welcome to prison frpg
üdvözlünk
lépj be las vegas-ba!
Amikor meghallod a nevet: Las Vegas, mi jut először eszedbe?
Kaszinók? Féktelen bulik? Black jack? Roulette? A lehetőségek tárháza végtelen, a kaszinók sora gazdagokat dönt mocsokba...
Azonban egy valamire senki sem gondol. Miután a kaszinóban megszeded magad zöldhasúval, nem árt vigyázni a haza úton; Las Vegas sem másabb, mint a többi város. Vannak rosszfiúk és rosszlányok is, akik képesek bárkivel végezni, ha úgy tartja kedvük. Vannak drogosok és más szenvedélybetegek, akik képesek ölni is azért, hogy megkapják a napi adagjukat. Táncosnők és krupiék, akik egy szempillantás alatt elveszik mindenedet. Prostituáltak és maffiózók, akiknek már, ha csak a nevét tudod, már veszélyben vagy. Mi a közös bennük? Egy rossz mozdulat, egy alaposan át nem gondolt lépés, és máris a börtönben találják magukat, ahonnan megszökni, még senkinek sem sikerült...

facebook csoportunk
lépj be
las vegas téged vár
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
csacsogda
súgj nekem egy titkot...
promónk
csak tekintsd meg!
új posztok
kaptál választ?
Grimm
Lara Dawson
14.09.17 3:34
Gimnázium
Saige Hannigan
30.08.17 22:56
a legaktívabbak
a legtöbb posztot írók
Admin (2134)
 
Lyna Frei (777)
 
Desmond Drescher (648)
 
Cassandra Drescher (599)
 
Chad Donaghue (561)
 
Charlotte Collins (493)
 
Jennifer Ariadne Lively (449)
 
Aurora Rossum (399)
 
Veronica Chloe Foster (389)
 
Helena Nina Lemmer (273)
 
Top posting users this month
Benjamin Tate Hunter
 
Simon Whitlock
 
Timur Theodor Volkov
 
Lara Dawson
 

Új téma nyitásaHozzászólás a témáhozShare| .

George & Cordie

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: George & Cordie 19.02.13 22:13

Mintha áram vágott volna végig rajtam, amint az oldalamban a körme, de csak egy pillanatra rázkódtam meg. Elvigyorodtam a szavain. Hogy ne élvezném? Kicsikém, te még kurvára nem ismersz engem! – simítottam végig a száján meglátva az ösztönt a szemeiben, de túúl türelmetlen voltam, én hülye, és mielőtt megtehette volna ami nagyon is tetszett, a szájára kapva nyomakodtam benne beljebb és újra lassú ütemet véve, elvigyorodva az ajkain folytattam amibe belekezdtem.

Hirtelen vágódott hátra a feje, mégis tetszett… ahogy én sem voltam elveszett egyre csak mozdulva újra és újra benne, lassan.. kínzón kíméletesen.. nyaltam végig a nyakán feszesen, majd egyre lejjebb, két kézzel a pulton támaszkodva meg csúszva le a melleire. Hogy miért tetszett játszani vele? Már nem siettem. Már rohadtul nem siettem, és úgy voltam vele, hogy ha már lehet, minden egyes percét kiélvezem.

De aztán hirtelen váltott be, kis híján lefejelve, amikor a nyakamért kapott a keze, csak hogy magához rángasson, és harapjon belém kedvére, amire megint csak vigyorognom kellett. Mégis lecsukódott a szemem, ahogy a kezét éreztem a hajamban, ez csak valami természetes reakció mégis imádtam érte, és ahogy a másikkal száguldozott a testemen.. az egész betervezett műveletet elég nehézzé tette. Aztán megint változott minden. Virgonc kis nő, de tetszett benne, ahogy megtámasztva magát előttem a szemeimbe nézve közölte, hogy már eleget játszadoztam vele, csapjunk bele a dolgok közepébe. Hát ha csapjunk, hát csapjunk! Fel is tüzelt, ahogy a csípőjét megemelte, hogy még szorosabban hozzá férjek, és a lassú hullámzás a testében engem is meggondolatlanná tett. Két kezemmel martam a seggébe, hogy erőteljesebben tarthassam meg, és ahogy rákapva a számra minden előjel nélkül harapott meg, már nem is voltam képes finomkodni vele. Egyre erőteljesebben löktem! A szám egy pillanat alatt kapott rá a benne terjengő vér ízére, még ha az a sajátom is volt, nem érdekelt! Egyszerűen revansot vettem érte, az övébe is belemarva, de sokkal kevésbé erősen, és engedve az ösztönöknek ő egyre inkább megcsúszkálva az asztalon én egyre nagyobb hevességgel löktem neki a testemet.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: George & Cordie 02.03.13 18:21

zene ♫ Knocked up xDD
megjegyzés ♥️ bocsánat a hatalmas késés miatt Sad és amúgy is nagyon gáz Sad -.-

