Amikor meghallod a nevet: Las Vegas, mi jut először eszedbe? Kaszinók? Féktelen bulik? Black jack? Roulette? A lehetőségek tárháza végtelen, a kaszinók sora gazdagokat dönt mocsokba... Azonban egy valamire senki sem gondol. Miután a kaszinóban megszeded magad zöldhasúval, nem árt vigyázni a haza úton; Las Vegas sem másabb, mint a többi város. Vannak rosszfiúk és rosszlányok is, akik képesek bárkivel végezni, ha úgy tartja kedvük. Vannak drogosok és más szenvedélybetegek, akik képesek ölni is azért, hogy megkapják a napi adagjukat. Táncosnők és krupiék, akik egy szempillantás alatt elveszik mindenedet. Prostituáltak és maffiózók, akiknek már, ha csak a nevét tudod, már veszélyben vagy. Mi a közös bennük? Egy rossz mozdulat, egy alaposan át nem gondolt lépés, és máris a börtönben találják magukat, ahonnan megszökni, még senkinek sem sikerült...
A következő szavai viszont megleptek. Clementine sosem az a fajta volt aki önállóan kínál magyarázatot, régen.. régen még egészen más volt. Lám, ezek szerint ő is változott. Előnyére...
- Nem tartozol nekem semmivel. - ráztam meg a fejem engedékenyen - Ha akarod elmondod és én segítek ha szükségét érzed, de ha nem... - álltam meg egy rövid időre a szemeiben - nem fogok véres kést feszíteni a torkodhoz. - tértem ki valami szellemesebbre, egy régi bevált gyakorlat, ha szóba kerültek a kényes kérdések. Sose fogj fel semmit kőkeményen! Csakis úgy élheted túl az életet.
- Igen, Janine. - helyeseltem aztán a következő szavaira, nem mintha annyit számítottak volna a nevek, de az a nő a legengedelmesebb és minden egyes igényét ki fogja szolgálni. Erre akár mérget is veszek. - Lehet hogy nem tetszik, de hidd el nekem bízhatsz benne. Én megteszem. - tettem hozzá csak félhangsúllyal, de így is volt. Sosem adnék mellé egy olyan embert akivel szemben akár szemernyi kétségem is lenne. Nincs az az Isten! Aztán mégis megleptek a következő szavai. Annyira, hogy még a következő szó is bennrekedt, csak megtorpantam ahogy még mindig a szemeibe nézek, és valahogy.. egy ideig azt se tudtam mit kéne most mondanom. Nem, nem a tanácstalanság az ami kiütközött a képemen hanem annál valami sokkal több. Meglepődöttség. Talán.. Remény? Ki tudja talán még az is. De sokkal inkább bizonytalanság a kérdésben, hisz hogy a fenébe ne szeretnék mellette virrasztani! Kellemesen.. átölelve.. ahogy a régi szép időkben együtt néztük a csillagokat... Nem bírtam ellenállni hogy valami csillanás meg ne jelenjen a szememben, de aztán egy torokköszörüléssel sikerült is kiirtanom.
- Haaa.. azt szeretnéd, hogy ott legyek veled.. - akadtam el megint - ha úgy jobban érzed magad, bármi megoldható.. khm.. - köszörültem el a végét, nem is tudom hogy mert valamiért kiszáradt a torkom, vagy egyszerűen zavartak a saját szavaim. El kéne már felejtsem a régi emlékeket. Új életem van! Pompa.. felelősség.. hideg fej. És főként realisztikus döntések. Mellette viszont soha nem tudtam hideg fejjel gondolkodni. És ahogy elnézem, ez is egy olyan dolog ami nem változott..
do you know who i am?
Vendég
Vendég
Tárgy: Re: Vincent irodája 10.06.13 6:20
Azt gondoltam sosem fogok vissza térni erre a helyre, azt pedig legvadabb álmaimban sem hittem volna, hogy valaha is a segítségére lesz szükségem, de a sors furcsa fintorának hála most itt vagyok, nála. Nem szokásom beszámolni a dolgaimról senkinek sem, de egy pillanatig úgy éreztem most talán meg kellene tennem, már csak azért is, mert nem hinném, hogy naponta jönnek hozzá látogatóba félholt ex barátnők. - Már így is eleget segítettél! Viszont ha nem tartózok magyarázkodással akkor bele sem kezdek, amúgy sem lenne túl érdekes történet. - Jobb is ha nem szerez arról tudomást mennyire elővigyázatlan voltam és minden saját hibámból történt velem. Először rendőrök üldöztek, aztán sikerült ez miatt karamboloznom, majd egy kórházi szobában ébredtem fel, ahonnan a szellőzőn át surrantam ki, ennek következtében pedig szépen felszakítottam sebeimet. Habár Alexey aztán újból összevarrt még sem bírtam nyugton maradni és a túlzott ficánkolásomnak hála újból kezdődött minden elölről. - Más választásom most úgysem nagyon lenne, ezért ha azt mondod bízol benne, akkor nekem is meg kell próbálnom bízni Janineban. - Nem szeretem ha számomra idegen személyek vesznek körül, pláne hogy most védtelen vagyok és magamat nem igazán tudnám megvédeni. Ezen a helyen biztonságban érzem magam, az is lehet, hogy csak illúzió ez a biztonságérzet és nem is a hely teszi, hanem Morris. - Nem várhatom el tőled, hogy velem foglalkozzál, különben is biztosan fontosabb dolgaid is vannak. - Nem akarom, hogy kényszerből legyen ott velem, különben sem lehet innentől ennél nagyobb bajom. - Szóval nem is szeretnélek hátráltatni a munkádban, ha a szobám elkészül elvonulok innen és olyan jól fogok viselkedni, hogy fel sem fog tűnni, hogy a közelben vagyok. - Nem bírom ezt a semmittevést, felszisszenve hatalmas fájdalmak közepette felkönyökölök. - Ez nehezebben megy, mint gondoltam. - Most hagytam fel azzal a tervemmel, hogy a két lábamon, segítség nélkül hagyom el az irodáját.
do you know who i am?
Vendég
Vendég
Tárgy: Re: Vincent irodája 11.06.13 1:25
Meg se mukkantam a szavaira. Jól tudtam hogy így lesz, szinte éreztem, mégsem tudtam már haragot érezni miatta. Már... Clementine mindig is önálló nő volt, de egykor még számított a segítségemre. Ennek most már vége. Pont. Az idő mindent elrendezett.
- Helyesen teszed. - biccentettem könnyedén, de mélyre szívtam a következő levegőmet, ahogy a Janine-t követő szavai már enyhén szemrehányóan csengtek. De az is lehet hogy csak én képzeltem be az egészet. Úgy látszik mellette nem hihetek a saját érzékeimnek. Amikor viszont továbbra is csak szövegelve az arcán is megrándultak az erek ahogy tápászkodni kezdett.. na ott volt a dolog vége, amikor már nem szóltam bele az egészbe.
