welcome to prison frpg
üdvözlünk
lépj be las vegas-ba!
Amikor meghallod a nevet: Las Vegas, mi jut először eszedbe?
Kaszinók? Féktelen bulik? Black jack? Roulette? A lehetőségek tárháza végtelen, a kaszinók sora gazdagokat dönt mocsokba...
Azonban egy valamire senki sem gondol. Miután a kaszinóban megszeded magad zöldhasúval, nem árt vigyázni a haza úton; Las Vegas sem másabb, mint a többi város. Vannak rosszfiúk és rosszlányok is, akik képesek bárkivel végezni, ha úgy tartja kedvük. Vannak drogosok és más szenvedélybetegek, akik képesek ölni is azért, hogy megkapják a napi adagjukat. Táncosnők és krupiék, akik egy szempillantás alatt elveszik mindenedet. Prostituáltak és maffiózók, akiknek már, ha csak a nevét tudod, már veszélyben vagy. Mi a közös bennük? Egy rossz mozdulat, egy alaposan át nem gondolt lépés, és máris a börtönben találják magukat, ahonnan megszökni, még senkinek sem sikerült...
lépj be
las vegas téged vár
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
csacsogda
súgj nekem egy titkot...
promónk
csak tekintsd meg!
új posztok
kaptál választ?
Dylan & Minea
Minea Jade Weiss
30.07.23 19:29
Two against the world - Chase & Josie
Chase Hammond
07.04.23 12:31
Ben & Minea - Comatose
Ben Sullivan
25.03.23 22:48
Silly Cat - Alex & Vaughn
Alex Moore
25.03.23 10:59
Night Club
Sonia Lipinska
15.03.23 21:28
Hello Stranger - Minea & Ben
Ben Sullivan
14.03.23 22:01
Chippendale Club
Minea Jade Weiss
08.02.23 10:49
When It's All Over - Chase & Josie
Josie Harmon
28.01.23 12:52
Monsters - Ben & Minea
Ben Sullivan
21.01.23 0:28
a legaktívabbak
a legtöbb posztot írók
Admin (2202)
Sunset Park - Page 3 Vote_lcapSunset Park - Page 3 Voting_barSunset Park - Page 3 Vote_rcap 
Lyna Hill (914)
Sunset Park - Page 3 Vote_lcapSunset Park - Page 3 Voting_barSunset Park - Page 3 Vote_rcap 
Desmond Drescher (694)
Sunset Park - Page 3 Vote_lcapSunset Park - Page 3 Voting_barSunset Park - Page 3 Vote_rcap 
Cassandra Drescher (640)
Sunset Park - Page 3 Vote_lcapSunset Park - Page 3 Voting_barSunset Park - Page 3 Vote_rcap 
Charlotte Collins (501)
Sunset Park - Page 3 Vote_lcapSunset Park - Page 3 Voting_barSunset Park - Page 3 Vote_rcap 
Jennifer Ariadne Lively (480)
Sunset Park - Page 3 Vote_lcapSunset Park - Page 3 Voting_barSunset Park - Page 3 Vote_rcap 
Veronica Chloe Foster (455)
Sunset Park - Page 3 Vote_lcapSunset Park - Page 3 Voting_barSunset Park - Page 3 Vote_rcap 
Aurora Rossum (430)
Sunset Park - Page 3 Vote_lcapSunset Park - Page 3 Voting_barSunset Park - Page 3 Vote_rcap 
Minea Jade Weiss (349)
Sunset Park - Page 3 Vote_lcapSunset Park - Page 3 Voting_barSunset Park - Page 3 Vote_rcap 
Dylan Hanning (330)
Sunset Park - Page 3 Vote_lcapSunset Park - Page 3 Voting_barSunset Park - Page 3 Vote_rcap 
Top posting users this month
No user

Megosztás

Sunset Park

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Sunset Park Sunset Park - Page 3 I_icon_minitime30.08.13 17:37



- Igen, ezzel ma tanúbizonyságot adtál nekem - bólogatok hevesen, ahogy azt vallja, hogy a lehetetlen sajnos még nekik se megy. Hát nem tudom... manapság el vagyok látva bőven nővel, onnan egy tényleg képes még a lehetetlenre is. De az már más téma, és nem itt szeretném kitárgyalni a szexuális életemet. Szerintem senkinek nem válik kárára. Ha pedig igen, akkor... akkor nagyon szar élete lehet, ha csak ez a mese boldogítaná.
- Hát nem tudom, nem hordok magammal poharakat - kénytelen vagyok megejteni ezt a fajta vallomást. Nem szoktam hatalmas táskákkal rohangálni az utcákon, mint ahogy azt a legtöbb nőnél látom. Nekem elég a farmerom és a kabátom zsebe. Mellesleg mit kellene elraktároznom? Nem hordok magammal smink cuccot - furcsa lenne - se fésűt, se könyvet. De még csak manikűrkészlet sincs nálam, ami persze nem válik hátrányommá. Ja, és akkor még nem beszéltem a váltó harisnyáról, ami anyámnál mindig volt egy esetleges szakadás esetére. Nekem pedig mikor mondta, hogy ezt meg azt vegyem már elő a táskájából, rendszerint elvesztem benne. Soha semmit nem találtam meg benne és még csak azt se tudta pontosan megmondani, hogy hol találtam. Ha a gyógyszerét kérte, akkor az említett fakkban, mindig a telefonja volt, meg a papírjai. Ha a telefonját, akkor biztos, hogy a pénztárcájába akadtam bele. Kiakasztó. És nálam ezzel szemben mi van? Egy telefon, egy kulcs, némi pénz. És sokszor ezzel meg is úszom. Ha pedig nagyon nem bírom, akkor van nálam egy kisebb csomag porocska is. Ja, bocsánat a cigarettát kifelejtettem!
- Jó választás. Nem nagyon használom a Cole-t... - nem tart sokáig, hogy ezt beismerjem. Csak amolyan mentsvárként hoztam fel lehetőségnek a Cole-t.
- A Josephine szép név, örülj neki! - nézek rá jelentőségteljes pillantással. Tényleg szép, nem kell tovább ragozni.
- Lehet... jól van, nem cseszegetlek - húzódok el tőle vigyorogva, s immáron teljességében rá koncentrálok, mintsem a robotmozgású kölyökre, aki nagy bénázások közepette szerencsétlenkedni el magát a parkból.
- Valóban, de nem mindegy, hogy milyen az a konfliktus. Amíg a szokásos veszekedések, szócsaták, addig nincs semmi bajom, nagyon jól megállom én a helyem. De ha késsel vagy más tárggyal jön felém az a böhömnagy állat, nem szeretek ott maradni - már nem egy alkalommal volt szerencsém megismerni a gyilkos, agresszív énjét a pasasnak és már most féltem azt a két kislányt tőle. A végén még agyoncsapja valamelyiket a jövőben, ha az pasival állít haza. Lehet, hogy nem leszek oda értük, de nem venném túl jó néven, ha egy vérszomjas pasi miatt vesznének oda. Mondjuk aztán ki tudja? Lehet, hogy csak engem tisztel meg ezzel a bánásmóddal. Nem tudom. De nem is szeretném, hogy őszinte legyek...
Arcát fürkészve úgy néz ki, hogy nem tapinthattam túl kellemes témára.
- Ne haragudj - sóhajtom.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Sunset Park Sunset Park - Page 3 I_icon_minitime30.08.13 18:06

Egy apró mosoly jelenik meg még az arcomon. Hát úgy fest, hogy mi nők tényleg nem vagyunk mindenhatóak. Az a baj, hogy hiába létezne nagyobb, vagy bővebb, vagy akármilyen tértágított táska a világon, az sem lenne elég és abban is simán elveszne bármi. Ez olyan, mint a nap 24 órája. Hiába kíván az ember többet, ha több lenne, akkor még többet akarna, mert rájönne, hogy a plusz időbe újabb teendőket zsúfolhat bele, és akkor ugyanott van, ahol a part szakad. Sajnos én is így voltam ezzel anno, viszont ennek köszönhetem azt is hogy élek, már ha ezen bármit meg lehet köszönni, hiszen nem kifejezetten vagyok oda a helyzetért józan állapotomban. Nem baj, ez a srác most eléggé eltereli a gondolataimat ahhoz, hogy ne gondoljak arra, amire nem akarok.
- Sejtettem, gondolom csak pár alapvető holmi van a zsebedben, mint a legtöbb pasinak. Tudom ám, hogy megy ez. Mindig szidtok minket a nagy táskák és a rumli miatt, de mégis mi vagyunk azok, akiktől kértek egy zsepit, vagy egy fésűt, vagy bármit, ami épp kell, nem? - mosolyogva döntöm oldalra a fejem. Nem szánom én ezt kötekedésnek, vagy ilyesminek, inkább csak jóleső beszélgetésképpen vetem fel a dolgot. Emlékszem még rá, hogy Scott hányszor kért tőlem ezt azt, még az is előfordult, hogy az ajakíromat célozta meg, mert kiszáradt a szája, amikor nagyon meg volt fázva és az orrán keresztül nem sok levegőt kapott, amitől ugye cserepesek lettek az ajkai. Gyorsan elhessegetem a zavaró gondolatot, mert pont ezekre nem akarok gondolni, ezért csinálom azt, amit, űzök ki mindent a fejemből. És most jó a kedvem, szóval nem akarom elrontani. Aztán a nevemet dicséri meg, amire újra visszatér az arcomra a mosoly.
- Köszönöm, alapvetően én is szeretem, csak... túl sok mindenre emlékeztet. - teszem még hozzá lassan. Igen, gondoltam már rá, hogy más név kellene, teljesen más név, csak épp az a baj, hogy nem vagyok nagykorú és fogalmam sincs, hogy nem kellene-e ehhez valamiféle gyám beleegyezése. Igazából azt sem tudom, hogy az ki, talán a nénikém? Őszintén szólva baromira nem érdekelt, amikor ezekről a dolgokról volt szó anno.
- Na azért, nem illik rosszat feltételezni rólam. - teszem még hozzá, aztán el is nevetem magam a vigyorát látva. Még egy pillanatra a távolodó srác után nézek, aztán el is tűnik a fák között. Huh! Mázli. Azért remélem, hogy hazakeveredik valahogy és nem lesz baja, nem szívesen olvasnám egy újságban sem holnap, hogy elütötte az autó, vagy valami ilyesmi. Aztán a családra terelődik a szó, ami már tényleg kellemetlenebbül érint. Lassan a cigi is tövig ég, én pedig gyakorlott mozdulattal pöccintem el a távolba. A kezeimet tehetetlenül ejtem le az ölembe, valahol erre is jó ez, pótcselekvés. Csinálsz legalább valamit a kezeddel.
- Késsel? A nevelőapád az? Késsel támadt rád? De miért? - egy pillanatra nyitva is marad a szám a meglepettségtől. Az a helyzet, hogy nálunk azért ilyesmi soha sem történt. Más az, hogy az a vadállat, az a Will azt tette, amit, de hogy a rokonod, vagy majdnem a rokonod ártson neked. Az azért durva. Aztán elnézést kér, hiszen látható, hogy kissé elkomorodom. Egy fájdalmas mosoly jelenik meg az arcomon.
- Semmi gond, a múltat le kell zárni... vagy legalábbis elfelejteni valahogy. - jegyzem meg lassan, miközben a kezében lévő cigire pillantok. Újabbat gyújtott meg, és azt hiszem nekem se lenne rossz, de nem akarok nyíltan kunyizni tőle, azért ez mégsem kimondottan olcsó játékszer.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Sunset Park Sunset Park - Page 3 I_icon_minitime30.08.13 20:33




