welcome to prison frpg
üdvözlünk
lépj be las vegas-ba!
Amikor meghallod a nevet: Las Vegas, mi jut először eszedbe?
Kaszinók? Féktelen bulik? Black jack? Roulette? A lehetőségek tárháza végtelen, a kaszinók sora gazdagokat dönt mocsokba...
Azonban egy valamire senki sem gondol. Miután a kaszinóban megszeded magad zöldhasúval, nem árt vigyázni a haza úton; Las Vegas sem másabb, mint a többi város. Vannak rosszfiúk és rosszlányok is, akik képesek bárkivel végezni, ha úgy tartja kedvük. Vannak drogosok és más szenvedélybetegek, akik képesek ölni is azért, hogy megkapják a napi adagjukat. Táncosnők és krupiék, akik egy szempillantás alatt elveszik mindenedet. Prostituáltak és maffiózók, akiknek már, ha csak a nevét tudod, már veszélyben vagy. Mi a közös bennük? Egy rossz mozdulat, egy alaposan át nem gondolt lépés, és máris a börtönben találják magukat, ahonnan megszökni, még senkinek sem sikerült...

facebook csoportunk
lépj be
las vegas téged vár
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
csacsogda
súgj nekem egy titkot...
promónk
csak tekintsd meg!
új posztok
kaptál választ?
Whataya want from me?
Eric Crawford
Yesterday at 18:51
Városháza
Grace Kendra Handrick
Yesterday at 12:11
Grimm
Timur Theodor Volkov
18.11.17 0:33
a legaktívabbak
a legtöbb posztot írók
Admin (2134)
 
Lyna Frei (779)
 
Desmond Drescher (649)
 
Cassandra Drescher (599)
 
Chad Donaghue (561)
 
Charlotte Collins (493)
 
Jennifer Ariadne Lively (451)
 
Aurora Rossum (399)
 
Veronica Chloe Foster (389)
 
Helena Nina Lemmer (273)
 
Top posting users this month
Rebekah Walker
 
Benjamin Tate Hunter
 
Simon Whitlock
 
Candice Westmiller
 
Crystal Haynes
 
Drake Combton
 
Lyna Frei
 
Ifj. Jack Daniels
 
Daisy McFly
 
Zachary M. Boild
 

Új téma nyitásaHozzászólás a témáhozShare| .

Mona & Ryan - vannak még csodák?

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Mona & Ryan - vannak még csodák? 28.10.12 21:29



To Mona






Álmok rögös útvesztőin bandukolva próbálom tartani a relatív, élő világgal az iramot. Mintha egyszerre több pontból nézném és élném át az eseményeket. Vagyok én, mint az álmodó, ki álmodja az illúziót. A vándor, aki az álmaim valótlanságába süllyedve próbálja túlélni az apjával való újabb találkozást, amit félő, nem fog túlélni. És persze van egy harmadik személy, aki mintha ugyan csak én lennék, immáron testetlen állapotban, valahol a plafonra tapadva, és tisztán látom magamat. A szemeim vad táncot lejtenek a szemhéjaim alatt, meztelen felsőtestem verejtékben úszik. Mona tökéletesen mozdulatlanul alszik nekem háttal a jobbomon. Míg ő teljesen nyugodt, szempilláin békés álom csillan, addig én megállás nélkül forgolódok, vadul zihálok és próbálok levegőhöz jutni. Mintha... mintha egy elefánt ülne a mellkason. A takaró teljesen keresztbe áll rajtam, a fele a földön pihen, aminek sarkát a szürke nyúl, rágcsálja.
Ezen állapot csak addig tart, míg fel nem pattannak a szemeim, én pedig ugyan ezzel a lendülettel, fel nem ülök. Valójában egy horrorfilm szereplőjére emlékeztetem magam, mikor valaki közeledik a halott felé, az pedig gyorsan felül, nyitott szemekkel. És nem csak a főhős, de a néző is agyvérzést kap tőle.
Zihálva pillantok a szoba egyik pontjáról a másikra, mintha meg akarnám győzni magam arról, hogy valóban ébren vagyok. De még ekkor is reménytelenül üresnek és idegennek tűnik minden. Egyedül csak Mona az, aki ide köt. Felhúzva a vállára a takarót, kimászok az ágyból, de még mielőtt kimennék az erkélyre, felkapok magamra egy alsógatyát. Na nem ám, hogy csak úgy ingyen sztriptízt tartsak itt a többi lakónak.
A könyvespolcról felkapva egy doboz cigit veszem célba az erkélyt, hol remegő térdekkel támaszkodok rá a korlátra, így kémlelve Las Vegas hosszan elnyúló városát. Lélegzetvételem meglehetősen gyors, minden porcikám remeg, így szinte csoda, hogy állva tudok maradni. Mintha legalábbis négy jégtömb közé lennék bezárva ruhák nélkül. Megdörzsölve tüsire nyírt hajamat nyomok a számba egy szál cigarettát, amit ezzel a lendülettel meg is gyújtok. Én ebbe bele fogok őrülni, attól tartok. Amióta a fater szabad lábon van megint, szinte egy szemhunyásnyit se tudok aludni még annak ellenére se, hogy valami alakulóban van Mona és közöttem, mi legalább nyugtató hatással lehet rám.
Arcomat a tenyerembe temetve hunyom le a szemeimet várva, hogy lehiggadjak.




Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Mona & Ryan - vannak még csodák? 28.10.12 21:55

Szemhéjaim csak nehézkesen akarnak engedelmeskedni az akaratomnak. Annyira jó érzés teljesen öntudatlanul feküdni és kipihenni az utóbbi napok fáradalmait egy olyan ember mellett, aki talán megoldást nyújthat minden bajomra hogy az hihetetlen! Fel se tudom fogni, hogy annyi év után újra itt kötöttem ki... Ryannél... az ő ágyában... mellette. És ami a legjobb, hogy ezennel egy szem megbánás sincs bennem, inkább csak valami leírhatatlanul jó, földöntúlinak ható érzés. Rég volt már részem ehhez foghatóhoz.
-Mmm... - Ennyit tudok csak szinte már majdhogynem hang nélkül kipréselni magamból, amikor megérzem -még félálomban-, hogy buzgón mocorogni kezd mellettem. Aztán egy puha simítás a vállamon, aminek susogó hangját egész közelről hallom, majd legközelebb már csak azt észlelem, hogy a mellettem lévő és bemelegített hely feljebb emelkedik. Oldalamra fordulva, csak lassan kezdem el nyitogatni fáradt íriszeimet. Először csak futólag feltérképezem a félhomályba borult szobát, hogy meggyőződhessem arról, hogy ami a tegnap este történt azt biztos, hogy nem álom volt-e, utána pedig vakon elkezdek a mellettem lévő éjjeliszekrényemen tapogatózni, egészen addig, ameddig meg nem lelem a telefonom.
-Ó... francba... - Szisszenek fel, amint a hirtelen ért fény belevilágít a szemembe, ami nem más, mint mobilom kijelzője. Hajnali öt? Te jó ég! Leejtem valahova az ágyra a telefonom, majd nyögve -magamon tartva a takarót-, hátamra fordulok, aztán hirtelen eszembe jut, hogy Ryan még mindig nem jött vissza onnan, ahova elindult. Átgurulok az ő oldalára, majd kiülök az ágy szélére, beletúrok kócos hajamba, és magamra kapom az első dolgot, ami a kezembe akad, ez pedig nem más, mint a tangám és Ryan gyűrött, fehér inge.
-Ah... hülye nyúl! - Morgom, ahogy felállva kis híján rálépek erre az egyébként nagyon is méretes szőrcsomóra. Az erkélyről halvány fény szűrődik be, szóval tovább már nem is kell keresnem. Elhúzom az ajtót, aminek hála rögtön megcsap a kinti hideg, őszi szél. Megborzongva állok meg az ajtóba, aztán az ing ujjait ráhúzom a kezeimre és halkan oda slisszolok mellé, úgy karolva át mind a két kezemmel a derekát, hogy ő áttudjon ölelni az egyik karjával.
-Hideg van kint, nem? - Kérdezem szelíden, így is mosolyogva fel rá.
-Megint az álmok? - Térek rá végül a lényegre, óvatosan puhatolódzva.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Mona & Ryan - vannak még csodák? 28.10.12 22:15



