welcome to prison frpg
üdvözlünk
lépj be las vegas-ba!
Amikor meghallod a nevet: Las Vegas, mi jut először eszedbe?
Kaszinók? Féktelen bulik? Black jack? Roulette? A lehetőségek tárháza végtelen, a kaszinók sora gazdagokat dönt mocsokba...
Azonban egy valamire senki sem gondol. Miután a kaszinóban megszeded magad zöldhasúval, nem árt vigyázni a haza úton; Las Vegas sem másabb, mint a többi város. Vannak rosszfiúk és rosszlányok is, akik képesek bárkivel végezni, ha úgy tartja kedvük. Vannak drogosok és más szenvedélybetegek, akik képesek ölni is azért, hogy megkapják a napi adagjukat. Táncosnők és krupiék, akik egy szempillantás alatt elveszik mindenedet. Prostituáltak és maffiózók, akiknek már, ha csak a nevét tudod, már veszélyben vagy. Mi a közös bennük? Egy rossz mozdulat, egy alaposan át nem gondolt lépés, és máris a börtönben találják magukat, ahonnan megszökni, még senkinek sem sikerült...

facebook csoportunk
lépj be
las vegas téged vár
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
csacsogda
súgj nekem egy titkot...
promónk
csak tekintsd meg!
új posztok
kaptál választ?
Grimm
Lara Dawson
14.09.17 3:34
Gimnázium
Saige Hannigan
30.08.17 22:56
a legaktívabbak
a legtöbb posztot írók
Admin (2134)
 
Lyna Frei (777)
 
Desmond Drescher (648)
 
Cassandra Drescher (599)
 
Chad Donaghue (561)
 
Charlotte Collins (493)
 
Jennifer Ariadne Lively (449)
 
Aurora Rossum (399)
 
Veronica Chloe Foster (389)
 
Helena Nina Lemmer (273)
 
Top posting users this month
Benjamin Tate Hunter
 
Simon Whitlock
 
Timur Theodor Volkov
 
Lara Dawson
 

Új téma nyitásaHozzászólás a témáhozShare| .

Emeleti nappali

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Emeleti nappali 24.10.12 21:00


Békésebb, nyugodtabb, mint a lenti hall. Egy külön, elzárt helységről van szó, ami megfelelő a békés csevejekre.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Emeleti nappali 29.10.12 14:38

Hihetetlen, hogy némelyik híresség milyen ízlésficamokkal rendelkezik! Itt ez a Lady Gaga is. Nemhogy normális zenét nem tud csinálni, de még öltözködni se tud rendesen! Én még esküszöm, hogy nem láttam rajta egy olyan ruhadarabot sem, amiben nem szégyen megjelenni az utcán, vagy bárhol máshol. Fúj, húsból ruha! Te jó ég! Ezt a csajt annak idején nem a médiába, hanem egyenesen az elmegyógyintézetbe kellett volna vinni.
Miután ezt sikeresen megállapítom, tovább lapozok az egyébként igen csak vaskos Vouge divatmagazinban, ami két óra tanulás után egyre fárasztóbb, akárcsak az, hogy valahogy nyitva tartsam a szemeimet, amik minden egyes szó elolvasása után egyre nehezebbnek hatnak. A soron következő oldal előtt már csak azt veszem észre, hogy kezemből kicsúszik a vaskos divatmagazin, nekem pedig hátrabillen a fejem az egyszemélyes bőrágyon, ami pont a kandalló elé van helyezve. Nem kell sok, hogy a kimerültségtől és az elmúlt napok, hetek eseményeitől -amik mind-mind Jasonhoz köthetőek, főleg a legfrissebb- pillanatok alatt olyan mély álomba kerüljek, amiből csak ágyúval lehetne kirobbantani.
Csukott szemhéjaim mögött látom, ahogy a vendégszobában vagyok... az ágyon... Jasonnal... pont úgy, abban a helyzetben, ahogy Chloeval is láttam bent...
-Jason... - Motyogom elhalóan, ahogy átfordulok a másik oldalamra...
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Emeleti nappali 29.10.12 18:42

Mivel egész délután nem akart sehová menni a démoni kisasszony, ezért amolyan szabadidős programot kaptam, tehát egész délután azt csinálhattam, amit csak akartam. Kihasználva az időt, elmentem a belvárosba, a megszokott konditeremben edzettem egy órát, aztán egy fél órát még kosaraztunk a haverokkal, végül lezuhanyoztam, aztán elköszöntem a srácoktól, és elmentem vásárolni néhány alsógatyát, meg farmert, pólót, hogy felfrissítsem a ruhatáramat. Még időben, délután fél öt körül értem vissza a Goldwin villába, s az első dolgom az volt, hogy lepakoljam a cuccaimat a szobámban. Ahogy végeztem, lesétáltam a konyhába és ettem a maradékból, a házvezetőnő igen kedves volt, mindig melegített nekem , szóval még csak erre sem volt gondom. Azt hiszem, össze akart boronálni a lányával, aki szintén a házban dolgozott, de nekem ő valahogy...túl vadnak tűnt, nem érdeklődtem iránta. Ahogy végeztem az étkezéssel, felmásztam az emeletre, hogy megkérdezzem, nem-e szeretne elmenni valamerre Sabrine, lesz-e feladatom mára, vagy akár az estét is kivehetem. Örültem volna, ha felszabadul az estém, mert arra lettek volna terveim, s az is megfordult a fejemben, hogy felhívjam Veronicát, hátha találkozna velem. Ezért is kerestem Sabriet, ahogy besétáltam a nappaliba, megpillantottam őt a kanapén. Nesztelenül léptem közelebb két lépést, láttam, hogy egy magazin a földön , ő pedig...alszik, sőt, mi több, édesen sóhajtja a nevemet. Meglepődtem, s mikor egyéb kommentet is fűzött a nevem mellé, ajkaimra vigyor húzódott. Nem szívesen akartam kiszakítani álmaiból, melyekben valószínűleg velem kamatyolhatott, de nem tehettem mást, egyrészt, nem akartam hagyni, hogy még jobban kiadja vágyait előttem, úgy,hogy nem tudja, hallom őt, másrészt, szívesen megnéztem volna az arcát, hogy mit szól ahhoz, ha megtudja, hallottam őt. Óvatos léptekkel kerültem meg a kanapét, majd leguggoltam mellette, és elkezdtem böködni a vállát, de alig bírtam ki, hogy ne vigyorogjak, mikor ismét halk sóhaj hagyta el ajkait.
- Sabrine..hahó, ébredj fel. - suttogtam, miközben még mindig a vállát bökdöstem. XD
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Emeleti nappali 29.10.12 20:25