- Még szép. Amire épp szüksége van az embernek. Cigi, telefon, kulcs, pénz, személyi. A többi felesleg minek? Maximum, ha hosszabb útra megyek. De akkor se mindenből dupla meg tripla adag. Most gondolj bele. Ti nők jól néztek ki egy csinos táskával. De mi milyenek lennénk? Nekünk ilyet nem csinálnak, max hátizsák.... de azzal még a trógernél is trógerebbek lennénk. Szóval nekünk marad a méretes nadrágzseb minden oldalról, meg a kabátzseb - talán ezért is van az egy részben, hogy még a legnagyobb melegben is kabátban vagyok. Mondjuk itt ez fogható arra is, hogy ellenségem a napfény tekintettel fehér bőrömre. Lehet, hogy Brooklynban születtem, de északi felmenőim vannak. Így rövid percek alatt képes vagyok teszem azt, rák vörösre sülni... égni.
- És ez így van rendjén nem? Ha ti nők nem vigyáznátok ránk ilyen apróságok terén, akkor mi hogy vigyázzunk rátok ha már nagyobb, rosszabb dologról van szó? - billentem félre a fejem kíváncsi, ravasz mosollyal.
- Ahm... akkor mi lenne, ha változtatnál? Nincs megtiltva szerintem. Vagy igen? - kapom vissza rá a fejem, miután elmeredtem a park messzire nyúló csodáiban. Mintha legalábbis olyan sok lenne abból a csodából. Szinte semmi. Ha jobban belegondolok, már én is számtalanszor belegondoltam abba, hogy mennyivel könnyebb lenne, ha nem ezzel a névvel élnék. Azt nem mondhatom, hogy a keresztnevemmel baj van, mert az csak egy név. Az nem emlékeztet semmire, csak van, rám aggatták. Nem mellesleg már bőven meg is szoktam. Viszont ha a családnevemet nézem, akkor ott már több és nagyobb a gond. Első részt, mert fingom sincs, hogy ki az apám. Nem tudom, hogy kiről kaptam a nevemet. Miért és hogyan. Annyit tudok róla összességében, hogy drogtúladagolásban kipurcant. És csá!
- Én? Ugyan már, glória van a fejem fölött nem látni? - pillantok az ég felé, mintha én is a nemlétező glóriámat próbálnám szemügyre venni. Lehet, hogy a szőke tincseimnek hála néha tényleg úgy fest, mintha egy arany aura lenne a fejem körül, de ez koránt se mondható glóriának. Én meg az angyal? Na ne nevettessenek.
- Nevelő apám vagy nem... nem tartom annak, anyámmal úgy két éve lehetnek együtt, de soha nem ott élt velünk. A saját házában, minket a lebujban hagyott. De soha nem is vártam segítségre. Soha nem jöttem ki túl jól vele, de én eltudtam engedni a fülem mellett a baromságait, ócsárolásait. Nem tettem rá megjegyzéseket, mert tudtam, hogy én húzom a rövidebbet. De egy alkalommal anyámmal veszekedtünk - merengek el egy pillanatra. Ha már rákérdezett, akkor elmesélem, az más, ha nem érdekli - és bár soha nem beszéltünk mézes-mázasan egymással, most ténylegesen elvetettem a sulykot, bevallom. Tudod, anyám mindig a... hogy mondjam? Nincs mit szépíteni rajta, k*rva volt. Nap mint nap új pasival állított haza, és estek egymásnak a szemem láttán, egész éjjel a hancúrozásukat kellett hallgatnom. Már egész kicsi koromtól kezdve. Ezt pedig ezzel az alkalommal a fejéhez is vágtam, ami a palijának nem tetszett. Mivel nem az apám tudattam vele, hogy semmi köze hozzám, nincs beleszólása abba, hogy hogy beszélek a saját anyámmal. Ezt követően viszont jött a szokásos "belezzük ki a hülye kölköt" rész, fogta a konyhakést, és... - vonok vállat, miközben elhúzom a szám és felé fordulok.
- A lényeg a lényeg, hogy ezután is én voltam a szemét meg a szar, és hogy ő anyám bevallása szerint önvédelemből csinálta. Csak tudnám, hogy miféle önvédelem, mikor kezet se emeltem rá. Szóval kis híján a kórházból a detoxban kötöttem ki. Ennyi lenne a történet - kezdek el játszani az ujjaimmal, és bár lehet, hogy szégyenletes ez a sztori, mégis most, hogy így elmondom, még büszke is lehetek magamra, hogy mind idáig kihúztam élve. Az anyám le se szart, egész életemben k*rválkodott mellettem, csak akkor etetett, ha már ő is éhes volt. Az ilyen nem élet...
Amint bocsánatot kérek tőle, már kapok is egy bölcs kifejtést, minek hallatán felsóhajtok.
- Így igaz, de az ember mit ér vele, ha nincs valami más, amibe belekapaszkodhat? - tekintetem a végtelen égboltra szegeződik, s mintha azon keresném a választ, teljes átéléssel bámulom azt.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Sunset Park Sunset Park - Page 3 I_icon_minitime30.08.13 21:00

- Nálam sincs mindenből dupla, meg tripla adag, csak... na jó, lehet hogy néha túlzásba esem. - nevetem el magam újra a végén. Igaza van na, az a helyzet és tény, hogy nem festene valami jól egy színes női táskával. Most is elég sok minden van a táskámban, ami valószínűleg felesleges, de ez azért is van, mert lusta vagyok kipakolni. Hát igen, folyton panaszkodunk, hogy kevés a hely, közben pedig néha csak szelektálni kellene, de az meg nem megy. - Egyébként még ott van az övtáska is. - az végülis nem olyan vészes legalábbis szerintem, bár persze nem mutat jól mindenféle ruhadarabhoz, de jobb, mint a hátizsák. Aztán a szavai hallatán egy kicsit elhúzom a szám, de inkább szomorúság van most a grimasz mögött, mint valami egyéb.
- Rám nem vigyáz senki, ha nagyobb, rosszabb dolgokról van szó. - jegyzem meg lassan. Így van sajnos, bár nem teljesen igaz, mert Jas a maga módján igen, csak épp nem úgy, ahogy az normális lenne. És akkor, amikor a leginkább kellett volna nem vigyázott rám senki. Amikor az az alak betört a házunkba, akkor a kutya se védett meg. Utólag tehát már nem számít, nem is kell, hogy megvédjen senki. A névváltoztatás dologra csak finoman megrántom a vállam.
- Nem tudom, azt hiszem nem lenne semmi értelme. - sóhajtok egy aprót. Pedig jól indult a beszélgetés. Na ezért nem szoktam senkivel sem beszélgetni. Csak kiütöm magam, és akkor már nem kell semmin sem gondolkodni. Mert ha beszélek, akkor egy idő után folyton ugyanoda jutok vissza. Hogy az életemnek semmi értelme sincs már. Miért változtassam meg a nevem, ha igazából amúgy sem igazán célom már, hogy túl sokáig éljek. Végülis is olyan mindegy nem? Aztán elmeséli a sztorit a családjáról, az anyja pasijáról, meg erről az egész késelésről, aminek hallatán legalább a saját bajomról elterelődnek a gondolataim.
- Hát ez... nem valami kellemes. Igazán sajnálom, mármint... hülyeség, erre nem lehet azt mondani, hogy sajnálom igaz? Nem sok értelme van, de mégis. És eljöttél végül tőlük? - hát nem csodálom, hogy drogozik és lecsúszott, mint ahogy én is. Ezek alapján mondhatni egy szavam sem lehetne, hiszen normális gyerekkorom volt, nem nyomorítottak meg már a kezdetek kezdetén, neki pedig. Finoman szólva is szörnyű lehetett egy ilyen anyával. Így persze igaza van, nem lehet tudni, hogy jó-e, hogy él, de azért kétlem, hogy örömmel töltené el, ha nem így lenne.
- De akkor hogy bírtad ki? Hogy tudsz még mindig létezni? - kérdezem meg óvatosan. Én már most is képtelen vagyok rá, ha újra találkoznék azzal a szeméttel valaha is, tényleg kérném, könyörögnék neki, hogy öljön meg, hogy fejezze be azt, ami elkezdett. Utálom, hogy én maradtam életben. Miért nem Gis? Ő biztosan jobban tudta volna ezt az egészet kezelni, ő megoldotta volna és most normális élete lenne. Túllépett volna, én pedig egyszerűen képtelen vagyok rá. Tudom, hogy kellene, ahogy Jas is mondta, ettől nem jönnek vissza, de mégsem megy. A kérdésére oldalt pillantok rá, látom, ahogy az eget nézi, aztán én is hátradőlök és szinte észre sem veszem, ahogy egyetlen könnycsepp indul el lefelé a szemem sarkából. Gyorsan letörlöm. Nem akarok sírni és nem akarok ezekre a dolgokra gondolni, csak éppenséggel igaza van, akkor is, ha ez csak egy afféle költői kérdés volt.
- Semmit sem ér vele... csak várja, hogy idővel majd vége legyen és már ne tudjon semmire emlékezni... - mondom halkan magam elé bámulva, újra a földet fixírozva. Úgy látom neki az ég jön be, nekem pedig a föld és a fű, csak az az egyetlen baj, hogy végeredményében egyik sem ad válaszokat, vagy segítséget.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Sunset Park Sunset Park - Page 3 I_icon_minitime31.08.13 15:05



