welcome to prison frpg
üdvözlünk
lépj be las vegas-ba!
Amikor meghallod a nevet: Las Vegas, mi jut először eszedbe?
Kaszinók? Féktelen bulik? Black jack? Roulette? A lehetőségek tárháza végtelen, a kaszinók sora gazdagokat dönt mocsokba...
Azonban egy valamire senki sem gondol. Miután a kaszinóban megszeded magad zöldhasúval, nem árt vigyázni a haza úton; Las Vegas sem másabb, mint a többi város. Vannak rosszfiúk és rosszlányok is, akik képesek bárkivel végezni, ha úgy tartja kedvük. Vannak drogosok és más szenvedélybetegek, akik képesek ölni is azért, hogy megkapják a napi adagjukat. Táncosnők és krupiék, akik egy szempillantás alatt elveszik mindenedet. Prostituáltak és maffiózók, akiknek már, ha csak a nevét tudod, már veszélyben vagy. Mi a közös bennük? Egy rossz mozdulat, egy alaposan át nem gondolt lépés, és máris a börtönben találják magukat, ahonnan megszökni, még senkinek sem sikerült...
lépj be
las vegas téged vár
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
csacsogda
súgj nekem egy titkot...
promónk
csak tekintsd meg!
új posztok
kaptál választ?
Dylan & Minea
Minea Jade Weiss
30.07.23 19:29
Two against the world - Chase & Josie
Chase Hammond
07.04.23 12:31
Ben & Minea - Comatose
Ben Sullivan
25.03.23 22:48
Silly Cat - Alex & Vaughn
Alex Moore
25.03.23 10:59
Night Club
Sonia Lipinska
15.03.23 21:28
Hello Stranger - Minea & Ben
Ben Sullivan
14.03.23 22:01
Chippendale Club
Minea Jade Weiss
08.02.23 10:49
When It's All Over - Chase & Josie
Josie Harmon
28.01.23 12:52
Monsters - Ben & Minea
Ben Sullivan
21.01.23 0:28
a legaktívabbak
a legtöbb posztot írók
Admin (2202)
Megan és Ryan  Vote_lcapMegan és Ryan  Voting_barMegan és Ryan  Vote_rcap 
Lyna Hill (914)
Megan és Ryan  Vote_lcapMegan és Ryan  Voting_barMegan és Ryan  Vote_rcap 
Desmond Drescher (694)
Megan és Ryan  Vote_lcapMegan és Ryan  Voting_barMegan és Ryan  Vote_rcap 
Cassandra Drescher (640)
Megan és Ryan  Vote_lcapMegan és Ryan  Voting_barMegan és Ryan  Vote_rcap 
Charlotte Collins (501)
Megan és Ryan  Vote_lcapMegan és Ryan  Voting_barMegan és Ryan  Vote_rcap 
Jennifer Ariadne Lively (480)
Megan és Ryan  Vote_lcapMegan és Ryan  Voting_barMegan és Ryan  Vote_rcap 
Veronica Chloe Foster (455)
Megan és Ryan  Vote_lcapMegan és Ryan  Voting_barMegan és Ryan  Vote_rcap 
Aurora Rossum (430)
Megan és Ryan  Vote_lcapMegan és Ryan  Voting_barMegan és Ryan  Vote_rcap 
Minea Jade Weiss (349)
Megan és Ryan  Vote_lcapMegan és Ryan  Voting_barMegan és Ryan  Vote_rcap 
Dylan Hanning (330)
Megan és Ryan  Vote_lcapMegan és Ryan  Voting_barMegan és Ryan  Vote_rcap 
Top posting users this month
No user

Megosztás

Megan és Ryan

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Megan és Ryan Megan és Ryan  I_icon_minitime16.09.12 21:17


Ha valaki kulturált módon tud focimeccset nézni, hát akkor az én vagyok. A nappali kellős közepén ücsörgök a földön körülöttem zoknikkal és alsónadrágokkal, szétszórt papírokkal, tollakkal és fényképekkel. Ott virít az az egy szem kib*szott újság is, amit képes voltam megvenni húsz dollárért csak, hogy elolvassak egy négy oldalas cikket a pofámról. Ja és az életemről... ez a sok sülegógya vadbarom arra is képes, hogy az ember arcszerkezetét tanulmányozza, arról írjon két oldalnyi fogalmazást csak, hogy legyen mit eladni. Kielemezték a kék szemet, hogy milyen árnyalata a kéknek, milyen hosszú a szempillám, hogy hányas szemüvegre lenne szükségem... na jó ez persze túlzás, de nem lepődnék meg rajta, ha ezek is benne szerepelnének. Emellett persze benne van a szemszín, hajszín, magasság, súly, amit mellesleg nem tudom honnan szedtek, mivel nem vagyok kilencven kiló az fix. Na mindegy, ezzel már az elmúlt egy hét alatt sikerült kellő képen megbékélnem még annak ellenére is, hogy nap mint nap felhúzom magam rajta.
A ügyvédi lakótelep legmagasabb épületének tetejéről, a lehető legjobban belátom Las Vegas egy felém eső részét, így még idilli kép is alakul ki a kifejezetten ocsmánynak ható nappalim mellett. Focimeccs zúg a tévében, Phil nyulam ugrándozik kedvére, és szedegeti össze az elszórt ruhadarabokat. Nem is kell nekem házvezető nő, ha van egy jól nevelt nyulam, aki persze nem a mosógépbe teszi a holmijaimat, sokkal inkább a saját ketrecébe. De legalább nincsenek szanaszét.
Nagyot kortyolok a kezemben pihenő sörösüvegből, ám a tartalma pillanatokon belül a szőnyegen köt ki, köszönhető ez a hirtelen érkezett gólnak. Ordítva, rúgkapálva fejezem ki nemtetszésemet, hogy az ellenfél lőtte be a kedvenc csapatomtól várt gólt.
- Ti szerencsétlen fatökűek! Hát miért nem passzoltátok le?.... - morgok a televízió felé integetve az öklömmel, amit csak akkor hagyok abba, mikor eljut a tudatomig, hogy ők ezt még csak véletlenül se hallják. Ekkor tovább morogva az orrom alatt pakolok be egy kis marok kukoricát a számba, amit sörrel öblítek le. Vajon milyen izgalmas programot iktathatok még be ebbe a késő estébe? Azon kívül, hogy Phil lobogó füllel rohan felém, majd vágódik be az ölembe, ott kényelembe helyezve magát.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Megan és Ryan Megan és Ryan  I_icon_minitime16.09.12 21:31

Megálltam a motorommal az épület előtt, és átadtam az egyik parkoló fiúnak, hogy beálljon vele.
- Ne vigye messzire, nem maradok sokáig. - figyelmeztettem, mielőtt elindult volna.
~Már azt sem tudom, mit keresek megint itt. Valahogy minden út ide vezet, rémes. - rohantak le ezek a gondolatok.
Belépve a főbejáraton intettem a recepciósnak és bár lifttel is mehettem volna, én mégis a saját két lábammal tettem meg az a húsz emeletet. A mai meló után rám tört a klausztrofóbia. A mindennapos terepgyakorlat és edzések azonban nem hagynak elpuhulni. Légies könnyedséggel tettem meg ezt a távot, de biztos vagyok benne, hogy nem fog szokásommá válni. A nadrágomból kilógó pisztolyt letakartam a pólómmal, mikor felértem a huszadikra, mert a biztonságiak valószínűleg azonnal lerohannának.
- Ciao fiúk. - biccentettem a folyosón álló őröknek, egy bűbájos mosoly kíséretében.
Megálltam Ryan ajtaja előtt, vettem egy mély levegőt, és bekopogtam. Reménykedtem, hogy itthon találom, már csak azért is, mert sosem szerettem a potya köröket. Beletúrtam a hajamba, hogy egy kis életet leheljek enyhén hullámos fürtjeimbe, és tovább várakoztam. Ordibálásra lettek figyelmes, mire eljutott a tudatomig, hogy halk kopogásomat a kutya sem hallotta meg. Legalább itthon van. Lenyomom a kilincset, de az ajtó zárva volt. Nem zavartatva magam letérdeltem és elővettem az erre alkalmas kulcspótló fémdarabokat és kipattintottam vele három zárat is, mire sikerült bejutnom a lakásba. Halkan becsuktam magam mögött az ajtót és beljebb sétáltam. Tudtam a járást, szokásosan a nappalit vettem célba, majd mikor feltűnt Ryan a láthatáron megtorpantam, és látványosan megforgattam a szemeimet, tudván, hogy ő nem látja.
- Khmm, khmm. - fontam karba kezem és hangosan megköszörültem a torkom, hogy észrevegyen.
Mikor tekintetünk találkozott féloldalas mosolyra húzódtak ajkaim, és beléptem a nappaliba, ami egy szemétdombra emlékeztetett.
- Mikor takarítottál utoljára? - nézek körül, végül ismét rajta állapodnak meg szemeim.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Megan és Ryan Megan és Ryan  I_icon_minitime16.09.12 22:00

Soha nem értettem én a focistákat. Mindig olyan helyzeteket hagynak ki, amit látszólag egy amatőr is képes lenne berúgni. Bár, aligha értek ehhez valamicskét is tekintettel arra, hogy sokkal inkább érzem otthon magam a konditermek vadregényes tájain, és az NBA pályákon. Persze nem vallom magam egy nagy kosarasnak, hisz nemhogy a méreteim nincsenek meg hozzá, de olykor még a látásom se, szóval ezt inkább ne regéljük túl. Ennek ellenére mégis csak szép izomzatot tudhatok a magaménak.
Bevallom, nem mutathatok túl szépen a szoba közepén egy halom papírral körülvéve. Emellett még akad néhány olyan darab is, mely nem kifejezetten illik be a képbe. Többek között az ölemben kuporgó Phil.
Úgy néz ki, manapság a hallásom sincs a toppon. A hangos meccsközvetítés és az, hogy nagy lelkesen kiabálok a játékosokkal, lehetővé tette azt, hogy kívülállók bejussanak nem csak az épületbe de a lakásomba is anélkül, hogy beengedtem volna. Hova a francba fajult ez a világ he?
A halk léptek se tűnnek fel, mintha valaki eldugította volna a halló járataimat. Az viszont, hogy egy kifejezetten ismerős nő áll meg az ajtóban, megrémiszt.
Kiáltva ugrok egyet, ezzel nem csak Philt ledobva az ölemből, de kiborítva az összes pattogatott kukoricát és sört is, ami csak a környezetemben van.
- Megan? Te mi a francot keresel itt? Bent? - értetlenkedve figyelem a lány alakját, miközben heves szívdobogásomat próbálom lassítani. A végén még szívinfarktust kapok. Nagyokat pislogva tápászkodok fel a földről, nem zavartatva magam, hogy csak egy boxer van rajtam. Gondosan egy kupacba kezdem el összekotorni a kukoricákat, de szememet le se veszem Meganról. Nem értem, hogy került ide? Hogy jutott be? Épp ezen értetlenségből egyenesedek ki, és indulok el a bejárati ajtó felé. Kék szemeimben a gyanú fénye csillan, majd kitárt karokkal fordulok a lány felé.
- Hogy jutottál be? - vonom kérdőre, majd újra szemügyre veszem a nappalit, ami innen nézve tényleg katasztrofálisabban mutat, mint onnan, ahol ültem. A tarkómat vakarva húzom el a számat.
- Hát... valamikor a múlt héten... vagy a múlt évben. De nem, inkább a hét elején, csak mostanra sikerült annyi gondot a nyakamba zúdítaniuk a kedves embereknek, hogy csak most jutottam el odáig, hogy leüljek kikapcsolódni - magyarázom vad lelkesedéssel. Egyedül csak ez az egy helyiség néz ki a lakásban úgy, mintha a bomba robbant volna, így inkább a konyhába terelem át. Menet közben azért felkapok még egy zoknit és egy nyakkendőt is, amit a fürdőszobába hajítok.
- Mi járatban vagy? Kérsz valamit inni? - fordulok felé, miután megállok a hűtőnél.
- Hol voltál? Ezer éve nem láttalak - vonom kérdőre végül teljesen elfeledkezve arról, hogy poharakat, italokat kellene elővennem.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Megan és Ryan Megan és Ryan  I_icon_minitime16.09.12 22:37

