welcome to prison frpg
üdvözlünk
lépj be las vegas-ba!
Amikor meghallod a nevet: Las Vegas, mi jut először eszedbe?
Kaszinók? Féktelen bulik? Black jack? Roulette? A lehetőségek tárháza végtelen, a kaszinók sora gazdagokat dönt mocsokba...
Azonban egy valamire senki sem gondol. Miután a kaszinóban megszeded magad zöldhasúval, nem árt vigyázni a haza úton; Las Vegas sem másabb, mint a többi város. Vannak rosszfiúk és rosszlányok is, akik képesek bárkivel végezni, ha úgy tartja kedvük. Vannak drogosok és más szenvedélybetegek, akik képesek ölni is azért, hogy megkapják a napi adagjukat. Táncosnők és krupiék, akik egy szempillantás alatt elveszik mindenedet. Prostituáltak és maffiózók, akiknek már, ha csak a nevét tudod, már veszélyben vagy. Mi a közös bennük? Egy rossz mozdulat, egy alaposan át nem gondolt lépés, és máris a börtönben találják magukat, ahonnan megszökni, még senkinek sem sikerült...

facebook csoportunk
lépj be
las vegas téged vár
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
csacsogda
súgj nekem egy titkot...
promónk
csak tekintsd meg!
új posztok
kaptál választ?
Shadowhunters FRPG
Vendég
14.10.17 12:26
Gimnázium
Saige Hannigan
05.10.17 14:47
Happy birthday
Michael Quenell
04.10.17 12:09
Cassidy & Mason
Mason Nicolson
04.10.17 10:39
a legaktívabbak
a legtöbb posztot írók
Admin (2134)
 
Lyna Frei (777)
 
Desmond Drescher (649)
 
Cassandra Drescher (599)
 
Chad Donaghue (561)
 
Charlotte Collins (493)
 
Jennifer Ariadne Lively (450)
 
Aurora Rossum (399)
 
Veronica Chloe Foster (389)
 
Helena Nina Lemmer (273)
 
Top posting users this month
Simon Whitlock
 
Benjamin Tate Hunter
 
Mason Nicolson
 
Leslie Shay Hastings
 
Holden Samuels
 
Emily Hastings
 
Derick Stackhouse
 
Zooey A. Benedict
 
Rebekah Walker
 
Austin Dawson
 

Új téma nyitásaHozzászólás a témáhozShare| .

Sunset Park

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Sunset Park 15.06.13 12:38

Összevont szemöldökkel ismét az antiesztétikum megtestesítője után néztem, aki még mindig az udvarlóját vagy éppen barátnőjét - nagy dilemmában vagyok a kapcsolatuk szerepkörét illetően- kóstolgatta. Reméljük a legjobbakat, miszerint nem ma látjuk utoljára az a szerencsétlent. Nem mondanám, hogy nem tudtam betelni a látvánnyal, amit e párocska nyújtott sőt.. talán túl sok is. Pár pillanat elteltével Vicki melegséget árasztó arcára meredtem, és gyönyörködtem benne, még mindig a kezdeti örömök hatása alatt, amit megszakított egy apró incidens. Félek, ez nagyban befolyásolhatja a kapcsolatunkat, ugyan is a barátság egészen eltörpül amellett a tény mellett, hogy ő egy hölgy. És köztudottan ők az egyik gyengéim. Érdekes, hogy eddig elkerülte a figyelmem ez a minden bizonnyal döntő fontosságú részlet.
- Reméltem is, hogy nem kell csalódnom, minden esetre szörnyen röstellem, hogy csak most kerestelek meg annyi idő után, de szükségem lenne rád. Hisz ismersz, nem vagyok az a vendégeskedő, telefonos kapcsolattartó típus. - mentegetőztem neki, megint csak szokásaimtól eltérően.
Talán ez a minimum azok előtt és azok után is, hogy ki fogom használni. Pardon, ez túl nyers, erős kifejezés volt. Fogalmazzunk úgy, hogy az én érdekeimet előtérbe helyezve -ahogyan az általában lenni szokott- kérek tőle szívességet, a régi barátságra hivatkozva, amit én mai napig ugyan olyan nagy becsben tartok. Ismereteim szerint szakmája egyik kiemelkedő képviselője, így nem is volt kérdéses, hogy kihez forduljak legelőször. Ezen felül remélhetőleg szorítkozhatok a diszkréciójára és pedantériájára.
- Hol szállsz meg jelenleg, mert odaküldök valakit, aki intézkedik a költözésről?! Szeretném, ha nálam vendégeskednél, habár hasonló házigazda vagyok, mint vendég, de azt akarom, hogy minden pillanatban mellettem légy. - komorult el a hangom a monológ végére, és észleltem is, hogy a dér megcsípte a hangulatot, így újból felmértem tetőtől talpig, hogy mosolyt varázsoljak arcomra.
Öntelt vigyorral fogadom a bókot, amit szavak formájában sosem tapasztalok. Milyen különös, azt hinné az ember, minden nap szembesítenek azzal milyen fess, és pofátlanul tökéletes vagyok, ami igaz is, csakhogy nem szavakban nyilvánul meg, hanem gondolatokban, a mimika ezer meg egy árnyalatában és a testbeszéd megannyi fajtájában. Éppenséggel tudni kell, hogy mire figyeljünk.
- Remek, véletlenül ismerek néhány helyet, ami szóba jöhet. Viszont úgy gondoltam ma kipróbálhatnánk valami újat. Van egy lebuj a külvárosban, ami néhányak szerint egész jó, nem mellesleg ismerem a tulajt. Véletlenszerű egybeesés, nem igaz? - bár még nem aktuális, néhány mondat erejéig azonban mégis belementem, hiszen lassan a kora délutáni órákat is felváltja a kései est, és mindkettőnknek rengeteg mondanivalója van.
Hogyan fog végződni, ami mi kis szűziesen baráti esténk?! Igen, ez is valamiféle problémának tudható be, ami jelenleg aggaszt egy kicsit, de.. Mindenki észrevette?! Ki ez az őrjítően sármos ember, tele aggodalmakkal, negatív energiával, hatvannégy százalékos passzivitással, akit a kétségbeesettség gúzsba köt?! Még sosem viselkedett így habár külsején ezek a jelek nem mutatkoznak.. teljesen szokványosan viselkedik, de mi történik odabenn?! Érthetetlen!
- Nos dolgom az akadna bőven, de miért jobb főnöknek lenni, ha nem adhatok magamnak szabadnapot az év bármely időszakában?! - szemmel láthatóan van igazság szavaimban, de mint láttam elvárásai nem csak nekem vannak.
A részéről ez nem is elvárás, hiszen csupán arra kér, hogy tegyem azt amiben a legjobb vagyok; kényeztetni magam, miközben ő is jól mulat. Nem lehet nehezebb a leegyszerűsített verziónál.
Az a bizonyos kérdés is feltevődött, mire azóta várok, hogy tudom eljön, mégsem éreztem alkalmasnak a pillanatot. Túl kellemes és meghitt, a régi emlékekkel átitatott gondolatok szinte kézzel tapinthatók. Tönkre akarom én ezt tenni?! Újfent derekára csúsztattam tenyerem, hogy a padhoz tereljem, ahonnan nem is olyan rég feltápászkodtam.
- Szükségem lenne a szakértelmedre. Egy ideje kész csődtömeg vagyok. - ennyit arról, hogy nem teszem tönkre a pillanatot. - Van egy kis gondom a ketyegővel... néha úgy dönt, hogy padlóra küld, de van, mikor elviselhetőbben szúr. Remélem azért vagy itt, hogy azt mond, a sok munkától van ez, de nincs komoly jelentősége. - miután túl vagyunk ezen, jöhet a nosztalgiázás, és minden, ami azzal jár, így hát minél előbb le akarom ezt zárni. Este már az egészségemre akarok inni!
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
2134
Join date :
2012. Jan. 27.

Admin


TémanyitásTárgy: Re: Sunset Park 25.08.13 9:20

Szabad játéktér!

₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪


Én mindenhol ott vagyok... De tényleg... Mindenhol!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://prison.forumsr.com



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Sunset Park 30.08.13 11:15

Josie

- Kisfiam, hát te merre jártál? Miért nem szóltál, hogy elmentél? Úgy aggódtam miattad - anyám kis híján kiszorongatja belőlem még az életet is, és már most érzem, hogy én vagyok a nap legnagyobb barma, egy címeres ökör, hogy felkerestem az anyámat, a két fattyát és azt a nagydarab pasit, aki őket "csinálta". Gondoltam, ha már minden szó nélkül elmentem, illik legalább köszönni nekik. De ez megint egy újabb hülyeségnek tudható be. Nem is értem, hogy miért vagyok ilyen rohadtul lelkiismeretes, miért nem hagyom rájuk a saját kis életüket? Ha már ő megkeserítette az enyémet, miért várom el, hogy jó pofával nézzen rám? Most is, a kényszeredett vigyoránál már csak a kétségbeesése a nevetségesebb, s legszívesebben itt helyben feldugnék magamnak valamit, hogy azon pörögve, ordítva énekeljem el nekik a himnuszunkat.
- Nem fogom az orrodra kötni, hogy hol jártam. Ha eddig nem foglalkoztál velem, akkor ha kérhetném, most se tedd jó? És, hogy miért nem szóltam? Hmm... nézzük csak... talán mert elhúztatok otthonról, engem meg egyedül hagytatok kétségek között tengődni. Ezért - vonok nemes egyszerűséggel vállat, és már nyúlok is az ajtó kilincse után, hogy feltépve a nyílászárót, eltudjak húzni innen. Egy pillanatra megingok, s már a visszaforduláson gondolkodok, mikor meghallom egyik húgom hangos, remegő sírását, minek hallatán nem csak a karomon, de még a hátamon is feláll a szőr. Nagyjából olyan érzést kelt bennem, mint a legtöbb embernek az, hogy végighúzza valaki a körmét az iskolai táblán. Rettenetes. Vicsorogva lépem át a küszöböt, s olyan határozottsággal vágom be magam mögött az ajtót, hogy hallom, amint annak kerete körül lepattogzik a vakolat. Kiérve a lakásból az orrnyergemre illesztem a napszemüveget - igen, kicsit fényérzékeny lettem mostanában - és bőrdzsekim zsebéből kivéve a gravírozott cigarettatartót, egy "füves csodát" illesztek a számba, amit gyorsan meg is gyújtok. Az a baj, hogy túlzottan rászoktam a szerekre, így mostanra teljesen transzba tudok esni, ha valaki bármilyen fajta droggal vagy fűvel kínál.
Csak, hogy életben tudjak maradni, teszek egy kitérőt a közeli kávézó felé, honnan egy nagy pohár feketével távozok, s a legközelebbi park kényelmetlen, lepattogzott padjára telepedek le. A kávé kesernyés, és a cigi édeskés illata úgy leng körbe, hogy azok kis híján felhőt képeznek körülöttem.... nem tudom, hogy szégyellni való, vagy inkább mulatságos?!
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Sunset Park 30.08.13 11:47

