welcome to prison frpg
üdvözlünk
lépj be las vegas-ba!
Amikor meghallod a nevet: Las Vegas, mi jut először eszedbe?
Kaszinók? Féktelen bulik? Black jack? Roulette? A lehetőségek tárháza végtelen, a kaszinók sora gazdagokat dönt mocsokba...
Azonban egy valamire senki sem gondol. Miután a kaszinóban megszeded magad zöldhasúval, nem árt vigyázni a haza úton; Las Vegas sem másabb, mint a többi város. Vannak rosszfiúk és rosszlányok is, akik képesek bárkivel végezni, ha úgy tartja kedvük. Vannak drogosok és más szenvedélybetegek, akik képesek ölni is azért, hogy megkapják a napi adagjukat. Táncosnők és krupiék, akik egy szempillantás alatt elveszik mindenedet. Prostituáltak és maffiózók, akiknek már, ha csak a nevét tudod, már veszélyben vagy. Mi a közös bennük? Egy rossz mozdulat, egy alaposan át nem gondolt lépés, és máris a börtönben találják magukat, ahonnan megszökni, még senkinek sem sikerült...

facebook csoportunk
lépj be
las vegas téged vár
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
csacsogda
súgj nekem egy titkot...
promónk
csak tekintsd meg!
új posztok
kaptál választ?
Shadowhunters FRPG
Vendég
14.10.17 12:26
Gimnázium
Saige Hannigan
05.10.17 14:47
Happy birthday
Michael Quenell
04.10.17 12:09
Cassidy & Mason
Mason Nicolson
04.10.17 10:39
a legaktívabbak
a legtöbb posztot írók
Admin (2134)
 
Lyna Frei (777)
 
Desmond Drescher (649)
 
Cassandra Drescher (599)
 
Chad Donaghue (561)
 
Charlotte Collins (493)
 
Jennifer Ariadne Lively (450)
 
Aurora Rossum (399)
 
Veronica Chloe Foster (389)
 
Helena Nina Lemmer (273)
 
Top posting users this month
Simon Whitlock
 
Benjamin Tate Hunter
 
Mason Nicolson
 
Leslie Shay Hastings
 
Holden Samuels
 
Emily Hastings
 
Derick Stackhouse
 
Zooey A. Benedict
 
Rebekah Walker
 
Austin Dawson
 

Új téma nyitásaHozzászólás a témáhozShare| .

Lobby Bar & Cafe

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
256
Join date :
2012. Jun. 06.
Age :
32
Tartózkodási hely :
Las Vegas, Nevada



TémanyitásTárgy: Re: Lobby Bar & Cafe 25.02.13 18:21

- Hát ezt jól látod, tényleg nem. - Sokáig gondolkodtam azon, hogy majd idővel mit is szeretnék kezdeni az életemmel és természetesen ahogy az lenni szokott minél többet és tovább tettem annál rosszabb volt és annál kevésbé értettem a dolgok rendjét. Senki sem nyaggatott sem a jogi karral sem az orvostudománnyal sem semmiféle jól kereső egyetemmel és munkával, ami főként az apám dolga lett volna és gyanítom az anyámnak köszönhetem, hogy ez nem így történt. Remélem nem csupán a családi béke megőrzése érdekében hanem mert bízott bennem és tudta hogy van némi eszem is és ebből kiindulva jól döntök majd.
- Jaj bocsi, elfelejtettem karót nyelni. - Nevettem én is vele együtt. Pontosan tudom, hogy mire gondol és ezt mindig is szerettem volna elkerülni.., hogy egy tahó váljon belőlem és örömmel hallom, hogy mind ez idáig sikerrel is jártam.
- Ez a kettő sem lehet épp könnyű meló ismervén az embereket, szóval biztosan nem ez volt életed álma. - Nem tagadom néztem egy nagyot, de semmi egyéb. Semmi jogom sincs elítélni, hiszen nem ismerem és nem is ezért vagyunk most itt. Nekem erről nem kell tudnom és mindenkinek meg van a maga baja és szennyese. Másod sorban meg mindenki tudja eldönteni, hogy mit is akar kezdeni az életével és utána cselekedjen vagy van még egy változat... vállalja a döntései következményét. De én aztán senkit sem fogok kioktatni.
- Na és ezt is szeretted volna csinálni, vagy...? - Érdeklődés...
kíváncsiság...? Lövésem sincs, de szívesen meghallgatnám a sztorit, már ha van vagy lesz.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Lobby Bar & Cafe 26.02.13 13:02

- És mindig is orvos akartál lenni? Vagy ez amolyan anyuci apuci erőlteti dolog volt, és megszeretted azután? - kíváncsiskodok, elvégre a legtöbb diplomás, és doktorátusit végzett csak azért végzi el, mert anyuci apuci pénzeli addig, és mert elvárják. Aztán a fele nem ért ahhoz amit csinál, vagy csak egyszerűen nem is érdekli....nem irigylem az ilyen kölyköket. Lehet nem volt szép életem, se fullextrás gyerekszobám, de én választhattam mit akarok csinálni. Jó, persze az utcáról nehezen juthattam volna be akár valami egyetemre....de azért érezhető a különbség!
- Még jó, lehet kivertem volna belőled, hogy lehessen egy normális életed. - viccelek csak, de néha ezt is kell, nekem meg...érdekes a humorom, meg szokták jegyezni, de bánom is én! Aki érti érti, aki nem, azzal meg valószínűleg nem is fogok sokat viccelődni. Bár tény, örülök, hogy nem nekem kell kicsikarnom belőle a válaszokat, és kérdésekkel bombáznom, mint egy tahó mogorva orvost....
- Igazából? De. - nevetek fel kissé, és egy pillanatra kibámulok a helyiség ablakán. - Mindig is szerettem volna tetoválni, kiskoromban is imádtam rajzolni, vagy csak firkálni a falra valami graffitit. - kövezzen meg érte, melyik művész beállítottságú gyerek nem dekorált valamit? Nos, nekem nagyobb koromban állandó szoba híján, jutott a fal.... - Meg mindig is tetszettek a tetoválások, bár szerintem ez látszik. - nézek le magamra és mosolygok.
- Szóval igen, a tetoválást szerettem volna...bár jó pár elképzelésem volt még régebben...masszőr tanfolyamot is elkezdtem, de aztán...mindegy. - közbejött a sitt...csak nem teregetem ki... Jobb ha nem tudja. - Azután, meg jött ez a tetoválósdi, de mellé még akartam plusz pénzt, a pincérhez egy bárban, meg nem kell egyetemi végzettség... - vonok vállat könnyedén.
- Bár ettől függetlenül szeretem azt is, jó a zene, szexi az egyenruha, és melyik nő ne szeretné magán a férfiak szemét? - nevetek - De a részeg tuskók azért néha megnehezítik.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
256
Join date :
2012. Jun. 06.
Age :
32
Tartózkodási hely :
Las Vegas, Nevada



TémanyitásTárgy: Re: Lobby Bar & Cafe 05.03.13 18:37

- Igazából fogalmam nem volt, hogy mi szeretnék lenni épp ezért is lett a gimi a vége azután pedig az orvostudományi kar, mert a jog meg a pénzügy nem igazán érdekelt. - ...és azóta sem. Fogtam bele a magyarázkodásba és a rövid ismertetőbe a tanulmányi éveimről. Talán annyival jobban hangzik a jogi kar meg a pénzügy, de én nem bírnám azt az egész napos seggen ülő munkát és nem mellesleg dög unalom dög unalmas emberekkel. Meglehet az amit én választottam sokkal stresszesebb, de egy úttal fontosabb is.
- Köszönettel is tartoznék érte. - Soha sem akartam olyan emberré válni és csak remélni tudom, hogy soha nem is fogom, mert akkor kénytelen leszek ismét felkeresni, hogy orvosolja a problémámat, mert nem akarok ilyen tapló tahó ember lenni.
- Végül nincs abban semmi rossz és az aki szereti csinálni az miért is ne tehetné? - Végtére is nem hangzik olyan rosszul, ettől eltekintve nem kell azon töprengeni, hogy vajon mikor is fogunk összefutni egy-egy szalonba...
- Hát ahhoz nem, másod állásnak viszont megteszi és ebben a városban kell is. - ebben a városban minden és mindenki csak is a pénz körül forog ezért jó is ha van, de az még jobb ha nem szállsz el tőle és azért még ember tudsz maradni a talpadon.
- Azt meghiszem. - Nos ebben már nem teljesen értünk egyet, de ugyan akkor semmi közöm sincs hozzá épp ezét nem is fogok kiselőadást tartani neki és nem is az én doglom lenne ezt megtenni. Jó, hogy azt teheti amit szeretne... Kevés ember teheti ezt meg igazán és a többség csak elhiteti magával, hogy még boldog is tőle, de valójában nem az...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Lobby Bar & Cafe 06.03.13 14:46