Felnevettem, amikor ijedtében ugrott egyet, majd az én arcomra is a meglepődés számos jele jelenik meg? Egy nyúl van a házban? És nem a nyuszinak öltözött lányokra gondolok, hanem egy igazi imádni való kisállatra. Nagyon elfajulhattak itt a dolgok, amíg nem találkoztunk.
- Hát kopogtam, de nem nyitottál ajtót, így hát bejöttem. - vonok vállat, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lett volna.
- Talán megzavartam valamit? - érdeklődöm, majd újra körülnézek, de nem láttam semmi szokatlant a rágcsálót leszámítva.
Akarva-akaratlanul is végignéztem rajta, miközben felegyenesedett, de hamar elkaptam tekintetem és inkább a horizontra meredtem.
- Nyitva volt az ajtó. - füllentettem hihetően, miközben átmentünk a konyhába, és az egyik pultnak dőltem.
Figyelmesen végighallgattam mondandóját, közben pedig elgondolkodtam, néhány semmiségen, amiket még véletlenül sem akarok megosztani vele.
- Rég láttuk egymást és gondoltam benézek. Én is elfoglalt vagyok az utóbbi időkben. Igen egy pohár üdítő, vagy akármi jól esne. Grazie. - mosolygok rá kedvesen, majd én is belekezdtem pár szavas monológomba.
- Egy perc nyugtom nincs a melótól. Mikor elkezdtem nem hittem volna, hogy ennyi dolgom lesz. Az egész napos megfigyelések, az utánajárások, fárasztóak. És már szabad időm sincs, ami azt illeti. - fecsegtem a végére össze-vissza mindet, ami eszembe jutott.
- Na de mindegy. - legyintettem a kezemmel, majd folytattam.
- Tulajdonképpen nem is tudom miért jöttem. - vakarom meg a kulcscsontomat zavartan.
Túl sok idő telt volna el? Reméltem ezt a számomra kényelmetlen helyzetet hamar felváltja valami kevésbe kellemetlen.
- Tudod mit, visszajövök később. - még csak nemrég jöttem, de már menekülhetnékem volt a közeléből.
Ez nem vall rám. Talán túl sok volt egyszerre a viszont látás és a rágcsáló feltűnése. Igen bizonyára ebben lehet a hiba.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Megan és Ryan Megan és Ryan  I_icon_minitime16.09.12 22:54

Hallom, ahogy ijedtségem megnevetteti. Hát, én nem tartom ilyen viccesnek, ennek ellenére egy egyszerű mosolyt én is megengedek magamnak tekintettel arra, hogy tényleg elég viccesen nézhettem ki. Feltűnik, ahogy szemügyre veszi az eddig ölemben üldögélő nyulat, ami természetesen furcsa reakciókat válthat ki belőle. Ez Monával is. Mikor megemlítettem neki, rögtön melegnek nézett, ami nem csoda, hisz az addig oké, hogy egy faszi kutyát vagy macskát tart otthon... na de egy nyulat!
- Ömm... ő Phil, egyik volt... hát... szóval ex csajom hagyta nálam. Nem is nagyon érdeklődik utána, kidobni meg nem fogom.. jó kis bundás - biccentek a grafit szürke állatra, ki nagy lelkesen veszi célba egyik fekete zoknimat.
- Vagy úgy - pillantok ismét a bejárat felé. Teljesen süket vagyok, úgy néz ki.
- Hogy megzavartál valamit? Nem, nem... csak meccset néztem, de fel is idegesítettem magam rajta - ezzel felkapva a tévé távirányítóját, rögtön ki is kapcsolom. A kütyüt végül egy tompa puffanással hajítok a kanapéra.
- Nyitva volt? - értetlenkedek - felelőtlenebb már nem is lehetek.
Köztudott, hogy az ügyvédek háza tele van holmikkal, melyekre szükségük van. Szokás mondani, hogy ne hozzuk haza a munkánkat, ha a saját életünkkel is akarunk foglalkozni, ennek ellenére manapság alig van időm a melóhelyen dolgozni. Hol Ericre kell vigyáznom, hol a magazinosokkal kell veszekednem, hol pedig az apám ügyeit kell intéznem, amihez szükséges egyik városból a másikba autóznom, az irodából aligha működne a dolog.
A konyhában itallal kínálok, amit meg is adok neki. Egy pohár narancslé megkoronázhatja az ember napját.
Komoly tekintettel hallgatom végig a mondandóját, miszerint nincs egy perc nyugta se. Ez valamelyest megnyugtat.
- Hát, akkor örülök, hogy mindketten zűrös melót találtunk magunknak... már második hete foglalkozok az a... az apám ügyével - a mai napig nehéz kimondanom, hogy apa - egyik helyről a másikra ingázok, megbeszélésekre járok, éjszaka jövök haza, de még a húgom fiára is vigyáznom kell. Már ott tartok lassan, hogy elmegyek autószerelőnek. Azzal könnyebb dolgom lenne... - húzom el a számat.
- Mi mi mi? Nehogy már elmenj Megan! - lépek mellé elkapva a vállát.
- Örülök, hogy itt vagy, inkább beszélgessünk jó? Nem kell elmenned sehova - bizonygatom, majd leülök az egyik bárszékre, reményteli tekintettel. Tényleg nem bánnám, ha maradna már csak azért is, mert tényleg rég találkoztunk, és legalább a gondolataimat is eltudná terelni egy s másról, amit nem bánnék.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Megan és Ryan Megan és Ryan  I_icon_minitime17.09.12 15:15

Igazán kedves gesztusnak tartottam, hogy gondját viseli (már amennyire) ennek a kis jószágnak, hiszen mostani romlott világban a barbár bánásmód eltörpül. Ahogy elnéztem szerencsétlen nyuszit nem húzza sokáig, ha a ruhadarabok csócsál. Ráadásul maga a tény, hogy egy jól kereső munkával rendelkező agglegény, aki tudomásom szerint még mindig a gyengébbik nem iránt érdeklődik, ilyen állatkát tartson a háznál.
- Ez kedves tőled. - jegyeztem meg, miközben egy röpke pillantást vetettem bundás barátjára.
A füllentésemnek nem volt semmi következménye legfeljebb óvatosságra sarkallom ezzel a jövőben. Még is csak jobban hangzott ez, minthogy "betörtem". Nem is hívnám betörésnek, csupán.. na jó betörtem, de nem nagy dolog.
Miután megkaptam az italt, lassan kortyolgatni kezdtem, hogy tovább tartson. Nem hajt a tatár! Tudatában voltam, hogy nincsenek valami jó viszonyban az apjával, ennek oka azonban homály volt előttem és nem is akartam rákérdezni. Bizonyára elmondaná, ha akarná, egy dolog viszont kikívánkozott.
- Miért? Le akarják tartóztatni? - kérdeztem őszinte döbbenettel és érdeklődéssel hangomban.
Engem se kell sokáig kérlelni, leültem a mellette lévő székre, leakasztom a vállamról a táskát, és a bárpultra raktam. Mindenféle akták, papírok, egyéb cetlik álltak ki belőle. Emlékeztetnem kell magam, hogy ne felejtselek szelektálni, mert a végén járhatok bőrönddel, hogy mindenem elférjen. Két ügyön is dolgozom párhuzamosan, de a mai adag után, arra gondoltam, lazítok egy kicsit. Csak megérdemlek már ennyit. A mázlim az, hogy eddigi "áldozataim" többsége pasas volt, akiket nem kell bemutatnom. A férfi logika a női butított változata, így nem szokott hetekig elhúzódni a vadászat.
A nappali több mint otthoniasan rendetlen látképe vonzotta a tekintetem, mire egy félig eltakart fénykép ragadta meg figyelmem a papírok tömkelege között lapulva. Ismerős volt. Sokáig szuggeráltam is hátha a saját lábán kijjebb mászik, hogy láthassam az egészet, de nem jött be. A poharat is a pultra helyeztem a táskám mellé, és a kiszemelt fotóért indultam. Letérdeltetem és közelebbről szemügyre vettem. Nem akartam pofátlannak tűnni a turkálódással, de muszáj volt megnéznem.
- Ismered ezt az embert? - fogalmaztam meg frappánsan a kérdést, miközben felé mutattam közepes mérető képet, de rögtön ki is javítottam magam.
- Illetve neki dolgozol? Tudsz róla, hogy nemrég újra rosszalkodott? A feltételesének annyi. - néztem Ryanre, majd újra a csávó képére.
Reménykedtem, hogy ez még nem teljesen a munkafüggőség jele. A végén elfelejtem, hogy kell kikapcsolódni és relaxálni.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Megan és Ryan Megan és Ryan  I_icon_minitime17.09.12 22:19

- Most miért, talán dobjam ki szerencsétlent? - nézek a bundás után, akiből már csak a farkát lehet látni, ugyan is olyan gyorsan eliszkolt a bejárati ajtó felé. Mikor valaki érkezik hozzám, szokásához híven tesz egy kört a lakásban, hogy felmérje a terepet, majd addig szimatol az előtérben, míg meg nem találja az idegen szag forrását, és jól belebogyózik... ez persze csak akkor van, ha kedveli az illetőt. Ez az ő szeretetének, kedvelésének a kinyilvánítása. Aranyos nem?
A konyhában más témára terelődik a szó, többek között az apámra. A feltett kérdésre legszívesebben azt válaszolnám, hogy annak örülnék a legjobban, de sajnos nem tudom ezt mondani. A fejemet ingatva, elhúzott szájjal válaszolok.
- Bár csak ez lenne a cél. A gond az, hogy nekem kellett kihoznom őt onnan annak ellenére, hogy életfogytiglanit kapott közel tíz évvel ezelőtt, hála nekem - vonok vállat nemes egyszerűséggel. Kemény múltat tudhatok a magáénak, egy erőszakos pedofil apával, aki még csak véletlenül se törekedett azért, hogy megváltozzon, hogy megóvjon saját saját magától. Rendszeresen használta a szereket, hogy teljes zsibbadtságomban ne tudjak beszélni senkinek arról, mi is történt valójában az éjszaka, miért nem jelentünk meg ott, ahol kellett volna. Rémálmaik hada kísért a mai napig. Szinte levegővételre sincs lehetőségem néhány éjszaka alkalmával, főleg az elmúlt egy-két hét alatt. Apám kegyetlen, állatias természete a fejemben is megjelenik, az emlékképek álom formájában elevenednek meg újra. Verejtékben úszva, remegve ébredek napi rendszerességgel, és nem tudok ellene mit tenni. Már számtalan gyógyszert, többek között nyugtatót is kipróbáltam, de annyit segít mint egy kávé reggelente. Semennyit. Talán ha vénásan kapnám.
Ahogy a táskáját a pultra helyezi, kíváncsi tekintettel kezdem el nyújtogatni a nyakamat, hogy láthassam, mivel is foglalatoskodik, mikor is elindul a nappali felé, honnan egy képpel tér vissza. Összeráncolt homlokkal veszem szemügyre.
- Mmmm már ne is haragudj, de nem tartok fényképeket a főnökömről - jegyzem meg gúnyos mosollyal, a tarkómat vakargatva.
- Ő az egyik munkatársam volt, akinek annak idején az egyik ügyét kellett vizsgálnom. Mit tett már megint? - érdeklődök. Furcsa, hogy hozzám nem, de Meganhoz már eljutottak olyan dolgok, amiről az etikett szerint, a cégnek kell először tudnia.
- De emellett már igen rég láttam, szóval azt se tudom, él-e vagy hal - vonok vállat nemes egyszerűséggel, mintha semmit nem számítana. Lehet, hogy már ezer éve nem láttam, de az, amit most a lány elmondott nekem, kellőképpen felcsigázta a kíváncsiságomat annak ellenére, hogy soha nem voltam egy kíváncsi figura.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Megan és Ryan Megan és Ryan  I_icon_minitime18.09.12 18:54

