welcome to prison frpg
üdvözlünk
lépj be las vegas-ba!
Amikor meghallod a nevet: Las Vegas, mi jut először eszedbe?
Kaszinók? Féktelen bulik? Black jack? Roulette? A lehetőségek tárháza végtelen, a kaszinók sora gazdagokat dönt mocsokba...
Azonban egy valamire senki sem gondol. Miután a kaszinóban megszeded magad zöldhasúval, nem árt vigyázni a haza úton; Las Vegas sem másabb, mint a többi város. Vannak rosszfiúk és rosszlányok is, akik képesek bárkivel végezni, ha úgy tartja kedvük. Vannak drogosok és más szenvedélybetegek, akik képesek ölni is azért, hogy megkapják a napi adagjukat. Táncosnők és krupiék, akik egy szempillantás alatt elveszik mindenedet. Prostituáltak és maffiózók, akiknek már, ha csak a nevét tudod, már veszélyben vagy. Mi a közös bennük? Egy rossz mozdulat, egy alaposan át nem gondolt lépés, és máris a börtönben találják magukat, ahonnan megszökni, még senkinek sem sikerült...
lépj be
las vegas téged vár
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
csacsogda
súgj nekem egy titkot...
promónk
csak tekintsd meg!
új posztok
kaptál választ?
Dylan & Minea
Minea Jade Weiss
30.07.23 19:29
Two against the world - Chase & Josie
Chase Hammond
07.04.23 12:31
Ben & Minea - Comatose
Ben Sullivan
25.03.23 22:48
Silly Cat - Alex & Vaughn
Alex Moore
25.03.23 10:59
Night Club
Sonia Lipinska
15.03.23 21:28
Hello Stranger - Minea & Ben
Ben Sullivan
14.03.23 22:01
Chippendale Club
Minea Jade Weiss
08.02.23 10:49
When It's All Over - Chase & Josie
Josie Harmon
28.01.23 12:52
Monsters - Ben & Minea
Ben Sullivan
21.01.23 0:28
a legaktívabbak
a legtöbb posztot írók
Admin (2202)
Gimnázium  Vote_lcapGimnázium  Voting_barGimnázium  Vote_rcap 
Lyna Hill (914)
Gimnázium  Vote_lcapGimnázium  Voting_barGimnázium  Vote_rcap 
Desmond Drescher (694)
Gimnázium  Vote_lcapGimnázium  Voting_barGimnázium  Vote_rcap 
Cassandra Drescher (640)
Gimnázium  Vote_lcapGimnázium  Voting_barGimnázium  Vote_rcap 
Charlotte Collins (501)
Gimnázium  Vote_lcapGimnázium  Voting_barGimnázium  Vote_rcap 
Jennifer Ariadne Lively (480)
Gimnázium  Vote_lcapGimnázium  Voting_barGimnázium  Vote_rcap 
Veronica Chloe Foster (455)
Gimnázium  Vote_lcapGimnázium  Voting_barGimnázium  Vote_rcap 
Aurora Rossum (430)
Gimnázium  Vote_lcapGimnázium  Voting_barGimnázium  Vote_rcap 
Minea Jade Weiss (349)
Gimnázium  Vote_lcapGimnázium  Voting_barGimnázium  Vote_rcap 
Dylan Hanning (330)
Gimnázium  Vote_lcapGimnázium  Voting_barGimnázium  Vote_rcap 
Top posting users this month
No user

Megosztás

Gimnázium

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next



do you know who i am?
Admin
Admin

Admin


TémanyitásTárgy: Gimnázium Gimnázium  I_icon_minitime24.11.12 12:27

Gimnázium  942606173images_www.kepfeltoltes.hu_


A hozzászólást Admin összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 01.04.13 4:09-kor.
Vissza az elejére Go down
https://prison.serbianforum.info



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Gimnázium Gimnázium  I_icon_minitime24.11.12 14:21

Chloe

Gimnázium  Tumblr_mc3ai805MM1rfgcsao1_500

Kicsit dühös voltam az igazgatóságra, amikor egy héttel ezelőtt egy gyűlésen váratlanul bejelentették, hogy indít az iskola még egy osztályt, és hogy azokat bizony én fogom megkapni, már ami az irodalmat illeti. Amolyan "speciális kiegészítő" osztálynak nevezik. Elvileg más országokból és városokból ideköltözött diákokból és Holland cserediákokból áll az osztály. Egyik szemem sír, másik nevet. Szeretek új diákokat kapni, megismerni őket, és bevezetni mindegyiket egytől egyig az irodalom rejtelmeibe, de ugyanakkor nagy kihívást is fog jelenteni, legfőképp azért, mert tudtommal érettségiző osztályról van szó. Villám tempóban kell majd haladnom velük, hogy behozhassák az eddigi lemaradásaikat, és hogy felkészültek legyenek majd, ha elérkezik a vizsga ideje. Mint minden kezdő pályájú tanár -aki nem szerzett még annyi rutint és tapasztalatot eddigi munkája során, mint az idősebbek-, úgy én is izgulok egy kicsit, hogy vajon kiket fogok a mai nap során megismerni, mennyire leszek nekik szimpatikus és még sorolhatnám. Úgy öltöztem, mint ahogy mindig is szoktam munkához. Öltözködésemet hanyag elegancia fedi. Nincs is rajtam más, csak egy egyszerű koptatott farmer, és egy szürke ing, aminek az ujját most is -mint mindig-, a könyökömig gyűrtem fel, csak hogy kényelmesebben érezzem benne magam. Egy utolsó gyors gallérigazítás, gomb és slicc ellenőrzés -volt már, hogy húsz percen keresztül azon röhögött egy osztályom, hogy lehúzott sliccel magyaráztam nekik teljes átéléssel a Hattyú halála című darabról-, haj borzolás, és már indulok is. Uram teremtőm, add hogy minden zökkenőmentesen menjen! Csöngetés előtt pár perccel lépek be az üres tanterembe, előkészítve az órát, ami nem áll másból, mint abból, hogy jegyzeteimet lepakolom szépen elrendezve a tanári asztalra, aztán felírom a nevemet a táblára. "Logan Smith". A Xaviert, mint második neve inkább kihagytam. Soha nem használom, nekik meg nem kell tudniuk, hogy van. Mire lerakom a krétát, és hátat fordítok a táblának, addigra már kezdenek is beözönleni az újdonsült osztály egyenlőre még ismeretlen tagjai. Ne izgulj! És ne feledd, mosolyogj!
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
Veronica Chloe Foster
Veronica Chloe Foster



TémanyitásTárgy: Re: Gimnázium Gimnázium  I_icon_minitime24.11.12 21:53

Elkalandozva gondolataimban sétálgatok az iskola folyósólyán, még új nekem ez a nagy épület, ez lesz itt az első tanévem, elvégre a költözéssel ez jár. Nehezemre esik még magam itt kiismerni, de annyival másabb csak nem lehet, mint a többi iskola, itt is ki vannak írva az ajtókra a terem nevek, amikre tudok támaszkodni. Kezemben lévő órarendemből olykor-olykor felpillantok, körbetekingetni, ekkor veszem észre, hogy eléggé sokan megbámulnak, ahogy vonulok végig a folyosón. Biztosan azért, mert új vagyok vagy csak más a stílusom, mint nekik. Fekete miniszoknya van rajtam, szintén fekete magassarkúval és egy pántos felső, na meg táskám, ami vállamat nyomja a könyveknek hála. Pont, mikor becsengettek akkor találtam meg a termet, ahol a mostani órám lesz. Azért a biztonság kedvéért még egyszer bele olvastam, hogy meggyőződjek arról, hogy nekem tényleg itt-e a helyem és nem tévedtem már elsőre sem. Vettem egy mély levegőt, erőt gyűjtve léptem át a küszöböt. Mintha szellemet láttam, pár pillanatig megmeredve álltam, de hogy ne keltsek túl nagy feltűnést egyből az egyik első sorban lévő padban foglaltam helyet. Még levegőt is elfelejtettem venni, mikor megpillantottam ŐT! Vegyes érzelmek kavarognak bennem, mert jó ismét látni, főleg azok után, hogy milyen jól éreztük magunkat egymás társaságában, de most, hogy újra látom, ezzel mindent megváltoztatott. Eléggé zavarba ejtő helyzetbe kerültem, életem eddigi legjobb kalandját pont az irodalomtanárommal kellett véghez vinnem. Mondanám, hogy bánom, de egyáltalán nem. Emléke még mindig frissen él bennem, ahogy szenvedélyesen és vadul ostromolni kezdett, már ha bele gondolok felizgulok. Halványan elmosolyodok, ahogyan végig húzóm ujjbegyeimet számon, újból felelevenítve azt az érzést, mikor olyan érzékein becézgette ajkaimat. Most tudatosult csak bennem, hogy mennyire hiányzik az a kényeztetés, amit tőle kaptam.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Gimnázium Gimnázium  I_icon_minitime24.11.12 23:08