- Hát a jog, bár inkább a pénzügy eléggé száraz, szóval maximálisan megértelek. - mosolygok rá, bár...nekem még az orvostudományi is sok lenne...oda nem elég csak az érdeklődés, tudás is kell, és legalább egy kicsi hozzáértés, vagy hajlás afelé, hogy jól érts hozzá. Nem hiába ronda kicsit a heg a karomon - amit szerencsére a tetkóm fed - egy eléggé ügyetlen orvos varrta össze.... Még ha csak pár öltés volt, az se szép, ha nem úgy gyógyul be...
- Hát, ha olyan doki lennél, szerintem eleve nem is találkoztunk volna.. - jegyzem meg, bár én hoztam fel ezt s megrugdosós témát, mégis...ha ő olyan morcos tahó lenne, valószínűleg vagy azonnal hazamenne meló után, vagy valami olyan elfoglaltságot keresne aminek köze sincs a gokart pályához.
- Pontosan. Bár sokan viccesen néznek rám, mert azt hiszik ha valakinek már jó a kézügyessége, mehet is tetoválni...pedig, eléggé nehéz maga a tanfolyam is, és a gyakorlat meg az elő pár hétben valami ritka rossz...kezdve ott, hogy a legtöbb szalon csak azért veszi fel a kezdőket, hogy takarítsanak... - vonok vállat, most jól lehúztam kicsit a szemében a munkám, de...mindenkinek át kell esni ezen, gondolom a kezdő rezidenseket se hagyják rögtön intézkedni...
- Na igen, a plusz pénz mindig jól jön. - bólintok helyeslően, nem magamnak kell, sokkal inkább a bátyámnak, aki jelenleg kivonva a forgalomból sitten csücsül... Vicces mi, hogy neki is teszek félre? De én már csak iiilyen jó fej hugica vagyok...
- Ez nem volt túl meggyőző... - nézek rá felvont szemöldökkel, d kis kacajjal, megértem ha nem így van ezzel, de, a nők szeretik ha megnézik őket....az más, hogy utána mit kezdenek vele...vagy épp miért nézik meg őket...
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
256
Join date :
2012. Jun. 06.
Age :
32
Tartózkodási hely :
Las Vegas, Nevada



TémanyitásTárgy: Re: Lobby Bar & Cafe 06.03.13 19:16

- Az jó, mert én soha sem értetem meg magamat igazán... - Persze mindezt mosolyogva magyaráztam, de tudni illik magadon nevetni még sem olyan vicces. Én személy szerint elkeserítőnek tartom. Sokáig nem tudtam mit is kezdjek igazából az életemmel, szóval csak sodródtam, aztán szerencsére elkezdek érdekelni a dolog és jó voltam abban amit csinálok épp ezért is nem hagytam abba, hanem folytattam tovább és még tovább, de soha sem értettem igazán azt az okot, hogy miért akarom ezt csinálni?! Persze, másokon segíteni sem mellékes, de jóval meghaladja a gyerekszobámat és a tíz éves álmaimat.
- Az nem olyan biztos, de meglehet most nem itt üldögélnénk és beszélgetnénk, iszogatnánk. - Nem ismerem annyira, de kötve hiszem, hogy a főorvos eljárna vagy akár szeretne Gokartozni. Ő viszont karót nyelt a javából. Mintha róla nem tudnánk eleget, ami nem is volna olyan nagy baj, csak akkor ne tennél úgy mintha neked nem volna kiteregetni való szennyesed.
- Akkor azt hiszem én még örülhetek, hogy soha sem kezeltek felmosófiúként. - Azt viszont nem egészen tiszta, hogy mások miért néznek rá viccesen. Neki viccesen vagy másoknak viccesen? Mert én nem látok rajta semmi vicceset sem. Szokatlan azt meg kell hagyni... Gondolom erre gondolt és ezért bámulják meg úgy az emberek némelyek viccesen, némelyek hüledezve...
- Jó, most lebuktam. Nekem mindig is eltérő véleményem volt az efféle dolgokról viszont nekem ehhez semmi közöm és nem utolsó sorban megbántani sem szerettelek volna. - Soha sem tartottam túl sokra az ilyen tevékenykedéseket, de nem szólhatok bele ebben és ha tehetném se tenném.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Lobby Bar & Cafe 08.03.13 14:21

- Én se arra értettem, hogy magát téged...hisz alig ismerlek...inkább a választásod, hogy a három közül miért ezt... - magyarázom meg, ha esetleg félreértette volna, és nem erre gondolt. De ha tényleg magára gondolt...hogy ne ismerje kicsit is valaki magát? Furcsa...Jó...én se vagyok egy önismereti híresség, se nem vagyok tisztában teljesen önmagammal, de...azért jó sok mindent tudok magamról. Ne akarja bedumálni nekem, hogy ő nem magáról! Orvos az istenit, okos, ennyi esze csak van...mindegy, kicsit azért mulattat a dolog, viszont nem mutatom, nem akarom kinevetni, meg igazából ezen nem lenne semmi vicces...csak az idióta humorom tudniillik...
- Ha már iszogatás....még egy kör, - kíváncsiskodok, nem szándékozom még jobban rátenni a számlájára a pénzt, így nem is mondom, hogy fizessen ő, ezt a kört akár én is állhatom...de mindenesetre jól jönne még egy pohárka...bármi. Ha rábólint, hagyom had válasszon most ő, kíváncsi vagyok az ízlésére.
- Igen, bár, azért gondolom a kórházban is volt kis szivatás, ha nem is a betegeknél, hisz ott azért eléggé morbid lenne, de máshol igen... - feltételes módban mondom, és fel is emelem a szemöldököm, hisz nem vagyok biztos benne. Na meg érdekel is, hogy ha van mit, meséljem már róla!
- Nehéz megbántani, de kedves, hogy ilyen jófiú vagy. - mosolygok rá, nincs él, de gúny a hangomban. Na meg nem rakom ki magam mint egy két nő ott...ergo magamra sem kell vegyem a dolgot.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
256
Join date :
2012. Jun. 06.
Age :
32
Tartózkodási hely :
Las Vegas, Nevada



TémanyitásTárgy: Re: Lobby Bar & Cafe 08.03.13 15:17

- Hát nem volt könnyű döntés az egyszer biztos. Mondjuk úgy, hogy a sok csapni való lehetőség közül én a kisebbik rosszat választottam... - Bár ez is személyfüggő szerintem. Az egyik járható út sem volt számomra túl kecsegtető és nem túlságosan nem is érdekelt egyik sem, így elég nehéz is lett volna beskatulyázni vagy beletuszkolni egy ostoba kategóriába és szerencsére ez a mai napig nem változott... Nem akartam magam életem végéig száműzni egy irodába és az íróasztalom fölött valamint a monitorom előtt megöregedni és arra eszmélni egy napon, hogy elszálltak felettem az évek és én nem kezdtem az életemmel jó formán semmi sem és félő, hogy most már késő volna...
- Jöhet... - Végtére is egész jól elvagyunk és elbeszélgetünk. Eleinte tartottam attól, hogy nem akad majd közös témánk,amihez hozzáfűzhetnénk ezt-azt, de nem így történt, aminek én kifejezetten örülök is.
- Igen, eleinte persze. De gyorsan engedtem magam kiismerni és mindenki leszállt rólam. - Aki meg nem az emberére talált bennem idővel. Soha se voltam hajlandó benyalni másoknak inkább engedtem a szilárd jellememnek és hogy mindenki belássa, hogy csak kár a gőzért. Falakat húztam magam köré, amin szinte lehetetlen keresztül hatolni. Megtanultam kiszűrni a számomra kellemetlen zajokat, azaz az értelmetlen szócséplést és amit nem akarok azt egyszerűen nem hallom meg.
- Nem tartom magam jó fiúnak, de azért köszi. - Tényleg nem tartom magam annak a tipikus jó fiúnak, de azért jó volt valakitől ezt hallani, mégsem rétem, hogy vajon ő mit láthatott bennem?!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Lobby Bar & Cafe 14.03.13 13:48