- Dehogy! Ráadásul csajozó szövegnek sem utolsó. "Hé csajok, a húsvéti nyuszi hozzám korábban jött az idén, ugorjunk fel hozzám és győződjetek meg róla." Vagy valami hasonló. - játszottam el mély hangon a magam szórakoztatására, majd röhögés tört ki belőlem.
Igen elég béna volt, de egy nőtől nem is lehet nagy csodára számítani ilyen téren. Neki biztos jobban menne.
- Vá..vá..várj! Hogy érted ezt? Először is mi-az, hogy ki kellett hoznod? - értetlenkedtem, pedig többféle szemszögből is átfuttattam az agyamon ezt a szituációt.
Mégsem sikerült ésszerű magyarázatot találnom. Egyértelműen nem csattant ki az örömtől, hogy erre kényszerült. De mi az, ami miatt ilyet művelt?! Remélhetőleg megtudom.
- Másodszor, hogy sikerült? El kell ismernem szép teljesítmény. - vetettem felé elismerő pillantást.
Nem is tudtam, hogy meg lehet úszni az életfogytiglanit. Ahhoz vagy egy létfontosságú bizonyíték kell, vagy egy extra jó ügyvég. Úgy tűnik ez utóbbi lehetett, aki ráadásul a saját húsa és vére.
- A sors iróniája. A te dogod az, hogy megakadályozd a sittre kerülést, vagy kihozni a börtöntöltelékeket, ha van rá lehetőség, én pedig betessékelem őket ilyen, vagy olyan módszerekkel. Mondtam már, hogy fejvadász vagyok? - tettem fel ezt az apró kérdést angyali mosollyal ajkaimon, miközben kirakodó vásárt tartottam. A fegyverem is a pultra került, ami eddig félig a farmerom félig a pólóm takarásában lapult. Kényelmetlen volt.
A kapcsolatom Ryannel még a pályaválasztás előtt véget ért, és kizártnak tartom, hogy hallott volna a nem létező hírnevemről. Vegas fényűzése mellett, csak a sztárok tűnnek ki, akik a városnál is nagyobb hírnévvel rendelkeznek.
- Oo, il mio Dio! Nem úgy értettem. - kuncogtam halkan a szemeimet forgatva.
- Nem csodálom, hogy rég láttad, elméletileg megpattant. Nemrég azzal vádolták, hogy megerőszakolt valakit, de nem volt egy szám bizonyíték sem, hogy ezt alátámassza, az utcalányt kivéve, aki feljelentette. Újabb tárgyalást rendeltek el, de nem jelent meg. Engem ért az a "megtiszteltetés", hogy bevigyem az őrsre. - vettem elő az aktáját, és Ryan elé raktam.
- Eddig csak azt tudom, hogy bérelt helye van a sztriptíz bárban. Tudja, hol kell kiereszteni a fáradt gőzt. Nézd meg, ha akarod, de nem túl izgalmas. - legyintettem, majd kiittam a poharam tartalmát. Egy kémiai reakció játszódott le bennem, minek folytán alig hallhatóan korogni kezdett a hasam, jelezve nekem, hogy itt az ideje egy újabb étkezésnek.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Megan és Ryan Megan és Ryan  I_icon_minitime18.09.12 20:18

- Hát, aligha fogom ezt a közeljövőben bevetni... - vigyorodok el amolyan zavarba esett kis cirka mosolykával, amit én magam se tudok mire vélni. Nem tudom, nem szívesen csábítanék fel nőket azzal a lakásomra, hogy egy nyulat tartok, nézzék meg, aztán vadul egymásnak esve, szeretkezve töltjük az éjszakát, másnap pedig arra se emlékszünk hogy került hozzám. Szóval ebből a körből Phil ki is esik. Marad egy házi kedvenc, akire macska és kutyaként is lehet tekinteni.
Ezt követően jön szóba az apám, amire Megantól kapok egy-két nem túl kívánatos kérdést. Legszívesebben csak megvonnám a vállam, hogy nem lényeges, vagy nem akarok beszélni róla, de végül beadva a derekamat belekezdek. Először a második kérdésébe.
- Nem tudom mennyit tudsz a múltamról, de ha előkapod a havi magazint, akkor négy oldalon keresztül olvashatsz róla... az apám annak idején neves doktor volt, pszichológus... de úgy néz ki egyre inkább megártott neki a szakma, teljesen becsavarodott. Aztán négyszeres skizofréniát diagnosztizáltak nála. Mind a négy személyisége mást tudott a magáénak, többek között az agressziót, perverziót és a pedofíliát. Mivel anyám meg a húgom máshol laktak, én voltam az egyetlen, aki ott volt neki, akin kiélhette perverz hajlamait - vonok vállat, de a végére fel is csuklok, az emlékeket emlegetve.
- Hosszú éveken keresztül molesztált, nem tudtam nyugodtan élni mellette, szokásává vált, hogy mikor hazajött belőtt csak, hogy ne tudjak ellenkezni, mikor "kezelésbe" vesz... aztán tizenhat évesen ezt megelégeltem, és mikor injekciós tűvel, lehúzott sliccel támadt rám, egyszerűen kiszúrtam a szemét egy konyhakéssel. Ekkor már a szomszédok is tudtak erről, így mikor elkapott, betoppantak a rendőrök - pillantok fel gyászos szemekkel a lányra többek között a szégyenérzet miatt. Ebben tényleg csak az az igazán bosszantó, hogy az öregem nem, de én szégyelltem a múltam ezen részét. Leginkább ezért se hangoztattam sokat. Féltem, hogy ez alapján ítélnek meg, hogy egy AIDS-es faszkalapnak könyvelnek el, aki csak úgy terjeszti a betegséget azzal, hogy nők halmaival fekszik le havonta.
- Miatta kellett közel fél évet kórházban b*sznom a rezet csak, hogy teljesen áttudják vizsgálni minden pontomat, a véremet, hogy nem e kaptam el valamit. De végül nem volt semmi gond... - sóhajtom - hát ez lenne az, ami nem csak a jövőmet, de az egész életemet megalapozta. Nem akartam, hogy ez alapján ítéljenek meg - húzom ki magam végül.
- Most pedig, mivel már lassan a tizedik évét töltötte a rács mögött, eljött az idő, hogy orvosi vizsgálatokra járjon, hogy kezeljék a skizofréniáját. De sokan nem akarták kiengedni tekintettel arra, amit elkövetett. Bántalmazás, pedofília, kábítószer birtoklás és túlzott alkoholfogyasztás miatt. És bár én voltam a leginkább szenvedő fél, mégis nekem kellett onnan kiimádkoznom. Szánalmas nem? - pillantok rá keservesen csillogó szemekkel.
Ezt követően terelődik rá a téma arra, hogy egy régi munkatársam ismét bajba került, amit zavaros élete miatt nem is csodálok. Az állam kis híján leesik, mikor a kirakodóvásárt veszem alaposabban szemügyre az asztalon. A pisztolyról nem is beszélve, melynek látványától nagyot lökök magamon az asztal segítségével, így kis híján elvágódok a bárszékkel. Válaszolni viszont nem szándékozok. Meghökkenve hallgatom végig Megan mondókáját, minek végére csak egy halk nyögést biggyesztek.
- Na szép... én nem fogok megint védőként állni mellette, azt most mondom - emelem fel védekezően a kezeimet. Nem fogok kétszer ugyan annak az embernek a segítségére lenni, ha nem küzd azért, hogy helyre álljon az élete a tárgyalások, megrázkódtatások után.
A következőkre inkább nem válaszolok, helyette csak belekortyolok a saját üdítőmbe, végül vigyorogva pillantok rá a gyomra korgása hallatán.
- Kérsz valamit enni? - érdeklődök a hűtőhöz lépve.
- Amúgy... mióta is vagy te, fejvadász? - vonom kérdőre gyanakvóan. Nem tetszik ez nekem - És... akkor valld be azt is, hogy nem volt nyitva az ajtóm, hanem megoldottad a saját kis kütyüiddel. Hullám csattal? Mert akkor kénytelen leszek hullám csatt biztossá tenni az ajtószerkezetét - vigyorgok.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Megan és Ryan Megan és Ryan  I_icon_minitime19.09.12 17:55

Döbbenet ült ki az arcomra apja történetének halltatán. Sajnáltam szegényt, hogy ilyen szörnyűségen kellett keresztül mennie, mikor kiskölyök volt. Nem tudtam, hogy erre mit mondhatnék, azt sem, hogy megértem, most mi érez. Hiszen én nem estem át ilyen és ehhez hasonló traumán. Bár az én gyerekkorom sem volt makulátlan. Sőt! A legszörnyűségesebb dolog történt meg velem, ami egy gyerekkel megtörténhet. Édesanyám eltávozott az élők sorából, pont akkor, amikor a legnagyobb szükségem lett volna rá. Tini korszakom kezdetén halt meg, tizennégy éves koromban. Mondanom sem kell milyen pusztító viharként tombolt a hír, olasz rokonaim körében. De már régen történ, ez idő alatt megedződött a szívem, ennek ellenére a természetesnek mondható borongós hangulat, fátyolként borul rám egy-egy emlék felbukkanásakor. A külvilág számára búskomorságnak tudható be, minek nincs különösebb oka.
Hallgattam! Nem szakítottam félbe egyéb frappáns megnyilvánulással, mint például a " Ez borzasztó. Rettenetes. Szent ég!" stb.. Még csak annyit sem mertem mondani, hogy sajnálom, hiszen senkinek nem esne túl jól, ha sajnálat állna élete középpontban. Én már csak tudom. Nem mondom, hogy felejtsük el a múltat, de a nehéz kezdetből előbb utóbb happy end lesz. Annak kell lennie!
~Ryan nagyon jó úton halad: sikeres, eszes és alsógatyában van. - gondolataim végére eszméltem fel arra, hogy a meztelen felsőtestébe bámulok, ki tudja mióta.
Egy cseppet elvesztettem a fonalat, de minden lényeges információ a birtokomba került.
- Egyáltalán nem szánalmas! Ne is gondolj ilyenre! - parancsoltam rá szigorúan, majd hangom ismét lággyá és dallamossá vált.
- Nézd a jó oldalát.. - itt kicsit megakadtam, mert én sem vagyok éppenséggel optimista, de mégsem helyeselhettem.
- ..ez már elmúlt, és nem ismétlődik meg. Hacsak TE nem engeded. (amit kétlek) - tettem hozzá a magamban az utolsó szavakat.
Már nem az a tehetetlen gyerek, akit egykor ki lehetett használni gyengesége miatt. Illetve nagyon remélem, hogy így van. Részemről lezártnak tekintettem ezt a témát. Legbelül azonban örültem, hogy megosztotta velem személyesen, annak ellenére, hogy előbb utóbb tudomást szereztem volna róla az újságban. A hangulat mostanra kezdett nyomasztóvá válni, és nem sokat dobott rajta, hogy a munkatársának sem áll jól mostanság a szénája.
Lehet, hogy udvariasan vissza kellett volna utasítanom, mikor kajával kínált, de imádok enni. Nem vitt rá a lélek, hogy nemet mondjak.
- Grazie! Bármi jöhet, csak szendvicset ne, mert azon élek pár napja. - tájékoztattam, miközben levettem a farmerdzsekimet, ami az evés előkészületeinek egyike volt. Ezt is a pultra raktam, majd mindent lepakoltam a földre, mert szinte az egész bárpultot az én motyóm takarta.
- Kicsit több mint egy éve. - becsültem meg magamban visszagondolva a kezdetekre, ami elég érdekesen indult.
- Háát.. lehet nem volt nyitva. - kerteltem egy kicsit, leheletnyi jelét mutatva a bűnbánásnak.
Hajamba túrtam, hogy a kósza tincsektől megszabadulva lássak is valamit. Közben pedig bájosan mosolyogtam, végül napvilágra hoztam az igazságot egy sajátos megjegyzés után.
- Nem rossz tipp, de szerintem túl sokat nézted a CSI-t. - viccelődtem bolondosan.
- Csak nem hiszed, hogy beavatlak a szakmai titkokba? Maradjunk annyiban, ha csak nincs befalazva az ajtó, nem nagy művészet átjutni rajta. - vigyorgok azon, hogy a tudatlanság homályába taszítottam, bár nem volt semmi jelentősége.
- Merre találom a bagno-t... öö.. a mosdót? - anyanyelvem minden pillanatban ki akar bontakozni kár, hogy nem érti mindenki.
Útbaigazítása után, felálltam, hogy felkeressem a fürdőszobát, de hallottam, hogy a telefonom megszólalt. Illetve kettőt pittyent! Csak egy SMS érkezett ezért, nem is fordítottam rá nagyobb figyelmet. Kézmosás után visszatértem.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Megan és Ryan Megan és Ryan  I_icon_minitime23.09.12 21:21

Bocsánat a megvárakoztatásért, de user lustasága és technikai okok miatt nem volt rá alkalmam!

