welcome to prison frpg
üdvözlünk
lépj be las vegas-ba!
Amikor meghallod a nevet: Las Vegas, mi jut először eszedbe?
Kaszinók? Féktelen bulik? Black jack? Roulette? A lehetőségek tárháza végtelen, a kaszinók sora gazdagokat dönt mocsokba...
Azonban egy valamire senki sem gondol. Miután a kaszinóban megszeded magad zöldhasúval, nem árt vigyázni a haza úton; Las Vegas sem másabb, mint a többi város. Vannak rosszfiúk és rosszlányok is, akik képesek bárkivel végezni, ha úgy tartja kedvük. Vannak drogosok és más szenvedélybetegek, akik képesek ölni is azért, hogy megkapják a napi adagjukat. Táncosnők és krupiék, akik egy szempillantás alatt elveszik mindenedet. Prostituáltak és maffiózók, akiknek már, ha csak a nevét tudod, már veszélyben vagy. Mi a közös bennük? Egy rossz mozdulat, egy alaposan át nem gondolt lépés, és máris a börtönben találják magukat, ahonnan megszökni, még senkinek sem sikerült...

facebook csoportunk
lépj be
las vegas téged vár
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
csacsogda
súgj nekem egy titkot...
promónk
csak tekintsd meg!
új posztok
kaptál választ?
Grimm
Lara Dawson
14.09.17 3:34
Gimnázium
Saige Hannigan
30.08.17 22:56
a legaktívabbak
a legtöbb posztot írók
Admin (2134)
 
Lyna Frei (777)
 
Desmond Drescher (648)
 
Cassandra Drescher (599)
 
Chad Donaghue (561)
 
Charlotte Collins (493)
 
Jennifer Ariadne Lively (449)
 
Aurora Rossum (399)
 
Veronica Chloe Foster (389)
 
Helena Nina Lemmer (273)
 
Top posting users this month
Benjamin Tate Hunter
 
Simon Whitlock
 
Timur Theodor Volkov
 
Lara Dawson
 

Új téma nyitásaHozzászólás a témáhozShare| .

Motel szoba 104.

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Motel szoba 104. 26.10.12 23:55

A motel egyik kényelmes, nagy franciaágyas szobája, fürdővel együtt.

Kawasaky, az egyik legjobb motor márka a világon, legalábbis az én szememben. Sportos, gyors és megbízható, minden ami jelen pillanatban nekem kell. Csőszárú farmert viselek és bokacsizmát, és a szabály kedvéért vettem fel egy bélelt bőrdzsekit és a sisakot. anélkül már alaposan megbüntetik az embert és nekem nem nagyon akaródzik rendőrkézre kerülni, kapásból be is vinnének, mert keresnek ám, de az orruk előtt sem találnak meg. Valamivel száz fölé megy a sebesség amivel száguldok a kerülőutakon, vakmerő kanyarokkal és életveszélyes bevágásokkal. Élvezem ahogy hasítok az utakon, de sajnos nem túl sokáig, mivel hamarosan elérem a motelt, ahová Jamest hívtam, hogy beszélgessünk egy jót. Ami persze megint másba fog torkollani, és még némi ajándékot is hoztam neki, micsoda jófej vagyok ma mi?

Az épület előtt leparkolok, leállítom a motort, és kiláncolom az egyik oszlophoz. Leveszem a bukósisakom, és a tartóra szíjazom azt is, nem fogom magammal cipelni, megrázom szőke kicsit már hosszú hajam, és elindulok befelé. Korábban jöttem, direkt persze, mert utálom ha én érek be valahova utoljára, rossz érzéssel tölt el. Besétálok motoros dzsekiben, és egyenesen a recepciós hölgy felé, magamon érzem kutató és egyben érdeklődő tekintetét, mire egy halvány, gúnyos mosolyt jelentetek meg az arcomon. Közlöm hogy volt egy szobafoglalásom ma éjjelre, másnap reggel tíz óráig, és a kulcsot szeretném megkapni, valamint ha valaki ezt a szobaszámot keresi, hívjon fel a szobatelefonon. Mikor megkapom a kulcsot, felfelé indulok, és az első emeleten meg is találom a szobám. Benyitok, és körülnézek, átvizsgálom az egész szobát. Paranoiás? Ki ? Én? Soha! Mikor mindent rendben találok, leülök az ágy szélére és töltök magamnak a kis bárból egy pohárka gint. Aztán leülök az ágy szélére és megszabadulok a dzsekitől, alatta egy egyszerű kockás inget viselek. Meg ezzel a lendülettel lerúgom a csizmákat is, fekete zoknim téve közszemélére. Várok. Várom hogy az én kisfiús arcú alkalmi szeretőm, és védencem megérkezzen.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Motel szoba 104. 27.10.12 1:05