- Na mit mondtam? - vigyorodok el, mikor bevallja, hogy néha képes túlzásokba esni. Soha nem volt még hosszútávú kapcsolatom egy nőszeméllyel se, viszont az elmúlt évek alatt volt időm arra, hogy kiismerjem őket és tudjam, hogy mi számít náluk tömeges hibának és mi nem. A legnagyobb hiba az szokott lenni - legalábbis az általam ismertek között - hogy túlzásokba esnek. Nem, inkább úgy fogalmaznék, hogy egyik végletből esnek át a másikba. Vagy mindig mindent nagy mennyiségben, vagy soha semmit. És én ebben a sokaságban tudom igazán elveszíteni a türelmemet.
- Övtáska? Nem az én stílusom - fintorgással mutatom ki nemtetszésemet. Bizony elég hülyén néznék ki egy bazi nagy övtáskával, ami koránt se olyan praktikus, mint amilyennek beállítják. Nem mellesleg még hülyén is néz ki. Vannak emberek akiknek teljesen elmegy az esze, és akkor úgy telepakolja, amit aztán a pólójával vagy az ingével takar el, mintha félméteres szerszáma nőtt volna. Így inkább maradok a hátizsáknál, esetleg egy-egy sporttáskánál, ha több cuccot kell A-ból B-be szállítanom.
- Nem helyes - hogy nem vigyáz rá senki? Ez a legnagyobb hiba. Olykor mindenki szorulhat segítségre, és nem árt, ha valaki ki is húzza a slamasztikából.
Nem akartam a mai nap alkalmával kitérni a családi hátteremre, viszont úgy néz ki, hogy ez elkerülhetetlen. Így kitálalok a lánynak. Kérdésére egy nagy sóhaj kíséretében biccentek.
- Kénytelen voltam. Első körben New Yorkba mentem, ott próbálkoztam. De valamiért nem volt ugyan az, mint itt. Így visszajöttem, kerestem magamnak egy lakást, szóval... - gyors vállvonogatás - ennyivel tudtam megoldani a dolgot. Majd kiderül, hogy mi lesz a későbbiekben.
Nem egy közkedvelt téma ez az életemben, de tény, hogy a legnagyobb démonainkkal is szembe kell néha néznünk ahhoz, hogy tovább tudjunk lépni. S ha nem állok ki Paul elé egy legközelebbi, ehhez hasonló eset alkalmával, akkor aztán jól megnézhetem magam.
- Erős az akaratom. És ha feladnám azzal mit érnék? Bebizonyítanám, hogy gyenge vagyok, életképtelen, aki feladja a saját jövőjét azért, mert a múltat megkeserítették. Igyekszek csak magamnak élni, a jelennek, abban reménykedve, hogy ha más kiskoromban nem segített, akkor majd felnőtt koromban én magam megteremtem a számomra ideális körülményeket. Azt nem tudom, hogy mi lesz ebből, annyi biztos, hogy jó ezt a gondolatot dédelgetni... - nem vagyok benne biztos, hogy ezt el fogom tudni érni, ebben a sorrendben, de törekedni fogok. Lehet, hogy most még a drogok és a nők alakítják az életemet. Fiatalság, bolondság. De egyszer én is rá fogok jönni arra, hogy ezen változtatni kell, ha nem akarok idő előtt átlépni egy bizonyos határt, ami az élet és a halál között köttetett, akkor tepernem kell.
Mindketten megtaláljunk az általunk izgalmasnak vélt környezetet. Ő a földet, én az eget. Ezzel csak egy gond van... sokkal izgalmasabb lenne, ha egymást néznénk, s minden bölcselkedést, reménykedést és kétségbeesést félretennénk. A gond csak az, hogy nem kerülte el a figyelmemet az se, hogy pár pillanattal ez előtt egy könnycseppet dörgölt ki a szeméből. Istenem, hogy én hány ezer éve nem sírtam már. Jó, pasiból vagyok, de állítom, hogy minden emberi érzelemre immúnis lettem.
- Még egy szálat? Elegem volt a depresszióból - nyújtom felé a fém cigaretta dobozt. Ha szüksége van rá elveszi, ha nem, akkor nem.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Sunset Park Sunset Park - Page 3 I_icon_minitime31.08.13 20:16

- Jól van na, de ne mondd, hogy a pasik soha nem esnek túlzásba? Mindenkinek van valami defektje nem igaz? - vágok vissza csak azért is. Már-már női-férfi eszmefuttatás féléig jutunk el itt, és mindezt egy egyszerű tükörből kiindulva. De nem baj, az a jó az ilyen beszélgetésekben, hogy minden másról elvonja az ember figyelmét, én pedig határozottan szeretem, ha a figyelmem nem irányul bizonyos dolgokra, mint pl. saját magam. Nem szeretek saját magammal foglalkozni, ez egyszerűen tény, nem véletlen, hogy gond nélkül hagyom, hogy mások kihasználjanak.
- Hát jól van, akkor maradnak a kitömött zsebek és aztán a mégis szükséges valami más, akkor maradnak a nő nagy táskám, amikből előkerülhet ilyesmi. - mosolyodom el. Igazából én sem szeretem az övtáskákat, az olyan topis a pasikon, de tényleg nem tudom, hogy mi lehetne még ezen kívül jó megoldás. Valahogy tényleg olyan ez, mint az öltözködés, a nőknél mindenféle vackok és kiegészítők, a pasiknál meg szinte semmi, vagy alig. Néha régebben úgy voltam ezzel, hogy mennyivel könnyebb Scottnak, de igazság szerint mindig is szerettem vásárolni, úgyhogy annyira nem sajnáltam, hogy a női nembe születtem bele. Azóta pedig már sok mindent változott, se vásárolni nem járok annyit, se nem adok olyan sokat a külsőmre, csak ami épp szükséges.
- Lehet, hogy nem helyes, de attól még így van. - rántom meg a vállam. Tényleg nem vigyáz rám senki, legalábbis nyíltan nem. Régen volt az, amikor valakinek az én boldogulásom, vagy az életem volt a fontos és az már elmúlt. Manapság már a kutyát se érdekel, hogy mi van velem, és igazából engem se.
- Értem, hát remélem, hogy sikerülni fog az elszakadás, meg az új lakás, meg minden. - jegyzem meg még halkan. Ő legalább képes tovább lépni, ez azért jó dolog, még akkor is, ha nekem nem megy. Biztosan van valami, amibe kapaszkodhat, ami segít neki ebben, nekem viszont nincs semmi ilyen. Jas nem mondható olyan szálnak az életemben, ami a víz felett tarthatna, úgyhogy egyszerűen elkerülhetetlen az, hogy végleg elsüllyedjek. Igazság szerint csak a mikor a kérdés, vagy esetleg a hogyan.
- Jó neked, én nem ilyen vagyok, már rég feladtam. - rántom meg a vállam. Én se sírtam már régóta, mindig jóval az előtt kiütöm magam, minthogy esély lenne arra, hogy annyira elérjenek a múltam árnyai, hogy sírni kezdjek. Anno kisírtam magam, az első pár napban, amikor még annyira fájt a testem és a lelkem is, és nem voltak elég erősek a nyugtatók és a fájdalomcsillapítók, hogy helyretegyenek. De mostanra már el tudok nyomni mindent, ami fáj, és cseppet sem érdekel, hogy gyengeség az, hogy már rég feladtam. Aztán, amikor újra előkerül a cigisdoboz szinte rávetem magam, olyan gyorsan veszek ki egy szálat. El akarom nyomni azt, ami a fejemben van, eszem ágában sincs hagyni, hogy megint előtörjenek azok a képek, hogy lássam a húgomat, apát, anyát a földön, és egyáltalán annak az embernek az arcát. Ha csak úgy próbálnék meg aludni, akkor csak ő villanna fel előttem, és ugyanúgy mint az első napokban sikítva ébrednék fel, azt pedig nem akarom.
- Köszönöm, semmit sem kívánok most jobban. - máris nyújtom felé újra a vékony kis fehér szálat, amikor előkerül az öngyújtó, hogy a sajátját is is meggyújtsa. Már csak egy a baj, a fű számomra már alig biztosít eleget, maximum rövid időre jó, és egy kicsit tompít, de ahhoz hogy tökéletesen legyek, ahhoz hogy éjszaka tudjak majd aludni ennél már jóval több kell. Akárhogy is nézzük talán csak hetek, vagy napok kérdése, hogy a kórházban kössek ki, mert túlzásba estem.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Sunset Park Sunset Park - Page 3 I_icon_minitime02.09.13 18:17



- Egy szóval se mondtam ilyet. Mi magunk is képesek vagyunk átesni a ló túloldalára, de nem kifejezetten ilyen téren. Bááár, vagy egy haverom aki a kelleténél több dolgot hord magánál, de ez nem kifejezetten ilyen holmikra értetendő - vallom be, ahogy megelevenedik előttem DJ és az ő hóbortja. Ő kifejezetten egy fegyvermániás balf*sz, aki legálisan hord magánál kést, bicskát, pisztolyt és még sorolhatnám. Csak azt nem tudom, hogy ez mind hogy lehet legális. És inkább mondanám fegyvergyűjtőnek, mert tényleg óvja és félti őket. Sőt mi több, nem használja őket támadásra, inkább csak fenyegeti vele az embereket, ha ő is fenyegetve érzi magát. Elég megcsillogtatnia a pengéjét egyik késének, a támadója máris kirohan a világból. Mondanom se kell, hogy egy nagydarab, izomkolosszus néger srácról van szó, aki annak idején kosarazással kezdte, bokszolóként folytatta, most pedig inkább a drogokkal foglalkozik. Nagy kényszerleszállást jelenthetett neki idáig menekülni. Felvették a legjobb egyetemre, amire egy sportoló csak bekerülni vágyik, de egy sajnálatos családi dráma miatt fel kellett mondania az álmával, most pedig a szerek szerelmese lett, amivel a szüleit őrjíti meg. Szegény csóka.
- Valahogy így. Most mond azt, hogy nem jó megoldás - sandítok rá féloldalas mosollyal.
- Kösz. Bár nem tudom, hogy mennyire járok vele sikerrel. Azzal, hogy megint beiratkoztam az egyetemre, némi felelősségtudat kezd el kibontakozni bennem. Viszont, ha azt veszem, hogy emellett orrba főbe ezeket a szarokat szívom - mutatom fel a cigit - vagy még rosszabbakat, akkor nem fog sokáig tartani ez a fajta "felnövök az élethez" dolog. És sokkal hamarabb megbukok az élet vizsgáján, mint gondoltam.
- Annó én is feladtam. De aztán rá kell jönnie az embernek, hogy van még miért harcolni. Ha pedig nincs, hát keresni kell
- ó, hogy az a jóságos ég! Mikor öntöttek engem egy nagy kupac, bölcsességtől ragadós nyálba? Kezd kiütközni rajtam a szerek hiánya. Sűrű pislogással fordulok a lány felé.
- Ne is foglalkozz velem jó? Kicsit... kicsit, szóval na - biccentek a kezem felé, mely nem túl feltűnően, de meg-megrándul hála az elvonásnak. Kellemetlen egy érzés tud lenni nem tagadom, de múltkor letudtam győzni. Most is össze kell szednem magam.
Végül csak győzedelmeskedik a kényszer, így ha mással nem is tudok előrukkolni, legalább egy füveset a számba nyomom, hogy tompítsa a kellemetlen zsibbadást és a remegést. Josie-nak is nyújtok egyet, aminek végét idehajolása után meggyújtok az enyémmel karöltve s már fújom is ki magamból a füstfelhőt.
- Az a legnagyobb gond, hogy ezzel nem fogom beérni... tudod mikor elmentem New Yorkba, azt hittem, hogy le fogok tudni szokni. De sajnos nem így lett. Így, mintha legalábbis az életemet hagytam volna itthon, úgy kapaszkodtam bele a drogokba, és már nem érzem igazán szükségét annak, hogy akár csak megkíséreljem a leszokást. Mert eddig mindvégig eredménytelen volt a próbálkozás. Ami pedig a detoxot illeti... a saját gyengeségemet jelképezné, ha ott kötnék ki. Nem tudom mi lenne a megfelelő választás - sóvárgó tekintettel kezdem el fürkészni azokat a gyerekeket, kik tőlünk nem olyan messze vidáman futkosnak a meglepő mód zöld pázsiton. Lehet, hogy ha ezt egy idősebb ember hallaná, körbe röhögne lévén, hogy "mi komoly baja lehet egy fiatal kölyöknek?". De most tényleg csak azt tudom mondani, hogy nem is tudják azok a gyerekek, hogy milyen gondtalan az életük. És egy részben féltékeny is vagyok rájuk, amiért én nem így nevelkedtem.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Sunset Park Sunset Park - Page 3 I_icon_minitime02.09.13 21:28