Ahogy végigmondom a kis mesémet, rögtön meglátom az arcán azt a döbbenetet, amit mindenki produkál egy-egy mesélésem alkalmából. Vannak, kik nyíltabban mutatják ezt ki, vannak kik ajkukba harapva várnak a hatásszünet reményében. De végül mindig ugyan az lesz a vége. Vagy kifakadás, és otthagynak, vagy szomorkás tekintet és sajnálkozó szavak, amitől csak a falat tudom kaparni. Inkább hagyjon ott, mint sajnáljon. Vagy hát... sajnálhat, de tegye azt halkan.
Határozott, szigorú parancsára, csak felpillantok rá az asztal lapjáról, majd elhúzott szájjal biccentek. Nem tudom mire vélni a hirtelen hangnemváltoztatását, de végülis mindegy nem?
- Persze, hogy nem engedem. De mégis mit várjak egy olyan embertől, aki az elmúlt közel tíz évet a rács mögött élt le, és akárhányszor meglátogattam az elmúlt hetekben, mindig véreres szemekkel, szó szerint vicsorogva nézett rám, miközben a szemöldökét emelgette? Még azt is megjegyezte, hogy milyen szépfiúvá lettem. Normális ez? - emelem meg a hangomat felháborodottságomat kihangsúlyozva ezzel. Szerintem teljes mértékben érthető a kifakadásom, úgyhogy nem is kérek senkitől és semmitől elnézést emiatt. Mind emellett, hogy is engedném, hogy bármit csináljon velem? Annyi védekező ösztön bennem is van nem? Annak ellenére, hogy soha nem tanultam semmilyen küzdősportot, de még csak önvédelmet se. Ütni ennek ellenére nagyon is tudok.
Ahogy vacsorával kínálom, megjegyzésén elvigyorodok.
- Persze, majd egy vendéget szendviccsel kínálok mi? - fordulok el tőle elégedetlenül, ahogy a hűtőben elkezdek kutakodni.
- Házi készítésű gyros és kacsasült közül választhatsz. Mindegyikhez van minden, ami szükséges hozzá - beszélek bele a hűtőbe, ahogy keresgélek. Jelen pillanatból ebből van annyi elegendő, hogy az ne egy adag cuccként mutasson a tányéron.
- Egy éve? - hüledezek, majd a plafonra meredve elkezdek számolgatni, hogy mikor is voltunk együtt.
- Akkor a kapcsolatunk is belelógott ebbe az időbe nem? - érdeklődök, ahogy az a kemény két egy hónap tömény romantika megjelenik lelki szemeim előtt. Szép volt jó volt, elmúlt.
- Nem nézek CSI-t - rázom meg a fejem, miközben megterítek neki.
- Szóval már rettegnem is kell éjszakánkét, hogy hipp-hopp egy fejvadász bedugja a fejét a lakásomba? Be kell szereznem egy-két Pitbull-t - állapítom meg határozott, lelkes arckifejezéssel.
Ahogy rákérdez a mosdóra, útba igazítom, én pedig elkezdem közben megmelegíteni a kért ételt. Természetesen nem a mikróban, hanem a sütőben, mivel a mikrohullámú sütő nem adja vissza azt az ízt, amit valóban magáénak tud a hús. Miközben Megan távol van, én pedig a vacsorájával vacakolok, többször megfordul a fejemben, hogy vajon mi a pontos oka annak, hogy itt van most? Épp ezért, mikor nesztelen lépteire felkapom a fejem, rögtön reagálok is.
- Amúgy... mégis mi a konkrét oka annak, hogy itt vagy? - teszem fel a kérdést anélkül, hogy ránéznék.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Megan és Ryan Megan és Ryan  I_icon_minitime24.09.12 19:42

Nincs gond: )

Na igen.. drága apukája a lelki terrorizálást alkalmazza, ami még aljasabb és kegyetlenebb, mint a többi beteges próbálkozása. De végül is valamilyen szinten ő maga sem tehet arról, hogy skizofrén. Azt hiszem! Viszont Ryant sem értem, onnantól, hogy dutyiba került az apja, megszakíthatta volna vele a kapcsolat, odaköltözhetett volna az anyjához és a testvéréhez, de nem tette. Mondjuk, külső szemmel könnyen dobálóznék a szavakkal, miközben a részletekről gőzöm sincs, de nem akartam, fokozni az így is ingerültségbe torkolló hangulatot. Egy pillanatig megpróbáltam a helyzetébe képzelni magam, de egyszerűen nem tudtam beiktatni ilyen bonyodalmakat még a gondolataimba se, velem is történt egy s más az elmúlt években.
Nem vágytam rá, hogy még jobban ingerült legyen, ezért semmilyen megnyilvánulást nem tettem. Láttam tekintetében a gyűlöletet, az undort. Fizimiskája minden egyes érését tükrözte. Úgy láttam sikerült egy kis töredéknyi kitörést a felszínre szabadítanom, hiszen előbb utóbb felemészti a kimondatlanság. Ennek következtében ő is becsavarodik, és a pszichiátrián köt ki.
- De miért nem anyukáddal és a testvéreddel éltél? Csak egyszer kellett volna megemlítened ezt neki, és apádat sokkal előbb lecsukták volna. Te pedig rémálmoktól és ehhez hasonló problémáktól mentes életet élhettél volna. – nem bírtam megállni, hogy ne kotnyeleskedjek bele a magánéletébe, de hajt a latin vérem.
Maximum veszekedés lesz a vége, de csak nem öljük meg egymást!
- Fordult már elő ilyen velem. Májkrémes szendvics volt, hagymával. Máig érzem az ízét a számban. – vendég létemre, nem lehetek válogatós, mert a végén semmit nem kapok, és az etikett sem engedi meg, hogy lehordjam a nekem készített kaját. És be kell vallanom, nem volt rossz.
- Kacsasültet, per favore. – mondtam ki vágyakozva a szót, minek következtében összefutott a nyál a számban.
Gyrost bárhol ehetek, és mindnek ugyan olyan íze van többé-kevésbé.
Én is visszaszámoltam, végül kinyögtem:
- Sí. De már csak az utolsó pár hétbe, nem mintha számítana. – vontam meg a vállam közömbösen.
Akkoriban még zöldfülű voltam, és nem lovalltam bele magam nagyon a munkába, felszínesen tekintette rá.
- Nem kell aggódnod, részemről ez volt az utolsó. – emeltem fel kezeimet, mintha mentegetőznék, pedig semmi okom nem volt rá.
Semmilyen hátsó szándékom nem volt a betöréssel, sőt! Semmilyen szándékom nem volt vele, magam sem értem, hogy vetemedtem erre.
- Nem akarlak letörni, de.. .. a kutya meg a cipődön élne? Mert a nyulad már lefoglalta a ruháidat!– nevettem egy cseppnyi gúnyt árasztva magamból, és a nyuszira néztem, aki lassan körbe bogyózza a lakást.
Lassú, de alapos munkát végez a kis szőrpamacs. A nyuszi guanókat kikerülve, épségben visszaérkeztem a helyemre.
- Meg kéne indokolnom, miért látogatok meg egy rég nem látott barátot? – teszem fel a költői kérdést, mire az egyetlen válasz a nemleges válasz lehetett.
Gyanakvást keltett bennem, hogy esetleg zavarja a jelenlétem. Nem mintha zavarna, egy jó darabig úgysem látjuk egymást megint.
- Csak úgy. – reméltem kielégítő választ adtam kérdésére, mert jelen helyzetben csak ezzel tudtam szolgálni.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Megan és Ryan Megan és Ryan  I_icon_minitime27.09.12 9:18


A következő kérdést követően mellkasomon összekulcsolt karokkal nekitámaszkodok a hűs hűtőfelületnek, így gondolkodva a pontos válaszon. Erre persze több szemszögből tudok választ adni, viszont nem tudom melyik lenne a legmegfelelőbb. A pontos válasz, amely nem kegyelmez, vagy inkább ámítsam egy kicsit, hogy azért még se úgy vázoljam fel a helyzetet, hogy"szegény kicsi én voltam az, aki végigszenvedte a gyerekkorát, míg mindenki más a gonosz mumus volt". De mivel ha azt vesszük, hogy az apámmal közös múltunkat kiveséztem neki, akkor már teljesen mindegy, hogy többet mondok neki a kelleténél vagy sem.
- Anyám egy r*banc volt. Prostituált ringyó, aki maga mögött hagyta az ápolónői állását és a családját csak, hogy a pasijaival lehessen. Az nem zavarta, hogy az egyik ment a másik jött, így megváltozni se akart. Nem volt semmi önkritikája... abból indult ki, hogy egy gyönyörű nő volt, formás idomokkal, szép hajjal és csinos ruhákkal, így bárkit megkaphat. Csak a természeténél fogva nem tudta senki elviselni maga mellett huzamosabb ideig. Így egy részben nem is csodálom, hogy az apám is megbolondult és az elméje a skizofréniával fogta fel a helyzetet. A húgom pedig... anyám neveltetését kapta, így nagyjából a vérében van az, hogy k*va legyen. És az is lett. Már tizenhat évesen pasik jártak hozzá, pasikhoz járt. Szóval ezek után nincs miről beszélni - vonok vállat megdörgölve borostás államat.
- Csak nekem fura, hogy ebben a családban csak én vagyok a jó fiú? Most is majdhogynem, én nevelem Carlene fiát Ericet, mert ő művészke lett és nincs ideje a saját kölykére. De nem azért mondom, szeretem a kis krapekot. Csak nekem sincs rá sok időm, így van, hogy haza kell hoznom a munkát csak, hogy közben rá is figyelhessek. De megtanultam, hogy rémálom úgy felnőni, hogy nincs az ember mellett senki. Én pedig nem akarom ezt a sorsot a kicsinek... - sóhajtom egy távoli pontot koslatva a falon, mintha azon keresném a gondok megoldását. Hihetetlen, hogy mind idáig azért harcoltam, hogy a munkámon kívül ne legyen más gondom. Erre tessék, a bajok csak úgy halmozódnak és már egy több hektoliteres konténerbe zárhatnám be őket csak, hogy azok ne zúduljanak egyszerre a nyakamba.
Vigyorogva ingatom a fejemet.
- Telhetetlen vagy... nincs is jobb néha a májkrémes kenyérnél - kapom elő közben a kacsasültet, mikor bejelenti, azt szeretne enni. A méretes jószág cserép edénybe sült, így igazi ínyencségnek számít. Emellett mindenki legyen megelégedve vele és velem is, hisz nem minden pasi áll neki cserépedényben kacsát sütni, káposztát párolni és még sorolhatnám.
- Hé, ne nyaggass! Kap az a nyúl rendesen enni, minden reggel és este adok neki friss zöldséget meg nyúltápot is. Az pedig, hogy mániája begyűjtenie a zoknijaimat, hát most Istenem! Van egy nagy ketrece a kanapé mellett, nem tehetek róla, hogy nem szereti - morgom, de hangom sokkal inkább szórakozott, mint agresszív vagy sértett.
- M... hát, ha egyszer betörtél, akkor jobb szeretnék választ kapni, de végül is lényegtelen - vonok vállat nemes egyszerűséggel, majd a megmelegített kacsát előveszem a sütőből és a konyhaszekrényre teszem. Egy méretes konyhakéssel levágok egy nagyobb combot és egy körülbelül ugyan akkora mell részt, amit egy barna üvegtálra helyezek. Mellé lila káposztát és krumplit teszek, rá egy kis zaftot, majd elégedetten veszem szemügyre a tányéron helyet foglaló csodát.
- Még szakácsnak is elmehetnék... jó étvágyat - teszem le Megan elé egy késsel és egy villával együtt. Még fordulva egyet a pult felé, felkapok egy tojáshéj színű szalvétát, amit háromszög formára hajtva, a tányérja éle alá csúsztatok.
- Jöhet még egy pohár narancslé? - érdeklődök a lányra pillantva.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Megan és Ryan Megan és Ryan  I_icon_minitime27.09.12 12:15

