöndíj miatt nem kell aggódnom ha minden jól megy, és ismételten sikerült elkerülnöm a csúszás veszélyét. Lehetne még ennél jobb a mai estém? Ki tudja. Ma estére csak szimplán heverészést terveztem, és egy jó nagy alvást, de most valahogy teljesen be vagyok zsongva, és egyszerűen nem jön álom a szememre, és még az olvasás vagy a sorozatbámulás se hoz eredményt. Kicsit olyan mintha elkapott volna a "Bulizás Szelleme" ahogy Chloe szokta emlegetni, és akit szerintem állandóan megszállva tarthat 7/24 az év 365 napján. Azt kell, hogy mondjam, egész biztosan jól érezheti magát, mert Chloe tényleg képes lenne szerintem minden nap bulizni, ha tehetné, bár már így is átlagon felül van a bulik heti számát tekintve ha az évfolyam nagy átlagát számoljuk. És igazából kicsit egyedül is vagyok, ha őszinte akarok lenni. A szobatársam megint nincs, és barátnőm sincsen, ami miatt egy másik probléma is lappang bennem, amit viszont igyekszem elnyomni magamban... Mindenesetre ma bulizhatnékom van, és természetesen az első választásom Chloe, hisz szerintem könnyekig meghatná, hogy kivételesen én karom magamat belevetni az éjszakába nem pedig csak Ő unszol. Épp ezét egyből tárcsázom is nagy tervekkel a fejemben...csak épp nem csörög ki. Őt ismerve vagy lemerült, vagy elment bulizni és otthon hagyta vagy valaki más számára akarta magát elérhetetlenné tenni. Egyik lehetőség épp annyira valószínű, mint a másik. Miután se Hanna-t, se Tyler-t, se Jordan, se Chris nem ér rá kénytelen vagyok beletörődni, hogy ma ténylege gyedül megyek bulizni és nem csak iszogatni, mint általában. Kicsit alacsonyabb Spirit-el, de fel nem adva vonulok be elszántan a fürdőszobába majd egy kimerítően alapos zuhany, és a szükséges borotválkozások után egy ideig töprengek, hogy mit is kellene felvennem. Az eszemben Chloe ötletei járnak, így aztán annak megfelelően választok ruhát, és próbálom átvenni magamban az ismerkedésre való tippjeit. Úgy vagyok vele, hogy ha már egyedül kell mennem, akkor megpróbálok ismerkedni egy kicsit. Ki tudja, még a végén talán ma fogok találkozni életem párjával bár egy klubban ez annyira nem valószínű... Végül aztán a Club Allure-re esik a választásom, miután kicsit böngészgetek a neten, hogy hol van ma nagyobb buli. Taxival megyek a helyszínre, majd némi sorban álldogálás után végül sikerül is bejutnom. Pár szót beszélek az egyik kidobóval, aki évfolyamtársam, de ezt melózza mellette némi extra lóvéért. Megejtjük a szokásos tiszteletköröket aztán már bele is vetem magamat a Club világába. Gyors ütemben magamba döntök egy italt, majd némi töprengés követően úgy döntök, hogy még annyira nem állok készen táncolni, szóval inkább még egy kicsit italozgatok, ezért ki is kérem magamnak a következő rövidemet mihelyst a pultos figyelme végre rám irányul...
Kivettem a jól kiérdemelt szabadságomat. Igen, mert a pornózás világában is létezik ilyen. Persze, abban is biztos vagyok, hogy a megszállott rajongóim ennek most nem nagyon örülnek, de jó végre kamerákon kívül is létezni egy kicsit. Be kell vallanom, hogy azért mégis csak fura, hogy nincs a közelemben egy stáb, mert már annyira hozzá szoktam a jelenlétükhöz, hogy csaknem hiányzik. Vicceltem. Abban viszont nem, hogy hozzá lehet szokni ahhoz, hogy kamerák vesznek körül és lelkes stábtagok, akik mindig azon mesterkednek, hogy a legjobb formámat mutassam az aktuális pózoknál. Akármennyire is a munkám része az, hogy engednem kell, hogy beállítsák azt, hogy milyen helyzetben kell nyögdécselnem attól még nagyon nem szeretem, ha pont akkor zavarják meg a felvételt, mikor a legjobban élvezem a partnerem teljesítményét. Azt ugye sosem tagadtam, hogy élvezem amit csinálok, és bizony nagyon ritkán kell megjátszanom magam a kamerák előtt. Valószínűleg, ha nem élvezném, akkor keresnék másmilyen munkát, de amíg szeretem a munkámat és ilyen jól keresek vele addig nincs szükség elgondolkoznom a lehetőségeimen. Bőven ráérek még akkor is elgondolkozni azon, hogy hogyan tovább, ha kiöregedek ebből a szakmából, vagy simán csak úgy érzem, hogy ideje félbe hagynom a kamerák előtti dugással. Az este nem egészen úgy alakult, ahogyan terveztem. Az élet már csak ilyen, néha bejönnek a számításaink, és néha nem, de én mindig megpróbálom kihozni a lehető legjobbat belőle. Na és mi lehet a lehető legjobb? Elmenni piálni. Ez mindig jó választás, kivéve akkor, mikor úgy döntök, hogy inkább otthon iszok, mert nincs kedvem ahhoz, hogy bárki is felismerjen és odajöjjön hozzám. Mert előfordul, hogy van aki oda jön egy autógrammért, de olyan is volt már, hogy felkínálták magukat, de vannak olyan esetek is, amikor tudom, hogy felismertek, de zavarban vannak attól, hogy tudják, hogy ki vagyok, mert ez azt jelenti, hogy bizony néztek már életükben pornót. - Kell némi alkohol ahhoz, hogy bátrabb legyél és megkezd a vadászatot? - Tettem le hátsóm egy srác mellé, de már az első pillanatban megszólítottam, miközben intettem a pincérnek, hogy a szokásos piámat tegye szépen elém. Nem ez a törzshelyem, de eleget megfordultam már itt, hogy tudja, hogy mit iszok. Valójában nem is ide akartam jönni, de így alakult. - Nem annyira jó itt a piát, hogy csak az miatt legyél itt. - Tettem hozzá, nehogy azzal hozakodjon elő, hogy csak egy italra nézett be. Lehet tagadni, de felesleges, hogy a mostani fiatalok többsége nem a szórakozás miatt keresi fel az efféle helyeket, hanem a könnyen megszerezhető szexért. Le merem fogadni, hogy az itt lévők kilencven százaléka abban reménykedik, hogy valaki horogra akad, és az estének élvezetes lesz a vége.