Tetszett, hogy eleinte gyengédebben bánt velem, de nem volt elég, nem ahhoz, hogy élvezzek, nem ahhoz, hogy kielégítsem a vágyaimat vele.. hogy hevesebben akarjon, és emiatt a hirtelen mozdulataim meggondolatlanok is voltak egy pillanatra, már csak az hiányzott volna, ha kiütéses győzelemmel leborulok innen a mozdulataimat követően. Felnyögtem hangosabban a sürgetőbb, erősebb lökéseire, és ha nem is akartam, a vére volt az, ami megint csak beindított, és lassú nyalintással a lökéseivel gyorsaságával szemben tüntettem el pici vért a szájáról, egészen addig, ameddig meg nem éreztem az ő harapását, mire a szájába nyögtem elfúlón.
Mégis zihálva húzódtam hátrébb tőle, szabad kezemmel a vállába kapaszkodva, míg a másikkal támasztottam még mindig magam, csak hogy nézhessem, ahogy el-eltűnt bennem, újra, ütemes mozdulatai teljesen elvették a maradék józanságom is. A lábaimat ismételten mögötte fontam össze, de nem akadályozva a mozgásában, csak biztosabb volt, és több bőrfelületen érezhettem őt magamhoz közel, miközben csak arra tudtam gondolni, hogy kell.. akarom, szükségem van rá, és a korábbi szavaim, hogy bárhol máshol élvezhessen, csak arra tudtam gondolni, hogy ki ne eresszem magamból. Most már nem!
A hevességére a testem hirtelen pulzálása válaszolt körülötte és nem is tudtam visszatartani a torkomból feltörő nyögést, hagyva, hogy ismét élvezhessek tőle, vele. Ha ő is követte a példám, halkan zihálva, elégedett mosollyal néztem rá, lustán odahajolva hozzá végighúztam a nyelvem az ajkán bebocsátást kérve a szájába is, hogy elmélyíthessem a csókot, a támasztó kezemmel elengedtem a pult lapját is, hogy egészen lassan felcsúszhasson a hasán.. egészen a mellkasáig. Hosszas csókból lassan váltam el tőle a nyakán is végignyalva egy jóleső sóhaj kíséretében.
- Azt hiszem.. hogy... - nagyjából ennyit sikerült kinyögnöm, mert a lélegzetem még mindig nem állt vissza a normális ritmusba, de nem is bántam. Óvatosan lefejtettem a fenekéről a lábaimat, ha azt szerette volna, de a kezeimmel semmi pénzért sem váltam volna meg a bőrétől. Lassú mozdulatokkal simítottam a meleg, feszes bőrén végig.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: George & Cordie 16.03.13 2:48

Két kezem egyre feszesebben mart a seggébe! Élveztem, ahogy figyel! Ahogy magába szívja minden egyes cseppjét annak ahogy mozgok benne! Vigyorognom kellett! De csak belefulladva a véremben tomboló oxigénéhes tomboló lihegésbe, aztán már rohadtul nem foglalkoztatott mivel is foglalja el magát a kicsike, talán nem tiszta, talán csak benne van a vérébe, de egy percig se érdekelt! Csak csináltam amit a vér diktált a fejemben, és amíg nem kezd el visítani, hogy márpedig engedjem el és takarodjak ki innen addig eszemben se volt elengedni! Talán még akkor se.. - szorítottam össze már a fogaimat, ahogy éreztem a testemben feszülő egyre erősebb bizsergéseket, és még erősebben szorítva a seggére hagytam hogy egyre tovább mozogva elhatalmasodjanak bennem. Bassza meg! Bassza meg! - tört fel a fejemben az érzés olyan rohadt hirtelen ahogy éreztem megfeszül rajtam és a bőrömbe mélyedő körmök.. szemvillanás alatt felakasztotta a szemeimet ahogy engem is szétkapott az az isteni lüktetés.

Vége volt... Vége volt.. Ez már tuti.. - lihegtem hevesen, csak lassan engedve a bőrébe feszült görcsös ujjak, ahogy kezdtem lassan visszakapni az eszemet, és éreztem ahogy megint a számon tapogatózik. Nehéz volt.. Levegőtért is kapni meg ki is szolgálni a kis vérmes nőszemélyt, de egyáltalán nem lehetetlen feladat. Határozottan engedtem be a számba, nem is ellenkezve, ugyanazzal a hévvel kapva érte, de néha el-elengedve csak míg meg nem fulladok, de ahogy egyre csak nem adta fel az ujjaimba már visszatérő vérrel a tarkójára kapva húztam közelebb. Ha már smár, csináljuk rendesen! Mégis engedtem neki hogy eltépjen, talán az oxigén hiányzott már annyira vagy csak fáradt voltam? Fáradt voltam! ja! Mégis a hátamon futkározott a hideg, ahogy ez a nimfomán kis nő már megint a nyakamat célozta meg. Szerencsés egy nap!

- Mit...!? Mit hiszel.. !?? - kérdeztem meg aztán újra visszatérve a vigyorom, és egy pillanatig sem mozdulva belőle, - nekem rohadtul nem sietős - egyik kezem az állára szorítva rá húztam el a nyakamtól, hogy belenézzek a szemeibe.

- Szóval.. ? - sürgettem meg, nem mintha baromira érdekelt volna, csak ha mondandója van, közölje. Remélem, hogy nem az lesz, hogy:"Oké, kösz a közreműködést, takarodj!" Oké, el tudtam volna viselni úgy.. fél óra, egy pofa sör, meg valami kaja után, addig meg.. talán eléggé megszolgáltam, hogy ne kerüljek azonnal lapátra. Ha meg mégis... a szembe sarkon van valami kajálda. Még az erkélyről láttam. Valamivel korábban...
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: George & Cordie 16.03.13 21:33