Pillanatok alatt birtokába vesz az álom, ami talán jobb lett volna, ha erre az egy napra -legalább addig, ameddig itt vagyok-, elkerül. Utolsó, amit érzékelek még csukott szemhéjaim mögül is a külvilágból, az az, ahogy a vaskos újság egyszerűen csak kicsúszik az ujjaim közül és egy tompa -vagy lehet, hogy már csak én hallom annak-, puffanással földet ér az állatszőrből készített szőnyegen. Egyik kezem a fejem alá hajtva, másik pedig nyugodtan pihen a hasamon, egészen addig, ameddig egy különös... bizsergető érzés el nem kezdi megtölteni a testem, és az agyam, ami egy nagyon is furcsa, lehetetlen, mégis csábító képet vetít elém. Jason és én... abba a vendégszobába, úgy ahogy ő és Chloe is tették... Egyáltalán nem olyan birtokló, és erőszakos, gyors a csókja, mint amilyet már sikerült megtapasztalnom... Ebben az álomban... sokkal... gyengédebb, finomabb még annak ellenére is, hogy mit csinálunk...
-Jason... - Harsogom ismét öntudatomon kívül. Az agyam egyszerűen nem hagyja, hogy kiszakadjak ebből az őrjítő álomból, vissza a valóvilágba. Vagy talán csak én nem akarom, és tudni szeretném, hogy mi lesz ennek az egésznek a végkifejlete?
Egy újabb halk, az eddigiekhez hasonlító nyögés, és ismét fordulok egyet, majd... egy hang, egy ismerős hang, ami közelről érkezik, mégis olyan... távolinak tűnik...
Először csak nyöszörögve fordulok egyet újra, és mikor megérzem az érintést a vállamon, mint aki rosszat álmodott, pattanok föl, és mikor szembe találom magam Jason veszettül vigyorgó szemeivel, az én íriszeim duplájukra tágulnak, és hirtelen le is dőlök ijedtségemben a bőr kanapéról, kis híján a fejemet is beverve az üvegasztalba.
-Te meg.. mit keresel itt? Leskelődsz utánam? - Kérdezem hisztérikusan, miközben megdörzsölöm a beütött csuklómat, aztán visszamászok az ágyra, gyorsan megigazítva a hajamat és gyűrött ruhámat is. Bárcsak elmenne! Nem tudok így a szemébe nézni. Annyira... ciki...
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Emeleti nappali 29.10.12 22:30

Tényleg vicces volt a helyzet, viszont részben fel is keltette az érdeklődésemet, hogy vajon miért álmodott épp velem? Bár, ettől csak még nagyobb lett a mellényem, és elégedett, önelégült mosoly terült el a képemen, miközben ébresztgettem őt. Szegény aztán felébredt, de majd le is esett a kanapéról, odakaptam egyik karommal, nehogy lefejelje a dohányzóasztal szélét.
- Oppá, csak óvatosan. - Mosolyogtam tovább, aztán elengedtem őt, hogy nyugodtan felülhessen, s én magam is felálltam, már nem guggoltam előtte.
- Dehogy leskelődöm, mit képzelsz rólam - ráncoltam a homlokomat, majd hátrébb léptem.
- Csak meg akartam kérdezni, hogy igényt tartasz-e rám az est folyamán, mert ha nem kell menned sehová, akkor én lelépnék este egy pár órára, ezt akartam csak megkérdezni. - Zsebre csúsztattam a kezeimet és kérdően pillantottam rá, de nem tudtam megállni, hogy ne kérdezzek rá arra, amit korábban láttam.
- Na és , mi szépet álmodtál rólam?- Vigyorogtam önelégülten , éreztem,hogy ezzel is felbosszantom őt.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Emeleti nappali 29.10.12 22:59