To Mona






Úgy kapaszkodok a korlátba, mintha az az életemet jelentő és biztosító, megmozdíthatatlan tárgy lenne. Talán tényleg erre van szükségem. Valami szilárdra az életemben. Valamire, ami állandó, és nem fog egyik pillanatról a másikra ellibbeni mint egy kósza gondolat. Lehet, hogy a munkám az ilyenek egyike. Viszont ez se egy életbiztosítás. Mindig jöhet valami vagy valaki, aki felrúgva a szabályokat keresztbe tesz nekem. Ezt mindig is próbáltam szem előtt tartani. Lehet, hogy már épp elég ügyem volt, amivel tudtam biztosítani magamnak helyet a cégnél, ennek ellenére mindegy mit csinál az ember, legyen az jó vagy rossz, kirepíthetik. Ezt pedig nem venném jó néven.
A másik, pedig amire rá kell gyúrnom, az nem más mint a kapcsolatom Monával. Akarom őt, szeretem és szükségem van rá. Azok után, ami ma történt az elmúlt öt év után először, valóságos érzelem lavinát indított el bennem. Talán ez az egyik oka annak, hogy az álmaim ismét visszatértek. A stresszelés, hogy mi lesz akkor, ha megint arra ébredek, hogy az üres légtéren kívül nincs más a szobában, csak én és a nyúl, aki megállás nélkül szeli a köröket a szobámban található oszlop körül. Az, ha most nem lett volna itt mellettem, mikor percekkel ez előtt kinyitottam a szememet, az egy arculcsapással ért volna fel, ha nem tökönrúgással.
A korláton könyökölve fújom ki a füstöt, amit a cigarettával szívtam be az imént. Nem vagyok láncdohányos, sőt, nem is szoktam túlzottan cigizni. Viszont ha stressz helyzet áll fent, akaratlanul is utána nyúlok csak, hogy valamivel csillapíthassam a kedélyeket. És ez általában mindig sikerül.
Mikor meghallom az erkélyajtó hangját, kihúzom magam és lopfa felé pillantok, mikor is Monával találom szembe magam. Meghökkentő szexinek hat még egy egyszerű fehér ingben is. Halvány mosoly jelenik meg a szám szegletében, de még ez se elég ahhoz, hogy feledtesse velem az álmaim csúfságát.
- De... de most még ez se zavar. Sőt - jegyzem meg egy sóhaj kíséretében, majd ahogy átöleli a derekamat, én ugyan ezt megteszem szabad jobb kezemmel. Arcomat a hajába temetve szívom be az illatát, végül egy puszit nyomok feje búbjára.
Vadul remegő testtel bólintok egyet következő kérdésére. Legszívesebben nem válaszolnék, elvégre nem kellemes téma, de akárhányszor csak belegondolok abba, hogy mennyit segített már ebben az ügyben, úgy érzem, most is elmondhatom neki. Persze nem fogom ezzel terhelni.
- Már kezdek belerokkanni, úgy érzem... - sóhajtok, ahogy nekitámaszkodok a korlátnak, amin elnyomom a cigarettát. Szembefordítva magammal a lányt, megfogom a kezét, és ujjaival kezdek el szórakozni, hogy míg beszélek, valami elterelhesse a figyelmemet.
- Tudod... megint kiengedték. Múltkor mikor bementem hozzá, már nem volt ott. Azt mondták, hogy kiengedték pár napra, de őröket állítottak mellé. Viszont azok szem elől veszítették és nem találják - magyarázom halkan.
- Fogalmam sincs, hogy ezek után miben reménykedjek, hogy miben bízzak - enyhén megemelem a hangomat reménytelenségemben. Tisztán lehet érezni az amúgy mindig határozott hangomon, hogy most érces és remeg... szégyellve magam, lesütve kékjeimet sandítok a lányra. Vajon mit fog ezek után gondolni rólam?


Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Mona & Ryan - vannak még csodák? 28.10.12 23:01

Egy olyan éjszaka után, mint amilyen a mostani is volt, nehezemre esik kikelni az ágyból, pláne ilyen korán, de ha Ryan nem ok nélkül hagyta itt a szobát, és ha esetleg valami baja van, nem hagyhatom cserben. Csak is egy eshetőségre tudok gondolni, amiért itt hagyott, ez pedig nem más, mint az álma. A fejemet teszem rá, hogy megint egy múltbéli rossz emlék zaklatta föl. Az ember nem forgolódik csak úgy az éjszaka közepén, halkan beszélve álmában, amikor nyugodtan kéne aludnia. Ahogy felültem és keresni kezdtem valami olyat, amit magamra kaphatok, hirtelen ismerős érzés kerített a hatalmába. Olyan, mintha csak visszarepültünk volna az időbe, és még mindig együtt lennénk, Ryan olcsó kis garzonlakásában laknánk, ahol sokszor ébredtem fel éjszakánként úgy, hogy nincs mellettem. Akárcsak most is... Hiába, egy gyermekkori traumát soha nem lehet kiheverni vagy elfelejteni! Halkan kisurranok hozzá az erkélyre, ahol rögtön észlelem a hőmérséklet különbséget. Ennek ellenére nem futamodom meg, és fordulok vissza, hanem helyette csak átkarolom mindkét kezemmel a derekát. Így benne is csökkenthetem talán egy kicsit a feszültséget, és én is felmelegedhetek valamelyest. Átadva magam az érzésnek, hunyom le a szemeimet, amikor hajamba fúrja az arcát, végezetül egy puszit nyom a fejemre. Nem tudom, hogy mi ez az egész, az amit teszünk, de rohadtul jól esik ennyi magány után, még akkor is, hogy az egyik felem azt szajkózza, hogy addig hagyjuk abba, ameddig még lehetőségünk van rá!
-Hé, ugyan már! - Pillantok fel a szemeibe, halkan beszélve, miközben szembe fordít magával és megfogja a kezeimet. Ujjainkra pillantva, hagyom, hogy elszórakozzon az enyémekkel. Ha ettől neki könnyebb lesz, hát nem fogom megfosztani a lehetőségtől!
-Oh... sajnálom... - Ennyit tudok csak hirtelen kinyögni, miután magamhoz térek az apróbb sokkból, amit Ryan szavai okoztak, és amik szó szerint megdermesztették a testem. Ha az apja szabadon jár, akkor... bele se merek gondolni!
-Istenem, hogy lehetnek ekkora szerencsétlenek?! - Teszem fel a költői kérdést, majd kiszabadítom ujjaimat, és mind a két kezemet végig simítom erős karjain.
-Bármi is lesz, próbálj meg rögtön ne a legrosszabbra gondolni! Különben is, ha úgy vesszük, úgy már nem bánthat. Onnantól kezdve pedig már csak te döntöd el, hogy mit engedsz neki. - Húzom félre a számat, miközben hozzásimulva, mind a két karommal átkarolom a nyakát, körmeimmel a tarkóját cirógatva, egyenesen a szemeibe nézve.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Mona & Ryan - vannak még csodák? 29.10.12 8:21