Sietősre vettem a lépteimet. Nem is tudom miért, még bőven időben voltam, hisz a megbeszéltek szerint tízkor van a találkozó - néztem közben a karomon feszítő öreg angol órára ami a megboldogult anyám szerint apám egyetlen itt maradt hagyatéka - és valóban, a mutató még bőven csak háromnegyed tízet mutatott. Nem szerettem előbb érkezni. Egyrészt a pontosság az egyik erényem, másrészt viszont egyes kuncsaftok nem vették jó néven, ha esetleg csak tíz perccel is de korábban beállítok. A megbeszélt idő, az megbeszélt idő, most mégis valahogy erősebben húzott a szívem. Asher... Asher ő más volt. Nekem... volt más. Semmi komoly, hisz hogy is lehetne bármi komoly ebben a tetves életben, de talán ő volt az egyetlen aki pótolta nekem az apámat.. a bátyámat... és valaki mást... vagy legalábbis az egyetlent aki törődött velem. Persze jól tudtam én, nem vagyok hülye, hogy a törődésnek ára van, de neki... nos neki mindent sokkal szívesebben adtam minden tekintetben.

Hangosan nyikordult az ajtó a kezem alatt, a recepción ugyanaz a nő ült, mint legutóbb, és a berendezésen túl is minden ugyanaz. Én is ugyanaz vagyok, még ha azóta két hét is telt el, számtalan újabb kuncsaft a hátam mögött, mégis ugyanolyan lelkesedéssel léptem be.

- Jó napot kívánok, ha minden igaz a 104-es szobában várnak rám. - tartottam az egyesek szerint angyali mosolyomat, amit a még visszakapott tudálékossággal teli lenéző tekintet sem tudott lemosni az arcomról.

- Azonnal telefonálok... - jött a válasz, én meg mint mindig körmömmel hangosan kopogtatva a pulton nézelődtem a térben míg lefolynak a részletek.
Engedély! - igen, ez volt az amire még szélesebb iramot vett a mosolyom, és valahogy ugyanilyen léptekkel indultak meg a lábaim a lift helyett a lépcsőn. Nem árt meg egy kis mozgás vacsora előtt...

Alig néhány percbe telt.. mire az emeletre értem, és ahogy az ajtón kanyarodó szám már messziről megcsapott, muszáj volt, hogy megálljak egy percre.
Nem tudom miért. Fogalmam sincs róla, hogy mi az ami erre késztetett, mégis csak egy nagy sóhajt vettem, és újra felkenve az arcomon a korábban lehervadt mosolyomat, bekopogtattam az ajtón.

- Szobapincéééér.. - húztam el csak úgy játékosan kedvesen, és éreztem hogy szabad kezem a testem mellett lógva, szinte reszketve várta, hogy az ajtó feltáruljon előttem.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Motel szoba 104. 27.10.12 1:32

Türelmesen várakozom, mivel mi mást is tehetnék, még bőven van negyed órája ideérni, ezalatt az idő alatt eliszogatom a ginem, és elheverek az ágyon. Egek, már két hét eltelt mióta utoljára láttam, bár ahogy hallottam mostanában jó ügyfelei voltak, és nem esett semmi baja. Ch, meg is ölném aki bántja, ezt ő is tudja. Nem tudom mi hozott minket össze de valahogy mintha furcsa felelősség érzetem lenne iránta. Tiszta hülyeség az egész, hiszen ő csak egy szajha, egy egyszerű kis prostituált, mégis minek törődnék én vele? És mégis, nem hagy nyugodni néha a gondolat. Én meg érzelgősségem, ez fog a sírba vinni egyszer. Hanyatt dőlve fekszem, és a szemem elé ejtem az alkarom. Micsoda egy helyzet.

Kinyújtóztatom magam, egy igazi mindent megrecsegtető nyújtással, és elgondolkozom egy cseppet. Tudom hogy hülyeség amiért idejöttem, főleg amit kértem tőle telefonon, eddig mindössze egyszer csináltuk úgy de...igazán emlékezetes volt és vágyom rá hogy megint úgy kényeztessen. A keze puhább és mégis erősebb mint egy egyszerű szajháé, és van benne valami hihetetlen gyermeki báj, kedvesebb az emberekkel ha vele is kedvesen bánnak. Nem sokkal később már hallom is hogy valaki kopogtat. Elveszem a kezem a szememről, és felkelek, féloldalasan, míg meg nem hallom azt a gyermeki hangot. Nem is rossz még mindig lenne pár perce ami azt illeti. Felkelek és mezítláb sétálok oda az ajtóhoz, hogy kilessek a résen. Hm, tényleg James az, nem csapott be a hallásom, és egyedül van. Remek.