Az ébresztgetésszerű hang csak lassan akar eljutni hozzám, és beférkőzni a tudatomba, aminek egy része még most sem ereszt, és ragaszkodik ahhoz, hogy várjam meg, ameddig az álom véget nem ér. Valahol belül titkon én is arra vágyom, hogy az egészet végig éljem, hogy ne kelljen még felkelnem, de egy külső érintés mindent lerombol, ráadásul pont egy olyan ember személyében, akit általában a hátam közepére se kívánok, és akivel mégis együtt álmodtam, ráadásul nem csak egy egyszerű, mezei álom volt ez, hanem... hanem annál sokkal több! Mióta ülhet vajon itt, és hallgathatja, hogy álmomban miket beszéltem?
-Ahhjj... hagyj békén! - Dünnyögöm orrom alatt fáradtan, és elhúzódom a keze elől, amivel utánam nyúlt. Arcomon pedig egyértelműen kirajzolódnak a duzzogás, sértettség jelei. Lebiggyesztett, vörösre festett ajkakkal vizsgálgatom a csuklómat, amire az előbb ráestem, aztán visszakászálódom a kanapéra, olyan egyenes, nőies tartással ülve, mint aki karót nyelt. Hiába, apa szava ebben a villában szent és sérthetetlen! Csak tudnám, hogy miért akarja, hogy a felesége és a lánya is idő előtt csípőficamot kapjanak...
-Hát, pedig az ilyen nagyon rád vall! De hagyjuk is inkább! - Intem le végezetül mielőtt még bármit is szólhatna, majd behunyt szemekkel, néhány mély lélegzetvétellel próbálom magam megnyugvásra késztetni, ami most még nehezebben is megy, mint amikor olyan idegállapotba kerülök miatta, hogy legszívesebben már vázákat hajigálnék a fejéhez. Szemeimet csak akkor nyitom fel újra -ezzel a légzési gyakorlatot is megszakítva-, amikor valami olyat mond, amitől egyszerre lobban bennem minden lángra, ráadásul nem a szó pozitív értelmében.
-Hogy mi van? Nem nem nem! - Nevetek fel kínomban.
-Nem fogsz megint idehozni valami nőt! Ez nem egy bordélyház! Ki lenne a következő? Candice, utána pedig Natasha, esetleg, hogy gyorsabb legyen és ne legyen rájuk annyi gondod, hármasban csinálnátok? - Észre se vettem, hogy mikor ugrottam fel ültő helyemből, és kezdtem el idegesen, aprócska köröket szelni a nappaliban előtte, néha beletúrva vörös fürtjeimbe.
-Abszolút semmi közöd hozzá! - Korholom le, ám az arcomon feltűnő pírt nem bírom meggátolni. Ezért is jön egy újabb váltás.
-Szóóóval, a baráti körömből ki lesz a követkő, akit be fogsz dugni az ágyadba? Azt hiszem, hogy Chloet már kipipálhatjuk... - Vágom hozzá a fejéhez gunyoros hangon, szikrázó szemekkel.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Emeleti nappali 30.10.12 20:05

- Most meg mi bajod van?- értetlenül néztem rá, ahogy elhúzta tőlem a kezét, majd inkább fel is egyenesedtem és hátrébb léptem.
- Csak segíteni próbáltam , de te marhára hisztis vagy, mint mindig..- jegyeztem meg neki, de most kivételesen nem tudott kiborítani, mert láttam, amit láttam, és az bizony mosolyt csalt az arcomra.
- Megköszönném, ha nem sértegetnél...szóval?- Miután feltettem a kérdésemet, hogy szabad lesz-e az estém, vagy furikáznom kell őt, vártam a válaszát, s bíztam abban, hogy azt mondja, persze Jason, menj csak nyugodtan, ma este pihenek, tanulok, etc. Ehelyett azonban azt kellett tapasztalnom, hogy hirtelen tiltakozni kezdett, de olyan hevességgel, mintha lottó sorsoláson nyert volna.
- Jó, de miért? Menned kell valahová?- Kíváncsi voltam, már megint mit talált ki az estére, mert általában minden reggel közölte velem az aktuális programját, vagy csak egy cetlit küldött le hozzám, hogy mikor, melyik időpontban hol legyek, most azonban , a mai reggelen semmilyen listát nem kaptam, ezért sem tudtam, hogy mit tervez.
- Tessék?- Összeráncolt homlokkal néztem rá, nem akartam elhinni azt, hogy mire kérdezett rá. Gyorsan pörögtek a gondolataim, először nem tudtam, hogy miről beszél, de aztán kapcsoltam, és a szavait összekombináltam az alig pár napja történtekkel, mikor Chloéval töltöttem az éjszakát a vendégszobában.
- Te leselkedtél utánam? Ezt nem hiszem el...te komolyan kilestél? - Teljesen kiakadtam, az elején még azt hittem, hogy csak szívatni akar a szokásos marhaságaival, de ezzel tényleg felhúzott. Mérgesen pillantottam rá, de ő ekkor már úgy cikázott a nappaliban, mint egy mérgezett egér. Felháborított a viselkedése, úgy csinált, mintha az anyám lenne, vagy a feleségem. Nem is tűrtem tovább, közelebb léptem hozzá.
- Mi közöd van hozzá? Mert szerintem semmi! Ha éppen nem vagyok szolgálatban, akkor azt csinálok és azzal, akivel akarok. Már ne haragudj, ha nem fogok tőled engedélyt kérni ahhoz, hogy kivel randizhatok, vagy kivel nem. Hihetetlen...úgy viselkedsz, mintha...mintha..féltékeny lennél! - vágtam hozzá, de persze ezt elég nehezen tudtam elhinni, viszont más magyarázat nem volt a viselkedésére.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Emeleti nappali 30.10.12 22:50