Még mindig nem nyugodott le a testem, akkor sem, amikor csókolni kezdtem. Szapora légzésemmel még akkor is emlékeztem a gyönyör pillanataira, és eszemben sem volt elereszteni őt. Megadóan hagytam magam, ahogy közelebb rántott, de a fenébe is, nem lehetett sokáig lefoglalni az ajkát, ha azt akartam, hogy élve hagyjon majd valamikor magamra. Muszáj voltam elengedni, és persze, hogy megint beszélni kezdtem. Csak a szokásos, talán nem véletlen, hogy beszélgetős szakmát választottam. Hirtelen elzárva magamtól a gondolatmenetet vettem célba inkább a nyakát, elvont magától, amit nem bántam. Ha nem is kínzom a nyelvemmel vagy a számmal, attól még ott voltak a kezeim, amit ki is használva élvezettel taperoltam le a hasát lassú, élénkítő mozdulatokkal, mialatt a barna szemeibe néztem egy elégedett mosollyal.
- Hülye lettem volna, ha kihagyom veled így – vigyorodtam el utalva arra, hogy az előzőnél ez a menet ha nem is jobb volt, de sokkal élvezhetőbb a gumi hiányában. Szórakozottan hagytam ott a hasát, hogy az államat érintő csuklójáért nyúlva lassan végigfuttathassam ujjbegyemet az alkarján, egészen a könyökhajlatának puha bőréig, végigfigyelve ujjaim mozgását egy mosoly kíséretében, amivel aztán fellestem a szemeibe is.
Eleresztve a bőrét, anélkül, hogy hátrébb húzódva kieresztettem volna magamból, megtámaszkodva a pulton kicsit hátrébb dőlve végigvezettem rajta a pillantásomat is, meg-megállva egy kis időre a tetoválásainál, amiket érdeklődve figyeltem, de eszem ágában sem volt most pont azokról beszélni, légzésem is csak lassan váltott át nyugodt ritmusra, mialatt én benne magammal pihentem a pulton üldögélve.
- A zuhanyzás még mindig áll – szólaltam meg hirtelen, kezéért nyúlva azt a combomra húztam, ha ő is úgy gondolta, de nem kihasználni akartam azt, hogy még nem húzódott el, nem akartam mást, csak hogy egy kicsit érintsen. Elégedett voltam, nagyon is, és ha nem is így volt tervezve az estém, nagyszerűen szórakoztam a férfivel. - Ha akarod. És.. egy félig meghűlt kávé is vár rád, ha kérsz – felnevettem halkan, egészen rövid időre hátranézve, meg is nyaltam az alsó ajkam. - Megéheztem itt a nagy mozgásodban – szélesen mosolyogva néztem vissza rá. - Te kérsz valamit? Tudod, azon gondolkodtam, hogy meg kéne jutalmaznom téged, amiért életben hagytál – újra felnevettem, mert bár baromira nem fájt még a fejem, sem egyéb részem, arra azért emlékeztem, hogyan is vett le a lábamról. Először szó szerint, majd a vállára vetve őket, hogy legvégül a dereka köré keveredhessenek azok. Jókedvű mosollyal néztem George-ot, kíváncsian arra, hogy mit felel és választ.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: George & Cordie 17.03.13 2:29

Éreztem én hogy a keze még mindig nem állt meg, de egy percig se volt gondom vele. Jól esett! Ennél jobban már csak egy szál esne, de az ott van valahol hátul, eldobva a gatyám zsebében, és túúúl kényelmes volt most a helyzet hogy mindent eldobva hanyatt-homlok meneküljek.
Csak a szemeit néztem. Tetszett benne az a fura fény amit nem sok nőben láttam eddig, valami.. elvetemültség vagy tudja az isten, de csakis jót ígért. Én meg.. továbbra se voltam hülye hogy ne engedjek neki, jóóók a tapasztalatok, nagyon is, eddig, és semmi nem utalt arra hogy a közeljövőben bármi is változna.
Éreztem a karomon felfutó kezet.. csiklandozott... na ja, egy kicsit, mégis magával ragadta a szemem, kíváncsi voltam mire készül, ha ki akar használni még egy menetre, ám legyen, még mindig nincs ellenvetés, most már.. alig kellett néhány perc. Na jó, annál azért több...

- Kész szerencse, hogy hallgatsz rám. - néztem vissza a szemeibe, lassan engedve csak le a kezem csak hogy végigsimítsak a testén, le a mellein ahogy ő is méregetni kezd, de még mindig nem érzem szükségét, hogy hátrébb lépjek. Ekkor kapta el a már hasánál járó kezem és húzta rá a combjára, amire.. ha ott akarod Szívi, miért is ne!? - vigyorodtam el csak félig és hátrálás helyett félerősen marva csak bele mééég közelebb léptem, hogy egész közelről nézhessek a szemeibe.

- Szóval azért jár jutalom mert nem mentem át rajtad!? - kérdeztem elvigyorodva a szemeibe, de egész közelről, éreztetve vele a hatalmi viszonyokat néztem le rá. - Eddig tetszett! Mit tartogatsz még?? - kérdeztem újfent kissé félkörben átemelve felette az államat, tetszett hogy ennyire odaadó kis nőbe akadtam ma bele, szó szerint, és az egyéb említett lehetőségek is bejöttek.

- Kávé... kaja... Aztán jössz velem! - kacsintottam rá csak a miheztartás végett, azzal két kezem rákapva a derekára húzódtam el tőle és végigsimítva a két combján fordítottam hátat, hogy elinduljak felkutatni a gatyámat. Életet adó füst...
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: George & Cordie 18.03.13 3:26