Az a helyzet, hogy menjen mindenki a jó büdös francba... igen nagyjából ilyen gondolatokkal indultam el tegnap valamikor estefelé otthonról. Vagyis túlzás még mindig otthonnak nevezni azt a lepukkant motelt, azzal a koszos szobával, ahol az éjszakáim egy részét töltöm, mert hát nem mindig keveredek vissza értelmes időben. Azok után, hogy Jas elhúzott tőlem, a tudtomra adva, hogy nem akar a saját kis városkájában látni - ez persze hidegen hagy -, és hogy aztán az a Danny fiú is felképelt, éppenséggel nem voltam a legjobb passzban. De egyetlen megoldásom van ezekre a problémákra, mégpedig az, hogy olyan kellemesen kiütöm magam, hogy szépen mindent elfelejtsek és kész. Nem így a legegyszerűbb? Nem vagyok én olyan, mint a nővérem. Eszem ágában sincs bosszút állni senkin, egyszerűen addig bomlasztom saját magamat, amíg vége nem lesz ennek az egésznek, amit mások életnek hívnak.
Na szóval tegnap este is sikerült rendkívüli módon kiütni magam, és igazság szerint egyáltalán nem emlékszem rá, hogyan kerültem a parkba, és hogy egyáltalán mióta vagyok itt, de annyi tuti, hogy baromira fáj a nyakam. Nem épp a legkényelmesebb dolog egy bokor alatt aludni valami idétlen pasival, konkrétan anyaszült meztelenül. Csak azért nem szúrt ki minket még így nappal sem senki, mert kifejezetten elhagyatott helyen sikerült megoldani ezt a kis affért, ahol elég sok a bokor ahhoz, hogy csak akkor vegyenek észre, ha kifejezetten nagyon figyelnek. A fejem iszonyatosan hasogat és határozottan fázom is, amikor kezdek magamhoz térni. Tudom, hogy Jasnek erre lenne valami jó szövege, hogy mekkora egy marha vagyok és inkább éljem csak tovább az életem otthon, de képtelen felfogni, hogy nincs már számomra olyan, hogy otthon. A pasast szépen arrébb lökdösöm, egyáltalán nem rémlik a neve és az arca sem ismerős, és a kis halomban lévő ruhadarabok közül szépen kiválogatom a sajátomat, az övét pedig ott hagyom. Én nyertem, én tértem észhez először, hogy vele mi lesz... az már igazán nem az én dolgom. Gyors öltözködés után kecmergek végül talpra. Kéne egy kávé, vagy egy kis adag anyag, de a nálam lévő cucc már teljesen kifogyott, úgyhogy ehhez előbb haza kell jutnom, és persze rájönnöm, hogy hol is vagyok pontosan. Ekkor csapja meg az orromat az az ismerős illat, ami nem is olyan messziről érkezik. Fű és kávé mámorító egyvelege! Egy pillanatra lehunyom a szemem, kicsit megigazítom a ruhám, ami egyébként egy jelenleg kissé pár helyen kiszakadt fekete harisnya, egy lila-fekete rövid kockás rakott szoknya, egy hosszú ujjú sötét lilában, mély dekoltázzsal és egy magas szárú csizma. A hajamon is próbálok segíteni, de fésű híján ez szinte esélytelen, így aztán bőven marad benne néhány falevél is. Kicsit kihúzom magam, és igyekszem úgy kinézni, mint aki épp nem egy bokor alatt ébredt - nem sikerül -, aztán meg is célzom a srácot.
- Szia. Ugye megszánsz pár korttyal? - pillantok rá, és igen vagyok olyan pofátlan, és olyan szomjas és fejfájós, hogy egyszerűen a kezében lévő papírpohárra ráfogva iszom bele, úgy hogy lényegében az ő kezére fogok rá, amivel a poharat tartotta. Azt pedig csak remélhetem, hogy nem küldd el e miatt melegebb éghajlatra. De mint általában, most se nagyon számolok semmiféle következménnyel, csak az számít, ami most van, ez pedig a kínzó szomjúság és pocsék másnaposság.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Sunset Park 30.08.13 12:31



Már most tudom, hogy én bizony nem fogok az anyámékhoz járni. Hülye vénasszony - jó, még csak harmincnyolc éves - képes volt egész Vegasban töltött éveim alatt megalázni a saját ágyasai előtt. Képes volt olyan hangnemet megütni egy-egy beszélgetésben, hogy én arra akaratlanul is agresszíven válaszoltam, ami a nagy daliás lovagjainak nem tetszett, s azok szíjat hasítottak a hátamból. A legjobb az volt, mikor késeléssel vittek kórházba, de a drágalátos nőszemélynek hála, az illetékes nem került rácsok mögé, de még csak rendőrségi ügy se lett belőle, mondván, hogy önvédelemből tette. Na, és megint én voltam a rossz, neveletlen kölyök akinek intézetben lenne a helye, hogy megtanulja, hogy kell viselkedni a felnőttekkel. Így én voltam a szenvedő fél, mint nyolc napon túlgyógyuló sebekkel megáldott szerencsétlenség, akit nem ártott volna nevelőintézetbe dugni, amiért képes volt "megtámadni" az anyja szeretőjét. Az meg nem érdekelt senkit, hogy egy ujjal se értem a palihoz, de még csak nem is vele beszéltem úgy, ahogy nem lett volna szabad. Elvégre nem ő tehet arról, hogy az anyám milyen életet él, élt. Mert büszkén kijelenthetem - a fenéket vagyok büszke - hogy mostanra megállapodott egy izomkolosszus mellett, kapásból két kölyköt is szült neki, és már csak arra kell várni, hogy megesküdjenek. Hát sok boldogságot nekik.
Eléldegélek én a magam kis világában anélkül, hogy bárki bármilyen fejfájást okozhatna nekem. Jó, ez így nem igaz, mert tudom jól, hogy lesznek konfliktusok, melyeket én szítom és olyanok is, melyeket más, mégis vagy verekedés lesz belőle, vagy valami más, ugyan csak helytelen dolog. Szóval ezzel már meg is tudom hazudtolni az előző állításomat. Félő, hogy hamarabb fogok a túlvilágra kerülni, mint ahogy az meg vagyon írva. Bár nem lepődnék meg rajta a túlzott drogfogyasztás miatt. Igaz, mentségemre szolgáljon, hogy túladagolásban még nem volt részem. És remélhetőleg tudok annyira mértéket tartani, hogy nem is lesz. Nem venném jó néven, ha a detoxban kötnék ki.
Mindkét lábamat magam elé nyújtva kezdem el a bakancsom sarkával lökdösni a leszúrt kavicsok tömkelegét. Miért is ne? El van a gyerek, ha játszik. Egyik kezemben a nem túl gyorsan, viszont annál édeskésebb illattal égő füves cigi, másikban a kávé, mit épp emelnék a számhoz, hogy belekortyoljak, de legnagyobb meglepetésemre ez a művelet abbamarad, és egy dús, fekete hajú lány láttán, ki minden lelkiismeret furdalás nélkül ragadja meg a kezemet, hogy igyon a kávéból.
- Ő... persze - reagálok némi késéssel a kérdésére. Szám szegletében valami mosolyszerűség játszik nagy lelkesen, amit nem vagyok rest megmutatni neki.
- Elég nyúzottnak tűnsz - adom át neki a poharat, neki nagyobb szüksége van rá, majd előveszem a cigarettatartót, s már pattintom is fel, hogy válasszon kedvére. Van egy olyan érzésem, hogy nem lőttem félre, és benne is van némi drogos hajlam, akárcsak bennem. Így ha nem bal lábbal ébredt fel, akkor reményeim szerint venni fog egy szálat. Ha meg nem, akkor vagy nyakon önt a forró kávéval a pofátlanságom miatt, vagy szimplán nemet int rá.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Sunset Park 30.08.13 12:58

Őszintén szólva azt sem tudom hány óra lehet, bár már elég magasan jár a nap, úgyhogy van egy olyan sejtésem, hogy bőven benne járunk a délelőttben, vagy esetleg már el is múlt? Persze minden egyszerűbb lenne, ha hordanék órát, de leszoktam róla valamikor pár éve, amikor elkezdtem én is annyira függni a telefonomtól, mint sokan manapság. Aztán amikor minden felborult, akkor erről is letettem, hiszen baromira nem volt már szükségem rá, hogy hívogassanak. Egy ideig próbálkozott a nagynéném, meg Scott, meg Abby, és még pár barát a suliból, de végül meguntam és egyik alkalommal, mikor elég sok nyugtató volt bennem, egyszerűen behajítottam a mobilomat a folyóba. És erről ennyit! Azóta persze beszereztem egy újat, ami most minden bizonnyal valahol a táskám alján hever, ami a karomon himbálózik lelkesen, de hogy most onnan képes legyek kitúrni... arra esély sincs. Főleg, mert most sokkal jobban leköti a figyelmemet az a tény, hogy nem is olyan messze vár a "reggeli" kávém. Vagyis hát nem az enyém, de hamar sikerül a magamévá tenni, amikor a srác, akinek a kezével együtt ragadom meg a poharát odaadja.
- Oh, hálás köszönet, ez most szinte szó szerint életmentő! - mosolyodom el, önkéntelenül is a hajamhoz nyúlva, amikor a nyúzottságomról beszél. Pocsékul nézhetek ki, az egyszer szent igaz! Félő, hogy a sminkem el van maszatolódva, a hajamban még most is van néhány levél, de nagyon remélem, hogy földdarabkák legalább nincsenek. És az, hogy itt ébredtem egy bokor alatt csak annyit árul el a tegnap estéből, hogy hol végződött, de hogy előtte mi történt... na az örök homály marad.
- Mondd csak ki nyugodtan, hogy pocsékul festek, van róla sejtésem. - miután gondolkodás nélkül fenékig ittam a poharát egy apró sóhajt eresztek el, amivel jelzem, hogy fene mód jól esett a meleg ital. Már csak azért is, mert rommá fagytam éjszaka ruha nélkül, no meg egy kicsit talán fel is élénkít. Elgondolkodom rajta, hogy talán elő kéne kotornom a táskámból legalább egy kis sminktükröt, de egyelőre erre még nincs erőm, és félő, hogy ha most valami nagy koncentrációval végrehajtott dolgot szeretnék kivitelezni, abban erősen akadályozni az enyhén remegő kezem. Aztán a srác előpattint egy cigisdobozt, amire egy pillanatra megdöbbenek, majd végül majdnem a nyakába vetem magam, mint valami megváltónak. Aztán csak visszafogom a dolgot, és csak egy széles mosolyt varázsolok az arcomra.
- Ha hinnék Istenben, akkor azt mondanám, hogy ő küldött ide, ennek hiányában egyszerűen csak piszok nagy mázlim van! - gondolkodás nélkül húzok ki egy szálaz és olyan jólesően húzom végig a kis fehér papírba csomagolt rudat az orrom előtt, beszívva az illatát, hogy egyből tudhatja, nagyon is otthon vagyok a témában. A táskámban viszont még mindig nem sok kedvem van kutakodni, úgyhogy finoman a számba helyezem imádatom tárgyát és egy leheletnyit felé hajolok, hogy tüzet adjon. Amikor ez megtörténik, mélyet szippantok és élvezettel fújom ki a füstöt.
- Josie vagyok egyébként, vagy Jo, ahogy jobban tetszik. - mutatkozom be neki végre, hiszen ha már ennyire rendes, akkor minimum megérdemli, hogy tudja a nevem igaz? Közben a távolban halk mocorgás, aztán egy hangosabb káromkodás után pár perc múlva előkerül a srác is, aki mellett nem olyan régen ébredtem. Ösztönösen hajtom le a fejem, és takarom el az arcom a kezemmel. Fene tudja, hogy emlékszik-e rám, de ha mégis... inkább nem akarom, hogy idejöjjön.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Sunset Park 30.08.13 13:37



