Mereven bámulok ki az ablakon zsebre tett kezeimmel, amíg arra várok, hogy Miss Rodgerts elkészüljön, nem tudom, csak hagyom, hogy csinálja az ilyenkor szokásos női ügyes bajos dolgokat, cipő, táska, ékszer, fogalmam sincs, erről a részről általában lemaradok, amit csöppet sem bánok, én már csak a végeredményt szoktam látni és értékelni, most is megtenném, de most valahogy nincs kedvem begyűjteni egy újabb pofont, előbb még összekaparok néhány jó pontot nála és bízom benne, hogy a mostani is egy ilyen lesz, vacsora a barátaival, hazudnék, ha azt állítanám, hogy nincsenek előítéleteim vagy csak nem szoktam hozzá, hogy ilyet csinálok, majd kiderül. Meglepetten pislogok, őszintén meglepetten, nem hittem volna, hogy ez ilyen gyorsan fog menni.
- Káprázatos. - Hogy mi van ebben a nőben, ami a többiben nincs? Ráfogok jönni.
Az étterem előtt állva előre engedem és szorosan mögötte követem, elvégre az Ő barátai.
- Üdv mindenkinek. - Futottam gyorsan körbe az asztalon, majd megkönnyebbülten sóhajtottam fel. Oké, ez akkor akár még jól is elsülhet, ki hitte volna? Helyet foglalok természetesen Anna May mellett nem igazán foglalkozva a kíváncsi, döbbent és fürkésző tekintetekkel. Kezembe vettem a borlapot, ha már olasz étterem, akkor ne sértsük meg azzal, hogy nem kóstolunk meg itt legalább egy fajtát és tudom is melyiket, céltudatosan húzom végig ujjamat a listán, meg is van, kérek is nekem és Anna May-nek egy-egy pohárkával Chianti Classico Riserva-ból, a jó vacsora mellé elengedhetetlen.
- Anna May, rendelj. - Tolom elé z étlapot, magamnak pedig bélszínszeletet kértem parmezán forgácsokkal és rukolával. Nem zavartatva magam lazán teszem fel a karom Anna May széktámlájára, jól bírom állni, de nem sikerült nem észrevennem Alexander tekintetét, azt ahogyan nézi, igen, én is így szoktam rá nézni, hát ez egészen érdekea, húztam ki magam a székemen. Mesélj még, tény, hogy rosszul tűröm a konkurenciát, ami azért lehet, merthogy eddig még nem volt.

Jó magam is megmosolyogtam, halkan még hümmögtem is csak úgy magamnak.
- Elnézést, nem tudtam, hogy értesz a borokhoz, Miss Steele, következő alkalommal észben fogom tartani. - Mindössze csak nem akartam, hogy valami förtelmet válasszon hangzás vagy szimpátia után, a bor minőségének vagy ízvilágának ahhoz semmi köze, legfeljebb a borászathoz, de abban sem gondolom, hogy jártas volna, így választottam helyette és mint kiderült jól, tehát hagyjuk is ennyiben.
Teljesen öntudatlanul és megszokottan teszem fel karom Anna May széktámlájára és játszom ujjaimmal a fa peremén, így amikor nekidől egészen véletlenül érek hozzá és simítok végig bőrén és a reakciójából ítélve jól esett neki, hiszen éreztem, ahogy libabőrös lesz, megelőlegeztem magamnak, hogy a kellemesebb értelemben véve, így nem hagytam abba, nem volt túl tolakodó vagy provokatív, alig érezhetően cirógatták ujjbegyeim a vállát.
Őszintén valahogy nem bíztam benne, hogy túl sokat fogok itt ma este beszélgetni bárkivel is, de amikor alkalom nyílt rá kapva kaptam rajta.
- Ó, a lakásomon. - Böktem ki egyszerűen azzal az elmaradhatatlan széles vigyorral a képemen, majd nem bírtam ki, folytattam.
- Sokkal kényelmesebb. Nem szeretem, ha megzavarnak, miközben dolgozni próbálok és ott senki sem zavar minket. - Fordultam egy másodpercre Anna May felé ragyogó barna szemeimmel, miközben finoman cirógattam.