Egy jó tanár sose késik, ugyebár? Ezért is vettem a bátorságot arra, hogy még a diákok előtt beérjek a terembe, és előkészüljek az órához. Nem egyszer égtem már be azért, mert nem voltam elég felkészült, és óra elején össze-vissza kellett kapkodnom, rohangálnom, mint fing a gatyában. Hiába, az ember a hibáiból tanul, és nekünk tanároknak is ugyanannyi jogunk van hibázni, mint bárki másnak. Erre mindig csak azt tudom mondani, a tanár is ember még ha nem is látszik. Belépve az üres tanterembe, megkönnyebbülten felszakad a tüdőmből a visszatartott oxigén, amit a folyosó végéről egyenesen idáig tartogattam. De mégis mit vártam? Azt, hogy majd pedáns tanulókként már az óra kezdete előtt tíz perccel bent fognak ülni vigyázban, mint akik karót nyeltek? A diákoktól ez a mai világban már nem várható el, egyébként is, idő kell nekik míg megtalálják a termet, tekintettel arra, hogy még újak itt. De ez nekem csak jó! Legalább van felkészülési időm. A táblára írás után gyorsan még végig simítok szürke, gyűrött anyagú ingemen -ami által "hála az égnek", csak hogy semmi se mehessen zökkenő mentesen, egy jó nagy adag krétaport hagyok ingem mind a két oldalán, amit még akkor is buzgón söprögetek magamról, amikor már hallom a kisebb nyüzsgést a teremben. Felpillantva, idegesen megköszörülöm a torkom, mindeközben próbálva legyűrni a lámpalázamat. Ezt az érzést azonban egy újabb váltja fel, amint az ajtó felé pillantva meglátom a legutolsó diáklányt is betipegni a terembe. A gyomrom rögvest a bokámba ugrik, és hirtelen ellenállhatatlan késztetést érzek arra, hogy megkapaszkodjak az asztal sarkában. Egy perverz szatír állatnak érzem magam azért, ahogy végig mérem lábait, majd tekintetem elidőzik a szemein. Az arcán rögtön kiszúrom a meglepettséget, ami nyilván rajtam is látszik. A régi emlékek rögtön feltörnek bennem, és már csak azt látom magam előtt, ahogy pattan a melltartójának pántja, amit utánozhatatlan hévvel, és egy jó nagy adag szexuális vággyal -amit akkor iránta éreztem, és érzek még most is-, téptem le róla. Ezt követte a ruhája, majd a... Jézusom Logan, undorító vagy! Hagyd abba, mert levágom a farkad! Hogy az iménti kis vsszakalndozásom a múltba senkinek ne szúrhasson szemet, beletúrok a hajamba, és egy nagy sóhajjal hozzá kezdek.
-Ömm... üdvözöllek itt Titeket! Remélem, hogy mindannyian szép eredményekkel fogtok majd távozni, ha az érettségi után kiléptek a nagybetűs életbe, de addig még ugyebár sok... dolgunk lesz... egymással... khmm... - Mondatom végére teljesen elbizonytalanodom, és ahogy félszemmel Chloe felé sandítok, libidóm máris aktiválódni kezd. Tényleg ennyire meleg van itt, vagy csak én lángolok már?
-Logan Smith vagyok, és angol irodalmat fogok nektek tanítani. De mindenek előtt még szeretnék kérni tőletek egy... osztály névsort, hogy... megismerhesselek titeket... jobban... - Veszem kezembe a noteszomat sé egy tollat, ami az idegességtől kicsúszik rmemegő kezdemből, és amit csak a második próbálkozásra sikerül újra felvennem, ám mikor ismét felegyenesedem, a vér megfagy az ereimben és elnyílt ajkakkal nem teszek mást csak.... Chloet figyelem... szüntelenül...
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
Veronica Chloe Foster
Veronica Chloe Foster



TémanyitásTárgy: Re: Gimnázium Gimnázium  I_icon_minitime24.11.12 23:45

Nem vagyok azaz izgulós fajta, de most még is van bennem egy kis drukk, új iskola, új tanárok, új diákok. Valahogy nekem ez túl sok az újból, főleg hogy eddig nagyon is szerettem a régi, jól bevált megszokott dolgaimat, most pedig teljesen ismeretlen vagyok egy számomra ismeretlen helyen. Egyedül érzem magam a diákok nyüzsgő tömegében, reményeim szerint nem fog ez mindig így menni, mert elég könnyen barátkozok, pont ahogyan bajba esek. Nagy szerepe volt a "rossz baráti körömnek" hogy ott hagytam New Yorkot és most itt vagyok. Nem is olyan rossz a helyzet, mint először hittem. Mikor végre elhatároztam, hogy jó leszek és végre megjavulok és csak is a tanulmányaimra fogok koncentrálni, erre ez történik velem! Helyet foglalva, könyökeimet az asztallapra támasztom, ujjaimat össze fonom, rátámasztom államat és úgy figyelem az előttem álló férfit. Esetlennek és zavartnak tűnt, pedig határozottnak és hevesnek ismertem meg, most pedig annyira zavarba jött a jelenlétemtől, hogy ilyet még nem láttam. Ezek szerint emlékszik, jól emlékszik arra, hogy aznap éjjel hány édes halk nyögést csalt ki belőlem. Vágyakozva nézem, közben valamikor ceruzám végével játszadozni kezdem, hol számba vettem, hol pedig csak finoman végig húztam telt ajkaimon. Már régen azon járt az eszem, hogy mit kezdenék vele, ha a terem üres lenne, mikor szavaival vissza rángat a valóságba. Zavarában kissé félreérthetően fogalmazott, amire sejtelmesen elmosolyodtam. De még mennyire hogy szeretném, hogy dolgunk legyen egymással!
Ha nem veszélyeztetném az állását, most azonnal oda mennék hozzá, hogy egy szenvedélyes csókban részesítsem, vagy akár csak megnyugtatni, mert annyira ideges a drágám, hogy még a tollat is leejti, amit szintén megmosolygok.
- Chloe Foster, engem nyugodtan megismerhet jobban is. - Pimaszul szólalok meg, ha már ennyire néz, akkor biztosan tőlem várta hogy kezdjem a bemutatkozást. Hozzá intézett szavaim végén, finoman végig nyaltam felső ajkamat, szemébe nézve, akár csak egy lassított felvétel lenne.

Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Gimnázium Gimnázium  I_icon_minitime25.11.12 9:59

Nem értem. Mit keres itt?! Neki New Yorkban kéne lennie és már rég elkellet volna felejtenie, hogy bármi is történ köztünk. Hülyék voltunk, ráadásul baromi részegek és szükségünk volt valakire, aki enyhíti arra a kis időre a szexuális étvágyunkat,de... Nem nem nem! Ez lehetetlen, nem taníthatom! Abba rövid távon beleőrülnék. Mi van, ha véletlenül elszólom magam óra alatt, vagy bármi? Nem bízok magamban annyira,hogy én legyek az irodalom tanára és én készítsem fel az érettségire. Ezt a problémát minél hamarabb ki kell küszöbölnöm! Még ma leadom ezt az osztályt! Nehéz úgy megtartani egy bemutat órát, ha közben más sem jár az agyamba, mint az, hogy hányféle módon lennék képes ebben a szent minutumba rávetni magam Chloera, hogy a terem összes sarkában, és összes asztalán újra úgy a magamévá tegyem, ahogy azt régen is tettem vele, mikor gyakorló tanárként egy hétre New Yorkba mentem. Na jó, állj le a fantáziálgatással, ha nem akarod, hogy a "micsodádból" pillanatokon belül vitorla legyen! Az első baki akkor következik be, amikor izzadt és remegő kezembe szeretném venni a tollat, ami tulajdonképpen meg is történik. Ez az állapot azonban nem tart sokáig. Rögtön elejtem akaratomon kívül is. Zavart arccal nézek utána, miközben a levegő egyre forróbbá válik. Én legalábbis így érzem. A terembe feszült csend lesz úrrá, én pedig -miután újra felegyenesedtem-, kénytelen vagyok letörölni egy kósza izzadtság cseppet a halántékomról, hogy ne folyhasson végig a képemen. Oké, ez a bemutatkozás nem is volt annyira szörnyű... bezzeg a szavak, amiket használtam... nos, elég kétértelműek voltak. Most biztos valami pedofil állatnak tartanak. Pedig csak Chloe az, aki izgatja a fantáziámat ebben a teremben. Istenem, és provokál! A kis dög direkt, szándékosan provokál! Most legszívesebben odamennék és ketté törtném azt a rohadt ceruzát. Helyette azonban csak csendben tűrök, és felülök az asztal szélére, egyik kezem ujjaival elkezdve a noteszomon kopogni, miközben hallgatom a bemutatkozásokat. Chloe kezdi... jellemző...
-Őőő oké, rendben Miss. Foster, köszönjük! - Zárom le gyorsan a témát. Már a hangja is elég volt ahhoz, hogy újra bizseregni kezdjen a testem. Az óra az nagyjából ilyen feszült légkörben telik, egészen addig, ameddig ki nem csöngetnek. Megkönnyebbült sóhaj szakad fel belőlem, és miközben a diákok felállnak, én is elkezdem összepakolni a cuccaimat, felsandítva az asztalról Chloera, amolyan "maradj, ha kimentek a többiek" tekintettel. Csak remélni tudom, hogy így is lesz.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
Veronica Chloe Foster
Veronica Chloe Foster