Nem mindennap lépnek mellém megtépázottnak tűnő, éjszakákat átmulató nőszemélyek azzal a felkiáltással, hogy jól esne nekik egy korty kávé, hogy aztán a maguk uralma alá vonva pillanatokon belül meg is szabaduljak a fekete nedűtől. Normális esetben, egy hozzám hasonló, dührohamokkal igen csak megáldott srác, nyilván most is kiverte volna a hisztit. De mivel én még ismerem, és "vallom" is az emberek által íródott erkölcsi normákat, jobbnak látom, ha megszabadulok a frissítő kávétól.
- Őszinte leszek... észrevettem - vallom be neki, miközben megpaskolom magam mellett a padot. Soha nem voltam oda azért, ha valaki folyamatosan ácsorog és toporog mellettem, míg én kényelembe helyezem magam. Nem csak ciki, de kellemetlen is. És még a nyakam is kigebed tőle, mert végig felfelé kell bámulnom. És a torna órának nem most jött el az ideje.
- Nem mondom ki a nyilvánvalót, mert te is tudod. Talán, ha ezt a pár levelet és ágat kiszedegetnéd a hajadból, ezt a nagy tincset meg ideraknád, máris jobban néznél ki - magyarázok neki megállás nélkül, miközben gyorsan megteszem azokat a lépéseket, melyeket most felsoroltam. Ha én ma kényszeredetten bár, de képes voltam adni magamra, akkor ezt az a hölgyemény is tegye meg, aki leül mellém és még a kávémat is ellopja.
Látok valamit megvillanni a szemeiben, mikor megpillantja a felpattintott cigis dobozt. Tudtam én! Éreztem, hogy nem fogok most se mellé lőni. Manapság a legtöbb emberről lerí, hogy mit és milyen formában használ, szóval én se érzem magam kellemetlenül, mikor felajánlok neki egy szálat.
- Ha az Isten drogosokat küld másokhoz segítségül, akkor nagyon a vége felé járhat a világ. Benne lennénk a szarban - hangom határozott, nem tűr ellentmondást. Nem hiszek Istenben, de ha tényleg ez a helyzet állna fenn, akkor tényleg az armageddon felé járnánk már. Amint közelebb hajol, már kapom is elő az öngyújtót, hogy meggyújtsam a cigaretta végét, s nézzem végig elégedetten azt a jelenetet, ahogy a beszívott füst távozik a száján.
Bemutatkozása hallatán elvigyorodok.
- Jonah... vagy "Jo, ahogy jobban tetszik" - teszem én is hozzá azt, amit ő is mondott lévén engem is előszeretettel hívnak Jo-nak a "hatalmas" haverok. Eleinte utáltam, bár mostanra egészen hozzászoktam és nem kapok vérszemet tőle, ha valaki ezzel a becenévvel illet. Sőt, most, hogy kiderül a lány is hasonlónak örvendhet, kifejezetten dobott a kedvemen.
Mikor halk morgásra és káromkodásra kapom fel a fejem, akaratlanul fordulok a hang irányába. Felvont szemöldökkel nézek végig az ürgén, s már törne is elő belőlem a hangos, egész testemet rázó nevetés, mikor rájövök arra, hogy én is jártam már hasonló módon. Így már nem is olyan vicces, a pillanat varázsa menten szertefoszlik. Helyette csak közelebb hajolok a fekete démonhoz.
- Látom elég sűrű és élvezetes éjszakátok lehetett - biccentek a srác felé pimasz mosollyal a képemen.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Sunset Park 30.08.13 14:14

Az a nagy helyzet, hogy jártam már pórul pont azért, mert nagyon nem gondolom át, hogy mi lehet a dolgok következménye, szóval most sem számolok azzal, hogy ez a szöszi esetleg rossz néven veszi a kávéja elorozását. Végülis ez csak egy kávé igaz? Bár, ha most nagyon szüksége lett volna rá, akkor lehet, hogy nem kezeli ilyen könnyen a helyzetet, de úgy fest a mai napom mázlival indít, mert nem következik be végül semmi rossz. A szavai hallatán kicsit elhúzom a szám, tehát nem csak én gondolom azt, hogy pocsékul festek, mert ha látszik rajtam, hogy a kávé most életet ment, akkor ez kívülről is nagyon erősen leír. Lehuppanok mellé hát és pillanatok múlva már el is tüntetem a fekete nedűt, aztán megfordul a fejemben, hogy talán érdemes lenne előkotorni a táskámból egy tükröt, de végül elvetem az ötletet.
- Oh, köszönöm! Akkora tükör amúgy sincs nálam, amivel normálisan rendbe tudnám szedni magam. - mosolyodom el, amíg helyrerakja a külsőmet, elsősorban a hajamat célozva. Tudtam én, hogy van benne pár levél, de hogy még ágak is! Mi a jó francot sikerült művelni vajon éjszaka? Bár lehetséges, hogy inkább nem is akarom tudni. Megvárom mindenesetre, amíg elkészül, aztán még a cigi is előkerül és tényleg nem sok hiányzik hozzá, hogy ne ugorjak a nyakába. Odaadta a kávéját, rendbe tette a hajam és még fű is van nála! Jesszus, ezt a srácot tényleg valami titkos jótevőm küldte ide!
- Jajj no, tudod, hogy értettem. - nevetem el magam, amikor olyan nagyon határozottan kezd el beszélni. Valahogy nem illik a helyzethez, de tény és való valahol igaza van abban, amit mondd. - Egyébként is nyilvánvaló tény, hogy isten nem létezik. - teszem még hozzá gyorsan. Ez az egy, amiben biztos vagyok. Az egész kamu a bénáknak, meg azoknak, akik nem tudják maguk megoldani az életüket és valakire kenni akarják a jó és rossz dolgokat. Engem ugyan kiskoromban vallásosnak neveltek, bár nem tűzzel-vassal, de ami azóta történt mindenféle hitet gyökeresen kiirtott belőlem. Mindenesetre a cigit élvezettel szívom, ez most nagyon kellett, egyrészt a fejfájásra is sokkal jobb, mint az aszpirin, másrészt kellemesen elbarikádozza az emlékeket a fejemben olyan helyre, ahol nem nagyon férhetek hozzájuk, csak ha nagyon akarok. És mégis miért akarnék? Aztán kiderül a neve, amire újfent nevethetnékem támad és nem is ellenkezem a késztetéssel.
- Akkor ezt jól összehoztuk, Jo és Jo! Bár akkor lehet, hogy maradok a Jonah-nál, bár egy kicsit így olyan komolynak hangzik nem? - szelídül a nevetésem egyszerű mosollyá. Hogy én a Jo-t, vagy a Josie-t szeretem-e jobban, azt magam sem tudom. Giselle hívott gyakran Jo-ank, szóval e miatt ez nem a legkedvesebb számomra, Jas viszont inkább a Josie-t részesítette előnyben, úgyhogy ez sem annyira nyerő. Lehet, hogy nevet kéne változtatnom? Áh, mindegy, egyszerűen semmihez sem társítok emlékeket és kész. Aztán előkerül a srác finoman szitkozódva, és hamarosan el is tűnik valamerre a salakos úton, én pedig addig is finoman rejtőzködöm. Az a helyzet, hogy ha ő netán emlékszik rám, akkor vér ciki lenne a helyzet, hogy nekem fogalmam sincs, hogy ki a franc és hogy egyáltalán mi történt közöttünk. Jobb ezeket a dolgokat nem bolygatni, és arra sincs szükségem, hogy ne adj isten máskor is látni akarjon. Jó ég, remélem nem adtam meg neki a számom! Jonah szavaira csak egyszerűen nyelvet öltök a fiúra.
- Szó se róla valami olyasmi, de a nagy részéről fogalmam sincs, úgyhogy abban sem vagyok biztos, hogy élvezetes volt-e. Lehet, hogy nem is jutottunk el a lényegig, sejtelmem sincs. - rántom meg a vállam kicsit. Őszintén szólva annyira nem is akarom tudni, hogy mi volt az éjjel, vagy hajnalban, vagy úgy általában. Vannak dolgok, amik jobb, ha a felejtés jótékony homályába vesznek.
- És te? Te már tudod, hogy kicsit el tudom vetni a sulykot, de én rólad szinte semmit. Miért ültél itt és lógattad az orrod egy kávéval és egy füves cigivel? - döntöm oldalra kicsit a fejem érdeklődve. Az a helyzet, hogy most ráérek, bár félő, hogy a testem nem sokára kapcsolni fog, hogy jó eséllyel tegnap dél óta nem ettem egy árva falatot sem, és ez már lazán huszonnégy órája történt.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Sunset Park 30.08.13 15:31




Ha nem adnak rá okot, nem vagyok agresszív. És jelenleg nem is látom értelmét annak, hogy hirtelenjében vérszemet kapjak, és nekiugorjak szerencsétlen lány nyakának. Csak egy kávéról van szó, amit már minden utcavégen lehet venni, sőt, már utcaközben is. Lehet, hogy most megmentette volna az életemet, és nem aludtam volna el itt helyben, viszont ha azt vesszük, hogy ha ez a lány most csatlakozik hozzám, akkor lehet nincs is szükségem a kávéra, mert akkor is ébren fogok tudni maradni. Fekete életelixír nélkül is.
- Azt hittem, hogy ti nők annyi dolgot rejtegettek a táskátokban, hogy ez se lenne akadály. Vagy minimum, hogy képesek vagytok tükörzsonglőrként mindent megoldani azzal az parányi kis tenyérbe való tükörrel is. De ezek szerint ti se vagytok mindenhatók - gúnyolódok, bár inkább hat mulatságosnak, mint szemtelenkedésnek. Amúgy is, miért tenném? Nem ártott nekem ez a lány semmit.
- Tudom persze - mosolygok rá lelkesen. Nem kellenek ide eget rengető témák, komolyság és világvége.... elég, ha nap mint nap átéljük, nem kell még témát is csinálni belőle. Amúgy csilingelő nevetése jobb kedvre derít, így az is mosolyt csal az arcomra, mikor a nevünkről kezd el csipogni.
- Csak nyugodtan... amúgy ott van még a második név is, mint Cole, ha a Jonah túl komoly - bár nem tudom. Szerintem hosszú vitákat lennék képes zengeni arról, hogy melyik a komolyabb hangzású. Már megszoktam, hogy a legtöbb ember a Jonah-t használja, és sokan nem is tudnak a másodikról. Sőt, néha még én magam is elfelejtem, hogy mi a második nevem, csak szimplán a C.-ot választom, mikor alá kell írni valamit. Ha meg nem tetszik nekik, akkor hosszas gondolkodást követően csak rájövök, hogy hogy is hívnak. Hát ez a története annak, hogy elfelejtettem a második nevem, és jobbára csak az elsőt használom.
Félrebiccentve a fejem, alaposabban szemügyre veszem az előttünk tollászkodó gyereket, majd undorodó grimasszal az arcomon, csak lemondóan sóhajtok.
- Nem tudom, nem néz ki túl bizalomgerjesztően a látvány. Mintha kicsit robotos lenne a mozgása, nem gondolod? Szerencsétlent jól kifáraszthattad - fintorgással húzom ki a hátam, s húzom fel kinyújtott lábaimat annyira, hogy előrehajolva rájuk könyökölhessek.
- Nem lógattam én az orrom. Csupán megint egy kis konfliktusba keveredtem az anyámmal meg a pasijával, ami mostanában nem tesz túl jót se a lelkiismeretemnek, se az önbecsülésemnek. Gondoltam jövök és kiszellőztetem a fejem - mutatom fel neki a cigis dobozt. Ez aztán a nagy szellőztetés tényleg. Inkább elködösítem a fejemet, mintha a feledésbe akarnék menekülni.
- Csak ennyi - vonok vállat, ahogy egy újabb szálat kipöccintek a helyéről, a számba dugom és meggyújtom a végét. Kezd elegem lenni az anyám pasijával való kekeckedésekből. Mindig én húzom a rövidebbet.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Sunset Park 30.08.13 16:02