- Clementine.. állj.. le! - volt a hangom nem parancsoló, pusztán határozott ahogy közelebb léptem. Lassan vezettem rajta végig a szemem, még mindig az a véres blúz, a megbontott nadrág és.. nem tetszett. - Na várj! - beszéltem de már csak magamnak ahogy egyet hátrébb léptem, és a szemem keresve belőtte az egyik barokk szekrényt a háttérben. Odaléptem.. kinyitottam.. és kivettem egy pokrócot belőle. Még mindig nem szóltam ahogy visszaléptem hogy betakarjam vele, de akkor már hangzott is fel az óvatos kopogás az ajtón és én erőteljes hangerővel jeleztem hogy szabad az út.
- Mr. Belvedere a szoba az emeleten elkészült, hívjam a testőröket hogy.. (?) - kérdezte a személyzet, de én egyöntetűen vágtam a szavai közé.
- Nem! Nem kell! Ezt magam intézem. - beszéltem a hátam mögé, de a szemem már Clementine-en kutatott, hogy hogy foghatnám úgy meg, hogy a lehető legkevesebb sérülés és fájdalom érje. És végül döntöttem. Úgy ahogy behoztam!
- Most feküdj szépen vissza.. - toltam vissza óvatosan fekvőbe, nem érdekel ha ellenkezett. A tartóállványról csak leakasztottam a vért és az infúzióstasakot finoman az ölébe fektetve és ráfűzve az egyik kezét.
- És ezt most fogd! Felmegyünk! - közöltem vele, de mielőtt bármit is tiltakozhatott, két kezem már nyúlt is a pokróc alá, hogy az egyik a két térd alatt, a másik a háta mögé fűződve, szinte pillanatról-pillanatra.. centiméterről-centiméterre emelje meg. - Szólj ha nem bírod.. - kértem szinte csak suttogva a fülébe, de túúúl közel volt. Nem akartam hogy a hangerő bárhogyan is kellemetlenül essen.
do you know who i am?
Vendég
Vendég
Tárgy: Re: Vincent irodája 16.06.13 5:55
Gyengének és sebezhetőnek éreztem magam, akár egy régi porcelánkészlet, megfakultam és bármelyik pillanatban darabjaimra törhetnék. Jól tudtam, hogy Morris is pontosa ezt látja rajtam mikor rám pillant, ezért viselkedik ennyire kimérten velem. Kényszert éreztem, hogy erősnek látszódjak ezért is próbáltam meg feltápászkodni a kanperól. Leálltam minden próbálkozásommal, de nem azért mert ezt akarta, hanem mert rádöbbentem nincs annyi erőm, hogy már most talpra tudjak állni. Annyira abszurd volt ez a jelenet, ahogy Morris betakart, nem szóltam semmit csak hagytam magam, nem mintha tudtam volna ellenkezni. - Fontos lehetek, ha már nem bízol másra. - Nem kértem tőle, hogy ezt tegye és nem is értem miért ragaszkodik ehhez ennyire. Nem pusztultam volna bele abba, ha más végzi el helyette ezt a "piszkos" munkát. - Nem kell ezt tenned. - Szóltam rá, de mintha meg sem hallotta volna, tényleg saját kezébe vette a dolgokat, ahogy engem is. Engedelmesen követtem az utasításait, valahogy most nincs kedvem ficánkolni. - Inkább te szóljál ha már nem bírsz el, azért még sem lehetsz még mindig annyira erős. - Gyorsan elhallgattam inkább, nem akartam emlegetni azokat az időket, mikor nem csak azért hordozott karjai között mert képtelen voltam lábra állni. Rá se néztem, inkább tekintetemmel minél feltűnésmenetesebben megpróbáltam ménékölű utat találni, - nem mintha most ki tudnék bárhonnan is surranni - de ez már ösztönös reakció, ha idegen helyre tévedek. - Ha emlékezetem nem csal volt nálam egy táska is amikor betoppantam ide, szeretném minél előbb vissza kapni, ugye nem nagy kérés? - Még mindig nem néztem rá, anélkül is tudtam, hogy fél szemmel engem figyel, éreztem magamon tekintetét, cseppet kínosan is éreztem magam miatta, de igyekeztem leplezni. De amint a szobába érünk letehet és elmehet a dolgára, mert biztosan vár rá valami fontos elintéznivaló, én pedig vissza kapom táskámat és már is nyugodtabb leszek feltéve ha még mindig benne lapul az én drága pisztolyom.
A szivaromat szívtam. Azt a kubait ami véges, és amit teszek minden áldott este amikor kedvem van kicsit elvonulni csendes magányomba, csak gondolkodni az élet hatalmas kérdésein, a hogyan-tovább momentumok.. a meddig csinálhatjuk ezt így és a mikor jön egy nagyobb hal, mármár cápa aki úgy gondolja hogy nekem túúúl sok jutott és én nem figyelek eléggé ahhoz hogy elébe menjek, veszik a terület, veszik minden, de a legrosszabb hogy veszik az inkognitó. Nem is önmagam miatt aggódtam. Inkább Rain volt az aki érdekelt, és az az ígéret amit Dave-nek a halálakor tettem hogy vigyázni fogok a húgára. Akár az utolsó leheletemmel.
Csendes volt az éjszaka, és csendes volt az iroda néma visszhangja. Nem hallottam a klubból szűrődő dübörgéseket, már a felújításkor hangszigeteltettem hogy ne hallatszon be a zene, és ne hallatszanak ki a sikolyok. De persze akkor sem volt utolsó, ha csak egy kis csendes magányt akarok, akárcsak most, ez.. a pillanat. Csak hátradőltem a fekete bőrfotelben és füstkarikákat eregetve a plafon felé elemeztem a helyzetet. Pont.. ma.. volt nyolc éve. Nyolc éve, hogy Dave meggyőzött, megcsináltuk azt az utolsó rablást, és hogy oltári nagy bukás lett a vége. Rain.. Rain fogalmam sincs merre tekereg, de vagy ő is siratja valahol a múltat, vagy azzal a kis takonnyal volt elfoglalva akinek már nem egyszer jeleztem hogy vigyázzon a lányra, mert "sírás" lesz a vége. És ekkor hallottam meg a kopogást. Először nem szóltam, mert mindenki tisztában van vele, hogy ez az ééén órám, ne zavarjanak, max csak akkor engedtem bárkinek is beutat, ha minimum ég a klub a hátam mögött. Füstszag.. nem volt. Viszont újabb kopogás..
- Mi az isten van, mi nem volt érthető abból, hogy mindenki kopjon le? – próbáltam először csak érzéssel.. na jó, nyersen, de nem tűrtem ha megzavarnak a nyugalmamban, és most pont hogy erre készült a náci az ajtóm előtt.
- Mr. Belveder, Zachary Morrow van itt és azt mondja feltétlenül beszélnie kell Önnel. Állítása szerint valami olyan van a birtokában, ami mindent meg fog érni Önnek. – hallottam az ajtón túlról beszűrődő beszédet és egy kiadós sóhaj törte meg a torkomat. Mááár megint az a kölyök.. – forogtam meg kissé jobbra majd balra a székemmel ahogy a lábam korlátozta a megpördülést. Már réég nem voltam gyerek.