Beharaptam az alsó ajkam, ahogy megéreztem a bőrömön végigsimító kezét, és egy sürgető sóhaj is kiszökött ajkaimon, érezve, hogy megint élesztgette a vágyamat, ezért is húztam el csak onnan a kezét, de ahogy szorosabban fogott a combomra, kicsit izgatottá válva mozdult meg a csípőm a pulton, bólintottam a vigyorral kísért kérdésére, újfent nem bíztam a hangomban, amiért egy hosszú pillanatra el is gondolkodtam a lehetőségeken, mire felnevettem.
- Nem hiszem, hogy jó társaság lettem volna kevésbé élőn - néztem végig rajta már egészen közelről, ahogy odahajolt, és csak nagy nehezen tudtam megállni, hogy a nyelvem fel ne fedezze a bőrét a nyakán, amit már olyan jól ismertem. Hmmm! Az újabb kérdéseire csak mosolyogni tudtam. Hirtelen semmit sem terveztem, ahogy azt sem, hogy a konyhapulton újrázom vele. Csak addig jutottam, hogy szívesen követném a fürdőbe, de túlságosan is megkívántam őt.. pucéran, előttem állva. Már a gondolatra is megnyaltam az ajkam, ahogy megint sikerült a hasára néznem, de körmeimet hiába mélyesztettem volna a pult lapjába, csak tehetetlen próbálkozás volt, mire egy halk sóhajjal kellett, hogy visszafogjam magam.
- Benne vagyok! - rávágtam talán gyorsabban is, mint kellett volna a szavaira, de nem tehettem róla, érdekelt, hogy neki mi volt a terve velem a kései vacsora után, és még mindig a pulton ülve figyeltem a csupasz hátát, fenekét, a lábait, és nem mondom, hogy nem fordult meg a fejemben, hogy utána menjek, és ne várjak a kávéra, de... megígértem, a fene vigye el! Kissé csalódottan engedtem magam a talpaimra, el nem eresztve a szemeimmel a pucérságát, mire elmosolyodtam jókedvűen.
- És azt tudod, hogy mit szeretnél enni? Vagy rám bízod magad? Tudod.. ha nem szeretnél éhen halni, akkor mondjuk felajánlhatom a tojásaimat.. a hűtőből - egészítettem ki nevetve, mielőtt még furcsán nézett volna rám, közben már a kávéval ügyködve, már inkább kávéfőzővel szenvedve próbáltam csak oda koncentrálni, mint hogy valahogy mindig George meztelenségénél kössek ki. - Feketén iszod a kávét? - érdeklődtem tőle egy győzelemittas mosollyal, ahogy már a tűzhelyen melegedett az, és legalább volt megint időm visszafordulni a férfi felé.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: George & Cordie 18.03.13 4:12

Elérve a gatyámat azonnal kitúrtam belőle a dobozt. Kissé összenyomódott, de nem vagyok finnyás, sose voltam, ezért azonnal kihúztam belőle egy szálat, és a számba tolva már lobbant is a láng, hogy a füst kellemesen végigégesse a torkomat. Eeeeeez.. kellett már nekem! - szívtam a tüdőmbe egy jó adag levegőt kellemesen, és csak ekkor hajoltam le újra a gatyámért, hogy magamra rángassam, és begombolva a gombokat nyúltam a számban feszítő cigarettáért.

- Teljesen mindegy. - fordultam meg felé, a fejem fölé fújva a füstömet - Csak jó sok legyen! - kacsintottam rá elmosolyodva és újabb adag kajak levegőt szívtam a tüdőmbe. Kellemes nap... kellemes este. - fordítottam a fejem az ablak felé hogy kinézzek, de nem volt kedvem kinn dekkolni. Ezért is lépkedtem oda inkább a pulthoz vissza, és enyhén meghajolva, csak hogy a két könyököm a pulton az ő előbbi helyén támaszkodhasson meg, enyhén bedőltem figyelve a meztelen alakját. Isten úgyse tetszett! Mégse vigyorodtam el, csak beleburkolózva szívtam a füstömet és elégedettséggel töltött el az érzés. Mindkettő.

- Feketén. - válaszoltam egy könnyed biccentés kíséretében, azzal két ujjam közé fogva a szálat, csak félmagasra emeltem meg. - Remélem nem gond. - fújtam ki a levegőt - Kimehettem volna, de itt... - futattam végig rajta a szemeimet - Sokkal kellemesebb a látvány. - mosolyodtam el visszatérve a szemeibe, és fellöktem magam amint egy csésze landolt az orrom előtt a pulton.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: George & Cordie 20.03.13 0:03

Nem kerülte el a figyelmem az, hogy rágyújtott, de úgy döntöttem, egy cigaretta füstjébe nem fognak belehalni sem a növényeim, sem pedig én. Mellesleg pucéran, majd félmeztelenül nem küldtem volna ki a férfit az erkélyre, nem voltam "ennyire" kegyetlen sosem. Az ételt illetően szabad kezet kapva úgy döntöttem, hogy nem csak ő, hanem én is megérdemlem a késői vacsorát, de előbb a kávé! A fejemnek szüksége volt valami észhez térítőre, de előbb George kapta meg a maga hatalmas feketéjét, míg a sajátomba mézet és kis tejet kevertem. Elsőre senki nem gondolná, mennyire isteni az ízhatás. Egy cseppnyi paradicsom kéjes nyögésekbe fulladva. Tökély!
A bögrémet két kézzel közrefogva emeltem a számhoz, pár kortynyi forróságot lenyelve, amitől jólesően felsóhajtottam mosolyogva, és csak akkor reagáltam mindarra, amit a férfi mondott.
- Nekem is jobban tetszel, mint hogy ne lássalak - rámosolyogtam a pult férfival szemközti oldaláról, de kezdett feszélyezni, hogy ameddig ő félig ruhában feszített, rajtam semmi nem volt. Nem mintha nem lett volna már mindegy a szexet követően... - Azonnal jövök. Addig szívd csak nyugodtan - előkotortam neki egy hamutálat, ami koppanva érkezett meg elé a pultra, és csak pár másodpercre tűntem el a szemei elől, hogy egy halvány árnyalatú finom tapintású köntössel magamon tértem vissza hozzá, már a konyhában/nappaliban kötve meg a kötőjét lazán. Tenyerem csak futólag simított végig a férfi hátán és oldalán, ahogy elléptem mellette, gyorsan elkészítve az omlettet is.
- Elárulod, mit kerestél azon a környéken, ahol találkoztunk? - pillantottam hátra felé, előszedve két tányért is, amire elosztottam az ételt; a jóval nagyobb része a férfi előtt landolt a pulton még megterítve azt pékárukkal, sajttal, az egyik magasított széket is kihúzva felpattantam rá. - Ha bármi hiányozna, csak szólj, és megoldom - mosolyogva néztem fel rá, miután még pár dolgot az asztalra tettem, várva, hogy ő is letegye magát az egyik székre.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: George & Cordie 20.03.13 3:30

Kevergetni kezdtem a kávét. Nem tudom miért, csak hülye szokás, mert amúgy meg semmi sincs benne, de csak akkor néztem fel újra a szemeibe amikor megint hallottam a hangját.