-Nem, nem vagyok hisztis, csak épen kinem állhatom, ha meglesnek, miközben alszom! - Tiltakozom, miközben vele egy időben felállok és visszaülök előző helyemre, odafigyelve arra, hogy ruhám minden egyes része tökéletesen, kifogástalanul, gyűrődés mentesen álljon, és hogy hajam se legyen összekuszálódva, mint egy nagy és ocsmány szénaboglya. Az olyat annyira gusztustalannak tartom! Nem is értem, hogy a rasztahajúak mégis, hogy képesek koszos, kifésületlen hajjal élni!
-Nem sértegetlek, csak szembesítettelek a tényekkel! - Vágok vissza nemes egyszerűséggel, miközben picit oldalra biccentem a fejem, és ujjaimmal igyekszem "kifésülni" az alvás közben összegubancolódott hajamat, és valamelyest el is igazgatni. Úristen, tükröt, valaki gyorsan!Azt hiszem, hogy nincs meg a választékom már megint...
-Nem, nem kell, de ha gondolod, kitalálok valami programot gyorsan estére, csakhogy ne legyen lehetőséged arra, hogy valami olcsó kis cafkát megint ide hurcolj! - Mindezt persze nem Chloera értem, hanem a többi olyan nőre, akiket percek alatt bebeszélt az ágyába. Nem is értem igazából, hogy mindez miért izgat ennyire. Talán csak azért, mert itt lakom, és nem akarom, hogy rossz hírneve legyen a családunknak, vagy hogy átjáró hotel legyen a villából. Legalábbis, remélem, hogy nincs semmi komolyabb, személyesebb oka a dolognak. Arról már tudnék, nem? Újabb kíváncsi kérdése hallatán olyan váratlanul csúszik ki a számon az, hogy láttam őt és Chloet, hogy még számomra is nehéz feldolgozni... Abba is hagyom a járkálást, és mikor közelebb iszkol hozzám, én hátrébb tolatok, egyenesen az ajtóhoz, kezeimet szorosan mellkasomra fűzve, így kezdve el a földet kémlelni.
-Mégis, hogy a fenébe ne vettem volna észre, amikor félreérthető hangok szűrődtek ki a vendégszobából? Egyébként is, az én házam, azt csinálok amit akarok, odamegyek benne ahova akarok! Lehetett volna annyi eszed, hogy nem a vendégszobába, hanem magadhoz viszed. A te szobádhoz úgyse szívesen megyek... - Észre se vettem, hogy ez az egész mikor alakult már megint át egy véres szócsatába. Pont olyanba, mint amilyet mindig űzünk egymással.
-De nem az ÉN legjobb barátnőmmel! - Dobbantok lábammal, szemeim pedig valósággal szikrát szórnak, ahogy kíméletlenül az ő tekintetébe úródnak. Testtartásom és szemeim csak akkor kezdenek el megváltozni, amikor azt meri feltételezni, hogy én féltékeny vagyok. Rögtön változatok a pozíciómon és torok köszörülve újra visszahelyezkedem az előző helyzetembe.
-Nagyot tévedsz! Nem vagyok féltékeny, csak...nem akarom, hogy tönkre tedd Chloet! - Nyögök végül ki valamit, ami hirtelen az eszembe jutott.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Emeleti nappali 04.11.12 9:51

- Nahát, baromi kedves vagy, mondhatom . -Vágtam rá felajánlására gúnyosan, mert nagyon felbosszantott. Én teljesen normálisan ébresztettem, mire ő leordibálta a fejemet ok nélkül, meggyanúsított minden hülyeséggel, s végül még arra is felszólított, hogy a barátnőivel nem kavarhatok. Nem értettem, mit képzel, de nagyon sikerült felbosszantania, s úgy éreztem, már nem akarok neki dolgozni, mert nem bírom elviselni azt, ahogy viselkedik velem.
- Elegem van a hülye kioktató stílusodból! Amióta betettem a lábam ebbe a házba, de állandóan csak nyávogsz, királynőt játszol, ott alázol , ahol csak tudsz, nem kezelsz egyenrangúan, azt hiszed, különb vagy nálam, csak azért, mert a szüleid egy aranykalitkába zártak?- Dühösen vágtam ezt hozzá, már nem bírtam tovább magamban tartani ezeket a gondolatokat.
- Hogy mi?...Te mégis mit feltételezel rólam, hogy tönkre tenném Chloét? Nálad undokabb lánnyal még életemben nem találkoztam! Remélem, a következő testőröd majd egy tata lesz, azzal talán majd jól megérted magad. Én itt végeztem, nem fogok itt dolgozni, csinálj, amit akarsz. Beszélek anyáddal, hogy vegyen fel hozzád valaki mást, mondjuk egy nevelőnőt, az rád férne! - Idegesen hagytam el az emeleti nappalit, egyenesen lerohantam a lépcsőn, megérdeklődtem az egyik cselédlánytól, hogy merre lehet Mrs Goldwin, majd a könyvtárhoz lépkedtem és annak ajtaján kopogtattam, hogy beszélhessek vele és leadhassam az állásomat.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Emeleti nappali 04.11.12 10:54

Ha mindaz nem lenne elég, hogy kilesett miközben aludtam, és ki tudja, hogy miket beszéltem álmomban -mert valamit tuti megtudott, mivel így mosolyogni, ilyen önelégülten még soha nem láttam, amikor kinyíltak a szemeim-, még arra is képes lenne, hogy megint felhurcoljon ide valakit. Ez nem egy rohadt bordélyház, ha eddig még nem tűnt volna fel. Csak is azért lakik itt, hogy kéznél legyen, ha menni akarok valahova, és ne kelljen órákat várnom rá, míg ideér. Egyébként meg, nem családtag, abszolút semmi joga ahhoz, hogy úgy viselkedjen, mint aki itt él, ő mégis egy-két nyájas szóval apámnál, és pár szemöldökvonogatással és kacsintással anyámnál, belopta magát a szívükbe. Úgy manipulálja őket, hogy észre se veszik! Hülye hazug kanos nőcsábász!
-Hogy merészeled...? - Még a szavam is elakad. Nem akarom elhinni, hogy tényleg képes volt jogtalanul ilyeneket a fejemhez vágni. Mégis mit gondol, ki ő? Ha már mellém lett beosztva, tűrje is el a megszólalásaimat. Nem fogok egy ilyen senki kedvéért változtatni a stílusomon, csak mert ő nem viseli el! Mások is elfogadták, sőt, már meg is szokták, és nem tudnának másképp elképzelni. Akkor ő mégis miért nem tud akárcsak egy kicsit is idomulni a normákhoz?
-Igen? Hát menj! Viszlát, ne is lássalak soha többet itt, már viheted is a cuccaidat! Gyerünk, menj csak pakolni! Már éppen itt volt az ideje annak, hogy végre feladd és belásd, hogy semmi keresnivalód nincs itt. - Kiabálom utána, szinte már torokhangon sikítva és ordibálva, mint aki az életéért küzd éppen, holott nem, nem küzdök én semmiért. Éppen ellenkezőleg, most fogom csak igazán visszakapni az életem!