- Mmm.. csak nem!? A kisfiúnak megint mondandója van számomra? – kérdeztem rövid szünet után, de nem érdekelt hogy bárki hallja e. – Küldd be! – kiáltottam oda Heinznek és fellökve magam a fotelból a naaagy és termetes ébenfa barokk asztalt is megkerültem, hogy elé érve az élének dőljek, és összefűzött karokkal keresztbe fonjam a lábaimat. Ekkor nyílt az ajtó előttem.
- Nocsak-nocsak.. – rántottam meg az arcélem amint belépett– csak nem megint valamiii.. kihagyhatatlan ajánlattal – nyomtam meg a szót – jöttél elém, csak hogy megint kiszúrd a szememet!? – mosolyodtam el, miközben a kezemben tornyosuló szivart, enyhe oldalt fordulással gyengén elpödörtem a hamutartóban. Valahogy pont úgy, ahogy az arcán tettem kis híján nem is olyan rég, amikor egy ócska bóvlival akarta kicsapni a szememet.
- Elmehetsz! – böktem oda fejjel a nagydarab testőrnek és nem is kellett több, egyetlen biccentés után lépett is hátra és csukódott az ajtó az orra előtt.
- Szóval? – kérdeztem enyhén megemelt szemöldökkel, újra az ujjaim közé fogva a szivaromat. – Mi is az a felülmúlhatatlan ajánlat? – néztem rá kíváncsian a szemeit továbbra sem eresztve. – Mert a legutóbb nem hazudtam, amikor azt mondtam hogy ha még egyszer próbálkozol, nem csak a karod lesz eltörve. – tettem meg a szívélyes ajánlatot, ami tőlem... szívélyes volt. Végtére is.. simán fejbe is lövethetem, sőt! Már akkor megtehettem volna és talán meg is kellett volna tennem, de.. túúl értékesek voltak a korábban hozott kis.. csecsebecsék és.. SENKI ne mondja nekem hogy ééén.. nem pártolom a művészetet.
A hozzászólást Vincent Morris Belvedere összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 18.07.13 1:50-kor.
do you know who i am?
Vendég
Vendég
Tárgy: Re: Vincent irodája 15.07.13 21:16
Zack & Vinnie
- Jaj leszarom, hogy dolga van. Ez érdekelni fogja! - jó-jó, csak lazán. Nem voltam durva, sem arrogáns, csupán némileg hangosabban és ércesebben közöltem a germán barommal, hogy én bizony rohadtul nem fogok sehova se menni. Ezt akár borítékolhatom is neki. Nem elég, hogy lefutottam ezt a rohadt balhét, Mayának is sikerült dadát találnom, szóval... Hát kurvára nem megyek sehova! - Ne szívózz már velem, baszki! Nem azért kavarogtam el idáig, hogy majd te eldöntsd mikor jöjjek vissza. - morogtam csak, továbbra se mozdulva el a pasas elől. Ez a tag meg csak áll, mint egy baszott oszlop, egyik tenyerébe tarva másik kezének kézfejét. Lehidalok, kajak... Kicsit kihúztam magam végül, majd vettem egy mély levegőt... Egy... kettő... három... Szuper, még számolni is tudok! - Na jól van, seggarc. Elmondom újra, totál normálisan. Aztán rohadtul szólsz végre Vinnie-nek! Na. - léptem egyet felé, de tenyerét megingatva előttem jelezte: nem kéne. Hát meg le is szophatsz! - Látod itt ezt? - emeltem meg a kezemben nyugvó XIV. Lajos korabeli aranyozott iránytűt, mely vastag, tömör aranyláncon himbálódzott. Értékes kézimunka, vésés, díszítések, és a pecsét, mely jelezte: valaha volt király birtokolta hajdanán az "ékszert". Egyetlen másodperc, ez a balek szart se látott, csak hogy fityeg valami a kezemben - nem rá tartozik a történet -, majd már csomagoltam is vissza tenyerembe a szépséget, hogy onnan a neki szánt finom varrású zsákba süllyesszem. - Nem értesz te ehhez, de nyilván vágja az a marha nagy agyad, hogy a górédnak erre mennyire fájna a foga. Szóval iparkodjál és jelents be. Zachary Morrow. El ne felejtsd félúton. - rántottam feljebb a vállamat, ezzel együtt ki is húztam magam még jobban. Végül a fickó valamit dörmögött az orra alatt, ám mégis sarkon fordult, lassú csoszogásba kezdve a folyosón. Leejtettem a vállamat, öt ujjal túrva hajamba. - Ezt a gyökeret... - sziszegtem, ahogy körbefuttattam pillantásomat a helységen. Remek, ez semmit se változott. Ezek szerint mostanság nem kapott jó árút. Jó, tudom én, hogy jó múltkor át akartam cseszni a fejét, de na... meg kellett próbálnom, elvégre valamiből el kell tartsam a lányom.
Pár percet vártam, lábaimon hintázva, mire a germán szamár visszaérkezett. Jajdehaljakmeg milyen ügyes vagy! Be is invitált, mint a jó gyerek, én pedig szép, halk trappolással követtem is. Az ajtó pedig készségesen tárult fel előttem, amit nem is átalltam meg átlépni. Persze Vinnie szokásos dumája már meg se hatott. Némi grimasz, és félmosoly amivel szolgálhattam rá, ahogy egy lépést megtettem felé. - Debizony. A szemed is kifolyik, ha meglátod mit szereztem! - figuráztam el a dolgot, mert miért ne? A múltkor se szartam tőle össze magamat, most se fogom. Egyébként is... túl jó beszállítója vagyok ahhoz, hogy csak úgy eltegyen láb alól. Még akkor is, ha egyszer bejátszottam az okosságomat. Megvártam, míg a pincsijét kiküldi, majd ránehezedve az egyik lábamra követtem arcának változásait míg beszélt. - Jól van, kemény vagy. Nem is vitatom. - pörgettem át a fenyegetést. Mikor érti már meg, hogy nem fogok beszarni tőle? Mindegy... - De ne aggód túl a dolgot, ezt érdekelni fogod! Kivételesen nem festményt hoztam, gondolom ez leesett. - tekintve, hogy se alattam, se felettem, de még a kezembe se lógott egy méretes akasztófa, de még egy rohadt betekert vászon se. - Elég sokat ér... Elég egyedi... És tudom, hogy a vitrined sikít egy ilyenért! - jól van, nem húzom tovább az agyát, mert még tényleg belém küld három jó barátot a stukkeréből. Szóval, elkezdtem kotorászni a zsebemet, majd előrántottam egy... nyalókát...! Páff, na fasza... - Ööö... hát nem ez lesz az! - röhögtem fel, majd túrtam is vissza a zsebembe a nyalánkságot, amit valószínű Maya hagyott a zsebembe délután. Hihetetlen ez a gyerek... Végül beleakadtak az ujjaim a keresett kincsbe, és nem várattam tovább Mr. Nagyarcot. A zsák finoman simult a kezembe, ahogy azt felpördítettem a levegőbe; majd átgondolt, ámbár lezser mozdulattal átdobtam Vinnie-nek, ügyelve rá, hogy biztosan lássa, dobom. - Csekkold be. Aztán döntsd el, hogy kell-e, mert nem csak neked fáj a fogad az árura. Ha nem kell, ennyi voltam, lépek. - vágtam vissza kezeimet a zsebembe, kissé megingatva magam a talajon, átgördülve talpamról a sarkamra, és vissza...
do you know who i am?