- Kinek a pap kinek a paplan, jogos. - bólintok, hisz nem mindenki gondolkodik mindig úgy ahogy mi, másnak épp az ellenkezője tetszik, így arrafelé fog menni. Totál személyiség, és külső ráhatás kérdése is...de ez mindketten tudjuk, így nem állok neki osztani az észt, a természetes, egyértelmű dolgokról csak unalmas folyton vitázni, beszélgetni. Van más beszédtéma is a világon.
- Helyes! - intek a csaposnak, hogy még egyet, majd miután kikerült elénk az ital a mellettem ülőre pillantok. - Úgy érthető, gondolom nem hagytad magad, nem tűnsz nyápic típusnak...már csak a versenyből ítélve sem . - na igen, az még jó is volt! Kellemes lazítás, és a fő: én nyertem! Na ez most egósan hangzott, de mindig örülök, ha sikerül legyőznöm egy férfit, ez is mutatja, nem apuci hercegnőjének nevelt az élet, és annyira talán elveszett sem vagyok. És ezzel, hogy magamban örülök, talán másnak a lelkecskéjébe sem gázolok bele.
- Hát annak a tipikus rossz fiús rossz fiúnak sem tűnsz...legalábbis így beszélgetés alapján szerintem, de ez is megítélés kérdése. - emelem meg felé a poharam, és gurítom le a tartalmát, az órára nézve el se hiszem hogy ennyire elszaladt az idő...nemsokára búcsúzkodnom kell, még otthonra van pár melóm, tetoválások amiket fel kell rajzoljak...na bumm neki szabadság...
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
256
Join date :
2012. Jun. 06.
Age :
32
Tartózkodási hely :
Las Vegas, Nevada



TémanyitásTárgy: Re: Lobby Bar & Cafe 14.03.13 14:29

- Ami a versenyt illeti... Én csak szórakoztam. Orvos léterme gyakrabban látok embereket meghalni mint szeretnék. Nem azért mert már nem lehet vagy nem sikerólt segíteni rajtuk, hanem mert már eljárt felettük az idő. Szóval, orvos léterme megtanultam értékelni az életet és megtanultam élni az életet. - Magyaráztam mindvégig a szemébe nézve, bár nem tudom... lehet, hogy ez csak nekem ilyen fontos. Talán mert nem volt egyszerű sem eljutni idáig ahol most vagyok és meglehet nekem ez többet jelenthet mint másoknak. De nem akarok egy napon arra eszmélni, hogy elszálltak felettem az évek és az élet és én nem tettem semmit. Még csak nem is éltem igazán, mert nem tudtam hogyan kell. Csak éltem, de ugyan akkor semmit sem tettem.
- Éppen ez az, hogy én nem tettem semmit. - Tényleg nem kellett semmit sem tennem annak érdekében, hogy távol tartsam magamtól az embereket... Egyesek szerint nem túl pozitív a kisugárzásom és én ezt valahogy soha sem tudtam bánni. Majd ha én azt akarom, hogy annak láss, akkor azért egészen biztosan tenni is fogok.
- Köszönöm, jól esik valakitől ilyet is hallani. - Emeltem meg a poharam felé majd egy hajtásra le is küldtem a pohárka tartalmát. Az ilyesmivel nem szeretek sokáig vacakolni és úgy nem is esik annyira jól hacsak nyálazgatom és nem iszom rendesen.
Majd megszólalt a csipogóm... hogy miért nem lehetne ezt csak egyszer otthon felejteni.
- Valaki szabadnapot emlegetett? Éjszakára be kell mennem... - Komolyan mondom, hogy nincs is szebb az éjszakai ügyeletnél egy ilyen szép napon.
- Nos, azt hiszem akkor én lassan elköszönök. - Ki kell még aludnom magam plusz ennek a két pohárkának sem maradhat nyoma.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Lobby Bar & Cafe 14.03.13 14:38

- Nehéz meló lehet néha lelkileg...de ezt is meg kell valakinek csinálni. Egyébként te még a jobbik eset vagy, aki megtanulta értékelni az életet...a másik eset az a morgós seggfej típus akit említettem is. - nézek vissza rá kedvesen, bár nem ismerem, mégis...értékelem benne mint egy emberben azt, hogy éli az életét, annak ellenére, miket láthatott, érhetett meg. Én sem vagyok hamar összeroppanó típus, és én is imádom élni az életet, főként akkor ha nehéz....elvégre ami nem öl meg...szokták mondani.
- Ez csak az igazság. - emelem fel a kezeimet megadóan, de vigyorogva ahogy megköszöni a mondatom, de tényleg így gondoltam, így nem ragozom tovább, a csipogójára felnevetek, majd nevetésem mosolyba szelídül csak.
- Hát, azt hiszem mindkettőnknek akad majd dolga...én lassan mehetek haza skiccelgetni...- jegyzem meg, majd szavaira bólintok.
- Én is megyek...még gyalog haza kéne jussak, nem vagyok részeg, de ha elkapnak, nem akarok fizetni, mert épp két pohárral legurítottam. Ahogy rendezi a számlát lekászálódok a székről, és ahogy felém fordul rávigyorgok.
- Hát a viszont látásra szerintem elcsépelt...meg nem is akarok kórházban kikötni, de azért az utcán remélem még összefutunk. - nyitom ki neki az ajtót, nem akarom feltartani, bizonyára neki sem tesz jót, ha fáradtan, és két pohárnyi alkohollal lépked be ügyelni éjszakára.

/Köszi a játékot Very Happy/
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
256
Join date :
2012. Jun. 06.
Age :
32
Tartózkodási hely :
Las Vegas, Nevada



TémanyitásTárgy: Re: Lobby Bar & Cafe 14.03.13 15:45

- Akikkel nap mint nap össze vagyok zárva... - Na jó, gondolom nem pontosan erre akart célozni, de ez sem mellékes és olykor már inkább feküdnék be kicsit az idegosztályra, csak hogy addig se legyen rá módon, hogy egyet-egyet péppé verjek. Mert valami szörnyen idegesítőek, meg sem kell, hogy szólaljanak. Elég ha rád néz és te már is tudod, hogy mit gondol és egyáltalán nem érdekel ha nem mondja ki, attól még ott bujkál a szemében, vagy nem is bujkál még sincs benne annyi, hogy nyíltan kimondja és felvállalja... Különben az ilyen emberek többségében csak a pofája nagy és mögötte semmi sincs. A másik... Na ők okosak. Nem csak annak látszanak azok is, akiket nem árt tisztelni még ha egyébként utálod is őket vagy még a szart is kipüfölnéd belőle ha teheted, de az ilyenekkel jobb jó viszonyt ápolni. Mint mondani szokás tartsd közel a barátaidat, de még közelebb... és vannak a seggnyalók... akikről még csak szót ejteni sem érdemes, mert valójában egy nagy nullák és valakire akaszkodniuk kell, hogy valaki váljon belőlük.
- Igen, én sem egy hordágyon szeretnélek viszont látni, de azért örültem és remélem még találkozunk. - Azzal elköszöntem és ki léptem a helyiségből. Ennyit erről a szép napról. Már koránt sem tűnik olyan szépnek. szinte már éreztem, hogy túl szép, túl jó és valaminek történnie kell.

// Köszönöm a játékot! Very Happy //
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
2134
Join date :
2012. Jan. 27.

Admin


TémanyitásTárgy: Re: Lobby Bar & Cafe 14.03.13 20:58

Szabad játéktér!

₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪


Én mindenhol ott vagyok... De tényleg... Mindenhol!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://prison.forumsr.com



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Lobby Bar & Cafe 20.04.13 19:25

Természetesen a látottakból ítélve már megint túl korán érkeztem. Legalább is annyiban maradtunk, hogy majd hívjuk egymást ha valamelyikünk ideért. Ezért is vetek egy pillantást gyorsan a telefonomra, de semmi. Jellemző. De azért jó tudni, hogy nem ő késik, csupán csak én értem ide előbb. Azért csak helyet foglaltam egy asztalnál és várakoztam. Addig is előkotortam a táskámból a kis jegyzetfüzetemet és egy tollat valamint a diktafonomat. Zavartam kezdtem el igazgatni a hajamat. A telefonomat is ki tettem az asztalra, csak hogy kivételesen szem előtt legyen. Még mindig nem tudom mennyire volt ez okos dolog. De lényeg, hogy akkor nagyon is annak tűnt és örültem, hogy egyáltalán találtam valakit, aki esetleg segíthetne. Nagyon remélem, hogy ő tud is majd a segítségemre lenni valamilyen szinten. Azért így mégis csak érdekesebb a helyzet a szokottnál különösen, hogy még csak azt sem tudom, hogy kivel is fogok ma találkozni. Jó persze a nevét már tudom és már beszéltünk, de csak telefonon. Az meg ugye nem az igazi. De még akkor is örülhetek, hogy ez az ismerősnek az ismerősének az ismerőse alakzat bevált és hogy egyáltalán hajlandó volt visszahívni. Aztán annyiban maradtunk, hogy egy próbát megér és hogy összefutunk. Többek szerint is jó választás volt a részemről még ha én erről egyelőre nem is tudok. Jobban mondva semmit sem sejtek. Volt aki valósággal áradozott róla én meg hát nem tudtam mit mondani mivel még életembe nem láttam, de ha igaz akkor ez percek múltán meg fog változni. Azzal megcsörrent a telefonon és egy időben vele be is lépett valaki a kávézóba. Lassan felálltam az asztaltól majd intettem neki és erősen koncentráltam, hogy ne akadjon fenn a lélegzeten és még véletlenül se maradjon tátva a szám.
- Brian? - Azért biztos ami biztos alapon rákérdeztem. Még ha ez több is mint valószínű. De csak meg kellett szólalnom és csak nem mondhattam azt, hogy mindenkinek mennyire igaza volt, te jó ég!
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Lobby Bar & Cafe 23.04.13 12:46

Komolyan meg kellett erőltetnem magam ma, hogy egyáltalán arra legyen energiám, hogy kikászálódjak az ágyból. Az a tipikus „hagyjon mindenki a francba” napom van, de hát nem tehetem meg azt, hogy nem kelek ki, ugyanis mára már megbeszélt találkozóm van egy hölggyel, én pedig tartom magam az adott szavamhoz.
Mikor a lány felhívott, hogy a számomat úgy kapta el, és hogy mihez lenne rám szüksége, az első gondolatom az volt, hogy ki lehetett az a komplett idióta, aki csak úgy osztogatja a számomat. Meg hogy miért is én lennék a megfelelő ember erre. De úgysem volt még ilyen, tehát belementem. Meg amúgy is, segítőkész vagyok, miért ne mennék bele.
Szóval a reggeli kávém és három szál cigim után úgy-ahogy sikerült észhez térnem, ehhez még az indulásig odacsaptam még két kávét és még hat szál cigit, úgyhogy mire el kellett indulnom a találkozóra, úgy-ahogy már használható állapotba kerültem.
Mivel késésben voltam, gyorsan fogtam egy taxit és elvitettem magam a helyig, amit amúgy sem tudtam, hol van -vegasi lakos létemre. Szégyen, nem szégyen, ez van. A taxi kitett a kávézó előtt és mivel a megbeszélés úgy szólt, hogy aki odaér, az hívja a másikat, szóval már kapom is elő a telefonomat és tárcsázom a számát, közben pedig már haladok is befelé a helyre. Azonban ahogy először kicsöng a telefonom, már rögtön is látok egy szemrevaló szőke hölgyet integetni az egyik asztaltól. Ez biztos ő lesz, úgyhogy kinyomom a hívást és arra veszem az irányt. Kérdésére csak egy huncut mosoly fut át az arcomon.
-Igen. Viszont miért nem hívtál, hogy már itt vagy, jobban csipkedtem volna magam akkor. Régóta vársz itt?
Hanyagul ledobom a telefonom az asztalra, majd helyet foglalok a vele szemben levő széken, azonban mikor tekintetem a diktafonra és a jegyzetfüzetre téved, kicsit elkomorodok. Soha nem csináltam ilyet, kínos helyzet ez, de na, hát ez van… Egyszer mindent ki kell próbálni. Mikor a pincér odajön az asztalunkhoz, én elgondolkodok egy pillanatra, majd már rendelek is.
-Nekem egy jó erős feketét, meg a hölgynek, amit csak akar, én állom a számlát. Ja, meg egy pohár whiskey-t is kérek.
A pincér ahogy elsuhan, én már a hölgy felé fordulok.
-Na, nagyon örülök, hogy találkoztunk, állok rendelkezésedre. Ha gondolod, kezdhetünk is.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Lobby Bar & Cafe 23.04.13 13:19

Azt hiszem ez most nem csak számmora ilyen új helyzet. Persze csináltam már ilyet azzal az apró különbséggel, hogy szinte mindig ismertem azt aki szemben foglalt velem helyet. Így azt is tudtam, hogy körülbelül mire számíthatok, most viszont fogalmam sincs. Nem is tudom. Talán kicsit izgatott vagyok. Plusz kicsit olyan hülyén érzem magam. De ha már volt merszem felhívni és sikerült elérnem, hogy belemenjen a dologba, akkor most én is végig csinálom. Mert kissé különösen venné ki magát ha most hirtelenjében meggondolnám magam. Amúgy meg most nagy szükségem volna erre a beszélgetésre. Azaz rá, csak ő ezt még nem tudja.
- Azért mert nem késtél. - Szólaltam meg végül. Egyszerűn ennyi az egész. Én értem ide előbb és ő még egyáltalán nem volt késésben, akkor meg minek zaklattam volna a folyamatos hívásaimmal? Elvégre tudok várni és bízom benne, hogy megéri. Hogy miért azt nem tudom.
- Csak egy kávét kérek, köszönöm. - Fordultam ismét felé miután elhaladt a pincér. Próbáltam szigorúan a tárgynál maradni és nem észrevenni azt ami a szemem előtt van és még lesz egy jó ideig.
Audrey, most nem ezért vagyunk itt.

- Hm, kávé mellé whisky? - Nem tudom. Csak úgy kibukott belőlem a kérdés. Ami nem is baj. Ahogyan az sem ha megpróbálunk kialakítani valamiféle beszélgetést. Mert ez a kérdezz felelek ugyan célravezető viszont pokolian unalmas és sablonos.
- Én is és köszönöm, hogy eljöttél. - Őszintén szólva erősen megkérdőjeleztem a dolgot eleinte, most viszont nagyon is 9rüöl9k annak ,hogy belement és itt van. Ezt igazán kár lett volna kihagyni.
- Nem szeretnék azonnali faggatózásba kezdeni. Így ha van valami, amit kérdés nélkül is meg tudnál velem osztani, akkor hallgatom. - Kapcsoltam be a kis ketyerémet, ami nem csak őt zavarja, de hát ez van. Jó a memóriám, na de nem annyira hogy minden egyes szavát képes legyen az eszembe vésni. Amúgy meg nem csak neki van reggel.
- Amúgy nyugi. Ezt a felvételt rajtam kívül senki sem fogja hallani és végül is ha nagyon zavar, akkor legfeljebb nem használom?! - Végül is azt is meg tudom oldani valahogy. Csak hát akkor kissé többet lesz szükségem a jegyzetfüzetemre. Na de kibírom. Tudtom szerint eddig még senki sem halt bele az írásba.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Lobby Bar & Cafe 23.04.13 14:04