- Egy-egy... - kacsintottam fel rá, és úgy ahogy voltam, féloldallal megtámaszkodva a pult oldalán a számhoz emeltem a cigimet, hogy jóóó adagot szippanthassak belőle. Egy zseni volt aki ezt kitalálta! Ha tehetném kötelezővé tenném. És egy kiadós kefélés után még sokkal élvezetesebb! - kavargott vagy ezernyi f*szság a fejemben de most nem voltam hajlandó gondolkozni. Most éhes voltam!
De aztán eltűnt. Mégsem mozdultam egy fikarcnyit sem, kedvem se meg hajlandóságom se volt megmozdulni. Most.. pihentem. Elég jól teljesítettem az előbb, simán megérdemlem. - vigyorogtam fel a gondolatra, mire az elém pakolt hamutálra esett a pillantásom, ahol elcsavartam körbe a hamumat.

- Kár volt... - fejtettem ki egy könnyed sóhajtás kíséretében amikor láttam elfedte magát, de ha neki így jobb, szíve joga. - köszörültem meg a torkomat, ahogy inkább kiegyenesedve, szemben céloztam meg a pultot.
Meglepően gyors volt. Ha ezt nálam is ilyen sebtiben meg tudná csinálni, még a végén tényleg felvenném bejárónőnek. - mosolyogtam el megint gondolaton végleg elnyomva a csikket, és közben elmerengve azon is hogy de tudnám élvezni, ha csak olyan dögös kis ruhában nyomná, mint az interneten. Be kéne játszani...

- Nos.. volt arra némi dolgom. - löktem félre a hamutálat, hangosan csúszva végig a pulton, de annyi kakaót azért nem adtam bele hogy a másik oldalon pofára fordulva a padlóra essen - Szerencsére... - pillantottam fel a szemeibe, aztán végig ezen a fasza kis kínálaton amit szemvillanásnyi idő alatt rittyentett meg itt előttem, és muszáj volt elismerő pillantással jutalmaznom.

- Még soha nem keféltem konyhatündérrel... - tettem hozzá vigyorral ahogy leültem, na de ez igaz is volt. Sőt! Még ilyen nővel se keféltem még soha, pedig aztán jó néhány megvolt már az életben. Most hogy ez dicséret volt e? Ja, valami olyasmi. Legalábbis azt hiszem.. kész elismerésem!


A hozzászólást George Andrew Goodwin összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 22.03.13 1:35-kor.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: George & Cordie 21.03.13 19:59

A dohány füstjének kellemesen kesernyés-fojtó szaga terjengett a levegőben, de most nem bántam. Azt hiszem, hogy kellett az ahhoz, hogy még jobban kitisztuljon a fejem. Már nem vágytam rá, hisz odakint megkaptam az adagom, amit évek óta nem próbáltam, és a közelébe sem kerültem. George szavaira csak futó mosollyal válaszoltam, és ha ő eltakarta a látványt előlem, akkor az úgy volt fair, hogy én is. Meg különben sem szerettem volna, ha véletlenül a bőröm bánja a hirtelen felindulásból elkövetett főzésem, ha netalántán az olaj úgy döntött volna, hogy piruettezik egyet a levegőben.
- Úgyis lekerül rólam. Ez.. csak átmeneti – jókedvűen néztem rá, és a fejem már nagyon is tiszta volt. Lehet, hogy a gyógyszer, lehet, hogy a kávé, de az is meglehet, hogy a férfivel való együttlétem józanított ki teljesen. Erre a gondolatra felsóhajtottam a pakolgatásom alatt, amikor néha-néha – szinte mindig, amikor fordultam az újabb dolgokért – végigvezettem rajta a pillantásom. A kérdésemre adott válasza nem volt annyira kielégítő számomra, de nem álltam neki faggatózni. Semmi kedvem nem volt pszichológust játszani, annál kívánósabb voltam, nem mellesleg elüldözni sem akartam volna őt.
A megjegyzésére nem tudtam nem felnevetni jóízűen, mosolyogva nyúltam a kávémért, amibe belenyaltam egy korty erejéig. Nos, nem hibáztattam a szóhasználatért, ténylegesen is messze álltunk bármiféle más magyarázattól. Nem véletlenül hívtam fel a lakásomba.
- Azért nem mennék el egy jó hírű étterembe szakácsnak. Vagy ha mégis, akkor az egyik előétel akár lehetnél te is. És ugye kóstolni pedig kellene. Sőt! Kötelező – mosolyogtam rá szélesen egy falatot a számba véve, miután jó étvágyat kívántam neki, miközben az járt a fejemben, amit az előbb mondtam, és ahogy ismét felé néztem, elveszve a felsőtestének pőreségén meg kellett nyalnom az alsó ajkam, ahogy elképzeltem, mit és hogy tennék még meg kedvemre vele. Az is biztossá vált számomra, ha én nekiállnék rajta és vele kísérletezni, semmi pénzért nem adnám oda másnak arra az időre. Talán később. Ha már elégedett ő is, na meg én is. Akkor lehetett volna szó róla.
- Én az egyik ismerősömnél voltam – kezdtem bele csak úgy szórakozottan leredukálva a barátnőmet egy szimpla ismerősi kapcsolatra, hogy folytathassam: - kicsit kiborított és úgy döntöttem, hogy megiszok egymagam egy üveg alkoholt. Azt hiszem, majdnem sikerült is a tervem – felvigyorogtam, mert a folyamatot ő szakította meg. Lassan, élvezettel falatoztam, kíváncsian figyelve, hogy a férfinek ízlett-e a kis energiapótló.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: George & Cordie 22.03.13 2:19