TémanyitásTárgy: Re: Gimnázium Gimnázium  I_icon_minitime25.11.12 20:45

Jól tudom, hogy azt a látszatot kellene keltenünk, hogy nem ismerjük egymást, de valahogy nem tudok közömbösen viselkedni vele, mikor mindig eszembe jut, ahogy azokba a csodás szempárjába nézem, hogy milyen türelmetlenül csókolgatta végig testemet. Hosszú fürtjeiről pedig az jut eszembe, hogy többször is hajába túrtam, mielőtt bemutattam volna neki, hogy mennyire vagyok hajlékony. Emlékeim szerint nagyon is tetszett neki, amit akkor vele műveltem, de azért én sem panaszkodtam. Apropó most sem panaszkodnék, ha úgy döntene, ha egy kicsit nosztalgiáznánk. Miután kimondtam nevemet, úgy tért át egy másik lányra, aki mellettem ült. Egyáltalán nem vettem magamra, hiszen az a dolga, hogy mindenkitől megkérdezze a nevét, különben is, senki sem érhet fel hozzám, meg merném kockáztatni azt, hogy nem csak az osztályban, hanem az iskolában vagyok a legszebb. Amint túl vagyunk a bemutatkozáson Logan bele kezd a tanításba. Látom, hogy mozog a szája, de már azt nem hallom, amit mond. Egyszerűen gondolataimban azon a bizonyos estén járok, mikor megízleltük egymást. Gondolataimból, azokból az édes képzelgésekből azaz átkozott csengő ránt vissza. Loganre nézve világossá vált, hogy mit szeretne, de a látszat kedvéért én is felállok, mint a többiek és pakolni kezdek, azzal az egy különbséggel, hogy én nem sietek sehová. Amint kettesben maradtunk, úgy sétálok oda a tanári asztalhoz, szempáromat rajta tartva pattanok fel az asztallapra.
- Ennyire nem örülsz annak, hogy ismét láthatsz, hogy még egy üdvözlő puszit sem kapok? - Lábaimat keresztbe rakom, ezt követően igazítom meg combjaimon azt a kevéske kis anyagot, amit miniszoknyának nevezünk.
- Mond, hogy neked is ugyan annyira izgassa a fantáziádat, hogy milyen lenne, ha most egymásnak esnénk. - Tekintetemet leszegem, ujjaimat finoman végig húzom a lakkozott asztallapon, így ismerkedve a felülettel. De aztán újra rá nézek. Nem mutatom ki, de nagyon is izgatott vagyok, aztán meg talán dühös fogok lenni, abban az esetben, ha visszautasít.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Gimnázium Gimnázium  I_icon_minitime27.11.12 15:11

Ahogy néha szemeim ráfókuszálnak telt, finom, ívelt vonalú ajkaira, ahol ráadásként még a ceruzát is végig húzza, azonnal lángokba borul az egész testem, és minden vér az agyamból... nos... egyenesen... oda... egyenesen... le, abba a bizonyos "második agyamba" kezd el tódulni. Szívesen lennék annak az átkozott, grafit végű fadarabnak a helyében. Ha tehetném, újra és újra megízlelném azokat a rózsaszín ajkakat, addig, ameddig bele nem fulladnék az egészbe. Tudni akarom, hogy minden ugyanolyan jó-e még vele, mint amilyennek akkor is tűnt, azon a nyáron. Istenem, a fejemet merném tenni rá, hogy talán azóta még tapasztaltabbá is vált, pedig... nos, akkor sem volt semmi, az már egyszer biztos! De, hogy ne legyek még az eddigieknél is feltűnőbb, igyekszem az osztály többi tagjának is legalább annyi figyelmet szentelni, mint Chloenak is, csak hát... annyira piszok nehéz, amikor tudom, hogy itt ül bent, tőlem alig pár méterre, és szinte... aranytálcán kínálja fel a testét azzal, ahogy illegeti magát NEKEM. Az illata pedig, igen, még mindig annyira részegítő, mint amilyen legutóbb is volt. Mintha a parfümje a végtelenségig tartana, vagy soha nem unná meg, és mindig ugyanazt használná. Olyan leírhatatlanul édes, pont olyan, mint amilyen ő maga is. Csak ne tenné ezt velem! Az óra végéig még rengeteg, de rengeteg olyan bakit vétek, mint amilyen az óra eleji toll leejtés és társai is voltak. Amikor leesett a krétám, és lehajoltam érte, a fejem sikeresen nekikoccant az asztal sarkának. Micsoda véleménnyel lehetnek ezek után rólam. De legalább a "kis kópét" odalent sikerült féken tartanom, annak ellenére is, hogy Chloe az óra további felében nem állt le a provokálásommal, sőt! Miután feltűnt neki, hogy szándékosan nem figyelek rá, csak még durvább dolgokhoz folyamodott, olyanokhoz, amik már tényleg súrolták tűrőképességem határait. De most... most, hogy már csak kettesben lehetünk a következő óráig... De nem! Nem hagyhatom. Ezt nem folytathatjuk!
-Te is nagyon jól tudod, hogy mennyire akarom... - Szólalok meg nagy nyeldekelések közben, szemeimet ajkai és szemei közt járatva.
-Te tényleg direkt csinálod ezt velem? - Szegezem neki a kérdést, közben csak figyelem, ahogy ujjaival játszik az asztallapon, közel ahhoz a kezemhez, amivel mellette -pontosabban a combja mellett-, támaszkodom. Valahova muszáj, mielőtt még a lábaim feladnák a szolgálatot...
-Miért vagy itt? New Yorkban kéne lenned. Azt hittem, hogy többet nem találkozunk... - Nézek komolyan a szemeibe, halkan suttogva, majd egyik kezemet megemelve, nem bírom ki, hogy ne tűrjek egy kósza tincset a füle mögé.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
Veronica Chloe Foster
Veronica Chloe Foster



TémanyitásTárgy: Re: Gimnázium Gimnázium  I_icon_minitime28.11.12 10:29

Szeretek a figyelem középpontjában lenni, főleg hogy azt akarom, hogy le ne bírja rólam venni a szemét. Zavar, ez az ellenállás részéről, ezért kell drasztikusabb módszerekhez folyamodni, ezek után, ami történt közöttünk nem nézhet csak úgy keresztül rajtam, mintha én is csak egy diák lennék a sok közül, nem is bírnám ki azt a szenvedést, amit azzal okozna, hogy közömbösséget színlelne felém, mikor már szemeiből látom a sóvárgást, ahogyan rám pillanat, abból látszik, hogy mennyire meg akar ismét kapni. Nagy nehezen vége lett az órának, minden zavaró személy kisétált az ajtón, ezért kettesben maradhattam legkedvesebb és legérzékibb tanárommal.
- Sajnos egyáltalán nem tudom, hogy mennyire akarod Logan! De szeretném megtudni. - Hol van az a türelmetlen férfi, aki úgy esett nekem, hogy ruhámat már-már tépve vett le rólam? Most annyira visszafogott, mintha nem is ő lenne. Szeretném előcsalogatni belőle, azt a férfit, aki nekem kell.
- Logan, de hát nem is csinálok semmit, talán ez itt a baj. Ahelyett, hogy ostoba kérdésekkel fárasztanánk egymást, másféleképpen is megtehetnénk. - Akármennyire is vágyok rá, vissza fogom valahogy magam, elvégre nem vagyok őrült sem pedig ostoba, hogy rá vessem magam, hiszen jól tudom, hogy milyen következményekkel járna, ha meglátnának minket. Azt pedig végképp nem akarom, hogy miattam veszítse el a munkáját, majd valahogy megpróbálom magam türtőztetni az órái alatt.
- Oh, ezek szerint te nem örülsz annyira, mint én, hogy itt vagyok. Rossz kislány voltam és az, hogy Vegasban lehetek amolyan büntetésféle, de hogy találkoztam veled, már egészen elviselhető az ittlétem. - Sejtelmesen mosolyom lemoshatatlan arcomról. Hatalmas szemekkel, amolyan bambi tekintettel figyelem, hogy egy kósza tincset a helyére parancsol, amint ezzel meg van, finoman keze után nyúlok, amit egészen combomig irányítok, ha nem ütközök ellenállásba. Ha még nem rántotta el kezét, akkor kezét combomra teszem, kezemet kézfején hagyva nézek fel rá.
- Csak mondd, hogy nem kívánsz már úgy, ahogy akkor és leállok... - Minden egyes porcikám megfeszülve várja a végítéletet. Már mindketten felnőttek vagyunk - még ha néha nem is úgy viselkedek - de elfogadom majd, akármilyen döntést fog hozni. Meglehet, hogy csak egy kaland voltam a számára akkor, most pedig már csak tehert jelentek neki.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Gimnázium Gimnázium  I_icon_minitime01.12.12 16:33