To Mona






Röstellem, hogy azzal, hogy "fejszellőztetés" céljából kijöttem a teraszra, felébresztettem Monát is. Nem állt szándékomban, és ha nem lettem volna ennyire zaklatott, akkor nyilván ott is maradtam volna átkarolva őt, szorosan magamhoz láncolva. De mivel szükségem volt a levegőre, inkább léptem az ügy érdekében.
Immáron, hogy kint ácsorgok a társaságomban a lánnyal, sokkal könnyebbnek érzem a helyzetet. Hamar eljut a tudatomig az is, hogy már nem idegességemben remegek mint a nyárfa levél, sokkal inkább a hideg miatt, mely hatására feláll a hátamon a létező összes szőrszál.
Csak úgy tudom elmondani neki, mi a nagy büdös helyzet, hogy hosszú, vékony ujjaival szórakoztatom magam. Minden porcikáit megnézem magamnak, miközben elmondom, mi a helyzet, végezetül ujjbegyeire nyomok egy puszit.
- Nem tudom... állítólag már több rendőr keresi, de nem találják. Múltkor volt szerencsém beszélni egy FBI ügynökkel, aki jelentette ezt a főhadiszállásukon. Tegnap beszéltem velük, és bevallásuk szerint szerveződnek már, szóval baj nem lehet... ezt legalábbis ők mondták. Azért vicces nem? - nevetem el magam kétségbeesésemben - egy ember miatt képes már nem csak a helyi rendőrség, de az FBI Las Vegasi kirendeltsége is csapatokba szerveződni. Igaz voltam olyan jó fej, hogy nem a magam kárát mondtam el nekik, sokkal inkább azt, hogy beteg ember, erőszakos, pedofil és nem lenne szerencsés ha bemászna egy kisgyerek bugyijába. De akkor biztosíthatom, én fogom megölni! - jegyzem meg határozottan, kéken világító szemekkel.
- Tudom jól, hogy úgy nem tehet semmit. És nem is ez a legnagyobb problémám. Nem a saját testi épségemet féltem, hisz elég furcsa lenne, ha nem tudnám a saját apámat kordában tartani. Inkább az a gondom, hogy annyi gyerek ugrál kint. A parkokban, a játszótereken. Iskolák előtt. Nekik pedig elég mondani valamit, és már meg is történik a baj. Mona, én nem tudnám elviselni, ha bármelyik gyerkőcnek is ártana - nézek a lány szemeibe, ahogy átkarolva a nyakamat, elkezdi cirógatni a nyakamat, szemeimről le se véve csillogó tekintetét.
- Mindegy is, ne ezzel foglalkozzunk - sóhajtom egy halvány mosollyal, majd közelebb húzva magamhoz, szorosan magamhoz ölelem. Végigsimítva a hátán, kezem lecsúszik a combjára, melyek nem csak libabőrösek, de hidegek is.
- Inkább menjünk be, megbetegszel - húzódok el tőle annyira, hogy egy óvatos csókot nyomhassak az ajkaira, majd derekára csúsztatva a kezét, betessékelem a szobába. Gondosan bezárom az ajtót, hogy az ne engedje a hideget, majd ha már az ágyban fekszik, megcélozva a méretes tákolmányt, én is elterülök rajta, majd kíváncsi tekintettel fordítom Mona felé a fejemet.


Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Mona & Ryan - vannak még csodák? 29.10.12 8:54