- A hangzással sincs probléma, most is onnan jövünk, egyébként. - Jegyeztem csöppet sem burkolt célzásként, legalábbis burkolt az nem volt. Diadalittas mosollyal nyúlok a poharamért és kortyolok bele a boromba. Igen és nem, nem, nem bírnám ki egyszer sem, hogy használjak ki, ha fölényben érzem magam másokkal szemben és itt most nem Miss  Rodgerts személyére gondolok.
- De egyszer odabent is elpróbálhatjuk, ha szeretnéd. - Ami engem illet, nem ragaszkodnék hozzá, de látok rá némi esélyt, hogy meggondoljam magam, ha Ő szeretné, azt nem tudom miért lenne fontos, de azt hiszem az most nem is számít igazán.

Tiszta és érthető volt a célzás, ahogy finoman ellökte magát a szék támlájától, továbbra is rajta tartottam a kezem, de nyugton maradtam és nem szórakoztam, néha kell némi izgalom és ahogy Miss Rodgerts arcát elnézem neki az megvolt mára, megmosolyogtatott, amint épp magyarázkodni próbált, voltaképp a semmiről, de hát ezt csak mi tudjuk és amíg vannak itt mások is, elsősorban hímneműekre gondolok, akik egyetértenek velem, addig ezzel nincs is semmi probléma, szándékaim vannak és befogom őket váltani.
Komolyra fordítva, valamikor tényleg el kellene próbálnom a koncertzongorán is, szóval majd valamikor erőt veszek magamon, talán a jövő héten egyik nap úgy osztom be az időmet, hogy arra legyen dolgom.
Korán voltam az ebéd, vagy a reggeli, vagy az későn? A lényeg, hogy elég kusza volt a mai nap, így nem is bántam, hogy ilyen gyorsan kihozták a vacsoránkat. Nem hajtottam agyonra magam, hogy bekapcsolódjon a társaságba, de bunkó se voltam, a magam határai között eltársalogtam, azt hiszem mára az is elég lesz, ha többször nem hozom zavarba és ez sikerült, szóval pipa, váltottam pár szót a barátaival, ha ez kellemes társalgásnak mondható, pipa, úriemberhez méltón megvártam, amíg Anna May hozza fel, hogy lassan mehetnénk.
- Csak egy másodperc. - Álltam fel az asztaltól és hagytam ott a társaságot néhány percig, amíg fizettem.
- Mi lesz pontosan? az Öné és a hölggyé?
- Áh igen, öhmm tudja mit, számolja csak az egészet. - Semmi kedvem nem volt kivárni, amíg külön veszi csak a kettőnkét és külön számlázza, inkább kifizettem a komplett asztalt.
- Mehetünk. - Álltam meg Anna May széke mellett, a blokkot letettem az asztalra, hátha még szükség lesz rá, nem firtattam, hogy mindenkiét én álltam, nem fontos, csak induljunk. Óvatosan csúsztattam a kezem a derekára és hagytuk el az éttermet.
- A kék Jaguár lesz az, köszönjük. - Mondtam egyszerűen, nem túl sok ilyen állhat a parkolóban, szóval egy-kettő megfogja találni. Kinyitottam előtte az ajtót, majd megkerülve a kocsit beültem és lassan elindultunk. A visszapillantóból figyeltem útközben, szótlan volt, így én is, inkább csak az utat figyeltem, még félreálltunk az épület előtt.
- Megérkeztünk. - Fordultam lassan felé. Megkockáztatva egy újabb pofont hajoltam hozzá közelebb, majd oldalra fordítva a fejem nyomok egy csókot az arcára.
- Jó éjt, Anna May.

Igen, máris, ha fél óra kocsikázás annak minősül, és én még kijjebb lakom, de ma egész alacsony szinten tartottam az alkoholfogyasztásom, úgyhogy nem lesz gond, haza vezetek, de azt hiszem mára ennyi, kivételesen én is aludni térek és kikapcsolok mindent, jó ideje nem aludtam már ilyenkor, az sem biztos, hogy menni fog, de most ehhez van hangulatom, hazamenni, inni valamit, aztán kidőlni, ha kell addig töltöm magamnak az italt, még le nem fordulok, francba, már nem dühöngök azon miért épp nekem kell ezt csinálnom, csak csinálom, azon kívül pedig élvezem a város adta gyönyört, nem sokban különbözik Los Angeles-től, annyi, hogy itt bazi sok homok van, homok meg homok.