do you know who i am?
Vendég
Vendég
Tárgy: Re: Club Allure 28.07.16 3:55
Ha már dolgozó ember lennék, akkor valószínűleg megkapnám, hogy munkamániás vagyok vagy pedig túlbuzgó. Így viszont általában leragadnak a könyvmoly jelzőnél pedig életem nekem is van csak épp rohadt kevés szabadidővel. Ha nem tanulok, akkor rendszerint dolgozom az étteremben, vagy pedig agonizálok a koliban a kimerültségtől. Így hát viszonylag ritkán jutok ki úgymond bulizni, legalábbis a többiekhez viszonyítva, és én olyankor is a szolidabb vonalat képviselem, mert másnap rendszerint vagy suli van, vagy pedig melózom. Így aztán az ocsmány részegre való ivás nem igazán az én pályám, és ha még igazán el is eresztem magamat, akkor se szoktam úgy kinézni, mint egyesek a legtöbb bulijuk alkalmával. Mindenesetre ez most szükséges ahhoz, hogy majd idővel, ha végzek az egyetemen, majd szerezhessek egy jó állást, valami biztos megélhetést, olyasmit amit szeretek csinálni, amiben el tudnék melózgatni nyugdíjig. Feltéve, hogy egyáltalán megélem tekintve, hogy milyen időket is élünk most. Ezért viszont most kell áldozatot hoznom, még ha ez a fiatalságom egy szebbik időszakának darabkájába is fog kerülni. Bízom benne, hogy majd a nagybetűs ÉLET esetleg kárpótol majd. Mindenesetre most, hogy mára sikerült némi szabadidőt, meg szabadságot szereznem nem akarok ilyesmiken gondolkodni. Sajnos a barátokkal való lazulós, gőzkieresztős bulizás törölve lett a programból mivel senki se ér r éppen, amikor egyszer végre én is elmennék bulizni, de még így sem hagyhatom veszni az estémet, ha már végre van lehetőségem, hogy szórakozhassak. Egy ideig se suli, se meló. Most még én is azt mondom, hogy vétek lenne otthon ülnöm ilyenkor. Szóval jobb híján egyedül jöttem el bulizni, hátha sikerül valakivel megismerkednem vagy Chloe szavaival élve esetleg felszednem valakit. Persze már egy szimpla új ismeretségnek is örülnék igazából. Hisz aki a kicsit nem becsüli...Mindenesetre egyenlőre eddig csak a pulthoz jutottam el, hogy iszogassak egy kicsit, de hát igazából minden estét el kell kezdeni valahol. - Így is mondatjuk. Bár elsősorban igazából inkább bulizni szerettem volna. - felelek a nőnek, aki mellém telepszik a pultnál. - De mivel senki se ér rá, így lett ismerkedős est a mai. - teszem még hozzá egy fél-mosollyal. Első ránézésre egy pár évvel tűnik idősebbnek nálam, de az biztos, hogy feltűnően csinos. Ezt már első ránézésre sem volt nehéz megállapítanom. Miközben rendel én is rendelek magamnak még egy italt hisz az előző már kicsit fogytán van. - Akkor gondolom te sem az ital miatt jöttél, ha már ilyen szépen felöltöztél, és eljöttél idáig, amikor otthon is iszogathattál volna. - mosolygok rá szelíden. Igen tény, hogy nem inni jöttem ide hisz arra ott van a kocsma, ami még olcsóbb is ráadásul. Egy pillanatra nem tudom megállni, hogy ne tekintsek végig a beszélgetőpartneremen. Meg kell állapítanom, hogy szebb, mint először hittem, és bizony a természet nem sajnálta tőle az idomokat, amiket a ruhája még elég szépen ki is hangsúlyoz. Egy szónak is száz a vége, hogy ha Ő ismerkedni jött ide nem hiszem, hogy egyedül fog innen hazamenni.