- Hát akkor mifélékre? - döntöm kicsit oldalra a fejem. Ha már felhozta a témát, akkor érdekel, hogy miket hordhat magánál az az illető. Persze lennének ötleteim, de annak nem sok értelme van, ha nekiállok itt tippelgetni. Nem vagyok e téren annyira bennfentes már csak azért sem, mert akárhogy is nézzük pár hét alatt még nem ismerek mindent ebből a világból... ami nagyon erősen eltér attól, amiben felnőttem. Aztán a kezében tartott cigire siklik a tekintetem, amikor a lakásról beszél, és a felnövésről.
- Normál esetben senkinek sem lenne szabad felnőni, ha még nem áll rá készen... normál esetben. - teszem hozzá újra, hiszen igazából nem vagyunk normál esetben, egyikünk sem, vagyis az élet tett róla, hogy ne mondhassuk annak magunkat. Teljesen megértem, amit mondd, hiszen én is ezektől a szerektől függök, túlságosan is, és nagyon rövid idő alatt szoktam rá annyira, hogy csak kérdés, mikor visznek majd be gyomormosásra, vagy valami hasonló, netán rosszabb. Aztán a komolyabb témára csak finoman sóhajtok egyet. Most mégis mit mondjak erre? Keresni valamit, amibe kapaszkodni lehet? Mégis mit kereshetnék erre a célra... mit?
- Én nem tudom, hogy mibe kapaszkodhatnék... tényleg nem. - aztán csak megrázom a fejem. Most találkoztam szegénnyel és a nyakába zúdítsam itt a bajaimat? Annak mégis mi értelme lenne? Hülyeség! Inkább veszek még egy szálat a dobozból, mert jobb most azzal foglalkozni és várni a hatást, bár sajnos tökéletesen értem, amit mondd, hogy ez nem elég. Ez csak időleges hatást ér el, semmi többet... ami jelen esetben túl kevés ahhoz, hogy kiürítse a fejemből azt, amire nincs ott szükségem.
- Hát tudod azóta, hogy felébredtem ott a bokrok alatt azon agyalok, hogy mielőbb vissza kell jutnom a motelbe, ahol vár az adagom... szóval én aztán tökéletesen tudom, hogy miről beszélsz. Bár én nem akartam leszokni. Nem látom értelmét, mert... a nélkül nem menne. - az élet, a létezés, az alvás, semmi sem menne. Egyszerűen képtelen lennék normálisan működni már. Követem a tekintetét a gyerekek felé. Nekem normális gyerekkorom volt, normális életem és most mégis ugyanott tartok, mint ő, akinek meg pocsék. Hát lássuk be, hogy a világ egy szar hely, és teljesen más utakon is ugyanúgy le lehet jutni a gödör aljára.
- Ne irigyeld őket, az ő életük is bármikor taccsra vágódhat... csak egyelőre még fogalmuk sincs róla. - jegyzem meg aztán mélyet szívva a cigiből, miközben a gyomrom vészesen kordul meg. Mikor ettem utoljára? Valamikor tegnap délben? Az már elég régen volt, szerintem most is elmúlt már dél, tehát bőven huszonnégy órája. Nem csoda, ha kezdek éhes lenni.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Sunset Park Sunset Park - Page 3 I_icon_minitime02.09.13 21:48



- Hát - pillantok rá gyermeteg vigyorral a képemen, mely lelkesedésről és csodálkozásról árulkodik - képzelj el egy nagy, két méter magas kigyúrt feketét földig érő bőrdzsekiben, bőrcsizmában és mi egymásban. Számtalan zsebbel a rejtekében. Szerinted az ilyenek mit tartanak maguknál? Drogot és rengeteg fegyvert... látnod kellene, mint egy akciófilm. Annyi holmit pakol ki a kabátjából, hogy elhinni is képtelen vagyok, hogy azok szabad lengést biztosítanak annak a hosszú kabátnak - még most is hüledezek mind ahányszor eszembe jut a látvány, mikor egy kellemes kis verekedés után felcipelt magához, hogy rendbe hozza a képesebbik felemet. Nagyjából két kerek percig pakolta ki a ruhájából a fémesen csilingelő, veszélyes kiegészítőket.
- De ki beszél itt normál esetről? Már rég nem az a miénk - nézek rá jelentőségteljesen ezzel is gondolva arra, hogy rá ugyan úgy értem ezt. Egy normális húsz éves fiatal vagy otthon él még a szüleivel akik eltartják, ha pedig kicsit rosszabb a helyzet, ő maga is besegít a pénz kérdésébe némi melóval. Vagy a másik véglet, hogy kollégiumban él és csak bizonyos időközönként jár haza. Hát ezt egyikünk se mondhatja el magáról... Illetve én biztos nem, azt nem tudom, hogy Jonak milyen a jelenlegi családi háttere. Nyilván semmi közöm nincs hozzá.
- Keresni kell. Tudhatnád kislány, hogy a jó nem pottyan csak úgy az ölünkbe - kacsintok rá mosolyogva. Nem bántásnak szántam az előbbit, inkább megjegyzésnek, meglátásnak.
Amint megemlíti a bokrot, én reflexszerűen pillantok az adott növény felé, s vissza a lányra.
- Tudom mit érzel - elég ellentétnek mondhatjuk magunkat ezen a téren. Míg ő a drogokhoz menekül, addig én azoktól el, de a kényszer csak felépít egy csalagutat magának, ami trükkös módon juttat el a porocskákig. Kellemetlen, de igaz. Ahogy taszítom magamtól, úgy lesz egyre erősebb a vonzás.
- Persze, ezt tudom. Csak annyi a bökkenő, hogy ők boldogok. Én ennyi idősen az íróasztalom felett görnyedtem és magamért tanultam, miközben anyám magánakcióit hallgattam a másik szobából - később pedig odáig fajultak a dolgok, hogy már csak a drogok segíthettek. Meg se tudnám mondani, hogy mikor nyúltam hozzájuk először, mikor engedtem, hogy a mámor elködösítse a fejemet.
Josie haskorgása hallatán elmosolyodok.
- Nocsak! Valaki éhes. Mi lenne, ha elkísérnélek enni? Lassan ebédidő... vagy ami még jobb, veszünk valamit a boltban, nálam összeütjük, aztán egy kicsit elszórakozunk azokkal a bizonyos porokkal? - ajánlom fel neki az ötleteket egymás után, bár nem vagyok benne biztos, hogy bármelyiket elfogadná. Semmi hátsó szándékom, csak néha jobb társaságban lőni magam, mint egyedül. Abban sokkal több a móka.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Sunset Park Sunset Park - Page 3 I_icon_minitime02.09.13 22:11

Akaratlanul is elmosolyodom, amikor a kis sztorit meséli. Jó, ha az embernek vannak olyan ismerősei, akiken jót lehet szórakozni. Azóta, hogy ide jöttem, nem igazán vannak ismerőseim sem, nem hogy bármi más. A legtöbb emberre nem is emlékszem másnap, vagy ők rám, így aztán ezek csak felületes bulik, amiknek a vége mindig az, hogy egyedül vagyok a motelban reggel. Ez most egy egészen szokatlan dolog, azt hiszem az első olyan alkalom, hogy szinte józan állapotban beszélgetek valakivel, és ha csak kevéssé is, de végeredményében magamról. Bár nem a tényekről, hanem inkább csak az érzésekről.
- Érdekes figura lehet, és ezek alapján tuti, hogy nem szívesen lennék az ellensége! - szélesedik ki kicsit az arcomon lévő mosoly, mielőtt még végleg eltűnik onnan. Teljesen igaza van, a mi esetünk már rég nem normális, és én meg csak tizennyolc vagyok, alkoholt sem ihatnék alap esetben, nem hogy azt, amit én művelek úgy egyébként. Aztán a szavaira csak halkan felsóhajtok és megrázom a fejem. Mégis hol keressem, és mi van, ha mire megtalálnám, addigra már úgyis késő? Nem akarom terhelni, tényleg nem, de ez nem valami egyszerű.
- Tudom, de nem vagyok benne biztos, hogy keresni akarom... - rántom meg vállam bizonytalanul. Akárhogy is nézzük, én már tényleg feladtam. Nem csinálok semmi mást mostmár hetek óta, csak estéről estére újra és újra kiütöm magam és vadidegenekkel bulizom és fekszem össze. Csak az a kérdés, hogy mikor csinál fel valaki, vagy kapok el olyasmit, ami egyébként is halálos, netán tenyerelek bele valamibe, amiből nem jöhetek ki jól, vagy ne adj isten... talál meg Tim és beleztet ki az embereivel, ha épp rossz napja van. Valahogy nem érzem, hogy bármilyen kilátásom is lenne ebben az életben és ha lenne is, ahhoz józannak kellene lennem, le kéne szoknom, ami pedig nem megy, mert akkor minden éjszaka sikítva ébrednék azokkal a szörnyű képekkel az álmaimban.
- Mondjuk igazad van, legalább időlegesen kapnak valami jót, ha aztán ki is siklik az életük. - bólintok egy aprót. Talán én szerencsésebb vagyok, mint ő. Nem tudom, csak épp pont e miatt szerencsétlenebb is, hiszen Jonah valamilyen szinten talán erősödni tudott ez idő alatt, fokozatosan süllyedt, engem viszont egyik napról a másikra úgy bevágtak a mély vízbe, és nyomtak le a víz alá, hogy azóta is próbálok levegő után kapkodni és képtelen vagyok túllépni az egészen. Nincs kilátásom, nem is próbálok változtatni, vagy új életet... netán csak életet kezdeni. Csak úgy vagyok. Kicsit megpróbálom visszarántani magam a jelenbe, amikor megkordul a gyomrom. Legalább még a testi funkcióim normálisan működnek, az is valami.
- Azt hiszem valamikor tegnap délben ettem utoljára, de az is elég ködös, úgyhogy igen. - jelenik meg végül - bár nehezen - egy mosoly az arcomon. Az ötletei is tetszenek, ahogy szépen tovább szövi őket. Én nem csak lőni nem szeretem magam egyedül, igazából egyáltalán nem szeretek egyedül lenni, nem véletlen, hogy nem zavar a koszos motelszoba sem, hiszen alig vagyok ott.
- Ez tényleg egy remek ötlet, bár főzni nem tudok, de neked van lakásod, úgyhogy e téren rád bízom magam. - mosolyodom el mostmár egész normálisan. És amúgy mintha egy lakás feltételezné, hogy az ember már azonnal tud főzni, de végülis ha régóta gondoskodik saját magáról, akkor biztos így van. Nekem ez kimaradt, hiszen nem volt rá szükség, hogy magamra főzzek eddig sosem, most pedig már végképp nem fogom megtanulni. Felállok tehát a padról, és még futólag a gyerekekre pillantok. Milyen jó lenne visszautazni az időben pár évet.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Sunset Park Sunset Park - Page 3 I_icon_minitime04.09.13 19:00