Akkor úgy fest, hogy kivételesen mázlim van és a rejtett agresszió egyelőre rejtve is marad valahol mélyen. A női táskákról előadott kis szösszenetre újfent elnevetem magam. Ahhoz képest, hogy nem rég még majd eldurrant a fejem a fájdalomtól, most egész jó kedvem van. Azt hiszem ez a kávénak is köszönhető és a jó társaságnak. Lássuk be, azóta, hogy Las Vegasba érkeztem két opció volt az életemben. Az egyik az olyan pasik, akik még csak nem is tudnak sokat magukról és bulizni akarnak, semmi többet, a másik véglet pedig, akik nagyon is tudnak, de náluk meg csak az a cél, hogy megdugjanak és ennyi. Be kell vallanom, nem is nagyon tettem azért, hogy értelmesebb emberrel fussak össze, azokban a körökben, ahol én mozgok, ez szinte lehetetlen.
- Azért a lehetetlen nekünk sem kivitelezhető, de tényleg feltalálhatnának mondjuk egy összecsukható tükröt, ami méretesre nyitható ki. Tudod, mint azok a hordozható kis műanyag poharak, amik alig foglalnak helyet alapállapotukban. - válaszolok neki egy mosollyal. Nem érzem most valahogy gúnyosnak a szavait, tényleg inkább a viccelődés bújik meg mögötte, legalábbis inkább ebben reménykedem. Végülis rendesen viselkedett eddig, szóval nem kell róla rosszat feltételeznem igaz?
- Cole... - ízlelgetem kicsit a nevét. - Nem is tudom, lehet, hogy maradok a Jonah-nál, vagy ha fáradt vagyok kimondani, akkor maradsz Jo. Nekem nincs második nevem, szerintem ki is borulnék, ha még azt is le kellene írnom, bőven elég lekörmölni a Josephine-t. - rázom meg a fejem. Szó se róla anyuék elég szépen kiszúrtak velem, az én nevem a leghosszabb hármunk közül, és ehhez még hozzájön a Hamingway. Ha még lenne egy második nevem is, akkor inkább nem csinálnék semmit, ahol aláírásra van szükség.
- Kifáraszthattam? Az is lehet, hogy csak elfeküdte a hátát, vagy valaki más fárasztotta ki, de már rég lelépett. Igazán nem tudhatod, ha egyszer én sem tudom. - utánozom le a mozdulatot és húzom el kicsit a számat. Azért ennyire ne grimaszoljon már arra a pasira, mert akkor én sem fogom valami kellemesen érezni magam a helyzettől. Így sem tökéletes a dolog, de inkább megpróbálok nem foglalkozni az egésszel. Ebben viszont nem sokat segít a hozzáállása.
- Egyébként pedig annyira azért nem rossz dolog, ha valakit kifárasztok! - húzom fel kicsit dacosan az állam. Elég ügyes lány vagyok, ha szexre kerül a sor, még akkor is, ha ki vagyok ütve, ne beszéljen úgy erről, mintha nem is tudom valami undorító dolog lenne. Még akkor sem, ha esetleg jelen esetben mindez egy parkban történ a földön, márha egyáltalán történt valami. Inkább az ő sztorijára figyelek, mert akárhogy is nézzük, nem ül a padin valaki egy kávéval és füves cigivel akkor, ha nem lógatja az orrát.
- Oh, értem. Az nem lehet valami kellemes... de tudod lehet, hogy addig jobb, amíg van kivel konfliktusba keveredned. - teszem még hozzá, bár a végét már csak egészen halkan, magam elé bámulva a földön fixírozva valami törött üvegcserepet. Vajon sörösüvegből lehet? Ha jól látom innen akkor zöld, de az is lehet, hogy a fűszálak miatt tűnik annak és egyébként átlátszó, akkor pedig szinte bármi lehet, valami töményebb alkohol, vagy üdítő, netán ásványvíz. És igen, most jelen helyzetben pont ez a legfontosabb kérdés, hogy az a kis üvegdarab vajon mihez tartozhatott régen. Jobb ezen agyalni, mint azon, amit kimondtam.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Sunset Park 30.08.13 17:37



- Igen, ezzel ma tanúbizonyságot adtál nekem - bólogatok hevesen, ahogy azt vallja, hogy a lehetetlen sajnos még nekik se megy. Hát nem tudom... manapság el vagyok látva bőven nővel, onnan egy tényleg képes még a lehetetlenre is. De az már más téma, és nem itt szeretném kitárgyalni a szexuális életemet. Szerintem senkinek nem válik kárára. Ha pedig igen, akkor... akkor nagyon szar élete lehet, ha csak ez a mese boldogítaná.
- Hát nem tudom, nem hordok magammal poharakat - kénytelen vagyok megejteni ezt a fajta vallomást. Nem szoktam hatalmas táskákkal rohangálni az utcákon, mint ahogy azt a legtöbb nőnél látom. Nekem elég a farmerom és a kabátom zsebe. Mellesleg mit kellene elraktároznom? Nem hordok magammal smink cuccot - furcsa lenne - se fésűt, se könyvet. De még csak manikűrkészlet sincs nálam, ami persze nem válik hátrányommá. Ja, és akkor még nem beszéltem a váltó harisnyáról, ami anyámnál mindig volt egy esetleges szakadás esetére. Nekem pedig mikor mondta, hogy ezt meg azt vegyem már elő a táskájából, rendszerint elvesztem benne. Soha semmit nem találtam meg benne és még csak azt se tudta pontosan megmondani, hogy hol találtam. Ha a gyógyszerét kérte, akkor az említett fakkban, mindig a telefonja volt, meg a papírjai. Ha a telefonját, akkor biztos, hogy a pénztárcájába akadtam bele. Kiakasztó. És nálam ezzel szemben mi van? Egy telefon, egy kulcs, némi pénz. És sokszor ezzel meg is úszom. Ha pedig nagyon nem bírom, akkor van nálam egy kisebb csomag porocska is. Ja, bocsánat a cigarettát kifelejtettem!
- Jó választás. Nem nagyon használom a Cole-t... - nem tart sokáig, hogy ezt beismerjem. Csak amolyan mentsvárként hoztam fel lehetőségnek a Cole-t.
- A Josephine szép név, örülj neki! - nézek rá jelentőségteljes pillantással. Tényleg szép, nem kell tovább ragozni.
- Lehet... jól van, nem cseszegetlek - húzódok el tőle vigyorogva, s immáron teljességében rá koncentrálok, mintsem a robotmozgású kölyökre, aki nagy bénázások közepette szerencsétlenkedni el magát a parkból.
- Valóban, de nem mindegy, hogy milyen az a konfliktus. Amíg a szokásos veszekedések, szócsaták, addig nincs semmi bajom, nagyon jól megállom én a helyem. De ha késsel vagy más tárggyal jön felém az a böhömnagy állat, nem szeretek ott maradni - már nem egy alkalommal volt szerencsém megismerni a gyilkos, agresszív énjét a pasasnak és már most féltem azt a két kislányt tőle. A végén még agyoncsapja valamelyiket a jövőben, ha az pasival állít haza. Lehet, hogy nem leszek oda értük, de nem venném túl jó néven, ha egy vérszomjas pasi miatt vesznének oda. Mondjuk aztán ki tudja? Lehet, hogy csak engem tisztel meg ezzel a bánásmóddal. Nem tudom. De nem is szeretném, hogy őszinte legyek...
Arcát fürkészve úgy néz ki, hogy nem tapinthattam túl kellemes témára.
- Ne haragudj - sóhajtom.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Sunset Park 30.08.13 18:06

Egy apró mosoly jelenik meg még az arcomon. Hát úgy fest, hogy mi nők tényleg nem vagyunk mindenhatóak. Az a baj, hogy hiába létezne nagyobb, vagy bővebb, vagy akármilyen tértágított táska a világon, az sem lenne elég és abban is simán elveszne bármi. Ez olyan, mint a nap 24 órája. Hiába kíván az ember többet, ha több lenne, akkor még többet akarna, mert rájönne, hogy a plusz időbe újabb teendőket zsúfolhat bele, és akkor ugyanott van, ahol a part szakad. Sajnos én is így voltam ezzel anno, viszont ennek köszönhetem azt is hogy élek, már ha ezen bármit meg lehet köszönni, hiszen nem kifejezetten vagyok oda a helyzetért józan állapotomban. Nem baj, ez a srác most eléggé eltereli a gondolataimat ahhoz, hogy ne gondoljak arra, amire nem akarok.
- Sejtettem, gondolom csak pár alapvető holmi van a zsebedben, mint a legtöbb pasinak. Tudom ám, hogy megy ez. Mindig szidtok minket a nagy táskák és a rumli miatt, de mégis mi vagyunk azok, akiktől kértek egy zsepit, vagy egy fésűt, vagy bármit, ami épp kell, nem? - mosolyogva döntöm oldalra a fejem. Nem szánom én ezt kötekedésnek, vagy ilyesminek, inkább csak jóleső beszélgetésképpen vetem fel a dolgot. Emlékszem még rá, hogy Scott hányszor kért tőlem ezt azt, még az is előfordult, hogy az ajakíromat célozta meg, mert kiszáradt a szája, amikor nagyon meg volt fázva és az orrán keresztül nem sok levegőt kapott, amitől ugye cserepesek lettek az ajkai. Gyorsan elhessegetem a zavaró gondolatot, mert pont ezekre nem akarok gondolni, ezért csinálom azt, amit, űzök ki mindent a fejemből. És most jó a kedvem, szóval nem akarom elrontani. Aztán a nevemet dicséri meg, amire újra visszatér az arcomra a mosoly.
- Köszönöm, alapvetően én is szeretem, csak... túl sok mindenre emlékeztet. - teszem még hozzá lassan. Igen, gondoltam már rá, hogy más név kellene, teljesen más név, csak épp az a baj, hogy nem vagyok nagykorú és fogalmam sincs, hogy nem kellene-e ehhez valamiféle gyám beleegyezése. Igazából azt sem tudom, hogy az ki, talán a nénikém? Őszintén szólva baromira nem érdekelt, amikor ezekről a dolgokról volt szó anno.
- Na azért, nem illik rosszat feltételezni rólam. - teszem még hozzá, aztán el is nevetem magam a vigyorát látva. Még egy pillanatra a távolodó srác után nézek, aztán el is tűnik a fák között. Huh! Mázli. Azért remélem, hogy hazakeveredik valahogy és nem lesz baja, nem szívesen olvasnám egy újságban sem holnap, hogy elütötte az autó, vagy valami ilyesmi. Aztán a családra terelődik a szó, ami már tényleg kellemetlenebbül érint. Lassan a cigi is tövig ég, én pedig gyakorlott mozdulattal pöccintem el a távolba. A kezeimet tehetetlenül ejtem le az ölembe, valahol erre is jó ez, pótcselekvés. Csinálsz legalább valamit a kezeddel.
- Késsel? A nevelőapád az? Késsel támadt rád? De miért? - egy pillanatra nyitva is marad a szám a meglepettségtől. Az a helyzet, hogy nálunk azért ilyesmi soha sem történt. Más az, hogy az a vadállat, az a Will azt tette, amit, de hogy a rokonod, vagy majdnem a rokonod ártson neked. Az azért durva. Aztán elnézést kér, hiszen látható, hogy kissé elkomorodom. Egy fájdalmas mosoly jelenik meg az arcomon.
- Semmi gond, a múltat le kell zárni... vagy legalábbis elfelejteni valahogy. - jegyzem meg lassan, miközben a kezében lévő cigire pillantok. Újabbat gyújtott meg, és azt hiszem nekem se lenne rossz, de nem akarok nyíltan kunyizni tőle, azért ez mégsem kimondottan olcsó játékszer.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Sunset Park 30.08.13 20:33