Ami engem illet, tisztában vagyok az itteni ital minőségével, sőt az is biztos, hogy ha nem figyelsz oda, akkor bizony fel is fogják vizezni. Főleg akkor, hogy ha már annyira ittas vagy, hogy fel sem tűnik neked. Akár pincérnő is lehettem volna, miután a balesetemnek hála befuccsolt a táncos karrierem és vele minden álmom. Aztán mégis csak befutottam egy bizonyos karriert. Igaz, nem abban a szakmában amiről kislányként álmodoztam, de azért mégis ismert lettem, legalábbis a férfiak körében biztosan. Azt hiszem, hogy én vagyok az a maradék tíz százalék. Nem azzal a céllal jöttem ide, hogy bárkit is felszedjek, de ha mégis úgy alakulna, akkor semmi jónak az elrontója nem fogok lenni. Nem hajkurászom a kalandot, elégben van részem a kamerák előtt. Én inkább valami igazira vágynék, ami nem csak szexről szólna, de amíg a felnőtt filmek világában élek, addig nem igazán fogok találni magam mellé bárkit, aki tolerálná. Talán egyszer, ha felhagyok ezzel az egésszel, akkor bele vágok abba, hogy megkeressem azt a bizonyos nagy Ő-t. - Na és ki mondta neked, hogy egyedül nem lehet bulizni? - Ma valahogy nem vágytam arra, hogy társasággal jöjjek el, de ha nagyon bulizni akarnék, akkor csak simán megcéloznám a táncparkettet, persze előtte azért bemelegítenék néhány itallal a pultnál, na nem azért, mert nem tudnék táncolni, sőt! Amit itt művelnek az már nem is tánc, inkább vonaglásnak nevezném. - Tudod van az a mondás, hogy csak az alkoholista iszik otthon egyedül, de szerintem ez hülyeség, az alkoholista bárhol, bárkivel képes inni. - Mondtam mielőtt bele ittam volna a California Dream koktélomba. Eléggé erős ital köszönve a két fajta vermutnak és a tequilának. - Inkább csak ezért jöttem. - Emeltem meg poharamat, hogy szemléltessem vele. - Ha otthon akarnék iszogatni, akkor ahhoz először meg kellene tanulnom azt, hogy hogyan kell koktélokat készíteni. - Vagy ez, vagy maradok azoknál az alkoholos italoknál, amikhez nem kell bármi szakértelem az elkészítésükbe, hanem felbontás után ihatóak.
do you know who i am?
Vendég
Vendég
Tárgy: Re: Club Allure 28.07.16 16:39
Ami azt illeti tényleg komolyak voltak ma a szándékaim, hogy ma bulizok egy jót...a többiekkel együtt. De így, hogy végül is senki sem ért rá így aztán jobb híján egyedül jöttem el hátha még így is képes leszek kihozni valamit az estéből. Nem egészen vadászni jöttem, mint ahogy a mellettem ülő hölgy fogalmazott az előbb, hanem sokkal inkább tényleg csak bulizni, belevéve a lehetőséget, hogy esetleg ma megismerkedem valakivel. Hisz igazából sose voltam jó ebben a felszedős dologban, sőt ha azt nézzük igazság szerint mg soha senkit sem szedtem fel eddig Chloe legnagyobb unszolása ellenére is. Nos ha Ő lenne itt, neki könnyű dolga lenne, és valószínűleg már most lenne valaki a tarsolyában, és még közel se végezne, amíg kiválasztaná, hogy ki is a legérdemesebb a jelentkezők közül. Mindenesetre én akárhogy is töprengek, a végén mindig csak ugyanoda lyukadok ki mégpedig, hogy igazából mit is keresek itt? Mert tényleg csak bulizni akartam, de a többiek nincsenek itt, egyedül pedig nem látom annyira értelmét. Azért is lehetnék itt, hogy felszedjek valakit, de pocsék lennék-e tekintetben hisz semmiféle tapasztalatom sincs efelől a Chloe által nyújtott elméleti oktatáson kívül. Ugyanis az egyszeri gyakorlati "foglalkozásunk" csak azt fedte le, ami a felszedés után történhet. Szóval jobb híján most csak sodródom az árral igazából, és várom, hogy mi fog történni. Ha esetleg mégis összekeveredek valakivel valami csoda folytán, legalább elvileg azt fogom tudni, hogy utána mit kellene csinálnom. Nem mintha az egyéjszakás kalandok nekem valóak lennének, szóval biztos, hogy előbb megpróbálnék valamit kihozni a dologból... - Egyedül is lehet bulizni, de sokkal jobb szerintem, ha legalább két ember megy el együtt. - vonom meg a vállamat miközben felelek neki. Igaza van akárhonnan is nézem, sőt tudom, hogy vannak emberek, akik kifejezetten szeretnek egyedül eljárni, és akkor érzik a legjobban magukat. De én sajnos neme z a típus vagyok, és bevallom őszintén, sokkal bizonytalanabb vagyok, hogy ha nincs körülöttem valaki ismerős, akivel megoszthatnám az élményt. Igazság szerint nyomaszt, ha csak idegenek vesznek körül. - Én úgy ismerem, hogy csak az ökör iszik magában, de igen ott a pont. Egy alkoholistának mindegy. - Kicsi fura elhinni, hogy tényleg csak az ital miatt jött hisz egyedül is iszogathatna otthon, és akkor senki sem zaklatná az biztos, márpedig így biztosan be fognak nála próbálkozni az este folyamán, ahogy elnézem őt. De lehet, hogy Ő ilyen típusú ember. Meg aztán jelen pillanatban igazából n se vagyok különb hisz csak eljöttem, de nem csinálok mást, csak iszom a whiskey-cola-mat. Igen most pontosan ugyanúgy festek, mint Ő... - Értem. - felelek neki egy fél-mosollyal. - Azt nem is nehéz megtanulni, ha már ismered az alapokat. - felelek neki miközben játékosan meglötybikölöm az italomat a poharamban. - Legalábbis nekem anno miután elsajátítottam a legalapvetőbb dolgokat már nem volt nehéz, csak a recepteket kellett megtanulnom vagy legalább nagyjából memorizálnom. Utána már gyerekjáték. - teszem még hozzá egy mosollyal.