- Hm. Zene füleimnek... - válaszoltam egy kósza mosollyal az utolsókat szívva a cigarettába. Túl hamar elfogyott. Túúúl hamaaar! De mielőtt újabbat gyújthatnék, inkább leraktam magam vele szemben, elnyomva a csikkemet. tetszett amit leművelt. Úgy általában a szakadt kurvák akikkel eljárok a menet után máris tartják a markukat, a többi meg... Nem egyszer volt, hogy a pofámba vágott gatyával ébredtem. Hogy valaki ilyen lazán megvendégeljen.. Na erre még biztos nem volt példa. Arra biztos, hogy emlékeznék...
Belekapaszkodva a kávésbögrébe nem szarakodtam nyalakodással egyetlen húzásra toltam le az egészet. Nem mert telhetetlen vagyok, hanem egyszerűen kellett az energia, és nem akartam, hogy a második menet után simán ellaposodjak, hát még hogy ott volt a következő ígérete. Hogy rágyúrtam e? Egy ilyen nővel vétek lenne kihagyni akár egyetlen menetet is, ki tudja mikor botlom még egyszer egy ilyenbe, vagy épp kenem fel a szélvédőre és még ússza is meg ilyen könnyedén.

Nem szarakodtam. Oké, nem otthon vagyok, nem túrhatom a kaját befele, mégsem adtam úgy zsigerből magam. Talán a hely.. a nő.. vagy az egész idegensége, hogy én asztalnál ülve eszem, nem épp a díványon egy üveg whiskyvel, egy már amúgy is vesztes meccsbe feledkezve, mindenképpen új helyzet volt.

- Mindenesetre én simán felvennélek.. - vigyorogtam vissza a szemeibe - És akkor degeszre tömhetnéd magad. - beszéltem már teli szájjal, de úgy általában kevéssé érdekelt. - Akárcsak én téged. - tettem hozzá teljesen lazán, aztán visszavezettem a kajára a szememet, az valahogy sokkal jobban érdekelt. MOST! Mert ugye nem vagyok hülye, egyből lejött hogy útközben újraindult a kicsike, vagyis az újra és újra megnyalt ajkai, ahogy letapogatott a két szeme... én se most kezdtem az ipart, és meg kel mondjam, nem volt ellenemre. Azután viszont másba kezdett, talán csak hogy lehiggadjon és ne teperjen azonnal le, én meg.. benyelve az utolsó két falatot simán belementem a játékába.
Hát akkor.. beszélgessünk!

- Nos... ééén speciel egyáltalán nem bánom, hogy megakadályoztalak benne.. - töröltem meg a kipakolt szalvétába a kezeimet, azután a pofám és csaptam le közvetlenül a tányérszélre. - Azt hiszem ííígy eleve élvezetesebb volt az este, mint ahogy alaphangulaton lett volna. - könyököltem meg az orrom előtt az asztalon és összefogva a kezeimet megtámasztottam az államat. Hogy jó volt e itt? Kétségtelenül. Hogy vele jó volt e? Hajjajj! Elég sokmindenkit túlszárnyalt az utóbbi időben. Mármint amire emlékszem... Hogy tudnám e rendszeresíteni!? Kétség kívül. De erős a gyanúm, hogy egy ilyen nőnek nem egy bejáratott léhűűtő kell! Hát akkor... élvezzük ki amíg lehet!
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: George & Cordie 22.03.13 4:03

Hirtelen nevettem fel. Na jó, ahogy én is kétértelműen fogalmaztam, az előző két menetet követően már ráállt az agyam valami olyasmire, amit imádtam. Szex! Ó, igen, de még mennyire. Mosolyodtam el a gondolatra ismét, és máris felvillanyozódtam a gondolatra. De előbb az étel, amit ha már megcsináltam, muszáj volt valamit kezdeni vele.
- Azt hiszem, ez elég jó tervnek tűnik - bólogattam is az ötletére, és az biztos, hogy nem fogok neki nemet mondani! Főleg azok után nem, hogy nagyon is kielégítő volt vele lennem. Nem néztem végig azt, ahogy evett, én is az étellel voltam elfoglalva, az persze igaz, hogy azért kevésbé gyorsan fogyott el az amúgy is kisebb adag, elégedetten nyalva végig a számat is utána egy jóleső sóhaj kíséretében kezdtem beszélni, majd mialatt ő folytatta a szavaival nyúltam a kávéért, amibe megint belekortyoltam.
- Igen, én is így gondolom - mosolyodtam el megint, oldalra tolva a tányéromat egy kicsit, csak hogy a pultra tudjak könyökölni előrébb hajolva, így közelebb is kerültem a férfihez, és már csak kósza-kíváncsi mosoly maradt meg arcomon. - Azt tudom, hogy.. ha nem jöttél volna, most irtó rosszul lennék. De te hogy képzelted volna el az estéd? - érdeklődtem tőle, na nem úgy, mint egy energiatúltengéses mindent tudni akaró gyerek, pusztán csak a formaiság végett. Nem nyulak voltunk, hogy szapora egymásutánban történjenek a dolgok és különben is megérdemelte a pihenést. De csak egy lassú lefelé pillantást követően kaptam észbe.
- Kérsz még kávét? - pillantottam vissza a szemeibe, de már hajoltam is hátra, hogy lehalásszam a fekete löttyel telt üvegért, mialatt a nagy mocorgásban a köntös a dekoltázsomnál kissé elcsúszott, de mégsem fedte fel azt teljesen, és ahogy visszafordultam a férfi felé, kérdőn lestem rá, hogyan is tovább - legalábbis a kávéval, lecsúsztam a székről, és ha kért, akkor töltöttem neki, ha nem, akkor csak elkezdtem visszapakolni a dolgokat a hűtőbe, a használt tányérokat és evőeszközöket pedig a mosogatóba pakoltam, de mindezzel nem siettetni akartam az eltelt perceket, csak szerettem, ha rend volt körülöttem. - Ha éhes vagy, még szolgálhatok.. ezzel-azzal - tértem vissza hozzá, de a pult másik végén maradtam, szemben vele, tenyereimet csúsztatva annak felületére, ahogy a szemeit figyeltem, na meg az ajkait.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: George & Cordie 22.03.13 6:51