Kettős érzések kezdenek el kavarogni bennem, ahogy ránézek, és újra meg újra bevillannak bizonyos képek lelki szemeim előtt arról a nyárról, amikor egy egész hetet együtt töltöttünk. Annyira kívántuk egymást. A szenvedély, ami köztünk volt, olyan nagyra nőtte ki magát, hogy szinte már-már kézzel fogható lett. Az utcán kéz a kézben sétáltunk, mit sem foglalkozva a kíváncsiskodó szemekkel. Nem jártunk, soha, mégis abban az egy hétben teljesen úgy viselkedtünk. Együtt aludtunk, együtt fürödtünk, minden nap szexeltünk és mindenhova együtt jártunk. Újra úgy éreztem magam, mint egy kis gondtalan tinédzser, akinek a legnagyobb baja az, hogy nem engedik el a szülei éjfél után bulizni, és kénytelen kiszökni otthonról. A mai napig sem tudom, hogy mi volt akkor velem. Talán mindazt csak az Oliviával való válásom hozta ki belőlem? Tényleg csak annyiról lenne szó mindössze, hogy kiélveztem, hogy újra facér vagyok, és nem kell alkalmazkodnom egy bizonyos emberhez? Két évig még csak eszembe se jutott, de most, hogy újra felbukkant.. megint ugyanazt érzem, mint akkor...
-Nem tehetjük... - Itt legalábbis egész biztos, hogy nem. Sőt, az egész iskola területén nem! Hangom halk suttogás, mégis hallhatja belőle, és láthatja a szemeimből a könyörgést, ami neki szól, még pedig azért, hogy ne csinálja ezt tovább, mert nem leszek képes magam tovább visszafogni.
-Nekem... tökéletesen jól... megfelelnek ezek az ostoba kérdések... - Nyögöm, minden egyes szó után nyelve egy nagyot. Már, hogy a fenébe lenne jó, amikor én is tudom, hogy mennyi mindent tudnánk együtt művelni?!
-De örülök, persze... Jó újra látni meg minden, csak... - Kezdek szánalomra méltó hebegésbe-habogásba, amit azonnal abba is hagyok, amint puha, az enyémhez képes kicsi keze rátalál az enyémre, és selymes combjára csúsztatja. Meglepő mozdulat. Egész testemben megfagyok, és csak is arra tudok koncentrálni, hogy milyen puha és meleg és, hogy milyen jó lenne a számmal is megízelni Újra...
-De igen, kívánlak, még pedig nagyon is! De ez nekem így... egyenlőre... gyors. Még most sem tudom elhinni, hogy csak úgy... egyik pillanatról a másikra megjelentél. Semmiképpen sem akarlak újra elveszíteni, de idő kell, ameddig mindent átgondolok, azt hogy mi lenne egy ilyen helyzetben a legjobb. - Kezdem el akaratlanul is simogatni finoman a combját, mindvégig a szemeibe nézve.
-Talán... suli után találkoznunk kéne majd egy olyan helyen, ahol nem láthatnak meg minket. - Tanácsolom, továbbra sem állítva le kezemet.

Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
Veronica Chloe Foster
Veronica Chloe Foster



TémanyitásTárgy: Re: Gimnázium Gimnázium  I_icon_minitime03.12.12 1:39

Sosem hódoltam be a szabályoknak és ezek után sem fogok, ezért egyáltalán nem érdekel, hogy mi a helyes. Ahogyan azt sem érdekel, hogy nem kellene viszonyba kezdenem a tanárommal,mert súlyos következményei lehetnének annak, ha kiderülne. De még is ettől annyira csábító és izgalmas az egész. Szeretek veszélyesen élni, határokat feszegetni és élvezni az életet, vele nagyon is tudom élvezni kifogástalan technikájának hála.
- Miért ne tehetnénk? - Értetlenkedek. Megtehessük, még szép, hogy megtehessük, de azzal én is tisztában vagyok, hogy nem most és nem itt, de akkor is meg!
- Sajnos nekem nem! Logan, én ennél jóval többre vágyok, egy pillanatig se hidd azt, hogy ennyivel megelégszek. - Igaz nem sokáig voltunk úgymond "együtt" de abból az időszakból rájöhetett, hogy amit akarok azt gondtalanul meg is kapom.
- Pedig egyáltalán nem úgy nézel ki, mint aki annyira boldog lenne azért, hogy ismét láthat, inkább úgy, mint aki szellemet pillantott volna meg. - Értem én, hogy nem számított arra, hogy ismét lássuk egymást, főleg nem úgy, hogy majd a tanítványa leszek, amire egyébként én sem számítottam, ez benne a szép. De akkor is zavar, hogy ennyire szenved magával, hogy távol tartsa tőlem magát és vágyait. Pedig senkinek sem ártanánk, ha ott folytatnánk, ahol akkor abba hagytuk.
- Nem hiszem el, hogy neked gondolkodnod kell ezen, hogy mi legyen velünk ezek után, de ha akarod, akkor szívesen segítek a gondolkozásban, az is meglehet, hogy én már tudom rá a választ. - Abból ahogyan keze megindult combomon, szerintem Logan is nagyon jól tudja, hogy mi lenne a helyes. Pontosan ugyan annyira akar engem, ahogyan én őt. Felesleges lenne gondolkozni azon, hogy mi legyen, egyszerűen vágjunk bele!
- Szóval találkozunk nálam. - Határozottan, ellentmondást nem tűrően vágom rá. Kezemet Logan kezére teszem, akármennyire is meglepő azért, hogy levegyem magamról. De csak azért, hogy leszálljak az asztalról. Mikor már lent vagyok papír és toll után nyúlok, felírva a papírra a lakcímemet és a telefonszámomat ismét oda lépek hozzá. Az összehajtott papírt pofátlanul Logan zsebébe csúsztatom. Kezemmel mindössze csak pár centire játszadozva kedvenc testrésze körül.
- Még mielőtt bármit is mondanál szeretném veled tudatni, hogy ha ma nem fogsz megjelenni, akkor úgy veszem, hogy ezt az ügyet ami kettőnk között van lezártnak tekinted. - Határozottan nézve szemeibe közlöm vele véleményemet, utána csúsztatom ki csak kezemet nadrágjából.
- Remélem nem fogsz csalódást okozni. - Halkabban szólaltam meg, már-már inkább csak suttogtam. Annyit azért megengedtem magamnak, hogy egy gyors puszit leheljek ajkaira - többet nem is mertem, nehogy elkapjon minket a hév - ezek után szó nélkül felkaptam táskámat és sarkon fordultam. Engem vár a következő óra, ahogyan gondolom neki is tanítania kell még.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Gimnázium Gimnázium  I_icon_minitime08.12.12 14:39

Chloe megjelenésének hála sok mindent át kell majd gondolnom, és talán át is szerveznem az életemben, főleg akkor, ha ő is szerves részévé fog válni hamarosan. Tudom, hogy nem fogja csak úgy annyiban hagyni a közös múltunkat, és ha tehetném én is onnan folytatnék vele mindent, mint ahol véget ért azon a nyáron New York repterén. Bárcsak ne ebbe az iskolába járna! Még azzal is megelégednék, ha nem nekem kellene tanítanom. Sok mindenben megnehezíti a dolgunkat ez a súlyos tény.
Bárcsak ő is a dolgok mögé nézne, és beismerné, hogy mennyi kockázattal jár a viszonyunk...
-Mert kockázatos neked és nekem is. - Próbálom felnyitni a szemeit, bár ez aligha fog sikerülni, tekintettel arra, hogy tudom, hogy mennyire makacs tud lenni. Mindenesetre, igyekszem a szemeibe beszélni, hogy minél hatásosabb lehessek, közben persze a combjának lágy, óvatos simogatását sem hagyom abba. Túl bársonyos és kívánatos ahhoz, hogy képes legyek csak úgy mindenféle ok nélkül elengedni őt. Persze, k lenne, ha váratlanul betoppanna egy váratlan vendég, de ameddig ez a veszély nem fenyeget, nem kell aggódnom. Na, jó, talán csak egy egészen kicsit...
-Úgy érted, hogy egy nagyon is vonzó, szexi és ellenállhatatlan, bájos szellemmel? - Vonom fel gyanús mosollyal egyik szemöldökömet. Igyekszem poénosra venni a dolgot, de sajnos vannak helyzetek, amikor már a humor sem segít ki a gödörből... Erre rá is jövök, és szinte azonnal lefagy a vigyor a képemről, legfőképp akkor, amikor szembetűnik, hogy Chloe egyáltalán nem tartotta viccesnek az előbbit. Egy pillanatra még a kezem is megáll a simogatásában.
-Persze, hogy gondolkodnom kell! Chloe... - Sóhajtok fel, ez alatt az idő alatt igyekezve összeszedni a gondolataimat.
-Én a mai naptól kezdve a tanárod vagyok, és vannak olyan szabályok, amiket az iskolán belül kötelesek vagyunk betartani! Nem akarom, hogy bárki is megtudja a mi kis... viszonyunkat, ezért szeretnék egy kis gondolkodási időt kérni, tudnom kell, hogy mi lenne a helyes, és hogy hogy tudnánk a legjobban titokban tartani. Az állásomba és talán még a szabadságomba is belekerülne, ha lebuknánk, ezért kellene okosan csinálnunk, átgondoltan mindent. - Hajolok lejjebb, hogy a szemeibe tudjak nézni ismét, és hogy még egy hajszálat a füle mögé tudjak helyezni közben. Nem tudja, hogy mennyire nehéz úgy tennem, mintha nem is lenne közöttünk semmi és csak a tanára lennék. De valahogy fent kell tartanunk ezt a látszatot, akármi is van.
-Nálad? Cica, azt se tudom, hogy... ó... - A mondatom végére azért csak sikerül rádöbbennem, hogy miért is kellett neki ennyire sietősen papír és toll. Még elolvasni sincs időm a papírra került címet és telefonszámot, és csúsztatja is a zsebembe, amitől rögvest megdermedek és egy hosszú percig úgy állok, mint aki karót nyelt, közben nagyokat nyeldesve. Annyira veszélyesen közel van...
-Meglátjuk... - Mindössze ennyit tudok csak hozzáfűzni. Nem ígérhetek semmit, de az már egyszer biztos, hogy minden erőmmel azon leszek, hogy ezt a problémát valahogy megoldjuk. A közeledésére vészesen hevesen kezd el verni a szívem, és nagyon komoly erőfeszítésekre van szükségem ahhoz, hogy ne teperjem le már itt és most. Az apró, ártatlan, leheletnyi kis puszira még sem lendülök előrébb, és még csak nem is hajolok lejjebb hozzá, egyszerűen csak hagyom, hogy tegye azt, amit akar. Jól esett, nagyon is, és most már tudom, hogy még többre lesz szükségem! Mikor már háttal van nekem és az ajtónál tart, még félszegen -mint egy utolsó lúzer-, intek felé egyet, aztán kifújva a levegőt, összekapdosom a cuccaimat, és mint aki teljes kábulatba esett, igyekszem vissza az irodámba .
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
Admin
Admin