Nem messze tőlünk egy elég nagy fős csapat verődött össze, akik láthatóan és hallhatóan is jól szórakoznak. Általában, ha szórakozni indulok, akkor én is ilyen társaságban találom magam, de ma másra vágyok, egy kis nyugira, a pörgős mindennapjaim után. - Tudod, hogy mi a legjobb abban, ha elmész valahová és csak ismeretlenek vesznek körül? Szerintem az, hogy akkor azt csinálhatsz, amit csak akarsz. Persze vannak emberek, akik alapból azt csinálják, amit csak akarnak, akik nem tartanak a következményektől, de az emberismereteim azt súgják, hogy te az a gátlásosabb fajta vagy, aki semmi meredek dolgot nem művelne, ha azt láthatnák az ismerősei. - Nekem ez a véleményem, ránézésre ezt mondanám, de az is lehet, hogy teljesen rosszul térképeztem fel ebben a néhány röpke percben, de sosem lehet tudni. - Ha valaki hozzászokik egy bizonyos minőséget, akkor nehéz annál lejjebb adni. - Ez pontosan igaz az élet színvonalra is. Én így szeretem a koktélt, ezért is voltam képes ide eljönni, tudom, hogy ez furán hangzik. Nem a zene, sem pedig a tömeg vonzott ide, kizárólag csak a koktél. Az pedig egy egészen más kérdés, hogy az estém hogyan fojtatódik, ha megiszok néhány pohárkával. - Oh, szóval egy koktél készítővel van dolgom? - Azt elhiszem neki, hogy nem nehéz megtanulni, főleg akkor, hogy ha valaki elszánja magát rá, de jelenleg nincs nekem annyi szabadidőm, hogy mondjuk beiratkozzak egy koktél készítő kurzusra, pedig ha elsajátítanám a koktél készítést, akkor akár otthon is tudnám meglepni magamat néhány ízletes koktéllal.
do you know who i am?
Vendég
Vendég
Tárgy: Re: Club Allure 09.09.16 21:08
Egy pillanatra a kettőnktől kicsit arrébb összeverődött nagyhangú társaságra tekintek. Meg illetődve nem vagyok, hisz az egyetemisták gyakran járnak ilyen csoportokban szórakozni - ami legfőképpen ivást jelent többnyire - azon se lepődnék meg, hogy ha ők maguk is azok lennének, bár ha azok is, akkor nem az én karomra járnak vagy pedig nem az én kolimban laknak, még sose láttam őket, még arcról se tűnnek ismerősnek. - Nem tudom. - felelek neki egy halovány mosollyal ezután pedig figyelmesen hallgatom a mondanivalóját. Nem mondom, van benne igazság, és kicsit meglepő, hogy ilyen gyorsan kiismert pedig talán 10 perce sincs, hogy összefutottunk, és elkezdtünk beszélgetni. Legalábbis elvileg, de mindenesetre Ő maga elég ismerősnek tűnik mintha láttam már volna őt korábban valahol. - Igen igazad van, tényleg eléggé visszafogott vagyok. - ismerem be neki egy vigyorral. - De ugyanakkor azért olyan nagyon akkor se vadulok, ha ismeretlenek vannak körülöttem, hisz az ismeretlenekből könnyen lehet új ismerős nemde? - vonom meg végül a vállamat egy fél-mosollyal. - Mellesleg nem találkoztunk már régebben? Elég ismerősnek tűnsz. - vakarom meg tanácstalanul a fejem hátulját. Ha tényleg olyan jó emberismerő, akkor láthatja, hogy ez nem valami béna csajozós szöveg akar lenni, hanem tényleg ezen gondolkozok most. Minél jobban nézem, annál biztosabbnak tűnik, hogy láttam már korábban, de sehogy sem akar beugrani, hogy hol vagy mikor... - Igen ez egészen biztos. Ahhoz foggal-körömmel ragaszkodik. - Igen ezt saját példámból is tudom. Igaz nem a legmagasabb az életszínvonalam, de élhető, és ez olyasmi, amiből nem vagyok hajlandó engedni semmilyen körülmények között sem egyszerűen. Inkább dolgozom magamat hullafáradtra, hogy megtarthassam, de ehhez az egyhez ragaszkodom. Éppen ezért veszélyes, hogy ha az ember belekóstolni valami újra, mert éppen megengedheti magának, és utána pedig esetleg nem tud leállni vele. - Inkább úgy mondanám, hogy ehhez is muszáj értenem valamilyen szinten. - felelek a nőnek egy halovány mosollyal. Na igen a főnököm tipikusan olyan fajta ember, aki minden lehetőségbe belekap, hogy ha pénzt szimatol belőle, éppen ezért is kellett megtanulnom mixerkedni - persze a saját pénzemen. Nem mintha annyira bánnám, mert végül is szeretek koktélokat csinálgatni. - Ha szeretnéd, szívesen megmutatom valamikor. - bököm ki végül és még magamat is meglepem ezzel. Chloe egész biztosan büszke lenne most rám, hogy legalább eddig eljutottam, még ha pofára is esek...
