welcome to prison frpg
üdvözlünk
lépj be las vegas-ba!
Amikor meghallod a nevet: Las Vegas, mi jut először eszedbe?
Kaszinók? Féktelen bulik? Black jack? Roulette? A lehetőségek tárháza végtelen, a kaszinók sora gazdagokat dönt mocsokba...
Azonban egy valamire senki sem gondol. Miután a kaszinóban megszeded magad zöldhasúval, nem árt vigyázni a haza úton; Las Vegas sem másabb, mint a többi város. Vannak rosszfiúk és rosszlányok is, akik képesek bárkivel végezni, ha úgy tartja kedvük. Vannak drogosok és más szenvedélybetegek, akik képesek ölni is azért, hogy megkapják a napi adagjukat. Táncosnők és krupiék, akik egy szempillantás alatt elveszik mindenedet. Prostituáltak és maffiózók, akiknek már, ha csak a nevét tudod, már veszélyben vagy. Mi a közös bennük? Egy rossz mozdulat, egy alaposan át nem gondolt lépés, és máris a börtönben találják magukat, ahonnan megszökni, még senkinek sem sikerült...

facebook csoportunk
lépj be
las vegas téged vár
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
csacsogda
súgj nekem egy titkot...
promónk
csak tekintsd meg!
új posztok
kaptál választ?
EOF - Empire of Fantasy
Vendég
09.12.17 8:27
a legaktívabbak
a legtöbb posztot írók
Admin (2134)
 
Lyna Hill (780)
 
Desmond Drescher (649)
 
Cassandra Drescher (599)
 
Chad Donaghue (561)
 
Charlotte Collins (493)
 
Jennifer Ariadne Lively (451)
 
Aurora Rossum (399)
 
Veronica Chloe Foster (389)
 
Helena Nina Lemmer (273)
 
Top posting users this month
Andres Nathaniel Blake
 
Candice Westmiller
 
Zooey A. Benedict
 
Lyna Hill
 

Új téma nyitásaHozzászólás a témáhozShare| .

Sunset Park

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Sunset Park 24.05.14 23:43


Sebastian & Lexi



A mai nap lazítós, igen! Ma végre nem vagyok kótyagos, nem kell rozoga állvány előtt bandukolnom és azon filóznom, hogy vajon mit is kellene következőleg pingálnom, hanem végre kijöhetek a szabadba és mint szabad nő, kedvemre ellébecolgathatok a napsütében, élvezhetem a szellő sugallatát és a virágok bódító illatát itt a parkban, amely nincs is olyan messze az otthonomtól, s amit gyakorta mint kedvenc helyemet, szivesen is látogatok, de sokszor elszólít a munkám, így nincs időm ezen a csodás helyen lazítani, relaxálni... Ha rám nézne valaki olyan aki nem ismer, még azt mondaná megszállott munkamániás vagyok, de én csak erre annyit mondok, hogy a hobbim én vagyok, az a munkám és egyben az életem, tehát ha túl sok is lenne néha napján, csak megtartóztatást kell gyakorolnom és már is jó úton haladok! Abba tudom hagyni, csak rá kell vegyem magam.. jó sokszor tényleg a munkába temetkezem és ki se látszom alóla, sőt követelem, hogy ne is zavarjanak, de olykor mint minden nőnek, nekem is kijár egy pihenő nap, egy ami elfeledteti velem a gondokat és kiűzi belőlem a fáradtságot is, ez pedig most ilyen! Edző ruhában jövök ki, futni készülök! Ami tényleg jó kimerítő lehet és gondolatűző az a futás! Jelenleg erre van szükségem, nem tart vissza senki sem! Ma egyedül vágtam neki a füves területnek ahol alig tartózkodott valaki, viszont még sem volt kihalt a hely, reggelente is sokan járnak ki, a problémás emberek nagy része itt tengeti az idejét, nem is csodálom, a parknak mágikus ereje van, amint beteszik a lábukat, felragyognak! Viszont amint távoznak, végük van! Ismét.. Ez a rossz az életben, egyszer fent és egyszer lent! Vajon ha örökre itt lennék, minden könnyebb, szebb és jobb lenne?! Úgy ahogy mindig is képzeltem?! Nem tudom, de ma kiderítem, áldozok rá egy teljes egészet, hogy megtudjam a titkot és elmerüljek benne! Nekilátok melegíteni a füvön majd felteszem a fülest a kedvenc zenémmel egyetemben és elindulok az egyik úton ami elém tárult, csak úgy random.. amíg megyek az eget nézem, olykor a tájat csodálom, a különböző természeti adottságokat, kissé el is merengek, hiszen ezek a formák remek pontok lesznek a következő alkotásomhoz, így már tervezgetek és egy részletes ám de még nem tökéletes képet formálok belőlük magamban, miközben véletlenül nekirohanok valakinek.. Hát ez csúcs Lexi, ennél figyelmesebb nem is lehetnél! - szólít meg bensőm, és totál igaza van.. megint a munkám jár a fejemben, ez rémes, mellesleg fel is lökhettem valakit, ez meg még borzasztóbb, hiszen nem gyakran történik ez velem.. de ma pont még is bekövetkezett.. - Jól vagy?! - eszmélek fel ahogy kiszedem a fülest, megigazítom magam ahogy felállok és felsegítem az előttem heverő pasit, akit sikerült elgáncsolnom úgy mond.. - Ne haragudj kérlek, teljességgel az én hibám! Két bal lábas vagyok.. - húztam el a szám egy kínos mosolyra - Nem okoztam maradandó sérülést ugye?! Mert ha az ellenkezője volna, állom minden költséged az orvosnál, hivatkozz csak rám, ez a legkevesebb amit tehetek! - néztem rá most először, és be kell valljam elég elkápráztató a helyzet, sikerült egy helyes pasast a földre kényszerítenem, ilyen mázlim is csak nekem lehet! Hát ha nem is tervezett, de megérte! Cuki babapofija volt, ahogy zöld szemével rám tekintett, olyan gyengéden hatott mint valami bárány vagy őzike, szinte maga sem fogta fel mi történt, hiszen elég váratlanul estem neki, de tényleg aki itt hibás lehe az jómagam és nem Ő, szóval mielőtt szabadkozni kezdene leintem és felajánlom neki az orvosom, a névjegyem és egy italt kiengesztelésképp és még ez is elég kevés ahhoz, amit megtennék, csak, hogy jól legyen! - Gyere, üljünk le, hadd nézzelek meg! - húztam egy padhoz majd a fejét vizsgálgattam.. - Búbot nem találtam rajta, szóval azt hiszem rendben is vagyunk! Még egyszer sajnálom, figyelmetlen voltam! Remélhetőleg nem döntelek fel többször, ígérem! - mosolyogtam rá halványan ahogy mellette ültem. -




" Love Triangle ~ Sebastian & Lexi & Michael ♥ "



A hozzászólást Cornelia Lexi Maxfield összesen 4 alkalommal szerkesztette, legutóbb 08.06.14 18:54-kor.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
256
Join date :
2012. Jun. 06.
Age :
32
Tartózkodási hely :
Las Vegas, Nevada



TémanyitásTárgy: Re: Sunset Park 02.06.14 9:30




Lexi & Seb  

- Azt hiszem. Egy enyhe agyrázkódással... - Kora reggeli híreinket hallgatják. Egy frontális ütközés a parkban egy frissítő kocogás közben, jobb mint a koffein. Komolya, olyan lendülettel taknyoltunk ki, hogy pillanatnyilag tetőtől-talpig mindenhol fáj. Szóval, valakinek nincs kedve felvakarni innen?
- Bár egy kissé letarolva érzem magam. Szólhatták volna előre, hogy el az útból, vagy valami. - Végül erőt vettem magamon, hogy felkeljek vagy inkább feltápászkodjak annak reményében, hogy még egyben vagyok. Hát ez eléggé... Váratlan volt. fogalmam sincs hová figyeltem vagy épp hol jártam gondolatban, de azt hiszem jobb, ha ezt nem is fogjuk megvitatni.
- És nem haragszom. Mindenkinek lehet egy balszerencsés napja. - Vagyis, ha most arra számított, hogy jól lehordom az ügyetlensége miatt csalódást fogok okozni. Legalább neki sikerült feldobnia a napomat. Mégis melyik kávé képes erre? Sőt, ami azt illeti nagyon is felébredtem. Sőt, ami azt illeti nagyon is aranyos.
- Sebész vagyok. Szóval, nem hiszem, hogy a kórházi költségeimmel lennének gondjaim. - Jegyeztem meg nevetve, hogy igazán nincs miért aggódnia. Komolyan, meg is szakadnának a nevetéstől, ha ezt odabent elmesélném.
- Hé, mondom hogy orvos vagyok. - Nem mintha eltűrt volna bármilyen ellenkezést is a részemről, így hagytam a tíz másodperces teljes kivizsgálásnak, amit egyébként nagyon is szórakoztatónak találtam. Csak fellökött véletlenül, nem gázolt el padlógázzal. Túl fogom élni maradandó sérelmek nélkül.
- Nos, köszönöm Dr. Szöszi a gyors diagnózist, de mondtam, hogy megleszek. - Az első gondolatom... Mindig ilyen vagy csak amikor kínosan érzi magát? Mert nagyon is aranyos, ahogy túlreagálja a kis balesetünket, aminek szerencsére nem voltak további áldozatai, csak mi ketten.
- Te jól vagy? - Annyira rám figyelt, hogy meglehet még fel se tűnt neki, hogy esetleg valahol lesérült. Most pedig, hogy már kiderül még egy ideig egész biztosan az élők sorait fogom gazdagítani ráéürnk egy kicsit vele is foglalkozni.
- Remélhetőleg? - Vontam fel a szemöldököm nevetve. Szóval, remélhetőleg nem leszek minden szökőévben ledöntve, amikor lesz egy szabadnapom, valamint szabad húsz percem a parkban, ahová egyébként még kutyát sétáltatni sem járok, merthogy nincs. 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Sunset Park 08.06.14 19:53