Hangos kattanással nyílik az ajtó, és tárul fel a vendégem előtt, én félreállok két lépést, hogy be tudjon jönni, és miután bejön, bezárom mögötte az ajtót a kulcsot meg az asztalra dobom. Az reggelig úgysem kell nekünk.
- Szobapincér mi? Nem hiszem hogy ennek az ócska motelnek lenne ilyen szexi pincére - invitálom beljebb szavakkal is, és nem moccanok felé. Ha jó kedvében van, úgyis meg fog ölelni, ha meg rossz kedvében, akkor nem tetézem még inkább. Megvárom a reakcióját. Pillantásom végigfuttatom rajta, tényleg nincs sebesülése, teste feszes és micsoda rugalmasság rejtőzik benne, karjai szépen izmosak, arca finom metszésű kissé arisztokratikus, és a szemei még mindig elbűvölnek. Gyönyörű férfi, el kell ismerni, pedig én még csak nem is vagyok teljesen homo, inkább csak félig meddig, mikor mit hoz a kedvem.
- Örülök hogy épségben és egészben látlak, Kölyök - vigyorgok rá, és érdeklődve várom mit reagál.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Motel szoba 104. 27.10.12 2:25

Izzad a tenyerem. Igen, egészen beleizzadt a várakozásba, a feszültségbe, vagy csak abba a ténybe, hogy újra itt vagyok, vele, és ha ez még nem is lenne elég emlékezetemben még mindig ott dübörögnek a szavak.
"Most másképp szeretném... Úgy.. ahogy a múltkor. " - cseng még mindig vissza minden egyes szava a fülemben, és igen, jól emlékszem a múltkorira, nem is kell hogy részletezzen. Pár hónapja.. vagy csak hete? Arra már nem emlékszem. De akkor és ott annyira más volt minden.

Nagyot nyelek ahogy meghallom a bentről kiszűrődő mozgás zaját, és egyre hevesebb iramot vesz a szívem. Hogy miért? Nem.. nem tudom, vagyis inkább nem egészen, de az biztos hogy feldobott vagyok. Egészen.. feldobott.
Kattan a zár, és nem is telik egy röpke percbe sem amikor végre már ott áll, teljes egészében előttem.

- Szia... - mosolygok rá kedvesen, mire félre áll, én belépek, és hallom az ajtó újbóli kattanását a hátam mögött. Elmosolyodok. Hallom ám a szavait, mégis csak a szememmel követem a mozgását, minden mozdulatát, már el is felejtettem. Tényleg ennyire rég lett volna? Aztán viszont.. nem tudom mi ütött belém. Hülyeség! Csak engedtem az ösztönöknek, amit egy rendes kuncsaftnál sosem lehet, de nála... nála egészen másképp szóltak a szabályok. Hirtelen lépek közelebb... elég közel, meg sem gondolva a tetteimet, csak szemem a szemében kutat, az arcát végigmérem, és a kezem ellenőrizetlenül fut a hajába a feje oldalán.

- Akkor lehet hogy ma csak szerencséd van... - suttogom halkan, alig néhány centiméterről a szemeibe, és hozzá hajolva csak egy egész óvatos csókkal illetem.
Ekkor kapok csak észbe. Hoppppáááá....! - elrántom a kezem, és egyet hátrébb lépek. Való igaz, hogy Ash más, de akkor is, ő az aki vezényel... vagy legalábbis amíg fel nem hatalmaz erre.

- Merne csak valaki egy ujjal is hozzám érni... - felelem én is mosollyal ahogy látom az ajkán nincs baj, vigyorogni kezd és ekkor merek csak ellépni a szeme elől, csak hogy megcélozzam a minibárt.

- Lehet!? - kérdezem félig már lehajolva előtte, a kezem a hűtő ajtajáért kutat, mégis még engedélyt kérek. Engedély.. szinte ebből áll az egész életem. Mégis... ő az aki fizet. Vagyis jelen esetben én. Csak természetben...

Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Motel szoba 104. 27.10.12 2:47

Ahogy belép az ajtón, furcsa jelenség, mintha teljesen fel lenne dobva valamitől, ami nem mesterséges, szóval nem vett be semmit, mielőtt idejött volna, ez amolyan kimondatlan egyesség hogy nem találkozunk szer hatása alatt. Az valamiért nem lenne olyan. Ártatlan kék szemeim, követik minden egyes rezdülését, míg belép, és ahogy felém közeledik, és ahogy felragyog az öröm az arcán, hogy láthat... Nem tudom mire vélni, néha magamat sem értem, és egyre inkább összezavar ez a fiú, már azt sem tudom mit akarunk mi egymástól. Vagyis hogy én mit tőle. Nagyon kusza.

Ahogy felém közeledik, látom arányos testének mozgását, izmai gyengéd összjátékát, amit nem rejt el előlem semmiféle ruházat, nyakának kecses ívét, ahogy csókolnivalóan hívogatja az ajkaim, egészen a füle hátulsó része felé, ahol olyannyira érzékeny a bőr, a legenyhébb ráhatásokra is heves borzongást képest kiváltani. Vágy fűti át a tekintetem, mégis tartanom kell magam, ma nem én fogom uralni őt, bár végső soron én uralom, nekem tartozik valamilyen elfuserált módon...