Vendég
Vendég
Tárgy: Re: Vincent irodája 19.07.13 1:40
Nagy szavak.. Abban mindig is mester volt a kölyke, aki hagyta lyukat beszélt a hasába vagy még az alsógatyáját is lebeszélte. Vagy éppen rá. Mikor-mit-kire. Én csak csendesen szívtam tovább a szivaromat, egy percig sem mozdultam az asztal mellett és amikor Heinz zárta az ajtót az orra előtt, csak akkor vezettem újra rá a figyelmemet. Nem tetszett. Az hogy az utóbbiból se tanult.. még mindig csak egy gyerek, de hamar elfeledtette velem a tényeket amikor megint belekezdett a szokásos rizsába. Nem mondom, kíváncsivá tett. De beszélni azt mindig is tudott, csak lökte a sódert most is ezerrel és abban is biztos voltam hogy ez.. talán valamelyik utcasarkon bejön, vagy egy lejmos zaci sötét falai közt elmegy, de nekem azért ennél sokkal több kell. BIZONYÍTÉK! Minimum, végtére is túúl jóó az én szemem ahhoz hogy csak úgy simán átverjen, a múltkori után meg.. méég sokkal biztosabbra megyek, végtére is én se tudhatok mindent, alig néhány éve tanulom a múltat, a történelmet, keményebben mint annak előtte, ezért tanulva a korábbiból az egyik becsüssel is megnézetem. Biztosíték...
De ő még mindig töketlenkedett! Már kezdtem unni a szövegét, jólehet ezt az is jelezte ahogy letépve róla a tekintetem inkább a szivarommal foglalkoztam csak csendben elsimogatva a hamutartóban, majd egy könnyű sóhajt is megejtve vetítettem vissza rá sürgetőn a szemem. Ekkor jött a hű de nagy móka-nyalóka, de nem voltam vicces kedvemben. Pont ma.. nem.
- Mertem is remélni.. hogy nem azért jöttél hogy azt elnyalasd velem.- beszéltem színtelenül, közömbösen, amikor csak előkerült valami régebbinek tűnő lelet. Na! Már kezd érdekes lenni! Holott még csak a kitűnő állapotú bársonyzsákon akadt meg a szemem, de tisztában voltam vele hogy ilyenben anno nem holmi ócska vacakot tároltak a népek hanem igenis nagyszerű zsákmányt. De tovább játszott. Be fog még nőni valaha a feje ennek a kölyöknek? Mégis repült a zsák, én meg erős kézzel kaptam érte, egy percig sem hagyva hogy bárminek is baja essen.
- Hm. Na azt majd meglátjuk. – beszéltem csak félhangosan, kimérten, nem is neki szólt éppenséggel csak úgy a műveletnek ahogy lassan bomlott a zsák, és a kezembe szórtam azt a gyönyörűséget. Mert az volt! Hihetetlen.. és csodálatos.. gyönyörűség! - álltam meg egy pillanatra talán még el is gyönyörködve benne, de aztán észbe kapva megköszörültem a torkomat. Forgatgattam, vizsgálgattam, miközben a lépteim hangosan koppanva fel a hajópadlón indultak el vissza az asztal mögé hogy lerakjam magam a székbe és ott folytassam az egész menetét.
- Ülj le! - szóltam rá, parancsoló hangnem? Talán. De csak a megszokás, ha nem tette meg, felemeltem a fejem a szemeibe és az asztallal szemközti két fotel egyikére intettem hátha így már jobban beveszi az az úri vére. Fiók ki.. nagyító elő.. és elő a könyvem. Ritka és egyedi darab, magába foglalja a titkos azonosítókat, vagy bármi jellegzetességet amit a mesteremberek bizonyos korokban elrejtettek és amikről elég sok hamisítónak úgy egyáltalán fogalma se volt. Nem kellett sokáig keresgélnem. Már betéve tudtam az egész könyvet csupán csak ellenőriznem kellett.
- Valódi.. - ismételtem szóban is ami az előbb ellepte a fejemet, és ha ez valódi akkor több.. mint tökéletes és muszájnak való darab! Mégsem engedtem hogy ez tükrözze az arcomat. Egyetlen rezdülés sem, csak csukódik a könyv, megy vissza a fiókba, a nagyító továbbra is az asztal szélén pihen, a tökéletes darabot meg elfektetve a bársonytasakon helyezem le a két tenyerem a két oldalán az asztalon.
- Mit akarsz érte. - mondtam inkább mint kérdeztem, az előzőek után, mint fájdalomdíj simán elvehetném, vagy egy golyóval a fejében lökhetném be a földbe, de... ki tudja mivel szolgálhatna még!? A jövőben. Na meg.. nem szerettem a felesleges zűröket és még ha egyszer már volt is probléma vele, ha a feje lágya nem is nő be, legalább ért.. ahhoz amihez kell. És ez a mai világban nagy haszon. Ha nem akarod hogy elárasszanak kismillió szeméttel. Mindenkit föld alá tenni úgyis lehetetlen na meg nem is éri meg, vagyis... fáj kimondanom de kellett nekem. Legalábbis addig amíg a hasznát vehetem.
/ Az eltűnésed miatt záratok, ha előkerülsz, írj rám! /
Megfeszültem. De csak az első pillanatban amikor hozzám ért, előhozva pár régi emléket. Na persze akkor, régen, nem ilyen volt a játszma, sokkal.. kitartóbban intézkedett, de ennek nem most van itt az ideje. Maradjunk inkább a jelenben.
- Remélem anális motozásra nem készülsz, mert ott pont egy ágyút tartogatok. - sikerült komoly képpel, de a szemem közben mosolygott.. ha véletlenül belenézett, ám Ritát az ilyesmi nem hatja meg. Legalábbis régen.. nem tette... És most sem! Ha igaz.. csak egyetlen már komoly bólintás a szemeibe, és valamiért megbíztam benne. Talán a két, gyönyörű szemének a fénye.. ugyanazt a bizalmat tükrözte mint régen.
Egy tapodtat sem mozdulva, csak akkor, amikor a szemei is beszéltek, indultam meg utána. Fura egy hely.. és furcsa egy helyzet, a fegyvereim nélkül meztelennek éreztem magam, és valahol tudtam mélyen, hogy megbízhatok benne, - legalábbis reméltem - az ajtó mögött álló fickóban viszont egyetlen percig se bíztam.