Sebastian & Lexi



Komolyan!? - húztam el a szám amikor megjegyezte, hogy agyrázkódása van.. - Te jó isten! Lexi.. balfék vagy.. - azt sem tudtam hova kapjak hirtelen, tényleg nem akartam feldönteni, nem hogy még agylágyulást is szerezni neki, most mit tegyek!? - Akkor.. izé, hadd vigyelek kórházba, meg kell néznie egy orvosnak! - nem mertem hozzányúlni, de ott hagyni sem, valahogy el kell juttatnom a dokimhoz, hogy kivizsgálhassák, én nem akartam, hogy maradandó károsodása legyen, sőt semmilyen kárt nem akartam okozni, még is megesett.. - Izé.. nem tudtam, hogy neked megyek, illetve, hogy ott leszel.. nem vettelek észre, mármint.. totál máshova figyeltem! - szabadkoztam össze vissza - Ilyen balszerencsés?! Kétlem! - vágtam rá ahogy ráemeltem tekintetem majd lesütöttem a szemem - Sebész?! - néztem egy nagyot - Remek.. ez még cinkesebb volt, de legalább nem kell attól tartania, hogy ha beszakadna a feje, ügyetlenebb kéz nyúlkálna hozzá és abból aztán tényleg nem lenne mázlija, de így, maga orvosolhatja a problémáit.. no nem mintha tudnám milyen orvos, de gondolom nem rikácsolva és kapálózva fekszenek a kezei alá a betegek, szóval egy nyugalmi pont jár érte, hogy nem egy civil.. de még így sem fényes a helyzet, habár Ő nevetve fogta fel.. - Jó, hát ez megnyugtató édes, de attól, hogy doki vagy, még illik megnézni a beteget, egy gázolásnál sem hagyod ott a sérültet, az már cserbenhagyásos volna és mint tudod, büntetik! Ezt meg nem kockáztatnám ha lehet, az agylágyulásnál már csak a börtön volna rosszabb.. de én jó kislány vagyok! - mondtam és mondtam a leggázosabb és gyerekesebb gondolataimat, ami kifért a csövön az mind ki is folyt, totál idiótának éreztem magam és valahol meg is érdemeltem, nem voltam abban a percben önmagam így el is nevettem az egészet, ha eddig nem nézett dinkának, hát most fog.. - Dr. szöszi?! - nézek rá amellett, hogy meglököm enyhén - Nem illik a hajszínemen poénkodni! De attól még igen, járatos vagyok az elsősegélyben! Humoros! - mosolygok - Azért örülök, hogy jól vagy, eltekintve az agyrázkódástól.. - tettem újra a kezem a fejére megnézve, hogy tényleg nincs-e baja, végigsiklott kezem az arcán majd elengedtem - Mi..?! - kaptam fel a fejem - Ömm... Persze, jól vagyok, tökéletesen! - néztem végig magamon majd ránéztem - Izé.. jaj istenem! - temettem elvörösödve a kezembe az arcom - Úgy értem.. nem döntelek fel, ígérem! - nem tudtam visszafolytani a nevetést, így az kitört belőlem, na de ránézni már nem ment ezek után sem - Sajnálom, ez nem az én napom! - húztam magam alá a térdem - Nem így terveztem! Tényleg! Egy normális napot akartam, amiben jól szórakozhatok, végre lazíthatok, nem pedig egy olyat, ahol embereket döntök fel, agyrázkódással veszem le őket a lábukról és jövök totálisan zavarba mint egy kisgyerek.. ennél cikisebb nem is lehetne a helyzet, vagy még is?! Komolyan, ha büntetni akartok rajta, ennél jobb már úgy sem történhet velem, egyszerre mentem vissza az óvodába vagy elsősnek.. Megesik az ilyen, de nem velem! - igen most a jó és a rossz kemény vitát folytat, megérdemeltem vagy sem, mi lett volna ha, meg ilyenek.. kár rajta gondolkodni, már megesett, ezt kell szeretni! - De ha így történt, még lehet jobb a vége! - Meghívhatlak valamire?! Kiengesztelésképp?! - néztem fel rá hirtelen - Nem vagyok benne biztos, hogy igent mond, és totál megérteném, én is félnék egy újabb gázos letarolástól, sőt el is menekülnék, de talán ad egy esélyt, én legalábbis a helyzet ellenére örülnék neki ha belemenne! Rendes pasasnak tűnik és ha eddig nem hordott a föld alá, akkor még összejöhet, hogy újabb agyrázkódás nélkül megismerhessem vagy csak egyben hagyhassam és egészségesnek lássam! Bár minél távolabb van annál jobb, na de azért kell a kihívás, ezért én még is belevágok, ha ennyire szerencsétlen vagyok most már tudni fogom és akarom, viszont ha nem, még megerősíthetem vagy rácáfolhatok! Kitudja?! Kiderítem és majd meglátom.. -




" Love Triangle ~ Sebastian & Lexi & Michael ♥ "

Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
256
Join date :
2012. Jun. 06.
Age :
32
Tartózkodási hely :
Las Vegas, Nevada



TémanyitásTárgy: Re: Sunset Park 04.07.14 18:19




Lexi & Seb  

- Engem most biztosan nem fogsz behúzni magaddal egy kórházban, ugyanis nem teheted ezt velem... Egy orvossal a szabadnapján. De ha megnyugtat, ha sokáig fájni fog, akkor megfogom nézetni egy kollégával, bár szerintem perceken belül elfog múlni. - Tényleg nagyon figyelmes, de erre nincsen semmi szükség. Egyrészt meglehet, hogy engem be sem engednének, mivel lassan odabent vagyok csak megtalálható. Másrészt a szabadnapom megszentségtelenítése lassan, ha ma is bemennék. A kedves kollégák a recepciónál visszafordítanának a parkoló felé, hogy eszembe jusson, meg ne próbáljak arra vetemedni, hogy bent maradjak. Elismerem, hogy néha tényleg egy kissé túlzásba viszem a túlórákkal kapcsolatosan, mivel az tudnivaló, hogy a nyolc órából a legtöbb esetben tíz lesz, mire le adom a váltást, körbemegyek, mindenhol mindenkinek elmondom kivel mi a helyet, hogy mi mindre és kire szeretném, ha külön odafigyelnének, vagy mert megfigyelés alatt vannak, vagy mert figyelni kell az eredményeket, vagy mert egyszerűen nem tetszik egy érték a kórlapon és tudni akarom mi okozza... De a tizenhat óra sem idegen... Előfordult már párszor.
- Bizony. Sebész vagyok. Szóval, nem kell aggódni. Szóval, ne tedd ezt velem. Legalább ma ne keljen orvosi köpenyeket látnom mindenütt. - nem, nem vagyok karrierista, épp csak munkamániás. Hmmm, fogalmam sincs melyik a rosszabb. Egyszerűen csak most ez a legfontosabb  , a legjobb, amit tehetek, hogy dolgozom, hogy ott vagyok, ahol tudok, hogy büszkeséggel végezhetem a dolgomat, mert ez az, amit tenni akarok, amit a legszívesebben csinálok, hogy elégedetten írhassam alá minden egyes betegemnek a zárójelentését.
- Édes? - Mindössze ennyi maradt a mondandójából, ami nekem egy kicsit hirtelen és gyors volt, de azért figyeltem, legalábbis nagyon akartam, de mégis csak ez az édes ragadt meg bennem, amire vissza is kérdeztem. Nem mintha zavarna vagy ilyesmi, épp csak meglepett. De jó tudni, hogy valaki édesnek is tart öt percnyi ismeretség után, hogy belém rohant.
- Mondták már milyen aranyos, amikor zavarban vagy? Édes... - Hűha, akkor úgy tűnik most már mindketten édesek vagyunk, vagyis ezentúl arra is oda kell figyelnünk, nehogy a végén cukorbetegek legyünk egymástól, bár ha túl magas lenne a vércukorszintünk tudnánk egymásnak adagolni az inzulint. Azt hiszem valami mégis csak lett velem, mivel össze-vissza beszélek. De még sosem döntöttek fel ilyen aranyosan, mivel általában mindenki rohan, senkinek sincs ideje megállni... Csak nekem, vagyis most nekünk.
- Így kora reggel... Mit szólnál egy kávéhoz? - Lassan attól félek, hogy eszpresszókávé folyik az ereimben, mivel valahogy, valaminek fent kell tartania az éjszakai ügyeletben is, mivel sosem tudni, melyik percben fut be egyszerre öt mentő, telik meg a folyosó hordágyakkal, sérültekkel... Nem olyan túl régen volt egy ilyen húzós esténk. Legalább másfél órával előbb lettünk behívva sokan, az is szerencse volt, hogy mi valahogy betudtunk jönni az útlezárások ellenére. Most viszont nem kell egyből lehúznom a gőzölgő kávémat, akár egy felest? Ezt ki kell használni. Talán még kissé furcsán is fog érinteni, hogy addig sem a betegeimen kell gondolkodnom... Nem adnám semmiért, hogy a röntgenfelvételeket egy helyes szőkeség váltja le ma reggel.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Sunset Park 04.07.14 22:29