Ahogy hozzám simul, keze akaratlanul is elindul felém, szinte érzem benne a vágyat, és hogy nem tudatos mozdulat, ennyi idő elteltével sem biztos magában velem szemben. Hagyom hadd kócoljon össze, úgyis mindegy, és pillantásom az övébe fúrom, és ha már ilyen közel jött, nem is eresztem el egy csók nélkül. Magamhoz húzom, derekánál karolom át, és ajkaim máris megtalálják az ő puha, selymes ajkait, és követelőzve csókolom meg. Vágy dúl bennem, ezt érezheti is, majd amikor elhúzódik, látom rajta, talán meglepődött a saját merészségén.
- Ugyan, nem tettél rosszat. Szabad, hát minden alkalommal el kell mondjam neked? - mosolyodok el lágyan, mintha csak egy kisgyerekhez beszélnék, és ahogy a minibár felé lép, mögé surranok, a puha szőnyeg tompítja a lépteim.
- Merne csak, az lenne az utolsó baklövés abban a nyomorult életében hogy kezet emelt rád - suttogom a fülébe, ahogy előrehajolok, szinte tökéletesen illeszkedik a teste az enyémhez. micsoda kellemes észrevétel...

- Lehet... Érezd otthon magad, most csak a mienk a szoba, tégy amit akarsz és amit szeretnél - adom meg az engedélyt mindenre, megelőzve a további kérdéseket, kéréseket, amikre szintén igennel válaszolnék. Mikor kiegyenesedik kezében szerzeményével, hátulról ölelem át, és húzom magamhoz, hogy a nyakába csókoljak, ajkaimmal megérintve bársonyos, hibátlan bőrét, ami alatt baljós kék patakokként futnak tova az erek. Aztán eleresztem, hagyom menni, hagyok neki teret...
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Motel szoba 104. 30.10.12 22:54

Azt mondják, az ember érzi azt ha értékelik. Ilyenkor éreztem csak igazán ez mennyire igaz. Ha valaki úgy ér hozzád.. úgy érint… teljesen másképp.. és habár tisztában voltam vele, hogy ő is csak akar tőlem, mint mindenki más… mégis valamiért szívesen adtam neki. Akár önkéntelen...

Hogy a vadság meglepett? Nem, nem mondanám. Hisz az esetek többségében mindig ő az aki rendelkezik velem, mégis szendén húzódok el keresve a válaszreakciót a szemeiben. Igen, azt mondta ma én jövök. De valahogy szükségem van a megerősítésre, személyesen, talán csak nem hiszem el, hogy az egészet újra... végre én is élvezhetem. A ritka pillanatok egyike...

- Ne haragudj, tudod hogy én... - nyelem le a dolog végét, nem akarom, hogy megtudja mi is történt velem, két napja? Vágy három? Az a szemét rohadék a téren, aki berángatott a gyárépületbe, de... én voltam a hülye. Sosem kezdek újakkal, pláne nem egy ilyen kietlen környéken, mégis valahogy.. meggyőzött. A bizalmamba férkőzött, talán az ígért pénzzel, és én.... de áh, nem keresek mentségeket. Már csak azt reméltem nem látja meg a homlokom magaslatán, a rálógó hajam alatt az összevarrt apró sebet.
Aztán hirtelen jelenik meg mögöttem. A minibár ajtaja a kezemben, mégis a lehelete a fülemben az ami összerántja az izmomat, nem a hűtőből kiáramló hideg. Nagyot nyelek. Mégsem teszek semmit sem, pedig nagyon is tennék. Csak behajolok, kiveszem az első italt ami a kezem ügyébe kerül, meg se nézem mi az, és kiegyenesedve sóhajtok fel. Remélem hogy a hátamról teljesen eltűntek a flekkek..

Pattan a kupak, az üveget megemelem, egy-két korty lecsúszik a torkomon, csak hogy kissé.. én is lazább legyek... hogy elhiggyem? Még talán az is. De sokkal inkább feszengek. Azok az átkozott foltok.. - villan fel a fejemben, de reméltem már nem látszanak annyira, hogy... Ekkor lép megint közelebb. Érzem a teste melegét a hátam mögött, a karok, kedvesen ölelnek körbe és érzem, ahogy kezemben az üveggel elmosolyodok, aztán már csókját érzem a nyakamon. Lehunyom a szemem. Kellemes... Talán soha nem volt ennél kellemesebb, és amikor elenged, lassan fordulok szembe vele.

- Biztos vagy benne.. ?- kérdezem gyenge hangon, vagy talán már gyengéden? Nem vettem észre. A szemeim mégis beletapadnak a szemeibe, ha azt mondja nem, akkor sincs gond, megteszem, akkor is bizserget, de az érzés... bízik bennem... eszméletlen volt. Mindennél eszméletlenebb...

Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Motel szoba 104. 07.11.12 18:33

Lassú tempót diktálok, miénk az egész éjszaka, nem kell kapkodnom. Az élvezet, egy olyan dolog ami csak pár pillanatig a miénk, utána tovaszáll, meg kell hát ragadni, és ki kell élvezni ameddig csak tehetjük. Pontosan ezt szándékozom majd tenni, csak kivételesen nem az enyém lesz az uralkodó pozíció mint eddig. De nem baj, még nekem is kell a változatosság, kevés olyan emberrel találkozok, aki nagyobb spíler lenne nálam, persze a maffiát nem számolva, ott is az alsóbb rétegekben helyezkedek el. Még.

Szemeibe pillantva adom meg neki a választ, és a vágyon túl ott a remény, és az a furcsa valami, hogy azt akarom, neki is jó legyen. Tudom hogyan él, tudom mit művel, és hogy bántják ahol tudják, néha elkap az öt perc, és törődök vele. Talán azért, mert amikor először találkoztunk egyikünknek sem volt senkije, és semmije. Nem vagyunk barátok, sem szeretők. Ez más, valami mélyebb, valami ami sokkal felszínesebb minthogy meg tudjam fogalmazni. A szabadkozására csak legyintek.

- Igen, tudom. Örülök, hogy eljöttél ma Kölyök - jegyzem meg, és megsimítom az arcát, olyan puha és bájos, a szépségreklámokból a nők is megirigyelhetnék ezt a bársonyos és sima bőrt. Ahogy felém fordul, megnyugtatást várva, halvány mosollyal biccentek neki, biztos hogy ezt akarom.
- Biztos vagyok benne - erősítem meg szavakkal is, és újra megsimítom az arcát, de ekkor észreveszek valami mást is, ami nem illik bele a képbe. Egy kis sebecskét, a haja alatt. Összevonom a szemöldököm, de kivételesen nem teszem szóvá, úgyis ki fogom deríteni ki volt az, és nem fog többé senkivel szórakozni. Már halott, csak még nem tud róla, de majd időben közlöm vele a jó hírt.

- Valószínűleg te vagy az egyetlen ember, aki büntetlenül kattinthat rám láncokat... élvezd ki amíg lehet - mosolyodom el, mert ha ő nem is hozott magával bilincset, nálam van végső soron. Ez a játék része, vagy beveti vagy nem, de jó ha van. Amíg eldönti mit kezd ezzel az információval, addig még egy kósza csókot lopok, ezúttal rendesen megcsókolva az ajkait. Puha, hívogató ajkak, erőfeszítés nélkül engedelmesen feszülnek a sajátomhoz. Nagyon picit harapom csak meg az alsó ajkát, és játékos mosoly kúszik fel az ajkaimra.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Motel szoba 104. 13.11.12 22:32

- Én örülök, hogy hívtál.. – teszem hozzá egyszerű mosoly kíséretében, szinte közvetlenül azután, hogy kimondja a szavakat. Hogy hiányzott? Azt már nem teszem hozzá hangosan. Mégis be kell valljam magamnak, hogy hiányzott az érintése... A becéző szavai, és a tény hogy őt, végre tényleg kedvelem, nem csak színjáték az egész.

Alig, hogy legurul az a néhány korty a torkomon, máris érzem az engem ölelő kezet, a csókot a nyakamon, és félszeg mosoly fut szét az arcomon. Mikor hozzá fordulok, még egyszer reményteljesen a szemeibe nézek, és nem is kell csalódnom. "Biztos…" hallom vissza ugyanazokat a szavakat, és a dolog - a tegnapi után talán még inkább – hihetetlen örömmel tölt el. Szeretem, amikor kényeztethetem…

Érzem az arcomon végigfutó kezet, de ennek bűvöletében, az enyém már a hasán simul végig... majd a bőrén... betörve a könnyű felső alatt és lassan, puhán érintve azt a hívogató hasfalat, mindvégig a szemeibe nézek.

- Ha azt akarod, hogy keményen... - suttogom már a fülébe a feje mellett, miután elszakítom tőle a csókomat, és nem is habozok bevallani az ajkamba harapó foga mennyit dobott a véremen. Hogy élvezem? Őt bármikor, de így.. egyre inkább feltüzelve, talán nem kéne, de önálló életre kel a kezem, lassan csúszva végig az oldalán, végigsimítva azt a formás, izmos hátat, és amint megint a szemeibe nézek, hogy vágyakozón az ajkára csókoljak, hirtelen tépve le magam, rövid idő húzom le a pólóját.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Motel szoba 104. 14.11.12 22:08

- Mindig hívlak, tudod hogy amennyire tőlem telik vigyázok rád - vigyorodom el, mert ezt így is gondolom. Nem teljeskörű védelem ez, de ilyenkor, egy-egy éjszakára biztonságot és könnyed szexet kínálok neki. Én nem bántom, nem ütöm meg, és nem durvulok el ok nélkül, ezt ő is tudja. Néha úgy érzem, hogy szinte kedvel engem, de semmiben nem vagyok biztos őt illetően.