Admin


TémanyitásTárgy: Re: Gimnázium Gimnázium  I_icon_minitime08.12.12 14:50

Szabad játéktér!
Vissza az elejére Go down
https://prison.serbianforum.info



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Gimnázium Gimnázium  I_icon_minitime07.04.13 18:24

Chloe

-Utolsó perceiben Laertes megbékél Hamlettel és feltárja Claudius gyilkos tervét. Hamlet, élete utolsó percében megöli Claudiust, és Fortinbrast nevezi meg örökösének. Amikor Fortinbras megérkezik, Horatio elmeséli a történteket, és megparancsolja, hogy méltósággal temessék el Hamlet holttestét. - Az egész osztály teljes átszellemültséggel hallgatta végig egyik kitűnő diákom -név szerint Shirley-, tökéletesen, pontról pontra eltervezett, és kifogástalanul felépített beszámolóját Shakespeare Hamletjéről, ami világirodalom egyik legismertebb, ugyanakkor legnagyobb sikereket megélt irodalmi drámája, amit csak ember írhatott. Ez a tökéletes felelet pont elég volt arra, hogy egy röpke negyed órára elfeledtesse velem azt, hogy mire is készülünk Chloeval, és hogy nekem tulajdonképpen pillanatokon belül Chloe torkának kéne esnem, megvádolva azzal, hogy nem valami aktív az órán.
-Helyedre mehetsz Shirley, köszönjük! - Az osztály minderre visszafogottan megtapsolja, néhányan oda röfögnek neki egy-két dicsérő szót, én pedig ez alatt az idő alatt lopva végig nézek az osztályon szemeimmel megkeresve Chloet, várva valamiféle jelre, bármire, amiből arra következtethetek, hogy elkezdhetem a pikkelő, piszkálódó tanár szerepét játszani. Csak egy nagyon apró szinte láthatatlan bólintás felé, és valamiféle bátorító kis félvigyor kezdemény, majd megköszörülöm a torkom, és az asztalon lévő bőrkötéses noteszomhoz fordulok, hogy beírhassam a lány érdemjegyét.
-Nos, haladjunk is akkor tovább! Mindenki nyissa ki a könyvét a 154. oldalon. Hamlet elemzés. Valaki összefoglalná nekünk, hogy mik voltak a mű főbb motívumai? - Emelem fel a fejem, érdeklődve vonva fel szemöldökeimet, így nézve végig az osztályon, és kapva el tekintetemmel, amint Chloe nagy lelkesen körmöt reszelget. Hát akkor most, vagy soha!
-Esetleg a nagyon elfoglaltnak tűnő Foster kisasszony? - Tartom rajta továbbra is a tekintetem, mire az egész osztály felé fordul.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
Veronica Chloe Foster
Veronica Chloe Foster



TémanyitásTárgy: Re: Gimnázium Gimnázium  I_icon_minitime08.04.13 2:11

Hazudnék, ha az mondanám egyáltalán nem izgulok. Van bennem egy egészséges pánik érzés, de próbálom leküzdeni. Szeretném ha az egész természetesen játszódna le, már amennyire az lehet. Nem akarom, hogy bárki bármit megsejtsen abból, hogy ezt előre elterveztük, viszont azt nagyon is remélem, hogy nem feleslegesen játsszuk el ezt az összeveszést, vagy mit. Idegesen kezdtem el tollammal játszadozni, próbáltam feltűnően unatkozni. Hallgatva a beszámolót nagyokat ásítoztam közben, viszont ennek már köze sem volt ahhoz, amit megbeszéltünk, tényleg untam az egészet, de ezt Logannek nem kell tudnia. Tudom megígértem neki, hogy próbálom magam vissza fogni, ami az öltözködésemet illeti, ezért is bújtattam magamat egy viszonylag visszafogottabb öltözékbe. Éppen hogy kilátszik egy kevéske a combomból, bár amennyire Logant ismerem még ez is képes lesz beindítani a fantáziáját. Egy nőnél mindig van készenlétben körömreszelő, sosem lehet tudni mikor érhet egy apróbb baleset és semmi kedvem sem lenne egész nap betört körömmel mászkálni. Körmeim tökéletes állapotban vannak, de azért a drága tanár úrnak adni kell valami okot, hogy mérges legyen rám.
- Mr. Smith hogy maga milyen jó megfigyelő képességgel lett megáldva! Tény, hogy elfoglalt vagyok, ezért inkább ezt a kört passzolnám. - Cinikus mosolyra húzódtak ajkaim, adni kell a látszatra és bár nem tekingetek körbe érzem a rajtam lévő kíváncsi tekinteteket. Annyira különös volt Logant magázni, de azért még is csak össze jött.
- Mondja tanár úr, miért fáraszt ha tudja a választ? Amúgy is Hamlet már csak történelem, talán meg kellene tanulni a múlt helyett a jelenben élni. - Cinikus mosolyomhoz társítottam sajnálkozó pillantásomat is. Valahogy hirtelen mindenki elhallgatott, csak meglepett hangos sóhajok ütötték meg fülemet. Úgy látszik eddig nagyon is élethű az alakításunk.


Öltözékem
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Gimnázium Gimnázium  I_icon_minitime15.04.13 19:31

Olyan ideges vagyok, mint aki élete legnagyobb, mindent elsöprő alakítására készül éppen, ami igazából nem is áll olyan távol a valóságtól, ha azt vesszük! Ez a mai kis nézeteltérés elvégre mégis csak előre eltervezett volna, akárcsak egy film vagy egy színdarab. Remélem, hogy egyikőnk sem volt belesülni, és hogy a kis cselünk nem lesz túl átlátszó a "néző közönség" számára, amikor majd elérünk a történet fordulópontjához.
Annyira nem is figyeltem Shirley előadását. Végig csak az járt a fejemben, hogy mennyire nehéz dolgunk lesz Chloeval, és hogy mennyire őrjítően dögös ebben a göncben, és hogy mennyire szívesen félbe szakítanám az órát, és haza küldenék mindenkit, egyedül csak Őt tartva itt, feldobva az egyik asztalra, és keményen, mindenféle érzékiséget mellőzve a magamévá tehessem. A rohadt k*va életbe! Pedig megmondtam neki, hogy NE vegyen fel ilyen izgató göncöket, erre -mintha csak direkt bosszantani akarna-, csak sikerült egy olyan szoknyát magára vennie, aminek már csak a puszta látványa is könnyen eléri a várt hatást, és amitől akkora lesz a szerszámom, mint az Eiffel torony! Na, de akkor most már ideje egy kicsit az osztály többi tagjait is figyelemben részesíteni, és Shirley feleletére valami osztályzatot is adni. Amint ez megtörténik, minden tovább halad a megszokott módján. Elővetetem a jómadarakkal az irodalom könyvet -ami tenyerem izzadása miatt kis híján kicsúszik a kezemből-, és már fel is lapozom. Ezer szerencse, hogy nagy idegességemben nem valahol a tartalomjegyzéknél csaptam fel a lapokat. Radarjaim máris felmérik a terepet -ahogy ilyenkor mindig-, olyan nebuló után keresve, aki látszólag nem tud belemerülni Shakespeare művészetébe. Minden a megszokott módján, rutinjában halad, azzal a kis változtatással, hogy a célpontom már hetek óta be van mérve.
-Khm... de én szeretném, ha válaszolnál a kérdésemre... - Szólok ezennel határozottabban, nagy erőfeszítéseket ölve bele abba, hogy a hangom még csak véletlenül se legyen túl árulkodó. Még az állkapcsom is megfeszült, ahogy azt egy igazi vita alatt is tenni szokta.
-Történelem, lehet, de ez még nem mentesít fel téged arról, hogy ne tanuld meg. Alapműveltség! - Szorítom meg egyik kezemmel az asztal sarkát, így nézve a szemeibe.
-Van még egy dobásod Chloe... - Szólítom fel rá ismét, fel is vonva egyik szemöldökömet mellé.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
Veronica Chloe Foster
Veronica Chloe Foster