Hosszasan, talán túl hosszan is de elmagyarázom neki, hogy milyen az a bizonyos haver, aki másabb dolgokat tart magánál, mint az egyszerű pipere dolgok.
- Hidd el, én is így látom. Így inkább csak szépen, óvatosan beszélek vele még akkor is ha tudom, hogy nem fog ártani nekem. De nem győzöm emlékeztetni magamat, és ő is ezt teszi, hogy nem használja ezeket a fegyvernek játszó csecse-becséket. Csak nagy mániákusa, gyűjtő, és ezt néha a hasznára is fordítja - bizonygatom, na nem mintha össze akarnám ereszteni őket. Szóval teljesen felesleges mind ezt a szájába adni úgy, hogy minden bizonnyal találkozni se fognak a jövőben. Mondjuk ki tudja? Már nem egyszer bebizonyosodott, hogy Vegas nem olyan nagy, mint gondoljuk.
- Azt már neked kell eldöntened, hogy keresed-e vagy sem. Nekem nincs beleszólási jogom. Ha magadban lemeccseled, szerintem észre fogod venni te is, hogy a pozitívabb irányba hajlik a véleményed, a meglátásod még úgy is, hogy alapjában nem egy túl jó esetről beszélünk. Mert tény és való, hogy egy kényszeredett helyzet nem szül jó döntéseket. De meg kell próbálni s ha erre képes az ember, akár még tovább is léphet.... és mondja ezt az, aki javarészt csak a múltjában él és képtelen a tovább lépésre. Nevetséges.
A kölykös témába belemerülve sikerül rádöbbennem arra, hogy én soha életemben nem élvezhettem az igazi gyermek éveket. Lehet, hogy épp ezért ütközik ki rajtam manapság az infantilizmus. Ami káros lehet az ép agysejtjeimre.
- Ne fesd az ördögöt a falra. Nem biztos, hogy ki fog siklani az életük. Például abból a gyerekből biztos, hogy igazgató vagy valami hasonló magas beosztottságú ember lesz, aki majd ezer számra rúgja ki az alkalmazottjait már csak attól is, ha azok csúnyán néznek rá - mutatok rá egy állandóan parancsolgató kölyökre, kinek olyan nagy a hangja, hogy ide is elhallatszik.
- Az a szőke kis loknis pedig táncos. Valószínűleg balerina... nézd milyen kecsesek a mozdulatai. Na most, hogy ezt én miért mondom el neked és miért gondolkozok ezen, nem tudom. Ne is kérdezd - intek gyors magyarázással. Jellemző rám, hogy elhadarok dolgokat amit egy normális ember tényleg meg se ért. Ez van, magamtól tanultam meg beszélni, anyám soha nem segített, nem jártam logopédushoz se. És ez rám ragadt. Alapjáraton elég érthető a beszédem, de van, hogy túl hevesen próbálok gesztikulálni és csak mondom mondom és mondom úgy, hogy senki semmit nem ért meg belőle, amit aztán egy elégedett sóhaj követ, és egy morgás mikor arra kérnek, hogy ezt most még egyszer.
- Akkor itt az ideje, hogy harapj valamit. Ami pedig a főzést illeti... semmi baj, megoldom én - elvégre rászorulok már egy ideje nem igaz? Tizenhárom éves voltam, mikor nekiálltam "főzöcskézni", feltalálni magamat a konyhában. Így nem meglepő az se, hogy néha szándékosan nem csináltam anyámnak kaját, csak magamnak... édes bosszú.
- Szerintem indulhatunk - pattanok fel, s már nyújtom is felé a kezemet, hogy felhúzzam a padról.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Sunset Park Sunset Park - Page 3 I_icon_minitime04.09.13 21:03

- Hát akkor reméljük is, hogy tényleg csak dísznek hordja magánál őket. - jegyzem meg még lassan. Biztos tényleg így van, bár én akkor sem húznék újat egy ilyen alakkal, főleg mert pl. a késektől határozottan irtózom. Azokkal találkoztam már annyira, hogy eszem ágában se legyen egy késes ürgével kikezdeni. Azt hiszem sokkal jobban kiborulnék, ha valaki késsel fenyegetne, mintha mondjuk pisztollyal, vagy valami mással. A kés sokkal-sokkal ijesztőbb. A kis szentbeszédre csak finoman megrántom a vállam. Most tényleg mit mondhatnék rá? Hogy majd erős leszek és egyszerűen eldöntöm, hogy mostantól minden rendben lesz és megváltozom? Nem tudom, azt hiszem erre képtelen lennék, ahhoz sokkal erősebbnek kéne lennem.
- És, ha már eldöntöttem, hogy nem keresem? - mondom egész halkan. Még az se biztos, hogy hallja, főleg ha a gyerekeket figyeli olyan nagyon. Az a baj, hogy tényleg így van, már eldöntöttem, hogy nem érdekel semmi, hogy nem fogom keresni azt, ami életben tart és ami képes lenne kihúzni ebből a pocsék helyzetből, amibe kerültem. Egyszerűen csak vagyok bele a vakvilágba és bulizom minden éjjel, már eldöntöttem, hogy ez lesz és nem is akarok rajta változtatni. Inkább csak figyelek a szavaira, amit a gyerekekről mondd és akaratlanul is elmosolyodom, ahogy lefesti a jövőjüket.
- Legyen úgy... végülis igazad lehet, tényleg illene rájuk. Vagy ott az a kisfiú folyton lesi, hogy mit csinálnak a többiek, és az előbb elkapta a kis balerinát, amikor majdnem elesett. Lehet hogy orvos lesz, vagy mentős. Nekem ő tetszik a legjobban! - az jó dolog, ha valaki már ilyen idősen segíteni akar másokon. Emlékeztet Scottra. Azt hiszem őt azért nem utálta soha senki, annak ellenére, hogy csapatkapitány volt, mert soha nem volt ettől nagy arca és mindig rendes volt másokkal, segített nekik, ha kellett. Néha... néha hiányzik. De a kaja, az most tényleg kéne és legalább eltereli a gondolataimat a rossz dolgokról, no meg igazán kéne már valami, ami erősebb, mint a fű, mert azért lássuk be, az már édes kevés az igazi hatás eléréséhez.
- Jól van, és köszi, mármint hogy főzöl nekem, meg ezt, meg úgy általában... - mutatom fel a lassan végére érő cigit, hiszen két szálat is adott, no meg beszélget itt velem, pedig nem lenne kötelező, aztán meghív kajálni is magához. Vannak rendes emberek is igaz, csak nagyon ritkák és ezért igen nehéz beléjük futni.
- És merre laksz? - kérdezem, miközben megragadom a kezét és a vállamra kanyarítom a táskámat. Mehetünk, tényleg éhes vagyok már határozottan és miután kint töltöttem az éjszakát őszintén szólva jól fog esni valami puha, amin ülhetek a föld és a pad után.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
Admin
Admin

Admin


TémanyitásTárgy: Re: Sunset Park Sunset Park - Page 3 I_icon_minitime04.09.13 21:08

Szabad játéktér!
Vissza az elejére Go down
https://prison.serbianforum.info



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Sunset Park Sunset Park - Page 3 I_icon_minitime08.09.13 20:29

Nagy nehezen sikerült kisajtolnom egy szabad délutánt, amit végül nem vásárolgatással, vagy ivászattal töltök, hanem ideje ránéznem egy kicsit komolyabban ránéznem Zach-re, mielőtt még anyámat kezdi el maminak hívni. Eleve nehezen indultam neki, mert a jó édes anyám mindenre csak pofákat tud vágni, és mivel ő tesz szívességet, még nekem kell lenyelnem. Először hozzájuk mentem, végighallgattam, hogy mennyi mindenről maradok le, miért ilyen mély a dekoltázsom, és különben is, mikor keresek már valami értelmes munkát. Végül elémtolta a meggyes lepényt piskótával, és odakönyökölt hozzám a konyhaasztalra, hogy végignézze, amint eszek. A süti finom lett volna, de gyűlölöm, ha evés közben bámulnak. Ha Husky lennék, már régen morognék, vagy leharaptam volna az illető karját tövig. Így csak morcosan tömöm magamba, és egy pohár víz felhörpintése után már húzok is a bölcsi felé. Végignyargalok a sugárúton, és gyorsan átveszem a gyerkőcöt. Tiszta apja, mintha egy kicsiny maffiózó bámulna rám vissza, csoda, hogy borostája nincsen. Meg nem cigizik. Ez utóbbit én pótolom helyette. De a fene nagy sárm már róla is lerí. Kézem ragadom, és már viszem is fagyizni. Kicsit fáradt vagyok most hozzá, de muszáj vele is lennem, hogy legalább kötődjön hozzám. Megkapja a fagyiját, amivel természetesen tökéletesen összekoszolja magát, a nagyitól nyilván én fogom kapni a lebaszást. Odaülök a homokozó szélére a parkba, ő pedig elrohan bandázni hasonló korú kislányokkal, rám ilyenkor nincsen szüksége. Lekapom a szandált, hogy legalább a lábam pihentessem némileg, és a telefont előkapva átfutom a híreket. Úgyis hiába reménykedem, nem fogom azt olvasni, hogy Timet halálos áramütés érte. Egy nagydarab mackós pasi kedvesen int nekem, biztos valami ismerős apuka. Nem rossz, de azért ne engem nyomjon össze a százötven kilójával, ha egyszer elmennék vele. Így csak visszaintek, és a telefont nyomkodom tovább. Zach néha hátranéz, persze, hogy nem húztam el sehova.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Sunset Park Sunset Park - Page 3 I_icon_minitime08.09.13 20:54

Játszótér... őszintén unom már. Nem tudom miért kell ide mindig egyedül jönnöm. Délután van nem? Mások ilyenkor párban jönnek a gyerekekkel, vagy például apu hozza el a kicsit, mert napközben nem tud vele lenni, én pedig természetesen most is egyedül vagyok, mint ahogy már jó régóta. Abram harcolta ki, hogy jöjjünk el az ovi után, pedig ott is kint vannak az udvaron, de talán jobb, mint bezárva a lakásba. Devonnak hála anyámat is sikerült egy időre elüldözni, vagy talán csak nem akar belefolyni a kettőnk közötti mindenki számára érezhető feszültségbe a szükségesnél is jobban, nem is tudom, de a lényeg, hogy ilyenkor a két gyerekkel délután megoldani a főzést, meg mindent szinte lehetetlen. Akkor már jobb lefárasztani őket és akkor este hamar elalszanak. Persze Sammel még könnyebb, de a kiskölyök hajlamos még este kilenckor is az ágyán ugrálni, aztán bezzeg reggel képtelen felkelni, amikor menni kell az oviba. De egy ilyen korú gyerekkel úgyis képtelen lennék megérteni, hogy mi logikus és minek nincs értelme. Szóval próbálkozom, de tudom, hogy egyelőre még úgyse érek el tényleges eredményt. Úgyhogy nincs más út, mint a játszótér, amit már olyan jól bejárattunk. Talán lesz valami ismerős, akivel egy kicsit beszélgethetek, e miatt végülis jó ez a hely. Egy kis emberi szó, mert lássuk be egy négy és egy két évessel olyan nagyon jókat nem lehet beszélgetni.
Amikor elérjük a célt, Samet kipakolom a babakocsiból, Abram pedig már rohan is a többiek közé, aztán a leányzó is követi hamarosan. E téren jó ez a hely, mert kicsit lefoglalják a többiek őket és legalább valamennyit le tudok ülni. Aztán ki is szúrom az ismerős arcot, úgyhogy immár az üres babakocsival indulok el felé. Rémesen nézek ki hozzá képest, fáradtan és nyúzottan, ő pedig mindig tökéletesen fest. Lássuk be, azért irigylem.
- Szia Michelle! Gyerkőcös nap van? - pillantok rá egy mosollyal, aztán le is ülök mellé. Azért ezt nem tudnám megtenni, bármennyire is lefárasztanak a kölykök, imádom őket, és az, hogy napokig ne lássam az arcukat, halljam a hangjukat... azt nem bírnám ki. Nem is tudom, mintha így lemaradna mindenről, az első szavak,az első lépések, nem lehet túl kellemes azt hiszem.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Sunset Park Sunset Park - Page 3 I_icon_minitime08.09.13 21:41