Elveszek ártatlan, kékes szemeiben, elvarázsol egy kicsit, de ma minden joga megvan hozzá, mert ő fog uralkodni, ő használhat engem és ma nem én fogok uralkodni. Ma hagyom hogy ő irányítson, és ez a szemeimbe van írva. Elmosolyodom, simogató, puha keze érintése alatt, és kissé megremegek. Kellemes érzés, nagyon is, meg tudnám szokni ha mindig így üdvözölne.

- Igen, azt akarom, hogy te irányíts, hogy vezess oda, ahol a legutóbb veled jártam - válaszolok neki, és közben szinte érzem, hogy mennyire felpörgette a csók, és a kis harapás. Nem baj, lesz elég időnk, hogy mindenen végigvezessen, ezúttal hadd bontakozzon ki. Elégedett morranással tudatom vele, hogy kellemesnek találom az érintését a hátamon, és az ismételt vad csók után már a pólóm nélkül maradok. Nehogy túlöltözzem a helyzetet, mi?
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Motel szoba 104. 16.11.12 16:05

A szavaira csak könnyed mosoly fut át az arcomon. Hogy vigyáz rám? Szeretem ezt hallani. Tőle… hallani. Vagy úgy egyáltalán bárkitől, mégis csakis tőle nem vesztik érvényüket a szavak.

Jól esik a csókja... Az viszont még inkább, amikor meghallom a bizonyítékot a fülemben, nem gondolta meg magát, tényleg engem akar, és ahogy belém harap és a szavak... együttesen dobják meg a véremet.

- Örömmel… - suttogom már csak egész halkan, a leheletem súrolja a nyakán a bőrt, ahogy a nyelvem finoman a füle tövét, és lecsukódik a szemem. Magamba szívom azt az édes illatot, amihez bár ritkán jutok hozzá, mégis annyira szeretem, de aztán erőt vesz rajtam a követelő vér, és az elhangzott szavak nyomdokaiba lépve az ajkára kapok, majd ahogy a kezeim is cselekszenek, lassan, mégis egy szemvillanás alatt kerül a pólója a földre.

A csupasz bőőőr… Szinte elvarázsol… Egy pillanatra meg is torpanok, csak amig őt nézem, azt a tökéletes mellkast, amihez már volt szerencsém, de nem elégszer és teljesen beleveszve húzom rajta végig, keresztben az ujjaimat. De aztán nem várok tovább. Egy csók… majd még egy… a nyakán… majd egyre le, élvezem a bőrét az ajkam alatt, ahogy haladok, egyre lejebb.. lassan, még.. kíméletesen, de kezem közben már a derékszíját bontogtaja éppen. Hogy akarom? Minél előbb! Mégse kapkodok el egyetlen percet, sem, kiélvezem…
Ekkor térek csak vissza a szemeibe. Belenézek.. mélyen… a lélegzetem már szapora iramot vett, de hogy visszafogjam? Nem törődöm vele. Csak nézek, mélyen a szemeibe, közel hajolok, az ajkam az ajkát súrolja, de én csak a szemeit nézem, és ekkor csúszik be a kezem, be egyenesen a nadrágba, az anyag alá, és megrázkódom, ahogy megérintem.

- Akarlak… - suttogom, de nem, talán még hangja sincs, csak az ajkam mozog az ajkain, és a szó… elszáll… finoman… nem tükrözi a vadságot, amit maga jelent, mert… mert… nem tudom miért, de én így szeretem, és így is akarom, hogy az enyém legyen…
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Motel szoba 104. 24.01.13 22:32

A szavaim nyomán megjelenő mosolya többet jelent, mint egy műmosoly, érzem benne, hogy komolyan gondolja, szóval hogy tényleg örül neki hogy ezt mondom neki. Nos, nekem semmibe nem kerül, és tényleg vigyázok rá amennyire lehet, és amennyire a körülmények engedik. Igazán kár lenne ha valami baja esne a kicsikének. Így is ölni fogok, van amit nem mondok ki, de nem kerüli el a figyelmem.

Inkább magamhoz húzom a kis védencem, akit legalább annyira nem kell védeni, mint engem, de azért jól esik néha, hogy van akiről a magam bizarr módján gondoskodhatok. Ch, tiszta szentimentalista leszek itt a végén még. De ahogy a nyakamba csókol, lehelete csiklandozza az érzékeny bőröm, megborzongok. Valamit nagyon tud ez a kölyök...

Egészen egyszerűen felnyögök, mikor az ajkamra harap, és nem is próbálom titkolni, hogy tetszik, ahogy velem bánik, most minden joga megvan hozzá, hiszen megengedtem neki, ezt akartam, és ezt is fogom megkapni tőle. Másra... nos másra nem bíznám így magam, de ez egyfajta... nem is tudom. Jelentése van annak, hogy hagyom magam, ezt ő is tudja. Tudom, hogy tudja. Hirtelen azon kapom magam, hogy a pólóm elhagy, és a földön landol. Lassú mosolyra húzódik az ajkam, de nem szólalok meg, hagyom hogy ő irányítson mindenben. Ez az ő éjszakája lesz.