„Kifogását” hallva elnevetem magam.
-Ez butaság. Megbeszéltük, hogy aki előbb ideér, hívja a másikat nem? Na de mindegy is, már itt vagyunk, lényegtelen a dolog.
Mondjuk titokban azért szimpatikus, hogy nem kezdett el rögtön hívogatni, hanem szépen kivárta, amíg én ideérek. Türelmes, ez mindenképpen nagyon pozitív tulajdonság. Mondjuk tényleg kellhet neki ez az interjú, vagy mi ez, ha ennyire türelmes.
-Csak kávét? Ne szégyellősködj, ha azt mondom, hogy én állom, akkor én állom a számlát.
Rákacsintok, majd rátekintek a telefonomra, gyorsan felkapom és lehalkítom. Ne zavarja meg se engem, őt meg főleg ne. Következő kérdése újra megmosolyogtat.
-Nem mellé, utána. Mindig így iszom. Egyébként zavar, ha rágyújtok? Kávé és whiskey mellé kell a cigi.
Magyarázkodok neki, de miért is? Totál felesleges, de legalább próbálkozom kicsit is udvariasnak mutatni magam.
-Már miért ne jöttem volna el? Úgysem kértek még előtte ilyesmire, új kihívás. Meg egyébként is, szívesen segítek. Mondjuk nem hiszem, hogy annyira érdekes lenne az én történetem, tucatjával találsz itt játékfüggőket, meg úgy általában bármilyen függőt, a drogtól kezdve az alkoholon át a játékig. Széles a skála.
Persze nem feltételezem, hogy azt hitte, hogy nem jövök el, csak furcsán jött ki a kijelentése. De átsiklottam felette, mint minden olyan dolog felett, ami kicsit is úgy tűnik, hogy soha nem lesz rá szükségem.
-Hú, ez így is oké. Mondjuk nem erre számítottam, de így is jó.
Rápillantok a diktafonra, mikor bekapcsolja, kicsit kétkedve méregetem, de végül elmosolyodok.
-Nem, nem kell kikapcsolni, előbb-utóbb úgyis megfeledkezek róla.
Mert tényleg, ha elkezdek mesélni, úgyis elfeledkezek arról, hogy ez itt van. Jó, mondjuk az, hogy a lány jegyzetel, tuti emlékeztetni fog, de na…
-Na szóval, kezdem az elején. Azt hiszem, a szerencsejátékok iránt olyan 14 évesen alakult ki valamiféle vonzalom, de ez még akkor ártatlan dolog volt. Édesapám megtanított pókerezni, persze ez afféle vasárnap esti kikapcsolódás volt. Anyukám ennek nem örült, de apu mindig azt hajtogatta, hogy ennyitől nem leszek játékfüggő. Hát, édesanyám aggódása jogos volt, szegény áldott jó lélek, és én nem figyeltem rá. Persze akkor még nem volt tét, csak unaloműzés volt, viszont már akkor fúrta az oldalamat a kiváncsiság, hogy vajon milyen lehet a játék, ha van tétje is. Persze akkoriban legálisan még nem játszhattam pl. kaszinókban, úgyhogy néhány haverommal rendeztünk pókerpartikat, persze ezeknek nem volt nagy tétje, csak pár dollár. Akkor jöttem rá, hogy jó játékos vagyok.
Itt egy kis hatásszünetet tartok, de csak amíg belekortyolok a kávémba
-Evvel meg is elégedtem egy darabig, de tudjuk milyen az ember: mindig többet akar. Én pedig nem kaphattam többet, amíg nem nagykorúsodtam, akkor viszont az első utam egy játékterembe vezetett. Nem rögtön a kaszinóval kezdtem, az nagy falat lett volna. Ott ismerkedtem meg a játékgépekkel is. Mikor a játékteremben is sikeres voltam, sorra vertem mindenkit, rengeteg pénzt nyertem, a végére már nem maradt ellenfelem, mindenki tudta, hogy velem nem érdemes játszani. Persze oltári nagy mázlim is volt… És megint kevés lett, ami volt… Bemerészkedtem a kaszinóba, elbíztam magam.
A hangom ennél a résznél megremeg, nehéz erről beszélni, nem is igazán szoktam. Furcsa ez a helyzet, tényleg, nagyon.
-Az elején jópár partit megnyertem, de aztán egy fél éves zuhanás kezdődött, teljesen elnincstelenedtem, anyámék ki akartak tagadni, de én nem hagytam abba, csak ideiglenesen, míg otthon rendeződnek a kedélyek, legalább annyira, hogy a szüleim szóba álljanak velem, meg összekaparjak egy kis pénzt. Aztán visszatértem a játéktermekbe. A kaszinó még mindig nem az én világom, az én pályám a kis lokálok, kis kocsmák, meg ilyen helyek. Azt hiszem ennyi. Van kérdésed?
Rámosolygok, majd újra kortyolok egyet a kávéból.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Lobby Bar & Cafe 23.04.13 14:59

De ha egyszer tényleg én értem ide korábban, akkor most minek zaklattam volna azzal, hogy percenként felcsörgetem, hol ott szerintem ő is tisztában van az idővel és azzal, hogy miben is maradtunk...?! Ennek tényleg nincsen értelme így annak sincs, hogy vitát nyissunk ebből és ne felejtsük el, hogy nem is azért vagyunk itt. Ez most lényegtelen és már megtörtént. Túl vagyunk rajta, ezen is. Mindketten túléltük. Én is, hogy előbb érem ide és ő is hogy kicsivel utánam érkezett. Téma lezárva a részemről.
- Ne aggódj. Nem vagyok az és tudok szólni ha majd kell valami... De most nekem az a kávé is életmentő lesz. - Rendeltem volna már korábban is egyet, de gondoltam megvárom vele. Amúgy sem szeretek egyedöl kávézni. Nem is tévedtem. Valahogy éreztem, hogy neki is a kávé fog elsőként az eszébe jutni és így akkor már nem is vagyok egyedül. Nekem most tényleg csak egy kávé kell. Addig is lesz időm kicsit összeszedni magam, na meg a gondolataimat. Ma mintha egy kicsit szétszórt volnék, de hát na...Ez van.
- Nem, csak nyugodtan. - Bár odahaza senki sem dohányzik, de engem soha sem zavart különösebben. Oké, nincs túl kellemes szaga, de elviselhető.
- Nem tudom. Talán csak mert még nem is ismerjük egymást és úgy hívtalak fel és a fene se tudja már hanyadik emberkétől lett meg az a telefonszám. - Akkor úgy teljesen hülyén éreztem magam, de akartam hogy összejöjjön ez az egész és ha már voltak hajlandók segíteni, akkor én is voltam hajlandó megerőltetni magam és tárcsázni, na meg utána megszólalni és persze minél rövidebben és érthetőbben elmagyarázni ,hogy mit is szeretnék én tőle. Hát vicces volt azt meg kell hagyni.
- Miért, mire számítottál? Hogy egy valóságos kérdőívvel foglak várni és könyörtelenül választ akarok kapni minden egyes kérdésemre? - Tettem fel a kérdést nevetve. Nem egy szokványos helyzet az már igaz. De azért ezt sem szerettem volna olyan sablonosan csinálni. Inkább beszélgetni szeretnék a témáról mintsem kérdésekkel bombázni és faggatni és addig nem szállni le róla, amíg meg nem tudom amit akarok.
- Oké, akkor hallgatlak. - Hál istennek akkor nekem sem kell körmölnöm mint egy idióta és tényleg tudok figyelni és ugyan akkor minden meglesz, ami csak kell. Fordított esetben valószínűleg engem is feszélyezne valamennyire. De ha minden igaz, akkor rövid időn belül már tényleg nem fog feltűnni senkinek sem, hogy ez be van kapcsolva.
- Mit gondolsz ha édesapád nem tanít meg játszani, te most akkor is ott tartanál ahol? - Véleményem szerint igen, de engem most jobban érdekelne, hogy mi az ő véleménye. Gondolom ez itt egyetlen tizenéves gyereknek sem újdonság ma már, de mégis... Nincs két egyforma ember és én most őt szeretném hallani.
- Szóval, ha nincs igazán nagy tétje a játéknak, akkor úgy értelme sincs játszani? - Tettem fel ismét egy kérdést miután figyelmesen hallgattam tovább. Nem tudom... Így valahogy mégis csak érdekesebb mint olvasni valahol.
- Szerinted van olyan ezen a világon, amiért képes lennél abbahagyni végleg? Akármi... Lehetséges, hogy egyszer majd történik ilyen? - Hm, pillanatok alatt nagyon is sok kérdésem lett csak még nem nagyon tudom hogyan tegyem fel mindet, de szerencsére van időnk.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Lobby Bar & Cafe 24.04.13 14:44