- Még szép. Amire épp szüksége van az embernek. Cigi, telefon, kulcs, pénz, személyi. A többi felesleg minek? Maximum, ha hosszabb útra megyek. De akkor se mindenből dupla meg tripla adag. Most gondolj bele. Ti nők jól néztek ki egy csinos táskával. De mi milyenek lennénk? Nekünk ilyet nem csinálnak, max hátizsák.... de azzal még a trógernél is trógerebbek lennénk. Szóval nekünk marad a méretes nadrágzseb minden oldalról, meg a kabátzseb - talán ezért is van az egy részben, hogy még a legnagyobb melegben is kabátban vagyok. Mondjuk itt ez fogható arra is, hogy ellenségem a napfény tekintettel fehér bőrömre. Lehet, hogy Brooklynban születtem, de északi felmenőim vannak. Így rövid percek alatt képes vagyok teszem azt, rák vörösre sülni... égni.
- És ez így van rendjén nem? Ha ti nők nem vigyáznátok ránk ilyen apróságok terén, akkor mi hogy vigyázzunk rátok ha már nagyobb, rosszabb dologról van szó? - billentem félre a fejem kíváncsi, ravasz mosollyal.
- Ahm... akkor mi lenne, ha változtatnál? Nincs megtiltva szerintem. Vagy igen? - kapom vissza rá a fejem, miután elmeredtem a park messzire nyúló csodáiban. Mintha legalábbis olyan sok lenne abból a csodából. Szinte semmi. Ha jobban belegondolok, már én is számtalanszor belegondoltam abba, hogy mennyivel könnyebb lenne, ha nem ezzel a névvel élnék. Azt nem mondhatom, hogy a keresztnevemmel baj van, mert az csak egy név. Az nem emlékeztet semmire, csak van, rám aggatták. Nem mellesleg már bőven meg is szoktam. Viszont ha a családnevemet nézem, akkor ott már több és nagyobb a gond. Első részt, mert fingom sincs, hogy ki az apám. Nem tudom, hogy kiről kaptam a nevemet. Miért és hogyan. Annyit tudok róla összességében, hogy drogtúladagolásban kipurcant. És csá!
- Én? Ugyan már, glória van a fejem fölött nem látni? - pillantok az ég felé, mintha én is a nemlétező glóriámat próbálnám szemügyre venni. Lehet, hogy a szőke tincseimnek hála néha tényleg úgy fest, mintha egy arany aura lenne a fejem körül, de ez koránt se mondható glóriának. Én meg az angyal? Na ne nevettessenek.
- Nevelő apám vagy nem... nem tartom annak, anyámmal úgy két éve lehetnek együtt, de soha nem ott élt velünk. A saját házában, minket a lebujban hagyott. De soha nem is vártam segítségre. Soha nem jöttem ki túl jól vele, de én eltudtam engedni a fülem mellett a baromságait, ócsárolásait. Nem tettem rá megjegyzéseket, mert tudtam, hogy én húzom a rövidebbet. De egy alkalommal anyámmal veszekedtünk - merengek el egy pillanatra. Ha már rákérdezett, akkor elmesélem, az más, ha nem érdekli - és bár soha nem beszéltünk mézes-mázasan egymással, most ténylegesen elvetettem a sulykot, bevallom. Tudod, anyám mindig a... hogy mondjam? Nincs mit szépíteni rajta, k*rva volt. Nap mint nap új pasival állított haza, és estek egymásnak a szemem láttán, egész éjjel a hancúrozásukat kellett hallgatnom. Már egész kicsi koromtól kezdve. Ezt pedig ezzel az alkalommal a fejéhez is vágtam, ami a palijának nem tetszett. Mivel nem az apám tudattam vele, hogy semmi köze hozzám, nincs beleszólása abba, hogy hogy beszélek a saját anyámmal. Ezt követően viszont jött a szokásos "belezzük ki a hülye kölköt" rész, fogta a konyhakést, és... - vonok vállat, miközben elhúzom a szám és felé fordulok.
- A lényeg a lényeg, hogy ezután is én voltam a szemét meg a szar, és hogy ő anyám bevallása szerint önvédelemből csinálta. Csak tudnám, hogy miféle önvédelem, mikor kezet se emeltem rá. Szóval kis híján a kórházból a detoxban kötöttem ki. Ennyi lenne a történet - kezdek el játszani az ujjaimmal, és bár lehet, hogy szégyenletes ez a sztori, mégis most, hogy így elmondom, még büszke is lehetek magamra, hogy mind idáig kihúztam élve. Az anyám le se szart, egész életemben k*rválkodott mellettem, csak akkor etetett, ha már ő is éhes volt. Az ilyen nem élet...
Amint bocsánatot kérek tőle, már kapok is egy bölcs kifejtést, minek hallatán felsóhajtok.
- Így igaz, de az ember mit ér vele, ha nincs valami más, amibe belekapaszkodhat? - tekintetem a végtelen égboltra szegeződik, s mintha azon keresném a választ, teljes átéléssel bámulom azt.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Sunset Park 30.08.13 21:00

- Nálam sincs mindenből dupla, meg tripla adag, csak... na jó, lehet hogy néha túlzásba esem. - nevetem el magam újra a végén. Igaza van na, az a helyzet és tény, hogy nem festene valami jól egy színes női táskával. Most is elég sok minden van a táskámban, ami valószínűleg felesleges, de ez azért is van, mert lusta vagyok kipakolni. Hát igen, folyton panaszkodunk, hogy kevés a hely, közben pedig néha csak szelektálni kellene, de az meg nem megy. - Egyébként még ott van az övtáska is. - az végülis nem olyan vészes legalábbis szerintem, bár persze nem mutat jól mindenféle ruhadarabhoz, de jobb, mint a hátizsák. Aztán a szavai hallatán egy kicsit elhúzom a szám, de inkább szomorúság van most a grimasz mögött, mint valami egyéb.
- Rám nem vigyáz senki, ha nagyobb, rosszabb dolgokról van szó. - jegyzem meg lassan. Így van sajnos, bár nem teljesen igaz, mert Jas a maga módján igen, csak épp nem úgy, ahogy az normális lenne. És akkor, amikor a leginkább kellett volna nem vigyázott rám senki. Amikor az az alak betört a házunkba, akkor a kutya se védett meg. Utólag tehát már nem számít, nem is kell, hogy megvédjen senki. A névváltoztatás dologra csak finoman megrántom a vállam.
- Nem tudom, azt hiszem nem lenne semmi értelme. - sóhajtok egy aprót. Pedig jól indult a beszélgetés. Na ezért nem szoktam senkivel sem beszélgetni. Csak kiütöm magam, és akkor már nem kell semmin sem gondolkodni. Mert ha beszélek, akkor egy idő után folyton ugyanoda jutok vissza. Hogy az életemnek semmi értelme sincs már. Miért változtassam meg a nevem, ha igazából amúgy sem igazán célom már, hogy túl sokáig éljek. Végülis is olyan mindegy nem? Aztán elmeséli a sztorit a családjáról, az anyja pasijáról, meg erről az egész késelésről, aminek hallatán legalább a saját bajomról elterelődnek a gondolataim.
- Hát ez... nem valami kellemes. Igazán sajnálom, mármint... hülyeség, erre nem lehet azt mondani, hogy sajnálom igaz? Nem sok értelme van, de mégis. És eljöttél végül tőlük? - hát nem csodálom, hogy drogozik és lecsúszott, mint ahogy én is. Ezek alapján mondhatni egy szavam sem lehetne, hiszen normális gyerekkorom volt, nem nyomorítottak meg már a kezdetek kezdetén, neki pedig. Finoman szólva is szörnyű lehetett egy ilyen anyával. Így persze igaza van, nem lehet tudni, hogy jó-e, hogy él, de azért kétlem, hogy örömmel töltené el, ha nem így lenne.
- De akkor hogy bírtad ki? Hogy tudsz még mindig létezni? - kérdezem meg óvatosan. Én már most is képtelen vagyok rá, ha újra találkoznék azzal a szeméttel valaha is, tényleg kérném, könyörögnék neki, hogy öljön meg, hogy fejezze be azt, ami elkezdett. Utálom, hogy én maradtam életben. Miért nem Gis? Ő biztosan jobban tudta volna ezt az egészet kezelni, ő megoldotta volna és most normális élete lenne. Túllépett volna, én pedig egyszerűen képtelen vagyok rá. Tudom, hogy kellene, ahogy Jas is mondta, ettől nem jönnek vissza, de mégsem megy. A kérdésére oldalt pillantok rá, látom, ahogy az eget nézi, aztán én is hátradőlök és szinte észre sem veszem, ahogy egyetlen könnycsepp indul el lefelé a szemem sarkából. Gyorsan letörlöm. Nem akarok sírni és nem akarok ezekre a dolgokra gondolni, csak éppenséggel igaza van, akkor is, ha ez csak egy afféle költői kérdés volt.
- Semmit sem ér vele... csak várja, hogy idővel majd vége legyen és már ne tudjon semmire emlékezni... - mondom halkan magam elé bámulva, újra a földet fixírozva. Úgy látom neki az ég jön be, nekem pedig a föld és a fű, csak az az egyetlen baj, hogy végeredményében egyik sem ad válaszokat, vagy segítséget.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Sunset Park 31.08.13 15:05