A nagyszülőkkel már elő se mertem hozakodni, mert fenn állt az a gyanú, hogy róluk sem hallanék jobbat. Én naiv, azt hittem, hogy az apja nélkül viszonylag normális élete lehetett volna, de tévedtem. Mostanában gyakran előfordul.
- Tudom, hogy nem mész vele sokra, de sajnálom. – nem bírtam magamban tartani, ezt a kijelentést, de ez idő alatt, amíg kimondtam a szavakat, sikerült levakarnom arcomról a ráfagyott döbbenetet.
Egy valami zavart bevallom, még pedig az, hogy milyen közönyösséggel beszélt erről az egészről. Nem azt vártam, hogy sírva fakadjon, de lehetett volna egy kicsit bánatosabb, hogy érezzem a súlyát szavainak. Úgy hangzott, mintha teljesen természetes lenne.
- Ryan, te jó ember vagy, semmi kétség. De előbb inkább tégy valamit a gondok elkerülése végett, és csak ezután vállad magadra a “világ” terhét, mert belerokkansz. Csak úgy általánosságba mondom. – javasoltam, hátha elgondolkodik rajta.
~ Az apja vére csörgedezik benne. Mi van, ha ő is így végzi? Ha egy anyjához hasonló feleséget fog ki, lehet, a „történelem megismétli önmagát”. – ilyen és hasonló elvont gondolatok cikáztak a fejemben, de hamar elhessegettem azokat.
- Lehet, az vagyok. - tűnődtem azon, amit mondott, bár én nem így fogalmaznék, de mindent leegyszerűsítve van benne igazság.
Megcsapták orrom a finom illatok, mire a hasam még nagyobbat kordult. Már alig vártam, hogy a nekikezdjek a lakmározásnak.
- És mi van a kis barátnőddel, aki itt hagyta szerencsétlent? Ennyire sietően lépett le? - faggattam, miközben felvontam jobb szemöldököm.
- Csak azért vettem a bátorságot, hogy bejöjjek, mert hallottam, milyen lelkesen szurkolsz, és gondoltam benézek, hogy felidézzük a rég múlt szép emlékeit. Úgy néz ki nem jött össze. - sóhajtottam egyet csalódottságomban.
Nem az volt a célom, hogy felhánytorgassuk azt, mait jobb lett volna inkább pihenni hagyni a emlékezetünk egyik elhagyatott zugában.
Felcsillant szemekkel, némi izgalommal és türelmetlenséggel néztem, hogy megtálal.
- Hmm.. jól néz ki, de várjuk ki a végét. Grazie! - vágtam egy falatot, és lassan ínyenc módjára ízlelgettem.
Nem volt rossz, sőt. Kimondottan jó volt, ahhoz képest, hogy ő csinálta. Nem sok férfi töltené azzal az idő, hogy nekilásson sütni-főzni.
- Mmm, ühümm, hhm. - forgattam a számban a falatot, ilyen hangokat adva ki magamból.
- Nem rossz. Mióta tudsz főni? Sí, kérek. - fogadom el az üdítőt, majd folytatom az evést.
Eszembe jutott az SMS, mit nemrég kaptam, de még nem volt alkalmam megnézni. Most kerítettem rá, ezért lehajoltam, és kivettem a táskámból a mobilom, és egy gombnyomással működésbe hoztam. Először vetettem egy pillantást az időre, majd mikor megláttam, hogy ki küldte az üzenetet, elsötétítette, a képernyőt és leraktam magam mellé a kis készüléket. Egyáltalán nem voltam rá kíváncsi. Mindent megetettem az utolsó falatig, szokásomhoz híven. Sokan nem néznék ki belőlem, de imádok enni. Leöblítettem narancslével, és a mosogatóhoz mentem, kezemben a tányérral. Enélkül is van elég nagy rumli.
- Grazie mille. Finom volt.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Megan és Ryan Megan és Ryan  I_icon_minitime27.09.12 13:46

Ahogy meghallom a sajnálom szót, még a szőr is feláll a hátamon. Legszívesebben kirohannék a világból e szó hallatán, de inkább most nem teszem. Kénytelen vagyok beletörődni abba, hogy legyen az bárki, a történetem hallatán úgy is meg fog lepődni, és hasonló reakciót produkál majd. Eddig próbáltam magam megóvni a sajnálattól, mivel az bennem se kelt túl jó érzéseket. Épp ezért nem is mondtam el senkinek semmit, akinek mégis, inkább nem figyeltem rá, mikor sajnálatát fejezte ki. De muszáj rájönnöm arra, hogy ez szinte elkerülhetetlen. Akármit mondani fogok embertársaimnak, mind mind ugyan úgy fog reagálni rá.
- Nem tehetem Megan. Mégis mit tehetnék mondjuk a húgommal és Ericcel? Azt nem mondhatom, hogy ha nem bír a neveltetésével, akkor adja nevelőszülőknek. Én is szeretem a kis kölyköt, rosszat pedig nem akarok neki és szerintem Carlene se. Hiába beszéltem a fejével, hogy legyen kicsit céltudatosabb és hagyjon fel egy időre a festéssel csak, hogy láthassa azt a kisgyereket felnőni. Lehet, hogy eteti és minden nap látja, de nem foglalkozik vele. Ezért is van nálam elég sokat... ami pedig a többi illeti, azzal nem tudok mit csinálni - vonok vállat, ahogy menet közben elkezdek az étellel foglalatoskodni. Ami pedig Philt illeti...
- Hát... kezdjük ott, hogy még a kapcsolatunk alatt összeszűrte a levet egy sráccal, aztán még neki állt feljebb, amikor erre rákérdeztem. békés beszélgetésnek indult, de aztán rám vágta az ajtót, hogy hogy merem erről faggatni, mikor ő hűséges. Aztán kiderült, hogy csak egy számító hazug fruska, így bevallotta, hogy mellettem tényleg van valakije. Én pedig nem szándékozok hármas kapcsolatot folytatni úgy, hogy azt se tudom kinek a kutyája a harmadik fél... sértődötten elvonult, nyulat itt hagyta, azóta nem is keresett, még a nyúlért se jelentkezett. Ennek már több mint egy éve, szóval... - húzom el a számat elégedetlenül - De semmi gond, jól kijövök a kis krapekkal. Rendes bundás.
Ténykedek szorgalmasan az evőeszközök és a sütő környékén.
- Aha, az elmúlt idők emlékére. Hát, sikerült nem gondolod? Csak nem a szépekről beszéltünk - sandítok rá a vállam felett vigyorogva. Ezt követően teszem le elé a hússal és a körettel megrakott tányért egy apró megjegyzés kíséretében. Komoly tekintettel figyelem őt a pultra támaszkodva, várva a véleményét.
- Egy ideje... úgy... négy és fél éve. Kénytelen voltam megtanulni, hogy kell önállóan elélnem egy lakásban. Nem élhettem mindig gyors kaján nem igaz? - ezzel egyidejűleg felkapom a narancslevet és teletöltöm Megan poharát. Ezt követően pedig, hogy ne tátsam a számat miközben eszik, elpakolom a már megszáradt tiszta edényeket a helyére, és a kacsát is letakarom csak, hogy ne szálljon rá semmi. Aztán majd ha kihűl, mehet vissza a hűtőbe.
- Egészségedre - mosolygok a lányra, ahogy megjegyzést tesz a kaja minőségére, ám mikor megindul az edénnyel a mosogató felé, kiveszem a kezéből.
- Majd én, jó? - ezzel vidám tekintettel elfordulok tőle és tisztára mosom a tányért és az evőeszközöket is.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Megan és Ryan Megan és Ryan  I_icon_minitime27.09.12 16:36

A hallottak alapján Carlene nem tudja, mit jelent anyának lenni. Bizonyára nem volt felkészülve, hogy lesz kis porontya, akivel nagyon sokat kell majd foglalkozni, és sok más egyeben kívül megadni neki a szeretetet. Így lesznek szeretethiányos emberek.
- És hol van az apja? Ő miért nem segít, ebben a válságos időben? - tettem fel egy újabb kérdést, de összegezve mindet, magam is le tudtam vonni a következtetést.
- Várj, kitalálom! A húgod egyik kuncsaftja volt, de rosszul alakultak a dolgok, így fogant meg Eric. Eltaláltam? - vázoltam fel egy ide illőnek mondható jelenetet, amit simán bele tudok képzelni ebbe a helyzetbe.
Elég természetellenes és meghökkentő ahhoz, hogy beleilljen a képbe. Nem lepődnék meg, ha igazam lenne, de kíváncsi voltam az igazságra.
- Hány éves a kis srác? - ástam még mélyebbre az ügyben, mert támadt egy egész jó ötletem.
Semmi közöm nem volt ehhez az egészhez, jogom se, hogy beleszólhassak a magánéletébe, de én segíteni akartam. Fel is vetettem egy ötletet, hátha beleegyezik, mert ő is jó ötletnek tartja.
- Segítek! Vállalom a gyerekcsőszködést! Úgy is imádom a gyerekeket, és bármikor adhatok magamnak szabadnapot. Így kevesebb gondod lenne, enélkül is van elég, mint hallottam. Hadd segítsek! - néztem rá kérlelő tekintettel, mert volt egy olyan érzésem, hogy nem nagyon akar majd belemenni.
Büszke embernek ismertem meg, de remélem az óta megpuhította az idő, és engedni fog a kérésemnek.
- Ohh, megnyugtató. Már ne is haragudj, de örülök, hogy nem csak nekem voltak balhés kapcsolataim. - jelent meg egy halovány mosoly az arcomon, ahogy belegondoltam.
A mostani kapcsolatféleségem sem virágzik, inkább szánalmasnak vagy nevetségesnek mondanám. Lehet az én hibám, nem kellett volna kettesben hagynom apámmal. Néha a kelleténél is nyersebb, a humoráról nem is beszélve. Majd' elfelejtettem.. még mindig az ő kislányának tart, aki mellől elüldözi a hódolókat, mert fél, hogy elveszít. Szeretetre méltó és megható is egyben, de a hócipőm tele van vele.
- De, szerintem is jól alakult. - ironizáltam, miközben megvillantottam erőltetett mosolyom, ma először.
Nem ez volt a célom az idelátogatással, de ezek szerint nem minden alakul úgy, ahogy mi szeretnénk. Pech! Elismerő pillantással jutalmaztam gasztronómiai tevékenységéért.
- Ahogy akarod. - mentem volna vissza a helyemre, mikor hozzáért valami a lábamhoz.
Ijedtemben, megugrottam, és félhangosan felsikítottam. Kezemet, gyorsan zakatoló szívemhez szorítottam, - mert állítólag ez nyugtató hatású, viszont én nem érzetem semmi ilyesmit, - mindaddig, amíg szintén az ijedt nyuszira nem lettem figyelmes. A pillanatnyi szívinfarktus után, megkönnyebbülten felnevettem.
- Szerintem nincs szükség pitbullokra. Bőven elegendő egy vadállat. - vigyorogtam az engem leső srácra.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Megan és Ryan Megan és Ryan  I_icon_minitime27.09.12 17:00


