welcome to prison frpg
üdvözlünk
lépj be las vegas-ba!
Amikor meghallod a nevet: Las Vegas, mi jut először eszedbe?
Kaszinók? Féktelen bulik? Black jack? Roulette? A lehetőségek tárháza végtelen, a kaszinók sora gazdagokat dönt mocsokba...
Azonban egy valamire senki sem gondol. Miután a kaszinóban megszeded magad zöldhasúval, nem árt vigyázni a haza úton; Las Vegas sem másabb, mint a többi város. Vannak rosszfiúk és rosszlányok is, akik képesek bárkivel végezni, ha úgy tartja kedvük. Vannak drogosok és más szenvedélybetegek, akik képesek ölni is azért, hogy megkapják a napi adagjukat. Táncosnők és krupiék, akik egy szempillantás alatt elveszik mindenedet. Prostituáltak és maffiózók, akiknek már, ha csak a nevét tudod, már veszélyben vagy. Mi a közös bennük? Egy rossz mozdulat, egy alaposan át nem gondolt lépés, és máris a börtönben találják magukat, ahonnan megszökni, még senkinek sem sikerült...

facebook csoportunk
lépj be
las vegas téged vár
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
csacsogda
súgj nekem egy titkot...
promónk
csak tekintsd meg!
új posztok
kaptál választ?
Grimm
Lara Dawson
14.09.17 3:34
Gimnázium
Saige Hannigan
30.08.17 22:56
a legaktívabbak
a legtöbb posztot írók
Admin (2134)
 
Lyna Frei (777)
 
Desmond Drescher (648)
 
Cassandra Drescher (599)
 
Chad Donaghue (561)
 
Charlotte Collins (493)
 
Jennifer Ariadne Lively (449)
 
Aurora Rossum (399)
 
Veronica Chloe Foster (389)
 
Helena Nina Lemmer (273)
 
Top posting users this month
Benjamin Tate Hunter
 
Simon Whitlock
 
Timur Theodor Volkov
 
Lara Dawson
 

Új téma nyitásaHozzászólás a témáhozShare| .

Vincent irodája

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Vincent irodája 21.02.13 0:21

Kurvára nem tetszett az, ahogy és amit mondott. Már megint az a kibaszott még. Nem tudtam, hogy már nyelvész tanfolyamot is elvégzett. Utáltam az olyan dolgokat, amik kiakasztottak. A kérdés csak az volt, hogy mi a szaron nem szoktam dühöngeni. Hmmm, rejtély. A folytatás sem volt jobb. És csak egy pillanat kellett ahhoz, hogy kapcsoljak.

- A nagy szart megyek el hozzá! - dühödten néztem rá, és máris talpon is voltam. - Ezt kurva gyorsan felejtsd el! - támaszkodtam meg az asztalon egyenesen a szemeibe nézve. Ebből semmi pénzért nem engednék. - Amikor az állkapcsára fájt a fogam, hogy eltörjem, még te voltál az, aki visszafogott. Most mégis azt akarod, hogy állon vágjam? Te meg vagy huzatva! - ráztam meg a fejemet is, ellökve magam az asztaltól elindultam az ajtó felé, de csak azért, hogy mint egy ketrecbe zárt vad, úgy mászkáljak faltól falig. Át azon a szaros szőnyegen, el a puccos bútorok mellett, miközben sztrájkoltam. Kurvára nem volt kedvem ránézni az árulóra. Mégis hogy a picsába tehette ezt velem?

- Van még valami, vagy elmehetek? Csak mert erről hallani sem akarok. És nem érdekel, hogy sokkal tartozom neked. Itt dolgozom. Nyald ki a seggem, ha többet vársz tőlem - engedtem meg magamnak ezt, csak mert biztos voltam abban, hogy bármennyire is összekaptunk, az utóbbi években, mindig valamelyikünk engedett végül. A picsába is, a barátom volt.. és valamiféleképpen néha.. bátynak is tekintettem. Csak nem ilyen helyzetekben.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Vincent irodája 21.02.13 0:57

Egy szó nélkül néztem az előadást. Nem tudott meghatni. Sose tudott. Csak továbbra is mélyre szívtam a füstömet és a szemeibe nézve lassan engedtem ki a fogaim között. Egészen addig amíg...

- Most viszont változott a helyzet... - fűztem hozzá egy nagy sóhajt kísérve egy percig sem engedve a nyugalmamból. Hogy nem voltam hajlandó üvöltözni vele? Hát persze hogy nem. Úgyis jól tudtam hogy én nyerek, és minden szarát elnéztem, kivéve ha keresztbe tett nekem. Hát most jött el az a pillanat!

- Nem mész sehová Rain! - változott az én hangulatom is ahogy a szája járni kezdett, de csak összeráncolt szemekkel, a szivart a tartóba fektetve, készenlétben dőltem előre. - Azt mondtam, elmész érte... idehozod.. EGYBEN(!)... - emeltem ki a szót, jókora hangsúllyal megtöltve - elintézi nekem amit kell, onnan meg már nem érdekel. Szarrá verheted.. - löktem csak oda könnyelműen, némi lazaságot is csempészve bele ahogy hátradőltem a fotelben.

- De az elföldelését te fizeted... - tettem hozzá újra a szivaromért nyúlva, mégis várva a további kitöréseket. Hülye lettem volna ha azt hiszem, hogy ennyivel el is van intézve. Az nem Rita volna...
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Vincent irodája 21.02.13 1:19

A francokat változott! Dave sem fog itt sétálgatni, mintha ugyanúgy élne! Csak Vincent volt olyan hülye, hogy ezt mondta! Mégis hogy képzelte? Majd szól, én meg mint egy engedelmes padlócirkáló majd a talpa alatt dörgölőzöm?! Nem, szó sincs róla! Nekem is megvolt a véleményem és még koránt sem végeztem. A picsába is!

- Tudod mit?! Ha ott akarod látni a seggem, akkor szépen elcipelsz hozzá. És helyettem beszélsz én meg majd asszisztálok egyet boxerrel a kezemen. Csak hogy fájjon neki! - néztem vele farkasszemet, és nem, csak azért sem hagyom, hogy megtörjön! Nem tudtam, hogy jön ő ahhoz, hogy megmondja, mit csináljak és főleg nem azt, hogy jópofát vágva még be is nyaljak jó mélyen Gabe-nek. A picsába is már! Már a neve gondolatára... arra, hogy nyolc éve mennyire bele voltam esve... és hogy miatta most.. na nem! Nem fogok nekiállni nosztalgiázni!

- Ahhoz, hogy bevállaljam ezt a szart neked, ahhoz több kell. Vagy előállsz a részletekkel, vagy az lesz a következő, amit látsz, hogy kisétálok innen. Akadályozz meg, ha tudsz - mérgesen néztem őt, egészen közel az ajtóhoz, de nem mozdultam meg onnan, ahol álltam. Vártam, hogy dalolni kezdjen. Igen, szerettem tudni, ha valami van, főleg azért, mert ha kellett, akkor én is figyeltem Vinnie hátát, hogy a szar elkerülje. És volt, amiről nem is tudott. Hülye emberekről a bárban.. problémás lányokról, beszívott terjesztőkről... akik jobban tették, ha odakint árusítanak, mielőtt még a főnök érte utol őket. - Beszélsz végre?!
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Vincent irodája 21.02.13 2:00

Nem is csalódtam benne! Jött a többi is...

- Ne drámázz már itt nekem Rita... - húztam el a számat nemtetszően. Kurva sok mindent elnéztem, de azt egyetlen ribancnál sem tűrtem, ha puffogva verte a nyálát az orrom előtt. És ez alól ő sem volt kivétel. Még ha ég és föld is volt a kettő között. - Csak annyit kértem, hogy ne.. MOST verd szarrá! Olyan nehéz ennyit megtenned? - emeltem rá kérdő szemeket még mindig kényelmesen ülve de legbelül már nem voltam nyugodt. Olyannyira nem, mint alig pár perce. Számítottam rá. Az kurva isten, hogy biztos voltam benne, hogy nem bír majd az átkozott vérével, és valahol meg is értem, de nem ő az első nő akit pofára ejtve átvertek, és akárhogy is nézzük, ő volt a hülye! Itt az ideje, nyalja be!

De aztán mégis engedett a menet. Vagy legalábbis csak elkezdték érdekelni a miértek, és én szerettem ha végre az esze is dolgozott nem csak a vére. Lehet hogy még 10 év múlva ember lesz belőle?