Már rengeteg filmben láttam ezt a pultnál ismerkedős jelenetet. Ez egyben azért eléggé közhelyesnek tűnik, hiszen általában két opció szokott ilyenkor lenni. Az első, hogy a csaj lerázza a pasit, a második pedig, hogy szobára mennek némi alkohol mennyiség után. Ma vajon melyik fog bekövetkezni? Talán a harmadik, ami nem igazán szokott a vásznon szerepelni. Mindketten iszogatnak egy kicsit, aztán az egyik megy jobbra, a másik pedig balra. Tény, hogy az ember ilyen helyre leginkább szórakozni jár, ezzel együtt ismerkedni is, de senki sem kötelez arra, hogy az este úgy végződjön, hogy ágyba bújunk. - Akármi megtörténhet. - Főleg akkor, ha nyitottak vagyunk az új dolgokra, az új kapcsolatokra. Ami engem illet, nos semmit sem tartok lehetetlennek. Talán most látom őt először is utoljára is egyben, de azt sem tartom kizártnak, hogy valamikor még összefutunk. - Sokan mondják nekem, hogy ismerősnek tűnök. - Persze senkivel sem úgy indítok, hogy levázolom neki az eddigi élettörténetemet, nem azzal kezdek, hogy főállásban felnőtt filmekben szerepelek. Habár ez elég gyorsan ki szokott derülni, főleg úgy, hogy rájönnek arra, hogy honnan is vagyok olyan ismerős. Nem mintha titkolnám, de tényleg nem szoktam ezzel indítani. Vannak akik elítélnek a foglalkozásom miatt, de ott van a másik véglet is, azok, akik már szinte mániákusan rajonganak értem, és a munkásságomért. - Biztos vagyok abban, ha egy kicsit megerőlteted az agyadat, akkor simán rá fogsz jönni, hogy mégis honnan lehetek olyan ismerős a számodra. - Általában ilyenkor van az a rész, mikor sikerül rájönniük és többnyire zavarba is jönnek tőle, elvégre akkor kiderül, hogy néz pornót és látott már meztelenül, ahogy a kamerák előtt kefélek. Ha rájön erre, akkor arra is, hogy én is tudni fogom, hogy honnan vagyok neki ismerős, de már egyébként is tisztában vagyok vele. Szóval kettőnk közül én már biztosan tudom, hogy mi lesz ennek a vége. - Hát én ehhez a koktélhoz ragaszkodok. - Nevetve böktem a poharam felé, aminek lassan ki is fogy a tartalma, ezért is intek a pincérnek, hogy kérnék még egy ilyen csoda löttyöt. - Miért is? - Kíváncsian néztem rá, majd kiittam az utolsó kortyot a poharamból, szerencsére a pincér fiú már csúsztatta a következőt teli poharat felém a pulton. - Te most nyíltan flörtölsz velem? - Meglepődtem egy röpke pillanatra, de aztán már úgy éreztem, hogy rajtam van a sor, hogy meglepjem. - Biztosan csak a koktél készítési technikádat akarod megmutatni? - Voltak már akik a bélyeg gyűjteményükkel jöttek, ez egészen eredeti a másik elcsépelt csajozós szöveghez képest.
do you know who i am?
Vendég
Vendég
Tárgy: Re: Club Allure 11.09.16 21:04
Ez a pultnál összefut a két szereplő jelenet meglehetősen klisés és a filmek többségében vagy hangos pofonnal vagy arcon öntéssel végződik vagy pedig egy felejthető ágyjelnettel esetleg a kettő keverékével. Persze a való életben ezerféle vége is lehet. Az is lehet, hogy most elcsevegünk aztán pedig soha többé nem fogunk találkozni az életben. Esetleg Ő lesz majd az egyik legjobb cimborám csak éppen most ismertem meg vagy életem szerelme és az életünk ettől kezdve összefonódik stb. Az életnek tényleg ezer meg egy forgatókönyve van az ilyesmire, és a ember sose tudhatja igazán, hogy végül melyik is fog neki jutni éles helyzetben. Jelenleg egyiknek éppen akkora az esélye, mint a másiknak. Az már csak is rajtunk múlik, hogy mit fogunk kihozni belőle. - Ez teljesen igaz. - mosolygok rá szelíden. - Igazából csak rajtunk múlik. - toldom meg az előbbi mondanivalómat. Tudom, hogy Chloe most mit mondana...Hogy ne hagyjam veszni a lehetőséget, és, hogy legyek nyitott, mert sose tudhatom, hogy mi fog történni később. Általában ignorálom a szavait, de lehet, hogy most mégiscsak hallgatok rá, és hagyom, hogy sodorjon az ár magával. - Tényleg? - Ahogy jobban megerőltetem magamat tényleg egyre inkább ismerős. Főleg az arca, ez a mosoly, amivel néz rám. Még egy ideig kattogok az italom fölé hajolva, de aztán már kezd rémleni, hogy honnan is olyan ismerős a hölgy, és az nem feltétlenül túl előnyös rám nézve. Igen az első gondolatom az, hogy a netes pornóból, amit azért én is szoktam nézegetni, még ha általában szégyellem is bevallani. De szégyen nem szégyen barátnőm nincs, viszont bizonyos igényeim vannak nekem is, éppen ezért el szoktam jutni ilyen oldalakra, és igen szoktam pornót nézni, hogy kielégítsem bizonyos szükségleteimet. Kendall Blows (igen már a nevére