Sebastian & Lexi



Ennyire zsarnoki és akaratos lennék!? - néztem rá kíváncsi és egyben félő pillantással - Nyugi, értem! Ez a szabad napod, doki vagy és biztos nem akarsz bemenni, lesül rólad, hogy túl hajtod magad! Ha nem így volna, most egy koccanással felugrottál volna és tovább szaladtál volna! Látszik, hogy kevés időd van erre, ilyen most történt veled először ugye!? Mert ha nem így volna, akkor most nem ülnénk itt azon merengve, hogy lett-e bajod vagy se, amit ki kell vizsgálni vagy sem! Megértem, cinkes a helyzet! De örülök, hogy nem mentél tovább, nem lett nagyobb bajod és nem kell kórházba vinnem téged, nem szeretem azt az illatot, van benne valami szomorú, olyan fájdalmas.. nem tudom! Furcsa, mindenesetre, de neked egész jó az illatod, ha nem mondod, hogy doki vagy, esküszöm sima civillnek nézlek! - mosolyodtam el zavaromban - Megnyugtat, nyugi, vettem az adást! Viszont a kiengesztelésem még áll! Mármint a tiéd! Tőlem neked! - néztem fel rá - Sok a szóval édes! Nem vagyok Terminátor, nem foglak rákényszeríteni! Amellett, hogy biztos jól végzed a munkád, már-már túl jól, látom néha eleged van belőle! Ezen végül is nem csodálkozom, én is így vagyok a festéssel! Bocsáss meg! Még csak nem is tudom a neved, de ez a jelző illet rád, legalábbis azt hiszem! - vontam meg a vállam nevetve - Akkor hát bemutatkozom, végül is itt az ideje! Cornelia Lexi Maxfield, örvendek, Édes! Ez lesz a nickneved, ha nem bánod! - mosolyogtam rá felé nyújtva a kezem - De a Lexi is megteszi! És te!? Mr. Cukorfalat Sebész uraság!? - vigyorogtam miközben további jelzőket aggattam rá, ma már, ha így haladunk, a végén a teljes cukrászda listáját is rá írathatom.. - Na jó, ez nem fog megtörténni, reményeim szerint nem hozom még ennél is jobban zavarba, de tényleg, az eset óta még egyikünk neve sem hangzott fel és amíg, én már a Dr. Szöszit is megkaptam tőle, addig az Édes nem is tűnt olyan rossznak, mert lássuk be nagyon is az, a sebész meg olyan rideg.. Még, ha doki is, pasiból van, aki felettébb jól lereagálta az egészet! Tényleg olyan édesen-kedvesen! Az ilyen pasikból miért akad olyan csekély szám!? Mindegyik csak megfektetné a női nemet, de Ő.. nos nem tűnik ilyennek! Igazából a kis esésünk után azt vártam, hogy felpattan, felhúz és a seggemre csap, oda dobja a számát, rám kacsint, majd mint ha ott sem lett volna, elviharzik.. Láttam már ilyet, a barátnőm Ashley folyamat ehhez hasonló helyzetekbe sodródik és valahol talán nem is bánja, de kissé zavarja, megértem! Viszont nekem még nem adatott meg, nem mintha annyira akarnám, de újdonságnak azért kitapasztaltam volna! Nos mindegy, látszik, hogy Mr. Sebész vagyok, határozottan nem ez a kategória! Hál istennek! Bár a látszat csalhat és amúgy sem tudom neki milyen szokásai lehetnek, azt meg végképp nem, hogy milyen az ágyban.. na nem mintha rám tartozna, de a kiváncsiságom azért hajt.. jó tudom, már így is túl messzire mentem, ilyeneken gondolkodni és leédesezni, egyenlő a ribanc szerepével.. inkább befogom és ezeket a gondolatokat is jó mélyre elnyomom. - ettől eltekintve most csak a szemeiben tudok elveszni, gyönyörködni és azt kinyögni, hogy édes.. - Nem vagyok százas, az is biztos..! - Na jó.. befejeztem tényleg! Sajnálom, tudom nincs semmi jogom hozzá.. kicsúszott és azt hiszem elég jól belém vésődött az idők során.. De rád határozottan illett! - pirultam el, egy röpke pillanat alatt - Aranyos!? Nos, nem sűrűn, de ha így gondolod! Köszönöm! - mosolyogtam rá - Úgy látszik ez bejön neked, azt hiszem mindkettőnre ráragadt! Van ilyen! - vontam meg a vállam nevetve - Túlzott kávé mániás.. A pasik sosem isznak mást, csak azt a löttyöt!? Nem egészséges, főleg nem egy sebésznek, ezt tudnia kellene! - rázom meg a fejem - Nos, az ütközésből ítélve én felébredtem, ha eddig nem tettem volna, Te pedig látszólag még most kászálódsz fel.. de, ha doki vagy, nyilván tudod, hogy a szívedre megy és nem szeretném, ha én írnám alá a halálos ítéleted! Szóval most felejtsd is el, kérlek! Majd máskor mérgezed magad, legyen ez egy egészséges nap, a búbtól eltekintve, amit neked okoztam! Jó!? - szemléltem - Hidd el, jobban jársz vele és egy ilyen elhivatott sebésznek, amúgy is sokáig kellene élnie! Végtére is, sok a beteg és várnak rád, de gondolj magadra is, előtted az élet! Ne ezzel szabadulj meg tőle! Még rengeteg dolgot tartogat a jövő a munkádon kívül is és azt hiszem, ezt itt az ideje most elkezdened! Gyűrű híján pedig mondhatom, hogy van még mit megélned! A dokikból ítélve, mindenki ezzel kezdi a reggelit, azt hiszem ezen ideje változtatni! Egyszerű gyümölcs turmix, tea, esetleg omlett, nem lenne jobb!? Ettél Te már egyáltalán!? Úgy értem ma?! Nem szeretném, ha elájulnál a kis balesetünk után! És amúgy is ismerek egy remek helyet, ahol konkrétan piknikezni is lehet, amolyan terülj-terülj asztalkám feelingben! A kedvencem és egész szép és nyugodt hely, ott tuti nem fog még egy dilis szőke leédesezni és beléd esni, bízz bennem! Ennek a veszélynek többet nem tennélek ki szívesen! Szóval áll az alku Mr. Sebészkém!? Persze csak, ha van kedved és nem szabályoztalak be, a túlzott diktátori viselkedésemmel! - vontam fel kérdőn a szemöldököm, játékos mosolyom keretében, ahogy mondtam és mondtam, magyaráztam és kicsit talán le is taglóztam vele.. - Remélem nem ijesztem el.. Az elég cikis lenne.. -




" Love Triangle ~ Sebastian & Lexi & Michael ♥ "

Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
2134
Join date :
2012. Jan. 27.

Admin


TémanyitásTárgy: Re: Sunset Park 19.12.14 23:03

Szabad játéktér!

₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪


Én mindenhol ott vagyok... De tényleg... Mindenhol!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://prison.forumsr.com



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Sunset Park 27.01.15 20:42



A fáradtság legkellemetlenebb része mikor átesve a ló túloldalára csak azon kapjuk magunkat, hogy egyáltalán nem tudunk nyugton maradni vagy nem tudunk lefeküdni aludni végre. Eric számára ma, hajnali háromkor ért véget a munka, mikor is főnöke úgy döntött, elég lesz már és kitette alkalmazottja szűrét az irodaházból. Egy hetes kényszerpihenőre ítélte, lévén hónapok óta megállás nélkül csak dolgozik és egyre elviselhetetlenebb, lévén nem tudja magát kipihenni. És ez nem csak a munkatársaival való kapcsolatában mutatkozik meg, hanem ügyfelei szempontjából is rizikós, elvégre ki akar egy olyan ügyvédet maga mellé, aki rosszabb mint egy havibajos nő? Gyanítható, hogy nem túl sokan.
Ám annak ellenére se tudja lehunyni a szemét akár csak fél óra távlatára, hogy tisztában van azzal hogy, hat további nap áll a rendelkezésére, amikor azt csinálhat amit akar és úgy ahogy azt akarja. Akár még Haitire is kiruccanhatna. Viszont épp ez a baj. Ha sokat törődne a semmit tevéssel, akkor csak a munkáján járna az esze és az első géppel jönne vissza ide. Nem, nem kifejezetten mondható munkamániásnak, sokkal inkább az a gond szerencsétlennel, hogy utálja a lezáratlan ügyeket. Márpedig most két ügye is folyamatban van.
Üde zöld tekintete hosszan pásztázza a plafont, mígnem Ricky halk nyöszörgése el jut a tudatáig. Félre fordítva a fejét, rögtön meglátja maga mellett a retrievert, ki hatalmas barna szemekkel bámul rá szájában a pórázzal. Szerencsétlen kutya lassan negyed órája járkál fel és alá szájában a bőr anyaggal, hogy csakugyan vegye már a fáradtságot a kedves gazdája és vigye már el sétálni. Ricky mindennapjaiba beleégett, hogy reggel fél hétkor séta van, és ehhez általában ehhez tartja is magát. Egy szó mint száz, már fél hétkor jön és kaparja az ajtót, hogy menet van! Eric is igyekszik ezt észben tartani a gond csak az, hogy nem mindig sikerül. Van, hogy a fáradtság új alakot ölt és ha egy ágyút robbantanának mellette, akkor se ébredne fel. Tőle még a házat is lebonthatnák a feje fölül, csak az ágyát és a párnáját hagyják ott neki, a többi nem is érdekelné.
- Jól van, megyek...megyek már - nagyra nőtt gyerek módjára csattog át a fürdőszobába, hogy gyorsan rendbe szedje magát és ne úgy nézzen ki mint egy két lábon járó, 196 cm magas zombi.
- Szerintem ezt a napi rendszerességet minimalizálni fogjuk két napi alkalomra - morogja a kutyának, ki elégedetten csóválja a farkát akárhányszor megszólal a gazdája, vagy megérzi egy másik kutya szagát.
Tekintettel arra, hogy az elmúlt napok folyamán a hőmérséklet nem produkálta túl magát, kénytelen volt a mackó felsőre még egy vékonyabb kabátot is húzni, ennek ellenére még mindig vadul remeg, bár ez talán tényleg csak a kialvatlanságnak köszönhető, hisz még a kutya lehelete se látszik igazán nyilvánvalónak, tehát nincs túl hideg.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Sunset Park 28.01.15 17:26

Már megint egy olyan éjszakán vagyok túl, amikor csak forgolódom az ágyban, de nem tudok aludni, annyira kínoznak átok a hülye fantomfájdalmak. Órákig csak a plafont néztem, de legalább így tudtam gondolkozni. A hétvégén Húszas évek est lesz a klubban, és nekem még konkrétan halvány lila gőzöm sincs, hogy milyen számokat fogok előadni. A másik nagy problémám pedig ezzel az esttel kapcsolatban, hogy így muszáj lesz szoknyát vennem, mégha csak arra az egy estére is, de ha muszáj, akkor nincs mit tennem, ki kell bírnom.
Éjfél már jócskán elmúlt, mikor végre múlik egy kicsit a fájdalom, és el tudok aludni, de már a Nap első sugaraival együtt én is felébredek. Egy kis reggeli friss levegő jól jönne, talán még egy kis kocogás is... Ahhoz viszont meg kéne keresni a futólábat. De hová is tettem? Elég rég futottam már, szóval tényleg itt az ideje, hogy egy kicsit kimozduljak itthonról. Beletelik egy jó fél órába, mire felszenvedem magamra ezt a hülye lábat, és lesántikálok az emeletről, de végre készen állok, szóval irány futni! Az elején persze kicsit döcögősen megy, lévén elég rég futottam már, de hamar hozzászokom, és mire a parkhoz érek, teljesen belejövök, nem is lassítok, sőt, inkább még bele is húzok.
Egy jó tanács mindenkinek: inkább ne menjetek futni, ha szinte minden képes elvonni a figyelmetek, különben baj lesz. Én is csak egy pár pillanatra nézek félre, mikor valami madár reppen fel, és ismét jön az a bizonyos "Bumm". Persze ez most kicsit más, mert itt semmi különösebb bajom nem esik. A nagy lendülettől, amivel az azonosítatlan óriás tárgynak csapódom, elesem, s hátsó felem közelebbről is megismerkedik a földdel, az ijedtségtől pedig még egyet sikkantok is.
- Jaj... Izé... Bocsi... - Kérek elnézést az idegentől, közben pedig megpróbálok feltápászkodni, ami elég lassan megy. De nem sietünk mi sehova, ugye?
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Sunset Park 28.01.15 19:08