TémanyitásTárgy: Re: Gimnázium Gimnázium  I_icon_minitime16.04.13 2:23

Valahogy akkor minden annyira könnyebbnek tűnt mikor még az ágyamban meztelenül játszadozva el egymással még csak tervezgettük ezt a húzásunkat. Most sajnálom csak, hogy semmiféle színészi múlttal nem rendelkezek, ezért csak is magamra hagyatkozhatok, de tán feltalálom magam annyira, hogy ne buktassam le magunkat. Hihetőnek lenn lennie, ezeknek az idiótáknak tényleg be kell venniük, hogy ki nem bírjuk állni egymást. Nem szívesen sértegetném mindenki előtt és taposnék az önérzetébe, pláne nem kérdőjelezném meg a munkássága fontosságát itt mindenki előtt, de nem válogathatok az eszközök között, csak a cél lebeghet a szemem előtt. Ha tényleg sikerülne megsértenem a kis műsorunk közben, akkor kárpótlom érte az este folyamán, feltéve ha együtt töltsük az éjszakát.
- Ez érdekes, én is sok mindent szeretnék de ez nincs közötte. - Nem rég csapódtam az osztályhoz és ezek után gondolom mindenkinek meg fog lenni rólam a véleménye, de nem mintha nagyon érdekelne bárki véleménye is. Most vagy beskatulyáznak az üresfejű liba címszó alá, vagy én leszek a New Yorkból jött lázadó lány, akinek túl nagy a szája és engedetlen. Hm, nem is tudom melyik hangzik jobban.
- Mindenre ez fog lenni az indoka, hogy azért kell megtanulnom mert alapműveltség? Tolkien, Oscar Wilde, Ernest Hemingway és a többi történelmi figurára is ez lesz az ürügy, hogy alapműveltség, mert feltehetőleg még róluk is tanítani fog, ugye? Mert nem lenne fair, ha Shakespearel mosná csak az agyunkat. - Ezek után kieshettem az üres fejű liba kategóriából, lefogadom az osztály többségének halvány fogalma sincs, hogy miről beszélek.
- Shakespeare tömör, metaforákban és szójátékokban bővelkedő stílusát, na meg ezt a drámai hatást ki nem bírom állni. Semmi kedvem beszélni erről, miért nem képes találni magának egy másik áldozatot? - Gúnyolódok, bár még kétségeim vannak afelől hogy ennyivel beérné, túl jószívű vagyok vele, remélhetőleg a következő felszólalásom durvább fog lenni. Nem szeretném megbántani, még akkor sem ha ez most nem komoly.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Gimnázium Gimnázium  I_icon_minitime28.04.13 9:07

Eleinte nagy erőfeszítésekbe telik, hogy sikerüljön hihetően játszanom a szerepem a mit sem sejtő osztály előtt, most viszont már egész könnyű a dolog. Csak megjegyzéseket kell tennem a tanulmányi eredményére, a hozzáállására, és meg kell próbálnom nem felfalni és egyben le is vetkőztetni a szemeimmel. Az valamiért ellentmondana a jelenlegi viselkedésemnek, és tettetett idegességemnek, elégedetlenségemnek. Ezért is igyekszem minél kevesebbet ránézni, a kifogástalan testére, az öltözékére. Helyette inkább a szemeit célzom meg tekintetemmel, ami megint csak rossz ötletnek bizonyul. Nem tudja elkerülni a figyelmemet az a kis szenvedélytől dagadó, engem hívogató lángocska a szemeiben, amit szerencsére csak én fedeztem fel, és ami -remélhetőleg-, egyedül csakis nekem szól. A gondolatra, hogy már a puszta tekintetével képes elvenni az eszem, muszáj nyelnem egyet, és nem túl feltűnően a gatyámba törölni izzadó tenyeremet. Ha még ma sikerül innen elszabadulnunk -ameddig még egy egész örökkévalóságnak tűnő idő van hátra-, biztos, hogy nem fogom kiengedni az ágyamból!
-Nem tűröm el ezt a viselkedést! - Soha nem voltam egy szigorú tanár. Mindig sikerül szót értenem a diákjaimmal -ez alól ez az osztály sem kivétel-, és viccesen megbeszélni, ha a dolgok kezdtek elfajulni. Ezek után fogalmam sincs, hogy ki hogy fog viszonyulni hozzám, de ami biztos, gyökeresen meg fog változni rólam a véleményük, és talán rájönnek, hogy nem érdemes velem packázni, ha az irodalomról van szó. Ezt még akár a későbbiekben előnyként is felhasználhatom majd... Továbbra is nehezen megy visszafogni a mosolygást. Egyszerűen annyira jól játssza magát, hogy az hihetetlen!
-Alapműveltség tudni az ilyen hatalmas irodalmi alakokról, és nem mellesleg a tanmenetbe is benne van. Sajnálom Miss. Foster, hogy nem akar leérettségizni... - Ami persze nem igaz! Le fog érettségizni, és ahogy elnézem, talán ő fogja a legjobb eredményeket elérni az osztályban.
-Ez már nem az első húzásod, hogy nem figyelsz. Órák óta mást se látok, csak azt, hogy nem érdekel az egész. Mindenesetre, az órai munka egyesed innentől kezdve életbe lép, most pedig arra kérlek, hogy fáradj ki. Elég ide Shakespeare drámája, nem kell még a Tiéd is! - Neeem, dehogy írom be én azt az órai munka egyest! Nem fogom ezzel rontani az átlagát. Ez csak egyszerű megtévesztés volt a többiek számára. Mindenesetre, hogy hihető legyen, valamit firkálni kezdek a kis noteszomba, majd odalépek az ajtóhoz, és nagylelkűen kitárom neki, így várva, hogy megtegye, amire utasítottam, miközben felvont szemöldökökkel pislogok rá.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
Veronica Chloe Foster
Veronica Chloe Foster



TémanyitásTárgy: Re: Gimnázium Gimnázium  I_icon_minitime28.04.13 19:06

Izgulni izgultam, akár egy szűz lány az első szeretkezése előtt. Már csak a gondolat is mosolyt csal az arcomra, hiszen én is egészen addig voltam ártatlan amíg nem találkoztam Logannel. Azt hittem akkor enyém volt a gaz csábító szerep, de valójában én voltam ott az áldozat. De ha úgy nézzük egyikünk sem tudott ellenállni a kísértésnek és így sikerült is együtt töltenünk azokat a csodás napokat. Aztán hogy ismét találkoztunk itt az már nem lehet véletlen, ezért is kell ez az egész szerepjáték. Nem szeretném, ha bármi gyanúba keveredne miattam és kirúgnák az állásából, vagy ami rosszabb még börtönbe is csuknák, mert viszonya volt egy diákjával, vagyis velem. Így már érhető miért voltam eleinte izgatott, de eddig minden úgy ment ahogy elterveztük, sőt még annál is jobban. Kezdünk egészen bele jönni a kis vitánkba.
- Ez már a maga személyes problémája tanár úr. - Ezek után simán el tudom képzelni, hogy napokig arról fognak a hátam mögött pusmogni, hogy mennyire pofátlanul viselkedek az egyik legjobb fej tanárral, aki az iskola falai között valaha is megfordult. Sőt, még azt is elképzelhetőnek tartom, hogy pár diákból ezzel un szimpátiát váltok ki, de nem nagyon tud érdekelni, amúgy sem nagyon szerettem volna nagy barátságokat kötni itt, pláne nem a stréberekkel, akik oda vannak minden tanárért és könyörögnek a plusz munkáért.
- Aki így néz ki, mint én annak semmi szüksége sem lenne az érettségire. Engem úgy sem az eszemért fognak szeretni, ez már most nyilvánvaló. - Ezzel talán magamra is ragasztottam a "szajha vagyok" címkét, amúgy meg hiába is megjátszás ez az egész, attól még tényleg komolyan gondoltam. Bár, azért lefogom tenni az érettségit, ezt mindketten tudjuk. Lefogadom az osztály többsége azt sem tudta, hogy az előtt kikről beszéltem, azért remélem Logan büszke fog rám lenni, hiszen készültem az órájára.
- Végre egy olyan ötlet, ami nekem is tetszik. Köszönöm tanár úr, hogy eddig részt vehettem az óráján, nagyon tanulságos volt ám. - Hangom csöpögött a cinizmustól, biztosra vettem már mindenkit sikerült arról meggyőzni, amiről akartuk, hogy bevegyék, ezért inkább nem játszottam még ennél is jobban rá, csak fogtam a táskámat és elindultam az ajtó felé. Mikor már mindenkit a hátam mögött volt megengedtem magamnak egy mosolyt, hiszen ezt már nem láthatják. Ha Logan eléggé figyelt rám, láthatta a jól bevált csábos tekintetemet, remélhetőleg értette is a célzást. Kész szerencse, hogy nagyon is közel van a szertár, mert ez a kis műsorunk nagyon is felizgatott. Elhaladva mellette suttogom a "szertár" szócskát és már meg is indulok felé, abban reménykedve hogy Logan elcsábul az ajánlatomnak.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Gimnázium Gimnázium  I_icon_minitime06.05.13 17:29