Sajnálom azt, amin jelen pillanatban is át kell küzdenie magát. Nem elég, hogy a múltbéli, gyerekkori emlékeivel is nap, mint nap meg kell küzdenie, de most még ráadásképp azért is fájhat a feje, hogy az apja szabadon van és azok, akiknek figyelniük kellett volna, nyomát veszítették. Ki tudja, hogy ki lesz a következő "szerencsés", akit zaklatni kezd majd úgy, ahogy Ryannel is tette azt? Én nem is értem, hogy hogy a fenébe tudott egy elmebeteg egy egész csapatot így átvágni. Néha lehet, hogy jó lenne a pasas ötleteivel élni...
Ahogy magához húz és szorosan átölel, már nem is érzem, hogy mennyire lehűlt idekint a levegő. Csak szorosabban karolom a derekát, és hol a száján távozó cigifüstöt figyelem, hol azt a kis fehér ködfelhőt, ami a szánkból távozik a hideg miatt, hol pedig a város hajnali fényeit, azt ahogy lassan újra ébredezni kezd Vegas, hogy emberek tömegei elkezdhessék a következő napjukat. Szeretek Ryannél lenni. Innen minden annyival másabb, mint Lottytól. Nála nem látszanak ennyire közelről a város fényei...
-Még bosszantóbb, hogy pont az FBI volt az, aki pár nap alatt nyomát veszítette. - Rázom meg a fejem hitetlenkedve, ilyen hangnemet is használva, mikor kibontakozva az ölelésből, már egymással szemben állunk és tehetetlenül toporgunk ez előtt a rémálomba illő, lehetetlen, mégis igaz helyzet előtt.
-Én mindenesetre újságokban megjelentetném és tv-be is bemondatnám, hogy keresik, és hogy a gyerekeiket a szülők ne engedjék egyedül, felügyelet nélkül sehova, esetleg csak csoportosan. - Simítom meg újra a karját, szemeimmel követve is kezem útját. Nem kérdés, hogy ebben a helyzetben most tényleg csak a rend őreit lehet hibáztatni. Ha kitudódik, hogy szem elől tévesztettek egy perverz, elmebeteg embert, óriási botrány fog kitörni, a város lakói félni fognak és pár hét alatt meg fog halni a város...
-Huh ez jó ötlet. - Suttogom a szemeibe nézve, mikor már a nyakát karolom és teljesen hozzásimulok testemmel az övéhez. Érintésére furcsa, rég nem érzett melegség kezdi el lassan átjárni a testem, amit csak tetőz a csókja. Ahogy elhúzza előttem az erkély ajtót, megkönnyebbülten lépek be a szobába, rögtön bevágva magam az ágyba a takaró alá, ahol bőven hagyok helyet neki is. Amint megérkezik, feléfordulok, és egyik kezemet előre nyújtva felé, elkezdek mellkasán játszadozni ujjaimmal.
-Mit szólnál, ha mesélnél egy kicsit arról, hogy hogy kerültem ide? - Töröm meg végül a csendet, kérdésemet követően halkan kuncogva.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Mona & Ryan - vannak még csodák? 29.10.12 9:33



To Mona






Legszívesebben innen, Las Vegas egyik legmagasabb pontjából vetném le magam, és zárnám ki magam örökre ebből a vészes körforgásból, amit már több, mint húsz éve át kell élnem. Nincs hozzá elég erőm, még nekem se. Viszont ha valaki, hát én vagyok az, aki meg fogja előzni azt a káoszt, amit az apám ismét meg akar valósítani. Nem fogom engedni. Ha kell én magam teszek róla, hogy befejezze mások zaklatását, és ne csak diliházba, de örök életére börtönbe kerüljön. Nem is értem, hogy egyezhettem bele abba, hogy kivigyék a sittről, mint beteg embert? Nem lett volna szabad elvállalnom a tárgyalását, mi több, elleneznem kellett volna. És akkor most nem lennének ismét ezek a bajok. De felesleges a múlton rágódni. A lényeg, hogy én iszom meg a levét, én leszek benne az újságokban, én leszek a gonosztevő, aki kiszabadította az elmebeteg perverz állatát a dutyiból.
- Nem, cica... nem az FBI veszítette szem elől. Ők csak szerveződnek, hogy elfogják, miután értesítettem őket. Ők a jelenlegi helyzetet értékelik most és gondolják át, mit lehetne tenni. Szóval nem csak rendőrök sokasága fogja járni Vegas utcáit, hanem méretes telepjáró filingű, elsötétített ablakú, fekete járgányokban az FBI-osok is. Akik szem elől veszítették, az magának az Gyógyintézetnek a biztonsági felügyeletesei voltak, akiket mellé rendeltek - magyarázom elhúzott szájjal. Kellemetlen téma, de beszélni kell róla.
- Az FBI már tevékenykedik. Meg fogják jelentetni a napilapokban is és bizonyos csatornákon is. A rádióban már összefutottam egy beszédükkel, ami a szülőket óva inti arról, hogy a gyerekeik ne menjenek egyedül ki az utcára, ne engedjenek be senkit, aki bármilyen munkásnak vallja magát. Kéményseprőnek, vagy vízvezeték szerelőnek. Komolyan, mintha valamiféle krimi sorozatban szerepelnék. Arra várok már mióta, hogy valaki elkiáltsa magát, hogy "megszívtad, ez itt a kandi kamera!". De erre aztán várhatok... - halkan felsóhajtok, ahogy ismét végigsimít a karjaimon, majd felvetem az ötletet, hogy mi lenne, ha bemennénk? Elég hideg a kora hajnal, nem lenne kellemes, ha itt mezítláb, ruhátlanul megfáznánk. Ahogy kinyitom előtte az erkélyajtót, már bent is van, megrohamozva az ágyat, minek vaskos paplanja alá bebújva, el is tűnik a fehér takarótömeg alatt. Mosolyogva fekszek le mellé a hátamra, le nem véve a szememet a szürkének ható plafonról. Ahogy ujjai a mellkasommal kezdenek játszadozni, egy mély sóhaj tör fel belőlem, kérdésére viszont oldalamra fordulva, vigyorogva megvonom a vállamat.
- Hát... na nézzük csak... először is, dolgoztunk. Reggel ugye elmentem érted Lotty lakására, hogy ne kelljen megint tömegközlekedéssel bejönnöd. Ott többször egymásba botlottunk, aztán a nap végén áthívtalak magamhoz egy kis "munkatársi" beszélgetésre. Amiből ez lett - vigyorodok el, majd a fülé mögé söprök egy kósza hajtincset. Derekamig húzva a takarót, közelebb hajolok hozzá, majd egy csókot nyomok a szájára, utána pedig a nyakára, miközben kezem a derekára csúszik. Hihetetlen, hogy ismét itt fekszik mellettem és még csak véletlenül se látom az arcán azt, hogy menni akarna. Persze a félsz bennem van, hogy mi van akkor, ha "bekapcsol" az agyában egy vészjelző, és már csak a fehér füstöt látom amit maga után húz a gyorsaságtól, ahogy kirobban innen.
- Charlotte biztos elítél azért, amit veled csinálok - suttogom az arcára pillantva.


Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Mona & Ryan - vannak még csodák? 03.11.12 19:47

Miközben ölelem, és ő is ezt teszi velem, hagyom, hogy a gondolataim újra átvegyék agyam felett az irányítást. Akaratlanul is belegondolok abba, hogy mennyi mindenre képes Ryan apja -akit bár soha nem volt alkalmam megismerni, mégis elég volt hallani a róla keringő sztorikról-, legfőképp az igen csak súlyos mentális betegségének köszönhetően. Még mindig nem vagyok képes felfogni, hogy egy ilyen közveszélyes embert, hogy tudott csak úgy, pik-pak, egyik pillanatról a másikra szem elől veszíteni az intézet és annak dolgozói, azok, akik tulajdonképpen rá voltak küldve a pasasra.
-De én... egyszerűen... azt sem értem,hogy egy olyan súlyos esetet, mint amilyen ő is, hogy voltak képesek akárcsak egy percre is kiengedni az utcára? Kényszer zubbonyban kéne ülnie még most is, ehelyett szabadon van valahol kint, és lehet, hogy ebben a pillanatban is csak arra vár, hogy valakit becserkészhessen. - Magyarázom kissé kétségbeesetten, amiről hanglejtésem is tökéletesen jól árulkodik. Talán nem kellett volna ezt pont Ryannel megvitatnom, hiszen nem akarom, hogy újra eszébe jusson a gyerekkora, de egyszerűen nincs más, akivel erről beszélhetnék. Esetleg Charlotte, de őt nem fogom ezzel zargatni, főleg, hogy nincs egy perc szabadideje sem a munkától, amikor meg van, akkor nyilván nem ilyen rémhírekkel fogom még pluszban terhelni.
-Megfogják találni, visszakerül oda, ahova való, és minden helyre fog jönni. - Suttogom pozitív megerősítésként, miközben megfogom az arcát, így kényszerítve, hogy a szemeimbe nézzen, és higgye el, amit mondok. Most megint úgy érzem magam, mintha visszautaztunk volna a múltba, amikor éjszakákon keresztül virrasztottam mellette, és azzal győzködtem, hogy többé már nem bánthatja...
Az ötlet, hogy menjünk be, határozottan jól hangzik, így egy gyors és utolsó csókváltás után már az ágyban is találom magam, mellettem Ryannel.
-Nos... Mr. O'Neal, határozottan tetszik, hogy ez lett a kis "munkatársi" beszélgetésből... - Kötöm az orrára, titokzatos hangnemben, ugyanilyen pillantással, majd közeledésére automatikusan elmosolyodom, így viszonozva a gyors kis szájra puszit, amit követ egy a nyakra is, minek hatására hátradöntöm a fejem, belekarolok Ryan vállába, így simulva közelebb hozzá, felsóhajtva a derekamon érzett simításra.
-Hé, ne mérgezd meg a pillanatot... - Kezd el két ujjam sétáló ember formájában "lépegetni" mellkasán.
-Egyébként, ha tudni akarod, Lotty egész pozitív véleménnyel van rólad. - Döntöm hátra, és járom be mellkasát apró csókokkal a számmal.
-Mindig csak úgy hív, hogy a jó képű ügyvéd. - Pillantok fel rá egy pillanatra vigyorogva, majd visszatérek ajkaimmal széles mellkasára, kezemmel mindvégig hajába markolva.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Mona & Ryan - vannak még csodák? 03.11.12 22:35