- Oké Rain, ott állj meg! - figyelmeztettem ismét előre dőlve, ha nekem kell utána mennem, azt nem köszöni meg amit kapni fog. Nem szoktam könyörögni senkinek, és még ha ő egészen más is volt, azt lesheti, hogy én nyugodtan utána menjek. Aztááán mégis csak egy nagyot sóhajtottam, és lassan csúszott ki a fogaim között.

- Vonszold vissza a segged, és ülj le... - folytattam tovább, de már nem utasításnak hatott, mégis talán percekig kellett néznem a szemeibe. - Kééérleeek... - vettem valami művigyoros fintorféle ábrázatot, rühelltem alátenni a magas orrú női lelkének, de tisztában voltam vele, hogy mikor-mivel nyerhetek. És amennyire megítélem hatott. Vagy legalábbis nem telt fél percbe sem mire újra ott ült már előttem elkényelmesedve. Ekkor dőltem csak újra hátra a fotelben.

- Hárommillió... - hagytam egy kis hatásszünetet - csodás amerikai dollár forog kockán a kis barátodon... - hallgattam újra el egy időre, és vártam a történéseket.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Vincent irodája 21.02.13 2:35

Ha azt mondom, rohadt nehéz volt megállítani magam és a dühöm, meg azt is, hogy ne legyek túlzottan alpári Vinnievel szemben, akkor azt higgye is el mindenki. Talán csak vele szemben tudtam befogni a pofám, azt is csak nagy ritkán. A legszívesebben hozzá vágtam volna, hogy nem kért, hanem követelt, én viszont addig, ameddig a lábtörlőjének néz, ugyan nem fogok megmozdulni. Mégsem tudtam elsiklani valami felett, és nem, nem azért, mert annyira hű de boldog lettem volna amiatt a kurva feladat miatt. Vinnie, ezért még az adósom leszel!

- Állok. Tudom jól. A két virgácsomon. Egyebet tudsz mondani? - flegmán válaszoltam csak, megvárva, ameddig meg nem szólalt még egyszer. Aztán csak felvont szemmel figyeltem, és ahogy kimondta a varázsszót, engedtem neki. Na ugye, hogy lehet normálisan is viselkedni! Nem kevésbé rohadj-meg stílusban villantottam egy becsmérlő mosolyt. Nem hiszem el, hogy neki is ugyanolyan kurva nehéz kimondania ezt a szót, mint nekem! Komolyan... mi a franc volt a levegőben? Letettem a seggem megint a fotelbe egy pillanatra sem elnézve róla, ujjaim a karfán kezdtek dobolni.

- A lószart a kis barátom. Szerinted azoknak ennyire szokás örülni? - morogva, néztem inkább az alkohollal roskadásig telepakolt asztal felé, de azért az a kurva három millió mégis csak annyi volt. - És abból a cuccból mennyi lenne a részesedése? És mégis mit vársz tőle? Meg tőlem? Hogy a picsába szedjem rá arra, hogy veled találkozzon? - nem, nem voltam meggyőzve. De akkor is kiszedem belőle azt az infót, amire nekem is szükségem volt. Hogy mégis mekkora szarba keveredhetett Vinnie. Nem érdekelt az üzlet. Három millióért simán meg is ölhetik. - Meg különben is miért én vegyem rá? - bombáztam a kérdéseimmel.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Vincent irodája 21.02.13 4:12

Újra nagyot sóhajtottam a következő morgásokon, de nem állt szándékomban tovább foglalkozni vele. Rühelli? Rühelli! Elismerve! Mit kell ezen még ennyit játszadozni?

- Rain... fogalmad sincs, hogy mennyit gürizek én három tetves millióért... - szűrtem hozzá csak ennyit, de nem is igen állt szándékomban beavatni a részletekbe. Fogadja el! Nagy pénzek forogtak kockán az üzletben, még ha ő az esetek többségében igyekezett is kihúzni magát. Belőlem él! És ha nekem nincs pénzem, nemcsak hogy neki munkája nincsen, de aki Ward-nak nem tejel, azonnal megy a levesbe. Az én esetemben ráadásul a kóterbe...

- Várj, várj, várj! Csak szépen sorjában! - felemelt kézzel állítottam le, oké hogy mindent tudni akar, de haladjunk sorban, ne vesszünk el a részletekben.

- Corviné a munka.. - kezdtem bele nyögvenyelősen, de Rita előtt nem titkoltam soha semmit sem, és jól tudtam, hogy megbízhatok benne. Kismilliószor múlott már rajta az életem. - Azt hiszem nem kell bemutatnom. Pénzes... nőcsábász.. seggfej... - jellemeztem röviden - Egy konténert kell elszállítani. A pontból, B-be. - vettem újabb sóhajt a kezdésre, de nem is vártam sokáig, hogy újabb kérdések záporozzanak belőle - Fogalmazzunk úgy, hogy.. elég sokan akarják azt a konténert. És nekem a legjobb emberek kellenek! - biccentettem önkényesen - Olyanok akik értenek a védelemhez, és főként olyanok akikben bízhatok. - toldottam a következővel. - A fickó tartozik Neked! - hajoltam hozzá egy kissé közelebb, egész megnyújtva a hangomat - És főként... ügyes! Ezt meg még régről ismerem, pláne ha valaki nyolc éven keresztül megmaradt Torettoékkal szemben az csak profi lehet. - fintorodtam el, azzal a gondolattal a nyomában, ha a srácnak csak úgy lazán elege lenne, minket nem e dobna fel, de én vagyok az, aki elől bárhova is menekülhetne, előkerítem, és két másodperc alatt kiterítem! - De ne ígérj neki sokat! - tértem át aztán hirtelen a következő kérdésre - Épp elég neki az a tudat, hogy téged kárpótolhat. - kacsintottam rá elnevetve de a szivarral a számban csak félig sikerülhetett.

- Egyéb kérdés? - sóhajtottam újabbat és vártam a nyakamba a kivégzőosztagot.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Vincent irodája 21.02.13 21:14

Megforgattam a szemeimet. Mindig is untam és utáltam, ha éppen tanácsokat osztogatott, vagy kioktatni készült. Eddig is sikerült életben maradnom. Oké, hogy a körülöttem lévő szart jól söpörte arrább, abban nem volt hiba, de nem csak neki köszönhetem azt, hogy még élek. Inkább magamban morogtam tovább, de nem ellenkeztem, csak a kérdéseimre akartam választ. Lehetőleg gyorsan, tényekre szorítkozva.

Képes voltam tartani a pofámat, ameddig beszélt, de mindenhova néztem, csak rá nem. Valahogy nem tudtam egyet érteni vele mégsem, hogy miért nekem kellene megkeresnem Gabe-et, főleg azok után, ami történt. Sokáig csak némán ültem azon gondolkodva, hogy én hogy meg fogom szívni ezt az egészet, a fejemet is hátraejtve fotel háttámlájára néztem a plafont, és tudtam, hogy ezt meg kell tennem. Mégha utálni is fogom érte Vinnie-t.

- Fingom sincs, miről beszélsz, mivel tartozna nekem. Magamnak köszönhetem azt a kurva heget is a bordáimon. Én köptem, a picsába is - néztem vissza rá megroppantva a nyakam. Igen, megint ő nyert, a rohadt életbe is! De nem baj, lesz még nekem is igazam egyszer, és annál nem is volt jobb revans, amikor ő ismerte be, hogy hülye volt. Előre vigyorogtam már csak a gondolatra is.

- Annyit ígérek neki, amennyit mondasz, egy centtel sem többet. Gondolom azt is tudod, hogy merre találom Sadikot - fintorodtam el nem tetszően. Felkeltem, töltöttem egy flancos pohárba Vinnie-nek és magamnak is whisky-t, elé pakolva az ő adagját, a másikat egy húzásra megittam. - Még ma keressem meg? - néha fárasztó volt a fickóval vitába szállnom, és inkább benyeltem a tüskéket és a baszd megokat vele szemben. Úgysem értem volna el semmit sem. De azt tudhatta, hogy utáltam mindig, ha ilyen és ehhez hasonló munkákat adott. A hirtelen beleegyezésem okait viszont nem osztottam meg vele. Nem kell az érzelmeimről is tudnia. Úgyis elég régóta ismert. Majd totózik.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Vincent irodája 25.02.13 1:30

Nem mondom, hogy nem tűnt fel mennyire próbálja játszani a sértettet, de nem érdekelt. Ez itt most kőkemény üzlet és az üzletben soha nem ismertem könyörületet! Nagyon is tisztában volt ezzel. Ahogy azzal is, hogy bármennyire is értékelem, nekem fontos a hűség, az övé énhozzám, és az enyém.. ha éppen takarítani kell a szart utána. Fogalma sincs róla én mi-mindent teszek meg! Hát még ha Dave látná mi lett belőle.. – sóhajtottam nagyot, de az is lehet csak fejben. Most.. ez nem az az időpont, hogy előszedjük a régi, megfáradt emlékeket.