Mrs. Goldwin


Már legalább órák hossza óta a villa külön bejáratú könyvtárában tartózkodik. Általában idejön akkor, ha kicsit el akar zárkózni a Goldwin villa nyüzsgésétől, leginkább kezelhetetlen, a végletekig elkényeztetett lánya kirohanásaitól, állandóan hisztijeitől. Mélyen, legbelül tudja, hogy ő volt az, aki annak idején, amikor igazán anyaként kellett volna viselkednie, mindent elrontott azzal, hogy a saját fiatalsága, komfortját a családja elé helyezte. Soha nem vett részt igazán a kis vörös nevelésében, a férje pedig- vele ellentétben-, mindig igyekezett jó apa lenni, aminek aztán egy valóságos gonosz banya lett a végeredménye.
-Szabad. - Szól az ajtó felé lágyan csilingelő, precíz hangján, miközben visszacsúsztatja az éppen leemelt könyvet a polcra.
-Oh, Jason, micsoda meglepetés. Mi történt? Ugye nem megint Virgille tett valamit? - Ha teheti, második nevén hívja a lányát. Futólag gyorsan végig néz a férfin. A látvány, ami a szeme elé tárul, most is legalább annyira hívogató és vonzó, mint amilyennek mindig is tartotta. Hagyma szoknyája és mély dekoltázsú fehér blúza most is kellőképpen kiemelik nőies alakját. Magas sarkú cipője tompán koppan a könyvtár szőnyegén, ahogy közelebb sétál Jasonhoz.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Emeleti nappali 04.11.12 13:10

Beléptem a szobába, és tekintetem azonnal megakadt Mrs. Goldwinen, aki korához képest remek formában volt, és modelleket megszégyenítő alakkal rendelkezett, a kisugárzásáról már nem is beszélve, biztos voltam benne, hogy nem egy férfit csavart már az ujjai köré.
- Elnézést, hogy megzavarom..öhm, ami azt illeti, igen. Én ezt nem így akartam, de nem tudom és nem is akarom tovább folytatni vele a munkát. Sajnálom, de felmondok. Kerítsen mást a lánya mellé, olyat, aki el tudja viselni a megaláztatásokat. Én nem azért szerződtem, hogy egy tizenkilenc éves lány lekezelően viselkedjen velem, és beleszóljon a magánéletembe, abba, hogy mikor kivel találkozom. - Jelentettem ki határozottan, közben tekintetem újra megakadt Mrs. Goldwin alakján, aki egyre csak közelebb sétált hozzám, tényleg bombázó volt.
- Szóval, csak ezért zavartam. Öhm, nem tudom, aláírjak valamit, vagy van-e valami kérése még. Azt is megértem, ha nem fizeti ki a heti díjamat, hisz váratlanul mondtam fel, de kérem értsen meg, én nem fogom tűrni azt, hogy a lánya megpofozzon és megalázzon mások előtt. Azt meg pláne nem ,hogy leskelődjön utánam. - Meséltem el az anyjának és vártam, hogy mit fog mondani.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Emeleti nappali 04.11.12 14:20

Nem számított rá, hogy bárki is keresni fogja. Általában, amikor nyomát se lehet látni a villában, vagy a könyvtárban tartózkodik, hogy kicsit egyedül lehessen, vagy egyáltalán nincs a villa környékén. Ezt kivétel nélkül mindenki tudja, és nem csak a családja, de a személyzet összes tagja. Ezért is meglepő számára -mégis kellemes-, hogy Jasont most itt találhatja, az pedig még inkább meglepte, hogy a jelek szerint nem véletlenül jött le ide, hanem egyenesen őt kereste.
Látja rajta, hogy feldúlt, amiből csak is arra az egy dologra tud következtetni, hogy már megint a lánya húzhatta ki nála a gyufát.
-Ezzel most meglepett, Mr. Morgan. - Mondja gépiesen, teljesen nyugodt, higgadt hangnemben, makulátlan arcáról egyértelműen leolvasható, hogy sajnálja, hogy Sabrine úgy bánt vele ez alatt az egy évben, ahogy azt nem lett volna szabad neki.
-Ez a testőr dolog igazából már a férjem hatásköre, nekem aligha van beleszólásom, így inkább hozzá kellene fordulnia ezzel az üggyel, de egyenlőre ne tegyen még semmit. Inkább üljön le, és beszélgessünk egy kicsit. - Invitálja beljebb, mikor már előtte áll, rokonszenves, mégis csábos mosollyal az arcán, aztán a nem messze lévő asztal felé int, amit két fotel fog közre.
-Hogy micsoda? Sabrine megpofozta magát? - Kérdi elképedve, miközben egy másik asztalnál állva már önti is a két kristály pohárba a whiskyt, aminek az egyikével meg akarja kínálni Jasont, aki reményei szerint ekkor már ott ül, ahova invitálta.
-Összekaptak valamin? Mi történt? Egyszerűen felháborító a lányom viselkedése, nagyon sajnálom... - Tartja oda a férfinak a poharat, és támaszkodik meg a fotel mellett, mindvégig a férfit méregetve. Félreértés ne esék, érdekli a sztori, de Jason valamiért jobban felkeltette a figyelmét.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Emeleti nappali 04.11.12 14:37