- Hé.. - kaptam aztán mégis utána, amikor a kezét már a kilincsre tette, és a hátam mögött még érzékeltem a benga állat fehéret, de nem akartam ártani neki, dehogy, én... ezért csak felnéztem a szemeibe, és hogy a másik semmit se halljon, egész közelről suttogtam bele. - ha valami történne velem.. - rövid szünet - kérlek figyelj Nevilre.. - nyílt a szemeibe a szemem, de aztán a következő percben már engedtem is el, nyílt az ajtó és a korábbi tartást felvéve beléptem.
- Állítólag pótolhatatlanul szükség van rám... - álltam meg a nagydarabbal szembe, ügyet se vetve a fejedelmi bútorzatra. Na igen.. ha nem is herceg.. de minimum a múlt század szülötte...
do you know who i am?
Vendég
Vendég
Tárgy: Re: Vincent irodája 31.03.14 23:28
Ma reggel rosszul ébredtem. Nem, nem csak hogy rosszul, de a lehető legrosszabbak voltak a körülmények, mégis tartanom kell az ütemtervet. Délben Grace jön megbeszélésre. Meg Rain húgyagyú üdvöskéje, a Corvinos incidens nem kevés pénzt hoz a konyhára, ezért akármennyire is a hátam közepére kívánom hogy most ismerkedjek, mégis van az a motiváció. A tükörhöz lépve csak gyorsban mértem fel a terepet. Nem vészes, csak egy-két lila folt, még csak nem is véres, és a tegnap esti incidens után a Ward féle dolog inkább dühített. Hogy dögölne meg az a szemét disznó! Mégis hátrahagytam mindent, minden szart, ami akadályozhatott a munkavégzésben és a mai napot a szervezésnek hagytam. A kamion.. elintézve. A helyszín.. azzal se lesz gond, az áru még kétséges, de felszámolhatók a körülbelüli méretek, ezért ott se volt nem bekalkulálható tényező. Egyedül az a zsaru idegesített. Arról nem találtam semmit sem, és ha Corvin azt mondja vigyázzunk vele, valószínűleg nem beszél a légüres térbe.
Alig fél óra volt már délig, és muszáj volt hogy egy kicsit csak magam legyek. Bekapcsoltam.. valami halk, áriát éppen, nem ütőset, csak úgy háttérzenének, hátradőltem a székben és rágyújtottam a kedvenc szivarra. Sokmindne járt a fejemben. Pedig nem kéne, most, csak egy röpke fél órára mégis szabadon engedtem mindent. Ahogy Corvin beszélt velem.. Az a rohadék.. Aztán Grace, újra csillogó nevetése.. - itt már elmosolyodtam az emlékre - aztán Rain.. a hisztije kiszámíthatatlan, de mégis kisebbet ütött, mint az azt követő nő emléke. Clementine... - sóhajtottam fel, de mivel ezt a dolgot már tegnap lerendeztem, ugrottunk is a ringbe ahol vagy 5 kis sápítozó szarházit rendre kiütöttem és Jamil is szépen kereshetett. Tökéletes volt.. Minden. Egészen addig a percig, míg Nyda meg nem jelent a színen, és dobta be hogy Ward többet akar...
- Az a szemét féreg..! - fintorogtam az emlékre, de inkább elnyomtam a szivaromat, és tévedt a szemem a monitor képére ahol Rain és az a patkány egymást kerülgette.
- Csak add, hogy ne lője keresztül mielőtt elvégezné amit akarok tőle.. - motyogtam az orrom alatt, de nem tudom kinek, hisz sohase voltam vallásos ember. Mégis csak újabb gondolat, bíztam Rainben, mást nem tehettem, és már csörgettem is meg, hogy húzza be a seggét. Grace akármikor megérkezhet.
Kopogás minek.. Nyílt az ajtó a hátam mögött, én meg az ablaknál állva csak vizslattam a környéket amikor hallom a fellengzős beszédet. Mit ad isten.. nem tévedtem.
- Mindenki pótolható, csak tudni kell az ember hol keressen. - fordultam meg a hátam mögött összefűzve a kezeimet és néztem a vakarcs szemeibe. - És neked is jó napot.. - biccentettem meg, nem mintha egy percig is leereszkednék ehhez a féreghez, de hátha tanul még valamit.
- Rita.. azt hittem az hogy tegnap hűlt helyedet találtam, végleges. Örömömre szolgál hogy végre idecipelted a beledet. - biccentettem felé is, de ez most másodlagos történet. Ezt elrendezzük majd később. - Te viszont.. - sóhajtottam nagyot a fickó fele, két kezem közben végigsimítva magam előtt az asztallapon. - azért vagy itt, mert megbízható emberekre van szükségem. Egy szállítmányhoz. Védelemre. A kérdés hogy jó helyen keresek e. - tartottam a fickó szemeit, és bár még mindig nem voltam róla meggyőződve hogy ez olyan jó ötlet, a szemeiben derengő magabiztos irányítás viszont, már egyetlen fokkal eltökéltebbé tett. Lássuk mit hoznak a továbbiak..
do you know who i am?
Vendég
Vendég
Tárgy: Re: Vincent irodája 01.04.14 0:24
zene: ♫
Már hogy a picsába mondhattam volna nemet Gabe szavaira? Csak egyetlen baj volt az egésszel, Nevil maga, olyan volt, mint egy foghúzás, kurva fájdalmas és baromira szükséges kínzás. De tudtam, hogy muszáj megtennem, mint ahogy azt elvállalta miattam, vagy inkább értem Vincent is, amiért mindig is hálás leszek neki, még ha nem is hangoztattam állandóan. Mi a faszt tettem volna? Bólintottam, azután toltam be a seggem az irodába. Amihez megint csak annyi kedvem volt, mint prostinak a misszionárius pózhoz.
- A köszönés a mániátok, komolyan - morogtam, mert ahogy Gabe korábban, úgy Vinnie sem aprózta el. Kurva idegesítő szokás volt, amit mással is lehetett volna eltölteni, de leszartam. Ő dolguk végtére is, inkább megindultam a széf felé, ám menet közben Vinre pillantottam véletlenül. Utólag belátom, nem kellett volna, mert naná, hogy elővett engem is.
- Ha meghalok, majd lesz elég nyugtod tőlem. Addig meg nyald ki a seggem - megspékeltem a szavaimat egy rohadj le mosollyal Vinnie felé. Reméltem, hogy értette a célzást és lógva hagy engem ezután, mert nekem aztán kurvára nem volt közöm a munkájukhoz a továbbiakban, inkább kinyitottam a széfet elpakolva a stukkereket is, aztán magára is hagytam azokat. Csak egy fél fordulatot tettem meg, hogy megnézzem, merre vannak életem fickói és megrontói, és mielőtt még elindulhatott volna a tényleges üzletelés, az ajtóig léptem, hogy becsukva azt a német előtt magunk maradhassunk. Neki sem kellett tudnia a részleteket.