- Oké, Rain, most szedd össze magad! Ez fontos! – rántottam össze a szemöldököm amikor már rég befejeztem, de ő meg még mindig kussban vizslatta a plafont. Nem szerettem üvöltözni vele. De még mindig úgy viselkedett mint egy kurva nagy gyerek! Még mindig nem tanulta meg, hogy mi van akkor ha valamit KELL.. és hogy mikor kell a pofádat laposra tenni még akkor is, ha legszívesebben ordítanál. Mégis valami hatott.. Most hogy én, vagy csak elunta a játszadozást, azt nem tudom, de őszintén szólva nem is érdekelt. Az üzletben soha nem ismertem a viccet.

- Na igen. – adtam végül igazat egy könnyű sóhajjal megtűzve miután a plafonra fújtam a füstömet – Az csak a te izgága segged tulajdona. - haraptam el a dolog végét, még mindig nem voltam hajlandó Rain-t hibáztatni Dave haláláért. Azok a kezek sokkal magasabban futottak össze. – De ettől függetlenül a fickó volt aki idegbeteget csinált belőled. – beszéltem teljes szenvtelenséggel, de igazából nem érdekelt. Ahogyan ő, én sem szoktam köntörfalazni ha vele beszélek, és ez volt az igazság. A csaj addig se volt tiszta.. de legalább kezelhető.. – Vagyis tartozik. – nyomtam meg az újabb kacsintást, de már nem nevettem. Már rohadtul nem volt kedvem hozzá.

- Számítottam rád. – engedte el aztán egy megkönnyebbült sóhaj a tüdőmet ahogy beleegyezett, talán még mondhatom is, hogy könnyű menet volt vele. Könnyebb, mint amire számítottam. De azért… ne bízzam el magam, ha ideállít a taggal és hiányzik az egyik füle… Na igen. Ez volt Rain. Őszintén önmaga!

- Persze! Félig-meddig figyeltetem. – küldtem felé az asztalon egy lapot, ahogy érte nyúltam és magam elé húztam a whiskymet. A papíron egyetlen szöveg volt felkarcolva. Egy Motel címe, valahol kinn a külső térségben, Vegas ellentétes negyedében. – De vigyázz a seggedre! Vidd magaddal Güntert! Azon a részen már nincs hatalmam a dolgok alakulása felett. – fintorodtam el a gondolatra kihez is tartozik az a negyed. – Ajánlj neki egy tizest. – köptem oda egy újabb laza sóhaj után. Hogy szórom a pénzem? Na igen… meglehet. – Vagy huszat. Ha nagyon ellenkezik. – sodortam el a szivarvéget a tartóban és ujjaimat összefűzve járattam a fejemet. – De itt a vége. A többi a te dolgod! – pillantottam fel a szemeibe, hogy láthassa tényleg számítok rá. A fickóért küldhettem volna egy utolsó vakegeret, de ha a gyerek kiszúrja és eltűnik, utána cseszhetem! Hol a jó életbe hajtsak fel most egy nap alatt egy jó és megbízható embert? Vagy legalább akit zsarolhatok.. - És igen. Jó lenne még ma elintézni az ügyet. – kapaszkodtam bele a whiskybe és egyetlen húzásra gurítottam le.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Vincent irodája 25.02.13 2:43

Legszívesebben, ha éppen két Günternyi német lettem volna, ráborítottam volna az asztalt, amikor idegbeteg dolgot említette, de inkább csak egy rohadj-meg mosolyt kapott cserébe, hagyva a további baszogatást, ami még a nyelvemen volt. Ha valaki le tudott nyugtatni valamennyire, az a szemben ülő főnök volt, és nekem kurvára nem volt kedvem még egy fickót kiléptetni az életemből a balfaszságom miatt, úgyhogy csak egy leszarom vállrándítással válaszoltam. Én ugyan meg nem győzöm őt!

A lapot elvettem az asztal lapjáról, amit aztán cafatokra tépve beledobtam a hamutálba az elolvasása után. Semmi szükség bizonyítékra, vagy bármi olyanra, ami másokat is elvezethetne valamelyikükhöz.

- Ha magammal is viszem Güntert, akkor sem fog a nyakamba lihegni. Főleg úgy nem, hogy Gabe-bel találkozom. Már ha én meglátom őt, inkább fojtanám bele magam egy kádnyi vodkába, mint hogy... - morogva elharaptam a mondat végén, nem volt szükségem még egy kioktatásra. Mélyet sóhajtottam meghallva az ajánlatot, amire felvontam a szemöldököm, de nem alkudtam lefelé az összegből. Remélem húsz lepedőből simán elhúz majd a fickó valami kaktuszos-sivatagos vidékre. Nem mintha most nem ott lettünk volna.

- Viszont ha bármi gond lenne, hívlak. Vagy Günter. Ha éppen én el leszek foglalva a trancsírozással - álltam fel hirtelen, ruganyos léptekkel indulva meg az ajtó felé, de megtorpantam a kilincsbe kapaszkodva. - Mikor kellene megjelennie? Mennyire sürgős? - néztem vissza rá, tudva, hogy megástam a saját sírom. Nyolc év kurva hosszú idő. Nyolc év, amit végig úgy töltöttem, hogy gyűlöltem és menekültem. Dave halála.. a bankrablás, Torettoék, és Gabriel, és a sor folytatódott, de véget vetettem ennek a gondolatmenetnek. Gyűlölni. Igen, azt a legkönnyebb. De valahogy, valamikor az iroda újbóli körbepásztázása során a szemem lehorgonyzott a főnökön, és egy pillanatra, nem tudom, tényleg megtörtént-e, hagytam, hogy a valódi érzelmeimbe is belelásson, ne csak a felszínt.

- Bassza meg, ezt most kurvára meg fogom tenni!? - kaptam el róla a tekintetem erősen koncentrálva, hogy a szőnyeget nézzem és azt a flancos, hányadék bútorzatot. Már csak valami rózsaszín kreténség kellett volna ide, hogy teljes legyen a kör.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Vincent irodája 25.02.13 4:29

- Nem kell beszarni, Günter megbújik majd a háttérben. - folytattam tovább, egy pillanatra sem engedve a szenvtelenségemen, egyszerűen nem engedhettem meg magamnak, még véletlenül se, hogy ne objektív legyek. - Nekem elég annyi, ha szemmel tart. Tudom, hogy nem kell téged féltenem, de én mégis nyugodtabb lennék. - pillantottam fel a szemeibe, talán megvillantva mindazt benne, amit régen Dave szemében is láthatott. Hogy aggódtam érte? Meglehetősen.. Mondjuk. Nehezemre esne, hogy elengedjem, még akkor is ha ő kérné tőlem, de ha kinyiffanna.. na az véget vetne sokmindennek. - Mindazonáltal Rain, ha nem bírsz a kurva véreddel, és a tagot harcképtelenné teszed.. - engedtem meg rövid szünetet, csak hogy a szemem, egy pillanat alatt változzon át azzá a könyörtelen, félelmet nem ismerő valamivé a háttérben - a három millió elbukását nem fogom megköszönni neked! - tartottam a szemem rövid ideig a szemeiben, deeee.. mintha meg se hallotta volna! Miért nem csodálkozom én ezen?

- Rain.. - motyogtam az orrom alatt, már enyhén rázott fejjel, de ez csak ment.. lépkedett tovább, szarni mindenbe bele, lazán, hát peeerszee! - Rain! - küldtem meg erősebben, mire a kilincsre fűződő kezekkel megállt és visszanézett. Csakis a szemeibe néztem, de egy szót se szólt. Szinte láttam az övéiben meglobbanni a tüzet, és nem nyugtatott meg. Mégis bíztam benne. Bíznom kellett! Ki a rohadt életben bíznék, ha már benne se lehet?

- Holnap.. fél egy.. Itt! - beszéltem aztán újra monotonul, nem hagyva hogy a düh elhatalmasodjon felettem és egy oltári nagy sóhajtással lefújtam a feszültséget. Ekkor volt csak az a dolog ami megcsapott. Benn a szemeiben. A tűz elbukott, de ott volt valami más, valami olyan amit én is csak nagyon rég éreztem.

- Csak keményen... Rain.. - vált már az én hangom is lágyabbá mint alig két perce, de egy pillanatra sem eresztettem a felé szegeződő tekinteten. Példát kell mutatnom. Vagy valami olyasmit.. Mi más lenne a rohadt dolgom? Ha már a bátyját elengedtem...

Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Vincent irodája 25.02.13 5:17

Esküszöm utáltam, amikor rajtam gyakorolta az üzleti dolgait. Nem elég, hogy azokkal a kurva vendégekkel folyton nekem kellett szót értenem, hogy cseszett gyorsan hűtsék le magukat, vagy Vinnie kezelésbe vette őket, de még ezek a dolgok is... És hogy miért tettem meg? Mert barát volt, aki minden szarból kihúzott és védte a kurva seggem, ha épp tűzforró szarba gyalogoltam be, amit igazából sosem köszöntem meg neki. Szóban nem.

- Nem akarok egy büntetésből kitépett lábat, köszönöm - fintorodtam el nem tetszően, direkt ezt kiemelve. Tudtam, hogy ennyire brutálisan sosem büntetne meg, de abban is biztos voltam, hogy nem úsznám meg szárazon. Kurvára benne lennék a mocsárban, amiből soha a büdös életben nem tudnék kimászni. És azzal is tisztában voltam, hogy az a pillanat lenne az, amikor Vinnie csalódni fog bennem, úgy igazán.

El kellett volna húznom a belem a picsába, de nagyon gyorsan, mégis csak megálltam a nevem hallatán, és inkább olyan kérdést tettem fel, ami őt is érdekelné. Az időpontot meghallva csak bólintottam, nagyon remélve, hogy nem üres kézzel fogok visszatérni. Ha már ezt rám bízták, akkor nem érdekelt, milyen akadályokba ütköztem volna, a kurva élet, hogy végigviszem. Maximum egy kicsit fájni fog valakinek!

- Hívlak, ha bármi van - reagáltam inkább csak ennyit a jókívánságára, mert nem voltam abban biztos, hogy bármi értelmes, vagy kevésbé agresszív szart mondtam volna neki. A legszarabb az az volt, hogy az érzelmeim is bekavartak és nem akartam picsogós vén ribanc lenni, ezért megint visszanéztem a szemeibe, egy biccentés kíséretében is, aztán kinyitottam az ajtót is és csak másodpercekkel később indultam meg, de mielőtt becsuktam volna még, muszáj voltam odaböffenteni neki még valamit: - Remélem megéri ez neked - hangom semlegessé vált, és mielőtt még visszaszólhatott volna, becsuktam az ajtót magam után.. hogy megtegyem azt, amit akartak tőlem.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Vincent irodája 25.02.13 18:19

Láttam én az orra alatt megbúvó fintorát de nem éreztem szükségét, hogy ellenkezzek. Csak néztem, egyenesen a szemeibe és valami hitetlenséggel vegyes lesajnáló pillantással jeleztem, hogy elég volt a hisztiből.. ironizálásból, vagy bárminek is nevezze, jól tudja a miérteket. Mindamellett az se lepett meg ahogy hirtelen vett lelépőt, ami nem kicsit nem tetszett, ezért is szóltam érte, és amikor visszafordult, bele újra a szemeimbe, már úgy tűnt azért úgy néz ki megértettük egymást. Nagyjából...

Az újabb szavaira csak biccentettem, mintha minden rendben lenne, és nem mondom hogy nem érdekelt, de mégis megnyugodva dőltem hátra a fotelben. Egészen egy percig. Aztán ahogy kilépett.. a kezem már a telefon után kutatott, már nyomtam is a gombot, hogy eltökélten szóljak bele.

- Günter! Rainával tartasz! Odamész ahová mondja és azt teszed amit mond!- szögeztem le egyszerűen - De ne csináljon hülyeséget! - éreztem szükségesnek ha hozzáteszem, de mivel Günter már régi darab az épületben, nagyon is jól tudta mire gondolok. Még ha inkább azért is fizetem hogy ne gondolkozzon, cselekedjen! - És ha a haja szála görbül... - engedtem félbe a mondatot, de nem is kellett, hogy befejezzem. Minden egyes félszavamat értette minden emberem.
Pillanatok alatt csapódott is a telefon a helyére, az hogy antik.. csak az én heppem, most mégis feltornáztam magam a fotelből hogy az egyik jobb széli bivaly méretű szekrényhez lépkedjek és kikeresve a kulcsot a zsebemből elfordítva már nyissam is ki a szuperszonikus számítógépet. Értettem hozzá.. értettem hozzá.. De nem voltam zseni belőle! Mégis.. amire nekem kell, tökéletesen megfelel. Csak leültem a jobbról odarángatott székre, és magam elé kapva a billenytűzetet, lassan pötyögni kezdtem. "Hansel Weilschmidt..."

Jóóó utat Rain! Wink
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Vincent irodája 18.03.13 2:21

Günterrel a seggemben nem igen volt sok választásom. Vincent biztosan meghagyta neki, hogy lihegjen a nyakamba és most határozottan hálás voltam neki ezért. Ki tudja, hol kötöttem volna ki, ha hátranézve nem látom meg a hatalmas méretű fickót a volán mögött, akármikor néztem hátra a pirosaknál. Az első lámpánál még elgondolkodtam azon, hogy kipróbálom, milyen az, ha itt a pirost hol a pirost játszva a szerencsére bízom magam, de akkor.. hogy cseszné meg, eszembe jutott Gabe, ahogy ott állt előttem, kissé fölém tornyosulva, de persze nem úgy, ahogy Vincent szokta. A francba!

Az épület elé érve muszáj voltam leállítani a motort, és kínosan ügyelve arra, hogy a német előttem menjen be, jó ideig figyeltem az éjszaka fényeit, de ahogy homályosodni kezdtek a sárga fényben fürdő lámpák, tudtam, hogy nagy baj van. Már abból tudnom kellett volna, hogy a gondolataim mindig visszatértek abba a bizonyos szobába. Hozzá. Nagyon is életben volt. Nagyon is.. hiányzott. Mi a picsa van velem?!

- Cseszd meg - suttogásra telt csak tőlem, ahogy az arcomhoz emeltem a kezeimet és idegenül néztem azt a szart, amit könnyeknek neveztek. Annyira rohadtul új volt ez számomra! Azóta.. Dave halála óta nem igazán tartottam számon azokat az átlátszó áruló cseppeket. A nedves ujjaimmal már nyúltam is a zsebembe egy cigire rágyújtani, amit kínzóan lassan szívtam el, nem figyelve arra, hogy csak a nyolcadik próbálkozásra sikerült meggyújtanom. Nem, és nem!

Nagyjából tíz perccel később szenvtelen arccal másztam át a tömegen, kikerülve a tömörüléseket, végigsétáltam a folyosón is, remélve, hogy senki mással nem kell találkoznom, és a kezem már lendült is, hogy bekopogjak Vincenthez tőlem szokatlanul normálisan, de amikor nem hallottam senkit, aki beengedett volna, egyszerűen csak benyitottam, de nagyon nem az fogadott, amire számítottam. Beletelt pár másodpercbe, ameddig végignéztem az irodán, az üressé váló asztallap, az égetett szivarszag. A fürdőből kiszűrődő fény volt az utolsó, amire felfigyeltem, de kurvára nem értettem, milyen tornádó járt idebent.

- Vincent?- - tényleg hülye voltam. Már emberemlékezet óta nem mondtam ki a nevét teljesen, ezért is indultam meg a fürdő felé, aminek az ajtajában megállva a hátával találkozott a pillantásom. - Nagytakarítás volt itt? Ráuntál a nyálas bútoraidra? - érdeklődtem nem is annyira csesztető hangon, ahogy szoktam, amikor megláttam a kezét. Összevontam a szemöldökeimet és beléptem hozzá, megnyitottam elé nyúlva a csapot, egy sóhajtás kíséretében felnézve oldalról a szemeibe, lefejtve a mosdókagylóról a kezét, amit a víz alá húztam, hogy lemossam róla a vért, de nem kérdeztem többet, sem pedig hülyeséget.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Vincent irodája 18.03.13 22:02

Nem hallottam semmit. A saját ütlegelő szívdobogásom volt ami kitöltötte a fejemet, és az a mély, barna szempár ami a tükörből figyelt vissza rám, magában hordozva az összes eddig elkövetett bűnöket, minden egyes percért önmagamat hibáztatta érte. Én voltam! Ez voltam én! Ez mind! Egy semmi. Egy senki, aki másra sem képes csak mindenkire fájdalmat jelent, aki körül minden tönkremegy és aki mindenkinek vesztet hoz. Egy senki voltam! Egy oltári nagy senki, aki belül üres, szinte már kong az éjszaka sötétjében, és most ebben a néma percben gyűlöltem ez a senki lenni! Gyűlöltem az életet! A múltat.. a jelent.. már előre gyűlöltem a jövőmet, mégsem tudtam egy tapodtat sem mozdulni...