- Na mit mondtam? - vigyorodok el, mikor bevallja, hogy néha képes túlzásokba esni. Soha nem volt még hosszútávú kapcsolatom egy nőszeméllyel se, viszont az elmúlt évek alatt volt időm arra, hogy kiismerjem őket és tudjam, hogy mi számít náluk tömeges hibának és mi nem. A legnagyobb hiba az szokott lenni - legalábbis az általam ismertek között - hogy túlzásokba esnek. Nem, inkább úgy fogalmaznék, hogy egyik végletből esnek át a másikba. Vagy mindig mindent nagy mennyiségben, vagy soha semmit. És én ebben a sokaságban tudom igazán elveszíteni a türelmemet.
- Övtáska? Nem az én stílusom - fintorgással mutatom ki nemtetszésemet. Bizony elég hülyén néznék ki egy bazi nagy övtáskával, ami koránt se olyan praktikus, mint amilyennek beállítják. Nem mellesleg még hülyén is néz ki. Vannak emberek akiknek teljesen elmegy az esze, és akkor úgy telepakolja, amit aztán a pólójával vagy az ingével takar el, mintha félméteres szerszáma nőtt volna. Így inkább maradok a hátizsáknál, esetleg egy-egy sporttáskánál, ha több cuccot kell A-ból B-be szállítanom.
- Nem helyes - hogy nem vigyáz rá senki? Ez a legnagyobb hiba. Olykor mindenki szorulhat segítségre, és nem árt, ha valaki ki is húzza a slamasztikából.
Nem akartam a mai nap alkalmával kitérni a családi hátteremre, viszont úgy néz ki, hogy ez elkerülhetetlen. Így kitálalok a lánynak. Kérdésére egy nagy sóhaj kíséretében biccentek.
- Kénytelen voltam. Első körben New Yorkba mentem, ott próbálkoztam. De valamiért nem volt ugyan az, mint itt. Így visszajöttem, kerestem magamnak egy lakást, szóval... - gyors vállvonogatás - ennyivel tudtam megoldani a dolgot. Majd kiderül, hogy mi lesz a későbbiekben.
Nem egy közkedvelt téma ez az életemben, de tény, hogy a legnagyobb démonainkkal is szembe kell néha néznünk ahhoz, hogy tovább tudjunk lépni. S ha nem állok ki Paul elé egy legközelebbi, ehhez hasonló eset alkalmával, akkor aztán jól megnézhetem magam.
- Erős az akaratom. És ha feladnám azzal mit érnék? Bebizonyítanám, hogy gyenge vagyok, életképtelen, aki feladja a saját jövőjét azért, mert a múltat megkeserítették. Igyekszek csak magamnak élni, a jelennek, abban reménykedve, hogy ha más kiskoromban nem segített, akkor majd felnőtt koromban én magam megteremtem a számomra ideális körülményeket. Azt nem tudom, hogy mi lesz ebből, annyi biztos, hogy jó ezt a gondolatot dédelgetni... - nem vagyok benne biztos, hogy ezt el fogom tudni érni, ebben a sorrendben, de törekedni fogok. Lehet, hogy most még a drogok és a nők alakítják az életemet. Fiatalság, bolondság. De egyszer én is rá fogok jönni arra, hogy ezen változtatni kell, ha nem akarok idő előtt átlépni egy bizonyos határt, ami az élet és a halál között köttetett, akkor tepernem kell.
Mindketten megtaláljunk az általunk izgalmasnak vélt környezetet. Ő a földet, én az eget. Ezzel csak egy gond van... sokkal izgalmasabb lenne, ha egymást néznénk, s minden bölcselkedést, reménykedést és kétségbeesést félretennénk. A gond csak az, hogy nem kerülte el a figyelmemet az se, hogy pár pillanattal ez előtt egy könnycseppet dörgölt ki a szeméből. Istenem, hogy én hány ezer éve nem sírtam már. Jó, pasiból vagyok, de állítom, hogy minden emberi érzelemre immúnis lettem.
- Még egy szálat? Elegem volt a depresszióból - nyújtom felé a fém cigaretta dobozt. Ha szüksége van rá elveszi, ha nem, akkor nem.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Sunset Park 31.08.13 20:16

- Jól van na, de ne mondd, hogy a pasik soha nem esnek túlzásba? Mindenkinek van valami defektje nem igaz? - vágok vissza csak azért is. Már-már női-férfi eszmefuttatás féléig jutunk el itt, és mindezt egy egyszerű tükörből kiindulva. De nem baj, az a jó az ilyen beszélgetésekben, hogy minden másról elvonja az ember figyelmét, én pedig határozottan szeretem, ha a figyelmem nem irányul bizonyos dolgokra, mint pl. saját magam. Nem szeretek saját magammal foglalkozni, ez egyszerűen tény, nem véletlen, hogy gond nélkül hagyom, hogy mások kihasználjanak.
- Hát jól van, akkor maradnak a kitömött zsebek és aztán a mégis szükséges valami más, akkor maradnak a nő nagy táskám, amikből előkerülhet ilyesmi. - mosolyodom el. Igazából én sem szeretem az övtáskákat, az olyan topis a pasikon, de tényleg nem tudom, hogy mi lehetne még ezen kívül jó megoldás. Valahogy tényleg olyan ez, mint az öltözködés, a nőknél mindenféle vackok és kiegészítők, a pasiknál meg szinte semmi, vagy alig. Néha régebben úgy voltam ezzel, hogy mennyivel könnyebb Scottnak, de igazság szerint mindig is szerettem vásárolni, úgyhogy annyira nem sajnáltam, hogy a női nembe születtem bele. Azóta pedig már sok mindent változott, se vásárolni nem járok annyit, se nem adok olyan sokat a külsőmre, csak ami épp szükséges.
- Lehet, hogy nem helyes, de attól még így van. - rántom meg a vállam. Tényleg nem vigyáz rám senki, legalábbis nyíltan nem. Régen volt az, amikor valakinek az én boldogulásom, vagy az életem volt a fontos és az már elmúlt. Manapság már a kutyát se érdekel, hogy mi van velem, és igazából engem se.
- Értem, hát remélem, hogy sikerülni fog az elszakadás, meg az új lakás, meg minden. - jegyzem meg még halkan. Ő legalább képes tovább lépni, ez azért jó dolog, még akkor is, ha nekem nem megy. Biztosan van valami, amibe kapaszkodhat, ami segít neki ebben, nekem viszont nincs semmi ilyen. Jas nem mondható olyan szálnak az életemben, ami a víz felett tarthatna, úgyhogy egyszerűen elkerülhetetlen az, hogy végleg elsüllyedjek. Igazság szerint csak a mikor a kérdés, vagy esetleg a hogyan.
- Jó neked, én nem ilyen vagyok, már rég feladtam. - rántom meg a vállam. Én se sírtam már régóta, mindig jóval az előtt kiütöm magam, minthogy esély lenne arra, hogy annyira elérjenek a múltam árnyai, hogy sírni kezdjek. Anno kisírtam magam, az első pár napban, amikor még annyira fájt a testem és a lelkem is, és nem voltak elég erősek a nyugtatók és a fájdalomcsillapítók, hogy helyretegyenek. De mostanra már el tudok nyomni mindent, ami fáj, és cseppet sem érdekel, hogy gyengeség az, hogy már rég feladtam. Aztán, amikor újra előkerül a cigisdoboz szinte rávetem magam, olyan gyorsan veszek ki egy szálat. El akarom nyomni azt, ami a fejemben van, eszem ágában sincs hagyni, hogy megint előtörjenek azok a képek, hogy lássam a húgomat, apát, anyát a földön, és egyáltalán annak az embernek az arcát. Ha csak úgy próbálnék meg aludni, akkor csak ő villanna fel előttem, és ugyanúgy mint az első napokban sikítva ébrednék fel, azt pedig nem akarom.
- Köszönöm, semmit sem kívánok most jobban. - máris nyújtom felé újra a vékony kis fehér szálat, amikor előkerül az öngyújtó, hogy a sajátját is is meggyújtsa. Már csak egy a baj, a fű számomra már alig biztosít eleget, maximum rövid időre jó, és egy kicsit tompít, de ahhoz hogy tökéletesen legyek, ahhoz hogy éjszaka tudjak majd aludni ennél már jóval több kell. Akárhogy is nézzük talán csak hetek, vagy napok kérdése, hogy a kórházban kössek ki, mert túlzásba estem.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Sunset Park 02.09.13 18:17



- Egy szóval se mondtam ilyet. Mi magunk is képesek vagyunk átesni a ló túloldalára, de nem kifejezetten ilyen téren. Bááár, vagy egy haverom aki a kelleténél több dolgot hord magánál, de ez nem kifejezetten ilyen holmikra értetendő - vallom be, ahogy megelevenedik előttem DJ és az ő hóbortja. Ő kifejezetten egy fegyvermániás balf*sz, aki legálisan hord magánál kést, bicskát, pisztolyt és még sorolhatnám. Csak azt nem tudom, hogy ez mind hogy lehet legális. És inkább mondanám fegyvergyűjtőnek, mert tényleg óvja és félti őket. Sőt mi több, nem használja őket támadásra, inkább csak fenyegeti vele az embereket, ha ő is fenyegetve érzi magát. Elég megcsillogtatnia a pengéjét egyik késének, a támadója máris kirohan a világból. Mondanom se kell, hogy egy nagydarab, izomkolosszus néger srácról van szó, aki annak idején kosarazással kezdte, bokszolóként folytatta, most pedig inkább a drogokkal foglalkozik. Nagy kényszerleszállást jelenthetett neki idáig menekülni. Felvették a legjobb egyetemre, amire egy sportoló csak bekerülni vágyik, de egy sajnálatos családi dráma miatt fel kellett mondania az álmával, most pedig a szerek szerelmese lett, amivel a szüleit őrjíti meg. Szegény csóka.
- Valahogy így. Most mond azt, hogy nem jó megoldás - sandítok rá féloldalas mosollyal.
- Kösz. Bár nem tudom, hogy mennyire járok vele sikerrel. Azzal, hogy megint beiratkoztam az egyetemre, némi felelősségtudat kezd el kibontakozni bennem. Viszont, ha azt veszem, hogy emellett orrba főbe ezeket a szarokat szívom - mutatom fel a cigit - vagy még rosszabbakat, akkor nem fog sokáig tartani ez a fajta "felnövök az élethez" dolog. És sokkal hamarabb megbukok az élet vizsgáján, mint gondoltam.
- Annó én is feladtam. De aztán rá kell jönnie az embernek, hogy van még miért harcolni. Ha pedig nincs, hát keresni kell
- ó, hogy az a jóságos ég! Mikor öntöttek engem egy nagy kupac, bölcsességtől ragadós nyálba? Kezd kiütközni rajtam a szerek hiánya. Sűrű pislogással fordulok a lány felé.
- Ne is foglalkozz velem jó? Kicsit... kicsit, szóval na - biccentek a kezem felé, mely nem túl feltűnően, de meg-megrándul hála az elvonásnak. Kellemetlen egy érzés tud lenni nem tagadom, de múltkor letudtam győzni. Most is össze kell szednem magam.
Végül csak győzedelmeskedik a kényszer, így ha mással nem is tudok előrukkolni, legalább egy füveset a számba nyomom, hogy tompítsa a kellemetlen zsibbadást és a remegést. Josie-nak is nyújtok egyet, aminek végét idehajolása után meggyújtok az enyémmel karöltve s már fújom is ki magamból a füstfelhőt.
- Az a legnagyobb gond, hogy ezzel nem fogom beérni... tudod mikor elmentem New Yorkba, azt hittem, hogy le fogok tudni szokni. De sajnos nem így lett. Így, mintha legalábbis az életemet hagytam volna itthon, úgy kapaszkodtam bele a drogokba, és már nem érzem igazán szükségét annak, hogy akár csak megkíséreljem a leszokást. Mert eddig mindvégig eredménytelen volt a próbálkozás. Ami pedig a detoxot illeti... a saját gyengeségemet jelképezné, ha ott kötnék ki. Nem tudom mi lenne a megfelelő választás - sóvárgó tekintettel kezdem el fürkészni azokat a gyerekeket, kik tőlünk nem olyan messze vidáman futkosnak a meglepő mód zöld pázsiton. Lehet, hogy ha ezt egy idősebb ember hallaná, körbe röhögne lévén, hogy "mi komoly baja lehet egy fiatal kölyöknek?". De most tényleg csak azt tudom mondani, hogy nem is tudják azok a gyerekek, hogy milyen gondtalan az életük. És egy részben féltékeny is vagyok rájuk, amiért én nem így nevelkedtem.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Sunset Park 02.09.13 21:28