- Nyolc éve megbízható volt - kottyantottam közbe, és otthon érezve magam ledobtam a seggem az egyik normálisabbnak tűnő fotelbe/székbe. Tökmindegy, ami elbírt és nem színházi kelléknek tűnt, az tökéletesen megfelelt a célnak. Az pedig, hogy nekem nem volt már munkám, hidegen hagyott. Egyikőjük sem fog olyat tenni, amiről nem tudok. Nem akartam eltemetni már több számomra fontos embert, az kurva isten.
do you know who i am?
Vendég
Vendég
Tárgy: Re: Vincent irodája 01.04.14 0:48
Egy szót se szóltam. Nem illemtan órára érkeztem, a légkör mégis feszültté tett. Valahogy.. Igen, ez a fickó, AZ.. a fickó! Még minden egyes percre tisztán emlékeszem, amikor süvítenek a fejünk mellett a fegyverek, ő és Rita bátyja nem messze előre, engem néz.. aztán Davidet, megint engem, aztán... Köszönetet kellene mondanom. Igen, köszönetet. Ha ő nincs ott, ha akkor nem választja Davidet, és ha akkor nem tereli el a zsaruk figyelmét amikor kitörnek, én most nem lennék itt. Ahogy Nevil sem... Másrészről viszont.. - tartott rövid szünetet a gondolatmenet - rohadtul otthagyott megdögleni a fenébe, ugyanaz az arc, ugyanaz a kiélesedett tekintet, valahogy mégse tudtam nekiugrani. Most.. nem. Hát majd meglátjuk hogyan alakul a következő helyzet.
- Szóval azt mondja.. - lépkedtem lassan közelebb, lassan és óvatosan, sosem teszek elhamarkodott lépéseket - Valamit be kell védeni?? Vagy valakit.. - pontosítok elérve azt a hatalmas fotelszélet, de eszembe se jut kényelembe helyezni magam. Ez nem teadélután, és ha menekülni kéne.. - szemem már rég felmért minden menekülési útvonalat. Ekkor törte meg Rita az egészet. Odakaptam a fejem, de csak természetes reakció. Most eszembe nem volt hogy ebbe belemenjek, most csak rajta tartom a szemem. A fickón... Ameddig csak lehet és teljes mértékben kifürkészem.
do you know who i am?
Vendég
Vendég
Tárgy: Re: Vincent irodája 01.04.14 1:00
Egyetlen rosszalló pillantás amit Rainre eresztek, de ez a másik véreb itt, most jobban érdekelt. Majd leszedem a nő fejét később! Ebben biztos vagyok!
- Nincs szó személyekről. - rántom meg a fejem, mert jobb ha minden tisztázunk előre - Egy konténert kell leszállítani A-ból B-be, egy igen.. értékes konténert, adott időben, és várható nem kis mértékű ellenállás. - fogalmaztam a legkörültekintőbben, úgy hogy a lehető legnagyobb mértékben tájékoztatva legyen, de mégse áruljak el semmit sem. Még mindig mondhatja azt hogy nem kér belőle. MÉG! De ha már elindul a menet.. nincs visszatáncolási lehetőség.
Rain hangja, megtöri a fejemben kavargó képeket, de csak egyértelmű bizonyíték hogy részt kíván venni benne. Na nem a munkában.. abban semmi esetre se, de a fickó életében mindenképpen. Itt még lehetnek majd problémák..
do you know who i am?
Vendég
Vendég
Tárgy: Re: Vincent irodája 01.04.14 22:52
zene: ♫
Lassan járattam végig rajtuk a pillantásomat. Gabe, Vinnie.. Gabe, Vinnie... mintha kurva katona lennék, de lefostam. Az fontosabb volt, hogy végre, valamennyire én is kapok infókat, Vinnie mi a szarba akarja beleugrasztani Gabe-et. Mert tudnom kellett, anélkül egyikőjüket sem akartam elengedni elvégezni a dolgukat. Bármennyire szarul is kezeltem saját magamat az utóbbi napokban, bármennyi szarból is húzott ki a főnök az utóbbi években, tartoztam neki annyival, hogy tudjam, merre kószál. Hogyha kellett, akkor...
De megráztam gyorsan a fejem, mert kurvára nem kellett az ördögöt a falra hánynom, egy ideig csak hallgattam, hagyva őket, hogy gondolkodjanak és egymást méregessék, de aztán nem bírtam tovább, cseszettül nem volt kedvem elhallgatni semmit, még ha ezzel akadályoztam is őket. Szokják meg!
- Már értem, hogy miért kaptok mindketten olyan kurva sok pénzt, ha a bőrötöket viszitek vásárra - morogtam nem túl szellemesen, de amint kimondtam ezeket a szavakat, tudtam egy valamit: ha bármelyikükkel is történik valami, az biztos, hogy felnyársalom azt, aki baszakodik velük, és ezzel velem is. Nem volt kedvem Nevillel halálba innom magam, ha véletlenül úgy alakulna. Kurvára nem!
do you know who i am?
Vendég
Vendég
Tárgy: Re: Vincent irodája 01.04.14 23:48
- Ellenállás? - kérdeztem vissza enyhén megemelt szemöldökkel, mert az már eleve nyilvánvaló volt hogy nem lesz könnyű menet, ha már engem kérnek, de mégis tudnom kell valamit még. Nem vagyok hülye. Ha tankkal jönnek nekem, a bőrömet mentem, nem egy rohadt.. konténert.. - fintorgok meg a gondolatra, de egyetlen további látszatot sem engedek. Higgye csak azt hogy tökéletesen érdekel. Még nem lefutott menet, de ha.. ha csak arra gondolok milyen könnyen otthagyott régen, nem biztos hogy pont vele kéne üzleteljek.
- Bővebb információra lesz szükségem. - közöltem vele, miközben lassan kiengedett a fotel támlájára feszülő kezem, de még mindig nem voltam nyugodt. Teljesen.. nem. És ezen még az sem segített, amikor Rita hangját hallottam a háttérben.
do you know who i am?
Vendég
Vendég
Tárgy: Re: Vincent irodája 02.04.14 0:03
- Elég legyen annyi, hogy vannak akik rátennék az árura szintén a kezüket. Vagyis meg kell védeni. Minden eszközzel. - biccentek rá a tényekre, hogy nyilvánvalóvá tegyem, nem holmi játszi könnyedséggel besöpörhető pénzre gondolok, hanem igenis keményen meg kell dolgozzon érte. Sosem tűrtem a könnyelműséget. Most se teszem. És ha bármi is közbe jönne, ha Corvin nem kapná meg azt amire áhítozik teljességgel, nemcsak a pénzem bánná hanem vele a hírnevem. Nem engedhetek meg ennyi könnyelműséget. Pont ezért is nem akárkivel intéztetem. Nekem BIZTOSAN megbízható emberek kellenek!