Egy hang.. Ez ütközött ki a háttérben, épp elég volt ahhoz hogy visszatépjen a földre, de még mindig nem mozdultam meg. Két kezem csak szorította a mosdószélet, és szerettem volna elsüllyedni. Itt.. most.. egyedül. Hagyjon mindenki békén! - kiáltozott a fejem, de a tükörben még mindig az a mozdulatlan, mimikátlan, hamuszürke arc nézett vissza rám. Ekkor éreztem meg a hátam mögött a közelséget, újabb hang.. Rita.. és a felismerés már visszatöltötte belém az életet. Még mindig nem szóltam. De már nem saját magamat bámultam a tükörben, hanem az ő szemeibe néztem. Nem mozdultam. A kezem még mindig szorította a mosdószélet, és igen, ha más lenne itt, ha nem ő állna mögöttem, már biztos voltam benne hogy a torkán csúszna át a késem, de vele szemben tehetetlen voltam. Csak hagytam hogy megfogja a kezem, az övé végigsiklott a bőrömön, újabb víz.. hideg, én meg csak szótlanul figyelem ahogy törődik velem. Szerettem... Hiába, hogy nem volt valós a vérségi kötelék kettőnk között, még soha senki mást nem engedtem ennyire közel, egy embert kivéve, régen... Aki most az arcomba csapott alig percekkel ezelőtt..

- Hogy ment.. - kérdeztem halkan, alig akadva erő a hangomban, de aztán továbbra is engedve mindent amit tett velem, inkább megköszörültem a torkomat. - A fickóval... Minden rendben!? - kérdeztem egy cseppet sem változtatva a hangsúlyon, csak az erősségen. Az a Vincent.. aki voltam.. akinek mindig is lennem kellett, most sehol se volt. Most valaki más volt itt. Egy idegen. Mégis az én hangomon szólalt meg...
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Vincent irodája 19.03.13 23:18

Rémisztő volt az, ahogy megláttam. Teljesen más volt, mint szokott lenni: a kiskirályi bőrszékében pöffeszkedve, belekapaszkodva a szivarjába, amit mindig is boldogan szívott meg, de most az az ember valahol nagyon távol volt. Nem kellett ahhoz szövegelnie, hogy tudjam. Még a vak is látta volna rajta, hogy valami kurvára nem volt nála rendben.

Elzártam a vizet, miután alaposan megmostam a kezét, amit le is töröltem, de a friss, és kissé megszáradt vér bizarr látványt nyújtott. Egyáltalán nem olyan hatása volt, mint amikor valakinek a fejét puszta kézzel verte szét... ez az ő vére volt, nem másé, és ez furcsa érzéseket keltett bennem. Még egy bukfencet vetettek a gondolataim Vinnie kezét elnézve. Kinyitottam a szekrény ajtaját, sebfertőtlenítőért nyúlva bepermeteztem a kezét, és nem sokat tökölve úgy döntöttem, hogy be is kötöm. Majd ha zavarja, úgyis leszedi, ha mások arcát kellett tanulmányoznia. Egészen addig monotonon, de odafigyelve láttam el a sérülését - az egyetlen emberre, aki talán a legfontosabb ember volt az életemben - ameddig meg nem szólalt. Még leragasztottam a pólyát a válaszom előtt, mert addig is húzhattam az időt.

- Holnap itt lesz - sikerült ugyan halkan, de kibaszott határozottan mondanom, mielőtt még újra itt játszottam volna azt az érzelgős hercegnő szarságot, amit a club előtt csináltam. Szánalmas voltam, és csak reméltem, hogy senki sem látott. - Azt hitte először, hogy Toretto-nak dolgozom.. - hagytam félbe az információmorzsát, kihagyva azt, hogy is sikerült meggyőznöm Gabe-et. Cseszett érzelmek!

- Te találkoztál egy bölénnyel? - néztem fel azokba a holt, semmit sem tükröző szemeibe, valamennyire normálisabbra formálva a szavaimat. - Mi történt veled? - kimondatlanul is féltettem őt, és elképzelhetetlennek tartottam, hogy őt is elveszítsem. Nem engedhettem meg magamnak azt, hogy Vinnie nélkül nézzek a jövőbe, amikor mindent neki köszönhettem. Ha nem is mondtam ezt még neki sosem nyíltan, reméltem, hogy tudta. - Ha azt mondod semmi, a másik kezedet én fogom szétverni - morogtam nem tetszően, kicsit sem jó kedvvel.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Vincent irodája 20.03.13 2:44

Még mindig őt figyeltem. Nem válaszolt elsőre, de most egyáltalán nem volt kedvem megfedni érte. Erőm? Szándékom. Csak hagytam amit tesz velem, és hálás voltam érte. Talán nem látta, talán fogalma sem volt róla mennyire, de az voltam. Amiért volt nekem. Ő volt az egyetlen. A tetves nyolc éven át, amióta Dave elment.. ő volt az egyetlen akit valaha is érdekeltem, és hiába volt hogy nem egyszer odavágtam az asztalra ha valami olyat tett ami nem tetszett, de akkor is.. szerettem. Mint a saját húgomat, úgy védelmezte minden ösztönöm.

Csak biccentettem amikor mégis megszólalt, mégsem vettem le a kezemet kötöző kezéről a szemeimet. Még akkor sem amikor folytatta. Micsoda f*szfej... - siklott át a fejemen, de aztán nem érte meg több szót pazarolni erre. Ha itt lesz, hát itt lesz. Megérte. Vagy mégsem... - pillantottam fel most először Rain szemeire, de nem láttam bennük változást. Talán ő jobban kezelte. Vagy ott egészen máshogy történtek a dolgok. - sóhajtottam egy baromi nagyot, de csak hogy végre összekapjam a fejemet, amikor aztán megint beszélt, én meg...

- Nem. Nem bölény volt. - szorítottam a legszűkebbre, akármi is volt, akárhogy is volt, elmúlt. Vége. Az egésznek! Mindennek! - vette át a korábbi tompaság helyét valami más, inkább.. düh. Igen, dühös voltam! Kibaszottul dühös! Az életre, és azt hiszem ez meg is látszott az arcomon.

- Csak egy régi ügy. De már elrendezve. - köszörültem megint torkot és éreztem ahogy a száguldó vérrel visszaköszön belém az élet. Eeez aaaaz! Nem lesz itt semmi gond! - céloztam meg öles léptekkel Rain-t kikerülve az asztalomat és már nem kis indulattal nyomtam is le hívón a gombot.

- A kurva életbe küldjetek ide valakit a takarítóbrigádból, számolja fel ezt a kibaszott disznóólat itt, amíg szépen mondom! - vettem csak ekkor levegőt, ahogy a halántékomon megfeszültek az erek. Egy darabig még szorítottam, de aztán nem tettem hozzá semmit sem, csak elengedtem és újra szembe fordultam Rainnel.

- Köszönöm aaa... segítségedet. - emeltem az arcom elé a kezemet, hogy kinyissam és összezárjam az ujjaimat a kötés alatt. - De nem kellett volna! - tettem hozzá már csak presztizsből, pláne mert így gondoltam jónak, és egy pillanat alatt állítva fel a korábban felborult széket, csak kutatva egy szivar után az asztalon végül leraktam magam. - Az isten b*ssza meg, hogy itt mindent nekem kell csinálnom. - morogtam, kivételesen most leharapva a szivarvéget, most baromira nem volt kedvem hogy eljátszogassak a vágóval mint valami idióta pénzes seggfej, és félreköpve a darabot a szőnyegre, úgy haraptam rá az egészre.

- És köszönöm Rain, a másik ügyet.. - beszéltem már nem kevéssé pofátlanul a szivar oldalt figyelve a számban, de nem érdekelt. Rain előtt soha nem kerteltem. Már amikor nem származott érdeke belőle. És ez most nem az a pillanat volt.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Vincent irodája 21.03.13 20:04

Tudtam, hogy valamit nem mondott el. A francba is, semmit sem! És ez egy hirtelen másodperc alatt lobbantotta fel a haragom azzal, ahogy folytatta. Az iroda szét van kapva, ő véres, és kurvára semmi. Régi ügy.. a francba is! Legszívesebben ráüvöltöttem volna, hogy ezt nem csinálhatja velem, de aztán mégsem tettem meg. Újra visszhangozott a gondolataimban az a két szó; régi ügy. Mint amilyen Gabe is volt számomra. De akkor mégis mi a halálért voltam képes még megkönnyezni is? Zavarttá válva néztem utána, ahogy elpárolgott mellőlem, és csak egy fáradt sóhajt kieresztve pakoltam el a dolgokat a helyükre és öblítettem ki a kagylót, hogy legalább azt ne kelljen sikálniuk a takarítóknak. Mindegyik nyüszített, ha Vinnie-t rossz kedvében találták meg.