is emlékszem) pedig egy olyan név, akire azért nem egyszer kerestem már rá, és valószínűleg ezután is rá fogok kattintani a nevére párszor. - Igen már rémlik. - kezdek elvörösödni egy kicsit. - Bocsánat ezek után elég bénán hangozhatott az előbbi, de elsőre tényleg nem ismertelek meg. - vakarom meg tanácstalanul a tarkómat. Rajta áll hogy elhiszi vagy sem, de elsőre tényleg rá sem ismertem. A kamerák előtt mindenki kicsit más, mint így szemtől szembe, és bevallom őszintén nekem meg sem fordult a fejemben, hogy ma egy hírességgel fogok összefutni. Legalábbis netes körökben Ő elég híresnek számít, ahogy elnézegettem a posztokat meg a fórumokat. Remélem, azért nem sértődik meg és hagy faképnél, mert elsőre elég szimpatikusak tűnik, legalábbis én egy pornósztárt valamiért sokkal flegmásnak hittem márpedig Ő eddig full jó arc. - Végül is ez sem olyan rossz. - nevetek vele együtt miközben a whiskey-colam felé bökök a fejemmel. Az tény, hogy elég tűrhető az ital szóval meg is értem, hogy ide jár, ha tényleg csak az italról van szó. Én igazából szinte bármilyen minőséggel eldöcögök (mégiscsak egyetemista vagyok), de azt kell, hogy mondjam ez így tényleg eléggé tűrhető minőség legalábbis a club színvonalához képest mindenképpen megfelel nekem. - Amolyan gyors-étterem szerűségben dolgozom a suli mellett. És ott vannak vendégek, akik mindenáron koktélozni akarnak zárás előtt 5 perccel. Éppen ezért meg kellett tanulnom koktélokat készíteni. - felelek neki egy halovány mosollyal az arcomon. Látom, hogy Ő már rendeli magának a következő kört, de én még kicsit bajlódom az italommal, nem hajtom le még. - Igen. - felelek egy pillanat habozás után és talán jobban meglepődöm, mint a hölgy, aki mellettem ül. Chloe mindig ilyesmit szokott azt hiszem tanácsolni, most pedig hallgatok rá. Aztán reménykedem, hogy talán tényleg beválik, mint ahogy azt Ő is szokta bizonygatni Nekem miközben próbálom megőrizni magamon a határozottságot. - Ki tudja. - mosolygok rá sejtelmesen, ahogy a legjobb barátomtól tanultam. Lehet még, hogy jól alakul a ma estém. Nem akarom elszúrni. Ahhoz viszont határozottságot kellene mutatnom...
Szavaira érdeklődve emeltem fel szépen ívelt szemöldökeimet, bevallom egy kicsit meglepett a kijelentésével. Eddig az volt róla a benyomásom, hogy egy félénk sráccal van dolgom, de már ebben nem vagyok annyira biztos, vagy esetleg csak az elfogyasztott alkohol beszél belőle. Ki tudja? Néha kell egy kis alkohol, ami bátorít. Habár ebbe a témába egészen bele is mehetnék, de mégis csak egy bólintással válaszoltam, elismerve, hogy egyet értek vele. Ha az ember iszik, akkor hajlamos a politikától kezdve a filozófiáig társalogni. De most mégse mennék bele, hogy a döntéseink miféle következményekkel járnak. - Tényleg. - Meg vagyok arról győződve, hogy egy kis gondolkozási idő után neki is bevillan az, hogy honnan is ismerhet, avagy, hol láthatott eddig, amiért ismerősnek tűnök neki. Eleinte tartottam az emberek reakciójától, de idővel bármihez hozzá lehet szokni, ahhoz is, hogy elítélnek, na meg ahhoz is, hogy rajonganak értem. Persze nekem se ez volt a gyerekkori álmom, hogy majd abból élek, hogy kamerák előtt hagyom, hogy a férfiak szinte bármit megtegyenek velem, de végül egy baleset következményei képen nem láttam más lehetőséget. Fel kellett hagynom az álmaimmal, de aztán jött egy lehetőség és éltem vele, hiszen akármi is történjék az élet mindig megy tovább. - Nem kell zavarban lenned attól, hogy már mindent láttál belőlem. - Miután rákacsintottam ittam egy újabb kortyot az italomból. Elvégre ha zavarna az, hogy mások a meztelen testem látványában élvezkednek, akkor nem vállaltam volna be a pornózást. Nincsenek önértékelési problémáim, és teljes mértékkel meg vagyok magammal elégedve, ezért nyilvánvaló, hogy kettőnk közül most ki van jobban zavarban. - Sose szerettem a whiskyt, ezért is maradok meg ennél a koktélnál. - Mindenkinek szíve joga eldönteni, hogy miféle alkohollal akarja magát butítani. - Sose gondolkoztál még el azon, hogy mással sokkal több pénzt kereshetnél? - Mert ugye aki a suli mellett dolgozik, az biztosan nem azért, mert ehhez lenne kedve. Ismerek néhány személyt, akik az iskoláztatásukat a pornó világában bezsebelt pénzzel finanszírozzák. - Most próbálsz felszedni? - Mi a manó? Eddig meg voltam arról győződve, hogy akár meg meg is futamodik miután sikerült beazonosítania, de ehhez képest most nagyon is meglepett.
do you know who i am?