18+

Pimasz! Milyen átkozottul rohadt pimasz, de ezek ellenére azt kell, hogy mondjam, hogy nagyon is jól csinálja, amit csinál! Míg más tanárnak ilyen helyzetben a vérnyomása emelkedne, nekem csak a libidóm tör egyre magasabbra. Nem is értem, hogy ez a csaj miért nem valami színészképzőn próbálkozott! Persze, annak is lenne nem kevés hátránya. Nem találkoztunk volna újra, és most nem lennénk itt, és nem kellene eljátszanunk azért cserébe, hogy ne bukjunk le, azt hogy mennyire, de mennyire utáljuk is mi ketten egymást! Többször meg kell markolnom az asztal sarkát, amikor heves "vitánk" közben nem egyszer a dekoltázsára, hosszú combjaira, vagy éppen csillogó, duzzadt ajkaira, esetleg kajánul csillogó szemeibe nézek. Ez a lány maga a szex! És nekem egy ilyen teremtés mellett kell órát tartanom, úgy hogy közben minden egyes mozdulatával, szavával provokál. Órák végére általában már alig bírom megállni, hogy ne teperjem le itt helyben az egész osztály szeme láttára. Természetes, hogy ez most sincs másképp. A vágy úgy feszít, hogy szinte beleőrülök, de tudom, hogy még bírnom kell.
-Nos... ez pedig a... Te személyes problémád. Nem szólok bele, de úgy gondolom, hogy ilyen hozzáállással akkor teljesen fölösleges, hogy itt ülsz, és hogy a bácsikád fizeti a tandíjat... - Ez talán kicsit tényleg erős volt, de nem jutott más az eszembe, na meg még mindig itt visszhangzik a fejemben az, amit az előbb is mondott. "Engem úgysem az eszemért fognak szeretni..." Burkolt célzás volt ez a kiéhezett kamasz kis pöcsfejek felé, és ez roppantmód idegesít... Mivel érzem, hogy nem fogom tudni tovább csinálni -és látom rajta, hogy ő sem-, inkább a mese végére ugrok, és kinyitva neki a terem ajtaját, hagyom hogy távozzon. És, hogy le tudtam-e olvasni azt az egyetlen kis szót a szájáról? Hohohóóóó naná! Éppen ezért..
-Khm... osztály, mindenki a helyén marad! Azonnal jövök és folytatjuk, csak elkísérem az igazgatóiba Miss.Fostert. - Vagyis, inkább az egyik szertárba. Ezzel már ki is viharzok a teremből -igyekezve legjobb tudásom szerint takarni közben elől domborodó nadrágomat-, és mivel szerencsére a folyosókon a tanítási órák miatt síri csend honol, hamar megtalálom azt a szertárat a folyosó végén, ahova ő is besurrant előttem. Amint belépek, és a villany felkapcsolódik, már fogok is kezembe egy seprűt, hogy megtámaszthassam vele a kilincset -így biztosítva, hogy senki se tudjon ránk nyitni-, majd gondolkodás nélkül "felkenem" testemmel Chloet a falra.
-Isteni voltál! Annyira... izgató... - Dorombolom a füle mellett, miközben egyik kezemmel a falat támasztom mellette, másikkal pedig már a szoknyája alatt matatok, először csak combjait fedezve fel, majd lassan áttérve alsóneműjére is, amit egy gyors mozdulattal lehúzok róla. Csak egy gyors érintésre van szükségem ahhoz, hogy tudjam, Ő is legalább annyira vágyik az enyhülésre, akárcsak én.
-Csak pár percünk van... - Suttogom a fülébe, miközben már buzgón gombolom is ki a nadrágom, és mikor már minden elkerült az útból, kezem újra beférkőzik a szoknya alá, hogy egyik lábát felhúzhassam a csípőmhöz, így hatolva belé, és kezdve el a mozgást, a nyakát és állkapcsát csókolva közben.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
Veronica Chloe Foster
Veronica Chloe Foster



TémanyitásTárgy: Re: Gimnázium Gimnázium  I_icon_minitime08.05.13 22:12

Tökéletesen tudom, hogy milyen hatással vagyok a férfiakra. Elég pár apró provokatív szócska, vagy egy kecses mozdulat és már is padlót fognak tőlem. Akárkit megkaphatnék, - mert nem hinném hogy bárki is tiltakozna, hogy nem szeretne megkóstolni - de még is képes vagyok Logan végett eljátszani ezt a szerepet. Nem áll tőlem távol az ilyen viselkedés, de most még is nehezemre esik ilyennek lennem, de csak azért mert sosem sérteném meg szándékosan ezt a kedves és odaadó férfit. Keresve sem találnék még egy ilyen pasast, aki képes ennyire megbecsülni, kár hogy én még nem állok arra készen, hogy egy személy mellett leragadjak. De amiről nem tud az nem is fájhat neki. A lényeg, hogy a biztonságunk érdekében megjátsszuk magunkat és a reakciókból ítélve eléggé népszerűen.
- Tényleg felesleges itt ülnöm, egy ilyen nőnek mint nekem a kifutón lenne a helye. - Gőgösen indultam meg felé, csípőmet ide- oda mozgatva alaposan rájátszva lépteimre. Ismerem már annyira Logant, hogy tudjam képtelen ellenállni ekkora csábításnak, hiába is volt olyan egyességünk, hogy az iskola falai között sosem lesz közöttünk semmi, mert túl nagy a lebukás veszélye, de éppen ettől lesz még izgalmasabb az egész.
- Azt hittem már ott mindenki előtt letepersz. - Halkan felnevettem, igazán megérdemeljük most az ünneplést, sikeresen véghez vittük a kis akciónkat. Kapkodva gomboltam ki gyorsan inge felső gombjait, hogy ajkaimmal végig tudjam csókolni nyakát és kulcscsontját. Most nincs időnk a romantikára, túlságosan túlárad bennünk a szenvedély.
- Akkor ne is pazaroljuk az időnket. - Alig hogy kimondtam már belém is hatolt. Alsó ajkamba harapva próbáltam minél halkabb lenni, hiszen nem szeretném ha az ajtó előtt kíváncsiskodó tömeg fogadna. Ajkait csókolva nyögtem. Minden annyira gyors és szenvedélyes volt, engem pedig egyre inkább kerített hatalmába az a csodálatos bizsergető érzés. Mindössze pár perc kellett ahhoz, hogy kielégüljek, de nem csak nekem.
- Többet kellene mű balhéznunk, ha ilyen élvezetes a kibékülés. - Elégedett mosoly terült szét arcomon, még egy utolsó csók elejéig magamhoz húztam, utána pedig elkezdtem vissza gombolni ingét, hiszen Logant még várják vissza órára és nem kellene most lebuknunk, mikor minden a legnagyobb rendben ment eddig.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Gimnázium Gimnázium  I_icon_minitime13.05.13 22:21

Újra megfeszül a testem, és az állkapcsom is -a mai nap folyamán már sokadjára-, amikor egy újabb célzást tesz arra, hogy mennyire tökéletes, és hogy egy olyan munkakörben lenne a helye, ahol szabadon mutogathatná ország-világ szeme láttára a testét. Azt a kifogástalan fiatal testet, ami egyedül csakis Engem illet, és amit soha nem engednék, hogy csak úgy olcsó pénzért mutogasson egy reklámügynökségnél, vagy akárhol máshol. Soha!
Már tényleg nem a kis műbalhénk generálja bennem az egyre magasabb szintekre törő feszültséget, hanem inkább a... a... féltékenységem.
-Az órai munka egyesed ettől még feljegyzésre került! - Szólok még utána, próbálkozva a határozott, szigorú és rendkívül felhúzott tanár hangnemét használva, miközben belül már szinte hamuvá égek attól a mindent elsöprő vágytól, amit gyújtott bennem itt az óra, és a megjátszott nézeteltérésünk kellős közepén. Nem kell nekem se több, hogy valami idióta indokkal előállva a többieknek, már utána is szeleljek a legközelebbi szertárig.
-Ha tudnád, hogy milyen kevés választott már el tőle, hogy megtegyem...! - Lihegem a füle mellett, és a következő percekben már csak arra eszmélek, hogy a testemet feszítő vágy még perzselőbbé válik. Észre sem vettem, hogy mikor hatoltam belé, arra vágyva, hogy újra a magamévá tegyem. Az egész pár perc alatt lezajlik, mégis, mintha órákon keresztül tartott volna! Na, ez az, amit imádok! Imádom, ahogy egy pár kacér pillantással leveszem a lábamról, és hogy szavak nélkül is rábeszél a szexre.
-Na neeeem nem! Még egy ilyen nem fordulhat elő! Az már túl gyanús lenne, és többet nem bírnék ki még egy ilyet. Rosszabb volt, mintha ott helyben kikasztráltak volna! - Nem valami romantikus téma egy olyan menet után, mint amilyenen most túl vagyunk, de Chloe már teljesen tisztában van vele, hogy milyen vagyok. Ezer szerencse, hogy elfogad ilyennek!
-Menni kéne, ameddig még nem lesz tele a folyosó diákokkal, és tanárokkal. - Suttogom a füle mellett, tovább cirógatva a még mindig a csípőmhöz felhúzott combját, majd szabad kezemmel hátul hajába markolok, és kicsit hátra rántom -mindenféle durvaságot mellőzve-, így csókolva bele bársonyos nyakába.
-Gyere át ötre ma! - Egyenesedem fel, hogy a szemeibe tudjak nézni, majd lassan eltávolodom tőle. Ha tovább húzzuk az időt, semmi nem lesz könnyebb.
-Várni foglak! - Váltok kicsit komolyabb hangnemre, majd egy utolsó, rövid, de annál is inkább szenvedélyesebb csók és már surranok is ki a szertárból, hogy egyenesen a tanáriba mehessek, felkészülve a következő órámra.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
Veronica Chloe Foster
Veronica Chloe Foster