Válasza ismét csak megmosolyogtat.
-Rendben, ha valamire szükséged van, rendelj bátran. Egyébként a kávéval kapcsolatban én is így érzek, attól függetlenül, hogy ma már 3-at elpusztítottam.
Mikor mondja, hogy nem zavarja a cigi, rögtön veszem elő a nadrágzsebemből és már gyújtok is rá. Élvezettel tüdőzöm le, és fújom ki a füstöt, persze arra ügyelek, hogy ne fújjam a lányra. Annyi udvariasság azért szorult belém. Magyarázatára viszont megint cska el kell nevetnem magam, annyira vicces.
-Ugyan, ez nem lehet ok arra, hogy ne jöjjek el. Mondjuk dühös voltam, mikor felhívtál, de arra, aki megadta a számom. Na, nem azért, mert neked adta meg, hanem egyszerűen gyűlölöm, ha osztogatják csak úgy a számomat.
Bajba is keverhet az ilyesmi, van ugyanis egy bizonyos típusú hírnevem ezen a környkéken, és bizony vannak olyanok is akik nem igazán szeretnek, mert pl esetleg elnyertem tőlük egy nagyobb összeget vagy ilyesmi. Kérdésére elgondolkodok.
-Ja, konkrét kérdésekre számítottam. Tudod, mint egy interjún vagy ilyesmi.
Válaszolok neki vigyorogva, de ez a módszer kellemes csalódás volt, legalább nem fogom úgy érezni magam, mint valami vallatáson.
És tényleg… egy idő után teljesen elfeledkeztem a diktafonról, és nagyon érdekes volt az is, hogy a lány szinte issza magába minden egyes szavamat. Ennyire még soha nem figyeltek rám, nem sokan találnak érdekesnek, ugyanis egy tucat játékfüggő van, lépten-nyomon beléjük lehet ütközni, habár nem tudjuk róluk, hogy ők azok.
Kérdései viszont tényleg elgondolkodtatnak.
-Igen, valószínűleg akkor más módon kerültem volna vele kapcsolatba. Talán később, haverok útján, vagy talán még később, a fene se tudja. Tulajdonképpen lényegtelen is, hogy mikor, a lényeg az, hogy igen, elég valószínűnek tartom, de habár… ki tudja.
Hú, ez még nekem is zavaros. Soha nem gondolkodtam ezen a dolgon, igazából az efféle kérdéseket mindig is kizártam. Ha eszembe is jutottak, rögtön elkergettem őket.
-Nem mondanám, hogy nincs értelme, de izgalmasabb, ha van tét. Évekig játszottam tét nélkül, úgy is izgalmas volt, de előbb-utóbb elkezdi fúrni az ember oldalát a kiváncsiság, hogy ugyan milyen lehet, ha van tét is.
Utolsó kérdése viszont komolyan gondolkodóba ejt, ez egy pár perces csendet eredményez, amíg minden átfut az agyamon. Végül nagy nehezen megszólalok.
-Hát, a családom motivált arra, hogy ideiglenesen hagyjam abba a játékot. Kemény időszak volt az, valószínűleg nem is volt elég a motiváció. De talán, ha valaki betoppanna az életembe, akkor lenne esély arra, hogy abbahagyom. Én is csak találgatni tudok, minden a jövő zenéje.
Elhallgatok, slukkolok még egyet és kortyolok a kávémból. Várom a kérdéseit.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Lobby Bar & Cafe 24.04.13 18:02

- Szép teljesítmény. - Nekem van, hogy már a második sem esik jól, de megiszom ahhoz, hogy észhez térjek végül és életképes állapotba kerüljek. A harmadikra viszont már rá sem tudnék nézni szerintem. Őszintén szólva nem is nagyon hiszem, hogy bármit is érne. Én csak amolyan megszokásnak tekintem. Kávé nélkül is meg tudok lenni éppenséggel, de ha egész nap nem iszom egyet sem, akkor olyan hiányérzetem van. Ez ilyen berögződött akármi, amit főként arra használnak az emberek ,hogy megpihenjenek a munkában vagy beszélgessenek egy jót.
- Igen, az tényleg bosszantó egy dolog és számítottam is rá, hogy esetleg majd nem fogadod túl jól, de hát szükségem volt rá és erre a beszélgetésre, így gondoltam egy próbát mindenképpen megér. Még ha el is küldesz a fenébe... - De szerencsére ez nem így történt. Ami pedig ezt az egész telefonszám osztogatást illeti, az engem is nagyon tud idegesíteni. Mert egyébként nem azért saját, hogy annak adom meg, akinek tudnia kell és akinek meg nem, annak nem?! Nem ez a lényege?
- Igen, vallatni is foglak. Készülj fel! - Persze mind ezt fele annyira sem gondoltam komolyan. Ha nyers válaszokat szeretnék, akkor annak akár utána is olvashatnék kidolgozott tételekben meg ilyenek vagy azt akár telefonon is lebonyolíthattuk volna.
- Értem, szóval mindenképpen játszanál?! - Az ember ezen szavak hallatán már meg sem lepődik. ebben a városban... Mondhatni szinte már normálisnak számít, ami azért nem helyes. Főleg, hogy elég ijesztő méreteket ölthet idővel. Méghozzá rövid idővel, ami azért valljuk be eléggé aggasztó tény tud lenni.
- Na és milyen érzés volt nyerni kis tételekben majd nagyban? - Tudom, hogy ezt nagyon nehéz szavakba önteni és elmagyarázni valamint megérteni még kevésbé lehetséges, de én azért csak meghallgatnám. Mert mindamellett, hogy erről írok tényleg érdekel is a téma.
- Hogyan telt el az az időszak amíg nem játszottál? Milyen volt? - Kortyolok bele a kávémba majd figyelem tovább. egész biztos vacak érzés volt meg minden. Fogalmam sincs még hogy fogom átlátni ezt az egész helyzetet, de mindent megfogok tenni ennek érdekében. Ugyan akkor mégsem szeretnék... Nem akarok többet tudni mint kellene.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Lobby Bar & Cafe 27.04.13 21:40

-Ó, ez csak a napi rutin és a napi szükségleteim a túléléshez, szó sincs itt teljesítményről.
Tényleg koffeinfüggő vagyok, koffein nélkül szerintem egy zombi lennék, kell ez nekem. A cigi meg élvezet. Nem lennék képes leszokni róla, igazából szeretem is, jól esik. Az már más tészta, hogy baromi káros, de kit is érdekel? Rendszeresen megkapom, hogy szokjak le, mert káros, mert blablabla, de hát csak el tudom dönteni, hogy mit akarok…
-Látod, nem küldtelek el a fenébe. Nem szokásom csak úgy elküldeni. És hát, ki tudja, talán egyszer én szorulok a segítségedre.
Mondjuk hirtelen nem jut eszembe ilyen szituáció, de tényleg előfordulhat. És tényleg nem szokásom elküldeni senkit a fenébe csak úgy, hiába tűnök a nagy „laza csávónak” meg ilyesmi, nem vagyok akkora s.ggfej, mint aminek néha tűnök. Ok nélkül nem vagyok szemét senkivel.
Következő mondata megnevettet.
-Jaj, várj, felkészülök idegileg, hogy túléljem a vallatást.
Persze mindezt mosolyogva mondom, hiszen eddig ez egy nagyon kellemes beszélgetésnek indult, nem erre számítottam, de mindenképpen kellemes meglepetés. Megérte eljönni. Következő kérdése viszont megint csak nagyon fogós. Elgondolkodtat. Kissé fejbevágó ez a beszélgetés, rákényszerít, hogy olyan dolgokon gondolkozzak el, amivel eddig nem voltam hajlandó szembesíteni magam.
-Őszintén? Nagyon valószínű. Persze nem 100%, hiszen mára már látom, hogy ez igy nem oké. Persze ebben a városban nem vagyok egy egyedülálló történet, sőt…
Már rengetegszer elhatároztam, hogy ezt igy nem folytatom tovább, de persze másnap reggelre aztán minden folytatódott ugyanúgy, és ezt kismilliószor eljátszottam. Kemény történet evvel szembesülni, és még keményebb avval, hogy tulajdonképpen nem is annyira igyekszem ez ellen tenni semmit. Nagyon jól érzem igy magam, elvagyok, élem az életem.
-Hú, ez egy nagyon nehezen körülírható érzés. Talán olyan lehet, mint amikor egy drogfüggő egy olyan időszak után, mikor éppen csak annyi drogot tudott szerezni, hogy elkerülje az elvonási tüneteket, hirtelen több anyaghoz jut. Extázis az egész, olyan extázis, amit a tudatmódosítók tudnak okozni. Fantasztikus érzés volt.
És ez az, ami a játékfüggőnél a függést okozza. Az extázis. Úgy működik ez, mint a drog. Semmiben nem különbözik ez tőle.
-Tudod, ez megint csak a drogfüggéshez tudom hasonlítani. Mikor nem jut anyaghoz és szenved az ember. Nincs meg az a biztonság, az a béke, az a nyugalom és az az önbizalom, amit ez az egész ad- vonatkozik ez a drogra és a kártyára egyaránt, ugyanaz a kategória. Egyik napról a másikra eltűnik valami az életedből, és ott marad az a lyuk a helyén, amit aztán minden sz.rral be akarsz tömni. Meg is volt ennek az eredménye, de ez másik történet, nem tartozik ahhoz a témához, amiről beszélgetni akarsz velem.
Diplomatikusan lezárom, hiszen tényleg nem tartozik ez ide. Megint kortyolok, slukkolok, majd eszembe jut valami, igy hát folytatom a mondandómat.
-De tudod, le kellett állnom. Nehéz döntés volt ez, de annyi realitásérzékem volt még akkoriban, hogy láttam, hogy ha így folytatom, még mélyebbre fogok jutni. Elég mélyen voltam már akkor is, valószínűleg mélyebben, mint nagyon sok ember a környezetemben, de volt még annyi energiám és lélekjelenlétem, hogy azt mondjam, hogy oké, ez nekem most nem kell. A családom is akkor elég nagy nyomást gyakorolt rám, mostanra már tuti nem tudnának igy hatni rám, de akkor ők voltak a fő mozgatórugók. Aztán az a fél év „tisztán” telt el, de sajnos ez nem tartott sokáig, szükségem volt a játékra. Persze ma már kis tétekben játszok és kizárólag kis társaságokban, a játéktermeket és a kaszinókat kerülöm. Nem a pénzért játszok, az az extázis, a sikerélmény az, amit én várok az egésztől. De megint eltértem a témától, ez már nem ide tartozik.
Jegyzem meg megint csak mosolyogva, lehajtom az utolsó pár korty kávét, eltolom a bögrét magamtól, majd közelebb húzom a whiskey-t magamhoz.

Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Lobby Bar & Cafe 11.05.13 15:41

- A túléléshez?! - Mosolyogtam meg a dolgot. Azért, azért van abban valami amit mond. Különösen egy átvirrasztott éjszaka után a tankönyveim felett. Na az valami halál helyett van. Mikor már minden egyes betűből legalább hármat látok - legalább - és már nyitott szemmel is el tudnék aludni. Na olyankor nekem nem lehet elég kávét csinálni. Már a víz helyett is kávét iszom. Aztán ha szerencsém van és levizsgázom két napig fel sem kelek az ágyból csak el tudjak aludni az előzőleg bevitt koffeinmennyiségtől. Orvostanhallgató létemre tudom, hogy nem tesz jót meg minden, de valahogy el is kell jutni a fehér köpenyig.
- Hát... Tudod a számom. - Ami azt illeti szerintem én sem fogom kitörölni az övét hasonlóságok miatt. Mert hát tényleg soha sem lehet tudni. Azt viszont már tudom, hogy igen is lehet rá számítani. Épp ezért jó helyet foglal el a telefonkönyvben. Amúgy sem vagyunk már gyerekek, hogy egymás agyára menjünk. Legalább is én már úgy érzem kinőttem azt a korszakomat így nem kell attól tartania, hogy éjnek évadján annyira fogok unatkozni, hogy puszta szórakozásból felcsörgessem.
- Nos, megtörtént? - Kérdezek rá mosolyogva. Mert ha igen akkor kezdeném is!
- Azt azért még hozzá tenném még így az elején, hogy ha lesz olyan kérdés amire nem szeretnél válaszolni, akkor mond nyugodtan és átugorjuk. - Ebből már tényleg rájöhetett, hogy ez nem egy vallatás s én sem akarom minden áron mindent tudni, csak amit esetleg megosztana velem. Ezért is indítottam úgy, hogy megkértem meséljen valamit, amit esetleg úgy önmagától is hozzáfűzne a dolgokhoz.
- De ezt akkor még senki sem látja előre... - Van akinek bejön végül és van akinek kevésbé. Viszont van akinek belesem kéne vágnia. Van aki már csak dacból is megteszi és van aki azért mert szimplán megteheti, elkeserítő.
- Azért attól mégis csak jobb egy fokkal. - Még mindig jobb hogy valaki a szerencséjével játszik minthogy az életével. Mert az anyagi helyzeteden még mindig könnyebben tud változtatni különösen ha a szerencse ismét a te oldaladra pártolt, de ha már egyszer tönkretetted magad azt senki sem hozhatja helyre.
- Értem... - Azt hiszem meg is volna az első olyan dolog amiről nem szeretne beszélni és amit szó nélkül át fogunk ugrani. Nem szeretnék túl tolakodó lenni. Nem pusztán illemből, hanem értésből, tapintatból.
- Engem nem zavar ha téged sem. - Azt sem akarom, hogy minden percben félbeszakítsa saját magát csak azért mert egy olyan pontra jutottunk a történetben ami eltérne a tárgytól, de mégis csak valamilyen szinten kötődik hozzá. Ha nem akar róla beszélni az egy dolog, de ha mégis azt is szívesen meghallgatom legyen szó bármiről. Biztos nem lesz hiábavaló.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Lobby Bar & Cafe 27.05.13 22:36

-Bizony, tudod valami kell, ami egy kicsit is feléleszt. Márpedig erre a legjobb a koffein.
És tényleg, elég keményen koffeinfüggő vagyok, anélkül kb nem látok ki a fejemből felkelés után, úgyhogy az első utam mindig a konyhába vezet reggelente, a kávéfőző irányába.
-Bizony tudom. És nem félek majd használni, ha szükségem lesz rá.
Rákacsintok, majd el is nevetem magam. Mi a fenét is csinálok én? De persze, tipikus viselkedésformám ez, aztán meg persze a lány elkezd reménykedni, meg ilyenek. Mi a fenéért csinálom én ezt? Mert élvezem, na azért.
-Meg, meg, teljesen készen állok, válaszolok minden kérdésedre.
Mondom mindezt nevetve, hiszen azért nem hiszem, hogy vallatás lesz, szóval annyira nem idegeskedtem eddig se. Na jó, egyáltalán nem.
-Rendben, és megpróbálok nem átcsúszni másik témába. Ha ez mégis megtörténne, szólj rám.
Hajlamos vagyok erre, nagyon is, szóval nem meglepő ez nálam. Elkezdek beszélni és csak dőlnek belőlem a szavak, szinte megállithatatlanul.
-Nem, tényleg nem, de ott van az a rengeteg ember, aki már belebukott előttünk. És az, hogy én is belebukhatok, nagyon is benne van a pakliban. Mindig. Szó szerint a pakliban van.
És én is láttam nagyon sok embert padlóra kerülni, tönkremenni, mégis csináltam. Mert totál bolond voltam, és mert szükségem volt rá. Akkor nagyon.
-Ja, nem vágod taccsra a kártyával a szervezeted, annyival jobb. De hidd el, egy játékfüggő teljesen ugyanúgy működik mint egy anyagos. Tudod, mikor már nincs család, csak a kártya. Ráadásul átjárás is van a kettő között, a kártya „letétele” után kezdődött életem legkeményebb szakasza. Tudod, mikor keresel valami pótlékot, de valami sokkal rosszabbat találsz.
Igen, a tipikus csöbörből vödörbe szitu. Nagyon kemény volt, és meg is borzongok, kiver a víz. Nem szeretem, ha szembesitenek a régi dolgaimmal, de hát ez egy ilyen történet. Mikor az utolsó monológnál nem kezdi el feszegetni a témát, nem kezd kérdezősködni, megnyugszom és előveszek a cigarettatárcámból egy újabb cigit és rágyújtok, majd ránézek a poharamra és abból is kortyolok. Élvezem az életet. Jó itt.
-Jó, de azért tényleg nem akarok nagyon eltérni a tárgytól, mert mint már mondtam, nagyon is hajlamos vagyok rá.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Lobby Bar & Cafe 06.06.13 22:19

Igaz vagy sem tény, hogy reggelente az első utam a konyhába vezet, hogy vizet töltsek a forralóba és bekapcsoljam. Szinte még kómázom és alig látok alig vonszolom magam a szemeimet dörgölve mert azt sem tudom kivenni mi van előttem ezért a falnak támaszkodva vánszorgok végig a lakáson többek között, hogy felkeltsem a nővéremet, hogy mindjárt kész a kávé, szóval lassan jó volna ha észhez térne. De ha más nem is engem a hisztije tuti észhez térít, ami ha másért nem is azért prémiumba jár, amiért felkeltettem. Csodás. De ugyan akkor egy kávészünet is csodákra képes. Amikor végre leteheted a fenekedet és néhány percig semmit sem kell csinálnod csak nézel ki a fejedből és totál értelmetlen dolgokon töröd a fejed.
- Jövök neked eggyel.- És ezt nem fogom elfelejteni. Szóval biztosra veheti, hogy felfogom venni a telefont ha úgy adódna, hogy igénybe venné a segítségemet. Másra nem igen tudok gondolni és nem is akarok. Jobb lesz úgy ha nem teszem. Ne bonyolódjunk bele túlságosan a dolgokba. Bár nem szokásom képzelődni és már hozzászoktam, hogy csalódnom kell magamnak bár nem keverek...
Tulajdonképpen most semmi sem jut az eszembe, amiért amúgy felhívhatna. Mármint miben tudnék én neki segíteni? Tényleg semmi sem jut az eszembe, na de hát sosem lehet tudni. Pár nap és majd elfelejti, néhány hónap múlva pedig a telefonkönyvét böngészgetve már gőze sem lesz arról, hogy mégis ki a fene az az Audrey?!