Rábólintott, de nem is igazán gondolkodtam komolyban. Na igen, azért az tuti biztos, hogy megállna az ütő bennem ha azt mondaná: Gyerünk! Csináljuk!, de csak úgy az első körben. A másodikban már rontanék is rá, újra.. és újra.. és megint, amíg végül teljesen ki nem fekszem és már a végtagjaimat sem érezve csak bambulok az éjszakába. Szerettem volna egyszer kipróbálni! Mikor egy nő kifacsar teljesen, és a végén már mozdulni sem tudok. Isteni lehet... - vigyorodtam el a gondolaton, de útközben még bedobtam az utolsó két falatot, amikor a derült égből beszélni kezdett. Oookéé.. hát én se vagyok semminek az elrontója, pláne hogy még nekem se fog megártani ha egy kicsit lejjebb csúszik a kaja. Egészségesebb! Vagy valami ilyesmit dumálnak azok a rohadt könyvek, de inkább az volt a célom, hogy nehogy a nagy mozgásban kihányjam az egészet. Volt már rá példa... Csak ott az okok neve: Kokain...

Közelebb hajolt. És én álltam a szemeit. Olyan még soha nem volt, hogy én megfutamodnék egy nő elől, kivéve ha nem volt kurva nagy kése, és épp kimetszeni akarta a golyóimat, de ez is csak egy álomban fordult elő. Csak a szemeit néztem. Eddig fel se tűnt milyen szépek, na ja, mert valami egészen mással voltam elfoglalva, amit meg megint nem bántam, akkor és ott!

- Nem szoktam előre tervezni..- beszéltem egy cseppet sem mozdulva, bele, közvetlenül a szemeibe - Ahogy épp esik, és amihez épp van kedvem. - vonult végig a szemem az arcán, csak letapogatva, végigmérve, nem tudálékosan csak úgy.. nem ártana megjegyeznem legalább néha egyet. Az övé, pont megfelelt a célra. Nem vagyok válogatós de azért szerettem a szépséget. És ő lássuk be, akárhogy is, de csodás volt. Úúúú, de még mennyire!

- De azt hiszem hozzád nehéz lenne nem kedvet kapni. - löktem el magam az asztaltól amikor a bögrémre pillantott és - Igen, jöhet a második energialöket. - toltam csak lassan felé, a pulton súrlódva a bögrémet, és nem mondom, elvándorolt a szemem, ahogy a köntöse kissé félrenézett. Hogy már éledeztem!? Ja, valami olyasmi. Mindenesetre azért jöhet az a második löket! Hosszú még az éjszaka.. És a drogért csak holnap jönnek.

Újabb adag a kezeim között, jól esik a meleg, ahogy figyelni is őt, amíg fel és alá szaladgál mint egy kis energiával töltött.. labda. De hogy hogy az istenből jutott ez eszembe... - szürcsöltem bele inkább a kávéba rendesen és nem mondom.. tényleg jól esett. Ez az egész. Ha nem egy rohadt büdös, és hideg lakás várna otthon, talán még jobban esne. Vagy éppen fel se tűnne. - kevertem el valamerre fejben, valahol még a gyerekkorom közelében, a bátyámnál.. a feleségénél.. a lakásukban.. és valahogy sikerült felidézni néhány emléket.
Ekkor jelent meg előttem. Egy kérdés, és én visszapillantottam a szemeibe. Itt vágták is a dolgot.

- A gyomrom már tele. - pillantottam a szemeibe és tartottam is az enyémekben őket - De mutasd, mid van!? - nyúlt a szabad kezem a bögréért, oda se kellett néznem, egyből tudtam merre találom, és még mindig csak a szemeit nézve, gurítottam végig - nem érdekelt - még forrón a torkomon..
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: George & Cordie 23.03.13 2:50