Tudja jól, hogy túlzásba viszi a dolgokat. Nem elég, hogy az ügyfelei és a munkatársaival kötött kapcsolatának rovására megy rá a túl sok és végletekig feszített munka, de még az egészsége is megsínyli.
Bár kiskora óta tudja milyen a fejfájás, most mégis volt szerencséje megismerni a migrént, amit soha senkinek nem kívánna még a legnagyobb ellenségének se. Mind emellett öt kilót dobott le magáról ami két hét alatt elég nagy szó. Sok nő agyonverné irigységében.
Fáradt tekintete lomha járása két lábon járó, kutyát sétáltató zombira hasonlít, noha valamivel jobban tartja magát egy élő halottnál. Nem beszélve szálfa egyenes tartásáról, ami csak még jobban kiemeli azt a kőkemény 196 cm-ét.
Két méterenként kénytelen megállni, mivel Ricky retriever létén arra termett, hogy megállás nélkül szimatoljon, keressen. Emellett elég sok kutyát sétáltatnak naponta ebben a parkban, szóval nem csoda ha szerencsétlen meg van kicsit buggyanva. Nem is beszélve arról, hogy így örülhet gazdája sebezhetőségének, ami jelenleg nem más, mint a fáradtság.
Léptei nyomokban gyorsabbak, de javarészt lassúak ahogy igyekszik lépést tartani a kutyával, aki pillanatok leforgása alatt eléri, hogy valakit a földre küldjenek.
Pillanatok tört része alatt ezer meg ezer gondolat fordul meg a fejében többek között az, hogy kit küld most a túlvilágra? Kellemetlen emlékek fűzik az ilyesfajta esésekhez. Első körben mindig az villan be, mikor fiatalabb korában másnaposan ballagott haza, s beszűkült látótérrel fellökött egy szegény nénit, aki bevallása szerint jól érezte magát, később mégis a mentők vitték el a mamácskát. Azóta is lelkiismeret furdalása van, bár elment hozzá bocsánatot kérni, de...
Így mikor szeme sarkában észreveszi Ricky vidám ugrálását és szórakozottságát, máris tesz a dolog érdekében, hogy szerencsétlen felbukó megszabaduljon a kutya súlyától.
- Szállj le róla! - ujjai rámarkolnak a bőr nyakörvre amivel hátrahúzza a kutyát, ki türelmetlenül csapja le a hátsóját mellé a földre, de még így is csak az idegennel foglalkozik, szimatol és halkan szűköl.
- Inkább én kérek elnézést, rendben van? - nyújtja a kezét felé miközben leguggol elé.
- Nem ütötte meg magát? Igazán röstellem, csak... kicsit türelmetlen a fiatal úr, én meg kicsit hulla. A kettő pedig nem túl jó párosítás - vakarja meg vigyorogva a tarkóját miközben szemügyre veszi a mellette ülő, mellét kidomborító kutyát.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Sunset Park 01.02.15 16:02

Ez az alváshiány nagyon nem tesz jót nekem, tudom nagyon jól, de ezek miatt a hülye fantomfájdalmak miatt egyszerűen nem tudok aludni, vagyis csak nagyon nehezen sikerül mindig elaludnom. De reggelre mindig elmúlik, és jó esetben napokig nem fáj ismét a lábam helye. Rosszabb esetben pedig... hát akkor még napokig nem alszom rendesen. Viszont a munkahelyemen nem jelenhetek meg karikás szemekkel, és kialvatlanul, hisz az hogy nézne már ki? Ezért is szoktam rá újabban a kávéra, a különféle energiaitalokra, és a sminkre, amivel el lehet takarni a nem kívánatos karikákat a szemem alól. A balesetem előtt sose gondoltam  volna, hogy én valaha is sminkelni fogom magam, mert az olyan... olyan természetellenesnek tűnt számomra, ahogy azt sem hittem volna, hogy ennyire rászokom a kávéra is. Persze ez mind a balesetem előtt volt, azóta meg elég sok minden megváltozott, még ha én nem is akarom bevallani.
Elég rég volt már, hogy utoljára futottam, ezért tényleg épp itt az ideje, hogy ismét elővegyem a speciális, futáshoz használt műlábat. Úticélom a park, ahol nemhogy kicsit nyugisabbra venném a tempót, hanem még inkább rágyorsítok. És még emellett figyelmetlen is vagyok, és egy felreppenő madár rögtön elvonja a figyelmem. Ennek pedig az a következménye, hogy rögtön az első utamba kerülő személyt elgázolom. Vagyis, csak gázolnám, hisz jóval nagyobb, robusztusabb, és masszívabb mint én, így én kerülök földre. Felkelni azonban már nincs lehetőségem, ugyanis egy kutya támad le, és láthatóan nem akarja, hogy felkeljek a nem épp puha, de annál inkább hideg földről.Halk kuncogás tör fel a torkomból, amit egy megkönnyebbült sóhaj követ, mikor az állat súlya végre nem nyom le a földre.
- Ugyan.. Kutya bajom. - Mosolygok kedvesen a férfira, miközben megfogom a kezét, hogy a segítségével legalább ülő helyzetbe kerüljek. A felálláshoz szerintem egy kicsit több segítség fog kelleni.
- Semmi komoly... A kutyák, főleg a fiatalok elég... elevenek, és türelmetlenek szoktak lenni. - Vigyorgok a férfira, majd a kutyára, akinek még meg is simogatom a buksiját. Kiskoromban ezt megtanultam, mert volt az egyik szomszédomnak egy border collie-ja, és az is elég nyughatatlan jószág volt.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Sunset Park 01.02.15 19:39

Üveges tekintettel bámulja az aszfaltozott utat miközben maga mellől hallja Ricky körmeinek sercegését ahogy a talajhoz ér, valamint szuszogását mellyel halvány, szinte alig észrevehető leheletpamacsokat lök maga elé. Elég nagy telek áll a kutya rendelkezésére ahhoz, hogy ne kelljen minden alkalommal, egy nap többször vagy legalábbis naponta kihozni, viszont tagadhatatlan, hogy a szocializálódást ilyen téren tanulja meg a leginkább a kutya, és ha Rickynek jól esik a séta, akkor miért ne hitesse el Eric magával azt, hogy neki is jól esik még akkor is, ha kora reggel van, baromi hideg, és a megszokottnál is gyorsabb tempóban kell haladni egy felajzott kutyának hála.
Fiatal kutya, ereje teljében van így nem meglepő, ha még ő maga is kifárad néha egy-egy kiadósabb séta után, pedig aztán tényleg nem lehet mondani, hogy nincs jó kondiban. Nem eszik gyors kajákat, nem viszi túlzásba a tunyulást, egyedül a kaja mennyiségének bevitelével van gond. Koránt se eszik annyit, mint amennyit egy 196 cm magasra megnőtt test megkövetel. Viszont amíg nem adódott gondja belőle, nem is akarja állandóan a bendőjét tömni...na nem mintha lenne ideje rá. Rendszerint kidobja a megvett kajákat a munkahelyén időhiány miatt. Lassan harmadik hónapja csinálja azt, hogy kaja időben lebattyog a konyhába, ahol megkapja a maga kis adagját, felcsattog vele aztán mire leül, hogy megehesse, már el is kell fordulnia tőle, mivel ügyek halmozódnak előtte jókora papírkötegekben, amibe vagy belefullad, vagy belefullad.
Arra még csak véletlenül se gondolt, hogy frontális balesetet fog szenvedni egy szegény lánnyal aki rögtön a földön köt ki, s akit Ricky azonnal körberajong.
Ricky értetlenül ücsörög, hisz fogalma sincs arról, hogy mégis miért kellett játszópartnerétől elszakítani. Látni lehet barna szemeimben a csillogást, hogy szegény nagyon csalódott.
- Ez azért valljuk be, nyugtató - szakad fel belőle egy halvány mosoly társaságában a mondat, miszerint nem ütötte meg magát, és nincs is komolyabb baja. Bár akkorát tényleg nem esett, de soha ne lehessen tudni. Ismer olyan embert aki felmosás után ült seggre, és combnyaktörése lett, szóval bármi megtörténhet ha tetszik, ha nem.
- Tény. De már kezdi kinőni szóval remélhetőleg mihamarabb elfelejti az ugrándozást - igaz Eric soha nem volt egy határozott gazda. Mikor kiválasztotta a kutyát egy ismerősénél született alomból, szó szerint szerelem volt első látásra, saját gyerekekeként neveli, vele alszik, együtt esznek... na jó ez utóbbi nem az asztalnál történik, kutya szempontból főleg nem. De soha nem tudott igazán határozott lenni vele.
- Esetleg... tudok tenni valamit azért, hogy felálljon, vagy ezek után jobban ragaszkodik a talajhoz? - vigyorogva vakarja meg a tarkóját, s már nyújtja is felé a kezét, hogy ha elfogadja azt a lány, akkor felhúzza onnan.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
2134
Join date :
2012. Jan. 27.

Admin


TémanyitásTárgy: Re: Sunset Park 26.08.15 12:06

Szabad játéktér!

₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪


Én mindenhol ott vagyok... De tényleg... Mindenhol!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://prison.forumsr.com



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
389
Join date :
2012. May. 16.
Age :
24
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Sunset Park 26.08.15 12:21

Timur

Azt hittem, hogy ennek az időszaknak sosem lesz vége. Mondhatni eléggé unatkoztam nélküle. Mármint sokszor meglátogattam a kórházban, - sőt még könyveket is vittem be neki, amiket kért - míg odabent volt, vagy éppenséggel a koli szobájában, de mindig annyira elfoglalt volt, hiszen próbálta behozni a tanulmányaiban lévő lemaradását. Ez pedig nagyon is várható volt, hiszen Timur nem az a fajta, aki bármikor is megengedné magának a lazsálást, ezért is a szöges ellentétem. Ha velem történt volna ilyen baleset, akkor biztosan kiélveztem volna, hogy igazolással bírok hiányozni. Ezt pedig nyilvánvalóan Timur is tudja, hiszen ismer már ennyire. Most mégis annyira lényegtelennek számít, az ami történt, most már csak az számít, hogy jól van és nem kellett elveszítenem. Azt hiszem, hogy már mindketten túl vagyunk azon a bizonyos dolgon, ami a baleset előtt történt, mármint egyikünk sem hozta fel egy jó ideje a témát. Talán a balesete közelebb hozott minket egymáshoz, mint bármikor. Nem, mintha eddig nem lettünk volna elválaszthatatlanok. Közöttünk van valamiféle láthatatlan kötelék, egyikünk sem lássa, de mégis tudjuk, hogy ott van. Ez biztos. Talán ez az egyetlen biztos pont az életemben, hiszen mindig is hagytam magam, hogy sodródjak az árral, de csak Timur állandó szereplő az én kis tündér mesémben.
Ma úgy volt, hogy a parkban találkozunk, azután pedig eljön velem vásárolni, mert már régen csináltunk bármi programot is közösen, most bizony törlesztenie kell. Nem szokásom hamarabb érkezni, de ma mégis sikerült valahogy összehoznom. Leültem egy padra, elővettem zsebemből a telefonomat, hogy írjak neki egy sms-t: "Ugye nem felejtetted el, hogy ma csak is az enyém vagy?" Rámentem a küldés gombra és már csak annyi dolgom van, hogy várjak a válaszára, vagy inkább arra, hogy hamarosan meg fog jelenni előttem, feltéve, ha nem felejtette el, hogy mára mit is beszéltünk meg. Remélem azért mégis valahogy sikerülni fog elszakadnia a könyveitől, vagy biztos lehet benne, hogy megkapja a hisztimet, ha annyira bele mélyedt a tanulásba, hogy rólam teljesen megfeledkezett.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
194
Join date :
2014. Aug. 01.
Age :
25
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Sunset Park 31.08.15 20:07

Végre kikerültem a kórházból. Már nagyon untam az ottan semmittevést, ráadásul minél kevesebbet akartam hiányozni a suliból, a melóról már nem is beszélve. Azt hittem elsírom magamat, amikor kijöttem, és szembesültem vele, hogy mennyi tanulnivaló halmozódott fel az elmúlt hetekben. Igaz valamennyire képben voltam Chloe-nak hála, de ez akkor is elég lesújtó volt, és szinte lehetetlennek tűnt, hogy rendesen be tudjam pótolni rövid idő alatt. Így hát bár az orvosok azt mondták próbáljak meg, minél többet pihennél, hogy a lehető leghamarabb felépüljek, de ez egyszerűen kivitelezhetetlen volt, ha utol akartam magamat érni. Nem volt hát más választásom, mint az esetek többségében éjszakába nyúlóan is tanulni, és írni a beadandókat nem egyszer meló után. Nem volt egy leányálom, de muszáj volt, ha vissza akartam rázódni. És talán még ez volt a könnyebb része. A melóba már akármennyire is reménykedtem, hogy másképp lesz, de nagyon nehezen tudtam csak visszaszokni, főleg azért, mert az oldalam még most is szörnyen fájt néha főleg, amikor kicsit jobban megerőltettem magamat. Mindenesetre az egyetem nem erőltette meg magát túlzottan bocsánatkérés ügyileg, de legalább nem kaptam meg a bűvös "Aláírás megtagadva" szókapcsolatot egyetlen tárgyból sem a hiányzásaim miatt. Igen kellemetlen lett volna, ha ez megtörténik, és esetleg emiatt csúsztam volna egy évet. Így viszont nem volt más választásom, mint hajtani magamat, ahogy csak tudtam...
Mára viszont el kellett rendelnem a "Dékáni szünetet". Igaz, hogy amúgy is hétvége volt, de ma is tanulni szándékoztam volna ha Chloe másképp nem tervezi kettőnknek a mai napot. Még a kórházban megígértem neki, hogy ha kijövök onnan, akkor együtt elmegyünk valahová, és nem fogok ellenkezni. Csak ezzel a feltétellel volt hajlandó elvetni a gigászi ivászattal együtt egybekötött welcome buli ötletét így viszont nem is ellenkezhettem vele, amikor bejelentette a mai közös vásárlást. Annyira talán nem is akartam. Örülök, hogy végre teljesen rendbe jött a kapcsolatunk azután, ami történt kettőnkkel között. Talán szükség volt erre a balesetre, ahhoz, hogy túlléphessünk azon a másikon. Talán jobb is, hogy így történt...Meg aztán lehet, hogy ez a kis szünet a mai napon nekem is jót fog tenni. Ha néha nem pihenek a tanulás mellett legalább egy kicsit, akkor azzal az egésznek csak jobban ártok, mint használok hisz egy idő után nem fog egyszerűen fogni az agyam, és még azt is elfelejtem, amit már megtanultam korábban...Egyhangúan sétálgattam az utcán a park felé, amikor jelzett a telefonom, hogy sms-em jött. Igazából már láttam is Chloe-t az egyik padon ülni. - Mikor voltam akárki másé is rajtad kívül? - surranok mellé a padra, ha nem vett eddig észre, és egy finom fél-mosollyal mutatom neki a telefon képernyőjét az sms-el, amit küldött nekem.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
389
Join date :
2012. May. 16.
Age :
24
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Sunset Park 08.09.15 9:34

Türelmetlen vagyok, ezt szinte mindenki tudja rólam, aki ismer. Általában mindent akarok, és azt általában azonnal akarom. Nehezemre esik, ha másokra kell várnom, de persze fordítva már egészen máshogy mennek a dolgok. Azt sosem szoktam bánni, ha rám kell várni. Vagyis jobban mondva úgy vagyok vele, hogy rám aztán igazán megéri várni, de a mai napon nem késtem el. Ennél pontosabb nem is lehettem volna, talán azért, mert izgatottsággal töltött el az, hogy újra együtt mozdulunk ki és végre Timur is lazíthat az oldalamon egy kicsit. Igazán rá fér már valami olyan időtöltés, ami nem a tanulnivalóról, vagy a munkáról szól. Habár nem tudom, hogy pasi létére mennyire fog annak örülni, hogy a mai napunkat vásárlással akarnám eltölteni, persze miután megelégeltem a pénzköltést szervezhetünk magunknak valami más programot is, mondjuk olyat, amit Timur szeretne, elvégre ne csak nekem legyen élvezetes a mai nap, hanem neki is. Ez mind csak azért van, mert vele szemben nem vagyok annyira önző, mint általában a többséggel. Persze, ez azért is van, mert Timur a legfontosabb személy az életemben. Az pedig már csak a történelem egy apró darabkája, hogy hogyan jutottunk el idáig.
- Hm, jó válasz. - Mosolyogtam vissza rá, mikor leült a padra mellém, de ennyivel nem értem be. Óvatosan, de azért mégis megöleltem, vigyázva, hogy az oldalához ne igazán érjek hozzá. Végre itt van, szóval ne vesztegessük tovább az időnket. Izgatottam felkeltem a padról, elé állva nyújtottam felé a kezemet, ezzel is ösztönözve arra, hogy keljen fel, annak ellenére, hogy még csak most ült le.
- Hosszú napunk fog lenni, szóval ideje bele vágnunk. - Sejtelmesen mosolyogva néztem rá. - De még most van lehetőséged arra, hogy meggondold magad és vissza menj a szobádba, hogy ismét könyvmolyt játssz. - Grimaszoltam egyet, kissé feltűnően tudtára adva, hogy mennyire nem lenne a tetszésemre, ha a második opciót választaná és inkább a könyveivel lenne elfoglalva, mint velem. Sokáig képes voltam elviselni, hogy "hanyagolt" persze tudom, hogy szükséges volt behoznia a lemaradását, de már hiányzik hogy legalább egy kis időre kisajátítsam magamnak, még ha tisztában is vagyok azzal, hogy mennyire önzőség ez részemről.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
194
Join date :
2014. Aug. 01.
Age :
25
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Sunset Park 12.09.15 22:56

Igazából ma is ülhettem volna a szobába, és dolgozhattam volna tovább a lemaradásom behozásán, de tény, hogy nagyon régen nem volt semmi közös programunk Chloe-val, és Őt se akarom elhanyagolni hisz mégiscsak gyakorlatilag Ő a legfontosabb személy az életemben, és szükségem van rá, ezért is nem akarom őt elhanyagolni még a legkisebb mértékben sem. Meglepő, hogy előttem ér oda a találkán helyére, mert ha valami, akkor a pontosság nem Veronica Chloe Foster egyik tulajdonsága. Ő sokkal jobban szereti váratni az embereket, mint, hogy Ő érjen oda időbe bárhova is. Azt hiszem most meg engedhetem magamnak azt a privilégiumot, hogy különlegesnek érezzem magamat, hogy az én kedvemért képes volt időbe ideérni. Persze tudom, hogy igazából ma az Ő kedvére való régóta megígértem neki ráadásul hátha fürdőruhát is szeretne venni,a mivel feldobná a napomat. Mindenesetre nem hiszem, hogy olyan szörnyű lesz a vásárlás, hogy mindenáron azt akarjam, hogy minél előbb vége legyen. Inkább csak attól tartok, hogy túlságosan elfáradok, és nem leszek képes tartani Chloe-val a tempót. De nem hiszem, hogy annyira rohanna látva, hogy még sajnos mindig nem vagyok a toppon....
- Mernék más milyet adni? - felelek neki egy fél-mosollyal, miközben helyet foglalok vele. Hagyom, hogy megöleljem, és gyengéden én is viszonozom az ölelését. Bár az oldalam már sokkal jobb állapotban van, e van, amikor még most is hasogatni kezd a fájdalomtól. Sóhajtok, és fáradt mosoly jelenik meg az arcomon, amikor az ölelés után egyből fel is pattan, mintha csak rugó lenne benne. - Még csak most ültem le. - küldök felé egy fél-mosolyt. Végül aztán elfogadom a kezét, és gyengéden megszorítom, amikor felkelek a padról.
- A te szervezésedben nem is számítottam semmi másra. - mosolyodom el finoman. Persze ezt nyilván nem rossz értelemben mondtam, és ezt Ő is pontosan jól tudja. Még ha hosszú is lesz a nap tudom, hogy Chloe mellett úgysem fogok unatkozni, csak fáradni maximum. - Eszem ágában sincs visszatérni a szobámba, és könyvmolyt játszani a könyveimmel, ha a másik lehetőség az, hogy az egyetem legcsinosabb tanulójával töltsem a napot. - felelek neki egy fél-mosollyal. Pontosan ismerem Chloe-t, és nem sétálok bele a csapdába. Ha most visszakoznék, és nem mennék el vele, azt később százszorosan verné le rajtam, valószínűleg alkoholizálás formájában szóval akkor inkább a kulturált, és valószínűleg élményekben gazdag alternatívát választom, vagyis hogy elmegyek vele vásárolni. Bár Chloe úgy tekint az ilyen "randijainkra" mintha kisajátítania, de egyáltalán nincs ellenemre, és nem is látom így az egészet hisz rajta kívül szinte senki más sincsen, jelenleg az életemben szóval szívesen vagyok vele, amíg ez nem megy a tanulás rovására. Tényleg nagyon szeretem Chloe-t, és ha a boldogsága azon múlik, hogy egy-egy napra hagyom magamat kisajátítani az Ő céljaira, akkor ám legyen szívesen hagyom magamat...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
389
Join date :
2012. May. 16.
Age :
24
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Sunset Park 19.09.15 0:57