- Nézd.. - igazítok aztán mégis meg az asztalon egy papírlapot. - Tudom hogy még mindig Toretto elől futtok. Te meg az öcséd. - rábiccentek, rövid szünet - Tudom hogy kell a pénz, és azt is, hogy itt-ott felbukkannak még megkérdőjelezhető alakok, vagyis biztosítalak, hogy ha bevállalod, lekaparok mindenkit rólatok, aki csak követhet. - tartottam a szemében a szemeimet, és hogy komolyan gondolom e?? Hát hogyne! Kivéve ha mi kerülünk veszélybe. Akkor tuti hogy golyót repítek a fejébe. Nem érdekel Rain, sápítozó szövege. Ezt, eljátszottuk már egyszer... És most én leszek az, aki előbb lép!
do you know who i am?
Vendég
Vendég
Tárgy: Re: Vincent irodája 02.04.14 0:28
zene: ♫
Csak egy kósza mosoly, ami azt jelezte, hogy Vinnie-nek nem kellett volna felesleges köröket futnia a fukar részletekkel, mert Gabe nálam sem érte be annyival. Tegnap rühelltem, hogy muszáj voltam kifejteni pár dolgot, de még a felszínt sem kapargattam a hirtelen őszinteségi balfasz rohamommal. Még jó!
Amikor a múltat hozta elő Vinnie, megfeszültem azon a förmedvényen, ujjaim martak bele a huzat anyagába. A kurva életbe! Valahogy sikerült a padlót szuggerálnom, leállítva magam, hogy megint fel ne elevenedjen a bátyám nyolc éve utoljára látott mosolya... az a biztonság, amit akkor és ott éreztem a három férfi mellett.. akik közül már csak egy volt az, aki mindig, minden szarból kihúzott, sikerült kényszerítenem magam, hogy felnézzek rájuk. Előbb Vinnie szemeit figyeltem, még ha nem is engem nézett, végül lassan vándorolt át a pillantásom Gabe arcára.
Ez volt az a szent pillanat, amikor úgy éreztem, baszottul szükségem van a negyedik piára is, ezért felnyaltam magam, hogy átszeljem az irodát az egyik pohárért, amibe dupla whisky-t öntöttem, de még nem vettem a kezembe, inkább lespannoltattam még egy dupla adaggal.. Egy pillanatra elgondolkodtam azon, hogy be fogok állni ennyi piától, de érdekelte a halált. A picsába is!
Meg akartam szólalni, mert.. hát azért valljuk be, mélyen benne voltam a szarban kezdve Toretto-ékkal, folytatva azzal, hogy Vinnie volt az, aki utánam és előttem tisztogatott, de mégis mi a francot mondhattam volna? Hogy igaza van és kurva nagy balfasz voltam? Ezt mindenki tudta, aki jelen volt, ezért is döntöttem úgy, hogy áldozok a pia szentségének, lassan folyatva végig a torkomon a kesernyés alkoholt.
do you know who i am?
Vendég
Vendég
Tárgy: Re: Vincent irodája 02.04.14 1:14
Minden eszközzel.. - játszott vissza a fejemben, ami azt jelenti hogy minden eszközzel. Vagyis lehetnek kemény menetek. Elhallgattam. Csendben voltam, mert azon kattogott a fejem, hogy érdemes e vásárra vinni a bőrömet. Mi van ha Nevilnek volt igaza? Ha felesleges kockázat, és bármikor beledögölhetek, a következő szavai viszont.. Megrázkódtam amikor Nevilt és engem említett. A Toretto-s ügyet, nem tetszett hogy ennyi mindent tud rólunk, hát még hogy ennyi mindenbe beleér a keze! Fintorogtam.. megint, de Rita megmozdulása valahogy megtörte a csendet.
- És mi a biztosíték arról hogy nem végzem úgy mint nyolc éve!? A bankban.. - nem tudom honnan jött a kérdés, de mégis kicsúszott mielőtt ellenőrizhettem. Csak a szemeit néztem. Egyenesen bele. Hogy biztosítékot kérek? Nem hinném. Egyszerűen csak az orra alá dörgöltem, hogy igen.. jól tudom mennyire bízhatok benne.
do you know who i am?
Vendég
Vendég
Tárgy: Re: Vincent irodája 02.04.14 1:30
Több biztosítékot nem adhatok. Kellett az ember. És nem olyan akit felhajthatok akármelyik sarkon vagy útszélen, hanem olyan, akiben biztos lehetek, hogy az első adandó alkalommal nem lép meg, és nem hagy ott a szarban teljesen. Azt túlzás lenne állítanom hogy bíztam benne. De mivel Rita odavolt érte, és ahogy elnéztem.. a nő se érintette közömbösen, ez némi felhatalmazást adott. Aztán mégis valami olyan következett, amire a legkevésbé se számítottam.
- Mire gondolsz.. - ráncoltam a szemeimet, útközben rászorítva egy tollra a kezemben, amit véletlenszerűen fogtam meg és az egész valamiféle feszültséggel töltött el. Ezen.. Rain mocorgása se segített, a whisky megcsapó illata a közelben, és a tény, hogy éreztem, nem véletlen hogy ő is feszültté vált. Mi az ami még keresztbe tehet??
do you know who i am?
Vendég
Vendég
Tárgy: Re: Vincent irodája 02.04.14 1:49
zene: ♫
Valahogy sosem voltam az a basszuk le és megmarad egyhelyben típus, mindig mehetnéke volt a seggemnek, amit volt, hogy bántam, mert ehhez társult a kurva nagy pofám is, de ezt pottyantotta ki anyám, ezzel kell számolniuk azoknak, akik velem kezdtek, bárhogy is. Hogy élveztem-e? Nem mindig, néha rohadtul nagy szívás volt, hogy sosem bírtam magammal, de soha a büdös életben nem fogok megváltozni.
Felhorkantam halkan a türelemjátékukra, és mielőtt megszólaltam volna, kiürítettem a poharat megköszörülve a torkom. Egy ekkora adag végigégette a nyelőcsövemet és még a vodka mellett is durva mennyiségnek számított. Óvatosan lepakoltam a poharat a kisebb pultra, mert nem volt kedvem csapkodni, Vinnie nem örült volna neki egyébként sem. Fura! Csak az ő szavára adtam valamit.
- Miféle biztosítékot akarsz? - döntöttem neki a seggem a pultnak, már a fickók felé fordulva, melleim előtt összefonva karjaimat. - Ha ennyi pénzt kaptok mindketten, örüljetek, ha nem a seggeteknél fogva fognak kibelezni titeket. Az, hogy ti hogy végzitek a melót, még nem ad okot arra, hogy a másik oldalról nem szarják keresztül a terveteket - ráncoltam a homlokomat, végül elindultam feléjük, de csak az asztalig jutottam, aminek a lapján megtámasztottam a tenyereimet.