To Mona






- Én is ezt kérdezem mindig... nem tudom felfogni. Direkt megmondtam nekik, hogy csak akkor foglalom el az ügyét, ha soha nem engedik ki onnan, mert nem biztonságos, életveszélyes, bolond! De hiába, beszélhet nekik az ember. Direkt beavattam őket mindenbe, amit annak idején velem is művelt, és megmondtam, hogy nem akarom ugyan ezeket visszaolvasni az újságokból, ez úton más gyerekekről. Erre mi van? Kiengedték... - morgom megállás nélkül le nem véve kezemet a lány ujjairól, néha pedig egyre hívogatóbb ajkairól. Tudom jól, hogy nem szép midig hozzá, Monához menekülnöm, ha gondok vannak, de nem tudom másként megemészteni. Kell valaki, aki erőt ad, ha pedig ez az ember nem más, mint Mona, akkor... akkor kénytelen lesz még nagyon nagyon hosszú ideig kibírni maga mellett.
Mikor meg fogja az arcomat és bíztatásként suttogva kezd beszélni, akaratlanul is mély sóhaj szökik fel a mellkasomból, mintha ezzel minden megoldódott volna és megkönnyebbültem volna. Pedig koránt sincs így... nem csak a saját seggemet féltem, de azt a rengeteg gyereket is, aki Vegas utcáin közlekedik nap, mint nap.
- Most mondjam azt, hogy nekem is? - jelenik meg kacér mosoly a szám szélén, majd közelebb hajolva hozzá, óvatosan nyomok egy puszit a szájára, majd egy annál hosszabbat, határozottabbat a nyakára, végigszántva a nyaka az álla és a keblei közötti részt. Kezem finoman végigsimít a derekán, majd a takaró alatt a combján, mígnem meghallom a megjegyzését, amit egy vigyorral jegyzek meg, miközben lepillantok a mellkasomra, hol ujjai sétálnak.
- Ó valóban? - figyelem a szemeit, ahogy visszadönt az ágyra, majd ajkai elkezdik csókokkal behinteni a mellkasomat. Nagyot nyelve hunyom be a szemeimet, hogy rögzíthessem e pillanat csodáját az elmémben. Vállát, hátát cirógatom, miközben ő folytatja megkezdett tevékenyvégét.
- Eddig nem párosították az ügyvédi mivoltomat a külsőmmel - nevetek fel, majd közelebb húzva magamhoz, mélyen megcsókolom. Annyira hiányzott már. Elmondani nem tudom mennyire. Szükségem van rá, vele akarok élni és létezni.
-Annyira szükségem volt már erre... rád - suttogom. Ez az én részemről felér egy szerelmi vallomással. Mona pedig már eléggé ismer ahhoz, hogy ezt tudja értelmezni.


Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Mona & Ryan - vannak még csodák? 12.11.12 20:53

Kétségbeesett és egyszerre sajnálkozó, szánakozó arcot vágok, miközben ő beszél, és felháborodottan elmondja, hogy miben egyeztek ki az elmegyógyintézetbeli dolgozókkal, mielőtt még kihozta volna az apját a börtönből. Megkérte őket tisztán és érthetően, hogy mindig figyeljék, mert koránt sem biztonságos ember, most pedig már azt kell hallani és látnia a tévében és olvasnia az újságokban, hogy egy bolond járja szabadon Vegas utcáit, aki nem más, mint Ryan apja. Teljesen megértem, hogy ennyire szét van csúszva, de már csak a saját maga érdekében sem szabad ennyire elhagynia magát. Ezért is fogok kitartani mellette, ameddig ennek a rémálomnak vége nem lesz, vagy akár még annál is tovább. Kezdem úgy érezni, hogy most már biztosra tudom, hogy mi az, amit szeretnék tőle.
Szüntelenül arcát fürkészem, ahogy beszélek hozzá, és szinte rátukmálom a biztató, reménytől teljes szavakat. Ahhoz, hogy minden helye jöjjön, neki is hinnie kell és nem várni a csodára, hogy mikor fog megcsörrenni a telefonja azzal a hírrel, hogy elfogták az apját.
-Síííí... most ne erre koncentrálj! Ez miatt nem tudsz aludni sem, ma pedig megint be kell menni. Ki kell pihenned magad. - Simítom meg az arcát, és a soron következő percekben már invitálom is be a szoba felé, ahol a meleg, puha, nagy ágyban mind a kettőnknek kényelmesebb lesz. Így legalább majd újra hozzá fogok tudni bújni. Ez is -mint ahogy annyi más dolog is még-, nagyon hiányzott már, most pedig szinte el se hiszem, hogy újra itt van.
-Nem, nem szükséges. Már így is meggyőztél azzal, amit a múlt éjjel is műveltél velem. - Lehelem ajkai közé, aztán csak beletúrok hajába, ahogy szájával nyakamat is érinti egy röpke pillanatra. Eltudnám ezt még viselni akár órákon keresztül is, de a hajnal sem tart örökké, és azt az időt, ami még a reggelig hátra van, kellően ki akarom használni vele. Ezért is döntöm őt hátra egy rövid kis gondolkodás után, és kezdem el én kényeztetni számmal, ami végig járja széles mellkasát.
-Ó, Mr. Szerény uraság! Csak azt ne mondd, hogy nem voltál tisztában eddig a saját magad kis adottságaival! - Pillantok fel szemeibe kacéran mosolyogva, aztán abba hagyva minden eddigi tettemet, egyszerűen csak ráhajtom mellkasára a fejem, kezemmel karján cirógatva, miközben hallgatom a vallomását.
-Igen, nekem is... - Sóhajtom őszintén szavaimat, majd így fekve tovább még egy darabig, hallgatom a szívverését, aztán megemelem a fejem, és a szemeibe nézek.
-Használjuk ki még azt a maradék kis időt, ami még hátra van reggelig... - Suttogom, ekkor már feljebb csúszva, egyenesen bele az ajkaiba, ahogy egyik kezét megindítom a mellem felé, majd az ing első gombjához...
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Mona & Ryan - vannak még csodák? 13.11.12 18:21