Már csak annak a gondolatától is jobb kedvre derülök, hogy tudtában vagyok annak, hogy ma jó néhány órácskát vele tölthetek. Ez már hiányzott. Szó szerint hiányérzetem támad, ha nem találkozhatok vele.
- Nem hinném. - Igyekeztem komolynak látszani, de mégis ennek dacára elnevettem magam. Noha, tudja, hogy neki is mindig van választási lehetősége, de inkább jobban teszi, ha azt a választ mondja, amit elvárnék tőle, mármint vannak olyan pillanatok, mikor képes nekem ellentmondani, de végül is nem kell, hogy mindenben egyet értsünk egymással. A barátok nem attól barátok, hogy egyet értenek bármiben, hanem azért barátok, mert bármi is történt közöttük, mindig képesek egymásnak megbocsájtani. Szó szerint bármi.
- Oh, Timur megint túlzol. - Nevettem ismét fel hangosan. - Na jó, nem is. - Mégis csak igazat kell neki adnom. Talán beképzeltnek tűnhetek, de tényleg elhiszem neki, hogy én vagyok az egyetem legcsinosabb tanulója, legalább ezt a címet kapjam meg, ha már nem én vagyok a legokosabb tanuló. Fontos számomra a megjelenés, de ez köztudott.
- Szóval vásárolunk, aztán beülünk valahova valamire. Egy kávéra, vagy valami töményre? - Érdeklődve húztam fel szemöldökömet, de ha tippelnem kellene, Timur inkább a kávéra voksolna, mint az alkoholra. Habár hiába erőltetem, hogy néha ráférne egy kis lazulás a sok tanulás után. Igazán nem ártana neki néhány görbe este.
- Biztos vagy abban, hogy tudod, hogy mire vállalkoztál? - Mert tényleg órák hosszáig képes vagyok vásárolni. Talán el fogja magát unni, miközben a próbafülkéből ki és be járkálok ruhákat próbálgatva, bemutatót tartva neki. Végül is nekem fontos a véleménye, habár a végső döntés mégis csak az enyém fog lenni.
- Esetleg néhány új darabbal felfrissíthetnénk a te ruhatáradat is. - Igen, pontosan azt mondtam aminek hangzik, még ha jól tudom, hogy inkább a farmernadrág és a póló megrögzött híve, de igazán nem halna bele abba, ha venne magának néhány új felsőt. Még akkor sem, ha ez egy hirtelen jött ötlet volt részemről, de ha nagyon ellenkezne, akkor nem erőltetném úgy, ahogy általában mindent szoktam. Nem vagyok ám mindenben annyira makacs, néha hajlok a kompromisszumokra is.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
194
Join date :
2014. Aug. 01.
Age :
25
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Sunset Park 22.09.15 12:40

Tudom, hogy basszus tanulnom kellene, hogy behozzam a lemaradásomat, vagy éppenséggel dolgozni, hogy lefaragjak a rossz anyagi helyzetemből, és végre kicsit zöld ágra vergődjek pénzügyileg. DE ha a másik lehetőség az, hogy a legjobb barátommal töltsem a napot, akkor most azt fogom választani. Ennyi pihenésre még nekem is szükségem van, mellesleg ez a legkevesebb, amivel meghálálhatom Chloe-nak azt, hogy amíg kórházban voltam állandóan berohangált hozzám, és hozta-vitte a cuccokat, amiket kértem tőle. Ennyit igazán megérdemel! Majd egyszer akarok neki venni valami szépet is egy gyűrűt, vagy nyakláncot, vagy valamit, csak össze kell rá spórolnom a pénzt.
- Látod. Ezért is feleltem úgy, ahogy. Nem mintha ellent akartam volna most mondani Neked. - mosolyodom el Chloe válaszára. Persze, ha valamiben nagyon nem értek vele egyet, akkor ellent fogok neki mondani bármikor...legalábbis igyekszem. Csak azért sose értettem vele egyet, mert az lett volna a kedvére való, de úgy hiszem ez így is volt jó, és így is van jól. Barátok vagyunk ez igaz, de ez nem jelenti azt, hogy mindig bólogatnunk kéne egymás ötleteire, nézeteire. A mi kapcsolatunk talán pont azért működik ilyen jól, mert sok minden van, amiben nem értünk egyet egymással.
- Tudom. - vonom fel a szemöldökömet egy fél-mosoly kíséretében. Chloe tényleg a legszebb lányok közé tartozik az egész egyetemen, és csak nagyon kevesen vehetnék fel vele a versenyt ilyen tekintetben, de neki egyszerűen van egy olyan stílusa, és megjelenése, ami miatt abszolút megérdemli ezt a címet. Bár mint azt neki is mindig elmondom, ha csak fele annyi időt töltene tanulással, mint a fürdőszobában vagy a tükör előtt, akkor egészen biztos, hogy a legokosabb tanulók között is számon lenne tartva.
- Felőlem beülhetünk. De a kávét azt utálom. - felelek elgondolkozva. - Majd iszok egy teát. - folytatom egy halovány mosollyal. A legtöbb ember meglepődik, amikor kiderül, hogy nem szeretem a kávét. Ha valaki sokat tanul éjszaka, akkor sokan egyértelműnek tartják, hogy még a vércsoportja is koffein, pedig ez egyáltalán nem igaz. Én vagy teát vedelek vagy energiaitalt, nem mintha az utóbbi annyival egészségesebb lenne, mint a kávé. Mindenesetre most úgy a töményért sem lelkesedem, ezért dobta be gyorsan a teát.
- Tartok tőle, hogy csak sejtem, de vállalom a döntésem kockázatát. - nevetem el magamat halkan. Bele se merek gondolni az igazat megvallva, hogy menyi időt fog a mai túra igénybe venni, de megígértem Chle-nak, és biztos vagyok, hogy egy-két szemrevalóbb darabot is próbálni fog. Ráadásul nincs is más dolgom, mint ülni, és Chloe-t nézegetni, esetleg cipelni a szatyrait. Van szerintem olyan, aki ezért még fizetne is. Igazából talán kivételesnek érezhetném magamat, hogy nekem egész biztosan nem kell.
- Majd máskor. Ma neked veszünk cuccokat. - Pontosan értettem Chloe célzását, de most úgy hangulatom sincs rá, meg költeni se akarok annyira ilyesmire. Épp elég lesz szerintem ma Chloe-nak bevásárolni időbe is, meg valamennyit én is hoztam magammal, hogy be tudjak neki szállni egy-két ruhába, ha esetleg úgy alakulnának a dolgok a nap folyamán. Az Ő kedvéért hajlandó vagyok ilyesmire is költeni. Mégiscsak legjobb barátok vagyunk, és bár nem hiszem, hogy annyira rászorulna az én segítségemre ilyen téren, de ha esetleg mégis akkor szívesen segítek neki ebben.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
389
Join date :
2012. May. 16.
Age :
24
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Sunset Park 08.10.15 22:46

Ezt már akár fél sikerként is elkönyvelhetem, hiszen sikerült kimozdítanom a négy fal közül, de az igazi siker érzetem csak akkor lenne, hogy ha rá tudnám arra is venni, hogy bulizni is eljöjjön velem. Lassan, fokozatosan talán még ez is összejön, mindössze csak kitartónak kell lennem. Az pedig már biztos, hogy bizonyos dolgokban nagyon is kitartó tudok lenni, ezt a makacsságomnak kell megköszönni, habár kétlem, hogy Timur mindig örülne ennek.
- Most? Egyébként sem igazán szoktál, vagy tudsz nekem nemet mondani. - Feleltem sejtelmesen mosolyogva, de a mosoly mögött semmi olyan nem volt, amivel arra a bizonyos éjszakára akartam volna célozni. Az már rég lerágott csont, különben is, a balesete óta szerintem még szorosabb közöttünk a barátság. Akkor sikerült csak igazán rádöbbennünk arra, hogy milyen fontosak vagyunk egymás számára, hogy nem akarjuk elveszíteni a másikat.
- Teát csak a betegek isznak, vagy az angolok a kis teadélutánjaikon. - Inkább a piát választanám, vagy a kávét, ha nincs más, de teát csak akkor, ha már nagyon a halálomon vagyok a megfázástól. Na jó, most inkább a kávéra tenném a voksomat, mert biztosan korán van még neki ahhoz, hogy lásson lerészegedni. Nem mintha a sárga földig le akarnám magam ma inni, de ugye sosem lehet tudni.
- Valami olyasmire számíthatsz, mint a filmekben. - Nevettem el magam, miközben jobban bele gondoltam, hogy mi is fog rá várni az elkövetkező órákban. - Neked csak jóformán ülnöd kell és várni, majd véleményezni azokat a ruhákat amikben kilibbenek a próbafülkéből. - Valójában attól is tartok, hogy túlságosan elfogult velem szemben és szerinte majd minden jól fog állni rajtam. Ennek ellenére mégis fontos számomra a véleménye, mégis csak a legjobb barátomról van szó.
- Oh, de még mennyi új göncre van szükségem, néha nem árt frissíteni a ruhatárat, főleg annak tudtában, hogy a kedvenc boltomba új kollekció érkezett. - Ezért eléggé izgatott is vagyok, persze a vásárlással kapcsolatos izgatottságot a férfiak nem érthetik, hacsak nem a saját nemükhöz vonzódnak.
- Szóval siessünk. - Kaptam el a csuklójánál fogva, hogy finoman húzni kezdjen magam után, kissé noszogatva a gyorsabb tempóra. Eléggé közel vagyunk, pár percen belül még gyalog is oda érünk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
194
Join date :
2014. Aug. 01.
Age :
25
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Sunset Park 12.10.15 18:20