- Vinnie nem fog átbaszni, mert ő adja neked a pénzt. És mivel kurva sok léről van szó, az ő érdeke is, hogy életben maradjatok, mindketten - Gabe szemeit figyeltem beszéd közben, aztán a főnökre siklott a tekintetem. - Te pedig nem fogod otthagyni a picsában, mert én fogok utána menni, azt meg nem fogod szeretni. A Dave-nek tett ígéreted meggátol, hogy engem hátrahagyj, bármennyire is tele van a farkad néha velem. És valld be, ennyire idegesítő libával a nyakadon is rohadt sok terhet veszek le a vállaidról itt - fejeztem be, és hogy mindezt honnan a picsából szedtem? Kezdtem kurvára a bevitt alkoholmennyiséget hibáztatni. Már ha nem lettem volna hozzászokva combosabb mennyiséghez. Egyelőre csak ott maradtam. Ha majd sok leszek, úgyis kivágnak, mint macskát szarni. Mindketten.
do you know who i am?
Vendég
Vendég
Tárgy: Re: Vincent irodája 03.04.14 0:25
- Arra hogy ha meleggé válik a helyzet, nem kapok egy golyót a fejembe és végzem kiterítve az árokparton. - résnyire húzott szemekkel méregettem, de nem is tudom hogy jött ez ide. Máskor, más esetben simán és dalolva bevállaltam a védelmet, de most.. így.. a múlt tekintetében valahogy minden annyira bonyolulttá vált. Veszélyessé... Ha őszintén fogalmazok.
Aztán mégis Rita szövege volt ami kirántott ahogy csak bámultam a fickó szemeibe, és a hirtelen becsapódó teste, némileg hátrálásra késztetett. Csak egyetlen.. apró.. lépés. De aztán...
- Ilyen feltételek mellett, benne vagyok. - hallottam a saját hangomat, és a dolog még engem is meglepett. Hülye vagyok? Hát hogy a fenébe bízhatok benne!?? Hogy a fenébe bízhatok Ritában!!? Hisz ééén vagyok az aki átvertem! Mégis azok a szemek.. elég volt csak egyetlen pillanat vagy tekintet és megadták nekem a kellő válaszokat. - Benne vagyok.. - ismételtem meg, de már visszafordulva a fickó szemeibe, és szigorú tartást vettem fel. Tartom magam a döntésemhez. Ebből mostantól nem engedek.
do you know who i am?
Vendég
Vendég
Tárgy: Re: Vincent irodája 03.04.14 0:51
Rita.. Már megint Rita és a kis hajcihője! Éreztem én a feszültséget. A kitörni akaró vulkán erejét benne, mégis reméltem hogy ezúttal képes lesz visszafogni. Hát nem így lett.
A szám szólásra nyílt, valamiféle hamis biztosítékot emlegetve a fickó szemeibe amiért soha nem történhetnek meg az előbb leírtak, de ahogy a lány beszélni kezdett, féktelen haragra gerjesztett.
- Rain.. inkább fogd be a szád vagy húzz el innen, különben.. - folytattam volna valami épp aktuálisan kellemessel, hisz eszemben nem volt ezt pont a fickó előtt megvitatni, de aztán az annak beköpött megjegyzése, megakadályozta a következő levegővételt. És megint. A kurva életbe, tudtam én hogy nem lesz ez jó ötlet!
- Rendben. - feleltem már felé fordulva kimérten és az előbbi hirtelen jött hevületet, szemvillanás alatt tepertem a mélybe. És hogy a lánnyal mi legyen? Vele lesz majd még egy kiadós beszélgetésem...
A hozzászólást Vincent Morris Belvedere összesen 3 alkalommal szerkesztette, legutóbb 03.04.14 12:32-kor.
do you know who i am?
Vendég
Vendég
Tárgy: Re: Vincent irodája 03.04.14 1:09
zene: ♫
Elgurultak azok a baszott gyógyszereim! Pislantottam egyszer még az asztalon tenyerelve, ahogy a két fickó közé szorítottam magam. Nem volt jó ötlet ott maradni, mégis jobbnak láttam még egy ideig kitámasztva maradni. Rohadt gyorsan töltöttem fel magam alkohollal, ami nem feltétlenül volt jó ötlet.
Meglepett Gabe beleegyezése, fel is vontam kérdőn a szemöldökömet. Fingom nem volt, miért csinálta ezt, hogy miattam miért mondott igent, amikor nekem csak a pofám járt. Méghozzá faszfejet játszva, kihasználva Vinnie-t, amiért kurvára rühelltem magam a jelen pillanatban.
- Befogtam. Innentől lapítani fogok, mint a rossz kurvák - morogtam nem túl kedvesen egy nagyjából olyan pillantással, amivel a baszd meg egyenértékű lett volna, és hagytam, hogy ezt Vinnie is tökéletesen leolvassa az arcomról, nem mintha ne lennék lecseszve a kis ankét után majd. Megszívtam, de nem érdekelt a jelen pillanatban. Vinnie elérte azt, amit akart, Gabe beleegyezését. És csak ez számított, hogy elvégezzék a feladatukat.
Elvontam a pillantásom a főnökről, hogy Gabe arcát nézhessem meg magamnak. Megkapja azt a kurva pénzt, elvégzik a megbízást és kurvára semmi közük nem lesz a továbbiakban egymáshoz. Vagyis így kellett volna lennie, de Vinnie elbaszta a fasz ígéreteivel, amit már nem szívhatott vissza. De mielőtt megint csak jártattam volna a pofámat, elhúztam a kezeimet az asztalról, és a figyelmem megint Vincent-é lett.
- Ha azt akarod, hogy elhúzzam a belem, megteszem. Egy szavadba kerül - nem volt ironikus a beszédem, sokkal inkább rideg és távolságtartó. Jobb volt ez így, mint nekiállni kőkeményen egymás fejéhez vagdosni szánalmas szitkokat.
do you know who i am?
Vendég
Vendég
Tárgy: Re: Vincent irodája 03.04.14 1:39
Nem érdekelt a nő hisztije. Sose érdekelt, ha épp beleköp a levesembe mindig kiosztottam keményen. De sosem ott helyben, gyalázva a hitelességet, sokkal inkább ez egy olyan helyzet amit majd később rendezünk el. Csak most maradjon csöndbe!
- Ha képes vagy befogni a szád, maradj. - intettem le, de a feszült tartásból is sejthette, hogy ez most nem az a pillanat amikor elviselek több kitörést vagy hirtelen jött ötletet, most koncentrálnom kell. Kitartóan és részletesen.
- Vagyis akkor megegyeztünk. - fordultam vissza a fickó fele, és gyorsított eljárással felmértem kivel is van dolgunk. - Az akciót holnap este hajtjuk végre. A hajó este kilenckor érkezik a los angelesi kikötőbe, vagyis hat órával azelőtt indulunk innen. A kamiont már rendeztem, ott fog várni minket 5 mérföldre, az átvétel pedig... - akadtam el, mert hirtelen kopogás rázta meg a háttérben a csendet. Rövid szünet, aztán:
- Gyere!- kiáltottam kimérten, de hogy ki lehet az?? Nagy vonalakban sejtettem. Pont 12 óra múlt 30 perccel. És ő sosem késik. Kereken.
Kezdőlap 
Tárgy: Re: Vincent irodája 
09.06.13 16:11