- Akkor hát nem kíméllek. - Válaszoltam nevetve. Értékelendő dolog ez a hirtelen jött nagy segítőkészség, már-már azt mondanám, hogy aranyos is, de inkább ne terelődjünk el a témától, egyelőre.
- Részemről nem gond. Nem akarlak félbeszakítani és amúgy is jó hallgatóság vagyok, szóval engem tényleg nem zavar a dolog. - Ha beszélni akar hát csak beszéljen, azért vagyunk itt. Erre kértem. Én pedig kíváncsian várom és hallgatom minden egyes szavát. Nem hiába választottam éppen ezt a témakört. Alapból is érdekelt valamilyen szinten és így azért mégis csak más.
Persze megszoktam már, hogy száraz szöveget kell bevágnom, épp ezért is szerettem volna ez úttal kicsit elrugaszkodni a megszokottaktól. Nem bánom...

- Bocsi, hogy csak így hallgatok, de nem akarom, hogy úgy érezd kioktatlak. - Hol ott én semmit sem tudok igazán erről a fajta életvitelről. Azért gondolom valami olyasmi lehet a dologban, hogy olyankor úgy véljük láttuk a másikat elbukni, láttuk hol hibázott és mi ugyan azt a hibát már nem követhetjük el, és mégis. Utólag mindig okosak vagyunk. Ezért pedig senki sem hibáztatható. Én pedig nem akarom, hogy azt higgye rólam, hogy na jött ez a kis lotyó, arra kért, hogy segítsek aztán meg itt osztja az észt nekem.
- Egyedül voltál? - Merem remélni, hogy nem vagyok túl indiszkrét és nem akarok túl sokat tudni, de bízom benne, hogy majd rám szól ha esetleg elvetném a sulykot valamivel.
- Egyedül kellett csinálnod? - Bizonyára ez sok mindentől függ és akarat kérdése, hogy kér a mások segítéségből vagy tartsák csak meg inkább maguknak.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Lobby Bar & Cafe 07.06.13 23:27

Hirtelen azt sem tudom, mire gondol, de aztán kapcsolok és elmosolyodok.
-Nem hiszem, hogy úgy kéne érezned, hogy tartozol nekem akármivel is. Szívesen segítettem, nem olyan nagy dolog az egész.
Legalábbis nekem nem volt túl nagy erőfeszítés, azon kívül, hogy fel kellett kelnem, meg magamhoz kellett térnem, de ez minden nap külön erőfeszítés nekem, szóval nem nagy ügy a dolog. Meg amúgy is… a lány kifejezetten kellemes társaság, szóval nincs itt semmi gáz. Rosszabbra számítottam, ami azt illeti.
Következő mondatára elmosolyodok, hiszen nincs mit válaszolnom. Vagyis lenne, de nem akarok, ennyi az egész.
-Jó, csak na.. nem akarok felesleges dolgokat belegyömöszölni az egészbe, aminek semmi köze a te témádhoz.
Ó, nagyon is van köze, ugyan nem pont kártya, de nagyon közel van. Erről viszont egész egyszerűen nem szeretnék beszélni, csak hogyha tényleg nagyon muszáj, márpedig itt és most nem tűnik úgy, mintha nagyon muszáj lenne. A hallgatásával kapcsolatos mondatán elmosolyodok.
-Ja, nem érezném úgy. Amúgy meg hozzászoktam, szerintem észre sem vettem volna még azt sem, ha ténylegesen kioktatsz, nem hogy azt higgyem. Megtanultam már ignorálni.
Annyit kaptam már a nyakamba a függő éveim során, a leállásom során, állandóan, hogy már nem tud érdekelni, észre sem veszem. Következő kérdésére viszont összeszorul a gyomrom.
-Nagyon.
Következő kérdésére pedig elgondolkodok, lehajtom a maradék whiskey-met húzóra, majd intek a pincérnek, hogy hozzon még egyet, és beleszívok egy mélyet a cigimbe.
-Nem, a családom ott volt, de főleg a rehabot fizették, meg ilyenek. Néha beszélgettek velem, ennyi. Ja, meg rávettek, hogy menjek el terápiára. Ennyi volt az érdemük, amúgy az utat én jártam végig, és azt hiszem, nem voltam elég sikeres az úton, még nem értem el a végső célomat. És lehet nem is fogom.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Lobby Bar & Cafe 12.06.13 0:54

- De azért ha mégis, ha bármiben tudok segíteni vagy csak beszélgetnél valakivel egy jót, akkor ne habozz felkeresni. - Neki biztosan rá fogok érni. Amúgy sem panaszkodhatok, nagyon is kellemes társaság. Rosszabbra számítottam, már ami az egész beszélgetést illeti. Azt gondoltam, hogy majd minden olyan erőltetett lesz, de aztán nem így történt és én ennek csak örülni tudok, hogy kellemesen el tudunk beszélgeti nem ragaszkodva... Szóval, hogy én tényleg nem faggatni akarom és idegesíteni. Tudom, hogy kicsit esetlenül hangzott mindaz amit mondtam, de én ettől még komolyan gondoltam.
Na pontosan ezt nem akartam. Korlátokat szabni a beszélgetésünknek. Én tényleg szívesen hallgatom és tudok rá figyelni és érdekel is az amit mond.

- Oké, akkor maradjunk is ennyiben. - Teljesen hülyén jönne ki ha továbbra is arról győzködném, hogy engem mennyire nem zavar tényleg és beszéljen csak arról amiről szeretne vagy ami éppen jön, jól esik, mert én szívesen meghallgatom. Azért hülyét nem csinálnék magamból és úgy hiszem elégszer kihangsúlyoztam már, hogy igen jó hallgatóság vagyok, szóval abból sem csinálunk problémát ha netalán eltérne a tárgytól. De ugyan akkor azt is mondtam, hogy amiről nem szeretné arról egyszerűen nem kell beszélnie. Szól és átugorjuk azt a részt. Nem fogok akaratoskodni. Már annak is örülhetek, hogy egyáltalán itt van.
- Akkor meg úgy mondom, hogy nem szívesen állnék be a sorba. - Nekem a legkevésbé sem célom kioktatni, hiszen nem azért kértem meg, hogy ma jöjjön el ide, hogy az észt oszthassam, hanem mert a segítségét kértem, amiért cserébe annyi a minimum, hogy nem állok neki okoskodni, hanem figyelmesen végighallgatom. Kérdezek, nem pedig kiselőadást tartok neki.
- Nem lehetett könnyű. - Na jó, ezzel sem sajnálkozni szeretnék. De tényleg így gondolom. Biztosan nem volt könnyű, éppen ezért senkinek sincs joga ítélkezni.
- Mivel próbáltad meg ellensúlyozni a dolgokat? - Ha úgy tetszik pótolni, helyettesíteni. Terápia... Igaz, hogy ahogy nincs két egyforma ember, úgy két egyforma eset sincs, de én akkor sem hiszek az effajta "terápiákban".
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Sponsored content



TémanyitásTárgy: Re: Lobby Bar & Cafe

Vissza az elejére Go down

Lobby Bar & Cafe

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
2 / 4 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

Similar topics

-
» Cafe Galerie

Permissions in this forum:Válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
PRISON FRPG :: Város :: Testvérvárosok :: Winchester-
Új téma nyitásaHozzászólás a témához