Akármennyire is azt hiszi Chloe vagy bárki más, nem azért nem szoktam kijárni, mg eljárni mert nem akarok hanem mert egyszerűen nincs se idő, se kedvem, de persze ilyenkor azért fáradt is vagyok, és ennek hála kedvem sem nagyon szokott már lenni az ilyen kiruccanásokhoz legyen akármi is a céljuk. Persze Chloe-nak néha engedek hisz Ő mégiscsak a legjobb barátom, és neki már amúgy is tartoztam egy ilyen "csak veled töltöm" nappal. Nincs is kétségem afelől, hogy jól fogom vele magamat érezni, ahogy afelől se, hogy cefetül fáradt leszek a nap végére. Bár sejtem, hogy a következő lépése az lesz, hogy menjünk el valahova bulizni, de annak már nem fogok engedni akármennyire is erősködik.
- Ha nagyon szeretnék akkor te is tudod, hogy nagyon is tudok neked nemet mondani. - szögezem le a tényt egy fél-mosollyal. Chloe is pontosan tudja, hogy ha nagyon szeretnék akkor tudok neki nemet mondani, ahogy erre már korábban is volt példa. A múltkori éjszaka...Az hiba volt, és mindketten akartuk, ezért történhetett meg. Nem lett volna szabad megtennünk, de mégis megtettük, és ezen nem tudunk változtatni. Legalább a lőtt sebemnek talán annyi haszna volt, hogy úgy tűnik legalább ezen túl tudtunk lépni. Úgy néz ki ez a baleset kellett hozzá, hogy rendbe jöjjön a barátságunk.
- Nos a harmadik kategória én vagyok. - mosolyodom el finoman a szavaira. - A teában amúgy is több koffein van, mint a kávéban, ráadásul mivel kötött állapotban így lassabban oldódik fel, és a hatása is tovább tart. - Egy fél-mosollyal fejezem be az előadásomat. A-az érzése, hogy a rövid tudományos előadás a teáról valószínűleg megfogja tenni a hatását Chloe-val szemben, ahogy az általában lenni szokott. Legalább talán egy kis energiával tölt majd fel miután valószínűleg hullafáradt leszek a Chloe-val való vásárolgatást követően. Kell az energia ha esetleg folytatni szeretné a túrát valamely másik általában kedvelt üzletben.
- Vagyis egy centiméterre se fogok látni a szatyorhalomtól, amit cipelni fogok, és nekem is csak a lábaim fognak kilátszani. - nevetem el magamat halkan a lán válaszára. - Remélem legalább egy-két fehérneműt, és fürdőruhát is próbálsz majd. - mosolyodom el. Tudja, hogy csak viccelődöm vele, remélem veszi is majd. Ismer már annyira, hogy tudja Ő nekem minden ruhában csinos lesz. Nem nagyon tudok elképzelni olyan cuccot, ami Chloe-nak ne állna jól...na jó talán a szkafander. De az is csak azért, mert nem tudna semmit megmutatni az alakjából, és gyanúm erős, hogy ezen okokból még csak fel sem húzná azt a viseletet.
- Igen. Sajnos még mindig te követed a divatot, és nem pedig fordítva. Bár gondolom te el tudnád viselni azt a fordított helyzetet. - Felvonom ugyan a szemöldökömet, de ha rám néz láthatja, hogy a szám szélében finom mosoly bujkál. Ismerem már annyira, hogy tisztába legyek a ténnyel, mennyire megörül a mindenféle vásárlásért Chloe. Engem nem izgatott sose a dolog, de ezt a napot neki ígértem, és épp ezért meg is próbálom, majd élvezni hisz mégiscsak a legjobb barátommal lehetek együtt egész nap.
- Ahogy...- kezdtem bele a válaszba, de befejezni már nem tudtam, mert finom rántást éreztem a csuklómon, és mire észbe kaptam már Chloe húzott maga után. Ellenkezésnek nem volt semmi értelme így csak "sodródtam az árral". Csak reméltem, hogy egyik évfolyamtársunk se lát minket. Még a végén téves következtetéseket vonnának le, aztán megint hallgathatnánk a pletykákat kettőnkről.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
389
Join date :
2012. May. 16.
Age :
24
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Sunset Park 23.11.15 8:46

- Oh, édesem. - Nevettem fel halkan. - Ritka alkalmak egyike, mikor képes vagy nekem nemet mondani, de egyszer eljön annak az ideje is, hogy képtelen leszel rá. - Kacéran kacsintottam rá, habár szeretem, ha néha ellen tud nekem szegülni, hiszen annyian lesik minden kívánságomat, hogy néha tényleg üdítően hat rám, mikor valami eszement ötletemre nemet tud Timur mondani.
- Vajon miért is nem lepődök meg azon, hogy tudsz ilyen dolgokat? - Komolyan hihetetlen, hogy akár még a teáról is képes nekem kiselőadást tartani. Mégis hogyan fér bele a kis buksijába ennyi tudás? Nem fél attól, hogy a feje egyszer csak szétrobban a túl sok információ miatt? Még jó, hogy ez képtelenség, máskülönben rettegnék a közelében lenni és várni a nagy bummot.
- Igen, lényegében ez fog rád várni. - Már csak azon is nevetnem kellett, hogy elképzeltem mennyire nem fog kilátszani a sok bevásárló zacskótól, de persze nem várom el tőle, hogy mindent Timur vigyen, majd besegítek neki, hiszen mégis csak az én eszement vásárlásomból származó cuccokról van szó.
- Hm, mindig szükség van néhány fehérneműre. - Habár abban nem igazán szokásom kitoppanni a próbafülkéből, nem mintha szégyenlős lennék, de azért egy üzletben mégsem akarom magam mutogatni, Timur meg már látott úgy... Sőt, ruha nélkül is, mondhatni eléggé behatóan ismer már.
- Egyszer annak is eljön az ideje, hogy én diktáljam a divatot. - Határozottan el tudnám viselni az tény, de erre még egy egészen kicsikét várnom kell, de egyszer eljön az én időm is.
- Nagyon hosszú nap elé nézünk. - Közöltem vele, mikor már beértünk az üzletbe. Ez itt a földön lévő paradicsom, ahol minden vásárlás mániás nő szívesen meghalna a kedvenc tervezője által tervezett kollekcióban.
- Ugye tudod, hogy egy teljes emelet van a csípőkből? Minimum egy óra, mire ott végeznék, de először a földszinten kezdem a nézelődést. Mellettem maradsz, vagy nézelődni szeretnél? - Tény, hogy mindenhol női ruhaneműk vannak, de talán elengedhetem egy kis vadászatra, hátha sikerül neki találnia valami nekem tetsző darabot.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
194
Join date :
2014. Aug. 01.
Age :
25
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Sunset Park 10.12.15 20:16

- Ha van olyan alkalom, amikor nem mondok nemet, az csakis amiatt van, hogy meg sem próbálok nemet mondani vagy inkább csak rád hagyom, mert fáradt vagyok vitatkozni veled. - viccelődök a lánnyal. Persze, hogy Chloe-nak nagyon nehéz nemet mondani. Néha olyan őzikeszemeket tud mereszteni, hogy még egy szikla is apró pocsolyává olvadna tőle, más felől viszont olyan szinten határozott tud lenni, hogy az embernek az-az érzése támad, mintha csak hipnotizálni akarná őt. Nem csoda hisz azokban a kék szemekben a "tudatlanoknak" elég könnyű elveszni, ráadásul, ha még az a bársonyos hang is társul hozzá, akkor az ember igencsak nehéz helyzetbe tud kerülni, amikor próbál nemet mondani.
- Valószínűleg azért, mert ismersz annyira, hogy egy adott témában néha képes vagyok észérveket felvonultatni. - mosolyodom el szelíden a szavai hallatán. - Persze mindenek csak egy titka van: mégpedig az olvasás. És nem, a női magazinok nem számítanak bele bár állítólag néha még azokban is szerepelnek ehhez hasonló cikkek. - teszem még hozzá a mutatóujjamat felemelve, mintha csak ki akarnám hangsúlyozni a gondolatok "fontosságát"...Egy amolyan csodabogárnak tart, tisztában vagyok vele. Éppen ezért is furcsa néha, hogy mit is tud annyira szeretni rajtam. Nem vagyok jobb, és a múltkori éjszaka után semmiképpen sem különb más srácoknál. Mindenesetre örülök, hogy Chloe az életem része...
- Valahogy sejtettem...- felelek neki lemondóan, de azért a szám sarkában apró mosoly bujkál. Nincsenek illúzióim, és tudom, hogy pusztulatosan fáradt leszek mire Chloe vásárlási láza kielégül...Mégis...Úgy érzem, ennyit bőven megér a barátságunk, sőt...még csekély is az ár. Mert akármilyenek is vagyunk, és akármennyire is különbözünk sok mindenben, de mégis kitartunk a másik mellett, és támogatjuk a másikat, amikor szüksége van rá. De azt hiszem, sose fogom tudni megmagyarázni, hogy e miért is van így, hogy miért is kerültünk így össze.
- Ki tudja. Lehet, hogy a nap végére Victoria's Secrets modell lelsz belőled, ha jókor vagyunk jó helyen. - kacsintok rá. Na jó természetesen csak vicceltem, de ennek ellenére úgy gondolom, hogy Chloe simán elmehetne modellnek az Ő alakjával, és kisugárzásával. Sose kérdeztem tőle, hogy próbálta-e vagy sem, de biztos megvolt rá az oka. Az igazság az, hogy sokszor nem is nagyon tudnám Őt más hivatásban elképzelni, mint valami hasonlóban. Szép, okos, és talpraesett is. Biztos vagyok benne, hogy megállná a helyét a kifutón, ha egyszer úgy döntene, hogy belevág.
- Már alig várom. - mosolygok rá. - DE légy szíves a férfi részlegekben szüntesd meg a csőnacit, meg a beszartam 3x nacit, és ezeket a hülye ecsethajakat. - teszem még hozzá kérlelve. Nem vagyok egy divatember, ez tény, és nem is szoktam soha másoknak a hasonló hóbortjaiba beleszólni, de a modern "divatban" vannak dolgok, amik már nálam is kiverik a biztosítékot. Az, hogy manapság egyes "fiúk" többet cicomázzák magukat, mint a lányok többsége, az szerintem egyenesen botrány, de ez az én véleményem. Nem mintha nem fejtettem volna ki Chloe-nak már egy pár alkalommal...
Az első mondatra csak megadóan bólintok, mikor némileg lihegve megállok a lány mellett. Esküszöm olyan sebességgel értünk ide, hogy a japán gyorsvonat sírva bújna el valamelyik platánfa mögött...Némi rettegéssel tekintek körbe a hatalmas épületben, ahol gyakorlatilag minden a ruhákról, és a különféle ruhaneműkről szól. Choe-nak maga lehet a földi paradicsom, számomra a pokol egyik legmélyebb bugyra közvetlenül a jégbe fagyott Lucifer mellett. De az ígéret, az ígéret, most már nem táncolhatok vissza.
- Azt hiszem, inkább melletted maradok. - felelek némi töprengés után egy nagyobb nyelés kíséretében. Lehet, hogy most írtam alá a halálos ítéletemet, de mégis inkább maradok Chloe-val. Magamat ismerve könnyen elvesznék ebben a "labirintusban". Meg ha vele vagyok akkor talán az idő is gyorsabban fog telni...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
389
Join date :
2012. May. 16.
Age :
24
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Sunset Park 24.12.15 1:48