Mielőtt válaszolhatnék a sorban feltett kérdésre, már kapom is a következőt, ezennel állítás formájában, mely akaratlanul is megmosolyogtat.
- Hát, valami hasonló. Mikor találkoztak, nagy volt a szerelem. Egy fősulira jártak, remekül kijöttek egymással. Mintha... mintha rátaláltak volna arra a személyre, aki mellett teljes lehet az életük. Tényleg, ez most komoly! Egész nap együtt voltak anélkül, hogy akárcsak megunták volna egymást. Én pedig hagytam, had éljék az életüket, beleszólásom nem volt még akkor se, ha tudtam, hogy a srác nem arról híres, hogy őszinte legyen... mivel akkor már jócskán rajta voltam az ügyvéddé válás rögös útvesztőjén, sikerült kiderítenem, hogy milyen is a férfi valójában. Lezáratlan ügyei voltak, tárgyalásokat hagyott félbe. Én figyelmeztettem Carlenet, de mintha csak a falnak beszéltem volna. Többször a fejemhez vágta, hogy csak féltékeny vagyok, amiért engem egy nő se tud elviselni maga mellett... Hát, inkább visszavonulót fújtam. Aztán egy nap sírva jött oda hozzám, hogy elhagyta, magára hagyta a srác, emellett még terhes is - kalandozok el egy pillanatra, ahogy szép arca fekete sminktől piszkosan villogott előttem, majd dőlt hozzám zokogva.
- És ezzel ennyi. Nem hallottunk többet róla. A babát viszont nem akarta elvetetni nem csak azért, mert a férfira emlékeztette, sokkal inkább azért, mert valami miatt, talán az anyaság egy parányi szikrája égett benne, és tudta, hogy nem lenne szép. Aztán nekem kellett bevinnem nyolc hónap múlva a kórházba és én voltam mellette, mikor Eric megszületett. Nem pedig az, akitől ezt elvártuk volna. A saját figyelmetlensége és az emberekbe fektetett bizalma az, ami ideáig vezette. A rémes gyerekkora után annyira akarta, hogy szeressék, hogy nem látott ki a fejébe összegyűlt ködtől - nyomogatom meg az orrnyergemet, mintha csak a sírást próbálnám kerülgetni. Amúgy be kell vallanom, életem egyik legszebb pillanata talán az a nap volt. Az, mikor Eric megszületett, a szemem láttára, aprón és védtelenül adták át nekem. Remélem lesz szerencsém még ilyet átélni a saját gyerekeimmel is.
- Most töltötte be nemrég a hármat - jelenik meg egy büszke, apainak nevezhető mosoly az arcomon. Már most hiányzik a kiskrapek.
- Hogy mit csinálsz? - nézek rá hüledezve, elkerekedett szemekkel.
- Vigyázol rá? Persze... azzal ott? - mutatok a pisztolyára - bevallom, nem szeretném, ha Eric valami ehhez hasonló munkát találna majd magának, szóval azt se szeretném, ha ilyen, hogy is fejezzem ki magam? Fegyverekkel teli közegben nevelkedne... De bevallom egy kis segítség tényleg jól jönne - vallom be végül, hisz a tény az tény. Carlenenek nem megy, nem ért hozzá, én pedig nem érek rá mindig.
Miután elmesélem neki, hogy is maradt nálam a nyúl, olyan megjegyzést tesz, ami hallatán homlokomba szökken mind két szemöldököm.
- Rengeteg ilyen kapcsolatom volt... - teszem hozzá vigyorogva.
Ahogy már mosnám el piszkos edényeket, egy hangosabb sikkantás érkezik a bal oldalamról, minek következtében kicsúszik a kezemből az üveg tányér, de szerencsére nem esik nagyot, pont rá a szivacsra, amiről csak tovább csúszik. Megpördülve a tengelyem körül, Megannel találom szembe magam, aki ugyan így járt Phillel. Hangos nevetés tör fel a mellkasomból, ahogy a lány kétségbeesett arcát és a nyúl remegő lábait koslatom.
- Megijedsz egy nyúltól? Agyamat eldobom... - vigyorogva törlöm tisztára a kezem, majd leguggolva Phil elé, mutatóujjam hegyét az orrához érintem, ő pedig gyorsan mozgatva az szaglászni kezd, míg nem vissza húzza busa fejét. Fülei vidáman lobognak, ahogy elkezd ugrálni körülöttem. Soha nem szerettem, mikor a konyhában randalírozott, így egy most sincs másként. Kézfejemmel meglapogatva az oldalát, a nappali felé irányítom, ő pedig nagy lelkesedéssel trappol ki oda.
- Hidd el, nem fogja átharapni a bokádat - vigyorgok a lányra - sütit? - kapok észbe. A vacsora után néha jólesik egy kis desszert, amivel most épp tudok szolgálni.
- Egy - egy szelet süti, átbattyogunk a nappaliba, ott tudunk beszélni. Megfelel?
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Megan és Ryan Megan és Ryan  I_icon_minitime27.09.12 21:21

Bár kicsit sem volt megszokott sztori, mégsem lepett meg annyira. Nem volt olyan vészes, mint az eddigiek. Ez a monológ csak bizonyságot adott arról, hogy minden pasi disznó, egytől- egyik. nincs kivétel. Inkább csendben hallgattam, hogy végigmondja, amit akar, nem szakítottam félbe.
A meghatottságtól és elérzékenyüléstől, széles, szívmelengető mosoly terült szét arcomon.
- Legalább tapasztalt leszel a sajátod születésénél. A hátrányok ellenére, mindennek van előnye is. Vigasztaljon ez a tudat. - nem hiszem, hogy bármire is menne a csevejbe beiktatott egy vigasztaló mondatom.
Jobb hallgatóság vagyok, mint szónok, ilyen estekben, de ettől még ugyan úgy együtt tudok érezni, mint bárki más.
- Jajj Istenékm, három éves? Ennek nagyon örülök. Vagány kis fickó lehet! Bevallom a babákkal, még én sem tudok nagyon mit kezdeni, de ez más. - teljesen fellelkesültem, mintha máris magaménak tudhatnám a "megbízást", pedig szó sem esett még ilyesmiről.
- Most úgy csinálsz, mintha katonai óvodát javasolnék, vagy mit. Van ilyen egyáltalán? Na mindegy is! - bezzeg az effajta megérzéseim bejönnek, de a lottót még mindig nem bírom megnyerni. Így legyen ötösöm a lottón!
Az akaratomat akkor is érvényesíteni akartam, de előtte megvacsoráztam. Teli hassal nekem is könnyebben megered a nyelvem. Degeszre ettem magam, amit azzal a nőies cselekedettel fejeztem ki, hogy kigomboltam nadrágom gombját. Nem voltam szégyenlős főleg nem előtte, nemegyszer látta már az alsóneműm.
- Ez a bestia szándékosan hozta rám a frászt. - szemezek szigorú tekintettel az emlegetett nyúllal.
- Haha, nagyon poénos vagy. - ironizálok, miközben lehető legmesszebbre próbálok menni a szőrcsomótól.
Le se vettem róla a szemem, amíg el nem tűnt a látószögemből. A varázsszó hallatán (süti), mintha nem is ettem volna semmi az elmúlt percekben jött meg a kedvem egy kis falatozásra. A desszertnek mindig akad hely, az már egyszer biztos. És ezzel nem hiszem, hogy csak én vagyok így.
- Egy olasztól sose kérdezd meg, hogy kér a e sütit. A válasz minden körülmények között igen lesz. Főleg ha nő az illető. - vigyorgok nyál csorgatva, édesség után áhítozva.
- Tökéletes. - feleltem és rögvest beálltam az egy személyes sorba az édességért.
- Remélem sok benne a krém. Milyen süti? - fél szemmel figyeltem a hosszú fülű rágcsálót, nehogy meglepetés érjen.
Ryan és a nasik társaságában a nappaliba sétáltam, és helyet foglaltam a kanapén. Ekkor éreztem idejét, hogy kibeszéljük a gyerek dolgot.
- Visszatérve Ericre, és az előbbi beszólásodra, úgy teszek, mintha meg sem hallottam volna. Ne nézz hülyének, nem adnék fegyvert a kezébe, hogy azzal játszadozzon. Belém is szorult némi anyai ösztön.. azt hiszem. Vagy ha az nem, akkor a józanész. - bizonytalanodtam el a végére, és a villámra tűztem egy süti darabot.
- Ráadásul mindketten nyerünk vele. Te időt, én.. én meg.. örülök, hogy segíthetek. - hümmögve majszolni kezdtem a finomságot.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Megan és Ryan Megan és Ryan  I_icon_minitime28.09.12 9:52


Megan megjegyzésére kíváncsi tekintettel meredek magam elé, majd emelem tekintetemet a lányra.
- Ez egy jó meglátás... de minden esetre vigasztal - mosolyodok el, ahogy megjelenik előttem a kép, ahogy nem Ericet, sokkal inkább a saját gyermekemet tartom a kezemben. Most basszus gondoljunk már bele abba, hogy melyik egészséges férfi gondolkodik ezen akkor, mikor a karrierje csúcsára felvezető hídon van, és csak a pénzszerzéssel, ügyfeleivel kell foglalkoznia? Hát én...
- Vagány kis srác igen, de olyankor nagyon szerény, szégyenlős is. Akkor a legaranyosabb, mikor szégyenlősen ácsorog az ember előtt, és csücsörítve, a kinyomott hasával bíbelődik. Imádni fogod, ha meglátod - vázolom fel lassan Eric egy szokását. Nem tudom eldönteni, hogy rossz szokás avagy sem, minden esetre nagyon aranyos. Tudom jól, hogy Megan nem akarna ártani Ericnek, ennek ellenére nem tudom szó nélkül hagyni a pisztolyát, mely a temérdek papírkupacon és a felsője alatt pihen. Jó, nyilván nem állna mutogatni egy kicsi gyereknek, ennek ellenére az apai aggodalom ott bujkál bennem. Atya ég... azért kicsit már gáz, hogy a saját fiamnak tartom a gyereket nem?
Azon, hogy Megan kigombolja a nadrágjának gombját, csak jót szórakozok. De jelentem, semmi hátsószándékom nincs! Félreértés ne essék, tényleg egy gyönyörű nőről beszélünk, akivel annak idején volt egy rövidebb távú, viszont annál szebb kapcsolatunk. Ennek ellenére még sem érzek késztetést arra, hogy akárcsak közelebb kerüljek hozzá. Be kell valljam, a szívem már másé. Megint.
- Ó, ebben biztos vagyok. Gondolta kiugraszt majd a bugyidból azzal, ha hozzád ér. De mi van? Te nő vagy - hát igen Ryan ez egy nagyon... nagyon leleményes megállapítás volt - ennek ellenére még se állsz le megdögönyözni. Vagy talán a pisztolyodat tartod a kis kedvencednek? - villantok rá egy aljas vigyor, ami megjegyzése hallatán csak még inkább kiszélesedik.
Mikor megemlítem, hogy van süti itthon, Megan úgy csap le rá, mintha sáska lenne.
- Értettem - tisztelgek képzeletben, majd a hűtőben kotorászva előkapom a három szelet franciakrémest, amit Carlene hozott át nekem még tegnap reggel. Mondjuk, nem tudom mit várt, mikor soha nem szerettem túlzottan.
- Elég sok a krém? - mutatom felé - franciakrémes - válaszolok kérdésére egy halvány mosoly kíséretében, majd meglapogatva hátát, a nappali felé terelem. Menet közben felkapok két villát az egyik fiókból, majd ahogy kiérünk a nappaliba, a tányért leteszem az asztalra.
- Tudom jól, de mégis milyen reakciót válthatott volna ki belőlem az, ha egy fegyveres nő felteszi ezt a kérdést? - adom át közben Megannek az egyik villát, míg a másikat határozottabban fogva, belemélyesztem az egyik krémes oldalába.
- Hogy én mennyire utálom ezt - fintorgok, majd bekapom a villa végét. Összeszűkített szemekkel ízlelgetem a krémet - na jó annyira nem is rossz - teszem hozzá, majd egyik lábamat felhúzva a kanapéra, egész alakkal a lány felé fordulok.
- Jól van jól van oké... órabérben dolgozol? - érdeklődök egy újabb falat kíséretében - vagy mint egy hivatalos Dada, heti vagy havi fizetéssel? - folytatom a villával mutogatva a levegőben. Le se tagadhatnám szórakozottságomat.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Megan és Ryan Megan és Ryan  I_icon_minitime28.09.12 13:39