Nem szóltam egy szót sem arra, ahogy rendelkezett, egyszerűen csak utána léptem letéve a seggem az egyik fotel karfájára, és nem volt más dolgom, mint hogy figyeljem őt. Szemmel láthatóan volt valami vele, benne, amit szívem szerint kirángattam volna belőle, mert azt utáltam, ha ilyen volt. Utáltam, ha kizárt és elzárkózott előlem. Biccentettem csak a köszönetére nem foglalkozva azzal, hogy mit nem kellett volna megtennem érte. Ez volt a legkisebb dolog, amit tehettem érte, és még így is kurva sokkal tartoztam neki.

Mégsem mozdultam. Nem voltam a bejárónője, egyszerűen csak nem nyúltam hozzá a szőnyegre szóródott dolgokhoz, inkább mint aki jól végezte dolgát, belecsúsztam a fotelbe, a karfán átvetett lábakkal elhelyezkedve már Vinnie előtt.

- Csak megtettem, amit akartál. Azért nem jár köszönet – szólaltam meg, lustán felvéve az egyik ritka fából készült, faragott mintázatú tollat a padlóról, hogy a kezeimet elfoglaljam valamivel. - Eleinte ellenkezett, de sikerült meggyőznöm. Majdnem mindent elmondtam neki, ami történt. Tíz rongyot ígértem neki. Fel sem akarta tornázni. Szerintem eléggé lesokkolódott amiatt, hogy csak úgy megjelentem – szavaim már tárgyilagosak voltak, érzelemmentes éllel bennük. De csak nem hagyott nyugodni a másik téma. Pontosabban ő.

- Milyen régi ügy? Nehogy azt hidd, hogy efelett el fogsz siklani, mert akkor kurvára nem ismersz. Az asztalod és az iroda úgy néz ki, mint egy odahányt kakasdomb. Amikor cseszettül odafigyelsz mindenre. Mi történt? - tértem rá nem kertelve a dologra, csak hogy végre beszéljen. Lehet, hogy el tudná magában is rendezni a dolgokat, de akkor sem mondjuk Maryn és Micah-n kellene levezetnie a dühét, amikor ők csak helyretennék az irodát. Semmi kedvem nem volt a nyavalygásaikat hallgatni, hogy a főnök megint ordibált velük. Herótom volt a sírástól, és na igen.. A fejem.. egy része megint visszasiklott a szobában történtekhez.. Gabe-hez.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Vincent irodája 22.03.13 0:54

Hallottam ahogy matat, de nem volt szándékomban megakadályozni benne. Ahogy abban sem mikor megjelenve előttem lerakta magát a székre, csak azt mondtam neki amit megérdemelt.

- Azért köszönöm... - ismételtem azért mégis. Hogy miért? Nem vagyok benne biztos hogy meg tudnám mondani, egyszerűen csak így éreztem helyesnek. - És sajnálom, hogy.. – de innen nem folytattam tovább ami kibukott. Nem tudtam mi játszódott le. Ott.. és benne. Ha ugyanaz ami alig fél órával ezelőtt idebenn.. – tévedt a szemem le a padlóra, a korábban elhajított és rommá taposott szivar látványára, még eszembe jutott a szája íze. De aztán nem néztem már oda többet. - .. örülök, hogy végül jól végződött.. – folytattam aztán másként, fogaimmal megint ráharapva a szivarra a jobb oldalon, hogy öblöset szívjak belőle.
Azt hittem már vége. Azt hittem már végleg vége, de aztán visszapillantottam a szemeibe amikor megint beszélni kezdett. Ajj, Rain, mi a kurva életért nem hagyhatjuk már ezt az egészet!?? – hallottam a fejemben a saját hangomat, a tervezetet, de amikor kinyitottam a számat, az egész már valahogy egészen másképp szólalt meg.

- Csakkk… - hallottam egy egész más kezdetű mondatot, és nem volt időm, hogy a többit megakadályozzam. Ha egyáltalán akartam volna.. – Úgy látszik ez egy ilyen nap..– nevettem el cinikusan – Neked is előkerül valaki a múltból és nálam is épp a tiszteletét teszi, mind a 170 centi gyönyörű mivoltjában maga az Ördög! – fintorogtam már a szóra, az emlékre!?? Talán még arra is, a gondolatra viszont mindenképpen, hogy mit műveltem ott kinn az előbb a mosdóban. GYENGE! GYENGE! GYENGE! Egy szar alak! – ismétlődtek folymatosan a fejemben a szavak és kis híján hányingert kaptam, ha csak arra gondolok mi történhetett volna ott benn, ha épp nem Rain hanem valaki más teszi be a virgácsait és szembesít a ténnyel. Gyűlöltem! Az az ember lenni aki régen voltam. Egy gyenge.. picsogó.. BALFASZ! NEM! Soha többé! Egyetlen percig sem...

Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Vincent irodája 22.03.13 4:29

Elmosolyodtam a szavaira. Nem, rohadtul nem végződött jól, az egyik legszarabb estém volt már évek óta, beleértve azt, hogy Salt Lake City-t is el kellett hagynom. El azt, ami ott kezdett kialakulni, csak mert valami vadbarom seggfej a nyomomra bukkant. Felrémlett előttem egy arc, amire ismételten dühös lettem, és akkor éreztem, ahogy az ujjam feszült annak a hülye tollnak, de csak egy morcos sóhajjal engedtem ki a dühömet, mielőtt még törtem-zúztam volna. Ez Vinnie irodája volt, nekem nem volt jogom szétkapni semmit. És nem is akartam megtudni, hogy milyen reakciót kaptam volna tőle akkor. A Gabe-es történetre csak egy elegáns vállvonás volt a válaszom. Ahogy attól a szűzkurva etika-ringyótól vettem. Mire nem volt jó az a szaros hülyeség?! Még magamat is képes voltam meglepni!

Inkább áttértem az ő részére, mert az jobban érdekelt, és egyébként sem tudtam még csak elképzelni sem, hogy mi történt. Utáltam mindig is, ha előlem akart eltitkolni valamit, és ha még éppen semmi közöm se volt a dolgaihoz, attól még tudnom kellett. Muszáj volt. Egyszer lehet, hogy én fogom megmenteni a seggét. Nem vártam, de számíthatott rám. A tűzbe mentem volna érte, és bárkin átmentem volna, csak hogy Vinnie-vel ne történjen senki, és ha az kellett volna, képes lettem volna bárkit kifilézni érte és miatta. Nem elvakultság volt ez, hanem tisztelet, hűség kérdése és a jövőm függött tőle.

- Kurvára nem éri meg egyik sem, hogy szarakodjunk miattuk. Egyik sem volt itt az elmúlt években - keményedett meg a hangom, és már egészen messze voltam a club előtti könnyektől. Nem magam miatt, hanem érte. Sosem akartam azt látni, hogy egy szuka miatt is elbassza magát. Mert akkor isten bizony, hogy felkötném azt a nőt, aki vele szórakozik. - Bármennyire be is jött neked, attól még kibaszott veled. És ezt műveled. Nem vagy normális! - nem beszéltem dühből, de rohadtul nem tetszett, hogy egy nőtől ennyire meghülyült. Ez nem ő volt! Felkeltem a fotelből, lehajolva felvettem, majd rácsaptam az asztalra elé egy jókora adag papírt, és benyomtam a telefont, lemondva a takarító személyzetet.

- Te fogod feltakarítani. Én pedig segítek benne. És kurvára nem érdekel, hogy fogsz nekem háborogni. Ha nem tetszik, rombolhatsz még, de rám vagy utalva benne. Tetszik vagy sem - néztem egyenesen a szemeibe egy kicsit sem megfutamodva. Lehet, hogy az alkalmazottja voltam, de a barátja és a "húga" is. És ezt meg fogja tenni magáért. És értem is. Mert erre volt szüksége.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Vincent irodája 22.03.13 5:29

- Ahogy mondod! - válaszoltam még egész határozottan - Nem éri meg.. - halt el a hangja a végére, de nem a határozottság mondott búcsút, csupán az energia fogyott el belőle. Eltökéltség? Talán még az is. Mindenesetre jól tudtam ki vagyok, és mi a feladatom. Élni! És kurvára nem fogom hagyni, hogy ebbe bárki is belerondítson...
De aztán ahogy folytatta.. Már nem voltam annyira elgyötört, egy pillanat alatt kapott a vérem, és már erőteljes hangon állítottam meg.