Én nem a játszóteret unom, egész egyszerűen nem vagyok alkalmas anyának. Az még rendben van, hogy ölelgetni, babusgatni a csöppséget, na de hogy ő ossza be az időmet? Elképzelhetetlen. Talán majd ötven éves koromra megérek rá, de akkor már késő gyereket vállalni. Jelenleg ez az értelmes megoldás, egyébként is ha kell a pénz, muszáj dolgoznom, és néha szórakoznom. Így délután egyre jobban telik meg a park. Mondjuk a dolog nagyon fura, hiszen a kölykök egész nap szabadban voltak, akkor miért kéne most ezt folytatni? De ebben a korban lelőhetetlen búgócsigák, amíg csak el nem alszanak, szóval nincsen választás. Amikor felnézek a telefonból, a kicsi éppen valami kislány a copfjait tépi, aki visít, és rugdossa Zach lábát.
- Hogyazajó... – Pattanok fel, hogy rendet tegyek, de a kislány anyukája ér oda hamarabb, és csak szikrázó tekintetem riasztja vissza attól, hogy minum ellökje a drágaságomat. Elrángatja onnan a kislányt, én pedig karon fogom egyetlen porontyomat, és visszaülve a homokozó kávájára ölbe is veszem.
- Mindig csak bajt keresed manó. Mindig... – Aztán ő vihogva az arcomba szórja a markában tartott homokot. Köpködve szitkodózom, és porolom le a hajamból. Levágom a gyereket a homokba, hogy nyekkenjen, elő a kézitükör, és igyekszem visszaállítani sminkem romjait.
Felpillantok, amint látom, hogy kevés ismerősöm közül Jussy érkezik a saját kis utódaival. Zach már pattan is fel, hogy Sam ruháját kezdje el összemaszatolni, de már nincsen erőm rászólni.
- Ah, hellóka drágám. – Vágom zsebre a telefont, remélem lezártam a billentyűket, mielőtt Kuvaitba tárcsáznék. Végignézek kvázi barátném lestrapált ábrázatán, méginkább anyukás ruházatán, és fejcsóválok. – Hogy bírod? Mikor bírlak rá, hogy leadd őket, és elgyere velem pasizni? Vagy... ha már van urad, legalább táncolni? Lötyögjünk egyet holnap este, most nyílt egy új klub, ne legyél buta, hogy kihagyod... – Nézek rá kérdőn.- Csajoknak ingyenes! – Dobom ki az aduászt az asztalra.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Sunset Park Sunset Park - Page 3 I_icon_minitime09.09.13 9:25

Nekem azt hiszem megy ez az egész, nincs is vele bajom, csak néha elfáradok és persze sokkal könnyebb lenne, ha nem lennék ennyire egyedül mindennel. Néha visszagondolva nem is tudom már, hogy hol romlottak el a dolgok, vagy mikor kezdődött el ez az egész, amivel idáig jutottunk. Azt sem tudom, hogy Devon észrevette-e már, vagy egyáltalán érdekli-e, hogy minden teljesen összekuszálódott, és hogy már rég nem azok vagyunk, akik akkor régen egymásba szerettünk. Sose kérdeztem még igazán Michellet, hogy ő miért jár ide egyedül, de persze ha tudnám, hogy neki mennyivel kegyetlenebb élet jutott, akkor egy szavam se lehetne. De valahogy a játszótérről az ember megpróbálja ezeket a bajokat kizárni, mert ha még itt is az lenne a téma, hogy mi mennyire rossz, akkor aztán semmi értelme nem lenne kimozdulni otthonról. Már messziről hallom a visítást, biztos valamelyik kölyök esett a másiknak. Ebben a korban ez előfordul, és nem mindegyik szülő tudja jól kezelni a helyzeteket.
- Semmi gond, hagyd csak. - mosolyodom el, amikor látom, hogy szegénykém olyan aggodalmas arccal pillant a gyerekek után. Ez a hely ezzel jár, nem zavar, hogy a kissrác egyből Sam ruhájának esik. Elvégre azért vannak itt, hogy játszanak együtt jár a piszokkal is. Fáradtan lehuppanok Michelle mellé és a szavai hallatán csak megrázom a fejem. Mégis mit mondhatnék erre? Valahogy kétlem, hogy Devon értékelné, ha csak úgy elmennék bulizni, és nem is tudom, hogy lenne-e hozzá egyáltalán kedvem.
- Bírom... általában, de tudod, hogy ez nem ilyen egyszerű. Én már kinőttem a bulizásból és nem is tudnám hova tenni a gyerekeket, Devon általában későn jön és akkor már hulla fáradt... anyámat meg ha áthívnám estére, akkor abból csak balhé lenne. Meg tudod, ha elmennék akkor másnap hogy bírnám? Sam nem jár bölcsibe, szóval akkor is toppon kell lennem. - sorolom el neki az ellenérveket. Igazából talán jó lenne, de nem tudom, hogy egyáltalán fel tudnék-e engedni normálisan. Már nem is emlékszem,hogy mikor voltam utoljára bulizni, szerintem még a gyerekek előtt, de az már több, mint négy éve volt. Pedig elmehettünk volna, amikor még Abram kicsi volt és anyuék vigyáztak rá, de valahogy sose került rá sor, estére annyira elfáradtunk, hogy már nem volt hozzá kedv. Aztán ez a fáradt fásultság csak még inkább erősödött.
- De te menj el, és majd mesélj, hogy milyen az a hely rendben? - teszem még hozzá. Végülis úgy is átélhetem részben, ha nem vagyok ott igaz? Mintha egy úti könyvet olvasnál és bár nem jutottál el Párizsba, de mégis gondolatban ott lehet. Szívesen elmennék egyszer Párizsba... bár azt hiszem ez is csak valami kósza álomkép marad.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Sunset Park Sunset Park - Page 3 I_icon_minitime11.09.13 20:34

Ha tudnám, hogy milyen bajokkal küzd kvázi barátnőm, akkor talán meg tudnánk beszélni a dolgokat, hiszen egymásnak mindig sokkal egyszerűbb megfogadható tanácsokat adni. Valamilyen szinten, felszínesen többször megosztottuk gondjainkat, ám valamiért csak a sopánkodás szintjén maradt a dolog, de ha már ennyiszer találkoztunk, akkor már akár segítségbe is átcsaphatna ez a dolog. Nem igazán azon múlik, hogy játszótéren ismertük meg egymást, a barátságot nem ez alapozza meg.
-Hát jó, majd kimossátok. – Vonom meg a vállamat, és egy darabig, elnézem hogy a három gyerek már egész jó harmóniát kezd el alkotni az állandó maszatolás mellett is. Valami kezd szöget ütni a fejembe, de még tűnődöm a megvalósításon. Oldalt pillantok, és látom, hogy hiába van három állásom, én még egész jól bírom, de szegény lány – már amennyire még lánynak lehet mondani őt – totálisan le van strapálva. Finoman elmosolyodom, amikor a nagydarab mackós apuka a szemközti padról egyre bátrabban mosolyog, én pedig igyekszem lekoptatóan megrázni a fejemet, ő azonban fura módon meglepődik, és azt mutatja nekem, hogy Jussy-t nézi. Hát bazdmeg! Még ennyi csáberőm sincsen? Na de egy konvencionálisabb apuka egy hasonló anyukát keres. Felsóhajtva bököm oldalva a csajszit.
- Kinőttél? Még az ilyen hancúrokból is? – Egészen felvidulok, nem is gondoltam, hogy nem fog bántani a dolog, és hogy tetszeni fog a kerítő játszása. Az apuka végre szélesen mosolyog, de még nem vette rá magát, hogy felálljon, hogy idejőjjön hozzánk. Addig jó, mert nem kell lekopnom egy darabig. – Miért nem adod be bölcsibe? Halál jól érezné magát, és neked is kijár némi pihenés. Én meg nem lennék egyedül, tudnánk vásárolni, teadélutánt rendezni, barom faszikat lekoptatni. Mit szólsz? – Rázok rajta egy kicsit, jelezve hogy nagyon is kedvelem őt. Van köztünk pár év, de nem sok, és úgy látom, hogy egy hullámhosszon vagyunk. – Fenéket. Nem megyek el egyedül. Tudod mit? Ha nem gond, akkor elviszem a kölyköket, anyám egyébként is imád kicsikkkel játszani, tartunk a szüleimnél valami grillezést, ott biztosan nem lennének láb alatt. Te pedig élvezd ki a holnap délutánt, menj el egy moziba, feküdj be a kádba a zuhanyrózsával... – Sorolom az ötleteket.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Sunset Park Sunset Park - Page 3 I_icon_minitime11.09.13 21:45

Nem tehetek róla, nem szokásom azért kiteregetni a problémákat mások előtt, főleg mert Devon már azért is ki van bukva, mert anyámmal időnként megbeszélek ezt-azt. De előtt lehetetlen lenne titkolni, hiszen azért gyakran átjön, és úgyis kiszúrja, ha valami baj van. Mégis csak ő nevelt fel, túlságosan ismer, hogy titkolni lehessen előtte bármit is. Szóval Michelle-nek se túl gyakran mondom el, hogy mi a baj, csak ha már nagyon ki vagyok, így azért felületesen tisztában van egy részével a problémáim... vagyis a problémáinknak. A gyerekek ruhája meg persze, hogy nem zavar, végülis a játszóterezés ezzel jár, egy szavam sem lehet, arra van a mosógép, hogy az ilyen gondok könnyen megoldódjanak. Amióta van a két gyerek, sokkal több ruhát mosok rájuk, mint összesen magunkra valaha, Abram főleg nyáron egy nap 2-3 garnitúra ruhát is simán elhasznált. De hát olyankor sokat vannak kint az oviban és mindig addig jó, amíg a foltok legalább kijönnek a ruháiból.
- Igen, hála a mosógép csodájának! Nem tudom, hogy a szüleink hogy bírták ki, amikor még nem volt ilyesmi! - sopánkodom kicsit, és sajnos tény, hogy eléggé le vagyok strapálva. Még a fizikai fáradtság nem is lenne gond, de sajnos lelkileg is eléggé ki vagyok, ez jelenti a nagyobb problémát jelenleg. A fickót totál észre sem veszem, aki engem néz, és valószínűleg úgyis automatikusan arra gondolnék, hogy Michellen akadt meg a szeme, hiszen ő szép, mindig tip-top stb. én pedig közel sem. A kérdésére viszont értetlenül követem a tekintetét, és konkrétan kissé el is vörösödöm.
- Michelle, ne mondj ilyesmit! Nekem ott van Devon, ne bátorítsd szegényt kérlek. - már nem is nagyon emlékszem hogyan kell úgy lekoptatni egy pasit, hogy ne bántódjon meg tőle. De most komolyan nem látja a gyűrűt az ujjamon, vagy csak nem érdekli? Inkább visszapillantok a barátosnémra. Igen, talán be kéne adni bölcsibe, de még a legelején megbeszéltük Devonnal, hogy nem így lesz, Abram se járt bölcsibe, ovival kezdtük, de olyan jó lenne már egy kis pihenés, így négy év után.
- Nem tudom, nem biztos, hogy Devon örülne neki és én is megfogadtam, hogy amíg lehet, addig velem lesznek a gyerekek. Abram már amúgy is oviba jár. Bár tényleg jó lenne egy kis szabadidő néha... - de ezt valahogy be kellene adagolni a férjemnek is, és mostanában nem vagyunk túl jó viszonyban ahhoz, hogy könnyedén meg lehessen beszélni a dolgokat, sőt igazából sehogy se tudjuk megbeszélni a dolgokat, pont itt kezdődnek a bajok. Aztán az ötletére tényleg elgondolkodom kicsit. Talán ez jó lehet, egy kis idő magamra, de úgy, hogy ne legyen automatikusan mellé csatolva anyám litániája és megjegyzései. Talán egy kicsit kipihentebben várhatnám haza Devont, vagy bemehetnék elé a munkahelyére... bár nem tudom, hogy abból nem lenne-e gond.
- De ez neked tényleg nem gond, vagyis anyukádnak? Azt hiszem jó lenne egy nyugis délután, egy kis pihenés. - visszakozom kicsit persze, hiszen nem akarok a terhükre lenni, végülis nem tartoznak nekem semmivel, annyira még nem is ismerjük régen egymást. De az tuti, hogy jó lenne.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Sunset Park Sunset Park - Page 3 I_icon_minitime14.09.13 13:26