- Hát akkor mifélékre? - döntöm kicsit oldalra a fejem. Ha már felhozta a témát, akkor érdekel, hogy miket hordhat magánál az az illető. Persze lennének ötleteim, de annak nem sok értelme van, ha nekiállok itt tippelgetni. Nem vagyok e téren annyira bennfentes már csak azért sem, mert akárhogy is nézzük pár hét alatt még nem ismerek mindent ebből a világból... ami nagyon erősen eltér attól, amiben felnőttem. Aztán a kezében tartott cigire siklik a tekintetem, amikor a lakásról beszél, és a felnövésről.
- Normál esetben senkinek sem lenne szabad felnőni, ha még nem áll rá készen... normál esetben. - teszem hozzá újra, hiszen igazából nem vagyunk normál esetben, egyikünk sem, vagyis az élet tett róla, hogy ne mondhassuk annak magunkat. Teljesen megértem, amit mondd, hiszen én is ezektől a szerektől függök, túlságosan is, és nagyon rövid idő alatt szoktam rá annyira, hogy csak kérdés, mikor visznek majd be gyomormosásra, vagy valami hasonló, netán rosszabb. Aztán a komolyabb témára csak finoman sóhajtok egyet. Most mégis mit mondjak erre? Keresni valamit, amibe kapaszkodni lehet? Mégis mit kereshetnék erre a célra... mit?
- Én nem tudom, hogy mibe kapaszkodhatnék... tényleg nem. - aztán csak megrázom a fejem. Most találkoztam szegénnyel és a nyakába zúdítsam itt a bajaimat? Annak mégis mi értelme lenne? Hülyeség! Inkább veszek még egy szálat a dobozból, mert jobb most azzal foglalkozni és várni a hatást, bár sajnos tökéletesen értem, amit mondd, hogy ez nem elég. Ez csak időleges hatást ér el, semmi többet... ami jelen esetben túl kevés ahhoz, hogy kiürítse a fejemből azt, amire nincs ott szükségem.
- Hát tudod azóta, hogy felébredtem ott a bokrok alatt azon agyalok, hogy mielőbb vissza kell jutnom a motelbe, ahol vár az adagom... szóval én aztán tökéletesen tudom, hogy miről beszélsz. Bár én nem akartam leszokni. Nem látom értelmét, mert... a nélkül nem menne. - az élet, a létezés, az alvás, semmi sem menne. Egyszerűen képtelen lennék normálisan működni már. Követem a tekintetét a gyerekek felé. Nekem normális gyerekkorom volt, normális életem és most mégis ugyanott tartok, mint ő, akinek meg pocsék. Hát lássuk be, hogy a világ egy szar hely, és teljesen más utakon is ugyanúgy le lehet jutni a gödör aljára.
- Ne irigyeld őket, az ő életük is bármikor taccsra vágódhat... csak egyelőre még fogalmuk sincs róla. - jegyzem meg aztán mélyet szívva a cigiből, miközben a gyomrom vészesen kordul meg. Mikor ettem utoljára? Valamikor tegnap délben? Az már elég régen volt, szerintem most is elmúlt már dél, tehát bőven huszonnégy órája. Nem csoda, ha kezdek éhes lenni.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Sunset Park 02.09.13 21:48



- Hát - pillantok rá gyermeteg vigyorral a képemen, mely lelkesedésről és csodálkozásról árulkodik - képzelj el egy nagy, két méter magas kigyúrt feketét földig érő bőrdzsekiben, bőrcsizmában és mi egymásban. Számtalan zsebbel a rejtekében. Szerinted az ilyenek mit tartanak maguknál? Drogot és rengeteg fegyvert... látnod kellene, mint egy akciófilm. Annyi holmit pakol ki a kabátjából, hogy elhinni is képtelen vagyok, hogy azok szabad lengést biztosítanak annak a hosszú kabátnak - még most is hüledezek mind ahányszor eszembe jut a látvány, mikor egy kellemes kis verekedés után felcipelt magához, hogy rendbe hozza a képesebbik felemet. Nagyjából két kerek percig pakolta ki a ruhájából a fémesen csilingelő, veszélyes kiegészítőket.
- De ki beszél itt normál esetről? Már rég nem az a miénk - nézek rá jelentőségteljesen ezzel is gondolva arra, hogy rá ugyan úgy értem ezt. Egy normális húsz éves fiatal vagy otthon él még a szüleivel akik eltartják, ha pedig kicsit rosszabb a helyzet, ő maga is besegít a pénz kérdésébe némi melóval. Vagy a másik véglet, hogy kollégiumban él és csak bizonyos időközönként jár haza. Hát ezt egyikünk se mondhatja el magáról... Illetve én biztos nem, azt nem tudom, hogy Jonak milyen a jelenlegi családi háttere. Nyilván semmi közöm nincs hozzá.
- Keresni kell. Tudhatnád kislány, hogy a jó nem pottyan csak úgy az ölünkbe - kacsintok rá mosolyogva. Nem bántásnak szántam az előbbit, inkább megjegyzésnek, meglátásnak.
Amint megemlíti a bokrot, én reflexszerűen pillantok az adott növény felé, s vissza a lányra.
- Tudom mit érzel - elég ellentétnek mondhatjuk magunkat ezen a téren. Míg ő a drogokhoz menekül, addig én azoktól el, de a kényszer csak felépít egy csalagutat magának, ami trükkös módon juttat el a porocskákig. Kellemetlen, de igaz. Ahogy taszítom magamtól, úgy lesz egyre erősebb a vonzás.
- Persze, ezt tudom. Csak annyi a bökkenő, hogy ők boldogok. Én ennyi idősen az íróasztalom felett görnyedtem és magamért tanultam, miközben anyám magánakcióit hallgattam a másik szobából - később pedig odáig fajultak a dolgok, hogy már csak a drogok segíthettek. Meg se tudnám mondani, hogy mikor nyúltam hozzájuk először, mikor engedtem, hogy a mámor elködösítse a fejemet.
Josie haskorgása hallatán elmosolyodok.
- Nocsak! Valaki éhes. Mi lenne, ha elkísérnélek enni? Lassan ebédidő... vagy ami még jobb, veszünk valamit a boltban, nálam összeütjük, aztán egy kicsit elszórakozunk azokkal a bizonyos porokkal? - ajánlom fel neki az ötleteket egymás után, bár nem vagyok benne biztos, hogy bármelyiket elfogadná. Semmi hátsó szándékom, csak néha jobb társaságban lőni magam, mint egyedül. Abban sokkal több a móka.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Sunset Park 02.09.13 22:11

Akaratlanul is elmosolyodom, amikor a kis sztorit meséli. Jó, ha az embernek vannak olyan ismerősei, akiken jót lehet szórakozni. Azóta, hogy ide jöttem, nem igazán vannak ismerőseim sem, nem hogy bármi más. A legtöbb emberre nem is emlékszem másnap, vagy ők rám, így aztán ezek csak felületes bulik, amiknek a vége mindig az, hogy egyedül vagyok a motelban reggel. Ez most egy egészen szokatlan dolog, azt hiszem az első olyan alkalom, hogy szinte józan állapotban beszélgetek valakivel, és ha csak kevéssé is, de végeredményében magamról. Bár nem a tényekről, hanem inkább csak az érzésekről.
- Érdekes figura lehet, és ezek alapján tuti, hogy nem szívesen lennék az ellensége! - szélesedik ki kicsit az arcomon lévő mosoly, mielőtt még végleg eltűnik onnan. Teljesen igaza van, a mi esetünk már rég nem normális, és én meg csak tizennyolc vagyok, alkoholt sem ihatnék alap esetben, nem hogy azt, amit én művelek úgy egyébként. Aztán a szavaira csak halkan felsóhajtok és megrázom a fejem. Mégis hol keressem, és mi van, ha mire megtalálnám, addigra már úgyis késő? Nem akarom terhelni, tényleg nem, de ez nem valami egyszerű.
- Tudom, de nem vagyok benne biztos, hogy keresni akarom... - rántom meg vállam bizonytalanul. Akárhogy is nézzük, én már tényleg feladtam. Nem csinálok semmi mást mostmár hetek óta, csak estéről estére újra és újra kiütöm magam és vadidegenekkel bulizom és fekszem össze. Csak az a kérdés, hogy mikor csinál fel valaki, vagy kapok el olyasmit, ami egyébként is halálos, netán tenyerelek bele valamibe, amiből nem jöhetek ki jól, vagy ne adj isten... talál meg Tim és beleztet ki az embereivel, ha épp rossz napja van. Valahogy nem érzem, hogy bármilyen kilátásom is lenne ebben az életben és ha lenne is, ahhoz józannak kellene lennem, le kéne szoknom, ami pedig nem megy, mert akkor minden éjszaka sikítva ébrednék azokkal a szörnyű képekkel az álmaimban.
- Mondjuk igazad van, legalább időlegesen kapnak valami jót, ha aztán ki is siklik az életük. - bólintok egy aprót. Talán én szerencsésebb vagyok, mint ő. Nem tudom, csak épp pont e miatt szerencsétlenebb is, hiszen Jonah valamilyen szinten talán erősödni tudott ez idő alatt, fokozatosan süllyedt, engem viszont egyik napról a másikra úgy bevágtak a mély vízbe, és nyomtak le a víz alá, hogy azóta is próbálok levegő után kapkodni és képtelen vagyok túllépni az egészen. Nincs kilátásom, nem is próbálok változtatni, vagy új életet... netán csak életet kezdeni. Csak úgy vagyok. Kicsit megpróbálom visszarántani magam a jelenbe, amikor megkordul a gyomrom. Legalább még a testi funkcióim normálisan működnek, az is valami.
- Azt hiszem valamikor tegnap délben ettem utoljára, de az is elég ködös, úgyhogy igen. - jelenik meg végül - bár nehezen - egy mosoly az arcomon. Az ötletei is tetszenek, ahogy szépen tovább szövi őket. Én nem csak lőni nem szeretem magam egyedül, igazából egyáltalán nem szeretek egyedül lenni, nem véletlen, hogy nem zavar a koszos motelszoba sem, hiszen alig vagyok ott.
- Ez tényleg egy remek ötlet, bár főzni nem tudok, de neked van lakásod, úgyhogy e téren rád bízom magam. - mosolyodom el mostmár egész normálisan. És amúgy mintha egy lakás feltételezné, hogy az ember már azonnal tud főzni, de végülis ha régóta gondoskodik saját magáról, akkor biztos így van. Nekem ez kimaradt, hiszen nem volt rá szükség, hogy magamra főzzek eddig sosem, most pedig már végképp nem fogom megtanulni. Felállok tehát a padról, és még futólag a gyerekekre pillantok. Milyen jó lenne visszautazni az időben pár évet.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Sunset Park 04.09.13 19:00