- Nem...már kezdetek óta ez megy, a lánya nem hajlandó elfogadni, hogy a testőre vagyok, mindig megnehezíti a dolgomat. - Sóhajtva ültem le a fotelbe, mivel hellyel kínáltak, és még a whiskeyt is elvettem.
- Köszönöm, nem szokásom munka közben inni, de ez most rám fér. Egészségére. - Mosolyogva emeltem felé a poharat, majd kortyoltam az italból és figyeltem, ahogy közelebb sétált, végig pillantottam rajta, majd tekintetem megállapodott az arcán.
- Maga gyönyörű . - Jegyeztem meg, nem is tudom, mi ütött belém, hogy ezt mondtam a munkaadómnak, de ez volt az igazság, tényleg jól nézett ki.
- Öhm, esetleg..talán még azt lehetne tenni, hogy cserélnénk, én lennék az ön testőre, az ön testőre pedig a lányára vigyázna. Szerintem úgy mindenkinek jó lenne, nekem is megmaradna az állásom, önnek nem kellene új embert keresnie a lánya mellé. Mit szól?- Én ajánlottam a lehetőséget, persze, nem volt kedvem elesni egy jó fizetéstől, és úgy tűnt, hogy Sabrine anyja sokkal normálisabb, mint a lánya. Ekkor nyílt az ajtó, kicsit meglepődtem, le is tettem gyorsan a poharat, mire besétált Mrs. Goldwin testőre.
- Asszonyom, van mára programja, vagy távozhatok? Lenne egy kis dolgom a városban..- magyarázkodott a negyvenes éveiben járó férfi, majd futólag rám nézett és felém biccentett, aztán ott várakozott a parancsra.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Emeleti nappali 04.11.12 15:07

Mandula szemeit összehúzza, így gondolkodva el alaposabban is azon, amiket most Jasontól visszahallott. Furcsa neki, hogy már a kezdetektől fogva így viselkedik vele Sabrine. Igazából, csak most, az utóbbi időkben tűnt fel neki, hogy mennyire feszült kettejük között a légkör. Talán azért, mert mostanság visszafogta magát némileg, és többet tartózkodik itthon, így arra is több lehetősége van, hogy jobban megfigyelje, hogy kivel mi történik a villában?
-A tinédzser lányok már csak ilyenek. Mindig azt piszkálják és mindig azon csattan az ostor, akik... hogy is mondjam? Imponálnak nekik... én is ilyen voltam az ő korában. - Kacsint rá a férfira, amikor mellé lép a kitöltött whiskyvel. Tudja nagyon jól, hogy aljas dolog volt tőle, hogy felvetette azt, hogy talán tetszik Sabrinenak, de nem tudta magában tartani. Mintha szándékosan kínos helyzetbe akarná hozni a tulajdon lányát. Hát nem furcsa?
-Megengedheti magának. Csirió! - Kacsint egy újabbat, mindezt egyértelműen a férfinak célozva, aztán egy elegáns mozdulattal -úgy, ahogy az úrinőkhöz méltó-, a szájához emeli a poharát és kortyol egyet az italból. A dicséretre azonban felcsillannak zöld íriszei, amikben mindig ott ég a szenvedély kiolthatatlan tüze.
-Maga pedig nagyon... mm... sármos. Nem is értem Sabrinet. - Rázza meg a fejét, miután tisztán kinyilvánított a a véleményét a férfiról. Ezt egy újabb korty követi.
-Hmm... nekem tetszik az ötlet. Zseniális, de... a férjemmel ezt még akkor is át kell beszélnem. - Sétál oda kecses léptekkel az asztalhoz, és teszi le rá a poharát, majd újra elindul a férfi felé.
-De most... mit szólna ha egy kicsit... elvonatkoztatnák a... munkától? - Kerüli meg a fotelt, közben ujját végig simítva a férfi arcán, így kerülve annak háta mögé, hogy először csak finoman megmasszírozhassa Jason vállait.
-Nagyon feszült... - Ezt már hátulról a füleihez hajolva búgja a férfinak, kezeit előre csúsztatva annak mellkasára, mikor is... az ajtó kinyílik. Még éppen volt ideje arra, hogy elugorjon a helyéről.
-Khmm... Mr. Graham, nem tud kopogni? - Intézi a férfihoz első szavait egy kissé felháborodottan, mégis zavartalanul, majd végig hallgatja, amiért a férfi jött.
-Nos... szeretném, ha még kicsit maradna. Nem tudom, hogy a lányom akar-e majd még a mai nap folyamán menni valahova, Mr. Morgan pedig... azt hiszem, hogy ő ma nem lesz alkalmas rá, hogy kísérje. - Közli a férfival gépiesen, majd megvárja a választ, és hogy a férfi elmenjen. Ha ez megtörténik, szemtelenül és visszahelyezkedik előző helyzetébe, ugyanúgy hátulról átkarolva Jasont annak mellkasánál, még közelebb férkőzve hozzá, hogy vörösre festett ajkaival elérje a férfi nyakának oldalát.
-Szóval, csak a lányom miatt ilyen feszélyezett ma? - Kérdezi a füle mellett, miközben a szemeibe néz, ha a férfi időközben oldalra fordított a fejét.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Emeleti nappali 04.11.12 15:29