Végre valami vigasztalót is sikerült mondanom a mai nap folyamán, aminek nagyon örültem. Nem hiába jártatom a szám, ezek szerint. Felfelé görbült ajkakkal hallgattam végig, ahogy Ericről beszél.
~Tynak mikor lesz már gyereke? Nagynéni akarok lenni! - jutott eszembe a bátyám, aki közelít ahhoz a korhoz, hogy házasodjon.
Gunyoros megjegyzésére összeszűkült szemekkel, de mégis higgadtan feleltem.
- Ha-ha! Ooo sí? Nem lenne kedvedre, ha a pisztolyomat dögönyözném meg! - céloztam itt arra, hogy seggbe durrantom akár mikor, ha neki így jobb.
- Ha nem tudnád, kutyás vagyok. Van egy beagle-öm, és Aramisnak hívják. - tettem hozzá mellékesen, közben abban reménykedtem, hogy nem szedte-e szét a lakást, amíg egyedül van.
- Hmm, remek. Egyik kedvencem. - körbe nyaltam szám szélét.
Ha nem edzenék hetente minimum háromszor, ugrana a fejvadász munkám, de minden bizonnyal helyet kapnék a birkózók között. Lehet, jobb sorom lenne ott. Csak akkor kellene figyelnem, hogy eleget egyek, azzal meg nem lenne gond, ahogy magamat ismerem.
- Csak nem értem, miét vered ilyen nagydobra. Manapság minden második embernek van már fegyvere. Inkább örülnöd kéne! Így legalább még nagyobb biztonságban tudhatod a kis krapekot. - remek érveimnek meg kell hozniuk a várva várt sikert, mert ha nem..
- He? - szólaltam meg frappánsan, mert nem értettem ezt az órabéres dolgot.
Nem kellett sokáig várnom, hogy tovább magyarázzon és végre rájöjjek, miről is van szó. Abszolút felháborítónak tartottam, hogy ilyet mer kérdezni tőlem. Olyan mintha egy vad idegennel állapodott volna meg. De így?!
- Ugye most csak szórakozok velem? - néztem rá biggyesztettem mindkét szemöldököm a homlokom közepére, később tekintetem flegmává alakult. Hogy feltételezheti, hogy pénzt kérek el ezért a szívességét, amivel bár nem ő hozakodott fel, akkor is annak számít. Milyen embernek néz engem?
- Ez csak egy baráti szívesség! És azt ugye bár nem pénzért csinálják. - nem tudtam úgy csinálni, mint aki meg sem hallotta, mert bántó volt az a felételezés, hogy én lóvét várok el ezért.
Szerencséje, hogy süti volt nálam, és azzal szorítottam vissza a kitörni készülő felháborodottságom. Újabb adag krém csúszott végig torkomon, lágyan simogatva azt.
- Inkább azt mond meg, mikor jöjjek érte és hozzam vissza. Meg mesélj pár dolgot arról, hogy mit szeret csinálni, enni és mit nem. Így nekem is könnyebb dolgom lesz. A többit meg bízd rám. - enyhülök meg a végére, mert lezártnak tekintettem az előző témát.
Máris rengeteg ötletem támad azzal kapcsolatban, hogy mit fogunk csinálni, azon kívül, hogy összepajtizunk seperc alatt.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Megan és Ryan Megan és Ryan  I_icon_minitime28.09.12 14:11


Gonosz válaszára csak szélesen elvigyorodok.
- Én is kutya párti vagyok kis szívem, csak az a baj, hogy ide nem hozhatok be kutyát. A huszadikon vagyunk, ráadásul egy olyan lakásba, ahol rajtam kívül családok élnek. Sajnos nem is lenne időm rá, arra, hogy elvigyem sétáltatni, hogy szórakozzak vele. Phil meg - intek a nyúl felé - jól el van. Felébredek megsimogatom, elmegyek, hazajövök megint megsimogatom. Ezen kívül le se sz*r, szóval ő megfelel. Bár, ha egyszer lesz egy kertes házam akkor ha kell négy kutyám is lesz. Szép nagyok - tervezem már előre, mi lesz HA.... és ezzel ennyi. Nyilván nem a kutya kérdése lesz az első.
Ahogy a franciakrémes társaságában átsétálunk a nappaliba, Megan ismét beszélni kezd.
- Nem azzal van gondom, hogy minden második családnál van pisztoly, mert tényleg nem árt már csak önvédelem céljából se. Ennek ellenére tudtommal te nem az ágyad alatt vagy a szekrényben tartod, szóval csak ennyi az oka annak, hogy meglepődtem. De végül is jogos, nyilván nem fogod mutogatni neki széles vigyorral... - nyomok egy falat krémet a számba, amit követően rákérdezek arra, milyen formában, milyen időközönként kéri a pénzt. Felháborodására kis híján t*kön szúrom magam a villával, ahogy az kiesik a kezemből.
- Hé-hé kislány higgadj le csak hülyültem! - vigyorgok, miközben összevadászom a földre leesett krém és tészta darabokat, majd az asztalon pihenő papírzsepire teszem őket.
- Gondoltam, hogy nem kell pénz, ennek ellenére mindig fogok itt hagyni, ha szükség lenne valamire jó? - pillantok rá békítő szelídséggel. Nem gondoltam, hogy egy fejvadász egyik pillanatról a másikra fog felcsapni bébiszitternek. Az ember azt hinné, ezek a lövöldözésen és a kifáraszthatatlanságon kívül máshoz nem értenek. Csak üldözik futva az embereket anélkül, hogy elfáradnának. Legalábbis a filmekben így látja az ember.
- Na asszondja. Kedden és péntekenként szokott nálam lenni, ez az amikor nem nagyon tudok rá vigyázni. Reggel háromnegyed nyolcra kellene ideérned, mivel Ericet az anyja hétre idehozza, nekem viszont legkésőbb háromnegyed hétkor indulnom kell dolgozni. És este hatra szoktam beesni az ajtón. Szóval ez lenne az az időpont, amikor neked, ha már ilyen készségesen felajánlottad, vigyáznod kell rá. Hogy mit szeret csinálni? Egy perc - ezzel felpattanok a kanapéról és már itt se vagyok. Legközelebb egy perc múlva jelenek meg egy közel fél méteres listával, amin pontba vannak szedve azok a dolgok, amiket Eric szeret csinálni és külön pontokba az, hogy mit kell csinálnia.
- Tessék - nyomom a kezébe - fontos, hogy a napi rutinja meglegyen. Reggel kilenctől egy óráig óvodában van, szóval az az idő neked is szabad. Mikor hazahoztad, át kell öltöznie, nem lehet abban a ruhában ami egész nap rajta volt. Ennie kell, de vigyázz, lisztérzékeny. Erre külön neki ott vannak a kajáihoz való dolgok, abban a szekrényben - mutatok a konyha felé.
- Evés után egy órát tévézhet, de csakis mesét! Utána egy kis séta, ami aztán jól lefárasztja, így körülbelül hatkor már öt-hat óra magaslatában már ott fogtok tartani, hogy fürdetni kell. Utána pizsi és azt csinál amit szeretne, ami játék, rajzolás vagy valami ehhez hasonló. Innentől pedig az enyém... és most úgy érzem magam, mint egy apa, aki a gyerekének nevelésére felvételiztet dadákat - vakarom meg hüvelykujjammal a halántékomat.
- Nagyon szánalmas? - pillantok rá szégyenlős tekintettel.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Megan és Ryan Megan és Ryan  I_icon_minitime28.09.12 16:28

- Oké, oké, oké.. - legyintettem felé villával a kezemben, majd megvontam a vállam.
Nem mellesleg rossz élményeim vannak a nyulakkal még kiskoromból, ezért nem a kedvenc állatom és a húsvétot sem szeretem annyira.. Ahogy felidéződött bennem egy emlék, bizsergés futott végig a gerincem mentén. Bizarr!
Elégedett, félig öntelt bájvigyor kúszott ajkaimra elismerése hatására. Ha tudná, hogy az a pisztoly milyen helyet járt már meg.. huhúú. Nem kell mindjárt rosszra gondolni. Nem fűződik hozzám semmi gusztustalanság.
- Pontosan.
Hangos kacaj tört fel tüdőmből, mikor kiejtette a kezéből a villát. De mit sem változtatott azon, hogy sértő volt a megjegyzése. Egyszerűen jól esett röhögni, mostanában kicsit karót nyelt voltam.
- Ennyire ijesztő lettem volna? - kérdeztem még mindig nevetve, mire majdnem kipotyogott az összerágott trutyi a számból.
Rögvest odakaptam a kezem, mintha szorult volna belém egy kis nőiesség is.
- Ha nemet mondok, akkor is hagysz itt, úgy, hogy meg sem próbálkozom ezzel. - felőlem nyugodtan hagyhat annyit, amennyit akar, garantáltan nem fog fogyni belőle, hacsak a sok biztonsági őr ellenére ki nem rabolják.
Nagy figyelemmel követtem mondandóit, és próbáltam feljegyezni magamban az időpontokat. Nekem is tökéletesen megfelelt az időpont, addigra bizonyára végzek a kutyasétáltatással. Vagy a szokásos nagy körünket lecseréljük és csak egy félre megyünk.
- Jó, ezzel nem lesz gond. - jelentettem ki bólogatva, és tudomásul véve a dolgokat.
Nem hittem volna, hogy egy egész listával fog előállni. Még csak 3 éves.. hogy lehet ennyi dolga egy törpének?! Az egész süteményt bevágtam, mire végzett a beszámolóval.Az elhangzottak alapján mégsem lesz olyan könnyű dolgom, mint amilyenre számítottam. Lehet nem tudtam mire vállalkozom? Már csak az lepett meg, hogy eddig hogy bírta ezt eddig egyedül véghezvinnie. Nem lehetett könnyű dolga, de most megszabadítom minden ezzel kapcsolatos problémájától. Legalább ez miatt nem kell, hogy fájjon a feje.
- Tündéri, hogy így aggódsz érte, de ez így olyan merev és unalmas. Szegény gyereknek! Elnököt akarsz belőle nevelni ezzel az egész napos monoton beosztással? Semmi spontaneitás, mindig ezt csinálja? Értem én, hogy 3 éves, de akkor is.. ő csak egy kisgyerek, nem gép! - mondom el saját véleményem, mert nem igazán volt ínyemre ez a neveltetési módszer.
Ha persze ragaszkodik, hozzá kénytelen vagyok beadni a derekam, mert nem az én dolgom. Alázatosan követni fogom az utasításokat, amiket megszabtak. Nekem is volt gyerekszobás és az egyáltalán nem hasonlított ehhez.
- És.. várjunk csak. Itt kell lennünk? Nem szívesen vagyok úgy másnál, ha nincs otthon. Tudom, biztos hihetetlenül hangzik számodra, azt nézve, hogy a munkám része. - tettem szóvá mielőtt ő tette volna meg egy újabb gúnyos megjegyzés formájában.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Megan és Ryan Megan és Ryan  I_icon_minitime28.09.12 17:28