Hosszasan, talán túl hosszan is de elmagyarázom neki, hogy milyen az a bizonyos haver, aki másabb dolgokat tart magánál, mint az egyszerű pipere dolgok.
- Hidd el, én is így látom. Így inkább csak szépen, óvatosan beszélek vele még akkor is ha tudom, hogy nem fog ártani nekem. De nem győzöm emlékeztetni magamat, és ő is ezt teszi, hogy nem használja ezeket a fegyvernek játszó csecse-becséket. Csak nagy mániákusa, gyűjtő, és ezt néha a hasznára is fordítja - bizonygatom, na nem mintha össze akarnám ereszteni őket. Szóval teljesen felesleges mind ezt a szájába adni úgy, hogy minden bizonnyal találkozni se fognak a jövőben. Mondjuk ki tudja? Már nem egyszer bebizonyosodott, hogy Vegas nem olyan nagy, mint gondoljuk.
- Azt már neked kell eldöntened, hogy keresed-e vagy sem. Nekem nincs beleszólási jogom. Ha magadban lemeccseled, szerintem észre fogod venni te is, hogy a pozitívabb irányba hajlik a véleményed, a meglátásod még úgy is, hogy alapjában nem egy túl jó esetről beszélünk. Mert tény és való, hogy egy kényszeredett helyzet nem szül jó döntéseket. De meg kell próbálni s ha erre képes az ember, akár még tovább is léphet.... és mondja ezt az, aki javarészt csak a múltjában él és képtelen a tovább lépésre. Nevetséges.
A kölykös témába belemerülve sikerül rádöbbennem arra, hogy én soha életemben nem élvezhettem az igazi gyermek éveket. Lehet, hogy épp ezért ütközik ki rajtam manapság az infantilizmus. Ami káros lehet az ép agysejtjeimre.
- Ne fesd az ördögöt a falra. Nem biztos, hogy ki fog siklani az életük. Például abból a gyerekből biztos, hogy igazgató vagy valami hasonló magas beosztottságú ember lesz, aki majd ezer számra rúgja ki az alkalmazottjait már csak attól is, ha azok csúnyán néznek rá - mutatok rá egy állandóan parancsolgató kölyökre, kinek olyan nagy a hangja, hogy ide is elhallatszik.
- Az a szőke kis loknis pedig táncos. Valószínűleg balerina... nézd milyen kecsesek a mozdulatai. Na most, hogy ezt én miért mondom el neked és miért gondolkozok ezen, nem tudom. Ne is kérdezd - intek gyors magyarázással. Jellemző rám, hogy elhadarok dolgokat amit egy normális ember tényleg meg se ért. Ez van, magamtól tanultam meg beszélni, anyám soha nem segített, nem jártam logopédushoz se. És ez rám ragadt. Alapjáraton elég érthető a beszédem, de van, hogy túl hevesen próbálok gesztikulálni és csak mondom mondom és mondom úgy, hogy senki semmit nem ért meg belőle, amit aztán egy elégedett sóhaj követ, és egy morgás mikor arra kérnek, hogy ezt most még egyszer.
- Akkor itt az ideje, hogy harapj valamit. Ami pedig a főzést illeti... semmi baj, megoldom én - elvégre rászorulok már egy ideje nem igaz? Tizenhárom éves voltam, mikor nekiálltam "főzöcskézni", feltalálni magamat a konyhában. Így nem meglepő az se, hogy néha szándékosan nem csináltam anyámnak kaját, csak magamnak... édes bosszú.
- Szerintem indulhatunk - pattanok fel, s már nyújtom is felé a kezemet, hogy felhúzzam a padról.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Sunset Park 04.09.13 21:03

- Hát akkor reméljük is, hogy tényleg csak dísznek hordja magánál őket. - jegyzem meg még lassan. Biztos tényleg így van, bár én akkor sem húznék újat egy ilyen alakkal, főleg mert pl. a késektől határozottan irtózom. Azokkal találkoztam már annyira, hogy eszem ágában se legyen egy késes ürgével kikezdeni. Azt hiszem sokkal jobban kiborulnék, ha valaki késsel fenyegetne, mintha mondjuk pisztollyal, vagy valami mással. A kés sokkal-sokkal ijesztőbb. A kis szentbeszédre csak finoman megrántom a vállam. Most tényleg mit mondhatnék rá? Hogy majd erős leszek és egyszerűen eldöntöm, hogy mostantól minden rendben lesz és megváltozom? Nem tudom, azt hiszem erre képtelen lennék, ahhoz sokkal erősebbnek kéne lennem.
- És, ha már eldöntöttem, hogy nem keresem? - mondom egész halkan. Még az se biztos, hogy hallja, főleg ha a gyerekeket figyeli olyan nagyon. Az a baj, hogy tényleg így van, már eldöntöttem, hogy nem érdekel semmi, hogy nem fogom keresni azt, ami életben tart és ami képes lenne kihúzni ebből a pocsék helyzetből, amibe kerültem. Egyszerűen csak vagyok bele a vakvilágba és bulizom minden éjjel, már eldöntöttem, hogy ez lesz és nem is akarok rajta változtatni. Inkább csak figyelek a szavaira, amit a gyerekekről mondd és akaratlanul is elmosolyodom, ahogy lefesti a jövőjüket.
- Legyen úgy... végülis igazad lehet, tényleg illene rájuk. Vagy ott az a kisfiú folyton lesi, hogy mit csinálnak a többiek, és az előbb elkapta a kis balerinát, amikor majdnem elesett. Lehet hogy orvos lesz, vagy mentős. Nekem ő tetszik a legjobban! - az jó dolog, ha valaki már ilyen idősen segíteni akar másokon. Emlékeztet Scottra. Azt hiszem őt azért nem utálta soha senki, annak ellenére, hogy csapatkapitány volt, mert soha nem volt ettől nagy arca és mindig rendes volt másokkal, segített nekik, ha kellett. Néha... néha hiányzik. De a kaja, az most tényleg kéne és legalább eltereli a gondolataimat a rossz dolgokról, no meg igazán kéne már valami, ami erősebb, mint a fű, mert azért lássuk be, az már édes kevés az igazi hatás eléréséhez.
- Jól van, és köszi, mármint hogy főzöl nekem, meg ezt, meg úgy általában... - mutatom fel a lassan végére érő cigit, hiszen két szálat is adott, no meg beszélget itt velem, pedig nem lenne kötelező, aztán meghív kajálni is magához. Vannak rendes emberek is igaz, csak nagyon ritkák és ezért igen nehéz beléjük futni.
- És merre laksz? - kérdezem, miközben megragadom a kezét és a vállamra kanyarítom a táskámat. Mehetünk, tényleg éhes vagyok már határozottan és miután kint töltöttem az éjszakát őszintén szólva jól fog esni valami puha, amin ülhetek a föld és a pad után.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
2134
Join date :
2012. Jan. 27.

Admin


TémanyitásTárgy: Re: Sunset Park 04.09.13 21:08

Szabad játéktér!

₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪


Én mindenhol ott vagyok... De tényleg... Mindenhol!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://prison.forumsr.com



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Sunset Park 08.09.13 20:29

Nagy nehezen sikerült kisajtolnom egy szabad délutánt, amit végül nem vásárolgatással, vagy ivászattal töltök, hanem ideje ránéznem egy kicsit komolyabban ránéznem Zach-re, mielőtt még anyámat kezdi el maminak hívni. Eleve nehezen indultam neki, mert a jó édes anyám mindenre csak pofákat tud vágni, és mivel ő tesz szívességet, még nekem kell lenyelnem. Először hozzájuk mentem, végighallgattam, hogy mennyi mindenről maradok le, miért ilyen mély a dekoltázsom, és különben is, mikor keresek már valami értelmes munkát. Végül elémtolta a meggyes lepényt piskótával, és odakönyökölt hozzám a konyhaasztalra, hogy végignézze, amint eszek. A süti finom lett volna, de gyűlölöm, ha evés közben bámulnak. Ha Husky lennék, már régen morognék, vagy leharaptam volna az illető karját tövig. Így csak morcosan tömöm magamba, és egy pohár víz felhörpintése után már húzok is a bölcsi felé. Végignyargalok a sugárúton, és gyorsan átveszem a gyerkőcöt. Tiszta apja, mintha egy kicsiny maffiózó bámulna rám vissza, csoda, hogy borostája nincsen. Meg nem cigizik. Ez utóbbit én pótolom helyette. De a fene nagy sárm már róla is lerí. Kézem ragadom, és már viszem is fagyizni. Kicsit fáradt vagyok most hozzá, de muszáj vele is lennem, hogy legalább kötődjön hozzám. Megkapja a fagyiját, amivel természetesen tökéletesen összekoszolja magát, a nagyitól nyilván én fogom kapni a lebaszást. Odaülök a homokozó szélére a parkba, ő pedig elrohan bandázni hasonló korú kislányokkal, rám ilyenkor nincsen szüksége. Lekapom a szandált, hogy legalább a lábam pihentessem némileg, és a telefont előkapva átfutom a híreket. Úgyis hiába reménykedem, nem fogom azt olvasni, hogy Timet halálos áramütés érte. Egy nagydarab mackós pasi kedvesen int nekem, biztos valami ismerős apuka. Nem rossz, de azért ne engem nyomjon össze a százötven kilójával, ha egyszer elmennék vele. Így csak visszaintek, és a telefont nyomkodom tovább. Zach néha hátranéz, persze, hogy nem húztam el sehova.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Sunset Park 08.09.13 20:54

Játszótér... őszintén unom már. Nem tudom miért kell ide mindig egyedül jönnöm. Délután van nem? Mások ilyenkor párban jönnek a gyerekekkel, vagy például apu hozza el a kicsit, mert napközben nem tud vele lenni, én pedig természetesen most is egyedül vagyok, mint ahogy már jó régóta. Abram harcolta ki, hogy jöjjünk el az ovi után, pedig ott is kint vannak az udvaron, de talán jobb, mint bezárva a lakásba. Devonnak hála anyámat is sikerült egy időre elüldözni, vagy talán csak nem akar belefolyni a kettőnk közötti mindenki számára érezhető feszültségbe a szükségesnél is jobban, nem is tudom, de a lényeg, hogy ilyenkor a két gyerekkel délután megoldani a főzést, meg mindent szinte lehetetlen. Akkor már jobb lefárasztani őket és akkor este hamar elalszanak. Persze Sammel még könnyebb, de a kiskölyök hajlamos még este kilenckor is az ágyán ugrálni, aztán bezzeg reggel képtelen felkelni, amikor menni kell az oviba. De egy ilyen korú gyerekkel úgyis képtelen lennék megérteni, hogy mi logikus és minek nincs értelme. Szóval próbálkozom, de tudom, hogy egyelőre még úgyse érek el tényleges eredményt. Úgyhogy nincs más út, mint a játszótér, amit már olyan jól bejárattunk. Talán lesz valami ismerős, akivel egy kicsit beszélgethetek, e miatt végülis jó ez a hely. Egy kis emberi szó, mert lássuk be egy négy és egy két évessel olyan nagyon jókat nem lehet beszélgetni.
Amikor elérjük a célt, Samet kipakolom a babakocsiból, Abram pedig már rohan is a többiek közé, aztán a leányzó is követi hamarosan. E téren jó ez a hely, mert kicsit lefoglalják a többiek őket és legalább valamennyit le tudok ülni. Aztán ki is szúrom az ismerős arcot, úgyhogy immár az üres babakocsival indulok el felé. Rémesen nézek ki hozzá képest, fáradtan és nyúzottan, ő pedig mindig tökéletesen fest. Lássuk be, azért irigylem.
- Szia Michelle! Gyerkőcös nap van? - pillantok rá egy mosollyal, aztán le is ülök mellé. Azért ezt nem tudnám megtenni, bármennyire is lefárasztanak a kölykök, imádom őket, és az, hogy napokig ne lássam az arcukat, halljam a hangjukat... azt nem bírnám ki. Nem is tudom, mintha így lemaradna mindenről, az első szavak,az első lépések, nem lehet túl kellemes azt hiszem.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Sponsored content



TémanyitásTárgy: Re: Sunset Park

Vissza az elejére Go down

Sunset Park

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
3 / 7 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next

Similar topics

-
» Hullócsillag Park
» Central Park, Manhattan
» -= Park =-
» Karakter bazár - Játékosok keresik
» Smaragd Park

Permissions in this forum:Válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
PRISON FRPG :: Város :: Belváros :: Egyéb helyszínek-
Új téma nyitásaHozzászólás a témához