- Állj le Rain! - feszültek a szemöldökeim szigorúan össze - Ezt a részét hagyjuk. - utaltam Clementinre, mert hogy az előbb pont, hogy.. nem normálisan viselkedtem, - az ő szavaival élve - ezzel teljesen egyet értettem vele. De volt.. elmúlt. És nem lesz többé ilyen, soha!
Mégse tűnt úgy hogy akár egy percig is hatott hogy neki beszélek. Mintha ott se lennék! Vagy meg se hallaná, amikor felcsapott az asztalra egy köteg.. szeméttel, és én még mindig lazán füstölve, ugyanazokat a szúrós szemeket meresztettem rá.

- Nemtetszik, hogy utasítgatsz... - beszéltem mély, morajló hangon, de nem voltam fenygető, egy cseppet sem, ez inkább valami olyan volt amikor rohadtul nem akartam valamit megtenni, de ő néha mégis képes volt rá, hogy rávegyen. Néha... De ez most nem az az alkalom volt!

- Hagyd ott, Rain! - eeez már azért erősebben hangzott. Hogy most én akartam utasítgatni? Nem voltam róla meggyőződve. Viszont volt egy sokkal jobb ötletem. De legalábbis célravezetőbb!

- Gyere velem! - álltam fel csak lassan a székből, nem úgy mint egy nyugdíjas, de nem is rohantam lélekszakadva. Jól tudtam hova tartok. A kocsi megvár.. és ÉÉÉÉN.. vagyok a főnök!

Egy pillanat alatt görgettem el a szivaromat, de hamutartó híján csak a már sérült asztal jobb oldalán. Csak ekkor néztem vissza a szemeibe.

- Jössz vagy maradsz!? - emelkedett meg kérdőn a szemöldököm, de akármi is lesz a válasza ééén, jól tudom hova megyek!
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Vincent irodája 22.03.13 14:34

Minden egyes szavát hallottam, de nem foglalkoztam vele. A francba is! Nem érdekelt, ki miatt lett ilyen, de ennek véget akartam venni. Nem egy balfék főnökre volt szükségem, aki kocsonyaként remeg meg egy nő közelében. Ha már én szétesek, akkor ki marad egyben? Jól tudtam, hogy Vinnie-nek is joga lett volna a szétcsúszáshoz, de rám azért kevésbé hallgattak a melákok, na meg a személyzet. Még akkor is, ha éppen elkapott a dühroham és bárkit képes lettem volna széttépni. Csak mert - Nevil szavaival élve egyszerű ribanc - nő voltam. Már csak a kis hülye emlékére is elkapott a düh, és újra megfogalmazódott bennem, hogy ha nem lenne Gabriel, az öccsét még Toretto-ék előtt nyúznám meg.

- Nem tud izgatni, mi nem tetszik neked. Én is elvittem a seggem abba a cseszett hotelbe - vágtam vissza indulatosan, de azért nem úgy, hogy fölényeskedőnek tűnjek, legalábbis most rohadtul nem volt kedvem meccset tolni vele a ki a góré témában. Tudtam, hogy ő, csak néha nagy volt a pofám, sokszor joggal is. Mégis abbahagytam azt a hülyeséget, amikor már egy elszállt az a hülye énje, amit a szuka hozott ki belőle. Haladunk! De aztán a hirtelen váltásra csak néztem rá, és komolyan azon gondolkodtam el hirtelen, hogy meg volt zakkanva.

- Virágot megyünk szedni a rétre? Vagy valami cseszett egyszarvút igyekszel behajtani? - morogtam iróniától csöpögő hangon, és akaratlanul is valahogy a dühére vágytam. Hogy kitisztítsam a fejét végre újra önmaga legyen. Nem akartam szétcsúszva hagyni, még ha nem is akart beavatni a dolgaiba. Farkasszemet néztem vele, ahogy felállt, a szivart elnyomta, én meg nem tehettem mást, csak sóhajtottam.

- Nincs kedvem nézni a szemeted nélküled - vezettem végig a tekintetem a romhalmaz irodáján, és meg sem várva őt az ajtóhoz mentem kitárva azt. Ha vele megyek, legalább nem kerül egyetlen nő sem a közelébe, akit szétkaphatnék.. - Hova megyünk? - enyhült meg valamennyire a hangom, ahogy visszanéztem rá az ajtóban állva, kilinccsel a kezemben. Ha megindult, akkor megvártam, de előtte léptem ki a folyosóra összefűzve a karjaimat a melleim alatt, és úgy néztem bele a szemeibe, de semmit sem tudtam belőlük kitalálni. Néha olyan volt még számomra is, mint a megfejthetetlen rejtvények. És én azokat utáltam.

- Mások is jönnek velünk? - ennyi volt a haragom az irányában, rohadtul nem voltam rá képes huzamosabb ideig mellette.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Vincent irodája 22.03.13 16:10

Kötözködött, de nem szóltam meg érte. Most.. abban a minőségben volt jelen, hogy semmiért nem szóltam meg. Most a húgom volt. Nem egy beosztott, nem egy kötözködő liba aki kiveri a napi hisztijét előttem, most Rita volt. Az az igazi és élő, az egyetlen, akire mindig is számíthattam ha valami balul sült el. Hogy értékeltem? Hát hogyne! A magam módján, és ő mindig is tisztában volt vele. Ő volt az egyetlen aki bármit megtehetett, még ha néha plafonon is voltam miatta, mellette hamar elszállt a mérgem. Többségében..
Mégsem miatta jött az ötlet. A dolog már órákkal ezelőtt is ott kavargott a fejemben, de most legalább már indokom is volt rá hogy itt hagyjak mindent a fenébe, és lelépjek csak szórakozni egy kicsit. Lazítani... És hogy Rain velem tart e? Megkérdeztem. Mégsem tetszettek a válaszok. Na nem mintha nem ő lenne...

- Remélem azt hiszed vicces vagy... - válaszoltam vissza nem undorodva de egy kóbor fintor erősen bejátszott az arcomon. Mégse válaszoltam. Hogy miért? Talán mert arra vártam hogy felemelje a seggét a fotelből vagy csak további szórakoztató hozzáfűzésekkel és/vagy beszédes pillantásokkal végignézi ahogy eltűnök. Mégis felpattant és játszi gyorsasággal került az ajtó elé. Én csak ekkor indultam meg egy utolsó pillantást vetve a kuplerájra mögöttem és megközelítve az ácsingozó alakját, az orra előtt haladva el fordultam a szemeibe.

- A terembe! - fordultam is vissza, hogy kisétáljak az ajtón, majd eldönti követ e, de nekem le kellett vernem a feszültséget. Mégis ő volt az aki beelőzött és ezt lazán igennek vettem. Az irodát majd elintézi a sok szarházi seggfej az emeleten.

A terem.. nem egészen terem volt a szó szoros értelmében. Egy kivénhedt gyárépület, nem messze, kinn a negyedben, de elég távol a rendőrség szemei elől. Voltak azok az idők, amikor rájöttem hogy az illegális harcnak van keletje, főleg Vegas szívében és a befolyó, nem is alantas összegek igencsak megdobták az akkori büdzsé lehetőségeit. Azóta persze már akadtak jövedelmezőbb üzletek, de egy kis reklám.. az érdeklődés fenntartása, a harcosok képzése... és főleg a helyszín, még mindig vonzotta magához a sok fogadni kívánó seggfejet. Hisz ez itt Vegas, baby! Nem érte meg abbahagyni. Pláne amikor én is beszálltam a ringbe. Csak a régi idők emlékére...

- Günter itt marad, vigyáz a békességre, de Heinz velünk tart. - beszéltem csak teljesen természetesen mellette lépkedve, de már nem voltam betojva. Clementinnek és az olasznak már hűlt helye, - kaptam a forródrótot közben - de még ha ott is lenne, nem érdekel. Már.. nem.. Legalábbis szerettem volna azt hinni, hogy rendben eltapostam minden emléket. Amit meg nem... azt kiverem az ellenfélből. Még ma este!