TémanyitásTárgy: Re: Gimnázium Gimnázium  I_icon_minitime13.05.13 23:42

Előnyben vagyok a többi diákkal szemben, már csak azért mert én tudom, hogy Logan mit érezhetek ezekben a pillanatokban. Másoknak nem sokat mondanak az apró mozdulatai, de nekem túl sok mindent. Habár próbálja mások előtt leleplezni az érzéseit, de én tudom mit is szeretne most tőlem ebben a pillanatban, azt csodálom hogy képes magát vissza fogni. Nem könnyítem meg a helyzetét, de Logan nagy lelkierőről tesz tanúbizonyságot. Szívesen ingerelném még tovább, de azt végképp nem szeretném, hogy miattam kerüljön bajba, hiszen azért csináljuk mindenki előtt ezt a kis drámát is, hogy eltereljük a gyanút magunkról. Sosem tudhatjuk mikor boronálnak minket össze, ez egy gimnázium, itt még a pestisnél is gyorsabban terjed a pletyka.
- Csak tessék, nem tud érdekelni. - Flegmán szólalok meg, persze könnyű úgy, hogy tudom eszében sincs beírni nekem ilyen rossz jegyet amivel lerontaná az átlagomat. De ha valamiért még is romlana az átlagom biztos vagyok benne, hogy számomra akármikor adna külön órát.
- Hidd el tudom, láttam mennyire feszengsz már. - Vágytól elfojtott hangon suttogtam fülébe. Izgalmas volt egy szertárban egymásnak esni, fent állt a lebukás veszélye, de ettől még pikánsabb lett az együttlétünk. Próbáltam minél halkabb lenni, de pár hangosabbra sikerült nyögés mégis kicsúszott ajkaim közül, amint hevesen kezdte el ostromolni testemet.
- Logan már megint élnénk a fantáziád. - Nevetem el magam halkan. Abban az esetben nem tudom mit kezdenék vele, ha a kasztrálás tényleg valóságos lenne, valószínűleg már nem élvezném annyira az együtt töltött időt vele.
- Túl nehéz lesz ezek után elválni tőled. - Ha tehetném újból magamhoz húznám és ismételten feledzeném vele milyen csodálatos ha egymásnak esünk. De mikor így csókolja nyakamat az elválás annyira nehézkes. Lefogadom direkt teszi ezt velem.
- Ott leszek. - Bólintottam rá, majd a búcsú csók után megvártam még elhagyja a szertárat, rendbe szedtem magam és pár perccel később szintén kiosontam. Kilépve onnan megnyugodtam, hogy senki sem vette észre, hogy mit is művelünk az iskola falai között.

//Köszi a játékot Smile//
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
Admin
Admin

Admin


TémanyitásTárgy: Re: Gimnázium Gimnázium  I_icon_minitime13.05.13 23:48

Szabad játéktér!
Vissza az elejére Go down
https://prison.serbianforum.info



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Gimnázium Gimnázium  I_icon_minitime18.05.13 20:14





Mély, keserű sóhaj szakad fel belőlem, ahogy egy engedetlen diákkal szemben ácsorgok, és próbálom a tudtára hozni, hogy a szekrények nem arra vannak, hogy graffitivel összefirkálják. Sokkal inkább arra, hogy a tankönyveiket és számtalan más felesleges holmijait, melyekre épp nincs szükségük, beletegyék. Nem vagyok itt túl régóta, gyakorlatilag két hónapja szórakoztatom a diákjaimat a művészettörténet iránt érzett szerelmemmel, de már elég otthonosan mozgok ahhoz, hogy nemes egyszerűséggel leteremtsek egy nálam nagyobb srácot, és délutáni elfoglaltságnak tudhassa a szekrények lekapargatását. Na nem csak azt az egyet, amit most teljesen tönkre tett, hanem a létező összeset, ami ebben az épületben van.
Tisztában vagyok vele, hogy mik egy tanár kötelességei, s ezek közé tartozik az is, hogy fenn tartsa a rendet. Én pedig nem vagyok rest mind ezt betartani.
Ahogy végzek a gyerek nevelésével, már félre is vonulok egy mosdóba, hogy ott előkapva a smink készletemet, felcsapva a púder tetejét, alaposan behinthessem vele az egyik lila foltot a szemem sarkában.
A többit feleslegesnek tartom lekezelni tekintettel arra, hogy a melleimet, a vállamat és a hátamat nyilván nem fogom alapozni, na meg púderezni.
- Szia Olive! Hallom büntetőmunkát szabtál ki egy szerencsétlen gyereknek - lép mellém Ameli lelkes vigyorral gyönyörű arcán, amit én csak egy szerény mosollyal nyugtázok.
- Muszáj volt. Nem szeretnéd látni, mi van azon a szekrényen - rázom vadul a fejemet nem tetszésem kimutatása végett. Amint visszateszem a púderes dobozt a táskámba, már fordulok is az egész alakos tükör felé, ami a szomszédos falon található, hogy piros, leginkább az egykori - pár tíz-húsz évvel ez előtti - francia nőkre jellemző ruhacsodámat megigazíthassam. Cipőm úgy bő hat, nyolc centiméteres sarokkal büszkélkedhet, s ugyan olyan sötétkék árnyalatú, mint amilyen a derekamon található szalag is.
- Hány órád van még? - érdeklődik Ameli kíváncsian, miközben szőke, dús tincseit igazgatja a füle mögé, s egy vörös rúzst ken az ajkaira.
- Most van két lyukas órám, utána még kettő a végzősökkel. És gyakorlatilag ezzel vége is a napomnak - magamhoz véve a táskámat már nyúlok is a kilincsért, hogy megcélozva az udvart elfoglalhassam magam.
- Mit fogsz addig csinálni?
- Nyilván olvasok. Be kell még fejeznem egy könyvet. Csak most fog kiderülni, hogy ki a gyilkos, úgyhogy ez nem tűr halasztást - immáron a mosolyom vigyorrá szélesedve virít az arcomon. Ameli tudhatja, hogy nem olvasással fogom tölteni az időmet sokkal inkább a naplómmal, mely új fejezetet enged kezdeni. De addig is el kell odáig jutnom. Menet közben veszek egy hideg szénsavas üdítőt, s amint kiérek az udvarra, a magas fák árnyékába rejtőzve huppanok le a földre, sötétkék kardigánomra, amit vészhelyzet esetére hoztam magammal. Ez az egyetlen füves hely az iskola, és valószínűleg Vegas ezen részében, úgyhogy ezt ki kell élvezni!

Hát megint itt vagyok... remélem nem aggódtál túlságosan. Mivel Jason vissza jött, illetve eljött értem, kénytelen voltam elrejteni téged, nehogy megtudjon bármit is. Sajnálom.
Már örülhettem annak, hogy végre elszabadultam tőle, s új életet kezdhettem testvérem és családja társaságában, erre megint itt van. És mint általában, megint a szokásos fenyegetéseinél, erőszaknál tart. Nekem pedig nincs merszem szólni senkinek. Vajon meddig fog ez még így menni? Meddig fogom engedni, hogy megalázottan, sértettem, és minden porcikámba nyilalló fájdalommal hagyjam el reggelente a lakást? Nyilván én vagyok a hülye, hogy ezt tűröm....


Vésem le az első szavakat a vaskos papírra. Néha kósza remegések és rángások futnak végig a testemen, mind ahányszor felidézem ütéseit, csapásait, s erős, határozott behatolásait, miközben a falhoz szorítva vagy az ágyba süllyesztve teszi a dolgát...



Ma
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Ajánlott tartalom



TémanyitásTárgy: Re: Gimnázium Gimnázium  I_icon_minitime

Vissza az elejére Go down

Gimnázium

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 5 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next

Similar topics

-
» St. Peterson Gimnázium
» Szent Johanna Francia Tagozatos Alapítványi Gimnázium

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
PRISON FRPG :: Város :: Belváros-