Vendég
Vendég
Tárgy: Re: Club Allure 12.10.16 19:56
A szavaimmal kicsit önmagamat is megleptem, hogy ha őszinte akarok lenni. Pár évvel ezelőtt el se tudtam volna képzelni, hogy ezt pont én mondjam vagy akár bármi ehhez hasonlót. Úgy tűnik Chloe tényleg nagy hatással volt rám minden tekintetben. Valamilyen szinten az előnyömre változtam neki hála, és mindössze csak arra kell szerintem figyelnem, hogy nehogy átessek a ló túloldalára. Meg egészen biztos, hogy az elfogyasztott alkoholmennyiség is kicsit benne van már abban, hogy kicsit jobban fel vagyok bátorodva, mint általában szoktam. A beszélgetőpartnerem szemlátomást egyetért velem, amit én a magam részéről egy halovány mosollyal jutalmazok. Úgy tűnik csak sikerül valahogy közös hangra vergődnünk. A válaszára csak bólintok egyet. Hideg zuhanyként ér a felismerés, hogy tényleg láttam már korábban ráadásul nem is akárhol. Persze zavaró egy kicsit, mert pontosan tudja, hogy pornóban láttam, amiből nem nehéz továbbmenő következtetéseket levonni, hogy miért is néztem pornót stb. Maga a tény nem zavar, hogy Ő a felnőttiparban keresi a kenyerét, mert a véleményem szerint ez is csak egy munka, és számtalan oka lehet annak, hogy valaki erre a pályára lépett. Igazából sose lehet tudni, ha nagyon elromlanának a dolgok akár még olyasvalaki is kiköthetne itt, mint én. Bár valószínűleg elég röhejes lenne, hogy pont én próbálkozom ezzel. Nem mintha egyenlőre rá lennék szorulva a pénzkeresés ilyesfajta metódusaira. És a legjobban valószínűleg az zavarna, hogy Chloe mit gondolna rólam. Elég szabados természetű tud lenni, de aggódnék, hogy valami ilyesmi után, hogy tekintene rám. - Köszönöm. Igyekszem észben tartani. - mosolygok rá szelíden miközben hozzá hasonlóan én is kortyolgatom az italomat. Még ha ezt is mondja kicsit kínos a szituáció, és valószínűleg csak nekem. Mindenesetre igyekszek felülemelkedni ezen és olyan zavartalanul élvezni a párbeszédünket, mint amikor leült mellém és megszólított. Őt nyilván nem zavarja a tény, hogy láttam mindenét így engemet se kellene, hogy zavarjon a dolog. Éppen ezért az este további részét ennek szellemében igyekszem élvezni. - Én valamiért imádom. - felelek neki egy bólintással. - Bár tény, hogy egy jó koktélra se mondanék nemet, amikor rászánom magamat, hogy egy kicsit iszogassak.- teszem még hozzá egy fél-mosollyal. Igen mindenkinek más az ízlése, és épp ezért mindenki más italban találja meg a neki valót. - Például? - fordulok felé érdeklődve. Ha bármilyen hasznos, és legális pénzkereseti lehetőségre van ötlete, amit tudnék hasznosítani, azt hiszem, lehet, hogy élni fogok vele. Igazság szerint egyáltalán nem életcélom, hogy még évekig ott robotoljak a gyorsétteremben. Nem mintha a világ legpocsékabb munkahelye lenne, mert van sokkal rosszabb is ennél, de azért nem álmaim netovábbja, hogy egy ilyen helyen tengessem az éveimet. - Igen…Miért is ne? - Nos hazudnék ha azt mondanám, hogy nem filóztam a válaszon, de azt mondják "Bátraké a sors kegye". Lelki szemeim előtt Chloe alakja jelenik egy felfelé fordított hüvelykujjal. Valószínűleg Ő pontosan ezt a választ szerette volna hallani. Kétesélyes a dolog vagy bejön, és talán egészen jól alakul, majd az estém vagy pedig most lesz a pillanat, amikor az újdonsült ismerősöm lekoppant, én pedig iszogathatok egyedül tovább...
Az emberek többsége általában máshogy tekint rám, miután megtudják, hogy mivel foglalkozok. Ilyenek vagyunk mi emberek, szeretünk mások felett ítélkezni, anélkül, hogy bármit tudnánk a másikról. Bőrszín, identitás, hovatartozás, bármi csak ítélkezhessünk felette. Én már hozzá szoktam, és már ott tartok, hogy nem is zavar, elvégre csak azt tudják rólam, hogy pornózok, semmi mást, ahogyan azt sem, hogy milyen ember vagyok, ha kilépek a forgatásról. - Aztán pedig gondolom abból a kicsi iszogatásból az lesz, hogy másnapra azt sem tudod, hogy mit műveltél az este. - Talán nem kellene magamból kiindulni, attól még, hogy nekem volt néhány ilyen átmúlatott éjszakám. Néha az embernek szerintem tényleg szüksége van arra, hogy alaposan a pohár fenekére nézzen, akár örömében, vagy akár bánatában. Nekem az a bűnöm, hogy iszok, de csak akkor, amikor jól esik. - Azt hittem, hogy sejted, hogy mire gondolok. - Szélesen rá mosolyogtam, de még nem mondtam semmit, inkább ittam egy újabb kortyot az italomból, mielőtt még beavatnám. - Amilyen ártatlan arcod van biztosan oda lennének érted a nők, ha viszont látnának egy pikáns felvételen. - Hm, még magamat is megleptem azzal, hogy milyen szépen körbe írtam azt, hogy mennyi nőt begerjesztene, ha a kamerák előtt vetkőzne és aztán akciózna is. - Szóval azt hiszed, hogy csak azért mert pornózok csak úgy hagynám, hogy felszedj? - Mert már volt ilyen pasival is dolgom, aki azt hittem, hogy nekem mindegy, hogy egyel többen vagy kevesebben dugnak meg, ha már úgyis ez a szakmám. Néha én is vágyok arra, hogy valaki meghódítson, hogy valaki csak egy egészen kicsikét küzdjön értem, akár udvaroljon, mielőtt az ágyba akarna vinni, attól függetlenül, hogy mivel foglalkozok.
do you know who i am?