To Mona






Bár titkon mindig reménykedtem abban, hogy a sors ismét egyé kovácsol majd bennünket, még se mertem ezt határozottan kijelenteni. Talán azért, mert féltem attól, attól a lehetőségtől, hogy visszautasít, és még csak véletlenül se teljesedik be a vélt sorsom. Az lett volna az igazi kétségbeesés, a reménytelenség tetőfoka. Hogy mit kezdtem volna, mit kezdenék magammal, ha most Mona nem lenne mellettem, hanem távolról kellene figyelnem? Talán levetettem volna magam Vegas legmagasabb pontjából mit sem foglalkozva a befejezetlen ügyeimmel. Az apámmal, aki szabadon mászkál, és azon gyermekekkel, akikre veszélyt jelent. Nem foglalkoztam volna azon emberekkel, akik az én segítségemre szorulnak, kiknek ügyeit a nyakamban hordom, és viszem őket nap mint nap a bíróságra, hogy megszabadítsam őket a léleknyomó terhektől. Semmi nem érdekelt volna csak a saját magam reménytelensége, elveszettsége. De mivel itt van mellettem, remélem sokáig, örökké, nem kell az előbb említettek miatt törnöm a fejem, sőt, nem is kell, hogy fájjon miattuk, hisz nyomuk sincs ezen lehetőségeknek. Már csak az a feladatom, hogy éljem izgalommal és lehetőség szerint Monával együtt töltött napjaimat, és minden rendben lesz.
Kíváncsi tekintettel fekszek be mellé, és nézem meg magamnak minden egyes pontját. Az egyre hajnalodó fény segítségemre van, már látom formás idomait, vékony derekát és szép arcát, így még lámpát se kell kapcsolni. Hál' Istennek.
- Igyekeztem - kacsintok rá, ahogy egy pillanatra elhúzódok tőle a csókot követően. Szám lassan, óvatosan érinti nyakát, és húzom végig kecses vonalán. El se tudom mondani, milyen jó érzés újra egy ágyban feküdni vele, egy közös este után egymás karjaiban pihenni. Legmerészebb álmaim egyike vált valóra az éjjel. Engedelmesen dőlök a hátamra, mikor szavak nélkül erre kér, s hagyom, hogy ajkai érintsék mellkasomat, mire akaratlanul is megremegek.
- Nagyon is tisztában vagyok velük, csupán arra próbáltam ezzel utalni, hogy eddig nem volt tudomásom arról, hogy ügyvédi munkásságomat a külsőmmel kapcsolták volna össze. Legalábbis a Lotty által említettet még nem hallottam - mosolyodok el, majd játszadozva Mona hajtincseivel, kezem a vállára szökik. Mikor fejét a mellkasomra dönti, akkor veszem a bátorságot és nyögöm ki a letagadhatatlant, hogy nagy szükségem van rá. Válasza nagy sóhajt és megkönnyebbülés csal ki belőlem, de nem félek kimutatni ezt.
- Csak tessék - súgom. Amint melléhez vezeti a kezemet, kékjeim az ő tekintetét kezdik el keresni, végül biccentve egyet, elégedetten vonaglik meg az arcom. Szorgosan kezdem el kigombolni az inget, és immáron annak híján érintem meg ismét az előbb említett testrészt. Lehunyt szemekkel simítok végig ujjbegyeimmel dereka, csípője kecses vonalán, majd visszatérve kebleihez markolok rájuk finoman, amit követően magam alá fektetem. Kibújtatva az alsóneműből kezdek neki annak, amit az éjjel abbahagytunk. Ha ezek után tudok majd koncentrálni a melóhelyen, kezet rázok magammal.


Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Sponsored content



TémanyitásTárgy: Re: Mona & Ryan - vannak még csodák?

Vissza az elejére Go down

Mona & Ryan - vannak még csodák?

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Thomas Ritter - kicsit másképp, de elkelt!
» Karakter kereső
» Határvidék
» Miért vannak más síkok? (Outsiders, Végtelen Háború, Ultimate)
» Voltam jó is persze, nem tudom, hogy rám ismersz-e - Nina & Ryan

Permissions in this forum:Válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
PRISON FRPG :: Egyéb :: Archívum :: Ryan O'Neal lakása-
Új téma nyitásaHozzászólás a témához