Igazán érdekelne Ő vajon merre járt, mert nem a kocsiban, de ezt talán egy másik alkalommal, mára letudtam a piros pontokat, vagyis ami tőlem tellett, Miss Rodgerts ugyanis elég szigorú, de nem jelenthet akadályt, ráérek. Csak erről a Luke-ról szokjunk le, még Daniel sem hív így, Yvonne is csak, ha bosszantani akar és egy húg mikor nem akar bosszantani, soha. Hát talán, hármunk közül csak neki volt esze, ami elég ironikus, ha az anyánkat nézzük, nehéz volna kiemelni egyetlen jó döntését is a közelmúltban, abban sem vagyok biztos, hogy egyáltalán volt olyan.
- Köszönöm Anna. akkor holnap? - Mosolygok rá ragyogó barna szemekkel. Már kezdek hozzászokni a mi kis próbáinkhoz és esküszöm csak mi ketten leszünk, már úgy értem, hogy nem fog újfent női mellekbe botlani, ha megjelenik, majd ügyelek rá, be nem teszi a lábát senki egy napon sem este öt után, csak az övé leszek. Könnyedén ragadtam meg a pillantását és most nem eresztem, valóságos csodálattal töltenek el azok az ártatlan kék szemek, csábítóan puha ajkak, bársonyos bőre, kell nekem, bármi áron. Mi vagy te? Miből van ez a nő? Rá kell jönnöm, megakarom tudni és megfogom, ez egészen biztos, időm az van, másom sincs.

Halvány mosoly jelenik meg arcomon, oké...
- Akkor egyezzünk mg, mond szépen Lucas. - Már mondtam, senki sem szólít Luke-nak és most sem szakítanék ezzel a hagyománnyal, még az apám sem hívott így, a hangja mindig komolyságot, szigort és tekintélyt követelt, azt hiszem ebből örököltem valamit, ha nem is tanultam, de mire is ment vele? Ja igen, megvan, sitten ül. Ne aggódj apa, addig elterelgetem a királyságot gondoskodva minden hónapban a saját magam részéről, gondosan elhelyezve, én ki leszek fizetve, ingyen nem dolgozom, még a családnak sem és vastagon fognak fizetni nekem.
- Köszönöm a társaságot, Anna May. Élveztem. - Ami valóban így volt, az övét legalábbis biztosan. Meglepett, de hagytam, hogy megtartsa állam és oldalra fordítom a fejem, ahogy szeretné, apró puszit nyom az arcomra, épp olyan ártatlanul, mint Ő maga.
Őszintén meg kell mondjam csalódtam, szentül megvoltam győződve róla, hogy ez a különös vágyam iránta csillapodni fog, de nem így lett, mióta belekóstoltam édes ajkaiba csak még jobban kell nekem, annyira... megmagyarázhatatlanul tiszta volt.
Jó éjt, néztem, ahogy kiszáll, majd pillantásom követte egészen addig, amíg belépett az épületbe. Oké, menjünk. Kanyarodtam ki a ház elöl, mindeddig fel se tűnt milyen, pontosabban mekkora távolságra lakik tőlem, kocsival nem vészes, de Ő mindig tömegközlekedéssel jön, sosem figyeltem fel rá, de nem lehet a legjobb az összeköttetés, nem is értem hogy lehet ezt bírni, ezért járok én mindenhova kocsival, csak beülök és megyek, bárhova elhajtom, nagyon maximum hívok egy taxit, ha nem vagyok abban az állapotban. De ma nem lesz rá szükség, fáradt vagyok és most valahogy nincs kedvem belevetni magam az éjszakába, rövid volt, már az a része, amit behunyt szemekkel töltöttem az ágamban és csak folytatni szeretném, amíg békén hagynak.
Odahaza belépve csend várt, csak az éjszakai világítás volt felkapcsolva, még ránéztem Lindára, aki ruhástól elaludt a kanapén, ráterítettem egy takarót és felmentem.