Apró nyögés hagyja el az ajkaim, ahogy megcsókolja a nyakam, és végigsimít a mellkasomon, kecses ujjai eszméletlen ügyesek, és szeretem is az érintésüket. Még akkor is, hacsak éppen hozzám érnek, de így meg még jobban. Belenéz a szemembe, állom a pillantását, vágyat láthat benne, nem is kicsit, és érzem ahogy keze már az övemet bontogatja. Az én kezeim a hátán kalandoznak, és az oldalán, ahol éppen elérem azt a törékeny, mégis imádnivaló testét. Ahogy közelebb hajol, csókra nyújtózik, de keze már olyan helyeken kalandozik, amitől nemsokára én is szaporán veszem majd a levegőt. Ahogy megérint, érezheti, mennyire kívánom, hogy a vágyamnak, már szemmel látható, és ez esetben érezhető formája is van.

- A tiéd vagyok... ma a tiéd vagyok - felelek neki, kicsit közelebb hajolva, megadom magam a vágynak, és megcsókolom, vadabbul, szenvedélyesebben, nehezen bírok magammal, de mégis... elhúzódom. Ma nem én vagyok a főnök, de nehéz megállni, amikor annyira megszoktam, de a kedvéért.. lemondok róla ma. Legutóbb, élvezte, tényleg élvezte a helyzetet, és nem azért tette, mert hálás volt nekem, hanem mert tetszett neki. Én így szerzek neki néhány jó pillanatot, több a semminél, de a jónál messze kevesebb...
- Mutasd meg, mennyire akarsz - provokálom egy picit, és közelebb húzva a fenekébe markolok, istenek, olyan markolnivaló...
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Motel szoba 104. 28.01.13 17:22

A szemeit.. Imádom a szemeit, ahogy az enyémbe néznek, a vágy tombol benne.. De nem csak az a forró, kielégítést vágyó vágy, ahogy minden kuncsaftban ha elkap egy menetre, ez annál sokkal több! Törődik velem! És ezért én is imádom, ha törődhetek vele..

Belemosolygok a csókba. Érzem a testét megrázkódni a kezeim alatt, hát még a kezemben. Egyre feszültebb tartást vesz a testem, az én izmaim is dolgoznak, de most őt akarom! Benne akarom, hogy vágyat keltsek, hogy élvezetet, és ahogy a kezem, szorosan markolva lassan dolgozni kezd, majd egyre kitartóbban... hevesebben, már az ujjait is érzem belém marón a fenekemen, és már én sem tudom türtőztetni magam.
Az ajkaim önmaguktól indulnak meg, hátrahagyva azt a kívánatos ajkat egyre feszültebb apró harapásokkal térnek a nyakán le, majd egyre hevesebben követve az előbbi utat lejjebb, lassan térdre ereszkedem.
Ekkor eresztem csak el, hogy számomra is kényelmesebbé tegyem a megcélzott terepet, és ahogy két kezem a nadrágja övtartójába mar, vele egyetemben fogadva az ajkaim közé, ellentmondást nem tűrően húzom le.
A fenekébe marok! Most én, a csupasz bőrbe és most tudatosul csak a fejemben, hogy mennyire hiányzott már hogy érezzem, hogy élvezzem, hogy én is élvezzem, és főleg vele! Ahogy végre nincs szükség színészetre, ahogy az agyamban már tényleg tombol a köd és a vér az ereimben, ahogy akarom, egyre erősebben, és a tudat, hogy már csak pillanatok választanak el tőle!

Imádtam vele lenni... Pokolian szerettem. És míg minden egyes porcikám azt diktálta, álljak a talpamra végre, most megtehetem.. mégsem bírtam nem engedni az érzésnek, hogy továbbra is az ajkaimmal szeressem. Még! Még egy kicsikét! Csak amíg.. amíg.. Nem tudom meddig, de amíg úgy érzem, elég...
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Motel szoba 104. 02.03.13 17:52

Kíváncsi vagyok mire fog jutni, mármint hogy mennyire lesz hajlandó élvezni, ezt az ajándéknak is beillő éjszakát, bár szerintem maximálisan ki fogja használni, hogy végre egyszer átadom neki a gyeplőt, és ő uralkodhat. Bár amúgy nem az a kifejezetten domináns fajta, de mégis van benne némi ilyen hajlam is, hiszen ha jól akarja végezni a munkáját, akkor mindenféle helyzetben helyt kell állnia.