A hozzászólást Vincent Morris Belvedere összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 25.03.13 16:52-kor.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Vincent irodája 23.03.13 0:51

Leszartam, mit hitt. Ki akartam hozni a sodrából, mert őszintén szólva utáltam, hogy olyan volt, mint egy kiüresedett ribanc, akit semmi nem érdekel. A szeme volt a legijesztőbb még odabent a mosdóban az érzelemmentes fapofával együtt. Még a hideg is kirázott a gondolatra, hogy még egyszer ahhoz lesz szerencsém, de mégsem jött be az, amit akartam, és egy kicsit ezért magamra is dühös lettem. Semmi, egyszerűen nem tudtam kirángatni azt a vadállatot, aki benne volt, mégsem hibáztattam. Engem is teljesen megkavart az, hogy újra láttam Gabe-et és már képtelen lettem volna a földbe döngölni a fejét. Nem, már egyszerűen nem ment.

- Bassza meg! - ízesen mondtam ki ezt a két szót, ahogy megtudtam a tervét, és nagyon jól tudtam, hogy nem szeretethiányos állapotban fogja megközelíteni a vele szemben állókat a teremben. Nem mondom, hogy nem feszültem rá egy kicsit sem a dologra, de nem az anyja voltam, hogy eltiltsam mindenféle szartól. És néha nekem is jól esett az, ha valakit a földre vihettem, nem mindig sportszerű mozdulatokkal.

Bólintottam a kíséretünkre, csendben, a gondolataimba fordulva léptem mellette magas sarkú csizmámban, de kezdett idegesíteni, és valahogy nem volt kedvem senkinek sem a tökét markolni a ma este folyamán, mert túl messzire ment volna, ezért hirtelen megtorpantam az egyik ajtónál.

- Várj egy kicsit - belépve a szobába leszedtem magamról a csizmákat, szegecses bakancsot vettem fel, na meg a vörös felső helyett is inkább lyukacsos feketére váltottam, rohadtul nem tudott érdekelni, ki lát vagy ki sem. Nem voltam szégyellős. Soha. És különben is, Vinnie más nőkért volt oda ideig-óráig, én sem izgultam rá sosem, pedig el kellett ismerni, kurva jó formában volt még mindig. De nem pálya. Becsuktam magam mögött az ajtót, ahogy kiléptem, szó nélkül indultam meg, ha ő is.

- Akarod, hogy fogadjak? - tértem át az üzletre, mert abból mindig hatalmasat szoktunk kaszálni. Ő mindig is tudta, kinek volt nagyobb az esélye. Kiszedtem a dobozból egy cigit, amit menet közben gyújtottam meg. Nyakamat megroppantva fújtam ki végül a füstöt is. - Vagy azért annyira nem izgat, ki kerül ellened? - jól tudtam, hogy nem csak a kötél mellől akarja nézni, hogy verik össze egymást a "ringben".
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Vincent irodája 25.03.13 17:15

Nem reagáltam az ízes megjegyzésre. Mint aki meg se hallotta csak mentem tovább, nem érdekelt a hozzáfűzése, még ha jól is tudtam mi jár a fejében, ÚGY.. VAN! Valakit ma rommá verek, bárki is lesz ott a közelben.

Útközben összeszedtem Heinz-et. Elég volt egy messze menő pillantás a szemeibe, hogy tudja hagyja ott a falat, mennünk kell, míg Günter ugrását egyetlen intéssel vágtam keresztbe. Ezért szerettem ezeket a németeket. Nem kérdeznek, csak ugranak és teljesítik amit azok a szép kis összegek megkövetelnek tőlük, nincs vinnyogás, vagy ellenkezések. Már a barommal a nyakamban tartottam a cél felé, amikor Rain hirtelen megállásra intett, és én kérdő szemekkel meredtem rá, hogy most meg mi baja van. Egy szót se szólt, csak eltűnt az ajtó mögött, és én szokásosan megforgatott szemekkel sóhajtottam egy nagyot. Nők... Mindig ők rontanak el mindent, de persze vele szemben azért nem éltek ilyen komolyan a megítélések. Már amikor.
Nem telt sok időbe, de azért én már az öklömmel kopogtattam rendesen a falat, viszketett a tenyerem, hogy végre belemárthassam valami keménybe ami a csont roppanásával ad elégtételt a vérnek, és nem vettem jó néven, hogy várnom kell. Mégis hirtelen libbent be, nem is akármilyen cuccban a képbe, és azt hiszem egy mosolyt sikerült kicsalnia. Heinz.. na Heinz-re elég volt egy pillantás hogy tudja hol is a helye, de aztán semmi mást nem ismerve vagy várva tovább, indultam el a szökőutakon kikerülve a tömeget.

- Most nem érdekel a pénz.. - jelentetem ki szigorú szemekkel az utat fürkészve és erőteljes léptekkel haladtam tovább. Na igen. Most hogy valakit péppé verjek, sokkal jobban érdekelt! - De ha te akarsz egy kis lét, ma ne fogadj ellenem! - pillantottam rá már elérve a kocsit, és megtorpanva előtte hogy a sofőr ugorjon ahova kell. Hogy a szemeimben mi tükrözött? Nem mernék rá megesküdni. De egy dologban biztos voltam. Féljen bárki, aki ma nem velem van, hanem.. egyenesen ellenem...
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Vincent irodája 31.03.13 15:50

A legszarabb az egészben az volt, hogy tudtam, vagy legalább sejtettem, ha nem a ringben vezetné le a feszültséget, akkor valószínűleg pár ember ma meghalna, és ezért kimondottan támogattam azt, hogy inkább a szokásos helyre másszunk el, én viszont vele ellentétben nem akartam a feszültséget kiadni magamból. A sírás lehűtötte a bennem kavargó szart, és olyan szinten szaltót vágtak az érzelmeim bennem, hogy képtelen voltam bárkit is orrba gyűrni már. Nevil egyébként is megkapta a rég várt adagját.

Ezekkel a gondolatokkal követtem Vinnie-t az öltözésem után egy nem túl boldog mosollyal megdobva a németet, ahogy ő is mellénk szegődött. Nem tartottam attól, hogy bármelyik alkalmazott is rám röppenne, egyébként is tudták, hogy nem keverem a dugást a munkával, bármennyire nagy farka is legyen a fiúknak. Az egyik részeg bigét arrébb húztam azért az útból, aztán inkább elkapva a csuklóját magam után rántottam, mert semmi kedvem nem volt a takarító személyzetet is hívni, és odakint az egyik pacákra bíztam, hogyha kiokádta magát, engedje vissza a csajt, és csak nagy nehezen vettem rá magam arra, hogy az autóba tuszkoljam magam, egészen addig vártam is, ameddig Heinz ki nem nyitotta a főnöknek az ajtót.

- Attól félsz, hogy letéped az alkatrészeket, Hulk? - csesztettem kicsit Vinnie-t komoly arccal, de azért ott bujkált egy kósza mosoly az arcomon, ahogy elképzeltem őt Shrek-ként vadállatnak öltözve. Ha tudná, hogy miken gondolkodtam, biztos voltam benne, hogy engem is a rácsnak passzírozott volna.

A német beindította egy szó nélkül az autót, majd a parkolót elhagyva elindultunk célirányosan, és jó ideig nem is szólaltam meg, csak hallgattam a csendes motorzúgást. Fogalmam sem volt arról, hogy a számomra kedves fickó miken agyalhatott az utazás során, és csak néha néztem felé, hogy ott van-e még mellettem. Cseszettül rémisztő volt őt így látnom.

- Inkább arra fogadnék, hogy életben hagyod-e az ellenfeled - válaszoltam csak sokára, és egészen halkan a sötétségbe merülve a szemeimmel, de azt tudnia kellett, hogy soha az életben nem tennék semmit sem ellene. Bassza meg! Ha ő nem lenne, nem tudnék senkibe sem kapaszkodni, és ha ő nem tartana a földön két lábbal, ahogy én őt, akkor már biztos valami elmeháborodott bódé kellős közepén lennék leszíjazva.

- Nem fogod elmondani, mi történt valójában, igaz? - talán egy kis féltés vegyült a hangomba, de nem hibáztattam volna, ha nemleges választ kapnék. Az ő döntése, és előbb vagy utóbb biztos voltam benne, hogy valahogy úgyis megtudom, mi borította ennyire ki. És inkább ástam el a saját szarjaim mélyre, mint hogy az én gondjaimmal foglalkozzunk.

- Én is bemenjek, főnök, vagy elég lesz Jamil? - nézett hátra egyenesen Vinnie-re Heinz, ahogy az index kattanó hangját meghallottam.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Sponsored content



TémanyitásTárgy: Re: Vincent irodája

Vissza az elejére Go down

Vincent irodája

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
2 / 5 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next

Similar topics

-
» A Kazekage irodája
» A falu vezetőjének irodája
» A falu vezetőjének irodája

Permissions in this forum:Válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
PRISON FRPG :: Egyéb :: Archívum :: Vinnie's Night-
Új téma nyitásaHozzászólás a témához