Nekem igazán nincsen kinek kiteregetni a szennyest, mert a kolleganőim agyatlan csitrik, a szüleimet pedig nem akarom terhelni, hiszen nagy részét tudják, annak meg semmi értelme nem lenne, ha apám egy vadászpuskával felszerelkezve indulna levadászni Timet. Úgyhogy marad az elfojtás, hiszen még Jussynak sem meséltem túl sokat a magánéletemről. Pedig aztán ketten még egészen egy hullámhosszon vagyunk, akár még egymás támaszai is lehetnénk, ha végre valamelyikünk nyitna, azaz megnyílna. De addig csak ilyen óvatos mamás beszélgetéseken felül maximum az időjárás marad. Még azt sem tudom, hogy mit is dolgozott, mielőtt gyerekei lettek volna. Végiggondolva, neki sokkal több vesztenivalója van, mint nekem, hiszen az én sarkamban végülis ott a maffia, ha nem is szó szerint, mert nem üldöznek, de a bábjuk vagyok kénytelen lenni, neki pedig ott a férje, és a két gyerek. Elhatározásom az, hogy majd igyekszem én nyitottabb lenni irányába. Valahol a sok szarság mellett jótét lélek vagyok. Ha jobban odafigyelek, máshogyan alakulhattak volna a dolgok. Rámosolygok, ő olyan jó anyuka, én pedig egy felelőtlen, éretlen tyúk vagyok. A sopánkodásán én is mosolygok, aztán legyintéssel űzöm el a nyálcsorgatós apukát, mutatva hogy Jussynak gyűrű van az ujján. Dühösen morgolódva kapja fel a porontyát, és elhúz.
- Értem én, tényleg mindent megértek, de akkor is... – Görbítem le kicsit az ajkamat, nem akarom, hogy úgy érezze, sajnálom. – Otthon kéne rendet tenned, mert ez így nem állapot, hogy csak házicseléd vagy, meg mosod a szaros gatyákat. – Vonom meg a vállamat, olyan szívesen rágyújtanék az ideg miatt, de itt a játszótéren baromira nem nézne ki jól. Így csak előkapok egy cukormentes rágót, és azt tömöm a számba, odakínálva neki is. Ettől még a feszültség bennem marad. Mintha ugyanazt az életétet élnénk, csak minimálisan más problémákkal.
- Jól van, elküldtem, látod? – Zach odaszalad hozzám, meglátta a rágót, és már követelné is. – Nem kicsim, megfulladsz tőle, most ettél fagyit. – Elkezdi a lábamat rugdosni, de olyan keveset vagyok vele, hogy nem pazarlom az időt fenyítéssel. Előveszek egy nugátot a táskámból, meghámozom neki, mire elragadja a kezemből, és sikoltva fut vissza a tömegbe, ahol néhányan ölre mennek érte. Jót nevetek, pedig tudom, hogy ezzel irigységre adok okot a többi gyereknél. Mindegy, ez van.
- Te meg mit Michellezel állandóan? – Kérdezem szemforgatva. – Én már mióta Jussynak hívlak, mert azt szereted, te meg olyan hivatalos vagy. Meechy, vagy Shelly. Vagy tökmindegy, de ne így. – Felhúzom őt, hogy ne ücsörögjünk már a homokozó szélén, mert teljesen elmacskásodunk. Elég nagy a játszótér, rá lehet látni a kölykökre, inkább körözzünk, vagy ilyesmi.
- Megfogadtad? Na és? Hogy nem örülne neki? A te életedet ne ő akarja élni. Már nem csecsemők, te a testedet adtad oda nekik, szóval... bár én aztán nem akarok feszkót köztetetek. A békés megoldás a jó. – Látom, hogy végre kezd feloldódni, erre már én is kellemesebben mosolyodom el. – Ne idegeskedj rajta, a szüleim aztán nem gond, még örülnek is, hogy valami értelmeset csinálok. Rám fér, hogy én is eljátszam néha a gondos anyukát. Vagyis téged.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Sunset Park Sunset Park - Page 3 I_icon_minitime14.09.13 13:47

Őszintén szólva én se tudok kinek mesélni úgy istenigazából. Az a baj, hogy anyám túlságosan is hajlamos mindennek nagy feneket keríteni és utána már ő akarja a dolgokat megoldani, no meg visszamondja Devonnak és annak nincs értelme. Tudom én, hogy vele kéne megbeszélnem a gondokat, és nem akárki mással, de ez meg valami miatt egyszerűen nem megy. Én próbáltam, tényleg igazán szerettem volna már nem egyszer, de aztán mégse sikerült sosem. A pasi végülis elhúz, aminek határozottan örülök. Lássuk be Michelle karakán csaj, én nem tudtam volna mit kezdeni azzal, ha netán megpróbál idejönni. Nem akartam volna megbántani sem, de mást meg nem tehettem volna, szóval jobb ez így. Túl gyakran járok ide ahhoz, hogy lépten-nyomon olyan valakibe botoljak, aki csúnyán néz rám, mert lekoptattam. Bár igazán lehetett volna egy kicsit körültekintőbb és akkor már eleve kiszúrta volna a gyűrűt, ami ott virít az ujjamon mindig. Fura, mert soha nem fordult meg a fejemben, hogy ne vegyem fel, pedig nem tudom, hogy összetartozunk-e még annyira, hogy igazán szükség legyen rá.
- Tudom, de valahogy soha sem sikerül leülnünk rendesen átbeszélni a dolgokat, valahogy csak úgy... vagyunk. - sóhajtok egyet. Valamelyikünknek el kellene ezt indítani, nyugodtan és nem azért, mert amúgy is van valami amin összeveszhetünk, de ha épp béke van, akkor meg a kutyának sincs kedve belemenni egy vitába, mert félő, hogy az lenne a vége. Hamarosan meg jön a kiskölyök is, nem lep meg, hogy kuncsorog, de nagyon hamar le kéne erről szoktatni, mert így csak az édesség miatt fogja őt szeretni, és az nem vezet sehová. De nem az én dolgom, hogy beleszóljak, biztosan elég gondja van így is.
- Látom épp olyan akaratos, mint a legtöbben ebben a korban. - eresztek meg azért egy félmosolyt, amikor végül a gyerkőc elszalad és a többiekkel tényleg szinte ölre mennek egy-egy falatért.
- Jól van... Shelly. - bólintok végül aztán fel is állunk. Egyébként is rém kényelmetlen a homokozó széle, főleg hosszú távon, és lassan sikerülne teljesen elgémberednem. Pár kört mehetünk végülis, persze úgy is ismerem magam és fél percenként a gyerekeim irányába pillantok, hogy minden rendben van-e.
- Tudom én... de én is úgy akartam, hogy még kis korában ne legyen ennek kitéve, de talán tényleg jobb lenne. Beszélek majd vele. - igen, ez is egy olyan majd, ami nem tudom, hogy mikor fog eljönni, de azt hiszem nem mostanában, pedig idővel már nem lesz értelme, amikor már amúgy is közel lesz az ovis időszak. Végül még mindig kicsit bizonytalanul, de bólintok.
- Jól van, hát tényleg megköszönném a dolgot, maximum azért egyeztetnem kell Devonnal, hogy ne legyen belőle balhé, bár amilyen későn jön mostanában, lehet hogy fel sem fog neki tűnni. - rántom meg kicsit a vállam. Nem tudok ezzel mit kezdeni, ő azt hiszem így menekül el a problémák elől és egyben előlünk is, akármennyire is pocsék ezt így kimondani. És ekkor hallom meg az éktelen üvöltést, azonnal kiszúrva Sam hangját. Gyorsan indulok meg a homokozó felé, ahol a kicsi lány ül csak a földön és üvölt, a többi gyerek pedig csak értetlenül nézi, ahogy szegénykémnek vér serken a szája szélén.
- Jajj kis drágám, hát elestél? - kapom fel gyorsan, és kerítek egy zsepit, hogy letörölgessem az száját. Nem lehet rájuk figyelni tudom én, de akkor is rossz érzés, ha fáj valamijük és nem tudtam azonnal odaérni. - Lehet, hogy ideje lenne mennünk. - pillantok Shelly-re egy bocsánatkérő mosollyal. Rendesen ki kéne tisztítani ezt a sebet, akkor érezném magam jól.[/b]
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Sunset Park Sunset Park - Page 3 I_icon_minitime14.09.13 19:30

Az én esetemben őszintén kétlem, hogy anyám bármit is visszamondana Timnek, lévén nagyon nem bírják egymást, sőt, az exem csak azért nem robbantja fel a szülők házát, mert akkor nekem kéne nevelnem a kicsit, méghozzá úgy, hogy jelenleg minden időm a munkával megy el. Lassan már én is készülődök, ideje lassan visszavinni porontyomat a családi fészekbe, de olyan jó egy kicsit beszélgetni, hiszen láthatóan azonos hullámhosszon vagyunk, és a gyerekek is megértik egymást. Ellenben látom rajta, hogy ez hosszabb távú dolog, többször kell találkoznunk, hogy ténylegesen meg tudjunk beszélni dolgokat.
- Hát te tudod, hogy van-e még értelem erőltetni a dolgot. – Jegyzem meg, miközben öltöztetem a kis legényt. Kap egy tisztább felsőt, amit a kocsiból hoztam ide, még amikor leültünk. Félmosollyal bólintok Jussynak, szerencsére nem nekem kell a mindennapos dacolásaival harcolnom, amikor pedig együtt vagyunk, akkor igyekszem a jóra koncentrálni.
Sikerül végül rávennem egyetlen utódomat, hogy végre hajlandó legyen elfogadni, hogy vége a mai játszótéri mókának, mennünk kell. Még így is lefáradtam, hogy rá kellett figyelni, szerencse, hogy vannak ilyen kisgyerekes szülők, akikkel le lehet ülni, összereszteni a kicsiket, mert ha a sok kúszás után kéne még melóznom is, rövidtávon kikészülnék. Becsülendő az óvónők munkája, főleg, hogy ennyi gyerekre figyelnek. Beharapott ajakkal hallgatom Jussy sopánkodását, én már biztosan léptem volna. Mint ahogy megtettem Timmel szemben is, aminek nagyon nem lett jó vége, de az alap lázadó jellemem megmaradt. Jussy pindúrja majdnem szétkeni magát éppen előttünk, de hát katonadolog, ebből tanulnak. Már nem is folyok bele, csak rámarkolok Zach apró ujjacskáira, és betolom a lyukon a cumiját.
- Elküldöm sms-ben a címet, hozd át őket mondjuk holnap háromra, akkor kezdődik majd a móka, és olyan tíz felé érdemes elvinni őket. Közötte pedig tiéd a világ! Na puszi! – Intek búcsút, és megindulunk az autó felé.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Sunset Park Sunset Park - Page 3 I_icon_minitime11.10.13 15:33