- Hogy tetszem a lányának? Ez az én fejemben is megfordult. - Elmosolyodtam, mivel szóba került és eszembe jutottak az elmúlt napok történései, de aztán az is eszembe jutott, hogy Sabrine hogyan viselkedett velem.
- Viszont akkor sem értem őt, a viselkedését, de mint mondtam már, nem akarok többé vele dolgozni. - Jelentettem ki határozottan, azt követően ittam a whiskeyből, mely abban a pillanatban jól esett. Meglepődtem, mikor mögém keveredett Sabrine anyja, s ujjai az államon kalandoztak, sőt, az is meglepett, hogy masszírozni kezdte a vállamat.
- Nem is tudom, mire gondol..- Kezdtem sejteni, hogy Mrs. Goldwin ki akar kezdeni velem, de nem tudtam, hogyan reagáljak, viszont elég kellemetlen volt a szituáció. Egyrészt azért, mert a főnököm és Sabrine anyja, másrészt azért, mert mégis csak egy vonzó teremtés, de akkor sem tudtam megfeledkezni arról, hogy Sabrie anyja.
- Khm..úgy gondolja,hogy feszült vagyok?- Tettem fel a kérdést, mikor váratlanul nyílt az ajtó, Mrs. Goldwin meg gyorsan ellépett mögülem, én meg végre fellélegezhettem. Nem értettem, mi a fene történik, úgy éreztem, hogy bekerültem az ördög barlangjába, s ebből csak a másik testőr menthet ki. Ebben azonban nem volt szerencsém, mert amilyen gyorsan jött a testőr, olyan gyorsan távozott is, én pedig bent maradtam a csábító asszonnyal, aki ismét megkörnyékezett engem.
- Khm..asszonyom, én..- Éppen mondani akartam valamit, mikor újból a hátam mögé került, lepillantottam, ahogy kezei a mellkasomra szöktek, majd halk, elfojtott sóhaj tört fel belőlem, mikor ajkaival érintette a nyakamat. Bármennyire is próbáltam ellenállni, ez azért elég nehéz volt egy ilyen helyzetben.
- Nos..csak ez miatt..- Vágtam rá rögtön a választ, hülye helyzet volt ez, tényleg nem akartam visszaélni a helyzettel, de attól is féltem, mi lesz, ha nemet mondok neki, akkor talán kirúg.
- Jason...önre ráférne egy alapos...hm, kényeztetés. - Hirtelen előttem termett, felrántott a fotelből, majd a könyvespolcnak lökött és szenvedélyesen megcsókolt, miközben kezével már a nadrágomnál matatott és rátapintott a lényegre. Még a könyvek is a földre hullottak, olyan hévvel esett nekem, mindig is sejtettem, hogy tetszem neki, de nem számítottam arra, hogy egy napon így letámad majd.
- Mire vár nagyfiú?- Búgta két csók között, majd ajkaival újra nekem esett, én meg azt sem tudtam, hogyan állítsam őt le...
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Emeleti nappali 04.11.12 15:53

Miután összevesztem azzal a bunkóval -ami nem meglepő-, egyszerre voltam megkönnyebbült és még idegesebb, mint amilyen a szóváltásunk alatt is voltam. Örülnöm kéne, hogy végre elkerül ez az idióta a házból, bennem mégis kettős érzelmek kezdtek el kavarogni, amik még most sem hagynak nyugodni. Boldog vagyok, hogy Jason végre elkerül a háztól, ugyanakkor érzek magamban némi... ellenkezést is, mintha az egyik felem nem akarná, hogy kiköltözzön a villából. Ez a tehetetlenség egyszerűen megőrjít! Jobban, mint Jason...
-Keres valakit, Miss. Goldwin? - Rángat ki gondolataim közül az egyik bejáró nő, mialatt elrévedve bámulom a konyha ablakon keresztül a kint elnyúló, őszülő tájat.
-Nem tudja, hogy merre van az anyám?
-De, kisasszony, a könyvtárban, éppen...
-Köszönöm! - Meg se várom, hogy befejezze mondandóját, már loholok is ki a konyhából, felszegett állal hagyva magam mögött a ház azon pontját, ahova tényleg csak akkor teszem be a lábam, ha már nagyon muszáj. Cipőm koppanása az aulában már előre jelzi, hogy közeledem, ami nem is baj. Tudja csak meg mindenki, hogy a ház második úrnője mozgásban van! Végig haladva a földszinti folyosón, pillanatok alatt elérek a könyvtárhoz. Megállok egy gyors pillanatra az ajtó előtt, megigazítom tökéletesre vasalt ruhámat, és loknis hajamat is, majd egy mély levegő kíséretében kitárom a terem ajtaját. Nem kopogtam, hiszen ez az én házam is, mindenhova szabad bejárásom van. Abból azonban, ami odabent a szemeim elé tárul, kétszer is megbánom rögtön, hogy nem kopogtam. A torkom elszorul, és úgy érzem, mintha hirtelen mázsás súly telepedett volna a mellkasomra. Hát ez kellett nekem még ahhoz, hogy tényleg kerek legyen a mai napom. Nem mondok semmit -mivel egyenlőre szóhoz sem tudok jutni-, helyette csak megmarkolom az ajtót, és hangos dörrenéssel bevágom magam mögött, hogy anyám és Jason végre észhez térjenek. A szavak csak utána kezdenek el záporozni.
-ANYA!!! - Kiáltom el magam.
-Mégis mi a francot művelsz? Látod te egyáltalán magad? Férjed van és gyereked, családod, te mégis itt hetyegsz kedvedre egy tőled jó 10-20 évvel fiatalabb alkalmazottal?! - Az utolsó szónál megvetően, csillogó szemekkel Jason felé pillantok.
-És te, mégis hogy a fenébe várhattam tőled ennél többet, Felmondtál, hát persze, hogy kihasználod az alkalmat, hogy az anyámat is megdöngesd! Istenem, hányok tőletek... - Döntöm neki hátamat az ajtónak, az idegességtől remegő hangon, lehajtva a fejemet és szorosan becsukva a szemeimet, meg is dörzsölve őket. Ez már tényleg nem lehet igaz. A saját anyám ezt tette...
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Emeleti nappali 04.11.12 16:03