- Ezt most úgy közölted velem, mintha valamiféle energia vámpír lennék, akivel még a vitatkozás is kimerítő. - Mindezt eleinte ártatlan, majd sértett arckifejezéssel közöltem vele, holott tisztában vagyok azzal, hogy mennyire fárasztó tudok lenni, nem mindig, csak néha.
- Csak a könyvmolyoknak van idejük arra, hogy olvassanak. - Hanyag kézlegyintéssel le is zártam ezt a témát, csak mert Timur szerint az nem igen számít olvasásnak, ha a magazinokat bújom, pedig ha tudná milyen hasznos cikkek is vannak még az efféle magazinokban is, talán meglepődne. Az is igaz, hogy más az érdeklődési körünk, én semmit se tudok a teáról, de le merem fogadni, hogy Timur nem tud olyan dolgokat, amiket én, persze azok a témák nem is tartoznak bele az érdeklődési körébe.
- Te nem is tudod, hogy a modellek milyen kegyetlenek tudnak lenni egymással. Na meg nincs is kedvem koplalni, sem pedig úgy vonaglani, pózolni, ahogy mások akarják. - Szerintem a modellek csak egy szép bábok, akik azt veszik fel és azt csinálnak, amit a fotósok mondanak nekik. Kinek kell ez? Én mindig is szerettem a magam ura lenni, szerintem nem is viselném túl jól, ha úgy kellene táncikálnom, ahogyan más fütyörészik.
- Tudhatnád, hogy attól engem is a hideg ráz. - Egyáltalán nem tartom férfiasnak azt, ha valaki cső nadrágban van. Egy férfi legyen férfi és ne úgy nézzen ki, mint egy kakadu. Legyen inkább laza, farmerban és ingben, vagy alkalomadtán elegáns öltönyben.
- Helyes, legalább nem kell attól tartanom, hogy elvesznél. - Hangosan nevettem fel, de a következő pillanatban már figyelmemet elterelte az a hosszú sor, ahol vállfán lógtak a szaggatott farmerek. Pár pillanat elég is volt ahhoz, hogy az egyiket leakasszam, s Timur felé mutassam.
- Ezen a farmeron annyi a lyuk, hogy szinte már felesleges felvenni, hiszen nem takar túl sokat. - Hangosan ecseteltem Timurnak véleményemet, majd vissza is tettem gyorsan, de már haladtam tovább, nincs megállás.
- Szerinted a nadrág vagy a szoknya áll jobban? - Adok a véleményére, valójában Timur az egyetlen ember, akinek fontos a véleménye számomra.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
194
Join date :
2014. Aug. 01.
Age :
25
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Sunset Park 04.01.16 22:28

- Nincs mitől félned, Egy jóféle növénytanos tárgy jóval nagyobb energiavámpír, a vizsga pedig még az életkedvedet, és a boldogságodat is elszívja akár egy Dementor. - felelek neki egy halovány, kedves mosollyal az arcomon. Persze Chloe sem piskóta, de az biztos, hogy egy-két tantárgyammal még akkor sem érhetne fel, hogy ha direkt erre gyúrna. Bár az is tény, hogy egyetlen tantárgyam sem kísérelt meg még soha leitatni, és vásárolni se vittek hacsak nem a jegyzetboltba...
- Meg annak, aki olvasni akar. - teszem még hozzá az Ő válaszához felvont szemöldökkel. Tudom, hogy Chloe-nak a legnagyobb kínzás két dologban merülhetne ki körülbelül: ha egy székhez láncolnák, és arra kényszerítsék, hogy könyveket olvasson (mondjuk Dante Isteni színjátékát), de az olvasnivalója nem lehet semmiképpen sem női magazin. Valaki a kínai harangtól, vagy az ingától csavarodna be, Ő valószínűleg ettől. Mondjuk lehet, hogy nálam is ez lenne a helyzet ha 7/24-ben női magazinokat olvastatnának velem, bár én valószínűleg megpróbálnák rá úgy tekinteni, hogy csak új információkat szerzek, és, hogy biztosan van bennük valami hasznos is.
- Nincs is kedvem megtudni. - mosolyodom el. - Tény. Neked nincs is rá szükséged, hogy koplalj. És te amúgy is diktálni fogod a divatot, ha jól emlékszem. Majd légy szíves egy dedikált példányt az első címlapos magazinodból. - vigyorodom el haloványan. Jót vidulunk ezen, de tényleg nem tudom elképzelni, hogy Chloe mégis, hogyan tervezi a jövőjét. Pocsékol tanul, és nem is foglalkozik egy cseppet sem a tanulmányaival. Nehezemre esik elhinni, hogy tényleg csak lerendezné az egészet annyival, hogy hozzámenne egy gazdag fószerhez. Valahogy úgy érzem, hogy Őt elnézve ez pazarlás lenne hisz egyáltalán nem buta, nemcsak szép...
- Ezt kitörő örömmel hallom. Már kezdtem aggódni, hogy téged is beszippantott ez az eltorzult világnézet, és öltözködési stílus. - jegyzem meg színlelt megkönnyebbüléssel. Persze gondoltam, hogy Chloe-nak nem ez a stílus az ideálja, de sose lehet tudni. Ma már sajnos tényleg nem egy emberke szaladgál az utcán, akiről ránézésre nem tudod eldönteni, hogy most fiú vagy lány, és egyszerűbb megkérdezni tőle, bár nem éppen udvarias...
- Igen igazából én is csak ettől félek. - válaszolok a lánynak elgondolkozva, ahogy körbetekintek a hatalmas épületben található szinteken, és számtalan bolton. Tartok tőle, hogy Chloe ezeknek a jelentős részét végig kívánja látogatni, méghozzá az én asszisztációmmal. legalábbis a ruhás részleget egészen biztosan. Mire észbe kapok az álmodozásból Chloe már el is indult az első bolt felé, én meg csak kapkodom a fejemet, hogy hol van...
- Igen tényleg nem...- felelem kissé szégyellősen. Ez a ruha tényleg nem hagy túl sokat a képzeletnek, ami azt illeti, ráadásul szerintem Chloe-nak nem is kell ilyet felhúznia, ahhoz, hogy felkeltse mások figyelmét, vagy, hogy csinos legyen.
- Hááát...Nem is tudom...Neked mindkettő. - vakarom meg a fejem hátulját tanácstalanul, amíg azon filózom, hogy mit válaszoljak neki. Pont úgy meg vagyok lőve ezzel a kérdéssel, mint a magassarkús kérdésével anno. Chloe-nak egyszerűen minden jól áll, de ezt, hogyan magyarázzam el neki, úgy, hogy el is higgye nekem?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
389
Join date :
2012. May. 16.
Age :
24
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Sunset Park 06.01.16 6:16

- Ezek szerint megnyugodhatok, hogy nem én vagyok az, aki az energiád többségét elszívja. - Nevettem fel hangosan, habár az is biztos, hogy néha nagyon fárasztó tudok lenni és az is biztos, hogy ma pláne fárasztó leszek minden értelemben.
- Biztosra veszem, hogy te vagy az egyetlen ismerősöm, aki tényleg önszántából kezd neki az olvasásnak. - Timur különleges ebből a szempontból is. Egy kicsikét még régi módú is, de mégis ez áll neki a legjobban. Tetszik benne, hogy meri azt tenni, amit szeretne és, hogy mennyire képes kiállni azokért a bizonyos dolgokért.
- Abban biztos lehetsz, hogy az első dedikált példány a tiéd fog lenni. - Játékosan rákacsintottam. Azért vicces, hogy most eljátszadozunk a gondolattal, hogy mi lenne, ha ténylegesen valaki felfedezne és beindulna a karrierem.
- Tudod erről eszembe jut az a poszt, amit a minap láttam valahogy így hangzott: régen már a kórházban megmondták, hogy fiú-e vagy lány, most meg, meg kell várni, hogy felnőjön és eldöntse. - Újból nevetni kezdtem saját szavaimon, pedig ez tényleg szomorú. Habár szerintem végül is mindenkinek saját joga eldönteni, hogy hogyan akarja élni az életét. Ha férfinek született, de nőként akar élni, akkor szíve joga ahhoz, hogy nemet változtasson.
- Oh, Timur! Már megint túl elfogult vagy velem szemben? - Azt hittem, hogy majd segít nekem eldönteni, hogy mi áll jól és mit érdemes megvennem, de nehéz dolgom lesz vele, ha mindenre azt fogja mondani, hogy tökéletesen áll rajtam.
- Tudod, hogy mi a jó a váráslásban? Az, hogy ilyen helyeken csoportosulnak a nők, szóval mi lenne, ha választanánk nekem néhány új rucit, neked pedig egy új barátnőt? - Hatalmas mosollyal arcomon fordultam felé, habár szerintem nem igazán fogja díjazni az ötletemet.
- Nézd! Hát nem aranyos? - Egy sorral arrébb állt egy csinos lány, amikhez legszívesebben már most oda mennék, hogy felhasználjam az így jártam anyátokkal sorozatból ismert játékot: ismered Timur-t? De gondolom Timur nem lelkesedne ezért az ötletemért.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?

Sponsored content



TémanyitásTárgy: Re: Sunset Park

Vissza az elejére Go down

Sunset Park

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
6 / 7 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next

Similar topics

-
» Hullócsillag Park
» Central Park, Manhattan
» -= Park =-
» Smaragd Park
» Flushing Meadows–Corona Park

Permissions in this forum:Válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
PRISON FRPG :: Város :: Belváros :: Egyéb helyszínek-
Új téma nyitásaHozzászólás a témához