Szinte érzem a mosolyát, ez a viszony annyira más, mint amit Damiennel tartok fent, James nem szeret engem úgy, viszont sokkal készségesebb, és sokkal hálásabb az ilyen gyengéd éjszakák miatt, amiből nincsen túl sok, csak amennyi feltétlen szükséges. Kell neki is, a lazítás a sok "munka" mellett. Megfeszülök, mikor megérzem fürge ujjait, még sebesebb tempóban dolgozni, hihetetlen jóleső érzés árad szét bennem, ahogy letérdel, és már tudom mire készül, de oh egek, nem vagyok biztos benne hogy lesz ehhez elég önuralmam, hogy megtartóztassam magam... Lejjebb kerül a nadrágom, és ő máris az ajkaival kényeztet, hihetetlenül puha ajkak, igazán csókolnivalóak, de ez amit művel velük... esküszöm már büntetendő. Felnyögök, ezzel is jelezve, hogy mennyire jól esik amit művel, és megborzongok, ahogy ezúttal ő marja meg a fenekem, de egek, mit bánom én, csinálja... csak abba ne hagyja...

Hagyom, persze, hogy a fenébe ne hagynám, hogy azt csináljon amit akar, és élvezem az ajkait, azt a fürge nyelvét, és azt a kimondhatatlan valamit, amit a szemében látok csillogni, az az a valami, számomra is megfizethetetlen.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Motel szoba 104. 18.03.13 15:53

Minden egyes felnyögése a fülemben egyre feljebb tornázza a véremet. EZ annyira más! Ez a helyzet! Most itt vagyok vele! Gondolatban.. Érzésben.. Minden egyes porcikám rá kiélezve és nem valahol messze, egy teljesen más, egy csendes és nyugodt füves réten elképzelve fejben ahogy mindig is szoktam ha munkához látok, most egyszerűen ÉLVEZEM! Csak vele vagyok képes élvezni ennyire...
Felnézek.. a szemeibe, miközben lassan fut rajta végig a nyelvem.. nyelnem kell... istenem, őrületes ez az érzés ami tombol bennem, és érzem ahogy szétáradva az ereimben erőteljességre késztet! Nagyot nyelek.. csak hogy legyen erőm elválni tőle, két kezem erősebben mar a fenekébe, majd végigcsúszva a combján le, kényszerítem magam talpra és ekkor már minden olyan gyorsan történt.

Nem én irányítok.. Valami más teszi bennem, de tudom hogy vele megtehetem. Hagyhatom.. hisz ő mondta.. az enyéém.. Ma az enyém, és ééén rendelkezhetek vele! Szabadjára is engedem a véremet, nem tudom mit teszek, csak teszem amit diktál a fejemben ahogy talpra állok, repül a pólóm a fenébe, és beleveszve a szemeibe hirtelen lassúságot véve csókolok rá a szájára újra.. aztán hirtelen rántom meg és fordítva a helyzeten már hassal kényszerítem a falnak, hogy a hátához préselhessem a testemet. Nem tudom honnan jött az indulat.. az indíttatás, de nem érdekel. Talán a véremben keringő alkohol is volt ami felszabadulttá tett, de sokkal inkább a tudat.. az a varázslatos érzés.. AZ ENYÉÉÉM! - nyelek nagyot ahogy a dolog átfut a fejemen, és jobb kezem már a nadrágomnál matatva hogy megszabaduljak a visszaszorító érzéstől a nyakába hajolva az arcán csókolom meg és a fülébe suttogok.

- Soha nem lehetek.. elég hálás ezért... - akad el a hangom az érzésre, amikor már élesben préselem neki az ágaskodó testemet, de nem teszem meg. Méég... nem! Mééég élvezem. A hatalmat... A szabadságot... Az élet röpke és tűnő ajándékát, a törődést a közelében. Istenem de mennyire hiányzott már... - csukódik le egy önkéntelen felnyögéssel a szemem és még szorosabban préselve neki a testemet, szabad kezem lassan csúszik át a derekán és a hasán, hogy még lejjebb haladva magam előtt újra körülöleljem, és újabb gyenge harapással a fülébe, a kezem megint csak mozogni kezdjen. Lassan.. kimérten... minden egyes rezdülésére kiéleződve. Nem akartam kivégezni. Még.. nem... Csak egyszerűen azt akartam, hogy ő is élvezzen velem. Érezze.. Hogy mennyit jelent nekem...
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
2134
Join date :
2012. Jan. 27.

Admin


TémanyitásTárgy: Re: Motel szoba 104. 18.07.13 23:26

Szabad játéktér!

₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪


Én mindenhol ott vagyok... De tényleg... Mindenhol!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://prison.forumsr.com



do you know who i am?

Sponsored content



TémanyitásTárgy: Re: Motel szoba 104.

Vissza az elejére Go down

Motel szoba 104.

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Pihenőszoba
» Fürdőszoba
» Mayakashi Kaen agglegény lakása
» Fürdőszoba
» Fürdőszoba

Permissions in this forum:Válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
PRISON FRPG :: Egyéb :: Archívum :: Külvárosi Hotel-
Új téma nyitásaHozzászólás a témához