Tetszett a válasza. Egészen. Csak a munkám során tartottam be a terveket, egyébként azzal foglalkoztam, amihez éppen kedvem volt. Na jó, ez így nem pontosan igaz, mert rengetegszer áldoztam a privát óráimat is arra, hogy a betegekkel foglalkozhassak, megoldást találva a problémáikra, ezzel megkönnyítve valamennyire az életüket, elfeledtetve velük, hogy nincsenek egyedül. De egy percig sem néztem el róla, és az is kedvemre volt, hogy nem kerülte el a szemeimet ő sem. Megmosolyogtatott, hogy végre már nem csak a testem köti le minden figyelmét, amit egyébként nagyon is imádtam, de olykor jól esett szünetet tartani. Ha csak rövid időre, akkor is. Hasonló választ adtam, amit aztán nem is akartam volna a továbbiakban fejtegetni, végül szinte már néma nevetéssel néztem rá meghallva a következő szavait.
- Ó, már a bókoknál tartunk. Pedig.. csak ettünk egyet - kicsit csipkelődtem vele, ahogy a kávéért nyúltam, ahogy kért, teletöltve a csészéjét aztán a sajátomból ittam meg a maradékomat, mert őszintén szólva nekem is szükségem volt rá. Pontosabban a fejemnek és a gyomromnak. Nem akartam másnapos lenni holnap, de az sokkal jobban foglalkoztatott, hogy itt volt előttem ő, na meg ebben a percben szerettem volna vele lenni, nem pedig elveszni a konyhában kihagyva a lehetőséget, hogy vele lehessek.
- Nos.. több lehetőség közül is választhatunk - mosolyodtam el sokatmondóan, ahogy válaszoltam neki, ujjaim pedig a köntöst összefűző anyagra siklott, lassan kibontva az előző csomózást, amit egyébként totál feleslegesen szenvedtem össze percekkel korábban, és miután sikerült kioldanom, engedtem, hogy a köntös anyaga egy keskeny csíkban a bőrömet felfedhesse George előtt. Már úgyis volt szerencséje a meztelenségemhez, de ahelyett, hogy levettem volna magamról, úgy, könnyed léptekkel kerültem mellé, majd gyorsan mögé is, csak hogy a kezem azonnal rátalálhasson a nadrág gombjaira, amiket gyakorlott mozdulatokkal bújtattam ki, belekapaszkodva a nadrág derekába, egy lassú mozdulattal lecsúsztatva a csípőjéről.
- Fürdő... vagy háló? - suttogtam az elsőre eszembe jutó lehetőségeket elengedve az őt már kevésbé fedő anyagot, elillanva mögüle is, hogy a pult távolabb eső részénél visszaforduljak felé, belekapva az engem fedő köntös anyagába, lassan lecsúsztattam a vállaimról azt, hagyva, hogy a földre csússzon felfedve előtte a meztelenségem ismét, de egy percig sem volt kedvem befolyásolni, minden esetre a hálóban esetleges meglepetés is várhatta őt, de mielőtt válaszolhatott volna, lassan elindultam hátrálva csak úgy, mert azt akartam, hogy kövessen, bárhol is lyukadjunk ki végül.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: George & Cordie 25.03.13 3:24

- Én nem bókolok. Az csak a kezdőknek való... - rántottam meg a vállamat csak úgy lazán a miheztartás végett, de alig fél perccel később a szemem már megint a cigarettás doboz után kutatott. Hiányzott! Kibírtam már… nem is tudom mióta nélküle!
De aztán.. hamar kivert a fejemből mindent, nem kellett többet másfelé keverjek, komolyan kíváncsivá tett, és ha már lúd, legyen egy baromi dagadt fajta, fel is tettem a kérdésemet. A válasz? Na igen, kapásból odaragasztotta a szemeimet, a kezére.. az anyag lassú puhaságára.. ahogy csusszan.. hogy is volt az a bagó?? KELL A FENÉNEK!

- Ez a verzió már most tetszik.. - beszéltem csak az orrom alatt ahogy mindvégig a bőrét figyeltem, az a vékony... vonal elragadta minden gondolatomat, és határozottan mondom, tényleg tetszett! Ahogy még akkor is szemmel követtem amikor elindult lépkedve, megkerülve a pultot jelent meg mellettem, én meg csak továbbra is figyeltem, ugyanúgy támaszkodva a konyhapulton. Az okééé, hogy simán ugarnék, de kíváncsi voltam mihez kezd velem.
De aztán mögém lépett. Éreztem a levegő áramlását a hátamon, és ekkor fordítottam csak előre a fejem. Gyerünk kislány, dobd be magad! - járt a gondolatom fejben, és mikor éreztem a kezeit becsúszni az enyémek alatt, csak ekkor fordítottam le az arcomat.

- Sőt! Már egészen odavagyok érte. - beszéltem csak a gatyámnak, egy gomb.. kettő.. már alig vártam a beköszönő kezet, de akkor hirtelen elengedett, és az ujjai a derekamon enyhén megrántva a gatyámat jelzés értékkel férkőztek be. - Ookééé... fogtam. - járt a szám de nem tudom minek, helyette a parancsra felemelkedtem és már kúsztak is beljebb azok a meleg kezek amire mit ne mondjak.. TETSZETT! Nagyon is tetszett, ahogy csak figyeltem amint a gatya eltűnik, de aztán a forró lehelete a hátamon és erre már felkaptam a fejemet. Hát még amikor szemvillanás alatt tűnt el a nem is kicsit ingerlő keze és már a távolból nézett vissza rám a szemeimbe és muszáj volt elvigyorodjak.

- Te vagy itthon.. te választasz.. – fixírozta mindvégig a szemem, eszemben se volt egy percig is elengedni, pláne amikor lehullott az a maradék lepel, egyre csak őt figyelve, ha már félig lenn van, én is tovább segítettem a gatyámat és ellazultan léptem ki belőle.

- Vagy legyen egymás után... – döntöttem aztán helyette és ahogy megindult hátrálva aaa.. - gondolom - háló felé, egy büdös szóval nem ellenkezve követtem.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Sponsored content



TémanyitásTárgy: Re: George & Cordie

Vissza az elejére Go down

George & Cordie

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Similar topics

-
» George Ethan
» George Washington híd

Permissions in this forum:Válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
PRISON FRPG :: Egyéb :: Archívum :: Cordelia lakása-
Új téma nyitásaHozzászólás a témához