to Nemo Nortcliffe


Jó, annyira nem vagyok otthon kutya témában, de ebben is lehet fejlődni igaz? Majd nagyon fogok igyekezni. Az már megy, hogy tényleg napi kétszer levigyem sétálni. Ez a mostani a második, bár már lassan sötétedik, de egész jót sétáltunk. Őszintén szólva baromira örülök neki, akkor is, ha még nehezen szokunk össze, és eddig a pórázt se mertem levenni róla, mert félek, hogy esetleg nem jön vissza. Pedig kéne neki a futás, úgyhogy idővel lehet hogy kénytelen leszek megpróbálni. Sokat hezitáltam a menhelyen, hogy kutya legyen, vagy macska, de végül egy nagyon okos ábrázatú terrier mellett döntöttem. Nem túl nagy, Danny nagy örömére túl sok szőre sincs, és állati lelkes. Szinte kérlelt, hogy őt hozzam el, én pedig nem is tudtam ennek ellenállni. Egyelőre még a lakásban sem tett maradandó kárt, ami mindenképpen jó pont, nekem pedig nagyon jót tesz, hogy kiszabadulhatok a lakásból, főleg azok után, hogy Danny megjött. Ez az új felállás, hogy van ez a másik nő... kissé betett. Sőt finoman szólva arculcsapásként ért az egész, hiszen nekem azt mondta, hogy ő nem kockáztat, meg bla-bla. Most minden olyan fura, úgyhogy sokkal jobb, ha időnként szépen lelépek a lakásból és kiszabadulok.
Viszont talán mégis meg kéne próbálni. Fogalmam sincs, hogy van-e a parknak kutyafuttatója, vagy valami zárt terület, ahol meg merhetek ezzel próbálkozni. Totál be vagyok tojva, mi van, ha nem jön vissza, de annyira szeretne szaladni és úgy rángatja a pórázt, hogy elmondhatatlan. Végülis már két napja nálam van, ez talán elég lesz. Leguggolok hozzá, és megpróbálom elmagyarázni neki, mit is szeretnék. Annyira okosan tud nézni, hogy az valami őrület!
- Szóval Trixi, most leveszem a pórázt, de ha szólok, akkor visszajössz, rendben? - nagy levegő, kifúj, nagy levegő újra kifúj. Ha minden igaz, hoztam neki egy kis nasit is, az elvileg segíthet, ha mégis elhúzni, a kaja minden kutyának nagy motiváló erő igaz? Még mindig parázok, de végül lekattintom a pórázt a nyakörvről, miután ellenőriztem, hogy amúgy minden meg van, ami kell, a kis bilétában ott van belevésve a nevem és a számom, meg a kutyus neve is. Nem lesz baj... remélem. Szóval amikor kattan a póráz az én egyetlen kutyuskám azonnal neki is iramodik, és nem kis tempót diktálva húz el valami galamb után. Megkövülten ragadok le, ott ahol álltam. Jó, ez lehet, hogy rossz ötlet volt.
- Trixi, gyere vissza, Trixi! - igen kb. a füle botját se mozdítja, úgyhogy nincs más hátra, mint hogy sietős léptekkel vessem magam utána. Mázli, hogy sétálós ruhát vettem fel, farmer, edzőcipő, egyszerű lila topp, egy farmerdzsekivel. Ha nagyon muszáj tudok futni utána. Azért néha hátra néz! Hál' istennek, de így is elég szép tempót diktál. Mi a fene keltette fel ennyire a figyelmét? Kajaszagot érez, vagy valami egyéb?
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Sunset Park Sunset Park - Page 3 I_icon_minitime11.10.13 18:02

Sajnos túl jól ismerem már ahhoz, hogy mindenképpen kisminkelje magát előttem. Kár, tényleg kár. Persze, a tévé elhitette velünk, hogy a természetes szépséget kell értékelni, és hogy mindenki úgy gyönyörű, ahogy van, de tudod, ő az a fajta lány, aki szemfestékkel néz ki jobban. Na mindegy.
Megcsókol. Rágyújtunk. Azon agyalunk, miért vagyunk annyira lusták a boltba menéshez, hogy még estére járva se tudunk reggelizni. Éhesek voltunk, és persze tökéletesen tisztában voltunk a ténnyel, hogy ilyenkor már egyáltalán nem reggelizni szokás, de pár órája ébredtünk csak, azóta meg még nem sikerült egyről a kettőre jutni a létezés terén. Szóval megvártam, amíg elmegy a vécére, zsebre vágtam a megmaradt doboz cigijét, és a tárcájából kivettem tíz dolcsit, majd azzal a szándékkal, hogy egy ideig - pár hétig, hónapig... - nem jövök vissza, elhagytam a placcot.
Szóval megyek az utcán. Rágyújtok még egy szálra, miközben anyámra gondolok, meg arra, hogy tegnapra ígértem neki egy látogatást... Nem tudom, mi van velem. Ne tudom, miért cseszek el szisztematikusan magam körül mindent. De úgy tűnik, ez maradt nekem: szépen, fokozatosan szétesek apró pici darabokra. Olyan picikre, hogy még a saját anyámra is nagy ívben teszek. Ez valahol elég zord, legalábbis jócskán rossz érzésem támad tőle, viszont valahol kárpótol az, hogy legalább ilyen szinten gondolok még rá. Jó, tudom, ez nem kompenzál, és attól még ugyanúgy borzasztó alak vagyok... Egyre jobban megértem az öregeket, akik a magamfajta fiatalokra panaszkodnak. Haszontalan, neveletlen kis korcsok vagyunk, akik a kétezres évek elején túl sok punkrockot hallgattak, mára meg elitták minden agysejtjüket. Hát, világ, látod-látod, ilyeneket hordasz a hátadon.
A füstöt meg kifújom, a hamut leverem. Ekkor már a parkban járok. Volt itt egy király hot-dog árus, feltett szándékom volt tőle szerezni valami reggeli-vacsora-tízórai szerűséget, de ötpercnyi bolyongás után kénytelen-kelletlen feladtam a keresést. Ennyit erről. Ennyit rólam. Azt hiszem, ez egy igen komoly jel arra, hogy valójában életképtelen vagyok. Itt az állam legnagyobb városa, én pedig még arra is képtelen vagyok, hogy valami kaját szerezzek magamnak. Mit tehet ilyen esetben egy hozzám hasonló szerencsétlen? Elnyomja a leégett csikket, és rágyújt még egy szálra. Ez nem az én napom. Feltehetőleg az ágyból sem kellett volna kimásznom.
Leroskadtam végül egy padra, bámultam az arra járókat, kicsiket és nagyokat, meg az élet nagy kérdésein gondolkodtam és még olyasmiken is, hogy ma estére melyik haveromnál húzzam meg magam, ha esetleg nem lenne kedvem hazamenni, mikor kiszúrtam valami rohangáló kutyát. Nos, többnyire háziállat-buzi vagyok, bár már elértem azt a szintet, hogy nem állok meg minden kóbor macskánál, de egy ilyen teremtménynek azért... mégsem lehet ellenállni, nem?
- Hé! - kiabáltam felé, bár tapasztalataim szerint erre nemigen hallgatnak a kutyák, szóval inkább a fütyüléssel próbálkoztam; beletelt egy kis időbe, de azért több sikerrel jártam ezzel, mint a "hé"-vel. - Helló te gyönyörű. - volt nyakörve, ergó biztos akad gazdája is. Lecsekkoltam a bilétát. - Helló Trixi. Hol hagytad Hamingway-t?
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Sunset Park Sunset Park - Page 3 I_icon_minitime11.10.13 19:25

Hát jó, be kell látni, hogy kutyákból még nem vagyok a toppon. Pedig még egy könyvet is vettem a témában, de mégsem megy ez egyelőre túl jól. Így is vártam két napot mire rászántam magam, hogy elengedjem. Kell neki a szabad tér, én ezzel tisztában vagyok, csak hogy állatira bennem van a félsz, hogy nem jön vissza. És persze, hogy igazam is lesz, mert úgy elszelel, hogy alig látom a hátsóját. Ráveti magát egy galambra, aztán valami másik kutyát szemel ki a távolban, aztán már tippem sincs, hogy mi a fenét látott meg annyira, mert csak az irányt sejtem, hogy merre kéne menni. Az elején még megpróbálok egyszerűen csak gyorsan haladni, de hamarosan már átváltok futólépésbe. Akármennyire is jól bírtam régebben szusszal, most azért ez már sokat csökkent, még annak ellenére is, hogy a bulikat elég jól bírom, de olyankor elég rendesen be vagyok állva, hogy a szervezetem csak jóval később fogja fel, hogy totálisan kikészítettem. Szóval elég szépen kifulladok mire végre meglátom azt a nyamvadt dö... szóval Trixit. Úgy fest, hogy talált magának valami akárkit. Messziről még nem sokat szűrök le belőle, valami srácnak tűnik egy padnál. Nem tudom, hogy van-e nála valami kaja, de hogy a kutyám oda ment hozzá, annyi tuti. Mekkora pofára esés! Valami vadidegenhez simán odamegy, amikor hívja, nekem pedig esélyem sincs, teljesen hidegen hagyja, hogy már percek óta kiabálok utána. Oké, valahogy majd meg kell tanulnom ezt a kutyapesztrálás dolgot. Határozottnak kéne gondolom lenni, hogy én legyek a falkavezér, csak épp már jó ideje nem vagyok egy cseppet sem határozott.
Végre lassítok a lépteimen, amikor közelebb érek, de enyhén szólva is szaporán kapkodom a levegőt, amikor megállok a srác előtt.
- Huh... köszi... hogy... megfogtad... - elsőre nagyjából ennyi sikerül, aztán csak leroskadok a padra, és megpróbálok végre nagyjából levegőhöz jutni. Nem így terveztem ezt a sétát, nem gondoltam, hogy a végére majdnem sikerül kiköpni a tüdőmet. Basszus, senki se mondta, hogy a kutyasétáltatás ennyire fárasztó meló, ha nem tartod rajta a nyakörvet. Kell pár pillanat, mire sikerül értelmes állapotba hozni magam és még egy mosolyt is az arcomra varázsolok, mielőtt kezet nyújtanék neki.
- Josie vagyok, a gazdi. Még kezdő, vagy hogy fogalmazzak. Hogy a fenébe csináltad? Rám totál nem hallgat. - láthatóan tisztára oda van a srácért. A végén még féltékeny leszek. Komolyan nem hiszem el! Nem elég, hogy a pasikkal nincs szerencsém, egy csepp se, még a saját kutyám is másért dobja el magát? Pedig direkt lányt választottam, mert akkor nem szívom talán meg annyira, nem rohangál majd a lány kutyák után. Erre tessék. Megrázom a fejem, ahogy Trixire pillantok. És még mindig rám se bagózik, hanem simán hátast dob az avarban, hogy a srác a hasát vakargassa. Pedig én adtam neki kaját, meg én hoztam le mostmár két napja. Szép... igazán szép!
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Ajánlott tartalom



TémanyitásTárgy: Re: Sunset Park Sunset Park - Page 3 I_icon_minitime

Vissza az elejére Go down

Sunset Park

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
3 / 7 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next

Similar topics

-
» Cubban park
» Park
» Hyde park
» Autumn Park
» Jurassic park

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
PRISON FRPG :: Város :: Belváros-