Csak egy gyilkos pillantást vetek a lányra, mikor az hangosan elneveti magát.
- Mit röhögsz, majd nem beleállt a f*rkamba ez a szar - morgok, ahogy a boxer száráról lesöprögetem a krém maradványait, majd lehajolva a földről is felkapkodom. Ha jobban belegondolok, illene felvennem minimum egy felsőt, de ez most lényegtelen. Mintha attól félnék, ha most itt hagyom elmenekülne. Vagy minimum kivágná az emeletről a nyulat...
- Persze, hogy hagyok itt. Valamiből be kell vásárolni, hogy Ericnek kaját készíts - pillantok rá kihívó tekintettel. Kíváncsi vagyok, hogy erre mi lesz a reakciója.
- Micsoda? Nem, csak jelentem, hogy hétköznap mivel dolgoznom kell, kénytelen ezt csinálni. Nem tudom a hullámvasúton írni a tárgyalásaim részleteit. Hétvégenként elszoktam vinni játszóházba, vidámparkba ide-oda, ezért is mondtam, hogy hétvégenként nem kell jönnöd. Akkor az enyém a kiskölyök. Csak tényleg jobb lenne, ha elvinnéd néha valahova. Sétálni, játszótérre, van itt nem messze egy gyerek sziget vagy kalandpark, vagy mi a tököm, ott is jól ellene. Csak szeretném, ha őt is hoznád haza, nem valami más kölyköt - vigyorgok rá gúnyosan - De nyilván fel fogod ismerni... nagy sötét szemek, tejföl szőke haj, ha valami nem tetszik neki vicsorog és harap.
- Nem, nem kell itt maradni, de tudjam, azért hol vagytok jó? - nézek rá kérlelő tekintettel. Nem lennék oda érte, ha arra jönnék haza, hogy Eric nincs sehol, hír nincs róla, és mivel még kisgyerek, felhívni se tudnám.
- Ja, és ha már itt tartunk - pattanok fel ismét. Komolyan, hogy nem tudok megülni a seggemen, mintha giliszta lenne benne. Lelkes, határozott léptekkel indulok el a szobám felé, hol az egyik kisszekrény tartalmában kezdek el turkálni. Még abba is beleütközök, amibe nem kellene. Ki gondolta volna, hogy egy pasi szekrénye ennyi cuccot rejthet. Papírok, mappák halma, ezer fajta toll, ragasztó, könyvjelző, egy kis... hát... óvszer és még sorolhatnám. Épp ezért nem találom azt, amit amúgy keresek. Nincs más választás, elővéve a táskámat, abból kapok ki egy téglalap alapú papírt, amire több cím és telefonszám is fel van jegyezve. A címek között szerepel a jelenlegi koordináta pontos adatai, és a munkahelyem címe is. Telefonszám viszont valamivel több van. Egy a telefonomé, egy másik a szolgálati telefonomé. Egy harmadik a munkahelyemé, a negyedik pedig az irodámé. Szóval lesz mit megtanulnia szegény lánynak, ha nem akarja mindig magával hordani ezt.
Menet közbe az egyik székről felkapok egy szürke pólót és egy farmert is.
- Parancsolj, egy-két cím és telefonszám ahol elérsz - adom át neki a papírt, miközben belebújok a farmerba, amit csak begombolok, és becipzárazok, de emellett hagyom, hogy lógjon rajtam. Elegem van abból, hogy állandóan övet kell dugnom az övbújtatóba. Legalább akkor legyek kényelmesen, mikor itthon vagyok nem igaz?
- Még mindig kitartasz amellett, hogy vigyázol rá? - érdeklődök ahogy ledobom magam a kanapéra, immáron egy kényelmesebb pózt felvéve. Láb az asztalon... nincs is ennél jobb.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Megan és Ryan Megan és Ryan  I_icon_minitime28.09.12 20:31

Gyűlölködő pillantása még élvezetesebbé és jobb ízűvé tett kacajom, ami élesen csengett a légkörben.
- Sajnos Isten néha igazságtalan. - mondom komolyan, majd ismét röhögésben török ki, miközben elképzelem, milyen szórakoztató lett volna.
Nem sokan mondhatják el magukról, hogy otthon is ilyen nagy veszélynek vannak kitéve, mint ő. Ha azt hitte, hogy meghátrálok egy kis főzőcskézéstől, akkor nagyot tévedett. Úgy látszik elfelejtette, azt a tényt, amit már annyiszor hangoztattunk: Nő vagyok! Habár, aggaszt, hogy liszt érzékeny a kisgyerek, de úgy vélem meg tudok birkózni ezzel a feladattal is.
- Hé hé.. vicsorgásról és harapdálásról eddig szó sem volt. De ne aggódj értem, tanultam néhány önvédelmi sportot, csak túlélem. - kíváncsian vártam, hogy fogadja élcelődő megnyilvánulásom.
Láttam rajta, hogy kész idegroncs, de csipkelődő beszólásaira vissza kellett vágnom így vagy úgy.
- Ryan! Ne ültesd belém az idegességet! Nem örökre viszem el. Heti két napról van szó, és akkor sem egész nap. - túlzott aggodalmam mostanra már kezdett idegesíteni, mintha nem bízna bennem.
- Persze, ez nem változtat semmin. Meg próbálok mindent észben tartani, de kell egy kis idő, míg belerázódok. - gondoltam át valóban akarom- e ezt az egészet.
Ha nagyon akarnám, még visszaléphetnék, de semmi olyan probléma nem merült fel, ami erre késztetett volna. Számos unokatestvérem gyerekére vigyáztam már, bár elég rég volt már, de mi változhatott? Nem kell nagy feneket keríteni ennek az ügynek. Nem lehet nehezebb, mint rossz fiúkra vadászni.
- Na, én azt hiszem, megyek is. Későre jár. - már akkor későre járt, mikor legutóbb megnéztem az időt.
Egy bizonyos határ után nem illik maradni, bizonyára van dolga, ha mégsem, akkor meg hagyom, hadd pihenjen.
- Hagylak pihenni. - állok fel a helyemről és kezeimet a magasba nyújtom.
A folyamatos pózváltás nélküli üléstől teljesen elgémberedtek a vállaim is és a lábaim is, miket jólesően leráztam. A motyómhoz kullogtam, magamra kaptam a kabátom, a pisztolyom ismét a nadrágomba tűrtem, mert azóta sem lett üresedés a táskámban. Az ajtó felé veszem az utat Ryan kíséretében, majd a mellettem termő nyúlra vándorol tekintetem. Lehajolok, és füle hegyét megcirógatom, majd újra felegyenesedem, és a srácra nézek.
- Csak, hogy ne mond, hogy szívtelen vagyok. - megyek tovább az ajtót felé, és kinyitom azt, mikor odaértünk.
- Akkor majd találkozunk. Ciao Bello! - mosolyodom el utoljára, majd hátat fordítok és kilépek az ajtón. A lifthez sétáltam, és jeleztem.
A recepciónál felvettem a bukósisakom, s míg kiértem az utca örökös zsongásába a motorom már ott várt rám egy inasféle kíséretében.
- Graze. - vettem, át a kicsikét és hangos robajjal a nyomomban elhajtottam.
És csak most merült fel bennem az a gond, hogy mivel fogom furikázni. Ezekkel a gondolatokkal emésztett fel az éjszaki nyüzsgő élet.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Megan és Ryan Megan és Ryan  I_icon_minitime29.09.12 12:36

- Néha? - kérdezek vissza fintorogva. Maga tudat, hogy kis híján beleállt a nemesebbik tagomba egy villa, hát... enyhén szólva illúzióromboló. Már nem csodálkozok azon, hogy a csomagolásra mindig rá van írva, hogy kisgyerekek kezébe nem adható. Ja, és még a mondóka is ezt a tényt igazolja. Mondjuk, nem hiszem, hogy a kisgyerekek azzal szórakoznának, hogy déli fertájukat szurkálják a villával, vagy dugdossák fel bele... na jó ilyen gondolkodásmód is csak nekem jutott.
- Elfejetettem volna mondani, hogy egy kisgyerekről van szó és épp jön a foga? Mert akkor most mondom - vigyorgok rá elégedett pofával.
- Az önvédelemmel csak óvatosan... könnyebb úgy lekenyerezni, ha beledugsz a szájába egy darab sajtot vagy fél almát. Azzal jól elvan egy darabig és még csak nem is téged harap - vonok vállat. Tulajdonképpen a tündér kisfiú, olykor úgy viselkedik, mint egy veszett véreb. Van, hogy még én is felmászok tőle az asztal tetejére és addig ott gubbasztok, míg el nem tereli valami más a figyelmét. Jó persze ez így nem teljesen igaz, de tény, hogy úgy kell néha lefogni, hogy lehiggadjon. Jobb lesz, ha erre is lesz módszere Megnek, különben sírás lesz a vége.
- Figyelj, azt is csinálhatjuk, hogy előbb elmegyünk a hétvégén vagy valamikor hármasban csak, hogy tudd, kivel van dolgot - pillantok rá. Valami azt súgja, ez lenne a legmegfelelőbb döntés, így tudnám, hogy hogy is viszonyulnak egymáshoz. Mondjuk, nem hiszem, hogy bármi gond lenne velük, de az én lelkem is nyugodtabb lenne.
Mikor bejelenti, hogy későre jár, az órára pillantok. Valóban, már este tíz elmúlt, az pedig nem a korai járás nem igaz? Kíváncsi tekintettel nézem végig, ahogy feláll, majd nyújtózkodik, végül pedig a motyójához kullog.
Csepp kis elégedettségérzetem támad, mikor nagylelkűen megpöcköli Phil füle hegyét, ki orrát mozgatva kezdi el szimatolni a levegőt, bólogatva, haladva Meg után. Mielőtt még kiiszkolna mögötte az ajtón, lehajolok és felkapom az állatot, aki bár egy darabig még rúgkapál, de végül összegömbölyödve a karomban marad, de nem véve a szemét Megről.
- Rendben - mosolygok a lányra - Pá! - intek, majd amint eltűnik az alakja, becsukom magam mögött az ajtót, immáron a kelleténél is jobban beriglizve azt.
- Na irány... - teszem le a jószágot, ki úgy suhan el tőlem, mint a nyíl, meg se áll a nappali kanapéjáig. Hát, ez az este se alakult rosszul.


Köszi a játékot! Smile
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Ajánlott tartalom



TémanyitásTárgy: Re: Megan és Ryan Megan és Ryan  I_icon_minitime

Vissza az elejére Go down

Megan és Ryan

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Similar topics

-
» Mona&Ryan
» Megan Sparks
» Cécile&Ryan
» Ryan O'Neal
» Ryan&Mona

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
PRISON FRPG :: Egyéb :: Ryan O'Neal lakása-