Vendég
Vendég
Tárgy: Re: Club Allure 15.10.16 16:00
Nem szokásom ítélkezni az embere felett sem az ilyen olyan amolyan hovatartozásuk, sem semmi más miatt, és ez a foglalkozásokra is igaz. Egyedül a bűnözők azok, kikkel nem tudok kibékülni, leginkább, akkor ha a családommal egy kategóriába tartoznak vagyis olyanok, akiknek egyáltalán nem lenne szükségük arra, hogy azt tegyék, amit nap-nap után tesznek. a pornószínészek és színésznők tejesen más téma. Semmi rosszat nem tesznek azzal, amit tesznek, és ha úgy vesszük, sok-sok millió embernek okoznak örömet a tevékenységükkel, épp ezért nem is értem, hogy miért ítélik el őket azok, akik ezt teszik...főleg, hogy a többségük szintén néz pornót, ebben biztos vagyok... - Nem igazán. Nem szokásom a sárga földig leinnom magamat. Többnyire másnap órák vannak vagy dolgozom, meg aztán ha én totálra teszem magamat, akkor ki fogja hazavinni azokat, akik maguktól már nem találnának haza. - nevetem el magamat halkan. Néha nem rossz, hogy az ember egy kicsit berúg, de annak viszont nincs értelme, amikor valaki állandóan mocsár részeg. Meg aztán azzal, hogy hazaviszem azokat, akik már teljesen eláztak, teszek valami jót is, és nekem sem kell aggódni amiatt, hogy vajon, hogy értek haza. - Ohhh...Azt hiszem, kezdem kapizsgálni. - Sikeresen elvörösödtem, de ettől függetlenül, azért sikerült egy halovány mosolyt az arcomra varázsolnom. Nem is sokkal ezelőtt egy barátommal pont ezen viccelődtünk. Sose gondoltam volna, hogy ilyen hamar szembe fogok találkozni a lehetőséggel ismét... - Ebben annyira nem vagyok biztos. Nem is vagyok valami tapasztalt, meg aztán talán a megfelelő testi adottságaim sincsenek meg az ilyesmihez. - vakarom meg tanácstalanul a fejemet, de ettől függetlenül még mindig igyekszem egy mosolyt villantani a mellettem ülő hölgyeményre. Azt hiszem, hogy ha Chloe most látna, akkor valószínűleg könnyesre röhögné magát. - Egyáltalán nem. - mosolygok rá szelíden. - Ami azt illeti már az is meglepett, hogy szóba álltál velem. - teszem hozzá. - De szeretnék én is udvarolni egy lánynak néhanapján, ha amúgy nincs is túl sok lehetőségem rá. - Tény, hogy többnyire nem igazán van időm az ilyesmire hisz vagy tanulok, vagy dolgozom, a szabadidőm javát pedig alvással töltöm, amikor van egy kicsi. - Arról nem is beszélve, hogy egyáltalán nem érdekel, hogy mi a foglalkozásod. Sose voltam rossz véleménnyel a felnőttfilm iparban dolgozó emberekről. Végtére is ez is csak egy munka. - vonom meg a vállamat egy halovány mosoly kíséretében.
Ittam egy újabb kortyot a koktélomból mielőtt ismét felé fordulva hangot adtam volna a véleményemnek. - Túl sok mindenért aggódsz. - Ha elmegyek szórakozni, akkor valószínűleg nem azon fogok kattogni, hogy akik nagyon berúgnak hogyan fognak haza jutni, inkább azért aggódhatnék, hogy én hogyan fogok haza jutni, ha többet iszok a kelleténél. Lehet, sőt biztos, hogy önző vagyok, de én úgy vagyok vele, hogy mindenki gondoskodjon saját magáról. Ha jól tudom, akkor senkit sem kényszerítenek rá arra, hogy igyon. Ez mindenki saját döntése, aztán pedig számoljon az ezzel járó következményekkel is. - Akkor pont itt lenne az ideje annak, hogy tapasztalatokat szerezz. - Igyekeztem nem nevetni, de annyira ártatlannak tűnt, hogy elvörösödött már csak azon is, hogy csak felhoztam ezt a témát. Ami pedig engem illett... Volt némi tapasztalatom mielőtt bele vágtam volna az iparba, de azért mégis csak más volt az, amit ott kellett művelnem, mint amit a saját hálószobámban tettem volna magamtól. Ez pedig nem kimondottan rossz, sőt inkább gazdagabb lettem rengeteg tapasztalattal és élménnyel, amiket már a saját élvezetemre is fel tudok használni a kamerákon kívül is. - Ezt addig nem tudhatod, míg ki nem próbálod magad. - Ez a szakma inkább a nőkre tereli a hangsúlyt, és általában a pasiknak csak a farkuk a lényeg, na meg az, hogy hogyan tudják használni. Ha nagyon szégyenlős lenne, akkor talán még azt is meg lehetne beszélni, hogy ne legyen egyetlen felvételben se benne az arca, így nem is ismerhetnék fel. - Így néz ki nálad, ha valakinek udvarolni próbálsz? - Mert azért ennél több kell ahhoz, hogy levegyen a lábamról, vagy még néhány koktél után mindegy lesz. Meglássuk. Ha határozottabb lenne, akkor talán már régen nem itt ülnénk. - Miért nem a korod béli lányoknál próbálkozol? - Aranyosnak tűnik, de nekem egészen más az elképzelésem, ha arról lenne szó, hogy milyen is az esetem.
Kezdőlap 
Tárgy: Re: Club Allure 
14.12.13 1:09