- Ez..nem a legjobb ötlet..azt hiszem...nem kellene...- Próbáltam tiltakozni, de elég nehéz volt ellenállnom egy olyan démoni nőszemélynek, aki ajkaival tapasztotta le az enyémeket, kezei pedig már ott matattak, ahol a legkönnyebb megfogni egy férfit. Ostoba módon visszacsókoltam őt, Mrs. Goldwin pedig még jobban a polchoz préselt, kezemet megragadta és a combjára húzta, de ekkor hatalmas dörrenés hallatszott, s mindketten riadtan pillantottunk az ajtó felé, ahol Sabrine állt. Mr.s Goldwin azonnal elhúzódott, megtörölte az ajkait, gyorsan frizurát és szoknyát, blézert igazított, próbálta helyre hozni a helyzetet. Én is hasonlóan tettem, azonnal megtöröltem az ajkaimat, a hajamat igazgattam és némán figyeltem, úgy éreztem, hogy ebbe nem kellene beleszólnom, s most az egyszer igaza volt Sabrinenak, amiért kiakadt, le is hajtottam a fejemet, nem néztem rá. ~ Basszus, nem igaz...~ Gondoltam magamban, majd csak akkor emeltem fel a fejemet, mikor Mrs. Goldwin a lánya felé közeledett.
- Kislányom..ez csak egy félreértés, vedd úgy,hogy nem is láttál semmit , rendben? Ostoba és meggondolatlan lépés volt részemről. Inkább menj el vásárolni, adok neked egy kis pénzt, nézd ki magadnak azt az új autót, amiről már beszéltél...apádnak pedig, kérlek ne szólj. - Meglepődtem azon, amit az anyja levágott, nem érződött bármiféle bűnbánat a hangjából, inkább csak azt láttam, hogy próbálta megvásárolni a lányát. Úgy éreztem, hogy harci övezetté vált a könyvtár, le akartam lépni, nem akartam már a házban maradni.
- Elnézést, de én inkább mennék..- Meg is indultam az ajtó felé, de ott Sabrine állt, s hozzám is vágott néhány, nem túl kellemes mondatot.
- Nem..nem arról van szó, amit láttál...ez egy félreértés..- Magyaráztam nyugodt hangon Sabrinenak, de sejtettem,hogy úgy sem fogja megérteni.
- Mindegy, jobb lesz, ha elmegyek...- szóltam halkan, majd kiléptem az ajtón, ha engedte és elhagytam a villát.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Emeleti nappali 04.11.12 17:31

Eddig mindig csak kósza, alaptalannak tűnő pletykák voltak azok, amik keringtek anyám körül azzal kapcsolatban, hogy mekkora egy ri*anc, ha házon kívül van. Kár, hogy ez most ténylegesen is bebizonyosodott, és hogy pont a -most már csak volt-, testőrömmel kellett rajta kapnom. Legalább gondolhattak volna a részletekre, arra, hogy nem a villában kéne ezt művelniük, ott ahol bárki megláthatja őket. Mi van akkor, ha most nem én, hanem apa nyit rájuk? Jasont tuti kivágja, úgy hogy még a cuccaiért sem jöhet vissza, anyámtól pedig tuti, hogy abban a pillanatban elvált volna. De, miért is gondolkodom ilyeneken, ha már egyszer megtörtént, és az időt nem lehet visszafordítani? Letaglózva, káprázószemekkel állok az immáron csukott könyvtárajtóban, erősen szorongatva ruhám szélét az összemelegedett kis párocskát figyelve.
-Mi van? Ne gyere ide! - Rivallok rá anyára, ahogy egy kis haj és ruha igazítás után közelebb jön, pénzt és ajándékot ajánlva fel a hallgatásomért cserébe.
-Te most komolyan le akarsz fizetni, hogy ne szóljak apának? - Nézek bele egyenesen a szemeibe, bátran állva a tekintetét, egy tapodtat sem mozdulva onnan, ahol eddig is álltam. Kezeim ökölbe szorultak testem mellett.
-Hallod magad te egyáltalán? Látod, hogy mit művelsz? Már nem vagy tinédzser, aki kedvére hetyeghet bárkivel, mert nem kell attól félnie, hogy milyen következményei lesznek! Felnőtt családanya vagy, miért nem tudod végre ezt a csapodár életmódot abba hagyni? - Kiabálom teljesen elkeseredetten, mindvégig anya arcát fürkészve, azt tanulmányozva rajta, hogy hogy változnak arcának vonásai. Utána térek csak át Jasonre, akire... akire már ránézni se merek. Már nem az a vonzó pasas többé a szemembe, hanem az a férfi, aki hagyta magát anyámnak.
-Ó, félreértés, mi? Menj el, azt akarom, hogy soha többet ne gyere vissza! - Mondom kíméletlenül a szemeibe, ahogy a torkom újra elszorul, és a számat megtölti az a különös, utált keserű íz, ami a sírás előjele. Ezennel félre állok az ajtóból, és még ki is nyitom Jasonnak, hogy ne kelljen még ezzel is bajlódnia.
-Te pedig anya! - Bökök rá az ujjammal, fogaim között idegesen szűrve minden szót
-... jól figyelj, mert csak EGYSZER mondom el! Azért nem fogok beszélni apának, mert nem akarom ezzel tönkre tenni. Csak is miatta teszem, nem miattad! - Ahogy elhalkulok, feltűnik anyám arán a pillanatnyi megkönnyebbülés, majd kinyújtom felé egyik kezem, és várom a pénzt, amit felajánlott. Ez már a legkevesebb! Amint a kezembe kerül az összeg, belecsúsztatom a melltartómba, és mikor anya hálálkodva meg akarna ölelni, kicsúszok előle.
-Hozzám ne érj! - Mondom fenyegetően, ezennel kilépve a könyvtárból, rávágva annak ajtaját. A hallban még látom, ahogy Jason távozik. Nem bírom megállni, hogy ne álljak meg. Nemtudom miért, de elszorul a szívem, ahogy figyelem távolodó alakját. Amint eltűrnik a látómezőmből, elmorzsolok egy nyomorult kis könnycseppet és felszaladok a szobámba...

//köszi Rolling Eyes //
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Sponsored content



TémanyitásTárgy: Re: Emeleti nappali

Vissza az elejére Go down

Emeleti nappali

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Nappali & Előszoba (földszint)
» Nappali
» Part 14 / 2
» Nappali
» Előtér és nappali

Permissions in this forum:Válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
PRISON FRPG :: Egyéb :: Archívum :: Goldwin villa-
Új téma nyitásaHozzászólás a témához